Portfólió. Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola. Történelem, 11. évfolyam I. félév

Átírás

1 Portfólió Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola Történelem, 11. évfolyam I. félév

2 I. ESSZÉ 1. RÖVID FELADAT: A feladat a francia abszolutizmussal kapcsolatos. (2012, május középszint) Mutassa be a forrás és ismeretei segítségével, hogyan valósult meg az abszolutista kormányzás XIV. Lajos Franciaországában! Uraim, azért hívattam önöket, hogy elmondjam: eddig az államügyeket saját akaratomból a néhai Mazarin bíboros úr irányította. Most elérkezett az ideje, hogy magam kormányozzak. Önök segíteni fognak a tanácsaikkal, amikor én kérem Önöktől. Elrendelem, kancellár úr, hogy semmit se pecsételjen le az én parancsom nélkül, és Önök, Államtitkár urak, a rendelkezésem nélkül semmit sem írhatnak alá, még egy útlevelet sem. (XIV. Lajos beszéde a miniszterekhez Mazarin halálának másnapján; 1661) Szempontok Elérhető pont Elért pont Feladatmegértés 4 Tájékozódás térben és időben 4 Szaknyelv alkalmazása 4 Források használata 4 Eseményeket alakító tényezők feltárása 6 Megszerkesztettség, nyelvhelyesség 2 Összpontszám 24

3 2. RÖVID FELADAT: Az ábra segítségével mutassa be, hogyan valósultak meg az USA 1787-ben létrehozott alkotmányában a felvilágosodás elgondolásai! (2004, emelt szint)

4 Szempontok Elérhető pont Elért pont Feladatmegértés 4 Tájékozódás térben és időben 4 Szaknyelv alkalmazása 4 Források használata 4 Eseményeket alakító tényezők feltárása 6 Megszerkesztettség, nyelvhelyesség 2 Összpontszám HOSSZÚ FELADAT: A feladat a Rákóczi-szabadságharcra vonatkozik. (2007, május középszint) Mutassa be a Rákóczi-szabadságharc első időszakát ismeretei és a források alapján! Válaszában érintse a hadsereg-szervezési kérdéseket és a külpolitikai helyzetet! Használja a történelmi atlaszt! [ ] megszálltunk egy Klimec nevű faluban, a Magyarországot és Lengyelországot elválasztó Beszkid-hegyek lábánál. Ez, ha jól emlékszem, június 16-án volt. [ ] elrendeltem, vezessék hozzám a hegy túlsó oldalán tartózkodó csapatokat. Déltájban érkeztek, botokkal és kaszákkal felfegyverezve. Ötszáz ember helyett alig volt kétszáz gyalogos, rossz parasztpuskákkal felszerelve, velük ötven lovas. Vezérük Esze Tamás volt, egy paraszt, tarpai jobbágyom [ ] A népség parancsnokai között csak Móriczot és Horváthot lehetett katonának nevezni, Majos, aki velem jött, nemességének előjogán akarta őket vezényelni, de részegeskedő, pimasz és összeférhetetlen fiatalember volt, s ezért nem alkalmas erre a tisztségre. De ez a népség nem is akarta a parancsait követni, a magyar nép és nemesség között fennálló természetes gyűlölet miatt. Végeredményben azonban mindnyájan olyan tudatlanok és összeférhetetlenek voltak, hogy még egy tizedes feladatát sem voltak képesek ellátni. De minthogy a nép tisztelte őket, nem lehetett elvenni a rangjukat, egyébként akkor nem is lehetett volna a helyükre jobbakat találni. (II. Rákóczi Ferenc emlékirata a szabadságharc kezdetéről) [ ] a hadak, nem találván több ellenséget, s azt vélvén, hogy egész Magyarország meghódításával

5 biztonságba jutottak, a maguk dolgával kezdtek törődni és az ellenségtől ejtett prédával visszavonultak. Mindent megkíséreltem Felség ami tőlem tellett, hogy a szerte kóborló hadakat összegyűjtsem, mégis mivel a nagyon kemény szigorúságnak kárát vallhattam volna oly hadi nép közt, amelyet mind a szabadság túlzottan tágas felfogása, mind személyem igen nagy kedvelése lelkesít, a fenyegetéseket ígéretekkel és kedvükben járással váltogattam, nehogy bármit is elmulasszak, amivel hazámnak és Felségednek ügyét előbbre vihetem. (Rákóczi levele XIV. Lajosnak; 1704.) A höchstädti csatavesztés [ ] megfosztott még a reményétől is annak, hogy egyesülhessek a bajor választófejedelemmel. Ez a remény volt egyetlen alapja annak, hogy belefogtam a háborúba, melynek nehézségeit nagyon is előre láttam. (Részlet Rákóczi Ferenc emlékiratából)...

6 . Szempontok Elérhető pont Elért pont Feladatmegértés 8 Tájékozódás térben és időben 4 Szaknyelv alkalmazása 4 Források használata 8 Eseményeket alakító tényezők feltárása 10 Megszerkesztettség, nyelvhelyesség 8 Összpontszám 42

7 II. SZAKSZÖVEG ÉRTELMEZÉSE Válaszoljon a kérdésekre a szöveg alapján! a) Magyarázza meg az alábbi fogalmakat a szöveg alapján! annektál: Banque de France: Becsületrend: Code Civil: Direktórium: felperzselt föld taktikája: Grande Armée: kartácstűz: konkordátum: kontinentális zárlat: Konvent: konzulátus: Közjóléti Bizottság: mameluk: marsall: nacionalista: partizánháború: republikánus: royalista: szalon: 20 pont b) Milyen kapcsolat fűzte az alábbi személyeket Napóleonhoz? Arthur Wellesley, Wellington első hercege: Augustine de Robespierre:

8 Emmanuel Joseph Sieyes: Horatio Nelson: Josephine de Beauharnais: Letizia Ramolino: Louis Antoine Fauvelet de Bourienne: Mária Lujza: Mihail Illaniorovics Kutuzov: Pasquale Paoli: Paul Barras: VII. Pius: 12 pont c) Napóleon életének milyen jelentős eseménye fűződik az alábbi helyszínekhez? Korzika: Autun: Auxonne: Toulon: Campo Formio: Marengo: Trafalgar: Tilsit: Borogyino: Lipcse: Fontainebleau: Cannes: Waterloo: Wagram: Szent Ilona: 15 pont

9 d) Tegye megfelelő sorrendbe a legalacsonyabbtól a legmagasabb felé haladva Napóleon rangjait! hadapród hadnagy százados őrnagy alezredes dandártábornok tüzérparancsnok hadseregparancsnok első konzul császár 5 pont e) Igazak vagy hamisak az alábbi állítások? Jelölje I. illetve H betűvel! Napóleon francia területen született. A forradalmi időszámítás első éve 1791, az alkotmány kiadásának éve volt. Napóleon minden testvére királyi címet kapott. Napóleont a pápa koronázta császárrá. A magyar nemesi felkelő sereget a franciák ellen hívták össze utoljára. Napóleon örököse Róma királya lett. Napóleon sírját Párizsban látogathatjuk meg. A legtöbb történész szerint Napóleon halálát influenza okozta. 8 pont I. Napóleon Napoleone di Buonaparte néven született augusztus 15-én a Korzika szigetén fekvő Ajaccio városában, Carlo Buonaparte ügyvéd és képviselő, illetve Letizia Ramolino genovai köznemes nyolc gyermeke közül másodikként. Testvérei: Joseph (legidősebb gyermek, később nápolyi, majd spanyol király), Lucien, Elisa, Louis (későbbi holland király), Paulina (később Borghese herceg felesége), Karolina és Jerome (később Vesztfália királya). Korzika szigetét nem sokkal a leendő császár születése előtt vásárolta meg Franciaország a Genovai Köztársaságtól. A franciásabban csengő Napoléon Bonaparte nevet csak később vette fel, majd családjától is megkövetelte a névváltoztatást.

10 A korzikai Buonaparték toszkánai kisnemesi család leszármazottai voltak, akik a 16. században telepedtek le Korzikán. A családban mindig korzikai nyelven beszéltek. Élete végén, Szent Ilonán töltött száműzetésében is volt társaságában egy korzikai inas, akivel anyanyelvén tudott társalogni, hogy senki se értse. Édesapja, Carlo Buonaparte ügyvéd volt, akit 1777-ben Korzika képviselőjévé neveztek ki XVI. Lajos francia király udvarában. Napóleon gyermekkora Még tíz éves sem volt, amikor 1778 decemberében édesapja magával vitte Franciaországba, ahol néhány hónapig az autuni kollégiumba járt, majd ösztöndíjasként beíratták a Briennele-Château-i királyi katonai nevelőintézetbe. A nagy múltú intézményben öt évet töltött. Ahogy később Bourienne iskolatársa és barátja elbeszélte, Bonaparte rendkívüli képességekről tett tanúságot a matematikában, és ebben a tárgyban mindig osztályelső volt. Kitűnő eredményeket ért el a történelemben, a földrajzban és más tantárgyakban is, nyelvérzéke viszont nem volt. Írása pedig egyszerűen olvashatatlan volt és ez nem is változott. Az ekkor még harcos, franciaellenes korzikai hazafi Napóleon sorozatosan összetűzésbe került iskolatársaival. Miután 1784-ben befejezte a brienne-i iskolát, tüzér hadapródként a párizsi École Royale Militaire katonai iskola diákja lett szeptemberében akkoriban nem szokatlan módon, mindössze 16 évesen - tette le a tiszti vizsgát, és hadnaggyá nevezték ki. Ezzel megkezdte tiszti karrierjét, és 1786 januárjában tényleges katonai szolgálatra jelentkezett. A valence-i és az auxonne-i helyőrségekben szolgált 1789-ig, a forradalom kitöréséig. Katonatisztként a forradalomban A forradalom idején Napóleon katonatisztként fokozatosan haladt felfelé a ranglétrán. Hamar a tüzérséghez került, és már 1792-ben, mindössze 23 évesen századossá léptették elő, majd egy évvel később már őrnagy lett belőle. Szolgálata közben többször is visszatért Korzikára, ahol hármas küzdelem alakult ki a korzikai nacionalisták, a royalisták és a forradalmárok között. Végül 1793 áprilisában családjával együtt Franciaországba kellett menekülnie, miután szembekerült a sziget elszakadásáért küzdő Pasquale Paolival. Napóleon katonatiszti felemelkedésének kezdete egybe esett a jakobinus diktatúra (1792 nyara 1794 nyara) kialakulásával. A jakobinus állam élére Robespierre, Sain-Just, Carnot és Couthon került, és a "mindenható" Közjóléti Bizottság irányított mindent Franciaországban. A jakobinusok két éves uralmuk alatt összesen kivégzést foganatosítottak. A Robespierre vezette rendszer a belső tisztogatások után az országszerte több nagyvárosban kialakuló royalista (királypárti) felkelések leverésébe kezdett. A lázadások elfojtásához határozott, képzett és elszánt fiatal tisztekre volt szükség, akik közül néhányan mint Napóleon is kihasználták az alkalmakat karrierjük fellendítésére. A legjelentősebb felkelések Vendee megyében, illetve Toulonban alakultak ki. Napóleon őrnagyként 1793 júliusában Toulonba rendelték. Új megbízatása előtt léptették elő alezredessé, majd arra utasították, hogy ágyúival verje vissza a francia royalistákat, és az őket támogató, partraszállásra készülő angolokat. Napóleon kiemelkedő tehetséggel és sikerrel hajtotta végre a feladatot. A rohamban maga Bonaparte is megsebesült, combját találat érte. Ám dicsőségéért a jakobinus hadvezetés dandártábornokká léptette elő. A váratlan és hirtelen tábornoki kinevezés után azonban egy időre lelassult karrierje elején egy időre az itáliai francia hadsereg egyik tüzérparancsnoka lett, ám a tábornoki ranglétra magasabb szintjeire már nem tudott felkapaszkodni. Közben egy ideig Augustin de Robespierre-rel, a forradalmár Maximilien de Robespierre öccsével is együtt dolgozott, ám ez a kapcsolat később kis híján az életébe került júliusában a jakobinusok megbuktak, és a hatalom új birtokosai, a nagypolgárság köréből kikerülő Paul Barras, Tallien és Letourneur sorra végeztették ki azokat, akik korábban Robespierre lelkes hívei voltak. Napóleont is jakobinus barátnak tartották, és hazaárulás vádjával augusztus 6-án bebörtönözték. Szerencséjére kiderült, hogy csupán egyszerű katonatisztként vett részt a jakobinus uralomban, így két hét után szabadon engedték. Ezen időszakban döbbent rá arra, hogy el kell látogatnia Párizs előkelő, és népszerű társasági szalonjaiba, hogy pártfogókat, támogatókat keressen. Így lett végül madame Tallien párizsi szalonjának rendszeres

11 látogatója. A híres szalon a francia főváros társasági életének középpontja volt, vagyis a legideálisabb hely arra, hogy a hatalmasságok kegyeibe férkőzzön. Itt sikerült megismerkednie a korabeli Franciaország leghatalmasabb emberével, Barrassal. Barras felfigyelt az ambiciózus katonatisztre, és elhatározta, ad számára egy esélyt arra, hogy bizonyítsa kiemelkedő tábornoki képességeit. A royalisták október 5-én (a forradalmi időszámítás szerint a IV. év vendémiaire 13-án) megpróbálták átvenni a hatalmat Párizsban. A teljhatalommal felruházott Barras Bonapartét nevezte ki szárnysegédjévé, és a Tuileriák palotájában székelő Konvent védelmére gyorsan összetoborzott seregek parancsnokává. Egy fiatal lovastiszt, Murat segítéségével számos tüzérségi egységet szerzett (Murat később Bonaparte sógora lett). Az ágyúkat másnap a támadók visszaszorítására használta. Később azzal dicsekedett, hogy kartácstűzzel 300 felkelő lemészárlásával tisztította meg az utcákat. A felkelés határozott leverésével elnyerte Barras kegyeit, aki innentől kezdve támogatni és segíteni kezdte karrierjét. Barras kérésére a végrehajtó hatalmat gyakorló Direktórium 1796-ban Bonaparte tábornokot nevezte ki az itáliai hadsereg parancsnokává. Bár ekkoriban a legfontosabb front a német és hollandiai területen húzódott, és így az itáliai másodlagos hadszíntér volt, Napóleon mégis óriási lehetőséget látott a kinevezésben. Élete minden szempontból gyökeresen megváltozott. Heteken belül romantikus kapcsolatot létesített a kivégzett Alexandre de Beauharnais vikomt özvegyével, Barras volt szeretőjével, Josephine de Beauharnaisval és 1796-ban feleségül vette. Észak-Itália meghódítása Két nappal házassága után Bonaparte Nizzában átvette a francia Itáliai Hadsereg vezetését, és március 27-én sikeres hadjáratot indított Észak-Itáliában az osztrák és szárd piemonti erők ellen. Győzelmet győzelemre halmozott, és elfoglalta Milánót. A Lodinál aratott győzelme a kis káplár dicsősége után óriási népszerűségre tett szert katonái körében. Ezt részben annak is köszönhette, hogy magas rangja ellenére sokkal több időt töltött katonái körében, mint az összes többi francia tábornok együttvéve. Kiszorította az osztrákokat Lombardiából, és legyőzte a Pápai Állam hadseregét is, a Francia Köztársaság pedig annektálta a Pápai Állam egyes területeit ben Bonaparte Ausztria ellen vezette seregeit. Legfőbb győzelme a Mantovai osztrák vár bevétele volt, és a Rivoli melleti csata. Győzelmei miatt az osztrákok kénytelenek voltak békét kötni Itáliában. Ez volt a híres Campo Formió-i béke. A béke Észak-Itália területének nagy részét a Francia Köztársaság uralma alá rendelte, Németalfölddel és a Rajna melletti területekkel együtt. Bonaparte ezután Velencébe vonult és megadásra kényszerítette a várost, véget vetve a Velencei Köztársaság ezeréves függetlenségének végén Bonaparte az általa elfoglalt észak-, és közép-itáliai területek nagy részét a csatlós Ciszalpin Köztársaságban egyesítette. Napóleon népszerűsége Az itáliai hadjárat sikere nyomán Bonaparte franciaországi politikai befolyása is megnőtt. Az évi választások megnövelték a royalista párt hatalmát, akik Napóleont kezdték támadni itáliai fosztogatásai miatt. Bonaparte szeptember 4-én Pierre Augereau tábornokot küldte Párizsba, hogy államcsínnyel vegye át a hatalmat, és tisztítsa meg várost a royalistáktól (fructidor 18.). Ez ismét Barras és republikánusai kezébe adta a hatalmat, de Napóleon seregeinek a városban kellett maradniuk, hogy fenntartsák a rendet. Bonaparte decemberben győzelmes hódítóként tért vissza a fővárosba. Népszerűsége messze felülmúlta a Direktórium tagjaiét. A Direktórium tartva Napóleon növekvő befolyásától kinevezte őt az Egyiptom ellen készülő hadsereg parancsnokává. Bonaparte következő hadjárata súlyos kudarccal végződött ban seregével Egyiptom ellen vonult, hogy a briteket elvágja Indiától. Málta elfoglalása után Alexandrián keresztül Kairóba vonult, és a piramisok csatájában legyőzte a mamelukok hadseregét. A Nelson admirális vezette brit flotta azonban megtámadta hajóit, és az abukiri csatában győzelmet aratva megsemmisítette a franciák flottáját. Az Egyiptomban rekedt

12 hadvezér folytatta az ország közigazgatásának átszervezését, a kíséretében lévő tudósok pedig az ókori egyiptomi kultúrát tanulmányozták. Miután az Oszmán Birodalom hadat üzent Franciaországnak, Bonaparte bevonult Szíriába. Akkónál azonban a brit parancsnokság alatt harcoló törökök visszavonulásra kényszerítették. Eközben létrejött a második francia-ellenes koalíció, amelynek hadereje 1799 tavaszán visszaszorította az itáliai hadsereget. Emiatt Franciaországban zavargások kezdődtek a Direktórium ellen. Napóleon hatalomátvétele (Brumaire-i államcsíny) Bonaparte tábornok seregét Egyiptomban hátrahagyva, a rá vadászó brit flotta éberségét kijátszva néhány hívének kíséretében visszatért Párizsba. A fővárosba érve Sieyes, Ducos, Fouché, és Taleyrand a várakozásoknak megfelelően azonnal Napóleon mellé álltak, és november 9-én (a VIII. év brumaire 18-án) államcsínnyel, együttesen buktatták meg Barrast. Napóleon lemondatta a Direktórium tagjait, katonáival szétkergette az Ötszázak Tanácsát (vagyis feloszlatta a törvényhozást) és létrehozta a háromtagú Konzulátust. Első Konzulként lényegében katonai diktatúrát hozott létre. Óriási hatalom összpontosult a kezében: ő nevezte ki a minisztereket, a tábornokokat, a köztisztviselőket, a bírákat és az Államtanács tagjait. A belső stabilitás megteremtéséhez először le kellett zárnia a háborút. A marengói diadal után először az osztrákokkal megkötötte a lunéville-i békét (1801), majd az angolokkal az amiens-i békét (1802). A hálás francia nép augusztusában Napóleont örökös konzullá választotta. Rendelkezéseinek java része túlélte a 19. század politikai változásait, ezek biztosították a modern Franciaország alapjait. A prefektúra rendszer bevezetésével erősen központosította a közigazgatást, jelentősen megerősítette a rendőrséget. Az adóbeszedés hatékonyságának növelése és a francia nemzeti bank, a Banque de France megalapítása (1800) révén stabilizálta az ország pénzügyi helyzetét. Az oktatást kiemelt közszolgáltatásként kezelte. A VII. Pius pápával kötött konkordátum (1802) az egyház és a forradalom kiegyezését jelentette, és a dokumentum lényegében elismerte a vallásszabadságot is. A katonai és polgári érdemek elismerésére tekintet nélkül származásra és vallásra létrehozta a Becsületrendet ben vezette be a Code Napoléont (Code Civil, Napóleon törvénykönyve). A császár Az 1804-es royalista-összeesküvés véres megtorlását és Enghien hercegének kivégeztetését követően a Szenátus felajánlotta Bonaparte tábornoknak a császári címet, és május 28-án kikiáltották a császárságot. A párizsi Notre-Dame székesegyházban, VII. Pius pápa jelenlétében Napóleon megkoronázta magát. A franciák császára családtagjainak (Lucien öccse kivételével) császári hercegi címet adományozott, legkiválóbb tábornokait Franciaország marsalljaivá léptette elő, és híveinek új, császári nemességet hozott létre (1808) májusában, Milánóban Itália királyává koronázták. Napóleonnal szemben 1803 és 1805 között csak az erős hadiflottával rendelkező Nagy-Britannia volt képes ellenállást kifejteni. A császár 1804-ben hozzálátott az Anglia elleni invázió előkészítéséhez, azonban ben Nelson a trafalgari csatában megsemmisítő vereséget mért a francia spanyol hajóhadra, így Napóleon terve a szigetország meghódítására meghiúsult ben Nagy-Britannia, Oroszország és Ausztria létrehozta a harmadik koalíciót, melyhez 1806-ban Poroszország is csatlakozott, létrehozva a negyedik koalíciót. Napóleon megtámadta az oroszokat és az osztrákokat, és győzelmet aratott Ulmnál, majd Austerlitznél (1805). A poroszok Jénánál és Auerstädtnál (1806) szenvedtek vereséget, az oroszok pedig Friedlandnál (1807). A tilsiti béke után Napóleon lett Európa irányítója. Angliát a Berlinben 1806-ban kiadott kontinentális zárlattal próbálta térdre kényszeríteni ben lerohanta Spanyolországot és Portugáliát, ez azonban a lakosság ellenállása miatt véres és elhúzódó partizánháborúba torkollott. Az osztrákok által kovácsolt ötödik koalíció újabb támadást indított ellene, Károly főherceg vezetésével Aspern-Esslingnél komoly küzdelemre késztették, de Ausztria Wagramnál ismét vereséget szenvedett, így Napóleon Bécset is elfoglalhatta. Wagramot megelőzően

13 Napóleon Magyarországra is betört és a győri ütközetben legyőzte a magyar seregeket, így ő volt az utolsó, akivel a magyar nemesi felkelés összemérhette az erőit. A Spanyolországban és Portugáliában elszenvedett kisebb kudarcok ellenére Napóleon 1810-ben hatalma csúcsára jutott. A hódítások révén létrejött a csatlós királyságok rendszere, amelyek trónjain többnyire rokonai ültek. Legfőbb vágya az volt, hogy fiú örököse legyen, ezért elvált Joséphine-től és feleségül vette Mária Lujza osztrák főhercegnőt, I. Ferenc osztrák császár legidősebb leányát ben megszületett a trónörökös, Napoléon François Joseph Charles Bonaparte, akit azonnal Róma királyává nevezett ki. Időközben megromlott a kapcsolat Franciaország és Oroszország között ben Napóleon megindította a támadást Oroszország ellen. Az oroszok egy ideig csak visszavonultak, és a felperzselt föld taktikáját alkalmazták. Kutuzov, az orosz hadsereg főparancsnoka végül Borogyinónál felvette a harcot Napóleonnal. A csatában egyik fél sem tudott kicsikarni döntő győzelmet, az oroszok ismét visszavonultak. Napóleon elfoglalta Moszkvát, de a tél közeledte miatt visszavonulásra kényszerült. November végén a Brezina folyón való átkelésnél a Grande Armée maradványa is kis híján megsemmisült ban minden addiginál szélesebb keretekben létrejön a Napóleon-ellenes hatodik koalíció. Napóleon májusában ismét diadalmaskodott az oroszok és a poroszok fölött Lützennél és Bautzennél. Nem fogadta azonban el azt az egyébként roppant előnyös feltételeket tartalmazó békeajánlatot, amelyet Ausztria ajánlott fel a prágai kongresszuson. Ekkor az Osztrák Császárság is csatlakozott a Napóleon-ellenes koalícióhoz. Hatalomra kerülése óta a legnagyobb kudarc a lipcsei ún. népek csatájában érte, ahol a Grande Armée a szövetséges (szász, württembergi, hesseni) csapatok átállásai miatt megsemmisítő vereséget szenvedett ben a koalíció csapatai már elérték Franciaország határát. Kihirdették, hogy nem a francia nép ellen, hanem a császár ellen harcolnak. Márciusban elfoglalták Párizst április 6-án marsalljai követelésére Napóleon császár Fontainebleau-ban lemondott a trónról fia, Napoléon François Joseph javára. Elba és a száz nap A fontainebleau-i szerződés értelmében megtarthatta császári címét, saját királyságként megkapta Elba szigetét, a francia állam évi 2 millió frankot biztosított számára, és magával vihette 400 főnyi testőrségét. Napóleon azonban nem nyugodott bele hatalma elvesztésébe. Figyelemmel kísérte az európai eseményeket, és úgy döntött, visszatér Franciaországba március 1-jén szállt partra testőrségével Cannes-nál. Miközben átkelt az Alpokon, a republikánus érzelmű parasztok felsorakoztak mellette és Grenoble közelében az elfogására küldött hadsereg is átállt hozzá. Március 20-án már Párizsban volt. Visszatérése után a nép lelkesedése hamar alábbhagyott, és egyre

14 nyilvánvalóbbá vált, hogy a visszatérés kudarcra van ítélve. Hogy megakadályozza a szövetséges csapatok találkozását, seregével villámgyorsan Belgiumba vonult. Itt Waterloonál a Wellington herceg vezette brit csapatokkal csapott össze. Az öldöklő küzdelemben már-már sikerült felülkerekednie, amikor felbukkantak a Blücher porosz tábornagy vezette csapatok. A kimerült franciák minden hősiességük ellenére súlyos vereséget szenvedtek. Párizsban a törvényhozás lemondásra kényszerítette a császárt. Napóleon a brit kormánytól kért védelmet, azonban nem engedték angol földre, hanem az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigetére száműzték. Szent Ilona szigete és halála Napóleon a HMS Bellerophon hadihajó fedélzetén július 15-én indult el Szent Ilona szigetére, ahova október 15-én érkezett meg kisszámú kíséretével. Szent Ilonán a Longwood House-ban élt haláláig. A száműzetésben rendszeres napirend szerint élt, idejét beszélgetésekkel, sétákkal, valamint emlékiratai tollba mondásával töltötte. Itt halt meg 1821-ben ben Joinville hercege, Lajos Fülöp király fia hazaszállította Napóleon hamvait, és Párizsban az Invalidusok templomában helyezték örök nyugalomra. Halálával kapcsolatban felmerült az arzénmérgezés lehetősége. Az állítólag Napóleontól származó hajtincsekben az egészséges arzénszint sokszorosát mutatták ki, de ez származhat a korban divatos gyógyszerekből és a szintén divatos, arzéntartalmú hajápoló szerektől. Amikor felnyitották a koporsóját, a testet teljesen épen találták. Az arzén meglassítja a szövetek bomlását, ehhez pedig nagy mennyiségű arzénnak kellett lennie a testében. Sokáig a gyomorrákot tartották halála okának, ennek lehetőségét még mindig sokan reálisabbnak tartják, de néhány tünettől eltekintve ez is kizárt, mert Napóleon a száműzetésben rendkívül meghízott, a rák viszont krónikus soványságot idézne elő. Ezzel szemben az arzénmérgezés járhat elhízással. Más feltételezések szerint szobájának a falát díszítő tapéta ragasztóanyaga gyengítette le a szervezetét, így influenza következtében hunyt el, de ezt a feltevést kevés történész osztja.

15 III. GYŰJTŐMUNKA Válasszon ki az alábbi témák közül egyet és gyűjtsön róla információkat a forrás megjelölésével! a) A szabadkőműves mozgalom b) Az észak-amerikai indiánok története a XVIII-XIX. században c) Mária Terézia családi élete

16 Esszék Szakszöveg értelmezése Gyűjtőmunka