Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium XX-NBSKFO- 985/1 /2013.

Átírás

1 Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium XX-NBSKFO- 985/1 /2013. T Á J É K O Z T A T Ó az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek végrehajtásáról és a Kormányképviselet tevékenységérıl 2012-ben

2 Bevezetés Az Országgyőlés 23/2007. (III.20.) OGY határozatának 2. pontja szerint az Országgyőlés felkéri az igazságügyért felelıs minisztert, hogy évente egyszer tájékoztassa az Országgyőlés alkotmányossággal, illetve emberi jogi ügyekkel foglalkozó bizottságait az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek nemzeti hatóságok általi foganatosításáról és a Kormányképviselet tevékenységérıl. A hivatkozott határozatnak megfelelıen az igazságügyért felelıs miniszter 6. alkalommal nyújt be tájékoztatót, amely jelen esetben a január 1-tıl december 31-ig terjedı idıszakra vonatkozik (a továbbiakban: beszámolási idıszak). A korábbi tájékoztatókat az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság és az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elfogadta. 1. A magyar ügyekben hozott ítéletek végrehajtása Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) elıtti eljárásban a képviseleti tevékenységet egyéb feladatai mellett a kormányképviselı látja el, aki a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Büntetıjogi és Strasbourgi Bírósági Képviseleti Fıosztályának helyettes vezetıje. A kormányképviselı számára szükséges dokumentumok elıkészítését a fıosztály részét képezı Strasbourgi Bírósági Képviseleti Osztály (a továbbiakban együtt: Kormányképviselet) végzi. A beszámolási idıszakban Magyarország vonatkozásában a Bíróság 26 ügyben hozott ítéletet, ebbıl 9 ügyben a hazai bírósági eljárások elhúzódása miatt mondta ki az emberi jogok és alapvetı szabadságok védelmérıl szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) megsértését. Meg kell jegyezni, hogy 2011 végén több ezer magyar kérelem érkezett a szolgálati nyugdíjjogosultsággal kapcsolatosan a Bírósághoz, amelyeknek tartalma és részletei még nem ismeretesek, mert a Bíróság az erre elıírt eljárás szerint 2012-ben nem küldte meg azokat véleményezésre. A tájékoztató a legfontosabb ügyeket és a végrehajtásukra tett intézkedéseket az alábbiakban egyenként mutatja be. A hazai bírósági eljárások elhúzódása miatt hozott ítéletek az 1. sz. mellékletben szerepelnek. 2. Az ítéletek bemutatása az Egyezmény cikkei szerinti sorrendben: - Az Egyezmény 2. cikke (Élethez való jog): R.R. és társai kontra Magyarország: A tanúvédelmi megállapodásban foglalt magatartási szabályok megszegése miatt a Tanúvédelmi Szolgálat a kérelmezı és családja vonatkozásában a védelmi program alapjául szolgáló megállapodás felmondásáról határozott. A kérelmezık a Bírósághoz intézett beadványukban azt állították, hogy szervezett bőnözıi körök megfenyegették ıket, ezért a védelmi program megszüntetésével életveszélyben vannak. A Bíróság december 4-én hozott ítéletében az Egyezmény 2. cikkében foglaltak megsértését állapította meg és a kérelmezık részére együttesen euro kártérítés és euro költség kifizetését rendelte el. Egyidejőleg megfelelı intézkedések megtételét írta elı R.R. családtagjai élete és testi épsége biztosítása érdekében, ideértve adott esetben a fedett személyi identitás 1

3 megteremtését is. Az ítélet még nem végleges, azonban az érintett hatóságok értesítést kaptak annak tartalmáról. - Az Egyezmény 3. cikke (Kínzás tilalma): Kovács István Gábor kontra Magyarország: A Bíróság január 17-én hozott ítéletében kimondta az Egyezmény 3. cikkének megsértése vonatkozásában, hogy a kérelmezıt huzamos idın keresztül olyan zárkában tartották fogva, ahol ez egy fıre esı alapterület az Európa Tanács illetékes Bizottsága (CPT) által meghatározott minimum, 4 négyzetméter/fı alatt volt. Az ilyen mértékő túlzsúfoltság már önmagában megalapozza a megalázó és embertelen bánásmód tilalma elıírásának megsértését. A Bíróság jelezte ítéletében, hogy a börtönök túlzsúfoltsága olyan, más strasbourgi döntésekben (pl. Szél kontra Magyarország ügy) is kifogásolt súlyos probléma hazánkban, amelyet az illetékeseknek hatékony intézkedésekkel mielıbb ki kell küszöbölniük. Az ítélet az Egyezmény 8. cikkének megsértése (magán-és családi élethez való jog) kapcsán rögzítette, hogy az a jogszabályi rendelkezés, amely a fogvatartottak számára havonta egy alkalommal teszi lehetıvé látogatók fogadását, nem elég rugalmas és nem ad lehetıséget az egyénesítésre. A kérelmezı egy relatíve kisebb súlyú bőncselekményt követett el (adócsalás). Ez a körülmény, valamint a fogva tartás idıtartama indokolta volna annak biztosítását, hogy a kérelmezı gyakrabban találkozhasson családtagjaival. A hatályos szabályozás azonban aránytalanul korlátozta a kérelmezı 8. cikkben szereplı jogait. A Bíróság ennek alapján az Egyezmény 3. és 8. cikkeiben foglalt jogok megsértését állapította meg és a kérelmezı számára kártérítés és 1500 költség megfizetését írta elı, mely kifizetésre került. Kiss Borbála kontra Magyarország: A Bíróság június 26-án hozott ítéletében kimondta, hogy a kérelmezı a rendıri intézkedés során bizonyíthatóan súlyos nyaki és szemsérüléseket szenvedett. A rendırség bánásmódja következtében a kérelmezı által elszenvedett sérülésekre hivatkozva a Bíróság megállapította, hogy Kiss Borbálát embertelen és megalázó bánásmódban részesítették. Egyidejőleg az ítéletben kifogásolta azt is, hogy a kérelmezıt az ügy kivizsgálása során nem hallgatták meg személyesen és a vizsgálat nem volt kontradiktórius, így az eset összes körülményét nem lehetett megfelelıen feltárni. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy megsértették a kérelmezınek az Egyezmény 3. cikkeiben biztosított jogait és részére 5000 kártérítés és 3000 költség megfizetését írta elı, amely kifizetésre került. Réti és Fizli kontra Magyarország: A strasbourgi Bíróság szeptember 25-én hozott ítéletében rögzítette, hogy a kérelmezık a rendıri igazoltatás során bizonyíthatóan súlyos sérüléseket szenvedtek. A rendırség bánásmódja következtében a kérelmezık által elszenvedett sérülésekre hivatkozva a Bíróság megállapította, hogy ıket embertelen és megalázó bánásmódban részesítették, megsértve ezzel anyagi jogi szempontból az Egyezmény 3. cikkét. Egyidejőleg a Bíróság kifogásolta azt is, hogy az ügyben lefolytatott eljárások nem tisztázták a tanúvallomások és az orvosi látlelet szerint rögzített sérülések között fennálló ellentmondásokat, így a magyar hatóságok a 3. cikk eljárásjogi vonatkozását is megsértették. A Bíróság a kérelmezık részére fejenként 5000 kártérítés és együttesen 3350 költség megfizetését írta elı, melynek kifizetése folyamatban van. 2

4 H. Z. kontra Magyarország: A kérelmezıt lopás miatt állította elı a rendırség. H.Z. gyengeelméjő, süketnéma és írástudatlan, továbbá egy sajátos jelnyelvet használ, amelyet csak édesanyja ért. Jeltolmácsot rendeltek ki számára és még ezen a napon sor került gyanúsítottként történı kihallgatására. Ügyvéd nem volt jelen. A kérelmezı a gyanúsítást megértette, az eljárással kapcsolatban panaszt nem tett, a bőncselekmény elkövetését beismerte. Ezt követıen letartóztatták és a megyei börtönben az ırszobához közeli cellában tartották fogva. A Bíróság november 8-án hozott ítéletében kimondta, hogy a 3. cikk sérelmét jelenti az ilyen személynek a megyei börtön körülményei között történı fogva tartása, mert ezzel együtt jár a kérelmezı fogyatékosságaiból eredıen az elhagyatottság és az elszigeteltség érzése, saját helyzetének és a börtön rendjének meg nem értése, ezáltal ki van téve mind az ırök, mind a többi fogvatartott megalázó bánásmódjának. Az 5. cikk 2. pontjának a sérelmét pedig a Bíróság álláspontja szerint az jelentette, hogy a fogyatékos kérelmezı gyanúsítottként történı kihallgatásánál nem volt jelen ügyvéd, továbbá édesanyja sem, aki megértette volna a kérelmezı által használt jelnyelvet, így a kérelmezı nem foghatta fel az ellene felhozott vádakat. A Bíróság a kérelmezı részére kártérítést és költséget állapított meg. Az ítélet még nem végleges. - Az Egyezmény 5. cikke (Szabadsághoz és biztonsághoz való jog): Plesó kontra Magyarország: A Bíróság október 2-án hozott ítéletében megállapította, hogy a magyar hatóságok megsértették a kérelmezınek az Egyezmény 5. cikkében biztosított személyes szabadsághoz főzıdı jogát, amikor elrendelték kötelezı pszichiátriai gyógykezelését. A Bíróság a kérelmezı számára kártérítésként eurónak megfelelı, perköltségként pedig 2500 eurónak megfelelı összeget ítélt meg. Az ítélet január 2-án vált véglegessé. Said és társa kontra Magyarország, Al-Tayyar Abdelhakim kontra Magyarország: A Bíróság október 23-i ítéletei szerint a kérelmezık iraki és palesztin állampolgárok, akiket illegális határátlépés miatt kiutasítottak és a kiutasítás végrehajtásáig idegenrendészeti ırizetbe vettek, melyet a törvényben foglalt maximális hat hónapig fenntartottak. A Bíróság szerint különbözı okokból fogva tartásuk egyezménysértı volt, ezért fejenként kártérítést és 2515 költséget állapított meg részükre. Az ítéletek még nem véglegesek. - Az Egyezmény 6. cikk (Tisztességes tárgyaláshoz való jog): Eljárás-elhúzódási ügyek: A Bíróság az Egyezmény 6. cikke 1. pontjának megsértését a beszámolási idıszakban hozott 9 esetben mondta ki (lásd. 1. sz. melléklet). Meg kell jegyezni, hogy az eljárás-elhúzódási ügyek egyre inkább az ún. békés rendezés körében, határozattal zárulnak. A kártérítés fizetésére vonatkozó kötelezettséget a Bíróság ugyanis nemcsak ítéletben, hanem a békés rendezést jóváhagyó határozatban is kimondhatja. Bár jelen tájékoztató alapját képezı, hivatkozott országgyőlési határozat csak az ítéletekre vonatkozóan ír elı tájékoztatást, a teljes kép érdekében az említett határozatokban elıírt fizetési kötelezettségre is utalunk (lásd a 2. sz. mellékletet.) Az ilyen típusú békés rendezés eddig elsısorban a hazai bírósági, hatósági eljárások elhúzódása miatti egyezménysértést tartalmazó ügyek (6. cikk. 1. pont) körébıl került ki, de 2012-ben már az elızetes letartóztatás túlzott hossza miatt is történt egyezségkötés ben 55 egyezséget jóváhagyó határozat született. A kifizetett kártérítés együttes összege meghaladta a 137 MFt-ot. 3

5 K.M.C. kontra Magyarország: A Bíróság július 10-én hozott ítéletében megállapította, hogy Magyarország megsértette K.M.C., indokolás nélkül felmentett egykori kormánytisztviselınek az Egyezmény 6. cikkében biztosított bírósághoz forduláshoz való jogát, mert a felmentés indokolásának hiányában nem tudott volna érdemi keresetet benyújtani a bírósághoz a felmentés ellen. Noha a bírósághoz fordulás jogát a törvény kifejezetten nem zárta ki, a bírósághoz fordulás joga gyakorlatilag tartalmatlanná vált. A Bíróság továbbá arra hivatkozott, hogy az Alkotmánybíróság is hasonló okokból nyilvánította alkotmányellenesnek a vonatkozó rendelkezést. A Bíróság a kérelmezı számára nem-vagyoni kártérítésként 6000 eurót, perköltségként pedig 3000 eurót ítélt meg, amelynek kifizetése megtörtént. - Az Egyezmény 8. cikke (Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog): Kalucza kontra Magyarország: A kérelmezı családon belüli erıszak áldozata volt és a hatóságok nem léptek föl kellı hatékonysággal az érdekében. A Bíróság április 24-i ítéletében az Egyezmény 8. cikkének és ezzel összefüggésben 2., 3. és 13. cikkének a megsértését mondta ki, továbbá 5150 kártérítést szabott ki, amely kifizetésre került. - Az Egyezmény 10. cikke (Véleménynyilvánítás szabadsága): Tatár és Fáber kontra Magyarország: február 27-én a kérelmezık egy általuk politikai performance -nak minısített esemény keretében, melyet az országban a 2006-os ıszi eseményeket követıen szerintük kialakult általános politikai válság tett szükségessé szennyes ruhákat teregettek egy, a budapesti Parlament köré vont kordonokhoz erısített kötélre. A kérelmezık nyilatkozata szerint e véleménynyilvánítás szimbolikus jelentése az volt, hogy kiteregessék a nemzet szennyesét. A kérelmezık pontosan 13 percet töltöttek a helyszínen, amely idı alatt válaszoltak néhány, a helyszínen megjelent újságíró által feltett kérdésre. Ezt követıen a kérelmezık önként távoztak. Ugyanezen a napon a Magyar Nemzet címő napilap weboldala egy rövid cikket közölt az eseményrıl, amelyben a kérelmezık kifejtették, hogy a performance -t provokatív eseménynek szánták, ezért nem jelentették be elızetesen a rendırségnek. A cikkben megjelent, hogy az esemény elıkészítése titokban zajlott, csak néhány újságíró kapott meghívást, és más tiltakozó nem is vett részt rajta. Ezt követıen a Budapest V. Kerületi Rendırkapitányság gyülekezési joggal visszaélés szabálysértésének elkövetése miatt fejenként forint bírságot szabott ki a kérelmezıkre, akik bírósághoz fordultak, de az fenntartotta a rendırségi határozatot. A strasbourgi Bíróság nem volt meggyızıdve arról, hogy a beavatkozás indokolt volt, ezért megállapította a 10. cikk sérelmét. A Bíróság azt is hozzátette, hogy az egyszerre mővészinek és politikainak minısülı véleménynyilvánítások szerzıinek bármilyen enyhe közigazgatási szankcióval sújtása nemkívánatos visszatartó hatást (chilling effect) gyakorolhat a nyilvános beszédre. A Bíróság a kérelmezık részére fejenként 1500 kártérítést szabott ki, amely kifizetésre került. Szima Judit kontra Magyarország: Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendırség Szakszervezetének fıtitkára március 16- án a szakszervezet honlapján olyan tartalmú közleményt tett közzé, amelyben szereplı megállapítások az akkori rendıri vezetést jogsértınek, alulképzettnek és korruptnak mutatják be. Ennek következtében a Budapesti Katonai Ügyészség június 24-én a kérelmezıvel szemben bujtogatás vétsége miatt emelt vádat. A Fıvárosi Bíróság Katonai Tanácsa

6 április 29-én ítéletet hozott, amelyben a kérelmezıt a vád szerinti vétségben elmarasztalta és pénzbüntetésre, valamint lefokozásra ítélte. A strasbourgi Bíróság október 9-i ítéletében nem állapította meg az Egyezmény megsértését és kártérítést sem szabott ki, mert álláspontja szerint a rendıri szerveknél a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozható és a kérelmezı túllépte ezeket a korlátokat. Fáber Károly kontra Magyarország: A kérelem alapjául szolgáló ügyben a rendırség elıször csak felszólította a május 9-én a Jobbik által szervezett rendezvényrıl az MSZP rendezvényére Árpád sávos zászlóval átvonuló kérelmezıt arra, hogy vagy hagyjon fel a rendezvény zavarására alkalmas zászló közszemlére tételével vagy hagyja el a helyszínt. A rendırség az ismételt felszólításnak való ellenszegülést követıen rendelkezett a kérelmezı megbilincselésérıl és elıállításáról, majd pénzbírsággal sújtotta. A strasbourgi Bíróság július 27-én hozott ítéletében rögzítette, hogy az Árpád sávos zászló használata az MSZP rendezvényen résztvevıkben ugyan rossz érzéseket keltett, de valójában nem zavarta a rendezvényt. A kérelmezı nem viselkedett kihívó, fenyegetı módon csupán a zászlót tartotta magasba. Ráadásul a kérelmezı a rivális rendezvény résztvevıitıl megfelelı távolságban volt. A Bíróság kifejtette, hogy tömeggyilkosságot elkövetı szervezetekkel összefüggésbe hozható, vitatott szimbólum használata adott esetben sokkoló lehet, azonban a Bíróság az ilyen véleménynyilvánítást is védelemben részesíti, amennyiben a cselekmény helye, ideje és körülményei ezt indokolttá teszik. Jelen ügyben pedig megállapítható volt, hogy a kérelmezı a szimbólumot nem a háborús, emberiesség ellen elkövetett bőncselekmények elkövetıit dicsıítı céllal használta. Összegezve a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy megsértették a kérelmezınek az Egyezmény 10. (véleménynyilvánítás szabadsága) és 11. cikkeiben (gyülekezés szabadsága) biztosított jogait ezért részére 1500 kártérítést és 1500 költség megfizetését írta elı, amely kifizetésre került. - Az Egyezmény 11. cikke (Gyülekezés és egyesülés szabadsága) Szerdahelyi kontra Magyarország, Patyi kontra Magyarország: Az ügyek alapjául az szolgált, hogy október 23-án Budapest akkori rendır-fıkapitánya az Országház elıtti Kossuth teret lezárta és biztonsági mőveleti területté nyilvánította, majd november 22-én intézkedését határozatlan idıre meghosszabbította. Egy harmadik érintett személy 2007-ben az intézkedés ellen pert indított, melynek eredményeként a Fıvárosi Bíróság a mőveleti területté nyilvánítást kimondó rendırségi határozatot november 11-én hatályon kívül helyezte. Dr. Szerdahelyi Szabolcs, aki haláláig a DEPORT 56 elnöke volt, december 9-én felvonulást kívánt szervezni a Kossuth téren, de kérelmét a BRFK elutasította azzal az indokolással, hogy a biztonsági mőveleti területté nyilvánítás folytán a Kossuth tér érintett része nem tartozik a gyülekezési törvény szerinti mindenki által korlátozás nélkül igénybe vehetı terület (közterület) fogalmába és ezért a bejelentés elbírálása nem a rendırség hatásköre. Az elutasító határozatot a Fıvárosi Bíróság jóváhagyta. Patyi István a BAUMAG károsultjai érdekében március 10-én tüntetést kívánt szervezni a Kossuth téren, de kérelmét a BRFK elutasította azzal az indokolással, hogy a biztonsági mőveleti területté nyilvánítás folytán a Kossuth tér érintett része nem tartozik a gyülekezési törvény szerinti mindenki által korlátozás nélkül igénybe vehetı terület (közterület) fogalmába és ezért a bejelentés elbírálása nem a rendırség hatásköre. Az elutasító határozatot a Fıvárosi Bíróság jóváhagyta. 5

7 A strasbourgi Bíróság január 17-i ítéleteiben megállapította, hogy a gyülekezési törvény szerinti bejelentést hatáskör hiányában elutasító rendırségi döntésnek jogalapja nem volt, hiszen a hazai bíróság ugyan évek múltán Budapest rendır-fıkapitányának a biztonsági mőveleti területté nyilvánító határozatait hatályon kívül helyezte. A Bíróság szerint törvényben meghatározott jogalap hiányában a magyar hatóságok megsértették a kérelmezıknek az Egyezmény 11. cikkében foglalt jogait. A kiszabott kártérítések (Szerdahelyi Szabolcs részére 2400 kártérítés és 1100 költség, Patyi István részére 2400 kártérítés és 1500 költség) kifizetésre kerültek. Sáska kontra Magyarország: A hatóságok nem engedélyezték, hogy február 13-án a kérelmezı a Kossuth térnek a bejelentésében meghatározott részén demonstráljon. A tiltás kifejezetten arra irányult, hogy a kérelmezı a rendezvényt ne a megjelölt helyszínen, - vagyis a népképviseleti szerv épülete elıtti tér meghatározott részén - és ne a megjelölt idıpontban, vagyis plenáris ülés, vagy bizottsági ülés idején tartsa meg, mert az országgyőlési képviselık munkáját és mozgásszabadságukat (a parkoló megközelítését) akadályozná. A kérelmezı a rendırség döntése ellen a Fıvárosi Bírósághoz fordult, amely elutasította a kérelmet. A strasbourgi Bíróság november 27-én hozott ítélete szerint az Egyezményben foglalt és az esetjogban kialakított feltételekkel, szükséges és arányos módon a gyülekezéshez való jog korlátozható. Jelen esetben azonban a rendırség által adott és a bíróság által megerısített indokok nem voltak relevánsak és kielégítıek. A demonstráció kérelmezett napján ugyanis az Országgyőlés nem ülésezett, az épületben nyílt napot és konferenciát tartottak. A soron következı napokban sem sikerült megfelelı idıpontot kijelölni, bár számottevı parlamenti tevékenység azokra sem volt beütemezve. A Bíróság ezért a korlátozás szükségességét nem látta kellıen alátámasztottnak, így megállapította az Egyezmény 11. cikkének sérelmét. A Bíróság álláspontja szerint az Egyezmény megsértésének kimondása a kérelmezı részére önmagában már megfelelı igazságos elégtételt szolgáltat, így nem állapított meg számára kártérítést vagy költséget. - Az Egyezmény 1. Jegyzıkönyvének 1. cikke (Tulajdonhoz való jog): Metalco Rt. kontra Magyarország felülvizsgálati ítélet: A kérelmezı társaság üzletrészét annak adótartozása fejében az APEH lefoglalta, de árverésre nem írta ki, így az üzletrész az idıközben bekövetkezett felszámolás miatt elértéktelenedett. A kérelmezı társaság kártérítési pert indított az adóhatóság ellen a Baranya Megyei Bíróságon, de a keresetet másodfokon és a felülvizsgálati eljárásban is elutasították, mert a kérelmezı nem tudta bizonyítani, hogy az üzletrészre valóban komoly vevıje volt. A Bíróság az adóhatóság árverésre bocsátási kötelezettségének elmulasztása miatt állapította meg az Egyezmény 1. Jegyzıkönyv 1. cikkének, valamint a 6. cikk 1. bekezdésének a megértését és kártérítést szabott ki, amely letétbe helyezéssel teljesítésre került. A Bt-t felszámolták a Bíróság ítéletének meghozatala elıtt, ezért a Kormány a döntés felülvizsgálatát és a kártérítés törlését kérte. A Bíróság a kérelemnek nem adott helyt és az eredeti ítéletet megerısítette. 6

8 3. Összefoglalás A magyar ügyekben hozott ítéletek végrehajtása sokszor többirányú, komplex intézkedést igényel. A Bíróság által meghatározott kötelezettségek végrehajtása mindig pontosan, megfelelı idıben megtörténik. Az ügyek összetételét tekintve jelenleg a legtöbb egyezménysértés a bírósági eljárások elhúzódásából ered. Remélhetıen ebben a vonatkozásban a Kormány által a bíróságok munkájának hatékonyabbá tétele érdekében tett intézkedések folytán a jövıben csökken majd az eljárás-elhúzódás miatt Strasbourghoz fordulók száma. Budapest, január 25. Dr. Navracsics Tibor s.k. közigazgatási és igazságügyi miniszter 7