KULTÚRA. 1. Alapelvek

Átírás

1 KULTÚRA Látványos kulturális kampányok helyett az intézményrendszer leépülésének, elszegényedésének megakadályozását A pályázati rendszer reformját, a bürokrácia visszaszorítását, a döntések átláthatóságát A média-függõ életmód alternatíváinak támogatását, a hagyományos kultúrahordozók védelmét A pártbefolyás megszüntetését, a közszolgálati jelleg megerõsítését a köztelevízióknál ill. rádiónál, a független, közösségi rádiók és televíziók támogatását A hazai mûvek és mûsorok arányának növelését A mûemlék-épületek hasznosítására ösztönzõ építési hiteleket 1. Alapelvek A kultúrpolitikának nem az a dolga, hogy eldöntse, hanem, hogy fenntartsa és mindenkor nyitva tartsa a kulturális párbeszédet. Az állam kulturális kérdésekben nem maradhat semleges: felelõsséggel tartozik azért, hogy a polgárainak boldogulását, az egyén szellemi tájékozódását és a köz javát szolgáló tudás gyarapodjék. De nem tarthatja fenn magának a szellemi teljesítmények értékelésének kiváltságát, hanem annak demokratikus és szakszerû mechanizmusairól kell gondoskodnia. 2. Az állami kultúrpolitika idõszerû feladatai A kulturális örökség megõrzése és átadása az utánunk jövõknek. A kulturális alkotások és intézmények megbecsülésének helyreállítása, hozzáférhetõségük biztosítása az állam minden polgára számára. A nemzeti önazonosság, a társadalmi csoportok közötti szolidaritás, a közös és kölcsönös felelõsségvállalás szellemi alapjainak megszilárdítása. A kulturális sokféleség védelme - a hagyomány fenntartása és az újítás bátorítása. A kulturális öntevékenység feltételeinek biztosítása, a kulturált együttlétre alkalmas közösségi terek helyreállítása, illetve kialakítása. A médiafüggõ életmód alternatíváinak támogatása. 48 KULTÚRA

2 A területi egyenlõtlenségek enyhítése. A magyar kultúra (kényszerítõ történelmi körülmények között kialakult) egyközpontúságának ellensúlyozása - a fõvárosban létesített, országos intézmények szaporítása helyett. A vallásos és nem-vallásos emberek közötti - mindkét oldalról mesterségesen táplált - szembenállás és elõítéletek feloldása. A keresztény értékek befogadásának egy szekularizált társadalomban nem az az útja, hogy a hívõ kisebbség értékválasztásai megkülönböztetett elõnyökben részesülnek. Ezzel szemben a kultúrpolitika segíthet tudatosítani a keresztény-európai hagyomány egységét, e hagyomány alapvetõ értékeinek meghatározó jelenlétét hívõk és nem-hívõk életében egyaránt. Az értelmiség magas színvonalú képzése. Az ország jövõjét fenyegetõ veszélyek egyik legsúlyosabbika az egyetemi képzés eltömegesedése és kiszolgáltatása a piaci érdekeknek. A nemzeti kultúra képviselete külföldön, bekapcsolódás a világ szellemi vérkeringésébe. Ne áltassuk magunkat: jelenleg a világ nem tekinti Magyarországot kulturális nagyhatalomnak, s errõl ne magunkat gyõzködjük idehaza, hanem a nemzetközi színtereken képviseljük hatásosabban értékeinket. 3. Finanszírozási stratégiák Az állam költséges egyedi nagyberuházások, látványos kulturális kampányok finanszírozása helyett akadályozza meg a kulturális szolgáltatások országos hálózatainak elszegényedését és leépülését, a mûködési és amortizációs költségek biztosítása révén. A kulturális közszolgáltatók alaptevékenységük fedezetét ne pályázati úton nyerjék el (egymás elõl). Az elemi megélhetés feltételeiért folyó áldatlan versengés ne torzítsa el a szellemi teljesítmények versenyét. Az értelmiség elszegényedett, miközben a kulturális vállalkozások szépen gyarapodnak, a közönséghez/felhasználókhoz pedig alig jutnak el a hazai mûvek, találmányok, kutatási eredmények. Ezért a jövõben a szellemi alkotások létrehozását ösztönzõ támogatásokban lehetõleg közvetlenül az alkotók részesüljenek, ellenben az intézmények és vállalkozások támogatásának elsõrendû feltétele a szellemi produktum hasznosítása, terjesztése legyen. A döntéshozók kiválasztásának demokratizálása, személyi felelõsségük növelése, teljesítményük nyilvános értékelése nagyban javítaná a pályázati rendszerû finanszírozás hatékonyságát. A pályázatok értékelésének szempontjai legyenek kiszámíthatóak és ellenõrizhetõek. Az üres ígéretek versenyét, ahol lehet, váltsa fel a mérhetõ teljesítmények versenye. KULTÚRA 49

3 A pályázókat ne sújtsák egyre növekvõ adatszolgáltatási kötelezettséggel, agyonbonyolított elszámolási rendszerrel, ne kényszerítsék csalásra betarthatatlan gazdálkodási korlátozások. A megítélt támogatások rendeltetésszerû felhasználását nem a szabályosan kitöltött számlák, hanem az elvégzett munka igazolja. 4. Javaslatok az egyes kulturális területeken IRODALOM: Az emberiség tudásának legfontosabb részét könyvek õrzik. Az olvasási hajlandóság hanyatlása katasztrofális következményekkel fenyeget. A kultúrpolitika felelõssége, hogy az informatikai és szórakoztató elektronikai iparágak globális terjeszkedésével szemben védelemben részesítse a hagyományos kultúra pozícióit. Az olvasóközönség újjáteremtése manapság talán a kultúrpolitika legfontosabb feladata. Ebben a köz- és felsõoktatás mellett fontos szerepe lehet a kiadók értékesítési érdekeltségét erõsítõ támogatási politikának. (Jelenleg kiadók, folyóiratok sokasága él közalapítványi támogatásból, miközben a könyvek és folyóiratok többsége eladhatatlan és olvasatlan marad.) Az állam a támogatások egy részét juttassa vásárlási utalvány formájában a könyvtáraknak, könyvtárral rendelkezõ oktatási és kulturális intézményeknek, illetve tudósoknak, tanároknak, mûvészeknek, diákoknak stb. A kiadók fordítsanak több energiát kiadványaik megismertetésére, a közpénzekbõl folyósított támogatás pedig szolgálja az árak mérséklését. FILM: A hazai filmalkotásokra fordított közpénzek látványos növekedése nem eredményezte sem a filmek számának növekedését, sem a minõség javulását, sem a mûfaji változatosság növekedését, sem a nézõszám számottevõ emelkedését. Az ok az érdekeltség és a felelõsség mechanizmusainak hiánya a pályázati rendszerben. A magyar játékfilmgyártás milliárdos költekezése mellett a hagyományosan sikeres dokumentum, animációs és tudományos-ismeretterjesztõ ágazatok részesedése a forrásokból indokolatlanul csekély. E mûfajok közmûvelõdési jelentõsége nyilvánvaló. Itt tehát, a befolyásos mûvészcsoportok lobbitevékenységével szembeszállva, a kultúrpolitikának érdemes volna beavatkoznia az arányok régóta, de hasztalanul szorgalmazott kiigazítása érdekében. A filmtörvény nem gondoskodott a filmforgalmazás hatalmas üzleti nyereségének legalább részleges visszaforgatásáról, ehelyett a növekvõ támogatás terhét az adófizetõre hárította. Megfelelõ rendeletekkel ezen a helyzeten változtatni kellene. 50 KULTÚRA

4 A moziparkot a multiplexek térhódítása, a minõségi filmkínálatot az amerikai tömegfilm forgalmazóinak piaci egyeduralma tette tönkre. A fiatalok számára így is a film a legvonzóbb mûvészet, és a mozgóképkultúra-médiaismeret bevezetése a közoktatásban remélhetõleg a fiatal nézõk igényességének javulásával jár. Ezért okvetlenül érdemes volna közpénzeket fordítani a Budapesten kívüli klubmozi-hálózat kialakítására, a megfelelõ színvonalú film- (illetve DVD-) kínálat biztosítására. A mozgóképkultúra igazi fejlõdési perspektíváit és anyagi forrásait azonban a médiatörvény és a médiapolitika sikkasztotta el. Nem törõdhetünk bele, hogy a hazai alkotók és alkotások, az igényesebb mûsortípusok kiszorultak a sokcsatornás televíziózásból. SZÍNHÁZ: Színházkultúránkat elszürkítheti a szegénység, mely a kockázatmentes, szakmai kihívást nem jelentõ darabválasztásnak, társulatépítésnek kedvez. Csak ront a helyzeten, ha a támogatás, amelynek célja a piaci szempontoknak való kiszolgáltatottság enyhítése volna, kommersz mûsorpolitikával is elnyerhetõ. Nemzeti Színházra a fogalom hagyományos értelmében ma nincs szükség, a nemzetnek szép számmal vannak hasonló kulturális missziót betöltõ színházai. Hogy meg is maradhassanak, ehhez kellene a nemes versengés a Nemzeti Színház címért, amelyet idõrõl-idõre a legjobb teljesítményt nyújtó fõvárosi, illetve vidéki társulatnak lehetne odaítélni, az ennek megfelelõ, kiemelt apanázzsal együtt. ÖRÖKSÉGVÉDELEM: Az építészet a kultúra része. A kortárs mûvészetet nem sajátíthatja ki a kereskedelmi építészet. Az értékeket képviselõ új mûvek születését is kulturális eseménnyé kell tenni, meg kell védeni õket. Az utolsó évtizedben sokat tettünk épített kulturális örökségünk védelmében. Csakhogy az adósság és a lemaradás is óriási. Éppen a kulturális rendeltetésû épületegyüttesek helyreállítása késik, még a fõvárosban is. Nagyobb fõúri otthonok, városi házsorok stb. helyreállításának több milliárdos fedezetére itt és most sem üzleti alapon, sem az állami, vagy önkormányzati költségvetés terhére nem számíthatunk. Mégsem törõdhetünk bele pusztulásukba. Megmenteni pedig csak azt tudjuk, aminek a hasznosításáról is gondoskodunk. Miközben értékes mûemlék épületek kihasználatlanul düledeznek, országszerte drága és környezetidegen középületek, bank- és irodaházak épülnek. Ha ezek egy része helyreállított mûemlék-épületben kerül elhelyezésre, számos mûemlék megmenekül. A kormányzatnak anyagi kedvezményekkel kellene növelni az építtetõk érdeklõdését mûemlék- rehabilitációs megoldások iránt. KULTÚRA 51

5 KÖZMÛVELÕDÉS: A kulturális intézményeket közösségi központként kell mûködtetni, erre a feladatra elsõsorban a szakosodott intézmények alkalmasak - múzeumok, könyvtárak, templomok, zeneiskolák, színházak, mozik. Különösen a fiatalok számára jelent problémát a kulturált együttlét színtereinek hiánya. Törvényesíteni kellene a tartósan kihasználatlan ingatlanok igénybevételét közösségi célokra. KÖRNYEZETKULTÚRA: A természet és az ember közötti kapcsolat helyreállítására irányuló törekvéseknek döntõ kulturális jelentõséget tulajdonítunk. A természetjárást ugyanolyan kulturális tevékenységnek tekintjük, mint a múzeumlátogatást. A feltételek egy részérõl a természetvédelmi hatóságok gondoskodnak (védett területek, tanösvények stb.), a megközelítésükhöz szükséges infrastruktúra (szálláshelyek, közlekedés) azonban részben leromlott vagy megszûnt, részben megdrágult. A hátizsákos turizmus feltételein sürgõsen javítani kell. Kiemelt kulturális témaként kezeljük az ember-állat kapcsolatot is, bár ezt általában a környezetvédelemhez sorolják. A haszonállatokkal, kísérleti állatokkal és házi kedvencekkel való bánásmód szerintünk elsõsorban etikai kérdés. Magyarország ezen a téren messze Európa mögött kullog. A lénytársainkhoz fûzõdõ viszony újragondolása hozzásegíthet embervoltunk teljesebb felfogásához, és felveti az élõvilágért viselt globális felelõsség kérdését is. 52 KULTÚRA

6 5. Független tájékoztatást! A pártok képviselõi helyett a közszolgálati médiumokat közvetlenül felügyelõ testületekbe a legfõbb közjogi méltóságok által felkért személyek kerüljenek, valamint a mindenkori kormánypártok ill. ellenzék egy-egy képviselõje. A közszolgálati televíziókat a mûsorkészítõk tömeges elbocsátása, a létbizonytalanság, a pénzhiány és a közvetlenül érvényesülõ politikai befolyás jócskán tönkretette. Rendeltetésük is elhomályosult, mûsorpolitikájuk a kereskedelmi televíziókéhoz hasonul. Magyarországnak annyi közszolgálati csatornára van szüksége, amennyit az adófizetõk el tudnak tartani. Megfontolásra érdemes az MTV második csatornájának megszûntetése. A Duna Tv és az MTV egy-egy csatornával, a jelenlegi költségvetési forrásokból is el tudná látni azt a feladatot, amelyre most a három csatorna nem képes. A reklámtevékenységet viszont teljes egészében számûzni kell a közcsatornákról. A médiatörvény módosításával szabályozni kellene a mûsoridõn belül a hazai alkotások részesedését. Ezt az uniós elvekkel összhangban csak úgy lehet elérni, ha a pozitív megkülönböztetés az európai alkotásokra egységesen vonatkozik. A pályázati és egyéb támogatási kiírásokba ennél szigorúbb feltételek is beépíthetõk az új hazai produkciók támogatására. A televíziós adáshoz szükséges frekvencia azon közjavak egyike, melyek véleményünk szerint nem kerülhetnek magánkézbe. Sérelmezzük az Antenna Hungária titkosított szerzõdés szerinti eladását. A közszolgáltatás jövõjét érintõ kormányzati eljárás nem folyhat titokban. Hasonló megfontolásból kifogásoljuk, hogy a televíziós kábelszolgáltatás piacának meghatározó része egyetlen cég kezében összpontosul. A médiatörvény módosításával arról is rendelkezni kellene, hogy a kábelilletve frekvencia-tulajdonosok a csatornák egy bizonyos hányadát térítésmentesen bocsássák nonprofit, civil mûsorszolgáltatók rendelkezésére. A valóban független közösségi rádiózás és televíziózás elterjedése volna a legfontosabb lépés az elektronikus nyilvánosság demokratizálásának útján. KULTÚRA 53