Ünnepélyes telephely átadás

Átírás

1 A település közéleti lapja XX. (XXXV.) évfolyam 11. szám Alapítva 1927-ben november Méltó emlékezés Gárdonyira Névadóját ünnepelte az általános iskola Magyarország Kormánya a 2013-as esztendőt, Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulóját Gárdonyi Emlékévvé nyilvánította. Városunk, ahol a helyi általános iskola névadójaként tiszteli Gárdonyit, évek óta Gárdonyi Gálával emlékezik és rója le tiszteletét az írófejedelem előtt. E hagyományhoz hűen ebben az esztendőben Devecser Város Önkormányzata és a Devecseri Városi Könyvtár és Művelődési Ház nagyszabású rendezvénysorozattal tette emlékezetessé a jubileumot. A programok nagy része az általános iskolával közösen került megrendezésre. Az Gárdonyi Géza Általános Ismét többek lettünk és Alapfokú Művészeti Iskolában már év közben is számos műsor, sportverseny utalt a jelentős évfordulóra, a Városi Könyvtár és Művelődési Ház pedig különböző kulturális rendezvényeket, vetélkedőket szervezett a diákok és a lakosság számára. Október 25-én a soktétű program alapja egy, az iskolában berendezett Gárdonyi-életműkiállítás volt. A nevezetes nap a kisiskola falán lévő dombormű megkoszorúzásával kezdődött, ahol a 7. a osztály tanulói, az író A lámpás című művének részletével mutatták be az író hitvallását. Az ünnepi műsort összeállította és a gyermekeket felkészítette Bajók Józsefné tanárnő. E nap kiemelkedő pillanata következett, amikor az iskola nyolcadikos tanulói a Gárdonyijelvény kitűzésével az intézmény teljes értékű tagjává fogadták a kicsi elsősöket és az iskola új pedagógusait. Az ünnepélyes pillanatok után az alsósok Gárdonyi-akadályversenyen vettek részt, ahol ügyességi, logikai feladatokon át, irodalmi feladatok megoldásával vehették az akadályokat. Ünnepélyes telephely átadás Ismét ünnepel Devecser, és szerencsére van is ok az ünneplésre. November 13-án átadásra került az új városgazdálkodási és üzemeltetési telephely. Az elmúlt három évben kényszerűségből átalakult a város településszerkezete. A parkosítás, városrendezés során több mint a duplájára nőtt a gondozást igénylő zöldterületek mérete. A városi intézményekben, a költséges gázfűtést kiváltandó, alternatív, költséghatékonyabb fűtési módszerek kerültek bevezetésre. (Folytatás a 3. oldalon.) A felsősök egy városi sétával emlékeztek az íróra, a hozzá kötődő helyszíneken megidézve az ünnepeltet. Felkeresték azokat a helyeket, ahol az akkor Ziegler Gézaként ismert tanító járhatott. E helyszínek közt meglátogatták az író szerelmének, Pék Katicának a lakhelyét, majd gyertyát gyújtottak a régi temetőben lévő nyughelyén. (Folytatás a 2. oldalon.) 56-os ünnepi megemlékezés A Művelődési Ház nagytermében a Devecseri Ifjúsági Fúvószenekar hívogató dallamai fogadták az 1956-os forradalom és szabadságharc 57. évfordulójára rendezett megemlékezésre érkezőket. A zenekar lelkesítő indulókat játszott Ormándlaky Péter karnagy úr vezetésével. A Himnusz közös eléneklése után Vincze Barbara köszöntötte az emlékező közösséget, majd felkérte ünnepi beszéde megtartására Bendes Istvánt, Devecser jegyzőjét. (Folytatás a 3. oldalon.)

2 2. oldal Méltó emlékezés Gárdonyira Névadóját ünnepelte az általános iskola (Folytatás az 1. oldalról) A templom előtt megemlékeztek a Gárdonyi által írt, a Devecserben született Fel nagy örömre kezdetű egyházi énekről, illetve felidézésre kerültek az író kedvtelései. A kisiskola előtt a régi iskolarendszerről feltett kérdésekre válaszolhattak a gyermekek. A nap folyamán szellemi totó, képasszociációs kérdés-felelés játék, illusztráció és plakátkészítés, mese, monda, novellahallgatás gazdagította a programot. E rendezvénysorozat csúcspontja a Gárdonyi Gála volt, ahol a nevelőtestület, az iskola tanulói a lámpásra, a volt devecseri néptanítóra emlékeztek. Ahogy azt már hagyományosnak mondható, zsúfolásig megtelt a Városi Művelődési Ház színházterme. Vincze Barbara köszöntőjében elmondta, hogy az megemlékezés mellett az Emlékév fő üzenete, az olvasás népszerűsítése, majd felkérte Mayer Gábort, a Gárdonyi Géza Általános és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatóját, nyissa meg a Gárdonyi Gálát. Igazgató úr köszöntő szavai után visszatekintett a Gála közel tízéves múltjára, amely az alsó tagozatosok rendezvényeként indult, de 2006-tól iskolai rendezvénnyé nőtte ki magát. Felhívta a figyelmet, hogy egy iskola életében fontos a múlt, a hagyományok ápolása. Elmondta, hogy az emlékév kapcsán az iskola bekapcsolódott az országos rendezvények vérkeringésébe. Ezen belül a közelmúltban a devecseri diákok egy kedves meghívásnak tettek eleget és Egerbe látogattak, ahol színes programokon vehettek rész, végigjárva az íróhoz kapcsolódó helyszíneket. A nyitó szavak után Mayer Gábor és Bognárné Simon Katalin, az alsó tagozat igazgatóhelyettese átadta az Emlékév keretein belül rendezett Gárdonyifutás helyezettjeinek a díjakat. A díjkiosztás után a zene percei következtek. A Devecseri Ifjúsági Fúvószenekar, amely az iskolai rendezvények rendszeres szereplője, ebben a tanévben ünnepli tizenötödik születésnapját. A kezdő tagok közül sokan már zenei középiskolában, vagy egyetemen tanulnak. A tagok cserélődnek, és most egy igazán nagy generációváltás zajlik. A zenekar jobbára kicsikből áll, de a Gálán való fellépésükkor ebből vajmi kevés hallatszott. A Gárdonyi-futás helyezettjei: 1. évfolyam: 1. Marton Dávid, 2. Lakatos Zsófia, 3. Szilvási Martin 2. évfolyam: 1. Orsós Benjámin, 2. Bognár Dávid, 3. Forgács Alex 3. évfolyam: 1. Boros Bence, 2. Ladányi Ramóna, 3. Török Vivien 4. évfolyam: 1. Ungor Ivó, 2. Horváth Milán, 3. Szilvási Bálint 5 6. évfolyam, lányok: 1. Orsós Petra, 2. Réfi Hanna, 3. Orsós Alexandra 5 6. évfolyam, fiúk: 1. Horváth Rajmund, 2. Orsós Roland, 3. Boros Richárd 7 8. évfolyam, lányok: 1. Török Fanni, 2. Oláh Barbara, 3. Orsós Erzsébet 7 8. évfolyam, fiúk: 1. Orsós Dávid, 2. Orsós Ferenc, 3. Rostás Márk Ormándlaky Péter karnagy úr vezetésével indulókat és komolyzenei átiratokat adtak elő, amit a közönség nagy tapssal honorált. A zenekar dallamai után a legkisebbek, az 1. b osztályosok csaltak mosolyt a közönség arcára. Bájos előadásukban tudhattuk meg, De nehéz az iskolatáska. A gyermekeket felkészítette Martonné Csom Adél és Koller Gyöngyi. Kevesen tudják, hogy Gárdonyi derűs, furfangos állatmesék szerzője is volt. Egy ilyet, a Komédiás disznó című vásári jelenetet a 2. a és a 2. b osztályos tanulók adták elő. Előadásuk nyomán jókedv, nevetés töltötte meg a színháztermet. A jelenetet színpadra állította Bognárné Simon Katalin. Hasonlóan nagy sikert aratott az 5. c osztályosok műsora, akik Gárdonyi történetek dramatizálásával készültek a Gálára. Előadásuk Bajók Józsefné felkészítő munkáját dicséri. Gárdonyi fő műve, talán a legnépszerűbb magyar regény az Egri csillagok. A történelmi regény lapjai elevenedtek meg a 3. a, 3. b és a 4. b osztályos tanulók közös előadásában. Szívetlelket melengető volt a gyermekek által átéléssel előadott egri védők esküje. A gyermekeket Nyárs Hajnalka készítette fel. A 2013-as Gárdonyi Gála zenei előadással zárult. A kórus, amely az idén, az íróra emlékezve sokszor tűzte repertoárjára a Fel nagy örömre kezdetű egyházi éneket, most Petőfi Sándor: Itt van az ősz című versét adták elő, Ihászné Szabó Katalin fuvolajátéka kíséretében. A dalt hangszerelte, és zongorán kísérte Horváthné Fatalin Zsuzsanna, a kórus karnagya. A Gála végeztével vissza csengtek igazgató úr szavai. Egy iskola életében fontos a múlt, a hagyományok ápolása. E gondolatok mentén elmondhatjuk, méltó módon emlékezett meg az iskola a névadójáról. Köszönet illeti a szervező és felkészítő pedagógusokat a programok színvonalas létrehozásáért és a Művelődési Ház dolgozóit, akik mint már oly sokszor, otthont adtak a rendezvénynek. B.Zs.

3 Ünnepélyes telephely átadás (Folytatás az 1. oldalról) Ezek az okok, és a szociális közfoglalkoztatás helyi értékteremtése mind-mind indokolttá tette egy új korszerű, a felmerült igényeket kiszolgálni tudó városgazdálkodási és városüzemeltetési telephely létrehozását. A telephely a Hunyadi utca végén, az Emlékpark mögötti területen került megépítésre. Az avatóünnepségre a telephely csarnokában került sor. Az átadóünnepségen Kovács László alpolgármester köszöntötte vendégeinket, köztük dr. Kovács Zoltán kormánymegbízottat, a Veszprém Megyei Kormányhivatal vezetőjét, Bereczky Nórát, a Devecseri Járási Hivatal hivatalvezetőjét, Polgárdy Imrét, a Veszprém Megyei Közgyűlés alelnökét, Toldi Tamást, Devecser Város polgármesterét, Bendes Istvánt, Devecser Város jegyzőjét, Hellenbrandt Ferencet, a kivitelező Veszprémber Zrt. vezérigazgatóját, Ács Attilát, a Városüzemeltetési Kft. igazgatóját. Rajtuk kívül a Devecseri Járás több polgármestere, Devecser Város Képviselőtestületének tagjai, a városi intézmények vezetői, helyi vállalkozások képviselői, a Városüzemeltetési Kft. dolgozói és több érdeklődő devecseri polgár volt együtt a büszkeség és az öröm perceiben, hisz ismét több lett gyarapodott a város. A Himnusz közös eléneklése után Toldi Tamás polgármester mondott köszöntő beszédet. A mai nap Devecser szolgáltató részlegének nevezetes napja lesz, hisz, mint mondta, igazi otthont kaptak a Kft. dolgozói. Polgármester úr beszélt a telephely jelenlegi funkcióiról, a jövőben neki szánt szerepről, és annak fontosságáról, hogy a jövőben itt munkahelyek fognak teremtődni. Köszönetet mondott a Veszprémber Zrt.-nek, akik nem teljesen három hónap alatt Összetartozás, egység, szeretet 56-os ünnepi megemlékezés (Folytatás az 1. oldalról) Bár az orosz túlerő elfojtotta a szabadságharcot, mégis elmondhatjuk, győztes forradalom volt 56, hiszen ekkor ütöttük az első szöget az 1989-ben felbomló szocialista rendszer koporsójába mondta Bendes István. Egy korabeli visszaemlékező sorait idézve emlékezett arra a katartikus élményre, amelyet azok a napok, a feltételek nélküli összetartozás napjai jelentettek. 56- ból erőt lehet meríteni azokhoz a feladatokhoz mondta, amelyek napjainkban az országra várnak, hisz jelenleg is küzdeni kell a függetlenségünkért. Napjainkban nem fegyver fenyegeti hazánkat, hanem az eladósodás, a kamatrabszolgaság veszélye. Ez ellen csak azzal az összefogással lehet fellépni, amelyből ötvenhét évvel ezelőtt mutattak példát az elődeink. Azt, hogy tudunk ma is összefogni, azt három évvel ezelőtt épp itt, Devecserben mutatta meg ez az ország. Összetartozás, együvé tartozás, egység, testvér, előzékenység, csoda, katarzis, szabadulás, győzelem, felszabadultság, türelem, szeretet. ismételte a forradalmi napok kulcs szavait beszéde végén Bendes István. Gyermekszemmel Mesélnek a naplók 56-ról címmel a 8. b osztály tanulóinak irodalmi műsora következett, amely két korabeli iskolás gyermek szemszögéből, a forradalom napjai alatt vezetett naplójuk sorain keresztül mutatták be a sorsfordító napokat. A tanulókat felkészítette, az előadást színpadra állították Bóka Ildikó és dr. Lennerné Magvas Andrea szaktanárok. Az ünnepi műsor után a megemlékezők közös főhajtásra a Deák téri emlékmű elé vonultak. A szobornál Bereczky Nóra, a Devecseri Járási Hivatal hivatalvezetője mondott megemlékező beszédet, amelyben felhívta a figyelmet arra, miképp tudunk méltóan emlékezni a hősökre. Úgy, ha hűek vagyunk azokhoz az elvekhez, amiért ők harcoltak és tovább visszük azt a hitet és egységet, amellyel a magyar nép jövőjéért áldozták életüket. 56 fiataljai az egység és a szeretet hatalmát felhasználva harcoltak, és nem akartak mást, csak független magyar hazát. Ma ugyanúgy harcot vívunk, aminek ugyanaz, a szabadságunk a tétje. 56 azt üzeni a mai nap emberének, hogy nem dőlhetünk hátra, nem kényelmesedhetünk el, nem adhatjuk fel a függetlenségünkért vívott harcot. Bereczky Nóra zárógondolatként Széchenyi Istvánt idézte: Sokan úgy gondolják: Magyarország volt. Én azt szeretem hinni: Lesz! A megemlékezés Bolbos Gábor versmondásával folytatódott. Az Új Devecseri Újság szerkesztője Márai Sándor: Mennyből az angyal című versét szavalta el. 3. oldal készítették el a csarnokot. Dr. Kovács Zoltán kormánymegbízott ünnepi beszédében elmondta, hogy mai napon ez már a harmadik rendezvény Devecserben. Ezekre visszatekintve, az ott elmondott eredményeket, a jövőbeli, elsősorban a gazdaságfejlesztés terén lévő lehetőségeket hallva elmondhatjuk, jelenleg fejlődik és további fejlődés előtt áll a város. Ezek a fórumok elsősorban a jövőt vetítették elénk, de ahol most állunk, az a mának szól. Az itt dolgozók munkája meghatározza a lakosság közérzetét. Most ezt a munkát szolgálja ez a 200 négyzetméteres épület és a 400 négyzetméteres csarnok, amely minden igényt kielégít, és kulturált munkahelyet biztosít az itt dolgozóknak. Elmondhatjuk, Devecser az őt ért tragédia után fel tudott állni, és építi a jövőjét mondta Kovács Zoltán, és a telephely dolgozóihoz intézett jókívánságaival átadta rendeltetésének az épületet. Ezután az ünnepélyes szalagátvágásra került sor, amikor dr. Kovács Zoltán, Toldi Tamás, Hellenbrandt Ferenc, Ács Attila és Garda Zalán átvágták az átvételt jelképező nemzetiszínű szalagot. Köszönöm, hogy osztoznak örömünkben kezdte pohárköszöntőjét Ács Attila, a Városüzemeltetési Nonprofit Kft. igazgatója. Beszédében köszönetet mondott a Képviselőtestületnek a támogatásért, a bizalomért és a kivitelezőnek a gyors munkáért. A jelenlévők a jövőben itt folyó munka eredményességére koccintottak, majd a hivatalos percek után a vendégek Ács Attila vezetésével megtekintették az új, impozáns épületet. A beruházás 110 millió forintból épült meg és a kármentő alapból került finanszírozásra. A kivitelezést a Veszprémber Zrt. nyerte el és végezte el határidőre. A következő számunkban a helyszínt bejárva, részletesen bemutatjuk olvasóinknak a telephelyet, annak jelenlegi és jövőbeni funkcióit. B.Zs. Devecser Város Önkormányzatának és intézményeinek koszorúját csendes főhajtással Toldi Tamás polgármester és Bendes István jegyző helyezte az emlékmű lábához. A Devecseri Járási Hivatal nevében Bereczky Nóra hivatalvezető és Bali Tibor hivatalvezető helyettes koszorúzott. Czapa János és Csőrés József a helyi Fidesz csoport nevében hajtottak fejet és helyezték el az emlékezés virágait. Az ünnep záró momentumaként a megemlékezés résztvevői tisztelegtek 1956 hősei előtt és helyezték el mécseseiket az emlékmű lábánál. B.Zs.

4 4. oldal Vendégségben Ausztriában November 6-án kis devecseri küldöttség látogatott a szomszédos Ausztriába. A küldöttséget Toldi Tamás, Devecser polgármestere vezette, tagjai Bendes István, Devecser jegyzője, Kovács László alpolgármester, Preininger Horváth Edina, a Biztos Kezdet Gyerekház szakmai vezetője, Bertalanné Poór Beáta, a Vackor Óvoda óvónője, Berecz József, a Start Munkaprogram munkavezetője, Rosta Zoltán, az Önkormányzat Szociális Bizottságának elnöke és Sárdi Attila, a gyümölcstermesztési program szaktanácsadója voltak. Ezúton két meghívásnak is eleget tettek, hisz több mint egy éve hívta meg az Osztrák Katolikus Karitasz Devecser Város Önkormányzatát, és most ez a meghívás október 4-én kibővült a Biztos Kezdet Gyerekház és a Vackor Óvoda meghívásával. A Karitásznál tett látogatás apropója az az október végén lezárt projekt elszámolása volt, amelynek során megszépült, szinte újjáépült a devecseri Vackor Óvoda. A látogatás során a devecseriek megtekintették a helyi óvodát. Meglátogattak egy intézményt, ahol helyi, szociális problémákkal küszködő fiatalok dolgoznak. A foglalkozásokon előállított termékeket, újrahasznosított anyagokból készült táskákat, ajándéktárgyakat saját üzletükben értékesítik. A Biztos Kezdet Gyerekház és a Karitasz kapcsolata e téren is gyümölcsözik, hisz az osztrák szervezet jövőben Bulgáriában nyíló hasonló intézményeiben felhasználhatják a Devecserben felhalmozott tapasztalatokat. A látogatás, tapasztalatszerzés céljából, családi gazdaságokban folytatódott, ahol szerteágazó mezőgazdasági és élelmiszeripari tevékenységet folytatnak. A gazdaságban megtermelt gyümölcsök elsődlegesen saját értékesítésben a piacra kerülnek. Az el nem adott gyümölcsöt későbbi értékesítése céljából saját raktárakban tárolják, de egy jelentős részéből különböző, saját sajtolású ivólevet állítanak elő. A gazdaságnak alma, meggy, cseresznye, bodza és ezek különböző keverékéből előállított terméke van. A fel nem használt gyümölcsökből szeszfőzés céljából cefre készül. A gyümölcstermelésen és feldolgozáson kívül a vendéglátók bemutatták a zöldségtermelő ágazatukat, a hízó marha telepüket, a tejüzemüket és egy pékséget, ahol kis mennyiségben, saját alapanyagból készült extra minőségű kenyeret állítanak elő. A családi gazdaságokban lehetőleg vegyszer nélküli alapanyagot termelnek, ebből manufakturális jellegű munkával magas minőségű élelmiszert gyártanak, amit együtt értékesítenek. Boltjaikban semmilyen idegen árut nem forgalmaznak, kizárólag saját terméket árulnak. Bár múltunk és gazdasági helyzetünk miatt mindkét országban más jelenti a mindennapok problémáját, a tapasztalatszerzés, a tapasztalatok átadásából a jövőbeni tervei megvalósítása során sokat profitálhat Devecser. A látogatócsoport azzal indult a hazaútra, hogy gazdasági és szociális téren megerősítést nyertek abban, hogy jó az az út, amelyen Devecser elindult. B.Zs. Mozgalmas évet hagy maga mögött a Devecseri Nyugdíjas klub Devecser és a környék számos rendezvényen lehetett idén is találkozni a devecseri Őszi Fény Nyugdíjas klubbal. Vidám műsoraikkal mosolyt csaltak a hallgatóság arcára. Kicsit irigykedem rájuk, hiszen ők az egyetlen olyan korosztály a városban, akik jól összejöttek. Minden héten kedden a Művelődési Házban közösen töltenek el pár órát, jól érzik magukat, kibeszélik gondjukat-bánatukat. Az idei év számos programot, rendezvényt tartogatott számukra. Havasi Sándorné, Margit nénit kértem meg meséljen az idei esztendőről. Mint minden évben egy pótszilveszterrel kezdtük az évet január 8-án. A téli fagyos januárban és az idei márciusban inkább csak beszélgettünk, gyógyteákról, gyógynövényekről, nevezetes napokról, mint pl. a Himnusz születésének napjáról, kiskerti növényekről, palántázásról. Nehéz lenne minden alkalmat felsorolni, talán csak a legnevezetesebbeket. Februárban Szente István egy rejtvényfejtő versennyel lepett meg bennünket, márciusban Kovács László alpolgármester vezetésével az országházat látogattuk meg. A kirándulás okán a március 15-i ünnepség keretében vehettem át a Kövér László házelnök által dedikált Magyarország alaptörvényét. Ebből több alkalommal is felolvastunk/ felolvasunk a keddi találkozókon. Májusban Nemeshanyba látogattunk ki a vízimalomhoz. A június sikerült talán a legmozgalmasabbra, hiszen ekkor a lakóparkban, az Idősek Napközijében valamint a városi napokon is műsorral szerepeltünk. Júliusban a Somlóra kirándultuk, és rendőrségi előadást hallhatunk a lopások, betörések megelőzéséről. Augusztusban a noszlopi főzőversenyen mértük össze tudásunkat, ahonnan 3 db bronzéremmel tértünk haza. Szintén augusztusban a Duna Televízió meghívására a Somlón vettünk részt egy felvételen, melyet nemsokára láthatunk is a televízióban. Szeptemberben a Nagyteveli Nyugdíjas Klub volt a vendégünk, akiknek gulyással és házilag készített süteményekkel kedveskedtünk, valamint a Mustra Devecser Devecseri Mustra rendezvényen adtuk elő bordalok kíséretében szüreti jelenetünket. Októberben az óvodai szüreti felvonuláson vettünk

5 5. oldal részt. Még van két hónap az évből, most az ünnepekre készülünk. Negyedévente zenés-táncos délután keretében köszöntjük az aktuális névnaposokat, ahol Kurdi Róbert zenél nekünk, és mindenki táncra perdül. Ez elég sok program, nem nagyon fárasztó? Tudja, nekünk idősek már itt fáj, ott fáj, néha egy kicsit fárasztó, de szívesen csináljuk. Ha valakinek valamihez nincs kedve, nem erőltetjük. Mindenki a saját erejének, egészségének megfelelően veszt részt a programokon. Mennyi ideig készülnek egyegy műsorra, hiszen a dalokkal, versekkel viszonylag hosszabb előadásokat láthatunk Önöktől? Nem vagyunk már fiatalok, így már 1-2 hónappal előbb elkezdjük tanulni a dalokat, verseket, folyamatosan próbálunk, hogy tökéletes legyen a műsor. Örülünk neki, ha a műsorunk vidámságot ad a hallgatóságnak. Büszke vagyok a nyugdíjas klub minden tagjára, hogy vállalják a sok próbát, munkát, fellépést. Jóleső érzés, ha egy-egy fellépés után sokan jönnek nekünk gratulálni. Hány tagot számlál a klub? Jelenleg 25 tagunk van, de sajnos a létszám évről-évre fogy. Egyre kevesebben csatlakoznak hozzánk, amit nagyon sajnálunk. Jó lenne újabb nyugdíjasokat is megmozgatni, ismerkedni. Bízom benne, hogy a hosszú, téli délutánok egyikén ellátogatnak hozzánk, a Művelődési Házba. Kedves Margit néni, köszönöm, hogy válaszolt lapuk kérdéseire, és még sok-sok egészséget kívánunk Önöknek. Sz. A. Horgász- és főzőverseny a Széki-tónál Már az elmúlt években is láthattunk példát a széki-tavi horgásztó partján, hogy a térségünk falvait képviselő csapatok, az összetartozás és a jó barátság jegyében összegyűlnek, és egy vidám, kötetlen nappal erősítik kapcsolatukat. E hagyományt folytatta a Somló-környéki Többcélú Kistérségi Társulás, amikor a horgásztó partjára meghívta a Devecseri Járás területén lévő falvak küldöttségeit. A rendezvény címének megfelelően már a reggeli órákban sürgölődtek a tűzrakóhelyek környékén, állították a bográcstartókat, izzították a tüzet és készítették a főzési alapanyagokat. Miközben a bográcsok aljáról már szállt a sülthagyma illata, a horgászat szerelmesei a jó fogás reményében dobták be a szereléket és várták türelemmel, hogy rájuk mosolyogjon a horgászszerencse. Mire delelőre ért a nap az erdőt jobbnál jobb illatok töltötték be. A szákok alját kinek több, kinek kevesebb hal terhelte, és egymás után érkeztek a csapatok a főzőverseny zsűrije elé, bemutatni aznapi produkciójukat. Mint ilyenkor szokott lenni, nehéz helyzetben volt az Ékes József országgyűlési képviselő, Bereczky Nóra, Devecseri Járási hivatalvezető és Elek Józsefné, a Somló-környéki Feladatellátó Intézmény vezetője által képviselt zsűri. Kitettek magukért a csapatok, hisz mint ahogy legtöbben elmondták, csak a szívüket főzték bele. A tányérokon megjelent a magyar gasztronómia szabadban, szabadtűzön elkészíthető ételeinek szinte minden fajtája. Az ünnepélyes eredményhirdetésre jókedvű csapatok gyülekeztek a Széki-tó központi helyére, ahol a díjakat dr. Kovács Zoltán kormánymegbízott, Ékes József országgyűlési képviselő, Bereczky Nóra járási hivatalvezető és Burján Ernő, a Somlókörnyéki Többcélú Kistérségi Társulás elnöke adta át. A horgászverseny III. helyezettje Tüskevár, a II. Egeralja, az I. pedig városunk jó hírét öregbítve, kimagaslóan legjobb eredménnyel a Toldi Tamás, Illés György, Halász József, Hegedűs Árpád, Bognár Ferenc és Lenner Andrásból álló devecseri csapat nyerte. A kifogott 13,5 kg hal nem csak a győzelmet jelentette, de az Illés György által fogott 7,5 kg-os ponttyal a legnagyobb halért járó díj is Devecserbe került. A főzőverseny eredményhirdetésekor Nagypirit babos káposztája III. Somlójenő pilisi raguja II. helyet ért. Ezt a vetélkedést Noszlop csapata nyerte szintén babos káposztával. Hogy a kicsik is tudnak nagyok lenni, annak a legjobb példája, hogy a Devecseri Járás egyik legkisebb faluja, Apácatorna, egy egész nagy létszámú csapattal érkezett. Az értékelés és díjkiosztás után a jelenlévők egy kis ital kíséretében jó étvággyal fogyasztották el az általuk készített ételeket. A falatozáshoz Kurdi Róbert szolgáltatott, a tőle már megszokott, jókedvet generáló zenét. Látva a jókedvűen beszélgető, anekdotázó csoportokat, elmondhatjuk, hogy a kihirdetett eredménytől függetlenül, a rendezvény elérte a célját. Azt a célt, ami itt a XXI. század elején néha elérhetetlennek látszik, hogy együtt legyünk, időt fordítsunk barátainkra, ápoljuk valamilyen szinten a közösségi életet. B.Zs.

6 6. oldal Egerben jártunk A devecseri általános iskola 36 kisdiákja és 4 nevelője meghívást kapott Eger Város Önkormányzatától a Gárdonyi Géza emlékére szervezett városi programokra október 17-én és 18-án. A busz költségét a Számítástechnika Oktatásáért, Tehetségek Gondozásáért Alapítvány kuratóriumának elnöksége ill. elnöke, Kulcsár Tamás biztosította, így 40 fő juthatott el az egri remete városába. Ez annál is inkább aktuális programnak ígérkezett, mert Devecserben most ünnepeljük az író halálának 150. évfordulóját, s emlékezünk arra, hogy Gárdonyi 1882-ben még mint Ziegler Géza- iskolánkban is tanított egy esztendeig. A gazdag program keretében először az egri várban vettünk részt egy várvédő akadályversenyen, melynek következtében mindenki elnyerte az Eger várának hős védője címet. Megkoszorúztuk a Hősök termében lévő emlékművet, sajnos a Gárdonyi-sírt, illetve a lakóházat most újítják fel, ennek következtében ezeken a helyszíneken nem jártunk. Este a Líceumban csodaszép koncerten vettünk részt, melyen felcsendült a Devecserben írt Fel nagy örömre kezdetű egyházi ének is. Másnap a városban rendezett Gárdony-akadályverseny után moziba mentünk, majd egy cukrászdában Gárdonyi-képpel díszített süteményt kapott mindenki meglepetésként. A két nap folyamán mindenhol szeretet, segítőkészség, odaadás légkörét érezhettük; minden ember, akivel találkoztunk megtestesítette a Gárdonyi-féle emberideál jellemzőit: alázatosság, szeretet, szerénység,összetartás, becsület érzelemvilágát. A város minden intézménye összefogott, s támogatta ezt a kirándulóprogramot, annál is inkább, mert 3 évvel ezelőtt, az iszapkatasztrófa idején egy kis küldöttségük járt már Devecserben, s látták, hogy mi is híven ápoljuk a nagy kántortanító és író emlékét. Köszönet illeti Devecser város polgármesterét, Toldi Tamást, a KLIK vezetőjét, Takácsné Németh Cecíliát, az Alapítvány kuratóriumát, hogy segítették a kirándulás megvalósulását, s Eger városára pedig tisztelettel gondolunk a felejthetetlen élmények birtoklásáért. Bajók Józsefné pedagógus Az iskolások 56-os ünnepi megemlékező műsora a Művelődési Házban Mikor a kis Jézus lenézett a Földre nyomban, mint a zápor megeredt a könnye. Magyar tájra esett szelíd tekintete, Pont mikor az orosz ott a magyart ölte. Történelmünk egész életünkön át elkísér minket. Az utókor feladata, hogy megőrizze és ápolja múltunk nagyjainak emlékét. Megemlékezzen a nagy történelmi személyiségekről, megemlékezzen a legendás parancsnokokról. De az utókor, vagyis a mi dolgunk az is, hogy megemlékezzünk azokról az emberekről, akik nem kaptak helyet a történelem tankönyvekben, de részt vettek az eseményekben, felvállalva ezzel minden következményt: félelmet, emigrációt, börtönbüntetést, halált. Az általános iskola diákjai október 22-én hajtottak fejet az1956-os forradalom hőseinek emléke előtt a Művelődési Házban megrendezésre került iskolai ünnepi megemlékezésen. A Himnusz elhangzása után Czémán Imre iskolaigazgató helyettes úr ünnepi beszédet mondott, melyben méltatta a forradalomban résztvevő ifjúságot, mert 1956-ban a fiataloknak köszönhetően megmozdult az ország, hogy visszahódítsa a szabadságot, és kezébe vegye a saját életét. Hiszen a szabadság olyan, mint a levegő. Ha van, észre sem vesszük, ha nincs meg lehet fulladni a hiányától. Az ünnepi beszédet a 8. b osztályos tanulók Gyermekszemmel mesélnek a naplók 56-ról című irodalmi műsora követte. Az összeállítást szerkesztette és színpadra állította Bóka Ildikó és dr. Lennerné Magvas Andrea szaktanárok, a díszlet Trombitás Veronika tanárnőt dicséri. A történet vezérfonalát az a két forradalmi napló adta, melyet Csics Gyula és barátja Kovács János, a forradalom idején élő, akkor 12 éves gyerekek írtak. A két napló nemcsak életet lehelt a sokunk számára már csupán történelmi művekből ismert emlékezetes napokba, illetve az utána következő hetekbe, hónapokba, de egészen új megvilágításba is helyezte azokat. Gyermekek szemével láthattuk a forradalom eseményeit. A vásznon megelevenedtek 1956 eseményei, helyszínei, szerelmei, a vízilabda válogatottunk emlékezetes olimpiai szereplése, és az akkori idő nyomorúságos, szívszorító karácsonya. A karácsony, mely a mindenki számára elhozza a csodát, azt a csodát, amelyet 56- ban nem éltek át az emberek. Márai Sándor szívbe markoló szavai csak fokozták a hatást. Mennyből az angyal, menj sietve, az üszkös, fagyos Budapestre! Oda, ahol az orosz tankok között hallgatnak a harangok Angyal, vigyél hírt a csodáról! 1956 októberében egymást alakította ki és alakította át az egyén és a történelem, a diák és a szabadság, a szó és a nemzet. 48 ifjúsága után, támadt a hazának egy 56-os ifjúsága is. Nyárs Hajnalka Nyolcszor hat? Negyvennyolc! Nyolcszor hét? Ötvenhat! Ezt jól megtanultuk. Nem is felejtjük el soha.

7 Végre egy téma, amelyikhez mindenki ért. Vagy ha nem is ért, de nem hagyja hidegen, véleményt formál, minimum utálja. Ez a téma a foci. Azt mondjuk a tízmillió szövetségi kapitány országa vagyunk, és amikor üresedik a poszt, rövid idő után úgy néz ki, hogy hihetetlen szakértelemmel választottuk ki azt az egyet, aki nem ért hozzá. Legalábbis mi, tízmillióan így gondoljuk. Elbukta a magyar válogatott a VB selejtezőket, és ez komoly indulatokat korbácsolt. Riadtan néztem az interneten lévő fórumokban, hogy sokan az eredménytelenség okán, Mohácsot kiáltottak. Legújabb kori történelmünkből felsorolható néhány, a fent említett vészhez hasonló, de azt hiszem ebben a sorban azért nincs benne a mai foci. Az tagadhatatlan, hogy ez a sport nagy tömegeknek tudja befolyásolni az érzelmeit és most siralmas állapotban van. De ha megnézzük, hogy rajtunk kívül még kik nem lesznek ott a VB-n, szerintem nem nekünk van legjobban elkeseredni valónk. Az eredmény sokkal inkább a realitásokat mutatja. Valóban, mi, akiknek régebbi dátumot őriz a születési anyakönyvi kivonatunk, mi bizony valamikor nem ehhez szoktunk. Nemrég mondtam fiaimnak, kívánom, hogy nekik is legyen részük olyat megtapasztalni, ami a mi korosztályunknak megadatott. Azt az elmondhatatlan érzést, amikor az akkori Népstadionban nyolcvanezren énekeltük együtt a Himnuszt, és egy magyar gólnál vadidegen emberek ugrottak az ember nyakába. Azt mondják, a gyenge játék miatt fordultak el a szurkolók a focitól. Ez még igaz lehetne az első osztályú meccsekkel kapcsolatban, de nem csak ott tűntek el a nézők. Nem feledem, sok éve egy Somlószőlős Devecser meccsen a falu lakosságát megközelítő nézőszám volt. Többen, mint napjainkban az MTK első osztályú mérkőzésén. Azóta viszont az alsóbb osztályokban is eltűntek a nézők. A szurkolók hiányát egy falusi meccsen már nehéz a nagymértékű színvonalcsökkenésre fogni, mert hiszen akkor nekik már hátrafelé kellene futni, és a labda rúgná a játékost. Mi lehet akkor az oka? Nem akarok az okos hozzáértők sorába beállni, de mielőtt háborgunk a profi focisták hozzáállásán, Pipafüst... Egy nem szakértő kicsi túlzással elmondhatjuk a foci elég jó lenyomata mindenkori társadalmunknak. A munka hiányát kérjük számon a focistáinkon. Szomorú, hogy sokan keresnek munkahelyet az országban, de azt mindannyian tudjuk, sokan el is keserednek, ha ehhez munka is jár. Követeljük a szorgalmas önképzést a focistáktól, de ugye ismerünk magunk körül mögöttes tudás nélküli, diplomával, vagy szakmunkáspapírral rendelkezőt. Szóval, az a szálka és a gerenda példázata sokaknál bizony is - mét ül. Ami talán számomra is igazán irritáló, hogy ebben a számunkra pénztelen világban, azért a lélektelen játékért hozzánk képest elég nagy összegeket kapnak. A meccsek alullátogatottságát én még máshol is találom. Nem a sok tévé közvetítés ellen ágálok. Annak is örülök, hogy a topbajnokságok legjobb csapatai jönnek be a lakásba azon a dobozon keresztül, de valahol itt is kifejti hatását az az általam nemrég emlegetett mézesmadzag effektus. Látjuk a legjobbakat, akik szomorú de nem mi vagyunk, és azt a játékot szeretnénk látni a hazai pályán is. Pedig, ha belegondolunk, rossz mérkőzések azokon a fényesebbre íródott focitörténelmünk lapjain is voltak. Anno, voltam is olyan kettősrangadón, amikor egy Honvéd - Vasas után akkor sem lett volna kevesebb élményem, ha történetesen háttal ülök a pályának. De akkor nem láttuk előtte a Reál Barcelona meccset és nem hasonlítgattuk össze a miénkkel. Akkoriban a külföldi fociból jutott a gráci TV hétvégi gólösszefoglalója. Az az összefoglaló, amelyet néha olyan rossz minőségben néztünk, hogy meggyőződésem, hogy van olyan kortársam, aki a mai napig azt hiszi, hogy az osztrák foci alapból hangyás. Nos! Előállt ez, a magyar foci szemszögéből elég siralmas helyzet, és kár tagadni, láthatóan vannak, akik ezt élvezik. Ismét van egy kis ok sárdobálásra, és előbújtak az általam már néhányszor megénekelt szakértők. Nem a jobbító szándékú kritika bőszít, hanem akik láthatólag a tartalom nélküli kritizálással szereznek olcsó népszerűséget. Mielőtt sokan felháborodnak, megjegyzem, nekem sem tetszik, ami kishazánkban foci néven folyik. Nézhetjük több oldalról, ez kérem ezer sebből vérzik. Az utóbbi évek erőfeszítései ellenére vékonyka az utánpótlás. Mi az oka? Tetszik vagy sem, a mai gyermekeket nem érdekli annyira a foci, mint a régebbi korosztályokat. Nem csak a foci, de minden helyett ott van az internet. Elsősorban a kedvüket kellene visszahozni. Hogy hogyan? Én legalább bevallom, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy akit sikerül bevinni a pályára, azokkal magas színvonalon kellene foglalkozni. Kajakosnak sem tömegek jelentkeznek, még is vannak világraszóló eredmények. Fontos viszont, hogy nem csak a gyermekeknek kellene alázatosan tanulni, hanem azoknak is, akik foglalkoznak velük. Sokan mondják, hogy Puskásék is megtanultak focizni a grundon, nem kellett nekik akadémia. Így igaz. Ezt most is meg lehet tenni, csak utána a grundon nevelődött játékos számára jön egy megoldhatatlan feladat. Mármint, hogy időutazással visszamenni focizni az ötvenes évekbe, ugyanis a mai labdarúgásban az így tanult játék már nem elég. Mérhető sportpéldákkal élve, szinte minden mai megyei ifjúsági csúcstartó, a mostani eredményével, olimpiai bajnok lett volna abban az időben. Nem, most már el kellene kezdeni szisztematikusan, és elsősorban alázatosan dolgozni. Rájönni, hogy ha jó focit akarunk, a gyermek a legfontosabb. Tisztességesen megfizetni a velük foglalkozó edzőket, hogy az ifi edzés ne délutáni másod, esetleg harmadlagos elfoglaltság legyen, hanem egzisztencia. De annak az ifi és serdülő edzőnek se az legyen a legnagyobb tudása, hogy harminc évvel ezelőtt rúgott félpályáról egy gólt, és máig ebből a népszerűségéből él, hanem képezze magát. Sokan mondják, minek, hiszen elindultak az akadémiák, és nincs semmi eredménye. Azt már kevesen számolják ki, hogy a legtöbb ilyen típusú intézmény csak három-négy éve működik. 7. oldal Ennek fényében már csak arra kell válaszolni, hogy várható-e, követelhető-e ennyi idő alatt eredmény. Van, aki azt mondja, túl sok akadémia van, pedig ha utána nézünk, az összes magyar foci suli kevesebb gyermekkel foglalkozik, mint egyedül, a most szomorú apropóból emlékezetes Hollandiában, az Ajax akadémia. Az utánpótlás nevelésben sok időt elvesztegetett a magyar foci, és most ezt nyögi. Sokan mondják, nem jó, hogy a mostani, szinte erőszakos fejlesztésbe beleszól a politika. Ha ezt a véleményt elfogadjuk, akkor azt is el kellene fogadni, hogy eddig is beleszólt. Beleszólt az előző rendszerben, amikor nem csak egy csapatot, de magát a kapitalizmust is le lehetett győzni ott a pályán, és beleszólt az elmúlt években is, amikor hagyta elsorvadni. Nem szeretnék senkit sem megbántani, de vannak, akik félnek a foci körüli érzelmektől. Emiatt ugyan nem bántották tetten érhetően a focit, de magára hagyták. Sajnos ezeket a félelmeket tudja táplálni, az a néhány, önmagát szurkolónak nevező embertársunk, akik agressziójukkal elriasztják a jóérzésű embereket a stadionoktól, és kiváló felületet adnak a focit ellenzőknek. Hisz csak rájuk kell mutatni, hogy tessék, ilyenek ezek. Hiszem, hogy a fent említettek nincsenek sokan, és ha eltűnnének a hangadók, akkor a mellettük álló, befolyásolható fiatalok is elkezdenének azzal foglalkozni, amiről ez az egész kellene, hogy szóljon. A fociról. Ha megértik, hogy az az energia, amelylyel az ellenfél csapatát szidják, azzal játszi könnyedséggel győzelembe lehet hajszolni a saját csapatukat. Kedvencem amikor két csapat mérkőzésén, egy több száz kilométerre lévő harmadikat szidnak tele torokból. Rájuk nézve újra és újra igazolódik Édesapám szava, mármint, hogy bolond ember mindig kel, nem kell azt ültetni. Röviden. Nem tanácsot akarok adni, de azt hiszem, sokan egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy a kivezető út a munka és az alázat. Tudják, mint az élet más területén. És ha így lesz, akkor nem Mohácsot hanem Nándorfehérvárt emlegetjük a focinkkal kapcsolatban. No, ezt megérni kívánom mindannyiunknak, azt a kis jó egészséget. B.Zs.