Szerbia az európai. integráció útján. Одбор за европске интеграције Народна скупштина Републике Србије

Átírás

1 Szerbia az európai integráció útján Одбор за европске интеграције Народна скупштина Републике Србије Заједничка иницијатива за подршку парламентарним унституцијама Пројекат финансира ЕУ преко Европске агенције за реконструкцију и спроводи Парламентарна скупштина Савета Европе Szerbia az európai

2 n Bevezető Jelen kiadvány egy olyan támogatási program része, amelynek kezdeményezője és lebonyolítója a Szerbiai Európai Mozgalom. Az európai integráció folyamatában Szerbiának nyújtott támogatási projektum a Szerb Köztársaság Népképviselőháza Európai Integrációs Bizottságának és az Európa Tanács Belgrádi Irodájának együttműködésével, továbbá a Balkáni Alap a Demokráciáért támogatásával valósul meg. Célkitűzése, hogy a polgárok tájékozódhassanak az európai integrációval kapcsolatos kilátásokról, lehetőségekről, az európai szervezetekben és programokban, továbbá az Európai Unióhoz, mint az integráció különös formájához való csatlakozás eléréséhez szükséges feltételekről, valamint a tagállamokat megillető azon előnyökről, amelyet tagságukból kifolyólag élveznek, és nem utolsósorban azokról a károkról, hátrányokról amelyeket elszenvednek, amennyiben az integrációs folyamatokból kiszorulnak. A kiadványt azzal a céllal terveztük, hogy áttekintse az európai viszonyok fejlődését a II. világháború óta eltelt időben, azaz abban az időszakban, amely során kialakult annak az igénye, hogy a háborús pusztításokat átélt országok kapcsolataikat új, együttműködési és kompromisszumos alapokra helyezzék. A II. világháborúig az európai államok egymás közötti kapcsolatait általában kétoldalú egyezmények szabályozták, majd a II. világháború befejezése óta a mai napig eltelt időben vált az európai történelem tulajdonképpen a multilaterális együttműködés történetévé. A nyugat-európai tömbben a hidegháború során, többek között, az alábbi szervezetek jöttek létre: Nyugati Unió (1948. márciusa), később Nyugat-európai Unió (1954. óta), Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OECE áprilisa), később Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD tól), Észak-atlanti Szerződés Szervezte (NATO áprilisa), Európa Tanács (ET májusa), Európai Szén- és Acélközösség (1951. áprilisa), később megerősödve, illetve kibővítve az Európai Gazdasági Közösséggel (EGK) és az Európai Atomközösséggel (1957-ben), amelyek létrehozatalával megalakult a három Európai Közösség, EFTA Az európai szabadkereskedelemről szóló, 1961-ben megkötött egyezmény. Aszerint, hogy az államok az egyes európai szervezetek keretein belül milyen 2 Szerbia az európai 3

3 n Bevezető módon szabályozták együttműködési kapcsolataikat, ezen szervezetek nemzetek fölötti (szupranacionális) jellemvonásokkal rendelkező (Európai Szén- és Acélközösség, Európai Gazdasági Közösség, EU,) másrészt klasszikus államközi együttműködési szervezetekre (EBESZ, NATO, OECD...) oszthatók fel. A hidegháború befejezését követően, valamennyi kelet- és közép-európai állam kifejezte szándékát, hogy bekapcsolódjon a Nyugat-Európa területén zajló igen sikeres integrációs folyamatokba. Megkezdődött egy átalakulási időszak úgy a szervezetek, mint a tagvárományos államok vonatkozásában. Az átalakulás alapevő célkitűzése az volt, hogy az egykori keleti tömb országai mielőbb és minél nagyobb mértékben bekapcsolódjanak az új európai multilaterális kapcsolatok rendszerébe és hálózatába. Az új tagállamok felvételének kritériumai ebben az időszakban alakulnak ki és főleg politikai és stratégiai megítélésektől és különösen az adott szervezet integrálódási fokának erősségétől függnek. Így, az EBESZ és az Európa Tanács elviekben sokkal nyitottabb az új tagok befogadását illetően, míg a NATO és az Európai Unió félig nyitott szervezetek, és a hozzájuk való csatlakozás egész sor előfeltétel megvalósulását követeli meg. Az uniós tagság megvalósulása különösképpen bonyolult és hosszantartó, ennek ellenére a volt kelet-európai szocialista országok többsége ma már a NATO és az EU teljes jogú tagja. A huszadik század utolsó évtizede sötét korszak volt a volt jugoszláv tagköztársaságok történetében az alapvető európai értékek - a béke, demokrácia, emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartását illetően. Míg az EU-ban integrációs folyamatok zajlottak, a Nyugat-Balkánon ezt a történelmi időszakot konfliktusok és különválások jellemezték. Noha a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság a legfontosabb európai együttműködési szervezetek alapító- és teljes jogú tagja volt, a háborús összecsapások után létesült államok távol kerültek mind a formális tagságtól, mind azoktól az alapvető értékektől, amelyeket ezen szervezetek létrehoztak, ápolnak és védelmeznek A nyugat-balkáni országok a XX. század végén kezdik meg megkésett integrációjukat 1. Visszatérésük vagy közeledésük a konfliktusokat átélő társadalmak egészének gyökeres megreformálását igényelték. Mára a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szétesésével létrejött valamennyi utódállamnak sikerült felújítania tagságát az Európa Tanácsban és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben, az európai uniós és a NATO-tagságtól viszont eltérő távolságban vannak. A kiadvány alapvető célkitűzése, hogy rámutasson azokra a különbségekre, 1 Dr. Duško Lopandić: Az Európai Unió reformja, a Nyugat-Balkán és Szerbia, Beograd, Institut ekonomskih nauka, amelyek az Európai Unióba integrált államokat megkülönböztetik az integrációban részt nem vevő országoktól. A Szerbia által végrehajtott reformok stratégiai célja a teljes jogú uniós tagság elnyerése, amely egyúttal jelenti annak a politikai, jogi, gazdasági és biztonsági fejlettségi szintnek az elérését, amely az EU tagállamait jellemzi. Többé-kevésbé azokról a mechanizmusokról van szó, amelyek azon szervezetek soraiba történő csatlakozásához is szükségesek, amelyeknek Szerbia már jelen pillanatban is teljes jogú tagja, az Európa Tanácstól, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezeten, a Békepartnerségi Programon keresztül egészen az Európai Labdarúgó Szövetségig. A teljes jogú uniós tagság elnyerésének alapvető feltétele azon szabályok elfogadása és tiszteletben tartása, amelyek egyrészről az állam belső működésére, másrészről a más államokkal fenntartott kapcsolatok ápolására vonatkoznak. Az egyenrangúság alapvető kritériuma az Unióban meghonosodott szabályok és civilizációs vívmányok elfogadása és alkalmazása. 4 Szerbia az európai 5

4 n Európa Tanács Az Európa Tanács a legrégebbi európai politikai szervezet, amely május 5-én alakult meg. A székhelye Strasbourgban (Franciaország) található. A szervezet a nyugat-európai államok egyesült Európára vonatkozó elképzelése alapján jött létre, azzal a célkitűzéssel, hogy Európa területén szavatolják és biztosítsák a jogállamiságot, az emberi jogokat és a demokráciát. Az Európa Tanács azon fáradozik, hogy Európa-szerte érvényesítse Az Emberi Jogok Európai Egyezményén, továbbá más az emberi jogok védelméről szóló dokumentumokon alapuló közös demokratikus elveket. Az ET célkitűzései és küldetése: védelmezi az emberi jogokat, a többpárti demokráciát és a jogállamiságot; fejleszti az európai kulturális identitást és a különbözőség tudatát, továbbá ösztönzi annak fejlesztését; közös megoldásokat talál azokra a kihívásokra, amelyekkel az európai társadalom szembesül, mint amilyenek: a kisebbségek hátrányos megkülönböztetése, az idegengyűlölet, az intolerancia, a bioetika és klónozás, a terrorizmus, az emberkereskedelem, a szervezett bűnözés és korrupció, a számítógépes bűnözés, a gyermekek elleni erőszak; segíti a demokratikus stabilitás megszilárdulását Európában és támogatja a politikai, törvényalkotási és alkotmányos reformokat. Az Európa Tanács jelenlegi politikai mandátumát az állam- és kormányfők részvételével 2005 májusában Varsóban megtartott harmadik csúcsértekezleten határozták meg. Hogyan válhat valamely állam az ET tag jává? Megalapításának pillanatában, de a következő negyven év során is, az ET tagállamai elsősorban a fejlett demokratikus rendszerrel rendelkező, közös értékek köré csoportosult nyugat-európai államok soraiból kerültek ki. Ebből következően, a kilencvenes évek kezdetéig a tagjelölt államok felvétele során nem ellenőrizték részletesen vajon eleget tettek-e kötelezettségeiknek. A Közép- és Kelet- 6 Szerbia az európai 7

5 n Európa Tanács Európában bekövetkezett demokratikus változások során, miután megbuktak a diktatórikus kommunista rezsimek, megváltoztak azok a feladatok is, amelyeket a Tanács önmaga elé kitűzött. A rendszerváltó országokkal való együttműködés és azok taggá válása került előtérbe. Miután az állam benyújtja hivatalos tagfelvételi kérelmét, megkezdődik a minden részletre kiterjedő ellenőrzési folyamat, azaz a monitoring. Áttekintik az összes olyan problémát is, amelyekkel az állam jogrendszerének átalakítása során szembesül, továbbá azon törekvéseit is, hogy közeledjen azokhoz értékekhez és sztenderdekhez, amelyeket az ET tagállamai a különböző területeken magukénak vallanak és ápolnak. Az ET Statútuma minden államtól megköveteli, hogy fogadja el a jogállamiság elvét és tegye lehetővé az alapvető emberi jogok és szabadságok védelmét. Ezzel összhangban az Európa Tanács, a demokratikus átalakulást segítő sajátos, csatlakozás előtti és utáni támogatási programokat fejlesztett ki új partnerei számára. A milosevicsi-rezsim idején, a kilencvenes évek során a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság hatalmi szervei benyújtották a tagfelvételi kérelmet az Európa Tanácshoz, az ET azonban elhalasztotta a kérelem megvitatását, mert úgy vélte, hogy hiányzott belőle a kellő komolyság és hitelesség, továbbá, a vita megkezdéséhez elengedhetetlenül szükséges lett volna Belgrád politikájának gyökeres megváltoztatása is. A évi demokratikus változások után az új kormány kifejezte csatlakozási szándékát, majd benyújtotta tagságfelvételi kérelmét. Az állam elsőként különleges vendégstátust kapott az ET egyes szerveiben. Az ET szakértőinek számos látogatását, az állam törvényalkotásának átvilágítását, valamint a szükséges módosítások megtörténtének megállapítását követően, továbbá nagyszabású előkészületek és számos változtatás után a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot április 3-án felvették a tagállamok sorába. Az Európa Tanács valóban összeurópai méretű szervezet: 47 tagországgal és Fehéroroszországgal, mint tagjelölt országgal. Fehéroroszország különleges vendégstátusa azért került felfüggesztésre, mivel az ország nem tartotta tiszteletben az emberi jogokat és a demokratikus elveket. A Szentszék, az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Japán és Mexikó megfigyelői státussal rendelkezik. Az Európa Tanács szervei Miniszteri Bizottság A Miniszteri Bizottság az Európa Tanács döntéshozó testülete, amelyet a 47 tagország külügyminisztere vagy külügyminiszter-helyettese (nagykövetei, állandó képviselői) alkotja. Székhelye Strasbourgban található. Az ET kormányközi testület, amely egyenrangú alapon vitatja meg azokat a problémákat, amelyekkel az európai társadalmak szembesülnek, továbbá ez a szerv határoz a közös európai fellépésről is. A Parlamenti Közgyűléssel együttműködve az Európa Tanács alapértékeinek őrzője, amelynek feladata annak ellenőrzése is, hogy a tagállamok betartják-e vállalt kötelezettségeiket. A Miniszteri Bizottságban folytatott viták napirendjén, a védelmi kérdések kivételével, valamennyi közös érdekű kérdés szerepel: az európai integráció politikai szempontjai, az együttműködés fejlődése, a demokratikus intézmények megőrzése és az emberi jogok védelme, egyszóval, az összehangolt páneurópai megoldásokat megkövetelő összes probléma. A Miniszteri Tanácsban a soros elnöki tisztséget a tagországok töltik be, ábécé sorrendben működő rotációs rendszer alapján, hat hónapra szóló mandátummal. San Marino a soros elnöki tisztségét Szerbiának az Európa Tanács Külügyminiszteri Tanácsának Strasbourgban megtartott, május 11-ei ülésén adta át. Szerbia 2007 novemberében sikeresen befejezte az Európa Tanács Miniszteri Tanácsának vezetését, majd a soros elnöki tisztségét Szlovákiának adta át. Parlamenti Közgyűlés A Parlamenti Közgyűlést, az európai együttműködés mozgatórugóját, a 46 tagország nemzeti parlamentjének összesen 636 tagja alkotja (318 képviselő és 318 helyettes). Az ET Statútuma alapján létrejött Közgyűlés, az Európa Tanács két legfontosabb testületének egyike, összetétele tükörképe a tagállamokban zajló legfontosabb politikai folyamatoknak Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése az első összeurópai képviselőház kontinensünk történetében. A Parlamenti Közgyűlés 318 képviselőjét és ugyanannyi helyettesét a nemzeti képviselőházak választják meg vagy nevezik ki saját képviselőik sorából. Minden ország 2 és 18 közötti képviselőt delegál, a lakosságának számától függően. A tagállamokból érkező delegációk összetétele a politikai pártok, illetve parlamenti frakcióik közötti valós arányokat tükrözi. A Közgyűlés öt politikai csoportból áll: a Szocialista Csoportból (SOC), az Európai Néppárt Csoportból (EPP/CD), az Európai Demokrata Csoportból (EDG), a Liberális, Demokrata és Reformer Csoportból, (LDR) és az Egyesült Európai Baloldal Csoportból (UEL). A közgyűlés egyes tagjai nem tartoznak egyik párttömörüléshez sem. A Közgyűlés évente négyszer tart egyhetes plenáris ülésszakot, Strasbourgban, az Európa Palotában. Az ülések nyitottak a nyilvánosság számára. A Közgyűlés tavaszi ülésszakát minden évben valamely tagállamban tartja. A Parlamenti Közgyűlés elnökét a Közgyűlés választja meg tagjai sorából, leginkább háromszor egyéves mandátumra. Az Elnök, az alelnökök (pillanatnyilag 19) és az öt politikai tömörülés elnöke alkotják a Közgyűlés Hivatalát. Szintén a Közgyűlés választja meg az Európa Tanács Főtitkárát és annak helyettesét, valamint a Közgyűlés Főtitkárát, az Emberi Jogok Európai Bíróságának bíráit és az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosát. 8 Szerbia az európai 9

6 n Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa Az európai régiókat képviselő Kongresszus, amely a Helyi Önkormányzatok Kamarájából és a Régiók Kamrájából áll 1994-ben alakult. Ez egy olyan fórum, amelynek keretében a helyi és a regionális hatóságok megválasztott képviselői megvitatják problémáikat és ezáltal gyakorlatban járulnak hozzá a valódi helyi és regionális önkormányzatiság létrehozásához. A rendszerváltó országokat támogatja a decentralizációs folyamatokban, valamint a helyi és a regionális közigazgatás megreformálásában. A Kongresszus számos tevékenységét összpontosítja a helyi és a regionális közigazgatás érdekeinek képviseletére, a különböző európai politikák kialakítása során. Az Európa Tanács tagállamaiban több mint helyi és regionális önkormányzat létezik, ezeket a Kongresszus kamaráiban összesen 315 küldött képviseli. A kongresszus plenáris üléseit tavasszal és ősszel tartja, időközben pedig nagyszámú bizottság, többek között: az Intézményi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Társadalmi Kohéziós Bizottság és a Fenntartható Fejlődésért Bizottság keretében fejti ki tevékenységét. A Kongresszus további két fontos szervezet (a JIE - NALAS, a Helyi Önkormányzatok Nemzeti Szövetségeinek Hálózata és az ALDA, a Helyi Demokrácia Ügynökségeinek Szövetsége) alapítója, amelyek a helyi demokrácia kérdéseinek fejlesztésével foglakoznak a délkeleteurópai régióban. A Kongresszus: az európai régiók és községek hangja; az a fórum, ahol a helyi és regionális önkormányzatok megvitathatják a problémákat, egyesíthetik tapasztalataikat és kifejezésre juttathatják véleményüket a kormányok irányába; a helyi és regionális politika valamennyi vonatkozása tekintetében a Miniszteri Tanács és a Parlamenti Közgyűlés tanácsadó testülete; a helyi és regionális önkormányzatokat képviselő szerv a nemzeti és a nemzetközi szervezetekkel fennálló együttműködési kapcsolatokban; a nyilvánosságban való jelenlét céljából viták és konferenciák szervezője, ezáltal a részvételnek döntő szerepe lehet a hatékonyan működő demokratikus intézményrendszer megteremtésében; a helyi és regionális demokráciának valamennyi tagállamban és tagjelöltállamban fennálló állapotáról szóló jelentések elkészítésének helye; ellenőrzi A helyi önkormányzatok európai chartájának alkalmazását; gyakorlatban támogatja az új tagállamok erőfeszítéseit a helyi és regionális önkormányzatiság létrehozására. A Titkárság 1800 tagot számlál, akik a tagállamokból érkeznek, élükön a Főtitkárral, akit a Parlamenti Közgyűlés választ meg. A Tanács évi rendes költségvetése ,- eurót tett ki. Hivatalos nyelvek Az Európa Tanács két hivatalos nyelve: az angol és a francia mellett munkanyelvként használják a német, az olasz és az orosz nyelvet is. Konkrét eredményekkel járó kezdeményezések A Közgyűlés képviselői rendszeres helyszíni látogatásokat tesznek a tagállamokban azzal a céllal, hogy a közvetlenül összegyűjtött információk alapján jelentéseket készítsenek a Parlamenti Közgyűlés részére, részt vesznek továbbá a választások megfigyelésében és a parlamenti diplomáciában. A Közgyűlés által elfogadott dokumentumok igen jelentős irányelveket jelentenek a Miniszteri Bizottság, a kormányok, a parlamentek és a tagállamok politikai pártjai számára, továbbá más társadalmi szereplők részére. A Közgyűlés továbbá számos nemzetközi szerződés és más nemzetközi dokumentum megalkotását kezdeményezte, létrehozva ezáltal az európai jogrendszer alapjait. Legismertebb közülük az Emberi Jogok Európai Egyezménye, amely 1950-ben került aláírásra. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye Az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről Szóló Európai Egyezmény, amely 1950-ben Rómában került aláírásra, egy nemzetközi szerződés. Az egyezmény az aláírását követően három évvel lépett hatályba, miután az Európa Tanács 15 akkori tagállama aláírta. Az egyezmény alkalmazása 47 európai ország állampolgárának életét befolyásolja. Az Egyezmény ratifikálása az Európa Tanácsba való tagfelvétel egyik alapvető feltétele. Az Egyezmény az alábbiakat jogokat szavatolja: az élethez való jogot; a polgári jogi és büntető eljárásokban való tisztességes tárgyaláshoz való jogot; a szabadsághoz és személyes biztonsághoz való jogot; a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot; a gondolati-, lelkiismereti-, szólás- és vallásszabadsághoz fűződő jogot; a szabad társulás jogát; a gyülekezés szabadságához fűződő jogot; a hatékony jogorvoslathoz való jogot; a vagyon szabad élvezetének jogát; a szabad választáshoz fűződő jogot. Emberi Jogok Európai Bíróság Az Emberi Jogok Európai Bírósága nemzetközi bíróság, amelynek székhelye Strasbourgban található.a bírák száma azonos az Európa Tanács azon tagállamainak 10 Szerbia az európai 11

7 n Európa Tanács számával, amelyek ratifikálták az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről Szóló Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény). Az Európa Tanácsnak jelen pillanatban 47 tagállama van. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírái teljes függetlenséget élveznek feladataik végrehajtása során és nem képviselhetik az őket küldő országot. A bírósághoz érkező beadványokkal kapcsolatos munka során a Bíróság a tagországokból származó jogászokból álló Titkársággal működik együtt. A Titkárság alkalmazottai szintén teljes függetlenséget élveznek és nem képviselik sem a beadványok benyújtóit, sem a tagországokat. Vannak-e feltételei a beadványok benyújtásának? Igen, van néhány feltétele. A beadvány benyújtójának az Emberi Jogok Európai Bíróságához való fordulása előtt ki kell merítenie a tagállamban rendelkezésére álló valamennyi jogorvoslati lehetőséget, amelyek útján sérelme orvosolható lehet. (Ez rendszerint az illetékes bírósághoz való fordulást és a felsőbb és/vagy legfelsőbb bírósághoz benyújtott fellebbezés lehetőségének a kimerítését jelenti). A tagállami bíróságok (rendszerint a legfelsőbb bíróság) jogerős ítéletének meghozatalától számított hat hónap áll a rendelkezésére beadványának benyújtásához. Ezen időszak letelte után a beadvány a Bíróság részéről nem fogadható el. Mely feltételek vonatkoznak személy szerint Önre? Közvetlenül és személyesen Ön kell, hogy az áldozata legyen az Egyezmény által szavatolt valamely jogok esetleges megsértésének. Nem nyújtható be általános panasz valamely törvény vagy eljárás ellen, amelyet Ön igazságtalannak tart, és nem élhet a beadvány benyújtásának lehetőségével más személyek nevében (kivéve, ha kétséget kizáróan meghatározható személyekről van szó, és Ön az ő jogi képviselőjük). A jogsértésre az Egyezménye hatálya alá tartozó tagállam hatáskörében kell, hogy sor kerüljön, ami általában azt jelenti, hogy az adott tagállam területén. A beadvány benyújtásához nem feltétlenül szükséges, hogy annak benyújtója Európa Tanács valamely tagállamának állampolgára legyen. A beadvány benyújtója lehet természetes vagy jogi személy (vállalat vagy egyesület). Hogyan zajlik a bírósági eljárás? A Bíróságnak először meg kell állapítani, hogy az Ön beadványa elfogadható-e. Ez alatt az értendő, hogy nem áll-e fenn olyan körülmény, amelynek folytán a kérelem nem fogadható el (néhányukat a fentiekben felsoroltunk). Amennyiben nincsenek meg az elfogadás feltételei, az Ön beadványa elutasításra kerül. Amennyiben több beadványt nyújtott be, úgy azok elfogadhatóságáról egy háromtagú bizottság határoz, egyhangú döntéssel. A kérelem alapján lefolytatott eljárás során érdemi kérdésben hét bírából álló tanács dönt, és csak kivételesen, első fokon jár el a Nagykamara. Amennyiben a beadványt elfogadhatatlannak nyilvánították, ez a határozat végleges és nem változtatható meg. A beadvány elfogadhatóvá való nyilvánítása után a Bíróság a feleket (az egyént és tagállamot, amely ellen folyik az eljárás) a vita békés rendezésére ösztönzi. Amennyiben ez nem lehetséges, a Bíróság a vitáról érdemben határoz és megállapítja az Egyezmény által szavatolt jogok valamelyike megsértésének megtörténtét vagy meg nem történtét. Annak megállapítása mellett, hogy sor került az Egyezmény által szavatolt jogok valamelyikének megsértésére, a Bíróság amennyiben úgy ítéli szükségesnek, a beadvány benyújtójának kérelmére annak javára anyagi és nem anyagi kártérítést és bírósági költségek megtérítését ítélheti meg. Milyen haszna van az egyszerű polgárnak abból, hogy Szerbia az ET tagja? Általánosságban nézve, egykoron az emberi jogok köre, védelmének és tiszteletben tartásának szintje az állam belső berendezésétől függött. Manapság a polgárok is a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi jog alanyai, alapvető emberi jogainkat nemzetközi szerződések szavatolják, tehát tiszteletben tartásuk nem csupán az adott államnak a gondja, hanem egy sor nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezeté is, amelyek előtt az államok felelősséggel tartoznak saját állampolgáraik és a szuverenitásuk alá tartozó más személyek iránt tanúsított magatartásukért. Szerbia állampolgárai az Európa Tanács egyik olyan tagállamának lakosaiként, amely ratifikálta az Emberi Jogok Európai Egyezményét, jogosultak arra, hogy a Strasbourgi Bírósághoz forduljanak a fentiekben leírt feltételek teljesülése esetén. Az Európa Tanács különféle támogatási programokkal segít Szerbia hatóságainak, hogy az Egyezményből és a Bíróság gyakorlatából, valamint az Európa Tanács égisze alatt meghozott egyéb nemzetközi szerződésekből eredő sztenderdeket a nemzeti törvényalkotás és jogalkalmazási gyakorlat keretében a lehető legjobb módon alkalmazzák. Ezáltal eredményesebbé válhat a jogvédelem szintje, a jogállamiság erősítése, ami valamennyi polgár közvetlen érdekét szolgálja. A Szerbia által aláírt nemzetközi szerződések közül az alábbiak a legjelentősebbek: Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény, A kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezmény, A helyi önkormányzatok európai chartája, A regionális és kisebbségi nyelvekről szóló egyezmény, A terrorizmus visszaszorításáról szóló egyezmény, Az emberkereskedelem elleni harcról szóló európai egyezmény. 12 Szerbia az európai 13

8 n Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet EBESZ Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) a hetvenes évek elején megtörtént megalakulása idején és későbbi fejlődése során a bipolarizmus folyamán a biztonságról és együttműködésről szóló összeurópai tárgyalási és megállapodási folyamatot jelentette. Összeurópai fórumként lehetővé tette a Kelet és a Nyugat, vagyis a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közötti kapcsolatokat, azzal a céllal, hogy a viszonyok kiéleződésének időszakaiban enyhítse a feszültséget Európában és a világban, majd az enyhüléses időszakokban együttműködési hidakat tervezzenek és építsenek a három kosár fogalma által felölelt területeken: a biztonsági szférában, a gazdasági együttműködés terén, valamint az emberek és az eszmék szabad áramlásának területén. A bipoláris rendszer széthullásával az EBEÉ új fejlődési szakaszba került, amelyet 1990-ben a Párizsi Charta az Új Európáért vetített előre. A megváltozott történelmi körülmények következtében az EBEÉ elveszítette elsődleges híd szerepét. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet az Európában és a világban végbement változások eredményeként új szervezetté alakul át, megváltozott feladatokkal és jellemvonásokkal. Az együttműködési folyamatból szervezetté átalakult EBEÉ keretében új mechanizmusok és intézmények létesültek. Tevékenységeit kiterjesztette az emberi jogok népszerűsítésére, a nemzeti kisebbségek védelmére, a demokratikus intézmények fejlesztésére, a válságok megoldására, valamint a konfliktusmegelőző diplomáciára. A Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1994-ben Budapesten megtartott csúcsértekezletén alakul át Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetté (EBESZ). Az EBESZ manapság biztonsági kérdésekkel foglalkozó páneurópai testület, amelynek 56 tagállama földrajzi értelemben Vancouvertől Vlagyivosztokig terjed. Az ENSZ Alapokmánya értelmében regionális egyezménynek minősülő EBESZ az ENSZ Biztonsági Tanácsával együttműködve, vesz részt a viták békés megoldásában, azonban arra, hogy kényszerítő intézkedéseket alkalmazzon nincs lehetősége. Az EBESZ számos eszközt fejlesztett ki a korai figyelmeztetésre, a konfliktusok megelőzésére, a válsághelyzetek kezelésére, valamint a konfliktus utáni helyzetek rendezésére. Széles körben foglalkozik a biztonság, az emberi jogok, a kisebbségi jogok és a demokrácia kérdéseivel, a jogállamisággal és a törvények alkalmazásával, a média fejlesztésével, valamint a gazdasági fejlődés és környezetvédelem kérdéseivel. Mechanizmusainak alkalmazása céljából az EBESZ 19 missziót létesített Délkelet- és Kelet-Európában, a Kaukázus és Közép-Ázsia területén. 14 Szerbia az európai 15

9 n Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet EBESZ Az EBESZ évi költségvetése ,- eurót tett ki. Céljai Az EBESZ évi Helsinki csúcsértekezlete nyilvánította kétségbevonhatatlan célkitűzéssé az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását, beleértve a nemzeti kisebbségek jogait, a demokráciát, a jogállamiságot, a gazdasági szabadságokat, a szociális igazságosságot és a környezet iránti felelősségteljes viszonyulást. Ezzel valamennyi EBESZ-tagállam elfogadta azt, amihez a nyugati államok - az EBEÉ létrehozói a kezdetektől fogva, 1973-tól törekedtek. Az évi Helsinki Záróokmány megszületése óta az EBEÉ keretében aláírt dokumentumok nem minősülnek jogi értelemben nemzetközi jogi szerződéseknek. Sokkal inkább egy értékrendszert képviselnek, amelyet az államok önként elfogadnak és alkalmaznak. Tevékenységi területek Az EBESZ tevékenységi területe három kosárba foglalható össze: Biztonsági kérdések Európában Ez a kosár elsősorban a tíz hatályos alapelv katalógusát jelenti, azaz: a határok sérthetetlenségét, a belügyekbe való be nem avatkozást, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását, a nemzetek egyenjogúságát és önrendelkezéshez való jogát. A második rész a bizalomépítésről szóló dokumentumot, valamint a biztonság és leszerelés bizonyos aspektusait foglalja magában. Az EBEÉ-folyamat legfontosabb elemeiként jöttek létre a fegyverkezésről és leszerelésről szóló egyezmények (A hagyományos fegyverzetek csökkentéséről szóló egyezmény). Az államok emellett elfogadták A biztonság katonai-politikai vonatkozásairól szóló magatartási kódexet is. A leszerelési, fegyverkezés-ellenőrzési, bizalomépítési, biztonsági és konfliktus-enyhítő kérdések vonatkozásában tárgyalási és tanácsadási feladatokkal felruházott Biztonsági Együttműködési Fórum óta működik. Együttműködés a gazdaság, tudomány, technika és környezetvédelem terén: a második kosár rendelkezései az együttműködésre tesznek javaslatokat többek között a kereskedelem, az ipar, a tudomány, a technológia és a környezetvédelem terén. A biztonsági koncepció kibővítésével nő a gazdaság jelentősége, tehát a gazdasági átalakulás kérdései kerülnek a középpontba. Együttműködés a humanitárius és egyéb területeken: az úgynevezett harmadik kosár az emberek közötti kapcsolatok kibővítéséről és erősítéséről, a kultúra, az információáramlás és az oktatás terén történő együttműködésről és cserekapcsolatokról szóló szándéknyilatkozatokat és konkrét ajánlásokat foglalja magában. A kilencvenes évek elején a két tömb közötti vita tárgyát a kérdés emberi vonatkozása képezte, amelynek középpontjába az egyéni emberi jogok, továbbá az emberek, információk és gondolatok szabad áramlásának biztosítására vonatkozó kérések kerültek. A döntéshozatali eljárás és az intézmények Az EBESZ keretében a határozatok főként konszenzussal születnek. Minden második évben kerül sor ún. ellenőrző konferenciákra, amelyek során az állam- és kormányfők csúcsértekezletének megtartása előtt részletesen ellenőrzik és megvitatják az EBESZ valamennyi területen végzett munkáját. Az eredményeket záródokumentumban állapítják meg. A Miniszteri Tanács, mint központi és irányító testület évente egyszer ülésezik külügyminiszteri szinten. Feladata a határozatok meghozatala. A Vezető Tisztségviselők Bizottságát a tagállamok külügyminisztériumainak magas rangú tisztségviselői alkotják, óta kizárólag gazdasági fórumként hívják össze. A szabályozó testületként működő Állandó Tanács, heti gyakorisággal ülésezik. Hatáskörébe a politikai konzultációk lebonyolítása és a közös álláspontok kialakítása tartozik. Az Állandó Tanácsot a tagországok állandó képviselői alkotják. A Bécsben székelő Titkárság élén álló Főtitkár az EBESZ munkájával kapcsolatos adminisztratív feladatok ellátásáról gondoskodik, tovább részt vesz a miniszteri trojka találkozóin. A Titkárság Bevetési Központtal rendelkezik, amely szorosan együttműködik a Konfliktusmegelőző Központtal. A Konfliktusmegelőző Központ a bizalomépítés területét érintő elsődleges feladatkörén kívül, mindinkább áttér a leszerelés és a fegyverkezés-ellenőrzés terén érvényesülő egyezmények végrehajtásának ellenőrzésére, valamint a viták békés megoldására. Az EBESZ jogosult arra, hogy a béke fenntartását célzó tevékenységeinek támogatáshoz azt kérje az EU-tól és a NATO-tól, hogy bocsássák rendelkezésére a feladatainak ellátásához nélkülözhetetlen szaktudását és más erőforrásokat. Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája az emberi vonatkozású határozatok végrehajtásával foglalkozik, továbbá az új demokráciáknak nyújt támogatást az intézményrendszer kiépítésében. Az EBESZ Parlamenti Közgyűlése, évente egyszer ülésezik Koppenhágában. Alapvető feladatai az együttműködés ellenőrzése, továbbá az együttműködést erősítő intézkedésekkel és eszközökkel kapcsolatos tanácsadás. Az EBESZ Szerbiában Az EBESZ Szerbiai Missziója tevékenységével egyrészről az állami szerveknek, másrészről a polgári társadalomnak nyújt segítséget a demokratikus és felelősségteljes 16 Szerbia az európai 17

10 n Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet EBESZ intézményrendszer kifejlesztésében, továbbá segíti Szerbia európai integrációs erőfeszítéseit. A jogalkalmazás előmozdításában az EBESZ Missziója szorosan együttműködik a Belügyminisztériummal oly módon, hogy: segíti a rendőrségi rendszer reformját; támogatást nyújt a korrupció elleni harcban és a rendőri munka felelősségi fokának előmozdításában; támogatja a Belügyminisztérium kapacitásainak fejlesztését a szervezett bűnözés elleni harc terén, továbbá segíti egy modern határrendészet kifejlesztését. A jogállamiság és az emberi jogok terén az EBESZ Szerbia Igazságügyi Minisztériumával és Szerbia Legfelsőbb Bíróságával működik együtt az igazságszolgáltatási rendszer reformja során, oly módon, hogy: jogi tanácsokat ad a büntetőjogi reform és a büntetőtörvények végrehajtásában; segíti és támogatja az államközi együttműködést a háborús bűnök elkövetői ellen folyó büntetőeljárásokban és a szervezett bűnözés elleni harcban; támogatja az állam azon törekvését, hogy megerősítse a háborús bűncselekmények elkövetése miatt folyó büntetőeljárások lefolytatásához szükséges bírósági humánerőforrásokat; erősíti a korrupció elleni harchoz szükséges belföldi kapacitásokat; erősíti az emberi jogok védelmével foglalkozó szerbiai intézmények szerepéről és munkájuknak fontosságáról a közvéleményben kialakuló tudatot. A szerbiai demokratizálási folyamatokban az EBESZ az alábbi formában támogatja az állami intézmények és civil szervezetek erősítését: erősíti a Népképviselőház felügyeleti és ellenőrző szerepét a Kormány munkája és a költségvetés felhasználásának ellenőrzése vonatkozásában; erősíti a biztonsági szektor működéséhez szükséges demokratikus keretet; támogatja a nemzeti kisebbségek védelmét és társadalmi integrációját; segíti a Szerb Kormányt a romaközösségek támogatása során; támogatja a Kormány és a polgári társadalom a menekültek és a lakhelyüket ideiglenesen elhagyó személyek helyzetének rendezésére tett erőfeszítését; támogatja az emberi jogok védelmét és a nemek egyenjogúságának biztosítását szavatoló mechanizmusok létrehozását. A média terén az EBESZ-misszió Szerbiában az alábbi módon fejleszti a médiumok szabadságát: támogatja az új törvények megalkotását, a hatályos jogszabályok rendelkezésinek elemzését és végrehajtásuk ellenőrzését; fejleszti a műsorszórással és a hírközléssel foglalkozó független ügynökségek működését; erősíti a korrupcióval, a szervezett bűnözéssel, a gazdasággal és a politikával foglalkozó oknyomozó újságírást. A gazdaság és a környezetvédelem terén az EBESZ Szerbiában a fenntartható fejlődést népszerűsítve vesz részt az alábbi formában: serkenti a regionális együttműködést a térségekben; segíti a törvényi keret reformját, továbbá a fenntartható fejlődés bemutatását és a környezetvédelem jelentőségnek tudatosítását; népszerűsíti az energetikai biztonságot és a gazdasági versenyképességet az energetikai hatékonyság növelése, valamint a megújuló energiaforrások használatának bővítése útján; ösztönzi a kis- és közepes vállalatokba irányuló közvetlen belföldi és külföldi beruházásokat, továbbá a környezetvédelmi szempontból igazolható és annak megfelelő technológiák alkalmazását; bátorítja a köz- és magánszektor együttműködését a fenntartható fejlődési programok során. 18 Szerbia az európai 19

11 n Békepartnerségi Program A Békepartnerségi Program nem nemzetközi szervezet, sem nem kollektív védelmi rendszer, noha a szuverén államok védelmi rendszereinek együttműködésén és közös fellépésén alapul. A tagság nem keletkeztet nemzetközi jogi kötelezettségeket, hanem az önkéntesség elvén, valamint a más tagállamokkal való együttműködés területeinek, fokának és intenzitásának szabad megválasztásán alapul. A Békepartnerségi Program nem tekinthető a NATO-hoz való csatlakozás előszobájának sem, valójában egy együttműködési programot és az Észak-atlanti Szövetséggel való partneri viszonyt jelent. A Békepartnerségi Program az együttműködés gyakorlati formáira irányul, amely során a partnerállamok részvételük formáját saját szükségleteikkel, lehetőségeikkel és prioritásaikkal összhangban határozzák meg. Miért és hogyan jött létre a Békepartnerségi Program? A Varsói Szerződés összeomlására reagálva, a NATO évi londoni csúcsértekezletén intézett felhívást a volt keleti tömb államaihoz a rendes diplomáciai kapcsolatok és együttműködési folyamatok létrehozására. Az újonnan kialakult hidegháború utáni viszonyok konkrét eredményeként jött létre a közép- és kelet-európai országokkal való partnerségről szóló nyilatkozat, amely a NATO és ezen országok közötti katonai és más területeket érintő széleskörű kapcsolatok létrehozására irányuló törekvést juttatta kifejezésre. Az ily módon létrehozott kapcsolatok fejlesztése során a következő lépés az Észak-atlanti Együttműködési Tanács megalakítása volt, amelyre a továbbra is növekvő instabilitás körülményei között került sor. Ugyanakkor elfogadták és először tették közzé a NATO új Stratégia Koncepcióját, amelyben megfogalmazásra került az Észak-atlanti Szövetségnek a nemzetközi biztonsághoz való viszonyulása. A Tanács 1991-ben ült össze először a NATO akkori 16 tagállamának, 5 közép- és kelet-európai államnak (Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország és Románia) és a 3 újonnan létrejött Balti államnak (Észtország, Lettország és Litvánia) a részvételével, amelyhez már a következő év során csatlakozott a volt Szovjetunió 11 tagállama és Albánia. Noha számos területen szolgált széles körű fórumként nagyszámú közös érdekű kérdés megvitatására és összehangolására, hiányoztak belőle a katonai együttműködés gyakorlati formái, valamint az együttműködés tartalmának a résztvevő államok körülményeihez történő hozzáigazításának a lehetősége. A NATO ezt a hiányosságot a Békepartnerségi Program kezdeményezésével hidalta át, majd meghívást intézett az Észak-atlanti Együttműködési Tanács és az akkori EBEÉ 20 Szerbia az európai 21

12 n Békepartnerségi Program tagállamaihoz, hogy csatlakozzanak ehhez a programhoz. Ez a program szolgált alapul az észak-atlanti partnerség kiépítéséhez, de keretét jelentette az egyes résztvevő államok és a NATO közötti bilaterális együttműködésnek is. Kétségtelenül megteremtette továbbá a NATO-hoz való csatlakozási szándékukat kinyilvánító országok felkészüléséhez nélkülözhetetlen intézményi keretet is. Már 6 hónap elteltével a Békepartnerségi Programnak 22 tagja volt, amelyek aktívan részt vettek a közös katonai gyakorlatokban ben új biztonsági fórumként az Észak-atlanti Együttműködési Tanács helyébe az Észak-atlanti Partnerségi Tanács lépett, amelynek célja a partnerség további erősítése és operatívabbá tétele volt. Ezáltal az euroatlanti partnerség két pilléren alapul: a Békepartnerségi Programon, amely főként a katonai együttműködésre irányul és az Északatlanti Partnerségi Tanácson, amely a politikai és biztonsági témákról való rendszeres dialógus és tanácskozás folytatásának fóruma. Hogyan csatlakozhat egy állam a Békepartnerségi Programhoz? A Békepartnerségi Programhoz való csatlakozásban érdekelt állam kérelmet intéz a NATO-hoz, amely alapján az Észak-atlanti Tanács határozat hoz az állam formális meghívásáról. A meghívott állam kötelezettsége a Keretdokumentum aláírása, amely alapján az adott ország a program résztvevőjévé válik. E dokumentum szövege szabványszerű, nem lehet tárgyalás témája, és nincs nemzetközi jogi hatálya, tehát ebből a tényből eredően nem szükséges ratifikálása sem. A résztvevő állam a Keretdokumentum aláírásával politikai kötelezettségeket vállal az alapvető szabadságok és emberi jogok védelmére, a nemzetközi jog elveinek betartására, más szuverén államok fenyegetésétől vagy ellenük irányuló erő alkalmazásától való tartózkodásra, a határok tiszteletben tartására és a viták békés úton történő megoldására. Az állam ezáltal még egyszer elkötelezi magát, hogy tiszteletben kívánja tartani az ENSZ Alapokmányából, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából, a Helsinki Záróokmányból és a fegyverkezés ellenőrzéséről szóló nemzetközi egyezményekből eredő alapvető kötelességeit. A Békepartnerségi Programban való részvétel intézményesítésére és definiálására vonatkozóan az alábbi lépések megtétele szükséges: a Jelentkezési Dokumentum átadása, az Egyéni Partnerségi Program (IPP) kidolgozása és benyújtása, amely program pontosítja az euroatlanti partnerség munkatervének katalógusából kiválasztott aktivitásokat. Az IPP alkalmazásának kezdetével az adott állam csatlakozása intézményesítetté válik, részvételének további folyamata pedig a Békepartnerség kínálta lehetőségek kihasználására vonatkozó ambícióitól függ. A résztvevő állam ambíciójának szintje határozza meg Az információbiztonságról szóló egyezmény és A haderők jogállásáról szóló egyezmény megkötésére vonatkozó döntés meghozatalát. A mai napig a Békepartnerségi Programhoz való csatlakozási felhívásnak 33 állam tett eleget. A programban való részvétel hasznát olyan hagyományosan semleges államok is felismerték, mint Svájc, továbbá egyes uniós tagországok is (Ausztria, Svédország és Finnország), amelyek nem tagjai a NATO-nak. Oroszországgal és Ukrajnával, mint a Békepartnerségi Program tagállamaival óta különleges kapcsolat került kifejlesztése, amely kapcsolatok a NATO Oroszország Tanács és a NATO Ukrajna Bizottság keretében valósulnak meg. Mit értünk el eddig a Szerbia és a NATO közötti együttműködés terén? Szerbia (mint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság egykori tagköztársasága) és a NATO első együttműködési formái a Kominform 1948-ban született határozatát követő időszakból származnak, amikor a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, Görögországgal és Törökországgal együtt megalakította a harmadik Balkán-paktumot és tulajdonképpen szövetségi kapcsolatot hozott létre két NATO-tagállammal. Ez a szövetség két évig, Sztálin 1953-ban bekövetkezett haláláig tartott. Ezt követően Jugoszlávia NATOhoz való közeledési folyamata megszakad. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság 1951-ben csatlakozott az amerikai Kölcsönös védelmi segítségnyújtási programhoz, amely által jelentős mennyiségű fegyverzethez és katonai felszereléshez jutott. A Jugoszláv Néphadsereg tisztjei közül sokan végezték iskoláikat és vettek részt kiképzéseken NATOtagországokban. A hidegháború vége és a JSZSZK szétesése után, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ( JSZK) nemzetközi elszigeteltségbe került és a Daytoni Egyezmény megkötését követően sem volt érdekelt a NATO-val való partneri kapcsolatok létrehozásában. Az a tény, hogy Slobodan Milošević Koszovó és Metóhiával szembeni politikája következményeként ben sor került Szerbia bombázására, a mai napig terhessé és specifikussá teszi országunk NATO-hoz való viszonyulását. A 2000-ben bekövetkezett demokratikus változások után Szerbia külpolitikája arra tett erőfeszítéseket, hogy Szerbia kikerüljön a nemzetközi elszigeteltségből és visszatérjen az ENSZ-be, az EBESZ-be és az Európa Tanácsba, továbbá közeledjen az EU-hoz. A Békepartnerségi Programhoz történő csatlakozás kezdeményezésére 2002-ben került sor. Hivatalos kérelmét az állam 2003-ban nyújtotta be a Békepartnerségi Programhoz való csatlakozásra. A Hágai Nemzetközi Bírósággal való nem kielégítő együttműködés miatt a csatlakozási meghívás nem érkezett meg azonnal, viszont egy külön, egyedi igényekhez szabott együttműködési program indult a JSZK számára ben a Szerbia Katonasága több katonai gyakorlaton vett részt a NATO-tagállamok fegyveres erőivel együtt. A NATO november 29-ei Rigában megtartott csúcsértekezletén hozott határozatot arról, hogy meghívja Szerbiát, Bosznia és Hercegovinát és Montenegrót, hogy csatlakozzon a Békepartnerségi Programhoz. Ezt követően december 14-én Boris Tadić, köztársasági elnök aláírta a Keretdokumentumot, és ezzel Szerbia formálisan is a Békepartnerségi Program tagjává vált. Szerbia külügyminisztere 2007 szeptemberében mutatta be Szerbia Jelentkezési Dokumentumát, amely a Békepartnerségi Programban való részvételünk célkitűzéseit tartalmazza. A dokumentum értelmében Szerbia gazdasági-, pénzügyi- és humánerőforrásaival, továbbá egyéb lehetőségeivel összhangban vesz részt az együttműködésben. Szerbia ezt követően megkötötte a NATO-val a Tranzitegyezményt, amely a NATO- 22 Szerbia az európai 23

13 n Békepartnerségi Program erők, továbbá a katonai műveletekhez segítséget nyújtó államok jogállását határozza meg a Szerbia területén való áthaladásuk során. Annak ellenére, hogy az egyezmény 2005-ben került megkötésre, operatív alkalmazása még várat magára. A Honvédelmi Minisztérium és a NATO között létrejött egyezmény alapján nyílt meg december 18-án Belgrádban a NATO Katonai Összekötő Irodája a Honvédelmi Minisztérium épületében. Az iroda működéséért a NATO Nápolyban székelő, Szövetséges erők parancsnoksága a felelős. Az iroda hatáskörei: a Tranzitegyezmény alkalmazása, a NATO és az EUFOR a régióban állomásozó erőinek támogatása, a védelemi reform segítése, valamint a nyilvános diplomácia terén történő együttműködés. A NATO ellenőrzése alatt és az ENSZ mandátuma alapján Koszovó és Metóhiában állomásozó nemzetközi erők, az a KFOR jelentik a legnagyobb békefenntartó missziót Európa területén. A Szerb Katonaság és a KFOR közötti együttműködés a gyakorlatban a koszovói adminisztratív határ mentén történő egyidejű őrjáratozás formájában zajlik. Céljuk az ellenőrzés és a bűnözés visszaszorítása folyamán 226 őrjáratra került sor, ugyanakkor számos katonai gyakorlatot is lebonyolítottak. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének hozzájárulását Szerbia védelmi rendszerének reformjához a Békepartnerségi Program vagyonkezelői alapjai jelentik. Ez idáig két ilyen jellegű alap jött létre: az egyik a gyalogsági aknák megsemmisítését, a másik pedig a katonai munkaerő-felesleg átképzését célozza meg től Szerbia a NATO Parlamenti Közgyűlésének munkájában megfigyelői státusban vett részt, májusától társult taggá vált. Ettől kezdve a Szerb Köztársaság Népképviselőházát egy öt tagból és öt helyettesből álló delegáció képviseli. Társult tagi minőségében Szerbia részt vehet a bizottságok és albizottságok munkájában, valamint a plenáris üléseken, amelyeken határozati javaslatokat és módosítási indítványokat nyújthat be. Szerbia ugyanakkor nem vehet részt a jelentésekről és határozatokról szóló döntéshozatalban és nem vehet részt a Parlamenti Közgyűlése tisztségviselőinek megválasztásában. Manapság egyetlen állam, tehát Szerbia sem tud önállóan válaszolni az államot és állampolgárait érintő biztonsági kihívásokra, kockázatokra és fenyegetésekre. Szerbia jelen pillanatban egy teljes körű társadalmi átalakuláson megy át, amely folyamat a biztonsági szektor megreformálását is magában foglalja. Szembesül továbbá déli tartománya státusának megoldási folyamatával is, amely jelentős befolyással lesz a NATO-val való együttműködés terjedelmére és intenzitására. Az eddigi elképzelések szerint az együttműködési folyamatban a következő lépések megtétele várhatóa: Az információbiztonságáról szóló egyezmény megkötése (amely nem kötelezi a feleket az információcserére, kizárólag a megtörténő információcsere esetére szabályozza az információk védelmét, terjesztését és őrzésének módját) és Szerbia brüsszeli NATO-képviseletének létrehozása (ez lehetővé tenné Szerbia érdekeinek képviseletét a Szövetség számos bizottságában és az euroatlanti partnerségben). n Az Európai Unió Európában valamennyi regionális együttműködési szervezet közvetlenül a második világháború után vagy valamivel később jött létre. Egyik sem tett azonban szert akkora politikai befolyásra és gazdasági jelentőségre, mint az Európai Unió, amely ma egy olyan 27 európai államot magába foglaló képződmény, amelyhez hasonló még sohasem fordult elő a történelemben. A XX. század másik felében és a jelen század elején az Unió elérte azt, ami egyetlen korábbi európai hódítónak sem sikerült - politikailag és gazdaságilag egyesítette az európai kontinens legnagyobb részét. Az Unió által felölet és szabályozott területek a mezőgazdaságtól, a kereskedelemtől, a szállítástól, a külpolitikai, védelmi, igazságügyi és számos más kérdésig, az EU-t egy szuperállamhoz hasonlító alakulattá tették egy olyan szervezetté, amelyet egyesek posztmodern császárságnak neveznek, amely égisze alá gyűjti az európai nemzetállamokat. Ez a modern császárság azonban nem csupán azért eredeti, mert nincs császára, vagy mert demokratikus, szuverén államok egyesültek benne. Azért is igen különös, mert az emberiség történetében először egy olyan államközösségről van szó, amelynek tagállamai teljes egészében önként és békés úton egyesültek. Az EU korunk legeredetibb politikai találmánya. Dr. Duško Lopandić Az európai egyesülés gondolata Az egyesült Európáról szóló elképzelések különféle formában jelentek meg a történelem folyamán. Az európai államok ismétlődő konfliktusai, tovább azok a tragikus események, amelyek az első és a második világháború során végbementek, a XX. század elején számos diplomatát és politikust ösztönöztek arra, hogy elgondolkodjanak és megkíséreljenek megoldást keresni az európai kontinens államainak egyesülésére, azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a békéhez és az európai népek jólétéhez. Robert Schumann francia külügyminiszter május 9-én egy igencsak ambiciózus tervet mutatott be arra vonatkozóan, hogy Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság létfontosságú szén- és acélipara egy olyan szervezetbe egyesüljön, amely nyitott lenne minden európai demokrácia számára. A terv célja a korábban egymással háborúban álló európai államok megbékélése és egy esetleges európai föderáció létrehozása volt. Hat ország: Belgium, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Luxemburg, Olaszország és Hollandia által 1951-ben Párizsban aláírt szerződéssel jött létre az első a három európai közösség közül: Az Európai Szén- és Acélközösség. Az a tény, hogy a szerződés eredményeként már az első öt évében a szén- és acélkereskedelem 129%-kal megnövekedett, arra késztette a hat résztevő országot, hogy ugyanezt az elvet a teljes gazdaságra kiterjesszék. Hat évvel később, azonos elvek alapján kerültek Rómában aláírásra azon szerződések, amelyek 24 Szerbia az európai 25

14 n Az Európai Unió alapján megalakult az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Európai Atomközösség (EURATOM). A római szerződések közvetlen célja a vámunió létrehozása, a kvóták és tagországok közötti kereskedelmet korlátozó egyéb rendelkezések megszüntetése, valamint az emberek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának lehetővé tétele volt. Az EU intézményei és a döntéshozatal Az EU működése manapság elképzelhetetlen tagállamainak hatékony jogállamként való működése nélkül, hiszen ők képezik az Unió teljes szerkezetrendszerének alapjait. Az Unió elsősorban a nemzeti közigazgatási- és jogrendszerek közösségét jelenti, amely közösségre a tagállamok nemzeti szuverenitásuk egy részét (tartósan vagy ideiglenesen, teljes egészében vagy részben) átruházták január 1-jétől Bulgária és Románia felvételét követően az Európai Uniót 27 ország alkotja. Megközelítőleg 500 millió ember él az Unió területén. A tagországok kormányai időről-időre különböző szinteken tartanak összejöveteleket azzal a céllal, hogy az európai népek közössége életét minden tekintetben megszervezzék és szabályozzák. A kompromisszumokon alapuló politika, egymás tiszteletben tartása és a tolerancia eredményeként számos közös érdekű és -jelentőségű területen hajthatták végre sikeresen ezt a célt. A jogok és kötelezettségek tekintetében az Európai Unió valamennyi tagországát és kormányát egyenlő bánásmód illeti meg a többiekhez képest, azonban a nagyság, az erő és a befolyás tekintetében nyilvánvalóan vannak közöttük eltérések. A "játékszabályok" betartásáról az Európai Unió szervei és intézményei, továbbá maguk a tagországok gondoskodnak oly módon, hogy elkerüljék a hátrányos megkülönböztetést és az egyenlőtlenséget, továbbá, hogy tiszteletben tartsák a különbözőségeket és a törvényeket. Európai Tanács - irányítás Az Európai Tanács az Európai Unióról szóló szerződés (1992) alapján megfogalmazza az EU fejlesztéséhez szükséges irányelveket és meghatározza az EU általános politikai célkitűzéseit. Az Európai Tanács jogi értelemben nem szerve az Európai Uniónak, hanem a tagállamok képviselőinek legmagasabb szintű összejövetele (az EU csúcsértekezlete). Az államközi tárgyalások és megállapodások megkötésének hosszú múltra visszatekintő gyakorlatából jött létre. Először hivatalosan az 1986-ban létrejött ún. Egységes Európai Okmányban került megemlítésre (az EEO az évi római szerződés kiegészítését jelenti), amely lehetővé tette a közös piac megteremtését, erősítette az Európai Parlament szerepét és módosította az EU Miniszteri Tanácsában való döntéshozatal eljárását (bevezették a minősített többségi szavazást). Az Egységes Európai Okmány új együttműködési területeket vezetett be és megalapozta a tagországok együttműködését a külpolitika terén. Az EU tagországainak állam- és kormányfői évente legalább kétszer ülnek össze, hogy megvitassák az EU szempontjából kulcsfontosságú kérdéseket. A találkozón elfogadott záradékok, amelyeket közlemény formájában tesznek közzé az EU intézményeinek működése szempontjából. irányelvként szolgálnak. Európai Bizottság a törvényalkotás és - alkalmazás Az Európai Bizottság az EU legfontosabb végrehajtó intézménye. Előkészíti az Európai Unió Tanácsa elé terjesztendő határozatok javaslatait és az "európai törvényjavaslatokat", gondoskodik azok végrehajtásáról és végrehajtásuk ellenőrzéséről az EU egész területén. Feladata továbbá az EU alapító szerződéseinek végrehajtása és az EU érdekeinek megvalósítása. Jelenleg 26 tag, ún. biztos alkotja. A Bizottság meghatározott területekért felelős tagjait 5 évre választják. Habár a Bizottság tagjai a tagállamok kormányainak javaslatára kerülnek megválasztásra, munkájuk nem kötődik a nemzeti kormányokhoz, feladataikat a közösség általános érdekeinek figyelembe vételével gyakorolják. A biztosok, összhangban a tisztségükkel járó függetlenséggel, saját kormányuk által nem utasíthatóak, továbbá nem folytathatnak semmilyen más, sem kereső, sem társadalmi megbízatású tevékenységet. A bizottság elnökét a tagállamok kormányainak az Európai Tanácsban helyet foglaló legmagasabb rangú képviselői választják meg, majd ezt követően megválasztását az Európai Parlament erősíti meg. Az Európai Unió Tanácsa - a Miniszterek Tanácsa - döntéshozatal Az EU Tanácsa az EU legfontosabb testülete, jogalkotási és végrehajtási hatáskörrel. A tagországok külügyminiszterei, illetve más szakminiszterei alkotják, a napirenden szerepelő témakör függvényében. Az Európai Unió Tanácsa az EU megalapításáról szóló szerződésben meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében döntéseket hoz, jogszabályokat alkot, összehangolja a gazdaságpolitikákat stb. Döntéseit egyhangúlag vagy minősített többséggel hozza meg (az adott állam szavazatának értékét a lakosságszám határozza meg valamely minősített többséget igénylő döntés meghozatalához a Tanácsban összesen meglévő 87 szavazatból legalább 62 szavazat szükséges). A Tanács havonta egyszer ül össze, szükség esetén rendkívüli ülést tarthat. A legfontosabb döntések a külügyminiszterek (Általános Ügyek Tanácsa) és a gazdasági- és pénzügyminiszterek (ECOFIN) találkozóin születnek.. Európai Parlament - a politika alakítása A tagországok állampolgárai, akárcsak saját országukban, az Európai Parlament tagjainak megválasztásával közvetlenül befolyásolhatják az Európai Unió politikájának alakítását. A polgárok az EP tagjait közvetlenül választják öt éves megbízatási időtartamra. A legutóbbi választásokra 2004-ben került sor. Az Európai Parlament szerepe az utóbbi években jelentősen megnőtt tól a kultúra, az oktatás, az egészségügy, a fogyasztó-, a kutatás és a környezetvédelem terén megilleti a jogszabályok elutasításának a joga. Az EP az EU Tanácsával együtt részt vesz az ún. együttdöntési eljárás során történő jogszabályalkotásban, tovább az Európai Unió Bizottsága tagjainak kinevezésében és felmentésében, az éves költségvetés elfogadásában és végrehajtásának ellenőrzésében. Az Európai Parlament az Unió közel 500 millió lakosának képviseleti szerve. Jelen pillanatban 626 képviselő alkotja, az EU közelmúltbeli újabb kibővítése folytán a képviselők száma 732- re növekedett. Az európai parlamenti képviselők az EP-ben párthovatartozás és ideológiai 26 Szerbia az európai 27

15 n Az Európai Unió irányultság alapján csoportosulnak, nem pedig nemzetiségi alapon. Az Európai Parlament székhelye Strasbourgban (Franciaország) található, noha egyre több (rendkívüli) ülést tart Brüsszelben is. Európai Unió - szerződések, szerkezete, története Párizsi szerződés ? Római szerződés EK - Európai Közösség Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) Európai Gazdasági Közösség (EGK)...Európai közösségek: ESZAK, EGK (EK, 1993), Euratom Egyesítő szerződés Maastrichti szerződés E U R Ó P A I U N I Ó (E U) Európai Közösség (EK) bel- és igazságügyi együttműködés Amszterdami szerződés rendőri és bírói együttműködés a büntetőügyekben közös kül- és biztonsági politika (KKBP) Euratom (Európai Atomközösség) Nizzai szerződés Európai alkotmány A HÁROM PILLÉR - Európai Közösségek (ESZAK, EK, Euratom), közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), bel- és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben Az Európai Közösségek Bírósága - az igazságszolgáltatás Az Európai Közösségek Bíróságának feladata az európai törvények betartásának biztosítása. A Bíróság az EU alapító szerződései értelmezésére egyedül hivatott intézmény. Az Európai Közösségek Bírósága dönt a tagállamok, az EU intézményei, valamint a jogi és természetes személyek által indított eljárásokban. A Bíróságot 27 bíró és 8 főtanácsnok alkotja. Székhely Luxembourgban található. Együttműködési területek három pillér Az Európai Unió olyan emberek régi elképzeléseinek, fáradságos és türelmes munkájának az eredménye, akik mélyen hittek abban, hogy függetlenül valamennyi meglévő különbségtől, lehetséges az együttélés. Nem létezik a világon egyetlen egy olyan régió sem, ahol az államok úgy döntöttek, hogy szuverenitásuk egy részét önként egy magasabb, nemzetek fölötti szintre ruházzák át, mint ahogyan azt európai államok az Európai Unió megalakítása során megtették. Az EU nem csupán gazdasági együttműködési forma, hanem felöleli tagállamainak politikai integrációját is, olyan kérdésekben, mint a külpolitika, a belügyek, az igazságügy, sőt a közös védelem is. Az Európai Unióról szóló szerződés (Maastricht) vezette be a három pillért, az Európai Unió alapját. Az első pillérnek, amelyet az Európai Közösségek alkotnak nemzetek feletti jellege van. A második és harmadik pillér jogviszonyai, amelyet a közös külés biztonságpolitika, valamint az igazság- és belügyi együttműködés jelentenek, kormányközi jellegűek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az EU valamennyi tagja fenntartotta magának azt a jogot, hogy maga döntse el, hogy milyen szintig kíván működése során alkalmazkodni a közös fellépés érdekében az Európai Unió más országaihoz. Az I. pillért az előtt is létező Európai Közösségek alkotják, a II. és III. pillér pedig 1992-ben jött létre. Mindhárom pillérben azonos szervek működnek, de mivel a pillérek eltérő hatáskörökkel rendelkeznek, így ebből következően az egyes szerveknek a jogkörei is eltérnek egymástól. I. pillér: Az Európai Közösségek Az I. pillér alapjait az egységes piac, a vámuniók, a gazdasági és monetáris unió és az EU politikái képezik. Az Európai Közösségek célja a gazdasági fejlődés, a magas szintű foglalkoztatás, a szociális védelem, a nemi egyenjogúság biztosítása, a versenyképesség, a környezetvédelem és az életszínvonal javítása, továbbá a gazdasági és a szociális együttműködés. Az EU saját költségvetéssel rendelkezik, amelynek tervezetét az Európai Bizottság készíti elő a tagországokkal való konzultáció alapján és terjeszti a Miniszterek Tanácsa elé. A Tanácsban való meghozatalát követően, a javaslatot az Európai Parlamenthez kell továbbítani elfogadásra. A költségvetési kiadásokat a tagországok befizetéseiből finanszírozzák. A tagállamokra eső hozzájárulás összegét a bruttó társadalmi össztermék százalékarányában állapítják meg. A befizetés mértéke ig terjedő időszakban a tagországok bruttó társadalmi össztermékének 1%-át teszi ki. 28 Szerbia az európai 29

16 n Az Európai Unió Az Európai Közösség nemzetek feletti jellege egyrészről szerveinek függetlenségében nyilvánul meg, másrészről a szerveiben való többségi döntéshozatal lehetőségében. Az Európai Közösség jogszabályainak meghozatala során, a Bizottság kezdeményezési joggal bír, a Tanácsban főként minősített többségi döntéshozatal érvényesül, az Európai Parlament aktív szereppel rendelkezik, a Bíróság pedig ítéletein keresztül járul hozzá a közösségi jog egységes értelmezéséhez A közösségi jogot az Európai Közösségek jogszabályai jelentik és összefoglaló néven Acquis communautaire-nek (közös vívmányoknak) nevezik. II. pillér: A Közös kül- és biztonságpolitika és az Európai biztonsági és védelmi politika (CFSP/ESDP) 2 A közös kül- és biztonságpolitika kormányközi jellegű együttműködés, amelyet az EUszerződés (Maastricht) vezetett be. Célkitűzése, hogy összehangolja a tagállamok kül- és biztonságpolitikáját azzal a céllal, hogy az EU egységesen léphessen fel külpolitikai téren. A Közös kül- és biztonságpolitika öt fő célja: hogy őrizze az Unió közös érdekeit és alapvető értékeit; hogy biztosítsa az Unió biztonságát; hogy megőrizze a békét és hozzájáruljon a nemzetközi biztonsághoz; hogy elősegítse a nemzetközi együttműködést; hogy fejlessze a demokráciát és a jogállamiságot, beleértve az emberi jogokat is. Az Európai Unió ezen politikája keretében az államokkal és a nemzetközi szervezetekkel 2 CFSP/ESDP Coomon Foreign and Security Policy/ European Security and Defence Policy való kapcsolatokra vonatkozó közös stratégiákat fogad el, továbbá az Unió számára fontos, valamint globális jelentőségű külpolitikai és biztonsági kérdések vonatkozásában határozatokat, nyilatkozatokat és egyéb dokumentumokat hoz. A tagállamok megtartották vétójogukat, ami azt jelenti, hogy ezen területen kizárólag egyhangú döntések születhetnek. A közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó dokumentumok egyébként nem képezik a közösségi joganyag részét, annak vonatkozásában az Európai Közösségek Bíróságnak nincs döntéshozatali hatásköre. A közös kül- és biztonságpolitika irányítása a Miniszterek Tanácsa és az Európai Tanács hatáskörébe tartozik, míg az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet csak értesítik a döntésekről. Ez azt jelenti, hogy a II. pillér alakításában a Bizottság és az EP csupán korlátozott módon vehetnek részt (a Parlament kérdéseket tehet fel és ajánlatokat tehet a Tanácsnak, továbbá évente megvitatja a Közös kül- és biztonságpolitika végrehajtását). Az európai biztonsági és védelmi politika - EBVP az EU közös kül- és biztonságpolitikája keretében működik, azonban az alábbiakban felvázolt sajátos szervezeti rendszerrel rendelkezik, amelyen keresztül képes biztosítani operatív működését: az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, aki egyben a Tanács főtitkára is (részt vesz a Tanács határozatainak kialakításában, előkészítésében és végrehajtásában, jogosult arra, hogy a Tanács nevében más országokkal és nemzetközi szervezetekkel folytasson tárgyalásokat). a Politikai és Biztonsági Bizottság (PSC), amelynek összetételét a tagállamok ESBP-vel és EBVP-vel megbízott nagykövetei alkotják; az EU Katonai Bizottsága (a tagállamok vezérkari főnökeinek képviselői), A Polgári Válságkezelő Bizottság (CivCom). Az Európai Tanács és az Európai Unió Honvédelmi Miniszteri Tanácsa döntő jelentőséggel bír ezen politika alakításában. Az EU Főtitkárságának keretében a polgári képviselők mellett, katonai képviselők is részt vesznek és létezik egy ún. Helyzetelemző Központ (Situation center) is, azonban operatív vezérkar, amely a katonai műveletek megtervezését és irányítását végezné (a NATO SHAPE-hez hasonlóan) az EU-ban jelen pillanatban még nem működik. Az Európai biztonsági stratégiát az Európai Tanács december án Brüsszelben megtartott ülésén fogadta el. A Stratégia az önálló európai biztonságpolitika legátfogóbb dokumentuma, amely az európai biztonságpolitikát a NATO politikájától elhatárolva, ugyanakkor az egymás közötti viszonyokat oly módon szabályozva határozza meg, hogy az ne tegye kétségessé az euroatlanti partnerséget. A stratégiát azzal a szándékkal dolgozták ki, hogy az EU számára lehetővé tegye az új kihívásokkal, kockázatokkal és a biztonságot veszélyeztető eseményekkel szembeni hatékonyabb fellépést. A dokumentum elsősorban az ENSZ-el együttműködésben a hatékony multilateralizmus kiépítésére, a terrorizmus elleni harcra, a Közel-Kelet irányában fennálló stratégiára, továbbá a folyamatban lévő és később kirobbanó európai válságokkal szembeni határozott politikára koncentrál. Három szerkezeti egységből áll: 1) a biztonsági környezetből; 2) a globális célokból; 3) a válságkezelő és konfliktusmegelőző eszközökből. A Stratégia új, felülvizsgált változatának az elfogadása az év vége felé várható. Az új Reformszerződés szövege szerint az EU a továbbiakban már nem csupán politikai és gazdasági unió lesz, hanem katonai-védelmi paktummá is válik. Világosan kimondásra kerül, hogy a korábbi időszakkal ellentétben az Európai Unió a nemzetközi jog alanyává válik, továbbá jogi személyiséggel ruházzák fel (eddigiekben jogalanyisággal kizárólag az Európai Közösségek, mint az EU szűkebb értelemben vett alkotóelemei rendelkeztek). Míg az eddigiekben az Európai Unió az ún. közös kül- és biztonságpolitikán (az együttműködés második pillére) és az EU külgazdasági kapcsolatain (az együttműködés első pillére) alapuló megosztottságra épült, azaz két külön szerződésen alapult, a Lisszaboni Szerződés esetleges elfogadásával ez a megosztottság jelentős mértékben megszűnik majd. A Lisszaboni Szerződés egy sor egészen új rendelkezést tartalmaz, mint például a kölcsönös segítségnyújtásról szóló záradék, amely a tagállamok egyike elleni esetleges katonai agresszió esetében kerülne alkalmazásra. Az ún. petersburgi feladatokat, azaz a béketeremtő és -fenntartó műveletekben való részvételt kibővítették, bevezették továbbá a terrortámadás vagy természeti csapás esetén alkalmazandó szolidaritási záradékot, megalakult az Európai Védelmi Ügynökség, valamint előirányozták az EU tagországok egy csoportjának részvételével a védelem területén az ún. 30 Szerbia az európai 31

17 n Az Európai Unió AZ EU KATONAI ÉS CIVIL MISSZIÓI A VILÁGBAN EBVP-műveletek Az EU első civil missziója és első EBVP missziója általában: az EU Rendőri missziója Bosznia és Hercegovinában, I. l-jétől Az EU első katonai missziója, Concordia, Macedóniában, III 31-XII. 31-ig. Az EU első Európán kivűli missziója, Artemis, Kongó DK-ban, 15. VI 1. IX VI. 15-IX. 1-jéig. Folyamatban lévő EBVP-műveletek a Nyugat-Balkánon EUFOR Althea katonai misszió, BH-ban, II. 2-ától EU rendőri misszió BH-ban (EUPM), I. 1-jétől EU-tervezési csapat Kosovóban és Metóhiában X. 10-étől Befejezett EBVP-műveletek a Nyugat-Balkánon Concordia katonai művelet, Macedóniában, III 31-XII. 31-ig EU Proxima rendőri misszió Macedóniában, XII XII. 14-ig EU Tanácsadói rendőrségi csapat, EUPAT, Macedóniában, XII I. 14-ig Aktuális EBVP-műveletek - Ázsia EU rendőri misszió, Palesztin területeken (EUPOL COPPS) EU misszió a Rafah határátkelőhelyen, Palesztin területeken (EU BAM Rafah) EU misszió - jogállamiság Irakban (Eujust Lex) EU rendőri misszió,afganisztánban Aktuális EBVP-műveletek - Afrika EU rendőri misszió Kinsaszában (Kongói DK) (EUPOL Kinshasa) EU misszió - a biztonsági szektor reformja a Kongói DK-ban (EUSEC DR Congo) EU misszió az Afrikai Unió támogatására,amis II (Darfur) Kartonai misszió EUFOR Tchad/RCA Befjezett EBVP-műveletek EU misszió - jogállamiság Grúzia (Eujust Themis), VII VII. 14. Megfigyelő Bizottság Aćeuban, Indonézia (AMM), IX XII. 15. Európai misszió Kongói Demokratikus Köztársaságban, választások ideje alatt (EUFOR DK Kongó) IV XI. 30. a biztonság és az igazságosság térségévé, az Unió valamennyi polgára számára. Egyes tagállamok kezdeményezésére bevezetésre került a az ún. schengeni övezet azzal a céllal, hogy biztosítani tudják a polgárok teljes mozgásszabadságát az EU területén. A Schengeni Egyezmény ekinthető bel- és igazságügy területen aláírt egyik legfontosabb dokumentumnak. Az egyezmény alapvető célja az aláíró tagállamok belső határain történő ellenőrzés megszüntetése az emberek zavartalan mozgása céljából. A belső határellenőrzés megszüntetésén túl az egyezmény egységes beléptetési rendszert irányoz elő a harmadik államból érkező személyek beutazására, egységes beutazóvízumok kiadását valamennyi aláíró tagállam számára, a menedékpolitika közös megfogalmazását, továbbá szorosabb együttműködést a nemzeti rendőrségek és igazságszolgáltatási szervek között. Az igazságszolgáltatás és a belügyek terén igen jelentős vívmánynak tekinthető az Europol és az Eurojust megalakítása. Az Europol alapvető feladata, hogy a nemzeti belügyi szerveknek segítséget nyújtson a bűncselekmények elkövetése miatt több tagállam területén folyó nyomozás során. A hágai székhelyű Európai Igazságügyi Együttműködési Egység, az Eurojust, feladata a büntetőjog-ellenes jelenségek koordinált üldözése nemzetközi szinten. A óta alkalmazott európai letartóztatási parancs mellett, amely lehetővé teszi a külföldön rejtőzködő bűnözők gyors és egyszerű kiadását, ezen intézmények hozzájárulnak a bűnözés és terrorizmus elleni hatékonyabb harchoz az Unió keretein belül. III. Pillér: Együttműködés a belügyek és az igazságszolgáltatás terén ( Justice and Home Affairs - JHA 3 ) Az együttműködés ezen formáját az Európai Unióról szóló szerződés vezette be. Felöleli az EU-tagállamok közötti bírósági együttműködést a polgári- és bűnügyekben - a vám- és rendőri együttműködést. Az együttműködés célkitűzései: a biztonság létrehozása az EU területén; a rasszizmus és az idegenek elleni türelmetlenség, a terrorizmus, az emberkereskedelem, a gyermekek elleni bűncselekmények, a kábítószer- és fegyverkereskedelem, a korrupció és csalás elleni harc. A Tanács jogi eszközeit egyhangúlag fogadja el. A Nizzai Szerződés vezeti be a minősített többségi lehetőségét a III. pillérhez tartozó azon kérdéseket vonatkozásában (a személyek 3 JHA Justice and Home Affairs szabad mozgása és az igazságszolgáltatás terén való együttműködés bizonyos formái) amelyre a közösségi jog hatályát az Amszterdami Szerződés terjesztette ki. A Tanácsnak döntéshozó szerepe van, a Bizottságot kezdeményezési jog illeti meg. Az Európai Parlamentnek bizonyos kérdések vonatkozásában konzultatív szerepe van. Az Amszterdami Szerződés újraszabályozta az igazságszolgáltatás és a belügyek terén való együttműködést, célul pedig azt tűzte ki, hogy az EU területe váljon a szabadság, Az EU döntéseinek típusai Első pillér Európai Közösségek Jogi kötőerővel bíró aktusok: l rendeletek l irányelvek l határozatok Jogi kötőerővel nem bíró aktusok: l ajánlások l vélemények Második pillér Közös kül- és biztonságpolitika l közös stratégiák l közös álláspontok l együttes fellépések Harmadik pillér Rendőri és bírói együttműködés a büntetőügyekben l közös álláspontok l kerethatározatok l határozatok l tagállamok közötti egyezmények 32 Szerbia az európai 33

18 n Az Európai Unió Lisszaboni szerződés A Lisszaboni Szerződést az Európai Unió október 19-én Lisszabonban megtartott csúcsértekezleten elfogadott Reformszerződés alapján írták alá december 13-án.. Ahhoz, hogy a soron következő európai parlamenti választásokig, azaz júniusáig hatályba léphessen, a szerződést valamennyi tagállamnak ratifikálni kellett volna. A Reformszerződés a 2005-ben Franciaországban és Hollandiában népszavazáson elutasított EU-Alkotmány letisztított verziója Az eredeti elképzelések szerint az Alkotmányszerződés új és igen terjedelmes szövege nem csupán módosította volna az összes korábbi EU- és EK-szerződést, hanem azokat egyúttal hatályon kívül helyezve a helyükbe lépett volna (valamennyi szerződést a Római Szerződéstől a Nizzai Szerződésig). Másrészről a Reformszerződés visszatért a korábbi hagyományokhoz, amely alapján a szerződések minden alkalommal módosítások útján került megváltoztatásra, oly módon, hogy a korábbi szerződések módosított formában maradtak mindig hatályban. A Reformszerződés tulajdonképpen két szerződésből áll az EU-ról szóló szerződésből (amely a korábbi EU-ról szóló szerződés módosított változata) és az EU működéséről szóló szerződésből. A második szerződés az Európai Közösség megalapításáról szóló szerződést módosítaná az elnevezése és a tartalma vonatkozásában, és ezáltal jogi értelemben is véglegesen megszüntetné az Európai Közösség fennállását és elnevezését (az Európai Közösség elnevezést a mindennapi gyakorlatban már hosszabb ideje nem használják). Összességében kiemelhetjük, hogy a szerződésjavaslatok komoly erőfeszítést tesznek abba az irányba, hogy az Európai Unió a tagállamok sorsközösségből politikai közösséggé alakuljon át. A Reformszerződés lehetővé tenné, hogy a külügyi kapcsolatok területén az Unió sokkal következetesebb és világosabb módon léphessen fel, valamint azt is, hogy működési területei tovább bővüljenek. A Lisszaboni Szerződés írországi népszavazáson megtörtént elutasítás miatt bekövetkezett újabb megtorpanás miatt megjósolhatatlan, hogy mikor és, hogy egyáltalán hatályba lép-e a Lisszaboni Szerződés. Mit eredményezne a Lisszaboni Szerződés a gyakorlatban? 1. Az eddigi rotációs elv alapján félévente változó soros elnökség helyett bevezetésre kerülne az Unió elnökének tisztsége, akit a tagállamok állam- és kormányfői választanának 30 hónapra. 2. Bevezetésre kerülne az EU külügyminiszterének tisztsége (hivatalosan elnevezéssel: az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője), egyesítve ezáltal a jelenleg is működő külügyi és biztonságpolitikai főképviselő és a külügyi biztos hatásköreit. 3. Az európai biztosok száma 27-ről 15-re csökkenne, oly módon, hogy 2014-től nem lenne minden tagállamnak saját képviselője az Európai Bizottságban a tagállamok egyharmadának mindig arra kellene majd várnia, hogy sorra kerüljön, a többi biztos megbízatása pedig öt évre szólna. 4. Csökkenne az Európai Parlament képviselőinek száma is. Az EP-t összesen 751 képviselő alkotná, az egyes tagállamokra eső képviselők száma 6 és 96 között mozogna. 5. A Miniszterek Tanácsában bevezetnék kettős többség elvét, amely alapján egy a határozat akkor tekinthető meghozottnak, amennyiben a tagállamokat képviselő miniszterek legalább 55%-a támogatja és a támogató tagállamok együttesen az EU népességének legalább 65%-át képviselik. Az új döntéshozatali rendszert 2014-től alkalmaznák (2017-ig tartó átmeneti időszakkal), azzal, hogy a dokumentumba belefoglalták az ún. ioanninai kompromisszumot is, amely az EU-tagországok számára lehetővé teszi, hogy meghatározott feltételekkel és meghatározott időre elhalasszák az EU döntéseinek végrehajtását. 6. A legfontosabb módosítások közé tartozik a nemzeti parlamentek hatásköreinek bővítése is, amelyek jogosulttá válnának az ún. narancssárga lap, mint kifogás benyújtása útján valamely törvénytervezet leállítására. 7. A Reformszerződés az Európai Uniót jogi személyiséggel ruházná fel. Bevezetésre kerülne továbbá az ún. kilépési záradék, amely lehetővé tenné az EU-tagállamai számára (formálisan is) a szervezetből való kilépést. A Reformszerződésben szereplő, fentiekben ismertetett újítások hatályba lépése, a Szerződésnek az EU 27 tagállamában megtörtént ratifikációját követően azt eredményezné, hogy az EU eljárási és lényegi kérdésekben is még hatékonyabb szervezetté váljon. Ez kétséget kizáróan megnyitná a nyugat-balkáni országok előtt az Unióhoz való gyorsabb csatlakozás lehetőségét. Az uniós polgárság Az európai polgár fogalma alapján, amelyet az évi Maastrichti Szerződés hozott létre, az EU tagállamainak állampolgárai, egyben Unió polgárai is. A tagállamok állampolgárai uniós polgárság mellett megtartják saját államuk szerinti állampolgárságukat is. Az uniós polgár: szabadon mozoghat az Unió területén; a lakóhelye szerinti tagállamban, az adott tagállam állampolgáraival azonos feltételek mellett vehet rész a helyi önkormányzati választásokon és az európai parlamenti választásokon, továbbá jelöltként is indulhat és megválasztható; igénybe veheti bármely EU-tagállam diplomáciai és konzuli szerveinek testületeinek védelmét az Unión kívüli harmadik országban; petíciót nyújthat be az Európai Parlamenthez; jogorvoslatért fordulhat az európai ombudsmanhoz. Az EU bővítése Az EU további bővítése azon kulcsfontosságú kérdések egyike, amelytől az ókontinens jövője függ. Egyrészről a bővítés történelmi lehetőséget nyújt az Európát több részre osztó 34 Szerbia az európai 35

19 n Az Európai Unió mesterséges megosztottság megszüntetésére. Másrészről az Unió bővítési politikájával kapcsolatban időről-időre felmerül a kérdés: hol vannak Európa határai, és hogyan lehet egyáltalán meghatározni azokat? A bővítésnek politikai, gazdasági és kulturális jelentősége van. Politikai, mert Európa bővítésével bővül a béke és a stabilitás térsége, és ezáltal nő a kontinens biztonsága is. Gazdasági, mert a bővítéssel óriási piac létesül, amely már ebben a pillanatban is mintegy 500 millió fizetőképes fogyasztóval, és óriási potenciálokkal rendelkezik. Kulturális, hiszen a belső határok lebontásával és az emberek szabad mozgásával bővül az európai kulturális tér, amelynek alapértékeit a különbözőségek összeegyeztethetősége, a gondolatok szabad áramlása és a megértés erősödése képezik. Létrejötte (1957.) óta, amikor Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg megalakították, a közösség öt bővítésen esett keresztül: 1973-ban Nagy-Britannia, Írország és Dánia, 1981-ben Görögország, 1986-ban Spanyolország és Portugália, 1995-ben Ausztria, Svédország és Finnország, 2004-ben Ciprus, Málta, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Magyarország, Észtország, Lettország és Litvánia, 2007-ben Románia és Bulgária csatlakozott az Európai Unióhoz. A legutóbbi bővítések során az Unió tagállamaivá váltak a közlemúltig a vasfüggöny túloldalán elhelyezkedő, nemrégiben még teljesen eltérő politikai, gazdasági és szociális társadalmi berendezkedésű országok is. A tagjelölt államok csatlakozását óriási léptékű előkészületek előzik meg, amelyek politikai és a társadalmi konszenzust feltételeznek, továbbá a társadalom minden szegmese részéről, hosszantartó erőfeszítéseket igényelnek. A tagság feltételei Az Európai Unió felismerve a közép- és kelet-európai új demokráciák törekvéseit, az 1993-ban Koppenhágában megtartott csúcson egyértelművé tette ezen országok európai perspektíváját, és egyúttal megfogalmazta a tagfelvételi folyamat megindításának alapvető kritériumait, amelyek közül az alábbiak legjelentősebbek: POLITIKAI olyan stabil intézmények megléte, amelyek szavatolják a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat és a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét; GAZDASÁGI olyan aktív piacgazdaság megléte, amely képes megbirkózni az Unión belül jelentkező versennyel és a piac törvényszerűségeivel; JOGI a tagságból eredő kötelezettségek vállalásának a képessége, illetve az Acquis communautaire (közös vívmányok) elfogadása. Ahhoz, hogy valamely állam intézményei stabilnak minősüljenek elsősorban a működőképesség igényének kell eleget tenniük, vagyis olyan mechanizmusokkal kell rendelkezniük, amelyek biztosítani tudják az állami intézmények zavartalan és szabályszerű működését. A korábbi időszakból származó, kifejezetten központosított államberendezés következtében a legtöbb probléma a helyi önkormányzatok működésében merült fel. Az EU-hoz csatlakozott vagy a csatlakozás folyamatában lévő országokban jelentős problémák észlelhetőek a bíróságok működésében is, amelyek közül nagyszámú az olyan strukturális hiányosság, amely megakadályozza a bíróságok teljes függetlenségét. Kivétel nélkül, valamennyi országban problémaként jelentkezett az elpolitizált és alacsony hatékonysági fokkal működő közigazgatás. A jogállamiság kritériumának való megfeleléshez az szükséges, hogy az állami intézmények az Alkotmány által definiált jogköreik keretében működjenek, és hogy ne sértsék más intézmények alkotmány és törvény által meghatározott hatásköreit. A parlament hatékonyságának növelése céljából biztosítani kell az ellenzéki pártok teljes részvételét a parlament működésében, továbbá demokrácia meglétének előfeltételét jelentő általános, szabad és tisztességes választásokat. A biztonsági szektor feletti demokratikus civil ellenőrzés az intézményrendszer azon eleme, amely a demokráciát és a jogállamiságot hivatott biztosítani. Ezen a téren a keleti tömb számos országa nagyszámú problémával szembesült, különösen a titkosszolgálatok munkája feletti ellenőrzés vonatkozásában. A nyugat-balkáni helyzet sajátosságai miatt a régió országai számára a koppenhágai politikai kritériumokat a Hágai Nemzetközi Bírósággal való együttműködés pótfeltételével egészítették ki. A Hágai Törvényszékkel történő együttműködés külön magyarázatot nem igénylő, regionális együttműködés. A nyugat-balkáni térség valamennyi államának feladata a határviták kétoldalú tárgyalások útján történő megoldása, a szabadkereskedelmi egyezmény megkötése és alkalmazása, az energetika, a szállítás és egyéb területeken való együttműködés létrehozása. Külön feltételeket szabtak az elüldözött és lakóhelyüket ideiglenesen elhagyó személyek vonatkozásában, különösen a toloncegyezmény végrehajtását illetően. Az EU segítségnyújtása a csatlakozási folyamatában résztvevő államok számára: Az egykori kelet-európai országoknak sikerült modernizálniuk társadalmaikat, megszilárdítani a demokráciát és az emberi jogok tiszteletben tartását, továbbá növelniük a lakosság életszínvonalát és a gazdaság versenyképességét. A csatlakozni kívánó államok nem tudták volna mindezt elérni az EU által több mint egy évtizeden keresztül nyújtott jelentős mértékű pénzbeli segítség nélkül. Az Európai Unió költségvetéséből, nem számítva a hiteleket és a magánbefektetéseket, 28 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást hagytak jóvá az EU új tagállamainak modernizálására. 36 Szerbia az európai 37

20 n Szerbia és az EU Stabilizációs és társulási folyamat Szerbia és az EU kétoldalú viszonyai az Unió a nyugat-balkáni, illetve a délkeleteurópai regionális politikájának szélesebb keretéhez igazodnak. Az öt nyugat-balkáni országgal (Albánia, BH, Horvátország, Macedónia és a JSZK) kapcsolatos európai uniós politika óta a Stabilizációs és társulási folyamat - STF keretében zajlik. A délkeleteurópai országok stabilizációs és társulási folyamata annak a megközelítésnek a részletesen kidolgozott és megújított formája, amelyet az Európai Unió a Daytoni/Párizsi Egyezmény (1995. vége és eleje) után fogalmazott meg Jugoszlávia utódállamai és Albánia irányában. A STF-t az Unióhoz való csatlakozás lerövidített útjának intézményesített formájaként képzelték el, amelyen keresztül most egy lépésben érhető el az a lépcsőfok (A stabilizációs és társulási egyezmény STE megkötésével), amely korábban két jogi dokumentum alapján valósulhatott meg (első lépésben a kereskedelemről és együttműködésről szóló egyezmény, majd második lépcsőfokként a társulási egyezmény megkötésével). A folyamat során a politikai feltételek teljesítésének elvét monitoring-eljárás alkalmazásával, továbbá az EU Bizottsága által elkészített, az EU Tanácsa által elfogadott időszakos jelentések útján a alkalmazzák. Mi vár ránk az EU-hoz való csatlakozási folyamat során? A stabilizációs és társulási egyezmény parafálásával, továbbá annak aláírásával, Szerbia és az EU közötti kapcsolatok új szakaszhoz érkeztek. Az Egyezmény alapján Szerbia az EU társult tagállamává vált, kapcsolatai az Unióval első ízben működnek majd szerződéses alapon. A Társulási Egyezmény aláírásával és ratifikálásával Szerbia arra kötelezte magát, hogy jogrendszerét fokozatosan összehangolja az Európai Közösség jogi vívmányaival (Acquis communautaire), továbbá, hogy az átvett közösségi vívmányokat következetesen alkalmazza. A jogrendszerünk összehangolása és a törvények alkalmazása az Európai Bizottság és Szerbia által közösen kidolgozott program szerint zajlik majd, az EU szigorú ellenőrzése mellett. Ami a lépések sorrendjét illeti, A stabilizációs és társulási egyezmény aláírására azt követően kerülhetett sor, hogy tavaszán az Unió elfogadta a Szerbiára vonatkozó Megvalósíthatósági tanulmányt. Az Egyezmény alkalmazása, annak ratifikálása és hatálybalépése után kezdődhet majd meg. Alkalmazása a társulási folyamat felügyeletével és ellenőrzésével megbízott szervek folyamatos monitoringja mellett fog zajlani. 38 Szerbia az európai 39