SZTALINUL. 30 Mûhely EKOSZ - EMTE. Átalvetõ

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "SZTALINUL. 30 Mûhely EKOSZ - EMTE. Átalvetõ"

Átírás

1 30 Mûhely EKOSZ - EMTE Kindler József professzor alábbi írása még Szolzsenyicin halála elõtt született, amikor a médiában, az évtizedes csendnek megfelelõen, a nagy írónak az ötvenmillió szovjet Sztálin-áldozat iszonyatos tömegsírja mellõl írt könyvei (Kodolányi Gyula szavai) jószerint alig kaptak publicitást. A gyászhír nyomán több értékes-érdekes elemzés látott napvilágot, de olyan átfogó, Szolzsenyicin mellett a szakirodalom széles spektrumát felhasználó betekintést a korra, mint amit itt Kindler professzor tár elénk, a szerkesztõnek nem volt még alkalma olvasni. Túl azon, hogy az emberiség legszörnyûbb, legpusztítóbb idõszakát elemzi avatottan, a szerzõ kiemelkedõ érdeme, hogy olvasóit rádöbbenti: mindennek egyáltalán nincs vége, a szálak a jelenbe vezetnek, többszörös vonatkozásban is. Elsõként a magyar lelkek jelenlegi, beteg állapotának gyökereit látjuk átnyúlni amoda, az egyén belsõ függetlenségét, lelki integritását felõrlõ katlanba. Másodsorban a sztalini dinoszauruszok tojásaiból kikelõ mai dinoszauruszaink (és pártjaik) genealógiájára derül fény, harmadsorban pedig a nyugatnak, az ottani írástudók felelõtlenségének naponta megnyilvánuló, minket is súlyosan érintõ jelenségére, amit honi szörnyeink oly hatásosan használnak fel saját érdekükben. (Vagy netán a felelõtlenségnél többrõl, a tisztánlátók szándékos összekacsintásáról van szó? Ne feledjük, okos emberekkel van dolgunk!) A három szál aztán kötéllé fonódva együtt van jelen és fojtogatja a Kárpát-medence Trianon-sújtotta magyarjait. Kindler professzor érdeme, hogy látni segít, ami a terápia mindenkori elsõ lépése. A terjedelem szorításában az írást sajnos két részletben kell közölnünk. prof. Dr. Kindler József Összefoglaló A lengyel katonatisztek szovjetek általi kivégzésérõl szóló Wajda filmje indítja az írást, továbbá egy, a Szovjetunióban elpusztított magyar zsidó erdész kolimai ismeretlen haláláról, a fia által készített könyv idézeteivel. Az írástudók árulása avagy az elbolondítottak címû rész a vezetõ nyugati írástudók naivitását tárja fel. A hazugságok, valamint a Gulag és a bumeráng-hatás a szovjet hazudozásról és a lélektanilag már elviselhetetlen információkról nyújt tájékoztatást. A kiskorúak rész Szolzsenyicin könyvébõl vett idézetekkel taglalja a szovjet törvénykezés anomáliáit: már 12 éves kortól ki lehetett végezni kisgyerekeket. A sorsok fejezete a vezetõ funkcionáriusok kivégzésérõl, Buharinnak és családjának végsõ, halállal járó sorsáról, és a háborús csonkolt sebesültek haláltáborokba való szállításáról szól. A kommunizmus és nácizmus fejezete szerint sem a kommunizmusnak, sem a nácizmusnak, végsõ embertelenségük okán, nincs helye a normális államok világában. A fasizmus címû rész bizonyítja, hogy az olasz fasizmusnak nem sok köze van a német nemzetiszocializmushoz: a ma is elterjedt használata, az abszolút rossz értelmében, Sztalin találmánya. Sztalin is, a mértékadó tudós történész szerint, nem dogmatikus ideológusként, hanem kegyetlen kaukázusi bandavezérként jellemezhetõ. Hannah Arendt bizonyítja, hogy a totális államhatalom két legjellemzõbb megvalósulása Hitler Németországa és Sztalin Szovjetuniója. A jelenlegi elvtelen liberalizmus a fogyasztói társadalom széles körben elfogadott, ám hibás, nézete. Szolzsenyicin Együtt címû hatalmas mûve a zsidók világtörténelmi szerepére is kitér. A magyar zsidóság tragédiáját mutatja be az utolsó rész, vázlatosan megvilágítva annak okait is. Elõhang Magyar nyelven vagy magyarul ezt a közismert, megszokott nyelvi fordulatot gyakran használjuk közbeszédünkben, tanulmányunk címe: Sztalinul azonban látszólag meghökkentõ, és a sztalin nyelvén kifejezés tán helyénvalóbb lenne. Mégis a rejtetten és mindennapjainkban láthatatlanul tovább élõ Sztalin szerepét világítjuk meg, kezdve azzal, hogy nem Sztálint írunk és mondunk, hanem az ördögi természetének sokkal jobban megfelelõ, laposan és komoran hangzó Sztalint. Tudván tudjuk, hogy mind írásban, mind pedig élõszóban, magyar nyelven mindenütt, Sztálin a szóhasználat, ámbár nincs tudomásunk arról, hogy a világnyelveken is így lenne. Kérdezhetnék: miért? Tanulmányunk olvasása nyomán ez vélelmezhetõen kiderül, ámbár túlzóan, majdnem gyerekesen naiv hit lenne azt gondolni, hogy ezután megváltozik e tekintetben a magyar beszéd. Egy merész, nem is annyira kósza gondolat azonban megfontolandó: alkalmazzuk, legalább néhányan, szóban és írásban, a valódi, ékezet-hiányos megnevezését, merthogy némiképpen alliteráljunk: nem volt ékességes lény. Csak és kizárólag magyar nyelven megjelent mûveket használtunk, tettük ezt azért, hogy az idõtényezõ hatására rámutassunk: mely munkák esetében voltak a késedelmes megjelenésnek, véleményünk szerint politikai okai, melyek szerencsére mára már megszûntek. SZTALINUL Nem kétséges, hogy a megrendítõ erejû lengyel film, a Katyn váltotta ki a tanulmány megírását, de igen sok eseményt, összefüggés megmutatását el kellett hagyni, az írásunkban többször is idézett Plesakov tanácsa szerint: Hagyj el dolgokat, ha szükséges, de soha se tégy hozzájuk semmit! Az egyaránt elvetendõ totális kommunizmus és nácizmus megmutatása volt a fõ célunk, és bízunk abban, hogy ez sikerült. Katyn és a szovjetek Andrzej Wajda a világhírû lengyel filmrendezõ megdöbbentõ és megrázó filmje, a Katyn, a 82 éves nagy mûvész - saját szavai szerint - búcsúja a történelmi témáktól. Felkavaró filmjével kapcsolatosan így szól: nem kívántam senkivel sem vitatkozni, csupán bemutatni az igazságot. Mûvének utolsó tíz perce a lengyel hadifogoly tisztek kivégzése: az NKVD (Narodnij Komisszariat Vnutrennyihgyel = Belügyi Népbiztosság) hóhérai közül ketten fogják a tiszteket, egy pedig pisztollyal szenvtelenül, hátulról fõbe lövi õket. Közöttük volt bizonyára Jakub Wajda százados, Andrzej Wajda édesapja is, de ahogy Wajda mondja: jól emlékszem arra, hogy anyám milyen sokáig várta haza apámat a háború után, akinek nevét nem találták a kivégzettek listáján. (Stier, 2008.) A film indító képsora szerint egy hídon egymással szemben menekül a tömeg: az egyik oldalról a szovjetek, a másikról a németek elõl. Magyar érdekesség, hogy valahányszor a lengyelek megtámadásának tragikus történéseirõl van szó, azt csaknem mindig kiemelik, hogy szeptember 1-én a náci Németország támadta meg Lengyelországot, de arról nem ejtenek szót, hogy szeptember 17-én a szovjet csapatok is támadásba lendültek, és ez utóbbi esemény miatt vált ez a hõsi Lengyelország legtragikusabb és legrövidebbé küzdelmévé a történelemben. Lengyel katonatiszteket nem csak Katynban végeztek ki, hanem más szovjet területeken is, de összefoglalóan katyni vérengzés néven jegyzik az eseményeket ban a katyni feltárásban nemzetközi szakértõk is aktívan közremûködtek, és ebben Orsós Ferenc professzor, a budapesti Törvényszéki Orvostani Intézet nemzetközi hírû igazgatója is részt vett. Az úgynevezett Orsós-jelentés kimondta, hogy a gyilkosságokat 1940 tavaszán követték el, de a katyni jegyzõkönyv aláírásáért Orsós professzort háborús bûnössé nyilvánították és halálra ítélték. Az 1944-ben Németországba menekült professzor kiadatását a sztalini hatóságok többször kérték, ám a nyugati szövetségesek azt rendre megtagadták (ebben az esetben mûködhetett a lelkiismeretük). A vérengzésnek magyar áldozata is volt: a lengyel állampolgárságot felvett Korompay Emánuel Aladár, aki a Varsói Egyetem magyar tanszékének lektora lett, és õ szerkesztette az elsõ lengyel-magyar szótárt. A második világháború kitörésekor Korompayt tartalékos lengyel századosként mozgósították, a keleti határvidéken esett szovjet fogságba, s végül Harkovban lõtték tömegsírba (ahol Wajda édesapját is). A Gestapo által elhurcolt lengyel feleségét és három lánya közül kettõt a németek ölték meg. Tömegsír címmel az Új Ember katolikus újság május 18-i számában olvasható errõl Zsille Gábor írása. Katynról a Heti Válasz hetilap május 15-i Visszhang rovatában a Nagy-Britanniában élõ Átalvetõ

2 EKOSZ - EMTE Mûhely 31 Gömöri György irodalomtörténésztõl olvashatunk egy figyelemre méltó, rövid, kiegészítõ hozzászólást. A Wajda-film említett utolsó, megrázó jelenete a szó szoros értelmében dermedt csendre rögzíti a filmbemutató másnapján az Uránia filmszínház valamennyi nézõjét, kiknek többsége az idõsebb, és így a filmbeli történésekhez közelebb állók közé tartozik. A filmet, a huszonkétezer lengyel értelmiségi családot, vagyis csaknem valamennyi áldozat hozzátartozóját érintõ tragédiát a lengyelországi bemutató elsõ heteiben négymilliónyian nézték meg (a híradások szerint a film végén: sírva), és azt a magyaroknak is látni kell. A mûvet május 3-án este kor a Duna TV is, eléggé nem dicsérhetõ módon, a mûsorára tûzte, és így a magyar nézõk sokasága is láthatta. A szívszorító filmmel csaknem egy idõben jelent meg Vladimir Rott Apám levelei a szibériai munkatáborokból c. kötete, amely az 1931-ben a Szovjetunióban munkát vállaló magyar zsidó család fejének, az 1938-ban ártatlanul elhurcolt és a távoli Szibériában, valahol a kolimai tajgán 1950-ben elpusztult Róth Ferenc erdésznek megrendítõ leveleit tartalmazza. Jól jegyezzük meg a folytonosságot: a Nagy Terror nem fejezõdött be 1939-ben, hanem folytatódott, végeredményben még Sztalin halála után is! A könyvet az immár harminc éve Kanadában élõ, 1935-ben az akkori Szovjetunióban született és ott villamosmérnöki diplomát szerzett kisebbik fia szerkesztette. Érdemes idézni a könyv összeállítójának 1991-ben írott elõszavából. Nem utasítottam vissza semmilyen meghívást, sokféle hallgatóság elõtt beszéltem, köztük mérnökkollégáimnak is. Iparkodtam minél többet elmondani magamról és arról, mire képes és mit tehet meg a kommunista rendszer bármelyik néppel és az egyes emberrel. Kanadai hallgatóim sokat kérdeztek, sokáig marasztaltak a színpadon, de gyakran elégedetlenül távoztak. Nagyon is szélsõségesnek, pesszimistának és szovjetellenesnek tartották következtetéseimet és a kommunizmus jövõjét illetõ elõrejelzésemet. A zsidók ráadásul felháborodtak, amikor azt mondtam, Sztálin sokkal rosszabb volt, mint Hitler. Kénytelen voltam megmagyarázni, hogy Hitler azért semmisítette meg mániákusan a zsidókat, cigányokat és nyomorékokat, mert zsidók, cigányok és nyomorékok voltak. A sztálini korszak szintén ártatlan áldozatait viszont, sokkal nagyobb számú embert, a megsemmisítésük elõtt ráadásul arra kényszerítették, hogy hangos énekkel dicsõítsék gyilkosukat. Anyám mindig azt mondta, mindenki elnyeri méltó büntetését mindazért a rosszért, amit elkövetett. Nem tudok jobb magyarázatot ennél arra, mint ami ma zajlik Kelet-Európában és Oroszországban. Hiszen azok a szerencsétlen népek annyi, a kommunizmus összeomlása óta eltelt év óta sem kaptak õszinte bocsánatkérést a volt gyilkosoktól és kiszolgálóiktól, akik úgy akarnak sírba szállni, hogy kezükön rajta marad ártatlan áldozataik vére. Rott felesége, Regina, 1939-ben 80 rubelt küldött volna a lágerbe férje számára, csakhogy senki sem akarta elvenni. A lágerben, ahogy az egész országban folyamatos volt a pszichikai feszültség és a rettegés légköre. Féltek beszélni, féltek dönteni. Az ügyészek és mások is semmiségekrõl beszéltek, amikor fogadták Reginát, dadogtak valamit és õrizték saját állásukat. A lágerparancsnokság megkapta a Rottnak küldött 80 rubelt, de nem tudták rászánni magukat, hogy átadják, mert féltek valamitõl. De még jobban féltek attól, szeptember hogy megkérdezzék a saját parancsnokukat, mit tegyenek. Akik persze szintén féltek valakitõl. Hiszen õk is csak láncszem voltak az abszurditás teljes rendszerében. És a társadalom minden láncszemén csak az önfenntartás ösztöne uralkodott, s az volt a jelszó, hogy: Ne lássanak, ne halljanak! (Rott i,m. 26.o.) És véssük eszünkbe a tartalmilag hiteles, tragikus könyv befejezõ szavait: Miközben arról a vad önkényrõl és égbekiáltó megcsúfolásról szóló szörnyû oldalakat olvassuk, ahogyan a Szovjetunió megkínzott és lelkileg megtiport állampolgárai millióinak életével és sorsával bántak, elképzelni is lehetetlen, hogy ezeknek az áldozatoknak a gyerekei és az a néhány ember, aki túlélte a borzalmakat, akárcsak részben is, de megvalósíthatta álmait, reményeit. A rettenet kora címû írás már 2006-ban megjelent (Százak Tanácsa Elnöksége, 2006), de most, a szakirodalom feltárása nyomán néhány hivatkozást megtartva szólunk a sztalinizmus ördögi témájáról. A zsidó származású Edvard Radzinszkij Sztálin címet viselõ könyvének (Radzinszkij, 1998), fülszövegében olvashatjuk, és éppen Katyn teszi most idõszerûvé, hogy a könyv a történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosáról, Joszif Visszarionovics Dzsugasvilirõl, azaz Sztálinról, az Acélemberrõl szól, akinek az élete - jóllehet jó néhány történész írta már meg az életrajzát - mindmáig tele van titkokkal. A legnagyobb rejtély: miképpen lehetséges, hogy az új Oroszországban 1995-ben a Németország fölött aratott gyõzelem ötvenedik moszkvai évfordulóján ötvenezres tömeg vonult Sztálin korának dalait énekelve...és a tüntetésen reverendás papok is vonultak, szintén Sztálin arcképei alatt. (Radzinszkij i.m. 282.o.) (Ijesztõ, de megismétlõdik a múlt, hisz a volt KGB teljes orosz nevén: Komityet Goszudarsztvennoj Bezopasztnosztyi - Állambiztonsági Bizottság, Putyin és az új elnök, Medvegyev, jelenlétben 18 év után újra óriási katonai díszfelvonulást tartottak Moszkvában május 1-én, rakétákkal, tankokkal, repülõkkel, a megújulásra és rendre vágyó orosz tömegek nagy megelégedésére. Emlékeztetünk arra, hogy volt már a Szovjetunió történetében NEP >Novaja Ekonomicseszkaja Polityika< korszak 1921 és 1928 között, a szélsõséges központosítástól való ideiglenes visszalépés, majd következtek a bénító sztalini iszonyatok.) Hogyan lehetséges ez? Elképesztõ, de a népek félrevezethetõsége, mégpedig viszonylag egyszerû módszerekkel, valóban létezik és megmutatja a személytelenítés hatását. A jeles angol író, Martin Amis említi Sztalinról, hogy egyszer azt mondta, hogy míg minden egyes halál tragédia, egymillió ember halála puszta statisztikai adat. De teszi hozzá az aforizma második fele természetesen teljesen hamis: egymillió halál legalábbis egymillió tragédia. (Martin Amis, 2004)). Robert Conquest, kinek a sztalini korszakról szóló óriási korismerettel készült könyvei jellemzõen hatalmas idõbeli késéssel publikáltattak: eredetiben 1968-ban jelent meg a The Great Terror, magyarul pedig 1989-ben huszonegy év késéssel Nagy terror címmel (Conquest, 1989). A The Harvest of Sorrow angol megjelenésének éve 1986, melyet magyarul A bánat termése címmel a Demokrata folyóirat közölt 1994 novemberétõl, tizenegy részben. Az 1917-ben született, lenyûgözõ történelmi ismerettel bíró, szókimondó Conquest, alighanem utolsó könyvét (angolul Reflections on a Ravaged Century) 1999-ben jelentette meg, magyarul viszont Kegyetlen évszázad címmel 2003-ban tették közzé, vagyis a magyar kiadás ekkor már elfogadható idõtartamú (Conquest, 2003). Conquest egyébként Martin Amisnak a következoket mondotta: Az egykorú hivatalos beszámolókra nem érdemes sok szót vesztegetni. Természetesen velejéig hamisak, ám ennek ellenére roppant informatívak. Nem igaz, hogy Mdivani brit kém volt, de igaz, hogy kivégezték (Amis i.m. 18.o.) Budu Mdivani bolsevik volt grúz miniszterelnököt 1937-ben letartóztatták, három hónapon át kínozták, majd agyonlõtték. És agyonlõtték a feleségét, négy fiát és egy lányát is. (Amis i.m. 130.o. ) Conquest 1990-ben adta közre a The Great Terror átdolgozott, glasznoszty utáni változatát, amely a The Great Terror: A Reassessment (A nagy terror újabb értékelése) címet kapta. Amis könyvébõl idézve (elnézést kérve a magyar fordítás nem éppen szalonképes kifejezéséért): Mikor megkérték, hogy javasoljon címet az átdolgozott könyvhöz, Conquest azt mondta a kiadójának: Mit szólnátok ahhoz, hogy Én megmondtam nektek, kibaszott idióták!?

3 32 Mûhely EKOSZ - EMTE A könyvet ugyanis, amely forradalmi volt a megjelenése idején, azóta bõségesen igazolta az idõ. (Amis i.m. 18.o.) Az írástudók árulása avagy az elbolondítottak A legkülönösebb négy ember, akit a Szovjetunió elbolondított: H.G. Wells, George Bernard Shaw és Sidney meg Beatrice Webb írja Amis. Wells, miután 1934-ben fogadta Sztálin, azt mondta, soha nem találkozott még õszintébb, igazságosabb és becsületesebb emberrel ezen tulajdonságainak köszönhetõ rendkívüli tekintélye az országban, mivel senki sem fél tõle, és mindenki bízik benne. Shaw némi bankett-diplomácia után kijelentette, hogy az orosz nép szokatlanul jól táplált s mondta ezt akkor, amikor az országban mintegy tizenegymillió ember volt az éhhalál küszöbén (Amis i.m. 32.o.). A történész és közgazdász Webb házaspár 1932-ben utazott a Szovjetunióba, és saját fogalmazásuk szerint beleszerettek abba, amit ott láttak. Itt jegyezzük meg, hogy Martin Amis apja, Kingsley Amis is író volt, és miként a fiától olvashatjuk: Apám a kommunista párt tagja volt, magánál hordta az igazolványát, engedelmeskedett a parancsoknak, amelyek, ugyebár, Sztálin Moszkvájából érkeztek novembere volt: õ akkor volt tizenkilenc éves, és akkor ment Oxfordba. (Martin Amis i.m. 13.o.) Az írástudók árulása vagy egyszerûen ostobasága, nem szorítkozik az irodalmi élet kisebb vagy közepes tagjaira, mert számosan voltak közöttük irodalmi nagyságok is, mint például Jean Paul Sartre, Bertolt Brecht, Lion Feuchtwanger akirõl Kun Miklós Az ismeretlen Sztálin címû, a korszakról szóló páratlan könyvében azt írja a Sztalin társaságában látható fényképe alá, hogy a társutas német író, moszkvai úti beszámolója a Nagy Terror idõszakáról talán a legvisszataszítóbb könyv. (Kun i.m.384.o.). Szolzsenyicin írja a 2005-ben magyarul is megjelent, kétkötetes hatalmas mûvében a következõket: Ki emlékszik rá, hogy 1930 szeptemberében negyvennyolc közétkeztetési szakembert végeztek ki viharos gyorsasággal, az éhezés megszervezõit (Sztálin helyett), szabotõröket a hús, hal, konzerv és zöldség terén? Ezek közül a szerencsétlenek közül legalább tíz a zsidó. Ugyan mi tudná megállítani a szovjethatalom iránti csodálatot a világban? Dora Schurman figyelmesen végigköveti B. Bruckusz hiábavaló próbálkozásait, hogy Európában tiltakozásra késztesse a nyugati értelmiségieket. Ugyan talált ilyeneket, de kiket, németeket és»jobboldaliakat«. Elsõ felindulásában Albert Einstein is aláírta, de pironkodás nélkül vissza is vette aláírását, mivel»a Szovjetunió hatalmas eredményeket ért el«és»nyugat-európa nemsokára irigyelni fogja magukat«, ez a kivégzés pedig csak»egyedi eset«, és»nem lehet teljes mértékben kizárni a (közétkeztetésiek) bûnösségét«. Romain Rolland»nemes«hallgatásba burkolózott. Zweig alig tudott ellenállni a kommunista haragnak, aláírását nem vette vissza, de hozzátette, hogy ez a kivégzés õsi orosz módszer. És akkor mit is várjunk az országon belül Joffe akadémikustól, aki rábeszélte Einsteint, hogy vonja vissza aláírását? (Szolzsenyicin, 2005, II. kötet o.) Persze a másik oldalról is hozhatunk példát, így Knut Hamsun méltán Nobel-díjas norvég író-nagyságról köztudott, hogy együttmûködött a nácikkal, de politikai jobb- vagy baloldali kibicsaklásokról magyar irodalmi jelességek esetében is tudunk. Így például az egyik legnagyobb, akkortájt erõsen baloldali kötõdésû magyar költõ és író meghívásra 1934-ben a Szovjetunióban járt, de nincs tudomásunk arról, hogy Amis apjához hasonlóan, mint volt kommunista, késõbb önkritikusan szólt volna életének errõl az idõszakáról. Tartsuk észben: ben volt a nagy kikényszerített ukrajnai éhínség, amikor a parasztokat megfosztották élelmüktõl és a tõlük elkobzott gabonát exportálták. Az éhség áldozatainak számára vonatkozóan csak becslésekkel rendelkezünk: legalább ötmilliónyian voltak. Robert Conquest The Harvest of Sorrow: Soviet Collectivization and the Terror-Famine (A bánat aratása: a szovjet kollektivizálás és az éhségterror) idézi Vaszilij Grosszman Pantha rhei címû esszéisztikus-dokumentum regényét: És a parasztgyerekek!... Az arcuk öreg. Elkínzott, mintha hetven esztendõt éltek volna már le a földön. Tavaszra pedig már nem is volt arcuk: az egyiknek madárfeje lett csõrrel. A másiknak békapofája: széles ajkak, a harmadik akár egy fenékjáró küllõ szája tátva. Grosszman így folytatja: A házban háború dúl, szemmel tartják egymást, a morzsákat is elszedik egymástól. A feleség a férj ellen, a férj a feleség ellen van. Az anya gyûlöli a gyerekeit. A másik házban viszont megbonthatatlan a szeretet. Én ismertem egy ilyet, négy gyerek volt, az anya mesélt nekik, hogy megfeledkezzenek az éhségrõl, pedig már a nyelve is alig forgott, a karjába vette õket, pedig annyi ereje is alig maradt, hogy a kezét felemelje. A szeretet éltette. Meg is jegyezték az emberek: ahol gyûlölet van, ott elõbb meghalnak. Ám a szeretet sem mentett meg senkit: az egész falu lefeküdt. Egy szikrányi élet sem maradt. (Martin Amis i.m o.) Paul Johnson Értelmiségiek címû munkájában azt vizsgálja kíméletlen õszinteséggel, hogy egyes vitathatatlan kiválóságok magánélete megüti-e azt a mércét, amit õk a világ elé állítottak. A bemutatottakkal kapcsolatban a válasz határozott nem, vagyis az értelmiségiek közül is sokan fogékonyak voltak az arctalan tömegek által vitathatatlannak tartott propaganda-fogásokra. A sztalini terror idején ezen nem is csodálkozhatunk, mert ezekben az idõkben szinte tökéletesen mûködött a negatív információk hermetikus elzárása, azaz a külvilág semmit sem tudhatott a szovjet valóságról (Johnson,1999.) Szolzsenyicin írja, hogy Leibovitz, New York Állam Legfelsõbb Törvényszékének bírája a Gulágon tett látogatása után a Life-ban a következõket rótta: Míg büntetése éveit tölti, addig is megõrzi a fogoly emberi méltóságát és önbecsülését. Erre, a mai szemmel nézve katasztrofális ostobaságra Szolzsenyicin a következõképpen kiált fel: Ó, boldog New York állam, amelyben ilyen kapitális marha tölti be a bírói tisztet! (Szolzsenyicin, kötet, 115.o. ). Jogosan tehetjük fel tehát a kérdést: mi történt az ismeretlenség homályába veszõ milliókkal? (Itt jegyezzük meg, hogy az Európa Könyvkiadó által 1993-ban megjelentetett háromkötetes, hitelesen jó fordítású, teljes Gulag szigetvilág már évek óta nem kapható: sem antikváriumokban, sem a Kiadójának nincs egyetlen példánya sem.) Hazugságok Kun Miklós, kinek páratlan alaposságú könyvei nélkülözhetetlenek a sztalini korszak hajmeresztõ történéseinek láttatásában, írja egy újságcikkében: Az elsõ lágerek létrejöttében fontos szerepet játszott Lev Trockij, aki június 4-én elsõként használta a koncentrációs tábor kifejezést a szovjetorosz sajtóban...a sztálini rendszer áldozatainak nagyobbik része azonban el sem jutott a haláltáborok kapujáig, mert az odavezetõ úton éhen halt, mint az 1930-as évek elején az ukrajnai és kubányi népirtás áldozatai a katonák és karhatalmisták által elzárt falvakban. Ahol a külvilágtól hermetikusan elzárva három-hatmillió ember lelte halálát...alig akadt ismert szovjet író, aki ne publikált volna dicsérõ sorokat a lágerek világáról. Makszim Gorkij járt az élen, akinek írása a gulagról szóló szocreál irodalom ideológiai alapja lett. Ma már ezeknek az írásoknak az eufemisztikus nyelvezetét jószerivel csak lapalji jegyzetek segítségével érti meg az olvasó. A szociális védekezés elsõ foka például golyó általi halált jelent...a kegyetlen verõlegényeket testmechanikusoknak nevezték. (Kun, 1999) Az évtizedek óta növekvõ adatokat ma sem lehet véglegeseknek tekinteni, mert a hidegvérû, orcátlan hazugságokról Oroszországban, a szovjet hagyományoknak megfelelõen, ma sem szoktak le, lásd errõl például a Kurszk tengeralattjáró tragédiáját, a csernobili katasztrófát, az afganisztáni szovjet háborút, vagy éppen a katyni mészárlást, amelyrõl a hivatásos orosz fõpolitikusok beismeréséig pontosan a fordítottját mondták és tálalták évtizedekig. A hírek sze- Átalvetõ

4 EKOSZ - EMTE Mûhely 33 rint Putyin is szándékosan félretetette a Katyn filmet, melyben megrendítõ látni az eredeti, 1941-es felvételeket a német kezdeményezésre lefolytatott nemzetközi exhumálásról, amelyben a már korábban említett magyar Orsós professzor is részt vett. A filmen látható eredetiben a szovjetek hátborzongatóan hazug dísztemetése 1945-ben, amely után szigorúan, olykor halállal büntetett volt a hivatalos szovjet vélemény kétségbe vonása, mely szerint a németek követték el a szörnyû büntettet. Kun Miklós már hivatkozott írása szerint: Az északi kormányzóságokba, Szibériába, a Távol-Keletre és Közép-Ázsiába még 1941 nyarán százezerszámra deportálták a Volga-németeket, a német származású vagy akár csak idegen nevû szovjet állampolgárokat, az 1939 õszén a proletariátus közös hazájába került lengyeleket és lengyelországi zsidókat, valamint a nép ellenségeiként raboskodó és fogságba esett emberek szabadlábon maradt rokonait, akik korábban kényszertelepesek voltak. Gulag és a bumeráng-hatás Kun Miklós írja: Az egész nemzedékeket gúzsba kötõ, testileg-lelkileg megnyomorító szokásoktól, a gulag életformájától nagyon nehéz volt megszabadulni. Egy 13 évig raboskodó, idõs pétervári asszonytól hallottam valamikor az 1970-es évek elején, hogy mikor megkapja nyugdíját, konzerveket, csokoládét, egyéb élelmiszert vesz a boltban, és feladja Varsóba, Budapestre, Párizsba, ahol egykori priccsszomszédai éltek. Ne higgye, hogy bolond vagyok, magyarázta komoran. Tudom, ma mindenük megvan. De hát ezek a kolimai társnõim sokszor megmentettek az éhhaláltól, mert tõlük eltérõen én sohasem kaptam csomagot. Nem volt kitõl: családomnak mind a nyolc tagját kivégezték vagy bebörtönözték...s ha látok valami finomat a kirakatokban, mindig egykori barakktársaimra gondolok. Vajon jut nekik is? Mert tudja, a gulag nem ereszt... (Kun Miklós i.m., Magyar Nemzet) A pszichológiában ismert az úgynevezett bumeráng-hatás, amikor az információ lélektanilag már elviselhetetlenné válik, akkor mellõzik vagy minimalizálják. Ezt a bumeráng-hatást érhetjük tetten Szolzsenyicin Gulag szigetvilágának láttán, ahogy közvetlenül a magyar nyelvû megjelenése elõtti, nov. 13-i Magyar Nemzetben olvashatjuk: Még mielõtt az olvasó berzenkedne, minek a borzalmak állandó ismételgetése, lépjünk már túl a Szovjetunió összeomlása után végképp idõszerûtlennek látszó témán, szögezzük le gyorsan, Szolzsenyicin szépirodalmi tanulmánykísérlete nem a rémségek gyûjteménye, hanem annak megmutatatása, hogy a marxizmusból kinövõ eszmerendszer önnön törvényszerûségeit követve miként hívja életre a század legnagyobb botrányát: óvatos becslések szerint ötvenöt-, mások szerint hetvenmillió ember elpusztítását. A Gulag szigetvilág kellemetlen olvasmány, könyörtelen tényei a jogrend szétverésérõl, a hazai és nyugati értelmiség árulásáról, összehasonlításai az Európa börtönének tartott Oroszország és az élenjáró Szovjetunió foglyairól, a világ emberjogi harcosai nagyszabású akcióinak tétjeirõl és a milliókat érintõ, elhallgatott szovjet adatokról valamennyiünket szégyenkezésre késztetnek. Szolzsenyicin sorai hazai fanyalgóinknak is szólnak: Történelmünk egy váratlan fordulata napvilágra hozott valamit, bár elenyészõen csekélyet, errõl a szigetvilágról. De ugyanazok a kezek, melyek akkor béklyóinkat húzták szorosabbra, most békülékenyebb tenyerekkel fordulnak felénk: Ne! Ne!... Nem kell hánytorgatni a múltat!...ki a régit emlegeti, fusson ki a félszeme! Csakhogy a közmondásnak folytatása is van: Aki pedig elfelejti, annak mind a kettõ! (Szolzsenyicin i.m. A gulag szigetcsoport, I. köt. 7.o.) A kiskorúak A kiskorúak elnevezést Szolzsenyicin szóhasználata iránti tiszteletbõl hagyjuk meg, noha inkább gyermekekrõl, gyerkõcökrõl, apró palántákról kellene szólni. Most azonban nézzünk meg a kisgyerekek sorsával kapcsolatban néhány kisebb részletet a Gulag szigetek világából. Hogy mennyire legyen fiatal a szigetek lakossága, azt 1935-ben döntötték el. Abban az esztendõben a Nagy Gonosztevõ ismét beledöfte ujját a Történelem képlékeny agyagába, és otthagyta lenyomatát. Olyan tettei mellett, mint Leningrád szétverése, mint saját pártja szétverése, nem feledkezett meg a gyermekekrõl sem a gyermekekrõl, akiket úgy szeretett, akiknek a Legjobb Barátja volt, s akikkel éppen ezért többször is lefényképezkedett. Nem találván szeptember módot, hogyan lehetne másképp megzabolázni ezeket a komisz gézengúzokat, ezeket a szakácsné kölykeit, akik egyre sûrûbben rajzottak országszerte, s akik egyre pimaszabbul zavarták a szocialista törvényességet, úgy gondolá jónak: e gyermekek felett tizenkét esztendõs koruktól fogva...a törvény teljes szigorával kell ítélkezni! Vagyis valamennyi büntetõ rendszabály alkalmazásával, amint azt a Központi Végrehajtó Bizottság és a Népbiztosok Tanácsa április 7-i utasítása megmagyarázta. (Vagyis az agyonlövést is beleértve.)...talán még senki nem jutott ilyen közel a gyermekkérdés gyökeres megoldásához a világtörténelemben! Tizenkétéves kortól, gondatlanságból elkövetett cselekményért akár agyonlövés is!»gyerekeket?! Hogyan semmisíthettek meg gyerekeket? nézett döbbenten és háborogva a vádlottakra szûzi ártatlanságában Nyikitcsenko, a nürnbergi törvényszék bírája (A Nemzetközi Katonai Törvényszék által a német háborús bûnökkel vádolt személyek ellen ban Nürnbergben lefolytatott per, K.J.), aki, úgy látszik, egyáltalán nem ismerte a szovjet belsõ törvényeket (elfelejtette, hogyan ítélkezett õ maga is). Hát még milyen becsületes és okos képpel ültek mellette angol, francia és amerikai kollégái....és nem remegett meg egyetlen párttag ügyész sem, akinek hasonló korú gyermekei voltak. Habozás nélkül szignálta a letartóztatási parancsokat! És nem remegett meg egyetlen párttag bíró sem! tiszta szemmel osztotta a gyermekeknek a három, öt, nyolc, tíz év általános lágert! Kalásznyirbálásért minimum nyolc évet adtak ezeknek a tökmagoknak! Egy krumplival megrakott nadrágzsebért mennyi fér egy gyerek nadrágzsebébe? szintén nyolc év járt! Az uborka nem számított ekkora értéknek. Szasa Blohin a kolhoz veteményesébõl elcsent tíz szem uborkáért csak öt évet kapott. Egy Lida nevû tizennégy éves kislány a Kusztanjai terület Csingirlaui járás központjában elindult, hogy felszedje a porból azt a vékony búzaszemerecskét, amelyet egy teherautó hagyott maga után (és amúgy is veszendõbe ment volna). Nos, ezt a kislányt azon enyhítõ körülmény figyelembevételével ítélték csupán három évre, hogy nem közvetlenül a mezõrõl vagy a magtárból tulajdonította el a szocialista tulajdont. De talán az is enyhített valamit a bírák szigorán, hogy abban az esztendõben (1948) jelent meg a Legfelsõ Bíróság leirata, és az kimondta, hogy az olyasfajta lopások esetében, amelyek a gyermeki csíny jegyeit viselik magukon (kisebb almalopás a kertbõl), nem kell a tettest a bíróság elé állítani...mi viszont levonhatjuk azt a következtetést, hogy 1935-tõl 1948-ig egy almáért is bíróság elé állítottak gyerekeket. Nagyon sok gyereket ítéltek el, mert megszökött az üzemi iskolából. Igaz, ezért csak hat hónapot adtak. A lágerben ezeket tréfából halálraítélteknek nevezték. De tréfa ide, tréfa oda, íme egy kép a távol-keleti lágerbõl: az ilyen halálraítéltek azt a feladatot kapták, hogy a latrinából szállítsák el a gödör tartalmát. Kordély, két hatalmas kerékkel, rajta két hatalmas hordó, tele bûzlõ lével. A halálraítéltek egyszerre többen befogják magukat a kocsirúdhoz, a többiek oldalról és hátulról tolják (az imbolygó hordóból minduntalan a nyakukba zuhog a mocsok), a vörös pofájú seviot ruhás õrök pedig röhögnek és bottal hajtják a gyerekeket. A Vlagyivosztokból Szahalinba tartó rabszállító hajókon (1949) az õrök késsel fenyegetve tették magukévá ezeket a gyerekeket úgyhogy olykor a hat hónap is bõven elegendõ lehet. (Szolzsenyicin: A kiskorúak (részletek a Gulag szigetvilágból )= Magyar Nemzet, nov.13.) Tizenkét éves kisgyerekek hivatalos rendelkezések alapján való kivégzése önmagában is elborzasztó. Kun Miklós írásából tudjuk, hogy a gyerekszeretõ Vorosilov marsall gyengéd szeretettel gondoskodott unokáiról, sõt a környezetében élõk gyerekeirõl is, másrészt viszont Sztálinnak, Molotovnak és Kalinyinnak írt március 19-i levelében éppen õ javasolta egy kilencéves (!) kisfiú kivégzését, aki késsel megsebesítette a moszkvai fõügyészhelyettes tizenhárom esztendõs fiát. A korabeli szovjet szokásjog szerint csak tizenkét éves kortól lehetett kivégezni kiskorúakat (kiemelés: K.J.). Ezt azonban az NKVD tisztek (fõleg a lágerekben) nemegyszer megszegték augusztusától pedig maga Jezsov belügyi népbiztos vette a kezébe a nép ellenségeinek gyermekei elleni küzdelmet. (Kun, o.) Tudjuk, hogy Jezsovot a hírhedt jezsovscsina, NKVD-fõnök vezetõjét 1939-ben kivégezték, és a véres Törpe, ahogy titokban nevezték a 150 centis hóhért, a többi gazemberhez hasonlóan, Sztalin, a Gazda engedelmes bábja volt. (Folytatás lapunk decemberi számában.)

5 34 Mûhely EKOSZ - EMTE Dr. Szõcs Károly írásai A tajgalakó határtalan szabadsága A képernyõn szibériai riport: mesébe illõ téli képek, a nagy hóból alig kilátszó házak, nyílegyenesen égbeszálló füst jelzi a dermedt mozdulatlanságot. Aházakban bennt is csend és nyugalom honol. Lovasszán jön szembe, nem csilingel; semmmi sem zavarja a téli táj békességet sugalló méltóságát, se kutyaugatás, még csak hangos emberi beszéd sem. Egy asszony halad el, vállán rúdra akasztott két vederrel, vizet hoz a közeli folyó jegébe vágott lékbõl; folyóvizet fõzni, inni, tisztálkodni. Minusz harminc fokos hideg van; nem ritka errefelé a minusz negyven sem. Aztán a riporternõ belsõ felvételei következnek, szerény berendezés, pattogó tûz a kályhában, kellemes meleg jelei. És a mellesleg Anja névre hallgató német riporternõ kérdez oroszul, a fiatalabb beszél, egyszerûen és õszintén. Pl. arról, hogy mibõl is él itt egy család, messze a világtól, ekkora télben? Vadászat a fõ foglalkozás, kevés halászat a jég alatt bõvíti a konyhát, tehát: reggel, délben, este hús, saját tehén teje, kevés kenyér, krumpli, valamennyi gondolhatóan igen becses élelmiszer. A vadászat itt nem vasárnapi kedvtelés, hanem combközépig érõ hóban, minusz fokos hidegben folytatott megélhetési harc. Ha pedig visszagondolok hajdani, vasárnapi vadászataim idejére, akkor eszembe jutnak a Farkasmezõ és Kormosorra nevü helyek, ahol égbenyúló és meredek hegyoldalakat másztunk meg; nos, a tajga csupán szelid hajlatok és dombok tarkította végtelen erdõk világa. A vadász egyedül járja az erdõket, a vadakon kivül nincs is kivel találkoznia. Ez itt a magány(osság) birodalma. Ha pedig éppen nem halásznak - vadásznak, mivel is töltik az idõt? Fel sem kell tenni a kérdést, hiszen villany nincs, az erdõ szélén szerényen meghúzódó kis településnek még egy kis üzlete sincs, ahol bevásárláskor legalább találkoznának és traccsolnának az emberek. Nem, senki nem jár sehová, netán legény a leányhoz; az emberek nincs mit kezdjenek egymással, saját magukkal még annyit sem. Amit pedig mindenki tudhat, nem kell kérdezni: a féfiak isznak teát (is), de fõleg (és gyakran, és sok) vodkát. Orosz teát, orosz vodkát, az orosz télben. Hamisítatlan orosz valóság. Az úgynevezett tükör-próba Amikor jan. 22-én VII. Edward angol király koronázása alkalmával a ceremoniamester megkérte a német követet, szervezze meg, hogy megadott számú mûvelt örömlány (németül: Edelprostituierte) álljon a diplomaták rendelkezésére, a követ elutasította a megbizást, ami példa nélküli volt a londoni udvarban. Megkérdezte hát a követet, hogy miért? aki azt válaszolta: Nem akarok reggel, borotválkozáskor a tükörben egy kerítõt látni. Ez a kis történelmi lábjegyzet alapján született meg, a tükör-próba nevezetû önvizsgálódási teszt, ahogyan ez olvasható egy könyvben.* Aztán a riporternõ, miután felmérhette a helyzetet, megkérdezi: de most van szabadság, nemde? A fiatalember pedig lemondóan válaszolja: van, de nincs mit véle kezdeni. Régen tényleg nem volt szabadság, de többel rendelkeztek, mint ma, s nem voltak a maihoz hasonló, nyomasztó, megélhetési gondjaik. Elgondolkoztat mindez és feltettem magamnak a kérdést, mikor látjuk be végre, hogy a szabadság nem abból áll, hogy mindenki azt tehet, amit akar: lophat, csalhat, verekedhet, csak ne akadni fel a törvény hálójában! Nem, a valódi szabadság a becsületes munka által biztosított, a megélhetési gondok alóli felszabadulást jelenti. Valódi szabadság csak hasznos termelõmunka árán valósítható meg. Ezeknek az embereknek senki nem prédikál és nem buzdítja sem kitartásra, sem maradásra; amúgy sem lenne hova menjenek! Ezekre az emberekre nincs szüksége senkinek, sehol. Tajgalakók maradnak, mindhalálig. Tajgaromantika, vodkaromantika itt, Nyugaton. A Wodka Gorbatschow mélyhütve, (fagypont közelben) sûrûn folyóvá válik. Melléje mandzsúriai vörös kaviár. Ellenpontozásra: Bordeaux rouge, avec Camembert. Felváltva. Mármint egyik nap ezt, másik nap pedig amazt, alkalom és a társak izlése szerint megválasztva. A változatosság tudvalévõleg györnyörködtet. A szabadság jogán tett szabad szárnyalásaink okán jó lenne megállapítanunk, milyen magasra repülhetünk, mielõtt a Nap szárnyainkban a viaszt megolvasztaná. (Subrahmanyan Chandrasekhar). Addendum Gondolatok a szabadságról két társadalmi rendszer mezsgyéjérõl nézelõdve A két társadalmi rendszer közül a kommunizmus a javak elosztására célzott, a kapitalista rendszer pedig a termelés és annak alapján a profit fokozására. Akinek pedig megadatott mindkettõben élni, úgy folytatná, hogy mindenféle elosztás alapfeltétele, hogy legyen amit elosztani, kiegészítve méltányos és erkölcsös törvénykezéssel; a kommunista gazdasági rendszer tudvalévõleg azért kellett csõdbe jusson, mivel a vezetõ pártapparátus hiányában volt mindennemû köz- és népgazdasági ismereteknek, kikapcsolta az érdekeltséget, ami megfojtotta a gazdasági életet. A kapitalista rendszer pedig manapság egyedüli rendszer maradván azzal fürészel(get)i maga alatt az egyébképpen sok minden ellen biztonságot nyújtó és kényelmet biztosító fa ágát, hogy telhetetlensége határtalan lévén, mindent képes feláldozni a profit oltárán. A kétféle társadalmi rendszerben a szabadság fogalmának ugyancsak eltérõ vetületei vannak. A letünt kommunista rendszerben a szabadságot a magányba való visszahúzódás lehetõsége jelenthette: nem feltünni. Ma azonban, a(z ún. turbó-)kapitalizmusban az jelenti a szabadságot, hogy ki mennyire tudja magát valaki(k)tõl és/vagy valami(k)tõl függetleníteni. Nem fészkelõdött be eléggé a köztudatba, hogy a szabadság alapvetõ feltétele a biztosított egzisztencia, ami munkahely és munka révén valósítható meg. Nem hagyható figyelmen kivül az emberben lakózó, örökletes teher, az irigység, amitõl megszabadulni nem lehet, s amibõl levezethetõ jellenség, hogy mennyire megnyugtatja a nagy tömegeket, ha egy bizonyos szintre szabott és biztosított egzisztencia mellé társadalmi nivelláció társul, azaz: a másiknak sincs és lehetõleg ne is lehessen többje, mint nekem. Ezt is bele szokás érteni az egyenlõség jelszavába. Enélkül nehéz megérteni az 1989 után történtek egy részét, és a mult rendszer utáni, itt-ott mutatkozó nosztalgia valódi okát. A szabadság vadhajtásai azonban csak társadalmi biztonság keretei között jól mûködõ gazdasági élet mellett nyírbálhatók meg és tarthatók kordában. Ez lenne az elmúlt rendszer után levonható egyik tanulság. A legnagyobb kérdés: mi ennek a nivellációhoz kapcsolt, bizonyos relativ egzisztenciális biztonságnak az alternativája? Ti. az amerikanizmus amint az immáron bebizonyosodott nem lehet, hiszen összeférhetetlen annak a nyugati kultúrkörnek az értékrendszerével, amelynek három tartó oszlopa van: a görög kultúra, a római jog és a keresztény erkölcs. Majd a szerzõk így folytatják: csak akkor mondhatjuk, hogy személyiségünk megszilárdult, ha a tükörbe önbecsüléssel nézhetünk. Persze, ha valaki betör egy számítógépes rendszerbe és azt lebénítja, vagy a politikus, aki saját igéreteit nem váltja valóra, ennek dacára büszke magára. Ilyen esetekben lenne szükséges a tükörbe nézni és feltenni saját magának a kérdést: milyen lenne egy olyan világban élni, amelyikben valamennyien úgy viselkednének, mint jómagam? Nota bene: A szóbanforgó német követ a porosz erények megtestesítõje volt. Manapság nem lenne elég egy egész élet egyetlenegy ilyen erényes férfiút felhajtani! Kimondottan gátló tényezõ a farkasok bandájában erényesnek és becsületesnek lenni. * Howard Gardner, Mihály Csikszentmihályi, William Damon: GOOD WORK! Klett-Cotta, Stuttgart, 2005, old. Átalvetõ

6 EKOSZ - EMTE Mûhely 35 Széljegyzet a pekingi olimpia margójára Emlékezetem óta ez volt az elsõ olimpia, amelyiknek úgy a megnyító-, mint a záróünnepségét végigültem. Már a megnyító után sokféle és vegyes érzések kerítettek hatalmukba, pl. hogy minek kellett azt a kétségtelenül túlméretezett megnyító ünnepséget megrendezni. A következõ jutott eszembe: Képzeljük el, valamikor 2200 évvel ezelõtt Karthágó nagy ünnepséget rendezett, ahová meghívták valamennyi mediterrán ország vezetõjét, amelyek között kétségtelenül Róma volt egyesegyedül számottevõ hatalom. Soha addig nem látott pompával megrenedezett hatalmi demonstrációnak voltak tanui a meghívottak, hiszen valójában azt a célt is szolgálta az egész rendezvény. A számításba alig jövõ kis és gyengéd országoknak nem maradt más, mint meghunyászkodni, legfennebb itt-ott, egy-egy lovagi tornán szerény sikereket elérni és fejet hajtani a rendezõ elõtt. A római küldöttek között volt Marcus Portius Cato, az idõsebbik (*Kr. e ), aki aztán hiressé vált szavait notoriusan ismételtgette otthon, Rómában, a végtelenségig:»ceterum censeo, Karthaginem esse delendam.«vagyis: Különben is úgy vélem, Karthágót le kell rombolni. Erre gondoltam hát, miközben feltételezhetõen, az események áradatában, Bush és Putyin gondolatai is a szemük elõtt zajló sporteseményektõl messze foroghattak. Számos német vélemény szerint is, ez az egész világot elszédítõ rendezvény és a lehengerlõ kinai sportsiker (nem kevesebb mint 51 aranyérem!) olyan felhajtó erõnek fog bizonyulni a milliárdnyi lakost számláló ország számára, hogy elõre nem látható mértékû, további gazdasági fellendülésnek lesz szemtanúja a világ. Ilyenre volt még példa a háború után, amikor Nyugat-Németország 1954-ben nemvárt módon megnyerte a nála messze jobb és egyöntetü vélemények szerint arra érdemesebb Magyarország ellen a labdarugó vb-t, ami azt a felhajtó erõt jelentette, ami a mások által irogyelt, úgynevezett német gazdasági csodában csapódott le. Majd meglátjuk feleim szemeinkkel, mi történik Kínában az elkövetkezõ 3-4 évben augusztus 24. A bünös visszatér avagy Jevgenyij Kháldej kései vallomása Pár éve lehet, egy német tv-riportban bemutatták Sztálin (hadi) fényképészét, Jevgenyij Anatoljevics Khaldej-t ( ) Aki még emlékszik arra a fotóra, ahogyan a vörös zászlót kitûzték a berlini Reichstagra, nos, azt a fotót Kháldej csinálta. És most elbeszélte a fénykép valódi, eddigelé Nyugaton is ismeretlen történetét. Ahogyan a másik, ugyancsak hiressé vált az amerikai és szovjet katonák találkozását az Elbánál, Torgauban, mutató fotóval is történt, a berlini felvétel is az eseményt követõ másnap készült a sajtó számára, éspedig úgy, hogy összegyûjtötték azokat, akik elõzõ nap felmentek a Reichstagra, és szépen beállították arra a felvétlre, amelyik aztán be is járta az egész világot. (A fotót nem mellékelhetjük, mivel -védett!) A zászlót kitûzõ katonák nevét a politikai parancsnok állította össze, s ahogyan kiderült, nem a valóságnak megfelelõen, vulgo: a szokásos hazugság volt. A valódi zászlókitûzõ katona nemrég halt meg, Mihail Petrovics Minin névre hallgatott. Mikor a képek elkészültek, a politruk (politicseszkij rukavagyityel), vagyis a politikai tiszt észrevette, hogy a zászlót tartó szovjet katonának a fotó elõterében álló bal karján, csuklója felett sorakoztak egymás felett, sorban, a zabrált karórák. (Nota bene: dáváj csász! szállóige azok fülében, akik emlékeznek 1944-re Erdélyben is.) Mivel pedig szovjet katona ilyent ugyebár nem tehet a propaganda által róla forgalomba hozott klisé szerint elhangzott az ukáz: a karórákat el kell tüntetni! Ezt a procedúrát retusálás néven ismeri a fotográfia és a kommunisták éltek vele igen-igen gyakran, hiszen állandó feladatnak bizonyult a tegnap ünnepelt, ma pedig kegyvesztetteket minden hivatalos fotóról eltüntetni, amivel pedig remélték õket a történelembõl is kiradirozni. Tudvalévõleg nem vált be, sõt, dokumentálja az elkövetett csalásokat és hazugságokat. Kháldej tehát elretusálta a karórákat, éspedig olyan jól begyakorolt tevékenységei közé tartozott!,hogy senki sem jött volna reá, ha most utólag el nem mondta volna. Kháldejt nyomeltakarító munkájában a félelem ugyancsak erõsen sarkallhatta, hiszen ha õreá, a zsidóra, ráfogják a vörös katona szándékos pellengérezésének bûnét, biztosan szibériai munkatáborban fejezte volna be életét. A berlini fal leomlása utáni évben azonban még egyszer visszatért Berlinbe, és aki életén keresztül annyi hazugságot megélt bizonyára érezhette, hogy utolsó alkalom a hajdani helyszínen elmondani az igazságot. És így, nyugodt és tiszta lelkiismerettel várhatta az élõk sorából való távozás óráját. Addendum Jevgenyij Jevtusenko (*1933- ) Búcsú a vörös zászlótól (Práscsányije sz krásznim flágom) címû versében (Irkutszk, 1992, július 23-án) - ezt írja (Siklósi József és Cseke Gábor fordításában): Ég veled, vörös zászlónk - a Kremlrõl le másként kúsztál, mint mikor föl: büszkén, könnyedén, elõre, helyeslésünk vállain, a kiégett Reichstagra, bár némi gond akkor is volt már a rúd körül szeptember A rúd körül az volt az egyik probléma, hogy a zászlót kitüzõ katona neve fennakadt a politikai megbizhatóság rostáján tehát a nevet is elretusálták, ehelyett 3 különféle nemzetiségû katona neve szerepelt, mint a zászlót kitüzõ csapat, ami nyílván bele volt illeszthetõ az egymást nagyon szeretõ szovjet népekrõl barkácsolt politikai mûalkotásba; hogy Jevtusenko tudta-e 1992-ben a zabrált karórák okozta Khaldej-féle történetet? csak õ tudná megmondani március

7 36 Könyvbemutató EKOSZ - EMTE Kitelepítettek-kitelepültek Schiff Júlia könyveirõl Részlet a /1945. M. E. rendeletbõl, amely a magyarországi német lakosság Németországba való áttelepítésére vonatkozott: Németországba áttelepülni köteles az a magyarországi állampolgár, aki a legutolsó népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségûnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt. Az áttelepítésre kötelezetteknek minden ingó és ingatlan vagyonát zár alá veszik, a tulajdonos abból semmit el nem idegeníthet. Hogy mit vihet magával a kitelepített, azt a belügyminiszter, Erdei Ferenc állapította meg. A rendeletet december 22-én Tildy Zoltán miniszterelnök írta alá. Romániában egy 1944/485. számú jogszabály a következõket mondta ki: A Romániai Német Etnikai Csoport teljes vagyonának tulajdonosa a román állam január 3-án törvényerejû rendelet mondja ki a német népcsoport tulajdonát képezõ valamennyi épület, földterület, élõ állat, ingóság, mezõgazdasági felszerelés, élelmiszer és egyéb javak elkobzását. Miért történik mindez egy bizonyos népcsoporttal mindkét országban, kik õk, mi volt a bûnük, amiért ily büntetéssel sújtották õket? Johann Wolf történész szerint, akinek a svábokról szóló könyve 1975-ben jelent meg Bukarestben, a XVIII. században Magyarországra érkezõ német telepesek gyûjtõneve azért lett sváb, mert a kivándorlók, vagyis a magyar területre bevándorolni óhajtók a svábországi Ulmban gyülekeztek, mielõtt leereszkedtek volna a Dunán ulmi skatulyáknak (Ulmer Schlachter) nevezett kezdetleges csónakjaikon. Valójában õk a legkülönbözõbb német területekrõl érkeztek Ulmba: Baden, Pfalz, Elzász-Lotharingia, Hannover, stb. Erdélybe a szászok betelepítése jóval korábban, a XIII. század elején, II. András idején kezdõdött, õk egész országrészt kaptak a letelepedésre, városokat alapítottak, védvárakat építettek, ma is Szászföldnek nevezik az általuk hajdan beépített és lakott országrészt. A törökök kiverése, majd a Rákóczi-szabadságharc többéves veszteségei után Magyarország egyes vidékei teljesen elnéptelenedtek, települések megszûntek létezni, a földek mûvelés hiányában parlagon maradtak. Bécs telepítési politikája birodalmi érdekbõl elõirányozta 700 ezer szerb, 1millió 200 ezer német, másfél millió román letelepítését a kihalt magyarság helyére. A német ajkú népcsoportok csak részben asszimilálódtak, Erdélyben például ben nagyobb részük nyíltan Bécs politikáját támogatta, tragikus események kiváltója volt, hogy a szászok szélsõséges román nacionalista csoportok szövetségesei lettek. Pedig milyen szépen hangzanak a Siebenbürgen Lied (Erdély dala), az erdélyi szász himnusz sorai (szerzõje Leopold Maximilien Moltke, a verset 1846-ban meg is zenésítik): Erdélyország türelemföld/minden hitnek tábora./óvd meg hosszú századokon át/fiaidnak szabadságát,/s légy a tiszta szó hona./erdélyország, édes földünk,/drága jó szülõhazánk,/áldott légy örök szépségedért/s tájaidnak minden gyermekét/egyetértés fogja át! Nos, nem a himnuszuk szellemében cselekedtek az erdélyi németek, amikor a trianoni döntés elõkészületei közben a románokkal együtt megszavazták Erdély Romániához való csatolását. A késõbbi kommunista Románia azonban nem viszonozta lojalitásukat, a kollektív bûnösség elve alapján, az új szövetséges, a Szovjetunió kegyeit keresve büntette az össznémetséget kényszermunkával illetve deportálással, kitelepítéssel. Majd az ötvenes évek elején, a Tito-Sztalin konfliktus idején a jugoszláv határ menti Bánátból, mintegy ötvenezer németet a Baraganba deportált. Magyarországon a már asszimilált németek tömegesen kérték nevük magyarosítását, így akarván kifejezni hazafias érzelmeiket tól kezdve százezrek változtattak nevet, ez azonban nem jelentette németségük megtagadását, sokukkal szót értettek az 1940-tõl a svábok lakta megyéket (többek között Tolna megyét) járó Volksbund agitátorok. Németnek itt csak az számít, akit a Volksbund annak ismer el - mondta dr. Basch, a magyarországi Volksbund vezetõje. Majd 1941-tõl illegális SS-toborzás is kezdõdik, sok esetben megtévesztett emberek léptek be, nem ismerve valójában e fegyveres testület igazi arcát, például az ifjúsági szervezetek tagjait úgymond sportkiképzésre vitték ki Németországba. Ezek az emberek drága árat fizettek tájékozatlanságukért a háború után. A szovjet megszállók már december 22-én, a Debrecenben megalakuló Ideiglenes Nemzeti Kormány fellépésének pillanatában elrendelték az összes német származású munkaképes személy összeszedését, hogy újjáépítési munkára a Szovjetunióba szállítsák õket, férfiakat év között, nõket év között. Nem fogadják el, hogy csak a németségüket megvallók (Volksbund) kerüljenek fel a listákra, mindenkire igényt tartottak, ha híján volt a lista, kiegészítették magyarokkal is. Volt olyan is (Pl. Bikalon a jegyzõ), aki jogosnak érezte a németek munkával való büntetését: a németek elvesztették a háborút, most hát menjenek! Akik azt hitték, hogy csak 30 nap közmunkára viszik õket, keservesen csalódtak, amikor rájuk szegezték a vagonajtókat, majd többhetes utazás után a Szovjetunióban lágerekbe kerültek. Napi tíz-tizenkét óra embertelen fizikai munka után visszatértek a barakkjukba, ahol negyven négyzetméteren százhúsz ember szorongott a priccseken. Minden ezer lágerlakóból négyszáz meghalt. A Magyarországról elvitt hatszázezer deportált között harmincötezer civil német volt. Csak 1949-ben jöttek hazafelé az elsõ vagonok a deportáltakkal, sokuk családját idõközben kitelepítették Németországba, vissza az õshazába, ahonnan majd háromszáz évvel azelõtt Magyarországra érkeztek. Romániában is már december 27-én elkezdõdött mintegy hetvenezer német ajkú állampolgár elhurcolása kényszermunkatáborba a Szovjetunióba, õk is csak év elteltével térhettek haza. A deportáltak szenvedéseit híven visszaadja Olosz Lajos költõ verse: Jaj, csak lehetne felébredni,/omlott tárnákban továbbmenni,/keresni egy nyílást az égre,/lidércbõl, halálból kiszabadulni végre,/a mélységbõl lassan földre jutni,/levegõt érezve elébe futni,/véresen, piszkosan, rongyosan visszatérni,/arcra borulni, a legelsõ rögöt megcsókolni,/és szabadon, emberül újra élni. A romániai németeket kétszeresen sújtotta a kollektív bûnös nép-elv, ugyanis nem volt elég a háborús jóvátételként a Szovjetunióba küldött sok tízezer német kényszermunkája. Az 1950-es évek legelején a jugoszláv határ melletti Bánátból a politikailag megbízhatatlannak ítélt németeket a Tito-Sztalin konfliktus miatt a Baragánba deportálták. Oberten János egy Schiff Júliával készült interjúban romániai német-holokausztnak nevezi a bánáti németek szenvedéseit. A politikai foglyokat a Duna-deltában létesített kényszermunka-táborokban dolgoztatták halálra. Magyarországon sem válthatta meg szenvedéseivel a Szovjetunióba hurcolt több tízezer német a sorstársait a további megtorlástól. A szibériai kényszermunkán túl kitelepítéssel sújtották õket, ami vagy visszatelepítést jelentett a szovjet vagy amerikai zónává szervezett Németországba, vagy belsõ telepítést, ez ide-oda ûzést jelentett az ország területén. A kollektív büntetés korlátlan kisemmizést jelentett, pedig a nemzetközi elv a vagyonelkobzást, internálást, kitelepítést, állampolgárságtól való megfosztást csak a magyarellenes Volksbund-tagokra tartotta végrehajthatónak. A frissen újjáépítési miniszternek kinevezett népi káder azt mondta: Soha nem lesz ilyen alkalom, hogy megszabaduljunk a németektõl. Bodor György, a Tolna megyei Bonyhádra leküldött telepítési kormánybiztos a hatósági döntések értelmében a szerbek által a Bácskából elûzött székelyek számára keresett helyet, de úgy, hogy négy nap alatt tíz, németek által lakott községet üríttetett ki Bonyhád környékén 1945 áprilisában. Egy levelében azt írta, hogy a lengyeli Apponyi-kastélyt koncentrációs tábornak nevezték ki az összegyûjtött németek számára. A sváb falu a kitelepítés után úgy nézett ki, mint egy csatatér. -mondta egy országgyûlésen Kovács Imre író-képviselõ, elítélve a kitelepítések embertelen voltát. Bibó István is hiába tiltakozott a kitelepítések ellen, mondván, hogy: jogcímet adunk a cseheknek arra, hogy ugyanezt tegyék a területileg hozzájuk került Átalvetõ

8 EKOSZ - EMTE Könyvbemutató 37 magyarokkal. (Ami be is következett a csehszlovákiai lakosságcsere során.) A magyarországi 480, németek lakta község közül 310-bõl kitelepítették a németeket. Több mint háromszázezer németet érintett a kitelepítés a késõbb NSZK-nak ill. NDK-nak nevezett német államokba. Visszaszökések is elõfordultak, nem egy esetben a családtagok különbözõ útvonalaklon próbáltak hazajutni az elkobzott otthonuk közelébe, vállalva az elfogást, internálást, újbóli kitoloncolást. Kalász Márton író, maga is sváb származású, regényben (Égi bárány), dokumentum-írásban (Tizedelõcédulák) foglalkozik a magyarországi németek XX. századi kálváriájával. Schiff Júlia németre fordította ez utóbbi könyvet. A történelem játékszerévé vált német népcsoport sorsa közös volt a század poklában. Ezt a fordítást a sorsközösség, a társadalomból való kiutasítás miatt vállaltam, ami nekem is osztályrészemül jutott, és romániai éveimre mindvégig árnyékot vetett. -írta Schiff Júlia. Vajon jelenük és jövõjük is közös? Schiff Júlia két könyve, a Bogáncsos táj és a Világtalan ház, akár egy megkezdett regény-ciklus két darabja is lehetne, hiszen minden története ugyanabból a forrásból született. A második világháború utáni évtizedek világot felforgató eseményeibõl, az átrajzolt országhatárok között ide-oda ûzött családok, emberek sorsából, a kiútkeresésbõl, menekülésbõl, az önként vállalt áttelepülésbõl, a diktatúra hálójából. A Bogáncsos táj (Steppensaltz) naplókeretben meséli el öt év történetét a kitaszítottságban, olyan földrajzi keretek között, melyben az élet szinte lehetetlennek tûnik. A regény az apa feljegyzései által a felnõtt szemével láttatja mindazt, amit a tizenegy éves kislány átél. Az európai mûveltségû polgár, ügyvéd-tanár apa jegyzi fel június 17-tõl öt év történetét. A megpróbáltatások közepette is kitart azok mellett az értékek mellett, melyek ebben a megváltozott helyzetben is tartást, célt adnak. Megtartani és gyermekeinek átadni a tudás, mûveltség, tanulás igényét, ezt követi akkor is, amikor a jobb világban már hinni is balgaság. Felemelõ az apa vallomása naplójának utolsó soraiban: Szeretteim a meghitt dettai temetõ helyett az egész kontinensen Madagaszkárig elszórt temetõkben fognak nyugodni A sztyeppe adta meg nekem azt az érzést, hogy szükség van rám, ott adhattam magamból a legjobbat. Rég nem gondolok már rá keserûséggel. Mindeközben feltárul elõttünk ennek az ismeretlen térségnek, a Baragánnak ez is Európa!- valósága, a pusztai világ, a csontig hatoló metszõ szél, a rettenetes hideg, a hóborította végtelen térség, a perzselõ hõség, a deportáltak igyekezete, hogy itt is hajlékot teremtsenek. Szülõk, gyermekek együtt küzdenek a túlélésért. Ha ismerjük Schiff Júlia életét, tudjuk, hogy mindez nem regényes fikció, hanem az õ és sok sorstársának élete volt az ötvenes évek Romániájában. A Világtalan ház elsõ fejezetének elbeszélései a Bogáncsos táj világát idézik: a jéghideg pusztaságban, a végtelen hómezõben, a csontig hatoló szélben egy kislány halad, lába térdig süpped a hóban, kezében tintatartó, kesztyûs keze ráfagy az üvegre. A városi iskolába igyekszik, vizsgázni akar, hogy felvegyék az iskolába, tanulhasson, mert ez az egyetlen reménye, hogy felülemelkedjen ezen az embertelen világon. Mit számít már az, hogy az iskola bezárt a hatalmas hó miatt, a megtett út számít, legyõzte azokat, akik kitaszították az emberi világból, felkészült az életre. A lidérces gyaloglás közben felidézõdik benne a kitelepítés nyomasztó emléke, az otthonteremtés a pusztában, az új élet megpróbáltatásai. A kötet további novellái az 1956 utáni idõkrõl, a diktátorok uralta országról, a Dej-korszak, a Ceausescu-korszak egyre embertelenebb világáról szólnak, melyben az ember úgy vergõdik, mint halak a hálóban. A ciklusok címe: Légszomj, Világtalan ház jól kifejezik a diktatúra kereteit, országnagyságú cellában élnek a történetek hõsei, és bár helyzetük reménytelennek látszik, kiutat keresnek, megkísérlik a menekülést, de sok esetben a szülõföld vonzása erõsebbnek bizonyul, mint a szökés reménye. A hatalom gyakran utána nyúl annak, aki az országot már elhagyta, nem engedi szabadon lélegezni, a markában tartja, együttmûködésre kényszeríti. Schiff Júlia történetei leleplezik a diktatúra igazi arcát, az emberarcúnak hazudott rendszert. Az utolsó fejezet a diktatúra bukása utáni idõkrõl ad képet, hiába az új otthon, az itthon és az otthon dillemája szövi át a kitelepültek életét, az elhagyott szülõföld utáni vágy sokszor erõsebb, mint a tudat, hogy mindez lassan tünedezik, már nem az, ami volt, ami álmaikban él. Most már nem a kivándorlás, hanem sok esetben a visszavándorlás csábítja õket. A személytelen hivatalnokok, akik új hazájukban ügyeikkel foglalkoznak, semmit nem fognak fel a kitelepültek sorsából, a deportálást személyes büntetésként kezelik. Mit követett el, kérdezik a tizenegy éves korában öt évre deportált késõbbi kitelepülõtõl. Mit követtem el tizenegy évesen? A bûnöm népi hovatartozás, volt a válasz. Lehet kártalanítani az elrabolt öt évet és ami utána következett? Kitelepült hontalan szavakat õriznek, írja Schiff Júlia, anyanyelvük féltve õrzött kincseit, melyeket-hiába a közös nyelv-az új hazában nem ismernek. A hetvenes-nyolcvanas években szeptember kivándorló útlevelet többnyire az kapott, akiért fizetett az anyaország, a Német Szövetségi Köztársaság, fejpénzt kapott értük a diktatúra, megszabott eladási áruk volt után felgyorsult ez a folyamat, a diktatúra bukása utáni évben 110 ezer német hagyta el Romániát, a következõ években még ötvenezer. Milyen sors vár a maradékra egy olyan országban, amely magát egynemzetû országként határozza meg? Az Európai Parlamentben éppen e napokban zárták be A sokszínûség laboratóriuma - A multikulturalizmus évszázadai a Bácskában és a Bánságban címû kiállítást, melyet egy magyar néppárti képviselõ rendezett. Célja az volt, hogy a Kárpát-medence délkeleti részén õshonos nemzeti és etnikai kisebbségeinek létét és történelmét megismertesse az Európai Parlamentben dolgozó képviselõkkel. Több kérdést is felvetett ez a kiállítás: Lesz-e végre uniós fellépés az e térségben élõ õshonos nemzeti és etnikai kisebbségeknek a védelmére? Meg kívánja-e tartani a sokszínûséget az Európai Unió, vagy utat enged a térségben a nemzetállami felfogásból eredõ homogenizáló törekvéseknek? A kiállítás megnyitóján Habsburg Ottó hangsúlyozta, hogy ezt a térséget nem kisebbségek, hanem dolgos nemzeti közösségek népesítették be a telepítések idején, csak késõbb, Trianon után a kialakuló nemzetállamok szóhasználatával került be a kisebbség kifejezés a köztudatba, õk vezették be a többségi nemzet fogalmát is. A kiállítás kapcsán az Európai Parlament román szociáldemokrata delegációjának képviselõje élesen tiltakozott az Európai Parlament fõtitkáránál, tagadva, hogy Trianon igazságtalan lett volna Magyarországra nézve, hangsúlyozta, hogy ilyenfajta tevékenységet - vagyis a kiállítás szervezését - nem lenne szabad eltûrnie az Európai Parlamentnek. Megleckéztette a kiállítás szervezõjét is, kifejtve, hogy Trianont nem szabad aktualizálni, és a magyarokat áldozatként beállítani. A Világtalan ház novelláit németül írta Schiff Júlia, és bár folyóiratokban megjelentek, egyetlen kiadó sem vállalkozott kiadásukra. A mi témánk elõl elzárkóznak a kiadók, szomorú dolog, ha a politika is ellenünk fordul. Teljes történelmi ismerethiányra vall egy politikusnak a kijelentése, hogy az afrikai fekete közelebb áll a német néphez, mint az Aussiedlerek, a kitelepült németek Azt tapasztaltam, hogy Romániában van a mi témánk igazi olvasóközönsége. Bárhogy is forgatom: a vesztesekhez, Európa mostohagyermekeihez tartozom én is. - írja a Bécsi Naplóban Schiff Júlia. Mi maradt meg Schiff Júliának az elhagyott szülõföld, az új, választott lakhely (otthon) után? Hiszen visszakerült oda, ahonnan az õsei hajdanán az új hazát, a Bánátot választották. Mindent elhagyva, elveszítve mégis mit õrzött meg? Azt, ami önmaga volt, amit õ szerzett meg, egy többnyelvû kultúrát, európaiságot a szó igazi értelmében. A többnyelvûség is több, nem pedig kevesebb életet jelent, és ez nemcsak az egyénre, hanem a társadalomra, az egész népre vonatkozik. Az olyan kulturális többnyelvûség, mint a közép-kelet-európai, egy multikulturális, illetve európai identitásra vall Senkinek sem kell feladnia önmagát, se egyénként, se nemzetként A román anyanyelvûnek éppen úgy tudnia kellene Petõfirõl, mint ahogy a Romániában élõ kisebbségi magyar ismeri Eminescut A többnyelvû kompetencia elõfeltétele a közös Európának. A nagy nemzeteknek éppúgy el kell fogadniuk a kisebbeket, illetve a nemzeti kisebbségeket, mint ahogy azok szükségszerûen már régen leépítették magukban viszonylagos nyelvi, irodalmi és kulturális idegenségüket. (Julia Schiff Minden nyelven újból In: Vigilia, 2002/2) Julia Schiff (sz. Büchl Júlia) a bánsági Dettán született március 2-án ben szüleivel együtt a Baragan-sztyeppére deportálták ban visszatérhetett a Bánságba között a temesvári tanítóképzõt végezte, elemi iskolai tanítónõként dolgozott, majd között a temesvári egyetem filológiai karán román-francia szakot végzett. Az 1981-ben Németországba bekövetkezett kitelepüléséig tanárnõ, valamint okleveles fordító tól nyugdíjazásáig a müncheni egyetem romanisztika karán tanszéki titkárnõ volt. Ma szabadfoglalkozású író, költõ, mûfordító magyar és román nyelvbõl, továbbá zsurnalisztikai, irodalomkritikai és esszéisztikus írásokat közöl Németországban, Ausztriában, Svájcban, Magyarországon és Romániában május 25. Serdült Benke Éva Forrás Kalász Márton Tizedelõcédulák Kortárs Kiadó A sorsfordító nyelvi közeg. Oberten János interjúja Schiff Júlia író, költõ, mûfordítóval In: Kultúra december 13. Julia Schiff Minden nyelven újból In: Vigilia 2002/2

9 38 Könyvbemutató EKOSZ - EMTE Utószó az utószóhoz Kiss J. Botond Így láttam Indiát Részlet a könyvbõl Tán valamelyik francia mondás fogalmazza meg azt a mindennapi igazságot, hogy a legcsattanósabb válasz utólag, már a lépcsõházban kifele jut eszünkbe. Ezúttal nem valami frappáns válaszról van szó - a kötetben fönnebb taglalt indiai útleirás kerek hét évvel késõbb kerül újraértékelésre, ezért vélem szükségesnek az Utószó utószavát. Igen, hét év után ismét eljutottam Indiába. Ezúttal szolgálati vonalon, valami nemzetközi kongresszus alkalmából. Most nem az északi államokban jártam (Radzsahsztán, Uttar Pradesh, Haryana, no meg Nepál), hanem mintegy 1000 km-el délebbre, Orissa államban, Puri környékén. Puri zarándokváros, Jagannath Világisten szent városa. Különben a hinduizmusban Jagannath Krishna egyik reinkarnációja, aki Vishnu fõisten valamelyik reinkarnációja, hogy egyszerûbb legyen...a lényeg az, hogy a kongresszus alkalmából ismét lehetõségem volt visszatérni az oly vegyes érzelmekkel otthagyott Indiába. Persze, az eltelt hét év nem mulott el nyomtalanul India fölött sem. Odaérkezve, amit hamarjában észleletem, a fölgyorsuló angol - ill. tán inkább amerikai hatás. Rengeteg az angol fölirat, az emberek is inkább értenek-tudnak angolul vagy csak én tanultam meg jobban ezt a nyelvet? A Fast Food, Mickey Mouse, Dog and Duck stb. éttermek mindennapos látványnak számítanak, rengeteg az újvilági reklám. Nálunk már megszokott jelenség, aztán meg a háború után Szüleink eleget várták az amerikaiakat, de Indiában nem ezt szerettem volna látni...ami viszont szakmailag is meggondolkoztat: az utazás jó bõ hete alatt nem észleltem már egyetlen keselyût sem India eme régebben banálisnak számító madaraiból, pedig múltkori utam alkalmával négy fajukban is gyönyörködhettem. Rendkivül kevés kétéltûvel-hüllõvel találkoztam, s a magyarázatot a szálloda kertjében találtam meg, ahol a dísznövényeket minden este alaposan beszórták szúnyogírtóval. Hasonlóképp, magában a kongresszus tematikájában kiemelkedõ helyet kapott a vegyszeres rovarírtás, s mint a szétosztogatott reklámcikkekbõl láthattuk, a vegyi anyagokat gyártó konszernek magát a kongresszust is jelentõsen támogatták. A Chilika tavon, ami tulajdonképpen a Bengáli öbölbe Eleve tisztázandó: e szerény írás nem szakkönyv, ami India földrajzát, történelmét, népességét, növény- és állatvilágát, vagy bármi más, az óriási szubkontinensre vonatkozó tudományágat hívatott ismertetni, nem készült utazási zsebkönyvnek, még csak nem is hûséges útinapló, mint a vasútaspontosságú Jakabos Ödöné. Egyszerûen csak az általunk ott átélt események, látványosságok késõi fölelevenítése. Továbbá, kihasználva a keretet, rádöbbenti az olvasót, mekkora nagy a világ, mennyi minden érdekesség, szépség van a természetben s mindez mennyire törékeny és sebezhetõ. Két csodálatos állatfaj végnapjainak bemutatásán keresztül, A12. órában c. fejezetet elsõsorban ennek a gondolatkörnek szenteltem. És nem utolsó sorban, a könyv ürügye jó alkalom útitársam, a Fõbíbic, illetve Szeley Szabó László nagyszerû képeinek bemutatására. {...} Utólag sokszor próbáltam elemezni az indiai bolyongásainkhoz kapcsolódó komplex emlékeket. Milyen is volt összességében, kellemes, élménydús, frusztrációs, vajon még egyszer megpróbálnám-e? Csak erre az utolsó kérdésre tudnék maradéktalan Igent válaszolni, természetesen most sokkal jobban szervezve meg a dolgokat. Sajnos, a gyerekkori beteljesült kívánság ellenére, nem olyanra sikeredett az az utazás, amilyennek szerettem volna. Rendben van, a Sárkányok incselkedése mindig ott van a játékban, bár a Fõbíbic lábsérülése, nepáli terveink megcsonkulása s a föladott csomagok többszörös eltévedése egy hasonló utazás esetében már illetlen balszerencse-halmozódás. Lehangoló volt az útunk során oly sokszor tapasztalt nagatív megkülönböztetés irányunkban, a nyomasztó szegénység- és nélkülözés látványa, amit esetleg sugallnak az énekes-táncos indiai filmek, de a természetet bemutató híradók bezzeg óvatosan elkerülnek. Viszont mindezekkel valahogyan csak megbékültem volna, ha India legalább megközeliti az olvasmányaim, a látott filmek alapján róla kialakult elképzelésemet, ha nem tapasztalom, hogy a természet itt is vesztesre áll, lassan elönti-elfoglalja az emberár és a vele járó környzetszennyezés. Hát igen, a hiba bennem van, lám, mennyire igaza van egyik kedvenc írómnak: Nincs halálosabb csapda, mint amit saját magunknak állítunk (Raymond Chandler: Elkéstél, Terry! Albatosz Könyvek. Budapest. 1973). A rég fölállított mérce nem volt megütve, kelepcévé alakult, s nem tudok maradéktalanul örülni egy olyan útnak, amelyrõl másként fölkészülve, elfogadva azt, amit hozott, egy életen át szívesen emlékezhettem volna vissza. A másik gondolatot Széchenyi Zsigmond fogalmazza meg, szintén indiai útjáról írt könyvében: Pedig hát szerintem két nagy célja van az életnek. Elérni azt, amire az ember vágyik, s ha ez sikerült élvezni azt, amit elért. Az elõbbi ritkán, az utóbbi nyilván még ritkábban sikerül. De van nála is vigasztalás:...a fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk. (Széchenyi Zsigmond: Nãhar. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest. 1967). Mint már annyiszor, ismét igazat kell adnom a derék grófnak. De legalább megmarad az az elv, aminek kanyargós sorsú életem során mindig is megfelelni igyekeztem, s amelyet Kipling fogalmazott meg Purun Dász, a remetévé váló indiai fõtisztségviselõvel kapcsolatban:...elfogadta a megtiszteltetést, amikor útjába került; látott embereket és városokat, közel és távol... (Rudyard Kipling: A dzsungel könyve. Irodalmi Könyvkiadó. Bukarest. 1966). torkolló laguna, az egyszálas halászeszközök (ezek nálunk is tilalmasak) olyan méretû használatát láthattam, amit különben el sem tudtam volna képzelni, míg a turistacsalogató propaganda által igérgetett sokmilliós madártömegek helyett gyakran volt részünk az üres látóhatárban. Kérdem, a madarak valóban ide járnak, ill itt jártak, csak az utazásunk volt rosszul idõzített? Rendben van, a madarak jönnek-mennek, ill. ide-és elvonulnak. De mi van a tigrisekkel, azok csak nem szaladnak el messze északra? Sokat lehetne ezen a kérdésen kérõdzni, de nekem egyetlen sor számadat is elég szomorú. Mint tudni, a tigrisvadászatot Indiában hivatalosan 1970-ben tiltották le, az 1972-es összindiai állománybecslés 1827 darabról számol be. Amikor az indiai útleíráson dolgoztam, utánnakerestem mindenhol, az indiai tigrisszámlálók fõrõl írnak. Nos, ez alkalommal olvastam Puri-ban a The Sunday Statesman c., Bubaneswar-ban febr. 17-én kiadott napilapban egy, a szerkesztõséghez írt rövid levélben, amelynek címe Act before the big cat becomes extinct, hogy Indiában már csak 1411 tigris maradt! Igaz, itt nem elismert szaklapról van szó, de nem is valami fanatikus polgári zöldpárt sajtófóruma ez, hanem indiai, indiaknak írt napilap. Mi van a szétkürtölt Tigrisprojekt eredményeivel, ha a 35 évvel elõbbi színt alá zuhant a tigrisállomány? Ami pedig a külföldiek iránti szegregációt illeti, frusztrációm csak nem múlott el. Pl. a Konarak-i világhirû Naptemplom megtekintésekor 250 rupiát fizetünk s ugyanazt a jegyet kapjuk, akár a honos indiai állampolgár, aki egy tizest adott. Hova lesz az én 240 pluszrupiám? Akárcsak a tigrispark-beli, elsinkófált belépõ ára? Rendben van, nagy a szegénység-nyomorúság, számunkra elképzelhetetlen az az embertömeg, amit a 2007-es népszámlálás fõnek mért föl, mindenki élni akar, s érthetõ, hogy minél jobban. Csak lehangoló végiggondolni, mi ennek a vetülete környezetünk rombolásában, természeti szépségben, biológiai sokféleségben, az Emberiség közeledésében a 24. óra legeslegvégéhez. S mindez nem csak Indiára vonatkozik, a jelenség más léptékben, de mindenhol - minálunk is jelen van. Persze, a világot nem lehet megváltani, ha nem akarja, hogy megváltsák. A magamfajta, szélmalommal hadakozó pedig örüljön annak, ami neki megadatott... Átalvetõ

10 EKOSZ - EMTE Moldvai magyarság 39 Kivonatok egy csángó enciklopédiából 1. A csángók õshazája Aranyka Gyuri bácsi azt mesélte komájának, Kovachich Márton Györgynek 1796-ban írt levelében, hogy az õscsángók, vagyis a csángó hungarik saját hazájukban laktak, melyet deákul Terra Blacorum et changorumnak hívtak. Errõl birkabõrre írt régi írások tanúskodnak, amelyeket õ látott, de azokat a történészek nem tanulmányozták, hanem elvesztették. Ccc 2. Ógörög csángók Varga Csaba bácsi Ógörög: régies csángó nyelv c. meséskönyvében mégis tanulmányozta az õscsángókat, és az ógörög jónoknál vagy achájoknál találta meg õket. Tõlük származik a moldvai csángóknál máig megtalálható szelyp beszéd és a túrósz puliszka, ami egyúttal eredetük bizonyítéka is. 3. Az õscsángók nyelve Õspapíron fennmaradt imádság: Keserûen kinzotul vos szegekkel veretül. Uh nekem én fiom ézes mézül szégyenül szépségüd virüd hioll vízöl. Moldvai magyar imáccság: Mû Ocsánk ki vogy mennybe, Iszten örökkön örökki. Áment. Moldvai magyar (csángó) költõ verse: Lakatos Demeter Várom a tovoszt. Tovosz küszöbin én várom érkezik, lássom újbúl kertben almát Virágzik szeptember Mesék, mitológiák Várom tovoszt öntsen esmit lelkembe csepegtessen szíp gondokat szívembe. Mai tinédzser moldvai csángó kislány magyarázata anyaországi hibátlan magyarságú (nem csángó, de értetlen) turistának: Há, kied hod lehet lesz nem iérti z olá szút? Há moszt mondam magának mazarul, hod iérsze meg júl. Szabatár Andrász ott ül patakan túl z alszó katunba z ulica fenékbe, háza ide tetszik. Há, iérti-e, lássa-e moszt má kied? (Székelyföld 12/2007, 113. old.) Idõs moldvai csángó (vagyis hibás magyarságú) asszony imája: Jézusz, Jézusz, kelaram, lejik nekem dzsomolom dzsaló testem nyugodzsik szûvem el ne aladzsik z apasztal a zablakba buldogszág ez ejtuba kerüld kereszt házamat õrözd andzsal lelkemet. Elnézést, hogy az Ómagyar Máriasiralmat összetévesztettem egy csángó imáccságval. Gyimesi csángó nyelvi mintát nem volna szükséges idéznem, mert az a budapesti Csángó utcai mintától csak egy kicsivel jobb, és mert ezt a nyelvet a legnagyobbak ilyen szavakkal jellemezték: Ezek mutatják szép zengzetes nyelvünknek fejlettségét Ez a nyelv költõi beccsel bír. (Orbán Balázs). Nyelvjárási szempontból a felcsikiakhoz állanak a legközelebb, azok közül is a csíkszentdomokosiak (Márton Áron népe) szókészlete, tájszavai majdnem azonosak a gyimesiekével. Itt elvétve találsz moldvai hatást. Azért idézek mégis egy Kallós Zoltán által 1960-ban lejegyzett népdalt Gyimesközéplok egy távoli településérõl, hogy a magyar nép ama koszorús költõje még a túlvilágon is sajnálja, hogy nem az õ pennája írta: Elbújdosom, megpróbálom Ha elveszek nem lesz károm Ingem úgy sincs ki sajnáljon Ki értem könnyet hullasson Én elmegyek közületek Mert köztetek nem élhetek Valahára visszatérek Még kapjak meg belõletek Az elvágyódás, a magány és szülõföldhöz kötöttség legszebb dala (Szabad megfogalmazás Tankó Gyula után: Életvitel a Gyimesekben.) Kedves olvasó, mit szólsz az itt egymás mellett közölt õsmagyar, moldvai magyar (csángó) és gyimesi csángó nyelvi mintákhoz? Ugye, hogy sokkoló és megvilágosító még a Nyelvtudományi Intézetnek is? Engem is sokkolt az a hasonlóság, mely az õsmagyar nyelv és a mezõségi nyelvjárás között van. Hát azt tudod-e kedves olvasó, hogy milyen magyar nyelvjárásból származik az itt mellékelt moldvai (csángó) magyar nyelv? Hm Gondoltam! Hát, bevallom, én tudom, mert én fedeztem fel azt a nyelvészt, aki ezt a nyelvjárást felfedezte. Nem volt könnyû dolgom, mert ezt a nyelvészt valakik rejtegetik a hallgatás fala mögött. Közel 200 év finnugrálás alatt ez a nyelvészet az ország élére tolakodott, de tehetetlenül bámulta a moldvai magyarok nyelvét és nem tudta felismerni, mi az? Le van ejtve az ilyen nyelvtudomány, mely néhány nyelvjárás jellemzõit nem volt képes azonosítani, csak a nyelvét lóbálta és az ellenséges nyelvészeket írtotta. 4. Csángók õshite. Holdistennõ, Babba Mária A szépséges hold feljön az égre, a gyimesi csángó feltekint rá és így fohászkodik: Segíts, Babba Mária! Ennyi. Ez olyan istennõ volt, hogy nem szerette a sok beszédet, tudta mire van szüksége a csángónak: segítségre az élet minden pillanatában, minden dolgában. Nem voltak imái, ceremóniái, sõt, akkor is segített, ha le volt nyugodva. Területi hatásköre csak a gyimesvölgyiekre, a kóstelekiekre és a gyepecei csángókra terjedt ki (Gyepece, a gyepû szó ce kicsinyítõvel képzett alakja, valóban a határon található.) A kósteleki pap, páter Lukács vagyis Daczó Árpád atya világi szentségben és túlvilági üdvözülésben reménykedve inkulturáció tárgyává tette Babba Máriát és õt a hasonló kompetenciájú szépséges Csíksomlyói Szûzmária fennséges személyiségébe beleolvasztotta. Azóta inkulturáltság Babba Máriáról beszélni. Babba Mária egy ezüst haja szála a hegyen túli Delnébe nyúlt, mert a gyimesi

11 40 Moldvai magyarság EKOSZ - EMTE csángók a Holdat még Delnei Napnak is nevezték. Ennek misztikumát még én sem értem. Csak annyit jegyzek meg, hogy Moldvából hazatérve itt volt pap Zöld Péter, aki a gyimesieknek a történelemben elõször, 1772-ben, a székelyölõ Caratohoz írt levelében a csángó nevet adta. Talán egy régi imakönyvben olvasta ezt a szót, vagy hallotta hívei pletykáit a gyimesi csángókról. A moldvai magyaroknak is õ adta a csángó nevet, de csak 10 évvel késõbb, 1781-ben Erdély püspökének írt jelentésében, ezért a nevüket lovas futárral küldte meg nekik, mert máskülönben ott maradtak volna a csángó név nélkül. Azt a kétségtelen tényt, hogy Zöld Péter a gyimesieknek, késõbb pedig a moldvai magyaroknak a csángó nevet egyedül, senkivel sem konzultálva, delnei, majd rákosi magányában adta, visszavonhatatlanul, félreértelmezhetetlenül megmondja Aranka György 1796-os levelében: Ugyanis alig néhány évvel elõbbrõl 1783-ból találjuk csak a csángó név legelsõ irodalmi említését Zöld Notitiáiban Molnár fordítása szerint, egyszer csángó magyarok, másszor csangó magyarok formában. Úgy látszik, hogy addig az irodalomban nem volt szó a csángókra. Tehát Zöld Péter a csángók keresztapja! Akar valaki csángológus másra szavazni?! Vagy valaki jobban tudja, mint Aranka György?! 5. Csángurok Egy régi mesegyûjteményben, a Csiki székely krónikában megjelennek a csángurok, de gyorsan el is tûnnek, mert megverik és kiûzik õket Felcsíkból és a Gyimesvölgyébõl, vezetõiket pedig lefejeztetik a Szentkirályok. Ennél jobban is üldözik õket a liberális történészek. Ezek után az illegalitásba vonult csángók csak ritkán jelennek meg a háromszéki: Maksai és Markosfalvi okiratokban. Egy idevalósi Csángó nevû székely ember, úgy látszi bément Moldvába és ott Bandinusz Krónikájában Szaloncz nevû község 4. sz. lakója Ioanes Csankó néven jelent meg. Ezt a csángóság moldvai eredetét hirdetõ szekta tagjai szent ereklyeként tisztelik, mintha Moldvában termett volna, de az ki van zárva. Van még néhány Moldvába vándorolt Csángó nevû székely, de a moldvai csángók nem tõlük származnak. 6. Gardony Õsi gyimesi csángó ütõhangszer, mely a nagybõgõhöz hasonlít, de ennek húrjait egyik kézzel tépik, másik kézben levõ dobverõvel ütik. Egész Gyimesvölgyében hallható a hangja. Senkinek a világon nincsen ilyen hangszere. 7. Tánc, népdal, viselet A három gyimesi községnek tízszer annyi tánca és népdala van, mint egy rendes magyar helységnek. Másutt nem létezõ, eredeti hangrendû magyar népdal is van itt (Kallós Zoltán). Táncrendjükbe kb. 40 tánc tartozik, köztük a verhetetlen a kettõs jártatója és sirülõje (Egyes turisták a nevét is nehezen tanulták meg. A serketáncot pedig sehogy.) A csángós gúnya nagyon hasonlít a régi székely viselethez. Ez még a Székelyföld leírásában közölt képeken is látható. Továbbá hasonlít a román népi viselethez is, mert a férfiak harisnyát vagy gatyát viselnek, amely fölé kieresztett ingüket övvel kötik le. A nõk hímzett inget és lepelszoknyát vagy karincát viselnek. A hasonlóságok csak általánosságban nyilvánulnak meg: ez is ing, meg az is ing kieresztve, és ez is gatya, az is gatya. A többi a részletekben van, a részletek pedig lényegesen különböznek. A csángó szûk harisnyát visel, a csípõtájon köti meg, az inge rövidebb, úgy, hogy a széles derékszíjjal leszorított inge, tánc közben olyan, mint a balerinák szoknyája (tütü). A moldvai román és moldvai csángó lobogó bõ gatyát visel, az inge inkább pendely, még a színes szõttes övvel leszorítva is majdnem a térdéig ér és lóg. A gyimesi nõk inge, karinca öve (bernyóc) és karincája színében és mintájában változatosan és gazdagon hímzett, székelyes. A moldvai népi viselet mintái és színvilága romános. Szerintem, lényegében az ing kiengedését és a lepelszoknyát vették át a székelyek a románoktól, ha a Gyimes völgyébe jöttek elbújni. Akik a román öltözködési elemek fontosságát hangsúlyozzák, a gyimesieknél azt mondják, hogy ezeket a román elemeket a gyimesiek csak úgy tudták átvenni, ha ide moldvai katolikus csángók jöttek vissza és lényegében õk népesítették be Gyimes völgyét. Ennél nagyobb ostobaságot ritkán olvastam. Elsõsorban: a román ruházkodási elemeket a gyimesiek, direkt, a gyimesekben lakó románoktól is átvehették, hiszen már akkor is sok román lakott itt, ehhez nem kell moldvai csángókat visszavándoroltatni Gyimesbe. Másodszor: az elmélet meggondolt szerzõi szerint a román hatást a gyimesiekre, a visszavándorolt katolikus moldvai csángók fejtik ki, mert a gyimesek népe túlnyomó részben katolikus. Az elmélet ostobasága ott tûnik fel, hogy a gyimesi helyzetet nem csak a római katolikus hit jellemzi, hanem a tiszta székely (felcsiki) nyelvjárás is. Ez a nyelvi helyzet nem most, hanem már kezdetektõl kialakult és egy moldvai csángó magyar nyelvi jelenlétnek nyomai lennének. A gyimesekben nincs moldvai csángó magyar nyelvi hatás, és a moldvai csángó visszavándorlás ezek szerint elenyészõ, nyelvészetileg ki sem mutatható. Itt csak kismértékû román nyelvi hatás létezik, román szavak átvétele formájában. A gyimesi nyelvi helyzet egyértelmûen megdönti Zöld Péter 1781-es püspöki jelentésének 3. pontjába beleszúrt, zavaró, pontatlan megfogalmazást* és annak félreértelmezését is, hogy a felcsiki havasokban is moldvai (Bakói) csángók laktak volna. Ezt a sokan határozatlan számnév alanyként való értelmezésével érik el. Annyit én is tudok, hogy a sokan nem a moldvai csángókat jelenti, hanem a sokat. Egyébként ha õk laktak volna a csiki havasokban, az a nyelvi helyzetben tükrözõdne. Ennyit a félremagyarázóknak is tudni illik. Egyébként az utazó Teleki világosan megmondta, hogy Gyimesben a csiki székelyek laktak. Benkõ Loránd világosan kimondta: a csángók nyelvének a székelység nyelvéhez semmiféle közvetlen köze nincsen. Én is világosan kimondom: a gyimesi székely nyelvhez a moldvai csángók nyelvének semmiféle közvetlen köze nincsen. Amikor Zöld Péter püspöki jelentésének 2. és fõleg 3. pontjáról töprengtem, világos volt, hogy a Bákó környéki szász telepesekrõl beszél, akik most a székelyekkel együtt csángó magyaroknak hivatnak. Aztán érthetetlenül úgy folytatja, hogy s o k a n a felcsiki havasokban laknak. Félrebeszélt ez a Zöld Péter (mert egzaltált, az volt) mit képzelt, hogy a bákói csángók a felcsiki hegyekig nyúlnak? Ez légvonalban legalább 70 km, nagy távolság a gyalogosnak. Azonkívül Gyimesnél ott feszül a határ. Tehát nem lehet, hogy a felcsiki havasokban élõk a Bakó környéki csángó magyarokhoz tartoznának. Kínok közt jöttem rá, hogy nem úgy gondolkodom, mint egy XVIII. sz. végi erdélyi Zöld Péter, hanem úgy, mint én, a XXI. sz. elején. Zöld Péter idejében a bákói csángók nem nyúltak a Felcsiki havasokig, de a Felcsiki havasokban élõ csángók nyúlhattak és nyúltak is a bákói csángó községekig, Nyugat-Kelet irányban. Igy, ilyen irányban történt Moldva magyar betelepítése is. Zöld Péter, amikor Moldvába ment, a passzustól keletre székely, majd csángó falvakat talált végig, Bákó környékéig. Az viszont evidens és az akkori történelmi helyzetbõl következik, hogy az erdélyi részen, Gyimesben, magyar környezet és túlnyomó magyar többség volt, ami a moldvai területen egyre jobban csökkent és végül elenyészett. Ezért volt más nyelvi helyzet a gyimesi csángóknál, mint a bákóiaknál, de errõl Zöld Péter nem tudott és nem is beszélt. Zöld Péter Nyugat-Kelet szemlélete megmagyarázza, miért nevezte elõbb csángóknak a gyimesieket, és miért késõbb ugyanazon csángóknak a moldvaiakat, mert tényleg összetartoznak, de innen nõttek ki, Erdélybõl és a Székelyföldrõl, és nyúltak Kelet felé. Nem fordítva. Nem mindegy! De! Ahegyen-völgyön, gazdasági ügyeikben csángáló gyimesieket joggal lehetett nevezni csángónak, míg a földhöz kötött, stabilan letelepedett moldvai parasztokat nem! Ez volt Zöld Péter végzetes tévedése! 8. Az õscsángók nemzetisége: magyar. 9. Ötven patakon, ötven völgyben, száz meredek hegyoldal között élnek a gyimesi csángók. Állandóan a hegyre csángálnak bocskoraikban, csánkban változtatva haladási irányukat, amihez csammogó ritmus járul. Nem alpinisták, a hegyre dolgaik után járnak, havasi gazdálkodást folytatnak. A Átalvetõ

12 EKOSZ - EMTE Moldvai magyarság 41 felcsikiak nézik és kacagva kitalálják a csángó nevet. A csánk pedig a juhocskák hátsó görbe lába, fõnév, nem ige, a Czuczor-Fogarasi szótár c s a n gyökébõl származik. Innen jön a nagy nyelvészek által értetlenséggel szemlélt csangó- csángó kétlakiság. És a csavar meg a csavargó (a csángók elsõ neve) is a csan gyökbõl származik. 10. Csángózás (mint négerezés) Álljon elõ, aki azt mondta, vagy azt a szabályt állapította meg, hogy az Erdélyt elhagyó magyar vagy székely, ha Moldvába megy, csángóvá változik. A Bukarestben szolgáló székely lány nem csángó, a Bécsbe ment székelyek sem csángók, az Amerikába vándoroltak pedig semmiképpen sem. Tamási Áron sem. Hát, hol itt a tudományos kritérium, vagy a méltányosság? Álljon elém az a becstelen ember, aki ezt kitalálta és csángóvá mintegy négerré - és jogfosztottá degradált százezreket. Ilyen csángó szabály nincs és átkozott rasszista, aki ilyet állít. Bernard Le Calloc h beszélget Jancu Lauraval. (Székelyföld 10/2007, 106. old.) ha megnézzük a bukovinai menekülteket, akkor azt látjuk, hogy tiltakoztak a csángó szó ellen. Nem vagyunk csángók, székelyek vagyunk. Ezt hangoztatták annak dacára, hogy a Székelyföld földrajzi határain túl éltek. De ott is ragaszkodtak ahhoz, hogy õk székelyek. Akármilyen messzire vándoroltak, nem olvadtak be a többségi lakosságba. Nem románok, nem csángók: székelyek. Ezt a választ adták a bukovinai székelyek az õket csángózó Szabó T. Attilának. A válasz világos, azt még egy nyelvész sem tudja félremagyarázni és nem is szabad neki. Akiknek ilyen, ebben az enciklopédiában felsorolt dolgaik nincsenek, akár igazak, akár mesék ilyenek pedig csak a gyimesi csángóknak vannak sürgõsen mondjanak le a csángó névrõl, amelyhez nem jogosan jutottak. A lelkes közönség pedig fejezze be a csángózást, amíg valaki a Diszkrimináció ellenes törvényszékhez nem fordul. Ui: Most már tudható, honnan is származik és mit jelent a csángó szó és kik is a csángók???? * Ezek az eleiktõl taníttatván magokat szász maradékoknak tartják, s egyéb székelyekkel együtt csángó magyaroknak hivatnak. Sokan a Csik felsõszékhez tartozandó havasokban laknak. Gál Mihály Jelen számunk illusztrációit Scheffer Jánosnak Alcsúton, az arborétumban készült fotográfiáiból válogattuk szeptember Saját ostobasága tavába fúlt csángózás avagy az ostoba csángózás tavába fúlt csángók Az igazság szent olaja az ostoba csángózás zavaros tavának felszínére jött: A moldvai csángók egyes képviselõi beismerték, hogy az Európa Tanács 1521-es ajánlása Románia számára kötelezõvé tette a csángó nyelv és kultúra védelmét. Nem a magyar nyelv és kultúra védelmét! Továbbá: A moldvai román nemzeti (állami) oktatási rendszerbe egyes csángó falvakba becsempészett magyar órák alkotmányellenesek és az elkövetõkre kiszabott súlyos adminisztratív büntetések a jogállamiság elvének megfelelnek, EU szinten is! Moldovában nincs törvényes lehetõség a magyar nyelv revitalizációjára! A magyar nyelv csak mint második nyelv tanítható, akár mint az olasz vagy az angol nyelv! Moldvában csak csángó nyelvet szabad tanítani. Ennek egy akadálya van: Moldvában nincsenek csángóul tanulni óhajtó gyerekek! Néhány õsöreg található, aki nem fog iskolába járni. Ez kérem, a csángózók t o t á l i s g y õ z e l m e! Zöld Péter, Szarvas Gábor, Mikecs László és finnugrós nyelvészeik, Szabó T. Attila és a lelkes csángózók v é g l e g e s gyõzelme. Köszönjük meg nekik évszázados fáradozásaikat, melyek eredményeként, nem néhány ember, hanem országrésznyi magyarság vész el és olvad fel a románság tengerében. Azt alig merem, vészmadárként, ide írni, hogy olyan nyelvész-csángológusról is van tudomásom, aki félerdélynyi magyarságot, sõt kismagyarországi vidékeket nyilvánított csángóvá. Idejében kéne agyonv izé, figyelmeztetni a tudóst. Most kéne hívni Zöld Pétert, Szarvas Gábort és Szabó T. Attilát és õket kéne küldeni Moldvába csángó nyelvet tanítani, ami, ugye kedves nyelvész urak, nem önálló nyelv, hanem a magyar nyelv egyik nyelvjárása. Olyan, mint románban az oltyán nyelvjárás vagy a mármarosi román nyelvjárás. Én láttam a hegyi, szürke posztó, miniszoknyás, csergés lányokat és hallottam éneküket: suntyem fetye gye la muntye = hegyi ljányok vatyunk nem csángók! Nyelvészeik nem ostobák, csúnya beszédük miatt nem zárták ki õket a nagy román népbõl! Így csinálják szomszédaink. Csángó nyelv nem létezik, mert az annak a mezõségi magyar népnek magyar nyelvjárása, amelyet a XIII. sz-ban Moldvába telepítettek határvédelmi feladatokkal, amikor még nem is volt Moldvai Román Fejedelemség. Ezt BENKÕ LÓRÁND nyelvész nemrég közölt zseniális tanulmányában bizonyította. Több nyelvtudományi könyvet böngésztem át, amelyekben ilyen regionális kis nyelveket találtam: friz, jiddis, breton, provanszál, szárd, rétoromán (ladin) szorb, vend, manx, welszi (kymri), skót (gael), kelta és miao. Csángót nem találtam! Olyant találtam, amelyben a csángó a magyar nyelv nyelvjárásaként szerepel. Magyar vonatkozásban kis nyelv lenne - ha volna - a kun, besenyõ, jász. Az a piramidális ökörség, amelynek folytán a moldvai csángó nyelvjárás az EU 1521-es határozatának tárgyává emelkedett, az a magyar finnugrós nyelvészet egetverõ h.e és a román nacionalisták sokadik gyõzelme a mi ostobaságunk fölött. (Mármint azoké, akiké.*) EU parlamenti képviselõink sem értették a csángó ügy lényegét, azt, hogy õk magyarok! Így született, de szerintem elégtelenségben rögtön ki is múlt a csángó nyelv, mert már alig van beszélõje, még emlékét is eltörli az idõ, ahogy a bolgár csángó Penka Csangova mondta. Nálunk pedig a csángózás tavába fúltak bé a szegény moldvai magyarok. Ha nincs Zöld Péter, aki a csángókat feltalálta, ha nincsenek a finnugráló nyelvészek, akik másfélszáz évig rajokban csámcsogtak a csángóság nyelvén, életén és vérén, de nem találták meg azt a magyar nyelvjárást, amelyet a moldvai magyarok beszéltek és ha az Isten is segített volna, akkor ma Moldvában mezõségi nyelvjárásban beszélõ magyarok élnének, akiknek volna némi esélye a túlélésre. De most már nincs semmi remény. A csángózás is vízbe fúl, az ostobaság tavába, mert a csángók hamarosan elfogynak. Lesznek még egyéni megoldások, olyan gyerekek és szüleik, akik minden ellenkezést legyõzve megtanulnak magyarul, de nekik sürgõsen pucolni kell õseik földjérõl. Aztán beáll a csend és nem lesz több székelyes csángó, sem nagykalapú, csúnyán beszélõ csángó Moldvában. Nem lesz csángó mise, ami soha se volt csak magyar, nem lesz távbiciklizõ, jó szándékú segítõ és csángókért rajongó kékharisnya. Idõvel a csángó emlékek is bedõlnek és a még álló templomokban diadalmasan zeng majd az ortodox istentisztelet. Itt a vége az én csángó írásaimnak is, mert folytatni nincs értelme, még annak sincs értelme, hogy mindenben igazam volt. Most már mindegy. Búcsúzom olvasóimtól. Iszten álgya magikat! Gál Mihály * Lásd: Antal Imre: Mindennapi történelmünk 53. old.

13 42 História EKOSZ - EMTE Máté Pál Márton Áron Mielõtt Márton Áron püspökrõl beszélnénk, tekintsük át annak az egyházmegyének a rövid történetét, melyet negyvenkét évig vezetett. Az Erdélyi püspökséget Szent István királyunk alapította 1009-ben, miután az ellene lázadókat leverte: 1002-ben az erdélyi Gyulát, 1008-ban pedig Ajtonyt. A történelem folyamán Erdélyi püspökség néven szerepel egészen 1930-ig, amikor az akkori román kormány Gyulafehérvári püspökségre változtatta a nevét tõl érseki rangot kap, ma a Gyulafehérvári érsekségrõl beszélünk. Területe km2; kevés eltéréssel a történelmi Erdély területén fekszik. A Keleti és Déli Kárpátok, valamint a Nyugati Érchegység zárja közre ezt az országnyi területet, amely kilenc megyét foglal magába. Sajnos az elsõ püspökökrõl sokat nem tudunk, mivel az 1241-es tatárjárás idején a gyulafehérvári levéltár teljesen elpusztult. Az elsõ erdélyi püspök, akirõl tudunk, az Simon, a Kálmán király által a zoborhegyi apátságnak 1111-ben kiadott adománylevelében szerepel a neve. A püspököket a történelem folyamán a magyar királyok nevezték ki egészen 1918-ig. Kálmán király lemondott errõl a jogáról, Zsigmond király visszaállította a magyar királyok kinevezési jogát. A végsõ szó a mindenkori pápáé volt, a kinevezéseket a Szentszék erõsítette meg. Tudnunk kell, hogy Erdély püspökei a történelem folyamán politikai szereplést is vállaltak, hiszen kinevezésükkel a király tanácsadói lettek, részt vettek a törvényalkotásban, kormányzásban, követségi, bírói, hadvezéri szerepet töltöttek be. Csak néhány püspököt említek meg a sok közül: Pál ( ) - az elsõ erdélyi püspök, akirõl tudjuk, hogy kalocsai érsek lett. Adorján püspök ( ) a párizsi egyetemen tanult, a mostani székesegyházat valószínûleg õ kezdte el építeni. Sokan õt tartják Béla király névtelen jegyzõjének, Anonymusnak. Rajnald püspök ( ) IV. Béla király oldalán harcolt a tatárok ellen, a mohi csatában esett el. Szécsy András ( ) és unokaöccse Szécsy Domokos ( ) sokat dolgoztak a székesegyház építésén. Geréb László ( ), Mátyás király unokatestvére Ferrarában tanult kánonjogot és hittudományt, 24 éves korában nevezik ki püspöknek. Ránk maradt az február 15-én írt oklevele, amelyben kimondja, hogy a keresztséget, bérmálást, oltáriszentséget és a házasságot a nép nyelvén szolgáltassák ki. Kalocsai érsek lett. A mohácsi vész, 1526 után eléggé zûrzavaros periódus következik az erdélyi püspökség életében. Az 1541-ben megalakult erdélyi fejedelemség központja Gyulafehérvár lett, a püspöki rezidenciában rendezkedett be a fejedelemség. Az utolsó Gyulafehérváron lakó püspök, Náprági Demeter 1601 január 21- én elhagyta a várost. Utána a választott püspökök sora következett, akik Erdélyen kívül székeltek. A katolikus egyház ügyeit a fejedelmek által kinevezett vikáriusok intézték. Mártonfi György 1716 februárjában foglalhatta el újra Gyulafehérváron az erdélyi püspöki széket, 115 év után. Stoyka Zsigmond ( ) Párizsban a Sorbon egyetem tanult és szerzett doktorátust. Tíz évig volt püspök, püspöksége alatt anyagilag az erdélyi püspökséget szolid alapokra helyezte, 1753-ban megalapította a ma is létezõ Hittudományi Fõiskolát Gyulafehérváron. Batthyány Ignác ( ) tudós szellemû püspök, 1794-ben könyvtárat alapít, a Batthyáneumot, és õ rendezte be a könyvtár emeleti részén az elsõ csillagvizsgálót. Szepesy Ignác ( ) korát jóval megelõzõ szellemóriás, a bécsi egyetemen tanult. Az 1822-ben megtartott egyházmegyei zsinaton hozott határozatok annyira elõremutatóak voltak, hogy a II. Vatikáni Zsinat elõfutárának tekinthetõk. Sajnos kortársai nem értették meg, az ügy a római Szentszék elé kerül, kötelezni akarják az egyházmegyei zsinaton hozott döntések visszavonására. Csak egy példa a zsinat határozatai közül: be akarta vezetni azt, hogy a nép nyelvén legyen az összes egyházi szertartás. Végül Pécsre helyezik át, ahol folytatja munkáját, újraszervezi a pécsi egyetemet. Hét nyelvet beszélt, Pécsen, mivel horvát hívei is voltak megtanult horvátul. A hálás utókor szobrot állított neki Pécs városában. Haynald Lajos ( ) püspök a 1848-as forradalom után került az erdélyi püspöki székbe. Mivel Gyulefehérvár volt az egyedüli város Erdélyben, amit a Bem tábornok által vezényelt erdélyi hadsereg nem tudott elfoglalni, 1949 márciusától júniusig ostrom alatt tartották. A frissen kinevezett püspököt a várban levõ szétlõtt és leégett épületek fogadták. Papjai és hívei, akik részt vettek a szabadságharcban, vagy elmenekültek, vagy letartoztatásban voltak. Teljes erejével egyházmegyéje talpra állításán dolgozott. Helyreállította a püspöki rezidenciát, székesegyházat, iskolákat alapított. Híveit, papjait védi az önkényuralom ellen, konfliktusba kerül a császári udvarral, Ferencz József császár felszóltja, hogy mondjon le december 31-én hagyja el Gyulafehérvárt, és magányba vonul. A kiegyezés után kalocsai érsek lett 1867-tõl 1891-ig. A kiegyezés után az erdélyi püspökség anyagilag nagyon megerõsödött, talán soha nem építettek annyit, mint ebben az idõszakban, az elsõ világháborúig. Templomok, iskolák épültek, sok szervezet jött létre, melyek aktívan tevékenykedtek. Sajnos június 4-ike, a trianoni békeszerzõdés után egészen különleges helyzet állott elõ. A katolikusok az új helyzetben kisebbségbe kerültek az ortodoxokkal szemben. A román állam ellenségesen viselkedett a püspökség iránt, nehezen találták meg a közös hangot. Ebben az idõben Majláth Gusztáv Károly volt az erdélyi püspök, hûségesküt kellett tegyen a román királynak. A hûségeskü letétele után a légkör valamelyest enyhült. Az erdélyi magyar egyházak a történelem során talán elõször fogtak össze az önvédelemre, az õsi jogok megõrzésére, az intézmények védelmére, a hitélet újraélesztésére, az együvé tartozás tudatosítására. Az új helyzetben a politikai képviselet nélküli magyarság ügyét Majláth G. Károly katolikus, Nagy Károly református és Ferencz József unitárius püspökök képviselték a hatalommal szemben. A román állam az 1922-es földreformmal az egyházakat - de nemcsak az egyházakat - megfosztotta az intézményeik zavartalan mûködését biztosító anyagi alapoktól. Átalvetõ

14 EKOSZ - EMTE História 43 Márton Áron a kevés Közép-kelet-európai fõpapok egyike volt, aki a második világháború után a keletrõl jövõ egyházellenes ideológiának élete végéig ellenállt. Sajnos nagyon kevés egyházfõrõl mondható ez el. Ha többen kiálltak volna egyházuk mellett, példát mutatva az ingadozóknak, botladozóknak, bizonytalankodóknak, akkor talán nem lenne annyi hitetlen és kereszteletlen ember ma körülöttünk. Márton Áron püspököt 1965 fehér vasárnapján láttam elõször, ekkor volt Gyulafehérváron a papszentelés. A püspöki palotából vonult a székesegyházba, teljes püspöki ornátusban, a hívek és a kispapok sorfala között. Alacsony ember volt, dús szemöldöke alól átható szemek néztek ki, az arcán alig észrevehetõ mosoly. Az emberek arcáról lerítt, hogy nem mindennapi látványban van részük. A hívek nagy része a felszentelendõ újmisés papok rokona és ismerõse volt, hiszen a gyulafehérvári hívek vasárnaponként olyan kevesen voltak, hogy elvesztek az óriási székesegyházban. Ami leginkább megragadott és megmaradt emlékezetemben, a szertartásnak az a pillanata volt, amikor a felszentelendõ ifjak teljes hosszukban a adlón feküdtek, jelezvén, hogy meghaltak a világ számára. Kivonuláskor a kórus a Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat egyházi éneket énekelte, a püspök szintén a sorfal között vonult ki. Az arca mosolygott, amint áldást osztott jobbra és balra a kivonulás közben. Sok embernek könny jelent meg a szemében. Márton Áron Csíkszentdomokoson született augusztus 28-án, a Márton család harmadik gyermekeként. Elemi iskoláját szülõfalujában a Római Katolikus Elemi Népiskolában járta, utána 1907-ben a Csíksomlyói Katolikus Gimnáziumban folytatta. Líceumi tanulmányait Gyulafehérváron fejezte be, itt érettségizett június 12-én. A középiskola elvégzése után, mivel már dúlt az elsõ világháború, besorozták katonának. Háromszor sebesült meg a fronton, a háború után egy ideig otthon, szülõfalujában tartózkodott október 11-én jelentkezett a gyulafehérvári római katolikus teológiára, gr. Majláth Gusztáv Károly, Erdély akkori püspöke szentelte pappá július 6-án a gyulafehérvári székesegyházban. Ditróban, Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen, Nagyszebenben pap, állomáshelyein lelki, kulturális szervezeteket hoz létre nyarán kinevezik püspöki levéltárosnak. Teljes erõbedobással 1932 õszétõl kezd dolgozni, amikor kinevezik Kolozsváron az egyetemi ifjúság lelkipásztorának, majd a Katolikus Népszövetség igazgatója lesz. Késõbb a kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébánosaként nagyon sokat dolgozik december 24-én nevezte ki XI. Piusz pápa az alig 42 éves kolozsvári plébánost Erdély püspökének, jelszava: Non recuso laborem (Nem térek ki a munka elõl). Andreo Cassulo nápolyi nuncius szentelte püspökké február 12.-én a kolozsvári Szent Mihály templomban. A bécsi döntés augusztus 30-án a gyulafehérvári egyházmegyét kétfelé szakította. Márton Áron püspök Dél-Erdélyben maradt, az õsi székhelyen, Gyulafehérváron. Észak-Erdélyt Sándor Imre kormányzóra bízta, Kolozsvár központtal püspöki helytartóságot hozott létre. Gyulafehérvárról a teológiát is átvitték Kolozsvárra, mivel a hívek zöme ezen a területen élt. A második világháború után, Közép-kelet Európa, tágabb hazánk, a Kárpát medence is teljesen szovjet fennhatóság alá kerül. Nem elég, hogy a nyakunkon maradtak, a kommunista materialista ideológiát is ránk sózták, õk ezt exportálták. Sajnos atyánkfiai közül is sokan magukévá tették ezt az új, világmegváltónak mondott utópista felfogást, és tûzzel-vassal irtották mindazt, ami szerintük osztályellenesnek, aki osztályellenségnek számított. Magyarán szólva, a máskép gondolkodókat fizikailag meg kellett semmisíteni. A keresztény egyházak elsõszámú ellenségnek számítottak. Mivel teljesen megsemmisíteni nem merték õket, fõ céljuk az volt, hogy a saját szekerükbe fogják be õket. Sajnos nagyon kevés kivétellel sikerült is nekik. Kevés fõpapnak sikerült tisztán látni, azokban a zûrzavaros idõkben és még kevesebbnek sikerült talpon maradni mindvégig, kitartani az igazi keresztény értékek mellett. Márton Áron végig dacolt a kommunista rendszerrel, és egyházmegyéjét megpróbálta az akkori lehetõségekhez képest minél jobban megtartani az igaz úton. Nem tudom, hogy másvalaki perbe merte volna-e fogni abban az idõben a kommunista államot. Õ a román államot perbe fogta az 1949-ben elkobzott Batthyaneum könyvtár miatt, 1961-ben a kommunista törvényszék szeptember a román államnak ítélte, az 1963-ban beadott fellebbezést visszautasították június 20-án Áron püspököt a szekuritáté a Gyulafehérvár-Tövis útvonalon elrabolta titkárával együtt, sokáig halálhírét keltették. Nagyszebenben, Pitesten, Nagyenyeden, Szamosújváron és Máramarosszigeten volt börtönben. Késõbb a Zsilávai földalatti börtönben raboskodik. Ítéletet augusztus 7-én hoztak.10 évi nehéz börtönre, hazaárulásért életfogytiglani kényszermunkára, és szintén hazaárulásért 25 év kényszermunkára ítélték. A meghurcoltatás Márton Áron püspök küzdelmeinek kezdete (Részletek P. Szõke János Márton Áron c. könyvébõl) A negyvenes évek vége felé Márton püspökre egyre nehezebb feladatok hárultak. A magyar kisebbség jogaiért folytatott harc mellett a vallás- és a lelkiismereti szabadság is veszélybe került. Az egyre erõsödõ kommunista és ateista rendszer szerette volna a vallást mielõbb felszámolni Romániában. Az új alkotmány készülõben volt. Márton Áron és még hét másik püspöktársa március 19-én közös levelet intézett a román minisztériumhoz az alkotmánytervezetben felfedezett ellentmondások miatt, a lelkiismeretiés vallásszabadságot illetõen. Levelükben kérték a vallásszabadság kiterjesztését a Romániában meglévõ összes vallásra, a vallásoktatás biztosítását minden fokú és jellegû iskolában, valamint a vallásgondozás lehetõségét a hívek számára a hadseregben, katonai kórházakban, árvaházakban és fogházakban. Románia új alkotmánya, anélkül, hogy valamennyire is figyelembe vette volna a püspökök kérelmét, április 17-ével életbe lépett. Augusztus 3-án pedig egy újabb törvényt hoztak, amely még inkább korlátozta a vallásszabadságot. Már elõzõleg, július 27-én minden hivatalos minisztériumi bejelentés nélkül megkezdõdött az egyházi iskolák és intézmények államosítása. Márton Áron, errõl tudomást szerezve, azonnal táviratozott a közoktatásügyi miniszternek és erélyesen tiltakozott a történtek miatt. Levelet intézett továbbá a plébániáknak, a kerületi tanfelügyelõségnek és az iskolák igazgatóságának és kijelentette: hangsúlyozom, hogy iskoláinkra és intézeteinkre vonatkozó minden intézkedés, bármilyen ideiglenes jellegû megállapodás is, valamint ezeket illetõ elõzetes tárgyalások megkezdése vagy folytatása csakis kifejezetten és írásbeli engedélyemmel és meghatalmazásommal történhet. Márton püspök tiltakozására nem érkezett semmi válasz. Ellenkezõleg, augusztus 2-án kiadott dekrétum értelmében minden egyházi iskolát és intézményt, beleértve a szerzetesházakat is, államosították, s azok ingó és ingatlan vagyonát elkobozták. Megemlíthetõ, hogy a megbízott állami kiküldöttek feltûnõ és kihívó módon viselkedtek, úgy, mintha nem egyházi javakat vennének át állami tulajdonba, hanem állami javakat vennének vissza a jogtalanul betolakodott egyházi személyektõl. Minderre Márton Áron újabb tiltakozó emlékiratot intézett a miniszterhez, melyben síkra szállt fõleg a férfi és nõi szerzetesrendekért, az ellenük elkövetett igazságtalan és megalázó bánásmód miatt. Ennek ellenére a kormány elgondolása elé nem gördíthetett senki akadályt, s szeptember közepére teljes volt a triumf:. Márton Áron egyházmegyéjében 12 r.k. óvoda, 173 r.k. elemi iskola, 10 r.k. fõgimnázium, 12 r.k. gimnázium, 3 r.k. felsõ kereskedelmi iskola, 2 r.k. tanítóképzõ, 1 r.k. óvónõképzõ, 1 r.k. ipari iskola, 1 r.k. gazdasági iskola, 17 r.k. nevelõintézet és 2 r.k. árvaház épülete, berendezése, összes ingó és ingatlan vagyona került állami kézre október 3-án a vasárnapi szentmisék keretében az egyházmegye minden templomában felolvasták Márton püspöknek a megrázó eseményeket visszatükrözõ körlevelét és a keresztény szülõkhöz intézett utasításait. A helyzet rosszabbodott. A román kormány a népi demokrácia elveit követve azonnali hatállyal felmondta az 1927 májusában kötött és június 12-én ratifikált konkordátumot a római Szentszékkel. Cassulo nuncius elhagyta Romániát és helyette Róma O Hara érseket küldte Bukarestbe. Idõközben az állam szervezkedett a görögkeleti egyházzal, s elhatározták, hogy egy vallási egységet, uniót hoznak létre, vagyis beolvasztják mind a görög katolikus, mind a római katolikus egyházat a görögkeleti (román ortodox) egyházba. Ennek a munkának görögkeleti részrõl az új bukaresti pátriárka, Justinian és a nagyszebeni metropolita, Balan lettek az irányí-

15 44 História EKOSZ - EMTE tói. Mindez a román államnak egy lépcsõzetes intézkedése volt a vallás teljes megszüntetése céljából. Az erdélyi görög katolikusok nem akarták könnyen feladni az évszázados múltat. A kormány, fenyegetésekkel és ígéretekkel megszerezte 36 görög katolikus pap aláírását. Azokat a püspököket és papokat, akik megtagadták az orthodoxiához történõ csatlakozást, letartóztatták, megkínozták, vagy deportálták. Erre utalt Márton Áron október 11-i körlevelében, melyet papjaihoz intézett: Azok a megdöbbentõ események, amelyek a görög katolikus testvéreinkkel történtek, semmi kétséget nem hagynak fenn afelõl, hogy számunkra is elkövetkeztek a hitvallói helytállásnak és a vértanúságot is vállaló kitartásnak a napjai. Márton pürpök felvilágosításokat adott továbbá papjainak az orthodox egyházi személyek és az állami hatóságok módszereirõl, valamint a velük szembeni ajánlatos viselkedésrõl. Egyben buzdította õket, hogy legyenek erõsek, imádkozzanak és virrasszanak híveik hithûsége felett, mert szavai szerint: jelen esetben minden tétovázás vagy megalkuvás a hithagyás veszedelmével jár Hivatkozva a Szentszék exkommunikáló jogára, megtiltotta papjainak és híveinek, hogy részt vegyenek olyan gyûlésen vagy összejövetelen, ahol más vallásúakkal a hitrõl, a hittel kapcsolatos ügyekrõl, az egyháztól való elszakadásról vagy a katolikus hit bármilyen módosításáról tárgyalnak. Papjainak a lelkére kötötte: Különösen fontos kötelességünk, hogy híveinknek a riasztó hírek és események közepette biztonságot és nyugodtságot adjunk bízó és nyugodt magatartásunkkal, okos, higgadt és rendületlen bizalmat sugárzó szavainkkal. Az államosítás tovább folytatódott áprilisáig 39 zárdát és kolostort üríttetett ki önkényesen a hatóság. Ennek következtében a plébániák és más kolostorok szinte zsúfolásig megteltek. Volt rá eset, hogy nõvérek bútorai napokig a szabad ég alatt álltak. Az intézkedések láttán nagy volt a katolikus híveknél, de a más vallású lakosságnál is a felháborodás. Székelyudvarhelyen a nõvérek bútorait szállító munkások megtagadták a hatóság rendeletét, hogy a zárdához tartozó kápolnát leszereljék. Ezt a hatóság rabokkal hajtatta végre. Márton püspök április 27-én három oldalas levelében részletesen feltüntette a miniszterelnöknek a szerzetesek helyzetét. Márton Áront 1949-tõl egyre nyíltabb támadások érték az állami szervek részérõl. Ha valahol misézett, akkor katonai zenekart vezényeltek ki a templom elé, hogy ezzel is zavarják. Bérmaútjai alkalmával pedig megtiltotta a rendõrség, hogy díszkapuval várják a püspököt. A nép nem hódolt be ennek az elõírásnak. Ellenkezõleg, megtett mindent, hogy megmutassa Márton püspök iránti szeretetét és ragaszkodását. Minden egyházközségben testõrgárdát szerveztek, nehogy történjék valami a püspökkel. Ha elhagyta a falut, akkor a testõrgárda kikísérte a falu határáig, ahol már várta a másik falu testõrgárdája. A hívek mindenütt lelkesedtek Márton Áronért. Egész püspöksége idején csak egy-két alkalommal fordult elõ, hogy ellentétbe került híveivel. Ilyen eset volt 1940-ben a szépvízi plébánossal, Timár Sándorral, akit viselkedése miatt felfüggesztett. Ezért egyik látogatása alkalmával fellázadtak ellene. A reformátusok is nagy tisztelettel voltak Márton Áron iránt. Etéd községben járt egy alkalommal, ahol túlnyomórészt reformátusok laktak. Megérkezése után az egyháztanács lelkészük vezetésével ünnepi öltözetben felvonult a katolikus plébánia udvarán és köszöntötte a püspököt. Mivel a katolikusok nem tudták a püspök utazását biztosítani, másnap a református presbitérium szekeret és lovakat ajánlott fel, s Márton püspök úgy vonult át a szomszéd községbe tavaszán Felcsíkon volt Márton áron bérmaúton. A gyimesi hívek egy fehér lovat ajándékoztak neki, s Márton püspök fiatal férfiak vezetésével lóháton vonult be Csíksomlyóra. Ezt az állami hatóság filmre vette, s úgy vélik egyesek, hogy a film még ma is megvan az állam levéltárában. A bérmaút alatt több ízben hatósági szervek tûntek fel, de a papok és a hívek olyan sorfalat álltak a püspök mellett, hogy senki sem tudott a közelébe kerülni. A csíksomlyói búcsú után Márton Áron, régi szokás szerint, részt vett a székelyudvarhelyi úrnapi körmenetben. Mielõtt tovább indult volna, a helybeli postáról üzenték bizalmasan, hogy sokfelõl érdeklõdtek telefonon Márton püspök indulásának idõpontja és az útirány felõl. Közben az akkori sofõr, egy Sztojka nevezetû autós megtudta, hogy az állami szervek tervbe vették Márton Áron letartóztatását Székelyudvarhely és Segesvár között. Ezért úgy határozott, hogy mezei és hegyi utakon viszi haza Gyulafehérvárra a püspököt. Márton Áron bele is egyezett, s mire a hatósági szervek észbekaptak, a püspök már otthon volt. Késõbb a sofõrnek ezért nehézségei támadtak. A püspöki palotát ezután állandó megfigyelés alatt tartották. A szenvedés idõszaka Szent hivatalunkkal járó kötelességek teljesítésétõl nem riaszthat vissza sem börtön, sem emberi tekintetek. Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsõség Márton püspök nem szûnt meg harcolni az igazságért. Mivel tiltakozó leveleivel nem tudott célt érni, ezért eldöntötte: személyesen keresi fel Bukarestben a miniszterelnököt június 21-én, a püspöki iroda akkori helyettesével, Ferenc Benjáminnal együtt taxit rendeltek, hogy elvitessék magukat Tövisre, a vasútállomásra, ahonnan vonattal akartak tovább utazni Bukarestbe. Az isteni Gondviselés megsejtette Márton Áronnal, hogy igen hosszú lesz számára ez az út, s olvasva az idõk jeleibõl, számolt azzal, hogy le fogják tartóztatni. Mielõtt elindult, ordináriusokat nevezett ki. Már az indulás gyanút ébresztett Márton püspökben, amint ezt kiszabadulása után elmondta. Nem a megszokott zsidó sofõr jött ugyanis érte. Amint késõbb kiderült, õ nem vállalta a hatóságokkal történt összejátszást a püspök elfogatásában; tudniillik mindig hálás volt azért, hogy Márton Áron üldöztetésük idején nyíltan melléjük állt. Így a hatóságok mást bíztak meg ezzel a feladattal. Márton Áron a gyanús körülmények ellenére kocsiba szállt. Félúton a sofõr megállt, s motorhibát színlelt. Röviddel ezután éppen arra jött egy másik autó, civilruhás rendõrökkel. Ezek készségesen felajánlották autójukat a püspöknek. Márton Áron engedelmesen átült a másik kocsiba. Miután elindultak, a hatósági személyek felmutatták igazolványukat, s kijelentették, hogy parancsuk van letartóztatására. Szemét bekötötték és figyelmeztették, hogy nem kérdezhet semmit, kérdéseket csakis nekik van joguk feltenni. Amikor az autó megállt, kiszálltak valamennyien, majd levették szemérõl a kendõt. Az épületekrõl, a tornyokról és a zárt udvarról Márton püspök könnyen ráismert Nagyszebenre. Egy zárt helyiségben gúnyos megjegyzések közepette vallatni kezdték, de ahogy ezt késõbb maga is mesélte, testileg nem bántalmazták. Márton Áron letartóztatásának feltételezhetõen több oka volt. Az egyik az egyházért és a magyarságért történõ nyílt kiállása. A letartóztatás másik konkrét oka az volt, hogy 1949 februárjában visszautasította az államsegélyt. Az állam ugyanis takarékosságra hivatkozva elbocsátotta a tisztviselõk egyharmadát. Ennek értelmében megkövetelték Márton püspöktõl is, hogy bocsássa el a papság egy részét. Õ erre természetesen nem volt hajlandó, s kijelentette, hogy inkább lemond az államsegélyrõl, de nem korlátozza papjai létszámát. Az államnak továbbá az sem tetszett, hogy körlevélben felszólalt a görög katolikusokkal történt kényszer-unió ellen. Annak ellenére, hogy a görög katolikusok erõszakos beolvasztása a román orthodox egyházba már megtörtént, Márton Áron követte a Szentszék utasításait. Írásban kifejtette, hogy számára a romániai római katolikus egyház két részbõl áll: a latin szertartású római katolikusokból és a bizánci szertartású görög katolikusokból. Egy másik oknak mondható Márton püspöknek az az intézkedése, amellyel felfüggesztette a katolikus státust, megtiltotta papjainak és híveinek a részvételt a párt által összehívott gyûlésen. Ezen kívül Márton Áron szembeszegült valamennyi egyházellenes törvénnyel, mert azok veszélyeztették az egyház és egyházi intézmények létét és funkcióját. Tudomásul vette ugyan, hogy az állam az öt egyházmegye közül (Gyulafehérvár, Temesvár, Szatmár, Iasi és Nagyvárad) csak a gyulafehérvári és iasi püspökségek mûködését engedélyezte, de valójában sohasem tartotta jogerõsnek ezt a rendeletet. Amikor köztudomásra jutott, hogy Márton püspök kísérõjével együtt nem érkezett meg Bukarestbe, sõt Gyulafehérvárra sem tért vissza, nagy lett a felháborodás és az elkeseredés. Annál inkább, mert készültek az egyházmegyében Márton püspök 25 éves papi jubileumának megünneplésére. Az akkori általános helynök, dr. Boga Alajos június 30-án román nyelven a következõ levéllel fordult Stanciu Stoian miniszterhez: Excellenciás Uram, tisztelettel szeretném az Ön tudomására adni, hogy méltóságos püspök Úr, Márton Áron, folyó év június 21-én de. 11 órakor elhagyta rezidenciáját azzal a szándékkal, hogy beszélgetést folytasson Excellenciáddal igen fontos egyházi ügyekben. Elutazásakor közölte velünk, hogy június 28-ig vissza fog térni. Az említett dátumig sajnos nem érkezett meg. Személyével kapcsolatban riasztó hírek terjedtek el a plébáni- Átalvetõ

16 EKOSZ - EMTE História 45 ák és a papok körében. Nagyon kérem ezért az igen tisztelt Miniszter Urat, szíveskedjék bennünket errõl az esetrõl felvilágosítani, hogy megnyugodhassunk. Fogadja mély hódolatunkat: Gyulafehérvár, június 30. Dr. Boga Alajos általános helynök A levélre válasz soha nem érkezett. Márton Áron elfogatásának híre elment Rómába is, és a vatikáni napilap, az Osservatore Romano július 1-én így írt a történtekrõl: Nem hihetõ, hogy az erõszakosság új volt számára. A kormány szándéka, a diadalmas napok során elszenvedett kudarcok miatt, túlságosan is világos volt. Egyszerûen csak fel kell idézni június elsõ felének napjait, amikor Márton Áron diadalmas útja lefolyt, valamint a román sajtó féktelen támadásait, amelyekkel a kiváló fõpap személyét besározni akarták. Nem gondolták, hogy ezzel még csak fokozódik a hívekben a fõpásztoruk iránti szeretet, és Péter székéhez, a Szentatyához való ragaszkodás Márton Áront 25 éves jubileumára XII. Piusz pápa kinevezte címzetes érsekké. A körülményeket tekintve ésszerûbbnek tartották, hogy ezt se Gyulafehérvárott, se másutt ne tegyék közzé. A rákövetkezõ évben azonban, már mint érsek szerepelt a pápai évkönyvben, s ennek alapján több levél érkezett a püspöki irodába ilyen címzéssel. Márton Áron minderrõl akkor már semmit sem tudott. Elõször vizsgálati fogságba került, ami kb. három évig tartott. Ez alatt az idõ alatt többször vitték át egyik börtönbõl a másikba. Az volt a gyakorlat, hogy a letartóztatottakat idegileg kikészítették: elõvezették, kihallgatták, majd újra elküldték õket, utána napokig nem történt semmi. Arról beszéltek, hogy három évig a pitesti, a nagyenyedi és a máramarosszigeti börtönökben sínylõdött. A bukaresti katonai törvényszék július 13-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Márton Áron - kiszabadulása után - nem nagyon beszélt senkinek a börtönévekrõl. Kortársak, ill. börtöntársak elbeszélései alapján fennmaradt azonban errõl néhány részlet. N. N görög katolikus püspök a következõket mondta el: Márton Áron püspökkel három évet laktam egy cellában olyan körülmények között, amelyet csak mi ismertünk, akik ott együtt voltunk. 13-an voltunk: 6 püspök és 7 pap. A börtönben szokásos fizikai munkát a püspöki brigád végezte. Néha 17 órát is dolgoztunk naponta: sepertük és mostuk a börtön folyosóit, takarítottuk a WC-ket, fát vágtunk, szenet hordtunk, lepakoltuk az érkezett élelmet, majd raktárra szállítottuk, krumplit pucoltunk, s vizet húztunk az egész börtön ellátására... Márton Áron életfelfogásáról, lelki életérõl a börtön falai között a következõket vallotta N. N. püspök: Felvetõdött a kérdés, tartsunk-e a cellában közös imaórát, mert gyakran rendkívüli munkára visznek bennünket. Márton Áron azon a véleményen volt, hogy a közös ima nagyon fontos. A munka ideje alatt Márton Áron püspök rendszerint folytatta imádságait. Azon is gondolkoztunk, tartsunk-e a nagy ünnepek elõtt lelkigyakorlatot? A börtönõrök ugyanis ezt nem szerették. Márton püspöknek az volt a véleménye, hogy erre szükség van, még akkor is, ha megbüntetnek érte, vagy többször félbe kell szakítani. Amikor a börtönõrök nagyon durván bántak velünk, többen azt javasolták, tegyük le a munkát. Márton Áronnak az volt a véleménye, ne hamarkodjunk el semmit. Várjunk türelemmel, hátha javul a helyzet. Neki volt igaza, mert ügyünk sztrájk nélkül is szeptember megoldódott. Számunkra természetes volt, hogy Márton Áron minden szabad percében imádkozott. A rózsafüzér állandóan a kezében volt vagy más imát mondott. Istenbe vetett mély bizalmát többször megtapasztaltuk. Egyik szobatársunk elkeseredett pillanatában úgy vélekedett, hogy helyzetünk azért nem javul, mert Isten neheztel ránk és nagyon meg akar büntetni bennünket. Fogolytársunknak Márton Áron ezt felelte: Nem, Isten nem haragudott meg ránk. Isten szeret bennünket. Mindaz, ami velünk történik, magasztos jele azon isteni szeretetének, amelyre ha méltóvá tesszük magunkat, áldani fogjuk õt egy egész örökkévalóságon át. Késõbb átvitték Márton Áront egy másik börtönbe, Máramarosszigetre, ahol egy kivégzõ tábor is volt. Ez a börtön hírhedt volt szigorúsága miatt. Itt már civilekkel volt bezárva. A feljegyzések szerint testi bántódás nem érte, ellenben sokat gúnyolták; alacsonyabb rangú börtönõrök szemtelenül beszéltek vele, gyakran provokálták, sõt fenyegetõztek is. Márton püspök utolsó börtöni állomása Bukarestben volt a belügyminisztérium földalatti börtönében, õt a második alsószinten helyezték el. Márton Áron itt is zúgolódás nélkül, csendben viselte sorsát, s nem fogadott el fogolytársaitól semmi kedvezményt, semmi elõnyt. Megérkezéskor íratlan törvény volt a cellában, hogy az új fogoly kapja a legrosszabb fekvõhelyet. A már hosszabb idõ óta ott lévõk, többségükben románok, tudva, hogy püspökrõl van szó, kivételt akartak vele tenni. õ azonban ezt visszautasította, s a legrosszabbnak tekintett - ürülékes vödör melletti - helyet foglalta el. Mivel a rabokat gyakran vitték egyik börtönbõl a másikba, természetes volt, hogy a román rabok is tovább adták Márton püspök jóhírét. Többek szerint így tudódott ki, hogy Márton Áron mégsem halt meg. Tehát Márton Áron halálának híre, amelyrõl Szalay Jeromos beszámolt, valótlan híradásra vezethetõ vissza. Márton Áron helyzete idõvel valamennyire javult. Groza miniszterelnök pozíciójának erõsödésével közbe tudott járni, hogy enyhítsenek Márton püspök börtöni körülményein. Ennek következtében a bukaresti fogházból áthelyezték Bukarest külvárosában egy volt bojár villájába, ahol ugyan állandó õrizet és megfigyelés alatt tartották, de a zárkában más nem lakott. Kontaktusa másokkal csak akkor volt, amikor egy ablakon beadták neki az ételt. Egyesek úgy vélik, hogy jöttek hozzá néha látogatók, mások viszont ezt teljesen kizártnak tartják. Tény azonban, hogy sorsa könnyebbre fordult. Ezt bizonyítja az is, hogy az ötödik fogsági év után visszakapta imakönyvét, a breviáriumot, s emellett foglalkozhatott szellemi dolgokkal is. Ismert volt, hogy Faragó Ferenc, gyulafehérvári kanonok többször járt Márton Áron érdekében Groza miniszterelnöknél. Grozáról az volt néhány egyházi személy véleménye, hogy kedveli a magyarokat, s Márton püspökön keresztül a papokat is. Groza tanult Budapesten is, volt tehát magyar mûveltsége. Apja pedig görögkeleti pap volt. Kiszabadulása után Márton püspök is beszélt arról, hogy Groza több alkalommal meglátogatta õt a börtönben, és a külvárosi villában ben a román kormány is mérlegelte Márton Áron helyzetét, esetleges szabadon bocsátását. Ennek azonban, az lett volna a feltétele, hogy Márton püspöknek szakítania kellett volna Rómával, s így létrehoztak volna egy román nemzeti egyházat. Õ természetesen erre nem volt hajlandó. Azt sem vállalta, hogy kegyelmi kérvényt írjon a rendszernek. Tudta, hogy elfogatása igazságtalanul történt és elítélése sem volt jogos. Mindig az volt válasza, ha tudják, hogy ártatlan és szabadon akarják bocsátani, akkor tekintsenek el minden alaptalan vádtól október 28-án volt Müller evangélikus püspök hetvenedik születésnapja. Az ünnepségen részt vett a hatóság és a felekezetek képviselõi is, katolikus részrõl Boga Alajos helynök és egy másik paptársa. Az agapé alatti beszélgetés közben tudomásukra jutott, hogy Müller, a marosvásárhelyi református püspök és Kiss E. unitárius püspök október 3-án Groza miniszterelnöknél jártak. A tõle kapott információ alapján Márton Áront rövidesen szabadon fogják bocsátani. Ez néhány hónappal késõbb így is történt február 2-án, Gyertyaszentelõ Boldogasszony ünnepén Márton püspök szabadlábra került. Szabadulás után a bukaresti érsekségen egy hónapot tartózkodott. Ez alatt az idõ alatt már fogadhatott vendégeket is. Gyulafehérvárról felkereste õt Adorján K. és Kovács B. a püspöki irodából, s tájékoztatták az egyházmegye helyzetérõl. Márton Áronnak azért kellett az érsekségen maradnia, hogy megerõsödjön egy kicsit. Az állam ugyanis nem akarta, hogy megviselt állapotban lépjen a nyilvánosság elé. (Folytatás a következõ lapszámunkban!)

17 46 História EKOSZ - EMTE Szekeres Lukács Sándor Mátyás király és a székelyek Hunyadi Mátyást január 24-én a Duna jegén összegyûlt fõnyi nemesség eget verõ lelkesedéssel választotta meg és kiáltotta ki Magyarország királyává. Hunyadi Mátyás idejében a Magyar Királyság Európa egyik legjelentõsebb gazdasági, katonai és kulturális nagyhatalma volt, egyedül e nagyhatalom tudott gátat vetni a Török Birodalom terjeszkedésének. Hunyadi Mátyás rátermettségére jellemzõ, hogy már 14 éves korára Európa egyik legjobb bajvívó lovagja lett, de a katonai rátermettsége mellett ki kell emelni szinte páratlan szellemi tehetségét, hiszen Európa szinte összes nyelvét ismerte és használni tudta. Magas fokú kulturáltsága fizikai erõvel, bátorsággal és igazságossággal párosult. Ezért is tekintik a székelyek, mint ahogy a magyarok többsége is Mátyás királyt igazi nagy formátumú királyuknak, akire már életében, de halálát követõen is mindig felnéztek. Sajnos egyes magyarul író történészeink közül is jó néhányan folyamatosan fanyalognak, ha kiemelkedõ személyiségeinkrõl vagy a magyarság történelmi szerepérõl, ne adj Isten kimagasló érdemeirõl szól valaki. Folyamatosan igyekeznek kisebbíteni a magyarság Európában betöltött szerepét, mint ahogy a Magyarország határait évszázadokon keresztül védõ székelyekét is. Még az általam nagyra becsült székely történészek közül is akad olyan, aki megkérdõjelezi azt a számadatot, hogy Hunyadi Mátyás idejében székely katona harcolt a magyar király oldalán. Ami még érdekesebb, hogy az idegen zsoldosok számát ezek a történészek soha nem kérdõjelezik meg. A magyarságot lekicsinylõ, magyarul író történészeink eszmefuttásait az idegen történészek is nagy elõszeretettel veszik át, s nagyon ritka az, aki tárgyilagosan közelít történelmünkhöz. A ritka kivételek közül feltétlenül meg kell említeni Nathalie Kálnoky magyarul 2007-ben megjelent mûvét, melynek címe: A nemes székely nemzet konstítúciói és privilégiumai. A francia jogásznõ székely történelemmel kapcsolatos hozzáállása érthetõ, hiszen a férje Kálnoky Farkas, híres székely család sarja, kiknek felmenõi következetesen harcoltak a magyarság függetlenségéért. A Habsburg abszolutizmus magyarellenes, elnyomó politikájának egyeneságú örökösei a kommunista idõszak történészei, akik annyira jól beágyazták magukat a tankönyvkiadásba is és ezáltal a közvélemény-formálásba, hogy több évvel a rendszerváltás után is sajnos az általuk írt könyvekbõl kell tanuljanak a magyar fiatalok. A kommunista idõszak történészei, amikor elhallgatják a székelyek történelmével kapcsolatos ismereteket, ezzel egy idõben mindig igyekeznek kisebbíteni a magyarság szerepét is. Ezek közül a könyvek közül megemlíthetem a Walter Mária által írt és elõször 1987-ben a középiskolák II. osztálya számára kiadott tankönyvet, melyet a nemzeti tankönyvkiadó 1994-ben újra kiad. E tankönyv 127. oldalán Mátyás király híres fekete seregérõl ezt lehet olvasni: A sereg magvát cseh, német és lengyel zsoldosok alkották. Természetesen találunk benne magyarokat és a törökök elõl menekülõ délszlávokat, románokat is. A zsoldosok száma háború idején 8 ezer gyalogosra és 20 ezer lovasra emelkedett. Szegény gyerekeink és szegény magyarok! Hogyan tudott volna Mátyás király mindössze 28 ezer katonával egyszerre több irányban is sikeres háborút megvívni? Bizonyára Walter Mária és a könyvét elbíráló híres történészcsapat is olvashatta Julier Ferenc Magyar hadvezérek címû könyvét, hiszen már 1930-ban kiadták, mégis mintha nem ismernék Julier kutatásainak eredményeit, vagy ha ismerik, nem akarják, hogy a magyar fiatalok is megismerjék. Hiszen Julier Ferenc Mátyás király hadseregérõl az alábbiakat írta: Mátyás hadainak erejérõl meglehetõsen pontos adataink vannak. Tudjuk például, hogy 1464-ben zsoldosokban 5000 gyalogost és 2000 lovast állított ki, míg ugyanekkor a magyar zászlósurak a hadsereghez lovast szolgáltattak. Velence követének 1479-ben kormányához írt jelentése a magyar hadsereg hatalmas növekedésérõl számol be. Sebastiano Baduario velencei követ Budáról írt jelentését annál inkább el kell fogadni, hiszen a velencei állam a Magyar királysággal ellenséges viszonyban volt abban az idõben, ezért az ellenségrõl általában igyekeztek pontos adatokhoz jutni minden korban. A velencei követ tájékoztatása szerint Mátyásnak a török ellen alkalmazható hada fõre rúgott. Ez a hatalmas sereg szárazföldi és vízi haderõre tagozódott. Az elõbbinek létszáma fõ volt, ebbõl a fekete sereg cseh, morva és sziléziai zsoldosa fõ, magyar és székely zsoldos fõ (éspedig magyar nehéz lovas, könnyû székely lovas lándzsával, pajzzsal és kézi íjjal -, 4000 nehéz magyarés könnyû székely gyalogos), bandérium fõ és fõnyi havasalföldi és moldvai hûbéres had. Az utóbbiak nélkül tehát a magyar hadsereg több mint fõt, túlnyomórészt zsoldost tett ki. (Julier Fernc: Magyar Hadvezérek, Aqua Kiadó,Bp., 1990, elõször 1930, 100 old.) Az elsõ kérdés mindjárt az, hogy a waltermáriák, ha olvasták Julier Ferenc könyvét, miért nem cáfolják annak adatait. Ha hallgatnak róla, az adatok bizonyára valós tényeken alapulnak. Talány azonban, hogy honnan veszik Mátyás seregének fõt számláló adatát, hiszen csak a magyarok és székelyek száma fõ, melybõl zsoldos és a nemesi lovas bandérium. Természetesen a waltermáriák számára a fekete sereg magvát a cseh, német és lengyel zsoldosok alkották, azt a tényt, hogy az elõbbiek számánál csak a székelyek is jóval többen voltak a seregében, szinte kötelezõ módon el kell hallgatni. Aszékelyek jelenlétérõl még csak említés sincs a tankönyvben, hiszen a székely katona jelenléte valamiért zavarja a nemzeti tudatot elferdítõ nevelõket, míg a Julier adatai szerinti, a hadiflottával együttmûködõ 5000 rác természetesen szerepel a tankönyvben, és természetesen korszerû szocialista szóhasználattal délszláv néven. Magyarország több, mint 500 éven keresztül Európa nagyhatalma volt, de ezt a tényt is valamilyen megmagyarázhatatlan okból a magukat magyar történészeknek hirdetõk és ezt elhitetõk még mindig elhallgatják, ezért is igyekeznek Mátyás királlyal kapcsolatos adatokat is szelektíven értelmezni. Pedig még a Mohácsi vész utáni Európában is tudták, milyen jelentõs szerepet töltött be a magyarság. Elég csak Martinus Zeiler A magyar királyság leírása c.,1664-ben kiadott könyvébõl érdemes egy-két mondatot idézni: A magyar királyság a régi idõkben igen nagy kiterjedésû volt, a Fekete-tengertõl Ausztriáig, Lengyelországtól az Adria-tengerig terjedt, és több királyságot tartott uralma alatt. A többi királyságról és fejedelemségrõl ezúttal nem beszélve, példaként a szomszédos magyar királyság szolgálhat, amely hajdan oly nagy, hatalmas és erõs volt, hogy más népek megrémültek tõle, s kevés hozzá hasonló volt a nap alatt. (Martinus Zeiler: A magyar királyság leírása, Babits Kiadó, Szekszárd, 1997, 10. és 14. old.) Hogy tisztelettel emlékezhessünk Mátyás királyra és többet tudhassunk meg a nagy király és a székelyek kapcsolatáról, érdemes át- Átalvetõ

18 EKOSZ - EMTE História 47 tekinteni azokat az okleveleket is, melyek 1458 és 1490 közötti idõszakból fennmaradtak. A Székely Oklevéltárban vizsgálódva Mátyás király trónra-lépését követõen alig egy évvel már találunk igazságosságra és székelyeket nagyrabecsülõ intézkedésekre utaló okleveleket. Mátyás király erdélyi fõkapitánya, Vingárdi Geréb János június 22-én Udvarhelyszék kapitányának és székbírájának a Pálfalva és Váraljafalu falvak között folyt perekben a király nevében és személyében a legszigorúbban rendelkezve ismét megparancsolja, hogy e levél elolvasása után tüstént szálljanak ki az említett falvakba embereikkel, Nyújtódi Jánossal és Galambfalvi Andrással, ahol is mindkét fél igazságát megvizsgálva hozzanak igazságos ítéletet. Alig telik el egy hét, és június 29-én Nyújtódi János és Galambfalvi András már válaszol is Vingárdi Geréb Jánosnak, melyben leírják, hogy a helyszínen törvényszéket tartottak és igazságot szolgáltattak a pálfalviak és váraljafalvaiak között. (Sz.O., I., ) Udvarhelyszék nyugati szélén, a Sóvidéktõl délre fekvõ Pálfalva (ma Székelypálfalva) és Váraljafalu (ma Firtosváralja) közötti peres ügyön kívül már 1459-ben egy nagyon fontos oklevélre lelünk. Az évi oklevélben Lábatlani János, székely és temesi ispán tudatja mindenkivel, akit illet, hogy midõn mi a felséges fejedelem, Mátyás úr, Isten kegyelmébõl Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya, a mi természetes urunk különleges megbízásából ezekre a részekre állíttattunk, parancsoló hangvételû levelet kaptunk õfelségétõl, hogy Szentmiklósváraszéknek Sepsi Szentgyörgyszéke széktõl való elkülönítése ügyében a két székhez tartozó székelyek között támadt és indított pert vizsgáljuk felül, és azt a két fél között a jog rendjét megtartva zárjuk le és a kellõ véggel fejezzük be. (Sz.O., I., ) Miután e királyi levélnek a tartalmát mindenki megismerte, ( ) az erdélyi részek nemességének, a székelyeknek és a szászoknak Medgyes mezõvárosában ( ) általános gyûlésére halasztottuk, hogy ott mi és az összes nemes, székely és szász ez ügyben bölcs végzést és végsõ ítéletet hozzunk. ( ) Mátyás úr már említett új jóváhagyó okleveleibõl világosan kitûnik, hogy a már említett Szentmiklósváraszék sohasem tartozott Sepsiszékhez, és soha nem volt annak joghatósága alá vetve, hanem egyedül saját szabadságával élt, és semmiképpen nem kell a mondott széknek engedelmeskednie. Így mi a mondott általános gyûlésen jelen lévõ összes országlakossal, tudniillik a nemesekkel, a három nem székelyeivel és a szászokkal együtt oly módon ítélkeztünk és törvénykeztünk, hogy Szentmiklósváraszéket a mondott Sepsiszék semmiképpen nem kebelezheti be, semmiféle joggal nem vetheti alá, hanem az saját szabadságában, amellyel rendelkezik, maradjon meg, mégpedig úgy, hogy ha bárki mostantól a jövõben a Szentmiklósváraszékhez tartozók közül törvénytelenül a mondott Sepsiszékhez akarna tartozni és annak engedelmeskedni, az ilyen minden vagyonának és fejének elvesztésével bûnhõdjék a jelen oklevél erejénél fogva. (Sz.O., I., ) A székely önkormányzatiság igen korai megjelenését láthatjuk ebben az oklevélben, amikor a szeptember székelyek az igazgatási szintek megszervezésekor arra törekednek, hogy a döntések minél közelebb kerülhessenek a lakossághoz. A sokat hangoztatott Európa Uniós alapelvek kidolgozói bizony tanulhatnának a középköri székelység hagyatékából, a természetes regionalizmus a Székelyföldön ugyanis már akkor megjelent, amikor Magyarországtól nyugatra a monarchista abszolutizmus javában virágzott és szó sem lehetett arról, hogy egy közösség saját ügyeiben saját maga dönthessen. Mátyás király, - az õt megelõzõ magyar királyokhoz hasonlóan - a székelyeket az ispánok útján igazgatta. Rozgonyi Osvát és Losonci László székely ispánok október 13-án örökség tárgyát képezõ malom ügyében intézkedtek. A malmokról azt kell tudni, hogy azok az irtványföldekhez hasonlóan a magántulajdon, illetve a magánbirtok legkorábbi megjelenési formáját jelentették Székelyföldön. A székelyek között maradt fenn a legkésõbbi idõkig a közösségi tulajdonforma. Sõt még a XXI. század elején is jelentõs legelõ- és erdõ közbirtokosságok vannak, ahol minden adott közösséghez tartozó székely résztulajdonnal rendelkezik, s amelyet idegennek nem adhat el, csak egy konkrét faluközösséghez tartozó más székelynek. A Szászkézd mezõvárosában tartott törvénykezõ gyûlésnek az is az érdekessége, hogy a közelgõ tizenegyezer szûz ünnepe elõtti legközelebbi csütörtökön, tudniillik törvénykezési napon, huszonötödmagával, mind igaz székelyfiakkal, harangzúgás ideje alatt Székelyvásárhely mezõvárosában e célból kiküldött emberünk színe elõtt esküt tenni köteles. (Sz.O., I, ). Mátyás király az december 9-i, Medgyesen keltezett oklevelében a Kászonszékhez tartozó székelyek panaszát megvizsgálva megengedte, hogy a kászonszéki székelyek maguk közül szabadon választhassanak hadnagyot és bírót, és hogy õk a már mondott Zsigmond császár úr által egykor engedélyezett régi szabadságaikat élvezzék és azokkal éljenek, maguk közül hadnagyot és bírót választhassanak, és saját székkel rendelkezhessenek. A miklósvárszékiekhez hasonlóan a kászonszékiek is saját önálló közigazgatási egységgel szerettek volna rendelkezni, melyet Mátyás király jóváhagyott. Késõbb ezek a székek hol úgy szerepelnek, mint székek, máskor pedig, mint fi-, vagy fiúszékek.(sz.o., I., ) Mátyás király idejébõl származik az egyik legfontosabb hadi szabályzat, melyet úgy is ismernek, mint a három erdélyi nemzet hadi szabályzatát. Az erdélyi hadsereg Budán megtartott hadiszemléjének alkalmával Mátyás király április 23-án szentesíteti az erdélyiekre vonatkozó hadiszabályzatot, mely késõbb több évszázadon keresztül szabályozta az erdélyi nemzet, a magyar nemesség, a székelyek és szászok együttmûködését, illetve a magyar haza védelmével szembeni kötelezettségét. Ebbõl a szabályzatból érdemes néhány mondat erejéig ismertetni a székelyek hadkötelezettségét: X. A székelyek, régi szokásuknak megfelelõen haderejük kétharmad részét kötelesek általános felkelés esetén elküldeni a harmadik részt minden eshetõségre készen otthon hagyva. A hadfelkelésre való összehívásuk vagy vérbe mártott karddal vagy székely ispánjuk vagy amennyiben személye az ispánéval megegyezik - a vajda úr levelével történjen. Amikor azonban a szükség váratlan fölkelést kíván, valamennyi szék kapitánya dobokkal és száldobokkal és a Tûzhalomnak nevezett meghatározandó helyeken levõ farakások meggyújtása révén ejtse meg az összehívást, aki pedig erre nem jön el, a fejét veszítse. XI. Nehogy azonban a mozgósítás során vagy háború esetén hiány támadjon, az egyes székek kapitányai kötelesek békeidõben - mégpedig nem nagyon ritkán - a fegyverek és az egyéb fölszerelés megvizsgálását elvégezni, amit ha elhanyagolnának vagy a [ ] parancsnak nem engedelmeskednének, ki-ki megbûnhõdjék. (Sz.O., I., 198.) Az õsi székely harcmodor írásban való fennmaradása azért is rendkívül fontos, mert a székelyek jogszokásaiból és harcra vonatkozó leírásaikból következtethetünk a Szent István elõtti magyarok általános jog- és harci szokásaira. Kolozsmonostoron július 19-én öntik formába azt az oklevelet, mely az aranyosszéki székelyek és a torockói nemesek közötti határvitában egyezség formájában véglegesítik a két terület közötti határt. E latin nyelvû oklevélben érdemes felfigyelni a szép magyar földrajzi megnevezésekre: Aranyos folyó, Apátörvénye, Kõszirt, Csúp, Él, Patak nevû patak, Fejéragyagosköves, Kapus nevû vár, Várköve hegy és Torockó városa. (Sz.O., I., ) (Folytatás a következõ lapszámunkban!)

19 48 História EKOSZ - EMTE Gerendás Lajos Kisebbségi lét Erdélyben (Folytatás elõzõ lapszámunkból) október 8. A BBC esti Panorama c. mûsorában beszámolt arról, hogy éles lõszerrel lõnek a román-magyar határon december 17. Megalakult az Erdélyi Szövetség Budapesten menekült érkezett Romániából Magyarországra január. A benzin-fejadag 14 liter/autó/hó, kenyérbõl 30 dkg/fõ/nap, vajból 10 dkg/fõ/hónap. A falurombolás áldozatául esett házakért max lejes kárpótlás adható. (Egy 1300-as Dacia lejbe került. G. L.) A Manescu-vezette hatok nyílt levele Ceausescuhoz január 19. Magyar-román Baráti Kör alakult Pécsen március 9. Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága elítélõ nyilatkozata az Emberi jogok helyzete Romániában c. határozatról. Mellette 21 ország szavazott, ellene 7 ország, tartózkodott 10 ország, nem vett részt 5 ország. Az ENSZ-hez tiltakozó levél érkezett a romániai állapotok miatt július 18. Székelyudvarhely román neve hivatalosan csak Odorheiu augusztus 3. Románia ideiglenesen hazarendelte nagykövetét Budapestrõl, tiltakozásképpen, mert a Magyar Televízióban interjú készült a volt román királlyal, Mihállyal, aki román nyelven szólt Románia lakosságához. Ez az interjú július 31-én ment adásban. (vázlatos számbavétel) szeptember 23.-án a Scinteia c. pártlap október 1.-tõl megígérte a lakosság ellátásának javítását. a nemtörõdömség vagy felületesség ugyanolyan veszélyes, mint az árulás október 2. A Kolozsváron megjelenõ Igazság cikkébõl: Romániában az államtitkok megõrzésére vonatkozó elõírások betartása egyet jelent a haza, a nép vívmányai iránti hûséggel. Az államtitkok megõrzésére vonatkozó normák betartásában tanúsított október 4. A Hágai Nemzetközi Bíróság megkezdte a meghallgatást Dumitru Mazilu ügyében, akit a tárgyalásra sem engedtek el a hatóságok október 19. Így írt a Scinteia: A különbözõ kereskedelmi és élelmezési egységekben és piacokon fogyatékosságok vannak, ami miatt rosszabbá vált az ellátás, és ez a lakosság részérõl elégedetlenséget váltott ki novemberében leváltották a Hargita Megyei Kulturális és Nevelési Tanács magyar elnökét november 19. A másnap kezdõdõ pártkongresszus miatt a határt gyakorlatilag lezárták november 25. A pártkongresszus véget ért Ideje alatt milicista, munkásõr, katona járõrök cirkáltak a fõvárosban. A kongresszust hármas gyûrû védte december 15. A temesvári forradalom elsõ napja. Vége A fenti, utolsó rész közlésével Gerendás Lajosnak az erdélyi magyar kisebbségi létet kronológikus rendbe foglaló anyagának végére értünk. A szerzõ viszont gondoskodott a folytatásról, más, nem kevésbé érdekes témában. Az alábbiakban elkezdjük ennek közlését. Gerendás Lajos rendezni végre közös dolgainkat" Trianon elõzményei és következményei Az országhoz: Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá vagy bohóccá válik. Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi vagy vélt erényeit hangoztatják, s a kíméletlen bírálatot tûrni nem akarják. A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az ítélõképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az a kívülrõl jövõ veszedelem, végdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne. (Weöres Sándor) Az az állam, amely nem képes különbözõ fajok követelését kielégíteni, maga fölött mond ítéletet: az az állam, amely azon igyekszik, hogy semlegesítse, magába olvassza, vagy elûzze õket, saját életerejének forrását pusztítja: az az állam, mely nem fogadja be õket, az önkormányzat legfontosabb feltételétõl fossza meg magát. A nacionalizmus elmélete ezért történelmi visszalépésnek tekinthetõ. (Lord Acton) A XX. század legnagyobb ostobasága az Osztrák-Magyar Monarchia feloszlatása volt. (Duff Cooper angol külügyminiszter-helyettes) Le kell vonni a tanulságot, szembe kell néznünk a kérlelhetetlenül rideg valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk Kronológia és olvasókönyv. élni, tehát dolgozni fogunk Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. (Kós Károly) Versailles egy francia kisváros, amely Párizstól délnyugati irányban 21 kilométerre található. Hírét-nevét annak a lenyûgözõ kastélynak köszönheti, amely a városka központjában magasodik. A palotát XIV. Lajos építtette a XVII. század utolsó harmadában és a XVIII. század elején Alig van építészeti alkotás, amely jobban kifejezné építtetõjének személyiségét. Az épület hatalmas, különleges, hivalkodó és pompázatos, mint maga a Napkirály volt. Méreteire jellemzõ, hogy a királyi család tagjain kívül 3-4 ezer udvaronc és szolga is szállásra lelhetett benne. Legismertebb terme a 73 méter hosszú tükörterem, ahol a legnagyobb fogadásokat tartották, és ahol 1871-ben a német császárság megalapítását kihirdették. A kastély másik ékessége a 115 hektáros területen elhelyezkedõ parkok, ligetek, mesterséges tavak, szökõkutak és pavilonok együttese. E hatalmas kastélykert hátsó fertályán, a kastélytól mintegy perces gyalogútra helyezkedik el az a kisebb palota, ahol június 4-én a magyar békeszerzõdést aláírták. Ez is a XVII. század végén, pontosabban 1670 és 1687 között épült. Eredetileg az uralkodó nyári pihenõhelyeként szolgált, ám õ rövidesen kedvesének, és késõbbi feleségének, Madame de Maintenonnak ajándékozta. Hivatalos neve Grand Trianon, vagyis Nagy Trianon, de rózsaszín márványból készült oszlopai és külsõ burkolata miatt Márvány-Trianonnak is nevezik. Az épületet a francia forradalom alatt feldúlták. I. Napóleon állíttatta helyre tól kisebb állami fogadások színhelyéül szolgált. E palotától mintegy 500 méterre található egy másik díszes, ám jóval kisebb, villaszerû épület: Petit Trianon, vagyis Kis Trianon. A magyar békeszerzõdésnek azonban ehhez - számos kézikönyvünk állítása ellenére - semmi köze sincs. Elõszó A reális Trianon-kép kialakításához nélkülözhetetlen, hogy hangsúlyozzuk: Magyarország háborús veresége nem úgy következett be, hogy ellenfelei területét megszállták. A háború végén a történelmi Magyarország határain belül semmilyen ellenséges katonai erõ nem állomásozott. A békekonferenciára elõterjesztett egyik magyar helyzetelemzésben ezt olvashatjuk: Magyarország, eltérõen Ausztriától, nem magától bomlott fel. Magyarországon semmi ilyen nem történt, Horvátország kivételével, amely mindig különálló, saját határokkal bíró társországunk volt, s amely nem hódítás, vagy annexió révén került hozzánk. Elválását, ha fájdalommal is látjuk, de bele- Átalvetõ

20 EKOSZ - EMTE História szeptember nyugodtunk, bár az elválás a tengerünktõl vágott el. Mert meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy a tengerhez vezetõ kereskedelmi út biztonságát semmiféle igazságos ítélet nem fogja tõlünk megtagadni. Máshol, az anyaország területén, sehol sem következett be szétválás, elszakadás addig, míg kívülrõl idegen csapatok be nem jöttek az országba. Csak ott következett be elszakadó mozgalom, ahol az országunk egyes területeit követelõ szomszédok csapatai megjelentek. Ezek a haderõk állították fel és oltalmazták a fegyverszüneti feltételek nyilvánvaló megsértésével a helyi kormányokat, amelyek nem a lakosság akaratából keletkeztek, nem is támaszkodhattak a közhangulatra, hiszen a nép megkérdezése nélkül alakultak. Így nem lehet Kelet-Európa e részében tartós békére számítani. Mert a népek bizalma megrendült az igazság erejében, és az elejtett önrendelkezési jog helyét a fegyveres önítélkezés joga fogja mindenütt felváltani. Elégedetlenek lesznek azok a népek, amelyek megélhetését az egy tényezõ alapján való ítélet lehetetlenné fogja tenni, elégedetlenek lesznek a gyõztesek, akik súlyos gazdasági válságba fognak jutni. A magyar nép pedig sohasem fog beletörõdni abba, ami történik, mert még azt az egyetlen érvet sem hagyták meg neki, hogy azt, ami történik, a tények és a körülmények gondos mérlegelése alapján igazságosságra és méltányosságra való törekvéssel döntik el. Bizony, sok igazság van ezekben a sorokban! Trianon vizsgálatánál arra is ki kell térnünk, hogy az es forradalom és szabadságharc alatt kivívott nemzetközi rokonszenvünk hogyan válhatott a századfordulóra hangsúlyosan ellenszenvessé? A francia szimpátia a XIX. század utolsó évtizedeiben csappant meg, és a századforduló idejére erõsödött fel az ellenszenv a magyar belpolitikával szemben. Anglia a XIX században természetes szövetségesének tekintette a Monarchiát, és a vele kiegyezõ Magyarországot. A magyar belpolitika nemzetiségekkel szembeni intézkedései jóval késõbb, csak az elsõ világháború elõtti években kaptak élesebb hangsúlyt a brit sajtóban. E negatív kép kialakulásához minden bizonnyal hozzájárult a Németországhoz fûzõdõ egyre szorosabb szövetségi viszony, - a nyugatiak németellenessége jó fél évszázadon át rávetült Ausztriára és Magyarországra. Be kell vallanunk, hogy sem a Monarchián belül, sem a szomszédos országokban - és még kevésbé az antant országokban - nem akadt olyan mérvadó politikai csoport, amely rokonszenvezett volna a korabeli Magyarországgal. A nemzetiségek - anyaországaik támogatásával - egyre szélesebb körben ismertették a magyar nemzetiségi túlkapásokat - sokszor kiszínezve, eltúlozva is. (Láthatjuk majd, hogy a dualizmus-kori törvénykezésünk ebben a témában élen járt Európában.) Sajnos, a törvénykezés és a tényleges törvényalkalmazás eltért egymástól. Ebben az idõben 418 német, 1351 szlovák és 586 román népiskola szûnt meg. Kényelmes megoldás volt a külsõ eseményekkel, az ellenfél hazugságaival, a propagandával magyarázni Magyarország nyugat-európai hírének a világháború alatt beteljesedett megromlását, mert ez a magyar vezetõ rétegeket (...) felmentette minden felelõsség alól, saját mulasztásuk legföljebb a sötét eszközöket észre nem vevõ nagyvonalúság, ez szép, tipikusan magyar Bûn" volt." - írta Jeszenszky Géza. A magyar társadalmat a vesztett háború, a vesztett forradalmak, a megszállások, a menekülések nyomorúsága közepette érte a trianoni trauma. Erre az ország nem volt felkészülve, - az emberek számára a történelmi Magyarország egysége és magyar jellege evidencia volt. Eötvös a nemzetiségi törvényben, 1868-ban még így fogalmazott: (...) az országban lakó minden népek, név szerint: a magyar, szláv, román, német, szerb, orosz stb. egyenjogú nemzetiségeknek tekintendõk (...) Fél évszázad múlva a tankönyvek már a Kárpátoktól az Adriáig mérték be a magyarok hazáját. Az elsõ világháború kirobbanásakor a Magyar Birodalom szétesésének lehetõsége senki fejében meg sem fordult. A sokkhatást fokozta a békefeltételek igazságtalansága, megalázó volta, a kiszolgáltatottság érzése. Ez a páratlanul súlyos, jogellenes, büntetõ béke olyan lelki válságot okozott a magyarságnak, melynek következményei a mai napig éreztetik hatásukat. De Trianon a kedvezményezettek lelkét is megrontotta. Az a lelkek mélyén tudatosult tény, hogy az ölükbe hullott adomány érdemtelenül került hozzájuk, és Pozsony, Kassa, Munkács, Kolozsvár, Brassó, Eszék, Szabadka, Lendva vagy Kismarton utcáit járva lépten-nyomon a magyar (vagy szász, német) kultúra nyomaira bukkannak, - ingerlékennyé, támadóvá, bizonytalanná tette õket. Minduntalan követelik Magyarországtól, hogy tegyen hitet a határok megváltoztatása mellett, - és ahelyett, hogy a magyar kisebbségeket európai normák szerint lojális állampolgárukká akarnák tenni, - céljuk annak asszimilálása, elüldözése. Ezzel akarnak a jövõre nézve - hivatkozva az egyre fogyatkozó magyarság számarányára - igazolást nyerni a múlt miatt. Ennek tudható be, hogy minden környezõ ország alapszerzõdés megkötését sürgette, melynek legfontosabb pontja természetesen Magyarország garanciája a határok sérthetetlenségérõl. Így írt errõl 1994-ben Méray Tibor: A minden tárgyi alapot nélkülözõ lélektani nyugtalanság ellenszere nem az aláírás, hanem a pszichoterápia, vagy az idegcsillapító, alapszerzõdés helyett talán a leghatásosabb az volna, ha kedvezményes áron, nagyobb mennyiségû valeriánát (idegnyugtató gyógyszer) szállítanánk azoknak, akik idegesek. Trianonról nehéz írni! Nehéz a téma szomorúsága, és - sajnos - a téma aktuálpolitikába ágyazottsága miatt is. Sine ira et studio - ez lenne a feladat -, és mi a puszta tények idõrendbe tételével, valamint korabeli szemelvények közlésével az olvasóra bízzuk, hogy a maga álláspontját kialakítsa Trianon kapcsán. Csak remélni szeretnénk, hogy az utódállamok polgárai is anyanyelvükön olvassák, és ha nem is fogadják el a tények (számunkra egyértelmû) tálalását, legalább megértik, hogy miért, s mi is fáj nekünk Trianon kapcsán. A kronológia, bár célját tekintve a teljesség igényével készült, természetesen nem lehet az. Óhatatlan a szubjektív válogatás. Az anyag hatalmas volta miatt nem mellékelünk irodalomjegyzéket, nem kívánva feleslegesen szaporítani az oldalszámot. Az Európai Unió azzal, hogy felszámolja a határokat, úgy gondolta, egyszersmind megoldotta az effajta viszályokat is. Itt, Kelet-Európában azonban még hosszú idõnek kell eltelnie, hogy a Trianonban lelkünkbe vésett határokat békévé oldja az emlékezés. Anglia ugyan ellenünk szavaz a népszövetségben, de ezt csak azért teszi, hogy a nagyvilág szemébe port hintsen, privátim nagyon szeret bennünket, és mindig velünk álmodik, sõt ugyanaz a Lloyd George úr, aki a trianoni operálásnál a szívünk körül legmélyebben eresztette a kést, most kijelenti, hogy õ akkor nem tudta, mit csinál Móra Ferenc A trianoni békeszerzõdés a magyar történelem legnagyobb katasztrófája. Hatása nemcsak hazánkat, hanem a környezõ utódállomok lakosságát máig hatóan érinti. Bennünk a veszteség soha ki nem heverhetõ hatását, bennük a megszerzett területek bizonytalan jövõjének kétségét okozza. A párizs-környéki békék a problémák megoldatlansága miatt magukban hordozták a II. világégés csíráját, majd annak befejezte után - mivel a hibákat nem javították ki - a mesterségesen összetákolt államalakulatok felbomlásának lehetõségét. Csehszlovákia vér nélkül, Jugoszlávia, a Szovjetunió ellenben vérrel és szenvedéssel fizetve hullott alkotóelemeire. Ausztria az idõk folyamán integrálta a megszerzett területek lakosságát, Románia nemzetiségei mostanában indultak el az autonómia kivívásának rögös útján. Trianon elõzményei. Trianon történetét nem lehet 1920-ban kezdeni. Egyes történészek a gyökerét a török korból eredeztetik. Az kétségtelen, hogy a Mohács elõtti Magyarországon a nemzetiségek össz-számaránya 25% alatt maradt. A török még meg sem vetette igazán a lábát hazánkban, de már jelentõs etnikai változásokat okozott. ADélvidék eredetileg magyar lakosságát megritkították az állandósult harcok, helyükre szerbek szivárogtak be, illetve folyt magyar királyi betelepítés is Szerbiából. A török-ellenes háború súlya a magyar nemzetre nehezedett, ebbõl kevés részt vállaltak át a nemzetiségek, és általában az általuk lakott hegyvidékek is jóval kevesebbet szenvedtek. A török kiûzése után a XVIII. században a magyarországi földesuraknak hatalmas emberhiánnyal kellet szembenézniük. E hiányt nemzetiségi betelepítésekkel oldották meg. Szlovák települések jöttek létre olyan helyeken is (Békés megye, Pilis) ahol addig nyomuk sem volt. A német bevándorlás is rontotta a magyarság számarányát, egyszersmind bizonyos területeken gátat állított a többi nemzetiség elé. A német telepek messze létesültek anyaországuktól, - így a késõbbi elszakadás szempontjából jóval kisebb veszélyt jelentettek, mint a biztos

a) Sztálin halála. Az osztrák államszerződés aláírása. b) Tüntetések Budapesten és Hruscsov beszédében leleplezi a kommunista

a) Sztálin halála. Az osztrák államszerződés aláírása. b) Tüntetések Budapesten és Hruscsov beszédében leleplezi a kommunista '56-os terem a) Sztálin halála. Az osztrák államszerződés aláírása. b) Tüntetések Budapesten és Hruscsov beszédében leleplezi a kommunista vidéki nagyvárosokban. rendszer bűneit. c) Magyarország felmondta

Részletesebben

ELSÕ KÖNYV 1867 1918 19

ELSÕ KÖNYV 1867 1918 19 ELSÕ KÖNYV 1867 1918 19 20 Elõszó A román és a magyar életkörülmények alakulása a dualizmus korabeli Magyarországon és Nagy-Romániában (1867-1940) A kézirat szerzõje a fenti kérdés áttekintésével olyan

Részletesebben

Nos, nézzünk egy kicsit körül, mi is az igazság: Ami a szomszéd gyöztes államok dicsö tetteit illeti, nem árt sorra venni azokat sem.

Nos, nézzünk egy kicsit körül, mi is az igazság: Ami a szomszéd gyöztes államok dicsö tetteit illeti, nem árt sorra venni azokat sem. BÜNÖS NEMZET? Még ma, a XXI. században is ott lebeg a fejünk fölött a bünös nemzet szégyenfoltja. Nem is csoda, hiszen a mai egyetemi tanárok jórésze a moszkovita Andics Erzsébet, Révai József, és Molnár

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

K i gondolta volna a kommunizmus bukásakor, hogy 2006 végén azt találgatjuk,

K i gondolta volna a kommunizmus bukásakor, hogy 2006 végén azt találgatjuk, Alex Standish AZ OROSZ TITKOSSZOLGÁLATOK ÚJJÁSZÜLETÉSE K i gondolta volna a kommunizmus bukásakor, hogy 2006 végén azt találgatjuk, hogy ki gyilkolta meg Londonban radioaktív anyaggal az orosz titkosszolgálat

Részletesebben

Észak-Erdély kérdése Románia külpolitikájában 1940 1944 között

Észak-Erdély kérdése Románia külpolitikájában 1940 1944 között Észak-Erdély kérdése Románia külpolitikájában 1940 1944 között Előadásom elsősorban román szemszögből, továbbá a politika- és az eszmetörténet oldaláról közelíti meg az 1940 1944 közötti észak-erdélyi

Részletesebben

Történelem 3 földrészen - 1956

Történelem 3 földrészen - 1956 1956, Melbourne Az 1956. december 6-ai melbourne-i vérfürdő legendájával az olimpiatörténet egyik legismertebb fejezetének főszereplője lett a magyar vízilabda csapat. Történelem 3 földrészen - 1956 Három,

Részletesebben

Dmitrij Alekszandrovics Prigov. Moszkva és a moszkvaiak (1982)

Dmitrij Alekszandrovics Prigov. Moszkva és a moszkvaiak (1982) Dmitrij Alekszandrovics Prigov Moszkva és a moszkvaiak (1982) (részletek) Előhang Lássuk be, hogy a Pétervár- (Leningrád-) témát az orosz költészet kellő mélységében és adekvát módon még nem aknázta ki

Részletesebben

Ötvenhat elhullajtott levelei Gyulán

Ötvenhat elhullajtott levelei Gyulán 20 2006/XVIII. 5 6. e z e r k i l e n c s z á z ö t v e n h a t Cora Zoltán Ötvenhat elhullajtott levelei Gyulán 1989 után az -os események újra- és átértékelése lehetségessé vált a korábbi egységes nézettel

Részletesebben

ELŐSZÓ. [Erdélyi Magyar Adatbank] Vadkerty Katalin: A kitelepítéstől a reszlovakizációig

ELŐSZÓ. [Erdélyi Magyar Adatbank] Vadkerty Katalin: A kitelepítéstől a reszlovakizációig ELŐSZÓ A csehszlovákiai magyarság 1945 tavasza óta olyan megpróbáltatásokon megy keresztül, amelyekre a Dunatáj változatos történetében nincsen példa. A kassai kormányprogram és a belőle kilövellő jelszavak

Részletesebben

Nyomtatható változat. Megjelent: Szent Korona 1992. jan. 15., 3. és 12. old.

Nyomtatható változat. Megjelent: Szent Korona 1992. jan. 15., 3. és 12. old. A hazánkat több mint 40 éven át elnyomó bolsevista rendszer egyik legfontosabb célja a vallásos világnézet, a vallásos lelkület és a valláserkölcs kiirtása volt. A bolsevik ideológusok ugyanis kezdettől

Részletesebben

Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945 1950 között

Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945 1950 között Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945 1950 között Mottó: A kollektív felelősség elvével és a kollektív megtorlás gyakorlatával a magyar nemzet sem most, sem a jövőben sohasem azonosíthatja

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

Program. Dr. Orosz Ildikó, elnök II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyr Főiskola. Demkó Ferenc, esperes Beregszászi Magyar Esperesi Kerület. 1.

Program. Dr. Orosz Ildikó, elnök II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyr Főiskola. Demkó Ferenc, esperes Beregszászi Magyar Esperesi Kerület. 1. Megnyitó: Program Dr. Orosz Ildikó, elnök II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyr Főiskola Demkó Ferenc, esperes Beregszászi Magyar Esperesi Kerület 1. szekció 10.00 Dr. Kránitz Mihály (professzor, Pázmány

Részletesebben

Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához

Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához Örültem, hogy a baloldal megemlékezik a magyar baloldal legnagyobb alakjáról. Nemcsak a magyar baloldal, de a magyar

Részletesebben

Krajsovszky Gábor: A kommunizmus áldozatainak emléknapjára 1

Krajsovszky Gábor: A kommunizmus áldozatainak emléknapjára 1 Krajsovszky Gábor: A kommunizmus áldozatainak emléknapjára 1 Az egyének talán megtérhetnek, de a kommunista rendszer lényegileg Isten gyűlölete és a kereszténység lerombolását célozza, tehát sohasem térhet

Részletesebben

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

Apám baráti köre az Adriai-tengeren 1917. VIII. 17-én

Apám baráti köre az Adriai-tengeren 1917. VIII. 17-én GYERMEKKOROM 1917. május 21-én születtem Pilisvörösvárott. Apám, Fetter János géplakatos volt a Budapestvidéki Kõszénbánya Rt.-nél. Bevonulása elõtt az Erzsébet-aknánál (három község találkozásánál) a

Részletesebben

A csehszlovák magyar lakosságcsere népességföldrajzi vonatkozásai a dél-alföldi régióban

A csehszlovák magyar lakosságcsere népességföldrajzi vonatkozásai a dél-alföldi régióban A csehszlovák magyar lakosságcsere népességföldrajzi vonatkozásai a dél-alföldi régióban írta Kugler József A második világháború az európai országok többségétôl nemcsak súlyos véráldozatokat követelt,

Részletesebben

Válogatás Rézler Gyula 1932 és 1999 között megjelent írásaiból. Szerk. Tóth Pál Péter, Budapest, Gondolat Kiadó, 2011, 302 o.

Válogatás Rézler Gyula 1932 és 1999 között megjelent írásaiból. Szerk. Tóth Pál Péter, Budapest, Gondolat Kiadó, 2011, 302 o. BARTHA Eszter: Korszakok határán 131 SZOCIOLÓGIAI SZEMLE 22(1): 131 136. Korszakok határán Válogatás Rézler Gyula 1932 és 1999 között megjelent írásaiból. Szerk. Tóth Pál Péter, Budapest, Gondolat Kiadó,

Részletesebben

Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle

Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle 3. szint Március-április Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle, jelentette be kedd este a francia író lánya. Kilencvenöt éves korában Párizs környéki

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

Katonák, akik szovjet kézre kerültek

Katonák, akik szovjet kézre kerültek 2013 május 14. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Pályakép Nurlan Dulatbekov kazah jogtudós 1984-ben diplomázott. Ma a

Részletesebben

Totális rendszerek: a kommunizmus. A sztálini diktatúra a Szovjetunióban

Totális rendszerek: a kommunizmus. A sztálini diktatúra a Szovjetunióban Totális rendszerek: a kommunizmus Szövetségbe forrt szabad köztársaságok: A Nagy Oroszország kovácsolta frigy, A Szovjet hatalma és egysége éljen: Sok nép így akarta s megalkotta így! Refrén: Szálljon

Részletesebben

A nép java. Erdélyiek és magyarországiak

A nép java. Erdélyiek és magyarországiak A nép java Erdélyiek és magyarországiak Miközben valamennyien érezzük, hogy van valami másság közöttünk, igen nehéz ennek a jellegét, tartalmát megközelíteni. Biztos, hogy a különbség az átlagra vonatkozik,

Részletesebben

A 2006 õszi tüntetésekkel és megtorlásokkal összefüggésben ellátott jogvédõ tevékenységérõl, 2014. november 05.

A 2006 õszi tüntetésekkel és megtorlásokkal összefüggésben ellátott jogvédõ tevékenységérõl, 2014. november 05. A 2006 õszi tüntetésekkel és megtorlásokkal összefüggésben ellátott jogvédõ tevékenységérõl, 2014. november 05. ÖSSZEFOGLALÓ a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány által mûködtetett Nemzeti Jogvédõ Szolgálat A 2006

Részletesebben

Moszkva és Washington kapcsolatai

Moszkva és Washington kapcsolatai NB2_bel.qxd 2/6/2008 9:23 PM Page 13 BIZTONSÁGPOLITIKA 13 Sz. Bíró Zoltán Az orosz amerikai viszony alakulásáról Moszkva és Washington kapcsolatai a Szovjetunió felbomlását (1991. december) követõ bõ másfél

Részletesebben

A TRIANONI BÉKE. Dátum: 1920. június 4. (nemzeti gyásznap) Aláírás helyszíne: a Kis-Trianon palota Párizs mellett innét kapta a nevét.

A TRIANONI BÉKE. Dátum: 1920. június 4. (nemzeti gyásznap) Aláírás helyszíne: a Kis-Trianon palota Párizs mellett innét kapta a nevét. A TRIANONI BÉKE Dátum: 1920. június 4. (nemzeti gyásznap) Aláírás helyszíne: a Kis-Trianon palota Párizs mellett innét kapta a nevét. 1. Általános jellemzők: a többihez hasonlóan megalázó rablóbéke területi

Részletesebben

Örömre ítélve. Már jön is egy hölgy, aki mint egy

Örömre ítélve. Már jön is egy hölgy, aki mint egy Örömre ítélve Fotók: Gál Efraim Ha a drog egy fallal körbezárt város, akkor ki engedélyezi vagy tiltja a kijárást? Vajon ha az embernek több száz kulcsa lenne az örömhöz, bárhova bezárhatnák? Nem tudom.

Részletesebben

A VERITAS Történetkutató Intézet tisztelettel meghívja Önt a. Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956

A VERITAS Történetkutató Intézet tisztelettel meghívja Önt a. Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956 A VERITAS Történetkutató Intézet tisztelettel meghívja Önt a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956 című kiállítás megnyitójára és Sára Sándor GULÁG témájú filmjeiből készült DVD-k ünnepélyes átadására

Részletesebben

TRIANON KÉNYSZERZUBBONYÁBAN

TRIANON KÉNYSZERZUBBONYÁBAN TRIANON KÉNYSZERZUBBONYÁBAN Bakos István (Budapest) elõadása a Trianon a magyarság tudatvilágában c. tanácskozáson Budapest Tóthfalu 2002. õszén Tisztelt Tanácskozás! Kedves Barátaim! Köszönöm a meghívást

Részletesebben

Minap kurtán-furcsán váratlanul elment

Minap kurtán-furcsán váratlanul elment I A Remény illata Minap kurtán-furcsán váratlanul elment közülünk Eszes Tamás (Isten nyugosztalja) a Véderő egykori főparancsnoka, ma-holnap én, azután Te következel. Vagy fordítva. A lényegen nem változtat.

Részletesebben

MAGYAR TRAGÉDIA DÉLVIDÉK

MAGYAR TRAGÉDIA DÉLVIDÉK MAGYAR TRAGÉDIA DÉLVIDÉK 1944 1945 A Bizánc nyugati peremén kialakuló és lassan terjeszkedő szerb állam a 14. század derekán érte el hatalma csúcsát. A Balkán nyugati részét ellenőrzése alatt tartó Szerb

Részletesebben

56-os menekültek: `ez a legjobb bevándorló csoport, amely valaha az USA-ba érkezett

56-os menekültek: `ez a legjobb bevándorló csoport, amely valaha az USA-ba érkezett 1 / 7 2010.11.08. 14:25 Kisalföld, www.kisalfold.hu Minden jog fenntartva. 56-os menekültek: `ez a legjobb bevándorló csoport, amely valaha az USA-ba érkezett SZEGHALMI BALÁZS 2010.11.08. 04:07 Hegyeshalomtól

Részletesebben

Dr. CELLER Tibor A japán császárkultusz

Dr. CELLER Tibor A japán császárkultusz Dr. CELLER Tibor A japán császárkultusz Japánnak a történelem során olyan politikai rendszere volt, amelyben mértéktelen politikai ambíció általában nem ütötte fel a fejét. A hatalmi problémák egy lépcsőfokkal

Részletesebben

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK HOGYAN LÁTJUK EGYMÁST - LÁTJUK-E EGYMÁST (KOZEP-) EURÓPÁBAN?" KÖZÉP-EURÓPA KISEBBSÉGI NÉZ ŐPONTBÓL BÁNYAI JÁNOS A nyolcvanas évek közepén, akkor úgry t űnt fel, váratlanul, Európa

Részletesebben

Szűzen a forradalomban

Szűzen a forradalomban Prológus: Szűzen a forradalomban Hat éves korukban a kis srácok mozdonyvezetőkké, tűzoltókká szeretnének válni. Később katonává, érettebbek lovas katonává, huszárokká! A fiúknál az első olvasmány élményeket

Részletesebben

A közép-kelet-európai akadémiák együttmûködésérõl

A közép-kelet-európai akadémiák együttmûködésérõl A közép-kelet-európai akadémiák együttmûködésérõl Szlovák magyar együttmûködés I. KÖZÖS TUDOMÁNYPOLITIKAI LEHETÕSÉGEK ÉS GONDOK Az uniós tagság közös elõnyei Piacgazdaság és az állami fenntartású kutatásszervezet

Részletesebben

ZENTA EMBERVESZTESÉGEI A XX. SZÁZADI VILÁGHÁBORÚ(K)BAN

ZENTA EMBERVESZTESÉGEI A XX. SZÁZADI VILÁGHÁBORÚ(K)BAN Viktimológia 49 Molnár Tibor ZENTA EMBERVESZTESÉGEI A XX. SZÁZADI VILÁGHÁBORÚ(K)BAN A XX. SZÁZADI VILÁGHÁBORÚ(K) világháború fogalmának meghatározása nem egyszerű feladat. Tudományos megfogalmazás szerint

Részletesebben

a magyar szovjet és a magyar jugoszláv kapcsolatok felülvizsgálatát és rendezését;

a magyar szovjet és a magyar jugoszláv kapcsolatok felülvizsgálatát és rendezését; Magyarország 1944/45 és 1989 között Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc főbb eseményei, célkitűzése, nemzetközi jelentősége Az 1956-os forradalom 1956 őszén megélénkülő politikai élet: felújítja

Részletesebben

Nemzetkarakterológia avagy közösségi (etnikai) presztízsek

Nemzetkarakterológia avagy közösségi (etnikai) presztízsek Tokeczki.qxd 2011.11.19. 14:18 Page 43 TŐKÉCZKI LÁSZLÓ Nemzetkarakterológia avagy közösségi (etnikai) presztízsek A különböző etnikai/kulturális közösségeknek kezdettől fogva volt önképük (pozitív) és

Részletesebben

A KIS MAGYAR VILÁGRÓL

A KIS MAGYAR VILÁGRÓL ZÁKONYI BOTOND A KIS MAGYAR VILÁGRÓL Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély, 1940 1944, Jaffa Kiadó, Budapest, 2011, 280 oldal Ablonczy Balázs kötete a magyar Észak-Erdély történetét mutatja be 1940 1944

Részletesebben

Megúsztuk volna a szovjeteket az ügyes kiugrással?

Megúsztuk volna a szovjeteket az ügyes kiugrással? II. világháború Megúsztuk volna a szovjeteket az ügyes kiugrással? Veczán Zoltán, 2015. október 15., csütörtök 19:42, frissítve: péntek 15:46 Bevonuló szovjet csapatok Budapesten. Gépfegyverek, csomagok

Részletesebben

Családfa. Legmann Rudolfné (szül. König Róza) 1878 1925. Izsák Sámuelné (szül. Simon Regina) 1864 1944. Izsák Sámuel? 1914. Legmann Rudolf 1856 1938

Családfa. Legmann Rudolfné (szül. König Róza) 1878 1925. Izsák Sámuelné (szül. Simon Regina) 1864 1944. Izsák Sámuel? 1914. Legmann Rudolf 1856 1938 Családfa Apai nagyapa Apai nagyanya Anyai nagyapa Anyai nagyanya Izsák Sámuel? 1914 Izsák Sámuelné (szül. Simon Regina) 1864 1944 Legmann Rudolf 1856 1938 Legmann Rudolfné (szül. König Róza) 1878 1925

Részletesebben

Szerda. 06:00 A Denevér titka: Bacardi Rum és forradalom (Secret of the Bat: Bacardi Between Rum and Revolution) Német dokumentumfilm, 2003

Szerda. 06:00 A Denevér titka: Bacardi Rum és forradalom (Secret of the Bat: Bacardi Between Rum and Revolution) Német dokumentumfilm, 2003 Szerda Szerzõ Administrator 2008.04.30. Frissítve 2008.04.27. 06:00 A Denevér titka: Bacardi Rum és forradalom (Secret of the Bat: Bacardi Between Rum and Revolution) Német dokumentumfilm, 2003 07:00 Adidas

Részletesebben

Dr. Kutnyányszky Valéria

Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria 2009 őszén egy hónapot töltött a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Kiwanjában. A bükkösdi homeopátiás orvos az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU)

Részletesebben

Nekem szülőhazám (volt)... Nekem szülőhazám (volt)... A Fejér megyei németek kitelepítése befejezésének 50. évfordulójára

Nekem szülőhazám (volt)... Nekem szülőhazám (volt)... A Fejér megyei németek kitelepítése befejezésének 50. évfordulójára Nekem szülőhazám (volt)... A Fejér megyei németek kitelepítése befejezésének 50. évfordulójára A Fejér megyében élő németek Németországba történő áttelepítése az országos eseményekhez hasonlóan, alig több

Részletesebben

Amikor múltunkra emlékezünk, a saját jövőnknek üzenünk. Szavaink a ma élőkhöz és a holnap nemzedékeihez szólnak.

Amikor múltunkra emlékezünk, a saját jövőnknek üzenünk. Szavaink a ma élőkhöz és a holnap nemzedékeihez szólnak. 1 Elnök urak, tisztelt emlékezők! Amikor múltunkra emlékezünk, a saját jövőnknek üzenünk. Szavaink a ma élőkhöz és a holnap nemzedékeihez szólnak. Embertársainkhoz, akik arra születtek, hogy megértésre,

Részletesebben

Pasarét, 2007. április 7. Földvári Tibor

Pasarét, 2007. április 7. Földvári Tibor Pasarét, 2007. április 7. Földvári Tibor NAGYSZOMBAT AZ ÚR AKARATA SZERINT Ézs 53, 9-12 És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot,

Részletesebben

KÉRDŐÍV NAGYHALÁSZ TELEPÜLÉSRŐL. A válaszadás önkéntes! A megkérdezetteket véletlenszerűen választottuk ki. A kérdőív névtelen.

KÉRDŐÍV NAGYHALÁSZ TELEPÜLÉSRŐL. A válaszadás önkéntes! A megkérdezetteket véletlenszerűen választottuk ki. A kérdőív névtelen. SORSZÁM... KÉRDŐÍV NAGYHALÁSZ TELEPÜLÉSRŐL A válaszadás önkéntes! A megkérdezetteket véletlenszerűen választottuk ki. A kérdőív névtelen. A válaszok feldolgozásánál a személyre vonatkozó adatokat titkosan

Részletesebben

Isten nem személyválogató

Isten nem személyválogató más. Ezért gondolhatja őszintén azt, hogy ő, aki az összes többi apostolnál többet tett, még arról is lemond, ami a többi apostolnak jár. Mert mid van, amit nem Istentől kaptál volna? És amit tőle kaptál,

Részletesebben

Gellért János: A nemzetiszocialista megsemmisítı gépezet mőködése Kamenyec-Podolszkijban

Gellért János: A nemzetiszocialista megsemmisítı gépezet mőködése Kamenyec-Podolszkijban Cím: 1094 Budapest, Páva utca 39. Tel: 1-455-3313 Mobil: +36-70-505-0360 Fax: 1-455-3399 E-mail: korosmezo1941@hdke.hu www.hdke.hu Gellért János: A nemzetiszocialista megsemmisítı gépezet mőködése Kamenyec-Podolszkijban

Részletesebben

1944. január 15. Feketehalmy-Czeydner, Grassy és Deák László a hadbíróság ítélethirdetése előtt Németországba szökött.

1944. január 15. Feketehalmy-Czeydner, Grassy és Deák László a hadbíróság ítélethirdetése előtt Németországba szökött. 1944 1944. január 2 4. Nagybecskereken a bánsági magyar egyetemi és főiskolai hallgatók csoportja a városi színházban műsoros estet rendezett. Az est bevételéből az egyetemi ifjúság diáksegélyező alapját

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

DOBERDÓ JAJ! Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Olaszország közepében lesz a sírom,

DOBERDÓ JAJ! Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Olaszország közepében lesz a sírom, DOBERDÓ JAJ! Ha kimegyek a doberdói harctérre, Feltekintek a csillagos nagy égre, Csillagos ég, merre van a magyar hazám, Merre sirat engem az édesanyám? Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én

Részletesebben

ÚJKOR A félszigeti háború Spanyolországban és Portugáliában

ÚJKOR A félszigeti háború Spanyolországban és Portugáliában ÚJKOR A félszigeti háború Spanyolországban és Portugáliában A félszigeti háború, ahogy a későbbiekben a történészek elnevezték, a napóleoni háborúk egy jelentős részét képezte. A francia hadsereg folyamatosan

Részletesebben

ADALÉKOK A MAGYAR KÖZLEKEDÉSÜGY ÉS HONVÉDELEM XX. SZÁZADI KAPCSOLATRENDSZERÉNEK TANULMÁNYÁZÁSÁHOZ

ADALÉKOK A MAGYAR KÖZLEKEDÉSÜGY ÉS HONVÉDELEM XX. SZÁZADI KAPCSOLATRENDSZERÉNEK TANULMÁNYÁZÁSÁHOZ VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY DR. HORVÁTH ATTILA ADALÉKOK A MAGYAR KÖZLEKEDÉSÜGY ÉS HONVÉDELEM XX. SZÁZADI KAPCSOLATRENDSZERÉNEK TANULMÁNYÁZÁSÁHOZ Egy állam közlekedéspolitikájának alakítását számtalan

Részletesebben

A macedón nemzeti öntudat történeti alakulása

A macedón nemzeti öntudat történeti alakulása Kapronczay Péter A macedón nemzeti öntudat történeti alakulása Napjainkban, a médiában közzétett hírekben az elsők között szerepelnek a Balkán-félsziget népeinek egymás ellen vívott politikai és katonai

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

Kelecsényi László: Lovagiatlan ügyek

Kelecsényi László: Lovagiatlan ügyek Kelecsényi László: Lovagiatlan ügyek Kelecsényi László Lovagiatlan ügyek (Részlet) (Részlet) 2 0 1 0 Kelecsényi László A kézirat szerkesztésében Székely Sz. Magdolna működött közre. Borító: Kelecsényi

Részletesebben

A jóvátételben nem volt kegyelem

A jóvátételben nem volt kegyelem 2014 június 16. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 1945. június 15., esti órák, szürkület. Két küldöttség készülődik a

Részletesebben

Figyeljük a közép-kelet-európai régió átalakulásának

Figyeljük a közép-kelet-európai régió átalakulásának MÛHELY Elvándorlás, kitelepítés Állam és társadalom mûködõképességérõl Migráció, népmozgás a 20. századi Magyarországon témakörben rendezett konferenciát 1995. szeptember 22 23-án Budapesten a Südostdeutsche

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Sinkó Ervin REFERÁTUM BORI IMRE RADNÓTI MIKLÓS KÖLTÉSZETE CÍMŰ DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁRÓL

Sinkó Ervin REFERÁTUM BORI IMRE RADNÓTI MIKLÓS KÖLTÉSZETE CÍMŰ DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁRÓL Sinkó Ervin REFERÁTUM BORI IMRE RADNÓTI MIKLÓS KÖLTÉSZETE CÍMŰ DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁRÓL A Novi Sad-i egyetem bölcsészeti kara igazgatóságának megtisztelő megbízásából a következőkben közlöm véleményemet

Részletesebben

RÉGI IDÔK TANÚJA. Borbás Mária

RÉGI IDÔK TANÚJA. Borbás Mária 755 Borbás Mária RÉGI IDÔK TANÚJA Hatalmas feladatra vállalkozott könyvkiadásunk SHAKESPEARE ÖSSZES DRÁMÁI-nak új megjelentetésével. A felszabadulás, de különösen a fordulat éve óta Shakespeare életmûve

Részletesebben

Megcélozni a legszebb álmot, Komolyan venni a világot, Mindig hinni és remélni, Így érdemes a földön élni.

Megcélozni a legszebb álmot, Komolyan venni a világot, Mindig hinni és remélni, Így érdemes a földön élni. Ajánlás A családtörténet feltárása hidat épít múlt és jövõ között, összeköti a nemzedékeket oly módon, ahogyan azt más emléktárgyak nem képesek. Azok a változások, melyek korunk szinte minden társadalmában

Részletesebben

Családfa. Goldklang Dávid 1880-as évek vége 1930/40-es évek eleje. Krausz Simonné (szül. Krausz Betti) 1875 1944. Goldklang Dávidné (szül.?)?

Családfa. Goldklang Dávid 1880-as évek vége 1930/40-es évek eleje. Krausz Simonné (szül. Krausz Betti) 1875 1944. Goldklang Dávidné (szül.?)? Családfa Apai nagyapa Goldklang Dávid 1880-as évek vége 1930/40-es évek eleje Apai nagyanya Goldklang Dávidné (szül.?)? 1932/33 Anyai nagyapa Krausz Simon 1875 1932 Anyai nagyanya Krausz Simonné (szül.

Részletesebben

Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én

Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én Nyílt levél OV-nak, Magyarország még miniszterelnökének. Az orbán-öszödi beszédmód Kedves bölcs vezérem! Bár 2010-ben elvből nem rád szavaztam, de én is elhittem mindazt, amit előtte 8 éven át hirdettél.

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

NAGY LÁSZLÓ MIHÁLY LÉTMAG HALÁLTUSA. Harry Potter felnőtteknek

NAGY LÁSZLÓ MIHÁLY LÉTMAG HALÁLTUSA. Harry Potter felnőtteknek NAGY LÁSZLÓ MIHÁLY LÉTMAG HALÁLTUSA Harry Potter felnőtteknek ELŐSZÓ Sokszor tesszük fel, ha nem is hangosan, csak úgy önmagunkban a kérdést, miért tetszett egy könyv? Miért olvastuk el olyan hamar, vagy

Részletesebben

Bajza József (Nemzetiség és nyelv.). Felelős kiadó: Szabó Dezső. 5138 Bethánia-nyomda, Budapest, VIII., Gyulai Pál u. 9. Felelős: Horváíh János.

Bajza József (Nemzetiség és nyelv.). Felelős kiadó: Szabó Dezső. 5138 Bethánia-nyomda, Budapest, VIII., Gyulai Pál u. 9. Felelős: Horváíh János. Sokan nem fognak engem megérteni, feleslegesnek tartandják szavaimat. Ez engem nem fog meglepni, mert fájdalom, nem kevesen vannak köztünk, kik érzelme és gondolkodása nemzetiség tekintetében gyökerestől

Részletesebben

Révkomárom után. Európai utas OTTHON LENNI

Révkomárom után. Európai utas OTTHON LENNI OTTHON LENNI Révkomárom után Pomogáts Bélával, az Anyanyelvi Konferencia elnökével, Sárközy Péter római, Péntek János kolozsvári és Bányai János újvidéki egyetemi tanárral, valamint Göncz Lászlóval, a

Részletesebben

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM 2. www.ujteremtes.hu Bábel és Ábrahám története Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 1Móz. 11:1 El tudod-e képzelni milyen lenne az, ha mindenki

Részletesebben

Az 1945. májusi Cseh Nemzeti Felkelés

Az 1945. májusi Cseh Nemzeti Felkelés Az 1945. májusi Cseh Nemzeti Felkelés Mgr. Tomáš Jakl Egy össznemzeti felkelés gondolata, mint a szövetségeseknek nyújtható leghatékonyabb segítség a CsSzK felszabadításában, gyakorlatilag már rögtön az

Részletesebben

Üzenet. A Prágai Református Missziós Gyülekezet Hetilapja II. Évfolyam 18. szám, 2009. Máj. 3. Kedves Testvéreim!

Üzenet. A Prágai Református Missziós Gyülekezet Hetilapja II. Évfolyam 18. szám, 2009. Máj. 3. Kedves Testvéreim! Üzenet A Prágai Református Missziós Gyülekezet Hetilapja II. Évfolyam 18. szám, 2009. Máj. 3. Kedves Testvéreim! Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz

Részletesebben

PAPÍRSZELETEK. LXVI. évfolyam, 8-9. szám 2002. augusztus szeptember NÉMETH ISTVÁN

PAPÍRSZELETEK. LXVI. évfolyam, 8-9. szám 2002. augusztus szeptember NÉMETH ISTVÁN LXVI. évfolyam, 8-9. szám 2002. augusztus szeptember PAPÍRSZELETEK NÉMETH ISTVÁN Milyen lehetett a bujdosó pohár, amely Gyulai Pál szerint a sarkantyúnál is jobban csengett? Ha bujdosott, hát miért, kit

Részletesebben

K28 Nemzetiségi és kisebbségi osztály 1923-1944

K28 Nemzetiségi és kisebbségi osztály 1923-1944 K28 Nemzetiségi és kisebbségi osztály 1923-1944 1.csomó 1.tétel. A trianoni békeszerzıdésben a nemzeti kisebbségek védelmére vállalt kötelezettségek ügyei. 1923-1925, 1930. 2.tétel Magyar és osztrák közös

Részletesebben

Nemzeti Emlékezet Bizottsága Biszku-per TV, RÁDIÓ

Nemzeti Emlékezet Bizottsága Biszku-per TV, RÁDIÓ Nemzeti Emlékezet Bizottsága Biszku-per TV, RÁDIÓ MÉDIANÉZŐ KFT. -NEMZETI EMLÉKEZET BIZOTTSÁGA 1 A tartalom Meghalt Biszku Béla-TV2 Elhunyt Biszku Béla- RTL II Meghalt Biszku Béla- DUNA TV Meghalt Biszku

Részletesebben

Az Ellenzéki Kerekasztal ülése 1989. november 2.

Az Ellenzéki Kerekasztal ülése 1989. november 2. Helyszín: az Országház 55. sz. tanácsterme. Az Ellenzéki Kerekasztal ülése 1989. november 2. Résztvevők: Keresztes Sándor soros elnök Kereszténydemokrata Néppárt Antall József Magyar Demokrata Fórum Balsai

Részletesebben

Gárdonyi Géza. Az ablak

Gárdonyi Géza. Az ablak Gárdonyi Géza Az ablak Egy tizenöt éves fiú is járt az iskolába. Daninak hívták. Leány is volt három olyan nagyocska. De azok mind vidámak voltak és kedvesek. Csak ez a Dani! Ült fakó arccal az első helyen,

Részletesebben

Az írásbeli érettségi témakörei

Az írásbeli érettségi témakörei Az írásbeli érettségi témakörei Dőlt betűvel szerepelnek azok a részek, amelyeket csak emelt szinten kérnek. 1. AZ ÓKOR ÉS KULTÚRÁJA 1.1 Vallás és kultúra az ókori Keleten Az egyes civilizációk vallási

Részletesebben

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓINTÉZETÉNEK KUTATÁSI JELENTÉSEI 78.

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓINTÉZETÉNEK KUTATÁSI JELENTÉSEI 78. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓINTÉZETÉNEK KUTATÁSI JELENTÉSEI 78. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓINTÉZET Igazgató: Spéder Zsolt Készítették: Hablicsek László

Részletesebben

Barcsa Dániel: A hűség krónikása Rugonfalvi Kiss István emlékezete

Barcsa Dániel: A hűség krónikása Rugonfalvi Kiss István emlékezete Barcsa Dániel: A hűség krónikása Rugonfalvi Kiss István emlékezete Annak idején a kádári Magyarországon senki sem emlékezett meg RugonfalviKiss István születésének századik évfordulójáról. Ezen csöppet

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

ÁLLÁSFOGLALÁS A CIVIL TÁRSADALMI RÉSZVÉTELRŐL ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ DUNA RÉGIÓRA VONATKOZÓ STRATÉGIÁJÁRÓL

ÁLLÁSFOGLALÁS A CIVIL TÁRSADALMI RÉSZVÉTELRŐL ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ DUNA RÉGIÓRA VONATKOZÓ STRATÉGIÁJÁRÓL STEFAN AUGUST LÜTGENAU ÁLLÁSFOGLALÁS A CIVIL TÁRSADALMI RÉSZVÉTELRŐL ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ DUNA RÉGIÓRA VONATKOZÓ STRATÉGIÁJÁRÓL Kismarton/Eisenstadt, 2010. február 15. Az Európai Unió Duna régióra vonatkozó

Részletesebben

Tragédia a fennsíkon Vasvári halála

Tragédia a fennsíkon Vasvári halála 2012 július 12. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Kétszáznegyvenezernyi orosz hadsereg hömpölyödött alá Magyarországra.

Részletesebben

Családfa. Kohn Mihályné (szül.? Hermina) 1882 1944. Keller Jakabné (szül.? Berta) 1860-as évek 1944. Kohn Mihály 1876 1944

Családfa. Kohn Mihályné (szül.? Hermina) 1882 1944. Keller Jakabné (szül.? Berta) 1860-as évek 1944. Kohn Mihály 1876 1944 Családfa Apai nagyapa Apai nagyanya Anyai nagyapa Anyai nagyanya Keller Jakab 1860-as évek 1944 Keller Jakabné (szül.? Berta) 1860-as évek 1944 Kohn Mihály 1876 1944 Kohn Mihályné (szül.? Hermina) 1882

Részletesebben

Revizionista kormányemlékmű Kamenyec-Podolszkijban

Revizionista kormányemlékmű Kamenyec-Podolszkijban SAJTÓMEGJELENÉSEK ARCHÍVUMA Revizionista kormányemlékmű Kamenyec-Podolszkijban Népszava 2015. szept. 19. 08:35 FORRÁS: YAD VASEM A magyar kormány augusztus 27-én emlékművet állított Kamenyec-Podolszkijban,

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Kései szembenézés egy meggyalázott utópiával?

Kései szembenézés egy meggyalázott utópiával? Mit jelent számomra a kommunizmus? Kései szembenézés egy meggyalázott utópiával? Az Aranykorszak emlékei Akkoriban minden fiatalnak az volt az álma, hogy megszabaduljon a kommunista rezsimtõl, és elhagyhassa

Részletesebben

5 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGGAL MEGKÖTÖTT BÉKESZERZÕDÉS

5 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGGAL MEGKÖTÖTT BÉKESZERZÕDÉS 5. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGGAL MEGKÖTÖTT BÉKESZERZÕDÉS (Részletek) Párizs, 1947. február 10. * I.RÉSZ MAGYARORSZÁG HATÁRAI 1.Cikk 1. Magyarország határai Ausztriával és Jugoszláviával ugyanazok maradnak, mint

Részletesebben

2015. március 1. Varga László Ottó

2015. március 1. Varga László Ottó 2015. március 1. Varga László Ottó 2Kor 4:6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete

Részletesebben

Egyházi Hírek. 2007. évi első kiadás

Egyházi Hírek. 2007. évi első kiadás Egyházi Hírek Az Első Magyar Református Egyház (Kálvin, Vancouver 1955) lapja 2007. évi első kiadás Templom: Lelkipásztor: Nt. Szigeti Miklós Lelkészi hivatal: 2791. East 27 th Avenue Internet: http://members.shaw.ca/szigetim/index.htm

Részletesebben

Tonton-mánia a francia médiában

Tonton-mánia a francia médiában 2011 május 18. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Értéke: 1/5 Értéke: 2/5 Mérték Értéke: 3/5 Értéke: 4/5 Értéke: 5/5 Harminc évvel ezelőtt, május 10-én, pontosan este 8 órakor a francia

Részletesebben

TÖRTÉNELEM 8. évfolyamos tanulók számára 2. forduló Össz.pontszám:

TÖRTÉNELEM 8. évfolyamos tanulók számára 2. forduló Össz.pontszám: Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium 1 TÖRTÉNELEM 8. évfolyamos tanulók számára 2. forduló Össz.pontszám: 50p Név: Iskola neve, címe:.. I. Az alábbi feladat az 1848-49-es magyar forradalomra

Részletesebben

FÖLDES GYÖRGY A magyar szovjet viszony 1957 1989 között

FÖLDES GYÖRGY A magyar szovjet viszony 1957 1989 között FÖLDES GYÖRGY A magyar szovjet viszony 1957 1989 között Rövid áttekintés Ez a bő három évtized különleges helyet foglal el a magyar orosz kapcsolatok ezeréves történetében. Drámai és tragikus volt a kezdet.

Részletesebben

A dél-erdélyi vasutasok helyzete 1940 októberében

A dél-erdélyi vasutasok helyzete 1940 októberében Visszatérésünk a román állam szolgálatába lehetetlenné vált A dél-erdélyi vasutasok helyzete 1940 októberében A dél-erdélyi magyarok helyzetének összefoglalója L. Balogh Béni publikációiban: Az 1940. augusztus

Részletesebben

Mihályi Balázs. Dél-Buda ostroma 1944-1945

Mihályi Balázs. Dél-Buda ostroma 1944-1945 Mihályi Balázs Dél-Buda ostroma 1944-1945 Budapest, 2014 Tartalom Előszó... 7 Dél-Buda Budapest ostromában (1944-45)... 10 Előzmények... 10 Az ostrom első szakasza (1944. december 24-25.) Buda bekerítése...

Részletesebben

JuGáWi 7.A. Férfi Kézilabda Világbajnokság. Női Kézilabda Európa Bajnokság. Adventi műsor. Mit is ünnepelünk karácsonykor? Mikulás-buli az osztályban

JuGáWi 7.A. Férfi Kézilabda Világbajnokság. Női Kézilabda Európa Bajnokság. Adventi műsor. Mit is ünnepelünk karácsonykor? Mikulás-buli az osztályban JuGáWi 7.A 2010. december-2011. január Női Kézilabda Európa Bajnokság Amiről szó van az újságban: Rövidpályás Úszó Világbajnokság Férfi Kézilabda Világbajnokság Adventi műsor Mikulás-buli az osztályban

Részletesebben