A TESZTÜZEMI ADATOK KIEGÉSZÍTÉSE A FENNTARTHATÓ GAZDÁLKODÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZKEDÉSEK MEGALAPOZÁSÁHOZ

Átírás

1 A TESZTÜZEMI ADATOK KIEGÉSZÍTÉSE A FENNTARTHATÓ GAZDÁLKODÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZKEDÉSEK MEGALAPOZÁSÁHOZ (AGRÁR KÖRNYEZETVÉDELEMMEL KAPCSOLATOS ADATOK)

2 Készült: a Vidékfejlesztési Igazgatóság Vállalkozáselemzési Osztályán Szerkesztette: Pesti Csaba Szerzők: Barkaszi Levente Kárpáti Andrea Keszthelyi Szilárd Kis Csatári Eszter Kiss András Korondiné Dobolyi Emese Suga Gábor 2

3 Tartalomjegyzék 1.BEVEZETÉS MEZŐGAZDASÁG ÉS KÖRNYEZETSZENNYEZÉS NEMZETKÖZI KITEKINTÉS MŰTRÁGYA HASZNÁLAT NITROGÉN MÉRLEG NÖVÉNYVÉDŐSZEREK VÍZHASZNÁLAT VÍZMINŐSÉG ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZOK SZAKIRODALMI PÉLDÁK KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MUTATÓSZÁMOK HASZNÁLATÁRA TÁPANYAG MÉRLEGEK ENERGIAMÉRLEG LÉGSZENNYEZÉS KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG MÉRÉSI MÓDSZERTANA A NEMZETKÖZI SZAKIRODALOMBAN OECD TANULMÁNYBAN ALKALMAZOTT INDIKÁTOROK ( ) COM BIZOTTSÁGI JELENTÉSEKBEN ALKALMAZOTT INDIKÁTOROK ( ) IRENA PROJEKT INDIKÁTORAI AZ ECNC ÁLTAL KIDOLGOZOTT INDIKÁTOROK AZ OSZTRÁK ÖKOPONT RENDSZER A SOLAGRO DIALECTE RENDSZERE TESZTÜZEMI ADATOK BŐVÍTÉSE ELMÉLET TÁPANYAG GAZDÁLKODÁS MUTATÓSZÁMAI Nitrogén mérleg Foszfor és kálium mérleg Szervestrágya aránya a tápanyag utánpótlásban TALAJVÉDELEM MUTATÓSZÁMAI Téli talajborítottság aránya Nem szántott területek aránya VETÉSSZERKEZET MUTATÓSZÁMAI Növénytermesztés diverzitása Pillangós növények aránya a vetésszerkezetben Kalászosok és kukorica aránya a vetésszerkezetben NÖVÉNYVÉDELEM MUTATÓSZÁMAI Peszticid használat gyakorisága Alkalmazott szerek veszélyessége TERMÉSZETES JELLEMZŐK ÉS TEREK MUTATÓSZÁMAI Átlagos táblaméret Az öt legnagyobb tábla átlagmérete ENERGETIKA Energiafogyasztás KIEGÉSZÍTŐ ALAPADATOK TESZTÜZEMI ADATOK BŐVÍTÉSE GYAKORLAT A TESZTÜZEMI RENDSZERBE BEVONT ÚJ VÁLTOZÓK A TESZTÜZEMI RENDSZER ÖSSZEKAPCSOLÁSA MÁS INFORMÁCIÓS RENDSZEREKKEL A TESZTÜZEMEK KÖRNYEZETVÉDELMI ÉRTÉKELÉSE ( ) MAGYARORSZÁG ÉS AZ EU 27 NITROGÉN EGYENSÚLYÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

4 7.2.AGRÁR KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI PONTRENDSZER ALKALMAZÁSA A TESZTÜZEMEKRE AZ AGRÁR KÖRNYEZETVÉDELMI MUTATÓSZÁMOK TERÜLETI ALAKULÁSA IDŐSOROS ELEMZÉS AZ AGRÁR KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI CÉLPROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ GAZDASÁGOK ÖSSZEVETÉSE A TÖBBI ÜZEMMEL KÖRNYEZETI TERHELÉS ÉS A JÖVEDELMEZŐSÉG KAPCSOLATA ÖSSZEFOGLALÁS IRODALOMJEGYZÉK MELLÉKLETEK

5 1. BEVEZETÉS A mezőgazdasági termelés, a termeléshez szükséges erőforrások felhasználása, és a termelés hatására jelentkező környezetszennyezés egymással szorosan összefügg. A mezőgazdasági tömegtermelés, a nagy mennyiségű élelmiszer hatékony előállításának ára a felszíni vizek szennyezése, a vízkészlet apadása, a talaj eróziója és szerkezetének romlása, a csökkenő kőolaj és földgáz készletek jelentős felhasználása. Ezért egyre szélesebb körben fogalmazódik meg az igény arra, hogy az agrárpolitika szakmai megalapozásához a mezőgazdasági termelést, az erőforrásokat és a környezetszennyezést együttesen vizsgálják. A számszerűsíthető erőforrások közé tartozik a talaj, a víz, a műtrágya és szervestrágya, az elektromos energia és gázolaj, valamint a növényvédőszerek. A földgáznak különösen a nitrogénműtrágyák előállításában van kiemelkedő szerepe. Bár egyelőre a világ földgázfelhasználásából a műtrágyagyártás csak 5% kal részesedik, a földgáz mint erőforrás azért jelentős, mert árának alakulása meghatározza a nitrogén műtrágyák árát. A hozamokat pedig jelentősen befolyásolja a kijuttatott nitrogén mennyisége. A mezőgazdasághoz kapcsolódó környezetszennyezés közül a legjelentősebb mérhető vagy becsülhető tényezők a nitrát, ammónia, nitrogén oxid, foszfát, metán és szén dioxid kibocsátás. A műtrágyázás miatt talajba kerülő nitrátok és foszfátok bejuthatnak a talajvízbe. Ez egyrészt hozzájárul a felszíni vizek eutrofizációjához, másrészt az ivóvíz nitráttartalmának növelése miatt az emberi egészséget közvetlenül is veszélyezteti. A felszíni vizek nitrogénszennyezésének több, mint 50% át a mezőgazdaság okozza a Nyugat Európai országokban. Ezenkívül a műtrágyák a talaj elsavanyodását okozhatják. A nitrogén oxid, a metán és a széndioxid kibocsátás pedig az üvegházhatást növeli, a mezőgazdaság felel az üvegház hatású gázok kibocsátásának mintegy 10% áért. A növényvédőszerek egyrészt a talajban vagy vizekben való felhalmozódásukkal toxicitást okozhatnak, másrészt széles körű hatásukkal felborítják az ökológiai rendszerek egyensúlyát, új rezisztens kártevők mutációit segíthetik elő. A vízi élővilágban különösen veszélyes lehet egyes peszticid fajták felhalmozódása. Ennek megfelelően az agrárinformációs rendszereknek nemcsak a termelés szerkezetéről, a gazdálkodás jövedelmezőségéről, a piaci árakról, hanem a termékek előállításához szükséges erőforrásokról és a káros anyag kibocsátásról is megbízható adatokat kell szolgáltatniuk. Bár lehetőség van az adatok egy részének becslésére makro szinten, fontos, hogy az egyes üzemcsoportokra is reprezentatív adatok álljanak rendelkezésre. Ehhez olyan üzemi adatgyűjtő rendszer kell, ami alkalmas az egyes gazdaságok fenntarthatósági teljesítményének számszerűsítésére és értékelésére. Az adatokat mind területalapú elemzéshez (pl. nitrát kibocsátás/ha), mind termék központú elemzéshez (pl. 1 liter tej előállítása közben képződő üvegházhatást okozó gázok) fel lehet használni. Bár lehetőség van különálló reprezentatív agrár környezetgazdálkodási információs rendszerek létrehozására, a tesztüzemi rendszer környezetvédelmi és erőforrás felhasználásra vonatkozó adatokkal történő bővítése biztosítaná, hogy az ökonómiai és ökológiai típusú mutatókat együttesen lehessen vizsgálni. Ebben az esetben rendelkezésre állnának ugyanannak az üzemnek a pénzügyi adatai, valamint a környezetvédelemmel és erőforrásokkal kapcsolatos mutatói is, ami széles körű elemzési lehetőségeket biztosítana. 5

6 Ezenkívül egy meglévő információs rendszer bővítése kisebb költséggel jár, mint egy új rendszer létrehozása. Ennek megfelelően a következő fejezetekben kiemeljük a mezőgazdaság szerepét a környezetszennyezésben és több ország mutatóit összehasonlítjuk. Ezután bemutatjuk a környezeti fenntarthatóság üzemszintű mérési módszertanának külföldi gyakorlatát, majd ismertetünk néhány tanulmányt, ami agrár környezetvédelmi mutatószámokat használ a fenntarthatóság és jövedelmezőség kapcsolatának elemzéséhez. A szakirodalom áttekintése után javaslatot teszünk arra, hogy a tápanyag gazdálkodás, a talajvédelem, a vetésszerkezet, a növényvédelem, a természeti környezet és az energetika területén milyen üzemszintű agrár környezetvédelmi mutatószámokra van szükség, és a mutatók kiszámításához milyen alapadatokra van szükség a tesztüzemi rendszerben. A környezeti indikátorok kialakításának forrásdokumentuma a Körtáj Tervező Iroda Kft. Az AIR monitoring funkciónak fejlesztése, monitoring adatszolgáltatás c. tanulmánya. Ezenkívül felsoroljuk, csoportosítjuk és részletesen bemutatjuk azokat az alapadatokat, amelyek ugyan nem részei az agrár környezetgazdálkodási mutatószám rendszereknek, azonban az öntözés és trágyakezelés elemzéséhez feltétlenül szükségesek. Javaslatot teszünk a tesztüzemi rendszer bővítésének ütemezésére, valamint az egyéb adatbázisokkal, elsősorban az Agrár környezetgazdálkodási Információs Rendszerrel (AIR) való összekapcsolására. Végül a tesztüzemi rendszer jelenlegi adatai alapján kialakítunk egy 60 pontból álló környezetvédelmi mutatószám rendszert, és a különböző típusokba tartozó üzemek környezetterhelését 2003 és 2007 között összehasonlítjuk. 6

7 2. MEZŐGAZDASÁG ÉS KÖRNYEZETSZENNYEZÉS NEMZETKÖZI KITEKINTÉS Számos nemzetközi szakirodalom foglalkozik a környezetszennyezéssel, melyek segítségével átfogó képet kaphatunk az emberi tevékenységek környezetkárosító hatásairól. A következőkben összefoglaljuk, hogy nemzetközi viszonylatban a mezőgazdaság milyen módon és mennyiben terheli környezetünket. A szektor legjelentősebb szennyezőanyagai a műtrágyák, a növényvédőszerek, a metán és a dinitrogén oxid. Az alábbi összefoglaló az IRENA 1 projekt, valamint az Európai Közösség 2008 as Üvegházhatású Gázok leltárának ( ) 2 leírása alapján készült Műtrágya használat A műtrágyák akárcsak a szervestrágyák a nitrát kimosódás hatására a talaj savanyodását, a talajvíz nitrátosodását, valamint a felszíni vizek eutrofizálódását okozhatják. A környezet megóvása érdekében ezért rendkívül fontos, hogy elkerüljük a túlzott hatóanyag bevitelt és ezáltal a nitrogénfelesleg kialakulását. A nitrogén műtrágya felhasználás 1990 és 2001 között az EU 15 legtöbb tagországában csökkent, kivéve Spanyolországot és Írországot. A legnagyobb több mint 30% os csökkenés Dániában és Görögországban következett be, míg az EU 15 átlagát tekintve 12% os volt a mérséklődés (1. ábra). Ugyanezen időszak alatt szintén csökkenést mutat (átlagosan 35%) a foszfor műtrágyák felhasználása majd minden tagországban, csak Spanyolországban tapasztalható 11% os növekedés. A legnagyobb, több mint 50% os visszaesés Dániában, Finnországban és Németországban mutatkozott. Nehéz megmondani, hogy ezeknek a trendeknek milyen közvetlen hatásuk van a környezetre, mivel a végső, környezetre gyakorolt hatás nagy mértékben függ még a szervestrágya használattól, a hozamoktól, a talajborítottságtól és a gazdálkodás gyakorlatától. Mindazonáltal több olyan törvényhozói kezdeményezés 3 is született, amely kísérletet tett a tápanyagok felszíni vizekbe való kimosódásának korlátozására, ez pedig a felelősségteljesebb gazdálkodás által érhető el. 1 Az IRENA keretében 35 agrárkörnyezeti mutatót fejlesztettek ki az EU 15 országaira vonatkozóan az Európai Bizottság több főigazgatóságának (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság, Környezetvédelmi Főigazgatóság, Eurostat és Közös Kutatóközpont Főigazgatóság) és a projekt koordinációját ellátó Európai Környezetvédelmi Ügynökség együttműködésében. Az IRENA jelentéseiről és eredményeiről további információ található a címen. 2 Annual European Community greenhouse gas inventory and inventory report 2008 ( 3 Nitrát direktíva (91/676/EEC), Vízgazdálkodási direktíva (60/2000/EC). 7

8 A nitrogén és foszfor műtrágyák használatának alakulása az EU 15 tagországaiban az (*) közötti időszakban 1. ábra 1 5 % 5 % 5 % 1 5 % 2 5 % 3 5 % 4 5 % 5 5 % 6 5 % G örö g o r s z D án i a P o r t u g E g y e s á l i a ü l t K i r F i n n o r s z á l y s E U 1 5 B e l g i u m + L u x e m b u r g F r a n c i a o r s z A u s z t r i a O l a s z o r s z S v é d o r s z N ém e t o r s z Í r o r s z S p a n y o l o r s z V ál t o z á s m é r t é k e H o l l a n d i a N i t r o g é n m ű t r y á k F o s z f o r m ű t r y á k Forrás: IRENA projekt Megjegyzés: (*) 1990 = évek átlaga; 2001 = évek átlaga 2.2. Nitrogén mérleg A tápanyagmérleg láncolatot képez a mezőgazdaságban használt hatóanyagok, a környezeti változások, valamint a talaj tápanyagainak fenntartható használata között azáltal, hogy meghatározza a be, illetve kiáramló hatóanyagok mennyiségét. Míg a folyamatos többlet a már korábban említett környezeti problémákhoz vezethet, addig az állandó hiány a talaj tápanyagtartalom csökkenésének kockázatát rejti magában. Tehát ami a környezeti hatásokat illeti, a leglényegesebb tényező a helyi tápanyaggazdálkodási gyakorlathoz, valamint agroökológiai feltételekhez kapcsolódó tápanyag többlet/hiány nagysága, amely meghatározza a nitrátok kimosódásának illetve felszívódásának mértékét a talajban. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az EU 15 tagországaiban a nitrogéntöbblet csökkent 1990 és 2000 között. A 2. ábrán láthatjuk, hogy a 2000 ben megállapított értékek igen széles skálán mozognak: a legalacsonyabb érték Olaszországban volt (37 kg N/ha), míg a hektáronkénti legnagyobb nitrogéntöbblettel, 226 kg értékkel Hollandia rendelkezik. 8

9 Hollandián kívül Belgiumban, Luxemburgban és Németországban mutattak ki 100 kg/ha feletti többletet. Említést érdemel Spanyolország és Írország, ahol a bázisévhez képest 47%, illetve 22% os növekedés ment végbe, bár még így is az alacsony értékkel rendelkeznek a fenti országokhoz képest. Az EU 15 átlagát tekintve a nitrogén mérleg 55 kg/ha volt 2000 ben, ami 16% kal alacsonyabb az 1990 ben számított értéknél (65 kg/ha). A nitrogén mérleg alakulása tagországonként 1990 és 2000 között 2. ábra N k g / h a H o l l a n d i a B e l g i u m L u x e m b u r g N é m e t o r s z G ö á r ö g g o r s z D á n i a F i n n o r s z E U 1 5 E g y e s F r a n c i a o r s z ü l t K i r á l y sá g S v é d o r s z A u s z t r i a O l a s z o r s z P o r t u g á l i a Í r o r s z á S p a n y g o l o r s z Forrás: IRENA projekt Ha a nitrogén mérleget megbontjuk input és output szerint, akkor az alábbi ábrán jól látható, hogy a tagállamok közötti legnagyobb különbség a mérleg pozitív oldalán lévő, szervestrágyából származó nitrogén mennyiségéből adódik ben a legalacsonyabb értéket (31 kg/ha) Spanyolországnál láthatjuk, míg a legmagasabb, 206 kg/ha os érték Hollandiában található. Utóbbi érték, csak úgy mint a belgiumi (204 kg/ha), meghaladja a nitrát direktívában előírt határértéket, azaz a hektáronkénti 170 kg ot. A mérleg pozitív oldalát képező másik fő komponens, a műtrágya. Ennek értéke 35 kg/ha (Ausztria) és 179 kg/ha (Hollandia) között szóródik. Az utolsó, nem túl jelentős mennyiséget képviselő egyéb nitrogénforrások a légköri lerakódásból, biológiai nitrogénmegkötésből, valamint a vetőmagokból és szaporítóanyagokból származnak. 9

10 3. ábra A tagországonkénti nitrogén mérleg 2000 ben input és output szerinti bontásban (kg/ha) N i t r o g e n i n p u t ( k g / h a ) H o l l a n d i a B e l g i u m L u x e m b u r g N ém e t o r s z D án i a Í r o r s z E g y e s ü l t K i r F r a n c i a o r s z á l y s E U 1 5 G örö g o r s z S v é d o r s z O á l a s z o r s z g A u s z t r i a F i n n o r s z P o r t u g á l i a S p a n y o l o r s z é s o u t p u t M ű t r y a S z e r v e s t r y a E g y é b n i t r o g é n i n p u t o k B e t a k a r í t o t t á r u n ö v é n y e k B e t a k a r í t o t t t a k a r m á n y n ö v é n y e k Forrás: IRENA projekt Az ábráról leolvasható, hogy Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban és Németországban a legnagyobb a kockázata a tápanyag kimosódásnak, annak ellenére, hogy nitrogénmérlegükben csökkenés volt tapasztalható a vizsgált időszakban. Mindazonáltal a nitrogénkimosódás nem csupán a nitrogén mérlegtől függ, hanem nagy mértékben befolyásolja azt a talaj, éghajlat és a gazdálkodás módja Növényvédőszerek A növényvédőszerek fontos szerepet játszanak a mezőgazdasági termelésben azáltal, hogy csökkentik a gyomosodást, a rovarkárokat, valamint kiegyenlítettebb hozamokat biztosítanak. Mindezen előnyök ellenére használatuk negatív hatással lehet a vízminőségre, a szárazföldi és vízi biodiverzitásra (a nem kártevő élőlények mérgezése stb.), míg az élelmiszerekben felhalmozódott növényvédőszer maradványok az emberi egészséget veszélyeztethetik. 10

11 Az, hogy az adott peszticid mennyire veszélyes, függ a benne található aktív hatóanyag jellegétől (mérgező hatás, tartósság stb.), továbbá a használat módjától (alkalmazott mennyiség, alkalmazás időszaka és módja, növény és talajtípus stb.). A peszticidek használatának mértékét részben a gazdaság befolyásolja (a jövedelmezőbb növényeknél nagyobb a ráfordítás), részben pedig a helyi talaj és éghajlati adottságok, amelyek meghatározzák a növény kártevőkkel szembeni sebezhetőségét. Ezeken felül a peszticid felhasználás természetesen attól is függ, hogy az üzem hagyományos, vagy biogazdálkodást folytat e. Az EU 15 ben az összes értékesített növényvédőszer mennyiség aktív hatóanyagban kifejezve 1992 ről 1999 re 11% kal, vagyis 295 ezer tonnáról 327 ezer tonnára emelkedett (4. ábra). Ezen belül a gombaölő és gyomirtószerek eladott mennyisége 15% és 11% kal nőtt, azonban a rovarölőszerek esetében 16% os csökkenés következett be. Ebből a becsült felhasznált mennyiség (5. ábra) 1992 ben 194 ezer tonna, 1999 ben pedig 232 ezer tonna volt, amely bár 20% os növekedésnek felel meg, azonban az értékesített mennyiséghez képest még mindig lényegesen alacsonyabb. A növényvédőszerek értékesített mennyiségének változása az EU 15 ben 4. ábra A k t í v ö s s z e t e v ő k, t o n n a Forrás: IRENA projekt G o m b ö l ő s z e r e k G y o m i r t ó s z e r e k R o v a r ö l ő s z e r e k E g y é b A növényvédőszerek becsült felhasznált mennyiségének alakulása az EU 15 ben 5. ábra A k t í v ö s s z e t e v ő k, t o n n a N ö v e k e d é s s z a b á l y o z ó k E g y é b r o v a r ö l ő k O l a j o k G y o m i r t ó s z e r e k E g y é b g o m b a ö l ő k R é z t a r t a l m ú p e s z t i c i d e k K é n t a r t a l m ú p e s z t i c i d e k

12 Forrás: IRENA projekt 2.4. Vízhasználat A mezőgazdaságban a víz legnagyobb részét öntözésre használják, de emellett a terménytisztítás, az állattenyésztési technológiák, valamint a növényvédő szerek hígítása is vizet igényel. A vízhasználatot számos tényező befolyásolja, mint például a termesztett növény, az öntözött terület nagysága, az öntözés technológiája, a vízdíj, a vízzel kapcsolatos korlátozások, a szivattyúzás költségei, valamint az éghajlat. A vízkivétel növekedése a talajvíz csökkenéséhez vezethet, vagy több és nagyobb víztározók létesítését teszi szükségessé. Mivel a mezőgazdaság fő vízhasználatát az öntözés jelenti, ezért az egy hektár öntözhető területre jutó felhasznált vízmennyiséget vizsgáljuk. Az EU 15 tagországait két csoportba (északi és déli) 4 sorolva láthatjuk. Az északiak öntözésre használt éves vízmennyisége 757 ről 349 m 3 /ha ra csökkent 1990 és 2000 között, az öntözhető terület nagysága pedig hektárról hektárra mérséklődött (6. ábra). A déli országok által használt vízmennyiség millió m3 ről millió m3 re csökkent a vizsgált időszakban, miközben az öntözhető terület nagysága 15% kal nőtt, vagyis kevesebb vízzel öntöztek nagyobb területet. Ez arra enged következtetni, hogy ezekben az országokban nőtt a víz felhasználásának hatékonysága. A mezőgazdaság vízhasználata 1990 és 2000 között 6. ábra V íz ( h m a 3 s / h z a n / y e a r ) á l a t E U 1 5 ( é s z a k i ) E U 1 5 ( d é l i ) 4 Északi tagországok: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Németország, Írország, Luxemburg, Hollandia, Svédország, Egyesült Királyság. Déli tagországok: Franciaország, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország. 12

13 Forrás: IRENA projekt 2.5. Vízminőség A mezőgazdasági tevékenység a tápanyag és növényvédőszer kimosódáson keresztül olyannyira hatással lehet a vízminőségre, hogy Európában a nitrogénszennyezés fő forrását ez a szektor jelenti. A vizek különböző hatóanyagokkal való telítődése (nitrogén és foszfor) káros hatással lehet a környezetre: a felhalmozódott nitrát a felszíni vizek eutrofizálódáshoz vezethet, a halak és egyéb vízi élőlények pusztulását okozva ezzel, sőt az emberi egészséget is veszélyezteti. A nitrát természetes koncentrációja 0,4 és 4 mg/l közé esik. Az OECD által készített kérdőív alapján néhány tagország esetében képet kaphatunk a mezőgazdaság nitrátszennyezésben betöltött szerepéről. A felszíni vizek szennyezettségére vonatkozóan kilenc ország szolgáltatott adatokat (1995. évi), amelyek súlyozott átlagát tekintve megállapítható, hogy a mezőgazdaság 53% ban járul hozzá a vizek nitrát szennyezettségéhez. Tagországi szinten az átlag 27% (Finnország) és 81% (Dánia) között szóródik (7. ábra). A mezőgazdaság becsült részaránya a felszíni vizekbe történő nitrogén kimosódásban (1995) 7. ábra R és z e s e d é s ( % ) D á n i a H o l l a n d i a F r a n c i a o r s z O l a s z o r s z N é m e t o r s z S v é d o r s z A u s z t r i a B e l g i u m F i n n o r s z Forrás: IRENA projekt * A vízszintes vonal az EU 9 átlagát jelzi. A talajvíz nitrátkoncentráció vizsgálatának 14 tagország 289 mintája szolgált alapjául (8. ábra) Az adatok értelmezésénél körültekintően kell eljárni az eltérő mintaszámok miatt, 13

14 például Belgium mindössze egy talajvízmintát szolgáltatott, míg Franciaország 74 et. Emiatt a tagországokat három csoportba sorolták: Dél Európa, Közép Nyugat Európa és Észak Európa. A talajvizekben megfigyelt nitrátkoncentráció (mg/l) alakulása 1993 és 2002 között 5,6 8. ábra N i t r 4 0 á t ( m g / l ) D é l i ( ) K ö z é p n y u g a t i ( 6 1 ) É s z a k i ( 3 3 ) E U 1 4 á t l a g Forrás: IRENA projekt A talajvizek nitrátkoncentrációja viszonylag állandó volt 1993 és 2002 között, eltekintve a dél európai országokban bekövetkezett jelentős csökkenéstől. Ebben a csoportban az értékek a bázisévi, 40 mg ról 25 mg ra csökkentek. Közép Nyugat Európában a koncentráció 20 mg/l felett maradt, míg az észak európai értékek 10 mg hoz közelítettek. Fenti folyamatok miatt az EU 14 átlagát a Dél Európában végbement változások határozták meg, vagyis a 90 es években a koncentráció 20 és 30 mg/l közötti volt. Fontos, hogy szem előtt tartsuk, hogy bár a nitrátok késleltetve szivárognak a talajvízbe, ennek ideje függ a talaj típusától és földtani tulajdonságaitól (a homokos talajból a sekélyebben lévő talajvizekbe 2 3 év alatt, a mészköves talajból a mélyebben fekvő rétegekbe év alatt jut el). Az Európai Unió nitrát direktívája a maximális nitrátkoncentrációt 50 mg/l ben határozta meg. 5 Az északi csoportba tartozik Dánia, Finnország és Svédország, a közép nyugat európai csoportba Ausztria, Belgium, Németország, Írország, Hollandia és az Egyesült Királyság. A dél európai csoport Franciaországot, Görögországot, Olaszországot, Portugáliát és Spanyolországot tartalmazza. 6 A zárójelben lévő számok a talajvíz minták számát jelölik. 14

15 2.6. Üvegházhatású gázok Az üvegházhatású gázok a föld által kisugárzott hőenergiát visszaverik, ez pedig a légkör felmelegedéséhez vezet. A legfontosabb ilyen gázok a szén dioxid, a metán és a dinitrogénoxid. Az EU 27 átlagát tekintve az üvegházhatású gázok (ÜHG) összkibocsátása és 2006 között 7.7 % kal, míg 2005 és 2006 között 0.3 % kal csökkent (430 millió, valamint 14 millió tonnával, CO 2 egyenértékben kifejezve) os adatok alapján ezek legnagyobb része (80%) az energiaszektorból származik, amelyet a mezőgazdaság, majd az ipar követ 9% illetve 8% os részesedéssel (9. ábra). Az Unióban 1990 és 2006 között a mezőgazdaság ÜHG kibocsátása 20% kal, míg 2005 és 2006 között 0,2% kal csökkent. Az EU 27 által kibocsátott üvegházhatású gázok megoszlása szektoronként 2006 ban 9. ábra Ip a r i f o l y a m a t o k 8 % H u l l a d é k s z e k t o r 3 % E n e r g i a i p a r ( k ö z l e k e d é s s e l e g y ü t t ) 8 0 % O ld ó s z e r e k / e g y é b 0 % M e z ő g a z d a s 9 % C H 4 4 % N 2 O 5 % Forrás: Annual European Community greenhouse gas inventory and inventory report 2008 adatai alapján saját szerkesztés 7 Kivéve a földhasználatból, a földhasználat megváltozásából és az erdőművelésből származó kibocsátást. 15

16 1. táblázat A mezőgazdaság részesedése az összes ÜHG kibocsátásból tagországonként (2006) (millió tonna CO2 egyenértékben) Tagország Összes (LULUCF nékül) Mezőgazdaság % Ausztria 91,1 7,9 9% Belgium 137,0 10,2 7% Dánia 70,5 9,6 14% Finnország 80,3 5,6 7% Franciaország 541,3 94,8 18% Németország 1004,8 63,5 6% Görögország 133,1 11,6 9% Írország 69,8 18,4 26% Olaszország 567,9 36,6 6% Luxemburg 13,3 0,7 5% Hollandia 207,5 18,2 9% Portugália 83,2 8,4 10% Spanyolország 433,3 46,2 11% Svédország 65,7 8,5 13% Egyesült Királyság 652,3 44,1 7% EU ,1 384,5 9% Bulgária 71,3 4,7 7% Ciprus 10,0 0,4 4% Csehország 148,2 7,6 5% Észtország 18,9 1,2 6% Magyarország 78,6 8,4 11% Litvánia 23,2 4,3 18% Lettország 11,6 2,0 17% Málta 3,2 0,1 2% Lengyelország 400,5 34,3 9% Románia 156,7 20,2 13% Szlovákia 48,9 3,2 6% Szlovénia 20,6 2,0 10% EU ,8 472,9 9% Forrás: Annual European Community greenhouse gas inventory and inventory report 2008 adatai alapján saját készítésű ábra 16

17 A legjelentősebb ÜHG, amely a mezőgazdaságból származik, a metán és a dinitrogén oxid, melyek legnagyobb része a szarvasmarhák emésztése során, valamint a műtrágyákból és szervestrágyából szabadul fel. Ennek a két gáznak a kibocsátása 2006 os adatok szerint Franciaországban és Németországban a legnagyobb, hiszen ezekben az országokban igen nagy jelentősége van a szarvasmarhatartásnak. Magyarország a 8,4 millió tonnás kibocsátásával a 15. helyen áll (10. ábra). á tás Bár a metán és a dinitrogén oxid jóval kisebb koncentrációban van jelen a légkörben, mint a szén dioxid, ugyanannyi metánnak 21 szer, dinitrogén oxidnak pedig 310 szer nagyobb szerepe van az üvegházhatásban. 10. ábra A mezőgazdaságból származó metán és dinitrogén oxid kibocsátás 2006 ban C O 2 e g y e n e z e r t é r t é k b e n k i f e j e z e t t k i b o c s F r a n c i a o r s z N é m e t o r s z S áp g a n y o l o r s z E g y e s ü l t K i á r O l a s z o r s z g á L e n g y e l o r s z l y sá g R o m á ní r i o a r s z Há o g l la n d i a G ö r ö g o r s z B e l g i u m D á n i a S v é d o r s z P o r t u g M a g yáa r o r s z l ia A u s z t r i a C s e h o r s z F i n n o r s z B u l g á r il a i t v á S z n l i o a v á k ia S z l o v L ée n t i a o r s z É s z á t o r s z g L u x e m b u r g C i p r u s M á l t a Forrás: Annual European Community greenhouse gas inventory and inventory report 2008 adatai alapján saját szerkesztés A globális felmelegedés hatásainak mérséklése érdekében született meg az Éghajlatváltozási Keretegyezmény Kyotói Jegyzőkönyve (1997), amely szerint a fejlett országoknak előre meghatározott mértékben csökkenteniük kell az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az egyezmény a klímaváltozásért leginkább felelős hat ÜHG (szén dioxid, metán, dinitrogénoxid, fluorozott széndhidrogének, perfluor karbonok, kén hexafluorid) emissziójának csökkentését tűzte ki célul, melyet az országoknak a közötti időszakra vonatkozóan kell teljesíteniük az 1990 es bázisévet figyelembe véve. Az egyes országok eltérő mértékű csökkentést vállaltak, pl. az EU 15 és minden tagállama 8% ot, Magyarország 6% ot, az egyezményt aláíró országok átlagosan pedig 5,2% ot. 17

18 3. SZAKIRODALMI PÉLDÁK KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MUTATÓSZÁMOK HASZNÁLATÁRA Az alábbiakban teljességre nem törekedve ismertetünk néhány aktuális agrárközgazdasági tanulmányt, amelyekben agrár környezetvédelmi mutatószámokat alkalmaznak a fenntarthatóság és jövedelmezőség kapcsolatának elemzéséhez Tápanyag mérlegek A kutatók figyelme az 1990 es évek végétől a tápanyag mérlegre irányult. Az ezredfordulón az Európai Unióban egyre inkább a figyelem középpontjába került a mezőgazdasági tevékenységgel összefüggő környezetszennyezés, az intenzív állattartásnak köszönhető egységnyi területre vetített túlzott tápelem koncentráció. Belga kutatók tesztüzemi adatokra alapozott vizsgálataik során kimutatták, hogy a flandriai tejelő tehenészetek nitrogén egyenlege 1989 ről 2001 re 378 kg/ha nitrogén hatóanyagtöbbletről 238 kg/ha ra csökkent a vizsgált 120 gazdaság átlagában. Ezzel együtt a nitrogén használat hatékonysága 15% ról 22% ra növekedett. Bár a nitrogén többlet még mindig jelentősen meghaladja a Nitrát Direktívában lefektetett 170 kg/ha határértéket, megítélésük szerint ésszerű gazdálkodással elérhető a 150 kg/ha nitrogén többlet l/ha tejtermelés mellett, ami egyszersmind elfogadható jövedelmet biztosítana egy munkaerő egységre vetítve (Nevens et al., 2006). A Nyugat Európában kidolgozott 55 agrár környezetgazdálkodási rendszerből a 10 legelfogadottabbat és legfejlettebbet vizsgálta Halberg munkatársaival 2004 folyamán. A 10 legelterjedtebb rendszer kiválasztásánál fontos szempont volt az önkéntes használat és a penetráció mértéke. Alapvető elvárás volt a rendszerekkel szemben, hogy képesek legyenek input output (tápelemek, vegyszerek és energia) egyenleg és környezeti indikátorok készítésére. Az agrár környezetgazdálkodási rendszerek jellemzően Észak Nyugat Európa országaiban lettek kidolgozva, míg Dél Európai rendszert egyet sem találtak. A penetrációra jellemző, hogy a legelterjedtebb brit, svéd és holland rendszereket már több mint 1500 gazdaság alkalmazza. Az elemzést követően megállapították, hogy mindegyik rendszer elősegíti a gazdák számára az erőforrás felhasználás ésszerűsítését minden további költség nélkül. Ennek ellenére kevés bizonyíték van arra, hogy a gazdálkodók csökkentenék az inputráfordításaikat, mivel a relatíve kicsinek tűnő megtakarítás nem jelent számottevő hajtóerőt. A kutatók szerint az input output könyvelési rendszer a termelés tervezési fázisban működik a leghatékonyabban. Ezzel együtt a képzett indikátoroknak jól érthetőknek kell lenni, és szükség van korábbi évek vagy más gazdálkodók adataira viszonyítási pontként, ami elősegíti a rendszer használatából származó előnyök könnyebb megjelenítését. A szerzők az általánosan használt tápelem, vegyszer és energia egyenlegek mellett javaslatot tesznek más fontos paraméterek bevonására a környezeti hatásvizsgálatokba, úgymint a gyógyszerek (antibiotikumok és növekedési hormonok az állattenyésztésben) és a nehézfémek (réz és cink). Skop és Schou (1999) Dánia Vejle megyéje különböző típusú üzemeinek mezőgazdasági termelését vizsgálva azt találta, hogy pozitív összefüggés mutatható ki a nitrát kimosódás és az üzemi tevékenység eredménye között. Ennek értelmében azoknál az üzemeknél, ahol magasabb volt az egy hektárra jutó nitrát kimosódás (sertés és szarvasmarha tartó üzemek) az 18

19 üzemi eredmény is magasabb volt. Viszont az üzemi eredmény növekedés mértéke meghaladta a nitrát kimosódás mértékét, így az egységnyi eredményre jutó nitrát kimosódás azoknál az üzemeknél a legalacsonyabb, ahol a nitrát kimosódás valójában a legmagasabb. Ezért arra hívták fel a figyelmet, hogy pusztán a nitrogén kimosódás csökkentésére törekvő környezetvédelmi intézkedések költség hatékonysága alacsony. A Hollandiában bevezetett Tápelem Könyvelési Rendszer (Mineral Accounting System, MINAS (11. ábra) hatásait vizsgálták Ondersteijn és munkatársai (2001) 5 üzemtípusba tartozó 194 holland gazdaság évi adatán az üzemek eredménye szempontjából. A meghatározott határértéknél magasabb nitrát és foszfát hatóanyagot kibocsátó üzemek környezetvédelmi különadót kénytelenek fizetni. A vizsgált gazdaságok eredményei változatos képet mutattak az üzemtípusok között és azon belül egyaránt. A legkisebb mértékű különadó a növénytermesztő üzemeket terhelte (179 Euro/ha), míg a legmagasabb összeget (404 Euro/ha) a vegyes tejelő és intenzív állattartó üzemeknek kellett fizetniük. Megállapították, hogy a környezetvédelmi különadók mintegy 8% kal csökkentették az üzemek fedezeti hozzájárulását, ami hosszú távon már az üzemek fennmaradását is veszélybe sodorhatja. A MINAS koncepciója 11. ábra 3.2. Energiamérleg Meul és munkatársai (2007) a flamand specializált növénytermesztő, tejtermelő és sertéshizlaló gazdaságok energia mérlegét vizsgálták FADN adatok alapján. Az energia hatékonyság változásának vizsgálata érdekében összehasonlították az és

20 2001 évek adatait a növénytermesztő és tejtermelő gazdaságok esetében, míg a sertéshizlalóknál et évek adataival vetették össze. A vizsgálat során a kutatók első körben kiszámították a gazdálkodáshoz felhasznált direkt (gázolaj, kenőanyagok, elektromos áram, földgáz, fűtőolaj) és indirekt (vetőmag, műtrágya, növényvédő szer, állati takarmányok, gépek) energiamennyiséget, mint energia inputot egyrészt közvetlenül az FADN adatbázisból, másrészt szakirodalomból vett koefficiensek segítségével. Ezt követően meghatározták a termelés során az egyes vizsgált ágazatok által előállított termékek (tej és tejtermékek, malac és hízósertés, árunövények) energiatartalmát. Az energiahatékonyság kifejezéséhez az egy egységnyi felhasznált energiára jutó végtermék (tej, hús, növényi energia) mutatót képezték, majd összehasonlították az es értékeket a es értékekkel, illetve as értékekkel a hízósertések esetében. Az inputok tekintetében megállapításra került, hogy az indirekt energia mennyiség a tejtermelés és a sertéshizlalás esetében több mint 70%, míg a növénytermesztésnél valamivel meghaladja az 50% ot. Az összes energia inputon belül kiemelkedően magas volt a műtrágya és a takarmány energiájának a részaránya. A tejelő tehenészetek esetében ben az input energia 60% át a műtrágya és a takarmány által bevitt energia tette ki. A növénytermesztés esetében a műtrágya tette ki a bevitt energia 34% át, míg a sertéshízlalásnál a takarmány a bevitt energia 68% áért volt felelős. A közvetlen (direkt) energia bevitelt tekintve a gázolaj részaránya tette ki a teljes energia input 23% át a tejtermelés és sertéshizlalás esetében, míg a növénytermesztésnél elérte az összes energia bevitel 38% át. Az energia felhasználás a tejtermelő és az árunövény termesztő gazdaságok esetében jelentősen ( 19%és 8%) csökkent a 10 évvel korábbi szinthez képest, ami az alacsonyabb műtrágya és takarmánykoncentrátum használatnak tudható be. A sertéshizlalás esetében az energiafelhasználás gyakorlatilag nem változott. A tejtermelő és sertéshizlaló gazdaságok leghatékonyabb 5% át összevetve az összes gazdaság adataival megállapították, hogy a leginkább energia hatékony üzemek intenzív körülmények között termelnek alacsony energiafelhasználás mellett. Ezzel együtt jövedelem termelő képességük egységnyi termékre vetítve megegyezik vagy magasabb az üzemek átlagához képest. A növénytermesztő gazdaságok esetében az energiahatékonyság nagy mértékben függ a termesztett növényfajoktól. Ebből kifolyólag üzemi szintű energiahatékonyságról nehéz beszélni, hiszen ezt egyértelműen az egyes növényfajok szintjén lehet csak megítélni Légszennyezés Dalgaard és munkatársai (2006) a mezőgazdasági termelés környezetterhelő hatását vizsgálták 2138 dán FADN mintaüzem 1999 évi adatának segítségével. Kutatásaik során egyrészt vizsgálták a gazdálkodás erőforrás hasznosításának a hatékonyságát, másrészt meghatározták a főbb tápelemek (nitrogén, foszfor) mérlegét és a nitrát, foszfát, metán, ammónia, dinitrogénoxid és szén dioxid kibocsátás mennyiségét a különböző üzemtípusok esetén. Első körben a 2138 dán tesztüzemet felosztották 31 kisebb homogén üzemtípusra a következő szempontok szerint: talajtípus, ledolgozott munkaóra, állatsűrűség, valamint a legfontosabb ágazatok (tejelő tehenészet, sertés hízlalás, különböző árunövény termesztés), stb. Minden egyes üzemcsoport esetén átlagolták a gazdálkodást jellemző legfontosabb adatokat (földterület, átlaghozamok, állattenyésztés, vásárolt inputok, stb.). Így az egyes üzemtípusokat 20

21 egy átlagüzem képviselte. Ezt követően minden egyes üzemtípus estében egy részletes modell került kidolgozásra egyrészt tesztüzemi, másrészt szakirodalmi adatok alapján. Az egyes üzemtípusok felsúlyozásával a szerzők a dán mezőgazdaság egészét lefedő modellt állítottak fel. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a konvencionális tejelő tehenészet magasabb nitrogén és alacsonyabb foszfor kibocsátással jár a sertéshízlaláshoz képest. Megállapították, hogy az eltérő állatsűrűség az eredményeket nagy mértékben befolyásolja, egyszersmind a magasabb állatsűrűség magasabb kibocsátással jár. A metán kibocsátás a tejelő tehenészet esetében volt a legmagasabb az összes üzemtípushoz képest, valamint a konvencionális tejelő tehenészet nitrogén, ammónia és dinitrogén oxid kibocsátása magasabb az ökológiai tejelő tehenészetekéhez képest. 21

22 4. KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG MÉRÉSI MÓDSZERTANA A NEMZETKÖZI SZAKIRODALOMBAN Ebben a fejezetben külföldi szakirodalmi források segítségével kísérletet teszünk arra, hogy a fenntartható gazdálkodás mérhetőségének elvi és gyakorlati megvalósítását áttekintsük OECD tanulmányban alkalmazott indikátorok ( ) 1999 novemberében fogadta el a mezőgazdasági Tanács azt a stratégiát, mely az Agenda 2000 ben előrevetített reformok kapcsán a környezetvédelmi aspektusokat a közös agrárpolitikába (KAP) beépíti. A vízgazdálkodás, mezőgazdasági vegyszerhasználat, földhasználat, klímaváltozás és levegőminőség ill. a termőtáj biodiverzitása területére vonatkozóan új célokat fogalmaztak meg. A bizottsági ülések az OECD 1997 ben (Vol. 1 Concepts and Framework) és az 1999 ben (Vol.2 Issues and Design) kiadott, agrár környezeti indikátorokkal kapcsolatos tanulmányának megállapításaira támaszkodtak. A tanulmánysorozat harmadik kötetében (Vol. 3 Methods and Results) 13 témakört dolgoztak ki összesen 49 indikátor számára (1. melléklet AEI_OECD_Method_Results pdf. p.30). Az OECD az indikátorok csoportosításánál az ún. DSP (Driving Force State Response) rendszert alkalmazza, mely három részre bontja azokat. Ezek a következők (Laki, 2005 nyomán): Hatótényező indikátorok: azt jelzik, hogy miképpen változnak meg a mezőgazdaság környezeti feltételei, ha változás áll be például a gazdálkodási lehetőségekben, a tápanyag utánpótlásban, a növényvédőszer használatban, a talaj és a vízhasználatban; Állapot indikátorok: a mezőgazdaság okozta környezeti hatásokat írják le. Ezek lehetnek a talajra, a víz és a levegő minőségére, a biodiverzitásra, az élőhelyekre és a tájképre gyakorolt hatások. Válasz indikátorok: azt mérik, milyen intézkedéseket kell meghozni ahhoz, hogy válaszolni lehessen a környezet állapotában beállt olyan változásokra, mint például az agrár környezetvédelmi kiadások. Az indikátorokat az OECD négy jól elkülöníthető blokkba foglalta: 1. A mezőgazdaság széles körben vett gazdasági, szociális és környezeti összefüggéseit vizsgáló indikátorok ez a blokk olyan mezőgazdasággal összefüggő témákat vet fel, melyeknek jelentős befolyásuk van az agár környezetre: gazdasági erőforrások, társadalmi kérdések, környezeti folyamatok és a területhasználat változásai. A blokk egyik legfontosabb része a gazdálkodás pénzügyi forrásaival foglalkozik, ennek megfelelően definiálták az indikátorokat is (pl. üzemi jövedelem alakulása, agrárkörnyezetvédelmi beruházások, ráfordítások). 2. Gazdálkodás és környezet a témán belül komplexen vizsgálják a kapcsolatot a különböző gazdálkodási gyakorlatok és ezek környezeti hatásai között (tápanyag gazdálkodás, vegyszerhasználat, talajművelés és takarás gyakorlata stb). Ebben a blokkban történik a különböző gazdálkodási formák és trendek környezeti hatásainak felmérése is. 22

23 3. A gazdaság inputjainak és természetes erőforrásainak használata a gazdálkodási inputokkal foglalkozik (pl. tápanyag utánpótlás, peszticid és öntözővíz felhasználás,stb.) felölelve a gazdaságba bekerülő anyagok főbb forrásait is. 4. A mezőgazdaság környezeti hatásai a legkomplexebb blokk a mezőgazdaság környezetre gyakorolt hatásait vizsgálja különböző szempontok szerint (pl. talaj és vízminőség, üvegházgázok kibocsátása, biodiverzitás stb) COM Bizottsági jelentésekben alkalmazott indikátorok ( ) A jelenleg folyó agár környezeti indikátorokkal kapcsolatos munkák zöme az eddig elért eredményeket és alapdokumentumokat helyezi új megvilágításba. Az Európa Tanács kéréseire válaszul a Bizottság két közleményt adott ki. Az első közlemény COM(2000) 20, 35 agrár környezetvédelmi mutatót határozott meg, és közölte ezek kidolgozásának analitikai keretét. A jelentés hangsúlyozza az alkalmas és megfelelő statisztikai információk meglétét, mint az indikátorok kidolgozásának szükséges előfeltételét. A dokumentum az ajánlásokon túl képet ad az éppen folyó indikátor kutatásokról és az elért eredményekről továbbá bemutatja a még meglévő hiányosságokat is. Az indikátorok kidolgozásához egy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EAA) által kifejlesztett ún. DPSIR (Driving force Pressure State Impact Response; Hatótényező Terhelés Állapot Hatás Válasz ) modellen alapuló módszert alkalmaztak. A modell öt fő elemén belül (DPSIR) 17 különböző témakört lehet elkülöníteni, melyek összesen 35 indikátort foglalnak magukba. A rendszer működése és felépítése a következő sematikus lépéseken keresztül valósult meg (Európai Bizottság, 2000): 1. A rendszer központi kérdését képezi a mezőgazdasági környezet aktuális állapotának, valamint ennek időbeli változásának mérése. Az ide csoportosított indikátorok adatokat szolgáltatnak a nem várt káros változásokról, melyeket meg kell szüntetni (pl.: nitrát és peszticid maradványok a vízben), valamint a kívánatos állapotokról, melyeket meg kell őrizni, fenn kell tartani (pl.: értékes élőhelyek). 2. A második lépés felismerni azokat a környezeti terheléseket, melyek a negatív hatást okozzák, és azokat a hasznos eredményeket, amelyeket a gazdálkodás produkál, és amelyek segítik megőrizni a környezet állapotát. 3. A harmadik lépés, hogy ezeket a folyamatokat összekötjük a gazdasági hatótényezőkkel (gazdák aktivitása, mely a piaci folyamatokból következik). Végül megvizsgáljuk a társadalom válaszát az intézkedésekkel kapcsolatban: valóban az elvárt hatást hozták e az agrár környezeti intézkedések, vagy esetleg felmerült előre nem várt probléma. A második közlemény COM(2001) 144 (A környezetvédelmi szempontoknak a KAP ba történő integrálása nyomon követésére szolgáló mutatók kialakításához szükséges statisztikai adatok) tovább részletezte a mutatókról alkotott elképzelést, és megnevezte a COM (2000) 20 ban definiált mutatók alkalmazásához szükséges adatok és információk lehetséges forrásait. Az indikátorokat különböző szintekre osztották annak függvényében, hogy a mérésükhöz szükséges adatok milyen formában állnak rendelkezésre. A jelentésben négy ilyen szintet határoztak meg, nyolc indikátor egynél több csoportba is beilleszthető volt: 23

24 Az első csoportba ( a ) tartozó indikátoroknál egészen nyilvánvaló, hogy milyen statisztikai adatokat kell gyűjteni az indikátorok méréséhez (pl. kijuttatott nitrát és foszfátműtrágyák hatóanyagtartalma, ökológiai gazdálkodásból származó termékek ára, öntözővíz használat intenzitása, stb.). A második csoportba ( b ) tartozó indikátoroknál a statisztikai adatbázisok jelenleg nem megfelelő szerkezetűek, a különböző adatforrásokat összekapcsolva azonban megszerezhető a szükséges információ (pl. régiós szinten a jó mezőgazdasági gyakorlatot folytató gazdaságok száma, agrár környezetvédelmi programban résztvevő terület nagysága, mezőgazdaság részesedése a károsanyag kibocsátásban, a nitrátszennyezésben és vízfelhasználásban stb.). Az indikátorok harmadik csoportja ( c ) még nincs kellőképpen kialakítva ahhoz, hogy megfelelő adatforrásokat rendeljünk hozzájuk (peszticid okozta talaj és vízszennyezés, élőhelyre és a biodiverzitásra gyakorolt hatás, növénytermelési és állattenyésztési technológia formája). A negyedik csoportnál ( d ) a tervezett indikátorokhoz jelenleg nem állnak rendelkezésre adatok, és nem is adható javaslat arra vonatkozóan, milyen forrásból lehetne adatokat gyűjteni (régiós szintű környezeti célok megfogalmazása, nitrátok és peszticidek előfordulása az élővizekben, talajvízszint magassága, stb.). A 2001 évi dokumentum részletesen elemzi az első csoportba tartozó indikátorokat, ezen túlmenően javaslatot tesz a második és harmadik csoportba sorolt kérdések kapcsán is. Az a részleteket mellőző megközelítés mellett is érzékelhető, hogy az indikátorokhoz szükséges információk gyűjtéséhez, az adatbázisok összekapcsolásához és/vagy átalakításához az egyes tagországok részéről is nagyfokú hajlandóság, anyagi és szaktudásbeli hozzájárulás szükségeltetik IRENA projekt indikátorai Ezt követően az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EAA) átvette a Bizottság agrárkörnyezeti indikátorokkal kapcsolatos munkáját, melynek utolsó fejezete 2001 ben látott napvilágot. Az EAA három éven át tartó, az Európai Unió egyéb szerveit (pl. EU Bizottság több igazgatósága ill. az EUROSTAT) is bevonó munkájának eredményeképpen 2005 ben IRENA (Indicator Reporting on the Integration of Environmental Concerns into Agriculture Policy) néven kiadta az agrár környezeti indikátorokkal foglalkozó jelentését (EEA, 2005), mely az Európai Unió 15 tagállamának adatait dolgozta fel. Az IRENA célja az volt, hogy megállapítsa a COM(2001) 144 dokumentumban bemutatott 35 indikátor alkalmasságát az agrár környezeti folyamatok mérésére, és ajánlásokat tegyen a jövőbeli indikátorokkal kapcsolatos fejlesztésekre. A projektben azt vizsgálták, hogy az EU 15 mezőgazdasága, az 1990 től a 2000 ig terjedő időszakban milyen mérhető hatást gyakorolt a következő tényezőkre: víz, termőtalaj (minőség és földhasználat szempontjából), klímaváltozás és levegőminőség, biodiverzitás és tájkép alakulása. Az IRENA projektben is ugyanazt a DPSIR modellt alkalmazták, mint a korábban említett Bizottsági jelentések. A DPSIR modell öt fő elemét és az egyes elemekhez hozzárendelhető indikátorokat a 2. melléklet mutatja be. 24

25 Az indikátorok hozzávetőlegesen egyharmada alapul regionális szintű (NUTS 2 és 3) adatokon, a fennmaradó csaknem kétharmad rész nemzeti szintű mutató. Az állapot/hatás területhez tartozó mutatókat modellezett adatok vagy esettanulmányok alapján hozták létre. Az IRENA által elért eredmények viszonylagos kettősséget mutatnak. A 42 vizsgált indikátorból (ez a 35 indikátor az alindikátorokkal együtt) 11 esetén azt találták, hogy azok alkalmazása nagyon hasznos az agrárkörnyezeti kérdések kapcsán. Ilyenek pl. a földhasználat változása, ökológiai gazdálkodás alatt álló terület nagysága, cropping/livestock patterns, metán, dinitrogén oxid és ammónia kibocsátás, műtrágya felhasználás. További 28 indikátor esetén állapították meg azt, hogy alkalmazásuk potenciálisan hasznos, míg csupán egy indikátort (a talajvíz szintje) találtak kevésbé potenciálisan hasznosnak. A jelentés számba veszi azokat az adatbázisokat, statisztikai adatgyűjtéseket, amiket felhasználtak az egyes indikátorok vizsgálata kapcsán. A gazdaságszerkezeti összeírásokat használták fel az IRENA 6, 7, 10, 13, 14 és 18 as indikátor vizsgálatára, a tesztüzemi adatbázis segítségével értékelték az IRENA 15, 16, 26 és 5.2 es indikátort. A jelentés említést tesz az elemzést megnehezítő adathiányokról és/vagy az időbeli folytonosság által okozott nehézségekről. A legeklatánsabb idevágó példa a vízhasználat és öntözés témaköre, melyben olyan kevés vagy annyira hozzáférhetetlenek voltak az adatok, hogy ez ellehetetlenítette a DPSIR modell alkalmazását (EEA, 2005) Az ECNC által kidolgozott indikátorok Az ECNC (European Centre for Nature Conservation) egy független szervezet, melynek célkitűzése az európai környezet, biodiverzitás és táj megőrzése és fenntartható használata, amit a tudomány, a politika és a gazdaság együttműködésével lát megvalósíthatónak as fennállása óta kiterjedt munkakapcsolatot alakított ki különböző szervezetekkel és intézetekkel Európa szerte (közvetlenül pl. az Európai Bizottságot, az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, Európa Tanácsot). Az ECNC ötvözi a víziókat a gyakorlati alkalmazás lehetőségeivel. Programjai a következő témákat ölelik fel: Természet és társadalom kapcsolata Az ökológia és ökonómia közötti kölcsönhatások Az európai ökológiai hálózat Az európai természet és biodiverzitás állapota A nemzetközi szervezetek és politikai kezdeményezések támogatása Az 1998 áprilisa és 1999 októbere közötti időszakban az ECNC kidolgozta az agárkörnyezeti indikátorokkal kapcsolatos koncepcióját, az ELISA t (EnvironmentaL Indicators for Sustainable Agriculture). A programban 12 európai szakértő és politikai elemző vett részt a mezőgazdaság és a környezetvédelem területéről. A program eredményei: A politikai szempontból lényeges agrár környezeti témák megállapítása, tekintettel a fenntartható mezőgazdaságra, Indikátorok kiválasztása, leírása és fogalmi összekapcsolása (22 állapot és 12 hajtóerő indikátor lásd 3. melléklet), 25

26 Javaslat a módszertannal kapcsolatos kérdésekben (adatok összegyűjtése, kezelése, összesítése és értékelése), Az eredmények értékelése, tekintettel a szélesebb politikai dimenziókra. Az ELISA program hiányosságai közé tartozik, hogy méréseinél egyedül a környezeti dimenziót veszi számításba, ezért a fenntarthatóság egészének mérésére a fent részletezett okok miatt kevéssé alkalmas Az osztrák Ökopont rendszer A mezőgazdaság által okozott környezeti problémák fókuszpontba kerülése, a változó piaci viszonyok és a mezőgazdaságra nehezedő egyre nagyobb nyomás arra inspirálta az osztrák szakembereket, hogy átgondolják a mezőgazdaság jelenlegi helyzetét. Az osztrák Mezőgazdasági, Erdészeti, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium az ÖPUL (Österreichisches Programm für eine umweltgerechte und den natürlichen Lebensraum schützende Landwirtschaft) program keretein belül dolgozta ki a környezetbarát mezőgazdasági termelés értékelésére és támogatására az ún. Ökopont rendszert. Az ÖPUL jelenleg a harmadik generációját éli, az ÖPUL95 és az ÖPUL98 után, jelenleg az ÖPUL2000 intézkedései vannak érvényben (ÖPUL2000, 2006). A program támogat minden olyan mezőgazdasági termelési eljárást, amely megőrzi a talaj termőképességét, nem szennyezi a talaj és felszíni vizeket. A termelés extenzívebbé tétele által szeretnék elérni a kultúrtájak fennmaradását, azok természet közeli állapotban való megtartását. Az Ökopont rendszer szempontjából a következő indikátorokat értékelik és pontozzák: vetésforgó, talajtakarás, táblanagyság, tápanyag utánpótlás intenzitása, tápanyagutánpótlás módja, termelés intenzitása, gyepterület kora, peszticidek alkalmazása, tájelemek. Egy mezőgazdasági üzem ökopontjait az üzem területén folytatott gazdálkodás, valamint az ehhez kapcsolódó tájelemek használatának értékelésével állapítják meg. Ökopont alapvetően csak akkor adható, ha a gazdálkodó által végzett tevékenység pozitív hatással van a környezetre. Az összesített ökopontokat végül átszámolják a kifizetendő támogatás összegére. Igaz, hogy az ökopont rendszerben csak kisszámú indikátort definiáltak, de azokat nagy szigorúsággal bírálják és ezzel egy hatékony és jól működő értékelést sikerült létrehozni A Solagro Dialecte rendszere A francia Solagro már több mint 10 éves tapasztalatokkal rendelkezik az agár környezeti rendszerek fejlesztése terén (Solagro, 2000). Agrár környezeti értékelő rendszerének fejlesztését 1994 ben kezdte meg Franciaországban AED (agri environmental diagnostics) néven. A program 1995 ben a tesztüzemben működött, ahol 300 gazdaságot vontak be a vizsgálatokba. A tapasztalatok birtokában folytatták a rendszer továbbfejlesztését, amihez nagy segítséget nyújtott az osztrák Ökopont rendszerrel és a német Biotic Diagnostics rendszerrel való összehasonlítás 1998 ban. A tapasztalatoknak és az egyre növekvő agrárkörnyezeti kívánalmaknak köszönhetően egy új eszközrendszer kidolgozásába kezdtek (AED2), mely pontosabb számításokat tartalmaz és kielégíti az újonnan fellépő igényeket. A 26

27 rendszer 2000 ben lépett tesztüzembe, s 2001 től van tényleges használatban. Emellett létrehozták a DIALECTE (Diagnostics Linking the Environment and the Territorial Environmental Contract) minősítő rendszert, mely ugyanazon indikátorokat alkalmazza, mint az AED1, kijavítva az addig észlelt hibákat, s megkönnyítve a használatot. A DIALECTE rendszer megalkotásában több cél is fontos szerepet játszott. Egyrészt, hogy környezeti értékelést készítsen gazdaság szinten, rendszerszerű megközelítésben, másrészt, hogy ugyanazt a módszert használja az összes nemzeti földrajzi zónában, és ezek mellett természetesen szempont volt a könnyen használhatóság is. A rendszerrel szemben a következő elvárásokat támasztották: képesnek kell lennie a fontos adatok kezelésére (kritériumok és indikátorok), melyek könnyen kikereshetők és feldolgozhatók, alkalmasnak kell lennie kvalitatív vizsgálatra, hogy az indikátorokon keresztül gyorsan tudomást lehessen szerezni a környezet állapotáról, lehetővé téve a változások értékelését és vizsgálatát, és az esetleges összehasonlítást két gazdaság között. Ez magában foglal egy korlátozott számú indikátor csoportot, melyeket egyénileg vagy összevonva használhatunk, hogy ki tudjuk fejezni a környezet vagy a környezet egy elemének állapotát és változásait gazdaság szinten. Ezen kritériumoknak alkalmasaknak kell lenniük megyei, regionális vagy nemzeti következtetések levonására, termelést serkentő hatásúnak kell lennie, ami mellett a környezettudatos gondolkodásmódot is erősíti, egy komplett gazdaság vizsgálatot kell tartalmaznia, technikai gazdasági és humánerőforrás vonalon, az alkalmazott indikátoroknak meg kell felelniük a nemzetközi egyezmények kritériumainak és az egyéb szabályozásoknak. A rendszer felépítésénél szem előtt tartották azokat az értékeket és alapokat, melyek egy környezet és társadalom hatékony mezőgazdálkodást jellemeznek. Ilyen a multifunkcionális jelleg, a helyi értékek tisztelete, a biodiverzitás fenntartása. Szorgalmazza a bőségesen rendelkezésre álló erőforrások használatát a ritka erőforrások javára. A módszertani alapok a vizsgálat sikeressége érdekében négy alapelven nyugszanak: ösztönözni és támogatni a rendszerszerű megközelítést, mivel ez segíti az elemek egymás közötti kapcsolatát támogatni a megelőző intézkedéseket, a tűzoltás helyett a környezeti problémák egészként való vizsgálata mennyiségi és minőségi megközelítés alkalmazása. A minőségi oldal dokumentációkon alapul, mely kiegészíti és összefüggésekbe helyezi a mennyiségi jellegű adatokat. A szöveges értékelés megengedi, hogy a gazdaságot elhelyezzük történelmi, gazdasági és szociológiai közegében. Ez a megközelítés szélesebb felhasználást tesz lehetővé, mivel a környezeti adatok egy része nem mérhető formában van jelen. A rendszer három, egymást kiegészítő eszközt használ. Ezek a következők: I. 16 könnyen kezelhető, gazdaság szintű agrár környezeti indikátort használ, melyek grafikusan ábrázolhatók, és segítenek egy átfogó értékelést adni a gazdaságban fennálló környezeti kockázatokról. Az egész rendszer ennél jóval több indikátort kezel. Hogy ehhez 27

28 a ponthoz mégis csak 16 indikátort választottak, az a gyakorlati alkalmazhatóság érdekében történt. Bár különbözőképpen, de a 16 indikátor információt ad az öt környezeti téma (víz, talaj, levegő, biodiverzitás, nem megújítható erőforrások) állapotáról. Ezek a mérőszámok a rendszer alapjának is tekinthetők, s sokszor segítséget nyújtanak a későbbi értékeléshez, így a dokumentum többször vissza vissza utal rájuk. II. A következő indikátorcsoport két részből áll: a gazdaság átfogó vizsgálatából, valamint a gazdaságba áramló input anyagok értékeléséből. Itt már feltűnik az Ökopont rendszerből ismert pontozási rendszer. A blokkra összesen 100 pont adható. A gazdaság felépítésével foglalkozó fejezetre ( mixity ) a 100 ból 70 pont esik, ami három kritériumba foglalt kilenc indikátor között oszlik meg. Az inputokkal foglalkozó résznél így összesen 30 pont marad kiosztásra, ahol 5 kritériumba szintén kilenc indikátor tartozik. III. Az utolsó blokk a környezet tematikus vizsgálata, amely értékeli a gazdaság lehetséges hatásait az egyes környezeti elemekre külön külön. Itt bár a 16 indikátor alapján öt különböző témát várnánk, csak négy szerepel: talaj, víz, biodiverzitás és az erőforrások fogyasztása. Témánként 20 pont adható, annak ellenére, hogy némely témán belül ennél több az adható pontok összege. 28

29 5. TESZTÜZEMI ADATOK BŐVÍTÉSE ELMÉLET A szakirodalom áttekintése után javaslatot teszünk arra, hogy a tápanyag gazdálkodás, talajvédelem, vetésszerkezet, növényvédelem, természeti környezet és energetika területén milyen üzemszintű agrár környezetvédelmi mutatószámokra van szükség, és a mutatók kiszámításához milyen alapadatokkal kell bővíteni a tesztüzemi rendszert. Javaslatot teszünk arra is, hogy hol kell elhelyezni ezeket a mutatószámokat a jelenlegi tesztüzemi kérdőívben. A környezeti indikátorok kialakításához a Körtáj Tervező Iroda Kft. Az AIR monitoring funkciónak fejlesztése, monitoring adatszolgáltatás c. tanulmányát vettük alapul, az ott felsorolt mutatók közül néhányat a tesztüzemi adatszolgáltatásnak megfelelően átalakítottunk, ill. néhány helyen kiegészítést végeztünk. A fenti tanulmány agrár környezetvédelmi mutatószámai a korábbi fejezetekben ismertetett osztrák Ökopont rendszer és a francia Dialecte rendszer segítségével készültek. Az Ökopont rendszer mutatott példát a különböző környezeti teljesítmények pontozásos értékelésére, ami általánosan érthető és jól összehasonlítható végeredményt ad. A Dialecte rendszer pedig a mutatók számításához szükséges nehezen beszerezhető vagy a szakirodalomban ellentmondásos alapadatok (pl. a mezőgazdaságban használt elemek energiatartalma) forrása volt. A kialakított 14 környezeti indikátor 5 témakörbe sorolható (lásd: 2. táblázat). Az indikátorokhoz a rendszer különböző értékelő pontszámokat rendel, a maximális pontszámok a téma fontosságát jelölik, a magasabb pontszám környezeti fenntarthatóság szempontjából kedvezőbb állapotot jelent. Természetesen mind a mutatószámok, mind a hozzájuk tartozó pontozás a jövőben az aktuális kutatási céloknak megfelelően könnyedén változtatható. A mutatók egy része már a jelenlegi tesztüzemi adatokból is számítható, mutatótól függően a teljes tesztüzemi mintára vagy annak bizonyos részére. A mutatók másik része nagy biztonsággal becsülhető a jelenleg rendelkezésre álló tesztüzemi adatokból. Végül van néhány mérőszám, amelyek értékelésére csak a tesztüzemi adatok bővítése után van lehetőség. A bővítés oszlopban az a pontszám található, melyet a tesztüzemi rendszer környezetvédelmi adatokkal való bővítése után lehet kiszámítani. A jelenleg oszlopban azok a pontszámok szerepelnek, melyek a tesztüzemi rendszerből aktuálisan kinyerhető adatokből számíthatók vagy becsülhetők. A következőkben részletesen bemutatjuk a 14 környezeti mutatószámot Körtáj Tervező Iroda fenti tanulmánya alapján, azoknak számítási módját, a számításhoz szükséges alapadatokat. Az alapadatok közül kiemeljük azokat, amelyekkel bővíteni kell a tesztüzemi adatszolgáltatást, hogy teljesebb képet kaphassunk a környezet állapotáról. 29

30 Agrár környezetgazdálkodási indikátorok 2. táblázat Környezeti indikátorok Maximális pontszám bővítés jelenleg I. Tápanyag gazdálkodás Nitrogén mérleg Foszfor mérleg Kálium mérleg Szervestrágya aránya a tápanyag utánpótlásban 6 II. Talajvédelem Téli talajborítottság aránya Nem szántott területek aránya 4 III. Vetésszerkezet Növénytermesztés diverzitása Pillangós növények aránya a vetésszerkezetben Kalászosok és kukorica aránya a vetésszerkezetben 6 6 IV. Növényvédelem Peszticidhasználat gyakorisága Alkalmazott szerek veszélyessége 10 V. Természetes jellemzők és terek Átlagos táblanagyság Az öt legnagyobb tábla nagysága 5 VI. Energetika Energiafogyasztás 8 8 Összesen

31 5.1. Tápanyag gazdálkodás mutatószámai Nitrogén mérleg Leírása: Agrár környezetgazdálkodási szempontból az optimális esetet az jelenti, ha a nitrogén mérleg közel van az egyensúlyhoz. A nitrogén csak rövid ideig tárolódik a talajban, a különböző formái állandó mozgásban vannak, így a folyamatos nitrogén pótlás elkerülhetetlen. Abban az esetben, ha a nitrogén mérleg erősen pozitív (>50kg/ha nitrogénfelesleg), komoly veszélye van a környezetkárosításnak. A nitrogén kimosódás a mezőgazdasági eredetű diffúz környezetszennyezés egyik fő forrása, ezért a nitrogénegyensúly beállítása és egyensúlyban tartása elengedhetetlen vízbázisaink megóvása érdekében. Számítása a tesztüzemi adatokból: A gazdaság területeinek ökoszisztémájába bekerülő nitrogénforrások összessége (vetőmagvak, szerves, és műtrágyák) képezi a pozitív oldalt, míg a területről kikerülő növényi termékek képezik a negatív oldalt. A kettő különbsége adja a nitrogén mérleget, melyet hektárra vetítünk. Természetesen a pontosabb nitrogén mérleg kiszámításához figyelembe kellene venni a talajban élő nitrogéngyűjtő baktériumok okozta nitrogén felhalmozódást, valamint az esőzések miatt a levegőből a talajba jutó nitrogén mennyiségét. A tesztüzemi adatokból a nitrogén mérleg jól becsülhető, hiszen az ágazati adatlapok tartalmazzák a legtöbb üzem által adagolt műtrágya mennyiségeket, a szakirodalomból ismert, hogy az egyes növényfajok mennyi nitrogént vonnak ki a talajból, valamint a vetőmagok mennyi nitrogént tartalmaznak. Ha a nitrogén mérleget nem csak növénytermesztő gazdaságokra, hanem állattenyésztő vagy vegyes üzemekre is szeretnénk kiszámítani, akkor figyelembe kell venni az üzemből kikerülő állatok (értékesítés, állati hullák elszállítása), a vásárolt állatok, a szervestrágya és a vásárolt takarmány nitrogéntartalmát is. A szerves trágya nitrogéntartalma a pozitív oldalon szerepel, amennyiben az üzem területén tárolják, majd kijuttatják. A mérleg negatív oldalán szerepel viszont akkor, ha a trágyát értékesítik, ill. más üzem területén szórják ki. Az almostrágya esetén a szalma nitrogéntartalmával csak abban az esetben kell számolni, amennyiben saját szalmából készült almostrágya értékesítés történik, vagy vásárolt almostrágyát használ fel az üzem. A nitrogén mérleg a jelenlegi tesztüzemi adatokból csak a szántóföldi növénytermesztő gazdaságokra becsülhető, az állattartó gazdaságok nitrogén mérlegéhez szükségesek lesznek a trágyakezelési adatok. Pontozása: Ha hektáronként 50 kg nál nagyobb nitrogénfelesleg mutatható ki, akkor nem jár pont, mivel ez jelentős környezeti kockázattal jár. Ha a mérlegben egyensúly van, vagy nitrogén hiány, akkor maximális pontszám adható. Abban az esetben, ha a nitrogénfelesleg a két érték között (0 kg 50 kg) arányosan oszlik meg, a számítási képlet a következő: Bővített alapadatok: 1 ( nitrogén mennyiség(kg/ha) / 50 ) * maximális pontszám üzem területén kijuttatott nitrogén műtrágya hatóanyag (t) üzem területén kijuttatott almostrágya mennyisége (t) értékesített (üzemből kikerülő) almostrágya mennyisége (t) üzem területén keletkezett hígtrágya mennyisége (m 3 ) 31

32 értékesített (üzemből kikerülő) hígtrágya mennyisége (m 3 ) üzem területén kijuttatott hígtrágya mennyisége (m 3 ) Foszfor és kálium mérleg Leírása: A nitrogénhez hasonlóan a foszfor (vagy P 2 O 5 ) és a kálium (vagy K 2 O) felhasznált mennyisége is fontos szerepet játszik a környezetvédelmében. Bár a nitrogénnél jobban kötődnek a talajban, túlzott használatuk kerülendő. A foszfor fontos szerepet játszik a vizek minőségének alakításában. Mennyiségi jelenléte döntően befolyásolja a vizek eutrofizációját. Továbbá foszfor és káliumtartalmú műtrágyák kijuttatása során egyéb káros elemek is a talajba kerülhetnek (pl. nehézfémek). Számítása a tesztüzemi adatokból: Az üzem területeire kikerülő, majd onnan lekerülő foszfor és kálium források összeadása a nitrogénhez hasonló módon történik. Számításainkban a mérleg adatait minden esetben átszámoltuk az elemi anyag mennyiségére. Ehhez a P 2 O 5 nél 0, as szorzót, míg K 2 O nél 0,83015 ös szorzót használtunk. Pontozása: Ha a végeredmény hektáronként 30 kg nál nagyobb foszfor (P) vagy kálium (K) felesleget mutat, akkor nem jár pont. Ha egyensúly van, vagy hiány, akkor maximális pontszám adható. Abban az esetben, ha a két érték között (0 kg 50 kg) arányosan oszlik meg az adható pontszám, a számítási képlet a következő: 1 ( foszfor/kálium mennyiség(kg/ha) / 30 ) * maximális pontszám Bővített alapadatok: üzem területén kijuttatott foszfor műtrágya hatóanyag (t) üzem területén kijuttatott kálium műtrágya hatóanyag (t) üzem területén kijuttatott almostrágya mennyisége (t) értékesített (üzemből kikerülő) almostrágya mennyisége (t) üzem területén keletkezett hígtrágya mennyisége (m 3 ) értékesített (üzemből kikerülő) hígtrágya mennyisége (m 3 ) üzem területén kijuttatott hígtrágya mennyisége (m 3 ) Szervestrágya aránya a tápanyag utánpótlásban Leírása: Az indikátor a gazdaságon belüli szervestrágya használatot méri és pontozza. A szervestrágya segít a talaj termékenységének fenntartásában (pl.: a szerkezet és a talajélet javításával), a talaj humusztartalmának növelésében és a fő elemeken kívül (nitrogén, foszfor, kálium) egyéb ásványi anyagokat is tartalmaz, melyek a sikeres növénytermesztés szempontjából fontosak lehetnek. Emellett használatával növekszik a talaj vízvisszatartó és tápanyagtároló képessége, valamint csökken az erózióra való hajlamossága. Számítása a tesztüzemi adatokból: A területekre többféle módon kerülhet szervestrágya: egyrészt a legelő állatok révén, másrészt a gazdaság nem legelő állatállománya által termelt szervestrágya kijuttatásával, harmadrészt pedig a vásárolt szervestrágya felhasználásával. Az 32

33 alapadatoknak az üzemben keletkezett, felhasznált és az üzemből kikerülő szervestrágyát kell nyomonkövetni. Pontozása: Ha a gazdaság nem használ szervestrágyát, nem adható pont. Ha azonban a gazdaság képes a területeinek tápanyag utánpótlását 100% ban szervestrágyával biztosítani, akkor maximális pontszám adható. A két szélsőség között adható pontszámok arányosan oszlanak meg. A számítási képlet tehát a következő: szervestrágya használatának százaléka * maximális pontszám Bővített alapadatok: üzem területén kijuttatott almostrágya mennyisége (t) értékesített (üzemből kikerülő) almostrágya mennyisége (t) üzem területén keletkezett hígtrágya mennyisége (m 3 ) értékesített (üzemből kikerülő) hígtrágya mennyisége (m 3 ) üzem területén kijuttatott hígtrágya mennyisége (m 3 ) 5.2. Talajvédelem mutatószámai Téli talajborítottság aránya Leírása: A mezőgazdasági termelés további káros hatása lehet a szél és vízerózió. Mind a szél, mind a víz jellemzője a szelektív hordalékszállítás, így elsősorban a finomabb frakciók esnek áldozatul, rontva a talaj puffer és adszorpciós képességét. A talajborítás a téli időszakban (legalább december elsejétől a következő év március elsejéig) a tápanyagok kimosódásának csökkentése és az erózió megakadályozása miatt különösen fontos. Számítása a tesztüzemi adatokból: Meg kell határozni a télen fedett területek százalékát az összes területhez viszonyítva a kritikus időszakon belül. Ebbe beleszámítanak az ősszel vetett növények (pl.:őszi búza), a többéves kultúrák, legelőterületek, valamint a téli zöldtrágya növények. Pontozása: Ha a területek 0% és 30% között borítottak a téli időszakban, nem adható pont. 30% és 100% között pedig a pontok arányosan oszlanak meg a két szélső érték között. Számítási képlete a következő (ha az érték 30% felett van): Bővített alapadatok: ( télen fedett területek százaléka 30% ) / 70% * maximális pontszám Nincs szükség az alapadatok bővítésére, a mutató a jelenlegi tesztüzemi adatokból számítható. 33

34 Nem szántott területek aránya Leírása: A környezetvédelmi szempontból is helyes gazdálkodási gyakorlat a talajt minél kisebb mértékben bolygatja. Szántás helyett például borona után fél direkt vetést alkalmaz, vagy felszíni vetést gabona esetében. A szántás elmaradása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy elkerüljük a gazdálkodásból származó maradványok keveredését a mélyebb rétegekkel: így a felszínen halmozódnak fel a biológiai anyagok, növelve a talaj biológiai aktivitását. A szántás nélküli talajművelésnél ezért különösen fontos a biológiai aktivitás fenntartása és így a peszticidek lehetséges kerülése, mivel ezek a felszínt nagy mértékben károsítják. Ha tisztán mechanikai oldalról tekintjük a szántás elmaradását, akkor segít csökkenteni a vízerózió kockázatát és a téli nitrát kimosódást. Számítása a tesztüzemi adatokból: Össze kell adni azokat a területeket, ahol szántás nélküli vetés történt, valamint azokat, melyeken többéves kultúrák találhatók. Emellett meg kell határozni azokat a területeket is, ahol szántással művelték a talajt (ez általában a teljes terület és a nem szántott terület különbsége). Pontozása: A nem szántott területek díjazása a szántott területek arányában történik. Ha a szántással művelt területek aránya nagyobb a nem szántott területekhez képest, akkor az adható pontszám nulla. Ellenkező esetben a következő számítási képlet alkalmazható: (1 (szántott területek / nem szántott területek)) * a maximális pontszám Bővített alapadatok: szántott terület nagysága (ha) 5.3. Vetésszerkezet mutatószámai Növénytermesztés diverzitása Leírása: A termesztett növények változatossága jellemzi a területek használatát, és a vetésváltások hosszát. A termesztett növények nagyobb száma és a vetésváltás hosszúsága segít megelőzni a betegségek és gyomok elterjedését, csökkentve a kémiai szerek használatának szükségességét, így végső soron környezetbarátabb gazdálkodási módhoz vezet. Számítása a tesztüzemi adatokból: Összesen maximum 10 pont adható, a különböző típusú kultúrák különböző súllyal szerepelnek. Az egyéves növények a gazdaság területének 10% áig 0 1 pont közötti értéket kaphatnak a vetésterület nagyságával egyenes arányban, azonban ez 1 fölé nem nőhet (másodvetésben lévő növények esetében is). A többéves növényeknél (ide tartozik a szőlő, gyümölcs, lucerna) is hasonló a helyzet, kivéve ha alávetést alkalmaznak, mert akkor az összterület 20% ig jár 0 és 2 pont közötti érték. A természetes gyepek (6 évnél idősebb gyepterületek) az összterület pontos százalékában kapnak pontot (így fordulhat elő, hogy egy csak gyepterülettel rendelkező gazdaság maximális pontot kap). Pontozása: A számításnál kapott részpont alapján számoljuk a végső értéket, azaz a nulla részpontért értelemszerűen nem jár pont, a 10 részpontért pedig maximális pontszám adható. A két szélső érték között arányosan oszlik meg az adható pontok száma. A számítási képlet a következő: 34

35 Bővített alapadatok: kapott részpont / 10 * a maximális pontszám Nincs szükség az alapadatok bővítésére, a mutató a jelenlegi tesztüzemi adatokból számítható Pillangós növények aránya a vetésszerkezetben Leírása: A vetésforgóban jelenlévő pillangós növények nagyban segítik a talaj nitrogénnel való ellátottságát, s így kevesebb külső forrást kell alkalmazni a pótlására. Számítása a tesztüzemi adatokból: a pillangós növények jelenlétének háromféle formája lehetséges: Tisztán pillangós növény van a területen. Ezt az összterület arányában vesszük figyelembe (akár másodvetésben is) A pillangós növény keverve van más növénnyel (pl.: gabonával). Ennek a területnek 50% a számítható be. A természetes gyepek is tartalmaznak pillangós növényeket. Ezek 20% a számítható be. Pontozása: Ha a terület fenti értékekkel korrigált 30% án termesztenek pillangós növényt, maximum pont adható. Ha ennél kevesebb, a pontszám 0 és 30% között arányosan változik. Számítási képlete a következő: Bővített alapadatok: ( pillangós növények százaléka / 30 ) * maximális pontszám Nincs szükség az alapadatok bővítésére, a mutató a jelenlegi tesztüzemi adatokból számítható Kalászosok és kukorica aránya a vetésszerkezetben Leírása: Sokszor probléma a gabonák és a kukorica túlzott elterjedése. A monokultúra elkerülése, a talaj egysíkú használata és a betegségek terjedésének megakadályozása érdekében (pl.: kukoricabogár) fontos a vetésforgóba egyéb növényeket is beilleszteni. Számítása a tesztüzemi adatokból: A gazdaság éves vetésterület adatai alapján számoljuk ki a kalászos és kukorica részarányát a termesztésben, a teljes területhez képest. A számított területből le kell vonni a gyepeket, ültetvényeket és a tartós kultúrákat (pl.: többéves lucernavetés). Pontozása: Ha bármely egyéves növény részaránya a vetésforgóban külön külön meghaladja az 50% ot, nem jár pont, hiszen elkerülhetetlen, hogy egymást követő években is ugyanarra a területre kerüljenek. Ha a kalászosok és a kukorica együttes részaránya 50% alatt van, maximum pont adható, ami 75% ig részarányosan növekszik. Abban az esetben, ha önmagában egyik növény sem lépi túl az 50% os korlátot, de a kettő együttesen 50 % és 75 % között van, a számítási képlet a következőképpen alakul: 35

36 ( 75 % kalászosok és kukorica együttes százaléka ) / 25 % * maximális pontszám Bővített alapadatok: Nincs szükség az alapadatok bővítésére, a mutató a jelenlegi tesztüzemi adatokból számítható Növényvédelem mutatószámai Peszticid használat gyakorisága Leírása: A növényvédőszer használat számos környezeti kockázatot rejt magában, s jelentős károkat okozhat a talaj és a víz élővilágában, csökkentheti a biodiverzitást, valamint károsíthatja az emberi egészséget. Ezért használatuk visszaszorítása és lehetséges mellőzése fontos és támogatandó célkitűzés. Peszticideknek számítanak a különböző gyomirtók (herbicidek), gombaölők (fungicidek), rovarölők (inszekticidek), valamint a rezet és ként tartalmazó készítmények. Viszont nem számítanak annak a növényekből kivont természetes alapú szerek és illóolajok. Számítása a tesztüzemi adatokból: A számítás során a peszticidekkel kezelt területek nagyságát szorozzuk meg a kezelések számával, és a kapott értéket a gazdaság teljes területére vetítjük. Ha egy permetezéssel több peszticid kerül alkalmazásra, természetesen ezeket külön kell számba venni. Pontozása: Ha a gazdaság a fenti számítás szerint 10 nél több pontot kap, nem jár pont. Ha nem használ peszticideket, akkor a maximális pontszámot kapja meg. A kettő között pedig arányosan történik az értékelés. Ennek számítási képlete a következő: Bővített alapadatok: ( 1 ( kapott részpont / 10 ) ) * a maximális pontszám növényvédelmi kezelések száma növényfajonként (db) Alkalmazott szerek veszélyessége Leírása: A növényvédelmi kezelések száma még nem ad elég pontos képet arról, hogy mekkora szennyezés keletkezik általuk a természetben. Ilyen típusú értékelésre nem találtunk példát a vizsgált rendszerekben. Az összes Magyarországon használható készítmény beletartozik egy bizonyos forgalmi kategóriába (I., II., III.), amely arról ad információt, hogy ki juthat hozzá a konkrét szerekhez. Az I. kategóriás szereket csak egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkező növényvédelmi szakember vásárolhatja meg. A II. kategóriás szereket már egy ún. 80 órás zöldkönyves növényvédelmi tanfolyam elvégzői is megvásárolhatják, míg a III. kategóriába tartozó szerekhez bárki szabadon hozzájuthat. Bár ez a besorolás nem közvetlenül kapcsolódik a veszélyesség mértékéhez, szoros logikai kapcsolat feltételezhető a kettő között. Ennek a besorolásnak a használata lehetővé teszi, hogy egy olyan kritérium szerint osztályozzunk, melybe kivétel nélkül mindegyik készítmény beleesik. Ha a jövőben létrejön egy olyan besorolás, amely ennél jobb felosztást tesz lehetővé, érdemes megfontolni a váltást. 36

37 Számítása a tesztüzemi adatokból: Számítása hasonlóképpen történik, mint a peszticid használat gyakoriságának mérése, azzal a kivétellel, hogy a II. kategóriás szereket kettővel, az I. kategóriásokat pedig hárommal szorozzuk meg. Mivel ebben az esetben az I. és II. kategóriás szerek % os alkalmazását nagyra értékeljük, a maximálisan kapható részpontszám is megemelkedett 10 ről 15 re. Pontozása: Ha a gazdaság a fenti számítás szerint 15 nél több részpontot gyűjtött össze, nem jár pont. Ha egyébként sem használ peszticideket, akkor a maximális pontot kapja. A kettő között pedig arányosan történik az értékelés. Ennek számítási képlete a következő: Bővített alapadatok: ( 1 ( kapott részpont / 15 ) ) * a maximális pontszám felhasznált növényvédőszer elnevezése növényfajonként és kezelésenként 5.5. Természetes jellemzők és terek mutatószámai Átlagos táblaméret Leírása: Mivel a nagyméretű parcellák területe gyakran inhomogén, a kemikáliák kiszórása viszont egyenletes, elkerülhetetlen, hogy a talaj fizikai kémiai tulajdonságaihoz optimális mennyiséghez képest többlet vegyi anyagok ne jussanak a talajba. A nagytáblás területeket az erózió is súlyosabban érinti. Mivel a szántó az év jelentős részében fedetlen, a parcella méretével összhangban nő az erózió esélye. A széleróziót gátló fasorok hatása két háromszáz méter távolságon túl megszűnik, a csapadék erodáló hatása pedig a lejtős térszíneken arányos a szállítási távolsággal. A nagyobb méretű táblák vízgazdálkodási szempontból is kedvezőtlenebbek, mivel a kialakításuk mellőzi a kiesebb természetes lefolyásokat és felszínformákat (akkumulációs területek). Számítása a tesztüzemi adatokból: A gazdaság összterületét elosztjuk a gazdaságban található táblák számával. Pontozása: Ha az átlagos táblanagyság 5 hektár alatt van, akkor a maximális pont adható, ha viszont 10 hektár felett, akkor nem adható pont. 5 és 10 hektár között a pontozás arányosan változik. Ebben az esetben a képlet a következő: Bővített alapadatok: ( 10 ha átlagos táblanagyság ) / 5 ha * maximális pontszám az üzem által használt táblák száma (db) Az öt legnagyobb tábla átlagmérete Leírása: Az átlagos táblamérethez hasonló mutató. Azonban az átlag elfedheti a különbségeket, kevés számú nagy tábla és nagy számú kis tábla átlagmérete alacsony lehet, azonban ez környezetvédelmi szempontból még lehet kedvezőtlen, különösen akkor, ha az üzem területének a nagy részét a nagyobb méretű táblák fedik le. Számítása a tesztüzemi adatokból: Az öt legnagyobb tábla összterületét elosztjuk öttel. 37

38 Pontozása: Ha az átlagos táblanagyság 5 hektár alatt van, akkor a maximális pont adható, ha viszont 10 hektár felett, akkor nem adható pont. 5 és 10 hektár között a pontozás arányosan változik. Ebben az esetben a képlet a következő: (10 ha öt legnagyobb tábla átlagos mérete) / 5 ha * maximális pontszám Bővített alapadatok: az üzem öt legnagyobb táblájának területe (ha) 5.6. Energetika Energiafogyasztás Leírása: A teljes energiafogyasztás hektáronkénti értéke jól mutatja a gazdaság energiafüggését. A kisebb energiafelhasználás kedvezőbb a környezet számára, mivel a megújuló energia részaránya ma még alacsony. Számítása a tesztüzemi adatokból: A számítás elméletben a teljes energiafogyasztáson alapul. Ez két részből tevődik össze: direkt és indirekt energia. A direkt energia tartalmazza a gázolajat, a földgázt, elektromos fogyasztást, és az öntözéshez használt energiát. Az indirekt energia pedig tartalmazza a vásárolt takarmányok, állattartó épületek, peszticidek, műtrágyák és a gépműködtetés energiafogyasztását MJ ban. Az eredeti számítás ezeket az energiákat fejezi ki gázolaj fogyasztásban hektárra vetítve. Mivel a különböző energiafajták számítási módjai korántsem egyértelműek. Eltérhet az elektromos áram, a földgáz és a gázolaj MJ értéke, különböző lehet az öntözővíz kijuttatásának energiaigénye, az épületek és gépek üzemeltetésének, karbantartásának energiaigénye. Ez további vizsgálatokat igényel. A mutatószám pontos meghatározásához emellett szükség lenne az üzemben felhasznált energiahordozók ismeretére. Mivel ezek az adatok nem állnak rendelkezésre, az energiafogyasztást az egy hektárra jutó energiaköltséggel becsültük. Ennek összetétele a következő: fűtőanyag költség, áramdíj, vízdíj, hajtó és kenőanyag költsége. Pontozása: Az üzem energiaköltségét elosztjuk az üzem által használt mezőgazdasági területtel. Energiafogyasztás pontozása 3. táblázat energiaköltség ( Ft/ha) pontszám 50 felett alatt 8 38

39 Bővített alapadatok: az üzem elektromos áram felhasználása (kwh) az üzem földgáz felhasználása (m 3 ) az üzem gázolaj felhasználása ( l ) 5.7. Kiegészítő alapadatok A pontozási rendszerben szereplő indikátorokon túl szükség van olyan környezetvédelmi jellegű alapadatokra, melyek ugyan a nehezebb értékelhetőségük miatt nem szerepelnek a legtöbb agrár környezetgazdálkodási mutatószám rendszerben, viszont számos kutatás alapadataként szolgálhatnak a jövőben. Ide tartoznak a vízgazdálkodással, trágyakezeléssel és GM növények termesztésével kapcsolatos adatok (lásd: 4. táblázat). Jelenleg a tesztüzemi rendszer csak az öntözött terület nagyságáról gyűjt adatot. Ennél fontosabb öntözési adat az öntözőrendszer típusa (lineár, csepegtető, esőztető), típusonként az öntözhető terület maximális nagysága és az öntözővíz forrása (fúrt kút, öntözőcsatorna, víztározó, holtág stb.). Ezenkívül szükség van növényenként az öntözött terület nagyságára és bár ez az adat nehezen becsülhető a felhasznált öntözővíz mennyiségére (m 3 vagy mm). Az öntözésen kívül más fontos vízgazdálkodással kapcsolatos adatokat is be kell gyűjteni. Ide tartozik az időszakosan árvízzel vagy belvízzel borított területek nagysága, az altalajlazított területek nagysága, valamint azoknak a területeknek a nagysága, ahol vízelvezető hálózatot alakítottak ki (felszíni vízelvezető csatornák, talajcsövezés stb.). Az indikátor rendszerbe szintén nehezen beilleszthető, de rendkívül fontos adatcsoportot jelentenek a trágyakezelési adatok. Itt az almostrágya, a hígtrágya és az állattenyésztésben felhasznált víz nyomonkövetésére van szükség. További fontos, környezetvédelmi szempontból nagy jelentőségű adat lesz a jövőben a szennyvíziszap felhasználása. Bár egyelőre jelentéktelen Magyarországon a genetikailag módosított fajták termesztése, a tesztüzemi rendszert fel kell készíteni arra, hogy amennyiben a GM növények hazánkban jobban elterjednek, adatokat tudjon szolgáltatni a vetésterületeikről, hozamaikról és árbevételeikről. Környezetvédelemmel kapcsolatos kiegészítő alapadatok 4. táblázat 39

40 Kiegészítő alapadatok I. Vízgazdálkodás Időszakosan vízzel borított területetek (ha) Altalajlazított területek (ha) Vízelvezető hálózat, talajcsövezés területe (ha) II. Kiépített öntözőtelepek területe (ha) Öntözőrendszer típusa Öntözővíz forrása Öntözött terület növényfajonként (ha) Öntözővíz mennyisége növényfajonként (m 3 ) Trágyakezelés Keletkezett almostrágya mennyisége (t) Kijuttatott almostrágya mennyisége (t) (ha) Értékesített (üzemből kikerülő) almostrágya mennyisége (t) Almostrágya tároló kapacitás (m 3 ) Keletkezett hígtrágya mennyisége (m 3 ) Kijuttatott hígtrágya mennyisége (m 3 ) (ha) Értékesített (üzemből kikerülő) hígtrágya mennyisége (m 3 ) Hígtrágya tároló kapacitás (m 3 ) III. Vízfelhasználás az állattenyésztésben (m 3 ) Vízforrás (fúrt kút, vezetékes víz stb.) Szennyvíziszap felhasználás (t) (ha) GM növények GM fajták vetésterülete, hozamai és árbevétele 40

41 6. TESZTÜZEMI ADATOK BŐVÍTÉSE GYAKORLAT Az előző fejezetben ismertettük azokat az alapadatokat, amelyekkel a tesztüzemi rendszer jelenlegi adatszolgáltatását bővítve üzemi szinten is értékelhető környezetvédelmi mutatószámokat kapnánk. Jelen fejezetben azt mutatjuk be, hogy ezek az alapadatok technikailag és informatikailag milyen módon és milyen ütemezésben kerülhetnének be a tesztüzemi rendszerbe. Az alapadatok két csoportba sorolhatók: egyik részük a tesztüzemi rendszerben új változóként szerepelne, másik részüket pedig egyéb agrárinformációs rendszerekből át lehet venni A tesztüzemi rendszerbe bevont új változók Az előző fejezetben felsorolt új változók egy részének begyűjtése nem jelent nagy terhet a könyvelőirodák és az adatszolgáltató gazdaságok számára. Az alábbiakban felsorolt adatokat az adatgyűjtés üzemenkénti díjának mérsékelt emelésével be lehet szerezni, már 2009 től is. Az adatok környezetvédelmi szempontból rendkívül fontosak, az EU FADN rendszerének környezetvédelmi adatokkal való bővítését tervezik, tehát valószínűleg az EU FADN követelményei néhány éven belül rákényszerítik a magyar tesztüzemi rendszert a változtatásra. Az új változók felsorolását és csoportosítását a 5. táblázat tartalmazza. Az adatok hitelessége miatt az adatgyűjtés során fontos visszanyúlni az adatok elsődleges forrásához. A táblázat adatforrás oszlopában ahol rendelkezésre áll ilyen feltüntettük azokat a dokumentumokat, melyek alapján az adat pontosan megadható. A tesztüzemi rendszerben egy egy üzem környezetvédelmi adatai mellett rendelkezésre állnak a pénzügyi és üzemszerkezeti adatok is. Ez nemcsak új elemzési lehetőségeket nyújt, hanem megkönnyíti az adatok ellenőrzését is. A táblázat ellenőrzés oszlopában szerepeltettük azokat a tesztüzemi rendszerben jelenleg is rendelkezésre álló adatokat, amelyek segítségével a környezetvédelmi adat minősége ellenőrizhető. 41

42 A tesztüzemi rendszerben tervezett új változók 5. táblázat Mutatószám csoport Adatforrás Ellenőrzés Agrotechnika Kijuttatott nitrogén műtrágya hatóanyag (t) Kijuttatott foszfor műtrágya hatóanyag (t) műtrágya számlák Kijuttatott kálium műtrágya hatóanyag (t) Szántott terület nagysága (ha) Altalajlazított területek (ha) Időszakosan vízzel borított területetek (ha) kárbejelentések Vízelvezető hálózat, talajcsövezés területe (ha) Táblák száma (db) Öt legnagyobb tábla területe (ha) Energiagazdálkodás Elektromos áram felhasználása (kwh) Földgáz felhasználása (m 3 ) Gázolaj felhasználása ( l ) Trágyakezelés Keletkezett almostrágya mennyisége (t) Kijuttatott almostrágya mennyisége (t) (ha) Értékesített (üzemből kikerülő) almostrágya mennyisége (t) Almostrágya tároló kapacitás (m 3 ) Keletkezett hígtrágya mennyisége (m 3 ) Kijuttatott hígtrágya mennyisége (m 3 ) (ha) Értékesített (üzemből kikerülő) hígtrágya mennyisége (m 3 ) Hígtrágya tároló kapacitás (m 3 ) Vízfelhasználás az állattenyésztésben (m 3 ) Vízforrás (fúrt kút, vezetékes víz stb.) Szennyvíziszap felhasználás (t) (ha) Öntözés Kiépített öntözőtelepek területe (ha) Öntözőrendszer típusa Öntözővíz forrása Öntözött terület növényfajonként (ha) területalapú támogatásigénylés közüzemi számlák környezetvédelmi működési engedély környezetvédelmi működési engedély vízszámla környezetvédelmi engedély műtrágya költség áramdíj fűtési költség hajtóanyag költség állatlétszámok állatlétszámok, vízfogyasztás vízdíj 42

43 6.2. A tesztüzemi rendszer összekapcsolása más információs rendszerekkel A környezetgazdálkodási adatok tesztüzemi rendszerben történő begyűjtése mellett lehetőség van más információs rendszerek agrár környezetvédelmi adatainak átvételére is. Ebben az esetben az a cél, hogy az egyéb információs rendszerek adatait üzemsorosan a tesztüzemi adatokhoz kapcsoljuk, így néhány mutató esetén elkerülhető az elsődleges adatgyűjtés. Jelenleg Magyarországon legalább három olyan információs rendszer van, ami a tesztüzemi rendszer számára is hasznosítható agrár környezetvédelmi adatokat tartalmaz. Közülük első a KSH Gazdaságszerkezeti Összeírása (GSZÖ). A GSZÖ az összes társas gazdaságnak, valamint az egyéni gazdaságok jelentős részének az agrotechnikai adatait tartalmazza. Az adatok közül a tesztüzemi rendszerben a szerves és műtrágyázott területek nagysága, a kiszórt trágyamennyiségek és az öntözött terület nagysága lenne hasznosítható. A két adatbázis összekapcsolását technikailag úgy lehetne megoldani, hogy a könyvelőirodák elküldenék a KSH nak a tesztüzemek statisztikai azonosítóját, a KSH pedig elektronikus formában visszaküldené ezeknek a gazdaságoknak az agrotechnikai adatlapját. A tesztüzemek tulajdonosai aláírnának egy nyilatkozatot, hogy a KSH az agrotechnikai adatlapjaikat az AKI és a könyvelőirodák részére átadhatja, így az adatvédelmi törvény nem sérülne. Az összekapcsolás hátránya, hogy a KSH nem tudja ellenőrizni az agrotechnikai adatokat, mivel csak hiányosan állnak rendelkezésre az ellenőrzéshez szükséges pénzügyi adatok. Második információs rendszert az agrár környezetgazdálkodási programban (AKG) részt vevő üzemek gazdálkodási naplói jelentik. A gazdálkodási naplókat egyelőre az MVH nem rögzíti elektronikusan, azonban erre rövid időn belül sor kerül. A gazdálkodási napló csaknem az összes agrár környezetgazdálkodási adatot tartalmazza, melyek közül a tesztüzemi rendszer számára a legfontosabbak a növényvédelmi adatok (kezelések száma, időpontja, szerek típusa stb.). Igaz, hogy évi mintegy 2000 tesztüzem közül az utóbbi néhány év átlagában mintegy 500 an vesznek részt az AKG programban, azonban az adatbázisok összekapcsolásával ezekről az üzemekről nagyon részletes adatokat nyernénk. A harmadik információs rendszert a még formálódó Agrár környezetgazdálkodási Informácós Rendszerhez (AIR) kapcsolódó monitoring rendszer jelenti. Az AIR célja az AKG program eredményeinek mérése, a rendszert a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Növény, Talaj és Agrárkörnyezet védelmi Igazgatósága működteti. Amennyiben sikerül megfelelően kiépíteni az AIR monitoring rendszert, az fontos adatokat szolgáltathat a tesztüzemi rendszer számára. Az AIR monitoring rendszerhez szükséges adatok két részre oszthatók: megkérdezésen alapuló adatok (pl. tápanyaggazdálkodás, növényvédelem, talajvédelem) és mérésen alapuló adatok (pl. laboratóriumi talajvizsgálatok). A két rendszer összekapcsolásával az AIR monitoringhoz szükséges adatokat nem az AKG program véletlenszerűen kiválasztott üzemeitől gyűjtenék be, hanem a tesztüzemi rendszerben szereplő üzemektől. Ebben az esetben az AKG ben részt vevő tesztüzemekről laboratóriumi talajvizsgálati eredmények is rendelkezésre állnának. Az információs rendszerek összekapcsolásának előnye, hogy költségtakarékos megoldást jelent, mivel nincs szükség ugyanannak az adatnak két szervezet általi begyűjtésére. Különösen a kiépülő AIR monitoring rendszer és a tesztüzemi rendszer összekapcsolása perspektivikus, mivel ebben az esetben a tesztüzemi rendszerben igaz, nem a teljes mintára mért adatok is rendelkezésre állnának. 43

44 Az információs rendszerek összekapcsolása ellen azonban erős a szervezeti ellenállás, ami a gyakorlatban megnehezíti, néha kivitelezhetetlenné teszi a rendszerek összehangolását és az együttműködést. 44

45 7. A TESZTÜZEMEK KÖRNYEZETVÉDELMI ÉRTÉKELÉSE ( ) Ebben a fejezetben elsőként elhelyezzük hazánkat az Európai Unió mezőgazdaságában agrár környezetvédelmi szempontból, azon belül is a nitrogén egyensúlyára koncentrálva. Ezt követően bemutatjuk a már ismertetett agrár környezetgazdálkodási pontrendszer eredményeit a növénytermesztő tesztüzemekre 2003 és 2007 között Magyarország és az EU 27 nitrogén egyensúlyának összehasonlítása A mezőgazdasági termelés során az egységnyi területre felhasznált nitrogén hatóanyagtöbblet a nitrogén mobilitásának következtében egyrészt a talajvízbe mosódik, másrészt pedig a levegőbe kerül ammónia és/vagy dinitrogén oxid formájában. A fölös nitrogénnek csupán kis részét kötik meg a talajban élő mikroorganizmusok. A növénytermesztés intenzitásával összefüggésben az egységnyi területre kijuttatott nitrogén műtrágyától (12. ábra) és az egységnyi területre vetített állatsűrűségtől (13. ábra) függően az egyes európai tagországok nitrogén egyensúlya eltérő képet mutat. A legjelentősebb többlettel a Benelux (Belgium, Hollandia, Luxemburg) államok rendelkeznek 100 kg feletti (Hollandia esetében 200 kg feletti) nitrogén többlettel. A sor másik végén Svédország, Ausztria, Olaszország található 50 kg alatti nitrogén felesleggel. (2. ábra). Jellemző, hogy az Uniós tagországok túlnyomó többségében csökkenő nitrogén többlet figyelhető meg az 1990 es évekhez képest. Egyedül Írországban és Spanyolországban történt növekedés, viszont összességében e két ország is az alacsony nitrogén egyensúllyal (kisebb, mint 50 kg) jellemezhető országok közé tartozik. Magyarország nitrogén egyensúlya, számításaink szerint, igen pozitív képet mutat. A vetőmag és műtrágya formájában bevitt nitrogén országos szinten csupán 3 5 kg mal haladja meg a termesztett növénnyel az adott területről lehozott nitrogénmennyiségét. A képet árnyalja, hogy a szükséges adatok hiányában a természetes nitrogén fixáció, a légköri nitrogén bemosódása és a szervestrágya felhasználás nem lett figyelembe véve. E nitrogénforrások nagyságrendileg mintegy kg mal növelik meg a többletet. Ezzel az értékkel Magyarország továbbra is kedvező helyzetben van és a legalacsonyabb nitrogénegyensúllyal jellemezhető országok közé tartozik. Természetesen, mint minden átlagérték esetében, a középérték jelentős szóródást takar. Éppen ezért a nitrogén egyensúlyt is üzemi, sőt adott esetben tábla szinten érdemes vizsgálni. 12. ábra 45

46 Az EU tagországok nitrogén műtrágya felhasználása 2007 ben 1 6 0, , , , 0 8 0, 0 6 0, 0 4 0, 0 2 0, 0 0, 0 H o l l a n d i a B e l g i u m S z l o v N é ém n i a e t o r s z F r a n c i a o r s z D án i a Í r o r s z F i n á n o r s z g L e n g y e l o r s z á C g s e h o r s z N a g y B r i t a n n i a S v é d o r s z L i t v M a y a á n r i o a r s z O l a s z o r s z C i p r u s L e t t o r s z S z l o v É s z á k t o i a r s z S p a n y o l o r s z A u s z t r i a B u l g á r i a g o r P s o z r t u g á l i a R o m L u x á n e i m a b o u r g M ál E t a U 2 7 N, k g / h a h a t ó a n y a g G örö Forrás: saját szerkesztés az Eurostat és a FAO adatai alapján Az EU tagországok állatsűrűsége 2005 ben 13. ábra 5 4, 5 4 3, 5 3 2, 5 2 1, 5 1 0, 5 0 M ál t a H o l l a n d i a B e l g i u m D án i a C i p r u s Í r o r s z L u x e á m b o u r g g S z l o v N é ém n i a e t o r s z N a g y B r i t a n n i a F r a n c i a o r s z O l a s z o r s z A u s z t r i a L e n g y e l o r s z g o C r s s e z h o r s z S p a n y o l o r s z M a g y a r o r s z S v é d o r s z P o r t u g F i n n o r s z á l i a B u l g R á r i o a m á n L i a i t v á S z n l i o a v É s z á k t i o a r s z L e t t o r s z E U 2 7 S z á m o s á l l a t / h a G örö Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján 7.2. Agrár környezetgazdálkodási pontrendszer alkalmazása a tesztüzemekre A hiányzó környezetgazdálkodási adatok ellenére a tesztüzemi rendszer már jelenleg is lehetővé teszi a gazdaságok környezeti hatásának korlátozott értékelését. A növénytermesztő üzemek agrár környezetvédelmi mutatóinak egy része számítható, az állattenyésztő, a kertészeti és az ültetvényes gazdaságok mutatóit azonban a hiányzó adatok miatt még becsülni sem lehet. A növénytermesztő üzemek elemzésére kidolgozott 100 pontos rendszerből 8 60 pont jelenleg is számítható. A 60 pont 8 indikátort (NPK mérlegek, diverzitás, kalászosok és pillangósok 8 Körtáj Tervező Iroda Kft. (2008): Az AIR monitoring funkciónak fejlesztése, monitoring adatszolgáltatás 46

47 aránya, energiafogyasztás, téli talajborítottság aránya) tartalmaz (lásd: 2. táblázat). A magasabb pontszám a környezeti szempontból kedvezőbb állapotot jelent tól kezdve az összes ágazati adatokkal is rendelkező növénytermesztő tesztüzem (évi üzem) pontszámát kiszámítottuk. A tesztüzemek környezetvédelmi pontértékeit a súlyszámukkal felszorozva, majd átlagolva országosan is reprezentatív közelítő értékeket kaptunk. Az üzemi súlyszámokon kívül természetesen figyelembe vettük még az egyes üzemek által használt földterületet, hogy a különböző nagyságú területet használó üzemek pontértékei eltérő súllyal szerepeljenek. A területi vizsgálatoknál csak a földterülettel súlyoztunk, mivel regionális és kistérségi szinten nem állnak rendelkezésre súlyszámok. Számos vizsgálatnál öt, ill. négy év adatait elemeztük, hogy kiszűrjük azokat a hatásokat, amelyek pusztán egy egy évre jellemzők. A vizsgálat jellegétől függően néhány esetben mintegy 640 üzem panel adatait elemeztük 2004 től 2007 ig. Az összpontszám eloszlása közelít a normál eloszláshoz (14. ábra), ami a pontozás megbízhatóságára utal. A normálistól jelentősen eltérő eloszlás ugyanis azt valószínűsítené, hogy a pontrendszer nem különbözteti meg kellő mértékben az üzemeket. A növénytermesztő üzemek összpontszáma (panel adatok) 14. ábra Mean = 33,89 Std. Dev. = 4,412 N = Gyakoriság Üzemi összpontszám ( évek átlaga) 47

48 Az összpontszámok szórása 19 től 47 ig terjedt, a maximális pontszámot egy üzem sem érte el. Kevés a kiugróan környezetkárosító üzem, de kevés környezetet kedvezően befolyásoló üzem is. Panel adatokon megvizsgáltuk a környezetvédelmi összpontszám korrelációs összefüggéséit is jövedelmezőségi, beruházási, költségszerkezeti és üzemszerkezeti mutatókkal. Ezek közül egyedül a termelés intenzitásával mutatott összefüggést (r= 0,373). Ez azt jelenti, hogy a nagyobb ráfordítási szinttel rendelkező üzemek károsabbak a környezetre. A környezetvédelmi pontszám nem mutatott összefüggést az üzemmérettel, a jövedelmezőséggel, a beruházásokkal vagy a földminőséggel Az agrár környezetvédelmi mutatószámok területi alakulása A magyar agrárium területileg változatos képet mutat. Egyes régiók adottságai kedvezőbbek a szántóföldi növénytermesztés szempontjából, míg másoké kevésbé. A tradicionálisan jó adottságokkal rendelkező gabonatermő vidékekre jellemző a vetésforgó leegyszerűsítése, a gabonanövények döntő fölénye és az egyoldalú, döntően műtrágyára alapuló tápanyagutánpótlás. Ennek az egyoldalú gazdálkodási gyakorlatnak, valamint a növénytermesztés eltérő intenzitási szintjének köszönhetően területileg is számszerűsíthető különbségek figyelhetők meg a környezetre kifejtett negatív hatások tekintetében az egyes régiók viszonylatában. A 15. ábra tanúsága szerint az agrár környezetvédelmi indikátorok összesített pontszáma számottevő különbséget mutat az egyes régiók között. A legalacsonyabb pontszámot a Dél Dunántúli régió érte el. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági tevékenység ebben a régióban fejti ki a legkedvezőtlenebb hatást a környezetre. Ebben a régióban a kedvező adottságokból kifolyólag jellemző az intenzív gabonatermesztés nagyarányú műtrágya felhasználás mellett. Ezen kívül a többi indikátor esetében is Dél Dunántúl produkálta a legrosszabb eredményt, így nem meglepő az elért alacsony pontszám. A második legalacsonyabb pontszámot a Közép Dunántúli régió érte el. Ebben a régióban, különösen Fejér és Komárom Esztergom megyékben, szintén intenzív mezőgazdasági tevékenység folyik magasabb műtrágya adagokkal, egyszerűsített vetésforgó mellett. Nyugat Dunántúl érte el a harmadik legalacsonyabb pontszámot, bár ez már közel esik az országos átlaghoz. Észak Alföld és Közép Magyarország szinte hajszálra pontosan ugyanolyan pontszámot ért el. A Dél Alföldi régió érte el a második legjobb eredményt, míg a környezetet legkevésbé terhelő mezőgazdasági tevékenységgel az Észak Magyarországi régió rendelkezik. Ez az eredmény egyáltalán nem meglepő, hiszen az Észak Magyarországi régióban a legalacsonyabb a mezőgazdasági aktivitás, másrészt a növénytermesztés intenzitása is ebben a régióban a legalacsonyabb. Az agrár környezetvédelmi indikátorok összpontszáma régiók szerint ( átlagadatai) 15. ábra 48

49 M a g y a r o r s z p D l u n á K g özép á n ú t N y u g a t D u n á n t ú l D él D u n á n t ú l M És z k a g y a r o s z És z a k A l f ö l d D él A l f ö l d K özé Forrás: saját szerkesztés A regionális szintű vizsgálatoknál árnyaltabb képet ad a kistérségi vizsgálat. A növénytermesztő üzemek által elért átlagpontszámot a 16. ábra mutatja. A térképről látható, hogy a dél dunántúli valamint az Alföld észak keleti részén lévő üzemek a legkárosabbak a környezetre. Ha összevetjük ezt a térképet a növénytermesztés intenzitásának területi alakulásával (17. ábra), nagyfokú hasonlóságot találunk. Ez azt mutatja, hogy a ráfordítások nagysága és a környezetkárosítás területileg is összefügg. 16. ábra A növénytermesztő tesztüzemek agrár környezetgazdálkodási összpontszáma ( ) 49

50 A növénytermesztő gazdaságok termelési intenzitása ( átlagadatai) 17. ábra 50

51 7.4. Idősoros elemzés A növénytermesztő üzemek átlagos össz és részpontszámait tartalmazza a 6. táblázat. A növénytermesztő gazdaságok pontszáma ( ) 6. táblázat Részpontszámok Nitrogén mérleg 12,33 15,28 15,17 15,22 12,71 Foszfor mérleg 3,75 3,93 3,91 3,89 3,77 Kálium mérleg 3,93 3,98 3,99 3,99 3,90 Növénytermesztés diverzitása 4,96 5,18 5,00 5,20 5,16 Energiafogyasztás 3,98 3,80 3,46 3,17 3,56 Kalászosok aránya a vetésszerkezetben 1,95 1,57 1,69 2,12 1,93 Pillangósok aránya a vetésszerkezetben 0,56 0,54 0,47 0,51 0,45 Téli talajborítottság aránya 1,05 1,25 1,12 1,05 1,28 Összpontszám 32,51 35,54 34,82 35,15 32,75 51