A FOGYATÉKOSSÁG DEFINÍCIÓJA EURÓPÁBAN ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS

Átírás

1 Szociális biztonság és társadalmi integráció A FOGYATÉKOSSÁG DEFINÍCIÓJA EURÓPÁBAN ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS Foglalkoztatás és Szociális Ügyek Európai Bizottság

2 A FOGYATÉKOSSÁG DEFINÍCIÓI EURÓPÁBAN ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS A Brunel Egyetem által készített tanulmány Foglalkoztatás és Szociális Ügyek Szociális biztonság és társadalmi integráció Európai Bizottság Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Főigazgatósága Kézirat lezárva 2002 szeptemberében 2

3 Ez a tanulmány angol, francia és német nyelven hozzáférhető E kiadvány tartalma nem szükségszerűen tükrözi az Európai Bizottság, illetve a Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Főigazgatósága véleményét, illetve álláspontját. 3

4 ELŐSZÓ Ez az átfogó tanulmány, amely elemzi és értékeli a fogyatékosság alternatív definícióinak a fogyatékos emberek érdekében hozott intézkedésekre gyakorolt politikai vonzatait, igen nagy jelentőségű azok számára, akik érdekeltek a fogyatékos embereket szolgáló közös cselekvés jövőjében. A tanulmány világosan megmutatja, hogy a fogyatékosság tartalmának definíciója különleges hatással van arra, hogy a kormányzatok és más szervezetek milyennek tekintik, és hogyan kezelik a fogyatékos embereket. Engedtessék meg nekünk, hogy két, európai összefüggésből kiragadott példát idézzünk: a különféle definíciók jelentős következménnyel járnak a fogyatékos emberek mobilitására, és arra a képességükre, hogy élni tudjanak a Szerződésben foglalt egyik elemi joggal és alapvető szabadságjoggal a személyek szabad mozgásával. A szabad mozgáshoz való jog talán még nagyobb jelentőségre tesz szert a huszonöt tagúvá bővülő Unióban, a nemzeti gazdaságok és a társadalmak fokozódó globalizációjának körülményei között. A fogyatékosságot meghatározó definíciók és kritériumok, amelyeket a nemzeti törvények és más szabályozói szintek rögzítenek, nagymértékben különböznek egymástól a jelenlegi tizenöt tagállamban. Ez lehet a legnagyobb akadálya a fogyatékosság tárgyában hozott nemzeti döntések kölcsönös elismerésének, és különösen a speciális szolgáltatásokhoz és eszközökhöz való hozzáférésre jogosultságnak. Így például az Európai Unióban a fogyatékos emberek különleges nehézségekkel találhatják szemben magukat a szociális biztonság és az európai polgárokat megillető más jogok területén, amikor egyik tagállamból a másikba költöznek. A Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Főigazgatósága ennek a háttérnek az ismeretében adott megbízást e tanulmány elkészítésére, aminek a Brunel Egyetem kiválóan eleget is tett. Egyrészt a tanulmány országról országra és juttatásról juttatásra részletes információval szolgál mindazon nemzeti szabályokról és intézkedésekről, amelyek a fogyatékos embereket érintik, illetve amelyek a fogyatékossággal kapcsolatos dimenzióval rendelkeznek, ezért kiváló eszközt ad a kutatók kezébe. Másrészt ami véleményem szerint még fontosabb gondolatébresztő összehasonlító elemzést nyújt ezekről a szakpolitikai intézkedésekről és arról, hogy a definíciók hogyan befolyásolják e szakpolitikai intézkedéseket. A tanulmány rámutat a fogyatékossággal kapcsolatos társadalmi modell egyes korlátaira is. Ez a társadalmi modell sokkal befogadóbb módon kezeli a fogyatékosságot, mint a korábbi orvosi modell, mi több, annál jóval nagyobb mértékben ismeri el a fogyatékos emberek jogait. Mindazonáltal e társadalmi modell nélkülöz bizonyos naprakészséget a fogyatékossággal kapcsolatos intézkedések legújabb fejleményei terén, különösen, ami a fokozottan személyre szabott megközelítéssel elérhető eredmények főáramba helyezésének [mainstreaming], fokozott megismertetésének erősödő tendenciáját illeti. A jelen elemzés kulcsfontosságú üzenete az, hogy a közhatóságoknak európai szinten is fontos szerepet kell játszaniuk abban, hogy a társadalmat mindinkább befogadóvá tegyék, 4

5 nem utolsó sorban azáltal, hogy megfogalmazzák a fogyatékosság nyitott és befogadó definícióját. Nem fér kétség ahhoz, hogy a tanulmány jelentős mértékben hozzájárul a Fogyatékosok Európai Évének utófigyeléséhez azáltal, hogy bemutatja, széles tér nyílik az információcsere és a kölcsönös politikai tanulás előtt: a tanulmány egyértelműen leszögezi, hogy a fogyatékosság alapkoncepciójával kapcsolatos zűrzavar és az egyértelműség hiánya a legnagyobb akadály az Európai Unión belül a fogyatékossággal összefüggő szakpolitikai intézkedések elemzése és értékelése előtt. Továbbá, a definíciók kérdése döntő fontosságú a fogyatékossággal összefüggő koherens intézkedések kidolgozásához, és annak megértéséhez is, hogy e sajátos terület fejleményei milyen kölcsönkapcsolatban állnak más olyan fontos szakmapolitikai területekkel, mint a diszkrimináció-ellenesség, a jövedelemtámogató programok és a munkaerőpiaci politika egésze. Jérôme Vignon igazgató Szociális Védelem és Társadalmi Integráció Igazgatóság 5

6 Tartalomjegyzék A JELENTÉSBEN HASZNÁLATOS RÖVIDÍTÉSEK... 7 Vezetői összefoglaló I. RÉSZ: BEVEZETÉS ÉS MÓDSZERTAN Fejezet: Bevezetés A Bizottság tenderdokumentumának háttere A társadalmi modell A fogyatékosság-definíciók szociálpolitikai perspektívája Fejezet: A kutatás kontextusa és tervezése Kapcsolódó kutatások II. RÉSZ: KUTATÁSI EREDMÉNYEK Fejezet: Fogyatékosság-definíciók a szociálpolitikában ADL-hez adott támogatás és az önálló életvitel előmozdítása Jövedelem fenntartás és jövedelemtámogatás Foglalkoztatási intézkedések Fejezet: A fogyatékosság-felmérési eljárások elemzése A fogyatékosság-felmérési eljárások fajtái Felmérési gyakorlat az európai államokban III. RÉSZ: AZ EURÓPAI UNIÓ FOGYATÉKOSSÁGPOLITIKÁJA Fejezet: Fogyatékosság és diszkrimináció Diszkrimináció és egyenlőség-felfogások A szűkebb definícióhoz kapcsolódó jogok és érvek Diszkrimináció-ellenes definíciók és szociálpolitikai definíciók Fejezet: A fogyatékos személyek mozgásszabadsága Tartózkodási jogok A juttatások hordozhatósága Definíciók, tartózkodási hely és a döntések kölcsönös elismerése A munkaképteleneknek járó juttatásokhoz kapcsolódó definíciók Fejezet: Összehasonlítható fogyatékossági adatok szolgáltatása IV. RÉSZ: KONKLÚZIÓ Fejezet: Konklúzió A szociálpolitikában alkalmazott fogyatékosság-kategóriák Kategóriák, identitások és konstrukciók Hivatkozások

7 A JELENTÉSBEN HASZNÁLATOS RÖVIDÍTÉSEK AAH Allocation pour l Adulte Handicapé (felnőttkori fogyatékossági segély Franciaország) ABW Algemene Bijstandswet (szociális támogatás - Hollandia) ACTP Allocation Compensatrice au titre de la Tierce Person (kompenzációs segély harmadik személy segítségére szorulóknak - Franciaország) ADL(s) Activities of Daily Life (mindennapi élet tevékenységei) ADPA Allocation Départementale Personnalisée d Autonomie (személyes önállóságot támogató helyi segély Franciaország) AF Arbetsförmedling (foglalkozás csere - Svédország) AFPA Association pour la Formation Professionnelle (Egyesület a Szakmai Képzésért - Franciaország) AGEFIPH L'Association Nationale de Gestion du Fonds pour l'insertion Professionnelle des Personnes Handicapées (Fogyatékosok Foglalkoztatását Elősegítő Alapot Kezelő Nemzeti Egyesület Franciaország) AMA American Medical Association (Amerikai Orvosi Egyesület) AMS Arbetsmarknadsstyrelsen (Munkaerőpiaci Tanács Svédország) AMSG Arbeitsmarktservicegesetz (törvény a munkaerőpiaci szolgáltatásokról Ausztria) ANPE Agence nationale pour l'emploi (Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat Franciaország) AOI Assegno ordinario di invalità (rendszeres fogyatékossági segély Olaszország) ASL Azienda Sanitaria Locale (helyi egészségügyi szervezet Olaszország) AtW Access to Work (munkához jutás Egyesült Királyság) AWBZ Algemene Wet Bijzondere Ziektekosten (általános törvény a rendkívüli orvosi kiadásokról - Hollandia) BA Bundesanstalt für Arbeit (Szövetségi Foglalkoztatási Intézet Németország) BA Benefits Agency (Segélyhivatal Egyesült Királyság) BeinstG Behinderteneinstellungsgesetz (törvény a fogyatékosok foglalkoztatásáról Ausztria) BIZ Berufs-Informations-Zentrum (karriertanácsadó iroda Németország) BPGG Bundespflegegeldgesetz (szövetségi törvény az ellátásról Ausztria) BSB Bundesministerium für Soziale Befreiung (Szövetségi Szociálisügyi Hivatal Ausztria) BPA Brukerstyrt personlig assistanse (önirányított személyi támogatás Norvégia) BWA Blind Welfare Allowance (vakok szociális támogatása Írország) CAA Constant Attendance Allowance (állandó ellátási támogatás Írország) CAT Centres d aide par le travail (védett munkahelyek Franciaország) CCI Certified cause of incapacity (igazolt munkaképtelenségi ok Írország) CCAS Centre Communal d Action Sociale (Önkormányzati Szociális Központ Franciaország) CERMI Comité Español de Representates de Minusválidos (Fogyatékosok Képviselőinek Spanyol Bizottsága Spanyolország) COTOREP Commission Technique d'orientation et de Reclassement Professionnel (Foglalkoztatási Tájékoztató és Pályairányító Technikai Bizottság Franciaország) CPAM Caisse Primaire d Assurance Maladie (Helyi Betegbiztosítási Alap Franciaország) DCODP Danish Council of Organisations of Disabled People (Fogyatékosok Szerveze- 7

8 teinek Dán Tanácsa Dánia) DDA Disability Discrimination Act (fogyatékosok diszkriminációja elleni törvény Egyesült Királyság) DEA Disability Employment Advisor (fogyatékos-foglalkoztatási tanácsadó Egyesült Királyság) DLA Disability Living Allowance (fogyatékosok életjáradéka Egyesült Királyság) DMG Decision Makers Guide (Döntéshozói Útmutató Egyesült Királyság) DPTC Disabled Persons Tax Credit (fogyatékosok adókedvezménye Egyesült Királyság) DRASS Direction Régionale des Affaires Sanitaires et Sociales (Egészség- és Szociálisügyi Regionális Hivatal Franciaország) DSFCA Department of Social, Community and Family Affairs (Szociális, Közösségi és Családügyi Minisztérium Írország) DWP Department of Work and Pensions (Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium Egyesült Királyság) EMR Erwerbsminderungrente (csökkent jövedelemszerző-képesség miatt adott támogatás Németország) ES Employment Service (Foglalkoztatási Szolgálat) ETP Etablissements de travail protégé (védett munkahely létesítmények Franciaország) EVI Equipos de Valoración de Incapacidades (munkaképesség-felmérő irodák Spanyolország) FÁS Foras Áseanna Saothair (Nemzeti Képzési és Foglalkoztatási Hatóság Írország) GdB Grad der Behinderung (fogyatékosság foka Ausztria és Németország) GP General Practitioner (általános orvos) GRTH Garantie de ressources des travailleurs handicapés (forrásbiztosítás fogyatékos dolgozók számára Franciaország) IADL Instrumental Activities of Daily Life (mindennapi élet instrumentális tevékenységei) IB Incapacity Benefit (munkaképtelenségi segély Egyesült Királyság) ICD-9 International Classification of Diseases, 9 th revision (Betegségek Nemzetközi Besorolása, 9. módosítás) ICD-10 International Classification of Diseases, 10 th revision (Betegségek Nemzetközi Besorolása, 10. módosítás) ICIDH-I International Classification of Impairment, Disability and Handicap (1 st version, 1980) (Képességcsökkenések, Fogyatékosságok és Hátrányok Nemzetközi Besorolása, 1. változat, 1980) ICPC International Classification of Primary Care (Alapellátások Nemzetközi Besorolása) IEFP Instituto do Emprego e Formação Profissional (Foglalkoztatási és Képzési Intézet Portugália) IKA Idrima Kinonikon Asfalisseon (Társadalombiztosítási Intézet Görögország) IMSERSO Instituto de Migraciones y Servicios Sociales (Migráció és Szociális Szolgáltatások Intézete Spanyolország) IMS Informe Medico de Síntesis (összefoglaló orvosi jelentés Spanyolország) INAIL Istituto nazionale per l'assicurazione contro gli infortuni sul lavoro (Országos Munkahelyi Baleseti Biztosító Intézet Olaszország) INPS Istituto Nazionale della Previdenza Sociale (Országos Társadalombiztosító Intézet Olaszország) 8

9 INSS Instituto Nacional de la Seguridad Social (Országos Társadalombiztosító Intézet Spanyolország) ISSA International Social Security Association (Nemzetközi Társadalombiztosítási Egyesület) KK Krankenkassen (Betegpénztár Németország) LAS Lagen om anställningsskydd (foglalkoztatás-védelmi törvény Svédország) LASS Lagen om assistansersättning (törvény a kompenzációs segélyről Svédország) LCPDE Law on Compensation to Persons with Disabilities in Employment (törvény a foglalkoztatott fogyatékos személyek kompenzációjáról Dánia) LGSS Ley General de la Seguridad Social (általános társadalombiztosítási törvény Spanyolország) LISMI Ley de integracion social de los minusválidos (törvény a fogyatékosok társadalmi integrációjáról Spanyolország) LISV Landelijk Instituut Social Verzekeringen (Nemzeti Társadalombiztosítási Intézet Hollandia) LSP Law on Social Pensions (törvény a szociális juttatásokról Dánia) LSS Law on Social Services (törvény a szociális szolgáltatásokról Dánia) LSS Lagen om stöd och service till vissa funktionshindrade (törvény az egyes fogyatékos csoportoknak adott támogatásokról és szolgáltatásokról Svédország) MISSOC Mutual Information System on Social Protection in the EU Member States and the European Economic Area (kölcsönös tájékoztató rendszer a szociális védelemről az EU tagállamaiban és az Európai Gazdasági Térségben) MPs Medical Panels (orvosi panelek) MPT Majoration pour Tierce Personne (harmadik személy által végzett gondozás után járó pótlék Franciaország) MRA Medical Review and Assessment (orvosi felülvizsgálat és felmérés Írország) MTAS Ministerio de Trabajo y Asuntos Sociales (Munka- és Szociálisügyi Minisztérium Spanyolország) NDA National Disability Authority (Nemzeti Fogyatékosügyi Hatóság Írország) NDDP New Deal for Disabled People (a fogyatékos emberekkel való foglalkozás új módja Egyesült Királyság) NGO Non-Governmental Organisation (nem kormányzati szervezet) NHS National Health Service (Nemzeti Egészségügyi Szolgálat) NIA National Insurance Act (Folketrygdloven) (nemzeti biztosítási törvény Norvégia) NRB National Rehabilitation Board (Nemzeti Rehabilitációs Tanács Írország) ONCE Organización Nacional de Ciegos de España (Spanyol Vakok Országos Szervezete) PAYE Pay-as-you-earn (fizess, ahogy keresel Egyesült Királyság és Írország) PCA Personal Capability Assessment (személyes képesség felmérés Egyesült Királyság) PEO Public Employment Office (Állami Foglalkoztatási Hivatal) PGB PersoonsGebonden Budget (személyhez kötött költségvetés - Hollandia) PSD Prestation Spécifique Dépendance (speciális eltartotti járadék Franciaország) PVAng Pensionversicherung fur Angestellte (Fehérgalléros Dolgozók Nyugdíjbiztosító Intézete Ausztria) REA Wet (Re)integratie Arbeidsgehandicapten (törvény a csökkent munkaképességűek (re)integrációjáról Hollandia) RFV Riksförsäkringsverket (Társadalombiztosítási Tanács Svédország) 9

10 RMI Revenu Minimum d'insertion (részvételi minimumsegély - Franciaország) Rmistes Recipients of RMI (RMI kedvezményezettjei Franciaország) RSV Richtsatzverordnung (irányelveket meghatározó rendelet [a fogyatékosság mértékének megállapítására] Ausztria) SHD Sosial og helsedepartementet (Szociális és Egészségügyi Minisztérium - Norvégia) SII Social Insurance Institution (Társadalombiztosító Intézet Finnország) SoL Socialtjänstlagen (törvény a szociális szolgáltatásokról Svédország) SSA Social Services Act (Sosialtjenesteloven) (Törvény a szociális szolgáltatásokról - Norvégia) TBA Terugdringing Beroep op de Arbeidsongeschiktheidsverzekering (törvény a rokkantsági járadék iránti igények csökkentéséről Hollandia) TH Travailleur handicapé (fogyatékos dolgozó Franciaország) TSG Tax Strategy Group (Adóstratégiai Csoport Írország) uvi Uitvoeringsinstelling (Társadalombiztosítás Igazgatási Hivatal Hollandia) VM Valoración de las situaciones de minusvalía (fogyatékossági állapotfelmérés - Spanyolország) VNG Vereniging van Nederlandse Gemeenten (Holland Helyi Önkormányzatok Egyesülete Hollandia) WAGW Wet Arbeid Gehandicapte Werknemers (törvény a fogyatékos dolgozók foglalkoztatásáról Hollandia) Wajong Wet Arbeidsongeschiktheid Jonggehandicapten (törvény a fiatal fogyatékosok rokkantsági biztosításáról Hollandia) WAO Wet op de Arbeidsongeschiktheidsverzekering ([törvény a] fogyatékossági segélyről Hollandia) Waz Wet Arbeidsongeschiktheid Zelfstandigen (törvény az önfoglalkoztatók munkaképtelenségi biztosításáról Hollandia) WEA Work Environment Act (törvény a munkahelyi környezetről Norvégia és Svédország) WHODAS II World Health Organization Disability Assessment Schedule II (Egészségügyi Világszervezet II. sz. fogyatékosság-felmérő táblázata) WIW Wet Inschakeling Werkzoekenden (törvény a munkakeresők foglalkoztatásáról Hollandia) WSP Working and Social Profile (munkavégzési és szociális profil Olaszország) WSW Wet Sociale Werkvoorziening (törvény a védett foglalkoztatásról Hollandia) WVG Wet Voorzieningen Gehandicapten (törvény a fogyatékosok ellátásairól Hollandia) 10

11 1. Függelék Ausztria Berufsunfahigkeit = saját foglalkoztatás folytatására való alkalmatlanság Erwerbsunfahigkeit = keresőképtelenség Pensionversicherung fur Angestellte = fehérgalléros dolgozók nyugdíjbiztosító intézete Pensionverischerung fur Arbeiter = kékgalléros dolgozók nyugdíjbiztosító intézete Allgemeinen Sozialversicherungsgesetz = általános társadalombiztosítási törvény Gewerblichen Sozialversicherungsgesetz = tulajdonosok [önfoglalkoztatók] társadalombiztosítása Bauern-Sozialversicherungsgesetz = parasztgazdák társadalombiztosítása vorzeitige Alterspension wegen geminderter Arbeitsfähigkeit= csökkent munkaképesség miatt előrehozott öregségi nyudgíj Leistungskalkul = munkavégző képesség számítása Franciaország Pension d invalidité = rokkantsági nyugdíj Allocation pour l Adulte Handicapé = felnőtt fogyatékossági segély Caisse Primaire d Assurance Maladie = helyi betegbiztosító pénztár médecin contrôleur = felülvizsgáló orvos Caisse Régionale d Invalidité = fogyatékosok regionális nyugdíjalapja Travailleur handicapé = fogyatékos dolgozó carte d invalidité = fogyatékos igazolvány Ministère de l emploi et de la solidarité = Foglalkoztatási és Szolidaritási Minisztérium une retraite anticipée pour inaptitude au travail = munkaképtelenség miatt előrehozott nyugdíj Németország Erwerbsminderungrente = csökkent jövedelemszerző képesség miatti nyugdíj Olaszország Pensione di inabilita= Munkaképtelenségi nyugdíj [a munkaképesség 100%-os elvesztése esetén valamely foglalkozásban] Assegno mensile = havi járadék [azok számára, akik munkaképessége legalább 74%-kal csökkent] Hollandia Wet op de Arbeidsongeschiktheidsverzekering= Törvény a fogyatékossági járadékról Spanyolország Equipos de Valoración de Incapacidades = Fogyatékosság-megállapító irodák 2. Függelék Ausztria Grad der Behinderung = fogyatékosság mértéke Richtsatzverordnung = irányelveket meghatározó rendelet 11

12 Németország Sozialamt, Jugendamt = szociális jóléti hivatal, ifjúsági jóléti hivatal Pflicht zur Beschaeftigung schwerbehinderter Menschen = súlyosan fogyatékosok kötelező foglalkoztatása Gemeinsame Servicestellen fuer Rehabilitation = összevont rehabilitációs szolgáltatások Berufs-Informations-Zentrum = karrier-tanácsadó iroda Versorgungsamt = gondozási hivatal Amt fuer Versorgung und Familienfoerderung = családgondozási és támogatási hivatal Länder = tartományok Olaszország Commissione provinciale per le politiche del lavoro = Megyei foglalkoztatási bizottság 3. Függelék Franciaország Majoration pour Tierce Personne = Harmadik személy által végzett ápolás utáni pótlék Allocation Compensatrice au titre de la Tierce Person = Kompenzációs segély harmadik személy segítségére szorulóknak Allocation Départementale Personnalisée d Autonomie = személyes önállóságot támogató helyi segély Prestation Spécifique Dépendance = Speciális eltartottsági járadék Németország Sozialamt = Szociális Hivatal Olaszország permissi in favore di persone gravemente handicappate = súlyosan fogyatékos emberek segélyre jogosultsága Portugália Ministério do Trabalho e da Solidariedade = Munkaügyi és Szolidaritási Minisztérium 12

13 Vezetői összefoglaló Ez a jelentés áttekintést ad az Európai Unió tagállamaiban és Norvégiában a szociálpolitikában és a diszkrimináció-ellenes törvényekben a fogyatékosságra használatos definíciókról. A diszkrimináció-ellenes jogszabályokban használatos definíciók általában elég tágak, és potenciálisan kiterjednek a kisebb fogyatékossággal élő emberekre is. Ezek a törvények inkább a diszkriminatív cselekményre koncentrálnak, mint a személy egészségi állapotára. A szociálpolitikában használatos definíciók ennél megszorítóbb értelműek, hiszen abban a folyamatban használják őket, amelynek során a szűkös forrásokat elosztják azok között, akiknek rászorultságát elismerték. A jelentés részletesen tárgyalja a szociálpolitikában a kielégíteni kívánt igényekre használt fogyatékossági definíciók fontosságát. A tanulmány a definíció különféle megközelítéseinek széles skáláját mutatja be. A képességcsökkenésre támaszkodó definíciók amelyek gyakran táblázatokat használnak a fogyatékosság egészségi állapothoz, sérüléshez kapcsolódó százalékos mértékének megállapítására a fogyatékosságot a munkaképtelenségi juttatások és járadékok, valamint foglalkoztatási kvótarendszerek szempontjából határozzák meg. A munkakörnyezeti személyes problémák elemzése is megtalálható a munkaképtelenségi leírásokban (akár a személy korábbi munkahelyével, akár az általánosabb értelemben vett munkaerőpiaci követelményekkel összefüggésben), ugyanakkor számos gondozással és támogatással kapcsolatos intézkedés (pl. gondozási biztosítás) a személy mindennapos tevékenységei folytatásához szükséges képességekre koncentrál. Számos államban a munkaképtelenség megközelítése nem a károsodottságról vagy korlátozottságról készített pillanatfelvételen alapul, hanem magában foglalja a rehabilitációs lehetőségek folyamatos felkutatását és megfelelő foglalkoztatási intézkedések meghozatalát. A fogyatékos embereket érintő foglalkoztatáspolitika a kvótarendszerek kivételével általában nagyfokú rugalmasságot tanúsít a fogyatékosság definíciója tekintetében, ennél fogva az egészségi állapotot más olyan tényezőkkel együtt veszi figyelembe, mint például a szaktudás és az iskolázottság, amelyek szintén befolyásolják a foglalkoztatási kilátásokat. A jelentés kimutatja, hogy a különféle szakpolitikákhoz a fogyatékosság különféle definíciói tartoznak, és azok a kísérletek, amelyek arra irányulnak, hogy a szakpolitikák széles körében ugyanazt a definíciót használják, korlátozott jelentőségű definíciók alkalmazásához vezetnek, ami azt jelenti, hogy a szakpolitikai intézkedések csak kevéssé célirányosak lehetnek. Az a tény, hogy a használhatóság biztosításához a definíciók sokaságának alkalmazása szükséges, felveti a fogyatékosságpolitika koherenciájának fontosságát. Az egyes embereket az egyik szakpolitika fogyatékosnak tekinti, a másik nem, és ennek eredményeként az intézkedésben hézagok keletkeznek. Az államok ezt a problémát általában úgy kezelik, hogy megkövetelik a szociálpolitikai intézményektől tevékenységeik koordinálását, ahelyett, hogy megkísérelnének egységes definíciókat kialakítani. A szociálpolitika által kezelt számos olyan helyzetben, mint például a munka hiánya miatti jövedelemhiány, nehéz megkülönböztetni a fogyatékosságból fakadó szükségleteket azoktól, amelyek más hátrányokból, például a rossz helyi munkaerőpiaci feltételekből, vagy az alacsony iskolázottságból fakadnak. Egyes helyzetekben nem szükséges különbséget tenni a fogyatékos emberek és más, hasonló szükséget szenvedő emberek között. A jelentés a vizsgált államokból számos példát mutat be a nem kategorizált szociálpolitika alkalmazására. A legtöbb példa a szociális támogatások, és a foglalkoztatáspolitika területéről származik. A társadalombiztosításban a fogyatékossági kategóriák használata gyakran jelentős intézményi dimenzióra tesz szert, amennyiben a munkaképtelenség elleni biztosítás intézményesen elválasztható az egyéb eshetőségekkel szembeni biztosítástól. 13

14 A jelentés a két paraméterből az orvosi kezelhetőségből és a döntésképesség mértékéből levezetett fogyatékosság-meghatározás négy modelljét mutatja be. Az egyes államok e négy modellen belüli elhelyezkedése összefügg általános szociálpolitikai hagyományaik alapvető elemeivel, különösen a szociálpolitika finanszírozásának (centralizált vagy áthárított) módjától, az orvosokba és más szociálpolitikai szakemberekbe vetett bizalom, illetve elszámoltathatóságuk mértékétől. A fogyatékosság meghatározásához alkalmazott eltérő megközelítések tehát mélyen beágyazódtak a nemzeti intézményekbe. E különbségek ellenére a fogyatékosságpolitikáknak számos közös elemük van a vizsgált országokban. Az államok hasonló szakpolitikai problémákkal néznek szembe, amelyeket az Európai Unióban nemzetek feletti koordinációval kezelni lehetne. A tagállamok előre jelezték, hogy a fogyatékosságpolitika területén készek számos közös célt elfogadni, így például a foglalkoztatás előmozdítását a fogyatékos emberek körében, vagy a diszkrimináció elleni fellépést. Az egyes államoknak a közös célokhoz különféle utakon-módokon kell közelíteniük, amelyek tükrözik nemzeti szociálpolitikai hagyományaikat, és e jelentés kimutatja, hogy ez együtt jár a fogyatékosság definíciói különböző megközelítéseinek fenntartásával. Mindazonáltal e tekintetben jelentős mozgástér nyílik a nemzetek közötti információcsere, a kölcsönös tanulás előtt. A kezünkben tartott jelentés ehhez a folyamathoz kíván hozzájárulni azzal, hogy számot ad az egyes államok politikájában szabványos formában használatos fogyatékosságdefiníciókról, és elemzi a fogyatékosság-definíció különböző megközelítésének okait. 14

15 I. RÉSZ: BEVEZETÉS ÉS MÓDSZERTAN 15

16 1. Fejezet: Bevezetés 1.1 A Bizottság tenderdokumentumának háttere Ez a jelentés az Európai Bizottság által finanszírozott kétéves projekt eredményeit foglalja össze. A Bizottság érdeklődése a fogyatékosság definíciója iránt számos forrásból fakad. A fogyatékossággal kapcsolatos kérdések felmerülnek a szabad mozgás és a nyílt verseny elvének működése során, és e területen az EU intézményeinek hatáskörébe tartozik, hogy pontos jogi és adminisztratív megoldásokat dolgozzanak ki bizonyos szakpolitikai problémákra. A társadalombiztosítási juttatások határokon átívelő igénylését és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést szabályozó előírásokat karban kell tartani, időnként meg kell reformálni. A versenypolitikában a közbeszerzésre és az állami támogatásokra vonatkozó szabályrendeletek és irányelvek a védett munkahelyek működésével és a más típusú fogyatékosságpolitikai intézkedésekkel összefüggő támogatások és versenykorlátozások egyes kérdéseivel foglalkoznak. Ezeken a területeken a tagállamok uniós kötelezettségeik szerves részeként megegyeztek a követendő politika általános körvonalaiban. Senki nem kérdőjelezi meg a Bizottság azon hatáskörét, hogy e területekre szabályrendeleteket és irányelveket dolgozzon ki: megkerülhetetlen az az igény, hogy e problémákra közös európai megoldások szülessenek. Fontos kérdésként merül fel például a nem dolgozó fogyatékosok azon joga, hogy egy másik államban telepedjenek meg, vagy hogy milyen mértékben korlátozható a verseny szociális célokból, például a fogyatékos emberek foglalkoztatása érdekében. E kérdések megoldásához politikai kompromisszumokra van szükség. A projekt célja, hogy a tagállamok nemzeti fogyatékosságpolitikái kölcsönös megértésének előmozdításával segítsen megoldásokat találni ezekre, az európai integráció során felmerülő problémákra. Az EU fogyatékosságpolitikája alakulásának vannak más aspektusai is, bár nehezebb őket jellemezni. Magukban foglalják a kutatás, az elemzés és a vita közös európai térségének megteremtését. Ennek összetevői között található a szakpolitikai kezdeményezésekkel kapcsolatos európai statisztikák és információcsere fejlesztése. Egyes területeken, például a foglalkoztatáspolitikában az efféle cserék viszonylag formálissá váltak a koordináció nyitott módszerén keresztül, amikoris a tagállamok előterjesztik terveiket, amelyekben leírják szakpolitikájukat és megjelölik a kitűzött célokat. Nem kétséges, hogy a különböző résztvevőknek különböző elképzeléseik vannak e közös térség használatáról. Megjegyezzük, hogy egy viszonylag nyitott térségről van szó, amelyben nem-kormányzati szervezetek és nemzeti kormányok egyaránt szerepet játszanak. Az e térségben forgó gondolatokat nagymértékben a nemzeti szociálpolitikai intézményeken keresztül kell közvetíteni, és fel kell dolgozni őket, mielőtt érintenék az uniós polgárok életét, és néha még mielőtt az európai és a nemzeti viták közötti kapcsolatok meggyöngülnének. Mindazonáltal a szakpolitikák nemzetek közötti kölcsönös átvétele igen fontos a szociálpolitika számos területén. A szakpolitika néhány területén felmerülnek a megvalósítás sajátos problémái, csakúgy, mint a szakpolitikai cserekapcsolatok és viták szintjén jelentkező témák. Példa erre az Egyenlő Bánásmódról szóló Keret-Irányelv (FETD), amely a fogyatékosságra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. A FETD az európai jog egyik eszköze, amelyet át kell ültetni a tagállamok nemzeti jogának keretei közé. Értékeinek nagy része azonban nem az átültetés szigorú követelményeiből fakad, hanem hozzájárulásából ahhoz, hogy keretet adjon a szociálpolitika sajátos kérdéseinek, és láthatóvá tegye őket. A fogyatékosságpolitika területén a közös európai szakpolitikai térséget olyan nemzetközi térség összefüggéseibe kell helyezni, amelyben a fogyatékosságpolitika kérdései megjelennek. Nevezetesen, az Egészségügyi Világszerveset (WHO) megkísérelte a jó gyakorlat elter- 16

17 jesztését a fogyatékosság fogalmának értelmezésében és a fogyatékossággal kapcsolatos információgyűjtési módszerek fejlesztésében. A WHO munkájával általában az európai kérdésekhez és konkréten a jelen projekthez való kapcsolódásával a 2. Fejezetben foglalkozunk. A tenderdokumentumban a Bizottság jelezte, milyennek látja ezt a szociálpolitikai munkájával összefüggő kutatást. Noha megjegyezte, hogy a fogyatékosság definíciója terén a tagállamok között tapasztalható különbségek hatással vannak a szabad mozgásra, és ezért összefüggnek a fentebb leírt jogi és adminisztratív hatáskörrel, a tenderben felvetett kérdések közül sok inkább az európai méretű kutatással, elemzéssel és vitával állt kapcsolatban. A Bizottság azt sugallta, hogy a fogyatékosság definíciója körüli konfúzió akadályozza az összehasonlító elemzés és a politikai értékelés elkészítését. Kiemelte, hogy a különböző szakpolitikai területek különböző fogyatékosságdefinícióval dolgoznak, és azt kérte, hogy a tanulmány elemezze a különböző definíciók közötti feszültségeket. (A tenderdokumentum figyelembe vette a diszkriminációellenesség definíciói és a foglalkoztatáspolitika definíciói közötti feszültségeket, amelyekkel az 5. Fejezet foglalkozik részletesen). A Bizottság jelezte azt is, hogyan látja az európai fogyatékosságpolitika fejlődését, megjegyezve, hogy elmozdulás tapasztalható a fogyatékosság orvosi modelljétől a fogyatékosság társadalmi modellje felé. E tanulmányban egyik célunk, hogy fogyatékosságdefiníciók fejlődésén keresztül bemutassuk azokat a különböző utakat és módokat, ahogyan az egyes tagállamok értelmezik és végrehajtják ezt az elmozdulást. A Bizottság azt kérte, hogy készüljön elemző és leíró számvetés a 15 tagországban a diszkriminációellenes törvények, a foglalkoztatási intézkedések és a juttatási rendszerek tekintetében használatos fő definíciókról. Amint a későbbiekben kifejtjük, ahhoz, hogy elkészítsük például egy jövedelempótló juttatásban használatos fogyatékosságdefiníció elemzését, igen nagy mennyiségű információt kellett összegyűjtenünk. Még ha vannak is olyan szófordulatok, amelyek megadják az intézkedés célcsoportjának általános definícióját (márpedig nem mindig léteznek ilyen definíciók), további információkra van szükség ahhoz, hogy tartalmából kiderüljön, ki tartozik bele és ki nem, ami ebben az összefüggésben a definíció lényegét jelenti. Ezért szelektálnunk kellett, hogy mely törvényeket, rendelkezéseket és juttatásokat vizsgáljunk részletesen. E jelentéshez három függelékben állítottuk össze a kiválasztott foglalkoztatási intézkedésekben és juttatási rendszerekben használatos definíciókat. A juttatási rendszerek bemutatása egyrészt jövedelempótló támogatásra és segélyekre, másrészt a mindennapos életvitelhez szükséges tevékenységet támogató ellátásokra bomlik. Ez utóbbiak a csekély öszszegű közlekedési költségtérítésektől az olyan jelentős csomagokig terjednek, amelyek azoknak az embereknek az önálló életvitelét segítik elő, akik egyébként intézményi gondoskodást igényelnének. A tanulmány főként a készpénzjuttatásokra koncentrál. A definíciós viták sokkal élesebbek akkor, ha pénzbeli támogatásról van szó, mint ha szolgáltatások vagy természetbeni juttatások nyújtásáról. Egyes természetbeni juttatásokkal foglalkozunk, de vizsgálódásunk köréből kizártuk például az olyan egészségügyi szolgáltatásokat, illetve ellátásokat, amelyek esetében az értékelés az egyes orvosi beavatkozások célszerűségére koncentrál, és nem annak meghatározására, hogy az adott személy fogyatékos-e vagy sem. A diszkriminációellenesség definíciójának tárgyalását az 5. Fejezet tartalmazza. Általában sokkal kevesebb információ van arról, hogy kik esnek a diszkriminációellenes törvények hatálya alá és kik nem, mint az egyéb definíciókról. Utóbbiakat az adminisztrátorok, orvosok és mások nap mint nap rutinszerűen alkalmazzák, gyakran írásos útmutatók alapján, amelyek elsődleges kutatási anyagként szolgálnak. A diszkriminációellenes törvények betartatása csak ritkán történik bírósági eljárásokon keresztül, és az Egyesült Királyságot leszámítva rendkívül kevés olyan ügy fordul elő, amely definícióval kapcsolatos kérdéseket érint. 17

18 A részletes elemzésre kiválasztott intézkedések számos kérdést vetettek fel, amelyek közül ebben a szakaszban csak egyet említünk. A tenderdokumentum, amikor a fogyatékosság definícióira utal, a szót általános értelemben használja. Például egy rokkantsági nyugdíjra való jogosultságot eldöntő eljárásban a fogyatékosság definíciója esetén a fogyatékosság kifejezés széles értelemben használatos. Felmerülhet az az ellenvetés, hogy az általunk tárgyalt nyugdíjak némelyike valójában nem rokkantsági nyugdíj, hanem mondjuk képességcsökkenés miatti nyugdíj, mely esetben a képességcsökkenés fogalmát pontosan az Egészségügyi Világszervezet Képességcsökkenés, Fogyatékosság és Hátrány Nemzetközi Besorolásában (ICIDH) foglalt definíció szerint használjuk (lásd 2. Fejezet). Nyilvánvaló, hogy a tanulmány céljának rovására menne, ha kihagynánk olyan rendelkezéseket, amelyek nem felelnek meg a fogyatékosság mibenléte valamiféle a priori koncepciójának, még akkor is, ha e koncepciót a fogalom meghatározására szolgáló nemzetközi szabványok tartalmazzák. A kutatás célja annak megállapítása, hogy mit jelent a fogyatékosság az egyes tagállamokban, szakpolitikáik tükrében. Mindazonáltal ez a megközelítés konverziós problémákat vet fel. A tagállamok nyilvánvalóan különböző fogalmakat használnak a különböző juttatások esetében. Ha csak azokkal a juttatásokkal foglalkoznánk, amelyekben az állam a fogyatékosság fogalmát használja, akkor nem jutnánk összehasonlító adatokhoz. Ezért elkerülhetetlen, hogy meghatározzuk, mire terjed ki a tanulmány, de anélkül, hogy definiálnánk a fogyatékosságot. A tanulmány kiterjedését tehát úgy határoztuk meg, hogy arra kértük a nemzeti jelentéstevőket, hogy válasszák ki azokat a juttatásokat, amelyek esetében a jogosultság egyik feltétele az adott személy tartós egészségi állapotának valamely vonatkozása. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ez azt jelenti, hogy az e jelentésben tárgyalt juttatások megkönnyítik a definíciós megközelítések összehasonlítását, de nem teszik lehetővé a fogyatékos embereknek (ha ez a meghatározás egyáltalán létezik) nyújtott juttatások szintjének összehasonlítását a tagállamok között. Például, vannak olyan juttatások, különösen a szociális támogatások között, amelyek esetében az ellátásra jogosultság az egyik tagállamban az egészségi állapottól függ, míg egy másikban az egészségi állapotra való hivatkozás nélkül adják. Ha a fogyatékosság olyan exogén definícióját használnánk, mint amilyen az áttekintés definíciója, akkor képesek lennénk feltárni azt, hogy a fogyatékos emberek hogyan boldogulnak azokban az országokban, ahol speciális juttatásokban részesülnek, szemben azokkal, ahol csak általános ellátásokat nyújtanak nekik. E tanulmánynak azonban nem tárgya az efféle összehasonlítás készítése, noha biztosítja az alapvető háttér-információt egy ilyen elemzés elvégzéséhez. További összehasonlítási probléma merül fel, amikor egy állam a fogyatékosság fogalmát fenntartja az ellátások egy alcsoportja számára, és fogyatékosságpolitikáját erre az alcsoportra koncentrálja. Más, az egészségi állapottól ugyancsak függő juttatások ugyanis szisztematikusan kiszorulnak ennek az államnak a saját fogyatékosságpolitikai fogalomköréből. Spanyolországban például a fogyatékosságpolitika a Fogyatékosok Társadalmi Integrációjára vonatkozó Törvény (LISMI) célcsoportjára irányul; ez egy kerettörvény, amelyet az ICIDH fogalmain alapuló speciális definíciós szabályok egészítenek ki. A LISMI széles körre terjed ki, de nem foglalja magában a fő járulékalapú rokkantsági nyugdíjat, amelyre nézve a jogosultság megállapítása más módszerrel történik. A járulékalapú rokkantsági vagy munkaképtelenségi juttatásoknak a fogyatékosságpolitika főárámából történő kiszorulása kisebb-nagyobb mértékben más államokban is megtalálható. Ezzel szemben egyes államokban a fogyatékosságpolitika erősen a jövedelempótló juttatások kedvezményezettjeire fókuszál, különösen Hollandiában, és bizonyos mértékig az Egyesült Királyságban. Jelen kutatás egyik célja, hogy rávilágítson e fókuszálási különbségekre, és feltárja, hogy ez hogyan érinti a nemzeti fogyatékosságpolitikákat. Meglátásunk szerint ez a fogyatékosságpolitikáról folyó nemzetek közötti gondolatcsere létfontosságú előfeltétele. 18

19 A Bizottság kifejezetten rámutat, hogy a kutatási megbízás célja nem egy egységes szabvány definíció felé közelítés, hanem egy olyan keret kidolgozása, amelyben a különböző definíciók elhelyezhetők és összehasonlíthatók. Ennek az összehasonlítási keretnek a kidolgozásakor két fő szempontot tartottunk szem előtt. Először is azt, hogy minden ilyen keretnek megfelelően és ésszerűen kell leírnia a tagállamok fogyatékosságpolitikáit. Amint azt a továbbiakban a 2. Fejezetben kifejtjük, nagyon is tudatában voltunk azoknak a nehézségeknek, amelyekkel fogyatékosságpolitikai kérdőívek készítésekor kellett szembesülnünk, vagyis azzal, hogy a kérdések összeállításakor fennáll a veszély, hogy azok nagy részére nem kapunk választ, vagy olyan választ kapunk, amelyből érződik, hogy a válaszadó bizonytalan volt a kérdés értelmezésében. Az országspecifikus megfelelőség problémáját úgy igyekeztünk megoldani, hogy egy kellően nyitott formátumot készítettünk a nemzeti jelentések számára, és a jelentéstevők szakértelmére bíztuk, hogy hasznos beszámolót kapjunk a nemzeti fogyatékosságpolitikákról. A jelentések beérkezése után már a projektcsapaton állt, hogy az összehasonlításhoz létrehozzák azt a keretet, amely megőrzi a jelentések éleslátását és részletgazdagságát. A másik szempont az volt, hogy a keretnek meg kell felelnie a fogyatékosság definíciójával kapcsolatban európai szinten zajló viták számára. Mint fentebb már megjegyeztük, ezek a viták a kérdések széles körére terjednek ki, a társadalombiztosítási koordinációtól a fogyatékosság társadalmi modelljének velejáróiig. Noha ezek a kérdések láthatólag jelentős mértékben különböznek egymástól, néhány hasonlóságra is felhívják a figyelmet. Minden tekintetben szükség volt beszámolókra arról, hogyan születnek a jogosultsággal kapcsolatos döntések, ám ezeknek a beszámolóknak az összehasonlíthatóvá tételéhez az is kellett, hogy értelmező jellegűvé tegyük őket. Szükség volt háttér-információra a nemzeti juttatási és foglalkoztatási rendszerekről, de a háttér bemutatása érthetően szelektív. Nem volt nehéz dolgunk abban, hogy eldöntsük, mit válasszunk ki a koordinációval kapcsolatos vita számára, mert a vonatkozó szabályrendeletek és EK döntések tartalmazzák a koordináció szempontjából fontosnak tekintendő tényezőket. Sokkal nagyobb kihívásnak bizonyult a társadalmi modell alkalmazásának elemzése tekintetében fontos szabályozói környezet bemutatása. Az utolsó részben bemutatjuk a fogyatékosság társadalmi modelljét és kifejtjük, hogyan befolyásolta a kutatási tervet. 1.2 A társadalmi modell A társadalmi modellt általában ellentétére, az orvosi modellre hivatkozva szokás bemutatni. Az orvosi modell a fogyatékosságot személyes problémának tekinti, amelyet közvetlenül egy betegség, baleset, vagy más egészségügyi körülmény okozott, és amely orvosi beavatkozással, például rehabilitációval enyhíthető. A társadalmi modell ezzel szemben a fogyatékosságot nem a személy elválaszthatatlan attribútumának tekinti, hanem olyan produktumnak, amelyet a személy társadalmi körülményei és környezete, annak fizikai struktúrái (épületek, közlekedési rendszerek, stb.), valamint a társadalom szerkezete, és a fogyatékos emberekkel szembeni diszkriminációhoz vezető hiedelmei állítanak elő. Az orvosi modell közeli rokona a szociális jóléti modell (Waddington és Diller, 2000), amely az orvosi jellegű képességcsökkenést automatikusan a hátrányos helyzet és a kirekesztődés következményének tekinti, amely pénzbeli juttatásokkal és más szociálpolitikai intézkedésekkel enyhíthető. Gyakori feltevés, hogy a hagyományos szociálpolitikai intézkedések testesítik meg a szociális jóléti modellt, és ezért a fogyatékosság természetének orvosi irányultságú értelmezésén alapulnak. Mi kutatásunkban nem élünk ezzel a feltételezéssel. Ezzel szemben azt a kérdést vizsgáltuk, hogy a szociálpolitikának hogyan kell meghatároznia a fogyatékosságot az empirikus vizsgálódás számára megközelíthető módon. Sokszor elhangzott, hogy a társadalmi modell hatással van a fogyatékosság definíciójára. Ebben az összefüggésben definiálni azt jelenti, hogy megmagyarázni a fogyatékosság miben- 19

20 létét. Például a képzésben résztvevő szociális munkások a társadalmi modell alkalmazásával irányíthatók azáltal, hogy elkészítik a fogyatékos emberek esettörténetét és felkérik őket, hogy értelmezzék és írják le korlátozottságaik és fogyatékosságaik jellegét. A képzésben résztvevők jártasságot szereznek szociális elemzésben és megértésben. Amikor a szociálpolitikai intézmények a célzott szakintézkedések végrehajtása során definíciókat dolgoznak ki, másféle definíciós eljárásban vesznek részt. A definiálást abban az értelemben végzik, hogy határokat jelölnek ki és körülírják, kit kell a leírt kategóriához tartozónak tekinteni. A társadalmi modell nem ad egyértelmű útmutatást arra nézve, hogy a szociálpolitikában hol kell meghúzni a határvonalat a fogyatékos és a nem fogyatékos emberek között. Tény, hogy a modell szószólói közül sokan a határok kijelölésének folyamatát önmagában is károsnak tartják. A társadalmi modell nem ad egyértelmű útmutatást arra nézve, hogy a szociálpolitikában hogyan kell a definíciókat elkészíteni és működtetni, viszont felvet számos, a szociálpolitika szempontjából fontos témát. Mindenek előtt a társadalmi modell magában foglalja, hogy a szakpolitikáknak a fogyatékos emberek teljes körű részvétele előtt magasodó akadályok lebontására kell irányulnia, ahelyett, hogy problematizálja a fogyatékos embereket. Ez arra utal, hogy a szakpolitikának inkább a fogyatékossághoz vezető helyzetek, és nem a fogyatékos emberek beazonosításával kell törődnie. Működésben is láthattuk ezt a megközelítést épületek és közlekedési infrastruktúrák tervezésére vonatkozó szabályok kidolgozásánál, ahol az újabb fogyatékossághoz vezető helyzetek létrehozásának megelőzésére és a meglevő fizikai korlátok csökkentésére irányult. A társadalmi modellnek ez a velejárója felhívja a politikacsinálók figyelmét a társadalom képességnövelő (és nem képességcsökkentő, azaz fogyatékossá tevő) eszköztárának lehetséges bővítésére. A képességnövelő eszköz paradigmatikus példája a kerekesszékesek számára épített rámpa. Az elkészült rámpa használata a nem versenyző fogyasztás körébe tartozik: azzal, hogy valaki a rámpát használja, nem csökkenti mások hozzáférési lehetőségét. A rámpahasználat határköltsége nulla (egy további felhasználó nem kerül semmibe, az elhanyagolható elhasználódástól eltekintve). Ezért nem szükséges különbséget tenni a fogyatékos emberek és mások között a rámpa igénybevétele tekintetében. Noha a kerekesszék-rámpákat és a lejtős járdaszegélyeket gyakran idézik az effajta szakpolitikai intézkedések példájaként, valójában ennél többről van szó. Egy terv, mint jószág felhasználása ugyancsak nem versenyző fogyasztás (egy terv újrafelhasználásának határköltsége csak az adatok továbbítására, például a tervek fénymásolására korlátozódik), így a képességnövelő tervezési újítások is a javak e kategóriájába esnek. A munkahelyi környezet egészségességét és biztonságosságát fenntartó intézkedések szintén potenciálisan képességnövelők és nem versenyző jellegűek. Megjegyzendő, hogy a nem versenyző nem jelenti azt, hogy az ilyen javak ingyenesek: éppen ellenkezőleg, az ilyen intézkedések bevezetése nagyon is költséges lehet. De ha már bevezették, akkor nem szükséges szelektíven elosztani őket. A szimbolikus intézkedések, amelyek célja a magatartás befolyásolása, az általános viselkedési minták megváltoztatása, szintén nem versenyző javak, ugyanis a széles körű társadalmi megértésre támaszkodva lehetnek hatásosak. A szimbolikus fogyatékosságpolitikai intézkedések nem igénylik annak pontos körülírását, hogy mi is értendő fogyatékosság alatt, noha lehetnek olyan esetek, amelyeket a közvélemény fogyatékosságnak tekint, ami kedvező, vagy éppen hátrányos egyes csoportok számára (például a csökkent szellemi képességű embereket nem mindig tekintik fogyatékosnak), ezért a szimbolikus intézkedéseknek, ha hatékonyak akarnak lenni, ugyancsak foglalkozniuk kell a definícióval kapcsolatos kérdésekkel. Amint feljebb már leírtuk, a társadalmi modell ebben az értelemben erősen befolyásolja a fogyatékosság definiálását. 20