A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa

Átírás

1 Magyar Sebészet 2014; 67(3) DOI: /MaSeb MST KONGRESSZUS, 2014 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa Győr, június Összefoglalók 62 nd Congress of the Hungarian Surgical Society Győr, June 12 14, 2014 Abstracts A FAMILIÁRIS ADENOMATOSUS POLYPOSIS SZINDRÓMA SEBÉSZI KEZELÉSE A SZEGEDI TUDO- MÁNYEGYETEM SEBÉSZETI KLINIKÁJÁN ÁBRAHÁM SZABOLCS *, PASZT ATTILA, SIMONKA ZSOLT, TAJTI JÁNOS, VARGA LÁSZLÓ, MOLNÁR TAMÁS, LÁZÁR GYÖRGY * Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged, Tel.: , szabolcs_abraham@fre .hu Bevezetés: A familiáris adenomatosus polyposis (FAP) olyan örökletes, családi halmozódást mutató rákmegelőző állapot, amelyben a colorectalis rák kialakulásának esélye 100%. A sebészi beavatkozás időzítése a beteg 40 éves kora előtt ajánlott (malignizálódáskor hamarabb). A beteg döntésétől, illetve a rectum érintettségétől függően totális colectomiát vagy proctocolectomiát végezhetünk. Beteganyag: A Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinikán január és január között 9 esetben történt műtét FAP miatt. Retrospektív elemeztük a műtéti indikációt, az elvégzett műtétek típusát, a szövettani eredményeket, illetve a műtét utáni rövid és hosszú távú szövődményeket. Eredmények: 9 betegnél (5 férfi; 4 nő) történt műtét, 6 esetben proctocolectomiát és J-pouch reservoir-t képeztünk (ileostoma védelmében). 2 esetben totális colectomiát ileorectostomiával és 1 esetben jobb colonfelet érintő, attenuált FAP miatt jobb oldali hemicolectomiát végeztünk. Az átlagéletkor 28,6 év (18 50 év) volt. 6 esetben laparoscopos (LAP-csoport), 3 betegnél (1 konverzió) nyitott műtét (NY-csoport) történt. A LAP- és az NY-csoport átlagos műtéti ideje között nem volt szignifikáns különbség (195,83 perc vs. 206,66 perc). A specimenek szövettani vizsgálata 6 betegnél igazolt malignitást (T 1-3 N 0-1 ). Az átlagos kórházi ápolási idő 9,1 és 8 nap volt (LAP- és NY-csoport). Pouchitis 1 betegnél alakult ki. Korai vagy késői szövődményt egyik csoportban sem észleltünk. Összefoglalás: A J-pouch reservoir-képzés megfelelő rekonstrukciós lehetőség proctocolectomiát követően. A laparoscoposan végzett proctocolectomia biztonságos műtéti eljárás. A FAP-ban szenvedő betegek 65%-ában a műtétkor a malignus átalakulás már bekövetkezett, amely felveti a még korábbi, preventív műtét elvégzésének lehetőségét. VATS LOBECTOMIA AZ ÚJ STANDARD BEAVATKOZÁS? AGÓCS LÁSZLÓ *, TÖRÖK K., MÉSZÁROS L., FARKAS A., GIESZER B., RADECZKY G., LANG GY., RÉNYI-VÁMOS F. * Országos Onkológiai Intézet, Daganatsebészeti Centrum, Budapest, agocs.laszlo.dr@gmail.com Bevezetés: A videothoracoscopos lobectomia az elmúlt 20 évben hihetetlen gyorsasággal terjedt el a világon. Bár műtéti költsége magasabb, a teljes ápolás, a gyors rehabilitáció és a páciens életminősége összességében olcsóbbá és vonzóbbá teszi az eljárást a hagyományos módszerrel szemben. Beteganyag és módszer: Osztályunkon május és március között 179 VATS lobectomia/bilobectomia történt. A kormegoszlás 5 83 év között, a műtétek időtartama perc között változott. A 6 cm-nél nagyobb és N 2 -es tumorok műtéte hagyományosan történt. 1 betegnél hörgőplasztikát végeztünk. 5 konverzió történt, 4 alkalommal vérzés, egy esetben a hilus elláthatatlansága miatt. 3 alkalommal VATS utáni második műtétként végeztünk anatómiai reszekciót. 2 beteg kivételével 1 mellkasi draint hagytunk a mellkasban, a mellkasi szívás mobil szívóeszközzel történt ( 15 H 2 Ocm). A 2014-ben végzett reoperációk már minimálisan invazív módon történtek. Eredmények: Beteget nem vesztettünk el, BPF nem alakult ki, a konverziós ráta 3% alatt volt. A műtéti idő a kezdeti percről percre csökkent. A mellkasi draincsövet az esetek több mint 50%-ában az első napon eltávolítottuk. A posztoperatív ápolási idő 3,6 napra csökkent. Leggyakoribb komplikáció a subcutan emphysema és a légáteresztés tartóssá válása volt. A magas BMI-vel és rossz légzésfunkcióval rendelkező betegek gyógyulása meglepően gyors volt. Következtetés: A minimálisan invazív mellkassebészeten belül a VATS-lobectomia előnyei miatt rendkívül gyors elterjedése várható. A csökkent kórházi tartózkodás, alacsony mortalitási és morbiditási ráta, a minimális fájdalom, a gyors reconvalescentia miatt feltételek megléte esetén elsőként választandó beavatkozás. AZ ÁTHATOLÓ HASI SÉRÜLÉSEKRŐL HÁROM ESET BEMUTATÁSA KAPCSÁN ALZUBI ALI *, ZÖLLEI ISTVÁN, SZELÉNYI ZOLTÁN, BORZSÁK BARNA * Orosházi Kórház, Sebészeti Osztály, Orosháza, Tel.: , drzol lei@t-online.hu Bevezetés: Az áthatoló hasi sérülések potenciálisan életveszélyt jelentenek. A sürgős diagnózis és műtét életmentő lehet. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki, hogy három hasba szúrt beteg kórtörténetét ismertessék. ISSN Akadémiai Kiadó, Budapest

2 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók 143 Esetismertetés: Első beteg: Egy 48 éves nőt családi veszekedés közben a férje váratlanul hasba szúrt. Peritonitis tüneteivel érkezett a kórházba. Szabad hasűri levegő igazolódott. Az exploráció során talált szigmabélsérülés miatt sutura történt. Második eset: Egy 34 éves nő suicid szándékkal gyógyszert nyelt le és hasba szúrta magát. A hasából kiálló késsel érkezett a kórházba. A sürgős műtét végzésekor a gyomron két szúrt nyílás volt, ami miatt sutura történt. Harmadik eset: Egy 40 éves férfi suicid szándékkal többször hasba szúrta magát. Hasi fájdalom és az egyik szúrt nyíláson át kilógó cseplesz miatt jelentkezett orvosi vizsgálatra. A sonographiás vizsgálat szabad hasűri folyadékot mutatott. A hasi feltárás haemascost igazolt. A mesocolon erei és a máj jobb lebenye sérült. Csepleszreszekció és vérzéscsillapító öltések mentették meg a beteg életét. Következtetés: A szerzők három beteg kórtörténetét ismertették. A betegek áthatoló hasi szúrás miatt kerültek felvételre és műtétre. Az egyik esetben gyomorsérülés elvarrására, a másik esetben vastagbélsuturára volt szükség. A harmadik esetben haemascost okozó mesocolonvérzést kellett megszüntetni. A sürgős műtéti kezelést követően a betegek gyógyultak. UPSIDE-DOWN GYOMOR LAPAROSZKÓPOS MŰTÉTEIT KÖVETŐ RITKA SZÖVŐDMÉNYEK KEZELÉSE ANDRÁSI LÁSZLÓ *, PASZT ATTILA, SIMONKA ZSOLT, ÁBRAHÁM SZABOLCS, LÁZÁR GYÖRGY * Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Klinika, Szeged, Tel.: , office.surg@med.u-szeged.hu Cél: A valódi upside-down gyomor viszonylag ritkán előforduló megbetegedés. Kialakulása különféle patofiziológiai mechanizmusokra vezethető vissza. Irodalmi adatok szerint sikeres laparoszkópos műtétet követően a betegség kiújulásának esélye 5 éven belül 10 és 30% között van. Anyag és módszer: Klinikai anyagunkban január és április között 43 (14 férfi, 29 nő) esetben végeztünk sikeres laparoszkópos műtétet komplett upside-down gyomor miatt. Az átlagéletkor 55 év volt (44 72). A rekeszi defektus mértéke minden esetben meghaladta a 9 cm-es nagyságot. A sérvkapun keresztül a gyomor mellett vékony-, illetve vastagbél is a mellkasba herniálódott. A műtét során, az összenövések oldását követően, a sérvtömlő tartalmát a hasüregbe visszahelyeztük, majd reszekáltuk a sérvtömlőt. A parciális hernioplasticát háló beültetésével komplettizáltuk, majd ezt követte a Nissen-féle fundoplicatio gastropexiával kiegészítve. Az utánkövetés folyamán videoendoszkópos és funkcionális vizsgálatokat végeztünk, amelyeket szubjektív életminőségi kérdőívekkel egészítettünk ki. Eredmények: Az átlagos műtéti idő 122 perc volt ( perc). Intra- és korai postoperativ szövődményt nem észleltünk. A betegeket a műtéteteket követő negyedik vagy ötödik napon emittáltuk. Utánkövetési periódusunk alatt két késői komplikációt észleltünk. Az első esetben a kialakuló panaszok hátterében a gastroscopia a gyomorfal usuratioját mutatta a háló által. Második esetünkben betegünknél progrediáló dysphagia jelent meg. Az első esetben a reoperáció során cardiareszekciót végeztünk nyitott metodikával, míg második esetünkben laparoszkópos korrekció és revízió történt. Következtetés: Saját tapasztalataink alapján a szintetikus háló okozta sérülés, illetve erózió egy lehetséges szövődmény, amelyre mindig gondolni kell. Ennek ellenére e betegségcsoport laparoszkópos módon történő gyógyítása egy biztonságos, jól standardizálható kezelési eljárás. GASTROINTESTINALIS VÉRZÉS RITKA FORMÁJA ANDRÁSI MÓNIKA *, KANYÁRI ZSOLT, KACSKA SÁNDOR, DAMJANOVICH LÁSZLÓ * Debreceni Egyetem, Klinikai Központ, Sebészeti Intézet, Debrecen, Tel.: , andrasi.moni@gmail.com A Meckel-diverticulum az omphalomesentericus ductus inkomplett visszafejlődésének a maradványa. A populáció 2% -ában található meg, mégis ez a leggyakrabban diagnosztizált veleszületett fejlődési rendellenesség. A 43 éves férfi, akinek anamnézisében nagyobb betegség nem szerepel, a sürgősségi osztályra 4 napja tartó véres széklet, per rectum vérzés, collapsus, anaemizálódás miatt került felvételre. Az ott készült gastroscopia, colonoscopia vérzésforrást nem talált, sebészeti intenzív osztályunkra került obszerváció és műtéti előkészítés céljából. Obszervációja kapcsán fokozatosan anaemizálódott, de cardiorespiratoricusan kompenzált maradt. A megismételt vastagbéltükrözés felvetette a vékonybéleredetű vérzést, ezért kapszulaendoscopia mellett döntöttünk, amely a jejunumban lévő vérzésforrást véleményezett. Előkészítést követően megoperáltuk, s ennek során a Meckeldiverticulumban lévő vérzést találtunk. Ezt a szakaszt reszekáltuk, amelynek szövettana morbus Chront igazolt. A 9. posztoperatív napon szövődménymentesen távozott klinikánkról. Az esetismertetés kapcsán az akut per rectum vérzés diagnosztikai nehézségeit vázoljuk, valamint a Chron-betegség ritka megnyilvánulási formájára szeretnénk felhívni a figyelmet. A KÖZÖS EPEVEZETÉK SÉRÜLÉSEI LAPAROSCOPOS CHOLECYSTECTOMIA SORÁN EGY BUDAPESTI EGYETEMI OKTATÓKÓRHÁZ ESETEINEK ÁTTEKINTÉSE BÁLINT ANDRÁS *, RÓZSA BALÁZS, BRENNER BARNABÁS, MÁTÉ MIKLÓS * Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Általános Sebészet, Budapest, Tel.: , andras.balint@gmail.com Bevezetés: Az epehólyag-kövesség kezelésének gold standard -je a laparoscopos cholecystectomia, az egyik leggyakoribb sebészi beavatkozás. A közös epevezeték sérülései a beteg számára tartós életminőség-romlást, esetenként közvetlen életveszélyt jelenthetnek. A közös epevezeték sérülései gyakoribbak laparoscopos beavatkozás során, mint a nyílt műtéteknél. Irodalmi adatok alapján gyakoriságuk nyílt műtéteknél körülbelül 0,1 0,2%, míg laparoscopos beavatkozásoknál 0,4 0,7%. A közös epevezeték sérülésé-

3 144 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók nek két fő típusa az epeúti obstructio és az epeút megnyílása. Kockázati tényezők: a sebész, a nem megfelelő technikai feltételek, az epehólyag patológiás állapotai, a vérzés, az obesitas, az anatómiai variációk. Anyag és módszer: A január és december közötti időszak alatt osztályunkon 1771 laparoscopos cholecystectomia történt, négy betegnél fordult elő a közös epevezeték sérülése (0,22%). Egyiküknél SILS történt. Áttekintve a dokumentációt és a videóarchiválást, megállapítható, hogy mind a négy szövődményes elektív laparoscopos cholecystectomia során a szövődmény oka a sebész úgynevezett kognitív hibája volt. A négy közül három esetben a szövődményt a műtét alatt felismerték, egy esetben a műtét utáni napon ERCP-vizsgálat igazolta. A sérülések Strasberg E1 típusú laesiók voltak. Három esetben a Kehr-cső felett, egy esetben a Voelcker-drain felett készítettünk bilio-bilio anastomosist. Egy ízben choledochusfal-necrosis és epecsorgás, egy ízben epeúti strictura kialakulása miatt bilio-digestive anastomosis készítésére kényszerültünk. Következtetések: A közös epevezeték sérülései a laparoscopos cholecystectomia ritka, de súlyos szövődményei. A megelőzés lehetőségei: 1. infundibularis technika, 2. critical view technika (Strasberg), 3. intraoperatív cholangiographia. Ha bekövetkezett a szövődmény, a hosszú távú klinikai eredmények szempontjából fontos a korai felismerés és adekvát ellátás. VENA SAPHENA MAGNA KRYOSCLEROSISÁVAL SZERZETT KORAI TAPASZTALATAINK BÁLINT ISTVÁN BENCE *, VIZSY L., VARGOVICS E., FARICS Á., PARTI K., SZÉKELY I. * Kanizsai Dorottya Kórház, Nagykanizsa, Tel.: , balint_istvan_bence@yahoo.com A népbetegségnek tekinthető varicositas kezelésében az utóbbi évtizedben teret hódítottak az endovascularis techniká k, úgymint a rádiófrekvenciás ablatio (RFA), az endovascularis laser ablatio (EVLA) ben írta le Milleret és Le Pivert a kryosclerosist mint alternatív lehetőséget az inkompetens vena saphena magna kezelésére. Osztályunk munkacsoportja 47 beteget (48 végtagot) kezelt a fenti technológiával, az eredmények azt mutatják, hogy az eljárásnak helye van a modern endovascularis minimálisan invasiv visszérsebészetben. INTRATHORACALIS FERTŐZÖTT AKUT PERIPANCREATICUS FOLYADÉKGYÜLEM KEZELÉSE THORACOTOMIÁVAL ÉS ENDOSZKÓPOS SPHINCTEROTOMIÁVAL: ESETISMERTETÉS BALOG KLAUDIA *, CSISZKÓ ADRIENN, DAMJANOVICH LÁSZLÓ, ALTORJAY ISTVÁN, SZENTKERESZTY ZSOLT * DEKK Sebészeti Intézet, Debrecen, Tel.: , klaudia.balog@live.com Bevezetés: A heveny hasnyálmirigy-gyulladást kísérő intrathoracalis akut peripancreaticus folyadékgyülem ritka, általában a Wirsung-vezeték rupturája révén alakul ki. A diagnózisban az emelkedett amiláz- és lipázszint, CT- és ERCP-vizsgálat segít. Kezelése mindmáig vitatott. A szerzők egy betegüknél súlyos akut pancreatitist kísérő pleuralis folyadékgyülem kezelését ismertetik. Esetismertetés: Krónikus pancreatitis miatt két éve kezelt beteget akut exacerbatio miatt kezdték kezelni. A klinikai képet erős felhasi görcsös fájdalom, hasi distensio és tapintható epigastrialis terime jellemezte. UH-vizsgálat peripancreaticus folyadékgyülemet és szabad hasi folyadékot igazolt. A laboratóriumi vizsgálatok emelkedett amiláz- és lipáz-, fehérvérsejtszám-, CRP-értéket mutattak. Konzervatív kezelés és CT-vezérelt peripancreaticus drainage ellenére általános állapota romlott, nehézlégzés alakult ki. A mellkas-röntgenfelvételen jobb oldali masszív pleuralis folyadékgyülem látszott. Többszöri mellkaspunctio, majd drainage után empyema alakult ki. Mind a hasi és a pleuralis folyadék magas pancreasenzim-tartalma Wirsung-vezeték-repedésre utalt. Mivel az empyema nem szanálódott, thoracotomia és decorticatio történt, majd két nap múlva endoszkópos kettős sphincterotomiát végeztünk. Eredmények: A beavatkozás után a pleuralis folyadékgyülem szanálódott. Két hónapos kezelés után a beteg gyógyult. Nyolc hónappal később panaszmentes volt, a korábbi laparotomia hegében kialakult hasfali sérv miatt operáltuk. Következtetés: Súlyos akut pancreatitist kísérő pleuralis folyadékgyülem kezelésében a kettős sphincterotomia sikeres lehet, ha a Wirsung-vezeték-ruptura feltételezhető. THORACOMYOPLASTICA-MŰTÉTEK 3D SPIRÁL CT-VEL TÖRTÉNŐ MODELLEZÉSÉRŐL ÉS TERVEZÉSÉRŐL BALOGH GÁBOR *, GARBERA ISTVÁN, HERKE LÁSZLÓ, PUSKÁS ATTILA, TÓTH TIBOR, VINCZE KÁROLY * Kaposi Mór Oktató Kórház, Kaposvár, Általános, Mellkas- és Érsebészeti Osztály, Kaposvár, Tel.: , gabbal@fre .hu Bevezetés: A krónikus mellűri gennyedések súlyos eseteiben a betegek eredményes kezelése csak thoracomyoplastica elvégzésével lehetséges. A műtét a lágy részekre és a csontstruktúrára is kiterjedő jelentős szöveti áldozattal, funkcionális károsodással és megmaradó deformitással jár. Az alkalmazott számítógépes műtéti terv kialakításának célja az, hogy a záróműtét lágyrész- és funkciókárosító hatását mérsékelje. Anyag és módszer: A műtét kedvezőtlen hatásainak mérséklésében jelentős segítséget nyújt a CT- és spirál CT-vizsgálattal elkészített háromdimenziós (3D) felvételek műtét előtti értékelése január 1. és december 31. között 91 thoracomyoplasticát végeztek különböző eredetű krónikus mellűri gennyedés miatt. Az átlagéletk or 61,7 év, a mortalitás 4,8% volt. A funkció- és szövet kímélő thoracomyoplastica 81 esetben fenestratio után végzett nyitott kezelést követően történt, 10 betegnél tartós szívódrainage-t követően ban vezették be az osztályon a krónikus mellűri gennyedés végleges megoldására szolgáló thoracomyoplastica-műtétek számítógépes tervezését, amelyet 14 beteg esetében alkalmaztak. Eredmények: A spirál CT segítségével előre modellezhető az, hogy hány bordára és azok mekkora szakaszára terjedjen ki a thoracoplastica. Az üreg pontos térfogatának meghatározása és az elforgatható izomnyalábok (m. pectoralis maior, m. latissimus dorsi stb.) térfogatának műtét előtti mérése segít a krónikusan gennyedő üreg megszüntetésében. Következtetés: A szerzők megállapítása szerint a számítógépes tervezés a sebész munkáját jelentősen segíti abban, hogy a műtét

4 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók 145 során a mellkasi struktúra és a lágy részek feláldozásával járó hátrányos következményeket mérsékelhessék. RADIOLÓGIAI INTERVENCIÓ SZÖVŐDMÉNYEINEK TÖBBSZÖR OPERÁLT ESETE (ADIPOSUS NŐBETEGNÉL LÁGYÉKI PUNCKÓVAL VÉGZETT CAROTISSTENT-PTA UTÁN FESZÜLŐ, PULZÁLÓ HAEMATOMA) IFJ. BALOGH GÁBOR *, GERGELY MIHÁLY, HALMOS FERENC, PINTÉR KITTI * Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház, Általános, Mellkas- és Érsebészeti Osztály, Kaposvár, Tel.: , sebeszet@kmmk.hu A radiológiai intervenció nem ritka szövődménye a lágyéki punkció vérzése. Középkorú, adiposus nőbetegnek jobb lágyéki punkcióból végzett carotisstent-pta után alakult ki feszülő, pulzáló haematomája. Dacron-foltplasztika után lokális sebváladékozás miatt arrosiós vérzés, majd több, vénával történt rekonstrukció ellenére ismételt arrosiós vérzések jelentkeztek. A végső megoldás iliofemoralis obturator bypass volt Silver grafttal. A beavatkozások közben lokális vákuumkezelést folytattunk. A COLORECTALIS ONCOTEAM GYAKORLATÁNAK KLINIKAI AUDITJA A SZENT BORBÁLA KÓRHÁZBAN. LEHET-E JOBBAN CSINÁLNI? BÁNKY BALÁZS *, JÁRAY GÉZA, KIRÁLY ROXÁNA * Szent Borbála Kórház, Tatabánya, Tel.: , bankybalazs@gmail.com Komárom-Esztergom megye központi kórházaként működő Szent Borbála Kórházban az onkológiai betegek terápiájának meghatározására mintegy 10 éve úgynevezett oncoteam működik. Az onco team hatáskörébe tartozik minden nem hematológiai malignus megbetegedésben szenvedő beteg, akit kórházunkban diagnosztizálnak vagy kezelnek. A fenti működési kör meghatározása önmagában is számos kérdést rejt, hiszen nem egyértelmű az oncoteam kompetenciája az inoperábilis, illetve inkurábilis betegek eseteiben, vagy a preoperatíve még igazolt malignitással nem rendelkező betegeknél stb. A mai napig nem kristályosodott ki a gyakorlat, ezenkívül a pre- és posztoperatív oncoteam indikációja sem. Célul tűztük ki, hogy egy átfogó klinikai audit keretében első lépésben az elmúlt két év oncoteamgyakorlatot felülvizsgálva megpróbáljunk rávilágítani az esetleges rendszerhibákra, tanulási pontokat keressünk, és a jövőre nézve a tapasztalatok alapján ajánlásokat fogalmazzunk meg elsősorban magunk számára. Jelen prezentációnkban a multidiszciplináris oncoteamünknek az elmúlt két év colorectalis carcinomás betegek vonatkozásában végzett tevékenységéről, eredményeiről, elsősorban hibáiról, a levonható tanulságokról, valamint a klinikai audit második fázisát jelentő javítási fázis tervezéséről kívánunk beszámolni. Természetesen a második fázis eredményeit újabb két év múlva ismételten a kongresszus elé fogjuk hozni részletes ismertetésre. AZ AKUT PANCREATITIS MENEDZSELÉSÉNEK GYAKORLATA A SZENT BORBÁLA KÓRHÁZBAN A 2013-AS IRÁNYELVEK VISZONYLATÁBAN BÁNKY BALÁZS *, FRANCIS SAMER, KÁFONY ANDRÁS, JÁRAY GÉZA * Szent Borbála Kórház, Tatabánya, Tel.: , bankybalazs@gmail.com A súlyos akut pancreatitis kezelése a mai napig megnyugtatóan nem megoldott probléma, igen magas mortalitási mutatókkal. Etiológiája, diagnosztikája, valamint kezelése az elmúlt évtizedekben kiemelkedő, forrongó témája volt és maradt a gasztroenterológiának, sebészetnek és az intenzív terápiás diszciplínának. A diagnosztikus és terápiás ajánlások az ismeretanyag bővülésével, valamint az egyre növekvő számú, jól tervezett tanulmány publikációja nyomán fokozatosan kristályosodtak ki. A 2013-ban az ACG által kiadott szakmai irányelvek számos, ez idáig csak gyenge ajánlásként megfogalmazott pontot tisztáznak az akut pancreatitis menedzselését illetően. Ennek alapján célul tűztük ki, hogy a Szent Borbála Kórház Sebészeti Osztálya és Gasztroenterológiai Osztálya közös klinikai audit keretében felülvizsgálja a jelenlegi gyakorlatát. Mindehhez retrospektíve, az elmúlt négy év során akut pancreatitissel diagnosztizált és osztályainkon kezelt 120 beteg dokumentációját tekintettük át. Megvizsgáltuk, hogy a 2013-as irányelvben megfogalmazott ajánlásokhoz osztályaink gyakorlata milyen mértékben igazodik, mennyire teljesítjük a megfogalmazott minőségi célokat és mutatókat. Végül a klinikai audit lényegéből fakadóan tanulási, javítási pontokat fogalmazunk meg magunk számára, amelyek mentén a következő időszak akut pancreatitist illető klinikai gyakorlata vezethető, ellenőrizhető, s reményeink szerint, a betegség jellegéből adódó magas morbiditási és mortalitási mutatók akár javíthatók is lesznek. Prezentációnkban a klinikai audit során megfogalmazott gyakorlati tapasztalatainkat foglaljuk ö ssze. HARTMANN-MŰTÉT UTÁNI LAPAROSCOPOS VASTAGBÉL-REKONSTRUKCIÓ BARABÁS LORÁND *, BOGNÁR GÁBOR, SCHÖLLER ANDREA, ISTVÁN GÁBOR * Semmelweis Egyetem, II. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest Bevezetés: A bal colonfél akut indikációval végzett műtétei között még ma is a Hartmann-műtét a leggyakrabban alkalmazott eljárás. A vastagbél rekonstrukciója, az elektív körülmények ellenére, gyakran igen nehéz műtét, magas szövődményrátával. Különböző okok miatt, az esetek több mint felében, a vastagbél soha nem kerül rekonstrukcióra. Célkitűzés: Minimálisan invazív technikával végzett vastagbél-rekonstrukciók elemzése klinikánkon. Anyag és módszer: A Semmelweis Egyetem II. Sz. Sebészeti Klinikáján az utóbbi öt évben 58 esetben végeztünk Hartmann-műtétet. Vastagbél-rekonstrukcióra 26 esetben került sor, ebből 11 esetben laparoscopos technikát alkalmaztunk.

5 146 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók Eredmények: A laparoscoposan rekonstruált esetek között a primer műtét indikációja: 2 esetben bélelzáródást okozó vastagbéltumor, 3 esetben diverticulumperforáció, 2 esetben szigmabélvolvulus, 1-1 esetben vastagbélvarrat-elégtelenség, érműtét utáni ischaemia, colitis ulcerosa és kismedencei tályog volt. A laparoscopos vastagbél-rekonstrukció átlagos műtéti ideje 127 perc. Konverzióra 2 esetben került sor, a legnagyobb problémát jelentő kiterjedt bélösszenövések miatt. Egy esetben kényszerültünk laparoscopos reoperációra hasüregi vérzés miatt. Az átlagos ápolási idő 7,2 nap (4 12). Következtetések: Hartmann-műtét után a vastagbél laparoscopos rekonstrukciója biztonságosan, alacsony morbiditással és elfogadható konverziós rátával elvégezhető. A VÉKONYBÉL ROSSZINDULATÚ DAGANATAINAK SEBÉSZI KEZELÉSE BARABÁS LORÁND *, RÁTH ZOLTÁN, NOVÁK ANDRÁS, ISTVÁN GÁBOR * Semmelweis Egyetem, II. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest Bevezetés: A vékonybél rosszindulatú tumorainak (VRT) incidenciája jóval alacsonyabb a vastagbélhez képest. Leggyakrabban adenocarcinoma, neuroendokrin tumor (NET), lymphoma és gastrointestinalis stromalis tumor (GIST) fordul elő. Célkitűzés: A klinikánkon operált VRT-esetek retrospektív vizsgálata. Anyag és módszer: Az elmúlt 10 évben a Semmelweis Egyetem II. Sz. Sebészeti Klinikáján 33 beteget operáltunk primer és metasztatikus vékonybéldaganat miatt. A direkt daganatos ráterjedést és a carcinosist kizártuk a vizsgálatból. Eredmények: A VRT vezető tünetét a passzázszavar, a hasi fájdalom és a vérzés képezte. A betegek közel fele (15 eset) sürgős indikációval került műtétre. A betegek átlagéletkora 62,9 év (26 78). A nemek közötti megoszlás: 18 nő/15 férfi. 17 esetben radikális reszekció kivitelezhető volt, 14 esetben a lokálisan előrehaladott vagy áttétes daganat miatt csak palliatív reszekcióra nyílt lehetőség, 2 esetben mindössze explorációt végeztünk. Hisztológiai eredmények: NET 7 eset, adenocarcinoma 5, lymphoma 5, GIST 3, távoli szerv metasztázisa 6 (colon, gyomor, melanoma, cervix, tüdő). További 3 esetben sarcoma fordult elő, valamint 4 esetben szövettanilag nem volt eldönthető, hogy primer vagy szekunder a folyamat. 2 esetben újabb műtétet igénylő varratelégtelenséget észleltünk. 7 reszekciót laparoscoposan asszisztált módszerrel végeztük. Következtetések: A diagnosztikus módszerek fejlődése ellenére a VRT gyakran szövődményes, előrehaladott stádiumban kerül felfedezésre és műtétre. A VRT nagy szövettani heterogenitást mutat, amit általában csak a végleges szövettani vizsgálat tisztáz. Minden esetben reszekcióra kell törekedni, mivel így növelhető a kemoterápia hatékonysága és elkerülhető az anaemizálódás. Tapasztalatunk alapján a laparoscopos technikát ajánljuk. AZ APPENDECTOMIÁK MŰTÉTI EREDMÉNYEINEK HOSSZÚ TÁVÚ ÖSSZEHASONLÍTÁSA BARACS JÓZSEF *, KOVÁCS BALÁZS, VERECZKEI ANDRÁS * Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Sebészeti Klinika, Pécs, Tel.: , jozsef.baracs@yahoo.com Bevezetés: Az appendectomia egyike a leggyakoribb akut sebészeti beavatkozásoknak. A választott beavatkozás módja a rövid és hosszú távú életminőséget egyaránt meghatározhatja. Számos irodalmi adat szól a laparoszkópos megközelítés mellett, azonban hangsúlyos a magasabb infekciózus szövődmények lehetősége is. Módszer: Klinikánkon a 2002 és 2012 között operált 378 nyitott, valamint 2009 és 2012 között 397 laparoszkóppal operált beteg részére küldtünk kérdőívet. 105, illetve 187 kérdőív érkezett vissza a két csoportban. A súlyos szisztémás betegségben szenvedő vagy kiterjesztett műtéten átesett, vagy immunszuppresszált betegek kizárása után maradt 243 beteg eredményeit statisztikailag értékeltük. Eredmények: 85 nyitott és 158 laparoszkópos műtét során nyert eredmények elemzése alapján a laparoszkópos appendectomia szignifikánsan jobbnak mutatkozott a késői fájdalom mértéke (p < 0,001), a korai posztoperatív infekciózus szövődmények BŐRDAGANATOK, LOKÁLIS BŐRPÓTLÁSOK OSZTÁLYUNKON BARBAT-LŐRINCZ MIHÁLY *, PÁLFI ATTILA, MONOSTORI LÁSZLÓ * Dr. Réthy Pál Kórház, Békéscsaba, Tel.: , mikrid@yahoo.com előfordulása (p = 0,007), illetve a sebváladékozás időtartamának (p = 0,021) tekintetében. Jelentősen kevesebb volt a szövődmények miatt szükségessé vált intervenciók száma is (p < 0,001). A kórházi bennfekvés tartama (p < 0,001), hétköznapi munkához való visszatérés (p < 0,001), a posztoperatív hegsérv kialakulása (p = 0,001) szempontjából is felülmúlta a laparoszkópos appendectomia a nyitott műtétet. A korai posztoperatív fájdalom, illetve a posztoperatív gastrointestinalis tünetek tekintetében viszont nem találtunk szignifikáns különbséget a két csoport között. Következtetés: Az utóbbi évtizedben a minimálisan invazív technikák terjedését figyelhetjük meg az akut sebészi beavatkozások során is. Eredményeink kiértékelése alapján elmondhatjuk, hogy az appendectomiát rutinszerűen laparoszkóppal végezve, az eredmények semmiben nem maradnak el a nyitott műtétekhez képest, sőt számos tekintetben szignifikánsan felülmúlják azokat. Évente átlagban ambuláns műtétet végzünk, ebből semimalignus-malignus bőrdaganat miatt történik. Méltatlan módon kis műtétnek számít az ambuláns beavatkozás, azonban a radikalitás biztosítása, illetve jó funkcionális és esztétikai eredmény elérése érdekében az egysze rű kimetszés sokszor nem elegendő. A mindennapi rutin lokális excisio után a defektus rekonstrukciója időnként megköveteli a plasztikai sebészetben elterjedt bőrpótló eljárások alapvető és készségszintű ismeretét. Tapasztalatunkból szeretnénk megosztani néhány bőrpótlásra használt megoldást, amelyek hasznos kiegészítői az általános sebész fegyvertárának.

6 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók 147 STRÚMAMŰTÉTEK ALKALMÁVAL VÉLETLENSZERŰEN IGAZOLÓDOTT PAJZSMIRIGY- CARCINOMA ELŐFORDULÁSA ÉS ELLÁTÁSA BÁRSONY ANETT *, FURÁK JÓZSEF, TISZLAVICZ LÁSZLÓ, SAJTI ILONA, LÁZÁR GYÖRGY * Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged, Tel.: , drbarsonyanett@gmail.com Célkitűzés: Műtét során véletlenszerűen igazolódott pajzsmirigycarcinoma (VIPC) ellátása centrumonként változó. Ezen pajzsmirigy-carcinomák klinikai adatait dolgoztuk fel mellkassebészeti osztályunkon. Betegek, módszer: 2006 és 2013 közötti 483 pajzsmirigyreszekcióból 42 betegnél (37 nő, 5 férfi, átlagéletkor 48 év) igazolódott VIPC az intraoperatív vagy a posztoperatív szövettan alapján. A 42 VIPC az összes pajzsmirigyműtét 8,7%-a, míg a malignus esetek 68,85%-a (42/61) volt. Szövettani megoszlása a következő: 33 papillaris, 8 follicularis, 1 anaplasticus carcinoma. A carcinoma stádiuma a következő: 31 I. stádium, 6 II. stádium, 2 III. stádium, 1 IV.B és 2 IV.C stádium. Gyakorlatunkban a VIPC miatt komplettizáló thyreoidectomiát végzünk a total thyreoidectomia status eléréséhez. Az első műtéti ellátás a következő volt: 26 kétoldali, 10 egyoldali total, 4 esetben egyoldali total és másik oldali subtotal, 2 kétoldali subtotal reszekció. 10-szer végeztünk intraoperatív fagyasztást, ami 6 esetben igazolta a malignitást, míg 4 esetben álnegatív eredményt adott. Eredmények: Perioperatív mortalitás, recurrens paresis vagy reoperáció nem volt. Az intraoperatív fagyasztás 40%-ban álnegatív eredményt adott. A posztoperatív szövettan alapján 13 esetben (31%) végeztünk komplettizáló thyreoidectomiát, 11 esetben egy oldalon (2 esetben egyoldali total és másik oldali subtotal, 9 esetben egyoldali total után), 2 esetben két oldalon. A komplettizálás során eltávolított pajzsmirigyrész két esetben tartalmazott residualis carcinomát. Következtetés: Az összes pajzsmirigyműtét 8,7%-ában fordult elő VIPC. Műtéti gyakorlatunkkal VIPC miatt csak 31%-ban kellett komplettizáló thyreoidectomiát végezni, amelyek után jelentős szövődményt nem észleltünk. RECIDÍV TUMOR MIATT VÉGZETT PANCREATECTOMIA PANCREATODUODENECTOMIA UTÁN BELÁGYI TIBOR *, POHÁRNOK ZSOLT, ISSEKUTZ ÁKOS, OLÁH ATTILA * Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Sebészeti Centrum, Győr Bevezetés: Pancreatoduodenectomia után kialakult recidív vagy második primer pancreastumor miatt végzett pancreatectomia rendkívül ritka. A szerzők egy fiatal nőbeteg sikeresen operált esetét ismertetik. Esetismertetés: 50 éves nőbetegnél görcs nélkül kialakult icterus miatt elvégzett gasztroenterológiai kivizsgálás pancreasfejtumort igazolt októberében Whipple szerinti pancreatoduodenectomiát végeztek. A 14 milliméter nagyságú tubularis típusú adenocarcinoma nyirokcsomóáttétet nem adott. Műtét után hat ciklusban adjuváns Gemzar-kúrában részesült. Rendszeres kontrollvizsgálatok után, 27 hónappal később, felhasi panaszok, emelkedő CA19-9-értékek miatt elvégzett CT-vizsgálat a residualis hasnyálmirigy állományában, a test farok határon 17 milliméteres tumort verifikált. Total pancreatectomiát végeztek. A szövettani vizsgálat ezúttal is nyirokcsomó-negatív, ductalis típusú adenocarcinomát igazolt. A műtétet ismételt Gemzar-kúra követte. Egy évvel a műtét után a beteg tünet- és panaszmentes. Konklúzió: Kivételes esetben és szelektált beteganyagban a pancreatoduodenectomia után kialakult recidív vagy második primer pancreastumor miatt végzett pancreatectomia javíthatja a betegek túlélését. RITKA KETTŐS EMLŐTUMOR OPERÁLT ESETE KLINIKÁNKON BENDE BALÁZS *, MOHOS GÁBOR, KOCSIS ÁDÁM, VAS GÁBOR, NÉMETH ISTVÁN, VARGA ÁKOS, VARGA JÁNOS * Szegedi Tudományegyetem, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Plasztikai és Égéssebészeti Osztály, Szeged, Tel.: , bende.balazs@gmail.com A szerzők esetismertető előadásukban egy 35 éves nőbeteg, szülés és szoptatás után, bal oldali túlsúllyal aszimmetrikussá vált emlőjének helyreállító műtétje kapcsán felfedezett és reszekált óriás, benignus hamartoma és egy időben fellelt fibroadenoma esetét mutatják be. A részletes metodikai ismertetésen túl bemutatják a kórkép hisztológiai és patológiai sajátosságait, továbbá felhívják a figyelmet a preoperatív vizsgálatok ellenére is nehezen kiszűrhető elváltozásra és annak malignizálódási kockázataira. LAPAROSZKÓPOS COLORECTALIS BEAVATKOZÁSOK FINANSZÍROZÁSÁNAK MEGVÁLTOZ- TATÁSA MINT PROJEKTCÉL BENEDEK ZSÓFIA *, KRENYÁCZ ÉVA, DÓZSA CSABA, BORCSEK BARBARA * Bajcsy-Zsilinszky Kórhá z, Budapest, Tel.: , benedek.zsofi0411@gmail.com Bevezetés: A hazai egészségügyi rendszer fenntarthatósága és fejlesztése érdekében fontos felhívni a figyelmet a hatékonysági és minőségi tartalékokra. A felhívást célorientáltan és hatékonyan kell megfogalmazni a megfelelő közönség és a döntéshozók felé, hogy a részt vevő felek együttműködése gördülékenyen történjen. A bemutatásra kerülő projektünkben amelynek célja a laparoszkópos colorectalis műtétek finanszírozásának javítása volt ennek egy lehetséges, és mint az látható, eredményes módját ismertetjük. Módszer: Előadásunkban röviden bemutatjuk a laparoszkópos colorectalis beavatkozások finanszírozásának hátteréül szolgáló projekt összeállításának részleteit és sikerességének lehetséges kulcselemeit. Bemutatásra kerül a projekt tervezése, SWOT-analízise, megvalósításának főbb lépései, a szakmai kommunikáció elemei és céljai, a szereplők véleménytérképe. Eredmények: A 2011-ben indított laparoszkópos colorectalis projekt egy multinacionális cég kezdeményezésére projektcég által került kivitelezésre. Mind a Magyar Sebész Társaság, mind a Sebész Szakmai Kollégium támogatását tudhatta maga mögött. A másfél éves folyamatot előadásunkban vázlatosan bemutatjuk, a projekt előzményeitől a sikerig : a januári Magyar

7 148 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók Közlönyben megjelent finanszírozási és kódolási változásokig. A laparoszkópos colorectalis projekt sikeressége soktényezős volt: az eredményes és ésszerű finanszírozási változtatások érdekében vezető sebészek, pénzügyi szakemberek és közgazdászok munkáján múlt. Megbeszélés, ajánlások: Az alkalmazott módszertan mintaként szolgálhat további nagy költségigényű beavatkozások, eljárások finanszírozásának megteremtéséhez akár a sebészeti szakirányon belül vagy multidiszciplináris esetekben. TRAUMÁS EREDETŰ MELLKASI AORTASÉRÜLÉSEK ENDOVASCULARIS ELLÁTÁSA BENKŐ LÁSZLÓ *, KASZA GÁBOR, FAZEKAS GÁBOR, FÜZI ÁRPÁD, ARATÓ ENDRE, SÍNAY LÁSZLÓ, KOLLÁR LAJOS, MENYHEI GÁBOR * Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Pécs, Érsebészeti Tanszék Az endovascularis technika folyamatos fejlődése lehetőséget teremt a traumás eredetű mellkasi aortaszakasz rupturájának minimálisan invazív, stentgraft-implantációval történő ellátására, javítva ezzel a súlyos kórkép mortalitását. A pécsi érsebészeti tanszéken 2003 és 2014 között összesen 30 betegnél történt thoracalis stentgraft-implantáció, amelyek közül 4 esetben az indikációban traumás eredet szerepelt. A betegeknél a tompa mellkasi trauma előidézője közlekedési balesetben szerzett politrauma volt. A betegek primer ellátása a területileg illetékes kórházakban történt, ahol állapotukat stabilizálták. Két esetben a kontroll-ct-vizsgálaton növekvő mellkasi haematoma, illetve a mellkasi aortaszakasz dissectiója, rupturája igazolódott a primer ellátást követő 2. (25 éves férfi) és 18. (20 éves férfi) napon. Egy esetben (28 éves férfi) a politraumát követően egy évvel alakultak ki mellkasi panaszok, az elvégzett CT mellkasi aortaaneurysmát igazolt friss haematomával. Az utolsó betegnél (36 éves férfi) az azonnali beavatkozást a bejöveteli CT-n leírt mellkasi haematoma és aortatranssectio miatt végeztük el. Három esetben Medtronic Valiant thoracalis sentgrafttal sikerült fedni a defektust. A negyedik esetben a rupturált szakasz kirekesztésére Bolton Relay thoracalis endograftot alkalmaztunk. A műtéti beavatkozás minden esetben sikeres volt, kiegészítő érsebészeti műtéti beavatkozásokra nem került sor. A thoracalis aorta sebészete a cardiovascularis sebészet egyik nagy kihívása. A nyitott sebészeti módszerek mortalitási és morbiditási mutatói a folyamatosan javuló eredmények ellenére igen magasak. Az utóbbi években az endovascularis technika rohamos fejlődésével lehetőség nyílt a Stanford-B típusú dissectiókhoz társuló rupturák stentgraft-implantációval történő akut ellátására. Szerény saját adatainkat és a nemzetközi irodalmat összevetve elmondhatjuk, hogy a stentgraft-implantáció jelentősen javítja a betegek túlélését. NEM COLORECTALIS, NEM NEUROENDOKRIN MÁJMETASZTÁZISOK SEBÉSZETE: 5 ÉV TAPASZTALATAI 27 ESET KAPCSÁN BENKŐ TAMÁS *, DUBÓCZKI ZSOLT, SZTIPITS TAMÁS, RÉNYI-VÁMOS FERENC, MÉSZÁROS PÉTER * Országos Onkológiai Intézet, Daganatsebészeti Központ, Budapest, Tel.: , bentom@hotmail.com Bevezetés: A nem colorectalis, nem neuroendokrin tumorok májmetasztázisainak kezelési stratégiája továbbra is tisztázatlan. A sebészet szerepe, a májreszekciók jelentősége nem kellően definiált. Módszer: Jelen munkánkban az Országos Onkológiai Intézetben 2009 és 2014 között májáttét miatt elvégzett 144 májreszekció retrospektív vizsgálatát végeztük. 31 betegnél nem colorectalis májmetasztázist, 27 betegnél pedig nem colorectalis, nem neuroendokrin (NCNN) tumor áttétje miatt történt kezelés. A demográfiai adatok mellett a műtéti adatokat, szövettani diagnózist és a betegek utánkövetési adatait elemeztük. Eredmények: A 27 NCNN-metasztázis miatt operált beteg (16 nő vs. 11 férfi) életkori középértéke 62 év (27 72). 12 különféle primer daganatkiindulási hely 44%-a emlő invazív ductalis carcinoma, a betegek 85%-át metachron áttét miatt operáltuk. 18 esetben enucleatio vagy szegmentreszekció történt, 5 betegnél major hepatolobectomiára kényszerültünk, 4 betegnél rádiófrekvenciás ablatio is történt, átlagosan 2 tumorgócot (1 5) (jobb lebeny n = 16; 59% vs. bal lebeny n = 4; 15% vs. mindkét lebeny n = 7; 26%) kezelve. Az utánkövetési idő középértéke 388 nap (2 1666), ez idő alatt 3 beteg elhunyt, 4 betegnél disszeminált daganatos elváltozás, 20 betegnél tumormentes állapot igazolható (11% vs. 15% vs. 74%). Következtetés: A kisszámú betegcsoport és rövid utánkövetési idő ellenére is kijelenthető, hogy a sebészi reszekció körültekintő betegszelekció mellett biztosítja a betegek nagy részének tumormentes állapotát és helye van a nem colorectalis, nem neuroendokrin daganatok multidiszciplináris kezelésében. LÉPMEGTARTÓ MŰTÉT LÉPTÁLYOG ESETÉN ESETBEMUTATÁS BERÉNYI BEÁTA *, DINKA TIBOR * Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet, Szolnok, Tel.: , beata.berenyi88@gmail.com Bevezetés: A léptályog az enyhe, bizonytalan hasi panaszoktól a szeptikus sokkig változó súlyosságú állapotot okozhat. Terápiás megoldásként az antibiotikumok, a percutan drainage, a műtét (lépreszekció vagy splenectomia), illetve ezek kombinációi választhatók. A percutan drainage és a lépmegtartó műtétek nagy előnye, hogy elkerülhetők a splenectomiát követően kialakuló súlyos, életet veszélyeztető szövődmények: fertőzések, thrombocytaemia fokozott thrombosishajlammal, illetve a súlyos anaemia. Esetismertetés: Kórházunk sebészeti osztályán egy 21 éves, láztalan nőbetegnél klinikai és képalkotó vizsgálatokkal egy 2000 ml tartalmú solitaer léptályogot diagnosztizáltunk. Kezlésként a műtétet választottuk, viszont lépmegtartó megoldásra törekedtünk. Bal oldali subcostalis laparotomiából behatolva a lép felső pólusából kiinduló tályogot leszívás, tenyésztési mintavétel után azt a gyomorról, a pancreasfarokról, illetve a rekeszről leválasztva, majd tokját a lépállománytól elválasztva egyben eltávolítottuk. Ezt követően a

8 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók 149 lép parenchymáját a felső és középső harmad határánál Ultracision segítségével elvékonyítottuk, majd GIA-90 géppel reszekáltuk a lép felső harmadát. Vérzés nem volt, passzív draint hagytunk vissza. Eredmény: A posztoperatív időszak zavartalanul telt, a beteg a későbbi ellenőrzéskor panaszmentes volt, labor- és ultrahanglelete negatív lett. Következtetés: Olyan esetekben, amikor a léptályog percutan drainage-zsal nem szanálható, lépmegtartó műtéttípus választható, amennyiben lehetséges, elkerülve ezzel a splenectomiával járó súlyos szövődményeket. AMÍG A BETEG STOMÁVAL ÉLŐVÉ VÁLIK BEZSENYI ISTVÁNNÉ Bács-Kiskun Megyei Kórház Onkoradiológiai Központ, Kecskemét, Tel.: , bezsenyii@kmk.hu Magyarországon a vastagbélrák második helyen áll a rosszindulatú daganatok incidenciájában. A vastagbéldaganatok 48 58%-át a rectumtumorok adják. A betegség előfordulása nem csökken, emellett a 40 év alatti betegek száma nő. Az utóbbi 20 év során a vastagbéldaganatos betegek túlélési esélyei nőttek a hatékonyabb kezelések, a megváltozott műtéttechnikai lehetőségek hatására. Napjainkban sem lehet azonban minden végbéldaganatos beteget rectumeltávolítás nélkül meggyógyítani. Lényeges, hogy a beteg műtétre kerülése előtt komoly stresszhelyzetben, bizonytalanságban van a kivizsgálás idején. Az onkológiai kezelés megtervezésével egy időben kialakulnak a műtéti kilátások is. A betegek döntését a kezelések elfogadására vonatkozóan meghatározza, hogy szükség van-e vendégnyílás kialakítására. Amikor az onkológiai kezelés algoritmusa olyan, hogy a műtét a kezelések későbbi szakaszában következik el, a beteg hosszú időt tölt kétségek között a leendő stomával kapcsolatban. Ezek a kezelések több hónapig is tarthatnak. Ez alatt az idő alatt a betegnek el kellene jutni a vendégnyílás elfogadásának gondolatáig. Ehhez sok esetben szakszerű segítségre lenne szükség. Előrelépést jelentene, ha a betegek és a családtagok már a diagnózis közlésétől kezdve egy olyan szakemberhez tartoznának, aki végigkíséri a beteget az onkológiai kezelés minden lépésében, és támogatni, segíteni tudja a stomával való későbbi élete során is. LAPAROSZKÓPOS COLORECTALIS RESZEKCIÓS MŰTÉTEK SZÖVŐDMÉNYEINEK MINIMÁLISAN INVAZÍV KEZELÉSE ÖT ESET ISMERTETÉSE BEZSILLA JÁNOS *, PÉTER SÁNDOR, KARAFFA IVÁN, BERENCSI ATTILA, SIKORSZKI LÁSZLÓ, BOTOS ÁKOS, BENDE SÁNDOR * Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Miskolc, Tel.: , bezsillaj@hotmail.com A benignus és malignus colorectalis megbetegedések kezelésében egyaránt teret nyert a laparoszkópos technika alkalmazása. A reszekciós műtétek szövődményeit hatékonyan kell kezelni, de nem szabad visszariadni a minimálisan invazív endoszkópos, radiológiai vagy sebészi módszerek bevetésétől. Osztályunkon január 1. és március 31. között öt alkalommal sikerült laparoszkópos colorectalis reszekció szövődményének elhárításában ismét endoszkópos műtétet alkalmazni. Három férfit és két nőt kezeltünk. Átlagéletkoruk 65,4 év (58 77 év) volt. Egy subtotalis colectomia és négy rectosigmoidealis reszekció történt kiegészítő beavatkozásként egy alkalommal az ureter tumoros beszűrtsége miatt bal oldali nephrectomiát, egy alkalommal lágyéksérv nyitott hálóbeültetéses rekonstrukcióját végeztük. Négy varratelégtelenséget laparoszkópos ileostoma képzésével tehermentesítettünk, míg a colectomiát követő posztoperatív ileust kiterjedt adhaesio lysissel oldottunk meg. Két beteg ismételt kórházi felvételét, elhúzódó kezelését a kirekesztett colonban igazolt antibiotikum-asszociált gyulladás kényszerítette ki. Halálozás nem volt. A colorectalis sebészeti beavatkozások szövődményeinek ellátásában, válogatott esetekben, helyet kap a laparoszkópos technika alkalmazása, amelyet hatékonyan, biztonsággal vethetünk be. PANCREASNECROSIS MINIMÁLISAN INVAZÍV KEZELÉSE ESETISMERTETÉS BEZSILLA JÁNOS *, SIPOS ZSÓFIA, KISS EDINA, SIKORSZKI LÁSZLÓ, BENDE SÁNDOR * Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Miskolc, Tel.: , bezsillaj@hotmail.com A gasztroenterológia gyakori feladata az akut pancreatitis kezelése, amely az interdiszciplináris együttműködés kiváló példája. A stratégia felállításában az utóbbi idők paradigmaváltása figyelhető meg, hiszen a legkevésbé kockázatos beavatkozásokat kell elvégezni, s a nagy megterhelést jelentő műtétre lehetőleg a legvégső esetben kerüljön csak sor kifejezetten ajánlják az endoszkópos/ laparoszkópos technikák alkalmazását. O. B. 48 éves férfi betegünket hyperlipidaemiára rakódó diétás terhelés hatására kialakult akut pancreatitis miatt kezelték a belgyógyászati osztályon. Biliaris eredet nem merült fel. Negyvennégy napos kezelés, nasojejunalis szonda mellett kialakult bal oldali retroperitonealis folyadékgyülem CT-vezérelt drenálása történt. Citológiailag negatív folyadékgyüleme regrediált rendszeres képalkotó és sebészeti kontroll történt. Enteralis táplálást felépítve, napi ml barnás váladékot vezető drénnel emittálták. Négy nappal később drénelzáródás, láz miatt került visszavételre. Öblítés, antibiotikum hatására állapota javult, de a kialakult szeptikus peripancreaticus folyadékgyülem ismételt radiológiai megoldására nem láttak lehetőséget. Tizennégy nappal később került sebészeti átvételre. Egynapos előkészítés után a bal bordaív alatt, retroperitonealis behatolásból három portot vezettünk a necroticus üregbe, amelyen keresztül kiterjedt necrectomiát végeztünk a portok helyén peripancreaticus öblítésre alkalmas dréneket hagytunk vissza. A műtét 110 percig tartott. A posztoperatív időszakban sebészi szövődmény nem alakult ki a dréneket fokozatosan távolítottuk el. A műtét után 11 nappal, egyetlen drénnel emittáltuk

9 150 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók a beteget. Rendszeres ellenőrzés során képalkotókkal residualis folyadékot nem írtak le további beavatkozást igénylő necrosis nem maradt. Esetünk jól példázza, hogy a necrotizáló pancreatitis kezelésében, jól válogatott esetekben, a minimálisan invazív beavatkozásoknak belgyógyászati, radiológiai és sebészeti közös tevékenység részeként hatékony, biztonságos szerepük van. LÉZERES VISSZÉRMŰTÉT AZ ELSŐ 1000 ESET TAPASZTALATAI BIHARI IMRE *, AYOUB GEORGE, BIHARI ANDRÁS * Á+B Klinika, Budapest, Népszínház u. 46., Tel.: , imre.bihari.dr@gmail.hu Célkitűzés: A lézeres visszérműtét bevezetésével célunk egy, a hagyományos műtétnél (5 év után 20% recidíva) ritkább kiújulással járó visszérkezelési eljárás bevezetése volt. A betanulás első évében 29 műtétet végeztünk, ez idő során 13,8%-os kiújulást tapasztaltunk. A nem megfelelő eredmény miatt módszerünkön jelentősen módosítottunk, ezzel szerzett tapasztalatainkat ismertetjük a továbbiakban. Beteganyag: Hét év alatt összesen 1000 végtagon végeztünk lézeres visszérműtétet. Betegeink 17 és 82 év közöttiek, 71%-ban nők voltak. A műtétek 82,8%-ában vena saphena magnát, 12,5%- á ban parvát és 4,5%-ában a magna elülső ágát kezeltük, amelyek átmérője 4 és 32 mm közötti volt. Nem egyszerű eseteket kezeltünk és követtünk 43%-ban, kettős saphena törzs 4,8%, 20 mm fölötti tágulat 1,5%, recidív varicositas 9,2%, akut varicophlebitis 2,6%, BMI >35 5,3%, későbbi terhesség 1,1%, 70 év fölötti életkor 10,6%, nyílt fekély 3,4%. Módszer: A műtéthez 980, 1470 és 1550 nm-es lézerkészüléket használtunk. A leadott energia 100 J/cm körüli érték volt, több energiát kapott a proximális szakasz, mint a distalis. Az ér köré adott tumescens oldat hőmérséklete 4 C volt, amelyből 5 ml/cm-t injiciáltunk. Az elégtelen perforans vénákat is lézerrel kezeltük. Az oldalágakat habszkleroterápiával, fogazott késsel vagy Várady-műszerrel távolítottuk el. Minden esetben LMWH-t adtunk. Az utóbbi 3 évben klasszikus visszérműtétet már nem végeztünk, csak lézeres beavatkozást. Eredmények: Minden kezelt ér elzáródott (100%). A módszer módosításainak bevezetése óta 2,8%-os kiújulási arányt találtunk. A kiújult esetek kétharmada a következő csoportokba tartozott: korábban már operált, túlsúlyos, sportoló, súlyos CVI. Következtetés: Tapasztalatunk alapján a lézeres visszérműtéttel kevesebb kiújulással kell számolni, mint a klasszikus beavatkozás kapcsán. OPERÁLJUNK-E, HA A BETEG A VÉRKÉSZÍTMÉNYT ELUTASÍTJA? BIHARI LÁSZLÓ *, FAZAKAS JÁNOS, PIROS LÁSZLÓ, KÓBORI LÁSZLÓ, FEHÉRVÁRI IMRE, LANGER RÓBERT * Semmelweis Egyetem, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest, Tel.: , bihari.laszloadam@gmail.com Egyre szélesebb körben találkozunk olyan beteggel, aki valamilyen speciális igényt támaszt (kulturális, vallási vagy egyéb ok miatt) az őt kezelő orvossal szemben. Jól ismertek azok a betegek, akik vallási meggyőződésből nem fogadnak el vérátömlesztést. Kezelésük sokszor kihívás, de legtöbbször nem lehetetlen. Klinikánkon 2009 és 2014 között 63 műtétet végeztünk jehovista betegen. A gyakran végzett, mindennaposnak tekinthető beavatkozások mellett (cholecystectomia: 24, sérvműtét: 16, pajzsmirigyműtét: 3, visszérműtét: 3, egyéb kisebb beavatkozás: 3 eset) végeztünk különböző vastag- és vékonybél-reszekciós műtéteket (6), veseátültetést (4), nephrectomiát (1), laparoscopos donornephrectomiát (1), laparoscopos adrenalectomiát (1), továbbá distalis splenorenalis shuntműtétet (1). Azokat az eszközöket és gyógyszereket (EPO, cellsaver szerelék, Ligasure vagy Enseal eszköz stb.), amelyeket a vérkészítménymentes gyógykezelésükhöz szükségesnek láttunk, a betegek biztosítójukon keresztül rendelkezésünkre bocsátották. A műtéteket minden esetben alapos preoperatív kivizsgálás, gondos tervezés, az altatóorvossal, szükség esetén egyéb szakma képviselőivel történt konzultáció előzte meg. A beteget részletesen felvilágosítottuk. Amennyiben indokoltnak láttuk, klinikánkon hosszabb műtéti előkészítést és intenzívebb posztoperatív monitorizálást végeztünk. Vérkészítmény adása valamennyi betegnél elkerülhető volt megfelelő vérkép tartása mellett. Sajnálatos módon egy beteget elveszítettünk két héttel a műtét után akut myocardialis infarctus miatt, de a többi beteg gyógyultan távozott klinikánkról. Összefoglalva leszögezhetjük, hogy megfelelő kommunikáció, empátia, valamint a szövődmények elhárítására is felkészült személyzet és tárgyi feltételek mellett bátran vállalható ennek a speciális betegcsoportnak a műtéti kezelése. És az így szerzett tapasztalatokat valamennyi betegünk kezelése során kamatoztathatjuk. A MESENTERIALIS KERINGÉSZAVAR KEZELÉSE HASI AORTAANEURYSMA-MŰTÉTEK SORÁN BOROS PÉTER *, OLVASZTÓ SÁNDOR, MARTIS GÁBOR, LITAUSZKY KRISZTINA, FÓNAGY GERGELY, GALAJDA ZOLTÁN, DAMJANOVICH LÁSZLÓ * Debreceni Egyetem, Klinikai Központ, Sebészeti Intézet, Érsebészeti Tanszék, Debrecen, Tel.: , peetboros@yahoo.co.uk Hasi aortaaneurysma-műtétek során a visceralis artériák keringészavara miatt alakulhat ki valamilyen béltraktust érintő szövődmény, mint ischaemia vagy necrosis. A szövődmények aránya elektív műtéteknél jelentősen alacsonyabb, mint aneurysmaruptura miatt végzett akut műtétek esetén. Felmerül a kérdés, hogy a primer műtét során elvégzendő visceralis revascularisatio szükséges-e? A Debreceni Egyetem, Sebészeti Intézet Érsebészeti Tanszékén között hasi aortaaneurysma miatt 85 beteget kezeltünk. Vizsgálatunk során áttekintettük a gastrointestinalis szövődmények, műtét során az arteria mesenterica inferior (AMI) reimplantációk arányát, különös tekintettel az aneurysmarupturák vonatkozásában. Primeren AMI-reimplantáció az összes esetből 4 alkalommal történt (4,7%), a rupturált csoportból (22 eset, 25,8%) egyik esetben sem. A 85 hasi aortaaneurysma-műtétből 8 esetben (9,4%) fordult elő ischaemiás bélszövődmény. A szövődményes esetekből 2 eset (25%) a nem rupturált csoportból, 6 eset (75%)

10 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók 151 a rupturát szenvedett betegek között fordult elő. A bélszövődménnyel járó esetek közül egyikben sem történt AMI-reimplantáció. Konklúzióként elmondható, hogy a mesenterialis keringés megóvása, helyreállítása hasi aorta műtéteinél komoly jelentőséggel bír a gastrointestinalis szövődmények megelőzésében, valamint hogy e szövődmények aránya elektív rekonstrukciós műtétek esetén lényegesen alacsonyabb, mint akut ruptura esetén, mindezt nemzetközi irodalmi adatok is alátámasztják. PRIMER SZISZTÉMÁS KEZELÉS HATÉKONYSÁGA AZ EMLŐTUMOROK MOLEKULÁRIS ALCSOPORT JAIBAN AZ ONCOTEAM DILEMMÁJA: MŰTÉT VAGY NEOADJUVÁNS KEMOTERÁPIA? BOTOS ÁKOS *, KISS EDINA, BEZSILLA JÁNOS, SIKORSZKI LÁSZLÓ, TEMESI RITA, KOVÁCS JUDIT, BENDE SÁNDOR * Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház, Általános Sebészeti Osztály, Miskolc, Tel.: , botosakos@hotmail.com Az emlődaganatok biológiai tulajdonságain alapuló, egyénre szabott kezelés csak multidiszciplináris teammunka eredményeként lehet optimális. Napjainkban a primer szisztémás kemoterápia (PSC) indikációja szélesedik, lokoregionálisan előrehaladott és nagy rizikójú esetek műtét előtti kezelésére alkalmazzuk. Munkánkban PSC-kezeléseink tanulságait dolgoztuk fel között kezelt betegeink adatait elemeztük. A távoli áttétes eseteket metszetképalkotó vizsgálatokkal zártuk ki. Rutinszerűen core-biopsziát végeztünk az emlőtumorból, amelyet immunhisztokémiai eredménye alapján Luminal A, B1, B2, HER és tripla negatív (TN) alcsoportba soroltunk. Adatbázisban rögzítettük a gyógyszeres és műtéti kezelések paramétereit. A műtéti szövettani eredmények alapján Sataloff szerint értékeltük a tumorban és a nyirokcsomókban létrejött regresszió mértékét. Elemeztük, hogy az egyes molekuláris alcsoportokban milyen mértékű regresszió jött létre a kezelés hatására. A vizsgált időszakban 67 betegnél indítottunk neoadjuváns kemoterápiát. Az immunhisztokémia alapján alacsony rizikócsoportba tartozó esetekben a lokoregionálisan előrehaladott tumoroknál, nagy rizikó esetén a nélkül is PSC-t indikáltunk. Ötvennyolc betegnél igazolódott invazív ductalis carcinoma, közülük Luminal A: 9, B1: 20, B2: 8 volt, HER-típusba 10, TN-be 11 eset tartozott. A betegek docetaxel-epirubicin (aa 75 mg/m 2 ) kezelést kaptak, megfelelő klinikai regresszió esetén 6 ciklusban. A szövettani értékeléskor az emlőtumor 50%-nál kisebb regressziója vagy terápiás hatástalanság volt megállapítható a Luminal A-csoport 78%-ában. A további csoportokban: B1: 70%, B2: 62%, HER: 30%, TN: 45% értékek adódtak. Nem hozott létre a nyirokcsomókban regressziót a PSC a Luminal A: 67, B1: 50, B2: 50, HER: 50, TN: 9 százalékában. Következtetés: A neoadjuváns kemoterápia elsősorban a HERés tripla negatív csoportokban eredményes, hormonérzékeny tumoroknál a primer műtét vagy neoadjuváns hormonterápia választandó. EMLŐMEGTARTÓ MŰTÉTEINK SORÁN ALKALMAZOTT ONKOPLASZTIKAI TECHNIKÁK KEZDETI TAPASZTALATAINK BUKOVÁCZ RÓBERT *, CSAPÓ ZSOLT * Pest m-i Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa, Tel.: , rbukovacz@fre .hu Az utóbbi évek emlőtumor-sebészetében az onkoplasztikai irányelvek egyre nagyobb teret hódítanak. Ennek köszönhetően a Flór Ferenc Kórház sebészeti osztályán az elmúlt évben a malignus emlődaganatok miatt végzett emlőmegtartó műtétek új, onkoplasztikai típusait vezettük be. Előadásunkban ismertetjük ezen műtétek fotókkal dokumentált típusait (doughnut-technika, B-plasztika, Batwing-technika, S-plasztika), indikációs területeit, korlátait, kezdeti eredményeinket. ENTEROATMOSZFERIKUS SIPOLY KEZELÉSE VÁKUUMASSZISZTÁLT SZÍVÓKEZELÉSSEL ESETISMERTETÉS CSISZKÓ ADRIENN *, KOVÁCS DÁVID ÁGOSTON, TANYI MIKLÓS, DAMJANOVICH LÁSZLÓ, SZENTKERESZTY ZSOLT * DEKK Sebészeti Intézet, Debrecen, Tel.: , csiszko@gmail.com Szeptikus állapot, peritonitis esetén olykor elkerülhetetlen a nyitotthas-kezelés. A többnyire kritikus állapotú betegeknél magas a mortalitási, morbiditási arány. Egyik gyakori, súlyos szövődmény az enteroatmoszferikus sipoly kialakulása, amelynek sebészi kezelése nagy kihívást jelent. A szerzők ismertetik a szeptikus nyitott has, valamint enterocutan fistula miatt vákuumasszisztált szívókezeléssel sikeresen kezelt beteg esetét. A 75 éves betegnél anaemia, okkult vérzés miatt történt gastroscopia. A gyomor kisgörbületén, a pylorus közelében 2 cm átmérőjű, szövettanilag intestinalis típusú adenocarcinoma igazolódott lokális terjedés, távoli metasztázis nélkül. Elektív műtét során subtotalis gyomorreszekció történt Roux-Y anastomosissal, D2 lymphadenectomiával. A posztoperatív 8. napon akut has tünetei miatt exploratio történt, az epés peritonitis forrása a jejunostomia területén lévő 2 mm-es insufficientia, sutura, drainage történt. Ezt követően többszöri reoperációra kényszerültünk a nem szűnő epecsorgás miatt. A hasűri szervek és a hasfal kiterjedt, oldhatatlan összenövései, valamint a hasfal necrosisa, zsugorodása miatt Petzer-jejunostomia, illetve vákuumasszisztált szívókezelés (Vivano Tec ) alkalmazására került sor. 4-5 naponta végzett szivacscserék, mérsékelt ( Hgmm) szívóerő mellett a váladékozás fokozatosan csökkent, a hasfali seb sarjadásnak indult, zárhatóvá vált. A beteg gyógyultan otthonába távozott. Tíz hónappal később hasfali sebe gyógyult, enteralis fistula alakult ki, amelyen stomazsákot visel és spontán záródási hajlamot mutat. A nyitotthas-kezelésben viszonylag új módszer a vákuumasszisztált szívórendszer alkalmazása. Segítségével folyamatos elvezetésre kerül a szeptikus váladék a hasüregből, a sebgyógyulás folyamata felgyorsul, a hasfal zsugorodásának mértéke csökkenthető, és a későbbiekben zárhatóvá válik. A kialakult enterocutan fistula zárása a beteg általános állapotának rendeződését követően (3-6 hónap) jöhet szóba.

11 152 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók HATÁROK NÉLKÜL? ÁPOLÓI KOMPETENCIÁK, HATÁSKÖR, FELELŐSSÉG CSORDÁS ADRIENN Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Győr, Tel.: , csadri@gmail.com A képzőintézmények precízen rögzítik a kimeneti kompetenciákat, vagyis hogy a végzett hallgató mi mindenre képes. A képzés kimeneti követelményei jogszabályban meghatározottak. A munkáltató tájékozódhat az általános és a speciális kompetenciákról, amivel a felvételre jelentkezőnek rendelkeznie kell a végzett sége, képesítése alapján. A kompetencia fogalmát nehéz pontosan definiálni, az ápolásban is erősen vitatottak a meghatározások. A kompetencia összetevői közé tartozik a tudás, a jártasság, a képesség, a készség, a motiváció, de ezek erősen függnek az egyéntől. Az egészségügyben a kompetenciák a munkaköri leírásokban tükröződnek vissza (elmélet és gyakorlat harmoni zációja; a munkáltató és a munkavállaló elképzelései találkoznak). A munkaköri leírások személyre szabottak, aktualizáltak, az orvosi feladatok közül a delegálható feladatokat is tartalmazniuk kell írásos megbízással. A fentiek alapján minden leszabályozott, de mi van a határterületekkel? Hogyan osztható meg a feladat például egy transzfúzió alkalmával? Mi delegálható? Egyáltalán a felelősség delegálható? Ezekre és hasonló kérdésekre keresem a választ az előadásomban olyan ápolók körében, akik az önálló, gyors döntésekhez szoktak a sebészeti osztályokon, hiszen az orvosok munkaidejük jelentős részét a műtőben töltik. KÖZLEKEDÉSI BALESETBEN ELSZENVEDETT SÚLYOS KÉZSÉRÜLÉS (EGY SZOKATLAN ARTÉRIÁS REKONSTRUKCIÓ A KÉZ MEGMENTÉSE ÉRDEKÉBEN) ESETISMERTETÉS CSORDÁS JÓZSEF *, SZALAI ZOLTÁN, KÁDASI JÁNOS, SZŐKE JENŐ * Zala Megyei Kórház, Általános és Érsebészeti Osztály, Zalaegerszeg, csordas@zalas zam.hu Egy közlekedési balesetben súlyosan sérült kar-kéz megmentése érdekében végzett közös munkát ismertetik a szerzők. A műtét során alkalmazott nem megszokott artériás rekonstrukció alkalmazásával, többszöri traumatológiai beavatkozással sikerült a végtagot megmenteni. A beteg az elért eredménnyel a súlyos fokú funkciókorlátozottság mellett is elégedett. EGYEDÜLÁLLÓ SERTÉSMODELL A GYÓGYSZERHORDOZÓ NANORÉSZECSKÉK KIVÁLTOTTA MELLÉKHATÁSOK VIZSGÁLATÁBAN CSUKÁS DOMOKOS *, URBANICS RUDOLF, SZEBENI JÁNOS, FERENCZ ANDREA, SZABÓ GYÖRGYI, SERES LEILA, FEHÉR DANIELLA, SÁNDOR JÓZSEF, WÉBER GYÖRGY * Semmelweis Egyetem, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet, Budapest, Tel.: , drcsukasdomokos@gmail.com A modern gyógyszerfejlesztés egyre több terméke áll nanopartikuláris összetevőkből. E szerek alkalmazásakor súlyos mellékhatásként hiperszenzitivitási reakciók jelentkezhetnek, amelyek a komplementrendszer aktivációján alapulnak (complement activation-related pseudoallergy CARPA). A reakciók váratlanul, az első beadás alkalmával jelentkeznek, gyakran súlyos, olykor letális szövődményekkel is járhatnak. Valószínűsíthetően a tünetek hátterében a komplementrendszer aktivációja mellett a vazoaktív anyagokat a keringésbe bocsájtó, a tüdő kapillárisaiban megfigyelhető macrophagok (pulmonary intravascular macrophages PIMs) játszanak meghatározó szerepet. Célunk olyan sertésmodell bemutatása, amellyel egyedülállóan tanulmányozhatók a CARPA-reakciók. A vizsgálatokat házi sertésen (n = 15), általános narkózisban végeztük. Az állatok kezelésére Doxilt (micelláris doxorubicin), más nanohordozókat és pozitív referensként Zymosant (a komplementrendszer obligát aktivátora) használtunk. A tüdőszövetben bekövetkező vérnyomásváltozások regisztrálása céljából Swan Ganz-katétert vezettünk az arteria pulmonalisba. Emellett a kísérlet ideje alatt folyamatosan monitoroztuk az EKG-t, az oxigén- és szén-dioxid-szaturációt, valamint a szisztolés és diasztolés artériás vérnyomást a periférián. Vénás vér mintákból vizsgáltuk a vérkép változásait és a vér tromboxán-b2 (TxB2) szintjét. Eredményeink szerint a nanohordozók iv. beadása után azonnali, akár a kiindulási érték többszörösét elérő nyomásemelkedés volt mér hető az arteria pulmonalisban. Emellett kamrai tachycardia, arrhythmia (supraventricularis tachycardia) és perifériás vérnyomásesés jelentkezett. Súlyos esetekben jellegzetes hyperaemiás bőrelváltozásokat, átmeneti légzésleállást tapasztaltunk. A laboreredmények leukopeniát és thrombocytopeniát, illetve megemelkedett TxB2-szintet mutattak. Sertésmodellünk nagyfokú specificitást és szenzitivitást mutat a CARPA-reakciók tekintetében. A jellegzetes és prompt megmutatkozó cardiopulmonalis tünetegyüttes a humán tapasztalatokkal összhangban áll. További kutatásokat tervezünk a CAR- PA-reakciók celluláris hátterének tisztázására, különös tekintettel a PIM-sejtekre. BEVÉRZETT PANCREASPSEUDOCYSTA SZEMIINVAZÍV ÉS INVAZÍV KEZELÉSI LEHETŐSÉGEI CSULAK ESZTER *, SOMODI K., FARKAS N., HORVÁTH GY., SZEPES A., OLÁH T. * Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház; Általános, Mellkas- és Érsebészeti Osztály, Kaposvár, Tel.: , eszter.csulak@gmail.com Bevezetés: Pancreaspseudocysta kialakulhat akut és krónikus hasnyálmirigy-gyulladást, hasi traumát követően. A korábbi elgondolással szemben mára egy multimodális kezelési szemlélet alakult ki. A kezelésben előtérbe kerültek a sebészi mellett az invazív radiológiai, valamint az endoszkópos lehetőségek. Számos tanulmány szól a konzervatív kezelés morbiditás- és mortalitáscsökkentő hatásáról a sebészeti beavatkozással szemben. Esetismertetés: Betegünk egy 59 éves férfi beteg, akinek korábbi anamnézisében hypertonián kívül egyéb komolyabb belgyógyászati betegség nem szerepelt. Bal deréktáji, felhasi fájdalom, hányinger, hányás miatt érkezett kórházunk sürgősségi betegellátó

12 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók 153 centrumába. Akut biliaris pancreatitis diagnózisával a gasztroenterológiai osztályon egy hétig konzervatív kezelésben részesült. Hazabocsájtását követően két héttel diffúz hasi fájdalom, láz, hányás miatt ismételt belgyógyászati osztályos kezelésre szorult. A kontrasztanyagos CT-vizsgálat leletében leírt pancreaspseudocysta, ismert epehólyag-kövessége miatt első alkalommal sebészeti konzílium történt, a betegnél elektív cholecystectomiát végeztünk. A műtétet követően öt hónap múlva görcsös hasi fájdalom, collaptiform rosszullét miatt került ismételten sürgősségi ellátásra. Az akut kontrasztanyagos CT-vizsgálat a pancreaspseudocysta növekedését és bevérzését igazolta. Tekintettel a stabil klinikai állapotra, szelektív angiográfia mellett döntöttünk. A vizsgálat során az arteria lienalisból eredő patológiás érképlet igazolódott, amelynek szelektív embolisatiója megtörtént. Betegünknél ezt követően a Bács-Kiskun Megyei Kórház Gasztroenterológiai Osztályán endoszkópos cystogastrostomiát végeztek. A beteg állapota jelenleg rendezett. Következtetés: Krónikus pancreatitis esetében kialakuló pseudocystaképződés gyakori, ennek bevérzése ritka. A vérzés egyik leggyakoribb oka az arteria lienalis és ágainak eróziója. Az ellátás módja a vérzés mértékétől függ. Esetünk is igazolja, hogy habár a krónikus pancreatitist követően kialakult pseudocysta szövődményeinek ellátása elsődlegesen sebészi, válogatott esetekben a társszakmákkal kooperálva szemiinvazív úton is kezelhető. CRC-S MÁJMETASZTÁZISOS BETEGEKNÉL VÉGZETT RESZEKCIÓK EREDMÉNYEINEK ÖSSZE- VETÉSE A RESZEKCIÓS TECHNIKA TÜKRÉBEN DEDE KRISTÓF *, MERSICH TAMÁS, BESZNYÁK ISTVÁN, BURSICS ATTILA * Uzsoki Utcai Kórház, Sebészeti-Onkosebészeti Osztály, Budapest, Tel.: , dede.kristof@gmail.com Bevezetés: A neoadjuváns kemoterápiás és a különböző májvolument növelő eljárások segítségével az utóbbi években egyre több betegnél történik májreszekció, és a reszekció során használt technikák is változnak az idővel. Vizsgálatunkban a parenchymadissectio során alkalmazott sebésztechnikákat kívántuk összehasonlítani. Módszer: Az Uzsoki Utcai Kórház Sebészeti és Onkosebészeti Osztályán 2006 és 2013 között kuratív célú májreszekcióra került betegek adatait elemeztük. Eredmények: A vizsgált időszakban 200 betegnél végeztünk májreszekciót CRLM miatt. 60 beteg kapott bevacizumabbal, 7 beteg cetuximabbal kombinált preoperatív kezelést, 35 betegnél egyéb citotoxicus kemoterápiás kezelés történt, 98 beteg pedig nem kapott kezelést a reszekció előtt. 73 betegnél major, 127 betegnél minor reszekciót végeztünk. 45 betegnél alkalmaztunk vágó-koaguláló eszközt a parenchymadissectióhoz, 155 esetben finger fracture technikát alkalmaztunk lekötés, ritkábban klip alkalmazásával. Következtetés: Osztályunk gyakorlata alapján mind a hagyományos, mind a modern vágó-koaguláló eszközzel végzett parenchymadissectio biztonságosnak mondható. Az utóbbi időben mind gyakrabban használjuk a kényelmesebb, bár eszközigényesebb speciális eszközöket májreszekció során. CRC-S MÁJMETASZTÁZISOS BETEGEKNÉL ÉSZLELT KORAI KIÚJULÁS MÁJRESZEKCIÓT KÖVETŐEN DEDE KRISTÓF *, MERSICH TAMÁS, BESZNYÁK ISTVÁN, LANDHERR LÁSZLÓ, BURSICS ATTILA * Uzsoki Utcai Kórház, Sebészeti-Onkosebészeti Osztály, Budapest, Tel.: , dede.kristof@gmail.com Bevezetés: A neoadjuváns kemoterápia és a különböző májvolument növelő eljárások segítségével az utóbbi években egyre több olyan betegnél történik májreszekció, akik korábban irreszekábilisnak voltak véleményezve. Mivel a sebészi reszekció számít az egyetlen kurabilis kezelési modalitásnak a colorectalis májáttétek (CRLM) esetében, ezen eljárások alkalmazásával javítható a betegek túlélése. Mindazonáltal a betegek jelentős hányadánál figyelhető meg a reszekciót követően korai kiújulás, illetve progresszió. Módszer: Az Uzsoki Utcai Kórház Sebészeti és Onkosebészeti Osztályán 2006 és 2013 között kuratív célú májreszekcióra került betegek adatait elemeztük. Eredmények: A vizsgált időszakban 200 betegnél végeztünk májreszekciót CRLM miatt. 60 beteg kapott bevacizumabbal, 7 beteg cetuximabbal kombinált preoperatív kezelést, 35 betegnél egyéb citotoxikus kemoterápiás kezelés történt, 98 beteg pedig nem kapott kezelést a reszekció előtt. A betegek követése során 71 betegnél észleltünk a reszekció utáni egy éven belül kiújulást vagy daganatos progressziót, ezen betegek 50%-ában fél éven belül már jelentkezett a progresszió. A korai progressziót mutató betegek adatait elemeztük vizsgáltunk során. Következtetés: A colorectalis eredetű májmetasztázisok elsőként választandó kezelési modalitása a reszekció. Azonban a betegek egy jelentős részében a reszekciót követő korai vizsgálatok során progresszió igazolható. A betegek szelekciójával mindenképpen javítható a reszekciót követő átlagos túlélés, és a korai kiújuláshoz köthető prognosztikai faktorok ismerete segíthet kiszűrni az onkológiai értelemben fokozott rizikójú betegeket. A 3D ELŐNYE A LAPAROSCOPOS SEBÉSZETBEN DÉKÁNY RENÁTA Szegedi Tudományegyetem, Szeged, Tel.: , renata0814@gmail.hu Az elmúlt időszakban a minimálisan invazív sebészet fejlődése megkövetelte a technika fejlődését. A 3D megjelenése az endoszkópos sebészetben egy új dimenziót nyitott meg a sebészek számára. Lehetőséget ad a beteg anatómiájának precízebb megítéléséhez, nagyobb pontossággal végezhető a műtéti beavatkozás, műtéttechnikailag megkönnyíti a szövetek egyesítését, nagyobb felbontásban látható a videoendoszkópos képi megjelenítés. Előadásomban műtős szakasszisztensi szemszögből szeretném megismertetni a hallgatósággal a 3D laparoscopos videoendoszkópot, a technikai berendezések üzemeltetésén át az optika út ját a be-

13 154 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók avatkozástól a sterilizálás folyamatáig. Kihangsúlyozom azokat a praktikákat, gyártói utasításokat, amelyek biztosítják ebben a körforgásban az eszközök biztonságos útját, kihatva ezzel a műtői betegbiztonságra. VÉGLEGES NEPHROSTOMÁT VISELŐ BETEG EDUKÁCIÓJA DEZSŐFI MÓNIKA *, PÁNCZÉLNÉ KUOVECZ ERZSÉBET, MEZEI MÁRIA * Bács-Kiskun Megyei Kórház, Urológiai Osztály, Kecskemét, Tel.: , akinomapak@gmail.com Előadásunk aktualitását az adta, hogy tapasztalataink szerint a sebészeti ágazaton belül igen kevés szó esik a nephrostomát viselő betegről. A nephrostomabehelyezés a vese drenálása percutan módszerrel, vizeletelterelés céljából. Véleményünk szerint fontos lenne ezekről a betegekről több szót ejteni, mivel nagyon sok beteg élete végéig viseli a nephrostomát. Tapasztalataink alapján mind a betegek, mind a kollégák számára előnyös lehet az ismeretek bővítése. Osztályunkon végzett vizsgálatunk során felmértük a 2013-ban a Bács-Kiskun Megyei Kórház Urológiai Osztályán nephrostomát kapott páciensek számát, a végleges és ideiglenes behelyezések arányát. Tanulmányunkban kitérünk a nephrostomabehelyezés módjára, formáira, használatára, veszélyeire, különös hangsúlyt helyezve a beteg oktatására, fontos megfigyelési szempontokra. Részletezzük továbbá a sebkezelés helyes módját, technikáját. Vizsgálatunk célja figyelemfelhívás a nephrostomát viselő beteg ápolásának, gondozásának fontosságára, mert ezen állapot a páciensek életminőségére, mindennapi tevékenységére döntő hatással van. Az elvégzett vizsgálat során megállapítható volt, hogy nem hagyható figyelmen kívül az ápolásban részt vevő, segédkező személyek felvilágosítása, oktatása sem. Megállapítottuk továbbá, hogy fontos a prediszponáló tényezők felderítése, felmérése is, amelyre szintén kitérünk. Reméljük, előadásunkkal hasznos információval szolgálhatunk a kollégák és rajtuk keresztül a betegek számára. A ROLL (RADIOGUIDED OCCULT LESION LOCALIZATION) TECHNIKA BEVEZETÉSÉNEK GYAKORLATI KÉRDÉSEI AZ EMLŐSEBÉSZETBEN KLINIKAI KÖRNYEZETBEN DINYA TAMÁS *, FÜLÖP BALÁZS, GARAMI ZOLTÁN, KÓSA CSABA, DAMJANOVICH LÁSZLÓ * Debreceni Egyetem, Sebészeti Intézet, Debrecen, Tel.: , tamasd@yahoo.com A nem tapintható emlőtumorok műtéténél régóta használt eljárás a dróthurkos jelölés, amely lehetővé teszi egy kisméretű elváltozás lokalizálását. Ennek a módszernek számos hátránya van: a jelölés nem kellően pontos, a jelölődrót elmozdulhat és a drót elhelyezkedése megszabja a metszésvezetést. Mindezen hátrányok kiküszöbölésére fejlesztették ki a ROLL- (radioguided occult lesion localisation) technikát, amely során az elváltozást kis mennyiségű peritumoralisan beadott izotóppal jelölik meg, a műtét során pedig a sentinelnyirokcsomó-biopsziához hasonlóan az izotópaktivitás detektálása révén történik a tumor helyének meghatározása. A Debreceni Egyetem Sebészeti Intézetében a módszer bevezetése 2013-ban kezdődött, és a kezdeti szervezési és technikai nehézségeken túljutva mostanra mondható rutinszerűnek. Jelen előadásban a szerzők a saját tapasztalatukra és az irodalmi adatokra támaszkodva sorra veszik azokat az elméleti és gyakorlati kérdéseket, problémaforrásokat és szervezési feladatokat, amelyek lehetővé teszik vagy éppen megakadályozzák a módszer sikeres bevezetését a mindennapos gyakorlatban. A MÁJSEBÉSZET ÉS A MŰSZERTECHNIKA FEJLŐDÉSE DOBÓ ÉVA Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Győr, Tel.: , dobo64@fre .hu Az orvosi eszközök fejlődése magával hozza a műtéttechnika változásait is. Ezt a folyamatos fejlődést szeretném bemutatni a májsebészet területén a kezdetektől napjainkig. A májsebészet alap vető problémája a vérzés csillapítása és a parenchyma transsectioja. A XX. század elején Linn dolgozta ki a parenchyma ujjzúzásos átvágását (finger fracture). Ebből alakult ki a Kelly- clamp módszer, amelynek során már műszert (disszektort) használtak a májszövet szétmorzsolására. A technika korszerűsödése rohamos fejlődést hozott az elmúlt 50 évben és az eszközök egyre kifinomultabbá váltak. Az ultrahang elterjedése nagy lendületet adott a májsebészetnek mind diagnosztikai, mind operatív szempontból. Kifejlesztették az ultrahangos szövetaspirátort (CUSA), piacra kerültek az ultrahangos vágók (Ultracision, Harmonic Ace). Bővítette a lehetőségeket a rádiófrekvencia alkalmazása (pél dául Habib sealer). A korszerű bipoláris vágó-koaguláló eszközök (Ligasure, Thunderbeat) több funkciót kombinálva alkalmasak a biztonságos vérzéscsillapításra, szövetszeparálásra és az epeutak lezárására is. Biztonságos és gyors módszer a portális erek lezárására a vascular stapler alkalmazása is. A parenchyma-metsz felszín vérzéscsillapítására kiváló az argonkoagulátor, amely gyors, hatékony és csekély penetrációs mélységet hagy. Konklúzió: Az említett eszközök használata javítja a beavatkozás eredményességét azáltal, hogy rövidül a műtéti idő, csökken a vérvesztés és a szövődmények kialakulása. Mindezek következtében csökken a mortalitás is. KORAI EMLŐRÁKOK AXILLARIS ŐRSZEMNYIROKCSOMÓ-ELVEZETÉSÉNEK AXILLARIS SZUBRÉGIÓK SZERINTI FUNKCIONÁLIS ANATÓMIAI VIZSGÁLATA (CLINICAL TRIALS. GOV IDENTIFIER: NCT ) DOROGI BENCE *, SÁVOLT ÁKOS, TÉGLÁS MELINDA, UDVARHELYI NÓRA, BIDLEK MÁRIA, KOVÁCS ESZTER, KÁSLER MIKLÓS, MÁTRAI ZOLTÁN * Budai Irgalmasrendi Kórház, Sebészeti Osztály, Budapest, Tel.: , dorogibence@gmail.com Bevezetés: Emlőrákban a regionális nyirokcsomóstátus a legfontosabb prognosztikai faktor a betegségmentes és a teljes túlélés tekintetében. Napjainkra a klinikailag nyirokcsomó-negatív korai stádiumú invazív emlőrákoknál a minimálisan invazív őrszem-

14 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók 155 nyirokcsomó-biopszia (SLNB) képezi a regionális nyirokcsomó-staging arany standardját. Az őrszemnyirokcsomó-jelölés axillaris szubrégiókba történő elvezetése, a primer tumor klinikopatológiai paraméterei, az SLN pozitivitása és a szubrégióban való elhelyezkedés közti összefüggések ismerete különös fontossággal bírhat a neoadjuváns SLNB, a re-slnb és az SLN-ben lévő mikro- és makrometasztázisok esetén az axillaris lymphadenectomia (ALND) mindenkor kötelező elvégzésének vagy esetleges elhagyhatóságának kérdésében. A Giuliano és mtsai által ismertetett prospektív randomizált vizsgálatban (ACOSOG Z 11) korai emlőrákoknál klinikailag negatív axillaris státusnál és emlőmegtartó műtét esetében 1-2 makroszkóposan pozitív SLN esetében sem végeztek axillaris lymphadenectomiát (ALND). Célkitűzés: 1. A korai emlőrákos betegeknél (T < 5 cm) vizsgálni az SLN elhelyezkedését az axilla szubrégióiban (anterior, posterior, centrális, lateralis, apicalis). 2. Statisztikailag vizsgálni a primer tumor klinikopatológiai paraméterei és az SLN szubrégiója közötti összefüggéseket. 3. Statisztikailag vizsgálni az SLN-pozitivitás és szubrégióbeli elhelyezkedést. 4. Statisztikailag vizsgálni a pozitív SLN szubregionális elhelyezkedését és az öszszes pozitív regionális nyirokcsomó számát, ezzel előrevetíteni a korlátozott számban lévő áttétes nyirokcsomóeseteket, amelyeknél az ALND-től el lehetne tekinteni. Anyag és módszer: pt1-2 ( 5 cm) pn 1 M 0 stádiumú primer, invazív unilateralis emlőrákos nőbetegeknél az operációk során az SLN szubregionális elhelyezkedését regisztráljuk, majd az adatok klinikopatológiai statisztikai korrelációit vizsgáljuk. Eredmények: A 2013-ban indult klinikai vizsgálat bemutatásán túl a kezdeti eredmények kerülnek ismertetésre. BENIGNUS EPEÚTI SZŰKÜLETEK, INSUFFICIENTIÁK PERCUTAN KEZELÉSE DOROS ATTILA *, GÖRÖG DÉNES, GERLEI ZSUZSA, FEHÉRVÁRI IMRE, KOZMA VERONIKA, SUCHITA TULADHAR, FA- ZAKAS JÁNOS, KÓBORI LÁSZLÓ * Semmelweis Egyetem, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest, Tel.: , doros.attila@med.semmelweis-univ.hu Az epeúti szűkületek, kövek, insufficientiák kezelésében a sebészi módszerek mellett az endoscopia és a percutan eljárások fejlődtek. Utóbbiak esetében az indikációs körbe elsősorban a más módon nem megoldható tehát nehéz, komoly terápiás problémát okozó helyzetek tartoznak, amelyek az intervenciós radiológus türelmét, innovatív készségét és eszköztárát is kimeríthetik, de siker esetén heroikus műtét, esetleg májátültetés váltható ki velük. Kritikus kérdés az epecsorgás percutan kezelése, hiszen ilyenkor nincs epeúttágulat sem. Az irodalom alapján körülbelül 70%-ban technikai sikerről és mintegy 85-90%-os klinikai sikerről számolnak be úgy, hogy a visszaszűkülések aránya megegyezik a sebészi megoldások utáni eredményekkel. A klinikán 57 esetben kezeltünk ilyen problémával betegeket, irodalmi áttekintés után megoldási módszereinket, eredményeinket ismertetjük ebben az előadásban. PANCREASRESECTIO 75 ÉVNÉL IDŐSEBB BETEGEKEN DROZGYIK ANDRÁS *, ISSEKUTZ ÁKOS, KOLLÁR DÁNIEL, VARGA MÁRK, POHÁRNOK ZSOLT, OLÁH ATTILA * Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Sebészeti Centrum, Győr Bevezetés: A társadalom idősödése magával hozza, hogy egyre többször kényszerülünk 75 éves vagy idősebb betegeknél rosszindulatú betegség miatt pancreasresectiós műtétre. A Whippleműtét nagy invazivitású, magas morbiditású, mortalitású beavatkozásnak számít, nem tisztázott, hogy mely életkor felett nem ajánlott végezni. Előrehaladott életkor esetén a műtéti kockázat jól ismerten fokozott, ezért kiemelt jelentőségű annak megismerése, hogy a pancreasmalignomák sebészi kezelésének az idős életkor mellett milyen hátrányai és előnyei vannak, mielőtt kezelési stratégiát dolgozunk ki. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja annak felmérése, hogy az idős életkor, illetve a vele járó egyéb társbetegségek milyen mértékű morbiditási és mortalitási rizikónövekedést jelentenek ezen beavatkozások esetén. Módszer: A Petz Aladár Megyei Oktató Kórház sebészetén az elmúlt tíz évben pancreasresectión átesett időskorú betegek preoperatív rizikófaktorait, műtéti és posztoperatív morbiditási és mortalitási adatait mutatjuk be retrospektív vizsgálatunk alapján. Összesen huszonkilenc 75 évnél idősebb beteget (75 84; átlagéletkor: 78 év) vizsgáltunk. Az analízis során figyelembe vettük a betegek nemét, társbetegségeit, a kórházi ápolás hosszát, az intraés posztoperatív szövődményeket és a műtét típusát. Eredmények: Huszonkét esetben pancreatoduodenectomiát, hét esetben distalis resectiót végeztünk. Az utóbbi csoportban műtéti vagy a posztoperatív szakban halálozás nem volt, Whippleműtétet követően egy beteget vesztettünk el. Konklúzió: A vizsgálat jól illusztrálja a nemzetközi irodalomban található eredményekkel megegyezően, hogy szelektált betegek között 75 év felett is elérhető 5% alatti posztoperatív halálozás, tehát önmagában az előrehaladott kor a pancreasresectiós műtéteket nem kontraindikálja. REVERZ MÓDSZER A COLORECTALIS DAGANATOK MÁJMETASTASISAINAK KEZELÉSÉBEN DROZGYIK ANDRÁS *, ISSEKUTZ ÁKOS, ZSOLDOS PÉTER, OLÁH ATTILA * Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Sebészeti Centrum, Győr Bevezetés: Az előrehaladott, kérdéses resecabilitású, szinkrón májmetastasissal diagnosztizált colorectalis daganatok alternatív kezelési lehetősége az úgynevezett reverz módszer, a neoadjuváns chemotherapiát követő májresectio, majd második ülésben végzett colorectalis resectio. Így lehetőség nyílhat mind a metastasis, mind a primer tumor kuratív resectiójára, illetve a primer tumor kezelése alatt a metastasis progressziójának elkerülésére. Esetismertetés: Esetünkben egy 56 éves nőbeteg deréktáji panaszok miatt végzett hasi ultrahangvizsgálata multiplex, metastasisgyanús képleteket véleményezett a máj mindkét lebenyében, amelyet a CT-vizsgálat megerősített, a core-biopsia colorectalis eredetű adenocarcinoma metastasisát igazolta. A kivizsgálás során

15 156 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók emelkedett tumormarkereket, colonoscopiával az anusgyűrűtől 35 cm-re, lument szűkítő sigmatumort találtunk. A metastasisok száma és mérete alapján irresecabilisnak véleményezett folyamat miatt neoadjuváns kezelést kezdtünk. Az első 5 ciklust követően jelentős tumormarker-csökkenést, radiológiai regressiót észleltünk, kuratív sebészi resectio azonban továbbra sem volt biztosan kivitelezhető. A 10. kúra után a PET-CT vizsgálat további regressiót mutatott, így reverz módszer alapján első lépésként a májmetastasisok eltávolítását; bal lateralis lobectomiat, a VI-VII-es segmentum resectioját, a VIII-as segmentum metastasectomiáját, illetve néhány kisebb metastasis intraoperativ RF-ablatioját végeztük. Egy hónappal a májresectiót követően szövődménymentes sigmaresectio történt. A resecatum szövettani vizsgálata alapján a neoadjuváns kezelés hatására a colontumor teljes pathologiai remissiója következett be. Konklúzió: Az ismertetett eset jól illusztrálja, hogy a reverz módszer kapcsán alkalmazott korszerű chemotherapiás kezeléssel nemcsak a májmetastasisok, hanem a primer colorectalis carcinomák, sőt a nyirokcsomók vonatkozásában is kiváló effektus, az irodalmi adatok alapján 60-70%-os válaszadási arány érhető el. MERRE TOVÁBB ABDOMINOPERINEALIS EXSTIRPATIO? LEVATORON INNEN ÉS TÚL DUBÓCZKI ZSOLT *, MÉSZÁROS PÉTER, SZTIPITS TAMÁS, RÉNYI-VÁMOS FERENC, BENKŐ TAMÁS * Országos Onkológiai Intézet, Daganatsebészeti Központ, Budapest, Tel.: , duboczki.zsolt@gmail.com Bevezetés: A végbélrák kezelése az elmúlt két évtizedben jelentős fejlődésen ment keresztül, mind a túlélés, mind a helyi kiújulás megelőzése tekintetében. Az eredmények a kiforrottabb sebésztechnika (total mesorectalis excisio TME) bevezetése, valamint a neoadjuváns radio-, kemoterápiának köszönhetőek. Az abdominoperinealis rectum exstirpatio (APRE) radikalitásának további növelése, a hason fekvő helyzetben végzett extralevatortechnika tovább javíthatja az onkológiai kimenetelt. Összefoglalónk célja a fenti technikával szerzett korai tapasztalataink ismertetése. Beteganyag, módszer: Extralevatoricusan abdominoperinealis exstirpatiót (ELAPRE) 2013 óta végzünk intézetünkben. Az elmúlt 17 hónapban 7 alkalommal alkalmaztuk a fenti módszert. A betegeket az abdominalis fázis befejezését követően hasra fordítottuk és terpesztartásban glutealisan ki emeltük a perinealis fázishoz. Az os coccygeumot minden esetben eltávolítottuk, így jutottunk a kismedencébe. A musculus levator anit közvetlenül az eredésénél átvágva távolítottuk el a rectumot, az anust és a környező zsírszövetet. A kismedencét csepleszlebennyel, valamint szövetszeparáló hálóval zártuk le. Eredmények: A leírt technikával végzett műtéteink szignifikánsan hosszabbak, mint a hagyományosnak számító Loyd Davis szerint végzett APRE-k. Szövődményt 2 esetben észleltünk (húgycsősérülés, hálógennyedés). Korábbi műtéteinkkel összehasonlítva kevesebb intraoperatív perforációt és CRM-érintettséget találtunk, ugyanakkor a betegek utánkövetése a helyi kiújulási arány meghatározásához jelenleg még túl rövid (minimum 2 hónap, maximum 17 hónap, medián 6 hónap). Következtetés: Az extralevatoricus abdominoperinealis exstirpatio a CRM-érintettség és az intraoperatív perforációk arányának csökkentésével tovább javíthatja a végbélrákos betegek túlélését. A hason fekvő helyzetben végzett perinealis fázis jobb látóteret és feltárást biztosít a műtét kritikus részeinél, valamint jobban oktathatóvá teszi a beavatkozást. A MELLKASI AORTA TOMPA SÉRÜLÉSE DZSINICH CSABA *, VALLUS G., BEREK P., BARTA L., DARABOS G., TÓTH L., SZENTPÉTERY L., NAGY G. * Magyar Honvédség Egészségügyi Központ, Szív-, Ér-, Mellkassebészeti Osztály, Budapest A mellkasi aorta direkt penetráló sérülése szinte kivétel nélkül gyors elvérzéshez vezet. Az indirekt tompa erőbehatás a mellkas anteroposterior irányú kompressziója, illetve magasból esés miatt a verticalis erőbehatás következtében a szív elmozdulása az aortaív isthmicus szakaszának rongálódását okozhatja. Az esetek mintegy 95%-ában az aortafal teljes átszakadása helyszíni halált okoz, mintegy 5%-ban azonban az aortafal belső rétegei repednek be és lokális traumás dissectio alakul ki. Az aortasérülés rendszerint politrauma része. A kísérő hypotonia hozzájárulhat a külső falréteg megrepedésének késleltetéséhez, a beteg túléléséhez. Az isthmicus álaneurysma felismerése fontos, mert esetleges rupturája életveszélyes szövődményt okozhat később, napok, de egyes esetekben akár évtizedek múlva. 24 beteget kezeltünk isthmicus poszttraumás aorta-álaneurysma miatt részben az Érsebészeti Klinikán. Közülük mindössze 3 került szubakut fázisban felismerésre és kezelésre, 21 beteget krónikus isthmicus aneurysma miatt láttunk el, valamennyien közlekedési balesetet szenvedtek. Betegeink között 18 férfi és 6 nő volt, életkoruk 18 és 64 év között változott. A szubakut ellátásra 3-6 héttel a baleset után került sor. A betegek között egy nő és 2 férfi volt, életkoruk 18, 24 és 28 év, mindhármuk hibrid beavatkozásra került. A fiatal nőbeteg 15 éve az első hazai thoracalis stentgraft beültetésén esett át. A krónikus álaneurysmák a baleset után 16 és 42 év között, átlagosan 26 évvel később kerültek felismerésre. Közöttük a stentgraftéra előtt 5 beteg nyitott aortoaorticus graft interpositión esett át, kettő közülük fedett ruptura állapotában. 16 betegnél stentgraft-implantációra került sor. 2 szubakut és 10 krónikus esetben a megfelelő proximális rögzítési zóna kialakítására a bal arteria subclaviát a bal carotis communisba ültettük át. A graft felvezetésére 17 betegnél a bal arteria femoralis communist és 2 esetben az arteria iliaca communist tártuk fel. Betegeink szövődménymentesen gyógyultak, halálozás nem fordult elő. Tanulságok: 1. A politraumatizált betegek isthmicus álaneurysmái akut ellátásra akkor kerülhetnek, ha társsérüléseik koponyaűri vérzés, máj-, lépruptura stb. jelenléte, kiterjedt roncsolások heparin alkalmazását nem akadályozzák. Egyéb esetekben hypotensiv kezeléssel célszerű megkísérelni az álaneurysma stabilizálását, és lehetőleg a melléksérülések ellátása után végezzük az endovasculais megoldást. 2. A képalkotó eljárások és a mellkasröntgen szűrővizsgálatok jelentősen hozzájárultak az akut és krónikus isthmicus álaneurysmák felismeréséhez 3. A lokalizált aortaelváltozás hibrid beavatkozásokkal, jelentősen kisebb sebészi traumával kezelhetők. E műtétek hosszú távú jó eredménnyel végezhetők. 4. A subclaviatranspositióról az anatómiai viszonyok és a vertebralis keringés kiértékelése alapján döntünk.

16 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók 157 SEBÉSZETI-ONKOLÓGIAI EGYÜTTMŰKÖDÉS A ROSSZINDULATÚ PAJZSMIRIGYBETEGSÉGEK KEZELÉSÉBEN ECSEDY GÁBOR *, NAGY ISTVÁN, KISS TAMÁS, LONTAI PÉTER, VÖRÖS ATTILA, KOVÁCS JÁNOS BALÁZS * Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház, Sebészeti Osztály, Budapest, Tel.: , ecsedy@t-online.hu A Szent Rókus Kórház Sebészeti Osztályán és a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház Sebészeti Osztályán között 876 pajzsmirigyműtétből 61 eset volt pajzsmirigyrákos (7,03%). Daganat igazolása: 51/61 esetben aspirációs citológia, intraoperatív fagyasztás 5, műtéti szövettan (9) verifikálta a tumort. A tumorgyanús esetekben a műtét előtt és a műtét után oncoteam döntése után végeztük a beavatkozásokat. Műtéti technika: a daganatos oldalon extracapsularis lebenyeltávolítás, az ellenoldalon near total strumectomia, a n. recurrens vizuális kontrolljával, a felső parathyreoideák meghagyásával. A papillaris (n: 40/61) és follicularis carcinomás betegek (12/61), medullaris carcinoma (n: 7/61) pt 1 korai stádiumúak voltak, anaplasticus carcinoma 2 eset. A nyirokcsomó-dissectiót a preoperatív staging, illetve a reoperáció esetén a szövettan alapján végeztük el. Posztoperatív szövődmények: sebgyógyulási zavar 9/61 (14,7%), végleges egyoldali n. recurrens paresis 1/61 (1,6%), kétoldali egy esetben (1,6%). Átmeneti, egyoldali n. recurrens paresis 5/61 (8,1%). Átmeneti alacsony szérumkalciumszint 12/61 esetben (19,6%) fordult elő, de végleges parathyreoideainsufficientia nem volt. Posztoperatív onkológiai kezelés: minden betegünk hormonszubsztitúcióban, TSH-szuppresszióban részesült. Radiojódablatiós kezelés Vácott és az Országos Onkológiai Intézetben, a külső besugárzás és kemoterápiás kezelés az Uzsoki Utcai Kórház Onkoradiológiai Központjában, illetve az Országos Onkológiai Intézetben történt. Utánvizsgálataink szerint az 59 R0, komplett reszekciós betegünk él, a 2 anaplasticus beteg exitált. Összefoglalás: A pajzsmirigydaganatos betegek eredményes kezelésében az adekvát sebészeti terápiának meghatározó jelentősége van. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a helyes preoperatív staging és oncoteam döntése alapján történik a műtét, amelyet endokrinológiai gondozás és megfelelő onkológiai kezelés követ. NAGYÉRSÉRÜLÉSEK CSIGOLYAMŰTÉT KAPCSÁN ENTZ LÁSZLÓ *, HIDI LÁSZLÓ, SZEBERIN ZOLTÁN, NEMES BALÁZS * Semmelweis Egyetem, Érsebészeti Tanszék, Budapest, Tel.: , entlasz@erseb.sote.hu Az elmúlt 50 évben körülbelül 150 esetben közöltek érsérülést csigolyaműtétek kapcsán. Intézetünk centrum jellege miatt több esetben is részt vettünk ilyen típusú sérülések ellátásában. Az ismertetésre kerülő három eset jó példája az interdiszciplináris együttműködésnek. Az első esetben egy discusműtét közben történt arteria iliaca és vena iliaca sérülés, amelyet jelentős vérzés követett, és a sürgős érsebészeti beavatkozás jelentette a megoldást. A második esetben a sikeres gerincműtétet követően csak néhány hónappal később, véletlenszerűen derült fény az arteria iliaca és a cava inferior között kialakult arteriovenosus söntre, amelynek endovascularis megoldása szüntette meg a problémát. A harmadik betegnél csigolyametasztázis műtétje közben a rögzítőcsavarok egyike elérte a thoracalis aortát, vérzést nem okozva. A kontroll-ct mutatta ki a sérülést. A csavar eltávolítása endovascularis és érsebészeti készültségben történt meg. Eseteinkkel bemutatjuk, hogy az érsebész-intervenciós radiológus együttműködés jól igénybe vehető más szakmák által okozott vérzések, érsérülések ellátásánál. VALÓS IDEJŰ IN VIVO SZÖVETI MAGHATÁROZÁS A MELLKASSEBÉSZETBEN: TÜDŐRÁK ÉS NYIROKCSOMÓ-METASZTÁZIS KIMUTATÁSA AZ INTELLIGENS SEBÉSZI KÉS (IKNIFE) SEGÍTSÉGÉVEL ENYEDI ATTILA *, VÁRADI CSONGOR, SZABÓ KÁROLY, SZ. KISS SÁNDOR, VÉGH TAMÁS, TAKÁTS ZOLTÁN, BALOGH JÚLIA, TAKÁCS ISTVÁN * DEKK Sebészeti Intézet, Mellkassebészeti Központ, Debrecen, Tel.: , drenyediattila@gmail.com Az intelligens sebészeti eszköz (iknife) fejlesztése évekkel ezelőtt kezdődött. A módszert ép és patológiás szövetelváltozások elkülönítésére fejlesztették ki. A módszer tömegspektrométert használ a szövet azonosításához, amely a műtéti területről elszívott füstöt analizálja. Az így felvett szöveti spektrumokban többségében membránlipidek találhatóak, amelyek intenzitási arányai az egyes szövetféleségekben jelentősen különböznek. A módszerrel egy teljes spektrum által alkotott mintázatot, vagyis a szövetre jellemző ujjlenyomatot vizsgáljuk. Az iknife működéséhez egy szövetispektrum-adatbázis létrehozására van szükség. Az eszközzel a tüdőben található különböző daganatok azonosítása és a nyirokcsomók státusának monitorozása valósítható meg. A kivett specimenből ERBE ICC300-as elektrokauterrel veszünk mintát. A mérések során egy Thermo LTQ Velos tömegspektrométert használunk mikro-venturival. A szövetekből mért spektrumokat pontos osztályozással tároljuk az adatbázisban. A kiválasztott spektrumokon először egy főkomponens-analízist (PCA) futtatunk, amivel a bemenő adat 3000 dimenzióját lecsökkentjük 60-ra, ezzel kiszűrjük a zaj egy részét is. Az első 60 főkomponensre lineáris diszkriminanciaanalízist (LDA) végzünk, ami a tényleges osztályozó algoritmus. A kiszámolt PCA+LDA modelleket eltároljuk az adatbázisban. A közel valós idejű osztályozáskor betöltjük az egyik tárolt modellt, és az új adatpontot (amit a sebész aktuálisan kivett) elhelyezzük az LDA terében. Az adatpontot abba az osztályba soroljuk, amelyiknek a középpontjától mért távolsága az adatpontnak a legkisebb, tehát amelyik osztályhoz a legközelebb van az adatpont. Az így kidolgozott eljárással a tüdőtumorok szövettani differenciálását, a patológiai gradust, az adenocarcinomák altípusait és nyirokcsomó-metasztázist is el tudjuk különíteni. Az eddig elért eredmények 96,95% szenzitivitást és 97,85% specificitást biztosítanak a tumoros és nem tumoros szövetek elkülönítésében.

17 158 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók NAGYÉRSÉRÜLÉSEK ELLÁTÁSA A KENÉZY KÓRHÁZBAN FÁBRY GYÖRGY *, SZENDRŐI TIBOR, SZŰCS ISTVÁN, VARGA PETRA, KINCSES ZSOLT * Kenézy Kórház és Rendelőintézet, Általános Sebészeti Osztály, Debrecen, Tel.: , fabrygyorgy@gmail.com Napjainkban a traumás sérülések a harmadik helyet foglalják el a mortalitási okok között. A sérülések közül jelentős következményekkel járnak a nagyerek sérülései. A traumatológusok, radiológusok és érsebészek közösen vesznek részt az ellátásban. Célunk a Kenézy Kórház elmúlt tizenöt éves tapasztalatának összegzése a traumás nagyérsérülések tekintetében érsebészeti szempontból január 1-jétől december 31-éig gyűjtöttük össze eseteinket és szövődményeiket. A vizsgált időszakban 92 traumás nagyérsérülést láttunk el. 20 nő és 72 férfi sérült került műtétre. A sérülések mechanizmusa szerint 63 esetben csak artéria-, 19 esetben kombináltan artéria-véna, míg 10 esetben csak izolált vénasérülést találtunk. Az ellátás során az ismert rekonstrukciós technikák közül direkt érvarratot (28), saját vénafoltot (17), műérfoltot (8), vénás graftot (30), illetve műérgraftot (9) alkalmaztunk. Az ellátott esetek közül 61-nél szövődménymentes volt a gyógyulás. A betegek egyharmadánál (31) azonban valamilyen szövődményt észleltünk. Infekció (10), a graft vagy műér elzáródása (7), vérzés miatti reoperáció (4), thrombosis (5), tartós végtagpanaszok (2), illetve amputáció (3) fordultak elő. Az irodalmi adatoknak megfelelően jelentős különbség mutatkozott a rövid, illetve a hoszszú ischaemiás idő eseteiben. Három óránál kevesebb várakozás esetén csak 8, míg 3 óránál hosszabb ischaemiás idő esetén 23 szövődményes esetről tudunk beszámolni. A nagyérsérültek ellátásában a legfontosabb a keringés minél korábbi helyreállítása. A sérülés kiterjedése csak másodlagosnak tűnik az ellátás megkezdésének idejéhez képest. Egyértelmű esetekben, ha a sérülés helye megállapítható, időnyerés céljából elegendő a duplex scan, illetve a kézi doppleres diagnosztika. Azonban, ha lehetőség van rá, illetve, ha a sérülés fedett, törekszünk az angiográfia elvégzésére. NAGYÉRSÉRÜLÉSEK ELŐFORDULÁSA A KENÉZY KÓRHÁZBAN FÁBRY GYÖRGY *, SZENDRŐI TIBOR, SZŰCS ISTVÁN, VARGA PETRA, KINCSES ZSOLT * Kenézy Kórház és Rendelőintézet, Általános Sebészeti Osztály, Debrecen, Tel.: , fabrygyorgy@gmail.com Az utóbbi évek alatt ellátott nagyérsérülések száma jelentősen megnőtt. A Kenézy Gyula Kórházban ezért az január 1-jétől december 31-ig terjedő időszakban vizsgáltuk az általunk ellátott nagyérsérüléseket. Ezen időszakban 92 nagyérsérülésről tudunk beszámolni, amelyek megoszlása 20 nő és 72 férfi sérült. A sérülések mechanizmusai a lehetőségek mindegyikét felölelték. 63 esetben csak artéria, 19 esetben kombináltan artéria-véna, míg 10 esetben csak izolált vénasérülés ellátására került sor. A rekonstrukciós technikák szintén széles palettán mozogtak, így direkt érvarrat (28), saját vénafolt (17), Dacron-folt (8), vénás graft (30), illetve műérgraft (9) rekonstrukciója egyaránt előfordult az ellátásnál. A nagyérsérültek ellátásában az első és legfontosabb a keringés minél koraibb helyreállítása. Három óránál kevesebb ischaemiás időnél csak 8, még 3 óránál több ischaemiás időnél 23 szövődményünk volt, amelyből 3 exitus. A szövődmények a következők voltak: infekció (10), graft vagy műér elzáródása (7), reoperáció vérzés miatt (4), thrombosis(5), tartós végtagpanaszok (2), amputáció (3). A sérülés kiterjedése csak másodlagosnak tűnik az ellátás megkezdésének idejéhez képest. Ezért időnyerés céljából, és ha a sérülés helye megállapítható, elegendő a duplex scan, illetve a kézi doppleres diagnosztika. Ha lehetőség van rá, illetve, ha fedett a sérülés, törekszünk az angiográfia elvégzésére. Érdemes még előtérbe helyezni a saját szövetek felhasználását, fontos az antibiotikum adása, a megfelelő antikoagulálás, illetve, ha szükséges, a kellő mértékű fasciotomia elvégzése. A LATISSIMUS DORSI MUSCULOCUTAN LEBENY OSZTÁLYUNK REKONSTRUKCIÓS MŰTÉTI GYAKORLATÁBAN FALUDI SÁNDOR *, LÁNG ISTVÁN, JOBAHÁZI JENŐ, BURSICS ATTILA * Uzsoki Utcai Kórház, Sebészeti-Onkosebészeti Osztály, Budapest, Tel.: /1715, faludidr@uzsoki.hu Bevezetés: Az emlősebészet onkoplasztikai szempontjainak térnyerésével a mastectomiák utáni helyreállítás igénye mind a betegek, mind kezelő onkológusaik részéről növekvő. Az emlő-helyreállítás számos műtéttechnikai lehetősége közül a latissimus dorsi musculocutan (LDMC) lebeny áthelyezéséről nyert tapasztalatainkról kívánunk beszámolni. Beteganyag: január december 31. közötti időszakban 33 LDMC-lebeny-áthelyezés, majd ugyanezen betegcsoportnál további 27, úgynevezett szerviz műtét (lebeny alá történő volumenpótlás, ellenoldali korrekciós megoldások) történt. 32 esetben emlő-helyreállítás miatt, 1 esetben nagyméretű, mellkasfali bőrtumor-eltávolítás utáni helyreállítás miatt alkalmaztuk a lebenyt. Módszer: Minden esetben nyeles (izomnyél) LDMC-lebeny áthelyezését végeztük. A szerviz műtétek során a lebeny volumenpótlására emlőimplantátum-beültetést, az ellenoldali korrekció elvégzésére implantátumbeültetést vagy emlőfelvarrást, vagy redukciót végeztünk. Eredmény: Major szövődmény (lebenyelhalás) nem volt. Minor szövődmény, haematoma két, 5%-nál kisebb széli nekrózis 5, donorterületi dysruptio egy esetben fordult elő.

18 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók 159 NYELŐCSŐDAGANATOK ÉS A VATS (HÁROM ESET ISMERTETÉSE) FARKAS ATTILA *, KOCSIS ÁKOS, MÉSZÁROS LÁSZLÓ, TÖRÖK KLÁRA, RÉNYI-VÁMOS FERENC, LANG GYÖRGY, AGÓCS LÁSZLÓ * Országos Onkológiai Intézet, Semmelweis Egyetem, Mellkassebészeti Klinika, Budapest, Tel.: , attilahungary87@gmail.com Bevezetés: Magyarországon a leggyakoribb hátsó mediastinalis daganat a nyelőcsőtumor. A jóindulatú daganatok a nyelőcsődaganatok 1%-át alkotják. A diagnózishoz ma már hozzátartozik a mellkasi CT-vizsgálat, endoszkópos vagy ultrahangvezérelt mintavétel. A kisebb elváltozások enucleatióval, míg a nagyobbak reszekcióval eltávolíthatók. Az elmúlt évben osztályunkon két esetben került sor benignus tumor, egy alkalommal GIST eltávolítására. Esetismertetések: 1. A 67 éves nőbeteget ernyőszűrésen emelték ki. Mellkas-CT-vizsgálat nyelőcsövet és tracheát diszlokáló hátsó mediastinalis terimét igazolt. A korábbi felvételeket át tekintve az elváltozás 1998 óta jelen volt. Bronchoszkópia a trachea bedomborítását igazolta, többszöri TBNA negatív volt. A PET-CT malignus eredetet valószínűsített. A gasztroszkópia negatív volt, szövettani mintavétel nem történt. VATS-exploráció során a nyelőcső felső harmadából kiinduló daganatot találtuk, mérete miatt thoracotomiából enucleáltunk. A végleges szövettan schwannomát igazolt. 2. Az 53 éves férfi betegnél dysphagia kapcsán indult kivizsgálás. A mellkas-ct a nyelőcső középső harmadában, a nyelőcső falából kiinduló terimét igazolt. Gasztroszkópiás mintavétel leiomyomát diagnosztizált. Az elváltozást videothoracoscoppal enucleáltuk. A szövettani eredmény GIST lett. 3. A 67 éves férfi betegnél rectumdaganat miatt történt onkológiai kivizsgálás, amely során derült fény mellkas-ct-n a nyelőcső falától el nem választható, lument szűkítő elváltozásra. Ultrahangvezérléssel történt mintavétel leiomyoma és GIST gyanúját vetette fel. Az elváltozás egy év elteltével sem progrediált. VATS-műtét során enucleáltuk, az elváltozás szövettani eredménye a leiomyoma diagnózist erősítette meg. Megbeszélés: A nyelőcsődaganatok a mellkassebészeti osztályokon is előforduló kórképek, amelyek hátsó mediastinalis tumor formájában jelentkeznek. Kivizsgálásuk során időnként ellentétes információk lehetnek, amelyek megnehezítik a döntéshozatalt a kezelési terv felállításában. A VATS-technika alkalmas ezen elváltozások diagnosztikai megítélésére és minimálisan invazív műtéti megoldására. AZ EMLŐ INTRADUCTALIS PAPILLOMÁI. 100 ESET RETROSPEKTÍV KLINIKOPATOLÓGIAI FELDOLGOZÁSA FARKAS EMIL *, GÓBOR LÁSZLÓ, KOVÁCS ESZTER, BIDLEK MÁRIA, UDVARHELYI NÓRA, TÉGLÁS MELINDA, RÉNYI-VÁMOS FERENC, MÁTRAI ZOLTÁN * Országos Onkológiai Intézet, Budapest, Tel.: , femil@oncol.hu Az emlőrák a nők leggyakoribb rosszindulatú daganata, hazánkban évi mintegy 7300 újonnan diagnosztizált esettel. A daganat leggyakrabban a ductalis epitheliumból indul ki, az intraductalis elváltozások ezért fokozott figyelmet érdemelnek. A ductusokból kiinduló papillomák kezelése vitatott, vannak, akik csak atypia esetén javasolják eltávolításukat. Anyag és módszer: Intézetünkben 2010 és 2013 között papilloma gyanúja (emlőváladékozás vagy emlőben centrálisan elhelyezkedő, képalkotókkal, aspirációs citológiával vagy hengerbiopsziával benignusnak vagy bizonytalan dignitásúnak véleményezett elváltozások) miatt 100, centrális emlőállományból végzett excisio adatait dolgoztuk fel. A betegek átlagéletkora 52,4 év volt. A leggyakoribb tünet az emlőváladékozás (64%) volt. A preoperatív kivizsgálás során mammográfia és emlőultrahang (UH) minden esetben történt, egyértelmű malignitás nem igazolódott. Mágnesesrezonancia-vizsgálat 10 esetben készült, nyolcszor halmozó góc, egy-egy alkalommal inhomogén halmozás, illetve diffúz halmozás igazolódott. Galaktográfia 27 alkalommal ductuspapillomát, egy alkalommal tágult ductust mutatott. A szövettan 8 esetben in situ carcinomát, 4 esetben invazív carcinomát igazolt. Papillomagyanú esetén az irodalmi adatok szerint az excisio 3 25%-ban igazol malignitást. A műtét előtti vizsgálatok az átlagnál gyakrabban mutattak kóros eltérést, de sem a mammográfia, sem az UH, sem a kontakt vagy az aspirációs citológia alapján nem lehetett őket preoperatívan differenciálni. Javasolt a preoperatív képalkotó vezérelte hengerbiopszia alkalmazása identifikálható laesio esetén. Konzervatív kezelés csak a képalkotó vizsgálatokkal és core-biopsziával is egyértelműen benignusnak véleményezett elváltozások esetén jön szóba. A ductoscopia terjedésével a bizonytalan elváltozások irányított sebészi excisiója (microdochectomia) kerül előtérbe. Az egyértelműen benignus elváltozások szoros utánkövetésével, az izotópjelöléses excisiók terjedésével, illetve a microdochectomiákkal csökkenthetőek az emlőt torzító, szükségtelenül nagy térfogatú parenchymaeltávolítások. DUCT-TO-MUCOSALIS PANCREATOJEJUNOSTOMIÁVAL KÉSZÍTETT WHIPPLE-MŰTÉT SORÁN SZERZETT KEZDETI TAPASZTALATAINK FARKAS GYULA, JR. *, LEINDLER LÁSZLÓ, LÁZÁR GYÖRGY * Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged, Tel.: , jrfarkas@gmail.com Bevezetés: A hasnyálmirigyfej-területi malignus folyamatoknál a jelenleg alkalmazott két fő műtéti technika a PPPD, illetve az úgynevezett Whipple-műtét. Ez utóbbi továbbfejlesztett változata, amikor a pancreatojejunostomiás anastomosis duct-to-mucosa anastomosisként készül el. Klinikánkon 2013 eleje óta alkalmazzuk ezt a műtéti típust, és 13 eset kapcsán szeretnénk bemutatni kezdeti eredményeinket. Betegek és módszerek: 6 férfinél és 7 nőnél történt a fenti műtét. Átlagéletkor 60, illetve 56 év volt. A szövettani vizsgálat három esetben Vater-papilla-tumort, míg 10 betegnél adenocarcinomát igazolt. A műtéti idő 245 perc volt átlagosan ( perc). Mind a 13 betegnél a duct-to-mucosa anastomosist stent védelmében végeztük. A stentet 4/0-s Monosyn-öltéssel, az anastomosist 4/0-s csomós Prolene, a külső anastomosist 3/0-s

19 160 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók Monosyn-öltéssel készítettük. Műtét után minden beteg 4 napig Sandostatin- terápiában részesült, a per os táplálást a naptól kezdtük meg. Eredmények: Intraoperatív halálozás nem volt. Az átlaghospitalizáció 12 nap volt. Minden esetben R0 reszekció történt. 1 beteget veszítettünk el a 40. posztoperatív napon, nála a boncolás bronchopneumoniát és szívelégtelenséget igazolt, sebészi szövődményt nem találtak. 1 betegnél jelentkezett pancreasfistula, amely miatt a konzervatív-parenteralis táplálást hosszabb ideig kellett folytatnunk, nála a 20. posztoperatív napon a fistula szanálódott. 1 betegnél kellett 1 évvel a műtét után reoperációt végezni adhéziós ileus miatt. Konklúzió: Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy bár az esetszámunk alacsony, de a duct-to-mucosalis anastomosissal elkészített Whipple-műtét a megfelelő műtéti megoldás malignus pancreasfej térfoglaló folyamatok megoldására. NEGATÍV NYOMÁSÚ SEBKEZELÉS ALKALMAZÁSA MELLÜREGI GENNYEDÉS KEZELÉSÉBEN ESETISMERTETÉS FEHÉR CSABA ÁKOS *, KOCSIS ÁKOS, KAS JÓZSEF, HEILER ZOLTÁN, ORLOVSZKY VIKTÓRIA, VÁGVÖLGYI ATTILA, MOLNÁR MIKLÓS, VADÁSZ PÁL * Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet és Semmelweis Egyetem, Mellkassebészeti Osztály, Budapest, Tel.: , albaditta@gmail.com A mellkasi drenázsra vagy dekortikációra nem gyógyuló idült mellüregi gennyedés kezelésének hatékony eszköze a mellkasfali fenestratio. A műtét utáni szakban hónapokon át naponta kötéscsere szükséges a sebüreg feltisztulásához és az esetleges rekonstrukció feltételeinek megteremtéséhez. A vákuumos sebkezelés segít a sebalap vérellátásának javításában, az ödéma mérséklésében, a méreganyagok mennyiségének és a baktériumok számának csökkentésében, ezáltal a sebalap sarjadásában. A módszer alkalmazásával lerövidül a teljes sebgyógyulás ideje vagy a rekonstrukció megkezdéséig eltelt idő, a kötéscserék kisebb gyakorisággal, ambuláns ellátás keretében végezhetők. Esetünkben jobb alsó tüdőlebeny eltávolítása után kialakult mellüregi gennyedés miatt kényszerültünk fenestratio végzésére. Közel 3 hónapos vákuumos sebkezelést követően rekonstrukciós műtéttel m. latissimus dorsi izomlebeny felhasználásával a sebüreget zártuk. A sebkezelés e formájának alkalmazásával szerzett eddigi tapasztalataink alapján a módszer alkalmas lehet bizonyos mellüregi és mellkasfali fertőzéses állapotok kezelésére is. A PORTALIS NYOMÁS A VENA PORTAE ELZÁRÁSA SORÁN FEKETE KRISZTINA *, ZSIRKA-KLEIN ATTILA, PAJOR PÉTER, HAHN OSZKÁR, SZŰCS ÁKOS, TAMÁS JUDIT, FERREIRA GÁBOR, HARSÁNYI LÁSZLÓ * Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest, Tel.: , balatonrendes@hotmail.hu Korábbi közleményeinkben többször beszámoltunk a daganat miatt szükséges májreszekciókat megelőző vena portae elzárás jelentőségéről. Ennek során a portalis rendszerben jelentős és változó mértékű nyomásváltozásokra lehet számítani. Mivel az irodalomban csak kis számban és alapvetően más beteganyag kapcsán közöltek erről szóló eredményeket (Hidaka és mtsai, Br. J. Surg.; Boyer és mtsa, Gastroenterology; Perello és mtsai, Hepatology), és azok sem voltak kapcsolatban az elvárt eredménnyel, ezért indokoltnak tartottuk saját any agunkban megvizsgálni e nyomásváltozásokat. A vizsgálatokat a máj elsődleges vagy másodlagos daganatainak műtéte előtt, a tervezetten megtartható májrész megnövelését célzó kapuvéna-elzárás előtt, után és az ezt követő reszekció előtt és után végeztük. A műtét előtti mérést elzárás előtt és után ultrahangvezérelten a kapuvéna főtörzsébe és bal ágába vezetett katéteren át végeztük. Eddigi eredményeink szerint a nyomás az embolisatiót követően százalékkal növekszik. Az előzetes adatok alapján jelentős különbség van a HCC és a vastagbélrák áttétei miatt tervezett műtétre váró betegek között (8,33 és 20,75). Emellett a HCC-betegcsoport életkora (74,4) is magasabb volt a májáttét miatt operált betegekénél (57,5). A VENA PORTAE INTERSEGMENTALIS ANASTOMOSISAI ÉS JELENTŐSÉGÜK A MÁJSEBÉSZETBEN FEKETE LAURA *, KISS MÁTYÁS, HORVÁTH ANIKÓ, KÜRTI ZSUZSANNA, SZUÁK ANDRÁS, NEMESKÉRI ÁGNES, KÓBORI LÁSZLÓ * Semmelweis Egyetem, Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet, Budapest, Tel.: , fekete.laura.92@gmail.com Bevezetés: A vena portae embolisatióval szemben ALPPS-technikával gyorsabb, kifejezettebb hypertrophia indukálható májreszekció előtt. A módszerek sikeressége közti különbség oka nem tisztázott. Célkitűzés: Az embolisatiók 25%-ának sikertelensége, a két módszer eredményessége közti különbség hátterének felderítése, a háttérben feltételezett anastomosisok kimutatása, tanulmányozása. Módszer: 14 humán cadaver máj portalis rendszerét töltöttük fel alacsony viszkozitású műgyantakeverékkel. A parenchymát KOH-oldattal eltávolítottuk; posztkorróziós, full left-full right split vonalú preparálás után a talált anastomosisokat elemeztük. Eredmények: Módszerünk kidolgozását követően 7 preparátum bizonyult alkalmasnak anastomosisvizsgálatra. Öt esetben találtunk portarendszerből kiinduló hilusi vénás hálózatot; ezzel 5 esetben a IV. szegmentum, 3 esetben az epehólyagvénák álltak összeköttetésben. Egy-egy preparátumon a jobb anterior ág, illetve az V. szegmentum kapcsolódott a hilusi vénákhoz. Két esetben a IVb szegmentum az epehólyagvénákhoz kapcsolódik. Egy esetben találtunk a bal ág egyes szakaszai közti shuntinget; illetve a bal véna összeköttetését a hilusi vénákkal. Egy preparátumon a IVa-IVb bal vénából induló ágak összeszedődve az I. szegmentumba futnak. Két esetben direkt összeköttetést találtunk a jobb és bal véna között: egy, a IVb-V. szegmentumokat összekötő, epe-

20 A Magyar Sebész Társaság 62. Kongresszusa, Győr, 2014 Összefoglalók 161 hólyagvénákhoz kapcsolódó, illetve három, ugyanezen szegmentumokat összekötő plexus formájában. Közülük a proximalisabb 2 a hilusi hálózattal is kommunikál. Következtetések: Két esetben találtunk direkt, négy esetben indirekt kapcsolatot a jobb és bal ágrendszer között. Ezek nagyrészt kommunikálnak az epehólyagvénákkal, így felmerül az embolisatio előtti cholecystectomia lehetősége a hatékonyság növelése érdekében. Érdemesnek tartjuk a beavatkozások hatékonyságának összehasonlítását cholecystectomizált és nem cholecystectomizált betegcsoportokon. A direkt összeköttetéseket lehetséges magyarázatnak tartjuk az ALPPS és az embolisatio eredményessége közti különbség hátterében. A PRIMER SZISZTÉMÁS TERÁPIA (PST) HELYE AZ ELŐREHALADOTT EMLŐRÁK KEZELÉSÉBEN FERENCZ PÉTER *, OROSZ ZSUZSANNA, TORGYIK LÁSZLÓ, KOVÁCS ISTVÁN, IFJ. BUDAI LÁSZLÓ, MAKAI GÁBOR, DANK MAGDOLNA, BUDAI LÁSZLÓ, HEVÉR TIMEA * Bugát Pál Kórház, Invazív Mátrix Sebészeti Egység, Gyöngyös, Tel.: , fedopeti@gmail.com PST-t lokálisan előrehaladott (T 2 N 1-3,T 3-4 N x ) vagy metasztatikus tumoroknál alkalmazunk. A kezelés menete: 1. Betegkiválasztás, klinikai staging, core-biopszia, axillaris nyirokcsomó-citológia, PET-CT. 2. Kemoterápia, három ciklus után restaging. Stacioner állapot vagy lokális progresszió esetén műtét, távoli metasztázis kialakulásakor terápiaváltás. Megfelelő effektivitás esetén a kezelés folytatása, 6 ciklus után PET-CT kontroll. 3. Műtét. Ablatio vagy emlőmegtartó műtét+axillaris blokkdissectio vagy sentinel node biopszia. 4. Adjuváns kezelés. Eddig 48 betegnél alkalmaztunk PST-t. 12 idős betegnél átlagéletkoruk 76 év hormonkezelést (aromatázinhibitort), 36 betegnél kemoterápiát. Öt beteg kapott adriamycin-, 31 taxánalapú kemoterápiát. Hét esetben (22%) észleltünk komplett patológiai remissziót. A hat HER2-pozitív beteg herceptint is kapott, itt 50%-ban találtunk pcr-t. Öt beteget a re staging során észlelt progresszió miatt kellett megoperálnunk, 27-et a kezelés befejezését követő PET-CT után operáltunk. 4 betegnél végeztünk emlőmegtartó műtétet, őrszemnyirokcsomó-biopszia bevezetését arra alkalmas esetekben most tervezzük. A hormonkezelésben részesültek közül kettőt kellett progresszió miatt megoperálnunk, a többi esetben regressziót vagy stacioner állapotot észleltünk. A betegek kora miatt megfelelő eredménynek tartjuk a stacioner állapot elérését is és folytatjuk a kezelést, amely évekig tarthat. PST közben két betegnél alakult ki távoli metasztázis és két beteget vesztettünk el. A betegkövetés során két betegnél alakult ki második tumor (tüdő, ALL). Következtetések: A PST alkalmas a citosztatikumok in vivo monitorozására. Alkalmazásával akár teljes patológiai remisszió is elérhető PST után második daganat kialakulása gyakrabban várható. A PST hátránya lehet a kezelésre nem reagáló esetekben a műtét előtti időveszteség. VENA PORTAE LIGATURA INDUKÁLTA MÁJREGENERÁCIÓ SORÁN BEKÖVETKEZŐ META- BOLIKUS VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLAT PET/MRI SEGÍTSÉGÉVEL FÜLÖP ANDRÁS *, BUDAI ANDRÁS, LOTZ GÁBOR, HORVÁTH ILDIKÓ, KOVÁCS NOÉMI, MÁTHÉ DOMOKOS, SZIGETI KRISZTIÁN, HARSÁNYI LÁSZLÓ, SZIJÁRTÓ ATTILA * Semmelweis Egyetem, I. Sz. Sebészeti Klinika, Budapest, Tel.: , fulop.andras2@gmail.com Bevezetés: A porta vena ligatura (PVL) hatására a lekötött májlebenyek atrophiája, míg az ellenoldali lebenyek kompenzatórikus hyperplasiája megy végbe. A kísérlet célja a PVL indukálta májregenerációt, illetve atrophiát kísérő metabolikus változások vizsgálata PET-MRI segítségével. Módszerek: Hím Wistar patkányokon (n = 30) porta vena ligaturát végeztünk a máj össztömegének 80%-át adó III VII. lebenyek kirekesztésével. PVL-t megelőzően, illetve utána 1, 2, 3 és 7 nappal 18F-fluoro-dezoxi-glükóz (FDG) radiofarmakonnal PET/MRI vizsgálatot, valamint szövettani mintavételt követően morfológiai, hisztológiai elemzést végeztünk. Dinamikus PET-méréseket követően meghatároztuk a lekötött és a nem lekötött lebenycsoportokat jellemző statikus paramétereket (standardized uptake value SUV), amelyet a bal kamra (SUV VOI /SUV CLV ) és a teljes máj (SUV VOI /SUV máj ) átlagos SUV-hoz viszonyítva fejeztünk ki. Morfológiai vizsgálatok alapján PVL hatására a nem lekötött lebenyekben magas mitotikus aktivitással jellemezhető regenerációs folyamat játszódik le, amellyel párhuzamosan a lekötött lebenyekben egy necroapoptoticus folyamat indukálódik. A morfológiai változásokkal párhuzamosan a dinamikus PET-felvételek alapján az egyes lebenycsoportok FDG-felvételének kinetikája megváltozott. A SUV VOI /SUV CLV szignifikánsan megemelkedett mindkét lebenycsoportban, maximumértéket a PVL-t követő 2. napon érve el, majd a 7. napra visszatért a kiindulási értékre. A műtét után a lekötött lebenycsoportban a radiofarmakon-felvétel szignifikánsan nagyobb mértékűnek mutatkozott a nem lekötött lebenyekhez képest. A posztoperatív 7. napra a PVL előtt tapasztalt homogén, mérsékelt radiofarmakon-felvétel visszatért. PVL-t követően az egyes lebenyek fokozott FDG-felvétele alapján a lekötött és nem lekötött lebenyekben egyaránt a glükózmetabolizmus fokozódása feltételezhető, amely fokozott metabolikus aktivitás az indukált regeneratív és atrophiás folyamatok végeztével visszatér a kezdeti, PVL-t megelőző értékre. ONCOTEAM MŰKÖDÉSE A KENÉZY GYULA KÓRHÁZ SEBÉSZETI INTÉZETÉBEN FÜLÖP BALÁZS *, DAMJANOVICH LÁSZLÓ * Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet, Sebészeti Intézet, Debrecen, Tel.: , fulopb@med.unideb.hu Intézetünkben 2007 szeptembere óta működik a preoperatív oncoteam. A team munkájában péntek reggeli orvosi megbeszélésen minden sebész, klinikai onkológus, sugárterápiás szakember, gasztroenterológus, röntgendiagnoszta részt vesz. A sebész, aki a beteg kivizsgálását irányította, a leletek alapján egy kezelési tervet állít fel, ami a legtöbb esetben műtét, s az oncoteam dönt arról, hogy szükséges-e neoadjuváns vagy primer onkológiai kezelés. Az elmúlt 3 évben például 626 emlőrákos beteget operáltunk, közülük neoadjuváns kezelést 63-an kaptak, ami 10,6%. A 369 rectumtumor miatt operált betegből 180-an kaptak neoadjuváns kezelést,