KALAND A LAKATLAN SZIGETEN

Átírás

1 TARTALOM Ferenczi Zoltán Előremutató visszatekintés Hamar István Vendégszolgálatban Mire való az egyház? 3 VERS Molnár Kata: Könnycsepp HÁZUNK TÁJÁN 4 Tóth Kása Sarolta Esperesi látogatás Nyíri Györgyné: Golgota ~ A történelem tükrében Schlégl Annamária Húsvét mit jelentett számomra régen és ma Zilahiné Faragó Anita Megválasztottuk az új hetényegyházi gondnokot Hamar Norbert Meghívás Isten iwiw-jére Elfelejtett szavak 10 Munkatársi napok 11 Hamar Norbert A pünkösd üzenete Perényiné Karádi Mária: Felnőtt fejjel konfirmáltam Ferencziné Bodor Csilla Hittanverseny helyett izgalmas kaland AKI KELŐTTÜNK JÁRTAK Kara Sándorra és Lisztes Józsefre emlékezünk Zombory Klára Hogyan kerültem közel Jézushoz? NYELVŐR 22 RENDELŐ Hogyan védekezzünk a fertőzések ellen? Juhász Mária rovata 23 Családos hét 24 Borítékos adakozás Már megint pumpolnak KÖNYVMOLY 28 Amiért szeretek bibliaórára járni Ma már arra is reális esélye van ennek a kicsi gyülekezetnek, hogy néhány éven belül önfenntartóvá váljék. Cikkünk a 2. oldalon Megújult belső terekkel, új belsőépítészeti megoldásokkal várja a gyülekezet tagjait a hetényi gyülekezeti ház és ménteleki templom is. 4. oldal FELNŐTT FEJJEL KONFIRMÁLTAM Hát ez az az EGY éjszaka, ami megváltoztatta az Istennel való kapcsolatomat. A szobámban teljesen egyedül hagyva félve, rettegve, remegve egész éjjel csak imádkoztam. 15. oldal ÁRA: 200 Ft 10. oldal HOGYAN KERÜLTEM KÖZEL JÉZUSHOZ Kerestem valamit, amit ha szavakkal írnánk le: csend, békesség, végtelenség, nyugalom, átölelő szeretet, szabadság. Nagyon sokat kell még nekem is dolgoznom, de más lett a fontossági sorrendem. ( ) Az én életemben Jézus felé az út tényleg lassú vándorlás vasárnapról vasárnapra, gyülekezeti hétről gyülekezeti hétre, biblia óráktól biblia órákig. Már nem csak "vallásos vagyok a magam módján", hanem igazi szívvel és lélekkel hívő szeretnék lenni. 22. oldal KALAND A LAKATLAN SZIGETEN Néha mintha megfeledkeznénk a legalapvetőbb evangéliumi értékekről, amelyek át kellene, hogy hassák egész lényünket, munkánkat, hivatásunkat, pedagógiánkat 16. oldal Mindenkire egyaránt szükség van. A jelenlét is szolgálat. Azt kívánom, és azért könyörgök, hogy nálunk mindenki otthon érezze magát. A lényeges dolgokban legyünk egyek, a lényegtelen dolgokban szabadok, és mindig legyen közöttünk a szeretet. Beiktatásra került az új hetényegyházi gondnok. 9. oldal mely összeggel a gyülekezet- építés céljait támogatja! 30.oldal PÜNKÖSDHÉTFŐN ~10.00 Tóth Kása Balázs MESEJÁTÉK: A négyszögletű kerek erdő Vasárnapi igehirdetések lekciói, események, ünnepek GYERMEKKUCKÓ 31 Egyáltalán nem bántam, ha a kölnitől bűzlött a hajam, sőt dicsőségnek vettem, hogy hozzám ennyi locsolkodó jött, és így biztosra vettem, hogy nem fogok elhervadni 8. oldal április DVD-n is! 6. oldal

2 HITMÉLYÍTŐ HÉT Ferenczi Zoltán Régóta nem találkozhattunk a Szószólóval. Ennek elsődleges oka gyülekezetünk nehézzé vált pénzügyi helyzete volt. Közös megfogalmazásunk volt, hogy amíg helyre nem áll a kívánatos egyensúly, minden olyan kiadást lefaragunk, amely közvetlenül nem járul hozzá a gyülekezet épüléséhez. Így sokak szomorúságára beleértve a gyülekezet lelkipásztorát is ideiglenesen búcsút kellett mondanunk a gyülekezeti újságnak. Valóban hosszú ideig nem adtuk ki a Szószólót. A fordulat amely lehetővé tette kiadványunk újbóli megjelenését a tavalyi évben következett be. Az elmúlt években közös látásunk szerint gyülekezetünk komoly változáson ment keresztül. Ma már olyan közösség lehetünk, amely nemcsak él, hanem élni is akar, Ahhoz képest, hogy meg is fulladhatnánk, az is komoly vívmány, hogy a víz felszínén tudunk maradni. De mi úszni szeret- sőt felelősséggel akar élni. Ez a felelősség főként leginkább észrevehető jele, hogy gyülekezetünk tagságának nagy része szolgáló közösséggé formálódott, sőt, ma már hor-dozni akarja saját terheit, és ha az szükséges és lehetséges, felveszi másokét is. A visszatekintés segít eloszlatni néhány gyakori félreértést. Amiért érdemes azt megfogalmazni és elolvasni, mégsem ez. Gyülekezetünk története nemcsak tanulságos, hanem Istennek kis csodájáról árulkodik, amit a benne élők talán nehezebben vesznek észre, mint a külső szemlélő. Honnan eredt gyülekezetünk pénzügyi nehézsége? Ha visszatekintünk az elmúlt évek hivatalos beszámolóira, azt látjuk, hogy hosszú távon közel azonos volt a gyülekezet kiadása és bevétele talán szerény mértékben kicsit többször lépte túl egyházközségünk a lehetőségeit. Ha a grafikonra tekintünk, ben jelentősen megnövekedett a gyülekezet kiadása ekkor volt a ménteleki templom renoválása. Láthatjuk, a sok támogatás ellenére is nagyobb Bevétel Bevétel Kiadás Hamar István Több évtizedes lelkészi szolgálat után, nyugdíjasként kaptam meghívást Hetényegyházára, hogy a gyülekezetben hitmélyítő hetén szolgáljak. (ld. 3. oldal!) Annak idején tanúja voltam, hogyan ürültek ki a városi templomok, mikor falun még sokan gyakorolták a hitüket. Majd tanúja lehettem annak is, hogyan teltek meg a városi templomok, miközben a falusi gyülekezetek lélekszáma egyre fogyatkozott. És most azt tapasztalhattam Hetényegyházán, hogy a falu hívő népe újra növekedésnek indult, számban és szolgálatban egyaránt. Az első kedves meglepetés számomra az volt, hogy hétköznap este igen szép számmal jöttek össze a gyülekezet tagjai az evangélizációra, és ez a létszám a további estéken illetve vasárnap délelőttre tovább nőtt. Örömmel láttam, hogy az alkalmakon minden korosztály képviselve van, a kisgyermekektől a javakorabelieken keresztül az idősebbekig. Úgy, ahogy ez az életben s ahogy egy egészséges családban természetes. Ez a gyülekezet valóban egy lelki családdá kezd összekovácsolódni: mindenki mindenkit ismer (a többség odavissza tegeződik!), és mindenki vállalja a maga részét, a családi tennivalókból. Itt a gyülekezeti munka valóban csapatmunka, nem csupán a lelkipásztor magányos fáradozása. Mindez, persze, csak a látható, külső jele annak, hogy Isten Lelke munkálkodik a szívekben: érdeklődést, mennyei honvágyat támaszt, és hazavezeti az őszinte keresőket az atyai házba Istenhez és az ő háza népéhez. Úgy éreztem magam Hetényegyházán, mint egykor Barnabás Antiókhiában, akit a jeruzsálemiek küldtek ki vizitációra, ő pedig, látva az Isten kegyelmét, igen megörült, és biztatta mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban (ApCsel 11,23). Ebben igyekeztem én is megerősíteni a hetényegyházi testvéreket. Hamar István folytatás a 12. oldalon április

3 A négy alkalomból álló sorozatot Hamar István nyugalmazott szolnoki lelkipásztor tartotta. A hét összefoglaló címe: Mire való az egyház? A kérdés már csak azért is aktuális, mert az emberek többsége vagy nem tud válaszolni, vagy mivel nem ismeri igazán becsmérlő választ adna. Fontos tehát, hogy mi, akik az egyház tagjai vagyunk, megfogalmazzuk önazonosságunkat. Mi az egyház lényege? Kik vagyunk? Kiknek tartjuk magunkat? A sorozatban erre négy választ kaphattunk. Az egyház mint tanítványok közössége (Lukács 14, 25-27) Mi - az egyház tagjai - nem vagyunk, és nem is tartjuk magunkat különb embereknek másoknál. Amiről mi meg vagyunk győződve az az, hogy a mi Mesterünk, Jézus Krisztus, különb minden más mesternél és tanítónál. Miért? Mert Ő nem e világból jött, hanem az örökkévaló, számunkra még láthatatlan világból, és az Isten országának csodálatos gazdagságára tanít. Őt követve elleshetjük, hogy hogyan lehet ez a miénk. Tanítványai lehetünk egy életen keresztül. Az egyház mint sáfárok közössége (Máté 25, 14-29) Jézus Krisztus tanított az Isten országáról. Sok-sok példázatot mondott el, hogy fogalmunk lehessen arról a fantasztikusan nagy kincsről, amit az Isten országa jelent. Amikor Jézus eltávozott ebből a látható világból az Molnár Kata KÖNNYCSEPP Ki tudja merre, merre visz a végzet, Napok múlnak s hetek telnek el. Egy szelíd sóhaj mit ad neked az élet, S ő csak egy könnycseppet vesz el. Elmúlnak a napok s elmúlnak az évek, Az életnek vége, ő csak így felel, Összeszeded magad s késznek érzed, Hogy a világ előtt te is megfelelj! Sutba vág az élet, el is mehetsz végleg, Nem kellesz neki, te csak egy porszem vagy már, Félsz magadtól s az élet is fél tőled, De a vég már tárt karokkal vár. Ha már a halál tárt kapuját látod, Küzdj a létért s ne verd magad át! A dalnak vége, ezt kapod most tőlem, Egy könnycsepp a létért s halálért egyaránt. örökkévaló világba, reánk hagyta az Ő szellemi örökségét, vagyonát, amit nekünk kell forgatni, kezelni. Ezek: az Ő Igéje a Biblia, és az Ő Lelke, akit elküldött, hogy bennünk éljen, és munkálkodjon. A mi dolgunk az, hogy kinek-kinek a képességei szerint a reánk bízatott vagyonrésszel gazdálkodjunk, hogy azzal mások javát szolgálhassuk. Ezt tehetjük szóval, vagyis bizonyságtétellel, és tettekkel, azaz életünk bizonyság-tételével. A jó sáfár jutalmat kap Isten országában. Az egyház, mint úton járók közössége (Zsidók 9,13-16 és 13,14) Az Isten úgy teremtette az embert, hogy otthon érezze magát ebben a látható világban, de igénye és szüksége legyen a láthatatlan világ valóságára is. Bennünk van a mennyei honvágy érzése. Maga Jézus Krisztus is szerette ezt a földet, szabadon élt a jókkal, és tanított arra, hogy lássuk meg a szépet ebben a világban. Mégis az igazi, a végleges értékekre, a mennyek országának kincseire, azok megszerzésére hívott bennünket. Ezért mondjuk azt, hogy ebben a látható világban nincs maradandó városunk, mi az Isten országa felé tartunk, úton járunk. Ebben a vándorlásban van két jó dolog. Vannak útitársaink, akikkel együtt könnyebb az úton járni, egymást erősítve, segítve menetelünk a cél felé, és van egy idegenvezetőnk, maga Jézus Krisztus, aki emberré lett érettünk, hogy segíthessen mindazoknak, akik hisznek Őbenne. A lényeges dolgokban egység, a lényegtelen dolgokban szabadság, és mindenekben szeretet. Az egyház, mint testvérek közössége (Ap Csel 15, 22-35) Krisztus egyházának tagjai nagyon különböző származású és kultúrájú, társadalmi helyzetű emberek, akiket a Belé vetett hit egyesít, és egymást egyenrangú testvéreknek tartják. Alapelvük így fogalmazható meg: a lényeges dolgokban egység, a lényegtelen dolgokban szabadság, és mindenekben szeretet. Így lehet átélni, hogy az egyébként meglévő és egymást elválasztó óriási falak leomlanak, és egy lelki család tagjaivá válunk, férfiak és nők, fiatalok és idősek, gazdagok és szegények, magyarok és nem magyarok, főnökök és beosztottak, akik valamennyien részesülhetünk az úrvacsorában. Hamar Norbert április

4 Baba-mama és gyermek-istentiszteleti helyiség Ménteleken J öjjenek bátran az egészen kicsikkel is gyülekezetünk alkalmaira! Templomunk belső terét úgy alakítottuk át, hogy lehetőleg mindenki jól érezhesse ott magát, és senkinek ne kelljen kellemetlenséget átélnie, ha a baba sírni kezd, megéhezik, vagy tisztába kell tenni. Nem kell feltétlenül különvonulni, mert az istentiszteleteinken természetessé vált a gyermekgőgicsélés vagy -sétálgatás, de amikor az anyuka úgy ítéli meg, hogy jobb a baba-mama helyiségben nekik, bármikor használhatják a kedves kis babaszobát. Az állítható erősségű hangszórón az igehirdetés hallgatható a szobában is, miközben gyermekét etetheti (szoptathatja is!), vagy játszhat vele, de tisztába is teheti. Mondható erre, hogy ez otthon is megtehető, ha valakinek felveszik és elviszik az igemagyarázatokat. Igen, de a gyülekezet szeretetközösségét, a közös éneklést, dicsőítést, a találkozások, barátságok lehetőségét, a közösséghez tartozás élményét nem lehet a négy fal között áltélni. Sőt! A gyesen lévő anyukák állandóan visszatérő problémája, hogy nem tudnak közösségbe menni. Azt gondoljuk, ennek a komoly problémának a megoldásához E a magunk módján mi is hozzájárulhatunk. zért született ez az ötlet, ami az első felvetésekkor azért nem aratott osztatlan sikert. De hamarosan belátta az egész gyülekezet, hogy a kisgyermekek és a gyermeket vállalók felé felelősséggel tartozunk. Mi ezt így tudjuk megtenni. A részletkérdések átgondolása után a gyülekezet teljes közössége egy szívvel, egy lélekkel állt az ügy mellé. Köszönjük mindenkinek, aki adományával, munkájával hozzájárult a megvalósításához, a berendezéséhez, szépítéséhez. A baba-szobával szemben helyezkedik el az a helyiség, amely a gyerek-istentiszteletre járóknak ad otthont az istentisztelettel párhuzamosan. Sokkal jobb így, hogy ők is átköltözhettek a régi helyiségből. Nemcsak azért, mert új és sokkal szebb a mostani, hanem a kicsiké is, és a nagyoké is B. Kissné Edit azért is, mert talán ezeknek az apróságoknak később sokkal otthonosabb lesz a templombelső. Isten háza mindenkié, Megújult gyülekezeti ház Hetényegyházán T avaly kora őszén egyházközségünk Ft pályázati pénzt kapott a hetényegyházi imaház és a ménteleki templom felújítására. A hetényegyházi gyülekezet presbitériuma, illetve munkatársai úgy döntöttek, hogy ezt az összeget - kiegészítve a gyülekezet egyéb tartalékaival - a belső tér átalakítására fordítják. Egyeztettük az elképzeléseinket. Néhány kivitelezőtől árajánlatot kértünk, majd október elején elkezdődtek a munkálatok. Mindig meghatódottan emlékszem vissza arra a vasárnapra, amikor az istentiszteletet követően minden ott lévő, egy emberként vett részt az imaház tárgyainak összepakolásában. Sürgött-forgott kicsi és nagy. Járt mindenki keze, lába, így gyorsan végeztünk. Majd 3 hét izgalom következett. Vajon készen lesz-e az imaház a tervezett (komoly előkészületekkel folyó) vendégváró istentiszteletre? Aki tehette szorongva figyelte az eseményeket és még többen imádkoztak. Nem hiába! Ha jelentős késéssel is, de a vendégváró P istentiszteltre éppen befejezőzdött az átalakítás... énteken takarítottunk (nagyon sokan!), szombaton délelőtt a padlót festették és délután már székeket cipeltünk. Csinosítottunk, virágokat ültettünk. Vasárnap hálás szívvel, kívül-belül ragyogva vártuk a vendégeket. Mindenki aki akart részt vehetett ebben a munkában. Sokan megértették, hogy Isten házát szépítve, Isten dicsőségét hirdetjük, hogy nem a számunkra feleslegeset, hanem a neki szántat kell idehoznunk. Ezt a munkát folytatjuk tovább ( templom bankó, kert rendezés, térburkolás stb.) összekapaszkodva, közös imáinkban Isten áldását és a testvérek segítő támogatását kérve április Molnár Róbert és Juhász Mária esküvője

5 2008. március 2-án Hegedűs Béla esperes úr hálaadó istentiszteleten adta át a baba-mama és a gyermek-istentiszteleti helyiséget a ménteleki templomban. A délelőtt 11 órakor kezdődő istentiszteleten esperes úr mondanivalóját az ApCsel 15:36-41-re alapozta, amiben a Biblia a tanítványok széthúzásáról beszél. Egy közösség építése közben kétféle megnyilvánulásnak lehetünk tanúi. Vannak, akik amikor azt látják, hogy valami jól megy, akkor igyekeznek szétdobálni, széthúzni a közösség által elért eredményeket. A másik magatartásforma, amikor egy közösség összetart, egyet akar, összeteszi minden tehetségét, jó szándékát, testvéri szeretetét, és egy cél érdekében dolgozik. Jó dolog cselekedni, szolgálni, gondoskodni azokról, akik gyengébbek, erőtlenebbek. Jó dolog megérteni Isten igéjének üzenetét. Jó dolog gondoskodni a jövő nemzedékéről, a gyermekekről, ezért kerülnek kialakításra terek a babáknak, gyerekeknek. Az apostolok óta hirdettetik az Isten igéje, és ez nem fejeződött be, feladatunk tanúságot tenni Istenről és az ő igéjéről. Vasárnap, amikor az Úr napja van, együtt kellene lennünk kicsitől nagyig, a nagyszülőktől a babákig, és hálát adnunk. De az Úr napja átalakult a Pláza napjává, ahol tényleg együtt vannak a családok, és együtt hoznak áldozatot a hamis csillogásnak. A mi dolgunk együtt imádkozni kicsitől nagyig, szeretettel bátorítani az erőtleneket, a megfáradtakat, emlékeztetni a feltámadott Jézus kegyelmére, szeretetére és magvalósítani nap mint nap a közösség építését, amely alapja egymás elfogadása. Egy építő közösség az Úr szeretetében akar együtt lenni, de amikor jól megy dolga, sokszor a Sátán - a nagy szétdobáló - megkeresi a rést, a leggyengébb láncszemet, ahogy a bibliai történetben is Barnabás és Pál között. Az a közösség marad erős, amely az Úrra tekint, de ehhez fel kell nőni kegyelemben, egymás felé fordulva, ahogy a kicsi felnő és felelős nagy lesz, Isten gyermekeként is fel kell vállalni a pályát, ami előttünk áll. Van, aki gyorsabban, van, aki lassabban, van, akit segíteni kell, van, akit támogatni, de alázattal oda kell fordulni az Úr elé. Kitartó munkával, jó munkatársak leszünk az Úr számára, amit jó szívvel kívánok - mondta esperes úr. Ezek a terek, a baba-mama és a gyermekistentiszteleti helyiségek legyenek az Úr ügyéért használva, a vasárnap legyen az Úr napja mindenkié kicsitől nagyig. A templomban nagyobb a fény, az élet fénye, mint a Plázákban, az Úr akarata teljesedjen be itt is. *** Ez volt esperes úr mondanivalójának vázlata. Ezek után Ferenczi Zoltán lelkész úr mutatta be a gyülekezet lelki és anyagi fejlődésének összefüggéseit a számok tükrében. A ménteleki és a hetényegyházi gyülekezet összefogása révén öt év alatt egy komoly fejlődésnek lehettünk tanúi úgy anyagi, mint szellemi vagy közösségi téren. A társegyházközség megerősödött pénzügyileg, a hetényegyházi imaház megújult, a ménteleki templom szintén kívülbelül megszépült. Az Úr Istennek hála, a gyülekezet hitéletében is fejlődőképes, amihez hozzájárulnak a vasárnapi istentiszteletek, a hosszúra nyúló érdekfeszítő és izgalmas bibliaórák, a presbiteri, munkatársi továbbképzések és évente a családi hetek. Összetartó ereje van a pünkösdi családi hétfőnek a nyíri erdőben, a vendégváró istentiszteleteknek, a karácsonyi színdaraboknak, az ökumenikus alkalmaknak sorolhatánk sokáig. Mindezek befejezéseképpen Hegedűs Béla esperes úr és Ferenczi Zoltán lelkész átvágták az avató szalagot és mindenkit megvendégeltünk. Esperes úr maradék idejét kihasználva a jövő kilátásairól beszélgettünk, amelyek sok tekintetben nem Vörös Emma, Vörösné dr. Kiss Andrea, Bence és Huba Mi eredetileg,csak egy keresztelési igénnyel fordultunk a helyi lelkészhez, azonban ennek a kis közösségnek az összetartó ereje már az első pillanatban érzékelhető volt a számunkra. Orvosként is, anyaként is nagyon fontosnak tartom az őszitne, hiteles kapcsolatokat. Ma olyan világban élünk, melyben otthonaink kapuinál falakba ütközünk. Ez a közösség arra tanít minket, hogy megfelelő közösségben változtathatunk ezen. Azt hiszem, ez jelentheti nemzetünk túlélését is április 20. vasárnap április

6 A nagyhéten két estén át tartó izgalmas előadást hallhattunk Hetényegyházán lelkipásztorunktól, Ferenczi Zoltántól. A cél az volt, hogy lélekben, de ismereteink bővítésével is készüljünk a húsvéti ünnepre egy kicsit másképp, mint azt eddig megszoktuk. *** Az előadás-sorozat első részében a zsidó áldozati kultuszt ismerhettük meg egészen mélyrehatóan. Jeruzsálemben gigantikus méretű temploma volt Izraelnek. Egy városrésznyi hatalmas épületegyüttes, majdnem akkora, mint Méntelek. A templomban szigorú szabályok voltak. Mindenki csak a számára kijelölt udvarban tartózkodhatott. Kívül a Pogányok (azaz nemzsidók) udvara volt. Bentebb található az Asszonyok udvara. Itt egy kaput időnként kinyitottak, hogy valamit ők is láthassanak a szertartásból. A nőknek egyébként nem volt kötelező megjelenni a évenként templomban. Ettől is beljebb helyezkedett el a Férfiak udvara. Ők voltak legközelebb a Papok udvarához. A papok meghatározott családból M származtak. Legbelül középen pedig a Szentek Szentje található, ahová csak a főpap léphetett be évente egyszer. i volt az áldozat célja? Az Isten és ember közötti szeretetkapcsolat helyreállítása. Sok írásmagyarázó véleménye szerint Isten elsődlegesen nem parancsolta Izraelnek az áldozatot. Ismerve azonban az ő népét, illetve az idegen kultuszok vonzóságát, meghatározott keretet adott annak. Nagy volt ugyanis Izraelnek a kísértés, hogy a környező pogány népek áldozati szokásait átvegye. A pogányok mindig üzleteltek isteneikkel: meg akarták vásárolni őket. Ez a gondolkodásmód a mai kor emberét is jellemzi. Ettől akarta Isten óvni az ő népét. Az áldozat mindig Istennek tetsző áldozat kell, legyen. Ennek a kultusznak volt a helyszíne a jeruzsálemi templom. Amit Istennek az Ő népe vitt, az minden tekintetben csak a legtökéletesebb lehetett. Az áldozatban a teljesen hibátlant, a legjobbat, a legszebbet lehetett adni. A rra is választ kaptunk, hogyan zajlott az áldozat bemutatása? A Tűzteremben tartózkodó papok még napfelkelte előtt felekeltek, és hozzáláttak az előkészületekhez, remélve, hogy rájuk kerül a sor, és az áldozatot ők mutathatják be. A szolgálat ugyanis mindig óriási megtiszteltetés. Teljes szívvel szolgáltak az élő Istennek. Először tetőtől-talpig meg kellett fürödniük, majd kimosni a ruhájukat. Közben az áldozatot felügyelő pap bármelyik pillanatban megérkezhetett. A szertartáson csak az vehetett részt, aki ekkorra elkészült. A Faragott kőteremben, a főtanács tartózkodási helyén, kisorsolták azt a személyt, aki eltakaríthatta az esti áldozati hamut, majd kijelölték, kik készíthetik el az áldozatokat, melyből sokféle volt: égő-, tűz-, véres-, béke-, étel-, ital- valamint illatáldozat. A szigorú szabályok a mai kor emberének szinte betarthatatlannak tűnnek. Semmi sem lehetett tisztátalan. Még a fa sem, amiből tüzet raktak. Néhány érdekesség is eéhangzott: a tisztálkodásnak szigorú rendje volt, külön szabályok szerint folyt a 7 ágú gyertyatartó (menora) tisztítása, a gyertyák meggyújtása, az állatok levágása, feldarabolása, kibelezése. Kb. 100 arany és ezüst edényt használtak egy-egy áldozat bemutatásához. Meghatározó szerepe volt a zenekarnak, minden napnak megvolt az éneke. Az áldozat bemutatása közben a főpap ráteszi a kezét az áldozati állat fejére, azonosul vele, ekkor minden bűn rászáll az állatra, megtörténik a bűntől való szabadulás, melyet óriási örömujjongás követ és megszólalnak a kürtök. Ez jelenik meg Jézus Krisztus keresztáldozatában is azzal a különbséggel, hogy Jézus áldozat és áldozó egy személyben. Ezért nincs szükség közbenjáróra, mert ő maga az, aki ezt elvégzi. A húsvétban az ószövetségi kultusz és az újszövetségi keresztáldozat találkozik. *** AZ ÁLDOZATI OLTÁR ELŐTT A JERUZSÁLEMI TEMPLOM REKONSTRUÁLT KÉPE Az előadás DVD-felvétele megvásárolható az iratterjesztésben A TŰZTEREM Az előadás második részében megismerhettük a szenvedéstörténet kevésbé ismert részleteivel az utolsó vacsorától egészen a Golgotai eseményig. Pilátus és Kajafás ma már alig felfogható csatáján keresztül ismerhettük meg mélyebben egy-egy bibliai mondat, vita mélyebb értelmét. Bár Pilátus ismert antiszemitizmusa miatt is próbált szembemenni Kajafásék akaratával, végül meghozta ítéletét. Jézust keresztre kell feszíteni. Jézusnak egy kegyetlen ostorozást követően szörnyű kínok között kellett végigmennie április

7 keresztjével a Via Dolorosán, egészen a Golgotáig, melynek pontos helyéről vitatkoznak atudósok. Annyit tudunk biztosan, hogy a városon kívül volt. Ez a kivégzési mód az egyik legbrutálisabb volt akkoriban. Iszonyatos fájdalommal és kínnal járt. A haláltusa több órán keresztül tartott, és többnyire fulladással ért véget. Állt a kereszt a Golgotán, a jeruzsálemi templomban pedig elkezdődött az áldozati kultusz. Ekkorra már Kajafás is visszatért a templomba. Fentről mindent lehetett látni és hallani: az éneklő tömeget, amint a 31. Zsoltárt éneklik. A római százados, aki ott állt a keresztnél, hallotta, hogy Jézus is mondja a Zsoltár szavait ( Kezedre bízom lelkemet ). Az igazi áldozat itt, a Golgota hegyén történt. Mikor Jézus fent meghalt, visszaadta lelkét az Atyának, sötétség borult Izraelre, lent a templomban kettészakadt a kárpit, mely a Szentek Szentjét elválasztotta a templom többi részétől. Most már nincs többé, ami elválasztja az embert Istentől, ez teremtette meg a Vele való személyes találkozás lehetőségét. Ezt tette Jézus értünk, mindannyiunkért. Önként vállalta helyettünk a bűnöst megillető helyet, a kínok kínját. Magára vette a bűn büntetését. A jeruzsálemi templomot Kr. u. 70-ben a föld színéig lerombolták, és azóta sincs - immár 2000 éve - áldozat bemutatása Izraelben. A golgotai keresztben megjelenik az emberi gyűlölet csúcspontja, az isteni terv középpontja, és minden üdvösség kiindulópontja. Isten csodálatos terve ez az ember megmentésére! Nyíri Györgyné Lehet-e boldog ünnep a Húsvét? Nagyon boldog húsvétot kívánok! Szólt az sms-üzenet, amit nem sokkal azután kaptam, hogy immár másodszor megnéztem a Passió című filmet. Élénken éltek, élnek bennem a film megrázó képkockái, ezért az első reakcióm az volt, hogyan lehetne a húsvét boldog ünnep? Ha boldog, miért az, ha nem, miért nem az? De térjünk vissza a filmhez. Már megjelenésekor, sőt azt megelőzőleg is igen sok vihart kavart a 2004-ben bemutatott, Mel Gibson rendezte alkotás. Több amerikai zsidó szervezet antiszemitizmussal vádolta a film készítőjét, elsősorban olyan indoklással, hogy a film idézi Máté evangéliumának következő sorait: Vére rajtunk és fiainkon (Mt 27:24-25). A filmnek részint a Bibliához, részint a korhoz való hűségét is vitatták. Emlékezhetünk az egyházi vezetők kritikáira külföldön és itthon egyaránt. II. János Pál pápa, a zsidó-keresztény megbékélés egyik nagy előmozdítója nem hivatalos minőségében az utóbbi kritikákat cáfolta a film megtekintése után, szerinte dogmatikai problémákat nem vet föl a film, az evangélium hiteles és realisztikus ábrázolásáról van szó (pápaként elvből soha semmilyen művészi alkotásról nem nyilatkozott). A kritikák ellenzői szerint Mel Gibson megpróbálta a filmet Máté, Márk Lukács és János evangéliuma alapján minél hűbb módon megalkotni. Ezt is sokan vitatják, bár a film néhol szinte szó szerinti adaptációja a Lukács evangéliumának. Mások szerint a Passiónak semmi köze nincs ahhoz, amiről szerzője szerint szólni kíván, jelesül a megváltás evangéliumáról. E szerint a film egy szakrális rítus koreográfiai szabályait tükröző vandál pornó, amely belső arányait tekintve sincs köszönő viszonyban sem a választott metafizikum tartalmával. Arról a vonulatról például, amelyben a római légionáriusok kéjelegve ostorozzák mintegy percen át Jézust, az evangéliumok egyetlen tőmondatban számolnak be. Nem mintha a film által felidézett valóság bizonyos részletek erejéig nem állhatott volna közel a tényleges eseményekhez, hanem azért, mert a szentírók egybecsengően kerülni akarták (és ennek nem lehet nem látni a teológiai jelentőségét) a történtek ilyen irányú félreinterpretálását. Mondanivalójuk az isteni szeretet tolmácsolására irányul és nem az isteni szenvedés vérorgiájában elmerülő ember perverz indulatainak kielégítésére, a nagypénteki esemény barbár képzetek mentén megnyíló értelmezésére. Ez az a pont, ahol azt gondolom különválik a hívő és nemhívő gondolkodásmód. Bár a vetítés vége utáni mozdulatlan csönd egyforma volt a mozi- és az imaházi vetítés után, tartalmában bizonyosan egészen más. A multiplexes megváltás a filmmel együtt véget ért. Számunkra viszont itt kezdődik. A megváltás lényege éppen abban áll, hogy Krisztus emberként szenvedte végig kálváriáját, ezért érdemes a szenvedést a maga realitásában átélni, s nem a mese jótékony ködén át szemlélni. Példaként áll előttünk az a feltétel nélküli hit, amellyel Jézus félelmei közt az Atyához fordul, s azt mondja, Legyen meg a Te akaratod! Megrázó képsorok, főként akkor, ha belegondolunk, hogy értünk is, a mi bűneink megváltásaként vállalta a szenvedést, a halált. Sokaknak, akik távol vannak Jézustól, bizonyára csak nyűg a húsvét ünnepe, a kötelező készüléssel és a nem várt locsolkodók fogadásával, kiszolgálásával. Nekünk, Krisztus követőinek viszont a feltámadás üzenete és megváltásunk miatt a legboldogabb ünnepe. Molnár Róbert április

8 Napsütés, csiripelő madarak, nyíló tulipánok, nárciszok a kertben és bent az asztalokon, rügyező fák, tavaszi nagytakarítás, süteménysütés a vendégeknek, nyuszis és csibés dekorációk, hímes tojások festése, sonka és friss kalács illata, locsoló versek és kölnizuhatag, néha szódásszifonból spriccelő reggeli ébresztés Azt hiszem, ezekről a képekről mindenkinek rögtön beugrik, hogy vajon melyik ünnepről lehet szó. Igen, a húsvétról. Kiskoromban a fenti dolgokon kívül nem is jelentett mást számomra ez az ünnep. Mindig nagy készülődéssel vártam a locsolkodókat, minden évben festettem a piros tojásokat anyukámmal és nővéremmel, együtt sütöttük a sütiket... így telt el a nagyhét. Egyáltalán nem bántam, ha a kölnitől bűzlött a hajam, sőt dicsőségnek vettem, hogy hozzám ennyi locsolkodó jött, és így biztosra vettem, hogy nem fogok elhervadni, ahogy a lányoknak mondani szokták. Persze az is jó volt a húsvétban, hogy akkor sokáig lehetett aludni, meg jókat enni a sonkából. Számomra itt ki is merült az ünneplés, fogalmam sem volt arról, hogy ez az egész egy olyan valakihez kötődik, aki soksok évvel ezelőtt élt, és ráadásul ez a valaki Isten Fia volt. Azt sem tudtam, kicsoda Isten, vagy hogy mit is jelent ez a szó. Általános iskola alsó osztályában a barátnőmtől, aki katolikus hittanra járt, annyit tudtam meg, hogy Istent lehet egyedül imádni, ezért ne mondjam a menzai kedvenc ételemre, hogy imádom. Körülbelül ebben teljesedtek ki az ismereteim. Negyedik környékén kezdtem el hittanra járni, mert szerettem volna megkeresztelkedni. Mivel elég idős voltam már az újszülöttekhez képest, azt mondták, csak úgy keresztelnek meg, ha előtte két évig hittan órára járok. Szóval elmentem, és akkor szembesültem vele, hogy olyan dolgokról beszélnek amiből én teljesen kimaradtam. Emlékszem, a lélek gyümölcséről kaptunk egy lapot, és elég rosszul éreztem magamat amiatt, hogy mindenki tisztában volt az alapokkal, én meg még arról a Jézus nevű emberről sem hallottam, akiről állandóan beszéltek. Idővel ez persze változott, és egyre többet tudtam meg az ünnepekről is, arról, hogy valójában miért is vannak, mi a történetük. Sok mindent megtanultam, de akkor ez még nem vált tényleges valósággá az életemben, a húsvéttal is így voltam. Továbbra is ugyanazt jelentette számomra, mint azelőtt, nem fogtam fel igazán, hogy mekkora dolog is történt akkor ott, Jeruzsálemben. Tudtam, hogy Jézus, Isten Fia meghalt értem, miattam, helyettem, de hogy ez nem is olyan ter- SCHLÉGL ANNAMÁRIA mészetes, és ennek milyen komoly súlya van, még nem értettem. Jézus feltámadásának ünnepében a pihenés kapott hangsúlyt nálam, lelkiekben egyáltalán nem készültem a nagyhéten, örültem, hogy nem kell iskolába menni, hogy jobb műsorok vannak a tévében, a szép díszes lakás pedig megadta az igazi tavaszi hangulatot. A locsolkodás ugyanmár nem nyújtott olyan nagy örömet a plusz hajmosás miatt, de a készülődés varázsa még mindig megmaradt. Most már tudom, hogy mi az igazi lényege. Persze örülök továbbra is a szünetnek, a hétköznapi rohanás és időhiány ideiglenes kiküszöbölésének, de nem ezért vagyok elsősorban hálás, hanem az életemért. Azért, hogy elkezdődött a földi életemmel párhuzamosan egy másik, amelyet annak köszönhetek, hogy valaki odaadta a magáét. A Bibliában valóban röviden vannak leírva az akkor történtek, így elég nehéz átélni Jézus fájdalmait, és mivel még a halállal sem találkoztam a közvetlen környezetemben, nehéz megérteni, milyen érzelmeket, félelmet, szenvedést kell legyőznie egy haldokló embernek. Nekem ezt nyilvánvalóvá a Passió című film tette, és ennek köszönhetően most már a bibliai részek is elevenebbek, nem siklom át rajtuk könnyedén, hanem tényleg érzem a szavak súlyát. A húsvét számomra öröm, és bizonyosság arról, hogy Isten az övéit is fel fogja támasztani, ahogy a Fiával tette. Ne csak azért menjünk el a gyülekezeti házba vagy templomba, hogy megmutassuk, mi jó keresztyének vagyunk, hanem azért, hogy dicsőítsük Istent ezért az óriási ajándékért. Enélkül semmi esélyünk sem lenne a folytatásra, de ez az ünnep a halál legyőzésének, és az új élet lehetőségének ünnepe. Számomra ez a legfontosabb üzenet a Húsvétban, mióta tényleg Isten mellett döntöttem, és próbálok készülni is rá, hogy ezt valóban meg is tudjam ünnepelni. Tóth-Kása Boglárka, Kálmán, Sarolta és Balázs Azért szeretünk a gyülekezet közösségébe járni - a hagyományok mellett -, mert Isten igéjén keresztül olyan eligazítást kapunk az életünkre vonatkozóan, amelyek a mai zűrzavaros világban képesek békességet és reményt adni nekünk április április 20. vasárnap

9 A Trungel Ilona lemondása után megüresedett gondnoki és presbiteri tisztségre a presbitérium és a gyülekezet munkatársi köre egyhangúlag dr. Hamar Norbertet jelölte. Az április 6-án megtartott egyházségi közgyűlésén a választói taggal rendelkező gyülekezeti tagok 22 igen, és 1 érvénytelen szavazattal megválasztották a gyülekezetrész új gondnokát. Eskütételére április 13 -án került sor, amikor az igehirdetés szolgálatát is az új gondnok végezte. Hamar Norbert 1944-ben született Budapesten. Szülei a Pócsmegyer-Leányfalusi Társegyházközség tagjai (édesapja presbiter, egy ideig gondnok) voltak. Ebben a gyülekezetben konfirmált 1958-ban között a kántori szolgálat vállalásával Dr. Hamar Norbert érezte igazán egyháztagnak magát. 17 éves korában, 1961-ben döntött Jézus Krisztus mellett, és azóta éli meg a keresztyén ember kudarcait és sikereit tól él Kecskeméten, ahol a református gyülekezetben 20 éven keresztül presbiteri és 15 éven keresztül missziói gondnoki szolgálatot látott el. Több cikluson keresztül egyházmegyei világi tanácsosként segítette az egyházmegye munkáját óta a Gedeon Bibliaterjesztő társaság tagja, 2008-ban a Magyarországi Gedeon Társaság területi igazgatója januárjától feleségével, Etelkával együtt szolgál a hetényegyházi gyülekezetben. Szószóló: Milyen érzés a gyülekezet megválasztott gondnokának lenni? H.N.: Nagyon nagy megtiszteltetésnek, és egyben rendkívül komoly kihívásnak tartom megbízatásomat. Úgy gondolom, túl azon, hogy az Úr segítségét kérve minden erőmmel és Áldást, derűt és örömöt kívánunk új gondnokunk nak, a szolgálat végzéséhez! szeretetemmel azon leszek, hogy gyülekezetünk közösségét, annak épülését szolgáljam, néhány dolgot mindig szem előtt kell tartanom. Szószóló: Melyek ezek? H.N.: Először azt, hogy gyülekezetünk a Krisztus egyházának egyik közössége. A feje maga az Úr, a gondnok csak sáfára a rábízottaknak. A lelkipásztorral, a presbiterekkel, a munkatársakkal és valamennyi gyülekezeti taggal együtt Jézus Krisztus tanítványa, a többiekkel együtt zarándokló testvér. Másodszor azt kell tudnom, hogy a gondnok a feladatát az elődöktől veszi át, és majd valakinek tovább kell adnia. Ennek tudatában hálás szívvel gondolok gyülekezetünk előző gondnokaira, akik szeretettel és hűséggel gondozták közösségünket. Különösen is szeretném megköszönni Trungel Ilonának az elmúlt évek szolgálatát, és egyben kérni a további segítségét. Harmadszor tudnom kell azt, hogy a gondnok a lelkipásztor, a presbitérium, a munkatársak és a gyülekezet tagjai támogatása, együttműködése nélkül semmit sem ér. Gyülekezetet megtartani, építeni csak egy közösség tud. Segítsük egymást ebben. Szószóló: Kaphatunk-e olyan összegzést, amely egyfajta gondnoki hitvallásként is értelmezhető? H.N.: Mindenkire egyaránt szükség van. A jelenlét is szolgálat. Azt kívánom, és azért könyörgök, hogy nálunk mindenki otthon érezze magát. A lényeges dolgokban legyünk egyek, a lényegtelen dolgokban szabadok, és mindig legyen közöttünk a szeretet. A riportot készítette: Zilahiné Faragó Anita Az eskü Gondnokválasztás április 6. Molnár Róbert (jobbra) és Garzó Imre (középen) köszöntése április

10 A mai kor internetes világában nagyon sokan ismerik az iwiw-et. (Ki kicsoda, ki kinek ismerőse.) Ez egy olyan internetes rendszer, amelybe meghívással lehet bejutni. Ha már valaki bejutott a rendszerbe, nagyon gyorsan talál ismerőst, az őt meghívó ismerősei között, ráklikkel a névre, és bővítheti a rég nem látott és újonnan szerzett barátainak körét. Van, akinek több ezer ismerőse is van... Amikor valaki bejut a rendszerbe, néhány tömör mondatban be kell mutatkoznia, hogy felismerhető legyen. Mi a feleségemmel már nem voltunk fiatalok, amikor az egyik tizenéves unokánktól kaptunk meghívót az iwiw-re. Csodálatos élmény volt tapasztalni, hogy milyen gyorsan növekedett ismerőseink száma. Régi barátok, volt osztálytársak, kollégák tűntek fel, akikkel megújíthattuk személyes kapcsolatainkat, barátságunkat. Jó érzés volt, ha valaki ismerősnek jelölt minket, és az ismeretségét megerősítve visszajelezhettünk neki. A rendszerben arra is van lehetőség, hogy időről-időre valakit meghívhassunk a kívülállók közül, hogy ő is barátokra, ismerősökre találhasson. Szeretném elmondani, hogy maga az Úr Isten is elindított egy láthatatlan, de valóságos iwiw rendszert, amelyben tömören ezt mondta magáról: Én vagyok az Úr, a Te Istened. Személyesen ismerlek, és szeretlek Téged. Életed útkereszteződéseiben segíteni tudok Neked, hogy a jó utat válaszd. Bővebb információ a Bibliában, és a keresztyén gyülekezetekben található. Ha úgy érzed, szükséged van a segítségemre, klikkelj rám. Mi a Méntelek-Hetényegyháza Református Társegyházközség tagjai már jelentkeztünk az Isten iwiw-jére. Éppen olyan emberek vagyunk, mint mások. Vannak köztünk gyerekek, fiatalok, idősek, betegek, egészségesek, örvendezők, szomorúak, sikeresek, és kevésbé sikeresek. Mindannyian olyanok vagyunk, akik már megtapasztaltuk, hogy Istennel könnyebb. Bibliaórákon, családos heteken, istentiszteleteken tanulmányozzuk a Bibliát, és egyre jobban megélhetjük Isten szeretetét, és vezetését. Mi semmivel sem tartjuk magunkat különbeknek másoknál, de nagyon jó tudni azt, hogy a mi Mesterünk, Jézus Krisztus különb minden más mesternél, tanítónál, és mi az Ő tanítványai lehetünk. Ennek a megtapasztalt jónak a légkörét szeretnénk érzékeltetni a vendégváró istentiszteleten is. Erre az alkalomra hívunk mindenkit szeretettel, azokat, akik már voltak nálunk, azokat is, akik most jönnek el először. Azt kívánjuk, hogy létrejöhessen a személyes kapcsolat a minket is összetartó Úrral, és hívhassanak meg másokat is az Isten iwiw-jére. Hamar Norbert Sokak dilemmája az egyházi szóhasz-nálatban is, melyik a megfelelő kifejezés. Vajon van-e érdemi különbség a kétféle írásmód között? Nagyon is komoly tartalmi különbséget fe-dezhetünk fel a pap és a lelkipásztor megfogal-mazás mögött. Nagyheti sorozatunk több tekintetben rámuta-tott ezekre. A pap a régi szövetség gondolko-dásmódjába illeszkedik. Az ő feladata volt a közvetítés Isten és az ember között, valamint az áldozat bemutatása. Mindkét funkció Jézus Krisztus váltsága óta fölöslegessé vált. Sok más bibliai hely mellett a Zsidókhoz írt levél mondja ki komoly nyomatékkal, hogy Jézus áldozata tökéletes, egyszeri és megismétel-hetetlen. Így az áldozat további bemutatása ér-telmetlen (10, 1-14). A reformáció óta, amikor a Szentírás ol-vasása, megismerése és jól értése újra nagy hangsúlyt kapott a hívők között, valójában a papi funkció is megszűnt az evangélium szerint a bibliai tanításokhoz visszaformált (azaz re-formált) egyházakban. De a közbenjárás kiváltságát is magának tartja fenn az Úr (1Tim 2,5), hiszen a Biblia szerint egyedül Jézus Krisztus az egyetlen köz-benjáró Isten és ember között. Így Jézus tökéletes váltsága óta megszűnt a papi funkció, amit mi sem jelez jobban, mint pl. a jeruzsálemi templom nemléte. A köznyelvben tehát papként nevezett szol-gatársunkat helyes értelemben, és a fentiek ismeretében, lelkipásztornak mondjuk. - czi április

11 GÖMÖRBEN Gyülekezetünk életének nagyon érdekes szakaszához érkeztünk. Isten valódi csodáit élhetjük át, ha visszatekintünk az elmúlt viharos, sok örömben és komoly veszélyekkel kísértő néhány esztendőkre. Voltak megtépázott hetek, és voltak fényesen ragyogó bizonyságtételnek is beillő hónapok is. Most pedig régóta kiegyensúlyozottan, békességben, testvéri közösségben élhetjük meg a közösségünkhöz tartozás örömét, gyülekezetünk gyarapodását, az újonnan hozzánk kerülők frissességét, a régiek megújulását, a felnőttek keresztelkedését és konfirmációját *** Május vége felé a gyülekezet munkatársaival a felvidéki Gömörbe utazunk Rozsnyó környékére, ahol négy napot töltünk együtt. *** Együttlétünk célja, hogy felülvizsgáljuk a gyülekezetépítési stratégiát, meglássuk, hogy az az út, amelyen idáig eljuthattunk, mennyire múlott a gyülekezetépítési stratégia megvalósításán, illetve más külső tényezőkön, milyenhatással voltak a folyamatra a közösségi, hitbeli döntések, illetve milyen változtatásokat célszerű, érdemes, illetve szükséges tenni annak érdekében, hogy néhány év távlatában valóban elérhessük a két gyülekezetrész közös költségvetésében, hogy a gyülekezet saját bevétele meghaladja a gyülekezeti élettel kapcsolatos kiadásokat. *** A Szószóló lapzártakor már megkezdődik a felkészülés, a stratégia feldolgozása, de várjuk azok hozzászólását is, akik nem lesznek ott a munkatársi napokon. *** Minden ilyen alkalom fontos a közösségépítés szempontjából is. A gyülekezet munkatársaival a 4 nap alatt két csodálatos helyre látogatunk. Pénteken a dobsinai jégbarlangban teszünk kirándulást, szombaton pedig Krasznahorkára látogatunk és a várat tekintjük meg. Ferenczi Zoltán június Egy év távlatából visszatekintve az első presbiteri-munkatársi hétvégére, ami eszembe jutott, a várakozás. Nem tudtuk, hogy mi vár ránk, hogy zajlik az együtt töltött két nap Tőserdőn, melynek címe "Hídépítők" volt. Lelkipásztorunk nem hagyott sok időt a pihenésre, hiszen nem azért mentünk. Beszélgetések, játékok formájában rávezetett bennünket, hogy mennyire fontos a "hídépítés" a gyülekezet és a világ között. Játékos formában ébredhettünk rá, hogy nincs sok értelme a hídnak, ha nincsenek pillérei, amelyek szilárdan tartják a gondos kezekkel és felelősség-tudattal felépített összekötő építményt. A rajta áthaladó forgalmat is el kell indítani, szervezni és irányítani kell. "Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, fedj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással" ( 2Tim. 4,2) Serbán Csilla Aki még nem volt ilyen alkalmon, az talán nem is tudja elképzelni, hogy hogyan zajlik egy presbiter-munkatársi hétvége. Ez a mostani tulajdonképpen nem is hétvége volt, mert pénteken késő délután érkeztünk az erdei iskolába, és szombaton délután már el is jöttünk. Érkezés, szállásfoglalás, fél órás vacsora, majd egy 2 órás kemény program. Tábortűz melletti beszélgetés, takarodó. Másnap reggeli után egy egész délelőttöt kitöltő program, ebéd, majd szakmai összegzés, és kész. Mi volt a célja a mostani alkalomnak? Kettős. Egyrészt mint minden ilyen alkalomnak, az együttműködés tanulása, gyakorlása. Ez játékosan, interaktív módon valósulhatott meg. Persze ez csak akkor működik, ha a vezető - jelen esetben a gyülekezet lelkipásztora - felkészülten, aprólékosan, és szellemesen vezeti le a gyakorlatokat, hogy tanulhassunk belőle, és még jól is érezzük magunkat. Ez nagyon jól sikerült! De ennek a hétvégének volt egy konkrét témája is. Hogyan lehet egy alapvetően konzervatív, több száz éves múlttal rendelkező egyház illetve gyülekezet és a mai posztmodern kor embere között kapcsolatot teremteni, hidat építeni. Sokáig tartott, míg legalább a híd pillérei felépülhettek. A szeretet, az odafigyelés, az állhatatos imádság, a megértés, az Istennel való kapcsolatunk, hitünk erősítését segítő tényezők mint pillérépítő kövek egymásra rakódhattak. Hogy mennyit ért ez a hétvége? Számunkra nagyon sokat! Mert tanulhattunk, mert megismerhettük egymást, mert erőt kaphattunk a mi Urunktól a gyülekezeti szolgálatra. Hisszük, hogy az ilyen alkalmak előbb utóbb a gyülekezetépítésben is eredményt hoznak. Hamarné Csorba Etelka április

12 ELŐREMUTATÓ VISSZATEKINTÉS folytatás a 2. olalról volt a kiadás, mint a bevétel. A következő évi ÁFAvisszatérítés valamelyest enyhített ugyan ezen ban történő lelkipásztor-váltásra azonban láthatóan nem volt felkészülve a gyülekezet. Ennek két közvetlen oka volt. Először az, hogy a korábbi lelkipásztor a gyülekezet anyagi helyzete miatt minimális készpénzjavadalmat vett fel, ami rövid távon csökkentette ugyan a gyülekezet kiadásait, közép - és hosszú távon azonban bizonytalanná, sőt kritikussá tette a gyülekezet fenntarthatóságát, tudniillik ezáltal a gyülekezet felelősségérzete jelentős mértékben megváltozott, és gyakorlatilag az egyházközség fentarthatatlanná vált. Így a szolgálat átadása a gyülekezetnek olyan radikális pénzügyi terhet jelentett, amelyet nem tudott elhordozni. Ehhez járul még hozzá, hogy a gyülekezet elmondása alapján a 30 fős hetényegyházi templomi gyülekezetnek mintegy a fele a korábbi lelkészhez jobban ragaszkodott, mint a gyülekezetünkhöz. (Így valóban kisebb csoda, hogy ma egy-egy átlagos vasárnapi istentiszteleten fő vesz részt.) Második okként ezzel összefüggésben azt említhetjük, hogy az akkor hivatalban lévő kinevező esperes nem ismerte kellő mélységben a gyülekezet pénzügyi helyzetét, és nem tudta felmérni, hogy a megállapított új lelkészi díj-levél milyen kihatással lesz a gyüle-kezet jövőjére, még akkor sem, ha a gyülekezetet a korábbiakhoz hasonlóan a továbbiakban is rendszeresen támogatta az egyházmegye. Így fordulhatott elő, hogy a lelkészváltás utáni első presbiteri ülésen nemcsak a fiatalok hiányával, a konfirmandusok eltávozásával, a gyermek-istentisztelet átalakításának szükségességével, a gyülekezeti alkalmak kiszélesítésével stb. kellett szembenézni, hanem azzal is, hogy ha mindent a korábbiak szerint teszünk, mintegy két, de legfeljebb három év múlva a gyülekezetünk fizetőképessége megszűnik, azaz nem lesz képes fenntartania saját magát Ma már arra is reális esélye van ennek a kicsi gyülekezetnek, hogy folytatva az eddig megkezdett utat néhány éven belül önfenntartóvá váljék. Milyen kiutat kerestünk? A hhoz képest, hogy meg is fulladhatnánk, az is komoly vívmány, hogy a víz felszínén tudunk maradni. De mi úszni szeretnénk Így kezdtük el megalkotni és megvalósítani a gyülekezetépítési stratégiánkat. Ennek megfelelően indítottunk el rendkívül nagyszámú gyülekezeti alkalmat amelyek közül volt olyan is, amely szükségtelenné vagy fölöslegessé vált, elindítottuk gyülekezetünk misszióját, több missziói gyülekezeti alkalmakat szerveztünk, átgondoltuk gyülekezetünk életét, középpontba kerültek a családok, kialakítottunk olyan helyiségeket, amelyek a fenti célkitűzések megvalósítására teret adtak, családos heteket szerveztünk, munkatársakat képeztünk, karizmától és felkészültségtől függően lett a gyülekezetünk református hagyományainkhoz méltóan közösen szolgáló közösség (pl. laikus igehirdetések, istentiszteleti liturgia, gyülekezeti döntések ) és sorolhatnánk még sokáig. Sajnálatos, de természetes, hogy az életmentő változások ellenálást váltott ki néhány emberben. Három család jelezte, hogy ők a jelenlegi gyülekezetépítési elképzeléssel semmilyen formában nem tudnak azonosulni, így elhagyták a közösségünket. Legtöbben azonban építően és gyülekezetünk érdekeit szem előtt tartva fogalmazták meg javaslataikat, kritikájukat, és kezdtük közös szolgálattal együtt építeni közösségünket. Ma már annak lehetünk tanúi, hogy gyülekezetünk minden tekintetben sokkal többet nyert, mint amit veszített az elmúlt időszakban A zsoltárossal együtt mondhatjuk, javunkra vált a nagy keserűség! Ő szintén szólva az első években rendkívül reménytelennek tűnt a szolgálat. Én magam isteni csodaként élem meg a jelenlegi helyzetet. Hálás vagyok érte a minket elhívó Úrnak, és mindenkinek, aki kivette a részét a gyülekezet építésében. Miben látható meg a gyülekezet közösségének munkája? A legszembetűnőbb talán az igazán igényessé váló környezet, az új helyiségek, a megnövekedett létszám, a jó hangulatú közösségi élet. Ebben a ménteleki gyülekezetrész szárnyalása egészen figyelmere méltó. Az 5-10 fős templomi gyülekezet mára már átlag főssé duzzadt, de ünnepekkor természetesen ennél lényegesen több. A kis gyülekezetrész magára talált. Országos gyülekezetépítési konferenciát szervezett, interaktív kiállítást készített a templom 75. születésnapjára, megrendezte az egyházmegye hittanverse-nyét, amely tízegynéhány állomásból álló interaktív kalandtúra volt, baba-mama helyiséget hozott létre a templomtérben, amely szintén arra lesz hivatott, hogy a kisgyermekes családokat szólítsa meg De Hetényben is hasonló örömöket élhettünk át. Mára valóban istentisztelethez méltó, a mai korhoz illő, és a régi értékeket is megjelenítő gyülekezeti házban dicsérhetjük az Urat, nagyon jó hangulatú, valóban szerető testvéri közösség alkotja a gyülekezet magját. Átgondolt missziói munka jellemzi a gyülekezetrész életét, amely abban is látható pl., hogy ez a közösség a novemberi vendégváró istentiszteleten több, mint 50 új embert volt képes megszólítani. Felké-szült, imádkozó, hosszú távon gondolkodó, nagykorú keresztyénekből álló munkatársi kör koordinálja a lelkipász-torral Ef. járulék Persely Céladomány Egyházfenntartói járulék Perselypénz Céladomány 2006 közösen a gyüle-kezetépítés folyamatát április

13 S őt! Ma már arra is reális esélye van ennek a kicsi gyülekezetnek, hogy folytatva az eddig megkezdett utat néhány éven belül önfenntartóvá váljék. Ha ezt elérjük, az azt jelenti, hogy közösségünk minden kiadását (fűtés, világítás költsége, gyermekmunka, kirándulások, gyülekezeti családos hetek támogatása, diakóniai és missziói munka, üzemanyagköltség, lelkipásztori, kántori díj, kisebb szükséges beruházások, adminisztrációs költségek stb.) maga teremti elő. Így egyrészt a gyülekezet élete nem függ majd az egyre fogyatkozó külső források esetleges meglététől, másrészt a támogatások, pályázatok bevételeit is sokkal inkább a gyülekezet hosszú távú érdekeinek megfelelően tudjuk majd hasznosítani. E nnek a közös elkötelezettségnek, örömnek és a nagykorúvá vált gyülekezetnek egyik látható és kézzelfogható gyümölcse most ez a kiadvány is immáron új szerkesztővel, Zilahiné Faragó Anitával az élén. Mindezek figyelembe vételével, ha összegezni kellene az elmúlt valóban nem könnyű időszakot, az Isten iránti hálán túl, azt mondanám, az olyan gyülekezetben, amely ilyen módon jeleníti meg a nagykorú hit értékeit, jó dolog lelkipásztornak lenni Ferenczi Zoltán A fenti körgrafikonok értelmezéshez fontos tudni, hogy azok nem a bevételek mértékét, hanem egymáshoz viszonyított arányát mutatják. Azt láthatjuk, hogy a perselypénz, az egyházfenntartói járulék és a céladományok milyen mértékben adták a gyülekezet saját bevételeinek összességét. A 2003-as adat jellemzi a gyülekezet korábbi életét. Mit figyelhetünk meg? Azt, hogy a bevételek döntő részét (egyházfenntartói járulék) a gyülekezet kevésbé aktív néveleges tagjai adják össze, akik évente egy alkalommal befizetnek egy bizonyos összeget. (Természetesen egyházfenntartói járulékot az aktívtagok is fizetnek.) A perselypénz viszont alatta marad ennek az összegnek. Tehát a név nélkül heti rendszerességgel adott adomány kevésbé volt vonzó a gyülekezet számára, mint a névvel ellátott évente egy alkalommal befizetett adomány. A gyülekezet vasárnap istentiszteletre járó tagjainak létszámemelkedése, illetve gondolkodásmódjának megváltozása, valamint a közösségi élet átalakulásának folyamata jól látható a gyülekezet adakozási szokásainak megváltozásában is. Ez akkor lesz igazán figyelemre méltó, ha mellé tesszük a saját (tehát pályázatok, támogatások nélkül számított) bevételeinknek a növekedését. Milyen jövőképet rajzol elénk az elmúlt néhány év? H a a fenti adatokat, folyamatokat értelmezni akarjuk, azt látjuk, hogy gyülekezetünk aktív tagjai mára felelősen érzik magukénak a gyülekezet közösségét, és felelősséget éreznek a gyülekezet jövője iránt is. Fontos változás, hogy az egyéni érdekek érvényesítésének helyébe ma már szinte döntő többséggel a közösségi érdekek és az együttműködés öröme került. A mai korban, hogy mi is a fontos az ember számára, talán két dologból láthatjuk a legnyilvánvalóbban: mennyi időt fordít rá, illetve, hogy képesek vagyunk-e áldozatot hozni érte. A ménteleki és hetényegyházi reformátusok ma már olyan közösséget alkotnak, amely nemcsak a szavaikkal, nemcsak a jelenlétükkel, nemcsak a vonzó programok, alkalmakon való részvétellel, hanem az aktív szolgálattal, az imádság biztonságával és erejével, a szeretetközösség megélésével és az áldozat vállalásával valóban bizonyságot tettek arról, hogy a többség számára valóban fontos ez a közösség. A következő nagyobb lélegzetű kiadványa gyülekezetünk első lelkipásztorának, Csikai Kálmán naplója lesz, amely a beiktatásától kezdve követi nyomon a gyülekezet életét, a mindennapi eseményeket és a presbitérium életét. Sorozatunk eddig megjelent külön kiadásai: B. Bíró Terézia A ménteleki református templom története (A leírás feljegyzi a ménteleki templom építésének törétnetét a 10-es évektől a templom építéséig) * * * Tóth-Kása István jegyzete alapján A kecskemét-ménteleki református egyházközség rövid, vázlatos története ( ) * * * Összefoglaló az adakozásról és a borítékos adakozás módjáról (ingyenes) * * * Liturgika képzés ~ az istentiszteleti szertartásban résztvevő munkatársaknak (ingyenes) MEGRENDELHETŐK AZ IRAT- TERJESZTÉSNÉL április

14 J ose Fernando Barboza Braziliában született. Ott járt iskolába. Tizenéves korában sok más kortársához hasonlóan elkezdett alkoholizálni és drogozni. Középiskolába járt, amikor egy bibliaosztás során őt is megajándékozták egy Újszövetséggel. Egyáltalán nem érdekelte, ki sem nyitotta, de tetszetős könyvecske lévén nem dobta el, hanem feltette a könyvespolcára. Évek teltek el. A szenvedélybetegsége miatt élete mélypontra került. Elvesztette jövőbe vetett reménységét és élni akarását. Szobájában ücsörgött, és kezébe került a kis Újszövetség. Elkezdte lapozgatni. A Jn. 8,24-en megakadt a szeme. Ha nem hiszitek, hogy az vagyok aki vagyok, (ti. a messiás), meghaltok bűneitekben. A z ige szíven találta. Lázasan tanulmányozni kezdte a Bibliát. Három hónap múlva csatlakozott egy evangéliumi gyülekezethez, ahol elfogadta Jézus Krisztust személyes megváltójának. Három év múlva már tanulmányait folytatta, és ma mint misszionárius lelkipásztor, Peruban, Tarapota városban szolgál. M i történt ezzel a fiatalemberrel? Megváltozott! Az alkohol és a drog rabságából a céltévesztettségből (a bűnből) megtért, értelmet kapott az élete, újjászületett, és ma már szolgáló életet él. Az önmagáért élő emberből, másokat szolgáló ember lett. M i történt az első pünkösdkor? Tulajdonképpen ugyanez. Megváltozott az emberek élete. Először Jézus tanítványai változtak meg. A bezártságból színre léptek, a félelem helyett erőt, bátorságot nyertek. Péter apostol igehirdetésére, sokan, nagyon sokan szíven találva érezték magukat, és ezt kérdezték: Mit cselekedjünk atyámfiai férfiak? Péter ezt mondta nekik: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg a Jézus Krisztus nevére, bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szentlélek ajándékát. (Ap Csel 2, 37-38) E z Pünkösd üzenete. Van lehetőségünk a céltévesztett, Isten nélküli életből az Isten felé fordulni! Így történt ez kétezer évvel ezelőtt, és így történhet ez ma is. Ezért lehetnek ma is gyülekezetek, és azon belül szolgáló, hitet, reménységet és szeretetet sugárzó emberek. H ogyan lehetséges ez? Nem maguktól! Kegyelemből! Jézus Krisztus halála (áldozata), és feltámadása révén a Szentlélek munkája által. Jézus tanítványai élték át ezt a csodát először. Együtt jártak, éltek Mesterükkel, szemtanúi és később bizonyságtevői voltak áldozatának (szenvedésének és halálának), majd feltámadásának. Ők voltak azok, akik meggyőződhettek arról, hogy Jézus él. Mennyei testben megjelent közöttük. Mielőtt felemeltetett volna mindent elmondott nekik, ami fontos volt, hogy később emlékezzenek rá és értsék. Határozottan megmondta nekik, hogy maradjanak Jeruzsálemben, hogy átélhessék a Szentlélek kitöltetését (ApCsel 1,4-5). Jézus ígérete pünkösdkor beteljesedett, látványosan kitöltetett a Szentlélek. A látványt az emberek elfelejthetik, de a gyökeresen megváltozott életek bizonyságtételét nem. Így olvashatjuk az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben a történeteket, a bizonyságtételeket arról, hogy a Lélek munkálkodott, az evangélium terjedt, az egyház erősödött, és ahol ez megtörtént, ott öröm és békesség támadt. Nem erre vágyik a mai világunk is? De mennyire! Hamar Norbert PÜNKÖSDI GYÜLEKEZETI ESEMÉNYEK Május 11-én pünkösdvasárnap úrvacsorás istentisztelet Hetényegyházán órakor Ménteleken órakor Május 12-én pünkösdhétfőn Családi nap a Nyíri erdőben Szabadtéri istentisztelet órakor, majd közösségi programok április

15 H osszú és fájdalmas utat tettem meg idáig, míg felismertem és most már elismerem Isten dicsőségét. Születésemkor a római katolikus egyházban kereszteltek meg, és édesanyám unszolására 12 évesen elsőáldozó voltam. Sokáig ez nem jelentett számomra semmit, csak tradíciót, egy hagyományt. Amikor férjhez mentem, és 1988-ban megszületett első gyermekünk, Józsika, mérhetetlen boldogok voltunk, de csak másfél éves koráig, ugyanis akkor Szegeden a műszerek alapján szellemi fogyatékosnak nyilvánították őt. Az öröm ürömmé vált. E kkor kezdődött keresésem kézenfekvő módon a római katolikus egyházban. Kerestem és kértem Istentől fiam gyógyulását, fejlesztésének és fejlődésének lehetőségeit. Közben megszülettek az ikrek, Judit és Zoli. Így volt három gyermekünk, akiket hitben igyekeztünk nevelni, mindenható Atyánk segítségével leküzdve, megküzdve az akadályokat éltük életünket. 2oo1. októberében azonban minden megváltozott, ugyanis mellrákot diagnosztizáltak nálam. Sajnos ekkor elkövettük férjemmel életünk egyik legnagyobb hibáját. Elfordultunk Istentől! Ő cukros lett, én a műtét után kemoterápiát és sugárterápiát kaptam. Megkopaszodva azt hajtogattuk, hogy miért pont én, amikor hitben éltünk. Fájdalmunkban, elkeseredésünkben nem vettük észre, hogy csak mi fordultunk el Istentől, Ő ekkor is mérhetetlenül szeretett és segített bennünket. Testem meggyógyult ugyan, de a lelkem szenvedett. Űrt éreztem. Hiányzott valami... de magamnak sem mertem bevallani, hogy drága mennyei Atyánkkal való kapcsolat volt az. V alami újra elkezdődött formálódni bennem, mert mikor felerősödtem, mind a három gyermekemet beírattam hittanórákra. Eljártunk a misékre, Judit lányommal pedig minden szombat déletőtt elmentünk énekeket tanulni. Elég intenzíven részt vettünk az egyházközség életben. Csak az volt a baj, hogy a hitem még mindig nem volt április elég erős. Gyermekeim 2oo3-ban elsőáldoztak, és ezzel egy kicsit véget is ért a templomba járásunk. A mag, amit az Úr ültetett ugyan el volt vetve, de nagyon nehezen találta meg a fény felé vezető utat. A fordulópontot egy újabb betegség hozta meg. 2oo5 egyik őszi napján olyan rosszul lettem, magamnak hívtam ki a mentőket. Könyörögve kértem őket, hogy ne hagyjanak meghalni, tudom mi a betegség, még a kemoterápia alatt sem éreztem ilyet. Negyed óra múlva már rohammentő vitt be a sürgősségire. Egy éjszakát töltöttem ott, s miután nem derült ki, hogy mi a bajom, másnap hazaengedtek, hogy menjek el a körzeti orvoshoz. H PERÉNYINÉ KARÁDI MÁRIA át ez az-az EGY éjszaka, ami megváltoztatta az Istennel való kapcsolatomat. A szobámba teljesen egyedül hagyva félve, rettegve, remegve egész éjjel csak imádkoztam és imádkoztam, néha elszenderegve, majd felriadva, újból és újból könyörögve Atyánkhoz, hogy segítsen, mert van három gyermekem, akiket fel kell nevelnem, főleg Jocit, aki sérült. Imám mély volt és őszinte. Ekkor értettem meg, hogy ez próbatétel. Betegség vette el a hitemet, s most betegség által találtam rá újra. Betöltekeztem Szentlélekkel, meghallottam Isten hivó szavát. Minden éjjel megköszönve ezt, arra kértem, hogy segítsen egy olyan gyülekezetet találnom, ahol tanulhatom az igét, és hálámat élő szóval is kifejezhetem. A segítség megjött. S ógornőm, Karádiné Diószegi Anita hívására aki református 2oo6 májusában elmentem egy istentiszteletre. Igazából még csak most köszönöm meg neki: Isten áldását kérem rá és családjára. Megtörtént a csoda. Újból és újból elmentem minden vasárnap és hétről hétre. Sírtam és tisztultam, sírtam és tisztultam... A boldogság könnyei voltak ezek, melyek még most is meghatnak, hogy írom e sorokat. Majd elmentem rendszeresen a bibliaórákra is. Isten megmentő szeretetét lelkipásztorunk, Ferenczi Zoltán segített megtalálnom. A mikor már hosszú idő eltelt, és rendszeresen jártam az istentiszteletekre, bibliaórákra, fontos barátságok

16 alakultak ki a gyülekezet többi tagjával, és már ehhez a közösséghez tartozónak éreztem magam, egy napon a lelkipásztorom feltette a kérdést, hogy nem akarok-e ennek a közösségnek, ennek a lelki családnak a tagja lenni. Úgy fogalmazott, olyan a mi közösségünk, mint egy család. Vannak családtagok és vannak vendégek. Én eddig csak vendég voltam, de családtagnak éreztem magam, és az is szerettem volna lenni. Így esett szó a konfirmálásról. N agyon megtisztelve éreztem magamat. Tavaly nyárra terveztük a konfirmációt, de mennyei Atyánk újabb próbatétel elé állított. A 2oo6. év végen gyomorrákot állapítottak meg nálam. A műtét 2oo7. január 21-re volt kitűzve. Tudtam, hogy nagyon hosszú út előtt állok, és azt is tudtam, hogy fizikailag egy darabig nem fogok felépülni, ezért már úgy akartam bemenni a kórházba szívem vágya szerint, mint református hitvallású keresztyén. 2oo7. január 14-én volt és most is az életem egyik legszebb napja. Ekkor KONFIRMÁLTAM! A műtőbe a bibliaóra egyik énekének szavaival indultam: Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj: ha tiéd Isten, tiéd már minden. Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj: elég Ő néked. M ost 2oo8. áprilisa van, és Isten mellettem van, és én Őbenne. Gyógyulásomat sokan látják, és csodálják. Még nincs vége, még nehéz a fizikai erőm visszanyerése. Bármit teszek, az Úr ereje tükröződik bennem. És a lelkem is nyugodt már. Jöhet akárhány próbatétel, most már semmi és senki nem veheti el tőlem, mert hiszem és vallom Jézus Krisztust, az élő Istent. Köszönöm, hogy leírhattam ezeket a sorokat. Áldás! Békesség! Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róma 8, 38-39) Hivatásom során nagyon sok szomorú pillanatot élhettem meg a versenyek alkalmával, amikor a versenyző gyermekek nagyon kis része lehetett csak részese a győzelemnek. A vesztesek komoly lelki sérülésekkel távoztak, melyek olykor egész életre kihatva bélyegezték meg a gyerekeket. Néha mintha megfeledkeznénk a legalapvetőbb evangéliumi értékekről, amelyek át kellene hogy hassák egész lényünket, munkánkat, hivatásunkat, pedagógiánkat *** Nagy örömmel hallottam először a kalandpedagógiáról. Annak a lehetőségéről, hogy hogyan küszöbölhetjük ki az egyke győztesek dicséretét. Hogyan lehet közösségben, egymásra figyelve, egymást erősítve, de mégis tudásunkat összemérve, a játék élményében közösen tanulva, együttműködve közösségben maradnunk. *** A Ménteleken tavaly tavasszal megrendezett - egyházmegyei hittanverseny álnéven megvalósult - Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét (Gal 6,2.) április kalandtúra ékes bizonyítéka volt számunkra, hogyan lehet másképp összemérni a tudásunkat. Az együttlétre a megye jó néhány gyülekezetéből érkezett csapat. Kerettörténetünk a következő volt: egy lakatlan szigeten vagyunk, ahol különböző erőpróbák során gyümölcsöket kell gyűjtenünk, majd az a csapat, amelynek elegendő gyümölcse lesz, megvásárolhat ebből egy igazi hajót, melyen el tud menekülni a szigetről. Az erőpróbákon való jó teljesítéshez ismerni kellett a Bibliának azt a szakaszát, amelyet korábban megadtunk a jelentkező csapatoknak, mert minden feladat ehhez kapcsolódott. A tízegynéhány állomás különböző helyen és formában került elhelyezésre. Volt távcsővel a teplomtoronyból egy távoli szöveg elolvasása, frigyládacipelés, harciszekértolás, élő baálszobor állítás. Ezek a próbák nem kis papírfigurákból álltak, hanem valóságos, igazi kellékekből. A gyerekek végigjárták a folytatás a 18. oldalon! próbákat, melyeket láthatóan nagyon élveztek, hiszen

17 fő célként tűztük ki, hogy a A hittanverseny megszervezésénél megismertessük Sámuel résztvevő gyerekekkel tartalmilag tályuknak megfelelő módon), I.könyvének 1-19 fejezetét (korosz üket, illetve hogy élményfejlesszük együttműködési készség k nekik. szerű, játékos együttlétet biztosítsun Bányai Sándor kalandpednk, Fő segítségünk, ötletgazda mesterü gáló gyülekezeti tagjaink agógus volt. Gyermekmunkában szol ndpedagógia lényegéről. egy kis továbbképzést is kaptak kala tak, és gyülekezetünk tagjai Az előmunkálatok több héten át foly efogásukról. szerintem újabb bizonyságot tettek össz veztek délutánra, ami 11 szer st ozá Voltak, akik kézműves foglalk változatos emlékek varázsocsoportban folyt, és eredményeképp amik, hajtogatott lufik, virálódtak a gyermekek kezei közül: orig agdíszek, festett üvegek, gdíszek, dekopázsolt kavicsok, agy ből és vidám festett faragott játékok, ékszerek gyöngy arcocskák. etésére készültek, mások a Voltak, akik egy-egy állomáshely vez tak, takarítottak. vendéglátásról gondoskodtak, vásárol érkezett meg a színes gyerekeljött a nagy nap. Szinte egyszerre A csoportok pillanatok alatt had és ellepte a templomparkot. egymással. Regisztráció, elvegyültek, barátkoztak, játszottak tt a versenynek nevezett csoportbeosztás után kezdődhete káosznak tűnhetett, mert a kalandtúra, ami egy kívülálló számára ik helyről a másikra, ahol gyerekek csapatosan szaladgáltak egy y frigyládát cipeltek, vagy élőalakos baálszobrot építettek, vag plomtoronyból kémlelték az harciszekeret toltak, énekeltek, a tem n azt csinálták, amit kellett. igei üzenetet stb. De ők pontosa - élményekkel teli hagyták el Fáradtan - visszajelzéseikből ítélve délután Ménteleket. Számunkra is tanulságos volt ez a nap. Látni azt, ahogy a gyerekek sokkal gyorsabban reagálnak és fogadnak be új dolgokat. Látni, ahogyan félreteszik megszerzett egyéni javaikat, hogy beadhassák a azt, hogy a közösbe. Gyakorlatban is tapasztalni ek a hitokminden érzékszervükre ható élmény tatásban is követendők lennének. Csipakné Kolmann Ágnes hitoktató geten i z s n a l t a k a l Kaland a április

18 végre gyermekszerű játék volt az egész, mégis a teljesítéshez komolyan kellet alkalmzni mind az elsajátított ismereteket, mind az együttműködési, problémamegoldási készségeket. Ezután sok-sok gyümölccsel meggazdagodva kezdődhetett a hajóvásárlás. Mindenkinek össze kell adnia a gyümölcsét ahhoz, hogy meg tudják venni a hajót! A gyerekek összeadták szerzeményeiket, majd nagy örömmel tódultak fel a hajóra, amit közösen szereztek meg. Végre nem csak néhányaknak adatott meg a győzelem öröme, hanem mindnyájuknak. *** *** Ez a hajó körülbelül m hosszú és 4-5 m széles, 3 m magas ladikocska volt. Az árverésen megvásárolhatók voltak először a hajó részei (árboc, kormánykerék, vitorla, stb.). Hiába ügyeskedtek a gyerekek, összeálltak néhányan, ám senkinek sem volt annyi gyümölcse, hogy minden részt meg tudott volna venni. A feszültség egyre nőtt, hiszen mindenki nagyon szerette volna már elfoglalni a hajót, és győztesnek kikiáltani magát, de még a legfontosabbra senki nem gondolt! Ugyanis az egyedüli győzelemnél sokkal gazdagabb, ha közösen érünk el valamit. Kb. fél órás huzavona után egy Még valami nagyon fontosat is megtanultak a gyerekek a játék során, mégpedig azt, hogy az egyéni versenyeredményeknél sokkal örömtelibb a közösen megszerzett jutalom. Ahol az egyik gyengébbnek tűnik másban ő lesz az erősebb. Abban a közösségben, ahol az erősebb képes arra, hogy megtanulja hordozni az akkor éppen gyengébbet valóban gazdagodunk egymás által. Az ilyen közösségben nincsenek szomorú vesztes gyermekek, és nincsen szuper ügyes, szerencsés és irigylésre méltó győztesek sem, akik között örökre szakadék keletkezhet. Helyette egy szeretetteljes közösség formálódik, ahol megférnek a gyengék és az erősek együtt. Ferencziné Bodor Csilla kisfiú rájött a lényegre, és azonnal közölte a többiekkel: Gyülekezetünk új tagjaként, mikor először hallottam, hogy hittanverseny lesz, a hátam is borsódzott: szegény gyerekek! Lelki szemeimmel láttam a terembe zárt gyermekeket, a teszteket, a papírt, ceruzát görcsösen markolászó kis kezeket. Igyeke ztem is távol maradni, de ez nem tartott sokáig. A rémkép gyorsan szertefoszlott, már a címe is kíváncsivá tett: Kaland a lakatlan szigeten! A gyerekeknek izgalmas feladatokat kellett megoldani, amelyhez bibliaismeretük (Sámue l 1 könyve) nyújtott segítséget. A csoportok állomásról állomásra járva állandóan mozgásban voltak, nyüzsögtek, vidá m gyermekkacaj hallatszott innen is, onnan is... A tava szi meleg napsütésben ez az önfeledten együtt ünneplő, boldog, vidám gyereksereg volt a fizetsége, aján déka, bizonyítéka annak a lelkészi és munkatársi össz efogásnak, ami a háttérmunkában szintén az együttm űködésben mutatkozott meg (pont úgy, mint a gyerme keknél). Játékosság, vidámság, élményszerűsé g, mozgalmasság jellemezte az egész napot. Köszönjük a finom süteményeket, az ebédet, a délutáni kézműv es foglalkozásokat. Gratulálunk, és köszönjük, hog y így is lehet hittanversenyt szervezni! Hamarné Csorba Etelka április

19 : Sándor Bácsi, hogyan és mikor kezdődött életében a szolgálat? K.S.: Azt mondhatom, hogy már gyerekkoromban, amikor Bíró Teréz tanítónő kinevezett engem énekfelol-vasónak. Hiszen nem volt mindenkinek énekkönyve, csak egy volt. Mindig az én feladatom volt előolvasni részenként. A többiek meg így tanulták meg. Suttyó legénykoromban nálam is volt egy kis szünet, de hamar visszataláltam a gyülekezethez. Csikai nagytiszteletű úr idejövetele után nemsokára presbiternek javasolt engem is, és a gyülekezet elfogadott. Kara Sándor emlékére Méltán lehet minden ménteleki református büszke arra, hogy a korábbi presbiterek között olyan őrállók voltak gyülekezetünkben, mint Kara Sándor bácsi. Halála előtt néhány hónappal még interjút adott nekünk. Őrá emlékezve, ebből a beszélgetésből szeretnénk néhány részt felidézni. A presbitérium és Tóth Kása tiszteletes közel 40 évvel ezelőtt. Kara Sándor bácsi első sor bal szélén. : Milyen feladatokat tetszett vállalni? K.S.: Fő feladatom volt a gyülekezeti pénztár vezetése, de ez mellett évekig a gondnoki szolgálatot is én láttam el. 15 évig egyházmegyei küldött is voltam. : Voltak nehéz időszakok a szolgálatában? K.S.: A pénzügyek vezetése, a jelentések mindig rendben voltak. De voltak olyan idők, amikor szinte teljesen magamra maradtam mindenféle feladattal. Nemigen volt más, aki szolgálatot vállalt és végzett. Ami-kor Tóth-Kása tiszteletes úrék elköltöztek, egy ideig nem lakott senki a parókián. Boltból hazafelé menet, mindig megálltam ott, körbenéztem, meglocsoltam, kapáltam, vagy amit éppen kellett. Csőszné Marikát - harangozónkat - is sokszor ott találtam, ő is meglátta a munkát magától, végzett a kertben mindent, amit csak bírt. Nehéz időszakok voltak azok is, mikor a temp április

20 lom és a parókia renoválásra, felújításra szorult, vagy valamit korszerűsíteni, beszerezni kellett, mert a perselypénzekből, egyházfenntartói járulékokból, ezekre nem tellett. Ekkor találtuk ki a borítékos adakozást. A gyülekezeti tagokhoz elvittük a beszámozott borítékokat, ebbe tették az 50 vagy 100 forintjukat, ki mennyit tudott, és vagy bedobták a perselybe, vagy személyesen adták át. Sokszor a szolgálat legnagyobb részét a gyűjtés tette ki. Ez nehéz volt. Azokban az időkben még nagyobb volt a szegénység. : Sándor Bácsi! Nem érezte úgy időnként, hogy feladja, nem csinálja tovább? K.S.: Nem, nem. Isten mindig adott elég erőt. Volt egy pár év szünet a szolgálatomban, de az kényszerszünet volt, amikor katonának vittek, és három évig fogságban voltam. : Melyik időszakokra tetszik legszívesebben visszaemlékezni? K.S.: A barátságra, ami Tóth Kása tiszteletes úrhoz kötött. Hetente többször is mentünk a tanyavilágba bibliaórát tartani. Pista barátom általában útba ejtett engem, csatlakoztam hozzá, mikor bírt, akkor a feleségem is, és mentünk együtt gyalog akár 5 km-t is. Az emberek örültek, szívesen fogadtak bennünket. Az egész 53 éves szolgálatra szívesen emlékezem vissza, mert jól éreztem magam ebben a gyülekezetben, mindenkivel ki tudtam jönni. Három lelkész mellett tettem a dolgom, mindenkire szívesen gondolok. : Hogyan tetszik emlékezni a templom építésére? K.S.: Amikor még Ménteleken nem volt templom, havonta egyszerkétszer az alsó-ménteleki iskolában volt istentisztelet. Mi apukámmal vasárnaponként bejártunk a kecskeméti templomba gyalog, csizmánkat a vállunkra vetve. Az akkori technikával bizony nehéz, sok embert próbáló feladat volt a templomépítés. A téglát az örkényi téglagyárból hozták. A fagerendák Erdélyből származnak. A Tiszán tutajon jöttek, Lakiteleknél rakták ki. Oda kellett érte menni jobb híján lovaskocsikkal. Sok ember összefogására volt szükség, jól meg kellett szervezni. Egy lovaskocsi például csak az abrakot szállította a hosszú útra az igavonóknak. A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy a fő gerendát, ami több mint 20 méter hosszú volt, hogyan hozzák el lovaskocsival. Találékony ember a magyar, szokták mondani... Magyarázta nekem Sándor bácsi, hogy több lovaskocsit szétszedtek, kettőnek az első kerekeit előre tették, a hátsó kerekeket meg hátrább. Ekkor már egyre rosszabbul lehetett érteni Sándor bácsi szavait, de segítségképp Marika néni, és Mihály bácsi (Sándor bácsi lánya és veje) is magyarázta nekem, hogy miként oldották meg a feladatot. Így kellemes családi beszélgetéssel zárult az interjú. Misi bácsi mesélte, hogy az ő édesapja is részt vett ezen. Darányi Feri bácsi régen sokat mesélt erről a különleges szállítmányról gyermekeinek, amivel nagyon nehéz volt kanyarodni, de azért eljutott Méntelekre. Bizony sokat köszönhetünk templomépítő elődeinknek, s mindazoknak, akik szolgálatukkal, imádságukkal, adományaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy Ménteleken van templom és lehet gyülekezet. Azt gondolom, sokat tanulhatunk az ő életük, munkájuk megismerésével. A riportot készítette: B. Kisné Edit Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek az ő hitüket! (Zsid 13,7) április

21 Karácsonykor még találkozhattunk, otthonában látogattuk meg Józsi bácsit, gyülekezetünk lelkipásztorával és kánto-rával. Családja körében örömmel és sze-retettel fogadtak bennünket. Rövid igeol-vasás és - magyarázat után énekeltünk és imádkoztunk, majd közösen úrvacsoráztunk. Zilahi Kálmán hozta a hordozható templomi orgonát is, s a kis szobában kísérte az éneket, mint a templomban, ahová olyan szeretettel jött mindaddig Lisztes bácsi, amíg ereje engedte. Ám a testi erő elfogyott, teljesen legyengült. De a hit és derű megmaradt. Látogatásunk után néhány napra jött a hír, hogy a ménteleki gyülekezet egykori gondnoka, közösségünk évtizedeken keresztül egyik leghűségesebb tagja, Lisztes Józsi bácsi meghalt. Sokan ismerték, és szerették őt. Emlékezzünk most rá közösen! Józsi bácsi közel fél évszázadig volt egyházközségünknek hűséges tagja. Hitbeli épülése során hamar felismerte a szolgálat örömét és fontosságát. Négy évtizeden keresztül volt presbiter. A hűség, szeretet és alázat jellemezte életét a gyülekezeten belül és kívül is. Pedig nem voltak könnyűek mindennapjai. A nehéz munka töltötte ki hétköznapjait, de az Úr napján, a vasárnapokon, örömmel jött Isten házába, messziről lovas kocsival vagy kerékpárral. Halk szavú, csöndes, de vidám és kedves embernek ismerhettük meg. 18 évi gondnoki szolgálata alatt, úgy tudott figyelni Isten szavára, hogy amit megértett, azt mindig igyekezett tettekké formálni. Nem akarta ő túlharsogni Isten szavát, csak továbbadni azt másoknak. Isten Áldását kérjük szerettei életére! B. Kisné Edit Wreni Fichter (jobbra) Kínában is szolgáló misszionárius köszönti a megromlott egészsége miatt lemondott, de gyülekezetünk évtizedeken keresztül hűségesen kitartó gondnokát, Lisztes Józsefet. A MÉNTELEK-HETÉNYEGYHÁZA REFORMÁTUS TÁRSEGYHÁZKÖZSÉG KIADVÁNYA Hetényegyháza, Csillagfény u. 1. Tel: 76/ ; 30/ ferenczi_z@invitel.hu Felelős szerkesztő: Ferenczi Zoltán lelkipásztor Szerkesztő: Zilahiné Faragó Anita Munkatársak: B. Kis Józsefné, Csipakné Kolmann Ágnes, Ferencziné Bodor Csilla, Hamar István, Hamarné Csorba Etelka, Hamar Norbert, Juhász Mária, Molnár Kata, Molnár Róbert, Nyíri Györgyné, Oravetz Anett, Perényi Judit, Perényiné Karádi Mária, Peszmet Imréné, Schlégl Annamária, Serbán Csilla, Tóth Kása Balázs, Tóth Kása Sarolta, Vörösné dr. Kis Andrea, Zombory Klára április

22 Református családba születtem, és először kisgyermekkoromban hittanórákon érintett meg az a különös légkör, amelynek az emléke még ma is kísér. Az akkori ágasegyházi gyülekezetben is rendszeresek voltak a szórványtelepüléseken tartott háziistentiszteletek, amit id. Bagi László tartott. Ő és felesége is mindig nagyon nagy szeretettel tudott közeledni az emberekhez. Éppen 30 éve konfirmáltam, de nem értettem meg igazán a lényeget. Aztán más dolgok lettek fontosabbak: munka, barátok, társkapcsolatok keresése, és szinte mindannyiunkat szétszórt a sors, mint szél a port". Kecskeméten a református templomban mondtam ki az esküt férjemmel, de nem kerestem az Isten kapcsolatát. Túlzottan el voltam foglalva környezetem szépítgetésével, gyerekeim nevelésével, iskoláztatásával. A nővéremtől minden évben kaptam Bibliaolvasó kalauzt, de nem értem rá kinyitni a Bibliát, és nem értem rá imádkozni sem. Közben felépítettünk egy nagy gazdaságot a férjemmel, amit ő vezet, én pedig a háttérmunkás vagyok. Versenyló természettel születtem, sürögtem-forogtam, intéztem, csináltam, bizonyítani akartam, fontos akartam lenni. Már 13 héve, hogy meghalt az anyukám. Ekkortól futottam apukámhoz is segíteni. Aztán fizikailag is korom ellenére nagyon elfáradtam. Ennek a nagy futkosásnak nem sok öröme volt. Kiábrándult, elfásult, csalódott lettem, és nagyon sajnáltam magamat. Aztán megláttam azt is, hogy pótolható vagyok. Mi emberek megkaptuk azt a szabadságot, hogy a mi személyes döntésünk az: akarunk-e helyzeteket felismerni, szokásainkon változtatni, vagy mi magunk változni, tanulni. Igen a változás, változtatás nem könnyű, sokszor végződik kudarccal. A saját döntésünk az is, hogy újra kezdjük-e, meglátva mit rontottunk el, vagy feladjuk. Nem akartam feladni, és nem akarok már versenylóként futni. Kerestem valamit, amit ha szavakkal írnánk le: csend, békesség, végtelenség, nyugalom, átölelő szeretet, szabadság. Nagyon sokat kell még nekem is dolgoznom, de más lett a fontossági sorrendem. Nem akkor megyek el a gyülekezeti alkalmakra, ha minden el van végezve, és ha majd marad időm. Tudom abbahagyni a dolgaimat, és elmenni a közösségbe, tanulni, gondolkodni, szeretni és szeretetet is kapni. Zombory Klára Az én életemben Jézus felé az út tényleg lassú vándorlás vasárnapról vasárnapra, gyülekezeti hétről gyülekezeti hétre, bibliaóráktól biblia órákig. Már nem csak "vallásos vagyok a magam módján", hanem igazi szívvel és lélekkel hívő szeretnék lenni. Jézus az ő jelenlétét a gyülekezetnek adta, nem pedig a magányos hívőknek. A Szentlélek sosem árad egyetlen emberre, mindig csak közösségre. Így ismertem fel, hogy az Istennel való élő kapcsolat a gyülekezetben, az egymásért való imádságban, a bibliaolvasásban és a szolgálatban jön létre. Az imádságom röviden: "Uram hordozz az öledben akkor is, ha ellenkezem, hogy fölvegyél." Teológia és geológia: ég és föld!...vagy Ég és Föld? Van úgy, hogy az ember keze megtorpan a klaviatúra fölött, amikor az ég, föld, hold stb. szavunkat le kell, hogy írjuk. A bizonytalanság oka az, hogy ezek mind tulajdonnevek, mégis mint tudjuk kisbetűvel írandók. Hogy jobban megérthessük ennek az okát, érdemes visszatekintenünk, hogy is alakult ezeknek a szavaknak az írásmódja. A korabeli világkép amely a régieket jellemezte lényegesen különbözött a maitól. A régi ember számára a föld nem az űrben keringő bolygó volt, hanem az a szilárd talaj, amelyen legeltetett, meg amin kaszált. A hold, a nap is úgy, mint a csillagok az ég díszítőelemei voltak. Így a régiek gondolkodásmódjában mindez köznévi, nem pedig tulaj-donnévi értelemben volt használatos. Úgy alkalmazta ezeket a Szakmai szövegben természetesen más írásmóddal találkozunk. Ha egy tudományos publikáció íródik a Nap kitöréseiről, vagy a legutóbbi űrszondáról, amely a Holdon járt, vagy a közelmúltbeli kutatásról, amely a Föld légkörének megváltozásáról tudósít szinte érezzük a kisbetűs írásmód megváltozik, hiszen a szavak égitestek tulajdonneveit jelölik. Természetesen a mai kor emberének világképét már a tudományos kutatások támasztják alá. A nyelv egyfelől nagyon gyorsan változik, másfelől mint esetünkben is mégis évszázados szemléletet tükröz. Ég és föld a különbség - czi - szavakat, mint a hegy, tó, felhő kifejezéseket április

23 RENDELŐ Végre itt a tavasz! Rügyezni kezdenek a fák, előbújnak a tavaszi virágok, énekelni kezdenek a madarak. Igen ám, de a mi szervezetünk téli álmából ébredve csak lassan tér magához, ilyenkor a legvédtelenebb, legkiszolgáltatottabb. Vitaminraktárai kiürültek (ha egyáltalán fel lettek töltve), ellenállóképessége nagyon alacsony. A melegedő időben jól szaporodó, erős kórokozók (baktériumok, vírusok, gombák ) hamar betegségeket okozhatnak. Nem könnyű kiválasztanunk ebben a változékony időben a megfelelő ruházatot sem, amely szintén elősegítheti a fertőzések kialakulását. A hatékony védekezés legfontosabb eszköze a megelőzés: támogatni kell a szervezet ellenállóképességét (idénygyümölcsök, zöldségfélék, savanyított zöldségfélék, vitaminok elsősorban C-vitamin mg/nap és immunerősítő - pl. Béres csepp - fogyasztásával) kerülni kell a zsúfolt helyeket, hiszen itt nagyobb a veszélye annak, hogy mástól elkapjuk a fertőzést, be kell tartanunk a higiénés szabályokat (kézmosás, zsebkendőbe tüsszentés, papírzsebkendő használata ) rétegesen kell öltözködnünk, figyelve arra, hogy a hőmérséklet emelkedése esetén megszabadulhassunk néhány ruhadarabtól, és ha szükséges, újra magunkra ölthessük. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy fertőzéses megbetegedés csak akkor alakulhat ki, ha a szervezetünk ellenállóképessége csökkent, ha olyan erős kórokozóval találkozunk, amely képes betegséget okozni, ha van olyan hely, ahol a kórokozó a szervezetünkbe tud jutni. Segítheti (de ez nem elegendő) a betegség létrejöttét az úgynevezett hajlamosító tényező, mint pl. a hideg fagyi, hideg föld, vagy lépcső, huzatos szoba stb. Mi a legfontosabb teendő, ha a fertőzés kialakult? VÍRUSFERTŐZÉS ELLEN MA NINCS GYÓGYSZER! A szervezet vagy legyőzi a betegséget, vagy nem. A vírusfertőzések gyors lefolyásúak, heves tünetek formájában jelentkeznek. Pl. fejfájás, hasfájás, izületi fájdalom, hányás, hasmenés, magas láz stb. A tünetek a második naptól enyhülnek, majd meg is szűnnek. Mit kell tennünk? Támogatni a szervezet védekezését, könnyű étrendet fogyasztani, sok folyadékot inni, és lehetőleg sokat feküdni. A lázat csak akkor kell csillapítani, ha nagyon megviseli a szervezetet (pl. tartósan 39,5-40 o C körüli hőmérsékletre emelkedik). Ha a láz a harmadik napon sem csökken, akkor egészen biztosan baktérium okozza a bajt. Ekkortól (és csak ekkortól) indokolt antibiotikum szedése, szigorúan az orvos által rendelt adagban, és az általa meghatározott ideig. Az indokolatlan, fegyelmezetlen antibiotikum-fogyasztás súlyos károkat okoz a szervezetben. (Pl. károsítja csontvelőt, vérszegénységet okoz, ezáltal a szervezet ellenállóképessége nagymértékben csökken, amely újabb betegségek kialakulásához vezet.) Baktérium okozta betegség kezelése sem mindig egyszerű. Ha a szedett gyógyszerre a szervezet nem reagál 1-2 napon belül, keressük fel orvosunkat, és tájékoztassuk erről. Valószínűleg más antibiotikum szedését fogja elrendelni. Ne feledkezzünk el a szüleinktől tanult ápolási teendőkről sem! Ne fukarkodjunk a jó szóval, figyelmességgel, gyengédséggel! (A lélek ápolása legalább olyan fontos, mint a testé.) Használjuk torokfájás esetén a dunsztkötést, a hagyma teát, hársfateát (ügyelve, hogy a citromot C- vitamin pótlásra, csak akkor tegyük bele, ha már langyos), láz esetén hűtőfürdőt. Itassunk betegünkkel gyümölcslevet, etessünk gyümölcsöt, befőttet, húslevest. De ne kapjon a betegség alatt tejet, mert ez fokozza a nyákképződést, beszűkíti a légutakat, ezáltal nehezíti azok átszellőzését, akadályozza a gyógyulást! Azzal fejezem be, amivel kezdtem. Végre itt a Tavasz! Hamarosan megjelennek a szezon első gyümölcsei, zöldségei. Fontos tudnunk, hogy szervezetünk akkor kapja a legnagyobb segítséget, ha az évszaknak, saját éghajlatunknak megfelelő táplálékot fogyasztjuk. 3-4 nagyobb fej (lehetőleg vörös) hagymát lefedett lábosban sokáig forraljunk. A hagyma hatóanyagának (pektin) kinyerése hosszas forralást igényel! A kihűlt levet szűrjük le. A barnás meglehetősen rossz ízű, keserű teát sok mézzel ízesíthetjük, amely kitűnő ellenszere a köhögéssel járó légúti megbetegedéseknek április

24 A családos hét célja, hogy használható, érthető, a gyakorlati keresztyén életben is alkalmazható választ keressünk a következő nem könnyű kérdésekre: hogyan hatnak hitvallásaink az önmagunkról alkotott képünkre, hogyan hat énképünk hitbeli meggyőződéseinkre, milyen kapcsolat van ember- és istenképünk és vallásos felismeréseink között? istenkép emberkép tanítás A héten nem célunk véka alá rejteni a nehezebb kérdéseket sem, amelyek valamilyen oknál fogva a gyülekezetek életében ritkán kerülnek terítékre. Ilyenek pl. a kánonkérdés, azaz, hogy ki, miért, hogyan rendezte a Biblia sorrendjét, és vajon megbízható-e ez. Így foglalkozunk a Szentháromság kérdésével, azaz, hogy ha ez a szó nincs benne a Bibliában, hogyan lehet az egyház központi tanításának tenni. Nem kerüljük meg a megtérés témakörét sem, hiszen annyi vita tárgya, hogy kiről, ki és mi alapján mondható el, hogy hívő. Az úrvacsora rengeteg rendezetlen dilemmát hagy a hívők fejében és szívében: csak hogy egyet említsünk, ha nem érzek semmit az úrvacsora vétele során, vajon hatással van-e rám, egyáltalán hogyan hat. A hét címe is ez: Hogyan hat? A családos hét nem rejtett célja, hogy a 70 jelenlévő felnőtt tagja olyan kemény falatokat kapjon, amely feltálalására a hagyományos gyülekezeti keretek között nem mindig nyílik lehetőség. Napközben ahogy azt már megszokhattuk interaktív feladatokkal valósítjuk meg a kitűzött célokat. Tehát nem egy valaki mondja el a tanítást, hanem közösen járjuk végig az utat, tele vidám, érdekfeszítő, elgondolkodtató feladatokkal, vitával, beszélgetéssel. Megtekintünk egy filmet Júdás evangéliumáról. Végiggondoljuk, milyen hatással van a mindennapjainkra az, ahogyan a fenti kérdésekről gondolkodunk. Természetesen a gyermekek, ifjak számára idén is külön programmal gondoskodunk. A délutáni kirándulások után istentisztelet, majd az apartmanok esti vendéglátása zárja a napot. Ferenczi Zoltán A CSALÁDOS HÉT TÉMÁI Isten írta a Bibliát, vagy emberek? ~ az inspiráció Lehet-e valaki mással önmaga? ~ a Szentháromság Isten-e a keresztre feszített? ~ a krisztológia Ki mondja meg, hogy ki a hívő? ~ a megtérés kérdésköre Mit várjak az úrvacsorától? ~ a sákramentumok Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz között való klülönbségtételre. (Zsid. 5,14) tavaszán írni az elmúlt nyári táborról nem kis feladat. Az élmények már nem annyira frissek. Zselickisfalud, Debrecen, Pápa után nagy izgalommal készültünk Monoszlóra. Filmkockák képei peregnek le előttem. Mindegyik alkalom más és más miatt jelent sokat. Az első gyülekezeti hét a kíváncsi várakozás miatt: vajon milyen lesz? A második amiatt, hogy az első után miben lesz más. A harmadikban egy időutazást tehettünk az I. századba, Monoszló pedig elsősorban a hely varázsa miatt, hiszen a Káli-medence hazánk egyik legszebb vidéke. 40-en indultunk útnak egy augusztusi vasárnap délután Monoszlóra, ahol a szállásunk a református egyház erdei iskolájában volt. A közös megérkezés után rövid eligazítás következett, majd mindenki megkereste a szobáját. Az első meglepetés itt ért. A lakosztályunk nyugodtan mondhatom királyi volt. Ettől egy kicsit zavarba jöttem, de közben arra gondoltam, ha ez ilyen jó, akkor a folytatás bizonyára még jobb Gyülekezeti családos hét Monoszlón április lesz. Nem csalódtam. Igazán sok minden várt ránk. A délelőtti csoportos foglalkozások témája az együttműködés volt. Három csoportban folyt a munka: a Kivagyiak, az Írástudók és a Pár(t)oskodók csoportjában. Már első alkalommal a Kivagyiakhoz kerültem, ahol Centgráfné Mucsi Zsófia lelkész vezetésével különböző konfliktushelyzeteket próbáltunk nagy igyekezettel megoldani, valamint tanulgatni és megtapasztalni azt, hogyan lehet egymás terhét hordozni. Az Írástudók csoportvezető nélkül először kissé tudatlanul, később már egyre jobban oldották meg a feladatokat. A Pár(t) oskodók csoportjában egyik alkalommal sikerült felborítani a rendet. Nagyon sokan a Pápáról már jól ismert Takács Péter pszichológussal szerettek volna együtt lenni, jómagam is. Az ő vezetésével kerülhettünk közelebb magunkhoz különböző szempontok alapján. Most is jól megdolgoztatott bennünket, ha nem is a korábbi látványos toronyépítéssel, de egy kis belsőépítészettel.

25 D élutánonként Hamarné Etelkának és Norbertnek köszönhetően sok kaland várt ránt. A Káli-medence több nevezetes helyén megfordultunk. A Hegyestű tetejéről pillanthattunk le a Balatonra. Kővágóőrsön elmerülhettünk a kőtengerbe, majd fáradalmainkat Hamar Jánosék házában pihenhettük ki, aki kalauzunk volt. Salföldön megismertünk egy katolikus lelkészből lett, Budapestről odatelepült festőművészt. Gyönyörködtünk a népi építészet szebbnél szebb házaiban. Jutott idő balatoni fürdésre is, megmászhattuk a Szentgyörgyhegyet. Itt a szabadban tartottuk meg az aznapi istentiszteletet Aaron Stevens vezeté-sével. Utána a bátrabbak feljutottak a bazaltorgonákig. A templomromot ugyan nem találtuk meg, de úgy gondolom, a végén ezt már senki nem bánta. Ti-hanyban kiki kedve szerint nézelőd-hetett, kereshette a visszhangot. Aki nem találta meg, az a Gyurit kereste. Esténként istentisztelettel zártuk a napot a monoszlói templomban, ahol a meghívott lelkészek és Norbert szolgáltak. Lelkészünk, a hét második felére kissé felépüt betegségéből, és ismét közöttünk lehetett. Norbert szolgálata mindannyiunkban mély nyomot hagyott. A közeledjetek az Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok (Jak. 4:8) ige üzenete átjárta a szívünket. Vacsora után imaközösségben dicsőítettük az Istent az általunk készített imafalnál, ahová az első nap felírtuk imatémáinkat. Akinek volt ereje még ezek után, sétálhatott, beszélgethetett, a fiatalabbak pedig Écsi Anikó és Nagy Dóri segítségével énekelhettek. Écsi Anikó vezette az ifjúsági csoportot is. Az utolsó este ünnepeltük meg Gyuri születésnapját, amely mindannyiunk közös öröme volt. Jól éreztük magunkat, sok örömmel, tapasztalattal gazdagodva tértünk haza, ahol a gyülekezeti életben élesben gyakorolhatjuk tovább az együttműködés különböző formáit. Nyíri Györgyné T avaly nyáron voltam először gyülekezeti héten. Izgatottan vártam, tele kíváncsisággal, az evangéliummal kapcsolatos kérdésekkel. A délelőtti foglalkozások mély nyomot hagytak bennem. Sok kérdésemre választ kaptam. Meglepett a gyülekezeti tagok nyíltsága, őszintesége, és örültem, hogy engem is megtiszteltek ezzel. Az együttműködésről szólt a hét. Együttműködés egymással és Istennel. Úgy érzem, sikerült megtanulnom ezt, bár van még mit csiszolnom rajta. Sokat tanultam a többiektől is. Születtek barátságok és új ismeretségek. Abban biztos vagyok, hogy ezt a hetet sosem fogom elfelejteni. Perényi Judit S zeretném elmondani, hogy szerintem miért jó és érdemes részt venni ezeken a gyülekezeti heteken. Nekem évek óta megadatott, hogy részese lehettem ezeknek a csodálatos és sok szép élménnyel teli alkalmaknak. Túl azon, hogy olyan gyönyörű helyeket láttunk, mint a Hegyestű, Kőtenger, számos olyan embert is megismertünk, akiktől játékos formában sokat tanulhattunk. Különböző csoportos foglalkozások keretében bibliai történeteket felhasználva, elemezve önismereti tréningeken vehettünk részt. Jobban megismerve önmagunkat, képességeinket könnyebben megtaláljuk a helyünket és feladatainkat a gyülekezetben is. A hétköznapokban kevés az idő olyan őszinte beszélgetésekre, olyan csodálatos családi, baráti hangulat kialakítására, mint ezeken a heteken. Ilyen volt Monoszló és környéke, ahol a csend, a nyugalom és a színvonalas ellátás a komfortos szállás mind hozzájárult, hogy lelkileg feltöltődve élhettük meg ezt a hetet. Annyi sok szépet és jót ismertünk meg egymásban, komoly barátságok keletkeztek, azóta is egymásra őszintén odafigyelve éljük napjainkat. Nagy köszönettel tartozunk azoknak a lelkészeknek és más szakembereknek, akik a pihenés közben is azon fáradoztak, hogy épüljön, és lelkiekben gazdagodjon a gyülekezetünk. Peszmet Imréné M ikor Anita megkért, hogy írjak az újrainduló Szószólóba arról, hogy mi tetszett legjobban a monoszlói gyülekezeti héten, mire gondolok vissza a legszívesebben, rögtön visszarepültem gondolatban fél évet, augusztus elejére, és sorra tolakodtak elő az emlékezetembe a képek, érzések. Ezek nem időrendbe kerültek elő, mint általában az emlékekkel lenni szokott, és ezért itt sem ragaszkodnék a kronológiai sorrendhez. Legkedvesebb emléket nem tudok mondani, de nem azért, mert egyetlen eseményre sem emlékszem vissza szívesen, hanem épp azért, mert több is van. Már magára a helyre is szívesen gondolok vissza, egy erdei iskola egy nyugodt kis faluban szőlőültetvények, erdő, dombok, friss levegő. Eszembe jut Hamar Norbert egyik esti istentisztelete, ami annyira szívhez szóló volt, többen a könnyeikkel küszködtek én legalábbis biztos. A rögtönzött gitáros este is nagyon jól sikerült, elő április

26 ször csak néhányan énekeltünk, aztán egyre többen odagyűltek körénk és olyan szépek voltak a gitárral kísért énekek, ahogy közösen énekeltük őket. (Fecó csörgődobos technikája kifejezetten emlékezetes volt!). Nem hagyhatom ki, hogy meg ne említsem a fiúk vereségét a focizásban, a falu focipályáján a lányok jobbnak bizonyultak, mint az ellenkező nem képviselői! A templomrom keresési akció pedig a mai napig frissen él bennem. A szerda esti istentiszteletet úgy terveztük, hogy nem az erdei iskola melletti templom-ban tarjuk, mint az előző napokban, hanem kocsikkal elmegyünk egy templom romjaihoz, és ott a szabad ég alatt lesz az igehirdetés. Az este azonban teljesen máshogy alakult, mint ahogy azt bárki is tervezte közülünk, kezdve azzal, hogy félúton le kellett parkolni az autókkal, mert annyira meredek volt az út, hogy azt csak lábbusszal lehetett folytatni. Tovább is indultunk abban a reményben, hogy már nincs messze a cél. Azonban hiába volt minden törekvésünk, a templomra nem bukkantunk rá. A mai napig rejtély számomra a rom holléte. Pihenésünket egy elhagyatott turistaháznál ejtettük meg, és arra a következtetésre jutot-tunk, hogy nem folytatjuk a keresést, így ez a hely szolgált az istentisztelet helyéül is. Azt hiszem ennél egyedibb helyet nem találhattunk volna erre az alkalomra, egy biztos, ott még senki nem tartott prédikációt. Majd a vállalkozóbb kedvűek, és akikben még élt egy kis reménysugár a rom megtalálását illetően, továbbindultak felfelé. A bazaltorgonák látványáért és a gyönyörű kilátásért a dombtetőről már megérte papucsban és szoknyá-ban megtenni a túrát. (Persze mon-danom se kell, hogy ott is hűlt helye volt a templomnak!) Most, hogy megírtam ezt a kis élménybeszámolót, rájöttem, hogy mégiscsak van legkedvesebb emlé-kem és az ez az este. Éppen azért, mert minden máshogy alakult, mint ahogy elterveztük. Ennek ellenére, vagyis éppen ezért sikerülhetett ilyen emlékezetesre ez az alkalom. Ezek csak tényleg az én kis emlékpuzzle-darabjaim. Nehéz néhány mondatban azt a jó hangulatot, közös nevetéseket, egymásra való odafigyelést, a csoportfoglalkozásokon tanultakat, tapasztaltakat visszaadni még ennyi idő után is, ami erre az egész gyülekezeti hétre jellemző volt. Remélem azért mégis sikerült egy kis ízelítőt adni belőle azoknak, akik nem voltak ott, és akikkel pedig együtt voltunk, azok-nak egy kedves visszaemlékezés lehetett. Oravetz Anett MÁJUS 9-ÉN A GYÜLEKEZETI BIBLIAÓRA UTÁN MEGBESZÉLÉST TARTUNK AZ AU- GUSZTUSI CSALÁDOS HÉT RÉSZLETEIRŐL, AZ APARTMANOK ÉS SZOBÁK BEOSZ- TÁSÁRÓL, A NAPI PROGRAMOKRÓL, ÉTKEZÉSRŐL, ÉS MINDEN FONTOS RÉSZLET- KÉRDÉSRŐL április

27 Borítékos adakozás Mint minden közösségnek, gyülekezetünknek is vannak anyagi természetű dolgai. Addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér, vagyis költségvetés szerint kell élnünk. Pénzügyekről akkor lehet őszintén beszélni, ha azok teljesen átláthatóak és tiszták. Gyülekezetünkben minden hónap második vasárnapján elhangzik a pénzügyi beszámoló az aktuális bevételekről és kiadásokról. A rendszeres, tiszta és világos pénzügyi beszámolók segítettek bennünket abban, hogy anyagilag is felelősen vállaljuk gyülekezetünk gondjait. Sok más tényező mellett ez is fontos volt abban, hogy sor kerülhetett 2008 januárjától a borítékos adakozásra. Ez annyiban különbözik a perselyben elhelyezett pénzadományainktól, hogy ez esetben önként felajánlott fix összeget helyezünk el a borítékban, és azt a vállalt rendszerességgel (havonta, negyed-, illetve félévente) helyezzük el a perselyben. A felajánlott összegről kizárólag a pénztáros tud, aki azt nyugtázza, és ha erre igény van, adóigazolást is kiállít róla, hogy adó-visszaigényléssel lehessen élni. A gyülekezet költségvetése szempontjából azért fontos a borítékos adakozás, mert annak összegével tervezni lehet. Az év első hónapjainak tapasztalatai szerint egyre többen élnek a borítékos adakozás lehetőségével, és hálásak vagyunk azért, hogy az elmúlt évekhez képest ezáltal az összes bevételünk is jelentősen növekedett. Az adakozás ezen formája semmiképpen sem kötelező, mégis mi mindnyájan, akik ezt vállaltuk, úgy érezzük, hogy ez nekünk is jó, mert a családi költségvetésben is tervezhető, és jó érzés a gyülekezet gondjait viselni azzal az összeggel, amelyet az Úr bőkezűségéből mi kaptunk meg. Hamar Norbert Ez az adakozási mód Nyugat-Európa sok református egyházában elfogadott. Elsősorban azért törekszünk népszerűsítésére, mert biblikus, családi adakozási forma, tervezhető és kiszámítható a családok költségvetése és a gyülekezeti költségvetés szempontjából is. Azok, akik tudják, hogy mindent kaptak Istentől, hálás szívvel és örömmel hoznak áldozatot a gyülekezet fenntartásáért. Tették ezt korábban ugyanilyen vagy időnként nehezebb időkben, nagyszüleink, dédszüleink is, azért, hogy mi ma a templomunkban ünnepelhessük az úrnapját, valódi keresztyén közösségben élhessük meg a hitünket, gyermekeinket itt is nevelhessük a hit útjára, és hogy elhivatott lelkipásztorunk legyen. Tegyük ezt mi is, példát véve róluk. Most a mi felelősségünk, hogy a gyermekeknek, fiataloknak segítsük elő a gyülekezethez való tartozást, kapcsolódást olyan vonzó programokkal, környezettel, amely az ő számukra is vonzó. A ménteleki gyülekezet jövője szempontjából fontos, hogy a parókia felújításra kerüljön, a karzaton legyen fűtés, a gyerektermek mellett legyen vizesblokk stb. Ha a gyülekezet ezekhez tőle várható módon hozzájárul, akkor egyházmegyei, önkormányzati segítséget is várhatunk B. Kiss Edit Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, előre menjenek el hozzátok, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány. Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.(2Kor 9,5-7) Akik régebb óta járnak templomba, vagy korábban másik gyülekezetben is megfordultak, megfigyelhették, hogy a mi istentiszteleteink végén nem hangzik el az adakozásra való felhívás: mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Volt, aki megkérdezte, miért. Több oka is van ennek. Legelőször azért nem mondjuk el az istentisztelet végén Pál mondatát, mert ennek az igének a tükrében azt láthatjuk, hogy a jókedvű adakozót szereti és megáldja, nem pedig folyton figyelmeztetgeti az Isten Sőt ebből az igéből ha megfelően hangsúlyozzuk az is kiderül, hogy azt áldja meg az Úr, aki adakozásában a jó kedv a meghatározó. Visszaemlékeszem, amikor a megtérésem előtt (és egy ideig utána is) ezeket a szavakat hallottam egy-egy istentiszteleten, mindig ellenérzést váltott ki belőlem. Így lehet ez ma is azokkal, akik a közelmúltban kerülnek egy-egy gyülekezethez. Ha valaki jó kedvvel ad, azt nem kell figyelmeztetni, aki nem jó kedvvel ad, azt meg nem érdemes csak ellenállást vált ki belőle! Ha az ige szerint gondokodunk, akkor fontos meglátnunk: a gyülekezet fenntartása nem az újonnan ideérkezők kötelezettsége, nem a gazdag helybeliek dolga, nem az önkormányzaté vagy az egyházmegyéé, illetve kerületé. A gyülekezet fenntartása annak a dolga, aki a gyülekezethez tartozik. Mi nem szeretnénk adományt kérni azoktól, akik érdeklődőként kerülnek közel hozzánk! Nem azért akarjuk megszólítani Hetényegyházán és Ménteleken az Istentől vagy egyháztól távolabb került barátainkat, hogy a statisztikát javítsuk. Nekik mi szeretnénk adni! Ezért szervezünk számtalan olyan programot, amelyen ők is jól érezhetik magukat közöttünk, minden kockázat nélkül megismerkedhetnek velünk, és szabadon eldönthetik, eljönnek-e legközelebb vagy sem A fenti ige azokra vonatkozik, akik úgy érzik (és mondják), Jézus Krisztushoz tartoznak, szeretik ezt a közösséget, élvezik a megújult istentiszteleti helyeket, illetve akik pl. Isten és az emberek előtt kimondják egy-egy keresztelés alkalmával, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy az a kisgyermek ( ) konfirmálhasson. Ma már olyan közösségben lehetünk együtt, ahol az özvegyasszony két fillére ugyanúgy fénylő bizonyságtétel, mint amennyire lehet értéktelen a fölöslegből adott kisebb vagyon. Mert nekünk az adakozás hitvallás, ami arra segít minket, hogy szavak nélkül mondhassunk el néhány fontos dolgot legelőször is az Istennek Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Ferenczi Zoltán április