ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET MIKOLÓGIÁI ÉS FAANYAGVÉDELMI

Átírás

1 0 ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET MIKOLÓGIÁI ÉS FAANYAGVÉDELMI TARSASÁGA

2

3 MIKOLÖGIAI KÖZLEMÉNYEK szám AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET MIKOLÖGIAI ÉS FAANYAGVÉDELMI TÁRSASÁGÁNAK KIADVÁNYA MYKOLOGISCHE MITTEILUNGEN LANDESVEREIN FÜR FORSTWESEN MYKOLOGISCHE UND HOLZSCHUTZ GESELLSCHAFT

4 SZERKESZTI A MIKOLÓGIÁI ÉS FAANYAGVÉDELMI TÁRSASÁG VEZETŐSÉGE FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KA IMÁÉ ZOLTÁN trcfcszrri ÉS FAI FARI TERVEZŐ ís SZERVEZŐ ÍROM Bp, VII,, Csengerjr utca 11, Tas,: KíezUlt: ifoo példányban Fslslíja TezotS: Ár»» Jízesfné ig8/.«;at^hnlyotte8

5 - 3 - TARTALOM DR. TGMANDY ZOLTÁN: Hazai faanyagvédőszerek vizsgálati eredményei 5 TŐTH ERNŐ: Faanyagvédelem a Hévizi Tófürdő rekonstrukciójánál 9 VARAI,LYAY CSABA: Tartósitott faanyagok szabadtéri vizsgálata 13 GYARMATI BÉLA: Védőszer-tipusok fungicid hatásossága 19 DR. UBRIZSY - SAVOIA, ANDREA: Ad ltok a mikorhiza-kutatás történetéhez 2F> BABOS LORWTNÉ : A magyarországi Bolbitius fajok 41 VÁRK0NYI ZSOLT: A.H. SMITH Psathyrella renedszerének néhány tulajdonságáról 49 VICH LÁSZLŐ: Különböző aminosavak hatása az óriás harmatgomba szárazanyag produktumára 69 INHALT t Seite DR. Z. IGMÄNDY: Untersuchungsergebnisse von einheimischen Holzschutzmitteln 8 E. TŐTH: Holzschutz bei der Rekonstruktion des Teichbades in Hev.iz 12 CS. VÄRALLYAY: Freiluftuntersuchung von konservierten Holzmaterialen B. GYARMATI: Fungizide Wirkung von Holzschutztypen 24 DR. A. UBRIZSY - SAVOIA: Daten zur Geschichte der Mykorrhizen- Forschung 39

6 _ 4 _ Seite M. BABOS: Die Bolbitius-Arten.in Ungarn 45 ZS. VARKONYI: Einige Eigenschaften in Systhem von Gattung Psathyrella von A.H. SMITH 65 L. VIGH: Aminosäure-Versuche auf syntethischem Nährboden init Stropharia rugoso-annulata 79 CONTENT Page Z. IGMÁNDY: Examinations on Hungarian timber-protecting materials 8 E. TŐTH: Timber protection in the reconstruction of Héviz thermal bath 12 CS. VÁRALLYAY: Open-air examinations of preserved timber 18 B. GYARMATI: Fungicidal effects of some timber-protecting formules 24 A. UBRIZSY - SAVOIA: Data for the history of the mycorrhiza research 39 M. BABOS: Bolbitius species in Hungary 45 ZS. VARKONYI: Some characteristics of the system of genus Psathyrella of A.H. SMITH 65 L. VIGH: Amino-acid tests of the fungus Stropharia rugoso-annulata on artificial medium 79

7 - 5 - MIKOLŐGIAI KÖZLEMÉNYEK évi száin Hazai faanyagvédőszerek vizsgálati eredményei DR. 1GMÄNDY ZOLTÁN, egyetemi tanár, Sopron Dolgozatomban a biológiai kárositók ellen alkalmazható hazai gyártású faanyagvédőszerek vizsgálati eredményeit ismertetem. A védőszereknek a biológiai kárositók elleni hatásossága lényegében három módszer segitségével állapitható meg. Az első a laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálat. Ennek alapelve, hogy megállapitjuk a védőszerként használni kivánt készitmény különböző töménységének /mennyiségének/ hatását a kárositókra. A védőszert gombakáros itók esetében a táptalajba keverjük, vagy bevisszük a faanyagba. Ezután vizsgáljuk a gombák /bezárólag a lágykorhasztókig/ növekedését a táptalajon, az általuk okozott lebontás mértékét a faanyagban, esetleg a hatásukra bekövetkező szilárdsági változatokat. Az elsőként emiitett módszert táptalajmérgező vagy kémcsöves eljárásnak nevezzük, mig a másodikat próbahasábosnak. A farontó rovarok esetében a védőszert mindig a faanyagba viszszük be. Lényegében tehát itt is a próbahasábos módszert alkalmazzuk. A másik módszer, amikor a faanyagvédőszerrel kezelt faanyagot felhasználási körülményeinek megfelelő helyre rakjuk ki. Ezután időszakonként kivett minták vizsgálatával állapitjuk meg a védőszerek hatásosságát. A harmadik módszer, amikor rendeltetésszerűen felhasznált választékok további sorsát kisérjük figyelemmel. Ez a módszer főleg akkor alkalmazható megbízhatóan, ha azonos környezeti tényezők mellett nagy mennyiségű választék kerül felhasználásra, illetve beépitésre. Például talpfa, vezetékoszlop, szőlőkaró stb. Mindegyik vizsgálati módszernek megvannak az előnyei és hátrányai, és tulajdonképpen egyik sem pótolhatja a másikat. A laboratóriumi vizsgálatoknak, amelyekről dolgozatomban számot adok, nagy előnye, hogy rövid idő alatt, pontosan meghatározott körülmények között végezhetők el, és elvileg megismételhetők. Olyan alapvető vizsgálatok ezek, amelyek nélkül nincs értelme egy védőszerkért felhasználni kivánt anyagot alkalmazni. Természetesen ennek a módszernek is vannak hátrányai. Ezek közül a legfontosabb, hogy a felhasználási helyen jelentkező élő és élettelen környezeti tényezőket nem, vagy csak kevésbé tudjuk figyelembe venni. Kiegészitve azonban más laboratóriumi vizsgálatokkal /kimosási, öregbitési stb./, és a várható biológiai kártevők széles választékát bevonva a kisérletbe, ezt a hátrányt jelentősen csökkenteni lehet.

8 - 6 - A harmadik vizsgalati módszer elvégzésére sok esetben - szervezési vagy egyéb ok miatt - csak ritkán kerül sor. Ennek azután az a következménye, hogy nem ismerjük a védőszerrel kezelt választékok használati időtartamát. Ezért sokszor nem tudunk kielégitő választ adni a védőszerek alkalmazásának gazdaságosságára vonatkozóan. Hazánkban a faanyagvédőszerek felhasználása és ezek vizsgálata rövid időre tekint vissza. A felszabadulás előtti évek viszonyairól MOESZ GUSZTÁV /1934/ tanulmányából szerezhetünk adatokat. MOESZ a gombák ellen egyetlen hatásos hazai védőszert emlit meg, amelyet egy "gombaszakértő" /FREISCHBERGER HUGO/ állított elő és hozott forgalomba "lacrysan" néven. A védőszer összetételéről közelebbi adatot nem közölt a szerző. Ezenkívül számos korabeli német gyártmányú védőszert ismertetett. A védőszerek vizsgálati eljárásairól azonban nem közölt adatokat. A felszabadulást követően lényeges változás következett be a hazai védőszertyártás és a védőszerek vizsgálati módszereinek tekintetében is. Ennek a változásnak az oka a második világháború felmérhetetlen pusztítása az építményekben, berendezésekben stb. A helyreállításhoz roppant mennyiségű faanyagra volt szükség, amelyet a háborúban úgyis tulhasznált erdőkből csak részben lehetett biztosítani. A háborús és az ezt követő évek elhúzódó vagy ideiglenes helyreállítási munkái miatt - elsősorban az épületekben - soha nem tapasztalt méretű gomba- és rovarkárok léptek fel. Ezek együttesen a faanyagvédelem fellendülését eredményezték. Megjelent az OT /1950.sz. rendelete a faanyagok kötelező tartósításáról, a /1951. a gombafertőzések bejelentéséről. Ugyanebben az időben került forgalomba a Mikrosol B elnevezésű faanyagvédőszer, amelyet MSZ számmal szabványosítottak. Végül pedig megjelent az MSZ sz. szabvány a favédőszerek gombák elleni védőértékének vizsgálatáról. Az első magyar gyártmányú faanyagvédőszer, a Mikrosol B egyszerű fluortartalinu keveréknek tekinthető, amelynek hatóanyaga nátriumfluorid és dinitrokrezol-nátrium /GYARMATI-IGMÄNDY-PAGONY, 1975/. Sajnos a védőszer már megjelenésének pillanatában korszerűtlen, mert hatóanyagtartalma alacsony volt. A hasonló tipusu, európai készítmények 80-95%-os hatóanyagtartalmával szemben ennek csupán 1/3-át tartalmazta /30%/. Az 1972-ben elvégzett vizsgálatok szerint a készítmény laboratóriumi védőértékét jellemző határértékpár a következő volt: Coniophora cerebella 4,40-6,50, Merulius lacrymans 1,10-2,20 kg/m3. Ekkor tehát az volt a helyzet, hogy megvoltak a reális feltételei a faanyagvédelem szakszerű végrehajtásának, azonban hiányoztak a megfelelő védőszerek. Közben megjelent a faanyagvédelemről szóló 21/1966.kormányrendelet, és ennek végrehajtási utasításaként a Faanyagvédelmi Szabályzat /22/ EF/. Ezek megjelenésével egyídőben azután egyre több, bár véleményem szerint még mindig nem elég, hazai gyártású védőszer került vizsgálatra, illetve bevezetésre. Ezeket a biológiai károsítok ellen hatásos védőszereket három, illetve négy típusba lehet besorolni.

9 - 7 - Megjelentek a "F+Cr" tipusu készítmények. Ilyenek a Tetol U és a Mykotox. Ezek összetételüknek megfelelően már jó vedelmet adnak a farontó gombák ellen. A Tetol U-nak, illetve a Mykotoxnak jellemző határértékpárjai a következők: Conlophora cerebella 0,50-0,75, illetve 0,94-1,80 kg/m 3 ; Merülius lacrylnins"ö~,tö~- 0,30, illetve 0,24-0,45 kg/m3. Ezekkel a "F+Cr", másképpen "U" tipusu védőszerekkel kapcsolatban azonban meg kell azt is emliteni, hogy olyan széles körben, ahogy prospektusaik általában javasolják őket, nem alkalmazhatók megbízható eredménnyel. Az erős kimosásnak kitett helyeken, elsősorban a talajjal érintkező választékoknál ezeknek a kioldódása nagyobb, mint ahogyan azt korábban gondolták. A G^/G érték, amely a próbahasábok kimosás utáni és kimosás nélküli védőértékének hányadosa, ezeknél a készítményeknél meghaladja a 20-at. Erre utal az 1. ábrán bemutatott kiesési görbe is, amelyet karókon figyeltek meg /RAMS0N, 1971/. Az Európa fejlett ipari országaiban ujabban propagált és elterjedt védőszertipusokból hiányzik az erősen mérgező fluor- és arzénvegyület. Hazánkban a "Cu+B+Cr" tipusu - réz és bór hatóanyagú, bikromát vegyülettel - Tetol RKB került forgalomba. Ennek jellemző határértékpárjai erdeifenyőnél: Merulius lacrymans 0,60-1,10, Coniophora cerebella 1,30-2,80 kg/m3; bükknél: Coniophora cerebella 2,60-4,10, Trametes versicolor 0,50-1,30 kg/m^. A kimosási vizsgálatok azt mutatták, hogy ez a tipusu védőszer valamivel jobban ellenáll a kimosásnak, mint a fluor-króm kombinációk. A G]</G érték az emiitett fafajoknál és gombáknál átlagosan 12. Az égéskésleltető készítmények gyártása során egyre inkább az a törekvés figyelhető meg, hogy ezek kombinált hatásúak legyenek, azaz a megfelelő égéskésleltető hatás mellett védelmet nyújtsanak a gombák támadása ellen is. Ilyen kombinált hatású égéskésleltető szert számosat vizsgáltunk meg, azonban ezeknek csak egy része került kereskedelmi forgalomba /égéskésleltető Tetol készítmények/. Ezek ammonium vegyületeken és cinkkloridon alapuló típusok. Erdeifenyőn a Coniophora cerebella bontásával szemben megállapított határértékpárjaik átlagosan 2,00-4,00 /6,00/ kg/m3 értéket mutatnak. Bár ezek az értékek elég magasak, azonban ezek megítélésénél mindig figyelembe kell venni, hogy az égéskésleltető készítményeket általában nagy mennyiségben /40-60 kg/m3/ alkalmazzák a megfelelő védettség elérésa célj ából. Az 1970-es években a követelményeknek megfelelően ujabb, a korábbiaknál korszerűbb vizsgálati szabványok jelentek meg. Ilyen pl. az 502/73.sz. MÉM szabvány a favédőszerek gombák elleni védőértékének vizsgálatáról /bazidiumos gombákkal súlycsökkenés alapján/, az 594/1974. MÉM szabvány a faanyagvédőszerek rovarokkal szembeni védőértékének vizsgálatáról stb.

10 1. ábra: Különböző faanyagvédőszerekkel kezelt karók kiesési görbéje Ramson /1971/ után. K = kezeletlen kontroll, U = "F + Cr", UA = "F + As + Cr" tipus, P = pentaklórfenol. Untersuchungsergebnisse von einheimischen Holzschutzmitteln DR. IGMANDY, Z., Sopron Verfasser macht die Entwicklung der Herstellung von gegen biologischen Schädlingen angewandten Holzschutzmitteln in Ungarn bekannt, und erörtert den Schutzwert der gegenwärtig im Handel befindlichen Mittel vom Typ "Fr + Cr" und "Cu + B + Cr" sowie der kombinierten verbrennungverzögernden Mittel gegen Pilze. Irodalom: GYARMATI-1GMANDY-PAGONY /1975/: Faanyagvédelem. Budapest. MOESZ G. /1934/: A házigomba és az épületek elgombásodása. Budapest. RAMSON, R. /1971/: Ergebnisse eines Dauerversuches zur Imprägnierung von Reb- und Tomatenpfählen. Nachrichtenblatt. f.d. Planzenschutzdienst in der DDR, 25.

11 9 - MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1977.évi 1.-2.szám Faanyagvédelem a Hévizi Tófürdő rekonstrukciójánál TŐTH ERNŐ, oki. kertészmérnök, Budapest A Hévizi Gyógyfürdő a mult század második felében már határainkon tul is ismert és látogatott fürdőhely volt tól az 1790-es évek kezdetleges fürdőépületét igényesebb épületek váltották fel. A mai épületkomplexum ] között fokozatosan épült meg. A tó iszaptalajába facölöpöket vertek le, egészen a teherbiró talaj vagy szikla szintjéig. Erre faépítményeket emeltek, igy ezek a tó felett - illetve egyes épületek közvetlenül a parthoz simulva - alkotják a Tófürdő épületeit. A facölöpök viz feletti részei a nedvesség és levegő, továbbá a kiegyenlítetten langyos léghőmérséklet következtében fellépő farontó szervezetek lassú pusztításától idővel tönkrementek. A néhány évtizeddel ezelőtt történt felujitás során az elkorhadt cölöpszakaszokat levágták, s a hiányzó cölöphosszakat a facölöpre hüvelyszerüen ráhúzott vasbeton toldatokkal pótolták. Ugyanekkor a bevezető folyosót és a középső épületegység alatti járószintet is vasbetonból alakitották ki. A felépítmény faanyagvédelmét ekkor nem oldották meg. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat /FTI/ 1965-ben részletes faanyagvizsgálatra kapott megbizást. Ennek során a teljes felépítményt, illetve a még fáanyagu járószintek tartószerkezetét is megvizsgálták. A felépitmény járószinttel érintkező részein gyakoriak voltak a korhadásos tünetek. Ez érthető, hiszen a nedvességet e pontokon tartósan raktározta a faanyag. Sokkal nagyobb károsodásokat észleltünk a zuhanyozó helyiségek fokozott vizbehatásnak kitett nyílászáróinak, válaszfalainak anyagában. A két jellemző kárositó gombafaj a pincegomba /Coniophora cerebella/ és a házi kéreggomba /Poria vaporaria/ volt. Az épületek faanyagának jelentős hányadát tette ki a tornyok, kupolák szerkezeti faanyaga. Ezekben nem a gomba eredetű károsítás volt a domináns, hanem a rovarkár. Ezek közül is szinte kizárólag a házi cincér /Hylotrupes bajulus/ kártételét észleltük. A rovarkár a tornyok tartószerkezetenek legnagyobb részére kiterjedt, s a hasznos keresztmetszetet igen erősen csökkentette, található volt szinte teljes keresztmetszetben elpusztított faanyag is. A vizsgálat alapján készült szakvélemény a jelentős állagromlásokat dokumentálta, s javasolta a faanyagvédelmi kezeléssel ellátott uj anyag beépitését. Az Egészségügyi Minisztérium támogatása alapján az Általános Épülettervező Vállalat tervei szerint a rekonstrukció az évben kezdődött meg. Első üteme 1976-ban befejeződött, s az uj strandépületet tavaszán megnyitják. Az FTI a rekonstrukciós munkálatokba az ÁÉTI megbizása szerint

12 bekapcsolódott. Feladatunk a faanyagvédelem szakszerű technológiai kidolgozása és a kivitelezés szakmai irányitása volt. A következőkben a faanyagvédelmi vonatkozásokat ismertetem. Az épitési munkákat a cölöpállomány teljes felülvizsgálata előzte meg, mivel a partmenti facölöpök némelyikén anyagromlást észleltek. A vizsgálatokat könnyűbúvár felszerelés segitségével, buvárközremüködéssel végeztük. A facölöpök a vizszint alatt cm mélységtől lefelé voltak hozzáférhetőek. Mindegyikből mintát 'vettünk, és a tófenékig szemrevételeztük azok külső állapotát. A kivett mintákat elegendő volt érzékszervileg vizsgálni, mivel a rostok rugalmas, szálas állapota, illetve a rostos szerkezet hiánya, a faanyag szine, megfelelő elbirálási alapot adott. A vizsgálat során derűit ki, hogy a korábban teljes számban vörösfenyőnek hitt 960 db cölöp között sok tölgy cölöp is van. A tölgyanyag legnagyobb része a tó középtömege alatt áll. Vizsgálatunk során a vörösfenyő anyag viz alatti része hibátlan állapotot mutatott. A felületen 1-2 mm mélységig terjedő lágykorhadásos jelenség látszik. A faanyag ez alatt, a 2 mm-nél mélyebben levő rétegben világos-sárgás, sárgás-fehér, friss döntésű faanyag benyomását kelti, legtöbbször még a gyantaillat is érzékelhető. A tölgyfa szijácshányada minden cölöpön tönkrement, fellazult, lekaparható volt. A geszt ellenben teljesen ép maradt. Jó példája e károsodás a geszt és szijács eltérő kémiai összetételéből adódó, a faanyagvédelem területén egyébként ismert más problémáknak. A betontoldatok eltávolitása után több cölöpön erős korhadási tüneteket észleltünk, de ez mindenkor csak a viz feletti szakaszra korlátozódott. A cölöpvizsgálat eredménye alapján uj cölöpalapozás készitése nem volt szükséges. A rekonstrukciós terv műemléki szemszögből közelitette meg a feladatot, a hely hangulatához annyira hozzátartozó és a képet meghatározó szecessziós épületformákat megtartotta. A modernizálás igy a korszerűbb épületgépészeti megoldásokban, valamint külsőleg nem feltűnő férőhelybővitésben /az egyik épület a korábbi egyszintesről kétszintesre alakitásában/, és a korszerű faanyagvédelem megvalósitásában jelentkezett. Az épületek faanyaga vörösfenyő. A tetőfedés ugyancsak fazsindelyből készült. A faanyagvédelem megtervezésében, a technológia kidolgozásában a különleges kitettség és a fafaj meghatározta a módot. A nagy keresztmetszetű tartószerkezetek telitése itt mint legbiztosabb és legtökéletesebb megoldás - az elérhető minimális védőszerbehatolási mélység miatt - nem jöhetett számitásba, igy felületkezeléssel kellett biztositani a hatásos védelmet.

13 A szerkiválasztás a következő szempontok szerint történt: megfelelő és tartós védőhatás, időjárás és nedvesség ellenállóöág, környezetvédelem és esztétikus hatás, egyszerű beszerezhetőség. Hévizén külön hangsúllyal jön számitásba a környezetvédelem,hiszen a csapadékvíz az épületekről a tó vizébe jut. A tervező és beruházó az esztétikai hatást is lényeges szempontnak tekintette így a védőszer nem ronthatta a faanyag védelméből adódó előnyöket. Tekintettel arra, hogy az építkezéshez a rövid idő /néhány hónap/ alatt tonnás tételekben jelentkező igénnyel kellett számolni, figyelembe kellett venni a nagy tételben megoldható gyor: ; beszerezhetőséget, amely nem minden készítménynél áll fenn. Az elmondott szempontoknak leginkább megfelelőnek a Xylamon impregnáló alapozó és a Xyladecor látszott. Az építkezés megkezdése előtt egy évvel, vörösfenyő faanyagon kezelési kísérleteket végeztünk. A mintadarabokat a tó vizébe, környezetébe helyeztük el. Egy éven belül negatív hatás nem volt észlelhető a kénhidrogénes, különleges kitettség ellenére sem. A faanyagvédelem kivitelezéséhez, illetve a technológia kidolgozásához elsődleges követelményként vettük figyelembe a maradéktalan felületvédelem megvalósítását. Ezért a védelemhez szükséges mennyiségek felvitelét a méretszabás, a végleges megmunkálás utáni munkafázisként irtuk elő. Ennek során az épületek vázszerkezetének, a tető és torony szerkezeti anyagának, a válaszfal és burkolati deszka anyagának kezelését végeztük el. A Xylamon impregnáló alapozóban minden faanyag ötperces bemeritést kapott, majd a kezelőkád csepegtetőjén 5 percig állt. Ezalatt a felesleges folyadék visszacsurgott a kádba, majd a csapadéktól védett, de szellős, nyitott térben - távtartó lécek közbeiktatásával - legalább '24 órán át száradt a kezelt faanyag. A második kezelési fázisban a beépítés után is látható szerkezeti anyagokat halványított Xyladecorba mártották, majd szárították, az eltakart szerkezeti anyag pedig ismételt Xylamon impregnáló alapozós kezelést kapott. A Xyladecoros kezelésnél a nagyobb keresztmetszetű, repedezett gerendák repedéseiből a száradás során kiszivárgó, párolgó folyadék színanyaga relatíve feldusult, így foltosodást okozott. Ezen csak a lecsepegtetés során végzett átforgagásokkal és ecsetes egalizálással lehetett - bár így sem mindig maradéktalanul - segíteni. A burkolati deszkázat kezelésekor betartották az általunk megadott technológiát, a bemártás utáni rostirányu lecsorgatást, mert a hornyok és csapok által megbontott felszínről oldalirányban a folyadék nem távozott és foltosodást okozott. A rostirá-

14 nyu, állítva csepegtetés kifogástalan, foltmentes felületet adott, bár a szer visszanyerése igy körülményesebb volt. A faanyagvédelmi kezeléshez a gyakorlatban kialakult valóságos fajlagos igény bemerités-bemártásként 200 g/m^-ben adható meg. Ennek szükségét a párolgási, csepegtetési veszteség magyarázza, továbbá a repedezett választék megnövekedett abszolút felülete is. Az elmondottak szerint két menetben kezelt anyag összeépitése során előfordult, hogy illesztési nehézségek miatt meg kellett faragni a felszint. Az ilyen felületeket mázolással javitották ki. Az épület felépítése után a látható felület harmadszori munkamenetként mázolással felvitt Xyladecort kapott. A gesztenye színű Xyladecor kellemes összhatást ad a tó kékes és a háttér fáinak zöld színével. A tetőhéjazatot zsindelyfedés alkotja. A Csehszlovákiából származó, kézi hasitásu zsindelyfaanyag kezelése megegyezett a szerkezeti faanyagéval. Xylamon impregnáló alapozó, majd Xyladecor bemártásos, felhelyezés után pedig Xyladecor mázolásos felvitel jelentette a védelmet. Az uj strandépülethez a tőzeges, ingoványos talajon uj sétautat vezettek. A talaj a kőágyazatot nem birja el, ezért egymás mellé fektetett gömbfából készitették el az utalapot. Az un. borona ut akác-gömbfaanyagának védelmére kétszeri "Xylamon impregnáló" alapozóba bemártást javasoltunk. Erre a célra ugyan megfelelőbb, olcsóbb lett volna a "Xylamon natur-braun", de ezt a Xylamont Magyarországon nem gyártják. Az akác-gömbfaanyag erősen redepezett volt, igy bemártáskcr viszonylag sok folyadékot vett fel. Az épitkezés első üteme befejeződött. Ennek során 850 m^ faanyag és 15 tonna Xylamon impregnáló alapozó és Xyladecor fogyott el. A faanyag összértéke Ft, a védőszerek pedig Ft költséget jelentettek. Holzschutz bei der Rekonstruktion des Teichbades in Héviz TőTH, E., Budapest Im Rahmen der Rekonstruktion wurden im Laufe des Holzschutzes die in Wasser stehenden Holzpfähle, das Holzmaterial der Gebäude und des Eggenweges nach gründlicher Untersuchung mit dem Grundierung- und Imprägniermittel "Xylamon", sowie mit dem handelsmässigen Schutzmittel "Xyladecor" behandelt. Verfasser, der die Planung und die Ausführung der Arbeiten geleitet hat, macht den Zustand des Holzmaterials vor der Rekonstruktion, die Detailarbeiten des Holzschutzes und das behandelte Holzmaterial, sowie die neuen Gebäude auf zahlreichen Farbaufnahmen bekannt.

15 Tartósított faanyagok szabadtéri vizsgálata VARALLYAY CSABA, faipari főmérnök, Budapest MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1977.évi 1.-2.szám Az a kísérletsorozat, amely - hazánkban először - a faanyagvédőszerek szabadtéri minősitési módszereinek kutatására irányult, most ért véget. A hagyományos vizsgálatok mellett külföldön ezek az eljárások már széles körben elterjedtek, és több helyen szabványosították is. Sajnos minden országban más uton haladnak, igy a kapott eredmények alig vethetők össze. A faanyagvédelemben a laboratóriumi vizsgálatokhoz kiegészítésként a szabadtéri minősítés bevezetésének a külső komplex hatások miatt különösen nagy jelentősége van. Biztosítja a hatásmechanizmus megismerésének legkedvezőbb lehetőségét és a környezetvédelmi hatás felkutatását is. Hátránya, hogy sok időt vesz igénybe, és az egyes védőszerkészitmények bevezetése emiatt hosszú évekig elhúzódhat. A szabadtéri vizsgálatok terén különösen a skandináv országok járnak elöl, ott a készítmények engedélyezésének feltétele, hogy legalább 3 különféle kitettségü állomáson minősítsék az uj anyagot. A laboratóriumi vizsgálatoknak megfelelően az azonos készítményekre általában két fafaj párhuzamos vizsgálata folyik. Hazai előírások hiányában saját kísérleti módszereink kialakítására volt szükség. A cél a hazai védőszerek vizsgálata volt, különös tekintettel az élettartam, a minőségváltozások és a környezetvédelem kérdéseire. A vizsgált fafajok erdei fenyő, tölgy és bükk voltak. A méretek: 1. erdei fenyő, rudfa, átmérő 6-8 cm, 2. tölgy és bükk fafajok, Ux 1 * cm-es hasábok, 50 cm hosszúságban. Alkalmazott védőszerek: Tetol RKB, Tetol. U, Tetol FB, kőszénkátrányolaj, ásványolaj 5%-os tetraklór-benzolla.1. A próbatestek telítését azonos körülmények között végeztük, kivéve az ásványolajos tetraklórbenzolt, mert ez utóbbival a felületkezelési eljárás hatékonyságának vizsgálata volt a cél. A telítés módja: vákuumnyomásos eljárás, 1 óráig folyadék alatt tartott légritkitás, 3 óráig 12 atm. nyomás. Telitőszer-felvételek a következők voltak: Tetol RKB, bükk és erdeifenyő fafajoknál, 10%-os oldattöménységben 60 kg/m 3. Tetol RKB, tölgy esetében, 10%-os oldattöménységben 16 kg/m 3. Tetol U, erdei fenyő esetében, 2,5%-os oldattöménységgel 15 kg/m 3. Tetol FB, tölgy fafaj esetében, 20%-os oldattöménységgel 28 kg/m 3. Kőszénkátrányolaj, erdei fenyő esetén, 330 kg/m3, tölgynél pedig 250 kg/m 3.

16 Két évi kitettségi idő elteltével a próbatesteket kivettük, és a megállapítást több módszer szerint hajtottuk végre. A szemrevételezésnél négy fokozatot állitottünk fel: ép, kissé megtámadott, erősen megtámadott és tönkrement. A korhadási képek megtekintése után a következő általános megállapításokat tettük. Azokon a faanyagokon, amelyeken gombakárositás mutatkozott, kivétel nélkül barna korhadás volt tapasztalható. A vártnak megfelelően a talajszint vonalában volt az anyag a legerősebben káros.itva. A 25 cm-es mélység nem mutatott a talajszint vonalához képest jelentősebb különbséget. így azt a tapasztalatot vontuk le, hogy a felső talajréteg levegőben elég dus az intenziv kárositás bekövetkezéséhez. Legkedvezőtlenebb eredményt a Tetol FB jelű készitmény adta, minthogy ez a kompozíció nem szabadtéri felhasználásra készült. Ezért csak abból a célból vizsgáltuk, hogy a fluor vegyület kioldása után a visszamaradó égéskésleltető komponensek /szulfátok, foszfátok/ növelik-e a gombakárositás lehetőségét. Ez utóbbi feltételezésre igennel lehet válaszolni. A vártnak megfelelően a kőszénkátrányolaj kifogástalan védelmet nyújtott. Hasonlóképpen a Tetol RKB is. Az U vegyületekkel kapcsolatban a már korábban is feltételezett kioldás veszélye igazolódott, a várthoz képest ez a készitmény gyengébben nyújtott védelmet. Feltételezésünk az, hogy a fellépő nagyobb mértékű károsítást valószinüleg az alacsonyabb rendű gombák jelenléte okozza. A zárt helyen, épületekben szerzett felhasználási tapasztalatok ízt látszanak igazolni. A próbatestek egy részének felhasításával vizsgáltuk a védőszerek kimutathatóságát is. A kőszénkátrányolajnál és a Tetol RKBnél bükk és erdeifenyő esetében ez mindig 100%-os volt. Tölgynél az eredeti telitési mélységnek megfelelően mm a mélység. A Tetol U és FB-nél kisebb méretű csökkenés volt tapasztalható. A környezetvédelmi hatás tisztázása végett az egyes próbatest csoportok közül gr talajmintát emeltünk ki. Az egyébként túlzott mennyiségben telitett kőszénkátrányos próbatestek körül a föld szemmel láthatólag fekete, olajos volt. A föld vegyi elszennyeződésének kimutatására háromféle módszert alkalmaztunk : 1. benzol-oldást a szerves anyagok kimutatására, 2. desztilláltvizes forralást a vizben oldható szervetlen sók kimutatására, 3. higitott sósavat /1:3/ a savban oldható sók kimutatására. A benzollal való talajkezelésnél kis mennyiségű kőszénkátrány, a benzol által vörös-barnára szineződés volt kimutatható. Az ásványolaj és tetraklórbenzol esetében szintén tapasztalhattunk kis mennyiségű sárgás elszíneződést, alig észlelhető szinten. A dinitro-ortokrezol, amely a Tetol U készítményben szerepel, nem volt kimutatható. A vizben oldható sók esetében, ha 50 gr földmintát 100 cm desztillált vizzel forralunk, majd megszűrjük, megállapítható az

17 -D.Soldat ph-ja. Ez mindhárom talaj esetén 6,5 volt. A földből kioldott minimális mennyiségű só tehát nem befolyásolja a talaj egyik alapvető kémiai jellemzőjét. Réz-ion nem volt kimutatható, króm-ion csak a Tetol RKB közelében, a tokodi talajban volt fellelhető, hasonlóképpen a Tetol U készitmény környékén is. A talajba került savban oldható sók kimutatására a higitott sósavban való forralás alkalmas. Mindhárom talaj nagy mennyiségű vasat tartalmazott, ez a későbbi vizsgálatokat erősen zavarta. Kis mennyiségben mindegyik földmintából savanyu réz-ionokat és kromát-ionokat lehetett kimutatni, alig értékelhető szinten. Laboratóriumunk felszereltsége nem tette lehetővé a kalciumfluoridok és szilikofluoridok feltárását, igy ezekről értékelhető eredményünk nines. A próbatesteken gondos megtisztitás után 3 ponton BRINELL keménységi vizsgálatot végeztünk. Golyó átmérőként a legnagyobb 10 mm-es szabványos golyót alkalmaztuk. A keménységméréseket a föld felett a talajszint határán, és föld alatt elhelyezkedő pontokban végeztük el. A vizsgálatok a következőket mutatták: 1. Minden faanyag veszitett a keménységéből a föld felett is, ahol szemmellátható elváltozás nem volt kimutatható. 2. Legjobban a kőszénkátrányolaj és a Tetol RKB felelt. 3. Egy-egy fafaj esetében 6-10%-os különbségek vannak a föld feletti és alatti értékek között. 4. Az irodalmi adatok /az egészéges anyagra vonatkozóak/ nehezen vethetők össze a saját vizsgálatunkkal. 5. A károsodás mértéke a kontroll anyagoknál a tartósitotthoz képest 2 év elteltével erdeifenyő esetében 40-50% keménységcsökkenés, tölgy esetében 8-11%, kivéve a Tetol U kezelést, amelynél a keménység csökkenése nagyobb volt, mint a kontrolié. Ez utóbbinál a körülmények feltárására további elemzés lesz szükséges. Bükk fafajnál a kontroll 14-40%-os csökkenést mutatott, kivéve a TCB-s felületkezelést, ahol a föld alatti rész keménységi értéke a kontroll átlaga alatt maradt. A fafajok irodalmi. HB értékei: erdei fenyő 1,3 bükk 3,2 tölgy 3,5 A kontroll próbatestek átlagos bontás utáni HB értékei: Föld felett Középen Földben erdei fenyő 0,9 0,7 0,6 tölgy 2,5 2,5 2,5 bükk 2,2 2,1 2,0

18 Brinell keménységi értékek Fafaj Föld felett Középen Föld alatt Tetol RKB Erdei fenyő Tölgy Bükk 1,2 1,2 2,7 2,6 3,4 3,3 1,2 2,6 3, 3. Erdei fenyő Tölgy Tetol U 1.0 0, ,9 0,9 1,7 Kőszénkátrányolaj Erdei fenyő Tölgy 1,1 1,1 2,6 2,9 1,1 2,8 Ásványolaj+ TCB telités Bükk 2,7 2,5 2,3 Ásványolaj + TCB felületkezelés Bükk 2,7 2,5 1,8 Tetol FB Tölgy 2,6 2,3 2,3

19 A fa minősége 2 év után szemrevételezéssel Megnevezés Tetol RKB ép kissé megtámadott Tetol U ép kissé megtámadott erősen megtámadott Tetol FB kissé megtámadott erősen megtámadott tönkrement Kőszénolaj telités ép Kőszénolaj f elületkez. ép kissé megtámadott TCB ásványolaj telités ép kissé megtámadott TCB ásványolaj felületkezeles ép kissé megtámadott erősen megtámadott

20 18 - Dombóvár Püspökladány Tokod Megnevezés > ^ ß> ^ E> Kontroll ép _ kissé megtámadott _ erősen megtámadott tönkrement Freiluftűntersuchung von konservierten Holzmaterialien VARALLYAY, CS., Budapest Verfasser berichtet von über die Erfahrungen der ersten zweijährigen Freiluftuntersuchung von 5 Holzschutzmitteln. Kiefer-, Eichen- und Buchenholz wurden mit TETOL RKB, TETOL U, TETOL FB, Steinkohlenteeröl und mit 5% Tetrachlorbenzol enthaltendem Erdöl behandelt und an drei, in verschiedenen Teilen des Landes befindlichen Imprägnierstationen, bis zur Hälfte in den Boden begraben, niedergestellt. Nach zwei Jahren wurde das Holzmaterial beaugenscheinigt und die Änderung der Brinnel-Härte bestimmt. Die verschiedenen Holzschutzmittel sicherten den einzelnen Holzarten unterschiedlichen Schutz. Es kann von den bisherigen festgestellt werden, dass den grössten Schutzeffekt die Schutzöle sowie das Tetol RKB ausübten.

21 MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1977.évi 1.-2.szám Védószer-tipusok fungicid hatásossága /Az OEE Mikológiái és Faanyagvédelmi Társaságának II. 8.-i ankétján elhangzott előadás alapján/ GYARMATI BÉLA szaktanácsadó, Budapest 1. Bevezetés A következőkben egy olyan széles körű vizsgálat eredményeit foglalom össze, amelynek az volt a célja, hogy a nemzetközi szabványirodalomban szereplő faanyagvédőszerek egy nagy csoportjának /a vizben oldva alkalmazható, főleg szervetlen vegyületekből összeállított védőszerek/ fungicid képességéről adjon egységes szempontokon alapuló áttekintést. A laboratóriumi vizsgálatról, a biometriai kiértékelésről, valamint a módszerben levő további lehetőségekről már korábban és részletekben is beszámoltam /Mikológiái Közlemények II III, 1976 IV/. A jellegzetes, szabványosított 9 készitmény-tipust a hatóelemeket tartalmazó 6 vegyület kombinációjával modelleztem. Összeállítottam 3 szabványos tipus olyan változatát is, amelyben a F- és:vagy As-vegyületeket B-vegyület helyettesit!, tehát környezet- és egészségvédelmi szempontból sokkal kedvezőbb tulajdonságú. /A vizsgált modell-keveréket összetevő vegyületeikben szereplő ható-elem kémiai jelével jelölöm./ 2. A vizsgálat és az elemzés A fungicid hatás laboratóriumi vizsgálatát a MÉMSZ 502 előírásainak megfelelően, lepketapló és pincegomba tenyészetekkel, valamint bükk-faanyaggal végeztem, az EFE Erdővédelemtani Tanszékén /DR. IGMÄNDY segítségéért ez uton is köszönetet mondok/. A védőszer mennyiségét az oldat töménységével /f%/ adtam meg. A fungicid hatást a védőkezelt és a kezeletlen faanyag sulyveszteségéből levezetett védettségi mutatóval /V%/ fejeztem ki. A "mennyiség - hatás" ismeretlen törvényszerűségét linearizálható biometriai /"probit"-, "logit"-, "sin*"- és "telitődési"-/ összefüggésekkel helyettesitettem a függvények paramétereit a kisérleti adatokból, a koncentráció logaritmusából és a védettségi mutatókból számitottani, a hatásosságot jellemző töménységet és a mutató-számokat ezekből vezettem le. 3. A modell-keverékek jellemzése A szabványirodalomban szereplő és 5 csoportba sorolható tipusokat képviselő modell-keverékek fungicid hatásosságának jellegzetességeit a következőkben foglalom össze.

22 A "F + Cr"'-keverék olyan típust képvisel, amely közel 6 évtizede nemzetközileg elismert és mintegy 4 évtizede hazánkban.is használatban van. A keverék mennyiség-hatás összefüggésének jellegét az F határozza meg; ennek megfelelően: - a határérték-pár és a védőérték Trametes ellen: 0,23 0,37 és 0,57%, Coniophora ellen: 0,15 0,23 0,19%; a hatás az első esetben azonos, a másodikban valamivel kisebb, mint ami a "két vegyület tulajdonsága és aránya alapján várható; - a 0,1%-nál kisebb oldat töménységének esetében a negativ védettségek erőteljes stimuláló hatásra utalnak, ez feltűnően nagymértékű a pincegombánál. - A töménység fokozásával a védettség a lepketaplónál elég lassan, a pincegombánál aránylag gyorsan növekszik, illetve ellenkező irányban csökken. A "F+As+Cr"-keverék az elmúlt 4 évtizedben Közép-Európában elterjedt telitőszer-tipus modellje. Jellegzetességét inkább a F-vegyület adja meg, de az As-vegyület a lepketapló elleni hatásosságát tovább fokozza; a többi a következőkben foglalható össze: - a határérték-pár és a védőérték a Trametes ellen: 0,15 0,23 és 0,30%, a Coniophora ellen: 0,15 0,23 0,19%; - a hatás valamivel nagyobb, mint amire a vegyületek aránya és tulajdonsága alapján számítanánk; - a 0,1%-nál kisebb töménységek esetében ugyanugy megfigyelhető a stimuláló hatás, mint az F-, az As-vegyületeknél és az "F+Cr" keveréknél; - a töménység fokozásával a hatásosság a lepketapló esetében lassabban, a pincegombánál hasonlóan növekszik, mint a "F+Cr"-keveréknél. A "B+Cr"-keverék ujabb, de szabványokban még nem szereplő környezetvédelmi szempontból kedvezőbb tipust képvisel, amennyiben a F- és az As-vegyületeket nem mérgező B-vegyülettel helyettesitettem. Az összetétel jellegét eléggé meghatározza a B-vegyület tulajdonsága: - a lepketaplóval szemben ezen keverék mutatkozott a leghatásosabbnak, a pincegomba ellen azonban jóval kevésbé hatásos, mint a hasonló "F+Cr"-keverék; a határérték-pár és a védőértékek a Trametes ellen: 0,06 0,09 és 0,10%, a Coniophora ellen: 0,23 0,37 0,44%; - feltűnő, hogy a lepketapló ellen sokkal hatásosabb, a pincegombával szemben jóval kevésbé hatásos volt, mint amire számitani lehetett volna.

23 a stimuláló hatás a lepketaplónál a gyengén, a pincegombánál jobban, de még mindig bizonytalanul mutatkozik meg, a jelleg hasonló, mint a B-vegyületnél; - a töménység emelésével a hatás mérsékelt ütemben növekszik mindkét gombafajnál. A keverék tehát számitásba vehető a két szabványositott tip us helyettesitésére is. 3.2 A "Zn+Cr"-keverék jellemző tulajdonságai: - a határérték-pár és a védőérték a Trametes ellen: 0,59 felett és 1,24%, a Coniophora ellen: 0,93 1,47 és 1,46%; - a lepketapló esetében lényegesen, a pincegombánál valamivel kisebb mértékű a hatása, mint amire számítani lehetne; - a pincegombánál határozott stimulálásra utalnak a 0,5%-nál kisebb mértékű töménységek esetében megfigyelt, negatív védettségek ; - a lepketaplóval szembeni hatás lassan, a pincegombával szembeni gyorsabban növekszik az oldat-töménység fokozása következtében. A telitési oldat-töménységek nagyságrendjébe eső gyenge hatásosság, a pincegombánál tapasztalható stimulálás és az összefüggés meredeksége a legkevésbé jó védőszernek mutatják a tipust. A "Cu+Cr"-keverék esetében a határérték-pár és a védőérték: a Trametes ellen: 0,59 0,93 és 0,75%, a Coniophora ellen: 2,33 felett és nem értékelhető. további tulajdonságai hasonlóak a "Zn+Cr"-tipusnál leirtakhoz. A "Zn+Cu'+Cr"-tipus a következőkkel jellemezhető: - a határérték-pár és a védőérték a Trametes ellen: 0,19 0,37 és 0,27%, a Coniopho"ra ellen: 0,59 0,93 és 0,80%; - feltűnő, hogy mindkét gombafajjal szemben lényegesen hatásosabb a keverék, mint amire számitani lehetne a vegyületek és az egyszerűbb kombinációk alapján; - stimuláló hatással egyik gombafajnál sem kell számolni, ami kedvező. összefoglalva az utóbbi 3 keverékről elmondottakat, ugy látszik, hogy ebben a csoportban vannak a legkevésbé jó tipusok. 3.3 A "Zn+As+Cr"-keverék a következőkkel jellemezhető: - mindkét gombafajjal szemben elég hatásos a "F+As+Cr"-keverékhez hasonlóan; ennek jellegét is az As-vegyülete befolyásolja; a határérték-pár és a védőérték:

24 Trametes ellen: 0,37 0,59 és 0,39%, Coniophora ellen: 0,15 0,23 és 0,21%; - a lepketapló elleni hatás kisebb, mint amire számítani lehetne; - a 0,1% alatti töménységeknél a lepketapló esetében nagyon bizonytalan, a pincegombánál határozottabb, bár nem erős stimuláló hatás észlelhető; - a mennyiség növelésével járó hatás-fokozódás a lepketaplónál mérsékelt, a pincegombánál elég gyors. A keverék a legjobb típusok közé sorolható. A "Zn+B+Cr"-keverék az előzővel analóg, csak az As-vegyület helyett B-vegyületet tartalmaz. A keverék jellegét a B-vegyü.lete adja meg, ennek megfelelően a lepketaplóval szemben inkább, a pincegombával szemben kevésbé hatásos, mint az As-vegyületet tartalmazó változat. A határérték-pár és a védőérték: a Trametes ellen: 0,06 0,15 és 0,12%, a Coniophora ellen: 0,36 0,59 és 0,49%. A lepketaplónál ebben az esetben is a számítottnál nagyobb a tényleges hatás, de szinergizmusra is következtetni lehet. A B-tartalmu változat tehát az As-tartalmuhoz hasonló hatásúnak tekinthető. 3.4 A "Cu+As+Cr"-keverék hasonló az előbb tárgyalt "Zn+As+Cr"- tipushoz, de a Zn helyett Cu-vegyületet tartalmaz, és kisebb az As-vegyület aránya; jellegzetességei: - a határérték-pár és védőérték a Trametes ellen: 0,37 0,59 és 0,48%, a Coniophora ellen: 0,59 0,93 és 1,07%; - az utóbbinál a Cu- és a Cr-vegyület hatástalanságát nem tudja ellensúlyozni az As-vegyület hatékonysága; - mindkét gombafaj esetében mutatkozik bizonyos stimuláló hatás 0,1 illetve 0,2% alatti töménységeknél; s a tényleges hatásosság is lényegesen kisebb, mint amire számítani lehetne; - a lepketapló valamivel gyorsabban reagál a töménység fokozására, mint a pincegomba. A "Cu+B+Cr"-keverék a "Cu-As-Cr"-tipushoz hasonlít, de környezet- és egészségvédelmi szempontból annál kedvezőbb változat. A következőkkel jellemezhető: - a határérték-pár és a védőérték a Trametes ellen: 0,12 0,21 és 0,19%, a Coniophora ellen: 0,59 0,93 és 1,33%; - az As-vegyületnek B-vegyülettel való felcserélése tehát csak a lepketaplóval szembeni hatásosságot befolyásolja lényegesen és kedvezően /amint ez bizonyos mértékben várható volt/; - a lepketaplónál a 0,1% alatt az előző típushoz hasonló mértékű stimuláló hatás tapasztalható; a pincegombánál azonban

25 az előzőnél megfigyeltektől eltérőleg nem lehet erre következtetn i; - a számítottnál kedvezőbb a lepketaplóval szembeni hatásosság. A "Zn+Cu+As+Cr"-keverék jellegzetességei a következőkben foglalhatók össze: - a hatásosságra jellemző mutatók mindkét gombafajnál hasonlóak és általában kedvezőek; a határérték-pár és a védőérték a Trametes ellen: 0,15 0,23 és 0,24%, a Coniophora ellen: 0,23 0,37 és 0,23%; - a Zn-vegyület jelenléte a pincegomba elleni hatás szempontjából látszik előnyösnek; - a stimuláló hatásra utaló negativ védettség inkább a pincegombánál fordul elő; de itt a vártnál nagyobb a tényleges védőképesség; - a mennyiség - hatás közötti összefüggés elég szoros, viszonylag kis töménység-növekedés elég határozott hatásemelkedéssel jár. A "Zn+Cu+B+Cr"-keveréket a "Zn - Cu+As+Cr"-tipussal analóg állítottam össze, de az As-vegyület helyett B-vegyületet alkalmazva, hogy a környezet és az egészségvédelmi szempontból kedvezőbb változatot nyerjek. A keverék hatásossága a következőképpen jellemezhető: - az As-vegyületnek B-vegyülettel való kicserélése a lepketaplónál bizonyos hatásnövekedéssel, a pincegombánál hatáscsökkenéssel járt /ez a két vegyület jellegzetességének ismeretében várható is volt/; a határérték-pár és a védőérték a Trametes ellen: 0,09 0,15 és 0,17%, a Coniophora ellen: 0,37 0,59 és 0,35%; - a két keverék hatásosságának többi jellegzetessége eléggé hasonló, feltűnő azonban az, hogy a pincegomba elleni hatásossága a keveréknek sokkal nagyobb, mint amit várni lehetett volna. A B-tartalmu változat tehát teljes mértékben helyettesíthetné a arzén-tartalmut. U. összefoglalás A rövid áttekintés alapján is megállapítható, hogy a laboratóriumi vizsgálati eredmények korszerű módszerekkel való elemzése az eddigieknél több és a gyakorlat számára is hasznos információt nyújt. Ez lehetővé teszi a legkülönbözőbb készítmények tulajdonságainak összehasonlítását, ujabb összetételek megtervezését és ellenőrzését. Az adatok megbízhatósága érdekében azonban növelni kell az ismétlések számát; a többcélú felhasználás érdekében pedig több gombafajjal és más fafajokkal is el kell végezni a vizsgálatokat.

26 Fungizide Wirkung von Holzschutz-Materialtypen GYARMATI, B., Budapest Die zeitgemässe mathematische Analyse der Ergebnisse von Laboratoriumsuntersuchungen reicht eine die bisherigen übertreffende und auch für die Praxis nützliche Information. Das ermöglicht die Vergleichung von unterschiedlichen Präparaten sowie die Planung und die Kontrolle von neueren Zusammensetzungen. Für die Zuverlässigkeit der Angaben muss aber die Zahl der Wiederholungen erhöht werden, und im Interesse der mehrzweckigen Verwendung müssen die Untersuchungen mit mehreren Pilz- und Holzarten durchgeführt werden. Faanyagvédelmi ankét Az Országos Erdészeti Egyesület Mikológiái és Faanyagvédelmi Társasága az ÉRDÉRT Vállalat tükörtermében, február 8-án ankétot rendezett, ahol a következő előadások hangzottak el: DR. IGMÄNDY ZOLTÁN egyetemi tanár /EFE Sopron/: Hazai faanyagvédőszerek vizsgálati eredményei. VARGYAI KORNÉLIA tud.osztályvezető /FAKI Budapest/: Faanyagok felületi védelmének kérdései. TŐTH ERNŐ szakosztályvezető /FTV Budapest/: Faanyagvédelmi munkák a hévizi fürdőépületek rekonstrukciója során. VÄRALLYAY CSABA főmérnök /MÁV Fatelitő 0. Budapest/: Faanyagvédőszerek szabadtéri vizsgálatának eredménye. GYARMATI BÉLA szaktanácsadó /ÉRDÉRT V. Budapest/: Egyes szabványosított védőszer-tipusok fungicid hatása. Az ankét anyagából a rendelkezésünkre álló előadásokat az előzőkben közöljük. GY. B.

27 Adatok a mikorhizakutatás történetéhez DR. UBRIZSY - SAVÓI A, Instituto Botan'ieo, Roma MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1977.évi 1.-2.szám 1. Első megfigyelések a mikorhiza felfedezésétől FRANK definiciójáig A mikorhiza jelenségének tanulmányozása a mikológiában nem régi, kevéssel több mint száz éve kezdődött el a növények és gombák eme együttélésének kutatása. Az első megfigyeléseket HARTIG / / tette fákkal kapcsolatban. Azonban A.L. DE JUSSIEU / / már a 18. század végén a következő megállapítást tette: "A születő gomba kezdeménye egy olyan finom szövedék, mint a batiszt; a szövedékből fonalak nyúlnak a fák gyökereihez, ahol a gyökér kérge alatt rejtett csomókat alkotnak." NAEGELI /1843/ a gombáknak növényi sejtekben való előfordulásáról irt, és nem zárta ki, hogy némely esetben ez a jelenlét nem patologikus, de nem tudta a jelenséget a megfelelő kifejezéssel megnevezni, hisz a szimbiózis fogalma még nem volt ismert a magasabbrendü növények életjelenségei között. Ezt a fontos teoretikus fogalmat SCHWENDENER /1863/, majd BORNET / / és BONNIER / / vezették be a zuzmókkal kapcsolatban. DUCHARTRE /1846/' is megfigyelte a Monotropa hypopitys-szel együtt élő szimbionta gombát anélkül, hogy a jelenseg magyarázatát tudta volna adni. /1832-ben TRIES is jelezte a Monotropa gyökerein található hifa szövedéket./ HARTIG kezdetben patologikus jelenségnek tartotta a palástszerü hifa-bevonatot a fák oldalgyökerein. Vele egyidőben LINk /1840/ az orchideák gyökerein figyelte meg a gombafonalakat. Hasonló eredményre jutott REISSEK 1847-ben az orchideákkal, GOTTSCHE ban a Bryophytak^al, VAN TIEGHEN ben a PterIdophytakkal, és még~~néhányan mások. SCHLEIDEN /1846/, SCHLACHT /18 54/ és PRILLIEUX /1858/ megállapították, hogy az endotróf gomba jelenléte a Neotia nidus-avis gyökerén állandó jelenség, /őket igazolták WAHRLICH 1886-ban, DRUDE ban, REINKE majd BERNARD ben tett megfigyelései./ FRANK már 1885-ben kiemelte, hogy az orchideák gombagyökere egy különleges tipusa a mikorhizának, mert a micélium már az orchideák szemtermésében kezdi el a behatolást, elősegitve igy annak csírázását, a szimbiózis pedig ezután a növény gyökerében folytatódik. FRANK /1885/ és KAMIENSZKIJ /1881/ kutatásaikkal kimutatták a szimbiózis kapcsolat létezését a magasabbrendü növények és a gombák közt. FRANK ezt igy definiálta: "Létezik egy mikorhiza asszociáció, mely szimbiotikus kapcsolat a növény és a gomba között." A mikorhiza lényegét fiziológiai szempontból KAMIENSZKIJ fogalmazta meg, ellentmondva HARTIG elméletének; határozottan elkülönitette a mikorhiza fogalmat a parazitizmustól. Megfigyeléseket végezve a Monotropa-va1, kiemelte a növény oldalgyökerein jelenlevő gomba jelentőségét a növény tápanyagfelvétele szempontjából azzal, hogy a gomba közvetitőként szerepel a gyökérsejtek és a körülvevő talajzóna, azaz a "rizoszféra" /e terminust 1904-ben HILTNER vezette be/ között. V0R0NIN /1883/ pedig

28 elsőként jelentette ki, hogy a Boletus fajok mikorhizaképző gombák. MEILER /1902/, PEKLO /1903/, FUCHS /1911/ ezután már fiatal fáknak tiszta gombatenyészetekkel való beoltása alapján mikorhiza kapcsolatot tudtak előállitani. FRANK fával és. szarvasgombával kapcsolatos megfigyeléseivel kimutatta, hogy a mikorhiza szoros fiziológiai kapcsolat a gomba és a magasabbrendü növény között, amelyből mindkét félnek előnyei származnak, és amely a gomba és a gazdanövény kölcsönös, fiziológiai egymásra hatásának eredményeként jön létre. MC DOUGALL /1914/ "ártalmatlan társ"-ként definiálta a gombát, a kapcsolatot pedig fiziológiai szempontból jelentéktelennek mondta. MELIN korai munkáiban / / "kölcsönös parazitizmusáról beszélt, alátámasztva ezt azzal a megfigyeléssel, hogy a gazdanövény gyökér kéregsejtjeinek enzimjei megakadályozzák a gombafonalak behatolását a belsőbb gyökérrétegekbe, és ennek eredményeként kölcsönösen hasznos egyensúly jön létre. A növény és a gomba közti fiziológiai egyensúly szerinte annak az állandó harcnak az eredménye, melyben a gazdanövény igyekszik feltartóztatni a gomba agresszivitását. SCHAEDA /1926/ a "mikotrófia" /az alacsonyabbrendü, valódi gyökérrel nem rendelkező növények szimbiózisának jelölésére helyesebb a "mikotrófia" elnevezés/ jelenségét "allél-parazitizmus"-ként definiálta, azaz olyan szimbiotikus kapcsolatként, aminek fennállása addig tart a két partner közt, ameddig azt az ökológiai körülmények megengedik. A mikorhiza jelenség úttörő kutatói között meg kell emliteni az olasz GIBELLI-t is, aki 1881 és 1883 között a szelid gesztenye tintabetegségét tanulmányozva megállapította, hogy a beteg fák fiatal gyökerein gombafonalakból álló vattaszerű bevonat található, és ez kesztyüujj szerűen vonja be a gyökérelágazások végeit. Ugyanezt a jelenséget azonban a egészséges fák gyökerein is tapasztalta, valamint a hajszálgyökerek hiányát e hifabevonat jelenlétével kapcsolatban. Ez a tény arra a feltételezésre vitte hogy olyan normális jelenségről van szó, amely nem egyedül a gesztenye fára jellemző. 2. A mikorhiza típusok rendszerbe foglalása morfológiai megfigyelések alapban. A szimbiotikus kapcsolatban álló növenyes gombafajok meghatározásának kj.serletex A fákkal kapcsolatban végzett első megfigyelések után SCHLICHT és STAHL /1900/ kutatásai bebizonyították, hogy a gombával társulás igen elterjedt a lágyszárú egynyári és évelő növényeknél, a mohák gametophytonjánál és néhány Pteridophytánál. Ez a mikorhiza szerkezetében eltér azonban a FRANK által leirt, fás növényekre jellemző gombagyökértől. Igy a növény és a gomba közti tápanyagkicserélés helye, valamint a létrejött szimbiózis által okozott morfológiai változások alapján két eltérő mikorhiza típust állapítottak meg: az ektotróf tipust /erdei, fáinknál/ és az endotróf tipust /az alacsonyabbrendü növények gyökerén/. A mult század végén HARTIG, FRANK, MANGIN, STAHL, majd később MELIN, HATCH, BJÖRKMAN, HARLEY, az ektotróf tipust tanulmányoz-

29 ták, azaz amikor a hifák intercellulárisak /sejtek közöttiek/, és a micélium a hajszálgyökerekkel egyenrangú abszorbeáló Trendszert alakit ki a fák gyökerének.felszínén. Az endotróf típus esetén azonban más a helyzet. Itt a hifák intracellularis /sejten belüli/ növekedésüek, és nincs felületi micélium bevonat. Ezzel a típussal 1900-tól 1974-ig igen sokan, így például MAGNUS, BERNARD, JANSE, GALLAND, BURGEFF, PEYRONELL, VAN DER PIJL, BUTLER, STAHL, FRANKE, BOULLARD, GOEBEL, TREUB, HARLEY, NICOLSON, SCANNERINI foglalkoztak. MELIN /1923/ a Populus tremulá-t és a Betula pendulá-t vizsgálva megfigyelt a gyökersejtekbe átmenetileg behatoló hifákat. Ezt a formációt a mikorhiza harmadik típusaként definiálta ektendotróf mikorhiza néven. Ezeken a növényeken azonban megtalálta azt az endotróf típust is, amikor a gazdanövény csak gyenge ellenállást tanúsított a behatoló gombával szemben, és igy a mikotróf gomba intracelluláris hifákat fejlesztve parazitává vált. Ezt a tipust MELIN /1917/ álmikorhiza /"pseudomycorhiza"/ néven /parazitává vált gombával/ határozta meg, elkülönítve azt a valódi mikorhizától. LEVISOHN és PPRRHY /1960/ azonban rámutattak arra, hogy a faiskolák fertőtlenitett talajában a gyökérsejtek felemésztik az igy behatolt hifákat, és ennek eredményeként a gazdanövény bizonyos fokú hasznot huz az álmikorhizából is. MC L.ENNON /1926/ "peritróf mycorrhiza" néven irta le a némely kalászos növényen található mikorhiza tipust. Ugyanezzel a kifejezéssel JAHN és KÜRBIS / / azokat a rhizoszférában állandóan jelenlevő gombákat jelölték, amelyek többé-kevésbé jellegzetes kisérői valamely növényfajnak, és annak gyökereit sejttani összenövés nélkül veszik körül. A három fő tipuson, azaz az ektotróf, endotróf és ekt-endotróf mikorhizán belül a különböző gyökérelágazások, az eltérő alakú micéliumbevonat, és a HARTIG-féle hálózat különféle kialakulásának alapján további külünböző mikorhiza formákat állitottak fel. Igy például a bükknél 9 különböző formát lehet megtalálni, BOULLARD és DOMINIK /1958/ a Pinus strobuson 27 eltérő formát állapítottak meg, W0JCICH0WSKA /1960/ egy Picea excelsa példányon 7 formát különböztetett meg, BOULLARD /1962/ az USA-beli Pinus strobus tanulmányozásakor két vagy több eltérő, ugy endotróf, mint ektotróf tipusba tartozó formát állapított meg minden egyes fán. A lombhullató fák mikorhiza formái lényegesen eltérnek /szinben, alakban stb./ a tűlevelű fákon találhatóktól /MIKOLA 1965/. A mikorhiza formákat, amelyek eltérnek egymástól ugy strukturális szempontból, mint a gombaköpeny szine szerint /ez utóbbi függ a gombafajtól és annak fejlődési szintjétől/, MELIN /1927/, HARLEY /1937/, LINNEMANN /1959/, MIKOLA /1960/, PEYRONEL /1960/, MEYER /1960/, DOMINIK / / osztályozták és rendszerbe foglalták. BURGEFF /1960/ felállította a mikorhiza öt fő formáját, a sejtszerkezeti eltérések, valamint a hifák és a gazdanövény anyagkicserélésének metabolizmusa következtében létrejött