(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (1) Int. Cl.: C07K 14/34 (06.01) C12N 1/ (06.01) C12N 1/77 (06.01) C12P 21/00 (06.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 08 PCT/EP 06/00283 () Elsõbbségi adatok: GB (72) Feltalálók: DEHOTTAY, Phillippe, Marc, Helene, B-13 Rixensart (BE); DESSOY, Sandrine, B-13 Rixensart (BE); LALOUX, Olivier, Marc, Serge, Ghislain, B-13 Rixensart (BE); ORVAL, Marc, Roger, Fernand, B-13 Rixensart (BE) (73) Jogosult: GlaxoSmithKline Biologicals SA, 13 Rixensart (BE) (74) Képviselõ: dr. Pethõ Árpád, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) Fermentációs eljárás diftériatoxin elõállítására (7) Kivonat A találmány tárgyát fermentációs eljárás képezi, amely magában foglal egy fermentációs lépést, melynek során egy Corynebacterium diphtheriae törzset fermentorban, tápközegben, homogén tenyészet fenntartásához elégséges keverési feltételek között és korlátozott levegõztetéssel tenyésztenek, oly módon, hogy a tenyészeten belül a po2 a fermentációs lépés nagyobb részében 4%¹nál kisebb értékre csökkenjen. HU T2 A leírás terjedelme oldal (ezen belül 6 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 A jelen találmány tárgyköre a diftériaantigének területe. Közelebbrõl, a találmány tárgyát toxinok (beleértve a diftériatoxin mutáns alakjait, mint például a CRM197¹et) és ilyen antigének nagy volumenû tenyészeteinek elõállítására szolgáló fermentációs eljárások képezik. A diftériatoxin egy exotoxinfehérje, amelyet a Corynebacterium diphtheria nevû baktérium termel. A diftériatoxin egy részbõl álló polipeptidként termelõdik, amely a 190., 192. vagy 193. aminosavnál bekövetkezõ hasítás eredményeként könnyen két egymáshoz diszulfidkötéssel kapcsolódó alegységgé (A és B¹fragmens) alakulhat [lásd Moskaug és munkatársai: Biol. Chem. 264, (1989)]. Az A¹fragmens a katalitikusan aktív rész; ez egy NAD-dependens ADP-riboziltranszferáz, amely specifikusan az EF 2 proteinszintézis-faktort célozza meg, inaktiválva ezáltal az EF¹2¹t, ami a sejtben a fehérjeszintézis leállását eredményezi. A bakteriális toxinok (mint például a diftériatoxin) elleni immunitás természetes módon fertõzés következményeként szerezhetõ, illetve mesterségesen a toxin detoxifikált alakjának (toxoid) injektálásával alakítható ki [Germanier, er, Bacterial Vaccines, Academic Press, Orlando, Fl., (1984)]. A toxoidokat hagyományosan a natív toxinok kémiai módosításával állítják elõ [lásd Lingood és munkatársai: Brit. J. Exp. Path. 44, 177 (1963)], ami megszünteti toxicitásukat, miközben megmarad antigenitásuk, ami a vakcinált állatot megvédi a természetes toxinnal bekövetkezõ késõbbi találkozás következményeitõl. Alternatív módon, több mutagenizált s ezáltal csökkentett toxicitással bíró diftériatoxint is leírtak (US , US4907). A CRM197 a diftériatoxin egy nem toxikus alakja, amely immunológiailag megkülönböztethetetlen a diftériatoxintól. A CRM197¹et toxinogén Corynephage¹ nitrozo-guanidin mutagenezisével létrehozott nem toxinogén 197tox¹ fággal fertõzött C. diphtheriae termeli [Uchida és munkatársai: Nature New Biology (1971) 233, 8 11]. A CRM197-protein molekulatömege azonos a diftériatoxinéval, de szerkezeti génjében egy báziscserét hordoz, ami az 2. pozícióban glicin glutamin helyettesítést eredményez, ami az A¹fragmenst képtelenné teszi a NAD megkötésére, miáltal elveszíti toxicitását [Pappenheimer: Ann. Rev. Biochem. 46, (1977); Rappuoli Applied and Environmental Microbiology, 64. oldal (1983. szept.)]. A diftériatoxoid és a csökkent toxicitású CRM197- mutáns sok, Corynebacterium diphtheriae ellen immunitást biztosító vakcina komponenseként szerepel. Több kombinált vakcina ismeretes, amelyek képesek a Bordetella pertussis, Clostridium tetani, Corynebacterium diphtheriae, és, adott esetben, Hepatitis B vírus és/vagy Haemophilus influenzae b¹típus okozta fertõzések megelõzésére (lásd például: WO 93/24148 és WO 97/00697, WO 02/0). A diftériatoxint és mutáns alakjait (beleértve a CRM197¹et) vakcinákban szacharidok biztonságos és hatékony T¹sejt-dependens hordozóiként is alkalmazzák. A CRM197¹et jelenleg a Haemophilus influenzae b¹típus elleni oligoszacharid-crm197 konjugált vakcinában alkalmazzák (HibTitre ; Lederle Praxis Biologicals, Rochester, N. Y.). A diftériatoxoid (DT) elõállítási eljárásai a szakirodalomból jól ismertek. Például a diftériatoxoid elõállítható Corynebacterium diphtheriae tenyészetébõl származó toxin tisztításával, majd kémiai detoxifikálásával, vagy a toxin rekombináns vagy genetikailag detoxifikált analógjának tisztításával (például a CRM197 vagy egyéb mutánsok, melyek leírását illetõen lásd az US US US és US számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásokat). A Corynebacterium diphtheriae-t aerob körülmények között tenyésztik. Rappuoli és munkatársai (Biotechnology, , 198. február) felvetették, hogy a po2¹t levegõ és oxigén keverékével végzett szellõztetéssel 2%¹ra kell beállítani, és az elegy a kívánt po2-érték fenntartásának megfelelõen automatikusan szabályozható. A vakcinákban alkalmazható diftériatoxinok (például CRM197) jelentõs mennyiségben történõ elõállítását hátráltatta a protein csekély elõfordulási gyakorisága. Ezt a problémát korábban a diftériatoxint vagy mutáns alakját kódoló gén további kópiáinak Corynebacterium diphtheriae-be történõ bejuttatásával próbálták megoldani (lásd a és számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásokat). Az ilyen eljárások a protein termelõdésének körülbelül háromszoros növekedését eredményezik. A diftériatoxin hozamának további javítását eredményezõ eljárások elõnyösek lennének ezen értékes antigének nagyobb mennyiségben történõ termelõdésének biztosításához. Ennek megfelelõen, a találmány értelmében feltárunk egy javított fermentációs eljárást, amely magában foglal egy fermentációs lépést, melynek során egy Corynebacterium diphtheriae törzset fermentorban, tápközegben, homogén tenyészet fenntartásához elégséges keverési feltételek között és korlátozott levegõztetéssel tenyésztünk, oly módon, hogy a tenyészetben a po2- érték a fermentációs lépés nagyobb részében 4% alá csökkenjen. A fermentáció aerob, de korlátozott levegõztetési feltételekkel megy végbe, oly módon, hogy az oxigén a fermentáció nagyobb része során, amint bejut a tenyészetbe, azonnal felhasználásra kerül, azaz a kiindulási fázist követõen, amelyben a C. diphtheriae sûrûsége viszonylag kicsi, és a po2-szint nagyobb lehet. Azt találtuk, hogy az ilyen feltételek között végzett tenyésztés a nagyobb po2-értékeknél végzett fermentációs eljárásokhoz viszonyítva a diftériatoxin vagy mutáns alakja hatékonyabb és/vagy egyenletesebb expresszálódását eredményezi. A találmány szerinti eljárás nagyobb teljesítményû, mint a nagyobb oxigénmennyiséggel végzett fermentáció, és még akkor is nagyobb diftériatoxin-hozamot biztosít, ha a tenyésztõ tápközeg hozzáadott vasat tartalmaz vagy ha változó minõségû komplex nyersanyagokat alkalmazunk. A találmány egy másik szempontjának megfelelõen, eljárást tárunk fel diftériatoxint vagy mutáns alakját tartalmazó készítmény elõállítására, mely eljárás magá- 2

3 ban foglalja a találmány szerinti fermentációs eljárás végrehajtását és a diftériatoxin vagy mutáns változata izolálását a tenyészetbõl. Bár a találmány értelmében diftériatoxint és mutáns alakjait írjuk le, úgy véljük, hogy a találmány szerinti eljárás alkalmazásával bármely Corynebacterium diphtheriae antigén izolálható. A találmány szerinti eljárás a diftériatoxin vagy mutáns változata (például a CRM197) nagyobb hozamát eredményezi, mint az % vagy nagyobb (például %) po2-érték fenntartásával végzett eljárások. A találmány egy következõk szempontjának megfelelõen, diftériatoxin vagy mutáns változata alkalmazását tárjuk fel bakteriális betegség (különösen Corynebacterium diphtheriae okozta betegség) kezelésére vagy megelõzésére való gyógyszer elõállítására. A találmány egy további szempontjának megfelelõen, eljárást tárunk fel bakteriális fertõzés (különösen Corynebacterium diphtheriae fertõzés) megelõzésére vagy kezelésére, mely eljárás a találmány szerinti gyógyászati készítmény páciensnek történõ adagolását foglalja magában. Az ábrák leírása Az 1. ábrán grafikonon mutatjuk be az oxigenizálási profilt és annak alkalmazását egy fermentáció KLa-értékének meghatározására. Az A panelen az oxigenizálás (nitrogénrõl levegõre történõ váltást követõ) idõbeli lefutása látható. A B panelen ln(0 po2) vs. idõ grafikon látható, amely a görbe gradiensének meghatározásával lehetõvé teszi a KLa kiértékelését. A 2. ábrán a Corynebacterium diphtheriae fermentációs eljárásának vázlatát mutatjuk be. A 3. ábrán a Corynebacterium diphtheriae tenyészet jellemzõ kinetikáit szemléltetõ grafikon látható. A kör alakú pontokkal jelölt görbe a tenyésztés különbözõ idõpontjaiban nm¹nél mért OD¹értékeket ábrázolja. A rombusz alakú pontokkal jelölt görbe a tenyészet ph¹ját mutatja. A 4. ábrán a tenyészeti felülúszók SDS-PAGE-géljeit mutatjuk be. Sávok: 1. sáv: molekulatömeg-markerek; 2. sáv: 1 g CRM197 standard; 3. sáv: 0, g CRM197 standard; 4. sáv: 0,2 g CRM197 standard; 11. sáv: Corynebacterium diphtheriae fermentálásokból származó felülúszók. Az A gélen az. sávban CDT082-bõl származó felülúszó; a 6 8. sávokban CDT198-ból származó felülúszók (a 6. sávban 22, órás fermentálás után, a 7. sávban 24 órás fermentálás után, a 8. sávban pedig 28 órás fermentálás után eltávolított felülúszó); a 9.,. és 11. sávban CDT199-bõl származó felülúszó (9. sávban 22 óra 4 perces fermentálás után, a. sávban 24 óra 4 perces fermentálás után, a 11. sávban pedig mikroszûrés és szûrés után kapott felülúszó) látható. A B gélen az. sávban CDT082-bõl származó felülúszó, a 6 9. sávokban CDT-bõl származó felülúszók (a 7. sávban 21 óra 43 perces fermentálás után, a 8. sávban 23 órás fermentálás után, a 9. sávban 24 órás fermentálás után eltávolított felülúszó), és a 13. sávban CDT6-ból származó felülúszók (a. sávban 22 óra perces fermentálás után, a 11. sávban 23 óra 49 perces fermentálás után, a 12. sávban 24 óra perces fermentálás után, a 13. sávban pedig mikroszûrés és szûrés után kapott felülúszó) látható. Az. ábrán grafikonon mutatjuk be egy literes fermentor különbözõ keverési sebességek mellett, percenként 23 literes levegõztetéssel kapott KLa-értékét. A találmány részletes leírása Ahogy a találmány leírásában használjuk, a tartalmazó és tartalmaz kifejezések, minden esetben, opcionálisan helyettesíthetõk a valamibõl álló, illetve valamibõl áll kifejezésekkel. A találmány egyik szempontjának megfelelõen egy fermentációs eljárást tárunk fel, amely magában foglal egy fermentációs lépést, melynek során egy Corynebacterium diphtheriae törzset fermentorban, tápközegben, homogén tenyészet fenntartásához elégséges (például,, 1,, 9, 8, 7, 6,, 4, 3, 2 vagy 1 másodpercnél rövidebb elegyítési idõ eléréshez elégséges) keverési feltételek között és korlátozott levegõztetéssel tenyésztünk, oly módon, hogy a tenyészeten belül a po2 a fermentációs lépés nagyobb részében %, 4%, 3%, 1% vagy 0,% alá csökkenjen. Az egyik elõnyös megvalósítási mód szerint a po2 nulla közelébe csökken, elõnyösen a fermentációs lépés nagyobb részében. Például a tenyészeten belül a po2 attól az idõponttól kezdõdõen, amikor a Corynebacterium diphtheriae olyan sejtsûrûségre szaporodott, amely elégséges ahhoz, hogy az oxigén legnagyobb részét (annak tenyészetbe történõ bejutását követõen) azonnal elfogyasszák %, 4%, 3%, 1% vagy 0,% alá csökken, a fermentáció azon pontjáig, amikor a po2-koncentráció a fermentációs lépés végéhez közeledve ismét emelkedni kezd (például a latens fázis után 16, 18,, 22 vagy 24 órával). A fermentáció jellemzõen akkor ér véget, és a tenyészetet akkor takarítjuk be, amikor a po2 a korlátozott levegõztetési feltételeknek megfelelõ szint fölé emelkedik. Meg kell jegyezni, hogy eltérõ beoltási feltételek alkalmazásakor (például, ha a fermentort sokkal nagyobb Corynebacterium diphtheriae tenyészettel oltjuk be) a korlátozott levegõztetési feltételek már röviddel a fermentáció megkezdése után érvényesek (például, a fermentáció megkezdése után 1,,,,, vagy perccel). A 0% po2 az az oxigénmennyiség, amely akkor van jelen, ha sûrített levegõ tápközegen keresztül végzett buborékoltatását követõen a tápközeg 34, C¹on, 3

4 0, bar nyomáson (tenyésztés nélkül) oxigénnel telítetté válik. literes fermentor esetén a levegõztetést sebességet 23 liter/perc értékre, a keverési sebességet pedig 2¹es percenkénti fordulatszámra kell állítani, míg literes fermentorban ezek az értékek a következõk: levegõztetési sebesség 3 liter/perc, keverési sebesség 0 fordulat/perc. Ezek az értékek a teljesen átlevegõztetett fermentációs tápközegben a beoltás elõtt jelen lévõ oxigénmennyiségként állíthatók be. Egy homogén tenyészet olyan tenyészet, amelyben a baktériumok az egész fermentáló tartályban egyenletesen oszlanak el, oly módon, hogy a baktériumok legalább 3, 4,, 6, 7, 8, 9 vagy százaléka a tenyésztõ tápközeg felsõ %-ában helyezkedik el. A fermentációs lépést olyan lépésként definiáljuk, melynek során Corynebacterium diphtheriae-t fermentorban tenyésztünk. A fermentációs lépés az elõtenyészet fermentorba történõ betáplálásával kezdõdik és akkor ér véget, ha a po2 (a fentebb leírt levegõztetési feltételek között) végül % fölé nõ. A fermentációs lépés jellemzõen 12, 14, 16, 18, vagy 24 óránál hosszabb ideig, például, 16 óra hosszat vagy például óra hosszat tart. A keverést, adott esetben, a tenyészet fermentorban történõ keverésével végezzük, ami bármely egyéb megfelelõ módon is végrehajtható, például, vibrációs keverõvel és/vagy gázbuborékoltatással. A keverésnek elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy a tenyészet elegyítési ideje, 1,, 8, 7, 6,, 4, 3, 2 vagy 1 másodpercnél rövidebb legyen. Egy tenyészet elegyítési ideje üveg fermentorban mérhetõ. Ez az az idõ, amely egy színes vizes oldat betáplálását követõen ahhoz szükséges, hogy a színes vizes oldatot egyenletesen eloszlassuk a tenyésztõ tápközegben. A fermentor baktériumtenyészetek ipari elõállítására alkalmas, tetszõleges berendezés. Mindazonáltal, ez a kifejezés nem foglalja magában a tenyésztõlombikokat, melyeket jellemzõen a baktériumok kisebb léptékben történõ tenyésztésére alkalmaznak. A fermentációs lépés nagyobb része kifejezés a fermentációs lépés teljes idõtartamának 0%-ánál, %-ánál, 70%-ánál, 80%-ánál vagy 90%-ánál hosszabb idõt jelent. A fermentációt jellemzõen 12, 14, 16, 18,, 21, 22, 23, 24, 2, 26 vagy 28 órán át korlátozott levegõztetési feltételek között végezzük. A korlátozott levegõztetés olyan levegõztetési feltételekre vonatkozik, amelyek a Corynebacterium diphtheriae számára aerob légzést tesznek lehetõvé, de úgy korlátozzák a hozzáférhetõ oxigén mennyiségét, hogy miután a tenyészet sûrûsége megnövekedett (például legalább 1, 2, 3, 4,, 6, 7, 8, 9 vagy órás fermentációt követõen) az oxigén a tenyészetbe történõ bejutás után nagyon rövid idõ alatt annyira elfogy, hogy a po2 kevesebb mint, 4, 3, 2, 1 vagy 0,% lesz. Tudni kell, hogy a fermentor beoltására alkalmazott tenyészet mennyiségének növelésével a korlátozott levegõztetési feltételek a beoltás után nagyon rövid idõvel elérhetõk (például a fermentáció megkezdése után 1,,, vagy perccel) Az ilyen korlátozott levegõztetési feltételek a toxin (például diftériatoxin vagy mutáns alakja) erõteljes expresszióját eredményezik. A nulla százalékot megközelítõ po2-érték olyan levegõztetési és keverési sebességgel érhetõ el, amelynek eredményeként a tenyészetbe bejuttatott oxigént nem sokkal bejuttatása után a tenyészet respirációhoz felhasználja, így a tenyészet levegõztetése ellenére a po2-érték oxigénmonitoron nulla, vagy nullához közeli értékként olvasható le. A fermentációs lépés során, adott keverési és levegõztetési sebesség mellett a po2 magasabb értékrõl indul. Ennek oka, hogy a tenyészetben a baktériumok sûrûsége a fermentációs lépés kezdetén alacsony, és a fermentációs lépés elõrehaladása során növekszik. Általában bizonyos idõre (például legfeljebb 1, 2, 3, 4,, 6, 7, 8, 9 vagy órára) van szükség, mielõtt a po2 % alá csökken. Ettõl a ponttól kezdve a po2 %, 4%, 3%, 2%, 1% vagy 0,% alatt (elõnyösen nullát megközelítõ értéken) marad, egészen a fermentációs lépés befejezéséig (például a fermentor betakarításáig). A fermentációs lépést, adott esetben, úgy hajtjuk végre, hogy a KLa az egész fermentációs lépés során állandó marad. Más módon, a fermentációs lépést egy vagy több KLa-értéken végezzük, oly módon, hogy a korlátozott levegõztetést a fermentáció nagyobb részében (legalább 0%-ában, %-ában, 70%-ában, 80%- ában, 90%-ában, 9%-ában) jellemzõ KLa-értékeken valósítjuk meg. A KLa az oxigéntenyészetbe való bejuttatási sebességének mérõszáma. Minél nagyobb a KLa, annál nagyobb az oxigén bejuttatási sebessége. Egy adott fermentációs lépés KLa-értékét több tényezõ is befolyásolja, beleértve a tápközeg térfogatát és összetételét, a keverést, levegõztetést, nyomást, hõmérsékletet, valamint a fermentor mozgó részeinek pozícióját és tulajdonságait. Az oxigént jellemzõen sûrített levegõ tenyészeten keresztüli buborékoltatásával juttatjuk a fermentációs tenyészetbe. Ha a tenyészetbe juttatott levegõben az oxigén eltérõ koncentrációkban van jelen, az áramlási sebességet ennek figyelembevételével kell beállítani. Például, ha a tenyészetbe 0%¹os oxigént juttatunk be, az áramlási sebesség, ennek megfelelõen, kisebb lehet, míg a levegõnél kisebb mennyiségû oxigént tartalmazó gáz bejuttatása esetén nagyobb áramlási sebesség alkalmazható. A KLa az 1. példában leírt eljárás alkalmazásával mérhetõ. Az eljárás során a fermentort beállítjuk azokra az üzemi feltételekre (tápközeg térfogata, hõmérséklet, nyomás, keverés és levegõztetés), amelyeknél a KLa¹t mérni kívánjuk, majd a fermentort nitrogéngázzal kiöblítve légtelenítjük, a levegõztetés visszaállításával levegõvel töltjük fel, és mérjük azt a sebességet, amelynél a po2 egyensúlyi szintre tér vissza. ln(0 po2)= KLaT+C Az ln(0 po2) idõ függvényében történõ ábrázolásával a görbe meredeksége (vagy iránytényezõje) KLa. 4

5 Egy fermentációs lépés KLa-értékét számos tényezõ befolyásolja, beleértve a tenyészet keverésének intenzitását és levegõztetésének sebességét. Például a tenyészet keverésének csökkentésével és a levegõztetési sebesség növelésével (vagy fordítva) állandó KLaérték tartható fenn. Mindazonáltal, az egyik megvalósítási mód szerint, a fermentációs lépés során a tenyészet keverési sebessége és levegõztetési sebessége egyaránt állandó. A fermentációs lépést, például, 0 óra 1, óra 1, 0 óra 1, 80 óra 1, 0 óra 1, óra 1, óra 1, óra 1, 0 óra 1, 0 óra 1, óra 1, 80 óra 1, óra 1, óra 1, óra 1, 80 óra 1, óra 1 vagy 0 óra 1 KLa-értéken hajtjuk végre. A találmány szerinti fermentációs eljárás KLa-értéke, a fermentációs tenyészet méretétõl függõen, eltérõ lehet. literes tenyészetek esetében óra 1, 1 óra 1, óra 1 vagy óra 1 KLa alkalmazható. literes tenyészetek esetében vagy 0 óra 1 KLa-érték alkalmazható. 800 literes tenyészetekben 0, 0,,, 80 vagy óra 1 LKa-érték alkalmazható, míg literes tenyészetek esetében a KLa 0, 0,,, 80, vagy 0 óra 1 lehet. literes fermentációs tenyészet esetében a óra 1 KLa-érték, például, 1 liter/perc levegõáramlási vagy levegõztetési sebesség és 0 0 fordulat/perc keverési sebesség (például, 2 4 liter/perc levegõztetési sebesség és fordulat/perc keverési sebesség) alkalmazásával érhetõ el. literes fermentációs tenyészetnél a óra 1 KLa-érték, például, 1 2 liter/perc levegõáramlási sebesség és fordulat/perc keverési sebesség (például 2 liter/perc levegõáramlási sebesség és 0 fordulat/perc keverési sebesség, például, 1 liter/perc levegõáramlási sebesség és 0 fordulat/perc keverési sebesség) alkalmazásával érhetõ el. A fermentációs lépés során a Corynebacterium diphtheriae CY¹tápközegben készített tenyészetének ph¹ja a tenyészet levegõztetési és keverési feltételeitõl függ [lásd Nikolajewski és munkatársai: J. Biological Standardization,, (1982)]. A fermentációs lépés megkezdésekor a CY¹tápközeg ph¹ja 7,4. Alacsony szintû levegõztetés vagy KLa-érték esetén a ph= körüli értékre csökken, míg nagy levegõztetésnél a ph=8, körüli értékre nõ. A találmány egyik megvalósítási módja értelmében a C. diphtheriae-t CY¹tápközegben vagy SOC-tápközegben [Sambrook J. és munkatársai: Molecular Cloning: A Laboratory Manual, Cold Spring Harbor Laboratory Press, Cold Spring Harbor, NY (1989)] vagy hasonló tápközegben tenyésztjük. A fermentorban a ph¹t a levegõztetés mértékének beállításával (adott esetben sav vagy bázis hozzáadásának igénye nélkül) 7,0 és 7,8 közötti értéken tarthatjuk. A találmány szerinti eljárás bármely Corynebacterium diphtheriae törzs esetében alkalmazható. Az ilyen törzsek termelhetnek vad típusú diftériatoxint, továbbá diftériatoxint vagy fragmensét magukban foglaló fúziós proteineket (például az US számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban feltártakat) vagy a diftériatoxin mutáns alakjait vagy fragmenseit (elõnyösen olyanokat, amelyek csökkentett toxicitásúak). Az ilyen mutáns toxinok példái közé tartoznak a következõk: CRM176, CRM 197, CRM228, CRM4 [Uchida és munkatársai: J. Biol. Chem. 218, (1973)]; CRM 9, CRM 4, CRM2, CRM 3 és CRM7, valamint egyéb, Nicholls és Youle által leírt mutációk [lásd Geneticaly Engineered Toxins, szerk.: Frankel, Marcel Dekker Inc, (1992)]; a Glu148 deléciója vagy Asp¹t, Gln¹t vagy Ser¹t eredményezõ mutációja deléciója és/vagy az Ala18 Gly¹t eredményezõ mutációja és az US vagy US 4907 számú iratokban feltárt mutációk; továbbá a következõk közül legalább egy vagy több aminosavat érintõ mutáció: Lys16, Lys26, Phe és/vagy Lys34, és az US vagy US számú iratokban feltárt mutációk; vagy az US számú iratban feltárt fragmens. A találmány egyik megvalósítási módja értelmében a Corynebacterium diphtheriae törzs CRM197¹et termel. A találmány egyik megvalósítási módja értelmében a találmány szerinti eljárásokban a következõ Corynebacterium diphtheriae törzseket alkalmazzuk: ATCC392, ATCC3926, ATCC149, ATCC10, ATCC11, ATCC1191, ATCC1192, ATCC13812, ATCC14779, ATCC199, ATCC270, ATCC27011, ATCC27012, ATCC296, ATCC4314, ATCC1280 vagy ATCC1696. A találmány szerinti megoldás értelmében alkalmazható tápközeg a következõ összetevõk közül egyet vagy többet tartalmazhat: g/l, 16 g/l vagy g/l kazaminosavak vagy kazein-hidrolizátum; g/l, 7 1 g/l vagy 9 12 g/l szójapepton és/vagy g/l, g/l vagy g/l élesztõkivonat. Ismert, hogy a tenyésztõ tápközeg vastartalma befolyásolhatja a Corynebacterium diphtheriae szaporodását és a toxintermelést (lásd a WO 00/0449 számú nemzetközi közzétételi iratot). A vas nélkülözhetetlen a baktériumok szaporodásához, azonban kimutatták, hogy nagy koncentrációban gátolja a toxintermelõdést. A találmány szerinti eljárás során a tápközeg vastartalmának alsó szintje, 0, 7, 0, 1 vagy ppb, és felsõ határértéke 0, 0, 0, 00, 0, 700, 800, 900, 00, 0, 00, 00, 00 vagy 000 ppb. Például a tápközeg vaskoncentrációi a következõk: 0 00 ppb, 0 00 ppb, 0 00 ppb, 0 00 ppb, 00 0 ppb, ppb, 0 00 ppb, 0 00 ppb, 0 00 ppb, 0 00 ppb, ppb, 0 00 ppb, 0 00 ppb, 0 00 ppb, 0 00 ppb, ppb, ppb, 0 00 ppb, ppb, 0 00 ppb, 0 00 ppb, 0 00 ppb, 0 00 ppb, ppb, ppb, 0 00 ppb, ppb vagy ppb. A tápközegben a vas Fe 2+ és/vagy Fe 3+ alakban lehet jelen.

6 A találmány egyik megvalósítási módja értelmében a találmány szerinti eljárás elég toleráns a tápközegben lévõ vas sók jelenlétével szemben, így felhasználás elõtt nincs szükség a tápközeg vastalanító kezelésére. A fermentációs lépést a Corynebacterium diphtheriae tenyésztésére alkalmas hõmérsékleten, például 2 4 C¹on 2 C¹on, 38 C¹on vagy 34 3 C¹on hajtjuk végre. A fermentációs lépés nagymértékû habképzõdéssel jár. A habképzõdés visszaszorítása céljából a fermentorhoz, adott esetben, habzásgátlót adunk. A fermentorban, a habzásgátló mellett, adott esetben, például habzásérzékelõ vagy mechanikai habtörõ is alkalmazható. A találmány egy másik szempontja értelmében eljárást tárunk fel antigén (például diftériatoxin vagy mutáns alakja vagy fragmense) készítményének elõállítására, mely eljárás magában foglalja a következõ lépéseket: a fentebb leírt, találmány szerinti fermentációs eljárás végrehajtása, és az antigén (például, diftériatoxin vagy mutáns alakja vagy fragmense) tenyészetbõl történõ izolálása. A diftériatoxin toxicitását, adott esetben, kémiai kezeléssel csökkentjük, beleértve a keresztkötõ reagensekkel toxoid kialakítása céljából végzett kezelést. A toxin kifejezés jelentése magában foglalja a toxoidokat is. A találmány szerinti gyógyászati készítmény, adott esetben, kombinációs vakcinában további antigéneket is tartalmaz. Az egyik megvalósítási mód szerint a diftériatoxinnal, annak mutáns alakjával vagy fragmensével kombinálható antigének közé tartozik a következõk közül egy vagy több: tetanusztoxoid, teljes sejtes pertussis (Pw), acelluláris pertussis (Pa; lásd lentebb), Hepatitis¹B felületi antigén, Hepatitis¹A vírus, Haemophilus influenzae b oligoszacharidok, Neisseria-eredetû (például N. meningitidis) poliszacharidok vagy olgioszacharidok, N. meningitidis B¹szerotípusú proteinek (adott esetben külsõ membránvezikula részeként), pneumococcus-poliszacharidok vagy ¹oligoszacharidok, pneumococcus-proteinek, vagy az alábbiakban felsorolásra kerülõ antigének bármelyike. A bakteriális poliszacharidok hordozóproteinhez lehetnek kapcsolva. Hordozóproteinként alkalmazható a diftériatoxin vagy ¹toxoid, vagy a diftériatoxin mutáns alakjai (például CRM197) vagy fragmensei (amelyek például a találmány szerinti eljárással állíthatók elõ). Mindazonáltal, egyéb hordozóproteinek is alkalmazhatók, mint például tetanusztoxoid, tetanusztoxoid C¹fragmens, pneumolizin vagy protein¹d (US ). Egy adott gyógyászati készítmény, adott esetben, több poliszacharidot vagy oligoszacharidot különbözõ hordozóproteinekhez kapcsolva tartalmaz. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával elõállított diftériatoxin vagy mutáns alakjai (például CRM197) vagy fragmense a következõk közül egy vagy több mikroorganizmusból származó tok-poliszachariddal vagy oligoszachariddal formulálhatók: Neisseria meningitidis, Haemophilus influenzae b, Streptococcus pneumoniae, A¹csoportba tartozó Streptococcusok, B¹csoportba tartozó Streptococcusok, Staphylococcus aureus és Staphylococcus epidermidis. Például a gyógyászati vagy immunogén készítmény olyan tok-poliszacharidokat tartalmazhat, amelyek a Neisseria meningitidis egy vagy több (A¹, C¹, W 13- vagy Y¹) szerocsoportjából származnak. Például a CRM197-tel a következõ szerocsoportok formulálhatók: A és C; A és W,AésY;CésW,CésY,WésY;A,CésW;ACés Y; A, W és Y; C, W és Y vagy A, C, W és Y. Egy másik példa szerint az immunogén készítmény Streptococcus pneumoniae-bõl származó tok-poliszacharidokat tartalmaz. A pneumococcus eredetû tok-poliszacharid antigéneket elõnyösen a következõ szerotípusok közül választjuk ki: 1, 2, 3, 4,, 6B, 7F, 8, 9N, 9V, A, 11A, 12F, 14, 1B, 17F, 18C, 19A, 19F,, 22F, 23F és 33F, illetve, legelõnyösebben az 1, 3, 4,, 6B, 7F, 9V, 14, 18C, 19F és 23F szerotípusok közül. Egy további példa a b¹típusú Haemophilus influenzae PRP tok-poliszacharidjait (vagy oligoszacharidjait) tartalmazhatja. Egy további példa a Staphylococcus aureus. típusú, 8. típusú, 336. típusú, PNAG vagy dpnap tok-poliszacharidjait tartalmazhatja. Egy másik példa a Staphylococcus epidermidis I. típusú, II. típusú, III. típusú vagy PIA tok-poliszacharidjait tartalmazhatja. Egy további példa a Streptococcus B¹csoport Ia típusú, Ic típusú, II. típusú vagy III. típusú tok-poliszacharidjait tartalmazhatja. Egy további példa az A¹csoportba tartozó Streptococcus tok-poliszacharidjait tartalmazhatja, adott esetben legalább egy M¹proteinnel együtt, még elõnyösebben az M¹protein többféle típusával együtt. A találmány értelmében alkalmazható bakteriális poliszacharidok teljes hosszúságúak lehetnek (natív poliszacharidokból tisztítva). Alternatív lehetõség szerint, a poliszacharidokban az alapegység ismétlõdése 2¹szeres és ¹szoros közötti, például 2 -szörös, -szeres, 1-szeres vagy 1 -szoros, miáltal a poliszacharidok, a jobb kezelhetõség érdekében, kisebb méretûek. Az oligoszacharidok jellemzõen 2 ismétlõdõ egységet tartalmaznak. Az ilyen tok-poliszacharidok konjugálatlanok vagy hordozóproteinhez konjugáltak lehetnek, mely hordozóproteinek példái a tetanusztoxoid, tetanusztoxid C¹fragmense, diftériatoxoid vagy CRM197 (mely utóbbi kettõ, például a találmány szerinti eljárással van elõállítva), pneumolizin vagy protein¹d (US ). A tetanusztoxin, diftériatoxin és pneumolizin genetikai mutációval és/vagy kémiai kezeléssel van detoxifikálva. A poliszacharid- vagy oligoszacharidkonjugátum bármely ismert kapcsolási technikával elõállítható. Például a poliszacharid tioéterkötéssel kapcsolható. Ez a konjugálási eljárás a poliszacharid 1¹ciano-4-(dimetilamino)-piridinium-tetrafluor-boráttal (CDAP) végzett, cianát-észtert eredményezõ aktiválásán alapul. Az aktivált poliszacharid közvetlenül vagy távtartó csoporton keresztül kapcsolható a hordozóprotein aminocsoportjához. A cianát-észtert, adott esetben, hexán-diaminnal kapcsoljuk össze, és az aminoderivatizált poliszacharidot a tioéterkötés kialakulását magában foglaló heteroligálási eljárás alkalmazásával konjugáljuk a hordo- 6

7 zóproteinhez. Az ilyen konjugátumok leírását illetõen lásd a WO93/17 számon közzétett PCT szabadalmi bejelentést (Uniformed Services University). A konjugátumok közvetlen reduktív aminálási eljárásokkal is elõállíthatók [lásd az US számú (Jennings) és az US számú egyesült államokbeli szabadalmi leírást (Anderson)]. További eljárások leírását illetõen lásd az EP , EP 837 és EP O számú iratokat. Egy további eljárás adipinsav-hidraziddal (ADH) derivatizált, cianogén-bromiddal aktivált poliszacharid karbodiimidkondenzációval hordozóproteinhez történõ kapcsolását foglalja magában [Chu, C. és munkatársai: Infect. Immunity, 24, 26 (1983)]. Közelebbrõl, a diftériatoxin vagy fragmense vagy mutáns alakja (például a CRM197) a gyógyászati készítmény 1, 2, 3, 4,, 6, 7, 8, 9,, 11, 12, 13, 14, 1, 16, 17, 18, 19 vagy további antigénjéhez lehet konjugálva. Az egyik megvalósítási mód szerint a toxin (vagy mutáns alakja vagy fragmense) poliszacharidkomponens(ek)hez (például bakteriális poliszacharidokhoz, beleértve a fentebb felsoroltakat) van konjugálva. A találmány szerinti gyógyászati vagy immunogén készítmény további proteinkomponenseket is tartalmazhat. A találmány szerinti készítmény, adott esetben, olyan antigénekkel van formulálva, amelyek tetanusz vagy Bordetella pertussis okozta fertõzés (vagy mindkettõ) ellen nyújtanak védettséget. A pertussiskomponens elölt teljes sejtes B. pertussis (Pw) vagy acelluláris pertussis (Pa) lehet, amely a PT, FHA és 69 kd¹os pertaktin antigének közül legalább egyet tartalmaz (elõnyösen kettõt vagy mind a hármat). Bizonyos egyéb acelluláris pertussiskészítmények tartalmaznak agglutinogéneket (például Fim2¹t és Fim3¹at), és az ilyen vakcinák szintén alkalmasak a találmány szerinti megoldás céljaira. A tetanus ellen védettséget biztosító antigén jellemzõen a tetanusztoxoid, amely lehet kémiailag inaktivált (például formaldehiddel kezelt) toxin vagy egy vagy több pontmutáció beépítésével inaktivált toxin. A találmány szerinti gyógyászati vagy immunogén készítmény, adott esetben, pneumococcus eredetû proteinantigéneket tartalmaz, például a pneumococcus külsõ felületén megtalálható pneumococcus-proteineket (melyeket a gazdaszervezet immunrendszere a pneumococcus életciklusának legalább egy részében képes felismerni) vagy olyan proteineket, amelyeket a pneumococcus szekretál vagy szabadít fel. Például a protein lehet toxin, adhezin, kétkomponensû szignál transzducer, Streptococcus pneumoniae lipoproteinje vagy ezek fragmensei. Az ilyen proteinek példái közé tartoznak többek között a következõk: pneumolizin (elõnyösen kémiai kezeléssel vagy mutációval detoxifikálva) [Mitchell és munkatársai: Comparison of pneumolysin genes and proteins from Streptococcus pneumoniae types 1 and 2., Nucleic Acids Res. 18(13), (1990. július 11.); Mitchell és munkatársai: Expression of the pneumolysin gene in Escherichia coli: rapid purification and biological properties, Biochim Biophys Acta 07(1) (1989. jan. 23.); WO 96/089 (A. Cyanamid), WO 90/0691 (Paton és munkatársai), WO 99/03884 (NAVA)]; PspA és transzmembrán deléciós változatai (US Briles és munkatársai); PspC és transzmembrán-deléciós változatai (WO 97/09994 Briles és munkatársai); PsaA és transzmembrán deléciós változatai [Berry & Paton: Sequence heterogeneity of PsaA, a 37¹kilodalton putative adhesin essential for virulence of Streptococcus pneumoniae, Infect. Immun. 64(12) 2 62 (1996. dec.)]; pneumococcus eredetû kolinkötõ proteinek és azok transzmembrán-deléciós változatai; CbpA és transzmembrán-deléciós változatai (WO 97/4111; WO 99/1266); gliceraldehid-3-foszfát dehidrogenáz [Infect. Immun. 64, 344 (1996)]; HSP70 (WO 96/928); PcpA (Sanchez-Beato és mtsai.: FEMS Microbiol Lett 164, 7 14 (1998); M¹szerû protein (EP 08371) és adhezin (EP ). Az immunogén készítménybe foglalható további pneumococcus-proteinek a WO 98/18931, WO 98/189 és PCT/US99/390 számú iratokban feltárt proteinek. A találmány szerinti immunogén készítménnyel formulálható Neisseria-eredetû proteinek példái közé tartoznak a következõk: TbpA (WO93/0686; EP86266; WO92/03467; US912336), TbpB (WO93/06861; EP86266), Hsf (WO99/31132), NspA (WO96/29412 Hap (PCT/EP99/02766), PorA, PorB, OMP8, más néven D1 (WO00/239), PilQ (PCT/EP99/033), PldA (PCT/EP99/06718), FrpB (WO96/31618, lásd SEQ ID NO: 38), FrpA vagy FrpC vagy mindkettõben közös, konzervált részlet, amely legalább, 0, 0, 00, 70 aminosavas (WO92/014), LbpA és/vagy LbpB [PCT/EP98/0117; Schryvers és munkatársai: Med. Microbiol. 32, 1117 (1999)], FhaB (WO98/0247, SEQ ID NO: 38), HasR (PCT/EP99/0989), Iipo02 (PCT/EP99/0831), MltA (WO99/7280) és ctra (PCT/EP00/0013). A Neisseria-eredetû proteineket, adott esetben, egy külsõ membrán készítmény részeként adjuk hozzá. A találmány szerinti gyógyászati vagy immunogén készítmény, adott esetben, egy vagy több olyan antigént tartalmaz, amely(ek) képesek megvédeni a gazdaszervezetet a nem tipizálható Haemophilus influenzae-tõl, RSV-tõl és/vagy egy vagy több olyan antigént tartalmazhat, amely a gazdaszervezet számára védettséget képes nyújtani az influenzavírussal szemben. A nem tipizálható H. influenzae proteinantigének példái közé tartoznak a következõk: Fimbrin-protein (US 7668), az abból származó peptideket tartalmazó fúziós proteinek (például LB1-fúzió; US Ohio State Research Foundation), OMP26, P6, D¹protein, TbpA, TbpB, Hia, Hmw1, Hmw2, Hap és D1. Az influenzavírus-antigének példái közé tartoznak a következõk: teljes, élõ vagy inaktivált vírus, hasított influenzavírus (tojásokon vagy MDCK-sejteken vagy Vero-sejteken szaporítva), teljes influenza viroszómák [lásd R. Gluck: Vaccine, 91 9 (1992)] vagy azok tisztított vagy rekombináns proteinjei, például HA¹, NP¹, NA¹ vagy M¹protein (vagy ezek kombinációi). 7

8 Az RSV- (légúti óriássejtes vírus) antigének példái közé tartozik az F¹glikoprotein, a G¹glikoprotein, a HN¹protein, az M¹protein, valamint ezek származékai. Tudni kell, hogy a találmány szerinti antigéntartalmú készítmények egyetlen baktériumfajból származó egy vagy több tok-poliszacharidot tartalmazhatnak. Az antigéntartalmú készítmények egy vagy több baktériumfajból származó tok-poliszacharidokat is tartalmazhatnak. Az immunogén készítmény vagy vakcina, adott esetben, adjuvánst is tartalmaz, olyan mennyiségben, amely elégséges az immunogén elleni immunreakció fokozására. Az ilyen célra alkalmas adjuvánsok közé tartoznak, többek között, a következõk: alumíniumsók, szkvalénelegyek (SAF 1), muramilpeptid, szaponinszármazékok, mycobaktérium sejtfal-készítmények, monofoszforil-lipid¹a, mikolsavszármazékok, nemionos blokk-kopolimer felületaktív anyagok, Quil A, koleratoxin B¹alegység, polifoszfazén és származékai, valamint immunstimuláló komplexek (ISCOM¹ok), mint például a Takahashi és munkatársai által leírtak [Nature 344, (1990)]. Állatgyógyászati felhasználásra és antitestek állatokban történõ termeltetésére a Freund-féle adjuváns mitogén komponensei alkalmazhatók. Csakúgy, mint az összes immunogén készítmény vagy vakcina esetében, az immunogének immunológiailag hatásos mennyiségét empirikus úton kell meghatározni. A figyelembe veendõ tényezõk közé tartozik az immunogenitás (függetlenül attól, hogy az immunogén komplexálódik¹e vagy kovalens kötéssel adjuvánshoz, hordozóproteinhez vagy egyéb hordozóhoz kötõdik¹e), az adagolás módja, valamint a beadandó immunizálódózisok száma. Ezek a tényezõk a vakcinálással foglalkozó szakirodalomból ismertek, s immunológus számára elvárható mennyiségû kísérleti munka alkalmazásával meghatározhatók. Az aktív hatóanyag a találmány szerinti gyógyászati készítményben vagy vakcinában változó koncentrációban lehet jelen. Az anyag minimális koncentrációja jellemzõen a kívánt cél eléréséhez szükséges mennyiség, míg a maximális koncentráció az a maximális mennyiség, amely a kiindulási elegyben oldott vagy homogén módon szuszpendált állapotban marad. Például egy terápiás hatóanyag minimális mennyisége olyan mennyiség, amely egyetlen, terápiásan hatásos dózist eredményez. Biológiailag aktív hatóanyagok esetében a minimális koncentráció az a mennyiség, amely rekonstitúciót követõen a biológiai aktivitás kifejtéséhez szükséges, míg a maximális koncentráció annál a pontnál van, amelynél homogén szuszpenzió már nem tartható fenn. Egydózisú egységek esetében a mennyiség egy terápiás alkalmazáskor felhasznált mennyiség. Általában minden egyes dózis 1 0 g, elõnyösen 0 g, legelõnyösebben 2 g proteinantigént tartalmaz. A bakteriális poliszacharidok elõnyös dózisa g, g, 2, g vagy 2, 1 g. Az anyag elõnyös mennyisége anyagtól függõen változik, de szakember számára egyszerûen meghatározható A találmány szerinti vakcinakészítmények fertõzésre érzékeny emlõs (például ember) védettségének kialakítására vagy kezelésére alkalmazhatók, oly módon, hogy a vakcinát szisztémásan vagy nyálkahártyán keresztül adagoljuk. Az adagolás történhet injektálással (intramuszkulárisan, intraperitoneálisan, intradermálisan vagy szubkután); illetve nyálkahártyán keresztül (orálisan/bélcsatornán keresztül, légzõszerveken keresztül vagy húgyivarszerveken keresztül). Bár a találmány szerinti vakcina beadható egy dózisként, komponensei egyidejûleg vagy eltérõ idõpontban beadhatók külön-külön is (például ha egy vakcinában poliszacharidok vannak jelen, azok a bakteriális proteinkombináció beadásával egyidejûleg vagy azt követõen 1¹2 héttel, külön adagolhatók, hogy az immunreakciók egymáshoz képest optimálisan legyenek koordinálva. Az egyféle adagolási mód helyett két különbözõ adagolási mód is alkalmazható. Például a virális antigének intradermálisan (ID) adagolhatók, míg a bakteriális proteinek intramuszkulárisan (IM) vagy intranazálisan (IN) adagolhatók. Ha poliszacharidok vannak jelen, azok intramuszkulárisan (vagy intradermálisan), míg a bakteriális proteinek intranazálisan (vagy intradermálisan) adagolhatók. Ezen túlmenõen, a találmány szerinti vakcinák kezdõ dózisként intramuszkulárisan, emlékeztetõ dózisként pedig intranazálisan adagolhatók. A vakcinák elõállításának általános leírását illetõen lásd Vaccine Design, The subunit and adjuvant approach [szerk.: Powell M. F. & Newman M. J., Plenum Press, New York (199)]. A liposzómákba történõ kapszulázás ( encapsulation ) leírását Fullerton tárta fel ( számú egyesült államokbeli szabadalmi leírás). A találmány egy további szempontja értelmében eljárást tárunk fel gyógyászati készítmény elõállítására, amely magában foglalja a diftériatoxin vagy fragmense vagy mutáns alakja (például CRM197) találmány szerinti fermentációs eljárás alkalmazásával végzett elõállítását és a termék gyógyászatilag elfogadható hordozóval történõ elegyítését és adott esetben, a fentebb említett további antigének bármelyikének hozzáadását. A szóban forgó eljárás magában foglalhat egy további lépést, melynek során a diftériatoxint vagy fragmensét vagy mutáns alakját (például a CRM197¹et) a gyógyászati készítmény egy vagy több további komponenséhez (elõnyösen a fentebb leírt bakteriális poliszacharidokhoz vagy oligoszacharidokhoz) konjugáljuk. A találmány egy további szempontjának megfelelõen, diftériatoxin vagy fragmense vagy mutáns alakja (például CRM197) alkalmazását tárjuk fel bakteriális betegség közelebbrõl, C. diphtheriae okozta betegség kezelésére vagy megelõzésére való gyógyszer elõállítására. A találmány egy következõ szempontjának megfelelõen, eljárást tárunk fel bakteriális fertõzés közelebbrõl, C. diphtheriae okozta betegség megelõzésére vagy kezelésére, mely eljárás magában foglalja a találmány szerinti gyógyászati készítmény, immunogén készítmény vagy vakcina páciensnek történõ adagolását. 8

9 A találmányt a mellékelt példák bemutatásán keresztül szemléltetjük. Az alábbi példákat szakember számára jól ismert, rutinszerûen elvégezhetõ standard technikák alkalmazásával valósítottuk meg, kivéve azokat az eseteket, amelyeket részletesen leírunk. A példákat szemléltetési célból mutatjuk be, anélkül, hogy e példák a találmány oltalmi körét korlátoznák. Példák 1. példa: KLa-érték mérése A fermentációs lépés KLa-értékének mérése céljából a fermentort kívánt térfogatú vízzel töltöttük fel, beállítottuk a fermentációs paramétereket (például hõmérséklet, nyomás, keverés és levegõztetés), és a rendszert egyensúlyi állapot eléréséig mûködtettük. A po2 szondát 0%¹ra kalibráltuk. A levegõztetést gyorsan nitrogéngáz beáramoltatására cseréltük (azonos áramlási sebesség fenntartásával). A po2¹t addig követtük nyomon, míg % alá nem csökkent. Ekkor a szellõztetést gyorsan levegõ beáramoltatására állítottuk vissza (azonos áramlási sebesség fenntartásával). A po2-szintet több idõpontban az eredeti egyensúlyi állapotra jellemzõ szint (0%) százalékaként regisztráltuk. A KLa¹t a log(0 po2%) idõ függvényében történõ grafikus ábrázolásával számítottuk ki. A görbe lineáris részének iránytényezõje (meredeksége) KLa-nak felel meg. Jellemzõen csak a % és 80% po2 közötti adatokat vesszük figyelembe. Eredmények A különbözõ idõpontokban meghatározott po2-értékeket a következõ, 1. táblázatban mutatjuk be. 1. táblázat Idõ (mp) Idõ (óra) po2 (%) ln (0 po2) 0 0,06 4, ,08 21,9 4, , , , , , , , , , , Az eredményeket az 1. ábrán bemutatottak szerint ábrázoltuk grafikusan, és a KLa¹t az 1/B ábrán látható görbe meredekségébõl határoztuk meg példa: C. diphtheriae ATCC 392 törzs fermentálása literes nagyságrendben A CRM197 (keresztreakciót mutató anyag) elõállítására alkalmazott baktérium egy A. Pappenheimer eljárása [Nature New Biol. 233, 8 11 (1971)] szerint végzett nitrozoguanidines kezeléssel kapott mutáns Corynebacterium diphtheriae törzs. Ez a törzs detoxifikált diftériatoxint tartalmaz, amely az 2. aminosavpozícióban glicin glutaminsav mutációt hordoz. A törzset az ATCC-tõl kaptuk (nyilvántartási száma: 392). A fermentációs eljárás általános vázlatát a 2. ábrán mutatjuk be. A fagyasztóból ( 70 C) kivett 1,1 cfu/ml kolóniaképzõ egységet tartalmazó oltócsíra-szaporítóanyagot ( working seed ) szobahõmérsékleten felolvasztottuk. Közvetlenül a felolvadás után a fiolát vortexeztük, és a szaporítóanyag l¹ét tûvel felszerelt 1 ml¹es fecskendõvel felszívtuk. Ezt a térfogatot 0 ml steril sóoldatba (0,9%) fecskendeztük. A lombikot kevertettük. A szuszpenzióból tûvel felszerelt 2 ml¹es fecskendõvel két ml¹t felszívtunk, melyet a számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírt tápközeget (00 ml) tartalmazó 3 literes Erlenmeyer-lombik beoltására alkalmaztunk. A lombikot ¹es percenkénti fordulatszámmal végzett keverés közben 34,±0, C¹on inkubáltuk, mindaddig, míg az optikai denzitás ( nm) 4,0 6,0 értéket nem ért el (16 19 órás inkubálás után). Egy literes fermentort sterilizáltunk és aszeptikus feltételek között 0 liter tenyésztõ tápközeget töltöttünk bele. A savballonba 00 ml 2 térfogat%¹os (%V/V) H 3 PO 4 ¹t töltöttünk; a tápközeg ph¹ja kezdetben körülbelül 7,4 volt, és nem szabályoztuk. A fermentort a beoltás elõtti napon készítettük elõ, és a beoltásig készenléti állapotban tartottuk (34, C hõmérséklet, 0, bar nyomás, a gõztérben 23 N L/perc légáram, 0¹es percenkénti fordulatszám 16 órán keresztül). A beoltást megelõzõen a fermentorban a következõ tenyésztési feltételeket állítottuk be: 34, C hõmérséklet, 0, bar nyomás, 23 N L/perc légáram (a tápközegbe keverve), és 2¹es percenkénti fordulatszám. A 2¹es percenkénti fordulatszám 1,76 m/s csúcssebességet és 3,9 másodperces elméleti keverési idõt eredményez. Az oldott oxigént nem szabályoztuk, csak ellenõriztük, a habzásszabályozó rendszert bekapcsoltuk, és a ph¹t hagytuk 7,8¹es értéket elérni, majd H 3 PO 4 hozzáadásával ezen az értéken tartottuk. A beoltás elõtt a PO2-érzékelõt 0%¹ra állítottuk. A keverési sebességet 2¹es percenkénti fordulatszámra állítottuk be, ami 1,76 m/s kerületi sebességnek felel meg. A 23 L/perc levegõztetési sebességgel kombinált 2 fordulat/perc keverési sebesség 42 óra 1 becsült KLa-értéket eredményezett ( 80%, C víz, 0, bar; lásd a 6. ábrát). A fermentort a beoltónyíláson keresztül a fentebb leírt szaporítótenyészet 0 ml¹ével oltottuk be. A fermentációt addig folytattuk, míg a következõ feltételek közül mindkettõ nem teljesült: órás fermentálási idõ és az oldott oxigén szintjének %¹ra emelkedése. A teljes fermentációs idõ általában 22 és 28 óra között volt. A fermentáció végén a hõmérsékletet C¹ra állítottuk be, a ph¹szabályozást lekapcsoltuk, és a levegõáramot a habzás csökkentése érdekében a gõztérbe váltottuk át, a habzásgátló rendszert kikapcsoltuk, a többi paramétert viszont nem változtattuk meg. A fermentorhoz mikroszûrõ rendszert csatlakoztattunk, és amikor a szuszpenzió hõmérséklete elérte a 9

10 21 C¹ot, megkezdtük a mikroszûrést. A mikroszûrést két szakaszban hajtottuk végre: betöményítés és diafiltráció. A betöményítési szakaszban a következõ paramétereket alkalmaztuk: bemeneti nyomás: 0,6 bar; kimeneti nyomás: körülbelül 0,1 bar; permeátumáramlás: kalibrált perisztaltikus szivattyúval alkalmazásával 2 liter/perc állandó értéken tartva (a permeátumnyomás körülbelül 0,3 bar volt). A szuszpenzió betöményítését addig folytattuk, míg a következõ események egyike be nem következett: a bemeneti nyomás elérte a 0,9 bart vagy 7 liter permeátum keletkezett. A diafiltrációs szakasz során a következõ paramétereket alkalmaztuk: a bemeneti nyomást a betöményítési lépés végén elért értéken (maximum 0,9 bar) tartottuk; víz hozzáadása 2 liter/perc sebességgel; az összes hozzáadott víz mennyisége a retentát (koncentrátum) térfogatának háromszorosa volt. A retentátot 0,22 m¹es membránon szûrtük és +4 C¹on tároltuk. Az ilyen szuszpenzióban a 1 CRM197 stabilitását legfeljebb négy napos tárolást követõen, +4 C¹on vagy szobahõmérsékleten (+ C<szobaT<23 C) teszteltük. Kvantitatív ELISAanalízissel, illetve SDS-PAGE analízissel lebomlást és eltéréseket nem tapasztaltunk. A növekedés hiányának igazolására alkalmas tesztet 36 C¹on inkubált BABagaron végeztük. Eredmények A fentebb leírt fermentációs protokoll alkalmazásával két, literes fermentációt végeztünk (CDT199 és CDT6). Az elõtenyésztési és tenyésztési feltételeket a 2. és 3. táblázatban, a CRM197 hozamát pedig a 4. táblázatban mutatjuk be. A 3. ábrán egy elõtenyészet jellemzõ szaporodási kinetikájának grafikonját mutatjuk be. Ha a nm¹nél mért optikai denzitás (O. D.) 4,0 és 6,0 között volt, a tenyészet egyértelmûen exponenciális növekedési fázisban volt, és a ph csak csekély mértékben változott. 2. táblázat Elõtenyésztési feltételek Tenyészetazonosító Elõtenyésztés idõtartama (óra:perc) Az elõtenyészet O. D. -értéke Végsõ ph¹érték CDT199 16:44,88 7, CDT6 17:3 4,03 7,2 3. táblázat Tenyésztési feltételek Tenyészetazonosító Fermentálás idõtartama (óra:perc) Felhasznált 2% H 3 PO 4 (g) Végsõ O. D. -érték Összes szükséges habzásgátló mennyiség (g) CFU-becslés (bakt./ml) CDT199 24:4 2 17,2 2 4,9 E9 CDT6 24: ,9 119 nem mértük 4. táblázat CRM197 becslés Tenyészetazonosító Sûrûség SDS-PAGE¹en (mg/liter) ELISA (mg/liter) CDT199 89/6 138 CDT6 92/ A fermentáció során különbözõ szakaszokat figyeltünk meg. Az elsõ szakaszra az oldott oxigén mennyiségének csökkenése (egészen 0% eléréséig) volt jellemzõ (körülbelül 6¹7 órás idõtartam). E szakaszban a ph változatlan marad vagy csekély mértékben csökken (körülbelül 0,1 ph¹egységgel). A második szakaszban a ph megnövekedett és körülbelül 7,8-nél maximális szintet ért el, amelynél megkezdtük a ph¹szabályozást, bár e fermentációs feltételek között gyakran egyáltalán nem volt szükség sav hozzáadására. A ph¹érték tetõzése közben az oldott oxigén mennyisége 0% fölé emelkedett, majd visszaesett 0%¹ra. 0 A harmadik szakaszra a ph körülbelül 7,4¹re történõ csökkenése volt jellemzõ. Végül, a fermentálás 22. és 24. órája között a po2 növekedését tapasztaltuk. Ez a jel a betakarítás megkezdéséhez. A fermentorból távozó gázokat tömegspektrométerrel analizáltuk. Jellemzõ CO 2 -képzõdési profilt figyeltünk meg. A két bemutatott fermentálást a betakarítás megkezdésének jele után is folytattuk, hogy meghatározzuk a CRM197-termelõdés kinetikáját. Azt tapasztaltuk, hogy a CRM197-szint a betakarítási jel elérését követõen nem növekedett, a habképzõdés azonban fokozódott. A habzásgátló-fogyasztás korlátozása érde-

11 kében elõnyös, ha a fermentálást a betakarítási jelnél leállítjuk. Mindazonáltal, úgy tûnik, a CRM197-termelõdést a túlzott habzás nem befolyásolta, és lebomlás sem következett be. Mikroszûrés A CDT6 mikroszûrési adatait mutatjuk be. Amikor a bemeneti nyomás 0,9 bar értéket ért el, a permeátum 74,3 literét gyûjtöttük össze. A betöményítési lépés során a kimeneti nyomás 0,1 bar és 0, bar között volt. A betöményítés során a permeátum nyomása 0,3 0,4 bar volt. A diafiltrációs lépés idõtartama 39 perc volt. A diafiltrációs szakaszban fokozatosan 7 liter vizet (2 liter/perc) adagoltunk, miközben a permeátumot azonos átfolyási sebességgel extraháltuk. Kezdetben a bemeneti nyomás 0,9 bar volt, amely a diafiltráció végén 0,7 bar¹ra csökkent. A kimeneti nyomás állandó 0,1 bar volt. A diafiltrációs lépés idõtartama 39 perc volt. A CRM197 mennyiségi meghatározása Az alacsony levegõztetési feltételek között elért CRM197-expresszió általában 2 4-szer nagyobb volt, mint a magasabb szintû levegõztetési feltételek között elért szint (amikor a po2¹t a fermentáció során % vagy nagyobb értéken tartottuk). Tenyészeti felülúszók festett SDS-PAGE géljei A tenyészeti felülúszókat SDS-PAGE-géleken (4. ábra), redukáló feltételek között futtattuk, ami lehetõséget nyújtott az esetleges degradációs csíkok detektálására. Hasítás után két, hozzávetõleg 3 kd¹os és 23 kd¹os alegységet detektáltunk, melyeket késõbb Coomassie Blue-val festettünk. Eredmények A két fermentációból származó minták Coomassiefestett géljeit a 4/A ábrán (CDR199) és a 4/B ábrán (CDT6) mutatjuk be. A CRM197 a várt molekulatömegûnek bizonyult (elméleti molekulatömeg: 8.4 kd). A CRM197 nem bomlott le, hiszen a fermentáció végét jelentõ jel után vett mintákban nem tapasztaltuk a mintázat megváltozását (4/A ábra; 9. és. sáv). A CRM197 mennyiségét a mikroszûrés és a 0,22 m¹es filteren végzett utolsó szûrés nem befolyásolta; a 4/A ábrán a 9. és 11. sávban egyforma mennyiségû CRM197 látható. A hõmérséklet negatív hatást gyakorolhat a CRM stabilitására (4/B ábra, 12. sáv). Ezt a mintát akkor vettük, amikor a mintavevõ szelep meleg volt, és az e mintában lévõ CRM197 redukálódott példa: C. diphtheriae ATCC 392 törzs fermentálása liter térfogatban A C. diphtheriae fermentálására a 2. példában leírthoz hasonló eljárást alkalmaztunk, azzal a különbséggel, hogy literes fermentort használtunk. A tenyészetet 0¹as percenkénti fordulatszámmal kevertük, és a légáramlást 3 liter/perc értékre állítottuk be. A fermentálás során sav vagy bázis hozzáadására nem volt szükség, mivel a ph a fermentáció alatt semlegeshez közeli értéken maradt. A tenyészet 18,3¹es végsõ OD -érték eléréséig szaporodott. A CRM197 hozama festett gélen végzett denzitometria alapján 3 mg/liternek bizonyult. 4. példa: A C. diphtheriae ATCC 392 törzs fermentálása különbözõ nagyságrendekben Az állandó KLa feltételek között szaporított Corynebacterium diphtheriae fermentációs eljárása adaptálható más méretû és konstrukciójú fermentorokban való alkalmazáshoz is. Az. táblázatban feltüntetett fermentorméretet, levegõáramlást és keverési sebességet alkalmazva jó hozamú CRM197-termelést értünk el. A három liter térfogatú fermentálást különbözõ konstrukciójú fermentorokban végeztük. Térfogat (liter) Levegõáramlás (liter/perc). táblázat Keverési sebesség (fordulat/perc) KLa (óra 1 ) ~ ~ ~ Ahogy az. táblázatban látható, a KLa fontosabb volt, mint a levegõáramlási vagy a keverési sebességi feltételek. Ilyenformán, kisebb levegõáramlás hasonló KLa-érték elérése érdekében nagyobb keverési sebességgel kompenzálható, miáltal továbbra is jó CRM197 hozamok érhetõk el. A keverési sebességet úgy kell beállítani, hogy homogén szuszpenziót kapjunk, miközben a levegõztetést alacsony po2-érték fenntartásához megfelelõen korlátozzuk. A literes fermentálásokhoz különbözõ fermentorokat alkalmaztunk. A különbözõ fermentorok eltérõ geometriája az. táblázatban bemutatott tartományba esõ KLa-értékeket eredményezte. Mindazonáltal, a különbözõ KLa-feltételek különbözõ nagyságrendû fermentálásokhoz voltak optimálisak. Ennek megfelelõen, a literes fermentorban végzett fermentáláshoz kisebb KLa-érték (22 28 óra 1 ) volt optimális. Azok a KLa-feltételek optimálisak, amelyek korlátozott levegõztetést tesznek lehetõvé, miáltal a tenyészetben a po2 alacsony szintre csökken. Szakember számára nem okoz gondot az ilyen feltételek adott fermentorméretre és ¹geometriára történõ meghatározása.. példa: A vaskoncentráció hatása a különbözõ po2-értékeknél végzett fermentálások hozamára A 3. példában leírt eljárással, literes térfogatban a C. diphtheriae ATCC 392 törzs fermentálási sorozatát hajtottuk végre, oly módon, hogy a po2-érték a 11

12 fermentálás nagyobb részében alacsony legyen vagy % állandó po2-értékre legyen beállítva. A jelen lévõ Fe 3+ mennyiségét a következõ lehetõségek közül választottuk ki: Fe 3+ hozzáadása nélkül, ppb Fe 3+ hozzáadása, 00 ppb Fe 3+ hozzáadása és 00 ppb Fe 2+ hozzáadása. A fermentáció végén a CRM197 hozamát SDS-PAGE-gél denzitometriás analízisével mértük. Ez az eljárás az ELISA-analízissel kapott eredményekhez viszonyítva hozzávetõleg %-kal kisebb eredményeket adott. Eredmények 6. táblázat Fermentációs feltételek % po2-értékû tápközeg, Fe 3+ hozzáadása nélkül % po2-értékû tápközeg, ppb Fe 3 hozzáadásával % po2-értékû tápközeg, 00 ppb Fe 3 hozzáadásával % po2-értékû tápközeg, 00 ppb Fe 2+ hozzáadásával Alacsony po2, állandó KLa, Fe 3+ hozzáadása nélkül Alacsony po2, állandó KLa, ppb Fe 3+ hozzáadásával Alacsony po2, állandó KLa, 00 ppb Fe 3+ hozzáadásával CRM197 hozam (mg/liter) Ahogy a 6. táblázatban látható, ha a Corynebacterium diphtheriae¹t % po2-értéknél fermentáljuk, a vas hozzáadása a hozam csökkenését eredményezi. Ezzel szemben, ha a po2-értéket csökkentjük, és a fermentációt a 3. példában leírtak szerint, állandó KLa-értéknél és alacsony po2-érték mellett végezzük, nagyobb hozamok érhetõk el, s a hozamot a Fe 3+ hozzáadása nem befolyásolja példa: A vaskoncentráció hatása a diftériatoxin vagy a CRM197 hozamára alacsony szintû levegõztetési feltételek között A CRM197 expresszióját nem befolyásoló vaskoncentráció-tartományt mikrotiterlemezeken határoztuk meg. A mikrotiterlemezekkel a találmány szerinti fermentációs eljárásban létezõ korlátozott levegõztetési feltételeket szimuláljuk. A mikrotiterlemezeken végzett tenyésztést a fentebb leírt fermentálásoknál alkalmazott tápközegben végeztük (CY-tápközeghez hasonló tápközegben). A tápközeghez FeCl 3 6H 2 O törzsoldatból 1 g/l koncentrációjú Fe 3+ -iont adtunk. A mikrotiterlemez üregeibe tápközeget töltöttünk, és 8 baktérium/ml sejtsûrûséggel beoltottuk. A mikrotiterlemezeket a CRM197¹et expresszáló Corynebacterium diphtheriae és a diftériatoxint expresszáló Corynebacterium diphtheriae esetében egyaránt ¹es percenkénti fordulatszámmal végzett keverés közben, 34, C¹on 46 órán át inkubáltuk. A mintákat 0,22 m¹es filteren leszûrtük. Az expressziót Coomassie-blue-val (Gelcode blue festék; Pierce) festett SDS-PAGE-gélen (XT Criterion 4 12% bis tris ; a BioRad terméke), denzitometriás eljárással mértük. A mennyiségi meghatározáshoz referenciaként a List Biological Laboratories INC-tõl származó diftériatoxin CRM-mutánst alkalmaztuk, melyet különbözõ koncentrációkban vittünk fel a gélre. Eredmények A 7. táblázatban a mikrotiterlemezek üregeiben korlátozott levegõztetési feltételek között, különbözõ vaskoncentrációk jelenlétében tenyésztett Corynebacterium diphtheriae CRM197 expresszióját mutatjuk be. A CRM197-expresszió csekély mértékben volt érzékeny a Fe 3+ által okozott represszióra, és 1 ppm vagy 2 ppm Fe 3+ hozzáadása nem befolyásolta jelentõs mértékben. Csak 3 ppm Fe 3+ hozzáadása okozott jelentõs expressziócsökkenést, de a CRM197 expressziója még ennél a Fe 3+ -koncentrációnál is 79%¹a volt a Fe 3+ hozzáadása nélkül elért expressziónak. Hozzáadott Fe 3+ (ppm) 7. táblázat CRM197¹et expresszáló Corynebacterium diphtheriae Optikai denzitás (46. óra) ph CRM (%) 0 18,1 7, ppb 17,9 7, ppb 16,9 7, ppb 16,9 7, ppb 17,2 7, ppb 17,7 7, ppb 17,2 7, ppb 17,2 7, ppb 16, 7, ppm 16,9 7, ppm 17 7, ppm 16,9 7,83 79 A CRM197 hozamait a plusz Fe 3+ hozzáadása nélkül elért hozam százalékaként fejeztük ki. A megadott feltételek között mikrotiterlemez üregeiben tenyésztett Corynebacterium diphtheriae diftériatoxin expressziójának eredményeit a 8. táblázatban adjuk meg. A korlátozott levegõztetési feltételek között tapasztalt diftériatoxin-termelés szintén alig volt érzékeny a Fe 3+ általi represszióra. A diftériatoxin expressziója a növekvõ Fe 3+ -koncentráció növekedésével fokozódott (a maximális diftériatoxin-termelõdést 700 ppb-nél tapasztaltuk). A diftériatoxin expressziója csak akkor kezdett csökkenni, amikor a Fe 3+ koncentrációját 3 ppm¹re növeltük. 12

13 Hozzáadott Fe 3+ (ppm) 8. táblázat Diftériatoxint expresszáló Corynebacterium diphtheriae Optikai denzitás (46. óra) ph CRM (%) 0 4,16 8, ppb 4,72 8, ppb 4,6 8, ppb 4,9 8, ppb 4,22 8,9 1 0 ppb 4,48 8, ppb 4,04 8, ppb 4,28 8, ppb 4,8 8, ppm 4,48 8, ppm 4,7 8, ppm 4,2 8, A diftériatoxin hozamait a plusz Fe 3+ hozzáadása nélkül elért hozam százalékaként fejeztük ki. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Fermentációs eljárás, amely magában foglal egy fermentációs lépést, melynek során egy Corynebacterium diphtheriae törzset fermentorban, tápközegben, homogén tenyészet fenntartásához elégséges keverési feltételek között és korlátozott levegõztetéssel tenyésztünk, oly módon, hogy a tenyészetben a po2-érték a fermentációs lépés nagyobb részében 4% alá csökken, ahol a fermentációs lépés a) 0 literes fermentorban, óra 1 KLa-értéken vagy b) 800 literes fermentorban, óra 1 KLa-értéken megy végbe. 2. Az 1. igénypont szerinti fermentációs eljárás, ahol a po2 a fermentációs lépés nagyobb részében nullát megközelítõ értékre csökken. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, ahol a 4%¹nál kisebb po2-értéket attól az idõponttól, amelynél a Corynebacterium diphtheriae olyan sûrûségre szaporodott, amely elégséges ahhoz, hogy a po2 a gyors oxigénfogyasztás következtében 4%¹nál kisebb értékre csökkenjen, egészen a fermentációs lépés befejezéséig tartjuk fenn. 4. Az 1 3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a fermentációs lépést állandó KLa-értéken hajtjuk végre.. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a fermentációs lépést állandó keverési sebesség és levegõztetési sebesség mellett hajtjuk végre. 6. Az 1 3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a fermentációs lépést változó KLa-feltételek között hajtjuk végre. 7. Az 1 6. igénypontok szerinti eljárás, ahol a fermentációs lépés 1 2 L/perc sûrített levegõvel biztosított levegõáramlás és fordulat/perc sebességgel végzett keverés közben játszódik le. 8. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a tápközeg CY, SOC vagy hasonló tápközeg, és a fermentorban a ph¹t a levegõztetés mértékével 7,0 és 7,8 közötti értéken tartjuk, anélkül hogy sav vagy bázis hozzáadására lenne szükség. 9. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a Corynebacterium diphtheriae törzs diftériatoxint vagy annak mutáns alakját, különösen CRM197¹et termel.. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a Corynebacterium diphtheriae törzs az ATCC 392 törzs. 11. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a tápközeg ppb és 00 ppb közötti mennyiségû vasat tartalmaz. 12. Eljárás C. diphtheriae-bõl származó antigén készítményének elõállítására, amely magában foglalja a következõ lépéseket: az igénypontok bármelyike szerinti fermentációs eljárás végrehajtása, és a C. diphtheriae-bõl származó antigéntenyészetbõl történõ izolálása. 13. A 12. igénypont szerinti eljárás, ahol a C. diphtheriae-bõl származó antigén diftériatoxin vagy annak fragmense vagy mutáns alakja (például CRM197). 14. A igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amely egy vagy több további antigén C. diphthariaebõl származó antigénhez történõ hozzáadásának lépését is magában foglalja. 1. A 14. igénypont szerinti eljárás, amely a diftériatoxin vagy annak fragmense, vagy mutáns alakja egy vagy több további antigénhez történõ konjugálásának lépését is magában foglalja. 13

14 HU T2 Int. Cl.: C07K 14/34 14

15 HU T2 Int. Cl.: C07K 14/34 1

16 HU T2 Int. Cl.: C07K 14/34 16

17 HU T2 Int. Cl.: C07K 14/34 17

18 HU T2 Int. Cl.: C07K 14/34 18

19 HU T2 Int. Cl.: C07K 14/34 19

20 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest