(Krisztusi allúziók Móricz Zsigmond műveiben) 1

Átírás

1 S T U D I A CA R O L I E N S I A (X.) SZILÁGYI ZSÓFIA KARÁCSONYI AJÁNDÉK VÓTAM ÉN, MINT KRISZTUS URUNK (Krisztusi allúziók Móricz Zsigmond műveiben) 1 A Damaszkuszi élmény című, 1933-as, Móricz életében meg nem jelent, a kéziratos hagyatékban fennmaradt Móricz-írásban olvashatjuk a következőt: Kedves fiatal barátaim, nem azért állottam ide, hogy új vallást prédikáljak; új vallás a Krisztus. // De az a Krisztus, akit a Biblia őriz! Ezek a csodálatos könyvek, amelyek előtt mindig megdöbbenve állok meg: halászok és vámszedők olyan igéket tudnak lejegyezni annak a beszédéből s olyan sugárzó és örök életet tudtak hozzánk eljuttatni, hogy ezt csak az teszi hihetővé, hogy történelmi adalékokat jegyeztek fel. Hogy egy valóságos életnek hírei ezek. Van egy kis Bibliám, amit negyven éve olvasok, abban aláhúztam Krisztus szavait. Bármennyit elmélkedek is felettük, igaznak, hitelesnek és valóságosaknak kell tekintenem őket. 2 Ma már alig érthető, miként lehetett a nem egyszerűen református családban, de egy református pap unokájaként, a papné nagymama nevelésében felnőtt, egész életében Biblia-olvasó Móricznak a valláshoz és a reformátussághoz való kötődését a róla az ötvenes évektől készült monográfiákban kitérőként, hamar felismert tévedésként beállítani. 3 Igaz, Czine Mihály 1960-as, az életút tendenciózus (és mára tudjuk, erősen torzított) ívét megmutató könyve (Móricz Zsigmond útja a forradalmakig) már árnyaltabban mondja el Móricz teológustanulmányainak történetét, mint Nagy Péter először 1953-ban (majd átdolgozva többször is) megjelent monográfiája. Czine már nem hallgatja el, amit Nagy Péter: azt, hogy Móricz nemcsak Debrecenben iratkozott be a teológiára 1899-ben, de ban Budapesten is. Bár egyik helyen sem töltött el sok időt, meglepte és lehangolta mind a képzés színvonala, mind hallgatótársainak és tanárainak szellemisége, Nagy Péter erősen csúsztat, amikor többször hangsúlyozza, hogy Móriczot nem a szíve vitte a teológiára. Az író maga a következőt írja 1922-ben, Vasárnapi prédikáció (Találkozásaim Istennel) című írásában: Mikor húszéves voltam, s pályaválasztás előtt állottam családi tradíciók, anyagi bajok s belső vágy arra vittek, hogy beléptem egy agitátorképző iskolába, amelyet az emberiség tartott fenn egy hipotézis propagá- 1 Készült a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj keretében, az EEA és Norway Grants (az EGT és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus) támogatásával. 2 MÓRICZ Zsigmond, Damaszkuszi élmény = Uő.,., A tizenkettedik órában. Tanulmányok III., Szépirodalmi, Bp., 1984, Móricz Imre, Móricz (Litkei) Erzsébet fia, akit Móricz Zsigmond élete vége felé örökbefogadott, maga mondta el nekem, hogy nagyapja kérte meg őt és édesanyját, térjenek át a református hitre, és, amikor egy évig Leányfalun vele éltek, maga vitte el vasárnaponként a kisfiút a templomba, aki tőle tanulta meg az első zsoltárokat is. Studia Caroliensia

2 S Z I L Á G Y I ZSÓ F I A lására. 4 Móricz szakítása a teológiával (ahogy az eötvös collégiumi hely elutasítása, illetve a félbehagyott jogászkodás is) sokkal inkább az írói pálya eltökélt és kizárólagos választásáról árulkodik, és nem a hittel, különösen nem a Biblia-olvasással való leszámolásról. Amikor Móricz 1929-ben, évindító, összegző naplóbejegyzésében, végignézi nagy szakításait, éppen azt emeli ki, hogy bármelyik pálya melletti elköteleződés letérítette volna az íróiról: Úgy gondolom, ma vagyok ötödször a válaszúton. Első volt, mikor nem akartam bemenni az érettségi vizsgára, mert attól féltem, ha bizonyítványom lesz, kénytelen leszek egyetemet is végezni, pályára menni és állást vállalni, s nem leszek író. Gyula bátyám minden energiáját összeszedte s megmagyarázta, hogy attól még lehetek író, «különben is annyi tehetséggel, ami neked van, az érettségizettek nyolcvan százaléka lehetne íróvá». Második, mikor otthagytam a teológiát. Harmadik: mikor a hivatalnoki pályát. Negyedik: 1909-ben az újságírást. Mind az írásért. Ötödik ma: otthagyom az epikát a drámáért. Ez az év teljesen a színpadi munkáé. 5 Határozott döntés volt tehát a szakítás a teológiával, de hosszas útkeresés, tévelygés előzte meg. De a teológia otthagyása nem jelentette a református vallás elhagyását is: különösen azért nem beszélhetünk erről, mert, ahogy Czine is írja, Móricz számára a református vallás és a hazaszeretet gyerekkori örökségként kapcsolódott eltéphetetlenül össze: Édesanyja a református vallás és a magyar haza imádatában nevelte: a kettő szinte eggyé kapcsolódott előtte, környezetében mindenki a reformátusságot vallotta magyarságnak 6 Egy az író ötvenedik születésnapjára készült, az Egyenlőség című, fejlécén a magyar zsidóság politikai hetilapja meghatározást viselő lapnak adott interjúból kiderül, Móricz gyermekkori alapélménye a tisztán református közeg volt: Csécse kis kálomista falu, ahol még zsidó boltos sem volt, mint ahogy nem volt egyetlen katolikus ember sem a községben. Egyszer eljött a szomszéd faluból egy katolikus nő és a gyerekek ugy néztek rá, mint valami csodára: nini, egy pápista asszony! 7 Ehhez a Móricz számára szerves összefüggéshez reformátusság és hazafiság közt a gimnazistaként, illetve segédtanítóként Kisújszálláson töltött évek hozadékaként újabb egyedi társítás járult, annak köszönhetően, hogy itt megismerkedett a református hitű, de egyúttal kun eredetükre büszke kisújiakkal: Móricz a kálvinizmus és a pogányság elválaszthatatlanságát élte meg a Nagykunságban. Ahogy A magyar 4 MÓRICZ Zsigmond, Vasárnapi prédikáció (Találkozásaim Istennel) = Uő., Erkölcsi sarkantyú. Tanulmányok II., Szépirodalmi, Bp., 1982, Móricz még kiadatlan naplójából, a kézirat a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában található. 6 CZINE Mihály, Móricz Zsigmond útja a forradalmakig, Magvető, Bp., 1960, 93 7 Tiszaeszlár rémülete, a Pityi zsidó, Feldmesser Pinkász és egy zsidó szerkesztő a nagy magyar iró regényes életében. Móricz Zsigmond vallomása a magyar zsidóságról. Egyenlőség, július 6., Studia Caroliensia

3 K A R Á C S O N Y I A J Á N D É K V Ó T A M É N, M I N T KRI S Z T U S U R U N K reformátusság mai reformációja című 1932-es esszéjében írja: Voltak olyan területek, ahol a nép valósággal a pogányságból jött a református hitre. A kun területek népe még a XV. században is pogány volt. Bálványoknak áldozott, és csak királyi katonaság kényszerítette a megkeresztelkedésre. Mire jött a hitújítás, még nem volt ideje lélekben kereszténnyé válni, s amint felvette a kálomista prédikátorok szabadabb hitét, inkább csak az egyházszerkezet szabadabb formái tetszettek neki. 8 A pogányság és a mély református hit Móricz számára, különös módon, a káromkodáshoz való írói viszonyában is megmutatkozik az Életem regényében anyai nagyanyja, a nagytiszteletű asszony kapcsán írja a következőket: Az ő anyjának, édesnagyanyámnak volt valami rusztikus vonása, az nem félt a szavaktól. «Nem bánom én, fiam, ha meghalok, ha a fehér ló s...ibe dugtok is.» Ilyet édesanyám soha ki nem mondott volna, nagyanyám még a pogány magyarok naiv frazeológiájával élt, édesanyám a magasra csiszolt egyházi szellemben beszélt. 9 A tabuszavak ilyen módon, ha irodalmi szövegbe kerülnek, a magyar kultúra, gondolkodás, beszédmód, ősi, ázsiai eredetét jelzik Móricz ugyanis a magyar kultúrát az ősi, ázsiai mélyréteg és a civilizált, európai magaskultúra egymásrarakódásaként képzelte el: A magyar költő tehát, midőn fölemelkedik a mélykultúrából a magas kultúrába: egy ázsiai népkultúrával telített szellemi egyéniséget emel az európai irodalmi életbe. 10 A káromkodás tehát nem istenkáromlást jelent, ezt különösen hangsúlyozza Móricz a legnagyobb káromkodó, az apa, Móricz Bálint esetében: édesapámnál kész szerszámok voltak ezek a káromkodó szavak, s a «megváltó isten» soha nem függött össze az ő vallásos érzésével, akárhogy rakta, vágta is dühében. 11 Nemcsak Móricz Bálintnál különíti el azonban Móricz a káromkodást a vallásos érzéstől. A káromkodás nemhogy eltávolít Istentől, de egy ősibb, mélyebb, ugyanakkor szabadabb istenhit bizonyítéka lesz, hiszen a Sáraranyban a református, vérbő Turi Danit többek között ez állítja szembe pápista, szikkadt feleségével: Csúf ez az asszony, csúf. Imádkozásra, térdelésre és gyűlölködésre termett, nem szerelemre. Pápista. Szívós és szenvedélyes, amit ő nem bír megérteni. Az ő jó, kövér, hamar felgyúló, lecsendesedő, keveset haragvó, sokat káromkodó kálomista természete sok puhaságra s örökös jókedvre vágyakozik. 12 Ez móriczi vélekedés pogányság és reformátusság együvétartozásáról már átvezet ahhoz a kérdéshez, milyen módon kerül Móricz számos művében Krisztus allúzióként a hősök mögé. Hiszen, ahogy Móricz megállapítja naplójában lánya, Virág első regényét olvasva: Ha egy férfi megírja ifjúkorát, feltétlenül Krisztust teremt magá- 8 MÓRICZ Zsigmond, A magyar reformátusság mai reformációja = Uő., A tizenkettedik órában..., MÓRICZ Zsigmond, Életem regénye = Uő., Regények VI., Szépirodalmi, Bp.,1978, MÓRICZ Zsigmond, A magyar költő. Zempléni Árpád halálára = Uő., Tanulmányok I., Szépirodalmi, Bp.,1978, MÓRICZ Zsigmond, Életem regénye MÓRICZ Zsigmond, Sárarany = Uő., Regények I., Szépirodalmi, Bp., 1975, 11. Studia Caroliensia

4 S Z I L Á G Y I ZSÓ F I A ból. 13 Az a kérdés tehát, melyik Móricz-művekben és milyen módon lesz Krisztus a hősökből? Móricznak abban a regényében, ahol egy mesélő férfi és egy szöveget létrehozó író párbeszédéből jön létre a mű, a főhős von párhuzamot önmaga és Krisztus között. A boldog ember elbeszélő-főhőse, Joó György a következőt állapítja meg: Hogy én olyan isten kedveltje voltam, hogy az én születésem éppen karácsonyra esett, mert karácsonyi ajándék vótam én, mint Krisztus urunk. 14 Az Életem regényében pedig az életrajzi tények kapnak szimbolikus jelentést: jelképes lesz Móricz Bálint ács-mivolta, és a születés az anya által szimbolikusként felfogott időpontja is, ami köré az anya szinte új, pogány szertartást kreál, a fiát a világba elhozó Pétert és Pált Krisztus kísérőivé változtatva: Péter-Pál a reformátusoknál nem ünnep - a szenteket «bálványoknak» mondta édesanyám, kivételt tett azonban Péter-Pál napjával, amely engem adott neki. Ennek az egy napnak megbocsátott, s hogy igazolja magát, egész pogány hitet alkotott, hogy Péter és Pál nem is voltak zsidók, ezek a mesékben a Jézus magyar kísérői voltak. Magyarok, ezért lett az ő napjuk a magyar aratási nap. Ezen a napon állanak búzába, ha esik, ha fúj. Ha az időjárás nagyon elkésett, akkor a Péter- Pál lova mérgesen nyerít végig a mezőkön. Roppant büszke volt azért édesanyám, hogy a fia éppen egy ilyen neves napon lett a világra. Pláne, hogy ebben az évben Péter-Pál még vasárnapra is esett. Dupla ünnep s hozzá: délben tizenkét órakor lett meg a gyerek. Édesanyám mindenben szimbólumot látott, s el volt telve büszkeséggel 15 Itt is látjuk tehát a pogányság és a reformátusság már korábban emlegetett öszszefonódását, és ha mindehhez hozzátesszük, hogy Móricznak mind a születési ideje (hiszen anyakönyvezve július 2-ra volt), mind a helye bizonytalan (hiszen, ahogy Hamar Péter nemrégiben feltárta, kuszaság van a szülőházának pontos helye körül is), 16 az is látható, hogy ez a születési dátum többszörösen konstrukció, amelyet Krisztus születéséhez lehetetlen volt ugyan odahúzni, de egy pogány ünneppel összecsúsztatható volt. Az ács-apa nem pusztán az Életem regényében válik a főhős krisztusi attribútumává: egy életrajzi tény műbe emelve még akkor is megszűnik tény lenni, ha az adat valódi és visszakereshető. Móricz apjáról tudjuk, hogy ács volt, és ez Nyilas Misi apjának foglalkozása is. 17 A Légy jó mindhaláligban még ennél is összetettebb 13 MÓRICZ Virág, Móricz Zsigmond szerkesztő úr, Szépirodalmi, Bp.,1967, MÓRICZ Zsigmond, A boldog ember, Atheneum, Bp.,1935, MÓRICZ Zsigmond, Életem regénye Erről részletesebben lásd: HAMAR Péter, nekünk Csécsén három házunk volt. = Uő., Ködösítés nélkül, Kairosz, Bp., 2008, Hát mi lesz most belőled, Bálint? kérdezték a Kis Áronok, Magosok, Bakosok őszinte vagy külsőleges részvéttel. / Mi lesz? s az apám szokott káromkodó szavával hívta segítségül az Istent ács leszek! / Ettől meghalt mindenki. / Ács lesz! S egy szóra el is hitték. [...] Hát ez lehetséges? Ha őközülük valamelyik elvesztené a telkét s örökségét, abból más nem lehetne, mint amit a falu törvénye kijelölt neki: koldus vagy cseléd. Móricz Bálint pedig nemhiába vett el kisasszonyt, lám jönnek érte a rokonok, csengős szekérrel, a 124 Studia Caroliensia

5 K A R Á C S O N Y I A J Á N D É K V Ó T A M É N, M I N T KRI S Z T U S U R U N K jelentést kap az apa ács mivolta: Nyilas Misi krisztusi attribútumainak egyike lesz, sőt, ahogy Arató László felfedezte, egy másik, a paraszti sorból kiemelkedő regényhőssel, Julien Sorellel is összekapcsolhatja az alakot: Misi és Julien Sorel kisebbrendűségi érzése és annak felhajtóereje azonos szociális tőről fakad. Érdekes és szimbolikus módon mindkét hős apja ács (Krisztus-párhuzam), s mindkettejük tetőpontjellegű, regényzáró tárgyalásán a bírák a vádlott származását és a vétkét összekapcsoló osztálygyűlölete váltja ki a szereplő dacos ellenállását. Mind Julien, mind Misi a börtönben, a «tömlöcben» talál rá igazi önmagára, s mindketten kilépnek addigi világukból. Igaz, Misi csak Debrecenből, Julien az életből emigrál. 18 És a kapcsolat a két alak között még erősebb lehet, hiszen, bár Aratónak kétségtelenül igaza van abban, hogy a cselekmény nem sugall olyasmit, hogy Misi meghalna a regény végén, érdemes figyelmesen elolvasni a Légy jó mindhalálig zárósorait, amelyek határozottan egyfajta halálképzetet sugallnak: S fejét leejtette s szivárványszínű lett a szoba s egyszerre kimondhatatlan vágy fogta el, menni, elmenni abba az iskolába, ahol már ő tanít... ő... a drága, az édes jó bátya... az égbe... az égbe... mert az maga az Ég A kereszthalálra ítélt szenvedő Krisztus alakja a tanári törvényszék előtt álló Nyilas Misiben testesül meg, de a regény Misi sorsát a nagyhatalmak által fenyegetett, a szívhez hasonlító alakú, rokonok nélküli magányra ítélt Magyarország sorsával is összeköti. Igazolható ezzel Kiczenkó Juditnak az a megállapítása, hogy a Légy jó mindhalálig a közeli és még feldolgozhatatlan háborús traumákból és a Trianonélményből született: 20 Sokáig nézték a térképet. Misire kezdett rátelepedni ismét magányosságának érzése. Ahogy a térképet nézte, amelynek változatos színeibe, a szép kis debreceni cipó formájú Magyarország pirossal volt befestve, elszédült attól a rengeteg néptömegektől, amelyek köröskörül, zöld, sárga, lila falánksággal rajzanak, mintha mind szájat tátana s arccal fordulna felé titokzatos és kísérteties lények módjára. 21 Nyilas Misi mint Krisztus és ugyanakkor mint Magyarország szimbóluma ez a kettősség egyáltalán nem meglepő, ha felidézzük azt a Móricz-írást, amelyben Trianon a magyarság krisztusi sebei közül lesz az egyik: A magyarság a történelem folyamán öt krisztusi sebet kapott: Muhi, Mohács, Kismajtény, Világos és Trianon. Ez az öt seb nem a kiválasztottság isteni szimbóluma volt, hanem valóságos öt halálos szúrás, mindenik elég arra, hogy egy faj elvérezzen bele, hacsak az életereje nem oly roppant szívós, hogy kiheverje. Majd az Öt sebek! című írás a következőképpen zárul A magyar faj eddig a história folyamán öt krisztusi sebet kapott. A Krisztus legnagyobb gyerekét viszi egy gépész úr, akit ő szabadított ki a falu terhe alól s ő maga milyen hetykén veti: Ács! MÓRICZ, Életem regénye ARATÓ László, A Légy jó mindhalálig mint beavatástörténet = A kifosztott Móricz? Tanulmányok, szerk. FENYŐ D. György, Krónika Nova, Bp.,2001, MÓRICZ Zsigmond, Légy jó mindhalálig, Budapest, Atheneum, Bp., é. n. [1920], Ld. KICZENKÓ Judit, Légy jó mindhalálig = A magvető nyomában. Móricz Zsigmondról, szerk. SZABÓ B. István, Anonymus, Bp., 1993, MÓRICZ Zsigmond, Légy jó mindhalálig Studia Caroliensia

6 S Z I L Á G Y I ZSÓ F I A életét azonban a hatodik oltotta ki, a lándzsaszúrás a bordák közt, a szívbe. Vigyázzon a magyarság, hogy ezt a hatodik szúrást meg ne érje. 22 De az eddigi Móricz-recepció nem is a Sáraranyt, az Életem regényét vagy a Légy jó mindhaláligot emlegeti elsősorban, ha Móricz hitélményét, a teológián töltött idők tapasztalatát akarja megmutatni, hanem az 1917-ben megjelent A fáklya című regényt, amelynek főhőse, Matolcsy Miklós református lelkész. Anélkül, hogy a regény részletes elemzésére vállalkoznék, csak annyit jegyeznék ezúttal meg, hogy Matolcsy krisztusi attribútumai is könnyen felfedezhetők: amikor édesanyjának először beszél választottjáról, egyáltalán, először emleget egy másik nőt, anyja felháborodottan Szűz Máriához hasonlítja önmagát: Jaajh ugrott fel, mert azt hitte, megfúl, mindjárt vége van, a szívszorulás jött rá... csak meg ne bánd még.. csak jól nézd meg, akit.. akit az anyádhoz akarsz tenni... Mert ha szűz volt szűz Mária, akkor a te anyád szűz volt.. Ha volt szent asszony valaha a földön: tudd meg, én az voltam! S vagyok!... Magamnál vétektelenebbet nem ismerek! 23 Matolcsy pedig, aki ártatlanul, szűzen hal meg a regény végén (ő valóban meghal, nemcsak jelképesen, mint Nyilas Misi), a megváltást, a paradicsomot és a szüzesség elvesztését kapcsolja össze egy belső monológjában: Én is szent vagyok, mondta magában, tagolva a szókat ájult ajakkal, és most értem először azt a más életet, a megtisztult s új életet, a Jézusban való üdvösséget, ez a divínitás... Lehet-e ennél magasabb és dicsőbb élet: ezt az istenség ontotta reám... Most már hiszem, hogy van megváltás, van valami jobb, van dicsőbb, mint az állati ösztönös élet, hiszek Uram, hiszek, és légy segítségemre az én hitetlenségem ellen... Most jön a boldog s tevékeny élet, és megszűnik a satnya állapot, boldogságot fogok magam körül terjeszteni, s nem beteges bánatot, illatokat s nem a halál szagát... Margit, Margit, én megváltó szüzem, aki szűzességedet nekem őrized, akit én fogok bevezetni a paradicsomba, kis babám, kicsim, büdös kis angyalom, édes kis szagosom, hogy izzadt a múlt éjjel, s majd megőrültem a boldogságtól, hogy érezzem azt a vékony kis illatát Az érdekes az, hogy míg a szüzesség elképzelt elvesztése a Paradicsom elnyerését, addig egy másik Móricz-műben a szüzesség valóságos (ráadásul egy bordélyházban bekövetkezett) elvesztése a Paradicsomból való kiűzetést jelenti a hős, Veres Laci számára. Az Isten háta mögöttben olvashatjuk a következőt: Minden illúziója odavolt. Az elveszett paradicsom ez! A megismerés döntötte meg a fantázia paradicsomát. [...] az a szó, hogy elveszett paradicsom: s az a bibliai kép, hogy Ádám és Éva a megismeréssel elvesztette a paradicsomot, semmi mást nem jelent, csak azt, ami ővele történt. 25 Bár Móricz Zsigmond Krisztus-képe, a reformátussághoz való viszonya, különösen pedig a műveibe is beépülő Bibia-olvasata ennél sokkal részletesebb és árnyal- 22 MÓRICZ Zsigmond, Öt sebek! = Uő., Erkölcsi sarkantyú... Szépirodalmi, Bp., MÓRICZ Zsigmond, A fáklya = Uő., Regények II., Szépirodalmi, Bp.,1975, MÓRICZ Zsigmond, A fáklya MÓRICZ Zsigmond, Az Isten háta mögött = Uő., Regények I., Szépirodalmi, Bp.,1975, Studia Caroliensia

7 K A R Á C S O N Y I A J Á N D É K V Ó T A M É N, M I N T KRI S Z T U S U R U N K tabb kifejtést is megérdemelne, annyit talán sikerült igazolnom, hogy ez a kérdés a mai Móricz-kutatók számára, vállalkozzanak akár az életút vizsgálatára, akár egyes művek értelmezésére, már nem egy bekezdésben elintézhető, könnyedén lekerekíthető téma. Studia Caroliensia