A közigazgatási reform indokai és egyes megvalósíthatósági tényezők

Átírás

1 Dr. Németh Jenő Ny. Közigazgatási hivatalvezető, IDEA kistérségi munkacsoport vezető A közigazgatási reform indokai és egyes megvalósíthatósági tényezők Az itt bemutatott szakértői összeállítás, vélemény célja, hogy hazánk közigazgatási reformjának (racionalizálásának) elkerülhetetlen szükségességét indokolja, a változtatás tartalmi elemeit, irányait felvesse, valamint vázlatosan bemutassa egy korszerűsítési program egyes indítékait, lehetőségeit, megoldásait. A Magyar közigazgatás jelenlegi helyzete A nemzetközi gyakorlatban a fejlett közigazgatással rendelkező államokban mindig is hozzá tartozott a közigazgatást érintő korrekciós, racionalizálási, és innovációs tevékenység. A változtatások során törekedtek innovatív megoldásokat, működési formákat, struktúrákat kialakítani, s a korszerűsítési megoldások jól visszatükrözték egy hatékonyabban működő állam funkcióit, a korszerű hatalomgyakorlás, közszolgáltatás mikéntjére vonatkozó elképzeléseket. A magyar közigazgatásra vonatkozó változtatási igényeket az utóbbi időben egyre többen fogalmazzák meg hol államszervezési, (politikai) hol szakmai indítékból. Egyre többen értenek egyet azzal, hogy hazánk közigazgatását, egyrészt a hierarchikusság és a formalizáltság, másrészt a hatékonyságot gátló decentralizáltság, elaprózottság, kiegyensúlyozatlan szerkezetiség, és a befejezetlenség jellemzi. Az elmúlt húsz év során az egyes közigazgatási szervezetekhez történő feladat- és hatáskör telepítés sok esetben nem szakmapolitikai meggondolásokon és racionalitáson, hanem döntően politikai alkukon alapult. Az is igaz viszont hogy a közigazgatás strukturális, szervezeti, működési korszerűsítése, valamint a feladat és hatáskörök felülvizsgálata, újra telepítése szavakban napirenden van, azonban szakmai vakságot okozó politikai szemben állás következtében a különböző törekvések ez idáig nem vezettek érdemi eredményre, ezért a közigazgatásuk leamortizálódott.

2 A rendszerelvű, strukturális problémák mellett a közigazgatási szervezetek, hivatalok vezetési munkája, ritka kivételtől eltekintve úgy szintén alacsony színvonalú. A változtatásra, korszerű szervezetfejlesztésre, a politikai igény, támogatottság is elégtelen. A szervezeteken belül és a szervezetek között gyenge az együttműködési hajlandóság, a kooperáció. A feladatokhoz, különösen a döntésekhez való ragaszkodás a hierarchiában egyre feljebb érve kiváltképp észlelhető. A folyamatos átszervezések során a feladatok átstrukturálása nem járt együtt megfelelő minőségi átalakítással, valamint az erőforrások racionalizálásával, arányos humán erőforrás változásokkal (csak elvétve történt korszerű szervezetfejlesztés, racionalizáció). A közigazgatásnak az államigazgatási és önkormányzati alrendszerre összehangolatlan. Az állampolgárok számára e területen az eligazodás sok esetben átláthatatlan. Közigazgatási rendszerünk szempontjából a legnagyobb probléma az, hogy (lényegében) formálisan működik a legyengített, és politikai játéktérré vált területi (a megyei) közigazgatás. Az egész közszférában, érdemben nincs sem szakmai, sem törvényességi felügyelet. A helyi szerveknél eluralkodott az esetlegesség, magára hagyatottság. A közigazgatás területi szerkezete mindenkor sajátos államszervezeti összefüggések keretében jelent meg. A magyar államiság hosszú történeti fejlődése során sokféle, eltérő jellegű és tartalmú területi felosztás, közigazgatási struktúra volt jellemző. A társadalmi, gazdasági és politikai rendszerek változásaikor szinte mindig újragondolták a közigazgatási berendezkedés egészét, avagy egy-egy elemét. A különböző időszakokban az éppen aktuális hatalmi-politikai érdekeknek megfelelően. A megyék feletti regionális igazgatás a magyar közigazgatás- és tértörténet legproblémásabb része. A közigazgatási régió nem egyszerűen nagyságrendi, térmennyiségi, hanem elsődlegesen államszervezeti, funkcionális és strukturális kérdés. A régió a magyar politikai és tudományos gondolkodásban elsősorban azt jelenti, hogy a központi igazgatás közé milyen területi szint alakítható ki. A történeti, társadalmi, gazdasági, politikai változásokkal mindenkor más-más formát ölthetett a területi szint problematika, de kialakíthatóság alapkérdése változatlan maradt. Milyen módon, milyen hatáskörrel, milyen területi keretek között jöjjön létre és működjön a központi szint alatti területi-funkcionális egy- 2

3 ség. Ma a regionalizmus problematikája- az EU tagság (és a globalizmus hatása) következtében is új módon vetődött fel. A koncepcionálást, tervezést szolgáló kutatások, illetve politikailag direktebb módon befolyásolt törekvések több (legtöbb esetben aktuál politikai) eltérő felfogású koncepciót eredményeztek. Rendszerváltás ( ) alapvető területi reform nélkül történt. Pedig a rendszerváltás magában hordta egy versenyképes közigazgatási területi reform lehetőségeit is. Az akkori politikai erők valószínűleg úgy ítélték meg, hogy a közigazgatás végrehajtott változása, s azon belül a települési önkormányzatok szerepének szinte abszolutizálása nagyobb lehetőséget ad a mindenkori kormányzó pártok számára az átalakulások levezénylésére. Az új önkormányzati rendszerben a megyei önkormányzat szerepének eljelentéktelenítése mellett, viszont végbement a magyar közigazgatás történetének egyik legnagyobb váltása. A közigazgatás súlypontja a megyéről a településekre helyeződött át, az új helyzetben az elaprózott települési önkormányzatok nem képezhetnek ellensúlyt a központi igazgatással szemben. A települések segítség és kontrol nélkül maradtak. Lényegében az új közigazgatási rendszer kialakítása befejezetlen maradt. Ma nyugodtan kijelenthetjük, hogy hatékony területi (megyei, vagy/és regionális) közigazgatás nélkül nincs rendszerelvű, szakmai kontrollal bíró magas szakmai színvonalú hatékony közigazgatás. A központi szervek olyan feladatkörökkel foglalkoznak, amelyek egy jól működő állami szervezetben a területi szervek feladatát képezi. Ezt a alapproblémát csak bonyolítja államigazgatási szervezeti alrendszer, amely átfogó törvényi keretszabályozás hiányában (és a politikai szembenállás miatt) áttekinthetetlenné, kezelhetetlenné vált. A feladatok és hatáskörök összemosásával felesleges és ellentmondásos struktúrák jöttek létre, amelyekben az egyes szervek az együttműködés helyett hatáskörökért és kapcsolódó forrásokért versengenek. Közhellyé vált az is, hogy a közel háromezer közigazgatási hivatali szerv több mint kétharmada települési önkormányzati hivatali szerv, amelyek a terület, kistérségi önkormányzatiságban, szakigazgatásban rejlő hatékonysági lehetőségeket nem kívánják önállóságuk rovására kialakítatni. A hivatali működés érintően az eltelt időszak nem kezelte kelő hangsúllyal a közigazgatás szervezetfejlesztését, kiváltképpen az önkormányzati igazgatást érintő info-kommunikációs funkciók fejlesztését, illetve az e- 3

4 demokrácia, e-közigazgatás rendszerépítésének, ezáltal a helyi információs társadalom kiépítésének feladatait. A jövőben a közigazgatás és a közszolgáltatások megújításának kiemelt programja az elektronikus igazgatás és közösségi szolgáltatások használatának bővítésére kell, hogy irányuljon. Ezáltal a szolgáltató állam, illetve önkormányzat kiépítése a helyi e-demokrácia feltétel rendszerének megteremtése lesz. Az utóbbi években szakértőként sokszor felvetettük, hogy alapvető nehézséget okoz a közigazgatás modernizációs folyamatok, működési módszertanok kidolgozásáért, részben a végrehajtásáért felelős, szakmai-szakértői intézmények általános legyengítése, vagy megszüntetése, ezáltal a rendszerelvű szakmai hátér romlása. A fentiek következtében a szakmai kérdésekben kompetens szervezetek hatása a korszerűsítési, korrekciós folyamatokra formálissá vált. (lásd Magyar Közigazgatási Intézet). Igaznak tartom azt a véleményt is, hogy e területek szakértői sem voltak kellően harcos kezdeményezők az új megoldások felvetésében, kipróbálásában. Sajnálatos módon a szakértők összehangolatlanul, szétforgácsoltan egyes megrendelő csoportoknak dolgoztak, a csoportok felfogásának megfelelően. Csak reménykedem abban, hogy az eddigiek is érzékeltetik azt a közigazgatási helyzetképet, amely a rendszerváltás óta- a folyamatos korrekció elmaradása miatt- kialakult. Mindezek következményeként ismét elérkeztünk egy új típusú közigazgatás fejlesztési szakmai modell kialakításához. Reménykedésemet táplálja a közigazgatás korszerűsítése irányában megnyilvánuló társadalmi igény, támogatottság, kényszer. Ez azt jelenti, hogy elérkezettnek látják az időt az érintettek (lakosság, a gazdaság szereplői, szakértők, politikusok, stb.) egy új hatalomgyakorlási, közigazgatási struktúra, működési forma megfogalmazására, kialakítására. A közigazgatási reform célja 4

5 A közigazgatási reform általános célja a jogállam megerősítése, nagymértékben a közigazgatáson, a demokratikusan irányított közszolgáltatások továbbfejlesztésén keresztül. A közigazgatási reform szakmai célja, a fentieken túl, egy rendszer elvű, strukturális, szerkezeti, működési reform elindítása és végrehajtása. A reálisan tervezhető változások a jövőben is csak a kormánypárt politikájából, végrehajtási szándékából, erejéből vezethető le. A közigazgatás korszerűsítésének stratégiáját az ország általános fejlesztési stratégiájában megfogalmazott célkitűzésekkel összhangban kell kialakítani, ez pedig a kormánypárt feladata és a kormányprogram része. A közigazgatás korszerűsítési stratégia összefoglalja, harmonizálja a társadalmi, kormányzati, ágazati és intézményi főcélkitűzéseket és azok megvalósítását. Általánosságban megfogalmazható, hogy a közigazgatás fejlesztési stratégiának az alapvető célokkal kell foglalkozni, ezért nem célszerű, ha túlzottan részletező. A stratégia célszerű, ha egyértelműen fogalmazza meg a jelenlegi problémákat, a hatékonyságot szem előtt tartó új típusú közigazgatás szerkezeti, strukturális, működési irányait. A stratégiának legyenek általános, rendszerelvű céljai, hogy megfelelhessen annak az európai törekvésnek, amely szerint a közigazgatási rendszerek korszerűsítése és megújítása létfontosságú, illetve legyenek összhangban azzal, hogy a változás európai, illetve világszínvonalú közigazgatási rendszereket hozzon létre. Köztudottan a jelenlegi közigazgatás anachikusan működő, és nem racionálisan kialakított, sokféle feladatot lát el. A korszerűsítés célja az elaprózódott és az állami támogatási rendszerrel függésben tartott önkormányzati rendszer átalakítása. A helyi közigazgatást támogató és felügyelő, hatékony területi közigazgatás kialakítása. A rendszer szempontjából fontos, hogy az alapszintű önkormányzatok gazdaságilag is hatékonyabb méretben működjenek. A helyi politikai irányítás rendszere, módszere változzon. A szakapparátusok nagyobb önállóságot, felelősséget kapjanak. A fenti célrendszerbe több minden beletartozik, mert a feladat, és a közszektor átalakításával, a modern, tudásalapú társadalom kiépítésével, biztosítani lehet az állampolgár közeliségét. A feladatellátó képesség megteremtésével, a decentralizáció révén lehetővé téve a helyi igények jobb kielégítését és a közfeladatok demokratikus ellátását. 5

6 A szolgáltató típusú közigazgatás kiépítéséhez szükséges a közigazgatási információs és ügyfélszolgálati rendszerek fejlesztése, a közigazgatási informatika programszerű és egységes kezelése. (e-közigazgatás, e- demokrácia stb.) Az e-közigazgatás lényege az, hogy az új eszközök, és módszerek alkalmazása révén lehetőség nyílik az állam szolgáltató szerepének fejlesztésére, az ügyintézés gyorsabbá tételére, enyhítve a polgárok ügyfélként való kiszolgáltatottságát, a földrajzi távolságot és az ügyfélfogadás kötöttségeit. Az ügyintézésben a személyes megjelenést igénylő formákat kiegészíti az adatbázisokból való kiszolgálás. Az online kapcsolatokon alapuló azonnali jelenlét nélküli ügyintézés, mind a közigazgatási szervezet és az állampolgár, mind pedig a hivatalok közötti kapcsolatban. Ez magával hozza az ügyfélszolgálati funkciók átalakulását. A hatékonyabb és demokratikusabb közigazgatás kiépítése biztosítja a közszolgáltatások minőségének javítását, a hatékonyabb állam és közigazgatás kialakítását, valamint a demokrácia és átláthatóság erősítését. Az informatikai megoldások bevezetése, tudásközpontú szervezeti működés, nem csak egy adott szervezetre, de a közigazgatási szervezetrendszer működésének egészére kihat. Az e-kormányzati szolgáltatásokhoz szükséges, intézmények közötti adat-, információ- és tudásmegosztás, a szereplők együttműködésének biztosítása, az intézmények tevékenységében meglevő átfedések kiküszöbölésének igénye az évek óta húzódó feladat- és hatásköri problémákra is racionális megoldási lehetőségeket kínál. A számítástechnikai eszközök széles körű alkalmazása, egyben mérhető teljesítménycélokat képes rögzíteni és elősegíti az adminisztratív terhek csökkentésének folyamatát is. A közigazgatást megvalósító emberi tényező szerepe szintén kiemelkedő fontosságú a közigazgatási korszerűsítési célok megvalósításában. A követelményeket úgy kell továbbfejleszteni, hogy a szaktudás és a hatékony munkavégzés határozza meg az előmenetelt és a foglalkoztatás biztonságát, valamint ki kell alakítani a valódi közszolgálati életpályát. A szakértők viszonylag nagy köre azt vallja, hogy fontos cél az, hogy a korábbi zárt közigazgatás helyett a működés tekintetében a jelenleginél sokkal nyitottabb közigazgatás alakuljon ki. 6

7 Ahol az állampolgárok aktívabb közreműködésével, a civilszervezetek révén az áttekinthetőség és a nyitottság érvényesül, ami az információk hozzáférhetőségét, a nyitott és közvetlen kommunikációs rendszer megteremtését szolgálja. A változtatások kapcsán több alapvető, stratégiai feladatot érintő értékelésére van szükség A közigazgatási reform céljainak általános megfogalmazása kapcsán vizsgálni kell azt, hogy a közigazgatás gyenge hatékonysága mögött milyen okok, problémák húzódnak meg, többekközött: Pl. A helyi önkormányzati rendszer elaprózottsága és a hatékonyság összhangja. Jobb minőségű közszolgáltatások kialakíthatóságának ellentmondásai. A települési, térségi, és a központi kompetenciák tisztázatlansága. Az EU-ban a Magyar közigazgatás versenyképességének alacsony színvonala. Hatékonyabb területfejlesztés, helyi gazdaságfejlesztés problémái. A változás hatásait érintően koncepcionálni kell azt, hogy: A kialakítandó közigazgatási feladatrendszerhez milyen földrajzi és népességi jellemzőkkel rendelkező települési és területi önkormányzatok felelnek meg. Milyen szervezeti, működési, finanszírozási változtatásokkal jár az új közigazgatási szerkezet, területi beosztás, valamint az államigazgatási, önkormányzati feladatok telepítése, átalakítása. A strukturális változások, az új típusú feladat megosztás menyiben érinti a központi államigazgatási alrendszer feladat és hatáskörét. A fentiek kapcsán szükség van mind a területi szerkezet, mind a funkciók, és az egész közigazgatási rendeltetés végiggondolására. Ma már oda jutottunk, 7

8 hogy a közigazgatásunk egyes elemét korszerűsíteni úgy nem lehet, hogy azzal lényeges és rendszerelvű változást, hatékonyságot érjünk el. Várható és remélhető, hogy a jövőben a fentieket érintően több szerkezeti, strukturális változás zajlik le egyszerre. Egymással párhuzamosan történik meg a közigazgatási feladatok átrendezése, a közigazgatási struktúrák módosítása, a pénzügyi rendszer továbbfejlesztése, új politikai-irányítási gyakorlat kidolgozására, másfajta területi tervezési rend bevezetése stb.. A reform egyik fő elemei a területi reform: A közigazgatás korszerűsítése, átszervezése, mint a fentiekben is jeleztük, a területi és a települési önkormányzatok feladat rendszerének módosításával jár együtt. Középszinten egy hatékonyabb megye, vagy-és választott régió kialakítása időszerű. Mindenképpen mérlegelendő a nagyobb méretű, és népességszámú területi önkormányzati egység kialakíthatósága. A települési önkormányzatok feladat rendszerének változtatási célja az, hogy (cca. harminc- ötvenezer ezer népességszámú), alapszintű feladatokat hatékonyan ellátni tudó (települési) önkormányzatok, egységek, illetve társulások jöjjenek létre. A területi reform után az átlagos komplex alapellátást, illetve részleges középfokú ellátást biztosító méret a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a fenti nagysádrend körül alakulhat ki. A központi igazgatás és a területi, helyi közigazgatás kapcsolata A központi igazgatás és a területi, helyi közigazgatási szervezeti rendszer kapcsolatának alakulása minden decentralizációs program kulcskérdése. A politikai legitimáció, az egyeztetési mechanizmusok, a felügyelet és a szakmai irányítás, az ellenőrzés, a pénzügyi függés, az információs rendszer felépítése és az állami szolgáltató funkciók (képzés, tanácsadás, nyugdíjbiztosítás, stb.) rendszere határozza meg azt, hogy az egyes szinteknek mekkora az önállósága, feladatmegoldó képessége. 8

9 A reform kidolgozásánál célszerű több megvalósítható megoldást kidolgozni. A közigazgatási rendszerben több lehetséges változat elképzelhető. Mindegyik változat alapfeltételezése az lehet, (pl.) hogy a települési önkormányzatok, illetve társulásaik mérete jelentősen megnő, és a megyei önkormányzatok száma csökken, vagy létrejön a régió területi önkormányzati szervként egyedül, vagy egymástípusú megyével együtt. A kidolgozott megoldások arra jók, hogy a politikai döntéshozók a különböző modellek között mérlegelve, a saját szempontjaik alapján ötvözni tudják az egyes modell elemeket. A modell variációkat nem a politikai döntéshozóknak kell kidolgozni, hanem megfelelő koordináltság mellet a különböző szakértőknek. A megvalósíthatóság egyik kulcs kérdése a finanszírozhatóság. Az új feladatokhoz igazodó finanszírozás szabályai csak nagyon körültekintően alakítható ki. A finanszírozási rendszer tervezésének egyik alapvető kiindulási pontja valószínűleg az lesz, hogy lényegében nem kerül új feladat a helyi közszolgáltatási rendszerbe. Inkább csökken, vagy át rendeződik a feladatrendszer. E miatt lényeges forrásnövekedésre nem számíthatunk, ezért nincs szükség újabb források bevonására. Az átalakítás viszont egyszeri többletköltségekkel jár. A kiadási oldali kiegyenlítés szempontjait az új települési feladatokhoz kell igazítani. A bevételi oldali kiegyenlítő támogatásoknak a saját bevételek növelésére kell ösztönözni. Az egyedi támogatások rendszerét alapvetően le kell építeni, mindenképpen radikálisan csökkenteni. A megyék (esetlegesen a régiók) finanszírozását az ellátott feladatokhoz kell igazítani. Ezt objektív mérhető mutatók alapján osztható el a területi önkormányzatok között. Ezen kívül az ellátott feladatok után, tevékenységi alapon is kapnak állami támogatást a területi szervek. A területi önkormányzat forrásképződésének legfontosabb kérdése az, hogy mint elsődlegesen központi költségvetésből finanszírozott területi önkormányzat hogyan fog a költségnyomásnak ellenállni. Szervezet és irányítás problematikája A reform következtében feltételezhető, hogy az alapvető politikai intézmények, és a testületek irányító szerepe alapvetően nem változik meg. Az önkormányzati rendszert érintően továbbra is a képviselőtestületeknek, a polgármesternek van jelentős szerepe. 9

10 Az alulról kiinduló települési önkormányzati társulási rendszer erősödése azonban szükségessé teszi az önkormányzati belső szervezeti és irányítási rendszerek átalakítását. A területi, (megyei, vagy-és regionális) önkormányzatoknál a reformokkal egyidejűleg új tartalmú a belső politikai, döntési mechanizmus alakul ki. A reformfolyamat tervezése, szervezése, irányítása A tartalmi döntések mellett kiemelkedően fontos a reform előkészítésének és levezénylésének módja. A reform sikere részben azon múlik, hogy a folyamat több résztvevős, jól szervezett, időben átlátható és az apparátusok, szakértők aktív részvétele ellenére nyitott. A politikai döntés után a szakmai előkészítésnek viszonylag gyorsan kell megvalósulni. Ebben a munkában a minisztériumok, és az önkormányzati szövetségek, más érdekképviseletek szakembereinek is aktívan és nem formálisan részt kell venni. A reform megvalósítása során tudatosan nagy teret célszerű engedni a helyi önkormányzatok közötti, valamint a többoldalú (települési, megyei, régiós, központi) egyeztetéseknek, még akkor is, ha komoly érdekellentétek lehetnek. Természetes e folyamat, mint ahogy eddig is tapasztaltuk egyértelmű kormányzati, politikai támogatás, kommunikáció nélkül nem lesz sikeres. Valószínűleg újra kell gondolni a közigazgatási reform folyamat eddigi irányításának szervezeti, felelőségi rendszerét. Célszerű mérlegelni a közigazgatás eddigi és azt megelőző, korszerűsítéssel kapcsolatos központi hatásköröket, amelyben két tervező, szervező központ létezett. Az önkormányzati területekért felelős Belügyminisztérium, a központi igazgatásért és az összkormányzati programokért, koordinációért pedig a Miniszterelnöki Hivatal. A Miniszterelnöki Hivatal dominanciája mellett szól az elektronikus kormányzat terjedése is, amely során a központi iránymutatások és szabványok egyértelmű kereteket adnak az önkormányzati fejlesztéseknek is. Az elektronikus közigazgatás, mint vezető téma, új módszerekkel közelíthet az évtizedes problémák megoldásához. 10

11 Csak egyet lehet érteni azzal a szakértői javaslattal, hogy a központi feladatok gerince egy kézben összpontosuljon, a tényleges stratégiai irányítási hatáskört pedig egy közigazgatási modernizációs tudásközösség kiépítése, illetve folyamatos menedzselése jelentse. A modernizációs tudásmenedzsment meghonosításának és gyakorlatban való alkalmazásának legfontosabb alapfeltétele a legfelsőbb irányítás elkötelezettsége és támogatása, a koordináló szervezetnek irányító, koordinációs és orientációs feladatkörrel is rendelkeznie kell. Szakmai előkészítés jelentősége Az elmúlt évek során különböző közigazgatási reformok előkészítésére készültek megalapozó kutatások, ezek egyrésze használható. Több olyan alkalmazott kutatás is folyt, amely érveket adott a reformhoz és előkészített. Hasonló módon több szakértő és kutatóhely elemezte a helyi közszolgáltatásokat. Mindezek mellett a kormányzati munkában is voltak használható előzmények. Csak ismételni lehet, hogy a közigazgatást érinti érdekszövetségeknek, valamint a települési és a megyei önkormányzati szövetségeknek jelentős szerepük van, és lesz, az előkészítés során. Az érdekszövetségeknél is sokirányú, használható tudásanyag gyűlt össze. A települési önkormányzati szövetségnek alapvető támogatása, hozzáállása fontos abban, hogy belássák, hogy a kisméretű települések szakmailag nem képesek megfelelő színvonalú közszolgáltatást nyújtani. Számítani kell arra, hogy a reform időbeli lebonyolítás folyamata nem lesz teljesen zökkenőmentes. A települési önkormányzatok feladat rendszereinek, működési mechanizmusának és a középszint átszervezésével a köztisztviselők és a közalkalmazottak foglalkoztatási viszonyai jelentős mértékben megváltoznak, ehhez kapcsolódik még az államigazgatási alrendszer lényeges változása is. Dr. Magyary Zoltán gondolataival zárom összeállításomat: Közigazgatásunk fejlesztésének, racionalizálásának lényege a takarékosság, a racionalizálás egyszerűsítés, a racionalizálás modernizálás, a racionalizálás tökéletesítés. A magyar közigazgatás racionalizálása a magyar állami szerkezet jóságának és korszerű színvonalának bírálata, egységes szempontok szerinti továbbfejlesztése úgy, hogy az, az állam polgárainak szabadságát és jólétét és a nemzet erejének és 11

12 értékeinek kifejtését az optimum minél nagyobb megközelítésével biztosítsa, egyúttal pedig saját szervezetében aikossa meg annak garanciáit, hogy működésének és erőkifejtéseinek ez a koncentrációja többé megbomlani nem fog. Közigazgatásunknak számos területe van, amely a nemzetközi összehasonlítást nehezen állja meg és közigazgatásunk racionalizálásából sem szabad kevesebbel beérnünk, mint azzal, ami nemzetünknek a nemzetközi összehasonlító jogtudomány megítélése szerint is becsületére fog válni. Irodalmi jegyzék 1. Verebélyi Imre: Váltságban a magyar közigazgatás, quo vadis? Új Magyar Közigazgatás évfolyam. 2. szám. 2. Közigazgatás az Európai Unió tagállamaiban. Összehasonlító közigazgatás, (Szerkesztő és szerző, Balázs István-Bordás Mária-Hajnal György-Halász Iván-Hoffman István-Imre Miklós-Koi Gyula-Mikó Zoltán-Temesi István társszerzőkkel). Bp Unió kiadó, Lörincz Lajos: Új irányzatok a közigazgatás fejlődésében, Magyar közigazgatás, sz Európai integráció magyar közigazgatási reformok, Európai tükör szám A hatékony állam, Magyar Közigazgatás, szám Közigazgatási reformok: mítoszok és realitás, Közigazgatási Szemle, szám Pálné Kovács Ilona: Helyi kormányzás Magyarországon, 17 év mérlege. Közigazgatási szemle. 2.(2) 2008 Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos. 5. Pálné Kovács Ilona: A középszintű kormányzás strukturális problémái. Jegyző és közigazgatás. 11.(1)

13 6. Pálné Kovács Ilona: Közigazgatási reformok, uniós tagság, regionalizmus. In: Bodó B (szerk.) Európai Unió és regionális politika. 7. Lőrincz L, Pálné Kovács I, Ivancsics I, Borbély Gy, Kelemen G, Vígvári A, György I: Az önkormányzati rendszer megújítása. Budapest: MTA Jogtudományi Intézet, p, (MTA Jogtudományi Intézete Közlemények; 23.), ISBN: (2009) 8. Németh Jenő (szerk.) (2004): Kistérségi közigazgatási modellek és fejlődési minták. A évi modellkísérletek összegző tanulmányai. BM IDEA programja, MKI 9. Németh Jenő (szerk.) (2004): Kistérségek kézikönyve. Szakértői módszertan és dokumentumtár. BM IDEA programja, MKI. 10. Századvég Közigazgatási Akadémia: A meg nem valósult reformok nyomában. Elemzés a magyar közigazgatás korszerűsítésének problémáiról. Bp Április. 11. Petrétei József Tilk Péter (2005): Az önkormányzati társulások és a kistérségek néhány alkotmányjogi kérdése. Magyar Közigazgatás, március, o. 12. Vígvári András (szerk.)(2005): Félúton. Tanulmányok a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerének továbbfejlesztési lehetőségeiről. IDEA, MKI, TÖOSZ. 13. Magyary Zoltán; Magyar Közigazgatás; Budapest, 1942; Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 13

14 14. KALAS Tibor: Igazgatás a modern társadalomban In: Magyar Közigazgatási Jog Általános Rész (szerk.: Fazekas Marianna-Ficzere Lajos. OSIRIS Kiadó, Budapest p. 15. KALAS Tibor: A közigazgatás szervezeti rendszere In: Magyar Közigazgatási Jog Általános Rész (szerk.: Fazekas Marianna-Ficzere Lajos. OSIRIS Kiadó, Budapest p. 16. Németh Jenő. Kistérségi tervezési módszertan. Bp. MKI Változó közigazgatás. Változó világ. Az európai közszolgálat aktuális kérdései című konferencia előadásai ( ): Verebélyi Imre: A közigazgatás korszerűsítésének lehetséges irányai. Stumpf István: Az állam változó szerepe és a közigazgatás. 18. Bibó István (1975): Közigazgatási területrendezés és az évi településhálózat-fejlesztési koncepció. MTA Igazgatástudományi Bizottsága, Budapest 14