II. Magyar-Madjar törzsi találkozó (Kurultaj)

Átírás

1 2008 augusztus kurultaj:augusztus :58 Page 3 II. MAGYAR-MADJAR TÖRZSI TALÁLKOZÓ 3 II. Magyar-Madjar törzsi találkozó (Kurultaj) Jó néhány éve olvastam egyik gazdasági magazinunkban egy riportot a kazah miniszterelnökkel s megmaradt bennem egy mondat: Kazakisztán a magyarok teljes érdektelensége miatt fontolgatja, hogy európai központját Budapestről Prágába helyezi át. Újabb csapása ez a hatalomnak a gyökereinket, múltunkat keresőkre, hisz könnyű belátni, micsoda erőt adna a nemzetnek egy ázsiai kapcsolat lelkileg és gazdaságilag is. A piacgazdaság igyekszik mindenkit bevonni körébe, így a hatalmas Kazakisztánt is. A lelketlen, rideg, csak a haszonról szóló versenyfutásban erőt, előnyt és függetlenséget jelent a rokonsági kapcsolat. A Szovjetúnió felbomlásával látogathatók lettek az ázsiai területek is, s magyar kutatók kapcsolatba kerültek a Kazakisztánban élő madjar ők így ejtik: magyar törzzsel. Felelevenítve az ősi hagyományt, közösen megszervezték a legújabb kori első Kurultajt, azaz országgyűlést. Ez volt egyben az I. magyar-madjar törzsi találkozó, 2007 nyarán. Közben napvilágot láttak a genetikai vizsgálatok eredményei is, mik szerint a kazakisztáni madjarokhoz mi, magyarországi magyarok állunk a legközelebb s 1500 évvel ezelőtti együttélést feltételez. Minden nemzeti érzelmű, a magyarságról felelősséggel gondolkodó kiadványnak legfontosabb kérdése a jövő. Hogyan éljük túl ezt a régóta tartó, de most ismét erőteljes pusztító szándékot, ami a magyar népet éri? Erőszak, Istenhit, tisztesség, türelem, reménytelenség és még sorolhatnám a kiútkeresés közben fölmerült gondolatokat. Jómagam most, a Kurultaj kapcsán láttam meg egy utat az egység, a felemelkedés felé, az első olyat, ami megnyugtat és amiben töretlenül tudok bízni. Láthatjátok, hogyan válaszolt a hivatalos politika arra, hogy egyértelműen rokonokat találtunk Ázsiában: hát sehogy. Bármilyen más országban címlapon lenne, ezzel foglalkozna tévé, rádió, újság, itt azt szeretnék, ha a tájékozatlan lakosság azt hinné, hogy megint egy kis magyarkodás a pusztában. Istennek hála azonban nem így van. Évekkel ezelőtt itt is ott is belebotlottam hagyományörző emberekbe, szándékokba, a somogyi Kisberénytől a bodrogközi Kisrozvágyig. Mára ezek a kis csoportosulások szervezett, nagy, egymást ismerő közösségekké váltak. A Kurultajon mindenki részt vesz, nagyon sokan, s végre egy a szándék. A ránk az élet minden területén jellemző széthúzás, viszálykodás most nem fenyeget, nincs olyan, hogy ha az gyün, akkor én nem megyek. Remélem, hogy a jövőt illetően, most felelősséggel belátjuk, mennyire fontos ez, s magunkba nézve, képesek leszünk változtatni ezen a rossz szokáson. A lényeget itt találtam meg: az összejövetelen a törzsek vezetőivel tartandó országgyűlésen, mely a szabadban, mindenki előtt zajlik majd, a fő téma a magyar nemzet jövője lesz. Itt az emberek komolyan veszik a dolgukat, így egyre többen ismerik meg hagyományainkat és jönnek rá annak jelentőségére. Arra, hogy magyarnak lenni nem azt jelenti, hogy rovásírással töltöm ki az adóbevallást, hanem hogy mindennapjaimban jelen van az évezredek óta ránk jellemző gondolatvilág. Görgényi Gábor Dobogó Mitikus Magyar Történelem kéthavonta megjelenõ õstörténeti kiadvány Megjelenik minden páros hónap utolsó napján Fõszerkesztõ: Sárosi Zoltán Kiadja: Sárosi kiadói- és nyomdaipari Kft 2153 Fót, Vörösmarty tér 2. telefon: 06 (27) Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje Elõfizetéssel kapcsolatos információk: A lap elõfizethetõ rózsaszínû postautalványon a Két Hollós Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ u. 3/a, 1081). Elõfizetési díj egy évre: 4000 Ft. világháló: villámlevél: dobogommt@dobogommt.hu HU ISSN (nyomtatott) HU ISSN (online) A lapban megjelent cikkekért felelõsséget vállalunk!

2 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page 4 4 Kurultaj Tóth Tibor Kazakisztánban BENKŐ MIHÁLY Erdélyi István felhívta figyelmemet arra, hogy az 1960-as évek közepe táján már járt a kazakisztáni madiarok között egy magyar antropológus, Tóth Tibor, a Természettudományi Múzeum embertani tárának akkori vezetője, de eredményei és felfedezései valahogy elsikkadtak. Tóth Tibor 1964 őszétől 1965 tavaszáig tartó féléves tanulmányútja során embertani vizsgálatokat folytatott a Szovjetunió különböző köztársaságaiban. Háromezer-száz mindkét nembeli felnőttről gyűjtött adatokat Baskíriában, Tatárföldön, Grúziában és Kazakisztánban. Alma-Atában, amikor a Kazak Szovjet Köztársaság területén élő kipcsakokhoz készült, Szeitbek Nurhánov nyelvész, a Kazak Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársa tájékoztatta őt arról, hogy Kosztanáj városa környékén él egy magyar (madiar) népcsoport áprilisában Tóth Tibor három hetet töltött a Kusztanáji Terület argün és kipcsak csoportjai között, antropológiai felméréseket végezve. Megállapította, hogy az argün népcsoportnak a Turgaj-mélyedésben élő madiar törzse mintegy kilencszáz kilencszázötven főből áll. Tagjai az argünök más törzseinek tagjaival és környékbeli kipcsakokkal házasodnak össze. Nomád életet élnek. Nemzetségfőjük nevét valamennyien ismerik, családfájukat tíz-tizenkét nemzedékig tudják visszavezetni. Antropológiailag a dél-szibériai rasszhoz tartoznak, embertani jellegzetességeik a kazak nép középső és kis hordájának vizsgálati szériáihoz állnak közel. Felfedezését Tóth Tibor Budapesten és Alma-Atában egyaránt közölte tudományos folyóiratokban. Népszerű formában a Magyar Nemzetben írt róla Aczél Kovách Tamás 1967-ben és 1968-ban. Tóth Tibor azt remélte, hogy nagyobb nyelvészeti, régészeti és néprajzi expedícióval térhet vissza a színhelyre, s alapos kutatással meg tudják majd állapítani, milyen kapcsolatban állhatnak az argün-madiarok a magyarsággal. Jogos várakozásában azonban csalódnia kellett. Soha többé nem jutott vissza a kusztanáji madiarokhoz, vagyis ahhoz a keleti magyar néptöredékhez, amellyel hazánkból ő találkozott először (legalábbis a XX. században). Kőrösi Csoma Sándornak a keleti magyar testvéreket kereső álmaihoz mérhető felfedezése úgy elsikkadt, mintha sohasem lett volna. Emlékét mindössze néhány, szinte senki által sem olvasott oldal őrzi tudományos folyóiratokban és a Magyar Nemzetben. Sokat töprengtem azon, hogy miért történhetett mindez így. Végül is 2002 szeptemberében kaptam rá választ Almatiban, amikor a kazakisztáni magyar nagykövetség és a Kazak Keletkutató Intézet jóvoltából végre sikerült megvalósítanom útitervemet Közép-Ázsiába, kazak földre. Almatiban kazak tudósokkal folytatott beszélgetéseim során kiderült, hogy, hazánkkal ellentétben, az ottani tudományos körökben (az akadémiai intézetekben és a múzeumokban) minden kutató ismeri Tóth Tibor nevét és utazásának történetét. A kazak történészek, nyelvészek és néprajzosok számára nem különösebb meglepetés, hogy a magyar antropológus találkozott a kazakisztáni madiarokkal. Számukra a kazakisztáni madiarok létezése köztudomású, nem tekintik felfedezésnek. Az almati Nemzeti Múzeumban Ozarak Iszmagulov antropológusprofesszorral, a Kazak Akadémia levelező tagjával beszélgettem minderről ben ugyanis ő végzett felméréseket Tóth Tiborral együtt Alma-Ata környékén. Arra a kérdésre, hogy miért nem folytathatta kutatásait Tóth Tibor a Turgaj-medence madiarjai között, így válaszolt: A KGB megtiltotta második útját ben is csak véletlenül jutott el a Turgaj-medencébe. Oda külföldinek előtte sohasem adtak utazási engedélyt, sem a cári, sem a szovjet időkben. Szerencséjére valami hiba csúszhatott az adminisztrációs gépezetbe ban azonban már hiába jött kazak földre. A hibát felsőbb, szövetségi szinten észlelték, s Tóth Tibor újabb turgaji útjának engedélyezésével kapcsolatban megérkezett Moszkvából a kategorikus nyet. Asztanában, Kazakisztán fővárosában kazak segítőmmel és útitársammal, Babakumar Kinayattal, a Kazak Nemzeti Múzeum és az almati Keletkutató Intézet munkatársával együtt turgaji utazásunk előtt meglátogattuk a hetvenöt éves Szeitbek Nurhánovot. A híres kazak nyelvész évtizedekig dolgozott Almatiban a Kazak Akadémia Nyelvtudományi Intézetében. Annak idején ő kísérte el Tóth Tibort az argün-magyarokhoz. Szeitbek Nurhánov, aki napjainkban nyugdíjasként él Asztanában, felkészülten várta jövetelünket. Ahogy a tudós kiterítette jegyzeteit az asztalra, s beszélni kezdett, látszott, hogy az a harmincnyolc évvel azelőtti út élete legemlékezetesebb eseményei közé tartozik. Tóth Tibor 1964 decemberében érkezett Alma-Atába. A Kazakisztán fővárosa környékén élő kazak népesség körében akart antropológiai felméréseket végezni. Rövid idővel érkezése után előadást tartott a Kazak Tudományos Akadémián a magyar etnogenezisről. A Moszkvában végzett magyar kutató elsősorban baskíriai expedíciójáról számolt be. Elmondta, hogy közvetlen antropológiai kapcsolatokat talált a baskírok és a Kárpát-medence magyarjai között. Előadása után arra kérte a hallgatóságot, hogy írott kérdésekkel forduljanak hozzá, s ő válaszolni fog rájuk. Én két kérdést írtam fel neki: 1. Hogy nevezik a különböző európai nyelveken Hungariannek, Ungarnak, vengrnek stb. nevezett magyarok saját magukat?

3 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page 5 II. MAGYAR-MADJAR TÖRZSI TALÁLKOZÓ 5 2. Milyen kapcsolata lehet a Kosztanaj város vidékén és a Turgaj-medencében élő madiaroknak az önök népével? Jómagam ugyanis a Turgaj-medencében születtem, származásomra nézve kipcsak vagyok ben tanító voltam odahaza, s argün-madiar gyermekeket oktattam kazak nyelvre. Tóth Tibor első kérdésemre elmondta, hogy népét odahaza magyarnak nevezik. A második kérdésre mindössze ennyit mondott: Kérem, hogy aki ezt a kérdést feltette, maradjon még, hogy magunk között tudjunk beszélni. Az előadás végén odamentem hozzá. Izgatottan kérdezte, hogy hányan lehetnek az argün-madiarok a szülőföldemen. Pontos számot nem tudok mondani, de legalább ezren válaszoltam. Kérem, hogy ne beszéljen erről senkinek! Most nagyon kevés itt az időm, de a jövő évben, ha élek, visszatérek. Tóth Tibor valóban visszajött Alma-Atába 1965 tavaszán. Azonnal Koszta-najba és Turgajba akart utazni, de ez nem ment olyan gyorsan. Várnunk kellett. Pár nappal Tóth Tibor fővárosunkba érkezése után magához hívatott a Kazah Akadémia káderpolitikai osztályának vezetője, egy titkos állomású KGB-ezredes, származására nézve kazak. A következő kérdést tette fel: Ön el akar kísérni egy magyart Kosztanájba? Igen. Van önöknek közös kutatási témájuk? Nincs. Ha ez a kérdés így merül fel, már vissza is léptem az úttól. Semmi baj, csak érdeklődtem. Menjenek el nyugodtan! Jó munkát kívánok önöknek! Ez óriási szerencse volt, ugyanis a Kosztanaj Turgaj-vidék egyike volt Kazakisztán külföldiek elől szigorúan elzárt területeinek. Egyébként a Kazak Szovjet Köztársaságba mindig is csak felsőbb engedéllyel jöhettek külföldi kutatók, Tóth Tibor viszont épp Leningrádban készült megvédeni nagydoktori disszertációját. Meg kell mondanom, hogy az akadémia elnöke is szilárdan mellettünk állt. Ezekben a napokban találkozott az akadémia tudományos titkárával, s azt mondta neki: Segítsünk a vendégünknek! Végül április 7-én indulhattunk. Emlékszem, a repülőgép a rossz idő miatt nem szállt fel időben. Ott aludtunk az alma-atai repülőtéren a váróteremben. Másnap délelőtt értünk Kosztanajba. Levelünk volt a kosztanaji terület titkárához, s megtanácskoztuk vele a teendőket. A Turgaj-vidéken éppen olvadás és áradás volt, a területet nem lehetett autóval megközelíteni. Végül U2-es kis repülőn mentünk Turgajba. Az első éjszakát az ottani párttitkárnál töltöttük, a másodikat az én családomnál, majd továbbutaztunk Szaga környékére, a Szarükopa-tavak melletti központi helyiségbe, szintén repülőn. Tóth Tibor itt gyűlést hívatott össze, s ismertette a helybeliekkel utazásának célját. Száznyolcvan madiar törzsbelit mért meg a Szarükopán. Feljegyezte magasságukat, fejméretüket, arcszélességüket, orrukat, leírta szemük vágását és színét, hajuk, szőrzetük színét és sűrűségét. Felhívta figyelmemet arra, hogy bizonyos ottani helyiség- és nemzetségnevek Magyarországon is léteznek. Ilyen a Sümegti és a Tomaj: Magyarországon a Balaton-felvidéken van egy Sümeg nevű város és egy Badacsonytomaj nevű falu. A szagai temetőben meglátogattuk egy nagyon híres madiar cseréptetős sírját, s a helyi mullahhal beszédet mondattunk felette. Sajnos, sem a jellegzetes, az állatok ellen árokkal körülvett temetőről, sem a leírt emberekről nem készíthettünk fényképeket, ugyanis a fényképezést megtiltották Tóth Tibornak. A turgaji kutatást Közbel körzetében fejeztük be. A helyiek azt mondák, hogy ha legközelebb jövünk, repülőt küldenek értünk Kosztanajba. Méréseket végeztünk a Turgaj-vidéki kipcsakok között is, de körükben is akadt néhány madiar. Ezután Kosztanajba utaztunk. A város körzetében élt néhány madiar Mir-Jakub Dulatov rokonságából. Tóth Tibor köztük is végzett méréseket. Egyikük arra kérte őt, hogy az Alma-Atában mezőgazdasági egyetemet végzett fiát ne mérjük meg, ne hívjuk fel rá ezzel a hatóságok figyelmét. Mindezek ellenére úgy vélem, nem kis mértékben a Dulatov családdal való találkozás is oka lehetett annak, hogy a következő évben Tóth Tibor hiába repült Almaatába, nem utazhattunk el Kosztanáj-Turgaj vidékére, sőt, később nekem is támadtak kellemetlenségeim. Ez nem a Kazak Akadémián múlott. Ők mindent megtettek, ami tőlük tellett. Például elküldtek valakit anyagot gyűjteni egy Nyugat-Szibéria határán élő madiar akszakalhoz, aki a hírek szerint negyven nemzetségre tudta visszavezetni családja történetét. (Dulatov a cári rezsim ellen harcoló, Alas nevű kazah függetlenségi mozgalom vezetője volt, akit a kolhozosítással szembeni fellépése miatt 1930-ban Sztálin málenykij robotra ítélt. Dulatov Madiar álnéven írt cikkeket, máskor pedig úgy írta alá a nevét: Dulatov, a madiar ) Ezután Musztafa akszakallal már a temetőhöz is elmehettünk. Ő maga mutatta meg, melyik sírokat találja a legérdekesebbnek. Engem különösen egy, a téglasírok közepette fából épült sír érdekelt, amelynek pontos mását a Mongol-Altajban, a mazsarok temetőjében láttam. Az altaji temető egy fenyőerdő mellett áll, itt a legközelebbi erdő mintegy kétszázötven kilométernyire lehet. A sír építői tehát komolyan vették az ősi hagyományok betartását. A sírkövön ez áll: MADI- AR. E szó kazak nyelven azt jelenti, s úgy is ejtik ki: MAGYAR. Mielőtt Szainnal és öccsével Turgaj felé indultunk volna, még vagy hét sírkövet lefényképeztem a következő törzsi, nemzetségi megjelöléssel vagy annak valamilyen változatával: ARGÜN-MADIAR TÖRZSBÉLI, AZ AITKUL NEMZETSÉGBŐL. Alatta az elhunyt neve, neme, születésének és halálának ideje.

4 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page 6 6 Kurultaj Az Aitkul egyike az argün-madiar törzs Tóth Tibor által gyűjtött hat nemzetség nevének (akbai, aitkul, boz, kalmambet, abüz, seru). Közvetlenül hazautazásom előtt tanulságos beszélgetést folytattam Ozarak Iszmagulov antropológusprofesszorral is. Minthogy most készíti elő a kazak nép antropológiai leírását tartalmazó könyvét, adatgyűjtés céljából a hetvenkét éves professzor nyaranként Kazakisztán más és más tájaira vezet expedíciót. Iszmagulov tájékoztatott arról, hogy nemcsak az argünöknek van madiar törzsük és nemzetségük, hanem a Középső Hordában a kipcsakok és az uakok, valamint Kelet- Kazakisztánban, a Zajszan-tó és az Irtis forrásvidéke környékén élő kereik között is élnek madiar törzsbeliek és nemzetségűek. Azt azonban nem tudta róluk a kutató, hogyan kerültek oda. Az Iszmagulov professzortól kapott információ azért különösen fontos számomra, mert a Zajszan-tótól százötven kilométernyire levő Mongol-Altajban, Bayan Ölgiy megyében élő kereik között végzett kutatásaim során magam is találkoztam madiar-mazsarokkal. Feljegyeztem és könyvben is kiadtam gyűjtésemet legendáikról, életmódjukról, ősi mintájú, ezüstveretes, palmettás nyergeikről, öveikről és törzsi temetőjük fából készült sírjairól. Ahogy tehát kiderült, sok rejtély, feltáratlan anyag és kutatnivaló maradt még Közép-Ázsiában az ott élő keleti madiar néptöredékek múltjával és jelenével kapcsolatban. A független Kazak Köztársaság és Magyarország baráti viszonya, valamint a hatalmas középázsiai országban uralkodó békés viszonyok pedig több száz év óta először végre lehetővé teszik a kutatásokat. (Megjelent: Valóság című folyóirat XLVIII. évf júliusi 7. számában) Közös múlt A magyarság tudatában (még ha megtépázva is) a mai napig él a keleti (ázsiai) származás hagyománya. A magyarság eredetével kapcsolatban a XIX. század dereka óta váltakozó hevességgel dúl a vita a különböző tudományos álláspontok között. Az utóbbi fél évszázadban (különösen a rendszerváltásig), sokszor minden ellenérvet figyelmen kívül hagyva erőltették a magyarság finn-ugor eredetének kétségbevonhatatlan tanát. A magyarság eredetére vonatkozó régészeti, nyelvészeti, etnográfiai és embertani kutatások azonban jóval árnyaltabb és igen összetett képet rajzolnak ki. Ma már a legtöbb kutató (különösen a régészek és az antropológusok) elfogadja, hogy a honfoglaló magyarság embertani jellege, valamint kultúrája is inkább az iráni és szkíta hagyományokat is őrző, közép ázsiai törökös népességekkel mutat hasonlóságot. A tudományos kutatások eredményeitől függetlenül a tudósoktól az egyszerű emberekig évszázadok óta foglalkoztatja a magyarságot a távoli idők homályába vesző eredetünk kérdése. Ezért érthető, hogy az ősmagyarságra vonatkozó különböző vándorlási és őshaza-teóriáktól függetlenül újra és újra felbukkannak a Föld legkülönbözőbb pontjain élő ősi magyarokról szóló híradások, többkevesebb (általában inkább az utóbbi) igazságtartammal bíró beszámolók. Legtöbb esetben a véletlen hasonlóság fordul elő (népnevünkhöz hasonló csengésű nevek, hasonlóan hangzó törzs elnevezésekkel stb.) illetve az utazót magával ragadó romantikus lelke-sedés által felerősített szubjektív élményekről van szó. Az esetek egy részében pedig a nem túl régi időkben a különböző tájakra került magyarság maradványairól beszélhetünk. Természetesen nem kétségbe vonva némelyik híradás jelentőségét.

5 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page 7 II. MAGYAR-MADJAR TÖRZSI TALÁLKOZÓ Személyes beszámoló a tavalyi útról 7 A találkozót július 4-8-án, Saga településen (Szariözön folyó mentén) a Madjar törzsi terület központjában rendezték meg. A hagyományos magyar övbirkózásban, harci íjászatban, fegyveres vívásban, ostorhasználatban, harci táncokban, lovas harci játékokban, lovasíjászatban, néptáncban stb. jártas magyar fiatalok július elsején indultak az új fővárosba Asztanába, ahonnan még mintegy 900 kilométeres sztyeppei út vezetett a madjarok közé. A barantázók a Budapest Frankfurt Astana repülőút megtétele után a hajnali órákban érkeztek a főváros repülőterére, ahol a Madjar törzs küldöttei várták őket. Még aznap délelőtt a küldöttség tagjai riportot adtak a Kazak Nemzeti Televízióban. A kulturális expedíció teljes időtartama alatt a kazak médiákban kiemelt helyet foglalt el a magyar küldöttség útja. Naponta több hírösszefoglalónak is helyet adtak televíziókban, rádiókban, nyomtatott sajtóban. Az utazásról egy magyar forgatócsoport is készített dokumentumfilmet. Kazakisztánon kívül Üzbegisztánban, Oroszországban és a muzulmán országokban (pl.: Szaúd Arábia) közöltek hírösszefoglalókat a küldöttség látogatásáról. A Magyar törzsi területre vezető út első állomása a fővárostól 550 km távolságban lévő Arkalik városa volt, ahol a helyi múzeumok, az önkormányzat és a városban lakó madjar törzsbeliek köszöntötték és látták vendégül a magyar küldöttséget. Július 4-én délelőtt Arkalik múzeumánál ünnepélyesen fogadták a magyar küldöttséget. Torgaj megye korábbi székhelyén a járókelők is tudtak a magyar testvérek érkezéséről. A helyi sajtó tévé, újságírók az országoshoz hasonlóan részletesen tájékoztattak. Június végén a három legnagyobb kazak tévé és több újság riportot közölt Dr. Bíró András Zsolttal a genetikai vizsgálatokról. A küldöttség délben Torgajba indult. Torgaj felé Amangildi határában a terület polgármestere és a helybeliek fogadták a magyar küldöttséget. Sabirzsan Ahmetov kumisszal kínálta a vendégeket, majd ősi rend szerint jurtába invitálta és asztalhoz ültette. Torgajban a helyi önkormányzat és a tudományos-, vallási- és kulturális élet vezetői köszöntötték a magyarországi vendégeket. A tiszteletükre összeállított ünnepi műsort és fogadást a magyarok másnap a város főterén megtartott Baranta bemutatóval hálálták meg. A városban ünnepi megemlékezéseken, múzeumlátogatásokon ill. a helyi medresze és mecset megtekintésén vettek részt. A küldöttség tagjai pénzt adományoztak a helyi mecset felújítására, a vallási vezetők pedig imádkoztak a találkozó sikeréért. A továbbiakban a küldöttség a madjarok legrégebbi településére Kumsikba látogatott el, ahol a lakosság teljes egészében Madjar származású. A Barantások itt is bemutatót tartottak a helyi lakosoknak majd pedig az íjászat alapjainak megtanítása után hagyományos magyar íjakat adományoztak a helyi fiata-oknak. Kumsikból Sagába, a rendezvény színhelyére utaztak az expedíció tagjai. Itt részt vettek a törzsi tanácskozáson, a hagyományos kurasz versenyen, a lófuttatáson, Baranta bemutatót tartottak, felavatták a Magyarok Ősatyjának szentelt mecsetet, megkoszorúzták a legnagyobb madjar hősök emlékművét, Karcag batir (bátor vezér) síremlékét, részt vettek az esti kulturális fesztiválon és a helyi aggszakal-ok (törzsi vezető fehér szakáll) gyűlésén. A nap végén egy kö-zös testvéri szerződést fogalmaztak meg. A továbbiakban Kumsik és Arkalik érintésével utaztak vissza a küldöttség tagjai, majd az új főváros nevezetességeit tekintették meg. A küldöttség tagjai épen és egészségesen érkeztek meg a hosszú és élményteli útról. Vukics Ferenc Többet akar tudni a magyar őstörténetről, a magyar hagyományról? Elege van már a különféle igazolhatatlan elméletekből? Végre tényekkel akar foglalkozni és nem véleményekkel? Olvassa a Dobogó Mitikus Magyar Történelem című folyóiratot! Állandó szerzőink: Molnár V. József, Szelestey László, Dr. Tóth Zoltán József, Tóth Ferenc, Born Gergely, Dr. Végvári József, Bradák Károly, Hintalan László Tiszteletbeli szerkesztők: Pap Gábor, Szántai Lajos Nemcsak nyomtatott formában, hanem interneten is Az újság előfizethető rózsaszínű postautalványon (4000 Ft/év) a Két Hollós Könyvesbolt címén (Bp., 1081 Kenyérmező u. 3/a)

6 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page 8 8 Kurultaj Bíró András Zsolt beszámolója Az első találkozás Átfogó, természettudományos kutatás mindeddig nem folyt a madijar (magyar) törzzsel kapcsolatban. Ezért 2005-ben elkezdtem szervezni egy a torgáji magyar törzset vizsgálandó expedíciót májusában Professzor Orazak Ismagulov antropológus, akadémikus meghívásának jóvoltából két hetet tölthettem el Almaty-ban (Kazakisztán régi fővárosában). Értékes kutatónapokat tölthettem el a Kazak Állami Múzeumban, és sok kiváló szakembert megismerve rengeteg információt gyűjthettem be, többek között a madijar törzsre vonatkozólag is. Ismagulov professzor is megerősített abban, hogy a magyar törzs esetében valószínűleg többről lehet szó, mint a véletlen egyezés a két nép nevében. Hazaérkezésem után, nagy lendülettel fojtattam a torgaji expedíció előkészületeit. Végül szeptemberében, mint a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának kutatója, a Kazak Központi Állami Múzeummal együttműködve, egy három hetes tudományos expedíciót (antropológiai vizsgálatok és mintavétel DNS vizsgálatokhoz) indítottam a kazakisztáni Kosztanaj megyében (Zhangeldi járás) elterülő úgynevezett Torgáj-vidékre. Általános célnak jelöltük ki a Madjar törzsi terület feltérképezését, annak megállapítását, hogy a madjarok hány településen és hozzávetőlegesen mennyien élnek, milyen körülmények között (település szerkezeti, szociológiai és demográfiai szempontból), valamint milyen hagyományokat őriznek. Az expedíció tudományos célja részletes antropológiai felmérés (fej és arcméretek, szinkomplexió vizsgálat, taxonómiai elemzés, antropológiai fotóalbum készítés) a Torgaj vidéken élő madjar törzs körében, és lehetőleg minél több településen, minél több személyt bevonva genetikai minta vétele a törzs tagjaitól. AZ EXPEDÍCIÓ A sok szervezés és előkészítő munka után végül 2006 szeptember elején útnak indult az expedíció Almaty-ból (Kazakisztán régi fővárosa), egy terepjárónyi felszereléssel és négy résztvevővel. A kutatócsapat tagjai voltak: Ainagül Ismagulova (antropológus), a Kazak Központi Állami Múzeum tudományos munkatársa, a híres Orazak Ismagulov akadémikus (antropológia professzor) leánya, Répássy Miklós Kazakisztánban élő magyar üzletember, régiségszakértő és restaurátor, Kajrát Bibek kazak sezsere szakértő és tolmács és Bíró András Zsolt (antropológus), az expedíció vezetője. Az induláskor nagyon kevés és ellentmondásos információval rendelkeztünk a madjar törzsről, valamint arról, hogy pontosan mely településeken élnek. Avval kapcsolatban sem voltak ismereteink, hogy miképpen fognak fogadni minket. Néhány kazakisztáni kollégánk is szkeptikus volt és azt próbálták ecsetelni, hogy elég vad vidék a torgáji terület és nem rajonganak az idegen látogatókért az ottaniak. Sokan arra figyelmeztettek, hogy elég zárkózottak arrafelé az emberek és muszlim hitük révén sem örülnek, ha fényképezik őket. Azt pedig, hogy a szájukba nyúljak mintavétel végett, (száj nyálkahártya kaparék vétele a DNS vizsgálatokhoz) többen megmosolyogták kazak ismerőseink közül. Sagai vendéglátónk családja (farmer mellényben: Dükinbay, felső sorban kék sapkában: Musztafa akszakáll) Utazásunk második napján egy másik autóval csatlakozott az expedícióhoz Zsanat nevű kísérőnk, akinek feladata az volt, hogy kövesse a terepjárónkat és az esetleges nehézségek, vagy szerelések alkalmával segítsen. Ahol véget érnek a kiépített betonutak, illetve ahol szinte lakatlan sztyeppei vagy sivatagi területeken megy az út, mindig két járművel lehet csak hosszútávon utazni, hogy segítséget lehessen kérni, ha valami probléma adódik, vagy el lehessen jutni egy településre alkatrészért, szerelőért, vontató járműért stb. Vannak olyan zónák, ahol száz kilométereken belül nincs állandó lakott hely! Három napos, néhol viszontagságos sztyeppei utazás révén érkeztünk el Arqalik városába (a Torgaji-terület peremére). Ott a törzsi terület közelében elkezdtünk madjarokat keresni a városban. Azt tudtuk, hogy jó néhány madjar család él ebben a városban, akik az utóbbi évtizedekben a munkalehetőség miatt költöztek be a környező vidékről. A szerencse mellénk szegődött, mert a második arkaliqi napunkon megismertük Kurmangazi Sokpitulit, aki a Megyei Elektromos Vállalat vezérigazgatója

7 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page 9 II. MAGYAR-MADJAR TÖRZSI TALÁLKOZÓ 9 és mellesleg madjar, a törzs vezetőinek tagja, az egyik legjobban megbecsült ember a vidéken. Kurmangazi nagyon meglepődött, hogy magyarok érkeztek oda, de azonnal óriási szimpátiával fogadott minket és rögtön az ügy mellé állt! Az első két napon jött is velünk és saját autójával mutatta az utat az első madjarlakta falvak felé! Errefelé már nincsenek útjelző táblák és sok helyen magát az utat is nehéz megtalálni. A további napokban a navigáció volt az egyik legnehezebb feladat. Mindez azonban már nem zavart minket, mert megtaláltuk a törzset, és ami a legfontosabb: minden képzeletet felülmúló szeretettel fogadtak bennünket, szinte mint egy távolból most hazatérő rég nem látott rokont! Az első meglepetésen túl, mindenhol vendégül láttak minket, és szállást adtak. Néhány óra ismerkedés után elmondtuk az utazásunk tudományos célját is. Az akszakállok (helyi idősbölcs vezetők, jelentése: ősz-szakállok) megérezték ennek jelentőségét és mindenhol segítettek lebonyolítani a vizsgálatokat és az antropológiai fotóalbum elkészítését. Így minden településen elvégezhettem az antropológiai méréseket (fej és arcméretek felvétele, szinkomplexió elemzés) és a szájnyálkahártya kaparék levételét. A törzs minden tagja segített abban, hogy mindenkihez eljussunk, vagy mindenkit elhozzanak a vizsgálatok helyszínére. Összességében három hetet töltöttünk a törzsi területen, a madjarok között élve és minden településre elutaztunk, ahol madjar családok laknak. Összesen 16 települést kerestünk fel, majdnem 3000 kilométert utazva csak a törzsi területen. Az expedíció így rendkívül sikeresnek mondható, mert minden célkitűzését megvalósítottuk. A törzs szinte minden családját vizsgáltuk (mármint akik a törzsi területen laknak) és szinte minden elérhető férfi tagjától vettünk genetikai mintát (azért csak a férfiaktól mert a genetikai vizsgálat során, Y-kromoszóma analízist végeztünk el a populáció genetikai összehasonlítások végett). Kazakisztán történetében most fordult elő először, hogy egy törzset (még ha az igen kis létszámú is) szinte teljes egészében, reprezentatív módon megvizsgáljanak tudományos módszerekkel. A későbbiekben a szimpátia sok esetben mély barátsággá szövődött. Bíró András Zsoltot az a megtiszteltetés érte, hogy a törzsi tanács tiszteletbeli tagjának választották. Az expedíció hazatérése után is folyamatos maradt a kapcsolat a törzs vezetőivel (levelezés), valamint a különböző (néha igen messzi) települések madjar vezetői is napi kapcsolatban maradtak egymással, és ez elindított egy szervezési folyamatot novemberében Bíró András kutató és Répássy Miklós Kazakisztánban élő magyar üzletember meghívására néhány, madjar törzsi vezető Almaty-ba látogatott, ahol néhány nap alatt együtt elhatározták, hogy megszervezik a madjar törzs nagy találkozóját...

8 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page Dobogó Megtalálva ázsiai magyarok a láthatáron KURULTAJ VUKICS FERENC A tibeti szerzetesek által bodhiszattvaként tisztelt húsz nyelvet beszélő magyar kutató:kőrösi Csoma Sándor...látván, mennyire különbözzék nemzetünk, mind nyelvére, mind karakterére, mind öltözetére nézve minden más európai nemzetektől, micsoda nagy bizonytalanság uralkodjék az egész tudós világban nemzetünk eredeti lakhelye, elszármazása, régibb történetei, nyelvünk más nemzetek nyelvével való atyafisága felett; továbbá: micsoda helytelen vélekedései legyenek a külső íróknak, akik sem nemzeti nyelvünk természetivel, sem a nemzet karakterével és szokásaival eléggé esmeretesek nem lévén, csupán a nevek hasonlatosságából ítélvén akarták megmutatni nemzetünk elszármazását és régibb történeteit; utoljára: látván, menynyire eltévelyedtenek légyen némely tudós hazánk fiai (jóllehet a nyelv atyafiságát helyesen állítják) a külső írók tekintete után indulván nemzetünk eredete megítélésében; én, hogy mind tulajdon vágyódásomnak eleget tegyek, mind pedig nemzetemhez való háládatosságomat és szeretetemet megmutassam, számba nem vévén a fáradságot és megtörténhető veszedelmet, azon fáklyánál fogva, melyet Németországban gyújtottam volt meg, elindultam nemzetem eredete felkeresésére. Kőrösi Csoma Sándor De hát ez borzasztó, bámészkodott Misi a térképen, semmi rokon. A rokonok?... Azokból pedig mi hasznunk... Rokon volna a bolgár: de az elvesztette az ősi nyelvét és szláv lett... Rokon volna a török: de az mohamedán, s neki semmi egyéb rokonsága nincs, csak a vallásbeli. Ezért nemcsak hogy nem voltunk velük atyafiak, de a legtöbbet tőlük szenvedtük a világ teremtése óta. Rokonok a Az itthoni teremtő erő : Móricz Zsigmond finnek: de szegények messze vannak, s ők is rabságban, még százszorta jobban, mint mi. Rokonok az észtek, zürjének, szamojédek, mordvinok, cseremiszek, votjákok, osztyákok, de hát ez má csak olyan rokonság, hogy az Ádámról, Éváról, meg a diófáról. Misi a foga közül tréfásan szólt: Édesapám azt úgy szokta mondani, hogy: persze hogy rokonok vagyunk, a te anyád, meg az ő anyja: két asszony. Így valahogy... mondta Nagy úr. A Magna Ungaria, amit még most is Jugriának írnak sok térképen, megszűnt a tatárjáráskor. Az egész népet elsodorta, szétszórta, minden önállóságtól megfosztotta a mongol áradat. Még Mátyás király idejében tudtak valamit felőlük, mert Mátyás követeket küldött, hogy nyomozzanak utánuk: neki volt velük célja, az országban úgyis kevés a magyarság, betelepíti őket ide. De már akkor az Orosz birodalom egységes volt és görögkeleti vallású volt a cár, s nem engedte még azt sem, hogy találkozzanak, hogy hírt vigyenek egymásról. Aztán jött a mohácsi vész, a török rabság, akkor már senki sem gondolt többet rájuk. Még Bethlen Gábornak sem jutott eszébe, hogy a törökökhöz küldött követeivel próbáljon utána nyomoztatni a Kaukázusban, s a Volgánál a magyar ősrokonoknak... Nem is érezték ők ennek a szükségét, mert akkor nem nemzeti szövetségben, hanem vallásiban éltek az emberek, s az országok. Bethlen Gábornak nem a pogány ősmagyarok voltak a rokonai, hanem a protestáns svédek: Gusztáv Adolf volt az ő lelki testvére, nem Karakum... meg a sabartoiasfaloi...: Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Így elmélkedett az idősebb diák mindannyiunk Nyilas Misijével a debreceni kollégium második emeletén egy rideg fehérre meszelt cétusban egy iskolai térkép felett, a Móricz által megteremtett 1891-es esztendőben. A két diák beszélgetése a korszak emberének nagy kérdéseit próbálta tisztázni. Rokon magyarok keresése, testvérek megtalálása már-már gyermeki álomnak tűnik a mai sekélyesedő világunkban. Móricz talán sohasem A fiatal Mikszáth Kálmán gondolta volna, hogy ikerkertestvére és kortársa Kazakisztánban, Torgaj város múzeumában egy történelmi tablóról fog rám letekinteni. Véletlenek nincsenek. A képről a madjar (magyar) törzsből származó kazak író (a kazak irodalmi nyelv megteremtésének egyik

9 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page 11 MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 11 vezéralakja) tekintett rám. Móricz gondolatvezetése éppen ezért is illik ennek a cikknek az elejére. Ugyanaz a teremtő erő, amely megtartotta a magyarságot idehaza, Ázsiában is munkálkodott. Mikszáth Kálmán sem kerülhette el az összehasonlítást. Mintha a magyar író legismertebb fiatalkori arcképét (mint jól sikerült alkotást) a Teremtő a Torgaj-vidéken is megismételte volna néhányszor. Ahogy leszálltam az új kazak fővárosban (Asztana) a sors már megkezdte velem játszódását, hiszen a minket köszöntő madjar (magyar) törzs vezetői között régi ismerőseim arcvonásai köszöntek vissza. A legszembetűnőbben a kurultaj szervezését és a madjar törzs újraszervezését magára vállaló Kurmangazi Sok-pituli vonásai emlékeztettek Gergely István csíksomlyói plébános (mindenki Tisztije) karakteres arcára. Mindkét személy sorsa a közösségek szervezéséről szól. Az emberfia nehezen hiszi el, hogy annyi munka, utazás, emberi küszködés és kétely után részese lehet annak az érzésnek, ami Körösi Csoma Sándort és társait hajtotta előre rendíthetetlenül az ázsiai magyarok után kutatva. Néha sánta dervisként, magányos farkasként testvérnépek között járva keresték a Ázsiában maradt feleinket, miközben odahaza az íróasztal elegendő bizonyító erővel bírt. A keleten maradt magyarok keresése már a X. században elkezdődött és két népcsoport hosszú időn keresztül tarthatott fenn kapcsolatot egymással. VII. Bíborbanszületett Konstantin említi, hogy Tormás, Árpád fejedelem dédunokája közli vele, hogy küldöttjeik mind mostanáig meg-meglátogatják a keleti türköket. A X. századi török volgai bolgárok kereskedőcsoportjai folyamatosan közöltek híreket Belső-Ázsiából. A XI. században a Kazár Birodalom területére költözött kunok Az Alas Orda vezetői: Ajmed Baytursynov, Elijan Bokeyjanov, Mirzhak Dulat Ülü (a madjar) jó kapcsolatokat tartottak fenn Belső-Ázsiával. Julianus barát os útja alkalmából a keleten maradt magyarok keresése közben sok információt szerzett Belső-Ázsiáról. A vallon származású Rubruk 1243 Húsvétján a mongol nagykán udvarába került, és visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy az odasereglettek között magyarok is voltak. Magyarországi Illés (Elias Hungarus) 1340-ben érkezett vissza Avignonba a mongoloktól. Magyarországi Gergely (Gregorius de Hungaria) Khambalikban (a mai Pekingben) is járt, öt évet töltött a mongolok között és 1346-ban érkezett vissza Európába. Escandeli Máté (Mateus Escandel) Kína belsejéig jutott el ahol 1399-ben halt meg. A kínai magyar misszió az 1600-as években tevékenykedett Pekingben; kiemelkedő alakja Schall atya volt, akinek ben jelent meg a Historia narratio című műve ban II. Apafi Mihály udvari káplánja Johann Grueber volt, aki miután Kínában járt a nagyszombati egyetemen Belső-Ázsiáról adott elő. Zalánkeményi Kakas István és Tectander György belső orosz területekről adtak hírt ( között), Hatvani Turkoli Sámuel Nagy Péter cár szolgálatába állt és a Krim-i falvakról adott tudósítást, melyekben magyarul beszélnek. Orlay János ( ), majd követője Nagylaki Jakcsics Gergely 1804 tavaszán a kaukázusi magyarokhoz jutott el. Egy Szabó nevezetű nazarénus hittérítő közötti bagdadi útja során több milliónyi ázsiai magyarról szerzett tudomást. Ógyallai Besse János ( ) a Kaukázusban maradt szavárd magyarok között járt, de mivel kutatásainak eredményeit az osztrák kancellária nem fogadta el, útleírását Franciaországban adta ki. Márlaki Jerney János Zichy Jenő ( ) expedíciói 1895 és 1898 között irányultak Perzsia, Oroszország és Kína felé. Zichy Jenő Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvésszel, Szádeczky-Kardoss Lajos történésszel, Wosinszky Mór régésszel, Pósta Bélával, Jankó Jánossal, Pápay József nyelvésszel munkálkodott együtt. Az expedíció Mongóliában a székely rovásírásra emlékeztető sírfeliratokat talált. Kőrösi Csoma Sándor, Vámbéry Ármin, Széchenyi Béla, Stein Aurél élete nagy célját látta a testvérek keresésében. A baskírok, a kazáni tatárok, a közép-ázsiai karakalpakok, a kaukázusi balkárok, krími tatárok eredethagyományai a mai napig szívósan őrzik, hogy egyes nemzetségeik szoros kapcsolatban állnak a magyarsággal. Ezen mondák sok hasonlatosságot mutatnak a legrégibb magyar mondakinccsel. Közös elemük, hogy mindannyian megemlítik, hogy valamikor régen a nyugatra költözött madjarok vagy madijarok népének baskír földön maradt törzseitől származnak. Több török népcsoport, mint például az özbegek, a kirgizek, a türkmenek, az anatóliai törökök stb. a magyarokat testvéreiknek tartják, illetőleg legközelebbi rokonaik közé számítják A kazak törzsek egy része nemcsak a magyarországi

10 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page Dobogó kunoknak, hanem a magyarságnak is közeli rokonai. A mai Kazak Köztársaság és Üzbekisztán történelmi elõdjeinek számító kazak és üzbég kánságokat 92 törzs alapította a XV XVI. században. Ezek egyike a középkori krónikák feljegyzései szerint a magyar törzs volt. Bíró András Zsoltnak a világon először sikerült egy teljes törzs antropológiai és genetikai felmérését elvégeznie a Torgaj-vidékén. Az SNP-analízis eredmények alapján úgy tűnik, hogy a mai magyarországi lakosság egy részének az ősei és a kazakisztáni Madjar populáció ősei között valamikor a múltban (mai történelmi és régészeti tudásunk szerint legalább évvel ezelőtt) genetikai kapcsolat állt fenn. A magyar történelem során sokan sikertelenül keresték a keleten maradt magyarokat, most sikerült őket meglelni. A genetikai eredmény nagymértékben felülírja a magyarok származásáról eddig vallott elméleteket. Röviden a kazak történelemről Az igazságot is meg lehet szokni! Tamási Áron A mai Kazakisztán történetével kapcsolatos adatok döntő részben orosz közvetítéssel jutottak el Európába. Ennek köszönhetően az egyoldalú történelemszemlélet erőteljesen rányomja a bélyegét a nép etnogenezisével foglalkozó munkákra. A XIX. század végén az oroszok összefoglaló néven kirgiznek nevezték a Kipcsak lovasok A híres kipcsak lovasság kipcsak nyelvű nomádokat, azaz kazakokat (a tényleges kirgizeket pedig kara-kirgiznek hívták). Kazakisztán a kőkor óta lakott: éghajlata és domborzata a nomád állattartás számára a legkedvezőbb. Lehetséges, hogy az itteni tágas legelőkön háziasították a lovat. Ősi városai hosszú ideig a keletet nyugattal összekötő Selyemút fontos megállóhelyei voltak. Korábban a nomád népeket egyértelműen előnytelen színben mutatta be a történelem, az utóbbi évtizedek tudományos kutatásai azonban rámutattak, hogy a nomád türk népek fizikai mobilitásuknak és ezzel összefüggő pszichológiai kreativitásuknak köszönhetően egy dinamikusabb fejlődés fontos elemét alkották. A letelepedett földművelő lakosság és a harcművészet magas fokát képviselő nomádok harca ez utóbbiak teljes győzelmével zárult. A nomád törzsek bonyolult együttműködési rendszerében valósult meg a kazakok etnogenezise. A türk elem időszámításunk első évezredének közepén jutott túlsúlyra a régióban. A IX XI. században a politikai hegemóniát az oguzok és karlukok birtokolták. A XI XIII. század folyamán a mai Kazakisztán területe a kipcsakok (polovecek) kialakulásának zónája volt. Őket a mongol hódítók győzték le, s az ő hatásuk alatt indult meg az a folyamat, amelynek során a helyi türk lakosságba olvadtak. Tartósabb állam csak a XIII. század eleji mongol hódítással keletkezett. A mongol birodalomban közigazgatási egységet szerveztek itt, ebből fejlődött ki a Kazah Kánság. A kazak nemzet kialakulása bonyolult és hosszú folyamat volt, amelyben részt vettek a különböző türk és mongol népelemek s természetesen a két rassz keveredése is. Megváltozott a helyi törzsek genetikai bázisa, s létrejött három etnikailag, gazdaságilag, területileg és adminisztratív szempontból is meghatá-rozott kazah horda. A Hétfolyó (Szemirecsje) régióját és Dél-Kazahsztánt a Nagy Horda birtokolta. Keleten és a mai Kazakisztán

11 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page 13 MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 13 középső részén élt a Középső, míg a Szir-Darja síkságán, az Aral tó partján és a Kaspi-Alföld északi részén a Kis Horda. Az etnikai szétválás nyomán átörökítve a korábbi írott török és arab perzsa nyelv elemeit is a kazak nyelv elkülönült a többi rokon türk nyelvtől. Egészében az önálló etnoszként létező kazakság története fél évezredes. A XV XVIII. században az államszervezet sajátos formája a kazakoknál a kánság volt. Történelmi periódusokon keresztül a hagyományos nomád élet, az állattenyésztésen nyugvó gazdaság dominált a sztyeppen. A XV. századtól kezdve alakult ki a török törzsek között a különálló kazak öntudat. A folyamat a XVI. század közepére különálló kazak nyelvet, kultúrát és gazdaságot eredményezett. A régióban folyamatos volt az összeütközés a bennszülött kazak emírek és a délről szomszédos perzsa nyelvű népek között. A kazakok kipcsak török nyelvet beszélő népcsoport. A kipcsakok a Kr. u. első évezred második felében tűnnek fel az Aral és az Irtis közti területeken, a Kipcsak Pusztán (Desti Kipcsak; a kipcsak nyelvű népek közé tartoznak a Magyarországra a XIII. században betelepülő kunok is). A törökök előtt többségében iráni nyelvű népek éltek a mai Kazakisztán területén. A kazakok hagyományosan nomádok, a kazak sztyeppéken dél-északi irányú vándorlást folytattak, egészen az Urálig. Az oroszok a XVI. században elérték az Urált, a kipcsak baskírok Oroszország alattvalói lettek, ez beszűkítette a kipcsakok hagyományos nomadizálási útvonalát. A XV-XVII. században a kipcsak Kazak Kánság dominanciája észlelhető, de ezen kánság hatalma nem terjedt ki a mai Kazakisztán területének egészére. Sőt, ebben az időben a mongol (kalmük, ojrát) Dzsungár kánság számított a térség nagyhatalmának. Az Arany Horda szétesése után a politikai körülmények a Moszkvai fejedelemség megerősödéséhez és a központosított orosz állam létrejöttéhez vezettek. Ugyanebben az időben a Volga és az Irtis közt élő kazakok életében is jelentős változások álltak be: Girej Kán, majd Kaszim Kán idején hatalmas és erős birodalmat alkottak. Mint minden társadalmi fejlődésben, itt is érvényesültek ugyanakkor az integráló tényezők mellett a dezintegrációs folyamatok is. A különböző csoportok hatalmi viszálya, a legelőkért és a városokért folytatott harc megakadályozta e birodalom tartós fennmaradását ban Simkent közelében egybegyűltek a kazak népcsoportok vezetői, a batírok, bájok, kánok és szultánok mindhárom hordából, és megválasztották a fővezírt, a szardart. A kánok és szultánok viszályát azonban nem sikerült megszüntetni. A kazakok elődei állandó harcot vívtak a dzsungárokkal. A XVIII. század elején a kipcsak területeken több kisebb hatalmi központ létezett. A három legnagyobb kánság (zsüz) a Nagy, a Kis, és a Középső Zsüz voltak. Az orosz expanzió a XVIII. században kezdődött a mai Kazakisztán területén ban Abulhajr a Kis Zsüz kánja szövetséget kötött Oroszországgal az ismétlődő dzsungár támadások kivédésre. Elsőként a magát a horda vezetőjét, Abulhairt fogadta alattvalójául és helyezte védelme alá 1731-ben kiadott diplomájában Anna cárnő. Abulhair ettől kezdve a teljes kazak nemzet nevében lépett fel a diplomáciai porondon. Az első orosz támaszpont, Orszk 1735-ben épült ben a Középső Zsüz is orosz protektorátus alá került. Oroszország az orosz nyelv használatát erőltette minden iskolában és kormányzati szervezetben. Az 1800-as évek végén kialakuló kazak nemzeti mozgalom a hazai nyelv és identitás megőrzéséért harcolt, ellenállt az Orosz Birodalom asszimiláló törekvéseinek ben I. Pál megszervezte az oroszokhoz hű kazakokból a Belső Hordát. A Nagy Zsuz meghódítására egészen a XIX. század 60-as évéig kellett várni. Ezután a kazak területeket betagozták az Orosz Birodalomba. Az orosz törekvések rendkívüli ellenszenvet váltottak ki a kazak népben, és az 1860-as években sok kazak ellenállt az orosz megszállásnak, leginkább azért, mert az a hagyományos nomád életmód és az állattenyésztésen alapuló gazdaság megszűnését jelentette, melynek nyomán a kazak törzsek egy részét nagyon gyorsan elérte az éhínség. Az 1890-es évektől nagyszámú szláv telepes telepedett be a mai Kazakisztán területére. A telepesek száma különösen gyorsan nőtt azután, hogy átadták 1906-ban az Orenburgból Taskentbe vezető vasútat. A földért és a vízért az újonnan érkezők és a kazakok versenyeztek egymással. Ez a kazakok körében erős ellenszenvet váltott ki a gyarmati uralommal szemben a cári rendszer utolsó éveiben ban sorozatos felkelések törtek ki. A kazakok Oroszország védelme alatt szembe tudtak szegülni más hódítókkal, megőrizhették történelmileg kialakult közösségüket, ugyan-

12 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page Dobogó akkor a cári birodalom kétségtelenül gyarmatosítóként lépett fel velük szemben. Ez ösztönös, de szervezett fegyveres ellenállást váltott ki, a legjelentősebb az 1916-os volt. A felszabadító mozgalom vezetői az egyházi és világi értelmiség képviselőiből verbuválódtak azok, akik Szentpétervár, Moszkva, Varsó, Kazany, Omszk és Orenburg felsőfokú oktatási intézményeiben csiszolták elméjüket ben létrehozták az Alas nevű szervezetet, amely hamarosan párttá alakult, s amely a kazak autonómia megvalósításáért harcolt. A kazakok orosz és kozák falvakat támadtak meg. Az oroszok könyörtelenül visszavágtak. A katonák kazakot űztek a hegyek közé vagy Kínába. Amikor a következő évben nagyjából visszatért közülük, sokakat lemészároltak a cári erők után, 1920-ban a mai Kazakisztán Kirgiz Autonóm Tartomány néven (1925-től Kazak Autonóm Tartomány) Oroszországhoz tartozott (aminek része volt a ma Üzbegisztánhoz tartozó Karakalpak Autonómia és az Orenburgi megye is). A ma ismert Kazakisztánt Oroszországból kiszakítva csak 1936-ban hozták létre mint a Szovjetunió egyik önálló tagköztársaságát. Kazakisztán népe a történelem során sokat szenvedett. Különösen a XX. század volt kegyetlenül vérengző, először a cárok önkénye, majd a szovjethatalom elmondhatatlan emberirtása miatt. Csak ben több mint hatmillió embert deportáltak az ország határain túlra. A 30-as évek elején a lakosság fele éhen halt. Katonai különítmények járták a sztyeppet, hogy a sámánokat, a muzulmán papokat, a mese- és énekmondókat, a táncosokat egyáltalán, aki túl sokat tudott a hagyományokról, BOLDOG NÉPEK HAZÁJA A szovjet politika 1934-ben bevezette az Orosz Büntető Törvénykönyvbe a kollektív bűnösség elvét, és bizonyos népeivel szemben alkalmazta is. Egész népeket, népcsoportokat űztek el a szülőföldjükről, és telepítettek idegen környezetbe: ban a muszlimokat Közép- Ázsiába, a lengyeleket Ukrajnából és Belorussziából u- gyanoda; 1941-ben a volgai németeket Kazakisztánba ben a krími tatárok, kalmükök, csecsenek, ingusok, karacsájok, balkárok, bolgárok, görögök, mesketi törökök, koreaiak, újabb lengyel csoportok, finnek és kurdok következtek. Az erőszakos áttelepítés 1946-ban is folytatódott. Az elköltöztetettek között lengyel, koreai, és több mint egy millió német volt. Közvetlenül a háború után nagy arányú kitelepítések voltak a balti államokból, Moldovából, Nyugat-Ukrajnából és Belorussziából. Egyedül a Kaukázusból embert vittek át Kazakisztánba, Közép-Ázsiába, az orosz Távol-Északra és Szibériába novemberében rendeletet adtak ki, amely életük végéig tartó lakóhelyül jelölte meg a kitelepítettek számára az új helyüket, és húsz év börtönnel fenyegette a menekülni próbálókat. Közben, a háború után, a németek által elhurcolt szovjet lakosság visszaáramlott a szülőföldjére. A szovjet hatalom munkatáborral, száműzetéssel fogadta őket. Egy becslés szerint 1920 és 1952 között körülbelül 15 millió embert deportáltak, közülük 6 milliót szovjet területen belül, közel 9 milliót pedig külföldre űztek. Sztálin halála után, 1954 és 1967 között a száműzöttek jó része visszatérhetett az otthonába, de voltak népek, amelyek még ekkor sem nyertek bocsánatot, pl. a volgai németek, krími tatárok, mesketi törökök. Az eredeti lakosság és a betelepítettek között gyakoriak voltak az ellentétek, a politikai feszültségek. Mindjárt a nyelv miatt, hiszen az odaérkezett oroszok jó része nem tanulta meg a helyi nyelvet. Emellett elfoglalták az i- pari és menedzseri pozíciókat, kiszorítva a helybeli többségi nemzetbelieket. Ez persze társadalmi megosztottságot eredményezett, értelmiségellenes, nacionalista megmozdulások kezdődtek, illetve oroszellenes hangulat alakult ki, amely később hozzájárult a Szovjetunió gyors feloszlásához helyben likvidálják. Egész jurtatelepeket géppuskáztak le gyerekestül, asszonyostul. A Kirgiz, majd Kazak Autonóm Tartomány első fővárosa a ma Oroszországhoz tartozó Orenburg volt, ben Orenburg megye maradékát (a Baskír Autonómia létrehozása után) visszacsatolták Oroszországhoz, Kazakisztán új fővárosa a Szir- Darja mentén fekvő Kizil-Orda lett, egészen 1929-ig, a- mikor is Alma-Atába helyezték át a fővárost. Az orosz többségű Alma-Ata egészen 1997-ig volt Kazakisztán fővárosa, ekkor elnöki rendelet alapján az Észak-Kazakisztánban fekvő újonnan felépítendő közigazgatási központba, Asztanába helyezték át a fővárost. A mezőgazdaság erőltetett átalakítása, a kolhozosítás nemcsak Ukrajnában és Oroszországban, de Kazakisztánban is tragikus következményekkel járt, százezrek éhhalálát követelve. A 40-es, 50-es években jelentősen megváltozott Kazakisztán népessége. Az Alsó- Volga mellől a második világháború idején kitelepített németek jelentős részét É- szak-kazakisztánba deportálták, az iparosítás és a városiasodás következtében sok orosz is Kazakisztánba települt. Az 50-es években Kazakisztán szláv többségű köztársaság volt, ám a 60-as évektől az etnikai arányok fokozatosan eltolódtak, ismét a kazakok javára. Kazakisztánra a népek (kazakok és oroszok) békés egymás mellett élése jellemző, mégis, 1986 decemberében Kazakisztán fővárosában, Alma-Atában robbant ki a peresztrojka első nemzetiségi alapú konfliktusa, kazakok és oroszok között. Kazakisztán jó kapcsolatokat ápol nemcsak Oroszországgal, de lényegében összes szomszédjával. A térség országai közül először rendezte területvitáit. Kaza-

13 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page 15 MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 15 kisztánt a területén található gazdag nyersanyagkincs teszi stratégiai jelentőségűvé. Az északkeleti Kaszpi térségében található a tengizi lelőhely a világ egyik legjelentősebb olajmezője. Bár felépült egy Kína irányába vezető olajvezeték is, Kazakisztán nyugati irányban csak Oroszországon keresztül tudja világpiacra juttatni energiahordozóit. A közép-ázsiai országok közül Kazakisztán a legfejlettebb, itt legmagasabb az egy főre eső GDP. Az ország gazdasági életében nemcsak az olajipar játszik fontos szerepet, de a mezőgazdaság is. Kazakisztán a világ legnagyobb gabonaexportőrei között található. A kazakisztáni madjarokról Kazakisztán Kosztanaj megyéjében a Szarikopa tó vidékén él egy Madjar (ejtsd: magyar) nevű törzs, a- mely a nagy kazak törzsi szerveződésen belül a Középső Horda tagja (Orta Zsüz) és azon belül az Argün törzszsel alkot törzsszövetséget. A törzs tagjai magukat madjarként határozzák meg (a kazakságon belül). Emlékhelyeik feliratain, temetői sírköveiken mindenhol jelzik a madjar törzshöz való tartozást. A torgaji magyarok nem ott őshonosak, ahol ma élnek: saját legendáik szerint Madjar batir vezetésével délkeletről, a mai Karatau-hegység területéről, Dél-Kazakisztánból vándoroltak oda nagyjából éve. A történeti kutatások szerint 1847-ben a madjar a harmadik legnagyobb törzs volt a Szarikopa-tó környékén 375 jurtával. Az orosz hódítók elleni hadjáratokban létszámuk megfogyatkozott, és 1866-ban már csak 260 jurta állt. Az első világháború alatt, majd a Szovjetunió megalakulása után is ellenszegültek a hatalomnak, mely tömeges kivégzéseket eredményezett, így a népcsoport létszáma tovább csökkent. A Szovjetunióban kazaknak lenni sem volt könnyű, hát még kazakisztáni madjarnak. A torgaji területet már a cári időben is veszett farkasok földjének tekintették. Általában innen indultak el a kazakok függetlenségi mozgalmai. Így történt ez az első világháború idején, 1916-ban is, amikor kazakokat akartak hátországi szolgálatra toborozni. A mozgalom eredményeképp az 1917-es forradalom után, a polgárháború idején a Torgaj-vidéken független fejedelemség jött létre. A mozgalom egyik vezetője az 1885-ben született madjar, Mirzsakip Dulat Ulü költő, irodalmár, matematikus és újságíró volt ban a fehér-tengeri csatornaépítésre száműzték, ahol 1935-ben meghalt. Sztálin a madjarokat tetteikért a szovjet nép ellenségének nyilvánította. Mirzsakip Dulat Ülü a madjar arisztokrácia tagja volt anyagi, de leginkább szellemi értelemben: ban részt vett a kazakok függetlenségéért harcoló Alas mozgalomban, annak ideológiai és fegyveres vezére volt. Írásait gyakran Madjar álnévvel jelentette meg. Ébredj, kazak! című verskötetében az idegen ajkú parasztság betelepítése és a nyelvvesztés veszélyeire hívta föl a figyelmet. Mirzsakip Dulat Ulü Petőfi- és Arany János-költemények fordítójaként jól ismerte a XIX. századi magyar irodalmat. Sem a cáriak, sem a szovjetek nem bántak vele kesztyűs kézzel: Dulat Ülü, a Madjar verskötetéért börtönt kapott, a sztálini rendszer támadásáért halálos ítéletet, amelyet gulágra enyhítettek : öt év kényszermunka után, 1935-ben pusztult el az Északi-tengernél, a hírhedt fehér-tengeri csatorna építkezésén. Holttestét csak a függetlenség kivívása után hozhatta haza a törzs küldöttsége. Legtöbb családtagját helyben elpusztították vagy bebörtönözték, a madjarok ellen átfogó hajtóvadászat indult a harmincas években. Sokuknak nem jutott emlékhely: a felperzselt telepek lakosságát elföldelték valahol a sztyeppen, a túlélő családtagoknak többszörös kínt okozva ezzel a gyilkos szentségtöréssel. Ahogy másutt a földdel tették egyenlővé az ősi kurgánokat, olykor a munkagépek útjába fekvő őslakosokkal együtt, akik csak őseik nyugalmát szerették volna megvédeni. A vezér maradványait 1993-ban helyezték el Torgajban egy mauzóleumban. A kazakoknak saját földjükön kisebbségbe kerüléséhez valamint a madjarok számának jelentős csökkenéséhez fontos adalék, hogy az 1930-as évek elején a kolhozosítással a 6 millió kazakból 3 milliót sikeresen kiirtottak. (A módszer egyszerű, de jó hatásfokkal működik: a közösbe kényszerítéssel az állatállomány úgy megcsappant, hogy halálra éheztethették a népet.) A fönnmaradók közül sokan elvándoroltak: Mongóliába, Afganisztánba, Türkmenisztánba. Még ott is több e- sélyt láttak fönnmaradásukra, mint hazájukban. (Elképesztő beszámolókat hallhatott az ember. A nagy éhínség idején a vallásos elvektől már nem irányított orosz lakosok néha fegyveres hajtóvadászatot indítottak a kisebb létszámú népcsoportok állatállományának megszerzésére. Amint ezek elfogytak már maga az őslakos, idegen lett a túlélést biztosító elsődleges táplálék.) Az otthon maradottak értelmiségi rétegét pedig ben precíz tervszámok alapján pusztították el: Sztálin eleve megmondta, hogy melyik megyében, melyik járásban, melyik városban, melyik faluban a nép hány ellenségét kell likvidálni. Számszerűen előírták például, hogy megyénként mintegy kazak értelmiségit kell koncepciós perben halálra ítélni. A nép legjavától szabadult meg az igénytelenségre mindig igényes szovjet kommunizmus, mert a nacionalizmus vádja a szelektálás egyik fő kritériuma, vezérmotívuma volt. Tehát akibe csak egy kicsinyke jóérzés, egy csipetnyi szociális érzék is szorult, akivel kapcsolatban a népe iránti odaadásnak akár csak a leghalványabb gyanúja is fölmerült, az bizton számíthatott arra, hogy fölkerül a kivégzendők listájára. A kemény klímájú, nehéz megélhetést biztosító torgaji vidék három mai magyarországnyi terület. Kicsiny közösségek élnek szétszórva rajta. A korai torgaji madjarok nomadizáló pásztorok voltak, a folyók mellett jurtatáborokban éltek. Az ötvenes hatvanas évek szovjet uralma az előző élethez képest szegényes barakktelepekre kényszerítette őket. Ma a Szarikopa-tó 1

14 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page Kurultaj 200 kilométeres körzetében, 5-6 állandó településen laknak, sokan pedig beköltöztek a városokba. A kazak törzsek (43) sokasága három nagy zsüz -ra (törzsszövetségi csoport) oszlik, amelyek ha nem is szabályos határokkal (számos területi átfedéssel), de három nagyobb regionális egységet alkotnak. Általában jellemző, hogy a különböző törzsek férfi tagjai az adott zsüz -on belülről (a szövetséges törzsek csoportjából) választanak feleséget. A nyugatkazakisztáni Torgaj vidéken, a Szarikopa tó régiójában, viszonylagos izolációban (nehéz megélhetést kínáló, városi zónáktól távol eső terület) él a Madjar nevű törzs. Népnevük szinte tökéletesen megegyezik a magyarországi magyarok saját népnevével (magyar nyelven kiejtve). A Madjar törzs a kazakok középső zsüzének (Orta zsüz) argün törzsével él törzsszövetségben. A Torgajvidéken az utóbbi évtizedekben szinte teljesen elhanyagolható a kívülről jövő migrációs hatás, inkább csak az elvándorlás alakította a terület népességszámát. Házasodási szokásaik révén lokális exogamiában élnek. A madjar férfiak nem vehetnek feleségül madjar nőt (törzsön belüli tiltás). Feleséget a területen élő, törzsszövetséget alkotó közösségből választanak (tehát az Orta zsüz helyi törzseiből), elsősorban az argün, valamint a kipcsak, kereit, konirat és najman törzsekből. Ugyanakkor az Orta zsüzen kívülről szintén nem szabad feleséget választaniuk. A Torgaj vidék többi, a területen élő közösségeire is jellemző, hogy házasodási tiltás van a törzsön belül (a nomád hagyományokban, Közép és Belső-Ázsiában ez gyakori szokás a belterjesség elkerülése végett). Mindezek azt eredményezik, hogy azok a helyi törzsek, amelyekből a madjar férfiak feleséget választanak, gyakoriak a magyar felmenők (női ágon) és így tulajdonképpen a helyi törzsek egy regionális endogámiában élnek. A törzsi és törzsszövetségi rendszer hagyománya és számontartása, különösen a házasodási szokásokban a mai napig megvan (természetesen a nagyvárosokban már sokat veszített a jelentőségéből). A kazak lány ha idegenhez ment férjhez már hagyományos neveltetésénél fogva is férje nemzetségébe integrálódott. Kazak közmondás szerint ugyanis Qd z qőnaq, vagyis: A lány vendég (ti. amíg az apja házában él), mert az igazi otthona majdan a férje házában lesz. Ennek a szokásnak köszönhetően bár antropológiailag a kazakisztáni madjarság erősen változó képet mutat, Y kromoszómaképe lényegében évszázadok óta változatlan (a törzsbe kerülő idegen nők csak X kromoszómákat hoznak). A kazakisztáni madjar törzs (beleértve az elvándoroltakat is) az egész ország területén, együttesen is csak hozzávetőlegesen négyezres lélekszámú közösséget alkot. Az összes madjarok által is lakott (ahol legalább három madjar család él) település és telep felkeresése után, nagyjából kirajzolódott a történeti törzsi szállásterület. A hagyományok, és a közvetett történeti források alapján azt lehet feltételezni, hogy a Madjar törzs kb. a XVII. század végén illetve a XVIII. század elején települt erre a területre (valószínűleg délkeleti irányból érkezve) és tagozódott be a kazakság úgynevezett Középső Hordájába (Orta Zsüz). Általánosságban elmondható, hogy a ma Kazakisztán bármely területén élő madjar törzsből származó egyén ősei is a Szarikopa tó vidékét körülvevő sztyeppékről származik (leszámítva az északibb régiókba került, ma a kipcsakok között élő kipcsak-magyar töredékeket). Ma már igen sok madjar él távol a törzsi területtől, az utóbbi évtizedek elvándorlási hullámai miatt. Leginkább a környező ipartelepekre költöztek be munka és jobb megélhetés reményében, (Oktyabrszk, Arkaliq, Amangeldi), ahol ma is összetartó közösséget alkotnak. A távolabbi vidékek közül sokan költöztek a megyeszékhelyre, (Kosztanaj) valamint a régi (Almaty) és új fővárosba (Asztana). A törzsi területen a legnagyobb számban a következő településeken élnek madjarok: Küzbel, Szaga, Kumsiq, Bidajik, Taus, Ajtuar-telep. Madjar családok élnek még Torgajban, Toganajban, Asutasztiban és Altinszarinban. A Madjar törzs egyes csoportjai (töredéke?) a mai Üzbegisztán területén, az Aral-tó déli partjainál is fellelhető (Qazad darya-környéke). A magyarországi tudományos élet csak az 1960-as évek derekán szerzett tudomást róluk, Szeitbek Nurhanov híres kazak nyelvész jóvoltából ban Tóth Tibor magyar antropológus néhány napra ellátogathatott a területre (Torgaj-vidék) és antropológiai vizsgálatokat is végzett. Tóth Tibor antropológus, a Természettudományi Múzeum embertani tárának igazgatója a hatvanas években méréseket végzett a Szovjetunió területén Baskíriától kezdve Kazakisztánon, Üzbegisztánon, a kaukázusi régión át Szibériáig. Amikor Almatiban tartott előadást a honfoglaló magyarságról, magas, szikár fiatalember vonta kérdőre: Mit tud arról, hogy az északnyugati pusztákon él egy madjar törzs, és véleménye szerint lehet-e köze ennek a törzsnek az európai magyarokhoz. A kíváncsiskodó fiatal Szeitbek Nurhanov kazak nyelvész, a Torgaj vidéket is magában foglaló Kosztanaj megyében született, és egykor Szaga községben tanította kazak nyelvre a kisdiákokat innen származtak közvetlen ismeretei. Tóth Tiborral felkerekedtek, és kijátszva a szovjet hatóságok éberségét, eljutottak a szigorúan zárt torgaji övezetbe, ahol egy-két napig zavartalanul folytathatták méréseiket. Aztán megjelentek bizonyos orosz ajkú úriemberek, akik visszaterelték az eseményeket a medrükbe. Tóth Tibornak tilos volt fotóznia, pedig ő még szemtanúja lehetett a madjar nomád életmód haláltusájának. A többi azonban már papírforma szerint zajlott: a magyar történettudomány számára legalábbis elgondolkodtató felfedezés sem Kazakisztánban, sem Magyarországon nem keltette fel a tudományos körök figyelmét. A későbbiekben azonban már nem engedték viszsza a területre (amely az akkori Szovjetunión belül is

15 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page 17 II. MAGYAR-MADJAR TÖRZSI TALÁLKOZÓ 17 egy zárt terület volt) és tudományos munkájában, még idehaza sem foglalkozhatott érdemben a madjar törzs problematikájával. A szovjet politika a továbbiakban elhárított minden további magyar próbálkozást, amely a madjar törzs vizsgálatára vagy meglátogatására irányult. Tóth Tibor meg nem értett emberként, csalódottan halt meg 1991-ben, abban az esztendőben, amikor a Kazak Köztársaság függetlenné vált, a kutatók számára pedig lehetőség nyílt adatgyűjtésre és felfedezéseik bizonyítására. Az új alkalom csak Kazakisztán függetlenségének visszaállítása után érkezett el ben Benkő Mihály keletkutató és Babakumar Khinayat kazak etnográfus néhány napra ellátogattak a Madjar törzs néhány településére és ott fotókat készítettek, valamint legendákat gyűjtöttek. Tudományos vizsgálatokat is végző részletes kutatóútra csak 2006 szeptemberében került sor. Bíró András Zsolt magyar antropológus vezetésével, Répássy Miklós közreműködésével (összesen 5 fős kazak-magyar kutatócsoport) egy több mint egyhónapos tudományos expedíció keretében járta be a területet. Az expedíció feltérképezte és meglátogatta a madjar törzs által lakott magterület minden települését és egy hónapot töltött a törzs tagjaival együtt lakva. A munkacsoport minden elérhető madjar személyen elvégezte a klasszikus antropológiai vizsgálatokat és méréseket, valamint a törzs minden férfi tagjától genetikai mintát is vett későbbi genetikai vizsgálatokhoz (Y-kromoszóma vizsgálat). A laboratóriumi vizsgálatokat és az elemzést később a Budapesti Orvosszakértői Intézet DNS Laboratóriumában végezték el Dr. Pamzsav Horolma vezetésével, Dr. Völgyi Antónia és Zalán Andrea genetikusok közreműködésével. Az előzetes információkkal ellentétben már az expedíció megérkezésekor különleges szimpátiával és meleg vendégszeretettel fogadták a helyiek az expedíció tagjait. Ez a családias fogadtatás elsősorban magyarságunk révén járt. A későbbiekben ez a szimpátia sok esetben mély barátsággá szövődött. Bíró András Zsoltot az a megtiszteltetés érte, hogy a törzsi tanács tiszteletbeli tagjának választották novemberében Bíró András kutató és Répássy Miklós Kazakisztánban élő magyar üzletember meghívására néhány, madjar törzsi vezető Almatyba látogatott, ahol néhány nap alatt együtt elhatározták, hogy megszervezik a madjar törzs nagy találkozóját (Kurultaj). A törzsi vezetők által elindított szervezéséhez hamarosan csatlakoztak a már Almaty-ban élő madjarok prominensebb személyiségei is januárjában létrehozták a Madjar Törzsi Alapítványt. A rendezvénynek kazak oldalról számos támogatója lett. Közöttük több üzletember, politikus és néhány kazak cég és vállalat is. A program területi főszervezője a Zsangeldi járás elektromos vállalatának vezérigazgatója: Kurmangazi Sokpituli úr. Az Almaty szervező bizottság vezetőjének tisztét Aybek Nakipov úr, üzletember aki az Almaty megye regionális igazgatóságának tagja vállalta el májusában Bíró András Zsolt megkereste a Baranta Hagyományos Magyar Harcművészetek Szövetségének képviselőit. Felkérte arra őket, hogy egy válogatott felállításával vegyenek részt a Kurultajra utazó magyar küldöttségben és reprezentálják a magyar harci-, zenei- és tánchagyományt a kazakisztáni rendezvények során. Miután a törzsi találkozóra állami támogatást nem sikerült szerezni, a Baranta Szövetség csapatai, a csapatok támogatói valamint a Magyarok Világszövetségének támogatói biztosították a rendezvényen való részvételhez szükséges anyagi eszközöket. A Baranta Szövetség egy 10 fős válogatottat juttatott ki a támogatók segítségével a rendezvényre. A válogatott tagjait budapesti és dunaszerdahelyi Baranta csapatok adták. A Saga-ban rendezett találkozó lefolyása A találkozót július 4 8-án, Saga településen (Szariözön folyó mentén) a Madjar törzsi terület központjában rendezték meg. A hagyományos magyar övbirkózásban, harci íjászatban, fegyveres vívásban, ostorhasználatban, harci táncokban, lovas harci játékokban, lovasíjászatban, néptáncban stb. jártas magyar fiatalok július elsején indultak az új fővárosba Asztanába, ahonnan még mintegy 900 kilométeres sztyeppei út vezetett a madjarok közé. A barantázók a Budapest Frankfurt Asztana repülőút megtétele után a hajnali órákban érkeztek a főváros repülőterére, ahol a Madjar törzs küldöttei várták őket. Még aznap délelőtt a küldöttség tagjai riportot adtak a Kazak Nemzeti Televízióban. A kulturális expedíció teljes időtartama alatt a kazak médiákban kiemelt helyet foglalt el a magyar küldöttség útja. Naponta több hírösszefoglalónak is helyet adtak televíziókban, rádiókban, nyomtatott sajtóban. Az utazásról egy magyar forgatócsoport is készített dokumentumfilmet. Kazakisztánon kívül Üzbekisztánban, Oroszországban és a muzulmán országok-

16 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page Kurultaj ban (Pl. Szaúd-Arábia) közöltek hírösszefoglalókat a küldöttség látogatásáról. A Magyar törzsi területre vezető út első állomása a fővárostól 550 km távolságban lévő Arkalik városa volt, ahol a helyi múzeumok, az önkormányzat és a városban lakó madjar törzsbeliek köszöntötték és látták vendégül a magyar küldöttséget. Július 4-én délelőtt Arkalik múzeumánál ünnepélyesen fogadták a magyar küldöttséget. Torgaj megye korábbi székhelyén a járókelők is tudtak a magyar testvérek érkezéséről. A helyi sajtó tévé, újságírók az országoshoz hasonlóan részletesen tájékoztattak. A küldöttség délben Torgajba indult. Torgaj felé amangildi határában a terület polgármestere és a helybeliek fogadták a magyar küldöttséget. Sabirzsan Ahmetov kumisszal kínálta a vendégeket, majd ősi rend szerint jurtába invitálta és asztalhoz ültette. Torgajban a helyi önkormányzat és a tudományos-, vallási- és kulturális élet vezetői köszöntötték a magyarországi vendégeket. A tiszteletükre összeállított ünnepi műsort és fogadást a magyarok másnap a város főterén megtartott Baranta bemutatóval hálálták meg. A városban ünnepi megemlékezéseken, múzeumlátogatásokon illetve a helyi medresze és mecset megtekintésén vettek részt. A Szári-özön partján, július 07-én keltezett szöveget július 08-án Kumsik mellett, az Ajtuar (Holdtükör) folyó partján ismertette András Imre, az MVSZ Kárpát-medencei régióelnöke. A szerződést július 10- én Arkalikban írták alá. Háromszor hármas testvéri szerződés a torgaji madjar törzzsel 1. Mindenható égi istenünk és szent embereink rendjét megtartjuk, kultúránkat megőrizzük, földjeinket birtokoljuk, idegeneknek el nem adjuk. 2. Népeinket, testvéreinket és családjainkat számon tartjuk az idők végezetéig, életünkben és halálunkban. 3. Gyermekeinket megtanítjuk mindezekre, őket együtt neveljük, és szövetségünk megtartását velük együtt vállaljuk. A továbbiakban Kumsik és Arkalik érintésével utaztak vissza a küldöttség tagjai, majd az új főváros nevezetességeit tekintették meg. A küldöttség tagjai épen és egészségesen érkeztek meg a hosszú és élményteli útról. Az út eredményei A továbbiakban a küldöttség a madjarok legrégebbi településére Kumsikba látogatott el, ahol a lakosság teljes egészében madjar származású. A Barantások itt is bemutatót tartottak a helyi lakosoknak majd pedig az íjászat alapjainak megtanítása után hagyományos magyar íjakat adományoztak a helyi fiataloknak. Kumsikból Sagába, a rendezvény színhelyére utaztak az expedíció tagjai. Itt részt vettek a törzsi tanácskozáson, a hagyományos kurasz versenyen, a lófuttatáson, Baranta bemutatót tartottak, felavatták a Magyarok Ősatyjának szentelt mecsetet, megkoszorúzták a legnagyobb madjar hősök emlékművét, Karcag batir (bátor vezér) síremlékét, részt vettek az esti kulturális fesztiválon és a helyi aggszakal-ok (törzsi vezető fehér szakáll) gyűlésén. A nap végén egy közös testvéri szerződést fogalmaztak meg. A rendezvényen mintegy tízezer ember vett részt. A kinti kurultaj legfontosabb eredménye az, hogy akik eddig csöndben számon tartották madjar őseiket, azok már nem csupán kazaknak, hanem hangsúlyosan madjarnak is tartják magukat. A madjarok (ejtsd: magyar) nyelvükben asszimilálódtak környezetükhöz, de identitásuk markánsan őrzi eredetüket, hiszen minden madjar sírkövére, másfél ezer év múltán, cirill betűkkel ma is rávésik a megkülönböztető MADIAR szót. Rendkívüli eredménnyel járt azoknak a genetikai mintáknak a tudományos összehasonlító elemzése, amelyeket a tavalyi kazakisztáni expedíció során Dr. Bíró András Zsolt gyűjtött. A kazakisztáni madjar törzs tagjaitól begyűjtött DNS mintákat 39 populáció (népcsoport, nép) genetikai mintájával hasonlították össze (az apai ágon öröklődő Y-kromoszóma jellegzetességeit vizsgálva). A vizsgálat során kiderült, hogy az összehasonlító vizsgálatba bevont 39 népesség közül a kazakisztáni madjarokhoz legközelebb a magyarországi magyar minta áll (ezt követően hasonlít a kazak, oszét, üzbég és ujgur mintákhoz)! Az eredmény még a valamilyen hasonlóságot váró kutatókat is meglepte, hiszen legalább e- zerötszáz éves különélés és több ezer kilométer választja el a két népességet. Ez a felismerés pedig magyar ember számára nem lehet közömbös. Az út eredményeképpen ezen a nyáron jelentős létszámú madjar küldöttség érkezik hazánkba. A tiszteletükre hazánkban is megrendezik a Magyar-Madjar törzsi találkozót (2008. augusztus Kunszentmiklós).

17 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page 19 II. MAGYAR-MADJAR TÖRZSI TALÁLKOZÓ 19 A kazakisztáni madjarok felvetették annak az igényét, hogy a fiatalokat szeretnék iskolai keretek között magyar nyelvre tanítani. A Magyar-Madjar KURULTAJ magyarországi megszervezésére nem csupán egyszeri alkalom. Kazakisztánban élő testvéreinkkel a továbbiakban már rendszeresek lesznek a találkozások. Ma már az is egyre inkább biztosnak tűnik, hogy nemcsak Kazakisztánból, de Baskíriából, Türkmenisztánból is képviseltetik magukat a Madjar törzsből származó csoportok. A kint élő madjarok nagy örömmel vették, hogy idehaza is megindult a kurultaj szervezése. Itt az ideje, hogy a magyarság, a madjarság, stb. és testvérnépeik (ujgurok, baskírok, kazakok stb.) a régi hagyományokra alapozva közelítsenek egymáshoz. A rendezvény igazi nagyközönség program. Széles sajtó- és médiaháttér tudósít hetente már az előkészületekről is. A felvidéki, az erdélyi, a vajdasági és az itthoni magyarság vezetői, jeles képviselői személyes részvételükkel támogatják a rendezvényt. A közös Kurultaj reményeink szerint a szkíta-hunavar-magyar kulturális és életmódbeli folyamatosságot, a magyar alapértékeket, az ősök, a testvér- és rokonnépek tiszteletét, a magyarság földrajzi és időbeli határokon átívelő egységét és közös felelősségvállalását tükrözi majd. Az elmúlt hónapok szervezésének nagy tanulságai vannak. A magyarság erejét, képességeit, tudását szándékoztunk megmutatni nemcsak a torgaji madjaroknak, hanem önmagunknak is. Az összefogásban bízva indítottuk útnak a munkát. Az úton haladva egyszerre csak azt vettük észre, hogy tettek mezején már csak nagyon kevesen mozognak. Érdekes jelenség, hogy az őstörténet kapcsán felmerülő vad elképzelések mind a hivatalos, mind az azt támadó másik oldalról olyan állapotot teremtettek, hogy idehaza a magyar történelmet és kultúrát szerető emberek körében is alig hagyott nyomot. Lassan a valódi eredményekre kíváncsiak a legkevesebben. A modern tudomány e- redményei egyre inkább igazolják, hogy az ún. népemlékezet igazságai sokkal többet mondanak el a valóságról, mint eddig bármikor reméltük volna. A szervezésben szervezetekre nem lehetett támaszkodni. A vezetői érdektelenség, kiégettség a legtöbb alkalommal lehetetlenné tette a legegyszerűbb párbeszédet is. Nemrégiben a Kurultaj területén végeztünk egy nagy hórukkot. A szervezetektől ígért segítség (előre látható módon) nem érkezett meg, de jöttek az egyének, az egy-én-is-égek szerszámokkal, eszközökkel, gépekkel, festékekkel felszerelve. Volt aki lángost sütött saját erőből a 100 önkéntesnek, volt aki faanyagot hozott a telkéről és volt aki a családok gyerekeivel játszott, amíg a felnőttek alapozták a Magyar-madjar találkozót. A gyúrói Szabados Péter kisebbik fia jut e- szembe. A kis legény (négy éves) az előző esti baleset riadalmát átvészelve (egy folyamatosan előző autó betessékelte őket az árokba) nagyon öntudatosan húzkodta maga után a faágakat a kaszáló legényeket segítve, hiszen jönnek a madjarok a testvérnép. Bíztató, hogy a négyévesek között már vannak cselekvő támogatók. Nemrégiben, amikor végignéztem a szervezéssel foglalkozó fiatalokon, a helyszínen dolgozó önkénteseken, a lelkes támogatókon egy nagyon mély bizonyosság jelent meg bennem: most tényleg a magyarok fognak találkozni Hogy is foglalta össze Nyilas Misi a nagy elmélkedés végét: Nincsen itt semmi más, csak szeretni kell dolgozni, tanulni, vidámnak lenni s építeni!... Amit más meg tud tanulni, azt a magyar is tudja!... A magyar jobban tudja! Mert ennél nincsen serényebb, munkásabb és hasznavehetőbb nép a világon!... Nincs itten semmi baj ebben az országban: csak a politika... Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Légy jó mindhalálig afféle magyar küldetés Én senkit tanítani nem kévánok, hanem magam tanulni. Azért olvasó barátom, ha tetszik itten valami jónak, olvasd, és a szerint munkálkodjál is Istenünknek s hazánknak és urunknak hasznára és magad becsületire. Zrínyi Miklós: Vitéz hadnagy Forrásanyagok: 1. Benkő Mihály-Babakumar Kinayat: Keleti magyar néptöredékek a kazak törzsszövetségekben Eleink III. évfolyam 2. szám (2004) 5-20., 2. Benkő Mihály: Közép-ázsiai krónikák a keleti magyarok részvételéről a kazak kánságok megalapításában. Eleink IV. évfolyam 2. szám (2005) Benkő Mihály: Közép-ázsiai krónikák a keleti magyarok részvételéről a kazak kánságok megalapításában. Eleink IV. évfolyam 2. szám (2005) Szaginbek Turszynov: Kazakisztán és Magyarország, Történelmi kapcsolatok és az együttműködés napjainkban, Budapest, 2005., 5. Makkai János: Türkmagyarok, Budapest sz. jegyzet 6. OLCOTT, Martha Brill (1995), The Kazakhs, Stanford: Hoover Institute Press. 7. SARSEMBAYEV, Azamat (1999), Imagined Communities: Kazak Nationalism and Kazakification in the 1990 s, Central Asian Survey, 18 (3): Nomád Világ Belső Ázsiában László Gyula ajánlásával, TIMP Kiadó, Budapest 1998; 9. Julianus nyomdokain Ázsiában Harmatta János előszavával, TIMP Kiadó, Budapest, 2001; 10. A Torgaji Madiarok Erdélyi István előszavával, TIMP Kiadó, Budapest, Szaginbek Turszynov: Kazakisztán és Magyarország Történelmi kapcsolatok és az együttműködés napjainkban, Budapest, 2005., 12. Babakumar Khinayat: Mazsarsztandük kazahsztanusü Benkö Mihaly, Altyn Beszik 2005/ Kuskumbajev: A. K. Az aranyhorda hadtörténetének forrásai és kutatástörténete Eleink V. évfolyam 1. szám (2006.) Magyar Nemzet Hétvégi Magazin augusztus 25. In: Margittai Gábor: Jurtaégetők Törzsi gyűlésen a kazahsztáni madjaroknál Rokon vagy barát a sztyeppi peremnép? 15. Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története

18 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page Kurultaj A hajdúk nagyon nagy harcosok voltak VUKICS FERENC BENIS MIKLÓS Rendszerint intézményi emlőkön nevelkedett történelemszemléletünk hiányosságaira manapság egyre több alkalommal döbbenünk rá. Lassan a tudósok is kezdik megérteni, hogy a népemlékezet legalább olyan fontos kutatási terület, mint a könyvek vagy a cserepek. A szerves műveltséget kutató ember számára egyértelmű, hogy a népemlékezet olyan történelmi nyomokat őriz meg, amely valóságosan megérintett egy népet fejlődése során. Amíg a hivatalos történetkutatás évszámokban és történésekben gondolkodik, addig a népemlékezet sokkal több korabeli viszonyrendszert őriz meg. Ebből lehet tájékozódni valamikori erkölcsről, együttműködési formákról és a mindennapi életről. A száraz számadatok mögött nehéz fellelni a mindennapokat, és valóságos kapcsolatot találni az előttünk élőkkel. Egy nép, egy nemzet tagjaként akkor vagyok a helyemen, amikor a népemlékezetnek nem rácsodálkozó külső szemlélője, hanem közvetítő személye vagyok. Kazakisztánban, Torgaj városában egy nemrégiben kifestett iskolai kollégiumban szálltunk meg. A kegyetlen nyári melegben feltüzesedett frissen festett falak enyhe hányingert keltettek a magyar küldöttség tagjaiban. Az ablakokat sajnos nem lehetett kinyitni, mivel a kemény téllel gyakran szembesülő helyi argünök és kipcsakok azokat nagy szakértelemmel becsavarozták. Az alkalmi téli hőszigetelő megoldás azonban nyáron igazán megpróbált bennünket. Két argün törzsbeli biztonsági őr vigyázott ránk és az épületre. Pihenni nem nagyon tudtunk, így beszélgetéssel ütöttük el az időt. Más közvetítő nyelv híján oroszul próbáltunk szót érteni egymással. A helyi lakosokkal munkáról, családról, történelemről, nyelvről, kultúráról beszélgettünk. Úgy hajnali három óra körül az egyik beszélgetőtársunk arra kérdezett rá, hogy a felvidéki származású Szabados Péternek miért van úgy üstökre nyírva a haja, mint náluk a 4-10 éves fiúknak. Amikor elmondtuk, hogy az egykor volt hajdúkra emlékezünk ezzel a hajviselettel, az argünök teljesen felvillanyozódtak. Az őrök egyszerű emberek voltak és nem történészek, de a népemlékezet utolérte őket. A hajdúk! Azokról mi is hallottunk. Azok nagyon nagy harcosok voltak, azoktól mindenki félt. mondta egyikük. Amíg idehaza az átlag magyar lassan teljesen elfelejti azt, hogy kik is voltak a hajdúk, addig Ázsia szélén a valamikori kozákok, tatárok vitték a magyar vitézség évszázadokig tartó hírét a pusztákra. Ezt nem segítette oktatási rendszer, médiakampány, mozi. Valóban a Magyarországon élő emberek kezdik elfelejteni, hogy elődeik hogyan éltek, hány csatát vívtak, elfelejtik a magyar hősöket, a magyar harcosokat. Ezzel szemben az amerikai és a nyugat-európai kultúra idealizált, reklám erejű alakjait tekintik hősöknek, követendő példának. Talán ettől az állapottól a Kazakisztánban élő madjar törzs tagjai még távol állnak, azonban a házak között már felütötte a fejét a parabola antennák gombája. Talán még nem töltenek annyi időt a televízió előtt, a lehetőségük azonban megvan rá és egyre inkább meg lesz rá. Szerintem ezért is nagyon fontos, hogy minél mélyebb kapcsolatot építsünk ki a torgaji madjar törzs tagjaival, hogy minél többen megtapasztalják a mi magyar kultúránk, hagyományaink tükrében a saját kultúrájuk, hagyományuk értékét. Így lehet esélyük megőrizni saját hőseik emlékét, megtartani saját példaképeiket, ahogyan mi is i- gyekszünk visszaemelni saját hőseinket az őket méltán megillető helyre. Ők még nem rombolták le, dobták ki a szovjet időkből megmaradt, sokszor gigantikus szobraikat, azonban el fog jönni az idő, a megújulás ideje. A kérdés csak az, hogy média által de-generált hősök lesznek a példaképeik vagy felemelik saját történelmi hőseiket. Ebben mi, barantások is tudjuk segíteni a torgaji madjarokat.

19 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page 21 II. MAGYAR-MADJAR TÖRZSI TALÁLKOZÓ Kazakisztán a csodák birodalma Csoda, bár első hallásra talán nem tűnik nagy csodának, hogy magyarokat találtunk Kazakisztánban, a volt szovjet tagállamban, hiszen a világon mindenhol élnek magyarok. Igen ám, de ezek a magyarok nem a közelmúltban, politikai, vagy megélhetési céllal kerestek életüknek új helyet, hazát. Ők és ez ősemlékezetükben, mondáikban fennmaradt még akkor váltak el, maradtak le tőlünk, őseinktől, amikor a magyarság elindult (ki tudja hanyadjára) a Kárpát-medencébe. Csoda, ahogy a torgaji magyarokat meglátogattuk. Bíró András Zsolt megszólított bennünket, barantásokat, hogy kísérjük el a Torgaj vidéki magyar törzs gyűlésére, kurultájára. Ehhez nagyon rövid idő alatt nagyon sok pénzt (legalább is a mi lehetőségeinkhez képest) kellett összegyűjtenünk. Sikerült, hála a támogatóinknak és a gondviselésnek, mert tényleg csodát láttunk. Az igazi csoda számomra, hogy a találkozó nem tartogatott különösebb furcsaságot, vagy érdekességet. A torgaji magyarokkal való találkozás olyan volt, mintha valamelyik vidéki rokonommal találkoztunk volna (persze a nyelvi eltéréseket leszámítva). Legtöbbjük arcvonása hasonlít, emlékeztet valamelyik közeli rokonunkra. Magyar volt a fogadtatás. Örvendezve, kissé hangosan úgy fogadnak, mint akármelyik itt- honi rég nem látott rokonunk, aki szinte el sem akarja hinni, hogy megint lát bennünket. A vendéglátás igaz, hogy az asztal alacsonyabb, de ugyanolyan bőséges, mint nálunk és szinte véget nem érő. Csoda, hogy életben vannak. Megismerve az elmúlt száz évüket, kész csoda, hogy megmaradtak. Kultúrájuk néhány tárgyi elemét őrzik, ami segíthet az újjáépítésben, épülésben. Ilyen a temetői kultúrájuk. Csoda, hogy elnyomóik nem rombolták le csodálatosan épített temetőiket, ezek ahogyan Erdélyben is a kopjafák, megóvják a múlt egy fontos szeletét. A ház körül is találhatunk még emlékeztetőt a régi időkre. A ház mellett (mi 21 nyári konyhának hívjuk) ott áll a kemence, és ha nem volna közvetlen mellette a szamovár, akár azt is gondolhatnám, hogy egy itthoni porta udvarán állok. A viseletük, a kézművességük szinte teljesen eltűnt. A vallási szempontból viselt sapa már Kínából kerül behozatalra. Sajnos a hétköznapjaikban nyoma sincs a kézművességnek. Viseletüket, távolabbi és közelebbi múltjuk emlékeit azonban jól megőrizték múzeumaikban, gazdag kiállítású gyűjteményeik jól megmutatják a hasonlóságot, és a különbséget is a mi kultúránkkal. A múzeumban csodára bukkanok, nem az üveg vitrinben, hanem a falon, a csoda maga a fal. A térelválasztó gipsz falat mintákkal díszítették, távolról az összhatás a szokásos keleties minta, közelebb menve azonban kibomlanak a motívumok: páva, és igen, a tulipán. Hacsak nem magyar faragó készítette, vagy a készítő nem nálunk tanult (aminek kicsi az esélye, mert mi voltunk szinte az első idegenek akik száz éve betették a lábukat, és tőlük sem látogatták sokan a nagyvilágot), akkor ez a tulipán és a körülötte lévő motívumszerkezet a népemlékezet szép példája, a rokonság szép bizonyítéka, és egyben remény, hogy feltámasztják a saját múltukra épülő kézműves kultúrájukat.

20 2008 augusztus kurultaj:augusztus :59 Page Kurultaj A madjarnak nem lehet parancsolni... VUKICS FERENC Akárhogy hozza is a sors, a madjarnak nem lehet parancsolni torgaji szólásmondás Kazakisztáni madjar testvéreinknél járva akarvaakaratlanul is a hasonlóságokat kerestük a két nép között. Határtalan izgalommal fogadtunk minden olyan hírt, mondát, szót vagy szokást, amiben a legapróbb hasonlóságot ki lehetett mutatni. Ilyen alkalmakkor persze a legszebb pillanat az új hasonlóság felfedezése, egymás közötti megosztása volt mind útitársainkkal, mind vendéglátóinkkal. Akárhogy hozza is a sors, a madjarnak nem lehet parancsolni A madjarokat ezzel a megállapítással illetik a körülöttük élő argünök, kipcsakok. Az ázsiai madjar (magyar) is a maga feje után megy, igazi konok, önfejű, szabadságszerető törzs. Szabadságharcokat vívott és vezetett, szembeszállt a kor legerősebb hatalmaival, és a teljes felszámolástól sem rettent meg, amikor arról volt szó, hogy saját elképzelései, hite, hagyományai, vagy idegen elképzelések szerint élje életét. Madjar és magyar ezeréves történelme folyamán ideálokért, eszményi értékekért küzdött. A hit és a szabadság bajnoka volt a saját meglátása szerint, míg ellenfeleinek az örök lázadó maradt. A nagy magyar emberek: az apostolok, az államférfiak, a nagy katonák és a költők mind magyar idealizmussal jelentek meg az élet színterén. A magyar emberek legfontosabb erényei: hősiessége, hazaszeretete, önfeláldozása, nagylelkűsége. Ezek nemcsak az eszményi gondolkozásról tanúskodnak, hanem a nép tudásába vetett feltétlen bizalmáról is. Ezek a szép tulajdonságok pedig az emberi jellem területén, érzelmi talajból fakadnak. A magyar és madjar a szív, az érzések embere. Gondolatai a szív pecsétjével jelentkeznek az öntudatban. A magyar és a madjar csak azt tudja elfogadni, ami a szívével, hitével egyező. Csak akkor ad más szándékoknak igazat, ha azok érzelmeivel összhangban vannak. Ellenkező esetben bármilyen méretű és időléptékű harcot képes felvállalni. A sajátos karakter elvesztése számára egyenlő a testi halállal, a fizikai megsemmisüléssel. Ezért is folytatott olyan konok önvédelmet magyar és madjar egyaránt. A gonoszság, a bűn is érzelmi dolog a magyarban. Indulat, vagy szenvedély. Hideg ésszel nem tud a magyar az ördög pártjára állni. Irigységében, vagy haragjában ellenség lesz, de akkor tüzel az agya és háborog a vére. Nem való detektívregénybe, csak drámát lehet írni róla. Az önmagával meghasonlott magyar, érzelmei tengerén jutott zátonyra. A sírva vígadó Benne az öröm és a bánat egyszerre létezik. Így van a mindennapi életben, de így van a történelemben is. Ha szívügye lett valami a magyarnak, akkor életre-halálra harcolt érte. Ilyen volt a hit, és később a szabadság, a kuruc, majd a honvédidőkben. Vitam et sangvinem! kiáltotta a pozsonyi országgyűlésen, mert nemes érzéseire hivatkozott a ravasz Mária Terézia. Hősiesen küzdött érte. Eb ura fakó! hangzott fel Ónodon, mert lelke mélyéig felháborodott. A magyar szívben találjuk meg Szigetvárt és Rodostót. A magyar gondolkozásnak érzelmi gyökere van. A lelkes ember rendes tulajdonsága, hogy átadja magát a gondolatnak. Így a benne lakó jóakaratot és hitet hamar megfogják szép szóval. Ellenkező esetben konok lesz, vagy ellenségesen bizalmatlan. Hiába akarod ésszel meggyőzni. Könnyen hívő, de éppen úgy lesz zárkózott is. Ha pedig bízik a szavakban, lelkébe fogadja a gondolatot. Nehezen hiszi el, hogy hazugságból építene életet valaki magának. Az ősi magyar tulajdonságok (szabadságszeretet, önfeláldozás) addig éltek, ameddig munkált a magyar egység igénye. Így a magyar léleknek sokszínűvé kellett fejlődnie kultúrája, nyelve, tája és története által. Így érthetővé válik a magyar ember szemlélődő realizmusa, amely azt tükrözi, hogy megtanulta figyelni a rátóduló ezerféle hatást és benyomást. Látása tiszta és nyugodt, tartózkodás jellemzi. Szemlélődő, aki a világban körülnézve mindig jól tudja, mikor nem szabad, és mikor nem érdemes cselekedni. Ha van keleties vonása a magyarságnak, akkor ez a szemlélődő természet. A magyar nép körül törtető nemzetek élnek. Ezért érthető, miért is tűnik ki ebből a forgalmas környezetből a szemlélődésével. Ezért a felfogásért a magyart többször pecsételték meg a lázadó jelzővel. De e nemzet pontosan tudja, hogy a lázadó magyar csak azt védelmezte, ami az övé volt. Nem mást, mint a saját alkotmányát, jogainak folyamatosságát, magát a jogi állandóság elvét, amely erkölcsiségének meghatározója. Olyan marsra lábam sem billentem, Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem, De a szabadságból csak ez íznyit, Talpon állok mindhalálig vívni! (régi katonaének)