2008. JÚNIUS 17., KEDD

Átírás

1 JÚNIUS 17., KEDD ELNÖKÖL: MAURO ÚR Alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést délelőtt 9.05-kor nyitják meg.) 2. Határozat sürgősségi eljárásról Elnök. Mindenekelőtt szavazásra kerül sor a sürgősségi eljárásra irányuló kérelemről, melynek tárgya az Európai Közösség és a Mauritániai Iszlám Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulások augusztus 1-jétől július 31-ig terjedő időszakra történő megállapításáról szóló jegyzőkönyv elfogadására vonatkozó tanácsi rendelet-javaslat (COM(2008)0243 C6-0199/ /0093(CNS)). Morillon úré a szó, aki ismerteti a Halászati Bizottság véleményét. Philippe Morillon (ALDE). (FR) Elnök úr, ez a kérelem a Házban néhányan biztos emlékeznek rá, Elnök úr, Tanácsi hivatalvezető úr ahhoz kapcsolódik, hogy a múlt év végén újra kellett tárgyalnunk a Mauritániai Iszlám Köztársasággal kötendő partnerségi megállapodásnak a végrehajtásával kapcsolatos gyakorlati intézkedéseket. Ehhez az újratárgyaláshoz a fejlesztésért és humanitárius segélynyújtásért felelős biztos, Louis Michel, és Borg biztos úr szoros együttműködésére volt szükség, amit szeretnék elismerni. Együttműködésük eredményeképpen létrejött egy vegyes bizottság, amely a Mauritániai Iszlám Köztársasággal egyetértésben, kidolgozott egy immár mindkét fél, vagyis az Európai Unió és a Mauritániai Iszlám Köztársaság megelégedésére szolgáló megállapodást. Innentől kezdve már csak fizetni kell tudni az augusztus 1-jétől a Mauritániai Köztársaságot megillető járandóságot. Az összes képviselőcsoporttal egyetértésben azt kérdezzük a Bizottságtól, hogy szavazhatnánk-e erről a jelentésről a jelen ülés helyett a júliusi ülésen. Erre csupán azért lenne szükség, hogy kijelölt előadónk, Fraga Estévez asszony június 25-én, szerdán délután megismertethesse velünk a jelentés pontos részleteit, majd arról június 26-án délelőtt szavazhassunk, s ezután tűzhessük napirendre a következő júliusi plenáris ülésszakon. Véleményem szerint ez mindhárom partner és természetesen a Mauritániai Köztársaság számára is kielégítő megoldás volna. (a Parlament elutasítja a sürgősségi eljárásra irányuló kérelmet) (1) 3. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet (1) További részletek: lásd a jegyzőkönyvet.

2 Közös normák és eljárások az illegálisan tartózkodó harmadik országokbeli állampolgárok visszatérésére vonatkozóan (vita) Elnök. A következő napirendi pont Weber úr jelentése (A6-0339/2007), amelyet az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében készített a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérése kapcsán a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2005)0391 C6-0266/ /0167(COD)). Dragutin Mate, a Tanács hivatalvezetője. (SL) Tulajdonképpen nagyon örülök, hogy ma itt vagyunk, és a visszatérési irányelvről beszélünk, hiszen lényegében ez az első olyan irányelv, amelyet a migráció területén sikerült közösen a Parlament és a Tanács részvételével létrehoznunk. Korábban nem volt még efféle tapasztalatunk, és azt kell mondjam, hogy különösen nagy erőfeszítéseket tett mindkét fél, mind a Tanács, mind a Parlament, különösen pedig Weber úr, annak érdekében, hogy elérjünk oda, ahol ma tartunk. Sok időbe tellett, míg összehangoltuk a Tanácsban az álláspontjainkat. Több mint két évre volt szükségünk ahhoz, hogy koordináljunk bizonyos alapelveket, amelyek alapján elkezdhettük a háromoldalú politikai párbeszédet. Erre végül is a múlt év végén került sor, s a párbeszéd az idén tovább folytatódott; a tárgyalások során pedig úgy jártunk el és ebben Weber előadó úr is támogatott bennünket, amiért szeretnék is neki köszönetet mondani, hogy a tagállamok többségének véleménye alapján megpróbáltuk harmonizálni a szövegeket, és csak ezután próbáltuk elérni, hogy az összehangolt szövegekhez megszerezzük a Tanács minősített többségű támogatását. Bizonyos kérdések különösen bonyolultnak bizonyultak, vagyis inkább nehéz volt hozzájuk a többséget biztosítani. Különösen nagy jelentőséggel bíró terület például úgy a Parlament, mint természetesen a Tanács számára, hogy milyen hosszú legyen az az időszak, amíg őrizetben tartjuk vagy mozgásukban korlátozzuk az Európai Unió területére illegálisan lépő személyeket. Világosan ki kell mondanunk: csupán 10 országban kevesebb ez az idő 6 hónapnál. A 27 tagállamból csupán 10 országban rövidebb ez az idő 6 hónapnál, így az összes többi tagállamnak hozzá kell igazítania jogszabályait az általunk ebben az irányelvben javasolt hat hónapos időszakhoz, ami jelentős előrelépést jelent a lehetőségeinkhez képest, csakúgy, mint általában a személyek mozgásának korlátozása terén. Azt is el kell mondani, hogy ennek érdekében kivételes fejlődési és szabványosítási folyamat zajlott le, és ezentúl minden országnak ez alapján kell majd működnie. Eddig minden ország a saját jogszabályai szerint működött, ám nagyon remélem, hogy ma itt a Parlamentben megfelelő konszenzusra jutunk ahhoz, hogy első olvasatban megtárgyaljuk és szavazzunk a kérdésről. Gyakorlati szempontból a tárgyalások legnehezebb része a személyek számára történő jogi segítségnyújtás kérdése volt. Mi a Tanácsban, küszködve és nagy nehézséggel, de mindvégig igyekeztünk figyelembe venni és elfogadni a Parlament érveit és álláspontját a tanácskozások során, egészen a legutolsó napig: ezek a tárgyalások gyakorlatilag a Miniszterek Tanácsának ülését megelőző napig tartottak. A Miniszterek Tanácsában meg tudtuk győzni a minisztereket, hogy fogadják el a Parlament által kívánt szabályozást, még akkor is, ha az jelentős többletmunkával és anyagi ráfordítással jár, amelyet az egyes tagállamoknak kell biztosítaniuk. Ennek kapcsán kiemelendő: tudatában kell lennünk az

3 illegális bevándorlás sokféleségének mást jelent a Földközi-tenger térségében, ahol e kérdés napi probléma, különösen nyáron, és mást azokban az országokban, amelyek messze esnek a migrációs útvonalaktól, és ahol ennélfogva egészen másképp kezelhető a migráció kérdése. El kell mondanom, hogy természetesen nagyon örülök, hogy olyan kompromisszumokat találtunk, amelyek javítani fognak a bevándorlók helyzetén, hogy a bevándorlók legsérülékenyebb csoportjaira fókuszáltunk a családokra és a gyermekekre, és hogy jelentősen több joggal ruházzuk fel őket, mint sok más jelenlegi nemzeti jogszabály, amit én rendkívül komoly haladásnak és rendkívül jelentős eredménynek tartok. Ezt a haladást a viták során a Parlament tárgyalóival együtt értünk el. Mindazonáltal meg kell említenem néhány egyéb dolgot is. El kell mondanom, hogy a Tanács által elért konszenzus nagy nehézségek árán született meg. A tárgyalások, amelyekben más miniszterekkel egyetemben jómagam is a legutolsó napig részt vettem, rendkívül nehezek és fáradságosak voltak, míg végül kialakult a Tanácsban az az szilárd és egyöntetű vélemény, hogy a Tanács számára elfogadható szöveg született. A Tanács a szöveg bármiféle átdolgozása vagy módosítása esetén vissza fogja vonni hozzájárulását, ami természetesen azt jelentené, hogy az irányelv első olvasatban nem kerülne elfogadásra. Mik lennének ennek a következményei? Az, hogy nem lennének közös szabályaink, hogy nem javítanánk egy olyan helyzeten, amelyen mindannyian javítani szeretnénk, és hogy ezen irányelv elfogadásának folyamata jelentősen elhúzódna. Optimista becslések szerint is feltételezhető, hogy még legalább három évig nem tudnánk kidolgozni egy visszatérési irányelvet, amivel természetesen tovább súlyosbítanánk mindazok helyzetét, akik ügyein most jelentősen javíthatunk. Mindazonáltal, nem ez lenne az irányelv el nem fogadásának egyetlen következménye. További következmény lenne, hogy kihatna más irányelvekre is, amelyeket az együttdöntési eljárás keretében fogadunk el, és amelyekre nézve az ebben a folyamatban alkalmazott tárgyalási módszerek jó példával szolgálhatnának, és így jelentős mértékben hozzájárulhatnának elsősorban a zöld kártyáról és az Európai Unióba érkező munkavállalók egyéb jogairól szóló irányelvekkel kapcsolatos munka előrelendítéséhez. Úgy vélem, a megfelelő ösvényt sikerült kijelölnünk, és ezen a módon jól tudunk majd működni. Végezetül, a konstruktív és gyümölcsöző együttműködésre visszagondolva szeretném megköszönni Weber előadó úr mellettl minden közreműködőnek, akik a politikai tárgyalások folyamán mindvégig jelen voltak, ahogy természetesen a Bizottság alelnökének és tisztviselőinek is, hogy annyiszor a segítségünkre voltak a kompromisszumos megoldások megtalálásában. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke. (FR) Elnök úr, én pedig Dragutin Mate-nek, a Tanács hivatalban lévő elnökének szeretnék köszönetet mondani. Először is szeretném elmondani, hogy ez a dosszié az élő bizonyítéka annak, hogy az együttdöntési eljárás működik, még az összetett és bonyolult dokumentumok esetében is. Az Európai Bizottság integrált megközelítést javasol a migrációval kapcsolatban, amely következetesen megköveteli a legális bevándorlási csatornák konszolidálását, a bevándorlók helyi integrációját, valamint egy hatékony és nagylelkű menedékjogi rendszer létrehozását. Nyilvánvaló, hogy ha elfogadjuk ezt a harmadik országokbeli állampolgároknak az Európai Unióba való belépésének feltételeiről szóló szabályozást, olyan szabályokat is kell alkotnunk, amelyek azokra vonatkoznak, akik eleve vagy idővel nem felelnek meg a feltételeknek.

4 Ha ezt nem tesszük, migrációs politikánk legitimitását veszti. Fel kell ismernünk, hogy ördögi kör alakulhat ki. Ha semmit sem teszünk az illegális bevándorlás ellen, azzal azoknak az életét nehezítjük meg, akik ki vannak téve a veszélynek, hogy lelkiismeretlen munkaadók kihasználják őket, továbbá a legális bevándorlók integrációját is megnehezítjük. Ezért úgy vélem, a Mate úr által említett egyensúly megteremtésével meg kell törnünk ezt az ördögi kört. Az irányelv bevezeti a közösségi jogba az Emberi jogokról szóló európai egyezmény vonatkozó intézkedéseit. Elfogadása lehetővé teszi számunkra, hogy alkalmazzuk az acquis-nak való megfelelés ellenőrzésére szolgáló közösségi ellenőrzési mechanizmusokat. Legyen szó akár az önkéntes visszatérők számára biztosított prioritásról, az illegálisan itt tartózkodó és visszatoloncolással fenyegetett személyek jogairól, e feltételek megtartásáról, a gyermekek érdekeinek védelméről, a visszatérítés keretében a családi élet tiszteletben tartásáról vagy a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartásáról, az irányelv mindegyik vonatkozásában csökkenti a szürke területek számát. Lehetővé teszi továbbá, hogy még hatékonyabban küzdjünk a gyermekek kizsákmányolása ellen, amely fenyegeti a harmadik országok illegálisan itt tartózkodó állampolgárait. Az irányelv azt a kötelezettséget rója a tagállamokra, hogy vagy döntsenek úgy, hogy hazatelepítik a harmadik országbeli állampolgárokat, vagy adják meg számukra a jogot az országban maradásra. Ez az eljárás azt jelentené, hogy minden érintett jogbiztonsága javulna. Az irányelv további előnye, hogy lehetőséget ad a Bizottságnak az irányelv alkalmazásának ellenőrzésére, és biztosíthatom önöket, hogy a Bizottság és én magam, mint a dossziéért felelős személy, gondoskodni fogunk a migárnsok jogaira vonatkozó alapvető elvek tiszteletben tartásáról. Különös figyelemmel fogjuk vizsgálni bizonyos, az őrizettel, a visszautazás tilalmával és a jogi segítségnyújtással kapcsolatos intézkedések hatását. Ahogy azt Mate úr elmondta, az irányelv minden tagállamot arra fog kötelezni, hogy szenteljen különös figyelmet a gyermekek jogainak. Ezen szabályok alkalmazásának összhangban kell lennie az emberi jogokról szóló európai egyezménnyel, valamint az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével. A Bizottság ezt ellenőrizni fogja, különösen annak biztosítása érdekében, hogy e sebezhető emberek speciális helyzete mindig megfelelő módon figyelembe legyen véve. Elnök úr, hölgyeim és uraim, hadd fejezzem ki külön köszönetemet Weber úrnak, az őt segítő kollégáknak és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak azért a rendkívül fontos munkáért, amelyet annak érdekében végeztek, hogy létrejöhessen ez az irányelv, amely véleményem szerint hatékony ellenőrzést biztosít majd, miközben az emberi jogokra is megfelelő tekintettel van. A Bizottság szándéka, hogy bevezesse a visszatérési politikára vonatkozó egységes európai keretet, amely amellett, hogy hatékony, tiszteletben tartja a jogokat, és demokratikusan ellenőrizhető. Ha megengedik, végezetül visszautalnék arra a három nyilatkozatra, amely a társ-jogalkotókkal megegyezésben kialkudott kompromisszumot alkotja, ahogyan azt az Önök előadója, Weber úr leírta a megegyezéses módosítások mellékletében. Manfred Weber, előadó. (DE) Elnök úr, tanácsi hivatalvezető úr, alelnök úr, az illegálisan tartózkodó harmadik országokbeli állampolgárok visszatéréséről szóló irányelvet immár két és fél éve tárgyaljuk. Mielőtt rátérnék a gyakorlati dolgokra, hadd fejezzem ki

5 köszönetemet. Ez egy nagyon összetett és érzékeny téma volt, amellyel kapcsolatban sok európai lakos heves érzelmeket táplál, ráadásul új eljárást, az együttdöntési eljárást használtuk így hát köszönöm Önöknek a munkát. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságon belül a nagy többség támogatta az alapos, megvalósítható javaslatra vonatkozó indítványainkat. Mi, a Parlament, képesek vagyunk konszenzus megteremtésére. Köszönöm, hogy ilyen becsülettel dolgoztak velünk, és szintén szeretnék köszönetet mondani a Tanács szlovén elnökségének: az elmúlt két és fél év egyetlen olyan elnöksége volt, amely valóban lendületet adott ennek a vitának. De hogy a lényegre térjek: most nem a menedékjogról van szó, ahogyan azt sokan hangoztatják. A menedékjogi irányelv egy egészen más jogalkotási kérdés. Most azokról az emberekről beszélünk, akik jelen pillanatban illegálisan tartózkodnak Európában és több millió ember tartózkodik illegálisan Európában, mi pedig most az ő illegális státuszukon szeretnénk változtatni. Véget kell vetnünk az Európai Unióban manapság e téren létező rabszolgaságnak. Ez a legalizáció útján lehetséges, azaz úgy, hogy szabályos tartózkodási engedélyt adunk ki, vagy úgy, hogy visszaküldjük az érintettet a saját hazájába. Ma és itt a teremben azokat szeretném megszólítani, akik még mindig szkeptikusak, és akik még mindig kérdéseket tesznek fel. Értek bennünket vádak azzal kapcsolatban, hogy a visszaküldéssel kapcsolatos döntés előtti őrizet lehetséges időtartamát hat hónapban határoztuk meg, amely további 12 hónappal meghosszabbítható. Van, aki erre azt mondja, hogy bizonyos országokban ez az idő csupán 30 vagy 40 nap. A miniszterek tanácsa arra vállalkozott, hogy olyan irányelvet alkot, amely nem engedi, hogy tovább romoljon a jelenlegi helyzet; más szóval, amely fejlett szabványokat ír elő. Miért nem veszi észre senki, hogy az Európai Unió 9 tagállamában jelenleg korlátlan idejű lehet az őrizet időtartama? Nos, most az ezekben az államokban uralkodó helyzeten javítunk. Miért nem veszi észre senki, hogy egy egész fejezetet, egy egész cikket szenteltünk kifejezetten a gyermekek és a családok kérdésének, hogy minimális követelményeket határozzunk meg e téren? Ez különösen az egyedülálló gyermekek érdekeit szolgálja, akik leginkább rá vannak szorulva a segítségünkre. Ezzel kapcsolatban minimális szabvány-előírásokat határoztunk meg. Miért nem érti senki garantálni kell a gyermekek egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférését? Miért nem érti senki a visszaküldéssel kapcsolatos döntés előtti őrizet időtartamának legfontosabb üzenetét, hogy azt szeretnénk, ez a lehető legrövidebb legyen, és hogy csak akkor lehessen fogva tartani egy személyt, ha a kitoloncolása jogilag lehetséges? Ez azt jelentené, hogy a hatóságok kifárasztása amely jelenleg létező gyakorlat a jövőben tiltva lenne az Európai Unióban. Miért nem ismeri fel senki, hogy van jogsegélyünk, hogy a nem kormányzati szervezeteknek is van beleszólásuk, és hogy lehet élni a tiltakozás jogával? Ez az irányelv óriási előrelépést jelent. Csökkentettük azon országok számát, ahová az embereket ki lehet toloncolni. Az Európai Parlament érvényre juttatta az önkéntes távozás elvét, így ami ma még nem létezik minden egyes tagállamban, a jövőben közös elv lesz. Olvastam az újságokban, hogy az Európa Tanács is kritikával élt. Az Európa Tanács kitoloncolási iránymutatásának minden elve benne foglaltatik ebben az irányelvben, ennél fogva a jövőben hatályba fog lépni - tehát miért kritizálja az Európa Tanács saját iránymutatását? Jelentős előrelépést teszünk ezzel az irányelvvel, beleértve az öt évre kiterjedő újbóli belépési tilalom ügyét is. Kérem Önöket, gondoljanak csak vissza. A Bizottság javasolta, hogy mondjuk ki az ötéves újbóli belépési tilalom elvét. Mi azonban elértük ennek az előírásnak a törlését. Mi, mint az Európai Parlament, biztosítani tudtuk, hogy jobb szabályozás lépjen életbe.

6 Ma is rengeteg kritika fog elhangzani. Számos képviselőtársunk fogja felszólalásában leírni, hogy milyen szörnyűek a gyűjtőközpontok, milyen rossz körülmények uralkodnak ezekben a központokban, és hogy milyen embertelen módon zajlik ma a kitoloncolás az Európai Unióban. Immár két és fél éve vitatkozunk minderről, és köszönöm Önöknek, hogy megosztják velünk álláspontjukat, de őszintén szólva azt kell mondanom: ha ez ellen az irányelv ellen szavaznak, azzal e hármas párbeszéd ellen voksolnak, és abban gátolják az Európai Uniót, hogy fejlődést érjen el az emberi jogok érintett szegmensében. Ezért azt szeretném kérni, mutassuk meg, hogy képesek vagyunk cselekedni. Különösen annak fényében, hogy Írország állampolgárai elutasították Európa további bővítését; ezzel a dossziéval kezünkben a lehetőség, hogy ezen a nagyon fontos területen most először megmutassuk hála az együtt döntési eljárásnak, hogy képesek vagyunk cselekedni, és hogy erős, humanitárius Európát szeretnénk. (Taps) Agustín Díaz de Mera García Consuegra, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (ES) Elnök úr, először is, szeretném legőszintébb elismerésemet kifejezni kollégám, Weber úr számára. Ez az irányelvre vonatkozó javaslat erőteljes és határozott lépés a közös bevándorlási politika felé, amelyre olyannyira szükségünk van. Ez az irányelv kulcsfontosságú jogi eszköz a bevándorlók alapvető jogainak biztosítása szempontjából, és előfeltétele annak, hogy előrelépjünk a legális bevándorlás szabályozása terén. A javaslat priorizálja és megteremti a tagállamok területén illegálisan tartózkodó bevándorlók önkéntes visszatérésének lehetőségét, vagyis biztosítja az ahhoz szükséges forrásokat, hogy megfelelő módon hazatérhessenek a hazájukba, anélkül, hogy ez számukra bármiféle kiadással járna. A kitoloncolás lehetősége csak végső megoldásként merül föl, és minden esetben az alapvető jogok szigorú tiszteletben tartása mellett történhet. A bevándorlóknak nyújtott jogi és nyelvi segítség, valamint annak a lehetősége, hogy egy e célból létrehozott bírói vagy közigazgatási szerv előtt fellebbezhessenek a visszaküldési határozat ellen, ez azt példázza, hogy miként igyekszik a javaslat a kitoloncolásokat az önkéntes visszatérés javára korlátozni. Az őrizet maximális időtartamának meghatározása lényegi része az irányelvnek. Nehezen érthető, hogyan létezhetnek ma még olyan helyek az Európai Unióban, ahol korlátlan ideig őrizetben tarthatják a bevándorlókat, ugyanakkor pedig az irányelvet egyetlen tagállam sem használhatja saját bevándorlási törvényei szigorítására, különösen az őrizet időtartamának tekintetében. Megjegyzem továbbá, a javaslat a visszatérés és a menekültügy közötti határt egyértelműen megszabja. Világos jogi garanciákat vezet be az őrizettel kapcsolatban. Az új 15a cikk több jogot és jobb körülményeket biztosítanak a kiskorúak és családjuk részére, és végül, az irányelv lehetőséget biztosít arra, hogy a Bíróságnak is legyen illetékessége ezen a területen. Mindezen okokból kifolyólag, Elnök úr és ismét szeretnék elismeréssel adózni az előadó, a Tanács és a Bizottság munkájának, kérném támogatásukat az irányelvhez. Martine Roure, a PSE képviselőcsoport nevében. (FR) Elnök úr, ma az európai bevándorlási politika egyik aspektusáról folytatunk vitát, és máris szeretnénk tenni egy megállapítást: ott tartunk, hogy egy magába zárkózott Európát készülünk létrehozni, annak ellenére, hogy az illegális bevándorlás leküzdése érdekében inkább olyan intézkedéseket kellene hoznunk, amelyek azt tennék lehetővé, hogy a migránsok legálisan érkezhessenek hozzánk.

7 Az én képviselőcsoportom nem fogadja el az elnökség és az előadó által nagy nehezen kialakított kompromisszumot; nem mintha elleneznénk a közös európai visszatérési politikát, hanem azért, mert úgy érezzük, hogy az eredmény az alapvető jogok szempontjából egyáltalán nem megfelelő. Mindig is azt mondtuk, hogy támogatnánk egy visszatérési irányelvet, hiszen túl sok rémségnek voltunk szemtanúi az internálótáborokban tett látogatásaink során. Nem akarunk azonban mindenáron irányelvet. Hallottam emlegetni, hogy egyesek szerint ez az irányelv lehetővé tenné bizonyos emberek számára, hogy előbújjanak a föld alól. Ez azonban súlyos félreértés, hiszen ez az irányelv csupán a visszatérés megszervezésére vonatkozó szabályokat fekteti le, ám semmilyen körülmények között nem ad jogot a maradásra. Az előadó úgy véli, ez egy kiegyensúlyozott kompromisszum, mivel számos jogot adományoz. A szövegben tárgyalt jogok azonban, mint a kiskorúak oktatáshoz való hozzáférésének a joga, vagy a jogsegélyhez való hozzáférés joga, valójában nem kötelezően biztosítandók. Mi több, az irányelv az őrizet tekintetében sem hoz majd különösebb javulást. Így például, az őrizet időtartamának 18 hónapban való meghatározása az Unió 27 tagállama közül kilencben javulásnak tűnik. E kilenc tagállam közül azonban három az Egyesült Királyság, Írország és Dánia nem is érintett, mivel nem vesz részt ebben az irányelvben. Csak kis javulás történik majd az olyan országok esetében, mint Málta, ahol az őrizetben lévők többsége menedékkérő, akikre nem vonatkozik ez az irányelv. Görögországban főként olyanok vannak őrizetben, akiket aközben kaptak el, hogy megpróbálták illegálisan átlépni az Unió egy külső határát. Ezek az emberek szintén nem tartoznak az irányelv hatálya alá. Ez az oka annak, hogy az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja benyújtott néhány, a szöveg humán dimenziójának megteremtésére irányuló módosító javaslatot. Az illegális bevándorlás elleni harc terén ez az Európai Parlament első együttdöntési eljárása, és épp ezért kötelességünk, nekünk, képviselőknek, hogy egy olyan világos jogszabályért szálljunk síkra, amely nincs kitéve a tagállamok különböző értelmezéseinek, vagy a Bíróság ítéleteinek. És ezért szeretném felhívni az Európai Parlamentet, hogy vesse be minden rendelkezésére álló jogalkotói hatalmát, hogy olyan jogszabályt fogadjunk el, amely javítani fogja az őrizetben lévők helyzetét. Ez a kötelességünk nekünk, európai parlamenti képviselőknek. Ez még nem ment fel bennünket az alól, hogy elgondolkodjunk egy szélesebb körű, még filozófiaibb kérdésről: hogy a Föld vajon minden emberi lényé-e? Vagy néhányak valóban arra ítéltettek, hogy szegénységben éljenek? Nem gondolják, hogy ez a valódi kérdés? Jeanine Hennis-Plasschaert, az ALDE képviselőcsoport nevében. Elnök úr, a Tanáccsal folytatott tárgyalások hosszúak, intenzívek, bonyolultak és kimerítőek voltak. A legtöbb tagállam kiinduló pontja a következő volt: Hogyan szabaduljunk meg ettől az irányelvtől? Hiszen mi nem akarunk közös európai szabályokat az illegálisan tartózkodó harmadik országokbeli állampolgárok visszatérésére vonatkozólag. Világos volt, hogy a Tanács és a Parlament nagyon különbözően képzelte el, milyen is lenne az a szigorú visszatérési irányelv, amely ugyanakkor megfelelő biztosítékokat is tartalmaz. A Parlamentnek minden egyes szóért, minden vesszőért meg kellett harcolnia. Mára mindenki számára, és különösen a PSE képviselőcsoport számára is kristálytisztán látszania kell, hogy a kompromisszumcsomag ott léptet életbe szabályokat, ahol eddig nem is léteztek. A kedvezőbb körülményeket biztosító tagállamok megtarthatják saját szabályaikat, vagy bevezethetik ezeket, ha úgy kívánják. Erről az irányelv átültetésekor a

8 nemzeti parlamenteknek kell majd gondoskodniuk. Egy olyan politikai nyilatkozatot is sikerült kiadatnunk a Tanáccsal, mely szerint ez az irányelv nem lesz, és nem lehet ürügy arra, hogy csökkentsük a már meglévő követelmények szintjét. 10 másik menedékjogi és migrációs irányelvvel kapcsolatos tapasztalataink szerint az attól való félelem, hogy a tagállamok hajlamosak lesznek arra használni az említett irányelvek átültetését, hogy még elnyomóbbá tegyék saját nemzeti jogszabályaikat, alaptalan. Az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérésére jelenleg semmilyen európai uniós jogszabály nem vonatkozik. Ennek a csomagnak az elfogadásával elérhetővé válnak a közösségi felügyeleti mechanizmusok. A jogsértési eljárások, az Európai Bíróság illetékessége, a Bizottság jelentései, az EP által végrehajtott ellenőrzés: mindez elérhetővé válik. Háromévnyi vita megmutatta, hogy nincs több terünk a manőverezésre, és nyilvánvalóvá vált, hogy második olvasatra sem történnek majd további javítások. Igen, be kell vallani, ez nem szerencsés, de igaz. A Tanács elkezdené előterjeszteni a nem lehet -javaslatok hosszú listáját, és Pandora szelencéje végképp kitárulna. Világos, hogy a legtöbb tagállamban jelenleg uralkodó politikai hangulat sincs a segítségünkre. Így hát hogyan vezessünk be közös minimális követelményeket ott, ahol jelenleg semmi sem létezik? Hogyan győződjünk meg arról, hogy a közösségi felügyeleti mechanizmusok elérhetőek lesznek? Hogyan győződjünk meg arról, hogy az Európa Tanács iránymutatásai minden tagállamra nézve jogilag kötelező erejűek lesznek? Jelen pillanatban az alapvető kérdés a következő: akarjuk-e ezt az irányelvet vagy sem? Akarunk-e olyan irányelvet, amely ugyan nem tökéletes, de kétségtelenül a megfelelő irányban tett első lépés, vagy egyáltalán nem akarunk irányelvet, mivel úgy véljük, hogy a jelenlegi helyzet kielégítő? Még most is számos tagállam megkönnyebbülne, ha az irányelv a Parlament hibájából kútba esne. Milyen ironikus hát, hogy azok a parlamenti képviselők, akik megpróbálják széttörni a kompromisszumcsomagot, valójában azokat a tagállamokat támogatják, amelyek semmilyen közös európai biztosítékokat sem szeretnének látni a visszatérés kérdésében! A kompromisszumcsomagra úgy kellene tekintenünk, mint egy rendkívül szerény, ám annál fontosabb első lépésre. A visszatérési politikát nem tekinthetjük csupán önmagában; azt a migráció beleértve a legális migrációt és a menedékkérést is teljes csomagjának elengedhetetlen részeként kell szemlélnünk. Így tehát, véleményem szerint, közel háromévnyi vita és egyeztetés után itt az ideje, hogy felvállaljuk a felelősségünket. (Taps) Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, hogy ilyen tisztességgel és nyíltsággal foglalkozott ezzel a kérdéssel. És szeretnék köszönetet mondani kollégáinknak is, hogy mindenki a tőle telhető legtöbbet tette azért, hogy közös nevezőre jussunk, felismerve annak szükségességét, hogy az embereket egyénként kell kezelni a visszatérés folyamata során, valamint azt, hogy megfelelő eljárásokra és törvényekre van szükség. A Tanáccsal folytatott megbeszélések egyértelműen megmutatták, milyen hiányosságok tapasztalhatók jelenleg néhány tagállamban saját állampolgáraikkal kapcsolatban, különösen a jogsegély kérdésében ami pedig lényeges az emberek igazságszolgáltatáshoz való

9 hozzáférése és a hatalommal szembeni védelme szempontjából, valamint ott, ahol nincsenek olyan hatékony rendszerek, amelyek megfelelő módon képviselnék az egyedülálló gyermekek és fiatalok érdekeit. Ez okozott bizonyos problémákat a Tanáccsal folytatott megbeszélések során. Sajnálom, hogy ilyen hosszan elhúzódó tárgyalások után képviselőcsoportom nem tudja elfogadni a kialakult álláspontot, mert bár elméletileg nem ellenezzük egy ilyen irányelv létrejöttét, ez az irányelv bizonyosan nem üti meg azt a mércét, amelyet a kezdetekkor felállítottunk. Hogy miért nem? Mert úgy látjuk, csak konzervál számos olyan problémát, amellyel saját országainkban már jó ideje küzdünk. Az egyik kérdés az őrizet időtartama. Míg az irányelvre vonatkozó javaslat korlátozza az őrizet időtartamát, nagyon jól tudjuk, hogyan hat a hosszú őrizet az őrizetben lévő egyének és gyermekek lelki egészségére. Mi magunk is láttuk, és kutatások is tanúskodnak róla. Azt is láttuk, milyen körülmények között tartják ezeket az embereket. Bár a javasolt irányelv világossá teszi, hogy az internáló központoknak nem börtönöknek kell lenniük, számunkra mégsem mindig világos, mi a különbség ezen központok és a börtönök között. Vannak még kérdéseink a belépési tilalommal kapcsolatban is, amelyről a 9. cikk úgy rendelkezik, hogy ez lesz az általános szabály mindenkire nézve, aki nem önkéntesen tér vissza hazájába. Az aláíró tagállamoknak tehát válaszolniuk kell majd az afféle kérdésekre, mint amit egyik választóm, Serwa Nouri Yousef, tesz fel, akinek menekültstátusza van, 8 hónapos terhes, és akinek a férjét visszatoloncolták Irakba, ahol viszont eltűnt. Ezen irányelv értelmében a férfinak még az ismételt belépési tilalommal is szembe kellene néznie. Mi történik hát a családi élettel, a humanitárius védelemre vonatkozó ígéretek dacára? A 3. cikk (c) bekezdésével kapcsolatban is vannak kérdéseink. Ez arról szól, hogy hová térhetnek vissza személyek, és úgy véljük, hogy ha az egyéb intézkedések olyan jelképes kézfogásokat foglalnak magukban, mint amilyeneket Berlusconi úrtól és Kaddafitól láthattunk a múltban, akkor ez elfogadhatatlan, tekintve, hogy az efféle megegyezések a nyilvános írásbeli megállapodások keretén kívül születnek. Andrzej Tomasz Zapałowski, az UEN képviselőcsoport nevében. (PL) Elnök úr, a problémát, amelyet ma megvitatunk, igen nagy mértékben az EU tagállamai generálták. Ha megnézzük az itt képviselt politikai pártok képviselőinek felszólalásait, kiderül, hogy a múltban ezek a csoportok olyan jogszabályokat követeltek, amelyek lehetővé teszik az Európán kívülről érkezők belépésére vonatkozó szabályozás liberalizálását. Ma is gyakran hallunk hangokat e Házban, amelyek olyan jogi szabályozást szeretnének, amely szétveri a hagyományos családokat, illetve Európa keresztény hagyományait. Nincs más dolgunk, mint várni néhány évet, és tömegek fogják követelni, fel fognak minket szólítani, hogy mentsük meg kontinensünk identitását, mert kiveszőben van mindaz, ami egykor példává tette Európát az egész világ szemében. Az indítvány arra vonatkozó javaslata, miszerint új hivatalokat kellene felállítani a visszatérési ügyek kezelésére, nem előremutató lépés. Ezeket a feladatokat a már működő intézmények keretein belül kell végrehajtani, amely intézmények bővítése egyébkéént már korábban megtörtént. Giusto Catania, az GUE/NGL képviselőcsoport nevében. (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, ez az irányelv szégyen, és sérti Európa jogi kultúráját. Teljességgel elfogadhatatlan, és azzal fenyeget, hogy eltörli a befogadás évezredes kultúráját, az európai identitás mélyre lenyúló gyökereit, amelyek a vendégszeretet gyakorlatából sarjadtak ki. Ez az irányelv csak újabb

10 emlékművet állít az Európa Erődnek, olyan reakciós utópia megtestesülése, amelynek célja, hogy gátat szabjon a nők és férfiak szabad mozgásának. A mobilitáshoz való jogot nem lehet azáltal korlátozni, hogy szögesdrót mögé, vagy méltatlan internáló központokba zárjuk a nőket s a férfiakat. Mate úr, 18 hónapról van szó ez az őrizet maximális időtartama nem hat hónap, ahogy Ön mondja. 18 hónap őrizet, anélkül, hogy bármilyen bűnt elkövettek volna! Szeretném felidézni Agostino Marchetto, az Olasz Püspöki Konferencia keretén belül működő Migránsok Tanácsa érsekének szavait, aki azt mondta, hogy senkit sem tarthatnak őrizetben merő adminisztratív szabálytalanságok miatt, és hogy senkit sem szabad embertelen és megalázó internáló központokban fogva tartani olyanokban, mint amilyeneket e Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának tagjai is felkerestek. Ez az irányelv továbbá embertelen is, mivel arról intézkedik, hogy egy tranzitországba küldjék vissza az embereket. Líbia valószínűleg tömeges kitoloncolási célpont lesz. Az irányelv ezenkívül rendelkezik az egyedülálló kiskorúak kitoloncolásáról és kiutasításáról, bevezeti az ismételt belépési tilalmat, amivel szisztematikusan megsérti a menedékhez való jogot, és nem kötelező jogsegélyt biztosít. Ilyen ez az irányelv valójában. Mi több, az irányelvet a kormányoknak kell alkalmazniuk. Mi itt, ebben a teremben a Tanács kénye-kedve szerint tettünk, amely azt mondta: eszi, nem eszi, nem kap mást, s még fenyegetőzött is, nehogy felmerüljön akár a lehetősége is a bevándorlásról való vita bármilyen folytatásának. Az Európai Parlament pedig megadóan alávetette magát ennek a döntésnek. Én most az Európai Parlament méltóságára apellálok. Ez nem együttdöntés. Ez csupán a Tanács döntéséhez való hozzájárulás. Az igazság az, hogy a kormányok azonnal aktiválni szeretnék a Visszatérési Alap által elkülönített 700 millió eurós összeget. Erről szól ez az irányelv valójában. Ehelyett a társadalomra kellene figyelnünk, azokra, akik nincsenek jelen a Parlamentben, a harmadik országok államfőire, az Amnesty Internationalre, az egyházakra, az Európai Püspöki Konferenciára, a szakszervezetekre és az Európa Tanácsra: ők mindannyian azt mondják, ne fogadjuk el ezt az irányelvet. Még az ENSZ menekültügyi főbiztosa akivel az Amszterdami Szerződés értelmében az Európai Bizottságnak egyeztetnie kell minden menedékjoggal és bevándorlással kapcsolatos kérdésben is azt mondja, hogy ne fogadjuk el ezt az irányelvet. Az ehhez hasonló elnyomó politikák jelentik az Európai Unió legnagyobb tragédiájának, a tengeren történt haláleseteknek a valódi okát. Tegnap 150-en haltak meg, míg az elmúlt 10 évben 12 ezren vesztek oda ugyanígy. Az Európai Unió elfogadhatatlan bűnözéssel mocskolja be magát, és ez az irányelv további bűnrészességet jelent ezekben a gyilkosságokban, amelyek temetővé változtatták a Földközi-tengert. Alighanem az lenne helyes, ha tisztelettel adózván ezen mártírok emlékének, nem fogadnánk el ezt az irányelvet. Hélène Goudin, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. (SV) Ha minden ajtót zárva találunk, még mindig nyitva lehet előttünk a hátsó ablak. Évente több ezer ember próbál bejutni az Európai Unióba, amely egyre magasabb és magasabb falakat épít a territóriuma köré. Ám a próbálkozások egyre kétségbeesettebbek, a média pedig rendre arról számol be, hányan fizettek ezért az életükkel. A mai vita azokról szól, akik sikerrel bejutottak ugyan, ám akiket mi most ki akarunk dobni. Számos emberi jogi szervezet kritizálja ezt az irányelvre vonatkozó javaslatot,

11 többek közt a Caritas és az Amnesty International. Oda kell figyelnünk a figyelmeztetéseikre, mivel a tervezett irányelv emberi jogokat sért. Semmilyen európai hozzáadott érték nem jön létre, amikor úgy határozunk, hogy olyan személyeket, akik semmilyen bűncselekményt nem követtek el, akár 18 hónapig is őrizetben lehet tartani. Az őrizet hosszabb időtartama nem fog odavezetni, hogy többen fognak visszatérni a hazájukba. Az őrizet csupán egy embertelen és drága megoldás egy igen összetett problémára. Az EU-ba való ismételt belépés akár öt évre vonatkozó tilalmának következménye az illegális bevándorlás további növekedése lesz. Kétségbeesett emberek kényszerülnek majd arra, hogy embercsempészekhez forduljanak, mi pedig egyre többet olvashatunk majd a menekültekkel megesett szerencsétlenségekről, amelyek, ugyanakkor, egyre nagyobb gyűlöletet keltenek majd a nyugati világ általunk képviselt része iránt. Az emberi jogi szervezetek figyelmeztettek bennünket. Most rajtunk a sor, hogy a sarkunkra álljunk, és megvédjük az emberi jogokat mégpedig nemzeti szinten! Frank Vanhecke (NI). (NL) Elnök úr, az Európába illegálisan bevándorlók milliói által jelentett veszedelem elleni határozott fellépés hiányából adódó helyzet komolysága világossá vált a politikailag korrekt baloldali véleményformálóknak a visszatérési irányelvre adott hisztérikus reakcióiból. Sajnálom, de ez nem egy visszatérési irányelv. Ez még kötelezi is a tagállamokat, hogy ingyenes jogsegélyt biztosítsanak az illegális bevándorlóknak, hogy megtámadhassák a saját kiutasításukra vonatkozó döntést. Ráadásul legalább hét tagállam kényszerül lerövidíteni az őrizet maximális időtartamát. Mi több, az irányelv többé-kevésbé ugyanarra a szintre helyezi a két lehetséges megoldást, a kiutasítást és a legalizálást, mintha ez csupán egy semleges választás kérdése lenne, noha a különböző tagállamokban az elmúlt évek során alkalmazott tömeges legalizálás jelentős vonzó tényezőként működött, és szintén komoly terhet rótt a többi európai országra. Összefoglalva azt mondhatom: bárcsak egy valódi visszatérési irányelv feküdne előttünk, amely egyszer és mindenkorra véget vethetne az illegális bevándorlók szempontjából vonzó tényezőknek! ám ez sajnos nem az. Sőt, én még arról sem vagyok meggyőződve, hogy ez az irányelv a jó irányba tett első lépés lenne. Simon Busuttil (PPE-DE). (MT) Először is szeretnék gratulálni kollégámnak, Weber úrnak, ahhoz a hasznos munkához, amelyet e jogszabály megalkotása és a kompromisszum elérése érdekében nyújtott. Elnök úr, a múlt heti írországi népszavazás eredménye azt mutatja, hogy az emberek attól félnek, hogy az Európai Unió nem törődik eléggé aggodalmaikkal, és ha vetünk egy pillantást a jelenleg zajló közvélemény-kutatásokra, például az Eurobarometer felméréseire, azt láthatjuk, hogy a bevándorlás kérdése az uniós polgárok egyik legnagyobb aggodalma. Az Európai Unió polgárai többet várnak Európától, nem kevesebbet, de a válaszok, amelyeket eddig adtunk számukra, nem bizonyultak elég jónak. Ezért aztán az Európai Uniót senki sem fogja komolyan venni a bevándorlás kérdésében, ha nem mutatja meg, hogy képes világos és hatékony válaszokat adni. Mi is ennek az irányelvnek a kiindulópontja? Az, hogy mindenkire vonatkozik, aki illegálisan tartózkodik az Unió területén. Az illegális tartózkodásra pedig csak egyféleképpen lehet felelni: visszatérésre bírni az illetőt oda, ahonnan jött. Ez a célja ennek a jogszabálynak, és mindazok, akik ellene szavaznak, azt mondják, és azt az üzenetet küldik a külvilág felé, hogy az illegalitás maradhat, és mi elfogadjuk. Márpedig ez nem elfogadható, és nem is lenne szabad annak lennie.

12 Azok számára, akiket visszatérésre kell bírnunk, ez a kompromisszum egy sor különböző feltételt szab meg az őrizet, a bánásmód, a kényszer alkalmazása, az egészségügyi szolgáltatások és egyéb tényezők vonatkozásában. Ami előttünk fekszik, az egy kompromisszum. Nem tökéletes, de jó kompromisszum, alkalmas arra, hogy előrelépjünk. Meg kell mutatnunk, hogy képesek vagyunk fogadni a kompromisszumos javaslatot. Claudio Fava (PSE). (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, hadd címezzem mondandómat a Tanácsnak, mivel nem a mi irányelvünket, vagy a Bizottság javaslatát vitatjuk ma meg, hanem azt, amely azután született, hogy a Tanács megfosztotta az eredetit minden jelentésétől. Ez az irányelv azt az általános irányt tükrözi, amelyet a bevándorlásról szóló Európában zajló vita mutat. A tény, hogy a Tanács egyhangúlag elfogadta, nemhogy csökkenti, de felerősíti a benne foglalt üzenetet. Ez az üzenet pedig nem másról szól, mint a bizalmatlanság elvén épült Európáról. A kérdés nem az, hogy ajánlatos-e bevezetni egy irányelvet, amely létrehoz egy közös, összekapcsolt rendszert. A kérdés az, hogy ez az irányelv mit fektet le. Egy nappal azután, hogy 150 illegális bevándorló fulladt a Földközi-tengerbe, azt kérik tőlünk, mondjuk azt a túlélőknek, hogy holnaptól kezdve azok, akik hozzájuk hasonlóan már országaink területén tartózkodnak, olyan rendelkezéssel találják majd szemben magukat, amely akár 18 hónapnyi internálást határoz meg számukra. Jóváhagyunk egy olyan pusztító hatású jogi elvet, amely megteremti annak a lehetőségét, hogy 18 hónapig megfoszthassanak embereket szabadságuktól egy adminisztratív intézkedéssel, anélkül, hogy bármilyen bűncselekményt elkövettek volna. Azt, amit saját országunkban sosem tolerálnánk, ha egy európai polgárra nézve alkalmaznák, most megengedjük és támogatjuk az illegális bevándorlókra vonatkozóan. A 18 módosítás, amely visszahozza az irányelvbee a politikai kultúra elemeit, és amelyeket a mi képviselőcsoportunk nyújtott be, arra irányuló kísérlet, hogy jogi értelemben véve visszaállítsuk egy intézkedés méltóságát, amelyről úgy véljük, hogy megalázó lenne, nem csak az Európai Unióra, hanem annak tagállamaira nézve is. Amennyiben ezeket a módosításokat elutasítják, sokan fognak az irányelv ellen szavazni velem együtt, Elnök úr. Nem hinném, hogy széleskörű konszenzus született, Weber úr. Nincs konszenzus az országainknak adandó, az irányelv legjelentősebb pontjaira vonatkozó mérlegelési és ítélkezési lehetőségekkel kapcsolatban. A Parlament nem elvont szabályok őre. Ez egy olyan Parlament, amelyet a szerződések azzal a kötelezettséggel ruháznak fel, hogy védelmezzen bizonyos elveket, mégpedig a jogrenddel és a politikai kultúrával kapcsolatos elveket. A Tanács most azt kéri tőlünk, hogy a gyors előrehaladás érdekében tagadjuk meg ezeket az elveket. Mi úgy véljük, hogy ezen a ponton alapvető hibát követne el. Itt most önök nem azt kérik tőlünk, hogy gyorsan haladjunk előre, hanem azt, hogy rossz irányba mozduljunk: ami rossz a bevándorlóknak, rossz Európának és rossz a tagállamoknak; ez pedig olyan felelősség, amelyben nem kívánunk osztozni Önökkel. Gérard Deprez (ALDE). (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, nyilvánvaló, hogy ma egy meglehetősen kényes témát vitatunk meg amelyben megosztott a Parlament is, s amely ezzel együtt érzelmeket kavaró, ha nem tragikus kérdés, mivel alapvető következményekkel bír azok életkörülményeire, sőt életére nézve, akik akár illegálisan szeretnének belépni Európába, egy olyan jövő reményében, amelyet saját országuk nem tud számukra biztosítani.

13 Nem ismétlem meg, amit mások már elmondtak, de szeretném felhívni a figyelmet négy fontos pontra. Az elsőt kollégámnak és barátomnak, Giusto Cataniának címezném. Igazságtalanság, Giusto, Európa Erődről beszélni, mintha Európa senkit nem engedne be a territóriumára, és mintha érzéketlen lenne a több millió ember szegénységével kapcsolatban. Hivatalos adatok szerint jelenleg évente 1,5-2 millió bevándorló érkezik legálisan az Európai Unióba, akár legalizálás, akár család-újraegyesítés révén, vagy a politikai menekültjogi státusz megadásának köszönhetően. Ami azt jelenti, hogy ha ez ilyen arányban folytatódik az elkövetkezendő 30 évben is ami ellen semmi kifogásom, akkor millió fő fog legálisan bevándorolni az Európai Unióba. Másodszor, ez az irányelv a hibái ellenére és elismerem, hogy vannak hibái, nem egy rendelet. Sőt, valójában ez egy keretirányelv, amely hagy teret a tagállamok saját megfontolásainak eltekintve a benne rögzített minimális követelményektől, amelyeket be kell tartani, és minden tagállam számára biztosítja a lehetőséget, hogy olyan jogszabályt alkosson, amely megfelel az adott ország demokratikus többsége által hozott döntésnek. Az irányelv azt is kimondja, hogy a Bizottságnak háromévenként jelentést kell készítenie a Parlament számára, és hogy a Bizottság módosító javaslatokkal élhet. Olvassák el az irányelvet! Harmadszor, és most néhány szocialista barátomhoz szólnék, abba kell hagynunk a súlyos hazugságok terjesztését. Az irányelv nem szabályként fogalmazza meg az őrizetet. Az irányelv 14. cikke speciális esetekben lehetőséget biztosít az őrizetbe vételre, ugyanakkor rendkívül szigorú jogi kontroll alá is vonja ezeket az eseteket. Csak olvassák el a 14. cikk 2. bekezdését. Azt állítani, hogy az őrizetbe helyezés szabály, és hogy kötelező a tagállamokra nézve, egyszerűen nem igaz. Nem kellene felkavarniuk a közvéleményt. Van elég valódi problémánk, anélkül, hogy olyan problémákat is felemlegetnénk, amelyek nem is léteznek. Negyedik, és egyben utolsó megjegyzésem, Elnök úr, egy Weber úrnak és az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Európai Demokraták képviselőcsoportjának szóló üzenet. Minden hiányosság ellenére s elismerem, hogy vannak ilyenek, az irányelv mellett fogok voksolni. Mindazonáltal, szeretném megkérni a PPE-DE képviselőcsoportot, hogy ne próbáljon eljárásjogi manőverekkel rendezni lényegében politikai ügyeket, mivel ez megoszthatja a Parlamentet. Bárhogy döntsön is ma délelőtt a Parlament, véleményem szerint azt tiszteletben kell tartani. Hélène Flautre (Verts/ALE). (FR) Elnök úr, van itt valami, ami komolyan foglalkoztat engem. Miért döntött úgy Weber úr, az előadó, hogy az Európai Parlament jogait feledve és minden tőle telhetőt megtéve arra rávegyen bennünket, hogy első olvasatra fogadjuk el a Tanács közös álláspontját ráadásul alapjában véve elfogadhatatlan álláspontját, noha csak nagy nehézségek árán tudjuk amúgy meggyőzni a polgárokat arról, milyen sokat ér az Európai Parlament kibővített jogköre? Ezt meg kell magyaráznia nekem, Weber úr. Nagyon remélem, hogy holnap mindannyian megfelelünk majd az európai polgárok elvárásainak, és megmutatjuk, hogy ügyelünk az emberi jogok és az Európai Unió értékeinek védelmére. Hogy miért? Azt hiszem, nem fogadhatjuk el, hogy egyedülálló kiskorúakat fogva tartsanak, vagy olyan országokba küldjenek vissza, ahol se családjuk, se ismerőseik, se jogi képviselőjük nincs. Ez minden körülmények között a gyermekek érdekei tiszteletben tartásának az totális megsértése. Azt sem hiszem, hogy engednünk kellene, hogy migránsokat akár 18 hónapon át fogva tartsanak, kitéve őket az ezáltal okozott traumának

14 és károknak, noha valójában semmilyen bűncselekményt nem követtek el. Ez a szabadság aránytalan megvonása, amely az Európai Bíróság esetjogában is szerepel. Azt sem fogadhatjuk el, hogy a migránsokat az ismételt belépési megállapodások szeszélyeit követve olyan országokba fordítsák vissza, ahol senkit sem ismernek, és ahol, Weber úr és Deprez úr, semmilyen eszköz nem áll a rendelkezésünkre, hogy biztosítsuk fizikai és pszichológiai biztonságukat. Nem tudjuk garantálni a visszatoloncolás tilalmának elvét, még akkor sem, ha ez külön kiemelve szerepel az Önök szövegében. Ennélfogva felszólítom a képviselőtársakat, hogy holnap utasítsák el ezt az irányelvet, amely nem más, mint a tagállamok elnyomó és rövidlátó politikájának megtestesülése. Európának másféle célokra van szüksége a nemzetközi bevándorlás területén. Roberta Angelilli (UEN). (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, biztossá tenni a kiutasításokat, és elejét venni az illegalitásnak és a kizsákmányolásnak: véleményem szerint röviden ez a célja a visszafordítási irányelvnek. Ennélfogva szeretnék gratulálni az előadónak nagyszerű munkájához, amely lefektette a Tanáccsal közösen elért kompromisszum alapjait. A szöveg kiegyensúlyozott, s néhány alapvető követelményen nyugszik: végre megteremt számunkra egy közös bevándorlás-politikai vezérelvet. Hosszú ideje beszélünk már róla túl hosszú ideje. Az irányelv közös szabályokat biztosít számunkra, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a nagyon is pozitív erőforrást jelentő legális bevándorlók jogainak teljes védelméhez, feltéve, hogy kérlelhetetlen módon fellépünk az illegális bevándorlás ellen. Van néhány meghatározó pont, amelyre szeretném felhívni a figyelmet: először is, az önkéntes visszatérést támogatják; rövidebb határidőt határoznak meg arra az esetre, ha fennáll a szökés veszélye, vagy ha az egyén veszélyt jelent, és mindenekelőtt, végre rögzíti a fogvatartó központokban való tartózkodás időtartamát, ahol minden szükséges ellenőrzés megtörténik. Ez nem jelentéktelen eredmény. Szeretnék rámutatni, hogy egészen eddig ahogy azt már számos képviselő társam is elmondta minden tagállam szabadon dönthetett afelől, hogy korlátozza-e a fogvatartás időtartamát. Érdemes külön figyelmet szentelni az emberi jogoknak, különösen a kiszolgáltatott egyének, legfőképpen a gyermekek jogainak, tekintettel a gyermekek érdekére. Ez egy forradalmi elem, amely megfelelőképpen figyelembe veszi, hogy mi történik a fogvatartási központokban. Végül pedig, az egész EU területére érvényes ismételt belépési tilalomról: én olyan általános, tisztességes és átlátható szabálynak tartom ezt, amely részét képezheti egy stratégiának vagy egy integrációs paktumnak, ahogy az EU következő hivatalban lévő elnöke nevezte, amelynek értelmében az EU külső határain ellenőrző pontok kerülhetnek felállításra. Ezek segítségével olyan új menedékügyi politika alakulhatna ki, amely újabb lendületet adna a diplomáciai együttműködésnek, ám ugyanakkor és mindenekelőtt a harmadik országokkal való fejlesztéspolitikai együttműködésnek is. Végezetül, a legális bevándorlók integrációjának európai szabályozásával kapcsolatban elmondanám, hogy Európának felelősséget kell vállalnia, ellentmondást nem tűrőnek és hitelesnek kell lennie, azaz a jogok és a jogrend Európájává kell válnia. Kötelességünk elfogadni ezt a szöveget, amelyet természetesen lehetne még tovább javítgatni. Mindenen lehet javítani. A tagállamok ezt egyébként még megtehetik, de három évvel a hátunk mögött szörnyű lenne további hónapokra vagy évekre megakasztani a folyamatot, hogy

15 megszülethessen egy következő, végtelenül gyenge kompromisszum, amelyet aztán hátrafelé tett lépésként értékelnénk. Míg mi pompás világunkban élünk, amely mellesleg számtalan kompromisszumra épül, nagyon sokan vannak, akiket kizsákmányolnak, és akik kegyetlen és embertelen halált halnak mint ahogy az tegnap is történt Olaszországban. A sok szó helyett, kérem, vállaljunk inkább több felelősséget! Eva-Britt Svensson (GUE/NGL). - (SV) Elnök úr, hölgyeim és uraim, pénteken lesz a menekültek világnapja, amikor a menekültek helyzete a világ minden táján a figyelem középpontjába kerül. Weber úr jelentésének támogatása rossz irányba mutató, cinikus lépés lenne, a GUE/NGL képviselőcsoport ezért a jelentés ellen fog szavazni. Mi ellenezzük az Európa Erőd felépítését. A Weber úr jelentésében szereplő indítványok következménye az, hogy ez EU nemcsak még magasabb falakat épít a menekültek ellen, de be is zárja annak kapuit, és aztán eldobja a kapuk kulcsait. Az emberi jogok aláaknázása helyett az EU tagállamainak a menekültekről szóló egyezmény értelmében vissza kellene állítaniuk a menekültek jogait, hogy biztosítsák az Európába jutás jogi lehetőségeit, valamint az emberi jogok legalább elemi tiszteletben tartását. Sem harmadik országok állampolgárai, sem a tagállamok állampolgárai nem lehetnek a személyes szabadságok megsértésének áldozatai, és nem lenne szabad, hogy közigazgatási szabálysértések miatt szabadságvesztésre ítéljék őket. Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr, ez a javaslat sokkal bonyolultabbá tenné a tagállamok számára, hogy kiutasítsák az illegális bevándorlókat és visszaküldjék őket a saját hazáikba. Milyen mértékben fogja ez érinteni az Egyesült Királyságot, és különösen az én választókerületemet, Londont? Londonra már így is aránytalanul nagy terhet rónak a legális és illegális bevándorlók és menedékkérők. Azt állítják, hogy Nagy-Britannia úgy döntött, nem száll be a közösségi jog ezen területébe, következésképp ez nem is érint bennünket de így van ez? Egy illegális bevándorló, amint megkapja a tartózkodási engedélyt egy tagállamban, máris átutazhat akármelyik másik tagállamba. Csak akkor lehet tőle megtagadni az országba való belépést, ha veszélyt jelent a biztonságra, a közegészségügyre vagy a közrendre. És kérdezem én, ez Egyesült Királyságban ki juttatja ezt érvényre? A brit bevándorlási és menedékjogi rendszert a totális káosz jellemzi. Ha Nagy-Britannia valóban kimarad ebből a jogszabályból, akkor az európai illegális bevándorlók talán nem sétálhatnak be a főbejáraton ez a javaslat azonban a kezükbe adja a hátsó ajtó kulcsát. Aztán persze ott van a lisszaboni szerződés és az Alapvető jogok európai chartájának kérdése. Felhasználható-e az emberi jogi szabályozás e javaslat részeinek Nagy-Britanniában való elfogadtatására? Ki tudja? Ez ügyben nem is a brit kormány, a brit Parlament, vagy a brit bíróságok, hanem az Európai Bíróság fog dönteni. Roberto Fiore (NI). (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megragadni az alkalmat, hogy tiltakozzam Barrot alelnök úr tegnapi, egyáltalán nem bölcs és megmagyarázhatatlan szavai ellen, amelyek annak kapcsán hangzottak el, hogy az illegális bevándorlást a bűncselekményeket súlyosbító tényezőként is lehet értékelni, ahogy azt az olasz kormány javasolta. Nem hiszem, hogy ennek van bármilyen törvényes alapja, és az is biztos, hogy a köz részéről sem részesülne kedvező fogadtatásban. A Weber-jelentéssel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy véleményem szerint az illegális bevándorlást ipso facto úgy kell kezelnünk, mint egy olyan helyzetet, amelyben fennáll a bevándorlók szökésének lehetősége. Elég nyilvánvaló, hogy egy bevándorló, aki

16 illegálisan lépett be egy országba, hajlamos lesz megszökni. Azt is el szeretném még mondani, hogy lényeges, hogy a Bizottság és a Parlament a végső értékelés során megfontolja annak lehetőségét, hogy azokat az országokat, ahonnan ezek a bevándorlók érkeznek így Olaszország esetében Líbiát fizetésre kötelezze. Nekik kellene állniuk azokat az óriási kiadásokat, amelyet a bevándorlás jelenleg ránk ró. Urszula Gacek (PPE-DE). - Elnök úr, Weber úr igazán megérdemli a gratulációt és a köszönetet, hiszen komoly munkát végzett ebben az összetett, heves érzelmeket kiváltó és érzékeny témában. A visszaküldési irányelv célja az, hogy alapvető közös követelményrendszert hozzon létre az illegális bevándorlók kezelésére. Ezzel kapcsolatban külön figyelmet kaptak az emberi jogi szempontok. Teljes mértékben tudatában vagyunk, hogy sok illegális bevándorló valójában kettős áldozat. Először is, becsapják őket saját hazájukban, ahol gyakran egész életük alatt összegyűjtött vagyonukért, vagy akár még annál is többért vásárolják meg az Európai Unióba vezető utat. Ott azonban a bőség helyett modern kori rabszolgaságban találják magukat. Ha az Európai Unió területén elfogják őket, gyakran börtönbe kerülnek, és amíg ez az irányelv hatályba nem lép, előfordulhat, hogy ügyük rendezéséig hosszú ideig őrizetben maradnak. Az irányelv értelmében az önkéntes visszatérési szándék támogatásra fog jogosítani, a fogvatartás pedig csak akkor lesz lehetséges, ha egyértelműen fennáll az illegális bevándorló szökésének veszélye, illetve egyéb indokolt esetben. Meghatározásra kerül a fogvatartás maximális időtartama, megerősödik a jogi védelem különösen a kiszolgáltatott csoportok esetében és a nem kormányzati szervek hozzáférhetnek a sokat kritizált fogvatartási központokhoz, amelyek így alaposabb vizsgálatok tárgyai lehetnek, valamint további szolgáltatások és támogatások állnak majd maguk a fogva tartottak rendelkezésére is. Volna egy javaslatom azon kollégáim számára, akik az irányelv ellen szólaltak ma föl: e héten, a szavazás után ahelyett, hogy a kiürülő tanácsteremben felállva megindokolják döntésüket, talán vehetnék a fáradságot, és azt a több államban jogi védelem nélkül álló, határozatlan ideig fogva tartott, jogsegélyhez hozzá nem férő bevándorlóknak közvetlenül is elmagyarázhatnák. Talán elmondhatnák nekik, hogy ezen irányelv ellen szavaztak, mert szem előtt tartották az érdekeiket. Stavros Lambrinidis (PSE). (EL) Elnök asszony, mélyen lesújt, hogy a Miniszterek Tanácsa három éven át alkudozott a különböző intézkedésekről, és ezzel akadályozta az előrehaladást. Az említett intézkedések az alapvető jogok, s ezen belül az illegális bevándorlók alapvető jogainak védelmére vonatkoznak, amelyeket elvitathatatlannak kellene tekinteni. Valami tehát nagyon nincs rendben néhány európai kormánnyal. Európában feltétlen és abszolút előírásnak kellene lennie, hogy senkit sem tarthatnak fogva 18 hónapon át, különösen akkor, ha ennek nem az az oka, hogy valamit csinált, vagy nem csinált, hanem az, hogy a származása szerinti ország hatóságai az ő hibáján kívül megtagadják a kitoloncolási eljárásban való együttműködést. Feltétlen elvárásnak kellene lennie, hogy amikor egy szerencsétlen embertársunkra börtönbüntetést szabnak ki, azaz a büntetések közül a legsúlyosabbat mérik rá, mindenféle kivétel és joghézag nélkül legyen garantált hozzáférése jogsegélyhez, és ahhoz, hogy bebörtönzéséről bíró döntsön. Feltétlen elvnek kellene lennie, hogy egyedülálló kiskorúakat ne toloncoljanak ki harmadik országokba. S ha végül kiderül, nem térhetnek vissza biztonságban saját hazájukban, úgy

17 tartsuk magunknál ezeket a gyerekeket, és védjük meg őket itt, Európában. Az európai szolidaritásnak is épp ilyen magától értetődőnek kellene lennie. Azoknak az országoknak, különösen a délieknek, amelyeknek a bevándorlók legnagyobb tömegével kell szembenézniük, jelentős anyagi támogatás járna a többi országtól, hogy valóban képesek legyenek biztosítani a fent említett emberi jogokat. A Bizottság által tétován megígért esetleges jövőbeni támogatás nem elég. Az előadó és parlamenti munkatársai komoly erőfeszítései ellenére azonban ezeken a maguktól értetődő követelményeken kívül semmi sem képezte alku tárgyát a Tanácsban. A végeredmény bizonyos mértékig nyilvánvalóan üdvözlendő, legalábbis azon országokra nézve, amelyek jelenleg semmiféle védelmet nem nyújtanak. Más kulcsfontosságú kérdésekben azonban ugyanezek az országok a legkisebb közös nevezőn alapuló kompromisszumot kényszerítettek a többiekre. Ez több szempontból is rendkívül problémás és félreérthető, mivel végrehajtásuk a kormányok belátására van bízva, ők pedig Deprez úr, már bizonyságot tettek saját érzéketlenségükről. Ez egy olyan harmonizáció tehát, amely végül mégsem kerül harmóniába az európai elvekkel és értékekkel, és nem alkalmazkodik hozzájuk. ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY Alelnök Alexander Alvaro (ALDE). (DE) Elnök asszony, én is köszönetet mondok az előadónak, Weber úrnak, bár lehet, hogy ő inkább nem venne tudomást rólam, és különösen kolléganőmről, Hennis-Plasschaert asszonyról, aki más előadókkal egyetemben azért küzdött az elmúlt három évben, hogy ez a bonyolult folyamat a háborgó tengerről végre nyugodtabb vizekre érjen. Ezen a ponton csak annyit szeretnék mondani, hogy ártalmasnak és méltatlannak találom, hogy vannak, akik a Földközi-tengeren történő halálesetek tragédiáját összekapcsolják ezzel az irányelvvel, mivel a valóságban a kettőnek semmi köze egymáshoz. Ezt nem szabad hagynunk! Ez az irányelv jogbiztonságot teremt azoknak az embereknek, akik számára ez jelenleg nem létezik. Sok minden javulni fog azoknak az embereknek az életében, akik jelenleg embertelen körülmények közt élnek, akik nem tudják, mikor küldik őket vissza saját hazájukba, és akik nem részesülnek jogsegélyben. Az irányelv mind a 27 tagállam számára minimális követelményeket ír elő, és a tagállamok harmada esetében, ahol eddig semmilyen követelmény nem volt, már ez is jobb, mint a jelenlegi helyzet. Ez tehát az első lépés a közös menekültpolitika felé, amelyre égetően szükségünk van, valamint az emberi méltóság Európa-szerte megvalósuló tiszteletben tartása felé. Azt hiszem, hogy mindenkinek, aki szeretne velünk előre haladni, komolyan kell vennie felelősségét, és a jelentés mellett kell voksolnia. Pierre Jonckheer (Verts/ALE). (FR) Elnök asszony, az előző felszólaló szavaira visszautalva, én a magam részéről ragaszkodnék a harmonizáció régi európai elképzeléséhez, amely a javulást célozta: vagyis, a felfelé igazodáshoz. Éppen ezért kíváncsi vagyok, hogy e nehéz helyzetben lévő emberek esetében miért kerül elutasításra a legnagyobb védelmet nyújtó szabályozáshoz való igazodás. Véleményem szerint hangsúlyozni kell, hogy a Tanács nyilatkozatai jogilag nem kötelező érvényűek, és ha olyan biztosak vagyunk a lefelé történő igazodás kockázatosságában, akkor be kell építenünk egy jogi mechanizmust magába az irányelv szövegébe. Továbbá úgy vélem, hogy a jogsegély

18 szempontjából nehéz körülmények közé került országok különösen anyagi megsegítése céljából szükség lenne egy Európai Szolidaritási Alapra, amelyet ezért létre kellene hozni. Lenne továbbá még egy hozzáfűznivalóm az eljárással kapcsolatban. Barrot úr, elég nyakatekert ez az együttdöntési eljárás. Én csak egy vagyok a 780 európai parlamenti képviselő közül. Ez a mai az egyetlen alkalom arra, hogy felszólaljak, és hogy módosító indítványokkal éljek, és ha nem akarjuk, hogy a fogvatartás legyen a norma és az alaphelyzet, akkor, Deprez úr, olvassa csak el a 82. és 95. módosítást, amelyek rögzítik, hogy mit is jelent a szökés veszélye. Olvassa el és szavazza meg a 79. és 98. módosításokat, amelyek azokat a körülményeket sorolják fel, amelyek esetén az egyedülálló kiskorúakat kiutasíthatják az Európai Unió területéről. A benyújtott módosító indítványok célja a szöveg javítása, és úgy vélem, hogy a Parlamentet nem lehet egy olyan, jóformán hozzájárulási eljárással szembesíteni, amely gyakorlatilag most is történik. Mario Borghezio (UEN). (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, az európai bevándorlási politika alapvető hiányossága, hogy egyetlen kiindulópontja az emberi jogok védelmének eszméje, holott szintén fontos volna gondolnunk a népek jogainak, szabadságának, biztonságának védelmére, s arra, hogy jogaikat ne tiporják el. Jótékonykodni kívánó módosító indítványaival a baloldal az illegális bevándorlókra vonatkozó visszatérési politikát radírozná ki. Ami az Európai Ombudsman intézményétől jön, az pedig tiszta demagógia. Ombudsmant akarunk létrehozni az illegális bevándorlók számára is? Egy komoly politika visszaszorítaná a globalizáció céljait, így azt, hogy gyökerestül kiszakítsa az embereket saját területükről, mert vagy áruknak, vagy rabszolgáknak, vagy új fogyasztóknak tekinti őket. Mi ezt ellenezzük. Ha a Földközi-tenger térsége tömegsírrá lett, akkor az erkölcsi felelősség azokat terheli, akik megnyitották a kapukat az illegális csónakok előtt. Mi mindig is élesen kritizáltuk ezt a nagymértékű emberkereskedelmet, a lampedusai táborba is ellátogatva. Ez szégyen. Ha elfogadjuk a baloldal ezen módosításait, a bevándorlók hazatelepülésére vonatkozó közös európai politikának úgy fog leáldozni, hogy még el sem kezdődött. Athanasios Pafilis (GUE/NGL). (EL) Elnök asszony, ez az irányelvjavaslat elfogadhatatlan, és cinikus módon elrejti az EU és politikája valódi embertelenségét. Szerencsétlen bevándorlók, köztük kiskorú gyermekek 18 hónapos fogvatartásáról akarnak jogszabályt alkotni, akik olyan koncentrációs táborokban élnek, amelyek életkörülményei szégyent hoznak az emberi civilizációra. Ezen kívül megtiltanák, hogy a következő öt évben belépjenek az EU területére, még akkor is, ha azt legálisan tennék. Az önkéntes visszatérés önmagában kész vicc, hiszen az nem más, mint kényszer. Azt mondják a bevándorlóknak, hogy vagy önként távoznak, vagy börtönbe mennek, ahonnan 18 hónap után ugyancsak kitoloncolják őket. Bűnözőként kezelik saját politikájuk áldozatait. Lebombázzák Afganisztánt, aztán panaszkodnak, hogy jönnek a menekültek. Kifosztják a harmadik világ országait, majd panaszkodnak a gazdasági migránsokra, akik egyre vastagabbá teszik a kapitalisták pénztárcáját. Ezekkel az új intézkedésekkel többek között a rabszolga-kereskedők és az emberkereskedő-hálózatok profitját fogják növelni, hiszen minél szigorúbb a szabályozás, ők annál drágábban fognak dolgozni. Ezáltal tehát csak rontanak a bevándorlók és a többi munkavállaló helyzetén, akik továbbra is arra kényszerülnek majd, hogy mindenféle

19 jogvédelem nélkül dolgozzanak az új, kényszerítő rendelkezések árnyékában, amelyek alappillére a kitoloncolással való fenyegetés. Biztosak lehetnek benne, hogy sem a munkavállalók, sem a harmadik országokbeli, sem az európai állampolgárok nem fogják elfogadni ezeket az intézkedéseket. Carlos Coelho (PPE-DE). (PT) Elnök asszony, Barrot alelnök úr, hölgyeim és uraim, szükségünk van közös európai politikára ezen a téren, vagy sem? Általában erre mindenki azt mondja, igen. Hogyan közelítsük meg ezt a kérdést? A Ház nagy többsége úgy véli, hogy szabályoznunk kell a legális bevándorlást, és küzdenünk kell az illegális bevándorlás ellen. Ahogy azt már Barrot biztos úr is elmondta, a visszatérési politika elemi részét képezi e stratégiának. Van egy irányelvünk, amely tartalmazza a minimális követelményeket. Akarunk-e ennél többet? Akarunk-e ezeknél magasabb követelményeket? Biztos vagyok benne, hogy mindannyian szeretnénk magasabb követelményeket, csakhogy szembe találtuk magunkat a Tanács hajlíthatatlanságával; így felmerül a következő politikai kérdés: mi a jobb, ha elfogadjuk ezeket a minimális követelményeket, vagy ha nem lesz semmilyen követelmény? Az én válaszom erre az, hogy szerintem jobb, ha elfogadjuk ezeket a minimális követelményeket, és ezúton szeretnék gratulálni kollégámnak, Weber úrnak az általa végzett munkához, és az általa lefolytatott tárgyalásokhoz. Hadd említsek meg két konkrét példát: az ismételt belépési tilalmat, amely 5 éves időtartamra vonatkozna. Biztos vannak, akik más időkorlátot részesítenének előnyben, de jelenleg vannak olyan tagállamok, ahol semmilyen megkötés nincs ilyenek például Ausztria, Dánia, vagy Franciaország. Ami az őrizet kérdését illeti: kilenc tagországban nincs megszabva az őrizet maximális időtartama. Csupán 6 tagországban rövidebb ez az idő az irányelvben megállapítottnál. Ezek egyike Portugália, az én hazám, ahol ez az időtartam csupán két hónap, és már be is jelentette, hogy ehhez a továbbiakban is ragaszkodni fog. Más szóval, nem áll szándékában arra használni ezt az irányelvet, hogy lazítson a szabályozáson. Végezetül, Elnök asszony, szeretném újfent kiemelni, mit mondott Barrot biztos úr a gyermekekről. Ezen a területen különösen gondosan kell eljárnunk, és biztosítanunk kell, hogy az irányelvet emberséges módon alkalmazzák. Javier Moreno Sánchez (PSE). (ES) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, ez az irányelv egy lépés előre a közös bevándorlási politika felé. Fontos lépés, amelyet mostantól kezdve további lépéseknek kell követniük egy átfogó, európai megközelítés keretében. Jogszabályi és pénzügyi eszközöket kell létrehoznunk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy mindenekelőtt megnyissuk kapuinkat a legális bevándorlók előtt, és segítsük őket a társadalmainkba való beilleszkedésben. Ugyanilyen módon kell véget vetnünk az illegális bevándorlásnak és az illegális munkavállalásnak, és kell elősegítenünk a maffiaként működő embercsempész-hálózatok felszámolását. Mindez azonban csak a kiindulási és a tranzitországokkal való szoros együttműködés révén érhető el. Ennélfogva tehát arra bíztatjuk a Bizottságot, hogy használja ki kezdeményezési jogát, a Tanácstól pedig azt kérjük, hogy amilyen hamar csak lehet, fogadjon el minden függőben lévő irányelvet, mivel általános intézkedéscsomag híján nem fogják érteni a polgárok ezt az irányelvet. Ezen irányelv célja, hogy összehozzon 27

20 különféle jogszabályt, és ezáltal biztosítsa a visszatérési eljárások sikerességét csakúgy, mint a bevándorlók méltóságát és alapvető jogaik tiszteletben tartását. A szocialista képviselőcsoport módosító indítványaival szeretné az irányelvet összhangba hozni a legfejlettebb és legnagyobb védelmet biztosító jogszabályokkal. Mi, spanyol szocialisták különösen nagy hangsúlyt fektetünk a kiskorúak védelmére és a róluk való gondoskodásra, és indítványozzuk, hogy hozzáférhessenek az oktatáshoz, és hogy speciális fogadóközpontokban helyezzék el őket. Továbbá támogatni kívánjuk az önkéntes visszatérést is, és szeretnénk javítani az eljárás jogi garanciáit. Hölgyeim és uraim, végezetül szeretném üdvözölni az előadó, Weber úr javaslatának elutasítását, aki oly módon próbálta leegyszerűsíteni az eljárást, amely gyengítette volna az együttdöntési eljárás erejét, valamint a Parlament hitelét. Olyan időket élünk, amikor erős Parlamentre van szükségünk, amely mer felelősséget vállalni. Sarah Ludford (ALDE). - Elnök asszony, én nem habozok megszavazni ezt az irányelvet; nem azért, mert ideális, hanem azért, mert néhány tagállamban emeli a követelményeket. És valóban, az irányelv értékének egy részét fonák módon éppen az adja, hogy az Egyesült Királyság kivonja magát alóla. Nem akarja az irányelv szigorúbb szabályainak korlátai közé szorítani magát, nem utolsósorban az őrizet időkorlátai és az ottani körülményekre vonatkozó szabályok közé; Ilyen szabály például a bevándorló fogva tartottak elválasztása az elítélt bűnözőktől, ami jelenleg nem mindig történik meg az Egyesült Királyságban, vagy az, hogy a kényszerítő intézkedéseknek arányosnak kell lenniük, és tiszteletben kell tartaniuk az egyének alapvető jogait és méltóságát, amelyek mind értékes elemei ennek a szövegnek. Rengeteg valótlan információ terjedt el, és sajnálom, hogy valaki helytelenül tájékoztatta Bolívia elnökét, akinek az írása tegnap jelent meg a The Guardian brit napilapban. A 18 hónap nem az őrizet általános ideje. Az irányelv azt mondja, az őrizet ne tartson tovább hat hónapnál, kivéve azokat az eseteket, ahol a kiutasítási eljárás a tagállamok minden erőfeszítése ellenére, nagy valószínűséggel tovább tart, mégpedig az érintett személy együttműködésének hiánya vagy harmadik országból beszerzendő dokumentumok késedelme miatt. Úgy vélem, hogy a gyermekek érdekeit, a családi életet, az egészségi állapotot, a visszatoloncolás tilalmának elvét és más, az egyedülálló kiskorúakra vonatkozó speciális rendelkezéseket figyelembe vevő intézkedések különösen értékesek, és a kitoloncolással fenyegetett bevándorlók segítségére lesznek. Rendkívül fontosak az őrizet okára, a fellebbezésre és a bírósági felülvizsgálatra vonatkozó előírások. S bár az előírások szigorítása céljából támogatni szándékozom ezt a nem tökéletes, ám szükséges irányelvet, hangsúlyoznom kell, hogy mindez a teljes képnek csupán egy szelete. Tisztességes menekültbefogadási rendszerre és a legális bevándorlókra vonatkozó megfelelő politikára is szükségünk van. Willy Meyer Pleite (GUE/NGL). (ES) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, szégyen, abszolút szégyen, hogy több mint 8 millió embert próbálunk meg kitoloncolni a közigazgatási eljárásban történő fogvatartás örve alatt. Ha ez a döntés megszületik, ahogy erre sajnos megvan az esély, az a védelmező Európa végét jelentené. Közülünk, európaiak közül is sokan szenvedtek az közigazgatási eljárásban