Miért. marad??????? A családon belüli erõszak: a feleség- és gyermekbántalmazás Hogyan segíthetünk?

Átírás

1 Miért? marad??????? A családon belüli erõszak: a feleség- és gyermekbántalmazás Hogyan segíthetünk?

2 NANE Egyesület, 1999 A kiadványt a Szociális és Családügyi Minisztérium Nõképviseleti Titkársága támogatta Forrás: Why Does She Stay? Women s Center of San Joaquin County Fordítás: Sándor Bea Adaptálta és kiegészítette: Wirth Judit, Lénárt Bori Lektorok: Herman Judit, Lajter Katalin Tördelés: Tóth Györgyi Nyomda: Alfaprint Nyomdaipari Kft. 2 Miért marad?

3 Elõszó Noha ez a kézikönyv elsõsorban szociális munkások és más segítõ foglalkozású szakemberek számára készült, meggyõzõdésünk, hogy a benne leírt jelenségek megismerése másoknak is hasznára válik. E tudás nélkül mindazok, akik bármilyen formában találkoznak a családon belüli erõszakkal akár családi vagy baráti körben, akár pedagógusként, orvosként, pszichológusként vagy jogászként, továbbra is értetlenül állnak majd a ha bántják, akkor miért marad? kérdése elõtt. De vajon ki az, aki marad? Ennek megválaszolásához gondoljuk át a következõ kérdéseket. Ki az, aki fél? Ki van függõségi helyzetben? Kit tartanak ellenõrzés alatt? Ki az, aki bántalmazást szenved el? Mint látni fogjuk, ha e kérdéseket megválaszoljuk, akkor kiderül, hogy aki marad, aránytalanul nagy számban a nõ. A családon belüli erõszak nem magánügy. Elterjedtsége lényegesen nagyobb, mint amennyire elismerjük, a témát övezõ elhallgatás és tagadás pedig semmiképpen sem jelenti azt, hogy ilyesmi nem létezik. Nyilvánvaló, hogy a családon belüli erõszakra adott szokásos reakciók és a miért marad -szerû kérdések ismételgetése semmilyen eredményt sem hoz. A közfigyelemnek ehelyett inkább az áldozatok elemi jogaira és a társadalom elemi érdekére kellene irányulnia, hogy a megfelelõ kérdések feltevése és megválaszolása révén végre ne az áldozatokat vonjuk felelõsségre, hanem a bûncselekmények elkövetõit. E kézikönyv megjelentetését az indokolja, hogy tapasztalataink szerint a családon belüli erõszak jelensége, az erõszakkal együtt élõ, valamint az erõszakot elkövetõ személyek megítélése körül felhalmozódott tévhitek és elõítéletek szövevénye olyan mértékben teszi lehetetlenné a beavatkozást és a megelõzést, ami jóval túllépi az elfogadhatóság határát. A szociális szférában ez például abban a gyakorlatban mutatkozik meg, hogy a problémát a bántalmazó által uralt családban felnövõ gyerekek kiemelésével próbálják megoldani ami egyet jelent a bántalmazó többi áldozatának teljes magára hagyásával és sokszor a kiemelt gyerek még nagyobb reménytelenségbe taszításával. Ide tartozik az is, hogy a bántalmazás miatt menekülni kényszerülõ családtagok az ellátórendszert kidolgozó szakemberek érdektelensége vagy tájékozatlansága miatt igen gyakran automatikusan a hajléktalan-ellátásba tagozódnak be annak a nyilvánvaló ténynek ellenére, hogy esetükben szó sincs a lakóhely hiányáról. A jogalkotás területén általában tapasztalható, hogy jogszabályaink egyáltalán nem tartalmaznak olyan megoldástokat, amelyek lehetõvé tennék a probléma okának kezelését. Joggyakorlatunkban igen gyakori eset, hogy a jogalkalmazók (a rendõrség, az önkormányzati szervek, a gyámhatóságok, a gyermekvédelmi szervek, a jogászok és a bírák) a családon belüli erõszak tényének fel nem ismerése vagy figyelmen kívül hagyása miatt még Miért marad? 3

4 olyan mértékben sem használják fel a meglévõ szabályozást a hatékony kezelés érdekében, amennyire erre lehetõség nyílna. 1 Mindezen felismerések miatt elengedhetetlennek tartjuk, hogy a családon belüli erõszak körüli tévhitrendszert feltárjuk és értelmezzük, hiszen e jelenség a szociális munkások tevékenységében és sok család életében központi, bár gyakran rejtett probléma. A tévhitek lebontásának alapfeltétele, hogy az erõszakos kapcsolatok dinamikáját mind a szakemberek, mind a szélesebb közönség és a szociális ellátórendszer dolgozói egyaránt megismerhessék, valamint, hogy szakmai tevékenységük szerves részeként kezelve azt annak valóságában és súlyának megfelelõen kezeljék munkájuk során. Könyvünk célja nem kevesebb, mint a családon belüli erõszak megszüntetése. Ezt a tévhitek eloszlatásával, a figyelmeztetõ jelek bemutatásával, és az értõ segítség alkalmazására való biztatással (amelyhez támpontokat is nyújtottunk) igyekeztünk elõsegíteni. Kézikönyvünk betekintést nyújt a családon belüli erõszak társadalmi és személyi hátterébe, dinamikájába és a benne élõ személyekre, valamint a társadalom egészére gyakorolt következményeibe. Mint a második fejezetben található adatok mutatják, a bántalmazás súlyosan érinti a társadalom egészét, és hatékony beavatkozás és megelõzés nélkül rendszeresen újratermelõdik ezért nem mehetünk el mellette szótlanul még akkor sem, ha közvetlen környezetünkben nem fordul elõ. A témával foglalkozó számtalan nemzetközi és hazai munkából kiderül, hogy a családon belüli erõszak jelenségét hagyományosan vagy nem kezelték, vagy nem a probléma okát kezelték. Amíg a probléma valódi eredete ismertté nem válik Magyarországon is, a kapcsolaton belüli erõszak továbbra is egyike lesz a leggyakrabban elkövetett, ám büntetlenül hagyott bûncselekményeknek. Könyvünk ezért tartalmazza a családon belüli erõszakkal kapcsolatos alapfogalmakat (elsõ fejezet), a statisztikákat és a leggyakoribb tévhiteket illetve tényeket (második fejezet), amelyek tisztázása segít azonosítani a családon belüli bántalmazást. Vázoljuk továbbá az erõszakos kapcsolatok dinamikáját 1 A szociális ellátás területén felhalmozott szaktudásra ld. pl. Szilvási Léna szociológus cikkeit (pl. Hajszolt Hírlap Konferenciaszám, jan.-feb., IV. évf o.), a jogi kérdésekben pl. úttörõ és megdöbbentõ mû Morvai Krisztina büntetõjogász Terror a családban: a feleségbántalmazás és a jog c ban megjelent könyve (Budapest, Kossuth Kiadó), valamint számos cikke. Érdemes ezzel kapcsolatban továbbá megtekinteni néhány, a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos bírósági döntést: számos esetben ismerhetõ fel a tényállás vázlatos ismertetése során, hogy a bántalmazó általi fenyegetõzés, az áldozat általában volt feleség fenyegetettségérzése nem elégséges indok a bíróságok számára annak megértéséhez, hogy az asszony miért igyekszik a gyermekek kapcsolatát korlátozni a bántalmazó férjjel. A gyermek elhelyezésének megváltoztatása az apa javára az ilyen esetekben abból a kettõs feltételezésbõl indul ki, hogy egyrészt a nõ által megélt félelmek alaptalanok illetve indokolatlanok, másrészt, hogy a gyermekek számára lelkileg, erkölcsileg és szellemileg egészségesebb az apával való kapcsolat elmélyítése, mint a nõ állításainak figyelembe vétele. Mint az elkövetkezõ fejezetekben látható lesz, mindkét kiinduló pont tökéletesen figyelmen kívül hagyja a bántalmazás természetét és valóságát, és fõleg az érintett gyerekekre nézve rendkívül veszélyes következményekkel járhat. 4 Miért marad?

5 (harmadik fejezet) ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük az erõszakos kapcsolatban bántalmazottként élõk helyzetét, és hogy világosan különbséget tudjunk tenni az áldozat és az elkövetõ között. A negyedik fejezetbõl megtudható, mirõl lehet felismerni a bántalmazott nõt, a bántalmazót és az erõszakos otthonban nevelkedõ gyermeket. Az ötödik fejezet a gyakorlati szakember esetleg segítõ szándékú ismerõs igényeinek szeretne megfelelni: mely stratégiák alkalmazhatók a hatékony segítségnyújtás eszközeiként. A hatodik fejezet kitekintést nyújt a nemzetközi és hazai jog területére, illetve bemutatja a rendõrség és az orvosok kötelezettségeit családon belüli erõszak esetén. Végül a függelék szabadon sokszorosítható lapjai a helyzet azonosításához és a tanácsadáshoz használható segédeszközöket tartalmaznak. zzz Kézikönyvünkben a bántalmazót férfinak tételezzük fel, az áldozatot pedig nõnek. A világ legkülönbözõbb pontjain köztük részben Magyarországon is végzett statisztikai felmérésekbõl kiderül, hogy az esetek mintegy 95 százalékában férfi az elkövetõ, és nõ az áldozat 2. A fennmaradó öt százalékban a bántalmazó heteroszexuális vagy meleg kapcsolatban élõ nõ vagy meleg kapcsolatban élõ férfi. Tisztában vagyunk vele, hogy a szerepek ilyen nyilvánvaló megkülönböztetése sokak számára zavaró, egyesek számára talán sérelmes is. A tények azonban azt támasztják alá, hogy a hagyományos nemi szerepek megtanulásával együtt a férfiak (és a nõk) azt is megtanulják, hogy mennyit engedhetnek meg maguknak büntetlenül s ebbe a körbe sajnos a feleségbántalmazás is beletartozik. Ezért fontos egyrészt, hogy felfigyeljünk e jelenségnek a tipikusan nemhez kötött szereposztására, másrészt, hogy azok a férfiak, akik úgy érzik, ez a felosztás számukra megbélyegzõ, ne a nõk bántalmazásának tagadásával, hanem a megszüntetésére irányuló erõfeszítések révén próbáljanak meg ellene tenni. A nõk elleni erõszak csakis akkor szûnhet meg, ha elég sok férfi és nõ gondolja úgy, hogy az helytelen és tarthatatlan. Ezt elõbb-utóbb annál inkább kénytelenek leszünk belátni, mivel Magyarország számos olyan nemzetközi egyezmény aláírója, amely egyaránt megköveteli az egyenlõ jogvédelmet és a nõk elleni erõszakkal szembeni fellépés speciális szabályozását is. Ezen egyezmények szellemisége az aláíró tagállamok jogalkotásában már részletesen megjelenik, s az Európai Unióhoz való csatlakozással hazánknak is közvetlen kötelezettsége lesz a gyakorlati szabályozás és végrehajtás kidolgozása. Ahhoz azonban, hogy puszta jogszabályhalmaz létrehozása helyett valódi segítséget adhassunk a bántalmazás áldozatainak, felkészült és tájékozott szakemberekre, valamint az erõszakot elítélõ szélesebb körû társadalmi részvételre van szükség. 2 Mind az ENSz, mind az Európai Unió tagországaiban végzett kimutatások, szociológiai, statisztikai felmérések, bírósági esetekbõl kimutatható adatok ezt a nagyságrendet találják valósnak. Hazánkban a nem emberöléssel végzõdõ esetekrõl 1998-ban készült elõször statisztika: Tóth Olga szociológus országos reprezentatív felmérésének eredményeit ld. a 2. fejezetben; az emberöléssel végzõdõ esetek részletes elemzését ld. Morvai Krisztina idézett könyvében. Miért marad? 5

6 1. FEJEZET A családon belüli erõszak alapfogalmai 1.1. A családon belüli erõszak meghatározása A családon belüli erõszak testi vagy lelki bántalmazás az elkövetõvel közeli vagy bensõséges kapcsolatban álló vagy állott személy ellen. A meghatározásból két részletre külön felhívjuk a figyelmet: 1. A családon belüli erõszak fogalomkörébe szükségesnek tartjuk belevonni a lelki erõszakot is. Bár ez elsõ pillantásra talán túlzásnak tûnhet, a lelki erõszak külön kiemelését az indokolja, hogy az erõszak ezen fajtáját az áldozatok egyöntetûen rendkívül súlyosan élik meg. A lelki bántalmazás hatásaiban, következményeiben vetekszik a fizikai bántalmazással. Gyakran pszichés zavarokat, depressziót, pszichoszomatikus megbetegedéseket, esetleg öngyilkosságot eredményez. Ezekre a tünetekre a késõbbiekben még kitérünk, azt azonban szeretnénk elõre bocsátani, hogy mindezen tünetek esetében a mai gyógyászati gyakorlat jegyében az áldozatot kezelik, a probléma forrása, az ok, a bántalmazottság pedig fennmarad. Ennek következtében korántsem ritka a neurotikusnak, hisztériásnak diagnosztizált beteg erõs gyógyszerezése (akár a gyógyszerfüggõség kialakításáig is és azon túl). Hasonlóan gyakori eset, hogy az áldozat az alkoholhoz, kábítószerekhez menekül ilyen esetekben a családon belüli erõszak mechanizmusait felismerni képtelen társadalom lelkiismeret furdalás nélkül megbélyegezheti a nõt, és elzárkózhat a támogatása elõl. 2. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a házasságban vagy élettársi kapcsolatban már nem élõ személyek közötti erõszak, valamint a családban élõ gyermekek, nagyszülõk vagy más rokonok sérelmére történõ bántalmazás is családon belüli bántalmazásnak tekintendõ. Mindennek egy kategóriába vonása azért indokolt, mert amint a harmadik fejezetben látni fogjuk a bántalmazás dinamikája, természetrajza mindezen esetekben azonos. Amennyiben a családi konfliktust a kontextusból kiragadott elemeiben próbáljuk megérteni, éppen a lényegét hagyjuk figyelmen kívül: nevezetesen azt, hogy az erõszak minden esetben, bárki ellen irányul is, a hatalmi, uralmi pozícióban agresszor ember megnyilvánulása azok ellen, akik neki valamilyen oknál fogva ki vannak szolgáltatva. 6 Miért marad?

7 A családon belüli erõszak tehát elõfordulhat: együtt-, illetve különélõ pár, házastársi, vagy élettársi kapcsolatban élõ, illetve elvált felek, gyermekes vagy gyermektelen pár, heteroszexuális és meleg vagy leszbikus pár esetében A családon belüli erõszak fajtái A kapcsolaton belüli erõszak a szóbeli erõszaktól a szexuális erõszak cselekményekig széles skálán jelenik meg. Az alábbiakban a megnyilvánulási formák széles választékából csupán a legjellegzetesebb példákat soroljuk fel. Szóbeli erõszak: Ha valaki (rendszerint a férfi) bántalmazással, veréssel félemlíti párját, ha azzal fenyegetõzik, hogy elviszi a gyerekeket, vagy hogy öngyilkosságot követ el, ha lekicsinyli, sértegeti a nõt, vagy gúnyolódik vele, ha nevetség tárgyává teszi (például külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt). Megfélemlítés: Ha tör-zúz, megrongálja a nõ értéktárgyait, csapkod, fegyverrel rettegésben tartja, félelmet keltõen viselkedik (dühödten néz, üvölt), támadóan faggatózik, életveszélyesen vezet. Lelki erõszak: Letagad lényeges dolgokat, elzárkózik a nõtõl, kizárja õt gondolataiból, érzéseibõl, ugyanakkor a nõt ellenõrzés alatt tartja, végletesen féltékenykedik, a nõ önbizalmát módszeresen lerombolja, önálló döntéseit rendszeresen megkérdõjelezi, vagy akár meg is semmisíti. Mindenért õt okolja, még a nõ elleni agresszióért is a nõt hibáztatja, annak érzéseit, tapasztalatait kétségbe vonja (fõként a bántalmazás súlyosságát illetõen), nem hajlandó megbeszélni a problémákat, kétségbe vonja, ha a nõ azt állítja, hogy problémák vannak. Elszigetelés: Ha a férfi megszabja, hogy a nõ mit csinálhat, és mit nem csinálhat, kivel találkozhat, kivel beszélhet, hová mehet, mit vehet föl, nem engedi, hogy másokkal barátkozzon, a családjával beszéljen, munkát vállaljon, pénzt tartson magánál. Elzárja elõle a telefont, mindenhová elkíséri, folyamatosan az ellenõrzése alatt tartja otthon, munkahelyen, iskolában stb., átkutatja zsebeit, táskáját. Testi erõszak: Ha a férfi a nõt lökdösi, megüti, megpofozza, fojtogatja, a nõ haját húzza, ököllel veri, belerúg, megharapja, rázza, megégeti, fegyverrel (például késsel, lõfegyverrel, nehéz tárgyakkal) fenyegeti vagy bántja a nõt. Szexuális erõszak: Ha olyan szexuális tevékenységre kényszeríti a nõt, amit az nem akar, ha a szexszel fájdalmat okoz neki, vagy megalázza; ha Miért marad? 7

8 megerõszakolja, bántalmazza intim testrészeit, vagy ha kényszeríti, hogy másokkal közösüljön. A nõ legalapvetõbb jogainak megtagadása, mozgásszabadságának, elemi igényeinek korlátozása: Ha nem engedi meg, hogy a nõnek tõle független magánélete is legyen, bezárja, kizárja, megkötözi, éhezteti vagy szomjaztatja, nem engedi tisztálkodni, elrejti a szükséges gyógyszereit, vagy nem ad rájuk pénzt, meggátolja, hogy a nõ fogamzásgátló eszközt, szert vagy módszert használjon. Gazdasági, anyagi erõszak: Nem engedi, hogy a nõ dolgozni járjon, vagy legyen saját pénze, illetve ha van, azt elviszi, és saját belátása szerint ad csak belõle, a közös néven levõ céggel (Bt., Kft.) zsarolja. Minden kiadást, amire a nõ kér pénzt, megkérdõjelez, miközben õ szabadon rendelkezik a pénzzel. A korántsem teljes lista végén szeretnénk felhívni a figyelmet egy igen gyakori tévhitre: Igaz, hogy a férfiak inkább odacsapnak egyet, a nõk viszont lelki terrorban tartják partnerüket. Ez az érv szinte minden esetben elhangzik, amikor a családon belüli erõszak témája felmerül. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a fizikai erõszakot mindig kíséri lelki erõszak is. Nem létezik olyan fizikailag agresszív bántalmazó, aki a lelki terrornak valamely a leggyakrabban számos formáját ne használná. Nem létezik tehát az idézett egyensúly sem a bántalmazott nõ nincs abban a helyzetben, hogy visszabántalmazza partnerét. Fontos továbbá különbséget tenni aszerint, hogy a terror milyen erõvel hat a bántalmazott félre: a felsorolt tipikus bántalmazási technikák fenyegetõ, pszichésen romboló hatása minden esetre érvényes akár férfi, akár nõ használja õket. Gyakoribb azonban, hogy a nõk által alkalmazott terror alatt nem ezeket a megnyilvánulásokat értik Az erõszak más formái Erõszakosság az ismeretség korai szakaszában: Az ismeretség korai szakaszában is lehet az egyik fél erõszakos, bár az ilyen viselkedés általában akkor kezdõdik, amikor a kapcsolat már viszonylag stabil és/vagy bensõséges. Az ilyenkor elõforduló erõszakosságnak ugyanazok a jellemzõi, mint a családon belüli erõszaknak. A problémát leginkább az okozza, hogy a lányoknak és fiatal nõknek sokszor még nincs elég tapasztalatuk, információjuk és önbizalmuk ahhoz, hogy saját érdeküket szem elõtt tartva tudják értékelni az erõszak valódi jelentését. Sok fiatal lány számára a társadalmi megítélés is igen fontos gyakran úgy érzik, bármi áron kell, hogy legyen egy fiújuk. A házasságon belüli nemi erõszak: Olyan szexuális erõszak, amely házastársak között történik. A családon belüli erõszak egyik formája, ritkán fordul 8 Miért marad?

9 elõ elszigetelten, gyakran kíséri testi erõszak, vagy azzal való fenyegetõzés. Az idõsek bántalmazása: A bántalmazó legtöbbször rokon, a bántalmazott gyermeke vagy annak férje/élettársa. Az áldozat és az elkövetõ általában együtt laknak. Az is elõfordul, hogy a tettes maga is idõs. A bántalmazott általában gondozásra szoruló idõskorú. Az idõsek bántalmazásnak is több formája lehet: szóbeli, lelki, fizikai. Az is elõfordul, hogy a beteget elhanyagolják, vagy nem megfelelõen látják el. A gyermekek bántalmazása: A vérszerinti szülõ vagy a gondviselõ által elkövetett gyermekbántalmazás szintúgy lehet testi, szexuális vagy lelki erõszak. Gyermekbántalmazásnak minõsül továbbá a gyermek elhanyagolása is. Azokban a családokban, ahol gyakori az erõszakosság, a legtöbbször a gyermekeket is bántalmazzák. Statisztikailag bizonyított tény, hogy a bántalmazott gyermekbõl gyakran erõszakos felnõtt válik, ezért különösen nagy a környezet és a társadalom felelõssége a gyermekek bántalmazásának megakadályozásában. A szociális munkásoknak hivatalból jelenteniük kell, ha gyermekek bántalmazására gyanakszanak. Ugyanakkor sajnos fennáll a veszélye annak, hogy a jelenlegi szemléletmód értelmében az eset a családon belüli erõszak dinamikáját nem értõ hatóságok kezén zátonyra fut, vagy nem nyer hatékony megoldást. Ezért a szociális munkás feladata annak felmérése is, hogy mivel árt kevesebbet. Egy dolog azonban bizonyos: a bántalmazóhoz való visszatérés semmilyen esetben nem javasolható. A menekülés felvállalása olyan bátorságot és erõt igényelhetett, amelynek összegyûjtésére a bántalmazott anyának talán soha többé nem lesz esélye, lehetõsége. Erõszak a meleg kapcsolatokban A meleg kapcsolatokon belüli erõszak dinamikája ugyanolyan, mint a heteroszexuális bántalmazó kapcsolatban. A különbség leginkább az, hogy ha az áldozat meleg férfi vagy nõ, sokszor retteg segítséget kérni, mivel attól tart általában joggal, hogy elõítéletekbe és merev elutasításba ütközik. Így az erõszakos párkapcsolatba került ember még az átlagosnál is jobban elszigetelõdik. Magyarországon igen kevés olyan szervezet vagy intézmény létezik, amely kifejezetten a melegek részére nyújt szolgáltatásokat. A létezõ segítõ szervezetekben igen sok tanácsadó teljesen érzéketlennek bizonyul a speciális problémák iránt, amelyekkel a melegeknek szembe kell nézniük. Miért marad? 9

10 2. FEJEZET Tények és adatok 2.1. A családon belüli erõszak nagyságrendje a statisztikai adatok tükrében A fejezet további részében részletesebben beszélünk a leggyakoribb tévhitekrõl, és összevetjük ezeket a valóságos tapasztalati és statisztikai adatokkal. Meggyõzõdésünk, hogy a áldozatközpontú, humánus szemlélet az egyetlen olyan szakmai megközelítési mód, amellyel valóban segíthetünk megállítani az erõszakot. Az alábbiakban néhány adatot közlünk a családon belüli erõszak súlyosságáról és elterjedtségérõl. Az adatok nem tartalmazzák a látencia mértékét, amely a családon belüli erõszak és a nemi erõszak esetében a kutatások szerint akár tízszeres is lehet (vagyis csak minden tizedik eset jut valamely hatóság tudomására). A családon belüli erõszak gyakorisága, elterjedtsége, veszélyessége A testi bántalmazás okozza a nõk sérüléseinek legnagyobb százalékát, nagyobbat, mint a nemi erõszak, a rablótámadások és az autóbalesetek együttesen. (William French Smith, az Egyesült Államok fõügyésze, 1983) Magyarországon körülbelül minden ötödik párkapcsolatban veri rendszeresen a férfi a nõt. (Tóth Olga: Erõszak a családban, Tárki 1999) Magyarországon a meggyilkolt nõknek 65 százaléka saját otthonában válik áldozattá. (Büky & Virág, kézirat, 1994) Magyarországon (Tóth Olga, Tárki) a felnõtt partnerkapcsolatban élõ nõk 31%-a élt meg fenyegetettséget, partnere által Az elvált nõk között a megvertek aránya 60% (Tóth Olga, Tárki) Magyarországon minden hat és fél órában követnek el családon belüli erõszakot. (Büky & Virág, kézirat, 1994) Magyarországon minden héten egy nõ hal bele a partnere/volt partnere által okozott sérülésekbe. (Morvai, 1998) A nõknek hatszor nagyobb esélyük van arra, hogy saját otthonukban partnerük/volt partnerük részérõl bántalmazás áldozataivá válnak, mint a férfiaknak. (Morvai, 1998) A családon belüli erõszak következtében megölt nõknek nagy százaléka a halálos kimenetelû bántalmazást megelõzõen már kért de nem kapott, vagy, mint a gyilkosság mutatja, nem kapott hatékony hatósági vagy egyéb segítséget a korábbi bántalmazások során. (Morvai, 1998) 10 Miért marad?

11 A Tárki felmérése szerint hazánkban a megvert nõk 33%-a fél feljelentést tenni. Általában attól tartanak, hogy az elkövetõ bosszút állna rajta, gyermekén, szülein. A családon belüli erõszak hatása a gyermekekre A családon belüli erõszak összes áldozatának 1/4-ét terhessége alatt is bántalmazták. (Straus-Gelles-Steinmetz: Behind Closed Doors, 1980) Azoknak a családoknak a felében, ahol a házastárs agresszív, a gyerekeket is éri bántalmazás. (Oktatásügyi Liga, 1979) Az újszülöttgyilkos anyák mindegyike bántalmazott nõ. (Dr. Cseres Judit) A Tárki felmérése szerint a mai felnõtt lakosság 36%-a nõtt fel olyan családban, ahol az apa verte az anyát. Az asszonyverõ férjek 32%-a a gyereket is rendszeresen verte. A gyereke 56%-ban súlyos lelki sérülést, 10%-ban maradandó fizikai károsodást szenvedtek. Az erõszakos otthonban felnövõ gyerekek négyszeres eséllyel fognak fiatalon valamilyen bûncselekményt elkövetni. Az otthonról elszökött gyerekek 80 százaléka bántalmazó légkörû családból szökött. Az erõszakos otthonban felnövõ lányoknak 6,5-ször nagyobb az esélyük arra, hogy nemi erõszak áldozataivá váljanak, vagy hogy tinédzserkorban teherbe esnek. A rendszeresen vert lányok prostitúció szempontjából a legveszélyeztetettebbek. Az Egyesült Államokban a év közötti, emberölésért elítélt fiatalok 70 százaléka azért tölti börtönbüntetését, mert megölte anyja bántalmazóját. A családon belüli erõszak miatt bírósági eljárás alatt álló férfiak 70 százaléka gyermekként családjában tanúja volt rendszeres bántalmazásnak. Az erõszakos otthonból származó fiúknak 4-szeres esélyük van arra, hogy fiatalkori párkapcsolataikban erõszakot fognak alkalmazni, 25-szörös esélyük van rá, hogy felnõttként nemi erõszakot követnek el, 6-szoros esélyük van rá, hogy öngyilkosságot követnek el, 74-szeres esélyük van rá, hogy erõszakos bûncselekmény elkövetõivé válnak, és 1000-szeres esélyük van rá, hogy felnõtt partnerük, illetve gyermekük ellen erõszakos cselekményt követnek majd el. (Az utóbbi hat adatcsoport az Amerikai Pszichológiai Társaság: Az erõszak és a család Program kutatási adataiból származik.) A családon belüli erõszak nem verekedés vagy kölcsönös vita Egy 1973 és 1977 között elkövetett bûncselekményekrõl szóló felmérés szerint a férfiak erõszakos cselekményeinek áldozata az esetek 95 százalékában a házastársuk. Ráadásul a sérüléseknek a mértéke és súlyossága, amelyeket a férfiak szenvednek el, annyival kisebb a nõkénél, hogy össze sem lehet hason- Miért marad? 11

12 lítani a kettõt. (Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának jelentése a Bûncselekményekrõl és az Igazságszolgáltatásról) Valószínûbb, hogy egy nõ erõszakkal válaszol az ellene elkövetett erõszakos cselekedetre, vagy megpróbálja megvédeni magát a férjével szemben, ha tartania kell attól, hogy az erõszak megismétlõdik. (Straus-Gelles- Steinmetz: Behind Closed Doors, 1980) 2.2. Tények és tévhitek a családon belüli erõszakkal kapcsolatban Mielõtt szociális munkásként vagy jó szándékú segítõként belekeveredünk egy családon belüli erõszak esetbe, érdemes átgondolni, vajon mi magunk hogyan vélekedünk a családon belüli erõszakról. Az errõl szóló tévhitek ugyanis olyan mélyen gyökerezhetnek gondolkozásunkban, hogy észre sem vesszük, amint önkéntelenül és megkérdõjelezés nélkül alkalmazzuk õket. Ha azonban saját elõítéleteink jegyében cselekszünk, azzal egészen bizonyosan nem nyújtunk segítséget az áldozatoknak, sõt, esetleg még veszélyesebb helyzetbe sodorhatjuk õket. Mindannyian ismerünk bántalmazott nõkrõl szóló történeteket, amelyekben arról is szó esik, mi volt a bántalmazás oka. A társadalmi köztudatban a családon belüli erõszakról élõ kép sok részlete hamis, és csak arra szolgál, hogy olyan kifogásokat és érveket nyújtson, amelyek az áldozatot hibáztatják, és felmentik a bántalmazót tettének felelõssége alól. Még zavaróbb, hogy a családon belüli erõszakról szóló tévhitek némelyike a valótlan állítások mellett féligazságokat is tartalmaz: éppen csak az egyes felek viselkedését nem a súlyának megfelelõen mérlegeli. Minél jobban átlátjuk a kapcsolaton belüli erõszakot, annál hatékonyabban tudjuk majd segíteni annak elszenvedõit. A szociális háló dolgozóinak tudniuk kell arról, milyen elõítéletek akadályozhatják önnön tisztánlátásukat, csökkentve a bántalmazott nõkért végzett munkájuk hatékonyságát. Olvassuk el az itt következõ listát, és gondoljuk át: vajon milyen képünk van a bántalmazott nõkrõl és úgy általában a családon belüli erõszakról? 1. Vannak nõk, akik az állandó zsörtölõdésükkel egyszerûen kiprovokálják a verést. 2. A nõnek irányításra van szüksége. Különben honnan tudná, mit kell tennie? 3. Ha jó feleség volna, akkor nem verné a férje. 4. Vannak nõk, akik maguknak okozzák a verést, mert nem hajlandók nemi életet élni partnerükkel, vagy mert egyszerûen csak frigidek. Sajnos sok ember hisz ezekben a családon belüli erõszakról szóló mítoszokban. Azonban egyik állítás sem igaz ezek pusztán kifogások, amelyek az áldozatot teszik felelõssé a bántalmazó felelõtlen és erõszakos viselkedéséért. Senki sem érdemli meg, hogy megverjék, még ha olyan dolgokat tesz is, amelyek idegesítõek 12 Miért marad?

13 vagy zavaróak. Senkinek nincs joga a partnerét megverni, s fõleg nincs joga arra hivatkozni, hogy egy másik felnõtt embert meg kell nevelnie, vagy irányítania kell. Azt terheli a felelõsség a tettéért, aki üt, és a bántalmazó nem véletlenül próbálja áthárítani a sértettre ezt a felelõsséget. Egyrészt õ maga is tudja, hogy semmi nem indokolhatja brutalitást, másrészt a felelõsség áthárítása szerves része a bántalmazás dinamikájának, harmadrészt pedig mint azt majd a bántalmazó személyiségjegyeinek tárgyalásánál látni fogjuk, igen nagy valószínûséggel szokása, hogy problémáiért másokat hibáztasson, mivel gyáva azoknak felvállalásához. A jobb feleség létrehozásának joga szintén abból a hitbõl táplálkozik, hogy egy férj akár bántalmazás útján is kierõszakolhatja akaratát, és hogy a saját igényei szerint formálhat egy másik felnõtt embert. Ne felejtsük el, hogy a bántalmazás megfélemlítõ hatása miatt a legtöbb bántalmazott nõ tipikusan jó feleség, mivel azt hiszi, hogy ezzel megelõzheti a további verést. Mindent elkövet, hogy partnere meg legyen elégedve vele. Az ilyen közegben élõ nõkre jellemzõ a lábujjhegyen élés érzése, az állandó készenléti állapot, a kulcs csörrenésére összeránduló gyomor. A bántalmazás éppen azért számít erõszaknak nem pedig hirtelen haragnak vagy szerelemféltésnek, mert a bántalmazó, ha akarja, ennek ellenére megtalálja a módját, hogy újra és újra beleköthessen a nõ viselkedésébe, és ezzel okot találjon a bántalmazásra. Erre a célra bármi megfelel: a leves hideg, meleg vagy öt perccel korábban/késõbb került az asztalra, a konyharuha nem a megfelelõ helyen van, egy másik férfi a nõre nézett amirõl az persze mit sem tehet, vagy a nõ egy barátnõjével beszélt telefonon, stb. A lelki erõszaknak szintén része lehet a nõ frigiditással (vagy éppen impotencia okozásával) való vádolása, amely az esetek legnagyobb részében minden alapot nélkülöz. Akik a másik megalázásának ezt a módszerét választják, gyakran mégis szélsõségesen féltékenyek más férfiakra, ez az ellentmondás azonban láthatóan nem zavarja õket. 5. A nõk nem bánják, ha néha elverik õket. A nõk sorsa az alávetettség. 6. A nõk könnyen elfelejtik a verést, ha utána rögtön kibékülnek a partnerükkel, és szeretkeznek. E tévhitekkel ellentétben a nõk nem választják önként a fájdalmat és a szenvedést éppúgy, ahogyan a férfiak sem. A szexuális bántalmazással gyakran jár együtt verés is, vagy a partner éppen azért veri a nõt, hogy valamilyen szexuális cselekedetre kényszerítse. A veréssel társult szexuális tevékenység hatására a nõ megtanulja, mit jelent puszta tárgyként a férfi igényeit szolgálni; ez még inkább növeli a bántalmazás fájdalmát. A szex és az erõszak összefonódását dicsõítõ tévhitek létezésében nagy szerepe van a népszerû szórakoztató irodalomnak, a filmeknek, sõt gyakran a komolyabb mûfajoknak is a pornófilmekrõl nem is beszélve. Sajnos az ilyen típusú férfi-nõi szerep- Miért marad? 13

14 osztás igazolására számos tudományos magyarázat is született (például a nõk önfeláldozók, mazochisztikusak, passzívak, míg a férfiak agresszívak, erõszakosak és aktívak). Ezt azonban egyetlen olyan nõ sem támasztja alá, aki valaha is átélt bántalmazást kivéve, ha oly mértékben azonosult a tõle elvárt viselkedési és érzelmi mintákkal, hogy saját testétõl és testi-lelki sérthetetlensége tudatától immár teljes mértékben elidegenedett, kontroll vesztetté vált. 7. A bántalmazott nõ bármikor elmehetne, ha akarna. 8. Ha a nõ nem hagyja ott a férjét az elsõ verés után, akkor meg is érdemli, hogy verjék. A nõk gyakran hisznek, vagy legalábbis próbálnak hinni a bántalmazó ígéretében, hogy soha többé nem üti meg õket. Az erõszakos kapcsolat dinamikáját vázoló részben látni fogjuk, hogy a bántalmazó nagyon kedves is tud lenni, amikor éppen nem bántalmaz. Ilyenkor általában ezerszer elmondja a nõnek, mennyire szereti, sõt, akár a szerelemmel is indokolhatja a bántalmazást ( Annyira szeretlek, hogy nem hagyhatom, hogy elmenj. Nem bírnám elviselni. Halálosan szeretlek. Persze, hogy ilyen õrülten féltékeny vagyok. stb.) Ez a nõben általában ambivalens érzéseket vált ki: el kell döntenie, hogy saját tapasztalatainak, élményeinek higgyen vagy inkább a bántalmazó homlokegyenest ellentétes állításainak. Nem csoda azonban, hogyha a nõ szeretné elhinni az ígéreteket és a fentiekhez hasonló állításokat hiszen a társadalmi konvenciók is erre biztatják a nõket: a bántalmazó partner fogadkozásait el kell fogadni, hiszen a nõ dolga a család összetartása. Igen gyakori, hogy az otthonában erõszakos férfi rendkívül szívélyes a kívülállókkal. Mindenki úgy ismeri, mint a legjobb férjet/apát/társasági embert. További okai is vannak annak, hogy a nõk nem lépnek ki a bántalmazó kapcsolatból: anyagilag függenek házastársuktól, nincs hová menniük, vagy félnek partnerük bosszújától. Ez utóbbi félelem valóban megalapozott: statisztikailag bizonyítható, hogy a bántalmazó akkor a legveszélyesebb, amikor kénytelen szembenézni azzal, hogy partnere el akarja hagyni, vagy elhagyta õt. A bántalmazó férfi számára ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy elveszítette uralmát a nõ felett, amit minden erejével igyekszik megakadályozni. A gyilkossággal végzõdõ bántalmazásoknak nagy része pontosan abban az idõszakban történik, amikor a nõ bejelenti válási/távozási szándékát, vagy lépéseket is tesz ennek érdekében. Ezért sosem szabad szem elõl tévesztenünk, hogy ebben az idõszakban fokozott óvatosság indokolt. Minderrõl a továbbiakban részletesebben is szó lesz. 9. Ki kell hívni a rendõrséget. Bár az utóbbi évtizedek során Ausztriában, Amerikában és egyéb nyugati országokban megszigorították a családon belüli erõszak áldozatait védõ törvényeket, a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy az elrettentés (vagyis a rendõrség kihívása) 14 Miért marad?

15 önmagában nem elég. A bántalmazásnak csak akkor lesz vége, ha a bántalmazó is segítséget keres (és kap) a saját erõszakos magatartása megváltoztatására. Ehhez a különbözõ szakterületek (rendõrség, bíróság, ügyészség, önkormányzatok, áldozatsegítõ és gyermekvédelmi állami és civil szervezetek, orvosok, szociális munkások, bántalmazók átnevelõ foglalkozásait tartó oktatók) koordinált tevékenységére van szükség. A rendõrség azonnali fellépése ennek az összetett rendszernek csupán egyetlen bár igen fontos része. Magyarországon azonban sajnálatos módon az az általános gyakorlat, hogy a rendõrség leggyakrabban ki sem megy a családon belüli erõszakkal kapcsolatos hívások ügyében, arra hivatkozva, hogy amíg nem folyik vér, nem avatkozhatnak be 3. Ez a szabály azonban sehol sem szerepel a magyar Büntetõtörvénykönyvben. A rendõrség állami intézmény, amelynek az a feladata, hogy fellépjen a bûncselekmények ellen. Az semmi esetre sem tartozik a rendõrség feladatkörébe, hogy elõre, látatlanban eldöntse, az adott eset bûncselekmény-e vagy sem minden egyes bejelentést hivatalból ki kell vizsgálnia. Ezért a hívást fogadó ügyeletes kötelességmulasztást követ el, amikor nem hajlandó érdemileg foglalkozni egy családon belüli erõszak bejelentéssel. A másik gyakori mulasztás az, hogy amikor mégis történik rendõri beavatkozás, és a kiszálló rendõrök beviszik a bántalmazót néhány órára, a szabadon bocsátás után senki sem gyõzõdik meg arról, hogy az áldozat biztonságban van-e. Nem nehéz elképzelni, hogy a bántalmazó elsõ dolga az lesz, hogy megmutassa a nõnek, mit kap, ha még egyszer kihívja a rendõrséget. Sok nõ nagyon is tisztában van vele, milyen veszélyben lesz, ha partnerét hazaengedik, ezért már a rendõrök belépésekor visszakozik. A harmadik komoly hiba, amelyet a rendõrség rendszeresen elkövethet, az úgynevezett békéltetés. Azt az eljárást nevezik békéltetésnek, amikor a sértettel és az elkövetõvel közös helyiségben együtt elbeszélgetnek, majd a rendezés biztos tudatában megnyugodva távoznak. Ez az eljárás cinikusan figyelmen kívül hagyja azt a hatalmi viszonyt, amely az elkövetõ és a sértett között fennáll, és amelynek felrúgásával az áldozat már önmagában igen nagy veszélyt vállalt, amikor kihívta a rendõrséget. A bántalmazó jelenlétében a nõ lehetõ legokosabb lépése az, hogy önmaga siet elhitetni a belépõ rendõrrel, semmi az egész, csak egyszerû veszekedésrõl van szó. Esetenként elõfordul ugyan, hogy a kiszálló rendõrök nem felejtik el megfenyegetni a bántalmazót, s ezzel idõlegesen sikerül megelõzni az újabb erõszakot, ám ha ez nem történik meg, a tipikus következmény a még nagyobb verés. A bántalmazó felelõsségrevonását nélkülözõ beavatkozás azzal jár, hogy a bántalmazott többet nem mer segítségért fordulni, a bántalmazó pedig tudja, hogy tettéért semmilyen felelõsségre vonástól nem kell tartania. A hatékony beavatkozás egyenlõre még kivételnek számít. 4 3 A megvert nõk 19%-a kér segítséget a rendõrségtõl hazánkban. Az esetek 44,6%-ban a rendõrség elutasító volt. (Tóth Olga, 42. o.) 4 A rensõrség a tudomására jutott esetek 31%-ban tudott valamilyen konkrét segítséget ajánlani a megvert nõnek (Ibid.) Miért marad? 15

16 10. Van, hogy egy férfit a nõ hamis vádjai miatt tartóztatnak le. A nõk, így akarnak bosszút állni férjükön. A családon belüli erõszak miatti téves letartóztatások aránya körülbelül 1 százalék semmivel sem több, mint más bûncselekmények esetében. (Kivéve talán a biztosítási csalásokkal kapcsolatos bejelentéseket. Noha tény, hogy ezen a területen igen magas a hamis bejelentések száma, az embernek mégsem jutna eszébe, hogy akkor ne legyen biztosítás, mert könnyen vissza lehet élni vele.) 11. A férfinak az a dolga, hogy rendet tartson a családjában. Ha kell, akár erõszakkal is. 12. Ha egy férfi nem dolgozik, néha szüksége van arra, hogy odacsapjon egyet. Csak így tud megszabadulni a frusztrációtól. 13. Nem árt a gyerekeknek, ha látják, ahogy az apjuk uralkodik a házban. Legalább megtanulják, milyen a férfias viselkedés. A bántalmazás bûncselekmény. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy egy másik emberrel szemben erõszakkal érvényesítenie az akaratát. Semmilyen családi szereposztás, személyes vérmérséklet, társadalmi szerep, külsõ vagy személyes probléma nem indokolja az erõszakosságot. Mint a statisztikai adatokból látható, az erõszak újratermeli önmagát: a gyerek, aki erõszakos otthoni viselkedésmintákat sajátított el, e mintákat nagy eséllyel továbbviszi, és saját kapcsolataiban is alkalmazni fogja majd. Az erõszakos családban felnövõ gyerek egyúttal azt a hierarchián alapuló értékrendszert is magával viszi, amely szerint a férfinak elõjoga az erõszak. A fiúgyermek elõbb-utóbb arra is rátanulhat, hogy megengedett dolog így bánni az anyjával ennek megfelelõen is fog viselkedni vele. Az anyasággal kapcsolatos társadalmi elvárások miatt az anyának még nehezebb az ilyen gyerekkel szemben határozottan fellépni, mint férjével szemben. Az erõszakos viselkedésminták a fiú számára tehát mindkét szülõ részérõl megerõsítést nyernek. A lánygyermek ugyanakkor megtanulhatja, hogy a nõ-férfi konfliktusokban a nõnek nincs esélye, ezért ki sem alakul benne az önérvényesítés, önmegvalósítás igénye. Vagy éppen ellenkezõleg: abbéli igyekezetében, hogy ez vele soha ne fordulhasson elõ, maga is az anyja ellen fordul. A szülõ-gyermek kapcsolatok gyakran hierarchikus voltából fakadóan figyelembe kell vennünk azt a lehetõséget is, hogy az anya, aki férjével szemben esélytelen, gyermekein próbál uralkodni. Ez megnyilvánulhat testi, lelki- vagy szexuális erõszakban, még gyakoribb azonban, hogy anya-gyerek között korlátlan kötõdés alakul ki: az anya elfojtja a gyerek önállóságát, nem engedi leválni a gyereket. 16 Miért marad?

17 14. A részeg férfi nem tudja megállni, hogy ne legyen durva. Az alkohol önmagában senkit nem tesz erõszakossá. Valószínûbb, hogy feloldja azokat a gátlásokat, amelyek egyébként kordában tartják az erõszakra való hajlamot, de az ivás és a verekedés két különbözõ probléma. Ha az egyiket megszüntetik, az még nem jelenti, hogy a másik megszûnik. Annak, aki iszik és erõszakos, mindkét probléma megoldásához segítségre van szüksége. 15. A bántalmazó férfiak általában szegények és mûveletlenek. A mi köreinkben ilyesmi nem fordul elõ. 16. A cigányoknál gyakoribb a családon belüli erõszak, mint a fehér családokban. A felmérések azt mutatják, hogy az alacsony iskolai végzettség, az önálló kereset hiánya, a rossz munkaerõpiaci helyzet az átlagnál kiszolgáltatottabbá teszi nõket. Míg a 8. osztálynál kevesebbet végzettek között 46%-os a megvertek aránya, a felsõfokú végzettségûek között ez az arány 19%. Lehet persze, hogy az utóbbi csoport kevésbé vallja be, hiszen az irígylésre méltó külsõségek között élõ nõknek a társadalom nem engedi, hogy panaszaik legyenek. Azt se feledjük, hogy a tapasztalatok szerint a magasabb társadalmi státuszú, mûveltebb elkövetõ nem kevésbé erõszakos, de kifinomultabban bántalmaz. Ezért maga az áldozat is nehezebben ismeri fel problémáinak valós gyökerét. Mindazonáltal, még a diplomás nõk közül is szinte minden ötödik a fenyegetettség légkörében él. (Tóth Olga, 41. o.) A kilépésre a fehér, magasabb társadalmi rétegbe tartozó nõknek van nagyobb esélye. 17. A legtöbb családban a verekedés csak egy-két pofont jelent. 18. Ritka az igazán komoly verés. A legtöbb családban egyáltalán nincs erõszakkitörés. 19. Egy kívülállónak semmi köze hozzá, hogy mi folyik egy családon belüli veszekedés során. Magyarországon házas- vagy élettársa évente nõt öl meg, és a becslések szerint mintegy egymillió nõt bántalmaz partnere. A verés bûntette nem menthetõ fel azzal, hogy otthon történik. A verés nem kevésbé fájdalmas attól, hogy családtagunk követi el ellenünk, sõt: annál nehezebb elviselni, mivel aki tette, máskor azt állítja, hogy szeret bennünket. 20. Még mindig jobb, ha a gyereknek egy erõszakos apja van, mint ha egyáltalán nincs apja. 21. Ha az apa csak az anyát veri, de a gyereket nem, az nem árt a gyereknek. 22. A gyerekek is tehetnek azért, hogy ne legyen verés: segítenek az anyjuknak rendben tartani a lakást, és jól viselkednek, amikor az apjuk otthon van. Miért marad? 17

18 A kutatások szerint az erõszak tanult viselkedésminta: azok a gyerekek, akik erõszakos környezetben nõnek fel, ezt tekintik normának. A Tárki kutatása szerint a feleségbántalmazásos esetek 32 százalékában a gyerekeknek is kijut a verésbõl. A bántalmazott gyerek igen gyakran agresszívvá (hiszen otthon megtanulta, hogy az agresszív viselkedés bejön, jövedelmezõ), öngyilkosságra hajlamossá vagy apatikussá válik. A gyerekkori szexuális zaklatás és a verés megdöbbentõ módon gyakran együtt jár. Azoknak a nõknek 30%-a, akiket otthon rendszeresen vertek, átélt szexuális zaklatást is (Tóth Olga, 25. o.). Nyilvánvaló, hogy az a gyerek is sérül, aki maga nem kap verést, de látja, hallja, vagy egyszerûen csak megérzi, hogy az apja veri, megerõszakolja anyját. Sõt: ha a gyerek csak hallja vagy érzi, de nem látja a dolgot, az egész élmény még rettenetesebb lesz számára, hiszen nem tudhatja konkrétan, mit tesznek az anyával, ezért találgatni kényszerül. Az ingertöredékeket a gyerek a saját fantáziájából próbálja élményegyüttessé kiegészíteni, majd ezt a belsõ képvilágot valóságként kezelni, ami sokkal mélyebb traumát okoz. (Ugyanez igaz a tévére, amikor csak egy rajzfilmnek az erõszakhangjait hallja, és a többit hozzákölti.) A gyerek kényszerhelyzetbe kerül: semlegességét nem õrizheti meg, hiszen mindenképpen választania kell az általa szeretett személyek között: valamelyik féllel azonosulnia kell. Azonban bármelyiket is választja, õ maga csak veszíthet. A sérülést nem tudja elkerülni. Való igaz: vannak gyerekek, akik úgy érzik, rajtuk, illetve az õ jóságukon vagy rosszaságukon múlik, hogy lesz-e aznap verés vagy nem. Mivel azonban a bántalmazás nyilvánvalóan a bántalmazó folyamata, belõle indul ki, és az õ igényei szerint történik, vagy nem történik, a gyereknek nincs esélye befolyásolni az eseményeket, viszont állandó bûntudatot okoz neki, hogy semmi nem változik. Egy gyerek semmilyen körülmények között nem tehetõ felelõssé a körülötte élõ felnõttek viselkedéséért nincsenek meg az eszközei arra, hogy a helyzetet megváltoztassa, vagy hogy a változás elmaradása felett érzett csalódását feldolgozza. Szeretnénk tehát leszögezni: a bántalmazó apa nem jobb, mint a válás. A válást minden áron elítélõ, a családot minden áron összetartani igyekvõ társadalmi nyomás mindenki számára veszélyeket hordoz. Egy gyermek kiegyensúlyozott fejlõdését jobban biztosítja egy szeretetteljes, érzelmi támogatást biztosító csonka család (felhívnánk a figyelmet az eleve megbélyegzõ általános szóhasználatra), mint egy erõszakos családtag jelenléte, akitõl minden családtag fél. 23. A terhes nõ biztonságban van. A férfiak nem kockáztatják születendõ gyermek egészségét. A családon belüli erõszak áldozatainak 25 százalékát akkor is megverik, amikor terhes. Az esetek 10 százalékában a verés spontán vetéléshez vezet. A bántalmazás gyakran éppen a terhesség ideje alatt kezdõdik, vagy akkor válik igazán 18 Miért marad?

19 durvává. Ennek oka az, hogy a bántalmazó férfi féltékeny, hiszen a leendõ anya ekkor nem az õ, hanem a gyermek igényeit szolgálja, gyakran nem tudja elviselni, hogy partnere figyelmét ezentúl egy másik lény köti majd le. 24. Minek szült gyereket a nõ egy olyan férfinak, aki veri? Megérdemli a sorsát. A nõk gyakran hiszik azt, ha gyermeket szülnek, akkor majd minden rendbe jön. Ezt a tévhitet erõsíti bennük az a társadalmilag elfogadott sztereotípia is, amely szerint szerelemmel vagy egy gyerek érkezésével meg lehet változtatni a másikat. Ez igen nemes szándék, csakhogy a tények azt mutatják, hogy a saját elhatározása és kitartó akarata ellenére senkit sem lehet kívülrõl megváltani. A nõ teherbeesése nem jelenti okvetlenül, hogy õ akarta a gyereket. A bántalmazás szexuális visszaélést is magában foglal, például nemi erõszakot is. Igen elterjedt szexuális bántalmazásfajta a nõ fogamzásának kontrolálása: a férfi nem engedi, hogy a nõ bármilyen fogamzásgátló módszert használjon. Van, hogy a bántalmazó nem hagyja aludni a nõt, majd amikor az végre kimerülten elalszik, nem veszi észre, hogy férje közösül vele. A gyerek megléte eszköz lehet arra, hogy a bántalmazó megszilárdítsa a nõ feletti hatalmát, a gyermekgondozás fokozott ellenõrzése, bírálata újabb lehetõséget ad a manipulációra ehhez esetenként az intézmények, a tágabb család, az ismerõsök is hozzájárulnak. 25. Csak férfiak szoktak erõszakosak lenni. Az eseteknek 98 százalékában a férfi az agresszív fél (Amerikai Igazságügyi Minisztérium, 1983). Azonban mint mondottuk, mind heteroszexuális, mind homoszexuális kapcsolatokban van erõszak. Brit adatokra hivatkozó forrásokból az derül ki, hogy a bántalmazottaknak mintegy 12 százaléka férfi, ezek az adatok azonban sem a forrást, sem az elkövetõ nemét nem jelölik meg, valamint azt sem, hogy a bántalmazás milyen fokú. Amennyiben mégis ezt az adatot tekintjük mérvadónak, akkor az elkövetõk minimum 88 százaléka férfi. 26. A lelki erõszakot könnyebb elviselni, mint a testit. A lelki erõszak okozta sebek még évekkel azután is fájhatnak, hogy a fizikai sérülések már begyógyultak. Az erõszakot megélt nõk beszámolói alapján azt találjuk, hogy a lelki sérülések feldolgozása sokkal több idõt, és nagyobb fokú segítséget igényel. Ennek oka abban keresendõ, hogy a verés inkább a testet rombolja, a lelki bántalmazás azonban a nõ önértékelését, önbizalmát, kompetenciáját ássa alá, személyiségének, lelki integritásának alapjait rázza meg. Amennyiben egyes pontok egymásnak ellentmondani látszanak, ne feledjük: a bántalmazás logikája azt írja elõ, hogy a bántalmazó a hatalmát demonstrálhassa. Minden eszköz alkalmas lehet: egyes esetekben egy módszer, máskor éppen az ellenkezõje. Miért marad? 19

20 3. FEJEZET A családon belüli erõszak dinamikája 3.1. Mi okozza az erõszakos viselkedést? Az erõszak attól függ, hogy az illetõ mennyire és hogyan tanulta meg feldolgozni a dühét, valamint a stresszt és frusztrációt, ami minden ember életének szerves része Mi az oka a férfi erõszakosságának? A fiúk és a lányok szocializációja egyaránt azon alapul, hogy meg kell felelniük a rájuk vonatkozó meglehetõsen merev nemi szerepeknek, és hogy a férfiés a nõi társadalmi nemi szerepek között természetes, alá-fölérendeltségi viszony van. A társadalom azt tanítja, hogy az igazi, férfias férfi: megkérdõjelezés nélkül úr a házban, aki tekintéllyel bír a többiek elõtt egyedül felelõs a család anyagi biztonságáért irányít, és másoknak parancsol nyíltan kimondja a véleményét elvárhat a családtagoktól bizonyos szolgáltatásokat (mosnak rá, fõznek rá, takarítanak utána, kiszolgálják) minden helyzeten úrrá tud lenni nem mutatja ki az érzelmeit (fájdalmát, félelmét, gyengeségét) A fiúk már korán megtanulják, hogy a nõket régtõl fogva a férfiak tulajdonának tekintették, akik ellenõrzésre, irányításra és fegyelmezésre szorulnak, akár a gyerekek. E célra egy férfi erõszakot is használhat, ha oka van rá. Soha ne üss meg nõt, hacsak És õ dönti el, van-e rá oka. Akárcsak azt, hogy meddig mehet el a bántalmazásban. Mint már utaltunk rá, akit vertek gyerekként, az megtanulja, hogy az erõszak megfelelõ eszköz a problémák rendezésére. Talán õ maga is elhitte, hogy a fizikai bántalmazás része a szeretetnek: Csak azért verlek, mert szeretlek. A te érdekedben teszem. Ha a gyerek saját szüleit is erõszakos kapcsolatban látja vagy hallja, azt a következtetést vonja le, hogy a felnõttek kapcsolatában az erõszak elfogadható és hasznos: aki erõszakot használ, az eléri, amit akar. Ez számos elõnnyel jár az elkövetõ számára: 20 Miért marad?