G. ISTVÁN LÁSZLÓ AZ EXTATIKUS KIFOSZTOTTSÁG KÖLTÉSZETE (VERSELEMZÕ ESSZÉ SYLVIA PLATH NÉGY VERSÉRÕL)

Átírás

1 G.ISTVÁNLÁSZLÓ AZEXTATIKUSKIFOSZTOTTSÁGKÖLTÉSZETE (VERSELEMZÕESSZÉSYLVIAPLATHNÉGYVERSÉRÕL)

2 2 Nem a dilettáns, a meggondolatlan mûélvezõ fél bennünk a leleplezõdéstõl, hanem inkább a leleplezõdés és a reflektálatlan mûélvezet összetartozása, együttjárása ijeszti meg a gyanútlan olvasót, mikor rajtakapják, hogy belefeledkezett Sylvia Plath Ariel címû verseskötetének életanyagába, miközben elfeledkezett magukról a versekrõl. Aztán kiderül, hogy igenis a versekrõl van szó, bár természetük az, hogy szó se lehet róluk energiájuk mintha külön külön, versenként bizonyítaná, hogy majd csak együtt lehet õket nézni, egy tragikus emberélet (generációs életmodell) bevégzõdött narratívájából, ahol maga a szöveg már csak viszonyulás, adalék, illusztráció: mert komolyabb, provokatívabb, felidézhetõbb az életre figyelni, mint az irodalomra. Szomorútanulság:merthogyadhatnasúlyt,tartást,hiteltaszövegneka szövegíró sorsa? Régi vitakérdés, hogy a szöveg értékét (amennyiben még értelmesnek tartjuk az univerzális érték fogalmát tételezni) erõsíthetik e szövegen kívüli igazolások, mert egyrészt dehogy, a szöveg önálló, autotelikus egész, értékeit önmagában vagy legalábbis nyelvi asszociációs erejében hordja (ebbeazerõbemostazegyszerûségkedvéértértsükbeleazintertextualitástis), mûfajának, motívumainak, nyelvi megformálásának horizontján; másrészt viszont, amennyiben értéken az olvasóban kialakuló hasznos, értelmes, tanuló, gyönyörködõ (klasszicista) vagy megrendülõ, kiforgató, átértékelésre késztetõ (romantikus, modern) viszonyulás határozott jelenlétét értjük vagyis, hogy egyszercsak közünk lesz egy bizonyos szöveghez, akkor igenis hozzájárulhat ehhezazértékesviszonyhozaszövegen(nyelven)kívülirendezõerõ. Atétmostnemisannyiraennekadilemmánakazeldöntése,hanemazaz elgondolkodtató versolvasási tünet, hogy összérzékenységünk (melynek mûködését talán nyelven kívüli szempontok is befolyásolják) a verselemzés szofisztikájának köszönhetõen bármikor képes (részben nyelven kívüli) megrendüléséneknyelvifedezetettalálni,sõt,olykorhajlamosaszövegminõség, a nyelvi energiák erejének tulajdonítani azt, hogy egyáltalán létezhet ilyen nyelven kívüli rendezõ erõ; más szóval, hogy a szövegek ereje kihat az ember sorsára,vagyishogyaszövegértékénekkülsõ,végsõteleologikusperspektíváját önmagából,deönmagánkívülteremtimeg.

3 3 Adva van a plathi modell: huszadik századi, amerikai "nõi értelmiségi sorsszimbólum", megfér benne kötelességtudás és neuraszténia, elszánt élniakarás és életképtelenség, pragmatikus erõ és tehetséggondozás és önsorvasztás,önmegvalósításésrosszulértelmezettambíció,fényes,halálutáni karrier és fénytelen, élhetetlen élet. Megfér és elválaszthatatlan benne: a terméketlen, demitologizált fogyasztólétben ez a viszonylagos értékû, sorstalan teljesség amiben minden életviszony paradox és történettelen, hogy a kikezdhetetlenülelromlottéletminõségmelléhalálminõségteremjen."dying/is anart,likeeverythingelse./idoitexceptionallywell."("meghalniis/mûvészet, mintbármiegyéb./nekeméppezamûfajom." T.D.ford.).Talánezállamögött a híres szimbolikus megfigyelés mögött, hogy Plath versei mintegy posztumusz íródnak,mertazigazitétésértelembennüknarratívanélküli,csakrajtukkívül,a "consummatumest"felõlállnakössze(konstruálható,denemrekonstruálható) történetté. Ettõl robbannak, ettõl lesz anyaguk hasadóanyag, hogy képtelen kifejlõdni bennük az értelem, hogy minden verspillanat lezárt és az élet felõl nézve terméketlen egész. Ez az igazi, újszövetség utáni, János Jelenéseinek értelmében apokaliptikus líra, ahol az idõ és a történet ellentmond az értelemnek,azidõésatörténetellenállástkifejtõközeg,amitcsakterméketlenül lehetleélni,éscsakahalállallehet"beélni". Plathnak Ariel címû könyvében sikerül ellenállnia ennek a közegnek, apokaliptikus hérosszá válik, akit lelepleznek, de akinek leleplezõdése nem szégyen,hanemgyõzelem úgyleplezõdikleéletképtelenségeéshalálképessége, hogy az ezzel járó felelõsségrevonás helyén csak valamilyen extatikus kifosztottságmarad.szövegeibentalánígymagyarázhatóazabszurdfelajzottság, a démonikus, megszállott exhibícionizmus, amivel a test hajlásai nem, csak a csontokmutogathatók. A halálmûvész halála után lesz médiasztár. Az amerikai üzletlogikának megfelelõen Plath közszemlére tett ereklyéi ( jólnevelt és mûanyag csillogású levelei, panaszkodóan analitikus naplója és modern, nukleáris töltetû versei) mind jegyzett áruk, balzsam helyett szirupban tartósítják õket, mert mit is csináljanak asiker:szirup. És milyen jellemzõ, hogy ezt a"némán, némán is reánkvalló" költészetet nyugodtan a vallomás ereje ellenében csodálhatjuk: az apokaliptikus lírát

4 4 jóidõben, a gyõzelem értékû leleplezõdést botránycsemegeként, magunkat leplezõen. Mert milyen gyõzelem a Plathé? Milyen csõd közepén harsognak diadalt ezek a szövegek? Van itt szó egyáltalán harcról? Vagy csak maga az energia,atautologikuscél okgyõzelmeez azenergiáéazenergiaszegény,ésaz energiát akár energiaszegényen is élvezhetõ világban? A versolvasó feladata újbólenergiátkifejteni,élvezniésmûélvezetérõlszámotadni. Harmincöt évvel Plath halála után így járható körbe tehát ennek a gigantikus életmûnek az olvasati tétje. A verselemzõt mégis elsõsorban az érdekli, hogy mi érhetõ tetten mindebbõl a szövegek szintjén: a dikcióból, a versek lélegzetmintájából, a nyelv alakzataiban és trópusaiban bízó indulat természetébõl és fiziológiájából, hogy a szövegek eleven áramrendszerét föltérképezhesse és ábrázolhassa. A következõ verselemzésekben erre teszek kísérletet.

5 5 TULIPÁNOK Atulipánoktúlnyugtalanok,itttélvan. Nézd,milyenfehérminden,csendes,hófödte. Tanulomabékém,fekszemegyedül,csöndben, Mintefényefehérfalakon,azágyon,ekézen. Nemvagyoksenki;robbanásokhozsemmiközöm. Nevem,ruhámleadtamanõvéreknek, Történetemazaltatónak,testemasebésznek. Fejemetpárnaéspaplanhuzatközéfelpolcolták: Lehúnyhatatlanfehérszemhéjak. Butapupilla,bekellfogadniamindent. Jönnek mennekanõvérek,nemzavarnak, Fehérbóbitássirályokaparton, Sürgõ forgókezek,egyikolyan,mintamásik, Sígylehetetlenmegmondani,hányan. Atestemkavicsnekik,ápolják,ahogyavíz Simítgatjakavicságyát,melyenátfolyik. Tompultságothoznakfényestûkkel,álmot. Mosthagyommagam,acsomagokbólelegem Kislakkbõröndömfeketegyógyszerdoboz, Férjem gyerekemcsaládifényképrõlmosolyog; Mosolyukbõrömbeakad:apró,mosolygóhorgok. Hulljanakszétadolgok,aharmincévesteherhajó, Melymakacsulnevemhez címemhezkötõdik. Lesikáltákrólamazérzelmiszálakat. Riadtan,csupaszon,azöldmûanyagpárnástolókocsin, Néztem:teáskészletem,szekrényem,könyvtáram Süllyed,márnemislátszik,avízátcsapottrajtam. Mostapácavagyok,mégnemvoltamilyentiszta. Nemakartamvirágokat,csakazt,hogy Fekhessemkitárttenyérrel,teljesenüresen. Micsodaszabadság,nincsrólafogalmunk Békességébebelekábulunk, Scsakegynév flepnikellhozzá,apróholmik. Errecsukódnakvégülahalottak;elképzelem: Szájuk,mintáldozótablettát,körbezárja. Atulipánoktúlpirosak,kezdjükott,sértenek. Hallomadíszpapíronátis,lélegeznek, Könnyedén,mintegyfehérpólyásbébiszörny. Pirosuksebemhezszól,megfelelneki. Ravaszok:minthalebegnének,slenyomnak, Zaklatnakgyorsnyelvükkelésszinükkel, Nyakamnáltucatnyi,vörösmérõón. Eddigsenkisefigyelt,mostfigyelnek. Nézatulipáncsokor,smögöttemazablakot,

6 6 Melybenafénynapontalassanszétterül,ésfakul, Slátommagam:nevetségeskartonpapír árny Anapszemesatulipánokszemeközt, Snincsarcom,aztakartam,nelegyen. Azélénkvirágokeleszikelõlemazoxigént. Mígnemjöttek,alevegõnyugodtvolt,járt Lélegzetrõllélegzetrezavartalan. Atulipánokbetöltikmost,mintegyzaj. Alevegõmostkavarogkörülöttük,ahogyafolyó Kavarogegyelmerült,rozsdaszíngépkörül. Összpontosítjákfigyelmem,melyaddig Boldoganjátszott,spihentrögzítetlen. Sminthaafalakisfölmelegednének. Rácsmögéatulipánokat,veszélyesragadozók; Úgynyílnak,mintegynagy,afrikaimacskapofája, Sfelfigyelekszívemre:nyitja csukja Vörösvirágkelyhét,merõszeretetbõlirántam. Avíz,melyetízlelek,melegéssós,mintatenger. Sahonnétjön,messze,mintazegészség. (TandoriDezsõford.) "Rácsmögéatulipánokat,veszélyesragadozók" betegembernézígyaz ártatlan piros virágra; jobb korokban kórházban, rosszabbakban rács mögött a helye annak, aki prédájává lehet egy dísznövénynek mert micsoda mérgezett lelkületrevallabetegajándékdémonizálása?mitvétettezaszegényvirág?költõi centrumképpé vált. Egy halálosan kimerült, kiüresedett költõi kedély teljes küzdõterévé, az egyszer már elsorvasztott energiák újjászületésének kártékony forrásává. "A tulipánok túl nyugtalanok", persze, hiszen élet van bennük, azaz nem lehet mellettük nem élni. A megfelelõ tárgy egy tárgynélküli zsongás ellenében, pontosabban egy tárgynélküli zsongás klinikaian pontos megjelenítésének ellenében hat ennyire fenyegetõnek. "Nem élni könnyebb" lenne.atulipánokelragadjákatárgytalanésrögzítetlenfigyelmet,indulatgyûjtõlencséjük veszélyes modern verset hoz létre. Veszélyeset az írónak, mert a veszélyészrevételenemvédmegaveszélytõl,ésveszélyesetazolvasónak,mert a közönségesnek gondolt virágból most valami rettenetes létdiagnózist kell kiolvasnia.alegszörnyûbbaz,hogymégmegsefogalmazhatja,hogymit,ígyhát könnyenráfoghatják:"rácsmögöttahelye".arácsnakkétoldalavan. Mitõl ijedtünk meg? A szöveg: kilencszer hét soros vallomás, energikus, lényegretörõ, de lassan építkezõ indulathullámzásban. A vers sodródik elõre, a

7 7 kezdõsort kivéve fojtott keserû hangú, de pontos kórházi tünetleírásokkal, amelyeket(annakellenére,hogymeg megakasztegy egynagyszabású,kemény hasonlat) nyugodt, beletörõdött csönd vesz körül. Persze a beletörõdés követelõzõ fajta, hiszen szólásra bír; ebben a téli halálfehér fényben nem tud felejtéssészóródniszétazindulat,sûrûsödéstígér,máramásodiksorban,ahogy halmozvaminõsít,ahogykeresiatárgyát,amitulajdonképpenmármegisvoltaz elsõsorban,deamitazötödikversszakelsõütemeutániscsakahatodikbantud megtalálni. Addig marad a fojtott fáradt dikció és az alattomosan kiépülõ hasonlatrendszer követik egymást a hasonlatok, amik külön külön is rábólintásraösztönöznek,ismerõsekésfelejthetetlenekmárazelsõpillanatban, deösszességébenválnakatulipánobjektívkorrelátumátfókuszbahozószakaszt megelõzõ rész sûrûsödési pontjaivá. A fejet lehunyhatatlan, fehér szemhéjak szorítják, az egykedvû nõvérek sürgésforgásának zaja tengeri sirályzaj, a testekhez úgy érnek, mint a lusta tengerhullám a kövekhez. Rafinált, analógiás képláncok észrevétlenül képesek a sorsvesztettség, az arctalanná válás képi mélystruktúráját megrajzolni. "Tompultság" és "álom" helyett várakozást keltenek az olvasóban ; logikus, építkezõ, de nem túlfejtett analógiák, amelyek többedszeri olvasásra sem válnak üressé. Miközben a szöveg egyre több "energiahoroggal" köti magához az olvasót, a hasonlatokkal megidézett tengerképújabb,fájdalmasmélyevidenciájúhasonlattalépültovább:azasztalon csillogó családi fénykép horogmosolya felsérti a kötelékek és vonatkozások nélküli, tengersodrásos békét; értelmetlenül horgássza ki a tompultságból a figyelmet. A hasonlat azért is jó, mert tökéletesen ellene játszik a vállalt és eljátszott anyaszerepnek ez olyan hangulat, ami valódi, s amit (jólnevelt és jóérzésûszívekben)szégyellnikell.ezekahorgokmégis"kopoltyútszakítanak"s tökéletesenelõlegzikmegaversmásodikfeléneklégszomj motívumát,amimiatt viszont(hajólvégiggondoljuk)a"családifénykép" motívumisa"ragadozó,rács mögé való tulipán" motívumának fényével telítõdik. Kifejtetlen, de nyugtalanító egybeesés.mintahogynyugtalanítóazüvegbúrábólismertfeketelakkbõröndöt fekete orvosságosdobozként viszontlátni elképzelni, hogyan válnak a személyes holmik szintetikus és használhatatlan orvossággá, egy betegségre berendezkedettéletfölöslegesmentõkellékeivé.

8 8 Az elsõ öt versszak ennek a berendezkedésnek fokozatos és hiábavaló elõkészülete:csakegymagárahagyottéskiszolgáltatottkórházitestrõlvantehát szó, amelyet a nagyszabású tengerparti képek az általános érvény sugallatával természetielemméemelnek,samelynekfeladata,hogylehatároltésklausztrofób egyéni sorsából a kötelékek és élmények megszüntetésével valami nagyobb egységheztanuljontartozni. "Tanulja a békéjét." Mi indokolja ezt a (helyszín ismeretében) inadekvátan panteisztikus vágyat? A kórházi környezet inkább az élõnél is magánakvalóbbá,tárggyászoktaértelmetleníteniazemberéletet afehér(vagy újabbanvilágoszöld)falakneméppatagolatlaneggyétartozásnirvániaikellékei. Költõiszereplennecsakasterilkörnyezetbõlárkádiaibéketájatelõvarázsolni?A meditatív,felsorolásokkal,retorikaipárhuzamokkallassankanyargódikció,a12 17szótagos,szabadsodrásúsorokpontos,ráérõsésszenvtelenszenvedélyenem ad erre választ. A szöveg érzelmi és indulati fedezete épp az a visszafogott, tompult felajzottság, ahogy a nagy forma (63 sor versszöveg annak számít) energiatakarékos, de kíméletlen módszerességével fog neki a "tárgy megéneklésének". Már a címnél és az elsõ sornál témánál van, hogy aztán hat versszakon át hangoljon hangolja tárgytalanná a témáját, kösse meg analógiásan összefüggõ melléktémákkal, egy kétsoros hasonlatkötegekkel a figyelmet,ésforduljonvégülteljesintenzitássalvisszaatémához. Hat versszaknyi hangolás: soknak tûnik. A képtelen panteisztikus vágy vallomásos kifejtése váltakozik benne a részben már említett hasonlatokkal, negyvensorazonbanmégebbõlisfárasztó,elzsongító.atünetleíráspontossága és ökonómiája, meg persze az orpheuszi líra alaptermészete, hogy egy jelzõs vagy igei szerkezettel élmények, atmoszférák és ismert élethelyzetek ezrei elevenednek fel bennünk (nem tudatosan, csak épp a befogadó érzékenységét állandóingeralatttartva) ezekküzdikleahosszúverslegnagyobbellenségét:a teret és az idõt, és ezen keresztül az unalmat. A hangoló öt versszakban a folyamatoselõrehaladásnakegyrenagyobbellenállástkelllerombolnia.egyrészt, hogyakórháziállapotrajz leírásnak(akármilyenhitelesésszemléletesisazöld mûanyagpárnás gurulókocsi, a nõvérek, a teáskészlet, a történettelen napokat kimérõ fény árnyjáték felidézése) még ilyen egyenletes építkezésben sem tanácsos túlírttá válnia, másrészt, és az elõbbi ellenállást felerõsítve, hogy a

9 9 megelõlegzett tárgy (a tulipán) hiányzó jelenléte egyre inkább leleplezi és kiszolgálja ezt a parttalan, történés nélküli berendezkedésvágyat, a tárgy egyre inkábbkívánkozikindulatfókuszbakerülni.ahogyújabbverstér,újabbversszak következik, az ellenállás egyre kritikusabb. Az erõsödõ és kiépülõ zárványmetaforákazonbanmegmentikeztaszöveget,nemengedik,hogyleüljön,mielõtt mégazigazitétjétkidolgozhatná. A negyedik versszak végére biggyesztett apáca hasonlat elsõ olvasásra erõltetettnek is tûnhet, mintha az arctalanná váló és békében feloldódó panteisztikusvágynaklenneerõszakoltéskeresztényiesítettképitartóoszlopa a megtisztulás (hiába a víz motivikusan elõkészített helye) kicsit túl direkt, túl lelkendezõs. A vers ingereit egybegyûjtve aztán visszamenõleg megváltozik ennek a metaforának az értéke: az ötödik versszak záróhasonlata az áldozótablettával képes a terméketlen, elidegenítõ kórházi milliõt evidensen összekapcsolni az egyre extatikusabban jelentkezõ szentség érzettel, s valami blaszfém összegzéssel rendet tesz az eddig felvonultatott "kórházidegen" hasonlatokésmetaforákközött.azapáca hasonlatsemürestúlzásmár,hanema groteszkszentáldozatnakfinomelõképe.mégazötödikversszakfeltárttenyérrel fekvõfigurájaisgazdagodikegykrisztusijelentésárnyalattal. Miért nem kimódolt, erõltetett szimbólum ez az áldozótabletta? Nehéz annak válaszolni, aki nem érzi, de tegyünk egy kísérletet. Egyrészt a hasonlatzárványok: a sirályzaj, a tenger kavics kép, a horog, a kórházi nõvér, az apáca indulatiperspektívát,kifejtésiirányt,értelmezõésösszegzõjelentés fényszöget nyerbenne,másrésztkitûnõkiindulópontjalehetaversvoltaképpenitémájának, mintegy spirálisan, magasabb szinten újrakezdhetõ utána a szöveg. Mindezek zenei indulati magyarázatok, de ezeket megerõsítve és szem elõtt tartva a tét jelentéstanilagiskifejthetõ. SylviaPlath1961.március18 ánírtaatulipánokat,nemegészkétévvel végzetes öngyilkossága, másfél évvel válása elõtt, nemsokkal azután, hogy gyermekét a terhesség alatt elveszítette. Persze a szövegben tilos (nem is szükséges) életrajzi nyomokat keresni találni az olvasati tétet azonban igenis súlyosbítja, ha a kórházra, a gépies kézérintésekre, a testet körbenyaldosó hullámokra, az apácák terméketlen tisztaságára, a szentáldozás fogyasztóian blaszfémjelenlétéreezeknekismeretébenfigyelünk.elsúlyosodikamindenáron

10 10 történettelenné válás kényszervágy képzete; az arctalanodás, az "apróholmik" élesre metszett, világból kiütközõ felülete, sértõ vagy bódító idegensége és a halottak blaszfém szentáldozata: a motívumok többé nem csak a szöveg poétikailagkidolgozottterébenintegránsak,hanem(amitperszeéletrajziadalék nélkül is megtesznek, csak úgy nehezen tudatosítható az olvasóban) önmagukból,deönmagukonkívül,történettelenül,smégishitelesenértelmezési logocentrumot hoznak létre energiagyûjtõpontot, amit mindig megérzünk, de sosemvagyunkképeseklokalizálni. Ahalottszertartás,azéletbõlkigyógyulásvagyhalálbabegyógyulásoltári szentsége termékeny kép; Plathnál mondhatni sorsszimbólum. Szövegbe kerüléseutánrögtön"megfoganbenne"indulatifolyamatossággal,törésnélküla terméketlenség:averstárgya. A tulipánok virágok. Akkor is a termékenység, leginkább nõi termékenységszimbólumai,hamostidegenészavarótestként,atermékenység megcsúfolásaként, lélegzõ és lélegzésével felelõsségre vonó, fullasztó magányú szörnyszülöttként jelentkeznek. Súlytalanok (hiszen egy elveszett magzatnak sincs már semmi súlya), mégis agresszív színükkel a seb lüktetését élesztgetik, gyors porzónyelvüket kiöltve mint infernális kínzólények belefullasztják a tárgytalanná váló (vagy tárgytalanodni vágyó) figyelembe a békét. Bûntudatot ébresztenek? A díszpapíron át lélegzõ bébiszörny kép ezt sugallja: mintha õk maguk is lélegzethiányban szenvednének, mintha a fulladó magáraeszmélõ egzisztenciális bûntudat saját terméketlensége helyén még saját kínzóival szemben állva is gondatlanságát szégyellné leginkább mert hogyan kapnak levegõtadíszpapíronátavirágok?mitistettõvelük?mittehetne? Ebben az egzisztenciális önvádban kimerevítve örökíti meg a hetedik versszak az egyes szám elsõ személyt Plath semmit sem tudhatott a keleteurópai, központilag ellenõrzött magánéletek mindenben leleplezést váró rettegésérõl, a vádló nap és az égõ tulipáncsokor kereszttekintetében mégis felszikrázik az amerikai, arctalanodott, "kartonpapír árnnyá" vékonyodott szenvedésbõl a huszadik század kollektív emlékeinek infernója aminek az amerikai öntudat és szabad mozgástér csupán még diabolikusabb karikatúrája lesz. "S nincs arcom, azt akartam ne legyen" (kiemelés tõlem). Nem ismerõs a szimulakrumok és látszatvalóságok közötti sorstalan, magunk választotta

11 11 fogyasztóilét?"azélénkvirágokelesziktõlemazoxigént" minthaamagánéleti vízió abszurd elõképe lenne egy ökológiai katasztrófának: pont az oxigént adó veszi el az oxigént, pont az életet adó veszi veszíti el az életet. Mennyire más ebben az összefüggésben a fényképrõl mosolygó család, a megsokszorozott kötelékfelsértõhorogmosolya. A nyolcadik versszak ennek a robbanó energiájú víziónak az indulatlecsengetõ tere: egyrészt értelmezi, kisimítja a korábban kiépített vonatkozásokat, másrészt újramondja, variációsan ismétli az akut, de gyógyíthatatlan tüneteket. Talán az elsüllyedt rozsdaszínû gép és a folyó hasonlata már kicsit túlfejtett analógia, nem lenne rá feltétlenül szükség. Lehet, hogyinkábbaharmadiksorbanbelépõzajképzetetkelleneitterõsíteni persze könnyû nekünk okosnak lenni, amúgy is kibírja a vers ezt a finom indulati ernyedést.aztisérdemesmegfigyelni,hogyaszövegvégig,alegvizionáriusabb, leginfernálisabbrészeibenisõrzialegelejénmegindítottszenvtelen,kitartottan kanyargódikciót alélegzetvételnemleszzaklatott,avallomásugyankeserû,de õszinte, és mintha kórlapra írnák, olyan pátosztalan. Az utolsó versszakban is. Csupánakezdõversszakbólismertfalakatforrósítottaátegycsöppetazenergia. Nem történik igazából semmi: csak a vers végén hervadhatatlanul ottmarad a fenyegetõ sorsszimbólum; a tulipán, csecsemõbõl ketrec mögé zárandó vadállattáváltozva,örökrebennünkhagyvalamiértelmétpontosankinemadó, feszítõérzelmet.vádat?önvádat?sajátszívünkdobogását? Egy beteg ember víziói... Azért van kórházban. A neuraszténia, a hallucináció gyógyítható. Itatják is a beteget valószínûleg a test összetételének megfelelõ sóoldattal. A tengerrel? Az utolsó metafora mintha "saját testébõl inna"; minden távoli, ami valódi, ami egészséges ebben az önpusztításban. A vers zárlatárnyékakétévidõhosszúságú.

12 12 AHOLDÉSATISZAFA Ezazelmefénye,bolygófény,hideg. Feketékazelmefái.Kékafény. Lábamhozfüvekhordjákkínjuk,mintIstenelébe. Bokámcsiklandozzák,alázatrólmotyognak. Füstösszellemködöklakjákeztahelyet, Aházamtólegysírkõsornyira. Egyszerûennemislátom:innét hova. Aholdnemajtó.Öntörvényûarc, Porc fehérésiszonyúfeldúlt. Sötétbûnkéntvonszoljaatengert;szája Végsõ,kétségbeesettÓ.Ittélek. Harangokrettentikazegetvasárnapontakétszer Nyolcnagynyelvfeltámadásttanúsít. Végül,józanulelkongatjákanevüket. Atiszafafölfelémutat.Gótikus. Aszemkövetiésrálelaholdra. Aholdazanyám.Nemédes,mintMária. Kékköntösekisbaglyot denevértröptet. Deboldoganhinném,hogyvangyengédség Aszobor arcotgyertyafénynemesíti, Ésrámhajol,csakrám,aszelídtekintet. Hosszanzuhantam.Felhõkvirulnak Kéken,titkosanacsillagokarcán. Atemplombanmindenszentkéklesz.Úsznak Kecseslábbalahidegpadokfelett, Szentségesenmerevakezük,arcuk. Aholdmindeztnemlátja.Letarolt,vad. Satiszafaüzenetesötétség sötétségéscsend. (TandoriDezsõford.) ATulipánokvallomásoshangjamostbefelészól.Ahangbelsõtájatfest,a verskamera a külvilágot csak arra használja, hogy a szem a tárgyra szegezõdve befelé fordulhasson; a tárgy megvédi a külsõ fénytõl a figyelmet, olyan archetipális csillogásban kínálkozik fel az ihletnek, hogy a beszédnek elég az analízisre korlátozódnia amíg módszeresen végigpásztáz a tárgyon, észre sem veszi, hogy kimondásával szimbólumokat formált, látványbeszámolójával nagy erejûvíziótteremtett. Ezekcsakszavak.Egyszerû,jólsikerültallegóriárólvanszó.Azunatkozó vagynyûgössylviánakegyikõszireggel,1961.október22 énférje,tedhughes ötletszerû mûhelyfeladatot szab ki: a devoni házuktól nyugatra fekvõ

13 13 temetõkertet õrzõ tiszafa ágai fölött ezen a hajnalon épp a nyugvó telihold látszott; adódott a költõházaspárnak a költõi téma. Mint egy tizennyolcadik századi iskolai piktúrafeladaton: a költõnõ kapva kap az ajándék ötleten. Kidolgozza a témát, mûvészien, sokat sejtetõn. A kiszámíthatatlan érzékenység, az elõre nem érezhetõ élményrezonancia helyett most itt az urától kapott "parancs",megkezdõdhetahideg,kiszámított,módszeresalkotóifolyamat. Mit tehet õ arról, hogy a szövegenergiák széjjelszedték a tárgyat, ellenõrizhetetlen, föld alatti mélysugárzással telítették az allegóriát, s hogy a nyugat felé elveszett pillantásból idõtlen költõi tekintet lett, aminek fényterébe nem csak az egy év múlva esedékes különválás szomorúsága, de a másfél év múlva kezdõdõ "halálkarrier" gótikus nyugtalansága is belefér.? Milyen kegyeletsértõvagymilyensorsformálópillanat,mikorszemébenazegyévmúlva szedelõzködõférjihletparancsávalplathkénytelenatemetõkertenistúlfigyelni, kénytelen kiúttalan tájnak látni az otthonlétet, amelybe ilyen díszlet szépséggel érkezettahajnaliírásraösztönzõalkalom. Elindulavallomásosdikció,ugyanavvala10 16szótagú,szabadsodrású, hétsorosstrófa lélegzettel,amivelatulipánokbefutottaahosszútávot mosta versszakokból elég négy, a besûrüsödött katakomba indulat, aminek szinte semmi felszíni fénye nem lesz rövidebb, koncentráltabb teret rendez be magának. Filozofikus felütés, csikorgó, metafizikus kép: nem is amerikaiaknak, inkábbnémeteknekvalófeladat TalánPlathapja(Daddy)kezdenéígy,haköltõ lehetne.afeladat,azelmetornaképzetkörebecsempészimagátazindítóképbe: "Ez az elme fénye, bolygófény, hideg". Az elsõ két sor nagy gonddal felskiccelt allegória vázlat:megvanazelvontfõnévmintbirtokosjelzõ konkrétfõnévmint birtokkapcsolat,ottakétpontoshátravetettjelzõiállítmány,ésamásodiksoris szinte iskolás aggállyal ismétli a kifejtésre váró elvont szavakat:"elme","fény". Van az egésznek valami ütõdötten jótanulós pedantériája, mikor a téma továbbfejlesztéséhez kényszeresen odatesszük a témát, az ismétlést ("Feketék azelmefái.kékafény.")idõhúzó,definíciósalázattal.vagyazütõdöttségálarca lenne csak a meditációs mélyülésnek? Az ismétlést vajon retorikai makámnak használja csak a költõi érzék, hogy a szem befelé fordulhasson? A harmadiknegyedik sorban mindenesetre megtörtént a nagy költõi kimondás, ezt fogja

14 14 bekeretezni az indító két sorral együtt a versszak maradék három sora. "Lábamhoz füvek hordják kínjaik, mint Isten elébe. / Bokám csiklandozzák, alázatról motyognak". Mi ez? Panteizmusban feloldott költõi öntudat? Hogy nagyszabású (különösen angolul), az biztos. A füvek valahogy a petrarcai "szerencsés füvek" szerencsétlen társai kínjuk talán valamilyen kifejtetlen szerelemhiány, társnélküliség. Bokacsiklandozó erotikájuk az elõvezetett és ítéletre felkínált kínokkal blaszfém vagy õsi biztonságú társítás: a víziószerû jelenetkidolgozatlanulisráérez,hogyazistenítéletkiszolgáltatottszentségéhez hozzátartozikazördögifogantatásúerotika akifeléfigyelõ,debelsõlelkitájat vizsgáló költõtekintet korlátlan ura és ítélõje a lelke mélyébõl tájelemmé dramatizálódó erotikus töltésû kínoknak. Démoni póz? Megszenvedett költõi tapasztalat. Mert nem annyira irígylésre méltó ez a hatalom. Kék fekete fényû tér kereteziazáldás átokosztójognakeztarituálisterepét.a"füstösszellemködök" pedig,melyekazelsõsorokbanaszínekszerintpontosanbehatároltmetafizikai teret belakják, elködösítik a fekete fák szimbólumsugallatát: ez a feketeség (akárcsakazegészverszárlatában)éppúgyatudásfája,mintaháztólsírkõsorig érõélet halálé.költõlegyenatalpán,akiihletettálomsejtelmébeneligazodikitt. "Egyszerûennemislátom:innét hova."holisvanezazinnét?holisláthatjuk ezt a helyet? Sírkõsor takarja tõlünk is, valamiféle otthontalan halálsejtelem, amirõl nem beszélünk. Ha ismerjük a vers keletkezésének körülményét, tudhatjuk, hogy az innét a davoni ház, ahonnan a költõ a költõférjtõl kapott parancsnak megfelelõen néz át erre a helyre, a sírköveken is túl. A két közelre mutató névmási határozószó azonban úgy elbizonytalanítja a gyanútlan olvasóban is megfogant vízió helyszínét, hogy az irányvesztésben mint az otthonosság és otthontalanság közötti árapály hullámzásban õ is a költõi figyelemmelegyütt csakennekatébolyultritmustörvénynekazokára:aholdra nézhet. De a "hold nem ajtó". Nincs átjárás ebbõl a megidézett irányvesztésbõl csakegyújabbönarckép vízióba.ezazöntörvényûarcráadásul,minthaarctalan lenne: a "végsõ kétségbeesett száj" kitölti az egész fejet, mint amikor tükörbe nézünk és csak egy elnyelõ fenyegetõ ûrt látunk magunk helyett. Milyen bûntudatlappangennekaszemétiselveszítõbûntudatnakamélyén?sötétbûne

15 15 csak a tenger, az árapály, a hullámzás, hogy"lélegezteti" a világot, hogy valami elhibázott energiát áramoltat: hogy él. "Itt élek." újra ez a bizonytalan határozószó, a tõmondat letisztult egyszerûségével belakja és véglegesíti a lokalizálhatatlanfenyegetettséget. Idõtlen, apokaliptikus látomás kell is, hogy a harangok szétkongassák egzisztenciális fülledtségét. Erre a kétségbeesett szájra muszáj harangnyelvet nyújtani, hogy a groteszk, karneváli harangozásban a nevét mint egy apokaliptikusajándékotmegkaphassaalétezõ;azexaltált,névnélkülivárakozás megérdemli a józan, teremtõ (nevet adó) feltámadást. Egyfelõl. Másfelõl a porcfehér, puffadt fájdalmú, az Üvegburából ismerõs terméketlen nõi arc nõi szimbólumvalóbantermékennyéválhat,értelmetlenciklushullámzásábannevet ésértelmetnyerhetegyversszakvégérebiggyesztettférfiszimbólumtól?még,ha nyolcvanbelõle,akkoris?azegetrettentõharangzúgásnemválasz. Mintahogynemazagótikustemplom formájú,szinténférfiszimbólumot sejtetõ tiszafa sem. Iránya fölfelé mutat, megint a holdra. A hold önarcképe helyett válaszul marad a terméketlen anyakép. Nem Szûz Mária áldott terméketlensége, hanem egy boszorkánydémoné, aki baglyot és denevért hoz kék köntösébõl a világra. A dikció hasonlósága miatt is felrémlik a Tulipánok ajándékpapírbanlélegzõbébiszörnye ezazarchetipálisnõifélelem,amiazéletet adó nõ (Éva Hawa) bûntudatában válik kényszerképzetté, hogy ez lesz a büntetése,azélettermékenységénekmegcsúfolása. Mit tehet ezután a horrorlátomás után a kimerült költõi képzelet? Elringatástésgyengédségetidézakényszerképzethelyén.Alíraiérzékenységén módszeresenvégigfuttatotttájképután(hiszenõcsakafeladatátvégezte,végiga látványról beszélt) visszahozza az elsõ versszak szomorú és nagyszabású istenképének egyes szám elsõ személyét, most kiszolgáltatottan, anyai törõdést igényelve.decsakmegvilágítottkõszobrottalál ezagyertyafénnyelnemesített templomarcnemigazánvigasztaló. A vigasztalanságban tovább tart az irányvesztés, már mint zuhanás, amiben csak ez a makacs és többértelmû kék fényesség ragyog. Mert hisz kék voltaz"elmefénye",kékaholdállatszörnyeketvilágrabocsátóköntöse ésmost kékek a virágzó felhõk a csillagarc felett. Ez az idilli kékség is csak a zuhanás kábulatának illúziója, mint ahogy az a gótikus tiszafával elõkészített

16 16 templombelsõ terében a "szentségben merev kezû, arcú", "hideg padok felett úszó" szentek látomása is. A szentek csak a kõszobor egy versszakkal továbbfejlesztettváltozatai,avalódi,azigaziképaszenvtelen,letarolt,vadholdé ésasötétségetéscsendetmintvégsõhírtüzenõtiszafáé. Kineküzenezafa?TalánTedHughesnak,hogykészavers,örülhet.Avers megérkezett a címben, a feladatban feltüntetett kettõs képhez és Hughesnak semmi oka sincs még arra, hogy mindezt a felesége költõi érzékenységének mélyrétegeibenkiformálódókettõssorselõképéneklássa...

17 17 AKÉRÕ Kezdjükott,magaolyan e, Van e Üvegszeme,mankója,mûfogsora, Fogdrótja,fémkapcsa, Mûmelle,gumiágyéka, Szervhiánytjelzõvarrata?Nincs,nincs?Hát Akkormitvártõlünk. Nesírjon. Nyissakiamarkát. Üres?Üres.Ittegykéz,látja, Készséggelkitöltené,teát Szervírozna,migréntmasszírozna. Amitkérne,megtenné. Jöhet? Mérgetvehet Rá,hogylezárjamajdaszemét, Sodaleszbánatában. Régiasava,újajava. Csupaszisúgylátom. Ittegygönc,ehhezmitszólna Merev,sötét,dejóláll. Jöhet? Vízhatlan,rázhatlan,tûzálló Katlan,bombabiztosfödémnekiskiváló. Meglátja,ebbenleszeltemetve. Mármostafeje,pardon,azüres. Deittistudokegytippet. Gyereki,szivi,aszekrénybõl. Hátmitszólehhez? Pucérpapír,deezcsakakezdet: Huszonötév ésezüst, Ötvenév ésarany. Élõbaba,meglehetnézni. Tudvarrni,tudfõzni, Tudbeszélni,beszélni,beszélni. Meglátja,hogybeválik. Mintegypriznic,odumeleg. Vagytegyekiafalára, Fiam,ezazutolsódobása. Hátakkorjöhet,jöhet,jöhet. (TandoriDezsõford.)

18 18 Elteltegyév.Abelsõterébengomolygólátomástájképfilozófiájátaköltõi tehetség kénytelen felszíni indulatrajzokban, élesben alkalmazni az eddig sejtelmekben õrzött, intellektualizálódott víziók agresszív hétköznapi csillogásban támadják meg a költõi pszichét az ihlet rámenõs reklámhangzásábanmárnyomasincsköltõiképpészelídíthetõelõérzeteknek.az indulatokatis"ízléstelenül"formáljaversszöveggéazembertörténetébõlkikerült érzékenység, mintha a maga elõtt is vállalható, kimûvelt és integráns élményvezérlésttöbbénemvállalvaakoragresszívéspusztítólelkérebíznáaz indulatrendezést.elõbbazindulatátésaköltészetét,aztánazéletétvedlile,adja áta"rontószellemeknek".1962.októberétõlkezdveplathnéhány(talánlegjobb) versét mintha ezek a szellemek írnák, agresszíven, befedetlen, védtelen energiaáramlássalésellenállhatatlanul. A vallomások leíró, regisztráló, élményt másokkal megosztó hangulatközegétvalamitébolyultésmetafizikusagitációsviszonytöltimostbe, az "én aki már nincs" démona és az "akárki te fogyasztó" közötti hisztérikus kötõdés,terméketleneggyétartozás.a"tenekedmuszájfigyelnedrám"kísértetügynök hangja azért ekkora energiájú, mert benne mintha a kor ártó lelke beszélne a kor ártalmatlan, de kiüresedett emberével. Az 1962 utáni Plath líra néhány darabjában mintha a világ és az ember új drámai párbeszédét, pontosabban egyoldalú, dialógusértékû monológját hallanánk. Felvisszhangosított,fordítottzsoltárhangzást,aholmostminthaazIstenhelyébe lépõ akárki (démon) szólna, perlekedne az akárki emberrel, könyörögne, imádkoznaazakárki embernek,fenyegetné,agitálnáazakárki embert. Azakárki embernekperszenincsválaszaerreavalójábanegyszemélyes, választ vagy teljesítést sem váró agitációs parancsra. Ettõl lesz a "parancs" a felkiáltásésafájdalomdiagnózishelyettállóbeszédnekdémoniannagyszabású, hitelesváltozata. Aszövegbenmindenkép,mindentelitalálat metaforaennekametafizikus viszonynak van alárendelve. A sorok lélegzete ehhez a démoni agitációhoz igazodik, általában rövidebb, zaklatottabb. Több lesz az egyenetlen hosszúságú, hosszú rövid sorokból kiépülõ strófa: több a vágás, a kérdõ és felkiáltójelekkel szabdalt megszólalás, hiszen a "démon" élõbeszédének visszhangtalanságában skizofrén mono dialógussá tördeli a nyomasztó csöndet a vágásokkal mintha

19 19 bevárná, míg visszhangtalanságáról megbizonyosodik, a kérdõ és felkiáltójelek pedig a mondatmodalitások változékonyságával leplezik a változatlan alaphelyzetûmegszólalásokidõtlenéseruptívankényszeresismétlõdését. "Kezdjük ott, maga olyan e?/ Van e üvegszeme, mankója, mûfogsora,/ Fogdrótja, fémkapcsa, / Mûmelle, gumiágyéka, // Szervhiányt jelzõ varrata?" Levegõt se igazán kap az olvasó, mikor lerohanja ez a számonkérõ felsorolászuhatag. Az elsõ sor utáni lélegzetnyi kivárás (szövegvágás) után mintha kalapáccsalcsapkodnákafejétafõnevek,amelyekközülcsakazértrímelnéhány, hogy a csapkodás ismétlõdõ kényszerét akusztikusan is kifejezze. Ahogy kapkodja a fejét, észre sem veszi, hogy átütötték egy versszakhatáron, és a másodikkérdõjellelaverslegelsõfelütésszerûsoránaksorhelyéreért.alegelsõ lélegzetegységgelszinteaztérzékelteti:ugyanottvagyunk,ahonnanindultunk,és hiábavennénklevegõt,úgysincsválaszralehetõségünk.emellettahosszú rövid sorok kényszeres, szinte mechanikus váltogatásával a második versszak elsõ kérdõjeléig mintha üres, önmagát széttörõ energiahullámot kergetne a szöveg; az újabb és újabb fõnevek zenei felépítésével is úgy tornyosul elénk a kérdés, hogy rögtön össze is dõl, mintha nem is lett volna csak a nagy energia fáj a kérdésekhûlthelyén.eztazérzésterõsítifelaskizofrénendialógtagadásdupla kérdése: "Nincs, nincs?" mint egy záró két pofon, hogy felébredjünk. Az elsõ lélegzetegység fõneveinek zenei fejlesztése az angolban finomabb mechanikájú. Vizsgáljuk a harmadik sortól: két jelzõs fõnevet (egyes, többes számú) követ a "vagy"utánjelzetlenfõnév ezutánkétegyesszámújelzetlenfõnévvesziközrea "vagy" ot,majdkétazonosjelzõjûfõnév,melyekközülazegyiktöbbesszámú,a másik egyes számú, s végül egy appozíciós többes számú fõnév zárja a sort. A végénmárnemiskellkitennia"vagy" ot,mertodaértjükaversszakhatártátlépõ enjambementpillanatnyifáziskésésében.amagyarszövegbentandorimindezta zeneiszerkesztéstcsakafõnevekeltérõszótagszámávaltudtaimitálni:afordítás az angol csupa egyszótagú fõnévvel dolgozó szószerkezeti zenéjét a szóhosszúságzenéjévelpótolja. Mindez a zenei élményként jelentkezõ hatás kiegészül avval, hogy a fõnevek csupa mûanyag, testrészpótló, meghibásodást jelzõ szavakat ("mankó, mûfogsor, fogdrót..." stb) idéznek, és a megszólított nem csak azt érzi, hogy integritásadarabokrahullottakérdéseksúlyaalatt,hanem,hogymégrészeiés

20 20 funkciói is csak pótlásra, kiegészítésre valók. Mintha minden "normális" embernek szüksége volna ezekre az alkatrészekre, s ha most nekünk mégsem ezek kellenek, akkor leheletnyit máris szégyenkezhetünk: "hát akkor mit vár tõlünk." Úgytûnik,aszégyenkezéstõlsírvaisfakadtunk,mertaválaszrasemváró hangvigasztalnikezd,éskétversszakonkeresztül(miutánmára"nincs nincs" re zeneileg válaszoló frázispofonnal: "Üres? Üres." lódított rajtunk egyet) egy jutányos kézfogó ígéretével kárpótol minket. Csak épp ahogy üres kezünket megfogja, üres lesz az ígéret is: a teaszervírozás és a migrén elmasszírozása csupaolyanéletkép,amelyminthaegygépfunkcionálislehetõségeitkínálnáfel, és még (az angolban nyersebb) "Amit kérne, megtenné" is inkább egy gép reklámját idézi fel, mint egy idilli kapcsolatot. A vers végén majd variációsan visszatérõ konkrét házasságajánlat után a kapcsolat groteszk végkifejletéig szalad el egylendülettel a beszéd a "lezárt szem" és a "bánatban szétolvadás" mûanyag pátoszához jól illik a "sóból (mármint a könnybõl) új példányt csinálunk" cinikus verslélegzet zárása, ami az újra felhasználható (reciklikált) életkapcsolatról az amerikai prakticizmus egykedvû büszkeségével beszél. Ez a részsajnosamagyarfordításbannemjönát. Kérdezhetnénk, hogy mit keres az emberi pótalkatrészek mellett az élettársi viszony hisztérikusan malíciózus megidézése. Groteszk, ügynöki dramaturgiába rendezett látomással van dolgunk, ami a legerõsebb emberi kapcsolatot csonkaságunk kényszerrel viselt pótlásához rendeli, vagy az eredendõen beteggé vált emberlét (gondoljunk a Tulipánok zárlatára) természetes velejárója, hogy fajfenntartását betegségének mintegy kiegészítésével (pótalkatrésszel) biztosítja. Lemeztelenítõ az igazság, mint az eredendõbûnünk.azügynökihangrögtönruhátiskínálrá,amivelbefedhetjüka szemérmetlen rettegést. A ruha öltöny. A beteg világban elbizonytalanodnak a nemek:eddigúgytûnt,minthaegyférfinakajánlanánakfelegynõt,mostviszont talán férfiruhát kínálnak ugyanazzal a házasságkötési ajánlattal ("Jöhet?") ami (különösen az angolban: "Will you marry it?") az egész vers visszhangterének legerõsebbéslegmágikusabbmondata.apótalkatrészekutánruhanemû:finom továbbfejlesztése ugyanannak a motívumnak. Az emberi kapcsolat sírig kísérõ szeretete ("Meglátja, ebben lesz eltemetve") csak egy divatholmi, a

21 21 reklámhangzás dícséretzsongásában össze is zavarodunk, melyiket válasszuk: a lehetõségektõlkiüresedikafejünk. Az agresszívan lehengerlõ ügynökhang elõtt ez egy percig sem lehet titokban,kábultságunkatkihasználvarögtönújabbtippelállelõ.nehogyesetleg már a nemünkre sem emlékezzünk, most vadonatúj lánybabát húz elõ a szekrénybõl, amelynek árfolyama az értéktõzsdén garantáltan felfelé halad. Képessségeinek felsorolásától már szédülni is elfelejtünk, észre sem vesszük, hogyaz"ügynök"hisztérikushármas ismétlésselbecsempésziközéjükasajátját: "beszélni,beszélni,beszélni". Ebben a zavarodottságban, amelyben már nem tudni, ki árul, kinek, micsodát,mégazeredendõenbetegversolvasásikedélyisenyhüléstkíván meg is kapja a priznicét, hogy aztán az utolsó versszak harmadik sorában már végképp az olvasónak szóljon ki a "kérõ" és az eredetileg kétszemélyes, megközelíthetetlendialógusbekebelezzeazutókorolvasatait.kénytelenvagyok angolul idézni: "You have an eye, it's an image "utolsó dobásunk", hogy olvassunk a sorok között és szemünk észrevegye a kiáltó metaforában a ránk leselkedõ terméketlen kapcsolatokat: amit a vers felületes elolvasása vagy amit egyelrontottéletjelent. Ésaminõségiolvasás,aminõségiéletnembiztos,hogyrohana házasságkötõterembe,hogyörökreelkötelezzemagátegymanipuláltértékkelés egymanipuláltkapcsolattal.mégisaversutolsósoránakhisztérikusésnem kérdõjelrevégzõdõfelszólításait,minthamárhipnózisban,beszámíthatatlanul mimagunkmondanánk.

22 22 LÁZÁRKISASSZONY Megintmegtettem. Mindentízévben Sikerülegyszer Kétlábonjárócsoda:abõröm Fénylõnáci lámpaernyõ, Jobblábfejem Levélnehezék, Arcomvonástalan,finom Zsidóvászon. Ó,ellenségem, Hajtsdfélreakendõm. Borzasztlak? Azorr,aszemüreg,azépfogsor? Asavanyúszájszagelszáll Egynapalatt. Ahús,melyet Asírleevett, Gyorsanvisszanõrám, Smosolygónõvagyokmár. Aligharminc. Skilenchalálomvan,mintamacskának. Ezmostaharmadik. Rohadtdolog Tízévenkéntmegsemmisülni. Milliókisrost,hogynyüzsög. Mogyoró majszolótömeg Tódulbe,lásson, Ahogykibugyoljákkezem lábam Nagysztriptíz számom. Uraim,hölgyeim, Ezakétkezem, Ezatérdem. Lehetekcsontésbõr, Ellenõrizhetõ,ezugyanazanõ. Tízévesentörténtvelem Elõször.Mégcsakvéletlen. Másodszorelhatároztam: Kitartok,nemjövökvissza. Zártkagyló állapotba

23 23 Ringattammagam. Megizzadtak,mígkiszedtékbelõlem Atapadós,gyöngyférgeket. Meghalniis Mûvészet,mintbármiegyéb. Nekeméppezamûfajom. Éneztpokoliantudom. Haénadom,íze bûzevan. Hivatásosnakmondhatommagam. Pedigegyszerû,mintegypofon. Segycellaisjó,úgymaradszmáris. Ezateátrális Visszatérésfényesnappal, Jönarégihely,arégiarc,triviális Örömujjongás: "Micsodacsoda!" Ezkicsinál. Szabottáron Szemlélhetõksebeim,szabott Áronmeghallgathatóaszivem Valódi,dobog. Ésnagyonmagasáronkapható Egyérintés,szó, Vércsepp, Hajszál,ruhaférc. Úgy,úgy,HerrDoktor. Úgy,HerrEllenfél. Amûvetekvagyok, Értéktárgyatok, Színaranybébi:szétolvadok Egysikoltássá. Forgokéssülök. Mindenfigyelmetnagyrabecsülök. Hamu,hamu Piszkáltok,kotortok. Ittsemmisincs,sehús,secsontok Egyszappandarab, Jegygyûrû, Aranyfog. HerrIsten,HerrLucifer: Ügyelj.

24 24 Ügyelj. Hamualól Rõthaj,kicsapok, Levegõt:embertfalok. (TandoriDezsõford.) Hogyan élhet a feltámadás szentségével az, akinek a halál csupán egy tisztázatlan agitációs viszony idõnkénti (mondjuk tíz évenkénti) megpecsételése?mibírjaelbenneazújéletreteremtõdésenergiáját?arutin?a tehetség? Ha a rutin, nem fél e attól, hogy az újjálevés"munkavégzése" közben kontrollálhatatlanná válik a halálból életbe, életbõl halálba szabaduló energia? Ha viszont a tehetség, akkor nem éli e fel saját maga az energiát, kifosztva és megszentségtelenítve ezzel a feltámadást, amely esetleg olyannyira elgyengül, hogy be sem következik? Lázár kisasszony nem válaszol, hiszen a fentebb kifejtett agitációs viszonynak alárendelt vallomás zuhatag hangját nem lehet megakasztani, hogy ezen elgondolkodhasson. Lázár kisasszony ezen felül nem hallja meg, ha szólnak hozzá. A démonoknak nincs szüksége együttmûködõ szándékúteoretikusközbeszólásra. Az olvasó is inkább magában tépelõdik, mert a csontokat is megmutató exhibícionista rítus közben fél, hogy saját oly távol levõ fantomhalálát is ilyen könnyen fogják "letépni majd, mint a gézt", hogy ebben a provokatívan lemeztelenítõ kitárulkozásban olyannyira elsúlyosodik a szöveg, hogy a halál könnyûnekfogtaláltatni.féltjükahaláltaverstõl? Félthetjük. A vers bemutatja, hogy a "tanúk nélkül dolgozó pokol" ban emberlétünkvégsõmérlege,ismételhetõdivatbemutatóváválik,azapokaliptikus líra azt sejteti, hogy az utolsó ítélet sem más, mint az arctalan, "mogyorómajszoló tömeg" zsûrizte show mûsor álom, amiben az életét halálát kurtizánként kínáló fantom szolgáltatása vagy ártó démonként kántáló fenyegetéseéppannyielismeréstkap,hogyalagymatagtapsközbendöbbenjen csakrá:márnincshonnanhovafölébrednie. Aversafeltámadásagitációsparódiája.AzidõközbennemetcserélõLázár dobjaarcábaa(nemetnemcserélõ)antikrisztusnak,hogyéletretámasztaniegy hivatásos halálmûvészt ön és közveszélyes tett, mert a hamuból fõnixként megelevenedõhalálbekebeleziafeltámasztóorraelõlalevegõtésfulladásában

25 25 magárahagyja.azolvasóiskönnyenígyjárhat,haaz1962októbereutángyors egymásutánbanmegírtplathversekkelmagáramarad. Elõttem a Lázár kisasszony angol és Tandori Dezsõ fordította magyar szövege. A huszonynyolcszor három sor (a vers végére egyre tisztábban kivehetõ) rímzakatolásában egyre homályosabban hallom a vers végsõ fenyegetésének tétjét, mert mintha félném tisztán hallani. Ha kitapogatom és megvizsgálomaversélettanát,csupánfélelmemartikulálásahelyettbeszélek. A dickinsoni gondolatjelig futó elsõ, három sornyi indulathullámban a vers egészének elolvasása után épp az a démoni, hogy az apokaliptikus monológnak ilyen szenvtelen, tárgyilagossá és hivatalossá stilizált felütést tud adni.indulatikötéltáncaversminõségszínpadánezahûvösésletisztultkezdõkijelentés: ha a tárgyhiánnyal (mely a magyarban a tárgyas ragozás hiányzó tárgyában:"megintmegtettem",azangolbanpedigavonatkozóhiányos"it" ben mutatkozik)nemsejtetnéaszövegatovábbfejleszthetõséggazdagságát,tehátha kimondaná,hogy"mittettmeg",aversmenthetetlenülleülne,megteremtenéaz érdektelenség vagy a patetikusság elriasztó közegét. A versszak indulatának azért van szöveg továbbfejlesztési tere, mert egészen a nyolcadik versszakig elfelejtõdik ez a hiányzó tárgy, illetve megsejtett, de kimondatlan jelenlététõl hajtóerõt nyerhet a monológ (olykor dialógusnak álcázott monológ) szövegsodrása. Amúgy ez a szakasz hihetetlenül sok kedélyfajtát fegyelmez szenvtelen és eltávolító kimondássá: a magamutogatástól a kétségbeesésig, a botránykeltéstõl a vajákosságig, a kacér megkörnyékezéstõl a szenvedélyes felelõsségrevonásig. Az a jó, hogy ez a sok agitációs viszony mind képes valami egynemûen hivatalos, eltávolító felszíni hangzás alatt többértelmûségét termékennyééssugallatossátenni.pedigazeltávolítástmégazisnehezíti,hogy asokatsejtetõenelhallgatotttárgyhelyettaszövegkénytelenazalanytkifejteni és körbejárni. Miután az elsõ dickinsoni gondolatjelen átörvénylett, az agitáló hanghétversszakigminthatükörbenfigyelné,analizálnámagátsamegszólított hallgatónak (olvasónak) végig az én, (az "I") újabb és újabb szögû megvilágításábólkellvalamikifejtetlenülmesszemenõkövetkeztetéstlevonnia. Elõbb mint egy kisgyermekek rajzolta behajtogathatós figura kirajzolódik egy groteszk, de a huszadik század történelmi tapasztalatában nagyon is valóságossá vált fantomkép: "a két lábon járó csoda" a második

26 26 világháborút átélt emberiség életre kelõ, de karikatúraszerû lelkiismerete, amelynek"vonástlan arcán" az abszurd szenvedés kifejezéstelen és egynemûvé váltvászonanyagáttapinthatjaakönyvolvasó túlélõ,amegszólított,atanú. Tisztázatlan szerep ez a tanúskodás, különösen, ha a tanúkat kívánó lelkiismeret látatlanul is ellenségének tekinti a minden visszafogottság mellett szenvedélyesen megszólított, nélkülözhetetlen figyelmet, és provokatív és ironikusanbiztatókijelentéseivel("asavanyúszájszagelszáll/egynapalatt";"a hús gyorsan visszanõ rám"; "... mosolygó nõ vagyok...") tehetetlenné és válaszképtelenné kárhoztatja. Tulajdonképp a tanúskodás lehetetlenségével ruházza fel, szerepében és létében semmisíti meg a tanút, mikor a feltámadás paródiájával elsúlytalanítja, s így a megtisztulás reményétõl megfosztja a felkínáltésabszurdtapasztalatot.nemcsak,hogynincsmittennünk,denemis érdekelsenkit,hogynincsmittennünkezután. Innentõl kezdve a vers már csak úgy jut ki ebbõl a lehetetlen kiindulási helyzetbõl, úgy kap sodrási energiát, ha visszanyert és kimondott tárgyát ("halálom"; "I have nine times to die") egyszemélyes színpadon, a lerohant, megsemmisített és arctalanná tett tanúkkal nem törõdve, csak azért is dramatizálja. Itt érhetõ tetten finom különbség a magyar fordítás és az angol eredeti között, amennyiben a felkonferáló függönymozdulat ("Ez most a harmadik") az eredetiben nem a halálra, hanem a halálra való alkalomra vonatkozik ésígymégkísértetiesebbentudjaazalkalmilíraálarcátazabszurd, egzisztencialista szemléletû líra helyén megteremteni. Alkalmi és olcsó ez a színjáték,melyneksorán azangolszövegbenjólkövethetõen nemcsupáneza fantomlelkiismeret játssza el megsemmisülési"mûsorszámát", hanem egyben a tíz évekre kiparcellázott idõt is meg nem történtté teszi: ("annihilate each decade").asztriptízszámamerikaianmódszeresésreklámhangzósanharsogós. Az üres tekintetünket testrészein külön külön körbehordozó bûvészirányítás ("Ezakétkezem,/Ezatérdem"),majdaképességeiveltisztábanlévõösszegzõ bûvészmozdulat: ("ez ugyanaz a nõ" az eredetiben talán egy fokkal még vásáribb, még harsányabb változatban!) kirobbanóan indítja el a felvonultatott produkciósorozatot. Az elsõ halál mintha trombitaszó is szólna közben még csak véletlen; a második bizalmasabb és szomorúbb közlés, balladásabb, fátyolosabbváltozat,hozzaismagávalatökéletestárgyimegfelelõt;kellnekieza

27 27 tengeri hasonlat: az Üvegbúrából is emlékezetes kagyló, a klausztrofób halálanyaméh, amirõl úgy kell fáradságosan lekaparni a nyüzsgõ férgeket, mint egy nõgyógyászatiküretnélaterméketlennéváltéletetanõitestbõl.amûsorszám mégsem lesz visszatetszõ az egyszerû fogalmi felvezetés:("kitartok, nem jövök vissza") és a magábaforduló telitalálatkép egyensúlyaránya miatt. Elmélyül és örvénylikaprodukcióbanazértelem,megteremtõdikahelyafogalmiszintézisre, anagykimondásra,amelynemcsupánennekaversnek,deazegészplath lírának mottójává válhatott. El kell ismerni, a színpadon hatalmas mûvész dolgozik, halálszámai válogatottan rafináltak, csettinthet is hozzá az ínyenc, a profi, aki szinténérthozzá megtisztelhetiazarctalanfigyelemazapokaliptikusdémonta "hivatásos"jelzõvel.ahanghátborzongatóöntudatossággal,kimért,dehivatásos reklámösztönneltesziakimértéshivatásosreklámösztöntnevetségessé,mikor dícséri magát; és a komoly, humortalan öntömjénezéstõl csak a tárgy (amirõl lassan már el is feledkezik) fullasztó emlékezete menti meg. Hiszen itt a meghalásrólvanszó;kínosanröhögnénk,hahelyettenemfelejtenénkelinkább minden látványosan megjelenített összefüggést. A hang még tanácsokat is osztogat,ördögienbizalmábafogad,keresetlenéskollokviális,mintegycellatárs teljesen komolyan azért sosem vehetõ eligazítása: "Pedig egyszerû, mint egy pofon. / S egy cella is jó, úgy maradsz máris". Hallgatóját partnernak tekinti, familiáris hangon osztja meg arctalan Krisztusai "örömujjongása" felett érzett csömörét milyen rettenetesen fárasztó és üres is egy feltámadás. Mielõtt azonban a hallgatóban elmélyülne ez a megelõlegzett bizalom, rögtön kiderül, hogy a halálmûvész amerikai öntudattal, értékeinek teljesen tudatában, gátlástalanul gombolja le közönségérõl a produkció árát. Egy "valódi seb, egy valódi szív, érintés, szó, vércsepp" egy mûanyag világban bombabiztos üzlet: meggazdagszikrajtaegyvilágrajötthalnitudó haugyanettõlmégteremtmény marad, és nem lesz értéktárgy, fogyasztási cikk, keresett bazárárú. Akár teremtmény, akár nem, világrajöttének hátborzongató emléket állít az "árlista" közzétételét kísérõ, egyaránt fenyegetõ és elnyugtató megszólítás: "Úgy, úgy, Herr Doktor. / Úgy, Herr Ellenfél." A közönségnek szól ez, a tanúnak vagy a feltámasztónak? A német elõnév még a nemzõ apára (Daddy re) is utalhat, akinek német eredetét, háborúban elvesztett fél lábát és a gyermekkort elnehezítõ nyomasztó jelenlétét Plath annyi versben sem tudta magából kiírni?

28 28 Vagyúgyáltalábananémetekre,akikszervezettvilágmûhely munkájukközben átformálták a XX. század és az emberiség összérzékenységét és törvényes vagy törvénytelenlétalapját?mindegy.azárúárú,akárkiveszimeg egydémonnem válogathat. Színarany felszíne alatt alig látszik már a tökéletes árúvédelemmel gondozottéscsomagolássalbefedettartikulálatlansikoltás. És ha szétolvad? Hogy vesszük észre egy marék hamuban, egy marék földben az iszonyatot? Hogy vesszük észre, hogy az integráns hallgatóból arctalantömeggéváltunk?azangolbannehezebben,mertnemváltottátazegyes szám második személyû megszólítás többes szám második személybe. Vagy legalábbisnyomtalanmaradt."ittsemmisincs,sehús,secsontok" csakegy két haláltábort jelzõ aprótárgy, alig különbözõ, mint a "levélnehezék", a "náci lámpaernyõ"."egyszappandarab,/jegygyûrû,/aranyfog" háborúbankeresett cikkek, középen alig észrevehetõen bújik meg ittlétünk legfontosabb emberkapcsolatánaktárgyizáloga. Kihez tartozunk, kivel jegyezzük el magunkat ebben a végsõ, rímcsengésében is egyre inkább pánikkeltõ, lemeztelenítõ fenyegetésben? Mire ügyeljünk?mireügyeljenistenésördög,akikközöttmáraligvankülönbség?a démon pusztítani fog, fõnixként, olvasatainkban újra feltámad, újra meghal, rõt hajával megfojtja bennünk a jóllakott elégedettséget, hatalmas szájával (amilyennel a Tulipánokban is találkozhattunk) könyörtelenül befalja elõlünk a lélegzetet, a levegõt, az energiát és leleplezõdünk, hogy még mûélvezetünk is hervatag,reflektálatlanésenergiátlan.