Aranydenevérek, rózsaszín galambok

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Aranydenevérek, rózsaszín galambok"

Átírás

1 GERALD DURRELL Aranydenevérek, rózsaszín galambok 2. kiadás GONDOLAT BUDAPEST, 1988

2 A fordítás alapjául szolgáló kiadás Golden Bats and Pink Pigeons William Collins Sons and Ltd., Glasgow Fordította TÖRÖK GÁBOR A fordítást az eredetivel egybevetette GARAT ATTILA A kéziratot szakmai szempontból ellenőrizte DEMETER ANDRÁS Az illusztráció és fedél KÓNYA KATALIN munkája ISBN x Gerald Durrell, 1977 Török Gábor, Hungarian translation

3 Faridának és Wahabnak, akiknek kedvessége és vendégszeretete Mauritius minden bájával vetekszik

4 Tartalom Előszó 9 1. Makkabeus-erdő és a dodófa A rózsaszíngalamb-hajcihő A Round-sziget A gyümölcsöző repülés Az elvarázsolt világ Boavadászat Rózsaszín galamb - utóirat 154 Zárszó. 159

5 Előszó Úgy gondolom, e könyv némi magyarázatot igényel. Két utamat írja le Mauritius elbűvölő szigetére, segédem, John Hartley, és titkárnőm, Ann Peters társaságában. Két okból jártam ott. Néhány éve megalapítottam a Jersey Vadvédelmi Társaságot, ' hogy hozzájáruljak a veszélyeztetett fajok fogságban való tenyésztéséhez. Nagy sikerrel végeztük ezt a munkát, de egyre világosabbá vált számomra, hogy ezeket az állatokat saját szülőföldjükön kellene tenyészteni. Problémát okozott azonban, hogy a legtöbb érintett országban nem voltak gyakorlott szakemberek, akik a vadállatok tenyésztésének kényes munkáját el tudták volna látni. Ezért a Társaság ösztöndíjrendszert dolgozott ki diákok számára, amelynek keretében anyagi támogatást nyújt nekik ahhoz, hogy eljöjjenek hozzánk tanulni, majd pedig visszatérve hazájukba, kidolgozzák a fogságban való tenyésztés programját. Mivel szimbólumunk a dodó volt, az ösztöndíjat először természetesen mauritiusi diáknak kellett kapnia. Elutaztam hát, hogy megtárgyaljam az ügyet a mauritiusi kormánnyal. Ugyanakkor látni akartam néhány veszélyeztetett madarat, emlőst és hüllőt, mert tudni akartam, segíthetnénk-e valahogy a mauritiusi kormánynak megmentésükben. Ennek történetét beszéli el a könyv.

6 1. Makkabeus-erdő és a dodófa Ha valaki első ízben merészkedik a világ valamelyik ismeretlen szegletébe -- különösen, ha állatgyűjtő az illető -, két fontos teendője van. Először is szerezzen a helybeliekhez annyi ajánlást, amennyit csak tud; másodszor pedig a helyről, ahová utazik, gyűjtse össze a lehető legtöbb adatot, még olyanokat is, amelyek látszólag ezoterikusak vagy éppen haszontalanok. Az adatgyűjtés egyik módja, hogy felkeressük a szóban forgó ország követségét. Ez a módszer számos esetben roppant gyümölcsöző, az embert elárasztják térképekkel és élénk színekben pompázó prospektusokkal, amelyek sok érdekes tényt és rengeteg téves adatot tartalmaznak. De nem mindig fogadnak ilyen szívderítően. Jómagam például máig is várom azt a tájékoztatást, amit a londoni (államközösségi) követségen egy bűbájos maláj úriember ígért, amikor Malaysiába készültem. Ez nyolc évvel ezelőtt történt. A követségtől kapott információk azonban többnyire kulcsot adnak a szóban forgó országban uralkodó életszemlélet megértéséhez. Ennek tudatában reményteljes szívvel hívtam föl a londoni mauritiusi követséget, amikor végül is eldőlt, hogy odamegyünk. Hívásomra elbűvölő hangú ifjú hölgy felelt, a legvonzóbb ázsiai kiejtéssel. - Tessék - mondta érdeklődéssel a hangjában, de azért óvatosan eltitkolva nevét és telefonszámát. - Mauritiusi követség? - kérdeztem. Szünet. Ez nyilván váratlan kérdés volt, és bizonyos időre volt szüksége, amíg rájött, mit válaszoljon. - Igen - vallotta be végül, eléggé ímmel-ámmal -, úgy van. A mauritiusi követség? - ismételtem meg a biztonság kedvéért. - Igen - mondta ezúttal határozottabb hangon -, a mauritiusi. - Akkor jó - mondtam. - Szeretnék öntől tájékoztatást kérni, mert úgy néz ki, hogy nemsokára odautazom. Újabb rövid szünet. - Hova oda? - kérdezte nagy sokára. Tudtam, hogy Mauritius elég távol esik, de hogy ennyire, azt azért nem gondoltam. Akkor találkoztam először a mauritiusi gondolkodás elragadó logikátlanságával. A követségtől végül kaptam egy kis könyvet, többek között a különböző tengerpartokon heverő 1967-es Miss Mauritius némileg elmosódott képeivel, de a minden kétséget kizáró bizonyosság ellenére ezek a partok lehettek volna Bognorban vagy akár Bournemouthban is. Adatokért pedig kedvetlenül visszatértem a régi természetleírások könyveihez, meg az újabb zoológiai és földrajzi kötetekhez. Mauritius a Mascarenhas-szigetek második legnagyobb szigete, az Indiai-óceán kellős közepén, Madagaszkártól keletre. A hatvanszor harminc kilométer alapterületű Mauritius ezernyi trópusi zöldben pompázik, a gyíkzöldtől és a smaragdzöldtől egészen a hajnali égbolt finom zöldjéig és a bambuszhajtás pasztellzöldjéig. Mindezt valóságos virágszivárvány szövi át,. a mágikus örömtüzekként lángoló nagy fáktól az ezer meg ezer elhullatott pillangószárnyhoz hasonló, törékeny ibolyaszerű, bíborszínű virágig a fűben, amely maga is lehet zöld, sárga vagy olyan rózsaszín, mint az alkony. Mauritius a világ hajnalán született, amikor a nagy vulkánok még ontották magukból a tüzet és a lávát. Elemi erejű vajúdó földmozgások egész sora tépte ki a szigetet a tengerfenékről, és emelte az ég felé; az izzó,. megolvadt sziklatömeget aztán koptatta és formálta a ciklon meg a szökőár, forró szél és nagy esők; hatalmas földlökések rázták meg, különös hegyvonulatokat hoztak létre rajta, keverve a képlékeny sziklatömböt, mint szakács veri fel a tojásfehérjét, míg össze nem áll és bizarr csúcsokat formál, ha villaheggyel felemeli. így alakultak ki Mauritius furcsa hegyei; nem valami magasak, nincs köztük ezer méternél magasabb, de olyan jellegzetesek, annyira különlegesek, mintha csak Dali alkotta volna őket színpadi háttérnek. Aztán a korallpolipok megszámlálhatatlan sokasága védőgyűrűt vont köréjük, és körülzárta a lagúnát, amely úgy vette körül a szigetet, mint sáncárok az erődöt. A földfelszín alakulásával lassanként a tengerből vagy a levegőből növényi magvak kerültek ide,

7 gyökeret eresztve az akkor már puha és termékeny vulkanikus talajba, amelyet sok tiszta vízű folyó öntözött. Kóbor szelek szárnyán jöttek más tájakról a madarak és a denevérek, a teknőcök és a gyíkok pedig mint hajótörött tengerészek, ág- és kúszónövény tutajokon. Letelepedtek, és zavartalanul éltek itt, ivadékaik fokozatosan, évmilliók során kizárólag a szigetre jellemző fajokká fejlődtek. Így fejlődött ki a dodó meg a röpképtelen nagy fekete papagáj. A teknőcök lassacskán akkorák lettek, mint a kocsikerék, súlyuk elérte az egy tonnát, a gyíkok pedig versengtek egymással a különleges formák és káprázatos színek kialakításában. Ezek a lények a védekezés kényszere nélkül fejlődtek ki, mivel nem voltak a szigeten nagy ragadozók, csak egy bagolyfaj meg egy kisebb sólyom. A dodó már nem tudott repülni, elhízott, esetlenül totyogott, és a földön fészkelt teljes biztonságban, csakúgy, mint a papagáj. A teknőc lassú, özönvíz előtti életmódját semmi sem zavarta; csak a villámsebesen cikázó gyíkok és az aranyszemű gekkók tarthattak a sólyomtól. meg a bagolytól. Lassan, de biztosan zárt, sajátos és békés világ kelétkezett itt, ezen a parányi vulkanikus földdarabon, a mérhetetlen tenger kellős közepén. Száz- meg százezer évig várta falánk állatok pusztító invázióját, amely aztán teljesen készületlenül találta, melyet a legpusztítóbb ragadozó, a Homo sapiens vezetett. Az emberrel persze megjelent egész környezete is: a kutya, a patkány, a sertés és - ebben az esetben - az ember után valószínűleg az egyik legpusztítóbb ragadozó, a majom. Hihetetlenül rövid időn belül számos egyedülálló faj tűnt el: a dodó, a röpképtelen nagy fekete papagáj, a mauritiusi óriásteknőc, majd hamarosan a Rodriguez-szigeti teknős meg egy különös madár, a remetegalamb. Eltűnt a dugong (tehéni tehén), amely egykor valósággal elborította a zátonyokat, és a különleges, ártalmatlan faunából mindössze néhány madár és gyík maradt. Iszonyatos nyomás nehezedik rájuk és mindenre, ami az eredetileg honos erdőkből megmaradt. Nemcsak azért, mivel Mauritius a világ egyik legsűrűbben lakott területe, hanem azért is, mert az ember, a rá annyira jellemző veszedelmes és meggondolatlan módon, meghonosított itt kutyát, macskát, patkányt, majmot, meg egy egész sereg más mindenfélét. Például húszféle madárfajt, köztük a mindenütt megtalálható házi verebet, meg a pöffeszkedő, hatalmaskodó mejnót. A csillogó szőrű és vérengző mungót, meg a kevésbé kártékony, de mégsem odaillő, sündisznószerű madagaszkári tanreket. Idegen növényeket. és fákat, úgyhogy a kínai guajava, a vadmálna, a fagyal meg a tömérdek egyéb növény kiszorítja, valósággal fojtogatja a helyi növényzetet. Mauritius őshonos flórája és faunája mindezekkel szemben - nyugodtan mondhatjuk - tíz körömmel küzd a puszta létért. A követséggel folytatott eszmecserém utáni balsejtelmeim ellenére Mauritius, bár tényleg jó messze volt, nem volt ismeretlen, sem elérhetetlen. Az Air France, mely csodálatosan megszervezte az egész utazást, alig néhány nap alatt átrepített minket a fél világon, miközben tejben-vajban fürösztöttek; John Hartley meg én nem is igen akartuk elhagyni a gépet, semmi kedvünk nem volt megint szembeszállni a külvilággal. De amikor a sziget látótávolságba került, elfogott minket az izgalom, amely mindig úrrá lesz az emberen, ha egyszer csak ismeretlen táj tűnik fel a láthatáron. A sziget zölden izzott a hegyek kék és bíbor füstjében, mint valami hatalmas drágakő a pillangókék zománctálcán, a fehéren tajtékozó zátonyok gyűrűjében; hivalkodva tündökölt az Indiai-óceán sötétkékjén, mint ékszer a bársonyon. Amint vastag bőrű repülőnk döcögve földet ért, megláttuk az apró zöld szigeteket a zátonyok között, a csillagporfehér tengerpartot meg a négyzet alakú cukornádföldeket, amelyek - mint valami zöld kockás sakkvászon - minden talpalatnyi sík területet elborítottak egészen a különleges alakú hegyek lábáig. Némiképp ironikusan hatott, hogy mi, a repülni nem tudó emlősök, a világ egyik legnagyobb repülő építményén földet érünk azon a vidéken, ahol a földkerekség egyik legfurcsább madarának földi maradványai találhatók, amely már nem tudott repülni. A dodó temetője ugyanis a Plaisance repülőtér kifutópályája alatt van, onnan valók a csontok, amelyek alapján a dodóra vonatkozó szegényes ismereteinket felépítettük. A gép ajtói kitárultak, s máris körülfogott bennünket a meleg, illatos levegő, káprázatos színek vakítottak el, amilyeneket csak a trópusokon látni. A vastag ruhában - Angliában még havazott - az ember úgy érezte, patakokban csurog a hátán és a mellkasán a veríték, amely egész testét valósággal marja. A vámon különösebb zaklatás nélkül engedtek át, és ezt annak a lekötelezően kedves

8 úriembernek köszönhettük, aki a jól hangzó Lee Espitalier Noél* (* Noél franciául karácsonyt jelent. (G. A.)) névre lehetett büszke. (Később felfedeztük, hogy a Noélek családja több mint kétszáz tagú, de hát így legalább kölcsönösen lemondhattak a karácsonyi ajándékozásról.) Noél úr finom franciás kiejtéssel beszélte az angolt, amelyhez képest Maurice Chevalier beszéde londoni kültelki dialektusnak hangzott volna. Itt fedeztük fel az egyik mauritiusi furcsaságot. A szigeten, amely több mint másfél évszázadon át angol gyarmat volt és még mindig a nemzetközösség tagja, ahol az angolt - hivatalos nyelvként tanítják az iskolában; mindenki sokat és vidáman beszél franciául, Más jeleit is láttuk az angol és a gall kultúra különös keveredésének; jóllehet a közlekedés az 4t bal oldalán folyt, a karjelzések pedig pontosak és kecsesek voltak, mint egy balett-táncosnő mozdulatai, általában abban az öngyilkos szellemben közlekedtek, amelyet a franciák különös előszeretettel gyakorolnak. Kreol sofőrünk eszeveszett sebességgel hajtott az úton, melyet finom kékes rózsaszín szárú s halványzöld levelű, félig érett cukornád szegélyezett, bádog- és fakunyhókból álló falvakon át, amelyek telis-tele voltak szivárványszín száriba öltözött asszonyokkal, akiket kutyák, csirkék, kecskék, zebuk meg gyerekek tarka sokasága fogott körül. Minden falu gyümölcs- és virágillatot árasztott, valósággal úszott a bougainvillea fényében. A bougainvilleákat egy-egy hatalmas indiai fügefa árnyékolta be, mintha száz nagy fekete gyertya a levelek zöld lángjaival óriási, oltalmazó, villózó kupolát alkotott volna. A cégtáblák is elbűvöltek útközben, például Mr. Tin Wanké, akinek dohány- és égetettszeszadásvételi joga volt (bár azt hihetnők, a dohány" sokkal inkább érdekelte, mint az égetett szesz). Amikor egy röfögő, legyek felhőzte disznócsorda előtt lelassítottunk, nagy élvezettel figyeltem meg, hogy a faluban lakik Mr. Nekem is" (Me Too) órásmester, sőt Mr. Gungadin" is, aki - mivel üzlete az útkereszteződésnél volt - hamisítatlan ázsiai szellemességgel Gungadin sarokháznak" nevezte el üzletét. De mindez jóformán semmi sem volt a cukornádföldek mentén a fügefák alatt mindenütt látható ötletes, kisebb feliratokhoz képest, mint például: buszmegálló", meg a többszöri felszólítás komoly hangnemben: Iskola - átkelőhely -, lassan hajts! Ebben az Alice Csodaországbant idéző légkörben az ember előtt szinte felködlött a látomás: kerekekre épített nagy faházakat vonszolnak át az úton, tele csodaszép gyerekekkel. Egyéb mauritiusi helységnevek is elkápráztattak, amikor még odahaza a térképet tanulmányoztam, és most át is haladtunk néhány ilyen helységen. Végül a hőségtől, az időeltolódástól, a kipufogógáztól s a sokféle trópusi illattól kábultan, a naptól és a színektől elvakítva, sofőrünk tehetségétől halálra rémítve - aki gyakran csak néhány centivel kerülte el a balesetet - érkeztünk meg a kissé labirintusszerű tágas hotelba, amelyet hibiszkuszcserjék, bougainvilleák és vasfák közé építettek a kék és szelíd lagúna partján, a háttérben pedig homályosan a Le Morne-hegység fura mini-matterhornja derengett. Itt finom, lankadt bájjal üdvözöltek minket, majd szobáinkba vezettek, melyektől alig harmincméternyire a kék tenger csábosan susogva simogatta a fehér partot. Másnap lementünk a Fekete-folyóhoz, McKelveyékhez, ahol a befogott állatok tenyésztését végezték a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács, a' Vadvédelmi Világszövetség és a New York-i Zoológiai Társaság felügyeletével. David és vonzó felesége, Linda, szívélyesen üdvözölt minket, s máris arról kezdtek beszélni, milyen nehéz és fáradságos munka harminchárom rózsaszín galamb és nyolc vércse közül mintapéldányokat fogni (mindössze ennyi maradt a világ e legritkább madaraiból) egy Hampshire* (Hampshire grófság Angliában. Területe 3880 km 2. (A szerk.)) méretű, erdővel sűrűn borított területen. Egyáltalán csoda, hogy Dave-nek sikerült. Rokonszenves, sötét hajú férfi volt, harmincas évei közepén járhatott, kék szeme lelkesen csillogott. Fura orrhangja egy árnyalatnyival hangosabbnak tűnt a kelleténél, mintha a terem távoli végében levő hallgatósághoz intézné szavait. Gyors észjárású és gyors szavú ember volt, ami a jó humorú amerikaiak beszédét a világ legviccesebb és legzamatosabb beszédévé teszi. A pergő, aranyköpésekkel teli beszédet, amelyet a szuperlatívuszok úgy pettyeztek, mint dalmátkutyát a foltjai, Dave rendkívül hatásos arcjátéka kísérte; nemcsak elmondta, hogyan repülnek, szállnak le meg turbékolnak a galambok, hanem olyan élethűen utánozta is őket, hogy az ember szinte maga előtt látott mindent. Mászkáltam abban a rohadék erdőben, kerestem, hova gallyaztak fel a madarak, míg csak nem

9 patakzott rólam a víz, akár a vízköpőből. A végén már azt hittem, gombák nőnek a lábujjaim közt, s melléküzemágban termeszthetem őket. Ugy éreztem körülbelül annyira lehetek bizakodó, mintha csak dodót keresnék. Néha sötétedés után is kint maradtam, és meg kell mondanom, olyan sötét van arrafelé, mint a kánya fenekében. Egy nap aztán látom ám őket, mind a japánciprusos völgynek repülnek, csak úgy csattog a szárnyuk, kuuf, kuuf, kuuf, amikor meg elültek, mindjárt üdvözölték egymást, aztán rákezdték: karuu, kuu, kuu, karuu, kuu, kuu." Ilyenformán dörmögött Dave, amíg házától a fallal körülvett közeli kertbe vezetett minket; itt voltak a madárházak, amelyeket egy lelkes helybeli madártenyésztő adományozott a tudományos munkához. - Na most - szól Dave, amikor az első madárház elé értünk -, na most mindjárt látni fogjátok a világ egyik legritkább madarát. Szívdöglesztően szép és szelíd, mint a ma született tengerimalac. És mindig is ilyen volt, tessék! A madárházban három tagadhatatlanul csinos galamb üldögélt. Sokkal nagyobbak voltak, mint ahogy elképzeltem őket, meg áramvonalasabbak is, de ez csak rendkívül hosszú farkuk és nyakuk miatt látszott így. Szemrevaló és elegáns példányai családjuknak, tollazatuk vörösesbarna, a nyakon és mellen finom, ciklámenszínű árnyalattal. A hosszú, finoman ívelt nyakon kis fej ült, s amolyan tollas antilop benyomását keltették. Amikor közelebb léptünk a sodronyhálóhoz, a galambokra jellemző mérsékelt érdeklődéssel, bambán bámultak ránk, majd újra elbóbiskoltak. Nem hiszem, hogy egyéniségük bárkire is lelkesítőleg hatott volna, még ha ritkaságuk miatt biológiailag és madártanilag nagyon fontosak voltak is. - Mintha fából készült, festett galambok lennének - mondtam meggondolatlanul, de Dave sebzett pillantást vetett rám. - Csak harminchárom maradt belőlük - közölte, mintha tetszetősebbek, szemrevalóbbak lennének, ha csak harminchárman röpdösnének és nem - mondjuk - huszonötmillióan. Továbbmentünk a következő madárházhoz, amelyben két mauritiusi vércse raboskodott. Apró, zömök madarak voltak, tekintetük vad, erőszakos, de ezek annyira hasonlítottak európai és észak-amerikai rokonaikra, hogy csak szakértő tudta volna megkülönböztetni őket, míg az avatatlannak megbocsátható, ha azon tűnődik, mire jó ez a nagy hajcihő körülöttük. Azon töprengtem, vajon csak azért vagyok-e igazságtalan a mauritiusi vércsével, mivel nagyon hasonlít arra a madárra, amelyet már gyerekkoromban is ismertem, sőt tartottam, és verébfogásra idomítottam. Vajon lelkesebb lettem volna, ha ez a vércse valami különlegesség, olyasféle, mint a dodó? Legalább félpercnyi elmélyült önvizsgálat után eldöntöttem, hogy nem erről van szó. Semmi sem hasonlít jobban a tengerimalacra, mint a nyugat-indiai kúszópatkány, ez az a rágcsáló, amelyhez szenvedélyesen ragaszkodtam, s amelynek jövője ugyanolyan sötét, mint a vércséé. Nem, egyszerűen az lehet a magyarázat, hogy inkább emlőspárti vagyok, mint madárpárti, ezért volt az apró, közönséges emlős rokonszenvesebb, mint az apró, közönséges sólyom. Eldöntöttem hát, hogy bennem van a hiba, és megfogadtam, hogy a jövőben igyekszem jóvátenni ezt. Közben Dave egy vércsepár sanyarú végzetével szórakoztatott, amely elég ostoba volt ahhoz, hogy a sziklafal egyik nem teljesen megközelíthetetlen pontján rakjon fészket. - A majmok! - szólt Dave drámai hangnemben. - Tele van az erdő ezekkel az ocsmány dögökkel. A hímek között akkora is van, mint egy hatéves gyerek. Bandákba verődve jönnek-mennek. Folyton hallja az ember: aasz, aasz, aasz, iik, iik, iik, je, je - ez az öreg hím. A kicsik meg: viik, viik, viik, iik, iik, iik, je, je, je. Dave-ből csak úgy ömlött a szó, és előadása nyomán egész csapat rosszindulatú majom kelt életre, az aggastyánoktól az újszülöttekig. Ezek a haszontalan, ügyes és falánk majmok valóságos sorscsapásként árasztották el a szigetet, és nemcsak a vércsék fészkét támadták meg, hanem a rózsaszín galambokét is. Miután megcsodáltuk a galambokat és vércséket, Curepipe-ba hajtottunk, az erdészeti igazgatóságra. Itt találkoztunk Wahab Owadallyval, a főerdésszel. Fiús külsejű, jó megjelenésű fiatal ázsiai volt, már-már ragályos vigyorral és még ragályosabb lelkesedéssel. Először a magunk módján mindketten túlestünk az udvarias formaságokon, aztán ő és európai helyettese, Tony Gardner megmutatta nekünk a szemrevaló botanikus kertet a hivatal épülete körül. Itt történt, hogy Wahab

10 lelkesedése teljesen megváltoztatta a pálmákhoz való viszonyomat. Dendrológiai szempontból soha nem ragadtak meg túlzottan, többnyire vedlettnek, unalmasnak láttam őket, amint a trópusi utakat szegélyezik vagy dideregnek az úgynevezett angol nyárban, amit Bournemouthban, Torquayban, vagy valami hasonló helyen tölt az ember, de itt a curepipe-i botanikus kert tágas és gyönyörűen rendezett terében végre önmagukat tudták nyújtani. Voltak itt magas, elegáns hurrikánpálmák, királypálmák, törzsük olyan, mint az Akropolisz oszlopa, meg a híres kókuszpálma a Seychelleszigetekről, de mindenekelőtt - s őket zártam igazán szívembe - palackpálmák. Wahab bevezetett minket egy kis ültetvényre, ahol ezek áz elragadó fák nőttek. A pálmacsemeték törzse olyan volt, mint a Chianti-palack, a csúcsból meg, mint valami zöld szökőkút, dús és bozontos lombozat szökkent elő. Fura, pocakos emberkére hasonlítottak, és amikor a szellő borzolta levélkéiket, mintha integettek volna. Visszamentünk Wahab irodájába, és megvitattuk, mit kell megnéznünk és tennünk Mauritiuson. Nagyon szerettem volna már látni először is a japánciprusligetet, amelyben a rózsaszín galamb fészkel és a Makkabeus-erdőt, no meg a Fekete-folyó torkolatánál levő természetvédelmi területet, a vércse és a mauritiusi papagáj utolsó menedékét. Wahab ahhoz is nagyon ragaszkodott, hogy nézzük meg a Round (Kerek)-szigetet, a Mauritiustól északra fekvő szigetcsoport egyik kis szigetét. - Vetekszik Galápagosszal - mondta vigyorogva. - A sziget területe mindössze másfél négyzetkilométer, mégis van ott három fa-, három gyík- és két kígyófaj, amely sehol másutt nem honos a világon. Jelenleg nagy veszély fenyegeti a szigetet, mert kecskét és nyulat honosítottak meg ott, ezek aztán felfalják az egész növényzetet. Elkeserítő a helyzet; ha majd ott leszünk, mondok még többet is róla. Amíg nem találunk megoldást, a sziget egyre kopárabb lesz, és a hüllőfauna komoly veszélyben van. - Tud valaki arról valamit, hogy mekkorák ma ezek a hüllőpopulációk? - kérdeztem. - Hát - szólt ajkbiggyesztve Wahab -, pontos számadatokat nehéz lenne mondani, de számításaink szerint Günther-gekkóból, Telfair-szkinkből és éjszakai gekkóból talán nincs több ötszáznál. Az egyik kígyót, a vakondboát az utóbbi húsz évben csak néhányszor látták, lehet, hogy kipusztult. A másik kígyófajból legfeljebb, ha hetven van még. - El kellene fogni néhányat, és biztonságba helyezni - javasoltam. Wahab szeme felcsillant. - Szóba került már a fogságban való tenyésztés terve. A Proctor jelentésben még ajánlották is, de eddig nemigen vállalta senki - mondta. - Ha engedélyezi, én vállalom - mondtam. - Mostanában építettünk egy nagyszerű új hüllőtenyésztő központot, éppen megfelel a célnak. - Kitűnő lenne, ha meg tudná csinálni - szólt Wahab, mintha csak akkor jutott volna eszébe ez a gondolat. - Hogy látna hozzá? - Fokozatosan. Elfognánk néhányat az erőteljesebb fajokból, és ha velük sikerülne a dolog, akkor jövőre, ha eljövök, hogy segítsek kiválasztani az ösztöndíjra érdemes jelöltet, folytathatjuk a többivel. Azt hiszem a szkinkekkel meg a Günther-gekkóval kellene kezdeni, azok jó. nagyok és elég szívósak - legalábbis úgy képzelem. - Oké - szólt örömmel Wahab -, majd elintézem hogy átmehessenek a Round-szigetre, mihelyt megfelelő lesz az időjárás. Addig Dave megmutathatná a Makkabeus-erdőt. - Így van - vette át Dave a szót -, megpróbálok hálóval elkapni még egy vércsét, eltölthetünk ott egy napot. Viszünk néhány hálót, csalimadárnak az amerikai vércsémet, azután szerencsét próbálunk. Szép vidék az, még ha nem is fogunk semmit. Holnap mehetünk is, ha megfelel. - És mutasd meg a dodófát is - mondta Wahab. - Mi az a dodófa? - kérdeztem. - Majd meglátod - felelt Wahab titokzatosan. Így hát másnap reggel elindultunk, hogy a Makkabeus-erdőben töltsük a napot. A Makkabeuserdőbe a Champagne-fennsíkon vezet az út; már megint egy fülbemászó név. Itt megálltunk rövid időre, szemügyre vettünk egy Mauritiuson őshonos és már csak foltokban megmaradt hangafélét; alacsony, szívós növényt, amely sajátos ökológiai niche-t (helyet) foglal el. Kár lenne érte, ha kipusztulna. Világszerte irtjuk az erdőket meg általában a növényzetet, szinte hihetetlenül

11 tékozló módon; jelenlegi tudásunk mellett jó néhány olyan növényfajt is kipusztíthatunk, amelyek az orvostudomány számára felbecsülhetetlen értékűek lehetnének. A Champagne-fennsíkról - ahol őrszemekként skarlátvörös és fekete madarak gubbasztottak a hangák között, vagy tűzcsóvaként röpdöstek át előttünk az úton - végül vadcsapásra tértünk, amely hasonlított az angol erdők lovaglóösvényeihez. A Makkabeus-erdő peremvidékén jártunk. Hajtottunk még egy ideig a vadcsapáson, aztán egy tisztáson, ahol négyfelé ágazott az út, Dave megállította a kocsit, és kiszálltunk. A mozdulatlan, meleg levegőben aranyló zöld testű, nagy pávakék szemű apró legyek mint helikopterek függtek a nap sugarain. Néha csokoládészínű pillangó repült el előttünk sebbel-lobbal sietősen, mint idős hölgy,, aki attól tart, hogy lekési a randevút. Az ébenfákon krémszínű orchideák apró fürtjei csüngtek, és mindenütt a kínai guajava magas, karcsú, karamella- és ezüstös zöld színű vesszeit, a fagyal apró foltjait láttuk, és a fiatal növények finom lombozata úgy, fodrozódott körülöttünk, mint a balettszoknya. Meleg, barátságos, békés csend fogott körül. Ebben a kis erdőben semmitől sem kellett tartanunk. Az erdő egyetlen igazán veszedelmes lakója a skorpió volt, de a több mint tizennégy Mauritiuson töltött hét folyamán - bár köveket forgattam fel, korhadt fákat vizsgáltam meg és avarban turkáltam, mint a szarvasgombát kereső eb, ahogy már a természetbúvárok szokták - egyetleneggyel sem találkoztam. Makkabeus barátságos erdő volt, ahol az ember habozás nélkül bárhol leülhetett vagy lefekhetett, abban a biztos tudatban, hogy a helyi fauna egyetlen kellemetlenkedő tagja a szúnyog. - Nézd csak - szólalt meg Dave -, ez itt épp neked való: nappali gekkó a dodófán. Magas, ezüstös törzsű fára mutatott a csapás szélén. Szemlátomást öreg fa volt, helyenként már korhadt: is, támasztógyökerein nagy hasadékok tátongtak. Tizenöt méter magas lehetett, tetején összekuszálódtak az ágak meg a sötétzöld lombok. A törzsére, vagy kétméternyire a földtől, lélegzetelállítóan szép gyík simult. Volt vagy 13 centiméter hosszú, alapszíne világos, élénk gyíkzöld. Fején és nyakán a színek jégmadárkékbe olvadtak össze, amelyet skarlátvörös és meggyvörös tarkított. Nagy, értelmes, fekete szeme volt, és minden ujja finom párnás, ezért tudott a fa sima felszínén megtapadni. Fogni akartunk néhányat ezekből a gyönyörű nappali gekkókból, és John el is készítette a speciális gyíkfogó botot, amely egy hosszú, vékony bambuszbotból és a végére erősített damilhurokból állt. Ezzel felfegyverkezve közeledett a nappali gekkóhoz, amely tágra nyitott szemmel, ártatlan tekintettel bámulta. Úgy kétméternyire engedte Johnt a fához, s csak akkor mozdult meg, simán, mint kő a jégen. Amikor John elérte a fát, a gyík már jó hat méterrel feljebb, lőtávon kívül volt, ráadásul a törzs másik oldalán. - Kicsit óvatosak erre - mondta Dave. - Talán mert kissé forgalmas az út. Beljebb az erdőben szelídebbek lesznek, ott majd fogunk egypárat. - Miért hívják ezt dodófának7 - kérdeztem. - Ó - mondta Dave -, ez a korallcserje. Az egyik legrégebbi mauritiusi fa, s csak húsz-harminc maradt belőle. Nézze csak, ilyen a magja. Némi kotorászás után fura, gesztenye nagyságú magot vett elő a zsebéből. Halványsárga, amolyan kekszszínű volt, egyik.oldala még viszonylag sima, mint a barackmag, a másik viszont olyan, mintha valaki keleti arcot próbált volna belevésni, de aztán mégsem fejezte be művét. A mag súlyos volt és kemény. - Nos - szólt Dave -, van itt egy elmélet, és a jóisten tudja, kicsoda agyalta ki, de mindenesetre jó kis sztori. Próbálták már csíráztatni ezt a magot jó néhány botanikus kertben, az erdészeti igazgatóság kertjében is, de valami okból az istennek se ment a dolog. Márpedig a dodó idejében a korallcserje nagyon elterjedt volt, és az elmélet szerint a dodó nagyon szerette ennek a fának -a gyümölcsét. A gyomornedvek, miután megemésztették a gyümölcs húsát, nekiláttak a kemény magnak is, és amikorra a mag kijutott a dodó testéből, már megpuhult annyira, hogy ki tudjon csírázni. - Kedves kis sztori - mondtam, mert nagyon tetszett a gondolat, hogy ilyen szoros kapcsolat van egy madár és egy fa között, meg hogy az egyik kipusztulása mind, járt a másik eltűnését is magyarázza -, de hát attól tartok, nemigen fogadható el. - Nem is - felelte kedvetlenül Dave -, de a sztori jó a turistáknak, az meg igaz, hogy a korallcserje

12 majdnem teljesen kipusztult. Egyre beljebb mentünk az erdőbe, és majdnem minden fatörzsön a nappali gekkók csillámló felvillanását láttuk. Mindenütt zsongtak az aranyló zöld legyek, itt, ott nagy, halványzöld, fodros, átlátszó szárnyú szitakötők kergették őket, egyszer meg jó nagy pecsétviaszvörös és fekete botsáska botladozott át az ösvényen, hossza vagy 12 centiméter. Háromszor vagy négyszer mungók nyílvesszőként suhantak át előttünk a csapáson, egyszer meg, az egyik kanyarnál, hirtelen egy csapat majommal találtuk szemben magunkat, amelyek olyan gyorsan olvadtak bele a sűrű guajavacserjébe, mint az elködlő káprázat. Aztán egy sereg örvös papagáj repült át a csapáson az erdőbe. Csaknem a teljes állomány, mert a becslések szerint már csak ötvenen maradtak. Megálltunk, és megcsodáltunk néhány mauritiusi rigót; ez is olyan faj, amelynek egyedszáma riasztó sebességgel csökken. Szemrevaló madarak, vicces bugyborékoló hangjuk van, és rendkívüli kíváncsiságról tettek tanúságot. Amikor Dave utánozta őket, egész közel jöttek, ránk bámultak az ágak között, s meghökkenten kotkodácsoltak" egymásra. Elhagytuk a csapást, és szűk erdei ösvényen folytattuk utunkat, a szeszélyesen kanyargó dombgerinc mentén. Az ösvény mindkét oldala meredeken lejtett, s a fák között megláttuk a Fekete-folyó csodálatos szurdokait, amelyeket sűrűn borítottak a zöld, vörös és aranyszínű erdők; a vízesések hosszan lecsüngő tollazat gyanánt zúdultak a meredek, gyönyörű sziklafalakra. A szurdokok alján, ahol csillámlón vagy fehéren kanyarogtak a folyók, s dörgő hangon törtek utat maguknak a mohalepte sziklák között, a levegő megtelt gyorsan húzó, körben mozgó fehér keresztekkel: fehér farkú trópusi madarak voltak. Hamarosan elértük azt a helyet, ahol nagy, korhadt fa állt az ösvény oldalában, erősen kihajolva a tátongó szakadék fölé; itt látta Dave a mauritiusi vércséket, ezen a fán gubbasztottak, mielőtt vadászrepülésre indultak volna a szurdokokba. Kicsomagoltuk a hálókat, és némi üggyel-bajjal elhelyeztük őket; Dave fogta az amerikai vércsét, és lábbéklyóval kipányvázta a korhadt fa egyik ágához. Néhányszor szabadulni próbált, majd csendesen megült. Szétszóródtunk az ösvény mentén, elrejtőztünk az aljnövényzetben, és vártunk. Megkérdeztem Dave-től, aki egészen a közelemben gyömöszölte be magát egy bokorba, ki használja ezeket az erdőn keresztül-kasul kígyózó ösvényeket, például azt, amelyen éppen rejtőzködünk. Az ösvényen kellett maradnunk, mert ha egy méternél messzebb, jobbra vagy balra letérünk, akkor több száz méter zuhanás vár ránk egészen a völgyig, hacsak útközben egy guajavafán szépen fenn nem akadunk. - Erdészeti ösvények - mondta -, de marihuána-termelők is járnak erre. - Miféle marihuána-termelők? - kérdezte Ann Peters megfigyelőhelyéről, kicsit lejjebb. - Virágzó üzlet a fűtermelés - magyarázta David. Bejönnek az erdőbe, kihasítanak maguknak egy kis darab földet, aztán learatják a termést, és eladják. - És ez nem törvénybe ütköző? - kérdezte John. - Dehogynem - felelte Dave. - Mauritiusnak nincs hadserege, de van egy fegyveres szervezet, amelyet itt speciális gyorshadtestnek hívnak, olyanféle, mint a tengerészgyalogság vagy a különítmények. Egyik feladatuk éppen az, hogy lefüleljék a fűtermelőket. Még helikopterrel is vadásznak rájuk. Néhány hete találtam egy jókora kertecskét, be is jelentettem nekik. Jó ideje nem csináltak akkora fogást, így aztán - azt hiszem - persona non grata lettem a drogos fiúk köreiben egy darabig. A délelőtt lassan telt, aztán egyszerre csak dél lett, és iszonyatos meleg. A nap lángolt, mint valami kemence; s az erdő elcsendesedett a nagy hőségben. Ilyenkor egyik sem mozdul ki a vackából, a vércsék is bizonyára sziesztáztak valahol. Elhatároztuk, hogy megebédelünk. Kinyújtóztattuk hát elgémberedett tagjainkat, és összegyűltünk egy helyen, ahol az ösvény viszonylag szélesebb volt, a korhadt fa közelében. Itt rakosgattuk ki a magunkkal hozott ennivalót. Alig jutottunk a szendvicsektől az ízletes mangóig, amikor észrevettük, hogy két karcsú ifjú lassan tart felénk; tarka inget és bő nadrágot viseltek. Vállig érő hajuk, amely olyan formán volt levágva, mint ez idő tájt a legtöbb mauritiusi fiatalemberé, feketén csillogott, hihetetlenül csinos és finom arcukat keretezve. Egészen odáig jöttek az ösvényen, ahol mi meg a piknikünk eltorlaszolta útjukat, ott megálltak, félénken és csábosan mosolyogva.

13 - Jó napot - mondtuk udvariasan. - Jó napot, Sir - visszhangozták kórusban halkan, és megemelték szalmakalapjukat. - Itt akarnak elmenni? Csak menjenek szólt Dave de nehogy énrám lépjenek. - Dehogy, Sir - mondták, ennek még a gondolatára is megbotránkozva, és olyan óvatosan lépdeltek földön heverő testünk meg a különféle táplálékok között, mint egy gazellapár. Amikor minden incídens nélkül átjutottak rajtunk, azt mondták: - Köszönjük, Sir, viszontlátásra! - Udvariasan újra megemelték szalmakalapjukat, s folytatták útjukat lefelé az ösvényen. Észrevettem, hogy mindkettejüknél bozótvágó kés van. - Hát ezek meg kicsodák? - kérdezte Ann. - Nem erdészek - felelte Dave -, vagyis csak fűtermelők lehetnek, olyan biztos, mint a halál, mert ilyenkor csak fűtermelők meg magunkfajta holdkórosok járkálnak az erdőben. Nem hiszem, hogy egyedül varnak. Valószínűleg nemsokára megjelenik Mr. Big is. Jóslata valóra vált, mert vagy öt perc múlva újabb jóvágású, karcsú, őzszemű ázsiai jelent meg. Volt benne valami meghatározhatatlan, ami azt súgta, hogy nagyvárosi a fickó. Ruhája jobb szabású és jobb anyagból való volt, inge elegánsabb, kalapja világfisabb. Hirtelen megállt, és elbizonytalanodott, amikor meglátta, hogy ott táborozunk az ösvényen, majd kedvesen mosolyogva közelebb jött. - Jó napot, Sir - szólt, széles mozdulattal- levéve kalapját -, bocsánat, nem látta véletlenül a barátaimat? - De igen, ketten voltak. Arra mentek magyarázta Dave, mintha másfelé is lehetett volna menni. - Szintén arrafelé? - Hát... Neem - felelte a fiatalember. - Megyek és szólok a másik barátomnak. - Ó, hát másik barátja is van? - kérdezte Dave. - Igen - mondta a fiatalember. - Itt vár, kicsit lejjebb. Megyek, meg kell mondanom neki, merre mentek a barátaink. Viszontlátásra, Sir. - Viszontlátásra - mondtuk, és figyeltük, amint visszafelé lépeget az ösvényen, mint valami finom rajzú, sötét színű antilop. - Miről van szó? - kérdezte John zavartan. - Visszamegy, és figyelmezteti a többieket - mondta Dave -, aztán majd másik ösvényen mennek a kertjükbe. Kicsit hosszabb, de sokkal veszélytelenebb, mint ez, mivel itt vagyunk. Eltelt a délután. Rájöttünk, hogy nemigen fogunk már vércsét, leszereltük hát a hálókat, és Dave egy közeli tuskóra tette az amerikai vércsét, mi meg ittunk egy kis teát. Egyszer csak látjuk ám, hogy Mr. Big közelédik, de most az ellenkező irányból. Amikor a közelünkbe ért, mindjárt észrevettük, hogy a délután folyamán valósággal átlényegült. Kalapját tarkójára tolta, hollófekete fürtjei szétzilálva, s szemében az a tompa, üveges fény, mint amikor valakit hirtelen mély álmából ébresztenek fel, s nem tud mindjárt különbséget tenni álom és valóság között. Kecsesen járt ugyan most is, de mozdulatai bizonytalanabbak voltak. Megállt előttünk; s hanyagul egy fának támaszkodott. - Üdv - szólalt meg Dave. - Sétált egy jót? - Hát igen, sétáltam - magyarázta Mr. Big joviális mosollyal -, sétálgattam az erdőben. - Jólesett? - kérdezte Ann. - Nagyon jól, Madame - mondta, s folytatta a magyarázatot. - Egészségügyi séta. Ezen meghökkentünk valamelyest, hát nem szóltunk semmit. Álmatagon bámulta a fák között a szakadék mélyét, ahol hópelyhekként kavarogtak a trópusi madarak. Arról meg mintha megfeledkezett volna, hogy mi is a világon vagyunk. Arcán az üres nyugalom kifejezése. Hirtelen magához tért. - Ön angol? - kérdezte tőlem. - Igen - feleltem. - Londoni? - kérdezte. - A környékéről - válaszoltam, mert nem akartam magyarázatokba bonyolódni a Csatorna-szigetek hollétét illetően, - Sok rokonom van Londonban - mondta sok hozzátartozóm.

14 - Tényleg? - kérdeztem csodálkozva. Nagyon, nagyon sok - fűzte tovább a szót -, és Birminghamben is sok rokonom és hozzátartozóm van. - Birmingham nagyon szép hely - mondta John. - Nagyon szép, és London szintén. A rokonaim azt mondják, nagyon szép és... - behunyta a szemét egy pillanatra, s én azt gondoltam, hogy elaludt a mondatközepén, mint a híres-neves álomszuszék az Alice Csodaországban című könyvben. Hirtelen kinyitotta szemét, nagyot sóhajtott; és folytatta: -...és egyszer majd én is elmegyek oda, mert szeretnék együtt lenni valamennyi rokonommal. - Gyakran sétál az -erdőben? - kérdezte Dave. - Igen, gyakran sétálok az erdőben egészségügyi okokból- felelte Mr. Big. - Szokott madarakat látni? - Madarakat? - szólt Mr. Big a kérdést vizsgálva. - Mármint madarakat? - Igen mondta Dave -, galambfélét vagy condét". - Madarakat? - így Mr. Big. - Igen, látok néha madarakat, meg a dalukat is hallom. - Látott már amolyan kisebb fajta sólymot is, vércsét? Errefelé tyúkrablónak, mangeur de poule"- nak hívják Mr. Big Dave-re nézett, majd az amerikai vércsére, amely háromlábnyira illegette-billegette magát. Mr. Big laposat pislantott, megnyalta az ajkát, majd tágra meredt szemmel nézte Dave-et, aztán megint a vércsét. - Sólymot? - kérdezte bizonytalan hangon. - Azt hát, sólymot keresünk - magyarázta Dave megfeledkezve magáról. - Kis sólymot keresnek? - kérdezte Mr. Big, aki eldöntötte, hogy most már a végére jár ennek az ügynek. - Igen - szólt Dave -, a tyúkrablót, mangeur de poule"-t. Mr. Big ismét gondosan szemügyre vette Dave-et és tőle karnyújtásnyira a vércsét. Becsukta a szemét, majd kinyitotta ismét, nyilvánvalóan abban a reményben, hogy a sólyom közben eltűnik. De nem tűnt el. Kínos zavarban volt. Csak marihuánától lángra lobbant képzeletének műve lenne ez a sólyom? S ha így van, akkor meg mit törődik vele? Ha viszont valóságos, akkor ezek az emberek, akiknek állítólag szintén vannak rokonaik Londonban meg Birminghamben, miért nem látják a madarat? Nehéz ügy volt, nagyon nehéz, nem tudott mit kezdeni vele. Kétségbeesetten nézett körül. Megpróbáltuk kerülni egymás tekintetét, nehogy kitörjön belőlünk a nevetés. Végül Mr. Big elegánsan oldotta meg a kérdést. - Minden jót - mondta. Kalapját levéve meghajolt, átlépdelt rajtunk, és bizonytalanul megindult lefelé az ösvényen. Egy órával később, amikor lefelé tartottunk a széles csapáshoz, egyszer csak látjuk ám Mr. Biget, amint hátát egy fának támasztva üldögél, s jókora szendvicset eszegetve, olvas egy könyvet. - Vége a sétának? - kérdezte kedélyesen, majd felállt, s lesöpörte kezével a morzsákat nadrágjáról. - Igen, most már megyünk haza - mondta Dave. - Londonba? - kérdezte csodálkozva Mr. Big. - Nem, a Fekete-folyóhoz - mondta Dave. - Hát akkor, viszlát szólt Mr. Big -, meg kell várnom a barátaimat. Beszálltunk a kocsiba, Mr. Big pedig kedvesen integetett. - Látta, mit olvas? - kérdezte Ann. - Nem, de csak úgy ég bennem a kíváncsiság - feleltem. - Mi volt az? - Az Othello, angolul. Úgy éreztem, Mauritiust nagyon-nagyon fogom szeretni.

15 2. A rózsaszíngalamb-hajcihő Felvirradt az a nap is, amikor elindultunk rózsaszín galambokat fogni (ha ugyan a virradat szó nem túlságosan erős kifejezés az ilyen gyászos napkeltére). Mintha az egész Indiai-óceánt végestelen-végig zord, sötéten kavargó vastag felhőréteg borította volna. A felhők a megfelelő pillanatban ontani kezdték az esőt, amelynek legnevezetesebb tulajdonsága az volt; hogy mindjárt fürdővíznek is lehetett használni. Az eget. bámultuk, és átkozódtunk. Ez az időjárás különösen két szempontból bosszantott minket. Először is, a héten ez volt az egyetlen éjszaka, amikor hathatós segítséget kaphattunk a mauritiusi speciális gyorshadtesttől - a brit rohamosztagok és az amerikai tengerészgyalogság itteni megfelelőjétől -, jól megtermett legényeket, akik az angol Glazebrook őrnagy parancsnoksága alatt segítenek nekünk galambokat hajkurászni, fára mászni, fényszórót cipelni, sőt, ne adj'isten, meg is fogni néhány rózsaszín galambot. Másodszor pedig, ha ez a vízözön nem hagy alább, akkor teljességgel felesleges bemerészkednünk a csuromvizes és nehezen járható erdőbe. Szerencsénkre a délután derekán felszakadozott a vastag felhőréteg, és itt is, ott is apró kék foltok tűntek fel a felhők között, mint fémszálak a piszkos gyapjúsálon. Négyre már egyetlen felhő sem volt az égen, és finoman gőzölgött a föld a meleg levegőben. A lángoló nap áttűzött a lombokon, és megtört a virágokon gyöngyöző esőcseppeken, amelyek a cserjék és fák sűrűjében úgy tündököltek, mint valami földre hullt csillagok. A lángfákat, amelyek a rózsaszín galambok erdeje felé vezető utat szegélyezték, elverte a felhőszakadás, s a fák most a skarlátszín és sárga szirmok tüzében lángolva úgy álltak a péppé zúzott virágok között, mintha saját vérükben vertek volna gyökeret. Emelkedett hangulatban hajtottunk fel a kanyargós úton a hegyek felé. Minél feljebb jutottunk, annál inkább kanyargott az út, s gyönyörű kilátás nyílt az erdőre, amelynek szélén cukornádföldek nyújtóztak, sima, csillogó zöld tábláik ebből a magasságból biliárdasztal-, nak látszottak. Helyenként felvillantak a tenger jégmadárkék sávjai is a zátonnyal, amely mint valami tajtékzó fehér virágfüzér, finoman lapult el a tenger felszínén. Az út mentén, a csillámló bozótban fekete és fehér, hegyes bóbitájú és skarlátszín pofácskájú bülbülök repdestek, csapatostul, csipegettek a lombok között, dallamos hangon, sóvárogva hívogatták egymást; néha valamelyikük szembefordult egy másikkal, szárnyát jó magasan a háta fölé emelte, mint valami sírkőangyal, és a gyengéd szeretet gesztusával finoman megpaskolta a másikat. Időnként mungó suhant át az úton, a karcsú, tarka foltos, csupa - ideg állat parányi szemében a kíméletlen ragadozó kifejezése, s a földet szimatolta, mintha vérnyomot keresne. Az egyik kanyar után váratlanul nyolc makákó majomból álló csoportra, bukkantunk, amelyek az út szélén ültek, apró disznószemük volt, tekintetük bizalmatlan és kihívó, valamelyik kevésbé megbízható londoni konzorcium igazgatósági tanácsülésére emlékeztettek. Az öreg hím átható, szaggatott figyelmeztető jelzést hallatott, mire a nőstények sietve összeszedték és a mellükhöz szorították irdatlan nagy fejű, csont és bőr kölykeiket, majd az egész csoport beleolvadt az utat szegélyező kínai guajavafalba, és káprázatos gyorsasággal eltűnt. Végül megérkeztünk az erdészeti igazgatóság faiskolájához, s letértünk a főútról egy hepehupás, de járható csapásra. Ezen hajtottunk még nyolcszáz métert lefelé, és akkor megláttuk Dave kocsiját meg a katonai terepjárót; a csapás mellett parkoltak. Amikor odaértünk, Dave már vidáman jött felénk, hogy üdvözöljön. - Szevasztok - szólt -, láttatok már ilyen időjárást? Egyszer sötét, mint a vakond ülepe, másszor meg kék, mint a majom hátulja. Már azt hittem, az egész hadműveletet le kell fújnunk az eső miatt. A völgyben is csuromvíz lehet minden, mint itt, de semmi baj, nekivágunk. Gyertek, bemutatom a fiúkat. Kiráncigáltuk magunkat meg a felszerelésünket a kocsiból, és követtük Dave-et a terepjáróhoz. A kecsi mellett csapatnyi katona álldogált. Herkulesi termetűek és csokoládészínűek voltak, remekül mutattak zöld egyenruhájukban és barettjukban. Karjuk és lábuk kétszer olyan vastag volt, mint az átlagemberé, mellkasuk hordónyi, kezük, mint a sütőlapát, akár fákat is kitéphettek volna vele, a mosolyuk meg olyan széles, mint a hangversenyzongora klaviatúrája; valóságos óriások voltak, mégis

16 lassan és szelíden mozogtak, mint az igáslovak, s ránk, apró termetű halandókra tekintélyes magasságból, jóindulatúan mosolyogtak le. Kis kezünk szinte elveszett hatalmas, finom tenyerükben, és úgy éreztem, sokkal szívesebben lennék velük, mint ellenük. A parancsnokuk valahogy satnyának tűnt mellettük, pedig egyáltalán nem volt alacsony semmilyen mérték szerint sem. Segédcsapatunk a zseblámpákon, hálókon és hordozható fényszórón kívül hatalmas tejeskannában teát is hozott magával, mivel tea nélkül - hiszen a történelem is erre tanít - egyetlen brit, vagy brit kiképzésű katona sem tudta legyőzni az ellenséget. Megvizsgáltuk fura felszerelésünket, vajon minden megvan-e, majd a keskeny ösvényen libasorban megindultunk a derékig érő cserjésben, amely csuromvíz volt, így hát alig tettünk meg száz métert, máris facsarni lehetett volna ruhánkból a vizet. Az ösvény a völgy irányában lejtett, és a kínai guajava törzseinek valóságos rengetegében haladtunk, melyet helyenként egy-egy csavart törzsű, fekete ébenfa vagy utazók fája" csoportja tarkított; a pálmák olyanok voltak, mint valami formás tizennyolcadik századi legyező, amelynek nyelét a földbe verték. Az ösvény meredek volt, és a gyökerek tágult visszerek gyanánt fonták be. Teljesen átitatta az eső, és minden léptünkre víz csillant meg a sárban, mint a szilánkokra tört tükör. A sár karamellaszínű, ragacsos csúszdává változott, így aztán, mivel a gyökerek is megtették a magukét, az ember lába vagy bokája úgy roppanhatott volna ketté, mint a faszénrudacska. A nap már lemenőben volt, az árnyak megdőltek az ösvényen, mindez még fokozta a veszélyt. Amint csúszkálva és bukdácsolva egyre inkább megközelítettük a völgyet, a levegő egyre sűrűbb és melegebb lett, s nem volt elég, hogy amúgy is eláztunk, most az izzadságtól még nedvesebbek lettünk. Meredek lejtőn csúsztunk lefelé, és a vegyes erdőt itt már japánciprusfák váltották fel; első pillantásra inkább fenyőfélére hasonlítottak, sötétzöldek voltak, és súlyos tűnyalábok csüngtek róluk. - A rózsaszín galambok völgye - szólt büszkén Dave. - Egy örökkévalóság volt, amíg felfedeztem. Itt tanyázik a legtöbb. Miközben ezt mondta, balra tőlünk, a fák közül átható, fátyolos, csábos hang hallatszott: karun, karun, karun, kuu, kuu, kuu. - Tessék - mondta Dave -, egy már van. Korán megérkeztek. Lelkesen hátravetette fejét, és utánozni kezdte a galambok hangját, ami úgy hangzott, mintha egész raj rózsaszín galamb szólalt volna meg a teljes hangulati skálán, a haragtól az elutasított szerelemig. Az igazi galambok elnémultak, meglepte őket ez a váratlan hangzavar. Úgy érezhették magukat, mint az az ember, aki a kádban dudorászik, és egyszer csak a háta mögött felcsendül az orosz hadsereg népes kórusának hangja. Fura - mondta Dave csodálkozva. - Pedig szoktak felelni. Szóródjunk csak szét, és figyeljünk, majd jönnek, és elülnek mindjárt. Megfogadtuk tanácsát, szétszóródtunk, és elindultunk a sűrűn növő japánciprusfák között, olyan fákat keresgélve, amelyekre felmászhatunk, és ahonnan jól beláthatjuk a völgy némely részét vagy a törzsek közötti kis tisztásokat, és jól láthatjuk a madarakat, ha berepülnek a völgybe. Találtam magamnak egy jó nagy japánciprust a lejtőn, az ágai szinte a földet érintették, ezért olyan könnyen fel lehetett rá mászni, mintha csak létrán ment volna az ember. Tíz-tizenöt méternyire a földtől bepréseltem magam egy kényelmes elágazásba, lecsatoltam a távcsövemet, és vártam a rózsaszín galambokat. Megfigyelőhelyemről nagy területet beláttam, azt a japáncipruserdővel borított lejtőt is, ahol, Dave szerint, a galambok elülnek éjszakánként. Közben Dave rendkívüli galambfogó módszerén tűnődtem. Napnyugta előtt érkezik az ember, és várja, hogy a galambok berepüljenek a völgybe. Amikor, sötétedni kezd, a madarak onnan, ahol addig gubbasztottak, nagy szárnycsattogás közepette átszállnak egy másik fára. Általában ezen ülnek el, tehát ezt a fát kell megjegyeznünk. Amikor teljesen besötétedik (mert még a holdfény is veszélyezteti a vállalkozás sikerét), odamegyünk a fához, körülfogjuk, és ráirányítjuk az alvó galambra a zseblámpák fénysugarát. Aztán egészen egyszerűen felmászunk a fára, és kézzel vagy a cukorfogó alakúra formált hálóval elfogjuk a madarat, amely mélyen alszik még, vagy ébren van tán, de olyan kábult, amilyen csak egy galamb lehet. Az egész roppant valószínűtlenül hangzott, de hát nagyon sok országot beutaztam és rengeteg valószínűtlen vadfogó módszert láttam, ezt sem

17 akartam látatlanban elvetni. A nap már nagyon alacsonyan járt, és az égbolt a fémes jégmadárkékről halványabb, fakóbb színre váltott. A völgy zöld és arany fényben úszott, békés és csendes volt minden.. Egyszer csak egy csapat pápaszemes madár jelent meg a felettem levő ágon; apró, törékeny, zöld madárkák, amelyeknek krémszínű monokli van a szemük körül. Izgatott, átható hangon csiripeltek, csicseregtek, miközben valóságos akrobatamutatványokat produkáltak a tűlevelek között, apró rovarok után kutatva. Összecsücsörítettem az ajkam, élesen rájuk csiviteltem. A hatás komikus volt. Abbahagyták a csiripelést meg a vacsorakeresgélést, összegyűltek egy közelemben, levő ágon, és a monoklik mögül rám bámultak. Másféle hangot hallattam. Pillanatnyi döbbent csönd után izgatottan csicseregni kezdtek, és lassan-lassan egyre közelebb röpdöstek hozzám, mígnem akár meg is érinthettem volna őket. Újabb hangokat adtam, amire még nyugtalanabbul viselkedtek, féloldalra hajtott fejjel mind közelebb és közelebb húzódtak hozzám, a végén már ott csüngtek az arcomtól egy arasznyira, fejjel lefelé. Szorongva nézegettek, és éles, vékony hangjukon élénken tárgyalták egymás közt a különös jelenséget. Éppen azon tűnődtem, elérhetném-e, hogy rám szálljanak, amikor két rózsaszín galamb repült át a dombgerincen, és alig húszméternyire egy japánciprusra telepedtek. Amikor felemeltem távcsövemet, hogy szemügyre vegyem őket, liliputi közönségem szétrebbent. - Kettő már itt van - kiabált Dave a völgy mélyéről, a folyóágyból. - Megjegyezte a fát valaki? Említette ugyan, hogy a galambok nagyon szelídek, most mégis csodálkozva néztem, amint az a kettő - Dave kiabálásával mit sem törődve - tovább csókolódzik és turbékol a fán. - Én megjegyeztem - üvöltöttem vissza, és megint csak elcsodálkoztam azon, hogy a galambok, amilyen közel vannak hozzám, nem repülnek el pánikszerűen. Egymás mellett ültek az ágon, a lenyugvó nap sugaraiban csillogott halvány ciklámenszínű begyük, csőrüket néha összedörgölték, ami a galamboknál annyi, mint egy szenvedélyes csók. Amelyiket én hímnek néztem, az időnként a nőstény felé hajolt, és érdes, átható hangot hallatott. A nőstény meg - akár a világ valamennyi nőstény galambja - egyszeriben értetlen, sértett és hisztérikus képet vágott, mint a királylány, akin ideges levertség vesz erőt. Most négy másik galamb is berepült a völgybe, és ahányszor csak berepült egy, csapatunkból valaki mindig felkiáltással jelezte a madár érkezését. Egyszer a távcsövemmel megfigyeltem Glazebrook őrnagyot, a völgy másik oldalán, amint kínlódva kapaszkodik felfelé egy japánciprus szerteágazó koronáján, amikor egy galambpár berepült a völgybe, és vagy kétméternyire telepedett le tőle az egyik faágra. Egy galamb meg mellettem szállt le, ugyanilyen közel, és néhány percig komoly tekintettel méregetett, aztán úgy döntött, hogy nem fogad bizalmába, és elrepült. Csodálkoztam, hogy egyáltalán maradt még néhány példány ebből a fajból, hisz olyan szelídek voltak, vagy inkább talán ostobák, hogy lelkiismeretlen lövésznek biztos célpontul szolgáltak volna. Mindegyikünk a maga galambját figyelte, és mivel erősen alkonyodott már, s a völgyre súlyos árnyék borult, a madarak egyik fáról a másikra röpdöstek. Az a pár, amelyet én figyeltem, erőtlenül szárnyalva eltűnt az ágak között. Éppen le akartam mászni a fámról, hogy keresésükre induljak, amikor ismét megjelentek, és nagy kényelmesen egy ágra telepedtek le a magasban. Önteltnek és elégedettnek látszottak, én pedig reméltem, hogy végre kiválasztották helyüket éjszakára, de még mielőtt teljesen besötétedett volna, nagy bosszúságomra megint elrepültek. Ám ezúttal, szerencsére, csak mintegy hétméternyire repültek egy magasabb ágra, és ott telepedtek le. Fokozatosan sötétbe borult a völgy. Lassan lemásztam a fáról a földre, ami egyáltalán nem volt veszélytelen vállalkozás. Dave, a völgy mélyén, valamely csak számára világos okból elhatározta, hogy a vaddisznó teljes hangskáláját bemutatja: lubickolt a folyóban, röfögött, visított, ordított és nyöszörgött a lehető legélethűbb hangon. Az ember azt hihette volna, azért csinálja, mert a világ valamennyi rózsaszín galambját tartós álmatlanságra akarja kárhoztatni. De úgy látszott, megszokták ezeket a hangokat, mert zavartalanul szenderegtek. Elindultam a fa felé, amelyen a galambjaim aludtak, és útközben szedtem néhány érett, skarlátszínű guajavát szomjam csillapítására. Fanyarok voltak, de kellemesen frissítettek. Hátamat a fának

18 támasztottam, amelyen a galambjaim ültek, megettem a guajavából egy maréknyit, és a szám már nem volt olyan száraz. Besötétedett, és a kabócák rázendítettek már, éles, panaszos ciripelésük a dobhártyát hasogatta. Ez a hang szinte behatolt az ember fejébe, mint a koponya lékelő műszer, és ráadásul olyan hatása volt, mint a hasbeszélésnek: úgy rémlett, a kabóca a vállamon ciripel, pedig legalább tízméternyi távolságból hallottam a hangját. Ezek a rovarok alig három centiméteresek, színük halvány smaragdzöld, szemük arany színű, a szárnyuk meg csillog-villog, mint a jégvirágos zöld templomablak. Fülsiketítő hangjuktól zúgó fejjel az előttünk álló feladatra összpontosítottam figyelmemet. Tekintettel arra, hogy a galambfogáshoz mindenképpen szükség volt gargantuai méretű különleges harci osztagunkra, ezt az estét kellett választanunk, még ha félhold volt is, és nem várhattunk olyan alkalomra, amikor egyáltalán nincs holdfény. Most sötét van, mozognunk kell tehát, mégpedig sebesen, ha el akarjuk kapni a madarainkat, mielőtt a holdfény elég erős lenne ahhoz, hogy elmenekülhessenek. Mind összegyűltünk a fa alatt, amelyen a galambjaim ültek, és a stratégiát tárgyaltuk. Elhatároztuk, hogy - mivel a madarak, amelyeket kiszúrtunk (összesen öten) nagyon szétszóródtak a japáncipruserdőben - a legkönnyebben megmászható, legkisebb fával kezdjük, legközelebb az ösvényhez, majd egyenként vesszük sorra a többit. Miután ezt eldöntöttük, mindannyian az első fa felé tartottunk, körülkerítettük zseblámpánk fényével meg a hordozható fényszóró vakító sugárnyalábjával, és megvilágítottuk az ágakat, ahol felettünk, jó tízméternyi magasságban kövér, álmos galamb üldögélt rémülten. Első pillantásra úgy tűnt, nagyon egyszerű megvilágítani, majd elkapni vagy hálóba fogni a madarat, de alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy a fára mászás feltétlenül nagy zajjal járna. Ettől aztán a madár biztosan elröppen, a fenyegető, sötét éjszakába. Suttogva, gyors haditanácsot tartottunk, ezalatt a galamb teljesen felébredt, és jóindulatú érdeklődéssel figyelt minket. Úgy döntöttünk, hogy az őrmester - ő volt talán a leghatalmasabb termetű, de a 'legjobb mászó - másszon fel az egyik szomszédos fára, John Hartley pedig, akinek hosszú karja van, felmászik egy másikra. Aztán igyekeznek olyan helyzetbe kerülni, ahonnan el tudják fogni a madarat. Semmi mást nem terveztünk egyelőre, hiszen egészen másként festenek a dolgok, ha valaki tíz méter magasságban lebeg ég és föld között. A tagbaszakadt, de rendkívül mozgékony őrmester mászni kezdett a fájára, a hosszú lábú John Hartley meg, aki hosszú végtagjaival úgy festett, mint valami lószúnyog, a magáéra. A galamb járkált a magasban, féloldalra hajtotta fejét, szikrányi félelem nélkül, mélységes érdeklődéssel figyelte őket. Amikor az őrmester és John egyszerre értek a galamb magasságába, szusszanásnyi pihenőt tartottak, majd rekedten suttogva közölték, hogy az őrmester, ha végigkúszna az ágon, hálóval elérné a madarat. Lelkesen biztattuk, hogy csak előre. Figyeltük, hogy kúszik végig mázsás testével az ágon, amely még ahhoz is gyengének látszott, hogy egy mókust elbírjon, nem egy ilyen ébenfekete Góliátot, de legnagyobb csodálkozásunkra az őrmester elérte az ág végét, és az ág sértetlen maradt. Ott készenlétbe helyezte a hálót. Ez a háló, amint már mondtam, olyan volt, mint egy cukorfogó, csak mindkét végére hálót szereltek. Ha összecsapják, a madár a két háló között marad. A galamb a háló láttára árulta el a nyugtalanság első jelét; ez abban állt, hogy féloldalra hajtotta fejét, s verdesett néhányat szárnyával. Az őrmester úgy látta, hogy egy méter még hiányzik, azaz egy ággal magasabbra kell másznia. Mivel a galamb már határozottan nyugtalankodott, beszüntettük a fényszórózást, így az őrmesternek is vaksötétben kellett új helyére kapaszkodnia a fán. Kis idő elteltével és tekintélyes mennyiségű káromkodás után leszólt, hogy szerencsésen elérte új leshelyét. Ismét rávilágítottunk a fára, és csodálkozva fedeztükfel, hogy a madár, kihasználva a sötétséget és szárnya alá dugva fejét, szunyókált egyet. Amikor ismét telibe kapta a fényt, méltatlankodva rántotta ki szárnya alól a fejét, és dühösen pislogott. Az őrmester meg kétségbeesett arccal most egy másik vékony ágon kúszott végig, és igyekezett a hálót készenlétbe helyezni. Lélegzet-visszafojtva figyeltük, hogyan lendíti a hálót a galamb felé. A galamb meglepő élénkséggel ugrált odább az ágon, de nem repült bele az éjszakába. Az őrmester kétségbeesetten kapaszkodott a lehajló, recsegő-ropogó

19 ágba, közelebb próbált kúszni a madárhoz, és ismét meglendítette a hálókat. Ezúttal a két háló összecsapódott, és foglyul ejtette a madarat, de a lendület túlságosan heves volt; az ág veszedelmesen lehajlott őrmesterestül, és ő, hogy le ne essen a fáról, lemondott zsákmányáról, és elengedte a háló nyelét. Néma borzadállyal figyeltük, hogyan esik le. A cukorfogó" kétfelé szétnyílt, és értékes rózsaszín galambunkat csak az egyik fele tartotta, könnyen elmenekülhetett volna. A háló esés közben fennakadt egy vastag faágon, és ott himbálódzott. A galamb ímmel-ámmal verdesett néhányat a szárnyával, s mi már azt hittük, kiszabadítja magát a hálóból, és elrepül a japáncipruserdő áthatolhatatlan homályába. Azonban csak a látszat kedvéért erőlködött egy kicsit, majd sztoikus nyugalommal teljesen elcsendesedett, mintha a háló üresen himbálódzott volna a faágon. Észrevettünk még valamit. A faág, melyen a háló fennakadt, élesen kiszögellt, és majdnem elérte a másik fát, amelyen John Hartley rejtőzött. John gyorsan lefelé indult a fán, amikor meglátta a hálót, aztán kifelé mászott az ágakon, és egy-másfél méternyi távolságra megközelítette a hálót. Az ág, amelybe kapaszkodott, törékeny is volt meg rugalmas is, nagyon óvatosan nyújtotta hát kezét a háló felé. Az első pillanatban azt hittem, nem elég hosszú a karja, de aztán megkönnyebbülve láttam, hogy kezével befedi a háló nyílását. A rózsaszín galamb a miénk volt. John vigyázva indult vissza a japánciprus zöld mélye felé, ott foglyunkat áttelepítette a hálóból egy puha posztózacskóba, amellyel őt is és az őrmestert is felszereltük: Aztán egy zsinóron lassan leengedte a földre a zsákmányt. Amikor a japáncipruslevelek között himbálódzó csomag földet ért, áhítattal vettem tölcsér alakúra formált kezembe. Nagy gonddal nyitottam ki a zacskót, kivettem a galambot, és megmutattam Dave-nek. Nyugodtan ült a kezemben, nem próbált szabadulni, csak pislogott, és a tekintetében új környezete iránt mintha mérsékelt kíváncsiság tükröződött volna. Színei közelről, még mesterséges fényben is élénkek, csodaszépek voltak: a szárnya és a háta halvány kakaóbarna, a farka és törzsének alsó része rozsdabarna, majdnem rókavörös, széles melle, nyaka és feje halványszürke, ciklámenszín árnyalattal. Igazán gyönyörű madár volt. Néztem a galambot, éreztem ujjaimon selymes tollazatát, szapora szívverését, lélegzését, és mélységes szomorúság töltött el. Egy túlélőt tartottam kezemben, egyet a harminchárom közül, amelyek fajuknak hányódó hajótöröttjeiként teljes létbizonytalanságban tengődnek a japánciprustengeren. A dodók kis csoportja - fajuk utolsó ártalmatlan, totyogó példányai - így nézhetett szembe egykor a sertés, kutya, macska, majom és az ember pusztító áradatával, és örökre eltűntek, mert senki sem akadt, aki törődött volna velük, aki ellenségeiktől elkülönítve, biztonságos helyen tenyésztette volna őket. A rózsaszín galambok túlélésének esélyei - segítségünkkel - jobbak, még ha, számuk veszedelmesen megcsappant is. Olyan sokáig vesződtünk ennek a galambnak az elfogásával, hogy közben feljött a hold, és bosszúságunkra, az ég felhőtlen volt. Elég világos volt már ahhoz, hogy a madarak el merjenek repülni, így tehát minden további galambfogási kísérlet eleve kudarcra ítéltetett. Éppen hogy csak felkapaszkodtunk a fára, a galambok máris felröppentek a japánciprusról, és elrepültek lefelé a völgynek. Nyomukba eredni reménytelen időpazarlás lett volna. Botorkálva, csúszkálva, izzadságtól lucskosan kifelé igyekeztünk a völgyből a holdfényben szinte dermedt tájban, s vittük értékes terhünket, a rózsaszín galambot. Úgy éreztük; nincs okunk panaszra. Ilyen terepen és az első kísérletre elfogni egy madarat a harminchárom közül, nekem úgy tűnt, már-már a csodával határos. Visszatérve szállásunkra lezuhanyoztunk, átöltöztünk, bekentük szúnyogcsípéseinket, majd összegyűltünk az ebédlőben. - Ezt a fogást meg kéne ünnepelnünk - vetettem fel. - Mit szólnátok egy tucat osztrigához és roston sült rákhoz, fejes salátával? Utána rumos banánt ehetnénk, és az egészet nyakon öntenénk fehér borral. Ann és John közölte, hogy semmi kifogásuk a könnyű kis vacsora ellen, és mindent meg is rendeltem. Pincérünk azonban, a Horace név boldog tulajdonosa, már jött is vissza. - Kérem, uram - szólt -, sajnálom a rákot. Bár Mauritiuson a hivatalos nyelv az angol, időnként rettentően zavarba jöttem. Bizonyos időbe telt, amíg megbarátkoztam azzal a mauritiusi szokással, hogy amikor megköszön nekik valamit az

20 ember, azt mondják érdemes", a szóra sem érdemes" rövidítéseképpen. Most pedig új problémával találtam szemben magam. Horace sajnálta a rákot. Talán azt jelentette mindez, hogy mint az RSPCA (Royal Society for Prevention of Cruelty to Animals (kb. Brit Királyi Állatvédő Egyesület)) főfoglalkozású tagját lelkifurdalás töltötte el annak puszta gondolatára is, hogy csak úgy kiszolgáltassa nekünk azt a nagyszerű rákot, olyannyira, hogy nem is akarta felszolgálni? Horace viselkedésében semmi sem utalt ilyesfélére, mindazonáltal nem akartam megsérteni érzéseit. - Miért sajnálja a rákot, kedves Horace? - kérdeztem felkészülve arra, hogy finom és együttérző leszek. - Mert nincs, uram - felelte Horace. Helyette halat ettünk. 3. A Round-sziget Round (Kerek-)-szigeti expedíciónk a legtöbb trópusi tengeri expedícióval ellentétben, teljes sikerrel járt; na persze, ha eltekintünk attól, hogy Wahab tengeribeteg lett, Dave napszúrást kapott, én meg a leghosszabb távú és legfájdalmasabb könyéken csúszásban olimpiai aranyérmet szerezhettem volna, ami a sziget történetében mindenesetre egyedülálló lehetett. Hajnali négykor kelni egy idegen szállodában mindig kiábrándító, hát még ha az ember sejti - a világ egyéb tájain szerzett keserves tapasztalatai alapján -, hogy ő az expedíció egyetlen tagja; aki elég bolond ahhoz, hogy pontos legyen, netán hogy egyáltalán megjelenjen a megbeszélt helyen. Mindig a bűntudat kerülget, ha szállodában korán kelek, és kötelességemnek érzem, hogy halkan jöjjek-menjek, nehogy megzavarjam kevésbé különc lakótársaimat. Pedig egy ismeretlen helyiségben botorkálni roppant nehéz dolog. A futam ezúttal a villanykapcsoló keresésével kezdődött, és nyomban fel is döntöttem az éjjeliszekrényt vizeskancsóstul, poharastul, ébresztőórástul, ráadásul még három könyvet is levertem, amelyek a Round-sziget faunáját ismertették. Ezt követte a WC lehúzásának harsogó robaja (mintha csak ágyútűz zúdult volna az alvók vonalaira), majd a muskétások sortüze következett, amikor a vízvezetékcsövek köszörülték torkukat, a zuhany bömbölő zajával keveredve, amely ezen a hajnali órán úgy hangzott, mint a Krakatau 1883-as elemi erejű kitörése. Örömtelen tevékenységembe csupán egyetlen vigasz vegyült, arra gondoltam, így legalább felébresztem társaimat, akiknek egyébként is talpon kellett volna már lenniük. Végül is a kocsiban álmosan összezsúfolódtunk a fura kelléktár társaságában, amelyre az állatgyűjtőnek szüksége van (kígyószsákok, hálók, palackok, zsineg, no meg fényképezőgépek és távcsövek), és ráhajtottunk az éjszakai esőtől nedvesen csillogó útra; a lágyan susogó cukornád falai között a Yacht. Club felé vettük az irányt, amelynek mólójánál kellett a társaság többi tagjával találkoznunk. Félúton járhattunk, amikor egy kocsival találkoztunk - szerencsére. A kocsiban ugyanis Dave ült, aki magabiztosan, nagy buzgalommal hajtott a téves irányba. Hál' istennek észrevett bennünket, megfordult, és csatlakozott a díszmenethez. Kicsit később Wahabra bukkantunk, aki kocsijában ülve, egy fa alatt várakozott, és onnan ő vezetett minket; széles, ragyogó, kisfiús vigyora huncut volt és bizakodó, ettől aztán feltámadt bennünk a bizalom vállalkozásunk sikerében, sőt, a hajnali négyórai kelést is elfelejtettük. A Yacht Club területén, a fák alatt leparkoltuk a kocsikat. John és én jó hosszú bougainvilleavesszőket vágtunk gyíkfogó botnak, és nagyon reméltük, hogy a Yacht Club gondnoksága ezt nem veszi észre. Aztán fogtuk elemózsiával és felszereléssel teli zsákjainkat, kivonultunk a mólóra, és szemügyre vettük a hajónkat. Olyan volt, mint valami liliputi vontatóhajó, apró előfedélzetével, zárt fedélzeti hídjával és mélyített fedélzetével (körben fényezett fapadok álltak), amely fedett volt ugyan, de az utasokat fenyegető természeti erők számára aligha jelentett akadályt. Fitos orra volt, és elég esetlenűl festett, idomtalansága valahogy mégis felkeltette bizalmamat tengerjáró tulajdonságai iránt. Már majdnem

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

A melléknevek képzése

A melléknevek képzése A melléknevek képzése 1 ) Helyezkedjen el kényelmesen, először mesélni fogunk... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a magyar nyelv, benne sok szóval, kifejezéssel és szabállyal, amelyeket persze

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Shy: Napfoltjaim. Publio Kiadó ISBN: 978-1-4709-4308-0

Shy: Napfoltjaim. Publio Kiadó ISBN: 978-1-4709-4308-0 Shy: Napfoltjaim Publio Kiadó ISBN: 978-1-4709-4308-0 2011 "A világ nem attól szép, hogy süt a NAP, hanem attól, hogy ezt nem csak a szemünkkel láthatjuk." Előrevetített árnyék Előszó Dragon György tollából...

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

2. OSZTÁLY/3 (2012 2013)

2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) Név, osztály:... Visszaküldési határidô: 2013. március 11. 2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) A világ összes kincse Ebben a feladatsorban Bátky András: A világ összes kincse című könyvéhez kapcsolódóan találtok

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

Szabó Noémi: A Szív ébredése

Szabó Noémi: A Szív ébredése Szabó Noémi: A Szív ébredése Élt egy szív, mely nem tudott úgy szeretni, ahogyan az benne élt. Egyszerűen nem emlékezett, mi szerepe van ezen a Bolygón. A harsány világ zaja taszította, s nem tudott mit

Részletesebben

GISELLE. FIATALEMBER HANGJA Szegény Nagyika! Micsoda világa volt a kottáival, fűszereivel, különös ételeivel.

GISELLE. FIATALEMBER HANGJA Szegény Nagyika! Micsoda világa volt a kottáival, fűszereivel, különös ételeivel. GISELLE Zöldes, párás üveg. Eső áztatja. Vízcseppek csorognak. Halványzöld felírat fut végi az üvegen. Az emberi lény egy esős, párás üvegen át nézi és vizsgálja a világot. Homályosan lát. A földönkívüliek

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

egy nagy nyaklevest, mert az üveg drága dolog volt az ötvenes évek közepén. Azt is kezdtem megtanulni, hogy nem mindegy, milyen irányba tartod a

egy nagy nyaklevest, mert az üveg drága dolog volt az ötvenes évek közepén. Azt is kezdtem megtanulni, hogy nem mindegy, milyen irányba tartod a A FEGYVERHORDOZÓ Ahogy gyerekkoromban a világra csodálkoztam, a szép lányokon, szerelmen kívül igazán a puska érdekelt. Három-négy éves koromban, amikor a marcali korházban sérvvel operáltak, látogatni

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo ANDALÚZIAI SZERENÁD SuSANNA AgoStINo 1. fejezet Éjszaka eleredt a hó, és reggelre már vastagon ellepte az Alpok téli üdülőhelyeit. A sűrű hópelyhek között a hegycsúcsok körvonalai elmosódtak, és a táj

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Erskine Angelika: Lélekmadár

Erskine Angelika: Lélekmadár A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna

Részletesebben

DOMSZKY ZOLTÁN. 69 nap alatt Magyarország körül

DOMSZKY ZOLTÁN. 69 nap alatt Magyarország körül DOMSZKY ZOLTÁN 69 nap alatt Magyarország körül Előzmények Sajnos nem olyan régtől túrázom talán úgy 10 éve kezdtem, de nagyon megszerettem, és belekóstoltam a teljesítménytúrázás műfajába is. Nagyon lelkes

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget.

Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. 5 PERCES MENEDZSMENT TANFOLYAM 1. lecke Egy férfi otthon bemegy a zuhanyzóba, miután a felesége éppen végzett a tusolással, amikor valaki csenget. A feleség gyorsan maga köré csavar egy törölközőt, és

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

Név: Szalkai Patrik György. Erasmus Élmény beszámoló

Név: Szalkai Patrik György. Erasmus Élmény beszámoló Név: Szalkai Patrik György Erasmus Élmény beszámoló Az Erasmus által a finnországi Kuopio városába utazhattam ki két hónapra (2015. április 13-tól június 14-ig), ahol egy hotel, nevezetesen a Best Western

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

A róka és a farkas. Ahogy ment-mendegélt a két kis báránynyal, eccer csak eleibe állott egy farkas.

A róka és a farkas. Ahogy ment-mendegélt a két kis báránynyal, eccer csak eleibe állott egy farkas. A róka és a farkas Vót, hol nem vót, heted hét országon is túl, de még az operenciás tengeren is túl, hol a kis kurta farkú malac túr, vót eccer egy róka. Vót ennek a rókának két báránnyó. Csált 1 magánok

Részletesebben

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET 13. Ha megnyerte, nehogy vigye! Egyre kevésbé tudok a küldetésemre koncentrálni. Lehet, hogy az illuzionista megsejtette, hogy a nyomában vagyok, és mindenféle

Részletesebben

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015. RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

Jelige: whattrip PILLANGÓ. A deszkák között poloskák élnek ha nem félsz tőlük, ők sem félnek.

Jelige: whattrip PILLANGÓ. A deszkák között poloskák élnek ha nem félsz tőlük, ők sem félnek. Jelige: whattrip PILLANGÓ A deszkák között poloskák élnek ha nem félsz tőlük, ők sem félnek. I. A deszkák közt csakugyan poloskák éltek. Annyi verejték csöpögött le már a feszült homlokokról és észrevétlen

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

Erdélyi osztálykirándulás a Határtalanul program keretében

Erdélyi osztálykirándulás a Határtalanul program keretében Erdélyi osztálykirándulás a Határtalanul program keretében (2015.05.21-05.26) 1. nap (2015.05.21) 2015.05.20-án 23.30-kor kezdtünk összegyűlni a suli előtt. Az idő barátságtalanul hűvös volt, előtte nem

Részletesebben

Michael Peinkofer. 1. kötet. A griff bűvöletében. Scolar

Michael Peinkofer. 1. kötet. A griff bűvöletében. Scolar Michael Peinkofer 1. kötet A griff bűvöletében Scolar E lőhang Több száz évvel ezelőtt, régi, sötét korokban A felhőkön átszűrődő sápadt holdfényben az emberi szem alig tudta kivenni a kőrakások gyűrűjét.

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Dmitrij Alekszandrovics Prigov. Moszkva és a moszkvaiak (1982)

Dmitrij Alekszandrovics Prigov. Moszkva és a moszkvaiak (1982) Dmitrij Alekszandrovics Prigov Moszkva és a moszkvaiak (1982) (részletek) Előhang Lássuk be, hogy a Pétervár- (Leningrád-) témát az orosz költészet kellő mélységében és adekvát módon még nem aknázta ki

Részletesebben

Talabér Gergő Ugrani muszály...

Talabér Gergő Ugrani muszály... Talabér Gergő Ugrani muszály... Épp az ablak előtt álltam, amikor a harang tizenkettőt ütött. Figyeltem a sürgő-forgó város kavalkádját. Emberek siettek a dolguk után a főtér macskakövein botladozva. Némelyek

Részletesebben

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell.

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell. Tantárgy: szövegértés,- szövegalkotás Időkeret:2x45 perc Korosztály: 1. évfolyam Az óra célja: testtudat fejlesztése, térérzékelés tudatosítása, sajátmozgásérzék ápolása, figyelem tartósságának megteremtése,

Részletesebben

Ez a könyv.... kalóz tulajdona

Ez a könyv.... kalóz tulajdona Ez a könyv... kalóz tulajdona A kis csapat öt főből áll, mint kézen az ujjak. A Tengeri Mackók a Kalóziskola első évét járják, és arra pályáznak, hogy igazi tengeri medvévé váljanak! Az angol származású

Részletesebben

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest!

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Szia! A Faipari Tudományos Alapítvány saját profiljába vágó önkéntes programot indított ZuzmóKa néven. Az egy éven át tartó rendezvénysorozat önkéntesek

Részletesebben

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez A fekete özvegy levele a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez Tisztelt Főszerkesztő Úr! Karácsony szent ünnepére megvásároltam az Ön beosztottjának, Grendel Lajos úrnak, leendő férjem egykori barátjának

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán Párlat A minap, mondjuk így, ez olyan jó kezdésnek, a minap egy megsárgult, régi fénykép került a kezembe, fénykép. a századelőről, gondolom, már ahogy az él a mi megkésett fantáziánkban. a fantáziánk

Részletesebben

Miért tanulod a nyelvtant?

Miért tanulod a nyelvtant? Szilágyi N. Sándor Mi kell a beszédhez? Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz (Részletek a szerző Ne lógasd a nyelved hiába! c. kötetéből, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000) 2. rész Térjünk

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Természetismeret 4. osztály - 3. forduló -

Természetismeret 4. osztály - 3. forduló - MERJ A LEGJOBB LENNI! A TEHETSÉGGONDOZÁS FELTÉTELRENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSE A GYOMAENDRŐDI KIS BÁLINT ISKOLA ÉS ÓVODÁBAN AZONOSÍTÓ SZÁM: TÁMOP-3.4.3-08/2-2009-0053 PROJEKT KEDVEZMÉNYEZETT: KIS BÁLINT ÁLTALÁNOS

Részletesebben

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem.

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. XIV Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. Az ősz, a szív: véres két árny. Sokat jártam az emberek között, ifjú vagyok, csendes

Részletesebben

Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten)

Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten) Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten) A 2013/2014. tanévben immár harmadik alkalommal megrendezett Jakucs László Nemzetközi Földrajzversenyen elért első helyezésünkkel csapattársam, Boros János Mátyás,

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

Tábori napló- Dömötör tábor Patca, 2009. július 12-18. (a csalán, a pajta és az űrállomás jegyében )

Tábori napló- Dömötör tábor Patca, 2009. július 12-18. (a csalán, a pajta és az űrállomás jegyében ) Tábori napló- Dömötör tábor Patca, 2009. július 12-18. (a csalán, a pajta és az űrállomás jegyében ) 1. nap - 2009. július 12. Vasárnap UTAZÁS Reggel 8 körül szedett össze a busz minket Paks különböző

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Gyönyörű, bájos, okos és perverz.

Gyönyörű, bájos, okos és perverz. NICHOLAS SHEAR Kedves boszorkány Gyönyörű, bájos, okos és perverz. Történetem a sebészemmel. David Block vagyok. Negyvenkettedik évemben járok, és ahogy múlnak az évek, egyre tisztábban emlékszem egy kapcsolatomra.

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

Egészség-ábécé. Kalendárium. Zöld mozaik. Tudod-e? Mese. Információk. - A láb és a lábbelik. - A Rákellenes Világnap. - Az uhu

Egészség-ábécé. Kalendárium. Zöld mozaik. Tudod-e? Mese. Információk. - A láb és a lábbelik. - A Rákellenes Világnap. - Az uhu 2008. november A Magyar Máltai Szeretetszolgálat játszótereinek lapja VIII. évf. 11 szám Kalendárium - A Rákellenes Világnap Zöld mozaik - Az uhu Mese - Hová tűnt a sün? Egészség-ábécé - A láb és a lábbelik

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

A három biciklis leugrik az udvaron. A biciklit begurítják a pitarba. - No, most már szakadhat akár a vízözön is! Bent a csárda csendes.

A három biciklis leugrik az udvaron. A biciklit begurítják a pitarba. - No, most már szakadhat akár a vízözön is! Bent a csárda csendes. A HORTOBÁGYI ORGONA Hirtelen beborult az ég, mintha egy óriás hamuszínű ponyvával vonták volna be. A Hortobágy síkján hűvös fuvallat száguldott végig. A távolban morgott már a zivatar. A kocsiúton három

Részletesebben

Akciós Felnőtt Dekorációs Katalógus 2011/1. Készlet erejéig!

Akciós Felnőtt Dekorációs Katalógus 2011/1. Készlet erejéig! Akciós Felnőtt Dekorációs Katalógus 2011/1 Készlet erejéig! 14 cm 34 cm 23,5 cm 23,5 cm 73,5 cm 70,5 cm 38,5 cm 34 cm XL Fali Dekor 1 ív: 70x100 cm HL Fali Dekor 1 ív:50x70 cm L Fali Dekor 1 ív:35x100

Részletesebben

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek.

Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. 8 II Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek. Mi, többiek maradtunk. Bár a tanárok igyekeztek gyorsan eltüntetni

Részletesebben

BORNEÓ. Esõerdõk õse. Szöveg és fotó: BUZÁS BALÁZS VILÁGJÁRÓ UTAZÁSI MAGAZIN

BORNEÓ. Esõerdõk õse. Szöveg és fotó: BUZÁS BALÁZS VILÁGJÁRÓ UTAZÁSI MAGAZIN VILÁGTÁJ BORNEÓ Szöveg és fotó: BUZÁS BALÁZS Esõerdõk õse BORNEÓ NEVE HALLATÁN LEGTÖB- BÜNKNEK EGY ÁTHATOLHATATLAN DZSUNGELLEL BORÍTOTT TRÓPUSI SZIGET KÉPE RÉMLIK FEL. VALÓ IGAZ, ITT TALÁLHATÓ A VILÁG

Részletesebben

Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján)

Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján) Egy jó nyaralás csodákra képes Mire emlékezünk, és miért? (Katarina Loefflerova története alapján) http://centropastudent.org/?typ=sprache&flang=hu&movid=6&nid=43&q=m Óravázlat Korcsoport: 11-12. évfolyam

Részletesebben

Mikor Stacy visszaért, a kirakós játék előtt állva találta. Gyönyörű! fordult a lányhoz. Nagy munka lehetett összerakni.

Mikor Stacy visszaért, a kirakós játék előtt állva találta. Gyönyörű! fordult a lányhoz. Nagy munka lehetett összerakni. fejjel, mintegy alulról, egyenletesen szürke hajsátra alól pislogott rá. Mellette a padlón kisebbfajta tócsává gyűlt a víz, mely a kabátjáról csöpögött. Még mindig a karjára vetve tartotta. Meg kell mondjam,

Részletesebben

Az indigótól a tintaceruzáig

Az indigótól a tintaceruzáig Tooth Gábor Andor Az indigótól a tintaceruzáig Látogatás Böröcz Andrásnál E cikk apropója néhány New Yorkban eltöl - tött nap, mely során meglátogattam Böröcz András képzômûvészt. Valójában San Franciscóba

Részletesebben

András és Krisztina: A nagy út

András és Krisztina: A nagy út András és Krisztina: A nagy út Külföldi Magyar Cserkészszövetség András és Krisztina: A nagy út Írta: Madzsarné Osvay Erzsébet Rajzolta: Pándiné Uray Erzsébet A Zöld Pajzsos Kiscserkészek részére Külföldi

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

Eme írás készíttetett az Úr 2008. Évének Augusztus havában,

Eme írás készíttetett az Úr 2008. Évének Augusztus havában, Eme írás készíttetett az Úr 2008. Évének Augusztus havában, ama XII. ÁGOTA táborrul, mely tarttatott az jeles Szeged városában, azon vidám ifjak örömére!!! Az ÁGOTA Alapítvány (helyett) bemutatja (a 2

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus csodái Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Byron Unger és Lazarus Átírta : E. Frischbutter és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben

Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes

Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Az áldozatok vére éppen hogy megszáradt, amikor Terry fülét kopogás ütötte meg. Kippkopp, hallatszott

Részletesebben

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1.

Bói Anna. Konfliktus? K. könyvecskék sorozat 1. Bói Anna Konfliktus? K könyvecskék sorozat 1. Tartalom: Üdvözölöm a kedves Olvasót! Nem lehetne konfliktusok nélkül élni? Lehet konfliktusokkal jól élni? Akkor miért rossz mégis annyira? Megoldás K Összegzés

Részletesebben

Teremtés utazói. Hunor Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! 1. fejezet

Teremtés utazói. Hunor Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! 1. fejezet Teremtés utazói Hunor Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! 1. fejezet - Képzeljük el, hogy az időnek nincs eleje és vége, végtelen folyamként halad önmagába visszatérve. Elméleti síkon lehetséges,

Részletesebben

Szilveszter az Adrián, 2015/2016

Szilveszter az Adrián, 2015/2016 Szilveszter az Adrián, 2015/2016 Nem mondhatnám, hogy a legtipikusabb szilveszteri program az Adrián vitorlázni, de a mi családunkban jobbára a megszokottól eltérően történnek a dolgok. A gyerekeink szerint

Részletesebben

A Dumort Hotel tündöklése

A Dumort Hotel tündöklése A Dumort Hotel tündöklése Bane krónikák 5. CASSANDRA CLARE MAUREEN JOHNSON B A N E K R Ó N I K Á K Ötödik könyv A Dumort Hotel tündöklése Könyvmolyképző Kiadó, 2014 3 A Dumort Hotel tündöklése Bane krónikák

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

Így aztán a nagy tölgyfák alatt, egy pokrócon nekiálltunk ultizni. Ferkó, a figyelő pufajka kabátját szép vánkos alakúra tűrte, és az egyik sínre

Így aztán a nagy tölgyfák alatt, egy pokrócon nekiálltunk ultizni. Ferkó, a figyelő pufajka kabátját szép vánkos alakúra tűrte, és az egyik sínre A KISVASÚT Leérettségiztem. Az Erdőmérnöki Egyetemre fél pont híján nem vettek fel. Bölcs nagybátyám tanácsára az Észak-somogyi Állami Erdőgazdaságnál helyezkedtem el fizikai munkára, bizakodva, hogy igyekezetemet

Részletesebben

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Létezés a végtelenben Pásztor Magdolna 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! ÉJELI FOHÁSZ Üres, üres vagyok, a messzeségbe rohanok. Látok egy utat, ami arany, látom a fákat, ami ezüst. Látom a holdat,

Részletesebben

Mosolyok, terek, határok

Mosolyok, terek, határok MÓSER ZOLTÁN 1946-ban született Szek - szárdon. A PPKE BTK-n tanított fotóelméletet és esztétikát. Legutóbbi írását 2011. 11. számunkban közöltük. MAI MEDITÁCIÓK Mosolyok, terek, határok Szabálytalan napló

Részletesebben

Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Gyulán a Corso Hotelben. Gyula nagyon szép,

Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Gyulán a Corso Hotelben. Gyula nagyon szép, Gyulai emlék Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Gyulán a Corso Hotelben. Gyula nagyon szép, tiszta és turistákkal teli kisváros. Gyönyörűek a belváros szökőkútjai, a vár körüli sétány, ahol a nyári melegben

Részletesebben

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám A barátság legszebb aktusa az, Midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük. ( Berzsenyi Dániel )) EZÜSTHARANG A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály

Részletesebben