KINÕTTÜNK A TINIKORBÓL

Átírás

1 A BRDSZ LAPJA DECEMBER KINÕTTÜNK A TINIKORBÓL

2 Szakszervezetalapítók: Balika Lászlóné, Bíró Ödönné, Bíró Rozália, Borbély Csabáné, Borbély Zoltán, Bosznyák Péterné, Czáder Imréné, Csajbók Lászlóné, Csernyikné Tikk Gyöngyike, Deák Katalin, Decsi Zita, Domjánné Török Judit, Dr. Barabás Zoltán, Dr. Bárdos Judit, Dr. Berke Jenõné, Dr. Csányi Klára, Dr. Gém László, Dr. Göndicsné Hosszú Zsuzsanna, Dr. Horváth Ferencné, Dr. Kollárné Gál Jolán, Dr. Kuruczné Grandisch Éva, Dr. Pákh Sándorné, Dr. Rédeli Margit, Dr. Sipos Irén, Dr. Szabó Gézáné, Fáth Zoltánné, Farkas Józsefné, Fazekasné Kaszás Irén, Galambos Erzsébet, Gelsei Istvánné, Grendai Sándorné, Gyulai Lászlóné, H. Varga Ilona, Hammer Róbertné, Horváth Antalné, Horváth Attiláné, Horváth Gyula, Horváth István, Horváth József, Horváth Renáta, Imre János, Kakukk Lajosné, Kámán János, Karácsonyi Rudolfné, Kelemen Imre, Kelemen László, Keskeny László, Kollár István, Koloszárné Vadász Zsuzsanna, Koltai Mária, Kontra Györgyné dr., Korbély Lászlóné, Korom Ildikó, Koskovics Istvánné, Kovács Erzsébet, Kovács László, Krétai Béla, Lehrmayer György, Lõrincz Gáborné, Madaras Attila, Márkus György, Nagy István, Nagy Kálmánné, Nagy Lászlóné, Nagy Nándorné, Nikolicza József, Nyul László, Oláh-Gránic Katalin, Olasz Dezsõ, Ónody Gyula, Palaga Istvánné, Pálfalvi László, Pandur István, Papp Lászlóné, Pappné Fehér Julianna, Pesztenlerer Lajosné, Ráczné Weszter Éva, Rádli Tamás, Sabján István, Sajben Györgyné, Seymann Lajosné, Simigla Gyuláné, Skoumal Istvánné, Szabó Györgyné, Szabó Imre, Szöllõsi Imre, Toncsa Jánosné, Varga Gyöngyvér, Vasvári Adrienn, Volfárt Ferencné, Walter László, Zékány József. 2

3 ÉRDEKEGYEZTETÉS AZ IRM-BEN Hszt-ügyek, bérek és juttatások, elszálló üdülõk A leköszönõfélben lévõ Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter részvételével ülésezett december másodikán a tárca érdekegyeztetõ tanácsa (IRÉT). Az ülésen három napirendi pont megtárgyalása szerepelt: a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)-hez benyújtott módosítások, a jövõ esztendei bér- és juttatási-rendszer kilátásai, valamint a dobogokõi és a balatonllellei üdülõk helyzetének megtárgyalása volt tervbe véve. A Hszt-hez benyújtott módosítások közül a parlament elfogadta az egyenruha viselésének szigorítását. Vagyis, hogy egyenruhát politikai rendezvényen csak a szolgálatban lévõk illetve a rendõrséget képviselõ személyek viselhetnek. A válaszható juttatások (cafetéria) vonatkozásában Draskovics Tibor azt ígérte, hogy a juttatások éves összege nem lehet kevesebb, mint az illetményalap ötszöröse és több, mint a huszonötszöröse. Ez megközelítõleg legkevesebb forintnak megfelelõ összeget jelent. Lapzárta után megtudtuk A december 2-án tett ígéret ellenére december 07-én a Parlament a következõ rendelkezésekkel fogadta el a Hszt. módosítását: (4) A természetbeni juttatás éves összegét ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik a miniszter, illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok fõigazgatói utasításban határozzák meg, az azonban nem lehet alacsonyabb az illetményalap háromszorosánál, és nem lehet magasabb az illetményalap tizenötszörösénél. A továbbiakban Draskovics Tibor miniszter kifejtette, hogy a kormány célja a bérek vásárlóerejének megtartása, amit elsõsorban adócsökkentéssel, másodsorban a béren kívüli juttatások rendszerével, illetve egyszeri juttatásokkal kívánnak fenntartani. A miniszter kifejtett álláspontja szerint a 2009-es szint azonban nem tartható fent, mert az csak a 13. havi illetmény kompenzálására szolgáló egyszeri juttatás volt. A gazdasági válság az állami költségvetésben természetébõl adódóan jövõre jelentkezik, ezért a 2008-as szint megtartását tervezik. A kormányból távozó miniszter számításai szerint az adócsökkentéssel a kollégák kétharmada jobban jár. (Arról nem szólt, hogy mekkora összeggel jár jobban!) Ezután beszélt arról is, hogy a rendõrségnél mintegy személy rosszabbul jár, az õ jövedelmük, jövõre nem éri el a kívánt szintet, nekik megoldást kell találni. Szó esett még arról, hogy forintos fizetés határig járó két részletben történõ juttatás kifizetésének jobb elosztása megoldást jelenthetett volna az alacsonyabb jövedelmûek jövõ évi problémáira. A BRDSZ fõtitkára felvetette, hogy a kormány és a sztrájkbizottság között született megállapodásnak az egész országra kiterjedõ hatással kell lennie. Kérdésként vetette fel: milyen lesz pontosan a béren kívüli juttatások rendszere, mi lesz a 2009-re ígért 13. havi illetményt kompenzáló pénz elvonása miatt keletkezett bércsökkenés visszautalásával, amire Draskovics Tibor miniszter ígéretet tett? A munkáltató képviselõi a fõtitkár asszony kérdésére reagálva elmondták: a 2010-es állami költségvetésben a bérekhez szükséges összeg rendelkezésre áll, azonban az csak a béren kívüli juttatások as szintjének biztosításához elegendõ. A miniszter szerint a jövõ évi jól jár nem jár jól határ hozzávetõleg forintnál kezdõdik. Az ennél kevesebbet keresõk jövõ évi bérének kompenzációjának megoldására további szakértõi egyeztetéseket javasolt. Dr. Bárdos Judit a jelenlevõ szakszervezetek nevében megkérte a minisztert, hogy ne hárítsa az adócsökkentés jótékony hatásaiból nem részesülõk iránti felelõsséget a szakszervezetekre, hanem fizesse ki, amit megígért, a forint alatt keresõk problémáját oldják meg a szakértõi tárgyalások során. A miniszter erre a kérdésre reagálva közölte, a kormánytól felhatalmazást kapott, hogy a jövõ évben rosszabbul járók bérének kompenzációjáról tárgyaljon. Erre az esedékes szakértõi egyeztetéseket követõen kerülhet sor. Feszült légkörben került sor a dobogokõi és a balatonllellei üdülõk helyzetének megtárgyalása. A minisztérium álláspontja szerint azért kell a két volt BM-üdülõt eladni, mert a mûködtetésükhöz szükséges 400 millió forint a rendõrség költségvetésében nem áll rendelkezésre, ezért ezeket nem lehet átvenni a Központi Szolgáltatási Fõigazgatóságtól (KSZF). A fõigazgatóság is azért akar megszabadulni ezektõl, mert nincs rá elõirányzata, de a rendõrségnek sincs. Ráadásul az üdülõk felújítása további körülbelül egymilliárd forintba kerülne, ami szintén nincs a költségvetésbe tervezve. Amíg a finanszírozási kérdésekre nincs válasz, addig nincs értelme az üdülõk átvételérõl beszélni. Az állításokkal szemben a BRDSZ fõtitkára szerint a kormány 13 üdülõt megtartott, és csak a két volt egykori belügyi üdülõktõl akar megszabadulni. A rendõrség úgy nyilatkozott, hogy átvenné az intézményeket, ráadásul a mûködtetési költségük jelentõs része a bevételekbõl finanszírozható lenne, a felújítás pedig jelenleg nem létszükséglet. A Hszt. elõírja hogy a rendõrségnek kötelessége az állomány rekreációját biztosítani, amit nem tud megoldani. Erre is megoldás lenne az üdülõk átvétele. Ráadásul a BRDSZ tudomása szerint a KSZF bérköltséggel együtt vette át az üdülõket. Amennyiben a kormány valóban csak a két egykori BM-üdülõt adja el, abból botrányt csinálok válaszolta a miniszter. Személy szerint támogatja az átvételt, 3

4 de meg kell találni a mûködtetés forrásait. Végezetül a miniszter megköszönte a szakszervezeteknek a felelõsségteljes, konstruktív kritikát gyakorló együttmûködést. Ezek után az Igazságügyi és Rendészeti Érdekegyeztetõ Tanács ülésén, a miniszter távollétében Turi András szakállamtitkár válszolt szakszervezetek által felvetett aktuális kérdésekre, felvetésekre. Befejezésképen, csupán a szakállamtitkártól kapott válaszokat ismertetjük: A hûségpénz nyugdíjba való beszámítására nincs lehetõség, viszont az abból vont nyugdíjhozzájárulás nem helyes, ennek utánanézet. A diákönkormányzatok jogalkotási folyamatokba történõ bevonását nem tervezik. A szakközépiskolák formaruhájának alkalmatlansága ügyében a miniszter reggel adott utasítást a formaruhák megvizsgálására és a hiányosságok javításának lehetõségére. Az elõzõ évekrõl bentmaradt szabadságok sorsáról szólva megtudható volt, hogy erre törvényi szabályozás van. A meghatározott ideig ki nem vett szabadságok elvesznek, nem lehet azokat évekig görgetni, mert az jogszabályellenes. A saját gépjármûvel munkába járók költségtérítésének 9 forint/km-rõl 15 forint/km-re emeléséhez hiányzik a költségvetési fedezet. A rendõrségi dolgozók Állami Egészségügyi Központban (ÁEK) történõ külön kezelését a tárca is szeretné elérni. Ígéret hangzott el: a minisztérium vezetõi felveszik a kapcsolatot az ÁÉK vezetésével. A szakközépiskolákban dolgozó hivatásos állomány magánnyugdíj-pénztári befizetések kiegészítésének hiányáról nem érkezett hozzájuk panasz. A Magyar Állam Kincstárba áthelyezett kollégák 3-5 év halasztást kapnak a versenyvizsga letételéhez. Az egészségügyi Felülvizsgálati (FÜV) rendeleti eljárások során, mindig az aktuális jogi szabályozás szerint kell eljárni, vagyis a folyamatban lévõ ügyekben is azokat kell alkalmazni. Megjegyezte: a FÜVrendeletet a szakszervezetek elõzetesen véleményezésre mindig megkapják. (Az már más lapra tartozó kérdés, ha szakszervezetek által küldött észrevételeket, javaslatokat nem vették figyelembe!) 4 DR. BÁRDOS JUDIT, A BRDSZ FÕTITKÁRA Mottó: A jövõ azoké, akik látják a lehetõségeket, mielõtt azok nyilvánvalóvá válnak. (John Sculley) Nyertünk és veszítettünk! Amikor készültünk erre a napra, akivel beszéltünk hirtelen felkapta a fejét: már húsz év telt el! Ha jobban belegondolunk egy ember egyharmad élete! október 28-án alakult meg a Belügyi Dolgozók Szakszervezete, megtörve a monolitás keretét, leválva a nagy egészrõl, hogy a továbbiakban önállóan, senkinek sem kiszolgáltatva, pártirányítást mellõzve, a hivatásosokat is teljes jogú tagként befogadva, igazi szakszervezetként élje tovább a mindennapjait. Akkor egyikünk sem gondolta és nem is gondolhatta, hogy húsz esztendõvel a szakszervezet háta mögött, számot vetve az addig történt eseményekkel milyen furcsa megállapításokat tehetünk. Azt már biztosan állíthatjuk, az akkori alapítók jó döntést hoztak. Nem azért mert magam is közéjük tartozom, hanem mert a döntés után az eltelt évek igazolták, hogy a rendvédelem területén is szükség volt és ma még jobban szükséges, hogy az érdekképviseletek jelen legyenek. A pénz az úr A problémákat illetõen nem sok minden változott évben 1000 fõ részére megtörtént a civilesítés, azóta minden évben az éppen aktuális miniszter nekifutott ennek a feladatnak, de a szembenálló erõk ellenállását látva visszakozott. Akkor még lehetett hivatkozni a szocializmus egyesek szerint a kommunizmus kezdeti maradványaira, de egyre távolodva a rendszerváltás idõszakától mára ez a hivatkozási alap már aktualitását veszítette, hiszen teljes egészében a pénz uralja az életünket. Ennek rendelnek alá mindent, furcsa kapitalizmust épít fel az ország tõl mûködik jogi tanácsadó szolgálatunk. Jogászaink, ügyvédeink az eltelt 20 évben több ezer ügyben jártak el, képviselték a kollégákat és védték õket büntetõperekben ban elõször, majd több alkalommal is megmérettetett közalkalmazotti körben a tanácsválasztásokon a BRDSZ. Minden alkalommal reprezentativitást szerzett országosan a rendvédelmi ágazatban, így a rendõrségen is ben ismét próbatétel elé állítja tagságunkat, mert közalkalmazotti tanácsválasztásra kerül majd sor, s mi ezt az akadályt is sikerrel szeretnénk venni. A mai napig vitát képez, hogy a munkáltató hozzájárul-e ahhoz, hogy a megélhetésük érdekében a rendõrök a szabadidejükben külön munkát vállalhassanak. Ha a rendõr fõállásban kellõen keresne és nem kényszerülne sem házon kívül sem házon belül maszekolni, akkor nem is lenne probléma ban sajtótájékoztatót tartottunk az akkori állami költségvetés tárgyalása elõtt és kértük az országgyûlési képviselõket, hogy a tárgyalások során legyenek tekintettel a rendõrség kritikán aluli bérviszonyaira. Már akkor felhívtuk a

5 figyelmet, hogy a szánalmasan kevés fizetés miatt sokan hagyják el a rendõrség kötelékét. A bérgondok mellett a mûködõképesség fenntartásának, a dologi kiadások vészes szûkösségének napi gondjaival is meg kell küzdeni ben a belügyi közalkalmazottak kinyilvánították, hogy végre bérkérdésekben is szeretnének nagyra nõni. Hogyan is van ez? Hány év is telt el? Az elmúlt idõszak nem volt elég, hogy az éppen aktuális kormányzat végre felismerje: mûködési költség nélkül csak vegetálni tud egy szervezet. Bekövetkezett az a senki által el nem képzelhetõ helyzet, hogy a rendõrség tartozik soksok millióval a beszállítóknak, lezárhatják a gázt és a villanyt, a telefont. Ahogy minden alkalommal, most 2009-ben is ki kell nyilvánítani, hogy béreket pontosan fogják fizetni. Köszönjük a születésnapi ajándékot! Pihenni is kell 1993-ben megszûntek az üdülõbeutalók, az állam megkezdte a kivonulását a kedvezményes üdültetési üzletágból. Ezt figyelembe véve szakszervezetünk egyre inkább kereste azokat a megoldásokat, hogy tagjai részére nagyon kedvezményes üdülési lehetõségeket kutasson fel, s saját üdülõvagyonát is gyarapítva jelenleg három üdülõ képezi ennek alapját, ezzel a feladatával a mai napig nem hagyott fel ig mûködtek a volt BM-üdülõk. Áruk megfizethetõ volt, de a BM megszûnésével egyidejûleg ezeket is központi kezelésbe vonták. Költségvetési okokra hivatkozva a kormány január 1-jétõl meg kívánta szüntetni a központi üdülõhálózat kezelését, az egészet vállalkozókkal szerette volna üzemeltetni. Miután a szakszervezetünk a háttérben mutyit sejtve errõl a közvéleményt tájékoztatta, a MEH eredeti szándékától eltérõen nem január 1-jétõl, hanem majd csak évtõl szeretné ezt a tervét megvalósítani tavaszán frigyre léptünk a határõr szakszervezettel, de mint nagyon sokan ebben az országban, nem vettük figyelembe azt, hogy a társszakszervezet miként szocializálódott az elmúlt évtizedek alatt. Így a magyar átlagidõt is túlszárnyalva, két év eltelte után szétváltunk egymástól. Még mindig nem sikerült házon belülre engedni a civil munkavédelmi felügyelõket, hiszen akkor kiderülne, hogy az eltelt sok esztendõ alatt sem tudtuk az életveszélyes munkahelyeket felszámolni. Nyereség és veszteség Ha számot vetünk az elmúlt 20 esztendõvel, hogy mit vesztettünk, mit nyertünk, érdekes eredményt sikerül bemutatni. Amit nyertünk: a BDSZ, majd BRDSZ mások minden igyekezete ellenére mûködik és dolgozik, és egyes tisztségviselõinek köszönhetõen, talán pozitív irányba megkezdte a tagsági építkezést is, a fiatalok szeretete lehetõséget adott és ad, hogy céljainkhoz õket megnyerjük, hogy közénk jöjjenek, szakszervezetünk rossz házasságából tanulva óvatosan, de céljait szem elõtt tartva keresi, és meg is találja azokat a partnereit, akikkel kapcsolatát szorosabbá fûzve építkezhet tovább, a BRDSZ mások megalázó nyilatkozatait figyelembe sem véve továbbra is a tárgyalások, az egészséges, mindkét félnek megfelelõ kompromisszumok útján kívánja a felmerülõ problémákat rendezni. Csak a végsõ esetben nyúlt és fog nyúlni azokhoz az eszközökhöz, amelyek a tagjainak a rendelkezésére állnak, a demonstrációhoz, tüntetéshez. Teszi ezt annak ellenére, hogy a kor fiataljai már a radikalizmus irányába szocializálódtak, s tapasztalataik alapján igazából el sem tudják hinni, hogy a tárgyalások eredményeket hozhatnak. Amit vesztettünk: elvesztettünk több ezer kollégát, akik megváltak a testülettõl és ezzel olyan emberi és szakmai ûrt, vákuumot hagytak maguk után, hogy ez évekig nem szüntethetõ meg, megszüntették a 13. havi illetményünket és 2010-tõl megadóztatják a béren kívüli juttatásainkat is. Elvesztettük a bizalmunkat abban, hogy a megkötött megállapodások nemcsak a szakszervezeteket kötik, hanem az aláíró másik felet is, aki többnyire kormányzati pozícióban van, velünk fizettetik meg az eddig a munkáltatókat terhelõ járulékokat, de elfelejtették elmondani, hogy úgy járunk mint a személyi jövedelemadó bevezetésénél, hiszen azt sem bruttósították fel a második évtõl, Sajnos egyéb vesztességeink mindig miniszterekhez köthetõk: már nincsenek bölcsõdék és óvodák, klubok, megszûnt a könyvtár: köszönjük Sándor! kaptunk egy Lajost, majd õ bársonyszékbe kerülve megkezdte és mások be is fejezték a kórházunk felszámolását: köszönjük Gábor! elvonták a jóléti célokat szolgáló ingatlanokat, jelenleg az enyészet vette át a jó gazda szerepét: köszönjük Mónika! valaki megkívánta a Duna Palotát, ez év végén be is zárják, az ott dolgozókat elbocsátják: köszönjük kormány! Mindezek ellenére köszönjük: minden szakszervezeti tagunknak, hogy nálunk kívánt tag lenni, itt maradt és nem kíván elmenni, hogy támogatja munkánkat, mert az- 5

6 2009. december zal is tisztában van, hogy az érdekképviselet érte van és nem öncélú szervezõdés, hogy tudja, problémáit igyekezünk megoldani és ha kell szociálisan segítjük, hogy hatékonyan mindig tanulva kíván közösségünkben tevékenykedni. E húszéves születésnapon örülünk annak, még egyszer köszönjük: minden támadás ellenére mi lehettünk az elmúlt év decemberében a leggazdagabb kurtizánok, akik több mint hat milliárd forintot hoztak az ágazatnak, hogy kérõ szóra felvette Kuncze miniszter a telefont és segíteni próbált a Duna Palota ügyében, támogatta Jauernik államtitkár, hogy bekerüljön a Hszt-be a tûzoltók túlóraigényének az elismerése, Juhász miniszter úr közbelépett az üdülõk elidegenítésének megakadályozásánál, s Szabó Endre a SZEF volt elnöke is megtett mindent ennek érdekében, Bencze Józsefnek, hogy a rendõrség talán átveszi a dobogókõi és a lellei volt BM-üdülõt, hogy tudja teljesíteni jogszabályba foglalt kötelezettségét a munkavállalók rekreációját illetõen. E keserédes számvetés után köszönetet mondok tagjainknak. Együtt könnyebben vészeljük át majd a bajokat. Ha barátaink, akkor velünk ünnepelnek, ha pedig volt és jelenlegi munkáltatóink, akkor köszönöm, hogy elismerik munkánkat és továbbra is együtt keressük a megoldásokat. Végezetül álljon itt Mahatma Gandhi-tól egy idézett: Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz. DR. AVARKESZI DEZSÕ, AZ IRM ÁLLAMTITKÁRA Mindannyiunkért mûködik a szakszervezet Ebben az évben nagyon sok ünnepségre került sor, sok megemlékezésre, 20 évvel ezelõtti eseményekre. Ahogy mondják, a csodák éve volt Európában, Magyarországon. Sok minden úgy megváltozott, ahogy néhány évvel elõtte nem is álmodtuk volna. Gondoljunk csak a határnyitásra, a berlini fal leomlására, a Magyar Köztársaság létrejöttére és ilyen eseményekre is, mint az önök szakszervezetének a megalakulása, amelyik szintén ebben az évben, 1989-ben vált lehetõséggé. Ez a szakszervezet úgy érzem mindig hû maradt a hagyományaihoz. Ez a szakszervezet mindig a tárgyalás útját választotta, mindig nagyon fontosnak tartotta a munkabéke megõrzését. Ezt én a kormány nevében és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium nevében is õszinte tisztelettel köszönöm önöknek, azt hiszem, sok mindent éppen ezzel lehetett elérni az utóbbi években. Hasonló célokért dolgozunk 6 Talán nem véletlen az sem, hogy ennek a szakszervezetnek az az alapelve, hogy együtt erõsebbek leszünk, érted, értem, mindannyiunkért, azaz értünk mûködik. Több területet fog át ez a szakszervezet, és bár volt talán sikertelen frigy is, de jól tudnak együttmûködni az érdekvédelem területén. Meg kellett felelni a kihívásoknak, többek közt azoknak, amik a kormány részérõl érkeztek. A tárgyalásokon a másik oldalon ülõk hasonló célokért próbálnak dolgozni, persze más feltételek között. Ezek az évek az átlagosnál is nehezebbek. A válság, amelyik az egész világot érintette és Magyarországot nagyon erõteljesen megrázta, nem múlik el nyomtalanul a munkavállalók, munkáltatók viszonyában sem. Nem lesz elbocsátás Higgyék el, ha a kormánynak vannak prioritásai, akkor ezek közül az egyik legfontosabb a közrend, a biztonság megõrzése és erõsítése. Amikor ez a kormány megalakult, akkor a versenyképesség megteremtését, a szolidaritást, és a biztonság megerõsítését tûzte ki célul. Nem fog csökkenni az a költségvetés, ami a mi területünkre vonatkozik. Ebben az évben is megpróbáltuk elérni, hogy az a megállapodás, amit tavaly megkötöttünk, mûködjön, alapjait betartsák. Ezzel, hogy ilyen költségvetést tudunk elfogadni, azon kevés területek közé fog tartozni a rendészet, ahol nem lesz elbocsátás, sõt, azt szeretnénk, ha növekedne az itt dolgozók létszáma. Azokat a rendészeti programokat, amelyeket idén elkezdtünk, jövõre tovább akarjuk vinni, ennek is meglesz a fedezete. Plusz egy havi bér Ez a szakszervezet nemcsak azért küzdött az elmúlt években, évtizedekben, hogy a rendészeti dolgozók élethelyzetét javítsa, hanem, hogy magának a szervezetnek a mûködõképessége se kerüljön veszélybe. Egy szakszervezet számára az a legfontosabb, hogy milyen életminõséget tudnak biztosítani a tagjaiknak, az általuk képviselt dolgozóknak. Amikor a nyugdíjasoknál a 13. havi nyugdíjat, és a 13. havi juttatást nem

7 tudja biztosítani a központi költségvetés, akkor arra törekedtünk, hogy ezt a cafetéria-rendszerben pótolni lehessen ben két olyan intézkedést tervezünk, amelyek segítségével õrizni tudjuk az itt dolgozók, a munkavállalók jelenlegi juttatásainak színvonalát. Az egyik az adócsökkentés. Ez azt jelenti, Én lehettem a BDSZ elsõ elnöke. Nagy megtiszteltetés volt. Nekivágtam az óriási munkának, hogy ezt a nagy szakszervezetet vezessem. De egyedül nem ment mondja a nóta is. Nekem voltak olyan segítõim, akik ezt sikerre vitték. Úgy érzem, hogy abban az idõben már megalapoztuk a mai BRDSZ-nek, hogy nagyon jól felkészült, ügyesen átgondolt dolgokkal mentünk a szakmai vezetõ felé, ezért volt sikerünk. Akkor alakult meg a Belügyminisztériumon belül a Független Rendõr Szakszervezet. Olyanok voltunk, mint két jó testvér. Állandóan vitáztunk, veszekedtünk, de mikor a közös célért kellett dolgoznunk, akkor ott álltunk, és együtt dolgoztunk. Visszaemlékezem a szakmai vezetõkkel való kapcsolatra: a tárgyalóasztal két oldalán ültünk, de mikor a szemük közé néztem, azt vettem észre, ugyanazt szeretnék, mint mi. Az embereken való segítést. Csak õket nagyon sok minden megkötötte. Az alapszervezetektõl is azt hallottam, hogy a helyi vezetõkkel is nahogy a területen, az ágazatban dolgozók százaléka az adócsökkentés révén 1-1,5 havi bérrel többet fog kapni. A másik, hogy a sztrájkbizottság, és a kormány közötti megállapodás alapján jövõre a 340 ezer forint alatt keresõknek pótlást tudunk adni két részletben a januári és a márciusi fizetéssel. Ez éves szinten 98 ezer forintos bruttó többletet jelent. Ehhez persze kellett az, hogy a szakszervezetek keményen tárgyaljanak, kiharcolják ezeket a juttatásokat. Jövõre valóban lesz kedvezõtlen változás minden munkavállalónál a cafetéria-rendszerben, de sikerült elérni, hogy a ruhapénz adómentes maradjon. DR. HORVÁTH FERENCNÉ, A BDSZ ELSÕ ELNÖKE Csak a szépre emlékezünk Azt, hogy a jelenlegi BRDSZ milyen erõs, az is mutatja, hogy mi kétszer születtünk meg. Egyszer az 1980-as évek közepén, amikor külön volt budapesti alapszervezet, annak egy vezetõsége, és külön voltak a megyei rendõr-fõkapitányságok alapszervezetei. Petõfi szavai jutottak eszembe: Mit is mondok elõször is, kedvest, szépet neki és jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat Azért szebb gondolat, mert az életben a múlt megszépül. Csak a szépre emlékezünk. Pedig jól tudjuk, hogy ezt a munkát nagyon keservesen kezdtük el. Sikerülnie kell A 80-as évek közepéig a megyei rendõr-fõkapitányságok alapszervezetei a megyei közalkalmazottakhoz tartoztak. Jó helyünk volt, szerettünk ott lenni, õk is szerettek bennünket. Sajátos helyzetünkre azonban nem tudtak választ adni. Ezért mi, pár megyei vezetõ, feljöttünk Budapestre és segítséget kértünk a vezetõ szakszervezettõl. Amikor elhatároztuk, létrehozunk egy egységes országos szakszervezetet megkaptuk a segítséget Rajnai úrtól és Szabó Endrétõl. Azt szokták mondani, hogy amit nagyon akar az ember, és õszinte szívvel akarja, az elõbb-utóbb sikerülni fog, csak nem szabad a munkát abbahagyni, belefáradni ban megtettük alapító közgyûlésünket. Ezért mondtam, hogy kétszer születtünk. Nem volt könnyû: kezdtük az alapszabályunkkal, a munkabérrel, a 40 órás munkahéttel, a ruhapénzzel, a túlórával, a sztrájkjoggal, a jogokkal és kötelességekkel. Egységes erõt képviseltünk az egész országban. Ezért egy kicsit talán nem találok jobb kifejezést nem az, hogy féltek tõlünk, de tekintélyt harcoltunk ki. A rendszerváltás szétzilálta a szakszervezeteket. Mi akkor sem hagytuk abba, újból kezdtük, beléptettünk. Mindenkinek külön belépési nyilatkozatot kellett adni, a mi szakszervezetünk létszáma emelkedett. A Belügyminisztériumban mi lettünk a legnagyobb szakszervezet, kiharcoltuk magunknak, hogy tárgyalópartnernek tekintettek bennünket. Egyedül nem megy gyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. Itt mondok utólag is köszönetet azoknak, akik akkor a szakmai részrõl segítettek bennünket, és Szabó úrnak, aki mint SZEF-vezetõ, nagyon sokat segítette a gyerekcipõben járó kis BDSZ-ünket. Az égi kávéházban Hálás köszönetet mondok az alapító tagoknak, az akkori tisztségviselõknek és köszönetet mondok azoknak is, akik a továbbiakban tovább vitték a munkánkat, folytatták azt a harcot, amit mi elkezdtünk. Befejezésül engedjenek meg egy gondolatot: ma az égiek kávéházában, vagy ha nem a kávéházban, egy teremben együtt ülnek azok, akik már ezt nem érhették meg. Akik szívvel-lélekkel dolgoztak velünk. Lehet, hogy ebbe is belefáradtak. Szinte látom õket: most ott ültök, mosolyogva néztek le ránk, és azt mondjátok, szép munka volt, gratulálunk, további sikereket kívánunk nektek! Köszönöm nektek, mert nélkületek mi sem ünnepelhetnénk. 7

8 SZABÓ ENDRE, A SZEF VOLT ELNÖKE A harc nem hiábavaló december Jelen voltam a szülõszobában, amikor a BDSZ, a mai BRDSZ megalakult. Most, húsz év multán, bár nem volt problémamentes az ifjúkor, azt mondhatjuk, hogy szakszervezetük becsülettel helytállt az érettségi vizsgán. A BRDSZ ma ismert és elismert résztvevõje a magyar szakszervezeti mozgalomnak, sõt a hazai közéletnek is. Az elmúlt két évtizedben számos kihívással kellett szembenézniük a szakszervezeteknek. A korábbi szakszervezeti struktúra felbomlott és a BRDSZ-hez hasonlóan több száz új szervezet jött létre. Az önállósodás érthetõ törekvés volt az egyes foglalkozáscsoportok részérõl, az atomizálódás azonban azt a veszélyt is magában hordozta, hogy legyengül, erõtlenné válik az egységes szakszervezeti fellépés. A BRDSZ felismerte ezt a helyzetet, s miközben aktívan építette saját szervezeti bázisát, kereste az összefogás lehetõségét, elsõsorban a közszolgálat más szakszervezeteivel. Egyik alapítója volt a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének, majd késõbb tagja lett a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának. Ebben a szövetségben a BRDSZ rangját és elismertségét mutatja az, hogy ma ennek a konföderációnak egyik alelnöke Bárdos Judit, a BRDSZ fõtitkára. A rendszerváltozás azonban nem csupán szervezeti jellegû lépéseket jelentett, hanem a korábbi szakszervezeti felfogáshoz és gyakorlathoz képest gyökeresen új gondolkodásmódot, tartalmi és eszközrendszeri követelményeket támasztott a szakszervezetek tisztségviselõivel, sõt tagságával szemben. A szakszervezetek vívódásából, töprengésébõl, nem egyszer belsõ vitáiból csupán egy témára utalok. Miként viszonyuljanak a szakszervezetek azokhoz folyamatokhoz, amelyek a társadalmi, gazdasági átalakulást jelentették, s amelyek komoly megpróbáltatásokat, nem egyszer súlyos érdeksérelmeket és károkat jelentettek a munkavállalók, köztük a közszféra foglalkoztatottai számára? A 8 szembeállást, a szívós konfrontálódást válasszák a hatalommal szemben, vagy a kompromisszumok, a megegyezésre törekvés útját járják? A meglévõ társadalmi feszültségeket gerjesszék, vagy a társadalmi stabilitásra törekvést igyekezzenek elõmozdítani? A szakszervezetek alapvetõen az utóbbit választották, sokszor súlyos kompromisszumok elfogadásával is. Ez a magatartás természetesen következett abból is, hogy létszámuk, erejük, ütõképességük jelentõsen meggyengült, de alapvetõen a társadalmi felelõsségérzet motiválta cselekedeteiket. Ez jellemezte a BRDSZ érdekképviseleti politikáját is. Túlzott pozitív illúziók A szakszervezeteknek jelentõs szerepük volt abban, hogy az átalakulás, sõt az azt követõ idõszak kemény próbatételei sem váltották ki a társadalmi béke felbomlását. Természetesen az utókornak jogában áll majd ítéletet mondani arról, helyesen cselekedtünk-e. Ha húsz évvel ezelõtt, valaki azt kérdezte volna tõlünk, milyen körülményeket vízionálunk a 20 éves évfordulóra, bizonyára optimistán nyilatkoztunk volna. A társadalom többségét pozitív várakozás, sõt, sok esetben túlzott illúziók jellemezték. Nem tagadva a két évtized kedvezõ fordulatait, ma mégis csalódottak vagyunk. Az ország súlyos gazdasági és morális válságot él át. Az okok között hangsúlyos az a mai közéletet jellemzõ csatározás, szembeállás, minõsíthetetlen stílus, amely fõként a pártok közötti viszonyban jelenik meg, generálva a társadalmi megosztottságot, mételyezve a közpolitika úgyszólván minden szegmensét. Ez az állapot károsan befolyásolja a társadalmi párbeszédet, különösen a civil szervezetek magatartását, de nem kíméli a szakszervezeteket sem. Hogyan tovább? A hatalommal való éles szembeállás, a csak konfrontáló magatartás és eszközrendszer legyen-e a követendõ út, vagy a határozott, a szükséges estekben a nyomásgyakorlást is alkalmazó, konstruktív és megállapodásra törekvõ magatartás? A helyzet kétségtelenül jogos indulatokat válthat ki, de a józan mérlegelés és racionalitásérzék nem mellõzhetõ. A szakszervezeteket érintõ kihívások között ma jelen van egy felerõsödõ új veszély. Az egészséges integrációra törekvés helyett a szakszervezetek közötti megosztottság, esetenkénti szembeállás, egymás kárára elkövetett pozíciószerzés. Ha a mozgalom nem lesz képes felülemelkedni ezen, súlyos csapást mérhet önmagára. Köszönöm együttmûködésüket és támogatásukat, amit a SZEF munkájához, s az én elnöki tevékenységemhez nyújtottak. Ha ma egy kissé szomorkás is a hangulatunk, ha nem is lehetünk felhõtlenül elégedettek az eredményekkel, az önbecsülésünket nem szabad feladni. A szakszervezetek, a BRDSZ kiállása, harca nem volt hiábavaló. Nélkülük a károk még súlyosabbak lettek volna. Harcos vezetõ A nehézségek, az esetenkénti kudarcok nem szabad, hogy megadásra, sokkal inkább aktívabb és elszántabb munkára kell, hogy ösztönözzenek bennünket. Több mint egy évtizedet dolgoztunk együtt fõtitkár asszonnyal. Köszönöm