Hamvas-tár1 HAMVAS-TÁR 1. SZERKESZTETTE: FARAGÓ FRENC TARTALOMJEGYZÉK

Átírás

1 HAMVAS-TÁR 1. SZERKESZTETTE: FARAGÓ FRENC TARTALOMJEGYZÉK Szeretettel F bb életrajzi adatok Hamvas Béla ( ) író, filozófus Hamvas Béla A hamvas-raktár Találkozásom Hamvas Bélával Barangolások Németh László pedagógiai világában El szó Ország és haza Egy új aion - és ami még jöhet A meseíró Hamvas Béla Regény és alkímia A hüperióni hang Id szer ség és lábadozás, avagy a hamvasi szellem aktualitása A tudás megszabadulás, nem hatalom Egy középeurópai szószátyár Mit tanít hamvas Béla? Alapvetés A hely géniusza a géniusz helye Hamvas Béla Egy életm fiziognómiája

2 Paszkál, az esszéember Az aranykor és a n Mándy, Márai, Hamvas Várakozás A változó vallásosság Hamvas Béla nyomán Sors és szó - Hamvas Béla kísérlete* Elöljáróban Egy bölcs életm ve és a filozófiatörténet Id szer ség és lábadozás J.C.Powys levele Hamvas Bélának* A babérligetkönyv és a Hexakümion Anthologia humana. Ötezer év bölcsessége A láthatatlan történet Hamvas Béla a csillagok állása szerint Hamvas Béla utóélete Géniusz-földrajz Hamvas m helyében* Géniusz-földrajz* A mítosz mint realitás A hit lovagja és a várakozó Kierkegaard hatása Hamvas Bélára Hamvas Béla bibliográfiája Hamvas Béla, az inotai raktáros M helytanulmány a Hamvas Szótárhoz Hamvas Béla: Kereszténység Hamvas Béla tanulmány Kolonoszi táj A m vészet hatalma Jöv ilyenkor A regénym faj és történetiség viszonyai a XX. században A tízezer b r gyermek Egy fordító kalandjai A bor mint kultúrtörténeti és spirituális jelenség Cervantes mint Ádám Hamvas Bélának A b n eltörlése és a valóság leváltása Napjaim múlása Genezis "Társadalmi helyzete az, hogy a társadalmon kívül van" Hamvas Béla írásai a Nyugat más munkatársairól Élet és életm Hamvas Béla kritikus helyzete 1951-ben Ki nem volt Hamvas Béla Hamvas Béla világirodalmi távlatainak b vülése Hamvas Béla és a tradicionalitás Fiamnak

3 Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót. Köszönöm, hogy a kezébe veszi ezt a gy jteményt, esetleg belelapoz, beleolvas, netán végig olvassa ezt a vártnál egy kicsit b vebbre sikeredett kiadványt. Munkám célja egy kicsit önös. Alapfokon megismerve, megtanulva Hamvas Bélát, szerettem volna egybelátni, egybegy j- teni más nálamnál nagyobb kompetenciával bíró emberek vélekedését Hamvasról. A paletta nagyon széles. A szerkesztett kiadvány címe Hamvas-tár1, ahol az egy csak arra utal, hogy kell lennie kettesnek, hármasnak, négyesnek és így tovább. Tehát vállalkozó kerestetik a folytatáshoz, a tárház szinte kimeríthetetlen, el nem fogy bel le, de nap, mint nap újabb darabokkal b vülhet. Mert Hamvas Béla aktuális lett. Lukács György néhány évtizede lesöpörte még a közgondolkodás asztaláról is a hamvasi szellemiséget. Mára már megérint és meghat sokunkat az a gondolatvilág - ami nem ideológia, nem eszme, nem izmus, és nem is rendszer amit Hamvas képvisel. Az ami minden szent könyv tanításával is megegyezik, hogy az emberiség nem a szakadatlan felemelkedés állapotában van, hanem az állandó hayatlás, elhajlás tévútján jár távolodva Istent l és az egykorvolt paradicsomi létt l vagy az aranykortól. A haladásba vetett hitünk meginogni látszik, olyannyira, hogy amit mi fejl désnek nevezünk az eszeveszett rohanás egy züllött, moráltalan, technokrata létbe, vagyis a nemlétbe. És amikor a rend a határt kiszabta Mi volt alul: és mi került fölébe? Itt vak álmok, ott er k forradalma, Lent bomlás, fent a formák büszkesége. (Részlet a Rig-védából, Szabó L rinc fordítása) Az isteni világból lesüllyedt ember még mélyebbre kerül, s már emlékei is csak homályosak a rendr l, az aranykorról, az ember eredeti státuszáról s magáról a normális emberr l. Hamvas Béla írásában azt közölhette nekünk, ami szavakba önthet, de talán a legmélyebb felismeréseket nem is lehet szavakba foglalni. Egy hindu bölcs, akit l tanítványai azt tudakolták, hogy mi a legmagasabb rend bölcsesség, nem mondott semmit a kérdésre. Amikor tovább faggatták, arra végül azt mondta: Miért kérdezitek újra azt, amire már válaszoltam?!" Ezen gy jtemény támogatója maga Hamvas Béla volt. Faragó Ferenc Ahol nincs hagyományos forma, sem vallás, sem m vészet nem bontakozhat ki (Az öt géniusz) F bb életrajzi adatok 1897 március 23-án Hamvas Béla megszületik Eperjesen. Édesapja, Hamvas József, evangélikus pap, magyar-német szakos tanár, író ( ) A család Pozsonyba költözik. Édesapja az Evangélikus líceum tanára, ahol Hamvas Béla 1906-tól 1914-ig középiskoláit végzi Érettségi vizsgáit követ en önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik, tiszti iskolai kiképzést kap Ukrán és olasz frontszolgálat. Kétszer megsebesül novemberében édesapja a szlovák h ségesküt megtagadja, a családot kiutasítják Pozsonyból. Budapestre költöznek A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar-német szakos hallgatója Újságíró a Budapesti Hírlapnál, majd a Szózatnál. A szerkeszt ségben megismerkedik Angyal Ilonával, akit 1928-ban feleségül vesz Könyvtáros a F városi Könyvtárban. Megjelennek esszéi, tanulmányai ben házassága felbomlik Kerényi Károllyal közösen megalkotja a Sziget kört Megírja a Magyar Hyperiont, els írói korszaka ars poeticáját. Tagja az Esztétikai Társaságnak

4 1937 Házasságot köt Kemény Katalinnal Háromszor kap katonai behívóparancsot. ( orosz frontszolgálat) A láthatatlan történet megjelenése (Egyetemi Nyomda) Megírja a Sciencia Sacra c. nagyesszét, amely második írói korszakának megnyitója Remete-hegyi lakásukat bombatalálat éri, könyvtára, kéziratai megsemmisülnek Az Egyetemi Nyomda Kis Füzetei sorozatot szerkeszti Az Anthologia humana - Ötezer év bölcsessége c. szemelvénygy jtemény els kiadása. (1948-ig még két újabb kiadást ér meg.) 1948 Könyvtárosi állásából felfüggesztik és kényszernyugdíjazzák Földm ves igazolványt vált ki, és sógora szentendrei kertjét m veli. Megírja Karnevál c. regényét Tiszapalkonya, Inota, Bokod: raktáros, segédmunkás, gondnok az Er m beruházó Vállalatnál. Megkísérli visszaszerezni a könyvtárosi állását, de visszautasítják ban édesanyja meghal Megírja Patmosz c. háromkötetes esszégy jteményét, az életm utolsó periódusának f m - vét Másodszor nyugdíjazzák november 7-én agyvérzésben meghal. Minden él lény saját képére teremtett világba zártan él. Az egyik világból a másikba átmenet lehet sége nincs. (Arkhai, Májá) Hamvas Béla ( ) író, filozófus.* Harcolt az els világháborúban ben családját kiutasították Pozsonyból, Budapestre költöztek ban a budapesti egyetem magyar-német szakán szerzett diplomát. Tanult a zenem vészeti f iskolán is. A Budapesti Hírlap munkatársa lett, 1927-tôl a F városi Könyvtár könyvtárosa volt ban Kerényi Károllyal megalapította a Sziget szellemi m helyt és folyóiratot ben az orosz fronton teljesített szolgálatot t l részt vett a megújult szellemi életben: az Egyetemi Nyomda kis tanulmányait szerkesztette, antológiát adott ki, el adás sorozatot tartott. Forradalom a m vészetben, Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon (Kemény Katalinnal) c. tanulmány ügyén Lukács György hevesen támadta. Nem publikálhatott ban könyvtárosi állását is elvesztette között segédmukás ill. raktáros volt. A tilalom id szakában írásait szamizdatban terjesztették. (Jelent sen hatott a fiatal magyar avantgard m vészekre). Életm vének meghatározó élménye az "univerzális orientáció és transzparens egzisztencia", azaz a hiteles lét és a modern világ közötti ellentmondás. Munkásságában az ismert külföldi és hazai krízisirodalomnál mélyebbre hatolt a válság okainak vizsgálatában. A lét értelmét, "a logosz rét" a hagyományban, a világteremtés el tti rendben ismerte fel. Ezzel ellentétben állnak a ráció változó rendszerei. Sciencia sacra, Az skori emberiség szellemi hagyománya (megj ) c. tanulmányában a szent könyvekre támaszkodva tárta fel az "aranykor" világát, amelyben a lét és élet nem vált ketté, hanem a mindenkori normális emberi állapotban valósult meg. A nyugati tradicionalizmus egyedi magyarországi képvisel jeként J. Böhmét követte; azzal a különbséggel, hogy a lét teljességének a helyreállítását nem a keleti tanok beolvasztásától, hanem az evangéliumi kereszténység megvalósítását várta. Karnevál (1-2, megj. 1985) c. regénye a 20. sz. "sorskatalógusa". H se a földkerekséget és a poklot megjárva keresi és találja meg valódi nevét, azaz énjét. Esszéiben a tradíció mértéke, a tudás humora, és a humor ajándékozta szabadság érvényesül. *forrás: Dr. Gremsperger László és Gyerskó Ágnes: Ki kicsoda a magyar irodalomban? Bp. Könyvkuckó

5 Aki nem az evangélium szeretete szerint él, annak élete semmit sem ér (Scientia Sacra ) Hamvas Béla* Hamvas Béla... - nem egy hangzatos név, még sz kebb irodalmi vagy filozófusberkekben sem felkapott. Valószín, hogy a legtöbben közületek most hallanak róla el ször. A mi európai racionális, rendszerez elménkkel nem is igen tudjuk besorolni a meglév kategóriákba; sem mint írót, sem mint tudóst, sem mint filozófust. Holott (többek között) az ókori nagy nyelveken írott jelent s munkák tudósa és továbbgondolója ; íróként a magyar irodalom egyik legnagyobb alkotója; számomra az egyik legkedvesebb gondolatélmény-szerz, ha csak, mint filozófust tekintem, akkor is. Ki volt Hamvas Béla, s mi az a csoda, amit létrehozott? Nem könny megválaszolni, de nincs is értelme besorolgatni: sem az alkotót, sem a m vet. Annyi biztos, hogy - az író szavait parafrazálva - ha egyszer valamit elolvastunk t le, elfogadhatjuk, vagy szembeszállhatunk vele, de elhallgatni vagy el nem hangzottnak tekinteni nem tudjuk többé sohasem. (Elhangzott a Hamvas-el adás bevezet jeként - P.J.) "Nézzétek az ég dolgait,mindegyik a maga idejében kel és nyugszik, anélkül, hogy rendjéb l kilépne. Nézzétek meg a földet és lássátok meg a dolgokat." (Henoch apokalipszise) Kevélységünkt l megszédülve nem látjuk az ég és a föld dolgait. Nem látjuk saját vicsorgó dühöngésünket sem, mely önmagát mérgezve palástolja emberi létünk ficamait, és elrejti feneketlen zuhanásunk tényét. Riadó! - üvölti legbens bb emberünk, Hamvas Béla, aki a rákfenét létünk minden egyes bugyrában megleli, és aki önmaga megszólíthatóságáért küzdve otthagy állást, karriert, elismerést és könny sikert. Az alázatos tanítvány, aki saját vigyorgó maszkjait tépi véresre, hogy a cafatok között végre felismerhet vé váljanak az ég és föld dolgai és a "tízezerb r t z- gyermek" (lélek) evilági átváltozásai és kalandozásai (Karnevál). Mert kalandorok vagyunk egy tisztátalan rémregényben, melyet néhányan a történetírók közül úgy hívnak - történelem. Hamvas történetlátása a megszokottnál egyszer bb és ugyanakkor összetettebb. Egyszer bb, mert az igazságot mindenki a szívében hordja, tehát a történetr l mindenkinek biztos tudása van. De összetettebb, mert a szeretet hiányában rjöng t zgyermek éberségét elvesztve nem ad emberi látásunknak elegend teret. A történet kerekét ugyanis az " rület jegyébe állított akarat" hajtja és a tengely kenését világnézetek ("ken cs - excrementum") egész sora biztosítja (Karnevál). És mert "bizonyos, ha mindaz az igazságtalanság, amit ma elkövetnek, méltó és egyenérték megtorlásban részesülne, a földnek napjában hetvenhétszer meg kellene nyílnia és a tengernek hetvenhétszer medréb l kicsapnia és a mélységek tüzének hetvenhétszer fel kellene törnie..." (Silentium). Riadó! - üvölti Hamvas, de menten hozzáteszi: "nem gy lölni, hanem szövetségben állni" (Henoch), nem eldologiasítani, hanem a valóságot a maga teljességében elismerni, nem összetéveszteni, hanem ébernek és szabadnak lenni (Magia Szutra). A XX. század embere gy lölköd csirihau (lárva, maszk), aki azt hiszi, hogy amit csinál, az az egyedül józan és ésszer élet. " A létezés egyetlen lehet sége azonnal mindent bekapni, és a n stényt lerohanni, aztán vijjogni és verekedni... Csak az él meg, aki éppen olyan kegyetlen, komisz, zsivány, aljas, vérszomjas, alattomos, kéjsóvár, sunyi, mohó, er szakos, mint a többi" (Titkos jegyz könyv). Ez a csirihau-történet. És ez az rület? Igen, de a bevált ken cs (ideológia, szcientifizmus) majd mindenkin és biztosan segít. A szcientifikus tudomány majd fejl déstanilag mindent megmagyaráz és nyugodtan alhatunk, azaz élhetjük tovább lárvaéletünket, sötét maszkjainkkal együtt. A helyzet odáig romlott, hogy "aki m velt, az korrupt, aki intakt, az m veletlen" (Patmosz). Ez az rület, vagyis a szeretet teljes hiánya, a nem megszólíthatóság, a személytelenség, a sohasem találkozó párhuzamos életutak, csirihaulét. Hamvas Béla életm ve nem válságirodalom. Írásai az emberiség többezeréves hagyományából merítenek (Scientia Sacra, Tabula Smaragdina). Lao Ce, Platón, Kierkegaard, Nietzsche, Böhme, Dosztojevszkij, Bergyajev méltó utóda. Közvetlen rokonágban azonban Keresztel Jánossal áll, mert a pusztába kiáltott szó nevezetes névtelensége az övé (Aranynapok, A babérligetkönyv). Európának ezen a részén, ahol emberi létünket öt géniusz szellemvilága határozza meg (Öt géniusz) és ahol az összeomlott életrendek egész hosszában elrekesztik a Dunát, halljuk meg végre a kiáltó szót! Kinek szól ez a kiáltás? Hamvas egész életm ve alkimista léttisztító vállalkozás (Karnevál, Tabula Smaragdina, Patmosz, Mágia szutra, Szilveszter, Ugyanis, Bizonyos tekintetben stb.), melynek célja a Személy "alapállásának" (Etat primordial) fellelése a "nevezetes névtelenség" védjegyében, és mint ilyen, sugárzó, de szemmel láthatatlan és füllel hallhatatlan, vibráló hullámzás. Tehát nem irodalom, nem filozófia, nem tudomány, - 5 -

6 nem m vészet, nem élettapasztalat, hanem a lét káprázatába való éber kiállás krónikája. Ez a világnézettelen, esszékbe és regényekbe foglalt létvibrálás az övé és persze mindazoké, akik a dühöng rület tengerében keresik a fényt. Vörös Zoltán *forrás: 4. Alternatíva, Magyar diákok és pedagógusok független lapja (1999. Június) Az ünnep csaknem teljesen elt nt. Szánalmas er feszítéseket tesznek, hogy légkörét újra megteremtsék, de minden esetben csak a vásár sikerül, zsivaj és a mesterkélt cifra felfordulás, amelyet néha fellengz és álnok gy lés-szónoklatok nyitnak meg és zárnak le. (Az öt géniusz) A hamvas-raktár* Hamvas Béla ünneplése születésének centenáriuma alkalmából különös és feszélyez. Például azért, mert maga tiltotta meg az ilyesmit. Jelesül és többek között azt, hogy festmények és szobrok készüljenek róla, hogy utcák és intézmények névadójának tegyék meg, és így tovább. A legfurább ünnepélyt talán Tiszaújvárosban rendezték. Emlékezetes, hogy ez a hely korábban a Leninváros nevet viselte, e jeles szocialista város pedig Tiszaszederkényre és Palkonyára épült. Arra a Tiszapalkonyára, ahol Hamvas Béla ötvennégy és hatvannégy között szám zetésének tíz kemény esztendejét töltötte az Er m beruházó Vállalat raktárosaként. És most a városi könyvtár igazán szép ünnepélyt rendezett híres polgára (?) emlékére. L rinczné Thiel Katalin, az Egri Tanárképz docense Hamvas gondolkodói pályáját vázolta föl, a városi zeneiskola növendékei gyönyör en muzsikáltak a szép számú közönségnek, jelen sorok írója pedig H. B. és a kor válsága címmel tartott el adást. A legérdekesebb azonban az a két id s úr volt, akik a közönség soraiban foglalt helyet, s alkalmas id ben elmesélte az ünnepelttel kapcsolatos emlékeit. Az egyik, a hangosabb és b beszéd bb a város legjobb presszójában ült vele néhányszor. A presszó másodosztályú volt, vagyis a legdrágább hely a környéken. Tizennyolc forintba került egy üveg Zsiráf sör. Hamvas különféle deklasszált értelmiségiekkel szokott ott üldögélni.olykor zongorázott és általában volt pénze, mert nem ingyen írta a dolgozatokat f nökei és más elvtársak érettségijéhez. Hogy író lett volna, vagy filozófus, err l legendák keringtek, de a palkonyai lakosság ugyanúgy volt ezze,l mint az ország: nem olvas(hat)ta Hamvas m veit. A másik, a szerényebb öregúr kapcsolata elmélyültebb lehetett, megfordult Hamvas lakásán is, mely egy barakk cellasorának egyik, kb. tíz négyzetméteres helyiségéb l állt. Itt örökké nagy rendetlenség uralkodott. Könyvek, papírok szanaszét, mert valami rendszerint nem akart el kerülni. Keresni kellett, a keresés pedig dúlással járt. A raktárban is rengeteg papír vette körül. Négybe, "cédulába" vágott átüt papírok, melyekre mártogatós, ún. százas tollal írt. Azzal a bizonyos vágott hegy vel, amelynek az írásképe még a lúdtolléra emlékeztetett, s amely akkoriban ment ki végleg a divatból. Mit írsz, Béla bácsi - kérdezgette ez a bizonyos szerényebb öregúr? - akkor huszonéves ifjú. - Hát, ami az eszembe jut. Ez minden bizonnyal így lehetett. Az is, hogy középtermet volt, és jó kedély. A tanú azt állította róla, hogy nem volt vicces embernek mondható, hanem olyannak, akinek "élethumora" van. Az élethumor szót nem magyarázta, de aki olvasott Hamvast, az tudja, hogy a közlés hiteles. Az est fénypontja, az ünnepelthez és végakaratához legméltóbb pillanata az volt, amikor ez az öregúr elmondta, hogy ama bizonyos raktár épülete ma is áll. A helybéliek hamvasraktárnak hívják. De már nem Hamvas Béla miatt, róla nem tudnak. Hanem csak úgy. Ki tudja, miért. Talán csak nem az er m b l szállongó és a tet re rakódó pernye miatt? Czakó Gábor *forrás: Internet,

7 "Minden él lény saját képére teremtett világba zártan él. Az egyik világból a másikba átmenet lehet sége nincs. (Arkhai, Májá) Találkozásom Hamvas Bélával* Ajánlom Örvinnek, akit bár személyesen nem ismerek, mégis testvérként kezelek. Ajánlom továbbá a Hamvas Béla Klub tagjainak és mindenkinek, akiknek az emberi értékek, és a természet szeretete ma is többet jelent a pénznél. Már feln tt voltam és kisebbik lányom a szobában járni tanulva néha önállósította a dísztárgyakat, mégis megmaradtam olyannak amilyennek Édesanyám nevelt: - szerettem a kertben bíbel dni és dísznövényeket gy jtöttem Budán lev házunk kertjébe a pénz helyett. Vagyis bohó. A kor szokásától eltér semmirekell ként nem a család jöv je, hanem lelkének ápolása volt számomra fontos. Igaz, ennek el zményei vannak, de ezzel nem untatok senkit, csak azt írom le, hogy kapcsolódik ez a címadó sorokhoz? Alig huszonévesen, elvesztettem egyik vesém. A Klinikán a prof. jóindulatúan vigasztalt a maga módján: ne keseredjen el, még élhet 5, vagy 10 évet is. Írja alá az operációs papírt, nem tudom másként megmenteni a másik veséjét és magát sem. A tudomány ma még csak hírb l ismer olyan módszert, amivel másként tudnék segíteni. Talán pár év múlva lesz más is, és akkor még tovább is élhet, mint ahogy mondtam. Ilyen kedvez kilátások huszonéves korban, másnak is megadattak, és nem tudom, hogy reagáltak rá. A magamét tudom csak. Azon az éjszakán, mikor tépel dtem: aláírjam-e az operáló papírt, megfogadtam, hogy igen, de legalább 60 évig fogok élni, ami ugye legalább 30-al több, mint ahogy a prof. mondta. Igaz, ezt azóta túlteljesítettem, amiért nem jár semmi elismerés, de azok egyikének, akik ehhez hozzásegíttek, igen. Ezek egyike - akaratlanul is -, Hamvas Béla volt. Az operációból felépül ben, az ifjúkori dac visszatért belém. Illetve abba a 45 kilónyi csont- kollekcióba, ahogy akkor neveztek. Emlékeimben visszatértek kora ifjúságom legszebb emlékei, amikor mindig sikerült valami, ha nagyon akartam: hatéves els szerelmem Szép Nyunyi emlékét l kezdve, az akkori emlékekig... Tulajdonképpen hiába szépíteném, be kell vallani: akkor kezdtem igazán ráébredni, mit jelent a hit? Mivel reáliskoláimban, a legkiválóbb humántanárok javát fogtam ki, így reális humanista lettem. Reálisan láttam a dolgokat, de humánusan kezeltem. Kett sség? Az egész élet az. Úgy döntöttem, hogyha igaza lesz a profnak, akkor hagyok magam után valamit, amiért végigkínlódtam addigi életem. Valakinek majd csak hasznára lesz - súgta bennem a humanista. Ha meg nem lesz igaza, akkor is tettél valamit, volt értelme, amiben hittél - így a humanista -, és legalább hasznos lesz az eltöltött id d - súgta azonnal realista énem. A célt kellett megtalálni: lehet leg nem hétköznapit, forintos fizetés mellett. Olyat, amit mint csökkent képesség csontkollekció, csak akkor érhetek el, ha tényleg hiszek abban amit akarok, és abban, aki ehhez hozzásegít. Így lett a terv célja, egy önálló családi ház. Havi 600 fix-el. Abbamaradtak a bulik. Leszoktam a zongora és heged órákról, a vívásról: munka mellett éjjelnappal tanultam. Ha nincs az a mal r ezzel a vese üggyel, lehet, ma beatzenész lennék, vagy Benkó Sanyi mellett verném a zongorát. De a mal r az mal r, nehéz kikerülni, ha benne vagy: irány 180 fokkal jobbra... Különböz trükkökkel 2 év alatt letudtam a f iskolát, és felszedtem 5 kilót. Még akkor sem adtak nekem a barátaim sok jöv t. Segíteni nem tudtak, s láttam szemükben tehetetlenségük miatt a szánakozást. Újra keményebb lettem: otthagytam a havi fix- et, ami pont az éhenhalásra volt elég, és elkezdtem egy még keményebb életet. Els géptervem - ki nem emlékszik az els re? -, egy porosztályozó automata volt, a Borsodi Vegyi Kombinátnak. Kés bb 100 darabot gyártottam bel le. Ennek a honoráriumából, vettem egy telket Budán, a Sasadi út környékén. Több száz méter lugas sz l, 60 szibarackfa, és egy 50 kilós csontváz. Jól összeillettünk. De szomszéd akkor még alig volt, és a kis kunyhó a kertvégben, valami mást adott, mint addig a város: a természetes életet. Éjjeli hangjaival, magamra utaltsággal, mélyenszántó, világváltó tervekkel, nagy alvásokkal és a sárban csúszkálva, mikor hazatértél a kis priccsre, a realitással. Rájöttem, hogy a föld m velése, kemény, szívós inú embert kíván. Megpróbáltam magam. Be kell látnom, nekem ebben nem lesz sikerem. De a természetes életr l már nem szeretnék lemondani, így a gyümölcsfák helyét, a mindig megcsodált örökzöldekkel, díszfákkal fogom felváltani. Az se baj, ha a ház kés bb készül el, hiszen ahogy mondták, még van pár évem, addig meg a szépül környezetben, minden nap segítenek a körülöttem lev természeti csodák. Egy barátom, s t druszám - akkor a Dísznövény Felügyelet mérnöke - vett pártfogásba. El bb módszeresen beavatott a cserjék, fák világába. Télen elvitt díszfák, cser

8 jék magvait gy jt útjaira, kés bb a polgári csökevény -ként kezelt maradékok egyik válfajához, a faiskolásokhoz is. Ezek egyikében egy kés téli csíp s reggelen ismertem meg Hamvas Bélát, Leányfalun. Hajnalban indultunk Budáról, hogy biztos otthon érjük a kertészt. Duna melléki csíp s szél cibált, alig maradtam talpon. Druszám tréfásan felvett egy téglát, hogy vigyem a kezemben, akkor nem visz el a szél. A faiskola kapuja zárva, lánccal. Zörgetésünkre egy mérges kutyaszer sz r- gombóc támadt ránk. Szerencsére a kapun keresztül. Már fél Leányfalu kutyái csatlakoztak a sz rgombóc reggeli imájához, s lassan feladtuk, hogy ma innen egy szép Juniperust viszünk magunkkal, mikor halk füttyre, a sz rcsomag lecsendesedett, és minket figyelve lassan hátrált. Mégis itthon van! - örvendett a druszám. Igaza volt, egy kis mesebeli figura jött el a kertészet házikójából lassan, kulcsait vizsgálva. Nyilván a kulcs volt fontos, hiszen aki itt van, az várhat, de ha nem jó a kulcs... valahogy a paradox helyzetben féktelen jókedvem támadt. Éreztem, hogy érdemes volt a korai kelés, még a szél cibálása is megérte: itt ma, valami történik megint. Így ismertem meg Hamvas Bélát, aki végül is beengedett a birodalmába. Ez a birodalom, akkor nekem csak a kertet jelentette. A Taxus Bakkátákat, a Juniperusokat - abból is a Fitzeriana Aureát! - és más csodákat: egyiknek a méregzöld levelei bels ívszélein, minden friss hajtás aranysárga volt, spirál alakban, és kúposan csavarodott felfelé. Még ilyet!... Sehol nem láttam akkor még ilyen csodákat, és nem tudtam, hogy az csak a reál ember szemlélete volt. Ma már tudom, hogy kevés olyan embert láttam, mint Hamvas Bélát, de ezt - 35 évvel kés bb -, a humán ember írja. A kertészet minden növényét megmutatta, azt a néhányat is, amib l választhattunk. Ma sem tudom: kié volt a kertészet? Ez is lényegtelen ma már. Hisz úgy nevelte kertész barátjával ezeket a csemetéket, mint a gyerekeket szokás. Ez még nincs feln tt korban, ha akarjátok, gyertek érte 2 év múlva - mondta. Addig vigyázni kell rá, mert ebben élet van. Nem értettem miért hitte, hogy nem tudjuk ellátni ezt a feladatot? Ma már tudom, hogy ebben is igaza volt: egymásra sem tudunk vigyázni, vagy csak alig egynehányan, talán azok is csak hisszük. Bent a kerti házikóban, hideg volt. Hol alszol? - kérdezte a druszám. Itt, mutatott egy hasonló priccsre, mint amilyen akkor nekem jutott Sasadon. De hiszen itt megvesz az Isten hidege! - így a barátom. Ugyan, mért enne? Mikor raktáros voltam Borsodban, akkor ott se volt melegebb. Itt legalább az enyéim között vagyok - mutatott ki a kertbe. - De minek nektek ilyen növény? Meg tudjátok rizni? Tudjátok, hogy az Akadémiától voltak itt valami kutatók, nekik se adtam bel le? Nézzétek meg újból, gyertek ki velem, mutatok még párat, amit az el bb nem láttatok. Kis fóliasátorhoz vezetett az út. Dércsípte félkörös sátorban voltak az igazi csodák! Még bent is takarva fagy ellen, különleges örökzöld, mégis színes díszcsemeték! Magról vetett, soha meg nem tudtam titkú eljárással kezelt, tejfeles pohárban nevelt csemeték... Úgy kezelte ket, mintha gyerekei lettek volna. Úgy is vigyázott rájuk, mint egy családra kell. A közönségesekt l - amik önmagukban is csodásak voltak -, külön tartotta és pátyolta, babusgatta: tör dött velük. Mindnek külön története volt. Ennyi tör dés láttán, töprengve feküdtem le. Elhatároztam, hogy jöv héten ismét elmegyek: beszélgetni. Van ebben az emberben valami, ami megfogott. A fene tudja mi, de muszáj vele tanakodni. Nem tudom mir l, mégis kell. Így is lett. Egy hét múlva ismét elém gurult a sz rcsomag, de most okulva a korai zavarásból, már délfelé járt. - Hát a fiatalúr mi járatban erre? - kérdezte kissé hunyorítva. Ma sem tudom tréfából, vagy komolyan. - Van valami, ami ide hozott. Nem tudom pontosan megmondani mi, de valahogy úgy gondoltam, eljövök kicsit még egyszer körülnézni - mondtam. Rám nézett egy futó pillantással és legyintett. Hagyjuk a kertet, jöjjön be barátom, mutatok magának mást. A házikóba invitált, ahol a rozzant íróasztal majd szétes fiókjából el húzott egy vaskos írásköteget, és a kezembe nyomta: - olvassa el ezt. Az írásaim egy része. Nincs rá kiadó, aki kiadná, ma még nincs. Aki érti az fél, aki meg nem érti - legyintett. De majd eljön az id, mikor kiadják. Maga is fogja olvasni bizonyosan, ha még egyszer eljött... Azt hiszik, baj van itt - folytatta, és a homlokára bökött. Majd nevetve folytatta: olvasson bátran, ha unja, jöjjön utánam a kertbe. Addig körülnézek a csemetéim között. Így mondta: a csemetéim

9 Ekkor határoztam el, hogy sürg sen kell egy család nekem is, ahol csemeték vannak... Akikkel úgy, olyan szeretettel lehet tör dni, mint ez a kis fura öregember teszi. Ha utcán látom, simán elmennék mellette. Ha megszólal, az se rendkívüli. De összességében, mégis az. Hogy nem jutott eszembe tényleg ez korábban? Gabi barátomnak is elcsavarta Erika a fejét, T. Bandit most húzta a cs be Zsuzsi - hm, tényleg esküv re kell ma mennem! -, miért érdekel engem mégis ez a fura szerzet az írásával, növényeivel.szokatlan zavar volt a fejemben. Egész addig tartott a tépel d zavar, míg felületes beleolvasás után, el nem kezdtem érdekl dve olvasni Hamvast. Nevetve nyitotta rám az ajtót: na könyvmoly, hát minek jött? Olvasni, vagy növényekért? Zavarom láttán komolyra fordította: jöjjön bármikor, ha érdekli. Nem tudom odaadni, két példányban van. Az egyik itt, a másik egy barátomnál, ha velem valami történne, vagy elviszik... nem mondta, ki vinné el: szó nélkül is értettem. Párszor mentem csak el, kissé szégyenl sen. Nem tudtam még akkor, hogy a növények, vagy az írások iránti érdekl désem vitt oda. Ma azt mondanám: mindkett, de talán ez a fura, szokatlan ember. Az akkori fiúk nem voltak rámen sek, szinte semmiben. Megtanultuk a túlélési törvényt : ha túl akarod élni valahogy ezt a kort, várd meg a hivatalos véleményt. Ne kezdeményezz, abból gondod lehet. Ott, egy törékeny öregember mellett, más világba léptem. Cselekv, alkotó szellemisége fogott meg, mely nem engedett el máig. El ttem a példa: alig f tött pici szoba egy asztallal, és priccsel: egy boldog ember. Nem voltunk barátok, korunk miatt sem lehettünk. Nem voltunk érdek nélküliek sem: a kis keresetre nagy szüksége volt, nekem meg kellett az a növény. Elvben érdek volt mindkett, mégsem az. Sok növényt kaptam kés bb, amit másnak nem adott oda. Ezeket a sasadi kertben évente ültettem át, ahogy mondta: találja meg a helyüket, ahol jól érzik magukat. Ezek mind él lények. Ha szomorú, üljön oda bármelyikhez, meglátja elmúlik, könnyebb lesz. Nevettem rajta: ugyan mit l? Sejtelmesen mondta: ebben a növényben lélek van. Ennyi a történtem. Felépültem, és a ház is. Elveszett egy vese, lett egy hitvese mondták a barátok, mikor ma is velem él feleségem, megkérte a kezem... Boldog éveket töltöttunk el az acélból, fából, üvegb l - két kezemmel - készített, Magyarország els könnyszerkezetes házában, két gyermekünkkel: Hamvas Béla örökzöldjei között. Némelyik már meghaladta a ház magasságát, s az egész olyan volt, mint egy arborétum. Igaz, hoztam hozzá testvéreket Gyergyóból, Gyulafehérvárról, a Tátrából, Kámról, meg máshonnan, ahol megfordultam kés bb. A ház, már rég nem otthonom. De az örökzöldek együtt vannak ma is Budán, a sokat - Hamvas Bélától örökölt szenvedéllyel - alakított kertben, békésen egymás mellett. Külön is mindegyik egy csoda, de együtt, egy tündérvilág. Talán megérem, hogy ugyanígy békében lesznek majd egymás mellett más nemzet gyerekei is egyszer ott(hon), amit büszkén neveznek a benne él k így: Magyarország. Ha Hamvas Bélát elolvassák, biztosan így lesz. *forrás: Hamvas Béla Klub, február Boros Béla István A siker a legkisebb, a dics ség s legnagyobb ellenállás irányába fekszik. (Unikornis) Barangolások Németh László pedagógiai világában.* Decemberi számunkban közöltük a Németh László pedagógiai gondolataiban tallózó írás els részét. A második részben az egzakt tudomány védelmében Hamvas Bélával vitázó Németh László gondolatainak aktualitását elemzi a szerz. Bemutatja továbbá a vásárhelyi évek pedagógiai kísérleteinek egyik legizgalmasabb dokumentumát, a Négy könyvet és az ugyancsak ebb l a korszakból származó Óraadók királysága cím m vet. Elsúlytalanodott tudomány Miközben Németh László pedagógiai tárgyú könyveit kerestem, kezembe került egykori tanárunk, Juhász-Nagy Pál írásainak kis gy jteménye (Vázlatok az ökológiai kultúra tematikájához. Bp., 1992, Ter

10 mészet- és Környezetvéd Tanárok Egyesülete). Bevezet jében az ökológia sokat vitatott helyzetér l, tanításáról t n dik. A sokféle összefüggést felvillantó esszé tudománykritikai megjegyzéseiben Németh László egyik írására hivatkozik. A tudománykritika nyilván egyid s a tudományossággal. Ám az újkorban, különösen a legújabb korban a kritika hangneme éppen azért er södött fel vagy jutott el a teljes elutasításig, mert a progresszív XIX. század a tudományt túl magas piedesztálra állította fel; a hegeli, a poszt-hegeliánus filozófiák zöme a tudományt egy hamis messianisztikus szerepkörben látta és láttatta. Ez ellen lépett fel pl. nálunk Hamvas Béla, aki számos m vében a science teljes elutasítását hangoztatta. Ezúttal túl messze vezetne alaposabban vizsgálni ezeknek az érveknek a részleteit; most, sajnos, arra nincs id -tér, hogy megnézzük: Németh László kit n vitaesszéje ellenérveit. Ezért tanácsolja Juhász- Nagy Pál, hogy minden természettudományt oktató vegye kézbe ezt a vitairatot. Németh László írását nem volt nehéz megtalálni, az Európai utas cím kötetben olvasható (Bp., 1973, Magvet és Szépirodalmi Könyvkiadó). Forrásmegjelölés hiányában Hamvas írásának nyomára könyvtárban nem akadtam, az életm sorozatban még nem jelent meg. Hamvas Béla hív i talán ma sem els sorban az egzakt tudományok m vel i közül kerülnek ki, ezért m vészetekkel foglalkozó ismer seinket kezdtem faggatni. Nem hiába. A magyar népdalköltészet kutatója, egy furulyam vész kolléga volt segítségemre. Azonnal tudta a forrást: Debreceni Szemle 1934-es év 5. szám; gondosan rzött gy jteményének féltett darabja. Így lettem tanúja egy szellemi párbajnak a harmincas évek Magyarországából. Az olvasó keser tapasztalata, hogy a polémiák szellemi színvonala meglehet sen sokat silányult mára. Németh László és Hamvas Béla életútja és írásaik arról tanúskodnak, hogy máshol húzták meg a szellemi horizontot Ég és Föld között, mégis egymás véleményére, figyelmére számítottak. Hamvas maga küldte el írását Németh Lászlónak, aki így kezdi válaszát: Mindig élvezettel olvasom írásaidat; egyetértésnek és ellentmondásnak olyan váltóáramát bocsátják át rajtam, amely szellemi zanderezésnek is beválik. Szeretem a mozgásban lév gondolatot, különösen, ha ismer s irányba repül. A te gondolataid ilyenek. Merészek, gyorsak, feszes parittyából magas cél felé szállnak; egy hiányzik bel lük: a közeg ellenállása. Mintha eszméid mozgása el l eltávolítanád a leveg t. Akadálytalanul száguldanak el re az elsúlytalanodott történelmen, tudományon, társadalmon át. Az eszmék kritikusát izgatja ez a légüres térben folyó kísérlet, de a valóságban álló ember megkívánja hozzá az eszmén kívül lev, ellenálló dolgok hibaigazítását. A tisztelet, az szinte, el ítélet nélküli hozzáállás, a mívesen kimunkált mondatok, a kiérlelt gondolatok felüdítik a mai olvasót. Az izgalmas szellemi párbajban egyszer a tudományt védelmez orvosból lett írónak szurkoltam, máskor a tudomány félelmetes korlátaira figyelmeztet és aggódó Hamvas elutasító hozzáállásával azonosultam. Nem tudom, hogy a harmincas években a vitairat kérdéseit, érveit egy gimnáziumi tanár a hétköznapi munkájában aktuálisnak érezhette-e. Azt gyanítom, igen, de alighanem másként, mint ma. Gyakori élményünk, hogy óra után a diákok a tanári asztal el tt sorjáznak, és meglep érettséggel és határozottsággal vitatkoznak. A világról szerzett élményeiket szembesítik az órán hallottakkal, és nem értik az összeegyeztethetetlenség okát. Többen a tudomány eredményeit szkepszissel fogadják, k már hallottak jobb megoldásról. Élményeik és érveik két, látszólag eltér forrásvidékr l származnak. A gyerekek kisebb csoportja keleti természettoleráns filozófiákra hivatkozik. Általában nem eredeti szerz k írásaiból merítenek, hanem az ezek szellemiségét tükröz ezoteriákból, melyek bárhol hozzáférhet k ma már könyvek, tréningek, diéták formájában; vallják, hogy e módszer hatása a világot átjáró szellemi er kben rejlik. Tapasztalataikat igazolva látják abban, hogy az európai orvoslás sok betegséget ma sem tud gyógyítani, pedig milyen fejlett már. A gyerekek másik csoportját a virtuálisan létez valóság sokféle megjelenési formája ragadta magával. A szórakoztatóipar a befolyásolás-pszichológia teljes fegyvertárát fölhasználva gépjátékok, magazinok, matricák és mozifilmek h seit mozgósítja. E termékek élvezetének rítusai az erre a célra épített tér és id nélküli szentélyekben zajlanak. A játékok és filmek (nem fantasztikus!) hitelét általában növeli, ha szerepl iket a legalapvet bb természeti törvényekkel dacolva a tömegmegmaradás és tömegvonzás gátjain könnyedén átsegítik. A világszellem és a virtuális világ álmítosza közös abban, hogy az emberi értelmet minduntalan mozgásban tartó kíváncsiságot, kételkedést és bizonyosságkeresést hallatlanul ügyesen leszereli, illetve a maga módján kielégíti. Zárt pályára vezeti a gondolatokat, önálló nyelvvel és képi világgal dolgozik, nem engedi, illetve csak a maga által kreált térben engedi érzékszerveinket dolgozni. Megfoszt bennünket a közvetlen közelünkben létez anyagi világgal való kapcsolatunktól, a tapasztalatainkból fakadó kérdésekt l, az önálló egyéni válaszkeresés lehet ségét l; attól, ahogyan itt Európában az ember a tudományok segédletével évszázadok óta kapcsolatba került a természettel. Csak a

11 szellemi, illetve az emberi agyban lév világot fogadja el valóságosnak, melyet vagy spirituálisan, vagy technikai úton szólít meg. A természett l, a Földt l idegenít el bennünket ez a két álmítosz, és ezen keresztül attól a hagyománytól, nyelvt l, amelyen keresztül a tudós és a világra nyitott kisgyerek a természettel szóba áll. A gyerekek antiscientista véleménye egyrészt egy látszólagos metafizikai kielégülésb l fakad, másrészt az anyagi világ létezésének tagadásából. Ha a természet er it a tudomány nem tudja megszelídíteni, a világszellemhez van más út is, csak új fortélyokat kell megismerni, és így a világgal és önmagunkkal a vágyott harmóniába kerülhetünk. Más oldalról az emberi értelem abban a hitben él, hogy a technika segítségével egy új világot teremtett, melynek törvényei csak t le függenek; ebbe a világba bárki beléphet és abban h s lehet. A kamaszokat önmaguk megismerésének vágya hajtja: szabadok szeretnének lenni, ám keresés közben folyton másokba ütköznek, és sérült kapcsolataikban nem vagy nehezen találnak megnyugvást. Ezért is fogadják el könnyen a harmóniateremtés ezoterikus módját, és ezért lelkesíti ket a korlátokat nem ismer, a szabadság illúzióját nyújtó virtuális valóság. E látszólag veszélytelen kamaszkori próbálkozások persze id vel veszítenek erejükb l, különösen akkor, ha az ifjú belátja, van másik, izgalmasabb világ: a valóság. A vitatkozó gyerekek kritikájának van egy másik magva is. Nem a tudományt magát, hanem annak mindenhatóságába vetett hitét utasítják el. A földi méret vé duzzadt környezetpusztítás okát az európai tudomány g gjében, technikai civilizációnk korlátlan felel tlenségében látják. k már sejtik, hogy a mindentudás igézetén nyugvó hatalom veszélyes. Amikor az a kérdés nyugtalanított, hogy milyen segítséget tud nyújtani a természettudományok iskolai m velése mai pedagógiai feladatainkban, nem is reméltem, hogy a harmincas években íródott vita segítségemre lesz. Akkor még élt a remény az emberekben, hogy a nagy gazdasági-technikai-tudományos fellendülés orvosolni tudja majd a társadalmi bajokat, ám a tudomány épületén már hajszálvékony repedések jelentkeztek. Ma szinte szemünk láttára szélesednek a törésvonalak a tudomány táplálta technika emberi alkalmazásai és a mindenki számára élhet Föld határai között. Éppen ezért nem könny Németh László tudományba vetett hitével és az ebb l fakadó der vel azonosulni, de figyelmeztetése, amit Hamvasnak küld, ma sem tanulság nélküli egy gyakorló, természettudományt tanító tanárnak sem. Érdemes hát Juhász-Nagy Pál tanácsát megfogadni, és kézbe venni ezeket az írásokat! A tudomány határvonala Hamvas Béla írásának el zménye egy 1933-ban Londonban megjelent könyv: J. N. Sullivan: A tudomány határvonala. A cím nagy várakozással töltötte el, ám csalódnia kellett. Sullivan az angol intelligencia teljes fegyvertárát annak bizonyítására használja, hogy a tudomány épületén jelentkez apró hézagokat mint szépséghibákat betömje. Az euklidészi geometriát, a newtoni fizikát és a freudi pszichológiát követ új útkeresésekr l szól a könyv, ma talán úgy fogalmaznánk, hogy a tudományos paradigmák átbillenésének kritikus id szakáról. Hamvas Béla szerint ehhez a címhez egy másik könyv tartozik, amelyben azt kellene leírni, hogy a természettudomány alapjaiban megingott, el fog t nni, és helyette valami új keletkezik majd. Szembeállítja a tudomány, a technika és a mítoszok eredetét. Szerinte az emberiség a találmányait a technika segítségével teremtette, melyek törvények, magyarázatok nélkül is jól m ködtek, és a feltalálók mindig tisztában voltak azzal, hogy amit csináltak: varázslat, a technika a valóságnak démonikus-dinamikus átélése. A múltban a mitológiák mondták el az embernek az élet értelmét, megoldásuk mindig imaginárius volt, rajta nyugodott a családi élet, a politika, a gazdaság, maga volt a történelem: a sors. A tudomány a megoldásaiból kiküszöbölte az érzést, a szellemet, nem akart világszemlélet lenni. A technika sikereit magának könyvelte el, általánosításokba bocsátkozott megalapozatlanul, a mélységekr l nem vett tudomást, a magasságokat megvetette. Az ember a tudománnyal egy új mítoszt teremtett magának, hiszen a tudomány fogalmai er, anyag, energia, fejl dés mitológiai gondolatok. A tudomány nyelve nehéz, megértése széles ismereteket kíván, fogalmai kemény, fagyos szimbólumok, melyek nem a valóságra tartanak igényt, hanem a hatásra. A tudomány célja nem az volt, hogy a realitáshoz közelebb vigye az embert, az igazságot akarta, és mindenki elhitte, hogy az igazság a valóság. Úgy vélték az emberek, hogy a tudomány által felállított elméleteken alapulnak a technikai találmányok, holott a technika mindig egyszeri feladatokat old meg, amelyeket a tudományos teóriák tévesen összef znek. A technika jelenti a tényleges realitást, a tudomány csupán felépítmény, interpretáció. Hamvas Béla szerint a tudomány diszciplínái mondakörök, olyan legendák gy jteményei, melyek a rokon istenek tetteit, háborúit beszélik el, a törvények maguk a h stettek. A természettudományos mitológia papjai a tudósok, a beavatottak. Vannak specialisták, akik egészen kicsiny szentség szolgálói, vannak eretnekek, akik a hagyománnyal szemben álló tanokat hirdetnek, akik ha elfogadottá válnak, szentté

12 avatják ket. A tudomány szent helye a laboratórium, a szent embereket az egyetem neveli, a kongreszszus a zsinat, az akadémia a pantheon, a könyvtár a mítoszok gy jteménye, az enciklopédia a tudomány szentírása, a tudományos istenek egzakt kinyilatkoztatása. A tudomány kibontakozását sajátos képekkel írja le és értelmezi Hamvas Béla: egy mitológiai korszak azzal veszi kezdetét, hogy új fény árad a mindenségre, és az ember új színben kezd látni, új összefüggéseket vesz észre, kialakulnak a f mítoszok: anyag, er, atom; az ember megtalálja és elnevezi az új isteneket. Az érettség idején az ember rendszerez, új diszciplínák születnek, melyek egymásba folynak, és egységes egésszé épülnek. Majd a mítosz kezdi elveszíteni értelmét, nincs benne új elem, új lehet ség, csak az ismert megoldások új variánsa. A világ kétértelm vé válik: eszme és valóság között mélység támad. Végül a mítosz elhal, a dolgok szétesnek, a túlbonyolultság felemészti önmagát. Hamvas úgy látta, hogy a tudományos mítoszok elvesztették hatásukat, múlttá váltak, az egzakt fizikai törvényekben való bizalom megingott. Heisenbergre és Planckra hivatkozik, akik arról írnak, hogy annak, amit törvénynek hívtak, nincs kizárólagos érvénye. A mechanikus természettudományos törvény érvénye megsz nt, és helyébe lép valami, amit egyel re valószín ségi hullámnak neveznek. Új tudás, új szellemi valóság, új mítosz születik. Németh László olyan gondolatkísérletnek tartja Hamvas írását, amely mesterséges térben folyik, igazságot fejez ki, egészében mégsem igaz. Elutasítja Hamvasnak azt a megállapítását, hogy a természettudomány mítosz, mely a valóság tolmácsolására vállalkozik. Szerinte a természettudomány nem kifejezni akarja a természetet legalábbis nem abban az értelemben, ahogy például a görög mitológia átültette a valóságot a vallás szimbólumnyelvére, hanem faggatni. A természettudomány nem tolmácsa a természetnek, hanem vallatója, s miközben folyton kérdez, képe alakul ki róla. Ez a kép az ember képe a természetr l, és mint ilyen, legalább annyira szól magáról az emberr l, mint a vallatásra fogott természetr l. A mítoszok megértették a természetet, és ki is fejezték annak a lényegét, mint egy hasonlat a virágét. A természettudomány e lényeglátáshoz képest vak, olyan, mint egy kullancs, amely rácsimpaszkodik áldozatára. A természettudomány valahogy így köt dik a természethez, e kapcsolatból fakad realitása, ebb l születnek nagy magyarázatai, melyekhez korokon át szívósan ragaszkodik. Németh László így igazítja helyre Hamvas tévedését: Amit te mítosznak nevezel: költészet, a természettudomány azonban a mágia örököse. A tudományos elméletnek nem véletlen lecsapódása a gyakorlat, ahogy a technika sem a tudomány felépítménye. A kezdeményezés egyszer a gyakorlat irányából ékezett, másszor az elmélet sietett a felhasználás lehet sége elé. A tudomány elméletei nem igazak, értéküket az adja, hogy közük van a valósághoz, valamit megragadnak bel le. Az ember gyerekes önbizalmában törvényeit természettörvénynek nevezte el, és önkényes törvényeivel legázolta a valóságot. Az emberi értelem a természetbe belelátja ezeket a törvényeket, és természetesen túlzásba esik akkor, amikor az elméletet a valósággal azonosítja. Hamvas úgy látja, hogy a tudomány épületén a repedések a véget jelzik, Németh László szerint e törésvonalak a tudomány építményén az emberi értelem önkritikájáról tanúskodnak. A tudós emberi személy, de amit felismer, személytelen létez valóság. Nemzedékek váltják egymást a politikában, a m vészetben, a divatban ösztöneikt l hajtva, el deiket gyakran megvetve. A XIX. század embere azt hitte, hogy az emberi hajlamok szeszélyes ingadozásai ellenére épül egy abszolút valóság, és ez a természettudomány. Amint a korallsziget a hullámjárás ellenére a kis csalánozók elhalt meszes vázából folyton növekszik, a természettudomány törvényei ellenállnak az id nek, megbízhatóak, változatlanok, az emberiség mulandósággal dacoló örök szigetei. Ma már tudjuk vallja Németh László, a költ szeszélyes hasonlata és a tudós realitást fed elmélete között nincs is olyan nagy különbség, mint azt korábban hittük. Az új realizmus önmagát igyekszik korrigálni, nem a valóságot. A formálódóban lév elméletek feszültsége abból a tudatból fakad, hogy a tudomány emberei tisztában vannak feladatuk lehetetlenségével, mégis újra és újra ostrom alá veszik a megközelíthetetlen valóságot. A természettudományt, mint legy zött titánt veszi védelmébe, aki múlt századbeli dölyfe miatt megérdemelte sorsát, ám a gy ztesek Németh László szerint egy új rendnek csináltak szálláshelyet. Így zárja válaszát:...amit te a természettudomány bomlásának nézel, ennek az új, alázatos és mohó realizmusnak a jelentkezése egy tudományban, amely inkább megújhodóban, mint bomlóban van. Vagy hogy igazat is adjak neked: ugyanakkor megújhodóban, amikor bomlóban. Juhász-Nagy Pál Németh László írásához még egy megszívlelend figyelmeztetést f z. A megértés igénye minden si forrásban jelen van, tudjuk, Hamvas igen nagyra értékelte a keleti és a Szókratész el tti filozófiákat. De a megértés igényének ami a tudománynak is a lényege eldobása ugyanolyan óriási veszély, mint a metafizika kiiktatása. Oly annyira az, hogy immár mindegy is kit l jön a radikális elutasítás, Hamvastól vagy Lukácstól; a nagyon külön

13 böz alkat, érték, fátum korántsem véd meg a nagyon is azonos jelleg konfúzió ellen. Talán ma is hasonló a probléma gyökere. Egészen más oldalról jött hatások hasonló tünetekhez vezetnek. Az anyagi világ létének tagadása és a világszellem mindent átható ereje elveszi t lünk a természetre való okos rácsodálkozás örömét, a természettudományos megismerésbe és bizonyosságkeresésbe vetett hitünket. Ha a hétköznapok tanítási gyakorlatában ez az öröm és a bizonyosságkeresés ösztöne elhagy bennünket, akkor mi is felel ssé válunk abban, hogy diákjaink álmítoszok vonzásába kerülve céltalanul bolyonganak. *forrás: Új Pedagógiai Szemle, I. Both Mária Hagyomány egy van, mint ahogy egy emberiség, egy szellem és egy Isten. (Scientia Sacra) El szó* Kiknek szól ez a könyv? Buddha szavaival: "mindazoknak, akiknek a szemét csak kevés por fedi." Mit a legfontosabb tudni a 90-es évek New Age ezoteriájában, és 'alternatív' ajánlatainak özönében kapálódzó dán olvasónak a '68-ban meghalt írófilozófusról? Azt hiszem mindenekel tt azt, hogy Hamvas azon nagyon kevés európai kortársunk közül való, aki teljes érték en megvalósította minden emberi törekvés tulajdonképpeni végcélját: szabaddá tette magát. Jobban mondva, ahogyan a Titkos jegyz könyvben olvasható, átvilágította, megtisztította, és hagyta megszólítani a legfels bb (legbels bb) hatalom által az emberiségnek azt a Hamvas Béla nev anyagi-szellemi "energia-részecskehullám" képvisel jét, amelyért, akiért els sorban felel s volt. Nem "csak" tudta, hogy ez lehetséges, mint például S ren Kierkegaard (akit különben Hamvas nagyon szeretett), vagy követelte, mint például a valószín leg a saját abszolút szabadságideálja paradox követelményeinek áldozatul esett Nietzsche, vagy "vizsgálta" a lehet ségeket, mint például Carl Gustav Jung, vagy párolt "bizonyító erej m alkotást" a tapasztalataiból, mint például James Joyce, hanem tette mindezt egyszerre, soha meg nem alkudva az úgynevezett körülmények, az akkori Magyarországon f ként önmegtagadásra, korrupcióra és kollaborációra kényszerít erejével. Végig fenntartotta követelését az elérhet legmagasabb emberi méltóságra is ("mikrotheosz, akinek lakhelye nem földrajzi hely, hanem az egész" H.B./Mágia szutra), mégpedig nem csak a maga számára, és nem is 'kiválasztottak' részére, hanem mindannyiunk nevében, akikben - özvegye, Kemény Katalin megfogalmazásában - "a legkisebb szellemi éhség él"; no és persze, akik még szembe tudunk, és merünk nézni önmagunk, általában nem éppen hízelg XX. századvégi emberi torzképével, és többnyire ön és közveszélyes ideológiákra, fantazmagóriákra épül pszeudo-életével. "A világ alkímista m hely, ahol a természet átalakul valami mássá, részben trágyává, részben - mint az alkímisták mondják - arannyá, ha az ember ennek az átalakulásnak érdekében különös er feszítéseket tesz. Mindenesetre a világot végleges helynek tartani ügyefogyottság, és aki nem ébred tudatára annak, hogy átalakulása érdekében mit kell tennie, az nyomtalanul elkeveredik ebben az emészt gödörben, és abszolút életér l lemond." A kötetben szerepl els esszé, az Északi korona, az "euro-amerikai", napjainkra globális dominanciájú kultúránk utat tévesztését, és elvakultságunk alapjellegét elemzi, mára szinte minden vonatkozásában ellen rizhet el relátással. Ez lenne az a tájék, az a közeg, ahol "alkímiai" munkánkat végeznünk kellene. A második, öt esszéb l álló könyv pedig a személy ("hely, ahonnan az egész egyszerre látható" H.B.: Unicornis) lehet ségeit vizsgálja els sorban. Mind a leg sibb tudásból merít, mind pedig a modern ember helyzetét és gondolkodását világítja át, igazi "swifti-joycey" humorral, a legmagasabbról és legalulról is szemlélve, s t még azt is 'megjósolja' mi lehet bel lünk, ha továbbra is ugyanabba az irányba szédelgünk, az egyetemes törvények értelmében "kötelez " vízönt kori apoklyptikus mélypont felé. Ha a fentebb említett - legfontosabb - megvalósulás fel l nézzük, a megszabadulás folyamatairól szóló személyes beszámoló, az Apokalyptikus monológ köré sorolható

14 a Titkos jegyz könyv másik négy esszéje. De oly módon, amiként Hamvas minden írása (regényei is), hogy legyen bár a téma a "bolond", avagy Beethoven kései vonósnégyesei, jószerivel ("hologrammatikusan") mindig minden alapkérdés érintve van. "A létezés egésze mindenki számára állandóan és tökéletesen nyílt, és mindenki annyit él bel le, amennyit akar." H.B.: Titkos jegyz könyv/arlequin De éppen itt nem lehet még egyszer eléggé er teljesen hangsúlyozni azt, ami Hamvas egyik központi gondolata, és számtalan írásának egyik f témája volt, hogy kitalálhatja az ember a legmagasabb értékeket, és lehet a legkiválóbb véleménye önmagáról, és írhat minderr l a legragyogóbban, ha személyében meg nem valósítja azt, amit tud, akkor alkalmasint rosszabb a helyzete, mint a tudatlanoké. Mit jelent mindez? Mindenesetre megállást és szembefordulást a "hétköznapok" zavaros áradatával. Aki már próbálta tudja, hogy talán nincs ennél nehezebb emberi feladat. Aminthogy nincsen nehezebb dolgunk, mint 'leülni', és békében megvalósulni, avagy Hamvas szavával: "átvalósulni" tudni. Az módszere az volt, hogy igyekezett helyzetét mind horizontálisan, mind vertikálisan átvilágítani. Ami az els esetben az emberiség hagyományainak lehet legteljesebb ismeretét és feldolgozását jelentette, az óindiai Védáktól napjaink filozófiájáig. A vertikális megközelítés feltétele viszont els - sorban a transzparens [áttetsz ] egzisztencia. Ami mindenekel tt azt jelenti, hogy az ember igyekszik megtisztítani magát a f ként korunkban elburjánzott ideológiák, "pszeudológiák" mindegyikét l, és a lehet legkevésbé él az általánosan kötelez korrupt (piaci) életminták szerint. Dúl Antal (Hamvas 'tanítvány', teológus, az életm kiadás szerkeszt je) szavaival: "A létezést áttetsz vé tenni annyit jelent, mint a sorsdráma elemeit rendezni, az emberi egzisztenciát nyitottá, egyszer vé, megszólíthatóvá tenni. A megszerzett tudással azonosulni, annak konzekvenciáit az életvitelben érvényre juttatni. Realizálni, Mert az ismertszerzés képessége fölött rendelkezünk, de azt, hogy a tudásból hogyan növekedjék életrend kevesen ismerik." H.B.: 33 esszé / El szó Hogy itt messze nem valami küls dleges berendezkedésr l van szó, azt a (kötet végére szánt) életrajz néhány mondatban is bizonyítani fogja. Szerencsénkre Hamvasnak ahhoz, hogy helyzetét igazán tisztázni tudja, ifjabb kora prófétai, tanítói ambíciói kih ltével is írnia (és fordítania) kellett. Tanulmányokat, "metapoétikus" esszéket, "beavatási" regényeket. Ha csak a Magyarországon el tte nem, vagy alig ismert, általa méltatott keleti és nyugati gondolkodók, m vészek sorát vesszük, hatásának óriásinak kellene lennie. Csakhogy korunk társadalmaira általában az is jellemz, hogy igazi nagyjait egészen kivételesen ismeri fel, és a legritkábban tud velük mit kezdeni. A "létez szocializmus" pedig ebb l a szempontból is az egyik legrosszabb változat volt a maga otromba, és személytelen "dialektikus materialista" világképével, gyomor "filozófiájával", az egyenl bbek hazug maffiájára, és tet t l talpig korrupcióra, kollaborációra, és besúgásra 'épül rendszerével'. Igazából nem is lehet csodálkozni rajta, hogy Hamvast (is) betiltották, könyvtári állását is fel kellett adnia (a nyugaton máig szinte egyedül favorizált "magyar" teoretikus-ideológus Lukács György elvtárs befolyására!), és élete legtermékenyebb éveit rült, lármás, környezetileg-testileglekileg szennyez er m építkezéseken kellett töltenie segédmunkásként és raktárosként. Mindennek ellenére, "az árokparton is" megdolgozta, megírta, amit akart, amit kellett (Az Északi korona is ebb l a periódusból származik), méghozzá oly sok változatban, hogy csak máig feldolgozatlan kéziratai, jegyzetei több ezer oldalt tesznek ki t l kezd dhetett csak el az életm kiadása. Az ember, látva, hogy a könyvek gyorsan elt nnek a könyvesboltokból azt hihette volna, hogy most eljött az id Hamvas és életm ve, életpéldája "hivatalos" felfedezéséhez is. Nem éppen ez történt, történik azonban. Miközben például a volt Jugoszlávia területén, a II. világháború óta földrészünkön legborzalmasabban sújtott 'civil' bosnyákok, szerbek, szlovének, horvátok és magyarok körében, az egyetemekt l, az 'átlag' polgárig az egyik legolvasottabb, ismertebb szerz Hamvas Béla, addig Magyarországon máig sajátos fanyalgás tapasztalható, els sorban értelmiségi körökben. Ami annál is különösebb, mert ott semmiféle írott-íratlan "Jante-lov" nem tiltaná egy, az átlagtól akármennyire is elüt egyetemes életm integrálását. Az egyik magyarázat (hogy az úgynevezett politikai, hatalmi manipulációs igényeket, és félelmeket mell zzük itt, mint a Hamvas által képviselt szemlélethez teljesen méltatlant) talán az örök, és abszolút magyar szabadságigény defektusában: "nekem ne mondja meg

15 senki" keresend. Egy másik változat Dúl Antaltól származik, aki szerint Hamvas rögtön személyünkben szólít és érint meg bennünket, és átvilágító, "leleplez ", ironikus hangvételét "a korrumpálódásban még többé kevésbé ártatlan fiatalságon kívül kevesen állják." Remélhet leg a dán olvasót egyik fent említett defektus sem fogja megakadályozni abban, hogy elfogulatlanul olvassa korunk egyik igen fontos gondolkodójának beszámolóit "alkímista" munkájáról, és miután egy "földi királyság minta országában", és nem egy exjugoszláv földi pokolban, vagy a nemzetközi vadkapitalizmust nyög Magyarországon él, minden lehet sége megvan arra is, hogy levonja a tanulságokat mind saját életére, mind 'a társadalmi változások tendenciáira' vonatkozóan. Személyes tapasztalatokra is hivatkozhatom azonban, amikor felhívom a figyelmet arra, hogy els re még olvasni sem igazán könny Hamvast, hát még akceptálni, amint mindenestül 'a fejér l a talpára' állítja megszokott világunkat. De ha valaki összes apokalyptikus fenyegetettségünk, saját magunk által a magunk fejére idézett bajok közepette hisz még benne, hogy - csakúgy, mint mindig, állítja Hamvas - megvan a lehet ségünk a megszabadulásra, hazatérésre, akkor keresve sem találhat sokkal jobb kalauzt és támogatót - legalábbis Európában? - mint Hamvas Bélát, életm vét és példáját, bíztatásként és útbaigazításként egyaránt. Hamvast ugyanis bízvást tekinthetjük a Titkos jegyz könyv Pythiájában megjósolt, megidézett megment, a "szakrális, diabolikus ember" (típus) egyik els képvisel jének. Menynyire mutatkozik 'megváltónak' az még elválik, de az biztos, hogy olyan arányokkal találkozunk itt, amikre a "mitikus aranykor" óta kevés példát ismerünk. "A három nagy világkorszakot, az aranykort, a történetet, és a megváltást lényében összeolvasztotta. Ezért szakrális, ezért diabolikus, és ezért emberi. Ördögien okos, mágikusan gyarló és evangéliumian tiszta. Az elrontott, kenetteljes és pervertált kereszténységb l semmi sincsen benne. De nála jobban senki nem tudja, hogy anima natureliter christiana. Ezért nincsen benne semmi a szcientifista szakemberb l, sem a morálterroristából. (...) Els pillanatra olyan, mintha vallástalan lenne. Pedig minden esetben jákobi természet, aki az angyalokkal küzd, hogy Istent láthassa. (...) Az egészben érdekelve van. Ezért látszik úgy, mintha a csecsem, a bölcs és az rült keveréke lenne. Semmi sincs távolabb t le, mint a visszavonulás, a megalkuvás, a préda és az er szak." H.B.: Titkos jegyz könyv/pythia Mindez pedig éppúgy érvényes és bizonyítottan viselhet, (imaginálható) alapállás a könyvtárban, az árokparton, a kényszermunka iszonyatos lármájában, b zében és mocskában, mint a méhes aranykori der jében, gazdagon terített asztalnál, szép n k és jó borok társaságában. Íme a jó hír! Köszönet tehát e könyv kiadójának, a Koppenhágai Hamvas Béla Klubnak, elnökének, a könyvet fordító Eszterházy Péternek, valamint mindazoknak, akik áldozatos munkájukkal lehet vé tették a dán változat megjelenését. Külön köszönet illeti az özvegyet, Kemény Katalint, aki nem csak jogdíjáról lemondva segítette és engedélyezte a kiadást, hanem azt is megmondta, hogy mit adjunk ki - els re. Miután több további Hamvas m fordítása is készen áll, remélhet leg hamarosan újabb m vek követik ezen úttör vállalkozást. Legyen e könyv minden útonjáró segítségére! Lázár Ervin János *forrás: a Dániában el ször kiadott Hamvas könyvhöz: Északi korona & Titkos jegyz könyv A válságnak egyetlen oka van, s ez az, hogy az ember primer realitásnak tekinti azt a világot, amely nem az eredeti, hanem annak korrupt alakja. (Scientia Sacra) Ország és haza* A magyar történelemben kezdett l fogva jelenlév er teljes regionális, táji, térbeli tagoltságok s az általuk kijelölhet regionális hagyománykörök azonban szerencsére sohasem az elkülönülést, a szembenállást szolgálták, hanem az egyetemes magyar kultúrához, m vel déstörténeti folytonossághoz való spontán és közvetlen kapcsolódást, a saját magunk és régiónk részesedésének, részvételének tudatát. Ma már csak szánalmas mosolyt válthat ki a két világháború közötti szlovenszkói magyar hagyományteremtés

16 nek az a szlovák részr l történt élesztgetése, amely azt próbálta sugallani, hogy a mostoha anyaország megközelíthetetlenségét a felvidéki magyar népcsoport úgy tudja ellensúlyozni, ha a szlovákai magyar irodalom kezdeteit a csehszlovák államalapításhoz hasonlóan, ha nem is a nagymorva id kig, de a Halotti Beszéd idejéig vezeti vissza. Hamvas Béla A magyar Hüperion cím esszéjében öt magyar regionális kulturális géniuszt különböztet meg a történeti Magyarország területén: a délnyugatit, a nyugatit, az északit, az alföldit és az erdélyit. A mai Szlovákiával azonosított Felvidék területén Hamvas kategóriái szerint az északi mellett a nyugati és az alföldi kulturális-civilizációs géniusz nyomai is kimutathatóak, s valójában a szlovákiai magyar nemzeti közösségre nézve éppen ez a legfontosabb. Hiszen a nyugati katolikus és az alföldi, északi és kivált a fels -bodrogközi, Ung-vidéki régió református vidékein az erdélyi kultúrkör nyomai mindmáig szervesen kapcsolódnak egybe. Alighanem ez a legfontosabb magyarázata annak a már-már csodálatos jelenségnek, hogy a mai felvidéki magyar közösségnek az egyetemes magyarsághoz való viszonyában nyolcvan évnyi állami különélés ellenére sem meghatározó a kulturális, nyelvi vagy érzelmi eltávolodás, s az elmúlt rövidke tíz esztend visszafordítani látszik a korábban végzetesnek t n elkülönülési, nyelv- és identitásváltási folyamatokat. Szarka László *forrás: Ister Kiadó, Budapest, 1998, 377 p. A szocializmus utáni korszakot az jellemzi, hogy mindazt a komiszságot, amit a történet eddig produkált, s rített formában valósítja meg. (Ugyanis) Egy új aion - és ami még jöhet* Mondják, a pokolba vezet út is jószándékkal van kikövezve. Márpedig jószándékban mainapság azután nincs hiány. Megélénkült, zsibong a vallási-okkult, s t misztikus (misztifikált) piac A fásult materializmus gyermekistállójában felnevelkedett, spirituálisan analfabéta új nemzedékek bociszemét újra és újra elfutja a könny, a jóság, a szeretet, közösség és a humanista moslék láttán, melyet a double bind apostolai most feltálalnak még kétségesebb eledelek - mint a nemzeti zamatok - mellé, és amit végül is a vallási lények (a numinózum, a mysterium tremendum) helyébe idólumnak állítanak. Így azután az amat r m vészkedés, táncházas soha-nem-létezett-nép mentése után itt az amat r kegyeskedés, most felfedezik a frusztrált ego sebeinek újtípusú nyalogatását: a dilettáns vallásoskodás bet szerinti "szellemét". Persze, hogy ezt is csak sz rmentén, lehet leg úgy, hogy az élethez ne kelljen hozzáérni: csak semmi lényeges változást. Erre az elemi erej igényre el is ugrott a raktárból a sok okkult és vallási kókler, és megnyugtatnak mindenkit, akit illet, itt van, íme, a pozitív misztikus út, kényelmesen széles, a "maradhatunk a társadatom kebelén", egyszerre érezhetjük magunkat valami mocskos iskolában, mocskos kölykök között idomárnak (ld. a nemzet napszámosa) és tanítványnak, beavatottnak, lelki embernek a sokféle üdvtan valamelyikének közösségi nyájmelegében. Még indukált extázisok is adódnak alkalmanként - lefelé, (Még mindig olcsóbb, mint a "Kocsis Irma"). Mert nem kétséges, az önfeledés kétféle utat járhat: ön-fel-adást, de mindenek követelésével és fenntartásával, és az ön-le-adást, önalulmúlást, a részeg beled lést a lefelé spirálozó örvénybe. Hiszen a báránykák éppen azt az oldalt nem bírják ezek megkülönböztetésében, amit Szt. Pát dyakrisis pneumston-nak, a szellemek szétválasztásának nevezett, vagyis, amit a buddhista tradíció a pardzsnyá (pre-gnózisz)-nak ismer, s melyet a szimbolikában Mandzsushri bodhiszattva kétél kardja jelenít meg. Olyan a helyzet, mintha Hermész caducaeusából csak az egyik kígyó tetszene nekik. A másikat nem látják, mert részvetülete a hiperkritikus magatartás is, éppen a vallás és misztika terén. Noha ezt, természetesen nem kizárólag a ráció gyakorolja, hanem a misztikus intuíció. Aki ismeri a kabbalisztikus Életfát, tudni fogja, mit jelent az, hogy a Hod szefirahjának a chokmah szefirahja magasabb síkon komplementere és megfelel je. Mert a szellem lehet szellemiség is, nemcsak valami szemi-perszonifikált kísértet-féle. A spiritus lehet spirituális szesz is üdvhabzsoló lakomákon. És hogy kik tálalják fel itt az étkeket? Nem ismerné valaki a példázatot a bárányb rbe bújt farkasokról? Mert van egy nem túl magas; nem túl lelki eszközünk azért, amellyel felis

17 merhetjük ezeket, és ez az eszköz az, hogy ki mit is kér szellemi üveggyöngyeiért. Amit azután a disznók elé vethet nyugodtan... Nos, többnyire pénzt; de még rafináltabb, és, ó, még tiszteletreméltóbb érvek kíséretében, mint a lélek tudós búvárai; hisz mint tudjuk, ki ne tudná! a magas tiszteletdíj maga is terapeutikus hatású, hiszen a kezelés értékét, kvázi márkáját védi. Csak egy piciny túlzással, éppen itt mondhatjuk el, hogy ami drága, rossz nem lehet. O tempora... De hát ilyen kort élünk, az eszköz sem lehet különb, mint mestere. "Gyümölcseir l ismeritek meg a fát." Képzeljük magunk elé a valóban hiteles szellemóriásokat, ahogy tanításaikért, csodás gyógyításaikért némi anyagiakat várnak: Jézust a hegyi beszéd el tt persellyel, Buddhát a Tan kerekének megforgatása után; ahogy finom célzásokat tesz a parkbérletre, füstöl k emelked árára, miegymásra... No nem! Ehelyett látjuk ket, ahogy szegényes ruhában az utakat róják Galileában, Indiában vagy egy könyvtekercsnyi vagyonnal ökörháton ülve elt nni a hóborította hegyek magányában. Barátaikkal mezítláb vagy saruban vándorolnak, s t, horribile dictu! csavarognak, néha bizony búzamez k szélén, csalitokban alszanak, mert csak az Emberfiának nincs hol lehajtania a fejét. Még hittel bélelt ideológiai párnákra sem. És inkább k adnak: hallal és kenyérrel, esetenként jóféle borral k vendégelik meg az embereket, a legtöbbet is odaadják, önmagukat; még most is láthatjuk távolodó alakjukat a kanyarodó úton. De amit kérnek, az is a legtöbb: az ego teljes halálát vagy kioltását. Ebben alku nem tehetséges. Láttam hát a jók poklát. Keser bb, fagyosabb volt mint a rosszaké, mert ez utóbbi nem nélkülözött valami tragikus szint. Ezek a jók, stréberek, a Szent Szellemet holmi kéjgáznak tekintik, melyet meglehet s materialitásban gondolnak el, s melyet bizonyos trigger-mechanizmusokkal kedvükre eresztenek ki palackjaikból: ilyen az a pszichotechnikai eszköz, amit a rock-generáció mindenféle teológiai háttér nélkül már régen felfedezett magának, a ritmikus zene, hajlongás, oxigénhiány vagy éppen a hiperventilláció kiváltotta "extázis", de ezt már az amerikai shakerek is el állították rázkódásukkal. Vajon ilyesmire nem vonatkozik-e, hogy minden megbocsátható, még az Atya vagy a Fiú elleni b n is, de a Szentlélek elleni nem? Ezek a praktikák, éppen a gnózisz, a pradzsnyá hiánya folytán jelzik, hogy sötét korunk - a vaskor, ahogy a tradíciók nevezik - adekvát embertípusának megfelel vallási gyakorlatokról van itt szó: ez a sudra-leborulás. És az éber er k azért tudják, milyen hatalmak állnak minden esetben ezen újkori "vegetációs-kultusz"-íz (és irányú) eljárások mögött. "...a ti értelmetekb l ki ne álljatok, se pedig meg ne háboríttassatok, se lélek által, se beszéd által, se levél által..." Hogy milyen lélek ez? "Mert megjelentetik ama b nös ember (Antikrisztus), a veszedelemnek ama fia." ( Pál II. levele a Thessalonikabeliekhez 2.2-3) Ne álljatok ki értelmetekb l, de szerezzétek vissza azt, ha elvesztettétek. Az álmisztika felettébb vonzódik az elbonyolódáshoz. Persze szövegeit minél sibbnek vagy exotikusabbnak, esetleg autentikusabbnak állítja be, vagy éppen ragaszkodik a szó szerinti értelmezéshez, azután pontatlanul idéz. De létezik egy kritérium a valóban si és szent szövegek megkülönböztetésére az egyszer ség. Hogy az Egyet egy-szer en közelítik lévén a lehet legközelebb vannak a primordiális egy-séghez, a kör Pontjához. Példának lásd Tao te Ching, I Ching, Veda, Evangélium. A Tao Te Ching pedig expressis verbis szól az elbonyolított misztifikálás ellen. De ez nem laposság, mert a bonyolult sem automatikusan azonos a mélységgel. S t ellenkez leg, az egy-szer mély. Az s-egy maga az Ungruna. Így nem zárható ki e szövegek többszint jelentéshordozása sem, noha mindenképpen - mert valódi si (a logos rendjében az, s nem feltétlenül a történetiségben) és szent szövegek ezek - egyesítik a legmélyebbet a legmagasabbal, így a Kabbalahban a Keter szefirahját a Malkuthéval (a Koronát a Királysággal, az els t az utolsóval), a mahayána buddhizmusban pedig a szamszárát a nirvánával; a legmagasabb él a "köznapiban", ami a testben való létezés igazi misztériumára nyit kaput. Ez a zen kifejezésével az "újra hegyek a hegyek és vizek a vizek" értelme, nincs immár semmi rendkívüli, exaltált, nincs semmi misztikus, exotikus, mert az egy-szer egyszer. Nincsenek e fokon már lelki akrobatikák mutatványok, színes víziók. Természetes, hogy ez a legnehezebb, semminek sem akarni megfelelni! Hamvas Béla sokat tudott err l. Akik a "Pistis Sophia" ( Hit-bölcsesség, híres gnosztikus m ) egészéb l csak a pistist képesek vagy akarják felvállalni, de azt is csupán a már említett "leborulás" módján, nos azok eme egészet is csak mint - már elnézést - "Pistis Zsófit" nyerik meg maguknak. Egyébiránt e kett sség - Hit és Bölcsesség - lényegileg azonos a mahayána tanokban szerepl pradzsnyá és karuna er ivel, vagy az Életfa poláris szefirahjaival, mint amilyen a Hod és Netzah, vagy amire az Evangélium szavai is utalnak a, legyetek szelídek, mint a galambok és okosak, mint a kígyó' tanításával.határozottan zuhant a nívó a pokolban is. Régente bizony színvonal még az ördögt l sem volt megtagadható, gondolj csak meg: brilliáns vitatkozó, filozófus-féle és nem feltétlenül kicsinyes. Addig mára? Úgy t nik, az általános hanyatlás és devolúció visszaütött

18 forrására is: üt dött, színvonaltalan hamburger-ördög, video-prédikátorok paralellje. American way of life a teológiában? Az óceán túlsó felén lehet, hogy jó hot dogot sütnek, kiváló mérnökök kiváló plasztikgatyákat terveznek, pragmatista bölcsel ik ütik-vágják a praxist, és jólelk emberek naivkodnak, no de amerikai misztikus teológia? Via contemplatíva á'la préri? Ehhez legkevesebb, ha azt mondjuk, túl fiatalok, extrovertáltak, WASP-ok. "Az amerikai ekként különös látvánnyal szolgál számunkra : európai ember a néger modorával és az indián pszichéjével" - mondja C. G. Jung a "Föld és lélek"-ben. Nos igen, Európa, de általában az Óvilág mögött nemcsak 2000 év áll, de ott húzódik tradíciók hosszú és talán folyamatos lánca: Egyiptom, Közel-Kelet, India, Távol-Kelet influenciái és maga a nyugati tradíció (alkímia, mágia, kabbalah stb.), mindaz, ami a Törvény-korának öröksége, s amit korántsem eltörölni, de beteljesíteni jött el azok egyike, akir l már a csavargás kapcsán szólottunk. Az idézett teljesítményelv, versenyszellem, "valamit felmutatni kell " életfelfogás befolyása természetesen az is, ahogy a materiális gazdagság beemeltetik a f erények közé, éppúgy a Kelet meghamisított szellemiség utánzataiban, mint a kereszténység némely paródiáiban... Holott a "két út" szétválasztottsága és a közöttük való választás kötelezettsége, de nyugodtan mondhatjuk beavatásának is, egyértelm. Ez az, amit a pythagoreus Y jelöl, amir l a "Heraklész a válaszúton", a szofista Prodikisz könyve szól, amit a hermetikus értekezés, a "Poimandres" így mond el : "Nem lehetséges, fiam, ragaszkodni mindkett höz: a halandó és isteni dolgokhoz." Vagy nézzük csak meg a Mt et. És ismerjük a válaszokat is a kísért sündörgéseire; legyen az Márá vagy Staniel, mert mindig ugyanazt az olcsó portékát tudja csak kínálgatni, amelynek körében hatalom csak: a világot, a materiális sikert, hírt, holmi világuralmat. A pozitív misztika idesüllyesztése, értelmezésének ez a szintje önellentmondó, mert ez következményként a legfels Princípiumot csak min sítettnek tudja tételezni, de hát a min síthetetlenség sem azonos a min ségtelenséggel, mert ez utóbbi is min sítés, a rossz min ségé. A negatív út, és a reá épít apophatikus teológia Princípiuma, Istene min síthetetlen: "A Tao, mely beszéd tárgya, nem az örök, igaz Tao. A név, mely megnevezhet, nem az örök, igazi név.(tao Te Ching, ) A pozitív út azonban, és igaz lényegében, mindig is elfogadja a Min - séget, és ennek spektrumán át mint végtelenség, jóság, mindenütt jelenvalóság stb. mutatott rá ezek Alapnélküli Alapjára, az Ungrundra, ahogy Böhme nevezte Azt, a Névvel bíró Névtelent. Értékek azonban végs soron - tehát az értékek fölötti Érték, a nirguna Brahman totalitása fel l - nincsenek; ez azon Szem aspektusa, mely azonosul a teljes látvánnyal, a teljességgel, pléromával; ez már az Arc szeme, ama Arcé, melyr l elmondható a Kabbalah szavaival hogy "Arc tekint az Arcra" és ezért nincs is már mit látnia (mit? kit?): ez a kénoma, az Üresség. Így értékelend a mai világ annyira csodált és követend ként sóvárgott értékrendje is, mint amilyen a demokrácia (democsokrácia, ahogy Arisztotelés nevezi), tolerancia, európaiság (?) - ezek persze csupa lunáris, feminin, eler tlenedett vaishya, s t, ma már csandála "értékek"; gondoljunk csak ismét a humanizmus példájára, kik is hát azok, akik rászorulnak? Mert a humanizmus a lehet legemberellenesebb elv és gyakorlat, ha emberen a Primordiális Makroanthroposz eredeti rangját fogjuk érteni és követelni. Az analógia-sor világos és letagadhatatlan: anyagi fogyasztás-hylikus emberfajta - materiális - mater - Magna Mater, és ezzel, íme, el ttünk áll a feminin anya-természet az demokráciájával, nivelláló öröklésével és törvényeivel, tenyészetével, mindazzal, ami egyenl sít entrópiájából fakad - szemben a fáradtsággal kivívott hierarchiákkal, rendekkel. Az anya-természetr l és az polgári stíl erényeir l Hamvas Béla ezeket írja: aprólékosság, mint a skolasztika és a kézmunka, de nagy zsivaj, lakomák, díszes ünnepek és f szeres konyha... színház, divatbemutató, templom, gyászünnep, bál. Sok festmény, sok vers, sok regény, cirkusz és bankok." (Scientia Sacra II. "Androgynos" fejezet). Hogy mi (vagy inkább ki? ) is e N stény, azt olyan elemekb l sejthetjük meg, mint Hekaté, a Párkák, Pandora, a Lilith, Salome, Kirké vagy Helena történetei. De fontoljuk meg azt is, hogy vannak ugyan hylikus emberek, de a tradíció tud a psychikosz, s t a pneumatikosz emberr l is. És van Márta és Mária, Mária, aki Marah a tenger pozitív aspektusát képviseli, mint Stella Maris, de a másik Mária is, akir l Jézus azt mondotta, hogy a jobbik részt választotta Mártával szemben. Mert tétlen, semmit sem tesz, csak arra az Egyre figyel, aki valóban fontos. És ez a megfontolás ad egy lehetséges választ is arra nézve, hogyha ez és ez a helyzet, akkor mit is tehetünk. Mint mindig: a nem-cselekvést. Való igaz. Végtelen sok lehetséges út van a hegyen a csúcshoz (fel a világhegyen a kinyilatkoztatás és transzfigurációk helyére, az id és világ tengelyéhez), de ezek az utak egy közös vonással azért rendelkeznek : mind a hegyre fel vezetnek. A sártengerben, a lapályon kúszó "utak" csak körbe-körbe hurkolódnak, soha nem visznek a csúcsra

19 Ezek nem új dolgok, tiltakozás mindig volt és lesz. René Guénon például "Egy álvallás, a teozófizmus" cím írásában az említett jelenségeknél finomabb, magas metafizikákhoz is kapcsolódó szellemiség ellen tiltakozik. Ilyen küzdelem a min ség véd i és kirablói között folytonosnak mondható. Mindez nem purifikátor megszállottságból ered, mert mindent el akar ismerni, ami ténylegesen van, mindent, ami a Templomba való, de semmit ami csak lenni látszik: a kufároknak és szennyes portékájuknak nincs helye ott. És ez nem is elitizmus. Mert a pszeudoemberek ha meg sem közelíthetik a misztériumot, ha nem látnak, mert szemeik nincsenek csupán videokamerájuk, ha meg nem érthetnek, mert, a Nous-t összezavarják biológiai computerükkel, nos ekkor a hiba igenis a készülékben, s t a néz kben van. Nos ez is a min ség természete. Kritikus korokban, aionváltásoknál különösen így van; új szekták, próféták, lázak, lázálmok g zölögnek fel. De míg a Római Birodalom bukását megel z kríziskorszakban olyan színvonalú iskolák, tanítások jelentkeztek, mint a gnózisz, kyklosz anankész, hermetikusok, neopythagoreusok stb, addig mára - eddig úgy t nik - az emberiség elmebeli állapota iránt jogos kételyek merülhetnek fel... Mert van egy kiváló kiválasztó elv: ha van botod, adok egyet, ha nincs, elveszem azt. A misztikus, spirituális, ezoterikus értelm Máté-elv. Akinek füle van, hallja meg! Mainapság sokat fecsegnek világunkban válságról, végid kr l, ami" biztos jele annak, hogy valóban válság van. Ámde a különböz "krízeológusok" munkái nyomán lesz rhetjük azt, hogy mindig is válság van, kvázi a krízis a normális folyása a dolgoknak. Csak néha manifesztté válik. De nem is, nem manifesztté pusztán, hanem reflektálttá. Persze ez korántsem valódi baj, ez lehet ség inkább most a dolgok egészének és alapjának áttekintésére, mitikus nyelven az eredeztetés pontjának, a teremtés igazi motivációjáig visszanyúló fellelésére - vagy ahogy Heidegger mondja, a létkérdés felvetésére - és a megfordulásra (metanoia, teshuvah). Eredeti küldetésünk, ha tetszik, "eredeti" természetünk beteljesítésére. Minden elveszett, világba szám zött szellemszikra összegy jtésére, a szám zött sekhinak megkeresésére és átváltására, eredeti helyére transzformálására. Erre természetszer leg nem mindenki képes és hajlandó - legalábbis a,mindenki'-vel, a min ségtelen Akárkivel azonosulók biztosan nem - és az ezotériának ez is egy értelmezési tartománya. Válság van. Sokat beszélnek ezért ma - s mindezekkel kapcsoltan - new age-r l új dolgok el érzetér l, ahogy az válságos id kben lenni szokott. Lehet ségek nyílnak, kapuk, utak, felfelé a világhegyen; ilyenek egyike -. noha sokak számára tán meglep - a sokat emlegetett elidegenedés, a világban való otthontalanság", éppannyira a zenbuddhizmusban, mint Heideggernél is. Otthontalanság, un-zuhause, ami másként "hátborzongató idegenség (Unheimlichkeit)": "...a hanyatló, valamihez kötött létben jelentkezik a hátborzongató idegenség el l, vagyis a legsajátabb halálhoz viszonyuló lét el l való menekülés. (Heidegger: Lét és Id, Bp o.) Menekülés ez az ego, az "aham" (szanszkrit) legsajátabb halála el l, a tudathordozók nélküli lét - amit a misztikusok a "lélek sötét éjszakájának", az alkimisták nigredónak neveztek - el l, mindegy mibe, akár új korokba is, ez az igazi el re menekülés. New Age, új életérzés, új zene, új emberek j nek; egy s-új korszak, "a Vízönt közelít. Valóban jön az új kor, de a sárból kiemelked k közül egy darabig meg ott foszforeszkálnak a bomló, "nedves lelkek" ( Herakleitosz) emanációi, sárkig zölgéseinek holdudvara. Mondom, nem új dolgok ezek, mert a Tradíció örök igazság, Philosophia Perennis, bár nem egészen a Leibniz által bevezetett értelemben, hanem az sid kig extrapolált - hagyomány - értelmében. Ha pedig nem új dolgok, akkor igazságuk, az igazság - éppen mert a Tradíció szerint örök, vagyis "a szellem id feletti jelenléte" (Hamvas), s t azonos magával a Tradícióval - így nem áll messzebb a káldeus bölcst l vagy a középkori alkimistától, mint Heisenbergt l vagy Rudolf Carnaptól. Ezért van Philosophia Perennis és ezért kell mégis újra és újra kifejteni. Ezért nem lehet állandóan originálisan újat mondani és követelni, de ezért lehet az originálisról beszélni, s ezért nincs e téren epigonizmus sem. Ha van Hagyomány, igazság mint felfedettség, alétheia: nemfeledés, akkor az egy, és így mindig adott, mindig hangzik és hozzáférhet. Ha nem új dolgok ezek, akkor a "mi is a teend " már feltett kérdésére is találunk nem új, de ami ugyanaz, örökúj válaszokat, mint amilyen az is, hogy a Philosophia Perennis voltaképpen egyben Peregrinatio Perennis, a gondolat, szó, tett egysége folytán, vagyis a lélek, az Örök Ember örök vándorútja, iniciálása, amit a Tarot nagy arkánái is oly gazdagon példáznak; a metafizikai szint gondolkodás szüksége és szükségszer sége nyomán az értés, értelmezés utolsó, legmagasabb fokának, a szakrális szolipszizmusnak elérése és megélése, de méginkább a Trónjának elfoglalása. Ez a Trón a világhegy, a létintenzitás csúcsán áll, a világén (a Szekéren, ahogy a Kaballah, Ezékiel víziója nyomán azonosítja a világot a. Merkabah-val, Szekérrel), mely az id tengelye is: elérése pedig a megszabadulás, felébredés els fázisa, a primordiális ember újraszületése, az igazi emberé (cheng-zsen), ahogy Kínában nevezik, EI-insanul quadim, ahogy a

20 szufi beavatottak mondják. De már ez is elviselhetetlen azoknak, akik nem készültek fel a metafizikai magányra, a kozmikus egyedüllétre, fenn, a világ hegyének legmagasabb ormán, ami a kezdet is (hiszen az eredet példaszer újra megtevésében van a megszabadulás lehet sége): Kezdetben ez az univerzum nem volt semmi, csak az Önvaló (Átman) egy ember formájában. Körülnézett és látta, hogy semmi más nincs ott, csak önmaga. Akkor félni kezdett. (Ez az, amiért mindenki fél egyedül)" ( Brihadaranyaka Upanishad, 1, ) A megszabadulás második fázisa pedig? Ez a kilépés a Sarkcsillaghoz a Fels bbrend Azonosság, az Isteni Ember (shenzsen), a Makroanthroposz, EI-insánul kámil. Megszületése? Nem. Mindig jelenvalósága. Nos, ez az, ami még lehet: induljunk el - felfelé. KERESS... Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó! Keress magányos és barátságos helyet, amely szemlél désre és elmélyülésre alkalmas, ott telepedj meg! Keress barátot, akinek szokása és érzülete a tiedhez hasonló, s akinek emberi értékére büszke lehetsz! KERÜLD... Kerüld a tanítót, akinek szívében becsvágy él, aki hírnévre szomjazik, s aki földi kincsre é- hes! Kerüld a barátot, társat vagy tanítványt, akinek jelenléte kedélyed nyugalmára vagy szelle- mi fejl désedre káros! Kerüld a házat s a helyet, ahol az emberek barátságtalanok s ahol nem találsz nyugalmat! Kerüld a vagyont, amelyhez csalás vagy tolvajlás útján jutottak! Kerüld a tevékenységet, amely szellemednek árt és azt csökkenti! Kerüld a kicsapongást és a könnyelm séget, amely értékedet embertársad szemében le-szállítja! Kerüld azt a tevékenységet, amelynek nincs értelmes célja! Kerüld a szót, amely saját hibádat palástolja, de más hibáját aláhúzza! (Hamvas Béla: Anthologia humana) *forrás: a dreambook.com honlapról Bakos József Ha valaki szociálisan el re halad és gazdaságilag gyarapszik, a lelkiismeretet nem szokta megnyugtatni. (Patmosz) A meseíró Hamvas Béla* A magyar - és rögtön tegyük hozzá: a szerb (hiszen ez az a nyelv, amelyen szerz nknek talán ugyananynyi olvasója van, mint hazájában) - olvasók Hamvas Bélát els sorban, mint a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb esszéistáját, gondolkodóját ismerik. Ebb l a szempontból a Kerényi Károly, Cs. Szabó László, Németh László, Várkonyi Nándor nevével meghatározható, igen laza kapcsolódású szellemi körhöz sorolható. Életm vének sokkal kisebb (de az el z nél semmivel sem jelentéktelenebb) részét szépírói munkássága alkotja. Az olvasók óta egyre szélesed köre az között alkotott Karneválra gondolhat, ha a regényíró Hamvasról van szó. Az életm vet (és az 1990-ben útjára indított életm kiadást) kissé jobban ismer k számára a kései évek három kisregénye is a múlt század legfontosabb magyar regényei közé tartozik (a Szilveszter 1957-b l, a Bizonyos tekintetben b l és az Ugyanis b l). Hamvas Béla szépprózai m veit tekintve sem áll egyedül sem a magyar, sem a világirodalomban. A kései modernség regényírói közül els sorban James Joyce és John Cowper Powys, itthon talán Szentkuthy Miklós és Határ Gy z a szellemi kortársai, de szellemtörténeti vonatkozásaiban hasonlóságot mutat Thomas Mann nagyregényeivel, az el dök közül, pedig Laurence Sterne Tristram Shandyjével. Az ember, aki ismerte saját neveit (Széljegyzetek Hamvas Béla Karneváljához) cím, a Hamvas-kutatás