2005/4. AZ IDÕK JELEI A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA

Átírás

1 2005/4. AZ IDÕK JELEI A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA

2 CD-AJÁNLÓ Bach Vivaldi Felix Mendelssohn-Bartholdy 42. zsoltár Haydn Mozart Felix Mendelssohn-Bartholdy Vom Himmel hoch KONCERTFELVÉTELEK Kutas Dominika Matus Johanna Czabán Angelika Sola Scriptura Teológiai Főiskola Énekkara és Szimfonikus Zenekara 1999 Csurgó Tamás Bach Schubert C. Franck Felix Mendelssohn-Bartholdy 95. zsoltár Eckhardt Gábor Czabán Angelika Oláh Zsolt Sola Scriptura Teológiai Főiskola Énekkara és Szimfonikus Zenekara 2000 Csurgó Tamás Ünnepi hangverseny 10 éves a Sola Scriptura Teológiai Főiskola Felix Mendelssohn-Bartholdy Illés oratórium (részletek) Örömmel tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy elkészült az utóbbi hat év egyházzenei hangversenyeinek gyűjteményes CD-kiadása. A hat CD-s sorozat tartalmazza az ig tartott koncertek hangfelvételeit. (A felvételgyűjtemény kazettán is kapható lesz.) A CD-k egyenkénti ára: 1300 Ft, a sorozat kedvezményes ára: 7000 Ft. Az Ő hozza üdvösségetek, a Nyissátok meg szívetek, valamint a 2005-ös hangversenyről készült felvétel kazettán is kapható, ára: 650 Ft. Sola Scriptura Teológiai Főiskola Énekkara és Eckhardt Gábor Szimfonikus Zenekara Simonné Balog Emese Magyar Gabriella Kovács Pál 2001 Csurgó Tamás Sola Scriptura Kovács Anikó Teológiai Főiskola Tóth Judit Énekkara és Czabán Angelika Szimfonikus Zenekara Simonné Balog Emese Basky István Oláh Zsolt 2002 Csurgó Tamás Megrendelhetõ: Ifj. Jankó Béla, tel.: 06/1/ , 06/30/ , bibliaora@fre .hu Bach Albinoni Telemann Fauré Felix Mendelssohn-Bartholdy Ki Istenének átad mindent Felix Mendelssohn-Bartholdy Paulus oratórium I. rész István vértanúsága Sola Scriptura Teológiai Főiskola Énekkara és Kamarazenekara Sola Scriptura Teológiai Főiskola Énekkara és Szimfonikus Zenekara BIBLIAI ELŐADÁSOK MP3-AS CD-N Czabán Angelika Orosvári Beáta 2004 Csurgó Tamás Elisabeth Hillenkötter Basky István 2005 Csurgó Tamás ISMERETTERJESZTŐ ELŐADÁSOK: Tartalom Tövis és kegyelem 3 A szombatiskola szerepe hitéletünkben 7 David Gates igehirdetése III. 8 Mi történt azóta? 14 Szeretem őket ingyen kegyelemből 16 Nőtestvéreimnek 20 Dávid uralkodásának első régészeti nyomai? 21 Ma is időszerű téma-e az ökumenizmus? 22 Az ifjúsági osztály felhívása és beszámolója 26 A könyvevangélista munka tapasztalatai és tervei 26 A központi magnósosztály munkájáról 27 A Comenius Általános Iskola beszámolója 30 Az Eleki Idősek Otthona fejlődéséről 32 Új gyülekezeti ház Szentgálon 33 Gyülekezetszentelés Körmenden 34 Mi történt Cserszegtomajon? 35 Gyáva fiúk vagyunk? 36 Könyvajánlók 37 CD-1. Jézus élete, Reisinger J. (BE-12); Rövid ószövetségi sorozat, Reisinger J. (BC-12) CD-2. Az apostolok cselekedetei, Reisinger J. (DK-10); A Biblia legszebb történeteiből, Reisinger J. (BG-10); Korunk vagy-vagy -ai, Vankó Zs., Reisinger J. (HG-10) CD-3. Bibliai ünnepek, Reisinger J. (HF-14); Hol a határ... Reisinger J. (FP-18) CD-4. A Biblia tíz vázlatpróféciája, Reisinger J. (FS-12); Az emberi élet alap kérdései Jézus példázataiban, Reisinger J. (FQ-6); Jézus példázataiból, Reisinger J. (HC-13) CD-5. Gyakorlati kérdések a gyermeknevelésről, a házasságról, a megelégedettségről, Reisinger J. (AP-3); Látók, szóljatok!, Reisinger J. (nem az ATV műsora) (ET-15); A Miatyánk, Reisinger J. (EL-7); A szeretet himnusza, Reisinger J. (EO-6) CD-6. Jelenések könyve, Reisinger J., Vankó Zs. (DE-25); Jézus beszélgetései... Reisinger J. (FT-6) CD-7. Dániel könyve, Reisinger J. (DNL-5); Időszerű próféciák, Reisinger J., Vankó Zs., Németh P. (HN-12); A Szentlélek személye és munkája, Re i sin ger J., Soós A. (HS-9); Év végi kérdéseink, Stramszki I. CD-8. Életünk, egészségünk, Tóth G., Szabó A., Köbel W. (LH-1-30) CD-9. Mit kell tudni... Reisinger J. (AR-4); Amiről a Jelenések könyve beszél, Reisinger J. (DL-6); Bibliai látomások sorozat, Reisinger J. (HT-17); Terem tés vagy evolúció, Végh J. CD-10. A szeretetről Hites G.; A Biblia a helyes életmódról, Reisinger J. (AG-12); Bibliai alapelvek a gyermeknevelésben, Vankó Zs. (HL-11) CD-13. A Római levél, Hites G. (EZ-1-15) CD-15. A Jelenések könyve, Reisinger J., Vígh Á. (DM-42) NYÁRI TÁBORI ELŐADÁSOK: A 2005-ös év nyári táborainak összes anyaga kapható, egy turnus egy CD-n. A készlet folyamatosan bővül! 2 AZ IDÕK JELEI 2005/4.

3 TÖVIS ÉS KEGYELEM LELKI ÉLETÜNK Hogyan győzhetünk a folyamatos próbák közepette? Bizonyára mindannyiunk életéről elmondható, hogy kisebb-nagyobb mértékben próbák, nehézségek, szenvedések pergőtüzében zajlik. Ebben a feje tetejére állított világban ezt nem is tarthatjuk rendkívülinek. Bibliai, profetikus, hitbeli szempontból tekintve a próbákat sokan szükségesnek, sőt elengedhetetlennek érzik jellemük csiszolása, üdvösségük érdekében. De mit tegyen az, akinek az élete folyamatos, meg nem szűnő próbákból áll? Hiszen a Biblia legnagyobb hithőseinek életében is leginkább csak ideig-óráig, vagy esetleg évekig tartó megpróbáltatásokról olvashatunk. A hitbeli próbáknak az a jellegzetességük, hogy miután elvégezték munkájukat az ember életében, vagyis betöltötték a céljukat, Isten megszabadít tőlük. Jakab apostol így szól erről levelében: Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az élet koronáját, amit az Úr ígért az Őt szeretőknek. (1,12) Hasonlókról olvashatunk Ábrahám, Jób, Dániel és más bibliai hősök életében is. Általában úgy is tekintünk próbáinkra, mint amelyeken jobb mielőbb túljutni, s miután megpróbáltattunk, elvehetjük az élet koronáját. Az alábbi igeszakasz szerint azonban Pál apostolnak olyan megpróbáltatással kellett együtt élnie, amelytől Isten fizikailag nem szabadította meg. Lehet, hogy mindannyiunk életében előfordulnak ilyen esetek? Hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem, és ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. (2Kor 12,7 10) I. TÖVISSEL EGY ÉLETEN ÁT? Milyen megpróbáltatásról beszél itt az apostol? Milyen, az egész életét végigkísérő gyötrelemben, szenvedésben élhetett? A keresztény hagyomány szerint Pál apostolnak súlyos A kegyelem és öröm együtt ért azzal, amit nyomorúságnak neveznek általában. (Pilinszky János) szembetegsége volt, amely valószínűleg komolyan hátráltatta szolgálatában. Ez a betegség nem csupán gyenge látást, vagy időnként fellépő látászavart jelenthetett, hanem súlyos fizikai fájdalmat, folyamatos gyötrelmet. Az apostol úgy fogalmazott, hogy tövis adatott a testébe. A hegyes, szúrós tüskéjű tövisvirágot miután kiszárították kínzóeszközként is használták. Megostoroztatása után Jézus Krisztusnak is komoly sebeket és zúzódásokat okozhatott a fejére nyomott töviskorona. A Biblia eredeti görög szövegében a gyötörjön szó helyén az öklözés kifejezés szerepel, amely erőteljes fizikai bántalmazást sejtet. Pál apostol megjegyzi: úgy érzi, Sátán angyala gyötri őt vagyis tisztában volt azzal, hogy betegsége nem Istentől származik. Gondoljunk Jób könyvére is, ahol Isten ezt mondja Sátánnak Jób kikéretésekor: Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedben van ő, csak életét kíméld. (2,6) Testi gyötrelmei közben Pál apostol is átélte, mit jelent az, amikor Isten időnként kiszolgáltatja az embert Sátán öklözésének, s megengedi egy bizonyos ok miatt, hogy a gonosz beavatkozzon az életünkbe, és kiszolgáltatott állapotba kerüljünk. Bizonyára Pál sem kívánt tartósan együtt élni ezzel a kínzó fizikai fájdalommal, ezért mondja: Háromszor könyörögtem, hogy távozzék el ez tőlem. (2Kor 12,8) Háromszor tartott böjttel összekötött imanapokat, hogy megszabadulhasson a betegségétől. Milyen jellegű a Biblia szerint minden embert érintő próba lehetett ez Pál apostol életében? Isten miért engedi meg a folyamatos és állandó próbákat? Miért van az, hogy Ő meg tudna szabadítani, de ezt olykor mégsem teszi meg? Isten tehát nem old meg minden bajt az életünkben? Mindannyian találkozhatunk a tövisek három formájával: Kellemetlen fizikai fájdalmak, gyötrelmek, sokszor visszatérő fejfájások, ízületi, reumatikus panaszok, állandóan visszatérő gyomor-, szív- és tüdőbetegségek, vagy általános fizikai gyengeségek az életünkben. A megoldatlan családi, munkahelyi problémák, konfliktusok az ezekből való szabadulásért már többször imádkoztunk, és mégsem történt semmi. Pál apostol a tövist később gyengeségnek is nevezi. Ezen az egész életünket végigkísérő jellembeli gyenge- AZ IDÕK JELEI 2005/4. 3

4 LELKI ÉLETÜNK ségeket érthetjük, vagy a fi zikai lényünket érintő, természetünkből fakadó állandó kísértéseket, amelyekben oly gyakran elbukunk. Így fogalmaz, amikor erőtlenségeinkről szól: Nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon (erőtlenségeinken), hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan (Zsid 4,15) II. A SZENVEDÉSEK FŐ OKA Mit értett meg az apostol, hogy mi lehet az oka az effajta megpróbáltatásnak? A kijelentések nagysága miatt, hogy felettébb el ne bizakodjam mondja. Mindannyian hajlamosak vagyunk az elbizakodottságra. Az apostol őszintén bevallotta ezt. Az elbizakodottságban az ősbűn hatalmát fedezhetjük fel. Mindenki büszke képességeire, tudására, teljesítményeire. Pál apostolt kísérthette, hogy a kijelentések nagysága miatt többnek tartsa magát másoknál. Az előző versekben különleges látomásairól és elragadtatásáról, személyes prófétai elhívásáról tesz tanúbizonyságot (2Kor 12,1 4). A felfuvalkodásra, a gőgre kisebb okok és kiváltságok is késztethetnek minket. A laodiceabeliekhez írt levélben erre mutat rá Jézus Krisztus, a végidő keresztényeinek életére vonatkozóan: Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem, és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és nyavalyás, szegény, vak és mezítelen. (Jel 3,17) Isten a töviseket védőeszközként, ellenszerként engedi érvényesülni az életünkben, hogy az alázat lelki magatartásához segítsen bennünket. E próbák által is szeretné éreztetni velünk rendkívüli sebezhetőségünket, gyengeségeinket, testileg-lelkileg kiszolgáltatott állapotunkat. A fájdalmaival, gyengeségeivel kényszerűségből együtt élő ember kevésbé hajlamos sokat képzelni magáról. Valamilyen tövisre tehát mindenkinek szüksége van. Ez gyakran végigkíséri az életünket, mert Isten így folyamatosan tudatosíthatja bennünk, hogy Tőle függünk, a segítségére szorulunk. Péter apostol is hasonlóképpen fogalmaz, rámutatva, hogy Isten a legtöbb ember életében csak valamely betegség által tud lelki gyógyulást hozni: Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől. (1Pét 4,1) Megpróbáltatások nélkül kevésbé éreznénk Isten és az Ő segítségének hiányát, kevélyek és önteltek lennénk. A rád szakadó próbákban annak látom bizonyítékát, hogy az Úr figyelemmel kísér, és magához kíván vonni. Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Annak kell a segítség, akit csaknem az elviselhetőség határáig szorítanak Ezt a tapasztalatot mindegyikünknek át kell élnünk, ha valaha Jézussal akarunk élni az örök lakóhelyeken, amelyek elkészítéséért Ő a mennybe ment. Krisztus iskolájában tanuld meg a legértékesebb leckéket, amelyek arra tanítanak, hogy félve, remegve munkáld az üdvösségedet. Amikor jól megy a sorod, amikor mindenki jót mond rólad, akkor veszély fenyeget, próbák várnak rád. Attól féltelek a legjobban, hogy túl jól megy a dolgod, és nem tanulsz meg kizárólag Istentől függni Mennyei Atyád szeret téged, és az előtted most oly súlyosnak tűnő megpróbáltatásokkal magához akar vonni (Ellen G. White: Bizonyságtételek VIII., Levelek egy orvoshoz c. fej., o.) III. A KEGYELEM TÖRVÉNYE Mi tehát a célja Istennek azzal, hogy egyes betegségeinkből, nehézségeinkből, erőtlenségeinkből, nyomorúságainkból nem szabadít meg? Az bizonyos, hogy Isten nem örül, ha szenvedni látja teremtményeit: Nem gyönyörködöm a meghaló halálában. (Ezék 18,32) Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az ember fi át. (Sir 3,33) Pál apostol is ezt a vigasztaló kijelentést kapta fájdalmai közben: Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. (2Kor 12,9) A Jeromos Bibliatársulat által fordított szöveg így hangzik: Elég néked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé. (Szent Jeromos Bibliatársulat, 1997) A Magyar Bibliatársulat a következőképpen fordítja: Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. (Magyar Bibliatársulat, 1996) Isten a próbáktól, szenvedésektől gyakran nem szabadít meg, hanem erőt ad ezek hordozásához, hiszen sokszor csak a szenvedések és próbák nyithatnak igazán utat az isteni kegyelem és szeretet igényléséhez, elnyeréséhez. Isten ereje csak teljes tehetetlenségünk által tud érvényesülni az életünkben. Pál apostol így fogalmaz: Mert tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden együtt munkálkodik a jóra. (Róm 8,28 pontosított fordítás szerint) Életünk fájó tapasztalata azonban, hogy sokszor a legnagyobb próbák és nehézségek között sem jutunk el e törvényszerűségek belátására. Zúgolódásainkkal, panaszkodásainkkal, lázadásainkkal, saját megoldásainkban való bizakodásunkkal együtt a szenvedésünket Isten nem tudja a kegyelem eszközévé tenni. Sőt, ezekkel inkább keserűbbé tesszük a poharat. Istennek mi a célja a tövisekkel? Hogy erőtlenné tegyenek magunk előtt, és végre beismerjük: Nem lakik énbennem, azaz a testemben jó. (Róm 7,18) Ezt a harcot az Úr minden ember életében meg akarja vívni természetesen az emberrel együtt. E küzdelem, harc és tusa nélkül nincs kegyelem. Csak az erőtlenséget követheti az erő, csak a mélység tapasztalata után jöhet a fölemelkedés. Az erősnek, az elbizakodottnak, a gazdagnak nincs szüksége erőre, segítségre, kegyelemre. Törvény ez, fájdalmas törvény, amelyért Isten is harcba száll ellenünk, azaz értünk hogy győzelmet adjon, hogy győzhessen bennünk. Erre a legszemléletesebb példa Jákób küzdelme. 4 AZ IDÕK JELEI 2005/4.

5 LELKI ÉLETÜNK IV. ERŐSBŐL ERŐTLEN Jákób szerette Istent, igényelte az áldásokat, de hite fogyatékos volt. Bízott Istenben, az ígéretekben, de bízott önmagában is: találékonyságában, erejében, ügyességében. Isten ezért megpróbálta őt: húsz évet kellett szolgálnia idegenben, és bátyja még két évtized múltán is boszszút akart állni rajta. Mit tesz erre Jákób? A halálos veszedelem közepette is újra a régi, megszokott, jól bejáratott utakhoz és emberi megoldásokhoz folyamodik. Ajándékaival, családja és gyermekei gyámoltalanságával próbálja puhítgatni, emberi szánakozásra késztetni bosszúvágyó testvérét. Jákób szeretné a jót, de még mindig saját erőből. Később belátja e taktika kockázatos voltát, és Istenhez fordul. Azonban még mindig erősnek érzi magát. Félig magában, félig Istenben bízva küzd. Szívében panasz, félelem, aggodalom, bizonytalankodás: Vajon ki lesz az erősebb? Egy férfi támadja meg, akivel egész éjjel tusakodik. de nem vehet rajta erőt. (1Móz 32,25) Igen, a legnagyobb bajainkban, nehézségeinkben is a magunk erejével küzdünk, és nem tudjuk igazán, kivel: Istennel, önmagunkkal, a sorsunkkal? Az ember a legfélelmetesebb próbákban sem elég gyenge, nem adja meg magát a végsőkig sem. És amikor már végleg elfáradunk, kimerülünk, akkor jön a segítség, de nem úgy, ahogyan mi várnánk, a megerősítésben, hanem a további gyengítésben. A különös idegen egy könnyű mozdulattal kifordította Jákób csípőjének forgócsontját, figyelmeztetve őt a szabályszerű küzdelemre, a kegyelem törvényére: Az én erőm a te erőtlenséged által végeztetik el. (2Kor 12,9) Amikor megpróbáltatások törnek ránk, sokan teszünk úgy, mint Jákób. Az ellenség kezének tekintjük próbáinkat, és a sötétben vakon tusakodunk, míg csak el nem fogy az erőnk. Ezért nem találunk nyugalmat, sem szabadulást. Jákóbbal hajnalhasadtakor az isteni kéz értette meg, hogy Krisztussal, a szövetség angyalával küzd. Akkor már sírva, tehetetlenül borult a Végtelen Szeretet szívére, hogy elnyerje az áldást, amely után oly nagyon sóvárgott. (Ellen G. White: Gondolatok a hegyi beszédről, Kik a boldogok? c. fej.) Jákób csak ezután volt képes belátni az igazságot: Amíg egy kicsit is a saját erődben bízol, nem tudlak megáldani, kegyelemmel felruházni. Krisztusnak egy kisebb tövissel kellett meggyengítenie Jákóbot, hogy megértesse vele: nem az embernek kell küzdenie a megoldásért, a szabadulásért, mert Isten harcol érte, hogy megáldhassa őt. Vagyis a valóságban a tövisekkel és próbákkal Isten azért küzd, hogy magabízásunk helyett inkább a hitbeli megoldást válasszuk. Jákób a próbái nélkül talán soha sem mondhatta volna el: Láttam az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem. (1Móz 32,30) Isten szabadítását, kegyelmét csak akkor tapasztalhatjuk, amikor teljesen átérezzük tehetetlenségünket, elveszettségünket. Isten kegyelme ezután véghezvitte Ézsauban azt, amit Jákób összes gazdagsága és ajándéka sem lett volna képes elvégezni: elvette szívéből a bosszúvágyat, a haragot, és megértő szeretetet fakasztott öccse iránt. Jákób húsz évvel ezelőtt bűntudat, félelem és kétségek között, futva menekült otthonról bátyja elől most bicegve, megtörten, de szívében Isten szeretetének bizonyosságával és kegyelmével tért vissza. Nem félt, mert ekkor már nem Jákób a volt neve, hanem Izráel, Isten győztes harcosa. A mi életünkben mit tud elvégezni a befogadott kegyelem? Milyen csodákra képes bennünk az isteni szeretet ereje? Ellen G. White ausztráliai tartózkodása idején, súlyos fizikai fájdalmai közepette a következőképpen élte át a betegségekben tapasztalható különleges isteni segítséget és Isten közelségét, szeretetét: V. ERŐ AZ ERŐTLENSÉGBEN Felüléskor nagy fájdalmat érzek a csípőmben és a gerincem alsó részén. Nagyon megterhelő egyenesen ülni, és fenntartani a fejem. Kénytelen vagyok félig fekve, a széken lévő párnáknak támasztani magam. Ebben a helyzetben vagyok most is, de egyáltalán nem csüggedek. Mindennap segítséget kapok az Úrtól. Az éjszaka hosszú, fárasztó óráiban, amikor az alvás szóba se jöhetett, időm nagy részét az imádságnak szenteltem. Amikor úgy tűnt, hogy minden idegszálam sikolt a fájdalomtól, és azt hittem, megőrülök, Krisztus békessége a szívembe költözött, és megtelt a lelkem köszönettel, hálaadással. Tudom: Jézus szeret, és én is szeretem Őt. Néha három órát alszom éjjel, van, amikor négyet, de többnyire csak kettőt. Ezeken a hosszú ausztráliai éjszakákon mégis minden világosnak tűnik körülöttem, és édes közösségben vagyok Istennel Amikor legelőször kerültem ebbe a reménytelen helyzetbe, mélyen megbántam, hogy átszeltem a széles óceánt. Miért nem vagyok Amerikában? kérdeztem. Miért kellett ilyen áron ebbe az országba jönnöm? Újra és újra a takaróba temettem arcomat, hogy kisírjam magam, de nem sokáig engedtem meg a könnyhullatás luxusát. Így szóltam magamhoz: Ellen G. White, mi a baj? Nem azért jöttél Ausztráliába, mert kötelességednek érezted, hogy oda menj, ahová a generálkonferencia jónak látja? Nem ennek alapján cselekedtél? De mondtam. Akkor miért érzed magad elvetettnek és csüggedtnek? Nem az ellenség munkája ez? Úgy gondolom, hogy az feleltem magamnak. Letöröltem a könnyeimet, és így szóltam: Elég volt! Nem nézem többé a dolgok sötét oldalát! Akár élek, akár meghalok, lelkem megtartását rábízom arra, aki meghalt értem. AZ IDÕK JELEI 2005/4. 5

6 LELKI ÉLETÜNK Ettől kezdve betegségem nyolc hónapja alatt soha nem vett rajtam erőt a levertség és a kételkedés. Hiszem, hogy az Úr mindent jól intéz. Most már úgy tekintek erre az ügyre, mint az Úr nagyszerű tervének részére, amely az én javamra is válik. Nem tudom megmagyarázni, miért és hogyan van ez, de így hiszem. Boldog vagyok a szenvedésemben Naponta kell keresnem a békességet, és küzdenem kell érte Bár a test szenved, és az idegrendszer gyengélkedik, mégsem szabad haraggal szólnunk, s ne gondoljuk, hogy nem részesülünk kellő gondoskodásban. Amikor szabad utat engedünk a türelmetlenségnek, kiűzzük szívünkből Isten Lelkét, és helyet készítünk a sátáni tulajdonságoknak Amikor nem tudok aludni, hála tölti el szívemet arra a gondolatra, hogy van Valaki, aki soha nem alszik, és mindenkor vigyáz rám. Milyen csodálatos gondolat, hogy Jézus ismeri minden fájdalmunkat és bánatunkat! Ő hordozta minden szenvedésünket Jézus gyakran letörli könnyeinket, és gyöngéd együttérzéssel felfrissíti fáradt idegeinket Az Üdvözítő keresztségekor leereszkedő galamb Jézus lényének kedvességét, gyengédségét jelképezi Az időm nagy részében mindenem fáj, de meggyőződtem arról, hogy a szenvedésnek e leckéje Isten dicsőségére válik. A fájdalmak ellenére sem gondolok a meghátrálásra. Abban az áldott bizonyosságban van részem, hogy Jézus az enyém, én pedig az Ő gyermeke vagyok. Lelkem majdnem elalél, amikor gyógyulásért imádkozom, de az Úr látszólag nem hallgatja meg kérésemet. Ekkor a Megváltó tudatosítja bennem jelenlétét. Így szól hozzám:»bízzál abban, aki a saját vérével vásárolt meg, markaimba metszettelek téged!«ilyenkor lelkem betelik Isten jelenlétével. Olyan ez, mintha Isten fölemelne magához. Amikor a több hónapig tartó szenvedésem elkezdődött, meglepődtem, hogy az imádságaim nyomán nem gyógyultam meg azonnal. Esetemben azonban beteljesedett az ígéret:»elég néked az én kegyelmem.«(2kor 12,9) Éreztem, hogy Isten egyre szorosabban von magához, és édes vigaszt találtam az Úrhoz való közeledésben. Beteljesedtek az ígéretek:»közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok.«(jak 4,8)»Amikor az ellenség vízözönként betör, az Úr Lelke elállja útját.«(ésa 59,19 az angol fordítás szerint) Megnyugodtam az Úrban. Jézus nagyon közel volt hozzám. Elegendőnek találtam kegyelmét, mert lelkem Istenre tekintett, és tele voltam hálával az iránt, aki szeretett engem és az életét adta értem. Jézus által győztem, és biztos talajon álltam. Ha abban gyakorolnánk magunkat, hogy nagyobb hitet, szeretetet, türelmet és a mennyei Atyánkba vetett tökéletesebb bizalmat tanuljunk, akkor nap mint nap egyre nagyobb lenne a békességünk és boldogságunk az élet nehézségei közepette. Úgy mondom nektek, mint aki tapasztalatból tudja, hogy ezen az úton világosságot tapasztaltok és örömben lesz részetek, míg a köd és a felhők visszavonulnak. Az árnyék és sötétség hatalmából, a szomorúságból és a kétségbeesésből átjutunk Isten jelenlétének tiszta világosságába. (Szemelvények Ellen G. White írásaiból II., Kitartás a szenvedés idején c. fej.) E tapasztalatok után vizsgáljuk meg, hogyan viszonyult Pál apostol az el nem múló betegséghez, gyengeségeihez és erőtlenségeihez? VI. DICSEKEDNI ÉS GYÖNYÖRKÖDNI? Nagy örömest dicsekszem az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem. (2Kor 12,9) Általában mivel dicsekszünk? Azzal, amit saját erőnkből is képesek vagyunk megtenni. Szívesen dicsekszünk a képességeinkkel, tudásunkkal, hatalmunkkal, sőt sokszor a jóságunkkal is. Gyengeségeinket pedig takargatjuk, szépítgetjük, sőt elhallgatjuk. A dicsekvés a magyar szóhasználatban nem tartozik a legnemesebb erények közé, de a Szentírás itt másról beszél. Pál apostol dicsekvése azt jelenti, hogy ő valamit nyilvánosan felvállal, elismer, képvisel, és tudatosít mind magában, mind a nyilvánosság előtt. Nem vagyok erős, hanem minden tekintetben gyenge vagyok, és bármi jóra csak Jézus Krisztus ereje által lehetek képes. Magamban semmire sem jutnék, magamban csak fájdalmat, bűnöket és temérdek önzést látok. Vajon mi is el tudnánk ezt mondani az előbb említett tapasztalatok után? Ma az erősek, a saját erejükben bizakodók bitorolják a világot. Nagy bátorságot igényel vállalni gyengeségünket, és abban is maradni. Az apostol mégis vállalja ezt, sőt ezzel dicsekszik, és erre biztat bennünket is: Ne szégyelld, hogy gyenge vagy, hiszen ekkor vagy erős! Talán úgy gondoljuk, az apostol még messzebbre megy, amikor ezt mondja: Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. (2Kor 12,10) Mikor juthat el valaki oda, hogy gyönyörködik a szenvedéseiben, bántalmaztatásaiban? Mi általában éppen csak elviseljük a nehézségeinket, még jó, ha nem lázadunk ellenük, nemhogy gyönyörködnénk bennük Erre nyilvánvalóan akkor lennénk képesek, ha mi is tapasztalnánk, hogy Isten kegyelme csak így érinthet meg bennünket. Pál apostol Isten kegyelmét mindennél többre értékelte, és belátta, hogy ha a szenvedéseken át jut is hozzá, ezt az árat is vállalnia kell sőt, ezek a tapasztalatok inkább gyönyörűségére vannak. A kegyelem titokzatos törvénye tehát ez: Amikor erőtlen vagy, akkor vagy erős. Amikor ezt belátjuk és elfogadjuk győztünk. Ha ebben már dicsekedni, sőt gyönyörködni is tudunk, akkor Isten is győzött. Soós Attila 6 AZ IDÕK JELEI 2005/4.

7 LELKI ÉLETÜNK A SZOMBATISKOLA SZEREPE HITÉLETÜNKBEN Ellen G. White tanácsai A szombati alkalmak felbecsülhetetlen értékűek a lelki nevelésben. Tanulmányoznunk kell a szombatiskolát, nemcsak reggelente gyorsan átfutva a szöveget, hanem már szombat délután gondosan áttanulmányozva a következő heti leckét. Így minden gondolat megmarad az emlékezetünkben, és olyan kincsünkké lesz, amely sohasem vész el. A szombatiskolai leckével kapcsolatos fontosabb Biblia-szövegeket tanuljuk meg és jegyezzük meg, azonban ezt ne megterhelő feladatnak tekintsük, hanem kiváltságnak! Lehet, hogy emlékezőképességünk először rosszul működik, de a gyakorlás által megerősödik, s egy idő múlva gyönyörűségünket találjuk abban, hogy megjegyezzük az igazság drága igéit. Ez a szokásunk nagyban elősegíti majd hitbeli növekedésünket Családotokban rendszeresen tanulmányozzátok a Szentírást! Hagyjátok el a szükségtelen varrást és a fölösleges ételek főzését, és gondoskodjatok arról, hogy lelketeket az élet kenyerével tápláljátok. Lehetetlen felmérni az áldását annak, ha naponta egy vagy legalább fél órát szentelünk Isten Igéjének kellemes, közös tanulmányozására. Engedjétek, hogy a Biblia magyarázza önmagát úgy, hogy összegyűjtitek mindazt, amit egy bizonyos témáról különböző időben, különböző körülmények között mondott. Ne szakítsátok félbe otthoni igetanulmányozásotokat telefonhívások vagy látogatók miatt! Ha az áhítat ideje alatt vendégek jönnek hozzátok, hívjátok meg őket, hogy vegyenek részt az igetanulmányozáson. Lássák meg, hogy fontosabbnak tartjátok a Szentírás ismeretét, mint a világi nyereséget vagy élvezeteket. Sajnos, némely szombatiskolában az a szokás uralkodik, hogy a válaszokat a tanulmányfüzetből olvassák fel. Ez nem helyes, és nem is így lenne, ha mindenki a Szentírás tanulmányozására szentelné azt az időt, amit haszontalanul és bűnös módon tölt el. Nincs semmi oka annak, hogy a tanítók és a tanulók ne sajátítsák el a Biblia-tanulmányokat ugyanolyan jól, mint az egyéb iskolai leckéket. Sőt, mivel a szombatiskola összehasonlíthatatlanul fontosabb tárggyal foglalkozik, erre kell több időt szánniuk, s jobban meg kell tanulniuk. Az ebben tanúsított hanyagságunk nem tetszik Istennek. A szombatiskolai tanítók szíve elevenedjék fel Isten igazsága által, és legyenek az Ige cselekvői, ne csak hallgatói. Táplálkozzanak Krisztusból, mint a szőlővesszők a szőlőtőkéből. Hulljon reájuk a mennyei kegyelem harmata, hogy olyanok legyenek, mint a drága növények, amelyek rügyeiket kibontva az Úr kertjének virágaiként árasztanak édes illatot. A tanítók szorgalmasan tanulmányozzák Isten Igéjét, hogy képesek legyenek másoknak is átadni azt a világosságot, amelyet a nagy Tanítótól, a világ világosságától nyertek. Mindannyian ismerjük meg a köreinkben tanított igazságokat! A szombatiskolai tanítónak és minden tanulójának is értenie kell a tanultakat. Mindnyájunk kötelessége, hogy megértsük azt, amit Isten üzen számunkra. Ő alkotta meg az elveket, amelyek alapján minden tantételt megvizsgálhatunk. A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok: akik nem ekként szólnak, azoknak nincs hajnaluk! Ám ha e próbakő szerint megáll egy tanítás, ne legyetek anynyira telve előítélettel, hogy azért nem ismeritek el az igazságot, mert nem egyezik az elképzeléseitekkel. Nincs ember, aki felfoghatná akár csak egyetlen isteni ígéret valódi értékét és nagyságát. Valaki az egyik szempontot érti jól, másvalaki pedig az ige más oldalát, szépségét látja meg. S a lélekbe mennyei világosság árad. Ha minden dicsőséget megláthatnánk, lelkünk elalélna. Ám Isten bőséges ígéreteinek mégis sokkal nagyobb kinyilatkoztatását tapasztalhatnánk, mint amennyivel most megelégszünk. Szomorúvá tesz, ha látom, mennyire figyelmen kívül hagyjuk a számunkra rendelt áldások teljességét. Megelégszünk a lelki megvilágosodás pillanatnyi sugaraival, villanásaival, holott napról napra Isten színe előtt, az Ő világosságában járhatnánk. Kedves Testvéreim! Imádkozzatok, olyan erővel, mint még soha, hogy az igazság napjának sugarai világítsák meg az Igét, hogy valóban megérthessétek. Jézus azért könyörgött, hogy tanítványait Isten Igéje, az igazság szentelje meg. Komolyan kérjük mi is, hogy Ő, aki mindeneket vizsgál, még Isten mélységeit is, és akinek feladata emlékeztetni Isten népét mindenre, s elvezetni bennünket minden igazságra, legyen velünk, amikor szent Igéjét tanulmányozzuk! (Előtted az élet, 249. o.; Bizonyságtételek lelkészeknek, A szent írások c. fej.; Tanácsok a gyülekezetnek, o.) Kérdések önmagunkhoz: 1. Naponta mennyi időt szánok a személyes Biblia-kutatásra? 2. Ha a családtagok is hívők, átveszszük, megbeszéljük-e együtt is a szombatiskolai tanulmányt? 3. Igyekszem-e kívülről megtanulni a fontosabb igeszakaszokat? 4. Voltak-e új felismeréseim az utóbbi időszakban a Biblia tanulmányozása közben? 5. Hozott-e változást életem valamely területén egy felismert bibliai igazság? 6. Törekszem-e arra, hogy az általam megértett igazságokat testvéreimmel is megosszam? AZ IDÕK JELEI 2005/4. 7

8 EVANGELIZÁCIÓ DAVID GATES IGEHIRDETÉSE III. A délelőtti igehirdetés után jó néhányan odajöttek hozzám beszélgetni. Sok kérdés merült fel. Láttátok és bizonyságot nyertetek arról, amit Isten tett. Azonban sok kérdés vetődött fel azzal kapcsolatban, hogyan lehetséges mindez. Az egyik kérdés így hangzik: Hogyan tudhatom meg, mit mond nekem Isten, és mit kell tennem? Tudjuk, hogy az ellenség is beszélhet hozzánk. Honnan tudhatjuk tehát, hogy amit hallunk, Istentől van? Engedjétek meg, hogy néhány alapelvet tisztázzunk. Az első az, hogy annak, amit hallunk, amit tenni szándékozunk, mindig összhangban kell lennie Isten szavával, mégpedig minden egyes lépésnél. Egyébként, ha Isten Igéje kér minket egy feladat elvégzésére, akkor talán már nem kell még egyszer külön elmondania. Nem kell például imádságban megkérdezni: Uram, elhagyjam a feleségemet, hogy egy másik nővel éljek? Isten erre a kérdésre nem fog válaszolni. Már megmondta, hogy ne paráználkodj. Ez eldönti ezt a kérdést. Tehát ne olyasmiért imádkozzunk, amire a Biblia már megtanított minket. Ha pl. felteszitek a kérdést: Fogadjak be egy árvát?, akkor a válasz: Igen. Menjek a börtönbe foglyokat látogatni, vagy betegeket, özvegyeket? Természetesen igen. Nekem tehát már nem kell kérdezni, hogy gondoskodjak-e az özvegyekről, Isten ezt már egyszer elmondta. Az első elv tehát ez: ha a Biblia azt mondja, hogy tedd meg, akkor tegyük. A második elv a következő: Ha nem vagy biztos abban, hogy mit kellene tenni, akkor kérj írásos választ. 1 Ha hallasz egy hangot, amely mond neked valamit, például egy ötletet, akkor hasonlítsd össze a Bibliával. Ha úgy érzed, ezt semmilyen bibliai elvvel nem lehet igazolni, akkor ne engedelmeskedj a hangnak. Összhangban kell lennie a Szentírással. Ha valami bonyolult feladatod van, és nem vagy biztos benne, hogy ez összhangban van a bibliai elvekkel, akkor kérj írásos választ. A következő elv: A prófétaság lelki ajándéka, a prófétai bizonyságtétel része az Isten beszédének. Jósafát király azt mondta: bízzatok 2 az Ő prófétáiban, és szerencsések lesztek! (2Krón 20,20) Tehát, ha Isten igéje mond valamit, és ha a prófétaság Lelke is ezt mondja, akkor tedd meg. Ez ilyen egyszerű. Lehet ezen vitatkozni, de valójában ilyen egyszerű. Egy másik kérdés: Honnan tudom, hogy Isten hangja szól hozzám? Hogyan beszél hozzád Isten? Tudjuk, hogy Isten néha hallható hangon szól az emberhez. Én így még nem hallottam Isten hangját. Isten beszél hozzám a lelkiismeretem által, és emlékeztet bibliai igékre. Ha nehéz helyzetben vagyok, Istenhez fohászkodom, és kérdezek: Istenünk, mit tegyek most? Azonnal szól a lelkiismeretem, és azt mondja: Csendesedj és ismerd el, hogy én vagyok az Isten! (Zsolt 46,11) De Uram, félek! Légy erős és bátor; mert én vagyok az Úr, a te Istened. (5Móz 31,6) Ha tehát felteszek egy kérdést, Isten emlékeztet engem sok-sok igehelyre, amelyeket korábban tanultam. Ha az igére támaszkodtok, és a Bibliának engedtek, akkor a Szent Lélek nálatok biztonságos helyen van, és ti is biztonságban vagytok. Néhány ember viszont azt mondja: Én nem tudom meghallani Isten hangját. Tavaly voltam az Egyesült Államokban egy ASI- összejövetelen, 3 és egy nagy csoporttal mentünk reggelizni. Mellém szegődött egy házaspár, és azt mondták: Éppen eladtuk a vagyonunkat kétmillió dollárért, van valami ötleted arra, hogy mit tegyünk a pénzzel? Azt feleltem: Igen, de miért nem kérdezitek a tulajdonost? Mire gondolsz? kérdezték. Hát kié minden pénz ezen a világon? kérdeztem vissza. Istenre gondolsz? Igen, kérdezzétek Istentől, hogy mit tegyetek a pénzzel, úgyis az Övé. A férj közben nagyon elcsendesedett, valószínűleg azt várta, hogy elkérem tőlük a pénzt. Ez azonban nem az én felelősségem. A pénz nem az enyém, ezért mondtam neki: kérdezd a tulajdonost. Végül a férj azt mondta: Elnézést, de volna egy kérdésem. Hogyan kérdezhetem a tulajdonost? Imádság és Bibliatanulmányozás által válaszoltam. Mire ő: Isten még soha nem szólt hozzám imádság és Biblia-tanulmányozás által. Micsoda? kérdeztem. Ez azt jelenti, hogy Isten soha nem válaszolt imádság és Biblia-olvasás közben? Azt mondta: Sok-sok éven keresztül Isten soha nem vá- 1 Válasz egy bibliai ige által, Biblia-tanulmányozás során. 2 Az angol nyelvű Bibliában: engedelmeskedjetek nekik. 3 ASI Adventist Laymen s Service and Industries adventista önkéntesek szolgálata. 8 AZ IDÕK JELEI 2005/4.

9 EVANGELIZÁCIÓ laszolt nekem imádság által. Tudod mit? Felejtsük el a pénzt, üljünk le beszélgetni, neked nagy problémád van, ez üdvösség kérdése. Leültünk, és mondtam neki: Te elveszett ember vagy. Ha te nem beszélsz az Istennel, és Ő visszajön erre a világra, azt mondja majd neked: soha nem ismertelek téged. Nagyon komoly beszélgetés következett. Az emberek általában nem szeretik megmondani egy milliomosnak, hogy elveszett ember. De ő elveszett ember volt, és ez sokkal fontosabb, mint kétmillió dollár. A felesége később visszajött hozzám, és azt mondta: Nagyon köszönöm ezt a beszélgetést, mert a férjem sok év óta először szembesült azzal, hogy ő elveszett ember. Visszatérve a témánkhoz: Isten beszél hozzánk a Bibliaolvasás és az imádság által. Boldog vagyok, hogy Isten hajlandó velünk beszélni. Vannak azonban, akik nehezen hallják meg Isten hangját. Isten hangjának felerősítésére két mód van. Ha az autóban utazol lehúzott ablakkal, nem fogod hallani az autórádiót. Így Isten halk szavát sem hallod a világ zaja miatt. Ha lassabban mész, a nyitott ablak miatti zaj csökken, de azért még mindig elég erős. A legjobb módszer, hogy felhúzzuk az ablakot. Kint a világban sok zaj van. Ha viszont felhúzod az ablakot, jobban hallod az isteni hangot. Ha a világot kizárod azzal, hogy többé nem nézel filmeket, amelyeket nem kellene nézni, visszautasítod a zenét, amely a világhoz tartozik, és nem olvasol olyan könyveket, amilyeneket nem kellene tehát csak felhúzod az ablakot, és kizárod a világot, akkor a rádió automatikusan hangosabb lesz. A második mód Isten hangjának felerősítésére az engedelmesség. Ha engedelmeskedsz, érthetőbb lesz a hangja. Ha engedetlen vagy, elhalkul a hang. Tudjátok, kedvelem a sci-fi filmeket, mégsem nézem őket. Miért? Mert én szeretem, ha Isten hangja jól hallható. A természetem azt mondja: David, te szereted ezt, nézd meg! A lelki természetem viszont azt mondja: Ha ezt megnézed, akkor lazul a Szent Lélekkel való kapcsolatod. Ezt az olimpiára készülő sportolókhoz lehetne hasonlítani: ott is az a döntő, mit esznek és mit tesznek. Ha az olimpián versenyképes akar lenni valaki, oda kell figyelnie az étrendjére. Ha erős lelki vezető akarsz lenni, vigyázz az étrendedre. Remélem, ez válasz volt néhány kérdésetekre. Még egy kérdést kell megválaszolni: Hogyan tehetünk különbséget a hit és az elbizakodottság között? Néha az elbizakodottság nagyon közel áll a hithez. Sokszor igen könnyen le lehet térni az útról. A hit mindig engedelmességet jelent. Az elbizakodottság mindig együtt jár valamilyen engedetlenséggel, vagy bűnnel. Az elbizakodottsággal soha nem jár együtt Isten békéje. A hit azonban mindig kapcsolatban áll ezzel a békességgel. Ha Isten egyértelműen utasít valamire téged, akkor kérheted az Ő békességét. És Isten mindig adni fogja ezt a békességet. Ő azt mondta: Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen. Mindennap félek, de Istenhez megyek, és igénylem az Ő ígéreteit, s meg nem mozdulok, míg nem jár át az Ő békessége. Ha megvan az Isten békessége, elindulhatok. Tehát összhangban kell állnia a Bibliával, és békességgel kell párosulnia. Ha a tiéd Isten békéje és engedelmes vagy, akkor hitben állsz. Segített ez a dolgok tisztázásában? Néhányan nem voltak itt ma reggel, amikor elmondtam a történetet, ahogyan a másfél millió dolláros szerződést aláírtam. Isten több éven keresztül tanított, hogy bízzak Benne, és hitben lépjek. A lélekmentés lehetőségei mindig Istentől jönnek, a siker attól függ, hogyan élünk ezekkel a lehetőségekkel. Ha engedelmességben lépünk, és élünk a lehetőségekkel, akkor igényelhetjük Isten békéjét. Megvolt a békességem, míg végül 24 órával a határidő lejárta előtt ki lett fizetve a másfél millió dollár. HOL VAN ISTEN ARANYA ÉS EZÜSTJE? Ezen a világon valóban minden az Övé? Minden Isten tulajdona? A kolumbiai unió elnöke beszélt nekem egy lehetőségről, amely Bogotában nyílott. Egy ADRA-öszszejövetelen voltunk, az összes unióelnök és az ADRAvezetők (a divízión belül) ott voltak. A kolumbiai unióelnök azt mondta: David, van egy eladó rádióállomás Bogotában, képzeld el, hány embert tudnánk elérni, ha csak a miénk lenne ez az állomás! Az egész várost elérnénk. Megkérdeztem tőle, mennyibe kerül? dollár mondta. Ez jó ár egy rádióállomásért mondtam neki. Hajlandó lennél visszamenni, és az összes papírt aláírni, ha odaadom neked a pénzt? Ő azt mondta: Ó, David, ha te adod a pénzt, én azonnal visszamegyek és aláírom a szerződéseket és a papírokat. Bízom benned, tudom, hogy fizetni fogsz. Erre megnyitottam a Bibliámat, és azt kérdeztem tőle: Ha Isten megígéri, hogy fizetni fog, aláírod a szerződéseket? Hát, nem tudom válaszolta. Értelek mondta ezután. Látjátok, ez az unióelnök jobban bízott David Gatesben, mint Istenben. Hogyan fizet David Gates ezekért a dolgokért? Én csak szaván fogom Istent. Ha minden Istené, akkor mi itt a probléma? Vagy elhisszük, vagy nem. Igazán elhisszük? Nem, nem hisszük ezt igazán, mert a cselekedeteink bizonyítják, mit hiszünk. Ha igazán hinnénk, akkor engedelmesek lennénk, és az egész világot elérnénk. Már elvégeztük volna a munkát. Megértenénk, hogy Istennek kiapadhatatlan forrásai vannak. De mi ezt nem hisszük, ergo Isten hazudik. Egy szép napon Isten emiatt el fog minket számoltatni. Szeretnék feltenni néhány kérdést. Miért adna Isten nekünk több pénzt, ha még mindig annyi maradék pénzünk van? Felhasználtad már, amit Ő eddig adott neked? Ó, nem Uram, még mindig van nekem egy kicsi, de ez kell nekem. Olyan sok intézményünkben vannak tartalékok, de óh nem, ezeket nem érinthetjük. Ez védi a jövőnket, hiszen előbb-utóbb nyugdíjba fogunk menni. És Isten azt mondja: Rendben, megtarthatod, de nem adok AZ IDÕK JELEI 2005/4. 9

10 EVANGELIZÁCIÓ többet neked. Ha felhasználtad, amid van, akkor gyere vissza, és kérj többet mert Isten elve az: aki hű a kevesen, az hű a sokon is. A menny annyira szívesen kiöntené a forrásokat az ő népére, de sajnos van itt két probléma: még nem használtuk fel, amink van, és nem is készítünk terveket annak megvalósítására, amire Isten kért minket. Ausztria egy unióterület. Ha minden egyes embert elértünk Ausztriában, akkor az unió elvégezte a feladatát. Nem azt mondtam, hogy mindenkit meg kell keresztelni, hanem el kell érni az embereket. A Biblia azt mondja: Az evangélium hirdettetik majd az egész világon és akkor jön el a vég. A venezuelai unióban, ahol az ADRA és a médiaosztály vezetője vagyok, nem az a dolgunk, hogy elérjük az osztrák embereket, hanem Venezuelában és az Antillákon kell dolgoznunk. Mindenki felelős a saját területéért. Mi Venezuelában igyekszünk mindenkit elérni, és nektek Ausztriában is el kell érnetek mindenkit. Amíg nem teszünk lépéseket, és nem tervezünk ennek a feladatnak az elvégzése érdekében, Isten előtt nem vagyunk engedelmesek. A múlt héten Norvégiában voltam, találkoztam a hívőkkel, s elmondták, hogy Norvégia a vallásos érdeklődés tekintetében nemzetközi összehasonlításban egészen hátul áll. Hogyan kezdjenek neki a munkának, hogy mindenkit elérjenek? Eddig reménykedtek abban, hogy évente három-ötezer embert elérnek, de a feladat ennél sokkal nagyobb. Ezért ez a munka gyakorlatilag elvégezhetetlen, kivéve, ha Isten tesz valamit. Ha sok embert akarunk elérni, ahhoz sok pénz is kell. Ezért ismét felmerül a kérdés: Hol tartja Isten a pénzét? Az Edwards család az Egyesült Államokban, Indianában élt. Egy éjjel az egyik fiúnak volt egy álma. A következő éjszakán megismétlődött az álom, sőt még a harmadik éjjelen is ugyanazt az álmot látta. Álmában egy nagy fa mellett látott valami homokot igen, erre emlékszik, a valóságban is ott van az a homok, aztán az álom úgy folytatódott, hogy ő eltávolította a homokot, és talált egy nagy sziklát. Kiemelte a sziklát, és a szikla alatt megint homok volt. Miután a homokot eltávolította, kisebb köveket talált, ezeket kiemelte, és megint egy nagy sziklát talált. Ezt a sziklát is kiemelte, és a szikla alatt egy nagy kincsesláda volt, tele drágakövekkel és arannyal. Ezt álmodta, s azután azt mondta a bátyjának: Volt egy álmom, gyere, megnézzük, hogy igaz-e. Odamentek a nagy fához, és bizony ott volt a homok. Miután eltávolították a homokot, a nagy sziklára találtak. Együtt kiemelték a nagy sziklát, és a szikla alatt találták a homokot, pont úgy, ahogy álmában látta. Ezután bukkantak a kisebb sziklákra, mint az álomban. A kis sziklák után végre rábukkantak a nagy sziklára. Most már igazán izgultak, vajon mi lesz ezután, mert eddig minden úgy volt, ahogy a fiú álmában látta. Teljességgel biztos volt abban, hogy a nagy szikla alatt egy kincsesláda rejtőzik, tele drágakövekkel és arannyal. Ekkor megjelent az apjuk, és azt kérdezte: Fiúk, mit csináltok itt? Ó, apa, képzeld el, három éjszakán át ugyanazt az álmot láttam, és most itt vagyunk, és pont olyan, mint az álomban. Itt a nagy szikla, ott a kis sziklák, és apu, egészen biztos vagyok benne, hogy ha felemeljük ezt a sziklát, megtaláljuk azt a kincsesládát, ahogyan az álomban láttam. Erre az apa egy újságot vett ki a kabátzsebéből, és azt mondta: Nézzétek meg a címlapon a főhírt.»híres spiritiszta prófétálja, hogy valaki hamarosan nagy aranykincset talál.«fiúk, mi nem leszünk egy spiritiszta jövendölés részesei mondta az apa. Rakjátok vissza a sziklákat! Igen, apa mondták, és szépen visszatöltötték a lyukat a sziklákkal és a homokkal. Még mindig ott van a farmon, soha nem ásták ki. Ti is így cselekedtetek volna? Tudjátok, Isten dicsősége többet számít minden másnál. Istennek nem jelent problémát, hogy aranyat és ezüstöt adjon nekünk. Ő tudja, hol van elásva az, amire szükségünk van. A legnagyobb aranykincsek azonban másvalakik kezében vannak. Nézzük meg együtt az igét a Prédikátor könyvének második fejezetében, és ott a 27. vers: Mert az embernek, aki jó az ő szemei előtt, adott Isten bölcsességet és tudományt és örömöt; a bűnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyűjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, aki jó az Isten előtt. (Préd 2,27) Értitek, amit olvastok? Azok, akik szeretik Istent, ajándékokat kapnak Istentől. Akik nem szeretik Istent, azoknak Isten megadja a lehetőséget, hogy felhalmozzák a kincseket, és odaadhassák Isten munkásainak, akik így végezhetik az igazi munkát. Tehát hol van a pénz, amit Isten használni fog a mű befejezésére? Ez a pénz a bűnösök kezében van. A legtöbb pénz ezen a világon a bűnösök kezében van, egyetértenétek ezzel? Kétszer találkoztam Bill Gatesszel, eléggé nagy rakás van neki belőle. Feltételezem, hogy előbb-utóbb szükségünk lesz erre a pénzre. Nem mondtam Bill Gatesnek, hogy ez a pénz nem az övé. Néhány napja találkoztam egy nagyon gazdag emberrel, aki hallott a bolíviai történetről, és azt mondta nekem: Mesélj, tényleg igaz, amit mondanak? Elmondtam neki az egész történetet. Le volt döbbenve: Te aláírtál egy szerződést másfél millió dollárról egyetlen fillérrel a zsebedben, és ez most egy nemzetközi tévéhálózat? Isten fizetett érte? kérdezte. Igen válaszoltam. És tudod, miért nem kérnék soha pénzt tőled? Ő egyébként nagyon gazdag ember, és mindenféle kérelmekkel szokták megkeresni. Nem, miért? kérdezte. Mivel ez nem a te tulajdonod tudod, nem tárgyalok a menedzserekkel, hanem csak a tulajdonosokkal. Látjátok, mi általában abban tévedünk, hogy jobban bízunk emberekben, ahelyett, hogy Istenre támaszkodnánk. Elkövetjük a hibát, hogy azt gondoljuk, a kezünkben vagy valaki más kezében kell lennie a pénznek ahhoz, hogy lépjünk. Isten ezt mind fordítva gondolja. Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én gondolataim a ti gondolataitoknál. Isten ezt mind fordítva teszi. Annak érdekében, hogy éljek, meg kell halnom, ahhoz, hogy erős tudjak lenni, gyengének kell lennem, ahhoz, hogy fölemelkedjek, le kell térdelnem, és ahhoz, hogy sok pénzed legyen, mindent oda kell adnod. Isten népének legnagyobb átka az, hogy túl sok 10 AZ IDÕK JELEI 2005/4.

11 EVANGELIZÁCIÓ pénzünk van. Ha innen hazamentek, ne beszéljetek a közösség pénztárosaival és könyvelőivel, mert ők azt fogják mondani, hogy nincs elég pénz, mivel valójában nincs is elég. A pénzünk nem a bankszámlánkon van, hanem mások bankszámláján, a bűnösök kezében. Hogyan kaphatjuk meg ezt a pénzt? Először is fel kell adnunk, amink van. Isten művéhez kell tennünk. És aki ad, az mind kap. Ma egy fiatalember azt mondta nekem: Ahonnan én jövök, ott az embereknek nincsen sok pénzünk. Az üzletemberek keményen dolgoznak, és adnak, amit csak tudnak. Bárcsak jobban menne az üzlet, akkor többet is tudnának adni. Azt mondtam neki: Na, itt állj meg. Pont fordítva van. Ahhoz, hogy több legyen, először adnod kell. Nem kell először többnek lenni, hogy adni tudj, hogy megint több legyen. Isten szeretné a menny összes kincsét ránk árasztani, de nem teheti, mivel népe nem volt hűséges, és ha nem hűséges, nem adhat nekik. Mit kellene tennünk ahhoz, hogy elegendő pénzünk legyen, és Isten művét be tudjuk fejezni? Ne felejtsétek el, Isten műve végtelen nagy, ezért szinte végtelen forrásokat igényel. És majd egyszer, egy napon, az összes emberi támogatás meg lesz vonva tőlünk. Mit fogunk tenni akkor? Van erre valami jó válaszotok? Egy jó üzletember sokan közületek üzletemberek tudja, hogy a jövőre mindig készülni kell, csak akkor lehetünk sikeresek, és ez az egyházra is igaz. Hadd mondjam el az összes adminisztrátornak, akik ma itt vannak, az összes üzletembernek hadd mondjam el, mi vár ránk a jövőben. Holnap nehezebb lesz, mint ma, holnap még kevesebb pénz lesz, mint ma, és viszonylag közel az a nap, amikor egyáltalán nem lesz pénz. Hogyan készültök a jövőre? Az egyetlen megfelelő felkészülés a jövőre az, ha bízunk Istenben. Helyezzetek most mindent az Ő kezébe, amíg még van, amit az Ő kezébe tudtok helyezni. Ha egyszer az emberi támogatás megszűnik, már nem tudjátok megtanulni azt, amit ma még tanulhattok. Ha ma engedelmesen mindent az Ő kezébe helyeztek, mindent, amitek van, amik vagytok, csak akkor lehettek készen arra, hogy Tőle kapjatok. Ez a menny titka. Félek attól, hogy legtöbben, amikor odajutunk a trónhoz, azt fogjuk hallani: Gonosz és rest szolga kevesen voltál hűtlen, ezért még az is elvétetik tőled, amid van. Nem szeretnék ilyen szavakat hallani. Ma reggel arról beszéltem nektek, amit én tettem. Csak a saját tapasztalatomat oszthatom meg veletek. Kilenc éven át voltam ADRA-vezető és médiaosztály-vezető fizetés nélkül. Kilenc éve élek havi bér nélkül, és nem kaptam jutalmat. Az Úrhoz fordultam, és azt mondtam: csak annyit kérek Tőled, hogy legyen lakhelyem és kosztom, egy hely, ahol aludhatok, és elegendő étel. Tavaly megvalósult egy álmom. Mérnöknek tanultam, pilóta vagyok, repülőgép-szerelő, ápoló, és számítástechnikát is tanultam. Szakmai tanulmányaim és nevelésem területén tapasztaltam Isten jóságát, ha akarnám, nem lenne gond a mindennapi kenyerem megkeresése. De mindig az volt az álmom, hogy prédikátor legyek. Ám akkoriban a dél-amerikai divíziónál azt mondták, nem kellenek prédikátorok, már amúgy is túl sokan vannak. Ezért azt tanultam, ami kellett nekik, amire szükség volt. De az Úr megadja nekünk szívünk kívánságát. És tavaly nekem is megadta: a venezuelai unió és a divízióelnök úgy döntöttek, hogy felszentelnek. Az a kiváltságom, hogy adventista prédikátor vagyok, harmadik nemzedék óta. Szeretem ezt az egyházat. Egész életemet a szolgálatára adtam. Nem akarok semmi mást tenni, mint ezt szolgálni. Lojalitásom legnagyobb része az egyházi misszióé. Hallottátok, az egyházi misszióé. Már mondtam, hogy ez a szervezet nem fogja túlélni a nehézségeket, csak ha újra odaszenteli magát a missziónak. Intézményeink meg fognak halni, kórházaink és iskoláink be fognak zárni, szervezeteink csődbe mennek, kivéve, ha egy dolgot teszünk: vissza kell térnünk az egyház missziójához, hogy elérjük az embereket. Isten megígért Józsuénak egy nagyon fontos dolgot. Minden helyet, amelyet talpatok érint, (már) néktek adtam. Azt mondja nekik Isten: Légy bátor és erős. Erősnek lenni azt jelenti, olyannak lenni, mint egy szikla a hullámok között. De egy szikla nem bátor. A bátorság azt jelenti, hogy rá kell rohannod az ellenségre, ahogyan Dávid szembeszállt Góliáttal. Dávid azért tehette meg ezt, mert ismerte az ő Istenét. Tudta, hogy Isten őt már királlyá szentelte. Ha Isten felszentelte, akkor sem az oroszlán, sem a medve, sem Góliát nem ölheti meg őt. Ezért szedett össze néhány követ, és szaladt oda Góliát elé, a biztos halálba és ezt nevezzük bátorságnak. Isten tehát Józsuénak azt mondja: Légy erős és bátor, ezt meg is ismétli: Csak légy bátor és igen erős és aszerint cselekedj, amit Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz. Ez a siker titka. Ha azt akarod, hogy szervezeted, iskolád, intézményed vagy gyülekezeted jó szerencsés legyen, akkor legelőször engedelmeskedned kell, erősnek és bátornak kell lenned, és, amint a következő versben mondja, e törvénynek könyvéről gondolkodj éjjel és nappal. Töltsd be elmédet Isten ígéreteivel! Húzd fel az ablakokat a világ előtt. Koncentrálj arra a misszióra, amit Isten adott neked. Tégy mindent egy lapra. Légy erős, és engedd, hogy a hullámok átcsapjanak rajtad, légy jó reménnyel, fuss az alkalmas pillanatokban, és így jó szerencsés leszel. Isten nem állt meg Bolíviánál. Egy műholdas evangelizáció kellős közepén voltam éppen. Mark Finnley tartotta az egyik evangelizációt, és Milton Peverini tartott spanyol nyelven egy másik sorozatot. Venezuelában egyébként hét tévéhálózaton keresztül ment a sugárzás, és majdnem 200 millió embert értünk el. Ekkor keresett meg valaki, és azt mondta: Egy evangéliumi gyülekezet pásztora vagyok Brazíliából. Néztük a spanyol adást Brazíliában. Nálam van egy levél háromszáz aláírással, háromszáz pásztor írta alá a kérelmet, hogy a programot portugál nyelven, Brazíliában is sugározzák. Háromszáz evangé- AZ IDÕK JELEI 2005/4. 11

12 EVANGELIZÁCIÓ liumi pásztor kér adventista tévét? Átfutott az agyamon: de nincsen pénzem bár ez, már tudjátok, nem az én problémám. Nos, mit kell tennem? Ki adja az alkalmakat? Isten, természetesen. És ha Isten kínál egy lehetőséget, akkor Ő mindig megígéri, hogy fizetni fog. Ezekkel a gondolatokkal eleget tettem a meghívásnak. Odaérve találkoztam a város polgármesterével ez egyébként Brazília harmadik legnagyobb városa, Belarizonte, és ott volt egy eladó tévéállomás, egymillió dollárért. Amikor ezt hallottam, azt mondtam: Tudtam, hogy Isten megint ezt fogja tenni. Mindig nehéz helyzetbe hozol engem. De Isten válaszolt: Hogyan tudnálak különben alázatra késztetni? Nagyon nagy sikereket adtam neked, de ha valaha ilyen sok pénzed lenne, elbíznád magad. Ezért vagy ilyen szegény, és így mindig bennem bízol. Erre csak azt tudtam mondani: Igen, Uram. Szembesülve ezzel a helyzettel, kértem egy nap gondolkodási időt, de a Szentlélek azt mondta: Most! Emlékeztek még arra, amit ma reggel Az evangélium szolgáiból idéztem nektek? Ott Ellen G. White azt mondja: Isten megmutatta nekem, hogy a legnagyobb győzelmek és vereségek perceken belül dőltek el. Isten gyors cselekvést vár tőlünk. Így tehát azt mondtam a lelkemben: Igen, Uram, és így szóltam az emberekhez: Megveszem a tévéállomást. Tényleg? Akkor itt a jobbom, ma este még aláírjuk a szerződéseket mondta az eladó. Ekkor csörgött a telefonja. A város legnagyobb gyülekezetének pásztora hívta. Gyülekezetének tagja van, ez amolyan megagyülekezet. Azt mondta: Meg akarom venni a tévéállomást, megvan a pénz. De a tulajdonos azt mondta: Sajnálom, de egy perce eladtam. Ennyire voltunk közel ahhoz, hogy elveszítsük. Ez az állomás most kb. egy hónapja sugároz. Egy hónap múlva megy műholdra, s így majd 40 millió embert ér el. Félmillió dollár ki van fizetve, és a másik félmillióra megvan az ígéret. Isten mindig ilyeneket tesz. Mindig úgy van, hogy megmondja neked, mit tegyél, megadja a lehetőséget, és ha engedelmeskedsz, akkor megerősíti a lehetőséget. Mondhattam volna azt, hogy de ez elbizakodottság. Ne haragudjatok: elmenni az egész világra és az evangéliumot hirdetni, elbizakodottság-e? Hol lesz ennek a vége? Mennyit tud Isten fizetni? Hamarosan találkozom egy fogorvossal Sao Paulóból. Amikor felhívott, azt mondta: Van egy tévéállomásom, mely 22 millió embert ér el Brazília legnagyobb városában. Hallottam a tévéről, melyet Belarizontéban vásároltál, meg szoktam nézni a programodat, és szeretem. Hajlandó lennél az én adómat is megvenni? A katolikus egyház felajánlott 20 millió dollárt, meg egy másik, evangéliumi keresztény közösség is meg akarta venni, szintén 20 millió dollárért, de tudod mit, szívesen neked adnám. Mire én: Micsoda, 20 millió? Erre ő: Nem, neked 15 millióért is eladom. Hol áll ez meg? Nos, találjatok ki, ez nem fog megállni, míg Krisztus visszajön. Egy hete volt, amikor a másik állomás szerződéseit aláírtam, épp hogy megkezdtük a sugárzást, és most Brazília legnagyobb városába mehetnénk? A világ harmadik legnagyobb városába? Megkérdeztem tőle, ad-e nekem rugalmas fizetési lehetőséget? Így válaszolt: Adok egy jó fizetési lehetőséget, kamatok nélkül, mi lenne, ha tíz évre adnám? Évente 1,5 milliót. Erre azt mondtam, megveszem. Volt-e valaha olyan lehetőségetek, hogy 22 millió emberhez tudtok szólni? Micsoda kiváltság, csodás időkben élünk! Rio de Janeiro polgármestere értem küldött, és azt kérdezte: Ha adnék magának egy szabad tévécsatornát, eljönne a városomba és működtetné? Rióban? Ez Szodoma és Gomora, ha az ember ott a strandra megy, olyan kicsi fürdőruhákat lát, melyek simán beférnek egy gyógyszeresdobozba. De Isten Riót is szereti, azokat az embereket is, akik AIDS-ben szenvednek. Mi lenne, ha a fiad, lányod, vagy feleséged éppen elmerülne a vízben, és senki sem dobna oda neki egy mentőövet? Nem lennél iszonyúan felháborodva? Istennek konfliktusa van az Ő népével, hiszen csodálatos világosságot adott nekünk, de nem adjuk tovább a világnak, ahogyan kellene. Ha ma éjjel egy angyal meglátogatná Bill Gatest, odaállna az ágya mellé, és azt mondana neki: Ma éjjel elkéretik a te lelked, kivéve, ha egymilliárdos csekket írsz, és odaadod a hetednapi adventistáknak. Mit gondoltok, megtenné? Természetesen megtenné, a gazdag ember mindent megtesz, hogy ne kelljen meghalnia. De nincs szükségünk erre az egymilliárd dollárra az egyházban. Nem készítettünk olyan terveket, amelyekhez enynyi pénzt fel tudnánk használni. Miért adna Isten ennyi pénzt nekünk? Mi történne, ha tényleg egymilliárdos tervet készítenénk? Nos, ekkor Gábriel lejöhet és felébresztheti Bill Gatest. Tudjátok, Isten nem fog nekünk többet adni, mint amennyit már beterveztünk. Ha nem hisszük, hogy Isten mindennek a tulajdonosa, akkor nem is fogunk terveket készíteni, nem szavazunk meg költségvetéseket, Jerikót sem vesszük be, a falak túl vastagok, nem fog sikerülni nekünk. Nem vagytok felelősek a szervezetért, a mű vezetői felelősek az ő munkájukért. Te csak a saját anyagi eszközeidért vagy felelős. Ezért Isten számon fogja kérni tőled azt a pénzt, birtokot vagy anyagi forrásokat, amivel te rendelkezel. Ha te hallani akarod: Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, akkor már csak kevés időd van hátra, hogy tégy valamit ezért. Egyszer Chilébe mentem megtartani egy esküvőt. Egyúttal meghívtak, hogy az ADRA-nál tartsak egy áhítatot, és utána mentem a médiaosztály vezetőjéhez beszélgetni. Kiderült, hogy a Channel 2 eladó. Egy mexikói férfi lejött Chilébe, és felajánlott 18 millió dollárt az adóért, de kiszivárgott a médiába, és nem lett semmi az üzletből. Ezután a katolikus egyház felajánlott nekik 5 millió dollárt. A tulajdonosnak volt egy sor rádióállomása, és cserébe kért a katolikus egyháztól egy rádióállomást. Mivel ezt nem akarták odaadni, az sem számított, hogy készpénzük volt. No, ekkor kezdett csengeni egy ismerős harang. Talán oda kellene mennünk és beszélgetni velük. Így tehát odamentem. Azt kérdezték, mennyit vagyok hajlandó fizetni. Visszakérdeztem: Mennyit kérnek 12 AZ IDÕK JELEI 2005/4.

13 EVANGELIZÁCIÓ érte? Ötmillió dollárt. Erre azt mondtam nekik, hajlandó vagyok fizetni négymilliót. Megkérdezték a tulajdonosokat, és azt mondták, igen, ez talán működik. Most, amikor ide jöttem Bogenhofenba, múlt pénteken, kaptam egy t, hogy az összes papír elkészült. Délután meg visszaküldtem a megerősítést a Sao Pauló-i adóra, a tizenötmillióra. Hol lehet itt a határt meghúzni? Mennyi pénze van Istennek? Mennyire szereti Chilét? Mi van ezzel a hatalmas országgal, Brazíliával? Nem fog megállni Brazíliánál és Chilénél. Néhány hét múlva [azóta már működik] romániai műsort sugároznak műholdon egész Európa és Skandinávia felett. Már felvettem a kapcsolatot a kínai kormánnyal, a műholdengedélyért felelős szakemberekkel. Megkérdeztem tőlük, megengednék-e, hogy egy keresztény adó felmenjen egy kommunista műholdra? Mire azt válaszolták: Talán megengedjük. Ha nem lesz rajta prédikálás, és inkább családról, egészségről és nevelésről szól, akkor igen. És mi a helyzet, ha keresztény zene és természetfilmek is lesznek rajta? Ez nem probléma válaszolták. Jöjjön el Kínába, és kidolgozzuk a szerződéseket. Ez lesz jövőre. Kínába megyek, aláírom a szerződéseket, és Hongkongból fogjuk a szignált fellőni a műholdra. Ez lesz az egyetlen keresztény műsor egy kommunista műholdon egész Kína felett. Dolgozom már a közép-keleti unióval, hogy egy arab műsor is műholdra mehessen. Tudom, amit ma este megosztottam veletek, egy kicsit lesújtó is. Annyira nyomasztó, hogy talán úgy érzitek, el kell bújni valahol egy sarokban. De tudjátok, Istennek nincsenek kedvencei. Csak meg kell érteni, hogy Isten nagyon, de nagyon szeretne tenni valamit. Az egész emberi történelem során felhalmozta a forrásokat ezért a pillanatért. Ez az egyház pillanata, hogy fényljék. Valamikor, nem olyan soká, lezárulnak a lehetőségek, nagy krízis következik be, és akkor már túl késő azt tenni, amit ma még tehetsz. Ha mi mint egyház felállunk, felébredünk, ez Sátán rémálma lesz. Sátán leginkább attól fél, hogy Isten népe felébred, és észreveszi saját vezetője hatalmát. Szeretnék nektek felolvasni egy csodálatos idézetet: Csendüljön át gyülekezeteinken az evangéliumi örömüzenet, hívjon föl mindenkit egyetemes tevékenységre. Gyülekezeti tagjainknak több hitre van szükségük. Merítsenek erőt láthatatlan mennyei szövetségeseiktől, kimeríthetetlen forrásaik tudatából, az elvégzendő feladat nagyságából, és vezetőjük hatalmából. Akik Isten ellenőrzése alá helyezik magukat, hogy vezesse és irányítsa őket, azok átveszik az Isten rendelte következetes lépésütemet. Annak Lelke ihleti őket, aki életét adta a világ életéért, s többé nem vesztegelnek tehetetlenül, azon rágódva, amit képtelenek megtenni. Magukra öltik a menny fegyverzetét, előremennek a harcban, készen és merészen Istenért, annak tudatában, hogy mindenható volta előteremti összes szükségletüket. (Bizonyságtételek VII., 7. o.) Azt hiszem, ez a bizonyságtétel összefoglalja az egész hétvégénket. Tehetetlenül vesztegeltek, és arra néztek, amit képtelenek vagytok megoldani? Egész szervezett egyházunk tehetetlenül vesztegel, és arra figyel, amit képtelen megoldani. Tudom, hogy dolgozunk, de öszszehasonlítva a feladattal, ez tulajdonképpen semmi. A mű hatalmas, óriási vállalkozás. Istenben kifogyhatatlan forrásaink vannak. Hajlandónak kell lennünk cselekedni, és mernünk kell, tudva, hogy az Ő mindenhatósága előteremt mindent, amire szükségünk van. Remélem, az elmúlt napok bátorítottak benneteket. Remélem, megértettétek ezt a látomást. Hajlandók vagytok részei lenni ennek a nagy mozgalomnak? Az intézményesített adventizmus újra adventista mozgalommá válik. Veled kezdődik. Ez felgyújt egy lángot, egyének felkelnek, és hirdetni fogják az evangéliumot, mindenüket az oltárra teszik. Isten hatalmában egyesülnek, és kimennek az egész világra. Robbanáshoz fog vezetni, amikor a világ észreveszi, hogy a hármas angyali üzenetet hirdetik az egész világon. A krízis bekövetkezik, és mi hazamegyünk. Szeretnék ott lenni, veletek együtt. Isten áldjon benneteket. Fordította: Köbel Wolfgang HÍREK HÁZASSÁGKÖTÉSEK Farkas Zoltán és Szabó Réka (Budapest), Kánya Szabolcs és Gábor Andrea (Tiszavasvári), Orbán Jonathán és Seres Lilian (Elek), Vad Attila és Vankó Alíz (Tatabánya) KERESZTSÉGEK Miskolc, május 28. Fülöp Sándorné és Gombos Ferencné (Nyíregyháza) Pécs, július 2. Bartha Balázs (Nagyveleg), Hiller Zoltán (Kaposvár), Monostori Mária (Szekszárd), Tisza Margit, Tisza Pál, Tisza Anna (Dombóvár) Elek, szeptember 24. Barthalos Ibolya (Elek), Vajda Zita (Medgyesegyháza) Budapest, Zugliget, október 2. Egeresi László (Zugliget), Huszár Lászlóné (Gödöllő), Kánya Szabolcs Sándor (Székesfehérvár), Kelemenné Fogaras Judit (Győr), Kincses Ferenc (Tatabánya), Kollár Orsolya (Széchenyi-hegy), Kószó Éva (Szeged), Kriczki-Deák Anita (Széchenyi-hegy), Martinné Hirsch Krisztina (Kiskőrös), Molnár Szabina (Szolnok), Noszke Csaba (Kiskunlacháza), Pethő Istvánné (Zugliget), Pozsár László (Széchenyi-hegy), Szatmári József (Kecskemét), Szőllősi Józsefné (Abasár), Tóth Zoltánné (Őrjárat utca), Vad Attila, Vankó Alíz (Tatabánya), Ványa Gizella (Szeged) AZ IDÕK JELEI 2005/4. 13

14 EVANGELIZÁCIÓ MI TÖRTÉNT AZÓTA? Nyáron beszámoltunk Az Idők Jelei oldalain, hogyan találkoztunk David Gatesszel a generálkonferencián. A történetnek folytatása van. Mivel nem volt már szabad hétvége, hogy európai tartózkodása során Magyarországra is eljöhessen, úgy terveztük, Bécsben találkozunk majd vele. Ez meg is történt. A beszélgetés során David Gates felajánlotta, hogy naponta három óra műsort készíthetnénk a román műhold tévéadásába. E nagylelkű felajánlása után ki kellett térnünk különleges egyházi státusunkra. Hála Istennek, voltak már mások, akik felvilágosították őt a magyarországi két egyházfél helyzetéről. Megszületett a döntés, hogy ha lehetséges, mindkét közösség képviselőivel találkozhasson. Szeptember végén Csalami László, Sonnleitner Károly és Tokics Imre testvérekkel Bogenhofenba utaztunk. Egy egész délutánon át beszélgettünk Daviddal; elveiről, életéről és hitbeli tapasztalatairól beszélt. Sok kis részletre derült fény az előadásai során már megismert történetekhez kapcsolódóan. Gates testvér szerint minden az Úré, így tehát a tévéállomások is, amelyeket jelenleg Sátán a saját céljaira használ. Hitben azonban igényelhetjük az Úrtól azt, ami amúgy is az Övé, de érdeklődésünk hiánya és hitünk gyengesége miatt most még az ellenség kezében van. Arra is felhívta a figyelmünket, hogy a médiában való pozitív szereplés lehetőségére már csak néhány évünk van. Az idők jelei egyértelműen mutatják, hogy a régóta jövendölt események ténylegesen az ajtó előtt állnak. A tévék működésére kitérve különösen érdekesnek találtuk, hogy ez a munka az önkéntesek mozgalma. Néhány szakemberen kívül a külföldön létesített tévéadók munkatársainak zöme önkéntes. David Gates megerősítette a román műholdra vonatkozó ajánlatát, sőt hozzátette, hogy ez csak a kezdet volna, hiszen hat-nyolc hónapon belül fel kellene fejleszteni a műsorkészítést, hogy egész napos adás lehessen a születendő magyar adventista tévéadón. Mivel a tévé nem az egyik vagy a másik közösség tulajdonába kerülne, hanem önálló jogi személyként jönne létre, mindkét közösségnek kiváltsága, hogy egyenlő mértékben részt vehet a tévé építésében. David nagyon fontosnak tartja, hogy az adó alakításában részt vállalók ezt az önkéntes szolgálat szellemében tegyék. Hazatérve elkezdtük a szervezést. Természetesen először azokkal beszéltünk, akik eddigi evangelizációs tapasztalataik és képességeik alapján részt vállalhatnak a leendő tévé műsoraiban. A beszélgetések során Reisinger János, aki az ATV-ben már sok tapasztalatot szerzett, összeismertetett minket a szakmát tökéletesen ismerő Czikó Gáborral, aki az első magyar internettévé tulajdonosa. Szívesen osztotta meg velünk szakmai tapasztalatait. Felbuzdulva az általa ismertetett lehetőségeken, október elején ismét elutaztunk Ausztriába, Reisinger Jánossal, Reisinger Magdolnával és Czikó Gáborral, s újból találkoztunk David Gates testvérrel. A tárgyalás során tisztázódott, hogy David Gates szándékai Magyarországra vonatkozóan komolyak, de sok elfoglaltsága miatt nem volt elegendő időnk a sikeres tárgyalásra. Ezután jöttek az igazán izgalmas fejlemények. Izgalmas azért, mert bécsi utunk után kissé nyomott volt a hangulatunk, hiszen a tárgyalás nem hozott kézzelfogható eredményt. A tárgyalást követően írt levelünkre sokáig nem jött válasz. David Gates éppen Romániában, egy evangelizációs sorozattal népszerűsítette a román tévéadót. Sokat lehet egyébként tanulni a román testvérektől: nagy lelkesedésük abban is megmutatkozott, hogy David romániai tartózkodása során az államelnökkel is találkozhatott. Utána egyenesen Berlinbe utazott, ahol a német testvérekkel a német tévéadóról tárgyalt. Annál nagyobb öröm volt, amikor közvetlenül ezután beszélhettünk telefonon, s még nagyobb volt az öröm a tárgyalás után. Davidnak ismét fel kellett vázolnunk, amit az elküldött levelünk tartalmazott, mert elfoglaltságai miatt még nem volt ideje elolvasni. Miután megértette, milyen lehetőségek vannak Magyarországon, megbízott bennünket, hogy kezdjünk tárgyalásokat egy tévéállomás létrehozásáról vagy megvételéről. Megígérte, hogy a felmerülő költségeket vállalja, sőt megbízott azzal, hogy intézkedjünk az ehhez szükséges jogi és banki feltételekről. Ez hétfő reggel volt (október 24-én). Arra kért, hogy kedden, illetve szerdán újra hívjuk őt, mert akkor már többet tud a stúdió felszereléséről és a konkrét összegről, mivel kedden egész nap együtt lesz a költségeket vállaló adományozóval. Közben hétfő délután találkoztunk Pécelen a magyar unió vezetőségével. Tokics Imre testvér készítette elő ezt a beszélgetést. Sonnleitner Károly, Egervári Oszkár, Soós Attila és Vankó Zsuzsa testvérekkel előadtuk David Gates elképzeléseit a születendő tévéadóra vonatkozóan. Röviden felvázoltuk, hogy David Gates létrehozna egy magyar nyelvű tévéadót, melyben mindkét magyar közösség részt vehetne. A tévéadó önálló jogi szervezet volna, amelynek ő lenne az ügyvezetője. Ezután válaszoltunk az uniós testvérek által feltett kérdésekre. A bevezetésben hangsúlyoztuk a tévéadó evangelizációs jellegét, és az ezzel kapcsolatos elkötelezettségünket. Közösségünk vezetői úgy 14 AZ IDÕK JELEI 2005/4.

15 látják, hogy az idők jelei és az idő rövidsége miatt együtt kell munkálkodnunk az unióval ebben az evangelizációs munkában. A megbeszélés során többször elhangzott, hogy bár együttműködünk ebben az Isten adta lehetőségben, mégis vannak még komoly, megbeszélendő kérdések a két közösség között, melyeket a bibliai elvek alapján külön meg kell oldani. Ez a megbeszélés és az itt elért eredmények nem hivatottak arra, hogy a két közösség különállásának kérdését bármilyen értelemben érintsék. Ennél sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az a tény, hogy a tévében való együttműködés az önkéntes szolgálat elvén alapul. David Gates eddig létrehozott tévéállomásaiban a stáb legnagyobb része önkéntesként dolgozik. Csak néhány, máshogyan nem pótolható szakembert alkalmaznak. A két közösség előtt nagy evangelizációs lehetőségek tárulnak fel a tévé által. Az adón sugárzott műsorok minőségéről David Gatesre hivatkozva elmondtuk hiszen ezt személyesen tőle halottuk, hogy a bibliai elvek a mérvadók forma és tartalom tekintetében, hiszen az adó fenntartása hitbeli vállalkozás, és Isten csak azt fogja megáldani, ami a mennyei elvekkel összhangban van. Ez lényegében önkéntes és önfeláldozó szolgálat, amely mindenben a bibliai elveket követi. A beszélgetés végén abban maradtunk, hogy ha megkapjuk David Gatestől a német adó alapokiratát, együtt megbeszélnénk ennek magyar változatát. Utána további beszélgetések következnének majd a szakemberekkel, és nagyon fontos, hogy mielőbb nevet találjunk a tévéadónak. Ezután kedd este és szerdán is beszélgettünk David Gatesszel. Kiderült, hogy elegendő forrásaink lesznek a tévé létrehozására. A magyar adventista tévéadó elindulhat ez az őszi tárgyalások rövid summája. * * * Habár tovább folytattuk a tévével kapcsolatos munkát, vizsgakötelezettségeim miatt közbejött egy kis EVANGELIZÁCIÓ technikai szünet. David egyébként meghívott november 16-ra Bécsbe, ahol a technikai felszerelésről és a többi európai tévéadóval való együttműködésről szerettünk volna beszélni. Abban a reményben, hogy ott majd személyesen is tudunk vele tárgyalni, megtettük az első lépéseket egy tévéadó vásárlása irányába. Czikó Gábor előkészítő tárgyalásokat folytatott egy tévéadó tulajdonosával. Így felkészülten vártuk a november 16-át. Közben az unió részéről jelentkezett Ambrus András és Szabó László testvér: az unió vezetése őket bízta meg a tévé ügyében az unió képviseletével. Értesülve a bécsi találkozóról, ők is szerettek volna személyesen megismerkedni David Gatesszel. November 16-án el is indultunk Bécsbe. Az ORF épületében részt vettünk egy tárgyaláson, ahol sajnos kevéssé hatékony módon a különböző felek az egységes technikai standardról beszéltek. Ezután volt lehetőségünk Daviddal személyesen néhány szót váltani. Kevés idő maradt David további intéznivalói miatt, és Ambrus testvérnek is időre haza kellett érnie Budapestre, így a beszélgetés lényegében azzal telt, hogy az unió képviselői megismerkedjenek Gates testvérrel, és feltérképezzék a helyzetet. Az mindenesetre kiderült, hogy Gates testvérnek jelenleg nincsen szabad pénzeszköze a magyar tévéadóra. Ez meg is hiúsította terveinket, hogy az említett adó megvételéről tárgyaljunk Gates testvérrel. Így üres kézzel tértünk haza. A hazafelé vezető úton módunk nyílt jobban megismerni egymást. Ez a változás természetesen megrendített minket, személy szerint engem nagyon, és természetesen azokat is, akik naponta érdeklődtek a tévé sorsáról. Egy kis gondolkodás után azonban rájöttünk, hogy ez még nem jelenti a tervezett médiatevékenység végét. Nagyon könnyű azt mondani, hogy a médiatevékenység (legyen ez rádió vagy tévé) Isten akarata, ha ajándékba kapunk egy tévéállomást. Mi a helyzet, ha nem kapjuk ajándékba a tévét? Ezt a kérdést meg kellett válaszolnunk, és az eddigi felismerések, tapasztalatok arra késztettek, hogy nem mondhatjuk azt: tévedtünk. Sok gondolat felmerült, talán a legvalószínűbb az, hogy Isten fel akarata hívni közösségünk figyelmét erre a munkára. (Ne feledjük Reisinger János szereplését az ATV-ben, és ennek visszhangját.) Reisinger János, Czikó Gábor, Liling Tamás és sokan mások, akik ismerték az ügy részleteit, bátorították, hogy ne adjuk fel. Azután megtörtént a csoda. Czikó Gáborral beszélve kikristályosodtak a folytatás feltételei. (Ezeket különböző okokból nem tesszük közzé, míg meg nem valósulnak. Annyi azonban elmondható, hogy nem kevés pénzre van szükség.) Amíg máshogyan nem léphet tovább a David által ígért projekt, a Czikó Gábor kínálta lehetőséget vesszük igénybe (ha a feltételek megvalósulnak), és az interneten keresztül terjesztjük majd a műsort. Több tárgyalást folytattunk komoly szakemberekkel, és szépen lassan alakul a tévé koncepciója, műsorpolitikája, technikai terve. November 27-én a tanácsadó testület előtt bemutattam a tervek leglényegesebb mozzanatait. Azóta is folyik a munka, és hamarosan előállhatunk egy olyan tervezettel, amely alapján a testvérek támogatását várjuk. Aki úgy gondolja, hogy ez a munka fontos, sokat segíthet nekünk. (Egyébként, ha minden gyülekezeti tag havonta 1500 forintot tudna szánni erre a tévére, akkor nagyon közel lennénk a megvalósításához.) Eddig is azt tapasztaltuk, hogy egyre többen gondolkodnak azon, hogyan tudnának segíteni. Sokan jelentkeztek, ezért most is szeretnénk köszönetet mondani. Mindenkinek a hozzájárulására szükség van. Mostantól fogva számít mindenki, aki önkéntes szolgálatával építeni akarja az Úr művét imádságával, támogatásával, kétkezi munkájával (majd ilyen is lesz), szakmai ismereteivel, kapcsolataival. A szervező testvérek nevében: Köbel Wolfgang AZ IDÕK JELEI 2005/4. 15

16 GYÜLEKEZETI ÉLET NŐTESTVÉREIMNEK Közel egy éve erős késztetést érzek, hogy kéréssel forduljak hozzátok az istentiszteletekhez és egyáltalán a keresztény nőhöz illő öltözködéssel kapcsolatban. Több helyen elharapózott az a szokás, hogy egyesek megkeresztelt tagok is nadrágban jönnek az istentiszteletre. Hívő szülők lányai sokszor az énekszolgálatnál is nadrágban állnak a gyülekezet elé. Nemegyszer megdöbbentem, hogy vasárnap tartott gyülekezeti alkalmon pl. keresztség, konferencia vagy értekezlet komoly hívőnek ismert nőtestvérek nadrágban jelentek meg. Egyáltalán nem tartozom azok közé, akik mások öltözködését figyelik, de ez a jelenség szembetűnő az utóbbi időben. Nem akarok hosszú fejtegetésbe bocsátkozni a keresztény öltözködésről, csak egy rövid, lényegre törő indoklással szeretnélek kérni benneteket, kedves nőtestvéreim, hogy a nadrágviselést teljesen mellőzzük az istentiszteleteken, és még azon kívül is gondolja meg mindenki, hogy keresztény szemlélettel mikor és milyen nadrágviseletet tart elfogadhatónak. A mózesi törvény öltözködésre vonatkozó igéjét (5Móz 22,5) sokféleképpen értelmezik. Úgy gondolom, a legegyszerűbb és legbiztosabb értelme az, hogy mind a férfiak, mind a nők a saját nembeli adottságaiknak megfelelő öltözetet viseljenek. A női idomokat teljesen kiadó, feszes nadrág nem keresztény nőhöz illő öltözék. (Természetesen sok minden mást is lehetne említeni: a kombinépántos nyári ruha viselését istentiszteleteken, a miniszoknyát, a hátul vagy elöl egészen mélyen felvágott szoknyát, a mindent megmutató feszes pulóverek vagy trikók divatját, az átlátszó blúzokat.) Óriási hatással van ránk a tömegek gyakorlata és a megszokás. Ha nem figyelünk oda, természetessé és elfogadhatóvá válhat közöttünk is az, ami pedig a bibliai mércével összeegyeztethetetlen. Emlékezzünk Jézus kijelentésére, miszerint a tisztátalan gondolatok törvényszegésnek, bűnnek minősülnek (Mát 5,28). Eszerint nyilvánvaló, hogy az ezeket ösztönző, gondatlan öltözködés is bűnös dolog. Plakátok tömege vesz körül bennünket, amelyek valójában megalázzák a női nemet, árucikké, reklámfogássá alacsonyítják a női testet. Ilyen közegben legyen a keresztény nők öltözködése ettől a stílustól egészen különböző! Legyen az öltözetük olyan, amely a női nemhez és az egyéniséghez illő voltával, forma- és színharmóniájával, illetve pedantériájával kelt figyelmet. Az ilyen ruházat és megjelenés csakis jó gondolatokat ébreszthet. Ahogy a természetben, úgy az ember alkotta környezetben is vannak dolgok, amelyekre jó rátekinteni, mert megnyugvást, szépséget árasztanak. Ne felejtsük el, hogy Jézus a mezei virágok szerény, mégis pompázó tökéletességét szabta öltözködésünk mércéjéül (Mát 6,28 29). A lompos, laza, extrém, avagy a kihívó, a nemiséget szemérmetlenül kirakatba helyező öltözködés nem felel meg ennek a mértéknek. Gondoljuk meg, hogy milyen a női mivoltunkhoz, az egyéniségünkhöz és az alkalomhoz illő öltözet! Ne lógjunk ki a környezetünkből ellenszenvesen ódivatú öltözködéssel, de ne sodorjanak magukkal bennünket a különböző divatirányzatok, vagy bevett öltözködési formák. A szolid elegancia örök divat. Ruházatunkra nézve is mindig alkalmazzuk ezt a mércét: Meggondolván, hogy mi legyen kedves az Úrnak. (Eféz 5,10) Elismerem, hogy kifogás alá nem eső nadrágviselet is létezik, ami bizonyos helyzetekben és alkalmakon megfelelő lehet. Az is tény, hogy ma már általánosan elfogadott ünnepi viseletnek számít pl. egy nadrágkosztüm. Azért szükséges, hogy az istentiszteleti alkalmakon és helyen teljesen mellőzzük a nadrágviseletet, mert ha valaki úgy gondolja is, hogy ő tudná, mi az illendő, nem biztos, hogy a másik is tudja és érzékeli ezt. Számolnunk kell azzal, hogy mi emberek bármilyen közösségről legyen is szó mindenképpen befolyásoljuk egymást. Ne nyissunk kaput még egy szolid, ünnepi öltözetnek számító nadrágkosztümmel sem ahhoz, hogy mások a keresztény és az istentisztelethez illő öltözködés mércéivel összeegyeztethetetlen ruházatban jelenjenek meg a gyülekezeti alkalmakon. Ezekről az összejövetelekről minden közönséges és illetlen száműzendő, mert Isten és angyalai jelenlétéhez, az áldások elnyeréséhez meg kell teremtenünk a feltételeket minden résztvevő számára. Tudom, hogy kamaszlányoknál az öltözködés fontos téma. Sok szülő úgy gondolja, hogy bárhogyan is, csak jöjjön a gyereke a gyülekezetbe. Valóban nem az a cél, hogy akárhogyan is öltöznek gyermekeink hétköznap, ha nem tudjuk őket meggyőzni szép szóval, szombatra képmutatással mindenáron rájuk kényszerítsünk valami szolidabbat. Ez ugyanis csak lázadást vált ki belőlük. A szülők nagy lelki küzdelmet folytatnak gyermekeikért a serdülőkor nehéz éveiben. Együttérzésünkkel, imáinkkal, esetleg tapasztalatból származó jó tanácsainkkal támogassuk őket, de soha ne szóljuk meg se a szülőket, se a gyerekeiket! Megszólítgatásokkal és ítélgetésekkel semmit sem oldunk meg, csak kárt tehetünk. Szeretném bátorítani a szülőket, közelebbről az anyákat: igyekezzenek minél tökéletesebb példát mutatni lányaiknak, olyannyira, hogy lehetőleg még nekik is tetsszen az öltözködésük, szolid, keresztény stílusa ellenére is. A vonzó példa a leghatékonyabb nevelő eszköz. Igyekezzenek bizalmas viszonyba kerülni lányaikkal, hogy az illő, jó befolyást közvetítő öltözködés kérdéséről is beszélgethessenek velük. Segítsék őket ezáltal olyan erkölcsi bátorsághoz, hogy az öltözködést illetően környezetükkel szemben is merjék követni saját meggyőződésüket és ízlésüket. Vankó Zsuzsa 20 AZ IDÕK JELEI 2005/4.

17 RÉGÉSZET DÁVID URALKODÁSÁNAK ELSŐ RÉGÉSZETI NYOMAI? 2005 nyarán Kelet-Jeruzsálemben, a város legrégebbi részén, izraeli régészek Dávid király korára keltezhető, ősi palota romjaira bukkantak. Az ásatásokat vezető Eliat Mazar már több mint tíz éve keresi a Bibliában szereplő első, legendás zsidó királyok, Dávid és Salamon történelmi nyomait: A régészet persze csak technika, de még ásatás közben is mindig a történelmi források járnak a régész fejében. Munka közben egyik kezemben a Biblia, és az ásatáskor használt eszközök a másikban, természetes, hogy minden számításba jöhet nyilatkozta a 48 éves régésznő az International Herald Tribune augusztus 5-i számában. A feltárások során egy megközelítőleg 30 méter hosszú középület maradványai kerültek elő, amely föníciai stílusban készült, kb. az i. e században. Ezenkívül találtak egy néhány évszázaddal későbbi, héber feliratú pecsétlenyomatot is, amelyen egy Jeremiás könyvéből is ismert tisztviselő neve szerepel. Eilat Mazar feltételezése szerint talán ez lehetett az az épület, amelyről 2Sám 5,11 ír: Követeket küldött pedig Hirám, Tirusnak királya Dávidhoz, és cédrusfákat is, ácsmestereket és kőműveseket, s építettek házat Dávidnak. Talán valahol ezen a területen állhatott a Biblia által többször is említett erőd, amelyet Dávid csellel elfoglalt a korábban itt élő jebuzeus kánaánitáktól (lásd 2Sám 5,6 9). A régésznő feltételezése az volt, hogy a korábban feltárt, impozáns méretű, jebuzeus korabeli kőlépcsősor része lehetett a Dávid által elfoglalt erődnek, amelynek pusztulása után a zsidók királya a korábbi város falain kívül építette fel saját palotáját, talán éppen arrafelé, ahol később a salamoni templom is állt. Ezt az elméletet egy Biblia-szövegre építette, amely szerint Dávid király aláment az erősségbe, amikor a fiatal zsidó királyságot megtámadták a filiszteusok (2Sám 5,17). Eliat Mazar sokat gondolkodott ezen a félmondaton, és arra jutott, hogy Dávid talán a palotájából vonult át az erődvárosba, amely lejjebb lehetett, mint a saját háza. Eszébe jutottak nagyapjával, a híres Benjamin Mazar régésszel folytatott beszélgetései is, aki azt tanácsolta, hogy Dávid városának nyomát az 1960-as évek jebuzeus városmaradványokat feltáró angol ásatásának közelében keresse. A régésznő így messzemenően figyelembe vette a jeruzsálemi földrajzi viszonyokat és az addigi kutatási eredményeket, s 1997-től belekezdett abba a régészeti projektbe, amelynek kimondott célja a Dávid korabeli Jeruzsálem megtalálása volt. Bár a feltárás folyamatban van, és eddig sok támadás is érte a régésznőt, több kutató hangsúlyozza a leletegyüttes egyedülálló voltát. Gabriel Barkay, a tel-avivi Bar-Ilan Egyetem régésze nagyon fontosnak nevezte a kutatást: Nagyon óvatosan úgy fogalmazhatnék, hogy ez az egyik legelső nyoma Dávid és Salamon királyságának Jeruzsálemben, abból az időszakból, ami száz éve bújócskázik a régészekkel. Amihai Mazar, a régésznő unokatestvére, a Jeruzsálemi Héber Egyetem régészprofesszora valami csodának nevezte az eddig előkerült emlékeket. Meggyőződése szerint is ezen a területen állhatott az a jebuzeus erőd, amelyet Dávid elfoglalt a kananeusoktól, majd Dávid városának nevezett el, és amelyben egy ideig lakott is, amíg saját palotája fel nem épült. Az értelmezéseken lehet vitatkozni nyilatkozta, de a teljesítmény akkor is óriási. Amit Eliat talált, mindenképpen lenyűgöző, bármi is legyen az. A leletek értékét mindenképpen rendkívülivé teszi az a körülmény, hogy mindeddig semmilyen kézzelfogható nyoma nem volt a Bibliában említett Dávid Salamon korabeli egységes zsidó királyságnak, annak ellenére, hogy több mint száz éve folynak kutatások Jeruzsálemben. Sok kutató részben ebből kifolyólag vonta kétségbe Sámuel, valamint Királyok és Krónikák könyve történeti hitelességét. (Az International Herald Tribune nyomán: Nagy Viktória) AZ IDÕK JELEI 2005/4. 21

18 DOKUMENTUMOK MA IS IDŐSZERŰ TÉMA-E AZ ÖKUMENIZMUS? Feltehetjük a kérdést: talán bizonytalanná vált közöttünk a hitvalló álláspont fenntartásának fontossága ebben a témában, valamint a többi hitelvi kérdésben, amelyet az Alapelveink c. iratban összegeztünk ebben az esztendőben, a harmincéves évforduló kapcsán? Általánosan egyáltalán nem jellemző ez. Némelyekben azonban felébredhet a kétely: Nem idejétmúlt dolgok ezek ma, amelyekbe már csak a régiek kapaszkodnak görcsösen, holott manapság új kihívásokkal és feladatokkal kell szembesülnünk? A nyáron tartott generálkonferenciai ülésszakon sem szerepelt a programban (ahogyan az előzőeken sem) az ökumenikus kérdés megvitatása és a biblikus állásfoglalás nyilvánvalóvá tétele. A téma figyelmen kívül hagyása, avagy a kételyek azonban nem változtatnak azon a tényen, hogy az ökumenikus kérdés ma is eleven. Fontos új fejlemények jelzik, hogy ennek a mozgalomnak döntő szerepe van és lesz a bibliai jövendölések beteljesedésében. Változatlanul ez korunk egyik legnagyobb kihívása, amivel az adventnépnek és missziónknak, végül pedig minden egyes adventhívőnek szembesülnie kell. Az alábbiakban tárgyszerű, összegző ismertetést szeretnénk nyújtani leginkább dokumentum jellegű idézetek fényében az ökumenikus mozgalom jelenlegi állásáról és új eszméiről. A Pápai Egységtitkárság elnöke, Walter Kasper bíboros cikkéből idézem a következőket: Az ökumenéért vállalt elkötelezettség minden keresztényre kötelező jézusi parancsolat. Az ökumené lelki küldetés és kihívás, amely az új évezred hajnalán az idő jeleinek felismeréséből fakad A fejlődés a zsinat óta nem állt le Plébániai szinten és a különféle egyházi közösségekben szoros ökumenikus együttműködés és baráti összetartozás bontakozott ki A szembenállást újfajta magatartás váltotta fel: az egymás felé fordulás, a baráti összetartozás tudata, és ahol csak lehetséges, az együttműködés Az előrelépés világszinten a [2000-es] Szentév ökumenikus eseményei kapcsán vált láthatóvá. A falakon kívüli Szent Pál-bazilika Szent Kapuját a történelemben először nyitotta meg a pápával együtt a canterburyi érsek és a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka követe, huszonhárom egyház és egyházi szövetség küldöttének jelenlétében A Pápai Egységtanács jelenleg 13 egyházzal, illetve egyházi világszövetséggel folytat megbeszéléseket, másokkal inkább nem hivatalos kapcsolatokat ápol. Ebben a vonatkozásban nemcsak a Németországban döntő fontosságú katolikus evangélikus párbeszéd érdemel említést, hanem az ősi keleti egyházakkal (örményekkel, koptokkal, szírekkel, malankárokkal, asszírokkal), a bizánci és szláv hagyományú ortodox egyházakkal (főleg a konstantinápolyi ökumenikus patriarkátussal, az orosz ortodox egyházzal, a görög, szerb, román és egyéb ortodox egyházakkal) A pápa és a szóban forgó egyházak pátriárkái közös nyilatkozatba foglalhatták, hogy ugyanazt a hitet valljuk, ha különbözőképpen fogalmazunk is Továbbá az anglikán egyházközösséggel, a lutheri és a református egyházakkal, a metodistákkal, a baptistákkal, a mennonitákkal, az adventistákkal, a Disciples of Christ (Krisztus Tanítványai) közösségével, az újabb evangelikál és pünkösdista közösségekkel stb. fenntartott kapcsolat is Az egység a különbözőségben elve érvényesül egy közismertebb egyezményben, a megigazulásról szóló katolikus evangélikus»közös nyilatkozat«ban, amelyet október 31-én írtak alá Augsburgban Az ünnepélyes aláírás joggal volt ünnep. A világ többi részein is hálaadó istentiszteletekkel ünnepelték az eseményt. Tulajdonképpen csak Németországban került sor egy kevéssé örvendetes utójátékra, amely megmutatta, hogy egyesek olyan tanbeli nyakasság hívei, amely az egyházak egyesülését az utolsó napig megakadályozzák A»Közös nyilatkozat«fontos szakasz volt, de nem cél. A mindmáig nyitott kérdések akkor rajzolódnak ki, ha felteszszük a kérdést: Miben áll a teljes egység? Mi az ökumenikus út célja? A katolikus válasz erre ez: egység a hitben, a szentségekben és az egyházi tisztségekben Hitkérdésekben nem állhatnak egymásnak ellentmondó álláspontok egymás mellett és egymással szemben. Elfogadhatatlan, hogy az egyik egyház kötelező érvényűnek tekintsen olyan hitbeli kijelentést, amelyet a másik evangéliumellenesnek ítél. Létezhetnek viszont ugyanazon hitnek különböző kifejezési formái, különböző megközelítési lehetőségei, hangsúlyeltolódások, eltérő rítusok, tradíciók és szokások A péteri [pápai] egységszolgálat éppen hogy nem túlhaladott küldetés. Pontosan az ortodox és a protestáns kereszténységben észlelhető feszültségek mutatnak rá arra, hogy mennyire hasznos, ha a péteri szolgálat egységében közös vonatkozási pontunk van A kérdés tehát az, hogy miként gyakorolható a jövőben a péteri hivatal egységszolgálata más tradíciók, főként a keletiek jogos önállóságának sérelme nél- 22 AZ IDÕK JELEI 2005/4.

19 DOKUMENTUMOK kül Az ökumené olyan stádiumába érkezett, amelyből nincs visszaút Sok ember ma már nem tud mit kezdeni a bűnnel, még kevésbé az eredendő bűnnel, a kereszt általi megváltással és az egyház üdvösségközvetítő szerepével. A mi kérdésünk már nem az, hogyan találok irgalmas Istenre, hanem az, hogy mi köze életemnek Istenhez? Mi már nem azt kérdezzük, hogyan boldogulok Istennel, hanem hogyan boldogulok magammal és életemmel. Ilyenképpen ma már sok kortárs számára az egyház válaszai nem érthetőek, de nem is érdekesek. (Egy Úr, egy hit, egy keresztség, Mérleg, katolikus folyóirat, 2002/3.) Az idézett sorokból kitűnik, hogy széles körben végbement a Vatikán kiegyezése a keleti egyházakkal, szép csendben. A folyamat befejezéséhez közeledik, ha vannak is még akadályok. Róma mindenesetre siettetni szeretné a teljes egységre jutást az ortodoxiával. Részlet egy friss újsághírből: Walter Kasper szentszéki bíboros szerint Róma egyre jobb kapcsolatban van a keleti egyházakkal, kivéve a moszkvai pátriárkát.»hatalmas előrelépés történt az ökumenizmusban: a múltban végletekig zárt görög, szerb és bolgár ortodox egyház is megnyitotta kapuit.«moszkvába utazik ma Giovanni Lajolo, a Vatikán»külügyminisztere«, aki találkozik orosz partnerével, Szergej Lavrovval, egyben kísérletet tesz a kapcsolatok javítására az orosz ortodox egyházzal. (Népszabadság, okt. 27.) Kasper bíboros idézett cikke úgy jellemzi a jelenlegi helyzetet, hogy a dogmatikai kérdések tulajdonképpen már nem jelentenek akadályt a felekezetek közti viszonyban, ezekben lényegében már megvan a kiegyezés. Csak a látható egység van még hátra az úrvacsorában, a különböző egyházi szolgálatok kölcsönös elfogadásában és az egyházkérdésben, ami magában foglalja a péteri szolgálat, azaz a pápaság vezető, egységesítő szerepe elfogadását is az összkereszténység részéről. Joggal mutat rá a cikk arra, hogy a helyi egyházi közösségek szintjén a köztudatban és a gyakorlatban egyaránt nagyot haladt előre az ökumené. A különböző felekezetek hívei általánosan tudatlanok a hitelvi kérdéseket és a történelmi múltat illetően. Az ökumenikus egybeolvadás egyszerűen csak érdekes újdonság, új hangulat számukra, és tetszik nekik. Nincsenek aggályaik. A valódi evangéliummal sem tudnak mit kezdeni, ez sem hiányzik nekik mint Kasper bíboros is írja, hiszen érdemben régen nem prédikálják. Ma már a protestánsok sem tekintik Isten szavának a Bibliát, nem tartják mércének a hitbeli kérdésekben. Ezért a keresztény tömegek ma már csak földi perspektívában gondolkoznak. Isten országa létrehozását immár nyíltan kimondva is a kereszténység világi társadalmakat meghatározó, irányító tényezővé válása útján vélik megvalósíthatónak. Tipikus megnyilatkozásként idézzük egy mai protestáns szerző tollából: Nekünk ma egészen másként kell kezelnünk az Írás és a hagyomány közötti feszültség kérdését, mint Luther idejében. El lehet-e különíteni a hagyományt attól a Szentírástól, amelyet olvasunk? Egyáltalán el lehet-e választani a kettőt egymástól? Nem egy hosszú hagyományozási folyamat eredménye-e maga a Szentírás is? Sohasem maga a Biblia hat rám közvetlenül, hanem mindig a magyarázatok, amelyek eljutottak hozzám, olykor félreértelmezések is, és olyan mércék, amelyeket valamikor valakik felállítottak. Ha ez világossá válik számomra, akkor arra is azonnal ráébredek, hogy közvetlen út a Bibliához nem létezik Ha a Lélek vezérel bennünket, akkor nem olyan uralomban reménykedünk, amely majd egyszer valamikor eljön, hanem azért könyörgünk, hogy Isten országa épüljön bele e föld uralmi rendszereibe. (Jörg Zink: Egyetemes egyház, de mikor?; Kálvin Kiadó, Budapest, 2003, , 182. o.) Annak illusztrálására, hogy mekkorát haladt előre a fenntartás nélküli ökumenikus kiegyezés Magyarországon is, egy magyar református és egy evangélikus lelkésztől idézünk néhány sort: A Hittani Kongregáció prefektusaként [XVI. Benedek] feladata volt, hogy a kétely és a fenyegetettség korában egyházának tiszta és egyértelmű tanítását szigorúan követelje meg. Ebben a szigorúságban sokszor vitázott más felekezetek képviselőivel vagy éppen bíborostársaival, de krisztusi elkötelezettsége mindig közismert volt Mi evangélikusok a történelem során sokszor hangoztattunk kritikát a pápai hatalom torzulásai miatt, de örömmel figyeltük azt a változást, amely a II. vatikáni zsinat óta tapasztalható Szent Péter utódainál XVI. Benedek Róma püspökeként, egyszerűségében és alázatosságában Krisztus követe lesz, reménység szerint az egész világon Szükségünk van egy olyan tiszta hangra, amely hitvallásával és pásztorlásával megjeleníti a kiengesztelődés és az egymásrautaltság reménységét, a hit isteni akaratát és a szeretet kötelékét XVI. Benedek ezen akar munkálkodni, ezt a tiszta hangot akarja megszólaltatni. Alázatos munkáját hordozzuk minél többen imádságban. (Solymár Péter: Evangélikus szemmel a pápáról; Újpest, jún. 5.) Ami pedig a római katolikus protestáns közeledést illeti, itt az 1Kor 12,1 3 és az 1Ján 4,2 4 az irányadó: Krisztust vallja-e valaki. Ha igen, akkor is testvér, ha tömjénnel füstöl. A krisztológia szempontjából nincs jogunk gőgösen bálványimádásnak nevezni az eucharisztiáról [miseáldozatról] szóló mai római tanítást és gyakorlatot. (Pásztor János: Misszió és ökumené; Sárospataki Füzetek, 2004/2.) Az is kitűnt Kasper bíboros cikkéből, hogy a Vatikáni Egységtitkárság ugyancsak csendben adventista világegyházunkkal is tárgyalásokat folytat. Interneten érkezett hozzám az alábbi híradás ez év júniusában: A HN Adventista Egyház vezetői és dr. Bert B. Beach barátai [2005] június 16-án egybegyűltek, hogy megemlékezzenek [B. B. Beach] több évtizedes vallásközi munkásságáról. Dr. Beach az adventista mozgalom felekezetközi kapcsolataiért felelt. A díszvacsorán bemutatott ünnepi kiadvány címe:»építeni a hit és a szabadság hídjait«(building Bridges of Faith and Freedom). Tudomásunk szerint ez az AZ IDÕK JELEI 2005/4. 23

20 DOKUMENTUMOK első ilyen jellegű életműméltatás az adventista világegyház kiadásában. A könyv esszéket tartalmaz a vallásszabadságról és dr. Beach személyes munkásságáról. A szerzők [között található] egyebek közt Walter Kasper bíboros, a Keresztények Egységét Előmozdító Vatikáni Titkárság elnöke, Rosa Maria Martinez de Codes volt spanyol vallásügyi államtitkár, és Sven Oppegaard tiszteletes az Evangélikus Világszövetségtől.»Gyönyörű életpálya adatott nekem«jegyezte meg dr. Beach Jan Paulsennek, az adventista világegyház elnökének és másoknak köszöntőire válaszolva. [Az említett könyv előszavában] Paulsen megállapítja:»bert B. Beach munkássága egyházunkban történelmi jelentőségű. Ő volt a felekezetközi kapcsolatok úttörője. Segítette egyházát saját határain túl észrevenni a testvért, a szomszédot, az úgyszintén Isten által teremtett idegent.«beach munkásságának köszönhetően az Adventista Egyház magas szintű párbeszédsorozatokat folytatott egyebek közt az Evangélikus Világszövetséggel (a Református Világszövetséggel és az Észak-amerikai Római Katolikus Püspöki Konferenciával). Harminckét éven át ő volt a»világszerte Keresztény Közösségek«elnevezésű felekezetközi testület titkára, mely mintegy 2 milliárd keresztényt képvisel. (Tagjai egyebek közt a következő világegyházak, illetve felekezeti szövetségek titkárai, felekezetközi kapcsolatokért felelős főmunkatársai: adventista, baptista, evangélikus, ortodox, pünkösdi református, római katolikus, Üdvhadsereg.) Beach mindig fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ez nem egy szervezet olyannyira nem, hogy nincs saját titkársága, és az adventista világegyház állja a kevés adminisztratív költséget, hanem egy állandó konzultációs testület»a legtöbb keresztény vezető egyértelműen keresztény felekezetként ismer el minket manapság, és ez elsősorban az ő kitartó és kiváló, más keresztény vezetőkkel kialakított kapcsolatainak köszönhető«[jelentette ki ugyanezen az alkalmon] dr. John Graz, a világegyház közéletért és vallásszabadságért felelős jelenlegi vezetője, aki több vonatkozásban Beach utóda. (Az ANN hírügynökség közlése) Nagyrészt alsóbb szinten is teljességgel problémamentesnek érzik ma már adventista körökben is például az ökumenikus közös ünnepléseket. Pedig ökumenikus nyelven ez mindig azt jelenti, azt tolmácsolja a világ számára, hogy az adventisták szépen egy sávban haladnak a többi egyházzal. Nincsenek fenntartásaik az ökumenikus mozgalommal és eszmékkel, és immár a római katolicizmussal szemben sem. Egy apró hír: A Magyar Köztársaság Los Angeles-i Főkonzulátusa és a Szabadságharcos Szövetség Los Angeles-i Szervezete október 23-ai közös ünnepségén a MacArthur parkban lévő Mindszenty hercegprímás téren, a Szabadságharcos emlékműnél ünnepeltünk A megnyitó imát Father Theodore Smith, a Szent István Római Katolikus Egyházközség amerikai plébánosa mondta A magyar állam, a helyi magyar egyházak és egyesületek mintegy ötven képviselője koszorút helyezett a szobor talapzatára [Köztük] a Magyar Református Egyház a Szent István Római Katolikus Egyházközösség a Los Angeles-i Magyar Adventista Egyház. (Forradalmi megemlékezés; Magyarság c. folyóirat, okt. 28.) Mindezek alapján érzékelhetjük, hogy ma sincs rendben világegyházunk viszonyulása az ökumenikus mozgalomhoz, ma sem tisztázott, hogy mi a biblikus álláspont, és miként kellene annak érvényesülnie a gyakorlatban. Az ökumenikus mozgalommal és eszmékkel való kapcsolat hatása Európában leginkább a németországi adventista gyülekezetek életében látható. A német unió ugyanis vendégstátusban hivatalosan belépett az ökumenikus mozgalom németországi szervezetébe, az úgynevezett ACK-ba (Arbeitsgemeinschaft der Christlichen Kirchen; Keresztény Egyházak Munkaközössége). Az adventüzenet szinte eltűnt, az igyekezet arra irányul, hogy eltűnjenek az adventista gyülekezetekből mindazok a vonások, amelyek más egyházakat zavarhatnak, illetve sértenék az ökumenikus elveket és érdekeket. Még egy kezdeményezésről kell beszámolnunk: Két neves amerikai evangélikus teológus, Robert W. Jenson és Carl E. Braatent másfél évtizeddel ezelőtt létrehozták a»katolikus és Evangéliumi Teológiai Központot«, majd elindították a Pro Eclesia című nagy hatású ökumenikus folyóiratot. E két teológus kezdeményezésére három éven keresztül tanácskozott számos felekezethez (ortodox, római katolikus, episzkopális, evangélikus, református, pünkösdista) tartozó teológus, mielőtt a Princetoni javaslat iratát megfogalmazták volna Ez az alulról kezdeményezett»új ökumené«sajátos, eleven hang ma az Egyesült Államokban. (Egy testben a kereszt által; Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 2005, 6. o.) Ez az új dokumentum elismeri az ökumenikus mozgalom eddig elért eredményeit, de ugyanakkor bírálja is az Egyházak Világtanácsát, mert szerzőinek véleménye szerint részben eltérés történt az eredeti célkitűzéstől, az összkereszténység látható egységének mielőbbi megvalósításától. A 20. századi ökumenikus mozgalom nagy eredményeket ért el. Létfontosságú, hogy ezeket az eredményeket őrizzük és továbbfejlesszük, amíg Isten tökéletességre nem viszi őket Korábban a National Council of Churches [Egyházak Nemzeti Tanácsa, Egyesült Államok], illetve az Egyházak Világtanácsa fontos szerepet játszott az ökumenikus mozgalomban. Ám ezek a szervezetek az elmúlt időszakban egyre inkább jelentőségüket vesztették az egység szempontjából, mivel politikai és társadalmi programjuk kiszorította a hitvallásban és a szentségekben való egységre irányuló törekvéseket. (I. m., 24., 41. o.) A Princetoni javaslat szerzői konkrét lépések megtételét sürgetik a látható egység érdekében: Egyénileg sok keresztény hajlandó elfogadni a többi egyház tagjait mint Krisztusban testvéreit. Ám a megosztottság, attól, hogy barátságos, még megosztottság. Nem engedhetjük, hogy megosztottságunk normálisnak tűnjék, a»keresztény piac«természetes jelenségének, ahol az egyházak sokféle vallásos ízlés szolgálatában sokféle árut kínálnak. (I. m., 35. o.) Látható egységen az alapvető hittételekben való egységet értik, 24 AZ IDÕK JELEI 2005/4.