Tartalomjegyzék. Tartalomjegyzék. Interjú Stalter Györggyel 16. Pentax K10D. Etikus természetfotózás 4

Átírás

1

2 Interjú Stalter Györggyel 16 Artwork Photo ArtworkPhoto Pest C Fotó Camera Kft Color Photo Digital Kft Darkroom Tartalomjegyzék Galéria Fotótárlat / Jókai öröksége Kiállításról kiállításra Négyszemközt A rögzített hangulat megismételhetetlen, ez a fotózás gyönyörű varázsa / Józsefváros Beszélgetés Stalter Györggyel Digitális világ Digitális RAW munkafolyamat kezdőknek / A nyers anyag D. Tóth Ottó: Photoshop tippek és trükkök / Selymesen elmosódó vízesés Tátrai Sándor: Szabványos színek / Nyomtatás színkezelése Technika Dr. Kalotás Zsolt: Az etikus természetfotózás / Védett kétéltűek és hüllők fotózása Krivánszky Árpád: Az álló képformátum dicsérete. 10 Fotós szemmel / Elképzelt busójárás Teszt Új front a digitális harcmezőn / Pentax K10D Mozaik Szarka Klára: Versenyben a fényképészek / Pályázatok és ösztöndíjak szorításában Szarka Klára: Műfajok útvesztőjében / A táj (fény)képe Újraszerveződik a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója Digitáltechnika Kft Foto Klikk lábléc Foto Paradicsom Fotolux Extra Hama Hireltech Kft Tartalomjegyzék Fotó Piac Börze Kedvezménykuponok Terjesztő szaküzletek Fókuszban Sony Cyber-shot W35 és W Tavaly történt Magyar Sajtófotó Tízéves a Coolpix sorozat Sony Cyber-shot S650 és S Canon EOS-1D Mark III Canon PowerShot A450, A460, A Események naptára Pályázatok Pentax K10D 40 Etikus természetfotózás 4 Ebben a lapszámunkban az alábbi partnereinkről talál bővebb információt Horváth Optika-Fotó Kft Kovács Fotó Magasles Mediker Nikon Orbán és Tsa Soós Kereskedés Tripont Vadon

3 A z e t i k u s t e r m é s z e t f o t ó z á s Védett kétéltűek és hüllők fotózása Dr. Kalotás Zsolt szetvédelmi bűncselekmény fogalmát is. Ha tehát kétéltűeket vagy hüllőket kívánunk fotózni a természetben, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a legkevésbé se avatkozzunk be az állatok természetes életébe, és ne okozzunk számukra testi és lelki traumát, és ne változtassuk élőhelyi körülményeiket kedvezőtlen irányba. Ne éljünk a kényszerítés eszközeivel sem, mert az megváltoztathatja az állatok természetes reakcióit, és a gyakorlott szem úgyis észreveszi ezt a képeken! Ha védett természeti területen szeretnénk fotózni bármilyen védett állatfajt akár békákat, akár gyíkokat vagy más hidegvérű védett gerinces fajt, célszerű erről a szándékunkról előzetesen tájékoztatni a védett terület természetvédelmi kezelőjét, hiszen ez a gesztus már önmagában is jelzi együttműködő és segítő szándékunkat. A bizalom elnyerésének gyakran komoly hozadékai is lehetnek, hiszen a természetvédelmi szakszemélyzettől sokszor olyan útbaigazítást és jó tanácsokat kaphatunk, amelyet csak a helyismerettel rendelkező szakemberek tudhatnak, és így sok felesleges járástól-keléstől, hosszan tartó keresgéléstől kímélhetjük meg magunkat. Azokon a Amint már sorozatunk első részében is hangsúlyoztuk, a vadon élő védett állatfajok fotózását a jogszabályok tételesen nem kötik előzetes hatósági engedélyhez, és közvetlenül nem is szabályozzák, elviekben tehát azt is gondolhatnánk, hogy ami nem tilos, az korlátozás nélkül szabad. A helyzet azonban ennél az egyszerű értékelésnél bonyolultabb. A természet védelméről szóló LIII. törvény 43. (1) bekezdése szerint ugyanis tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. Hazánkban 18 kétéltűfaj (5 gőte, 12 béka, 1 szalamandra) és 15 hüllőfaj (7 gyík, 7 kígyó és 1 teknős) él, és 1972 óta valamennyi természetvédelmi oltalom alatt áll, sőt a rákosi vipera és a haragos sikló fokozott védelmet élvez! A vadon élő állatokat lehet úgy fotózni, hogy az a fotó tárgyára nézve semmilyen káros következménnyel nem jár, de a felelősség nélküli, sőt a gátlástalan fotózási módszerek, úgy gondolom, kétség nélkül túlmennek a törvény tiltó rendelkezésein, és kimeríthetik a természetvédelmi szabálysértés vagy akár a termévédett területeken, ahol a látogatás korlátozott vagy engedélyhez kötött, a természetfotósok sem úszhatják meg a hivatalos engedélykérési procedúrát a terület természetvédelmi kezelőjétől, illetve tulajdonosától. A kétéltűek és a hüllők alacsony fejlődési szinten levő gerinces állatfajok, ezért teljesen másképpen viselkednek, mint a madarak vagy az emlősök. Ha lassan, óvatosan közelítjük meg őket, nem teszünk hirtelen mozdulatokat, nem riadnak el. Aránylag könnyen megszokják az emberi jelenlétet, ha csendben és nyugodtan várakozunk. A békák némi szoktatás után még a csipesszel feléjük nyújtott rovartáplálékot is szívesen elfogadják, sőt néhány nap után bizonyos pavlovi reflexeknek engedelmeskedve az etetés kulcsingerére már maguktól jönnek az etetőhelyre. Kétéltűeket kora tavasztól késő őszig fotózhatunk, mert minden évszaknak megvan a természet nyújtotta varázsa. Azonban én mégis azt hiszem, hogy a kétéltűek fotózásának legjobb időszaka a kétéltűek nászának ideje, hiszen tavasszal a megszokott petézőhelyeken gyakran nagy számban gyűlnek össze, így a fotós lehetőségei egy jó kép készítésére jelentős mértékben megnőnek. FOTO MOZAIK 2007 március A kétéltűek és a hüllők igen gyakran kerülnek természetfotósaink látóterébe, lévén, hogy egyes fajaik ma még meglehetősen gyakorinak számítanak. Sokan előszeretettel választják témájuknak az apró ékszerhez hasonló kedves kis zöld levelibékát, de a kora tavaszi barnavarangy-vándorlások, valamint a szaporodási időszakban kékre színeződő mocsári békák násza is gyakran megindítja a természetfotósok fantáziáját.

4 Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a gőték és a békák is ekkor a legszínesebbek, és viselkedésük is ebben az időszakban a legérdekesebb. Csak azt kell megtudni, mely napokon kezdődik a békák násza, és aktuálisan melyek azok a sekély vizek, ahol eséllyel pályázhatunk olyan képekre, amely mások tetszését is elnyerheti. A kétéltűek és ez már a nevükből is következik életük egy vagy életük nagyobb részét a vízben töltik, amely közegben a hagyományos szárazföldi természetfotós eszközökkel és módszerekkel nem érhetünk el eredményeket. A gőtéknek vagy a békák lárváinak, az ebihalaknak a fotózása csak víz alatti kamerával valósítható meg a természetes környezetükben, de hazai vizeink gyakori zavarossága, átlátszatlansága, illetve a víz alatti növényzet bujasága miatt ez szinte megoldhatatlan feladat. Pedig a víz mint egy új dimenzió egészen különös, varázslatos hangulatot kölcsönözhet egy kétéltűről készült fotónak. Nem is beszélve arról, hogy például az unkák faji elkülönítése sok esetben a fontos faji bélyegnek számító hasmintázat alapján történik, de a vízből kivett és a partra helyezett példányokon ezek a foltok egyáltalán nem figyelhetők meg, csak abban az esetben, ha a szerencsétlen állatot a hátára fordítják. De az ilyen természetellenes helyzetben levő állatról készült kép nem nevezhető művészi igényű természetfotónak, csak tudományos célokat kielégítő dokumentumképnek! Még termé- A vízben élő kockás siklók fotózására legjobb esélyünk a szélhajtó küszök ívásának idején van. A siklók ugyanis ilyenkor a Balaton partvédő kövezésének rejtekében lesnek az apró halakra. memben ezek a képek pontosan olyan értékűek, mintha a hálóval kifogott halakat a vízpartra dobva örökítették volna meg. Az ilyen szarvashibák elkerülésének érdekében a kétéltűek és a hüllők fotózásakor is tartsuk vezérlő elvnek, alapvető szabálynak, hogy lehetőleg ne vegyük ki a természetes közegéből a fotózni kívánt állatokat! Ha azonban ez valamilyen nyomós ok miatt mégis elkerülhetetlen, akkor is csak olyan környezetben fotózzuk őket, amely szemmel láthatóan nem idegen a fajtól. Mit gondolnánk arról a fotósról, aki a kecskebékát nem az úszó vízinövények között leskelődve örökítené meg, hanem ahogy a kedvelt műdalban is szerepel a fűzfaágon kuksolva fényképezné? Azt hiszem, a terepen otthonosan mozgó emberekből hangos derültséget váltana ki már maga az ötlet is! De hogyan fotózzuk le az édesvízben, természetes közegükben a kétéltűeket, ha a víz alatti kamera használata nem vezet eredményre? Ilyen esetekre alkalmasak a fotózásra kitalált keskeny, hordozható akváriumok. Célszerű ezt a segédeszközt is kivinni a terepre, mert így a fotózás céljára megfogott ebihalak, gőték, unkák az állatok legkisebb igénybevételével ott helyben aránylag gyorsan megörökíthetők, majd a megfogás helyén el is engedhetők. Előzetesen célszerű az akváriumot helyben gyűjtött vízinövényekkel esztétikusan berendezni, hogy a környezet, amelyben az állatot megörökítjük, valóban hitelesnek látsszon. Jó tanács, hogy az akvárium feltöltéséhez mindig vigyünk magunkkal tiszta, szűrt vizet, mert a helyszínen található természetes vizek a sok lebegő anyagtól, algáktól majdnem mindig opálosak vagy zavarosak. Az akvárium hátterének használhatjuk a természetes növényzetet is, de sokkal jobb, ha már elő- A vízisikló jól úszik, de életének jelentős részét a szárazföldön tölti. zetesen készítünk egy zöldes-kékes vagy barnás tónusú papír hátteret, amelyet az akvárium mögött fogunk elhelyezni, hogy a fotózni kívánt faj környezete ne csak hiteles, de homogén is legyen. Aki veszi a bátorságot, hogy akváriumban vagy akár vizes terráriumban fényképez kétéltűeket és hüllőket, annak nagyon komoly biológiai és terepi felkészültséggel kell rendelkezni, hogy a műtermet mint élőhelyet a természetes környezetnek megfelelően rendezze be. Egy trópusi vízinövény, egy nem honos csigafaj, egy faunaidegen halfaj jelenléte, vagy egy bennfelejtett műanyag darab már önmagában is árulkodik a fotós hozzá nem értéséről vagy gondatlan munkájáról. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy egy számára nem természetes, sőt idegen környezetben lefotózott állatfaj eleve hamis képet közvetíthet a nézőnek, márpedig egy etikus természetfotónak mindig hitelesnek is kell látszania, még akkor is, ha a kép művi környezetben készült. Az akváriumi fotózásnál alapvető követelmény, hogy az akvárium üvege kristálytiszta legyen, ne legyenek szetvédelmi szakfolyóiratokban is gyakran láthatunk olyan fotókat, amelyeken az életük 90 százalékát a vízben töltő gőtéket szárazra téve mutatják be. Az én szerajta vízfoltok, pecsétek, mert ezek szörnyen illúziórombolóak lehetnek a képeken. Az akvárium üvegének becsillanását a megvilágítást jelentő fények irányításával, függönyözéssel és polarizációs szűrő alkalmazásával kerülhetjük el. Úgy gondolom, hogy egy kis türelemmel és körültekintéssel hazai hüllőfajaink fotózása megoldható a célfaj természetes környezetében. Miután a legtöbb hazai hüllőfaj ragaszkodik aránylag kis területű élőhelyének egy bizonyos részéhez, ha kifigyeljük, hol találhatók a kígyók vagy a teknősök pihenő- vagy napozóhelyei, akkor a kora délelőtti órákban előre kiválasztott leshelyünkről rövid idő alatt is kiváló fotókat készíthetünk róluk. Arra mindenképpen gondolnunk kell, hogy a kígyóknak nincs hallószervük, nem fogják meghallani gépünk expozíciós zaját, viszont fejlett érzékszervük van a rezgések érzékeléséhez, és méterekről megérzik az emberi lépések keltette talajrezgéseket, és még annak előtte elmenekülnek, hogy egyáltalán észrevettük volna a csendben sziesztázó hüllőt.

5 vagyunk. Gyíkokat eredményesen fényképezhetünk a nászidőszakban is, amikor a felhevült hímek sokszor még a fotósra sem figyelnek vetélkedéseik közben. A természetben történő fotózás művelői között gyakran találunk olyan fotósokat, akik az állatokat a felvétel időtartamára ideiglenesen befogják, majd szabadon engedik. A szakember gyakorlott szeme az elkészült felvételeken általában rögtön észreveszi a művi beavatkozást, hiszen az állat sokszor nem természetes, hanem ter- Fotótárlat Szerkeszti: Wagner István Nem árt, ha a természetfotós ismeri a különböző fajú békák hangját. A zöld levelibékák nyár végén meglehetősen hangosak, és hangjuk után meglehetősen egyszerű megtalálni a növényekre felkapaszkodott példányokat. A gyakori siklók fotózása egy kis utánjárással a helyismerettel rendelkező természetfotós számára nem jelenthet gondot, más a helyzet azonban fokozottan védett hüllőfajainkkal, a kipusztulással fenyegetett rákosi viperával és a haragos siklóval. Ezeknél a veszélyeztetett kígyófajoknál a zavarás minimalizálása érdekében a fotózást is csak kivételes esetekben szabad megkockáztatni, és mindig csak a természetvédelmi hatóság jogerős engedélyének birtokában, szakemberek kíséretében vállalkozzunk rá. A kígyókkal ellentétben a gyíkok jól hallanak, és jól is látnak, ezért azt gondolnánk, hogy velük nehezebb a fotós dolga. Ez azonban nem így van. A gyíkok teste a hajnali órákban még eléggé le van hűlve, lassabban mozognak, és napozásra van szükségük, hogy felmelegedjenek, és a fajukra jellemző fürgeségük viselkedésükben is megmutatkozzon. Emiatt a hajnali órák a legalkalmasabbak arra, hogy meglessük és lencsevégre kapjuk őket. Ilyenkor akár centiméterekre megközelíthetjük az állatokat, ha elég óvatosak A mocsári teknősök nagyon óvatos, figyelmes állatok, de időnként felszínre kell jönniük levegőt venni. A szemfüles fotós igyekszik kihasználni ezt a pillanatot egy expozícióra. (A szerző felvételei) Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a hazai viperafajok fényképezése mivel veszélyes állatfajoknak minősülnek kifejezetten balesetveszélyes tevékenység, ezért fokozottan kell ügyelni arra, hogy ne vegyük kézbe, ne ingereljük ezeket az állatokat, és a terepen történő fotózásnál lehetőleg hosszabb gyújtótávolságú objektíveket használjunk, hogy még véletlenül se fordulhassanak elő kígyómarások. Lebegjen előttünk intő példaként az a szomorú eset, hogy nem is olyan régen egy gyakorlott, mérges kígyókkal rendszeresen foglalkozó magyar szakember szenvedett végzetes marást fotózás közben egy keresztes viperától. mészetellenes környezetben, általában nyílt helyeken jelenik meg, és gyakran a viselkedése is árulkodik a felvétel készítőjének manipulációjáról. Ugyan ritkán bizonyíthatók utólag az etikátlan eljárások, mégis akire egyszer rávetül a csalás gyanúja, annak hosszú időre lesz szüksége, hogy természetfotós társainak bizalmát viszszanyerje. Ezért csak azt tudom tanácsolni, hogy ne térjünk le a természetfotós etika egyenes útjáról a talmi siker érdekében. FOTO MOZAIK 2007 március Jókai öröksége A romantikus regények népszerű írója Jókai Mór fél évszázadon át Sváb-hegyi villájában töltötte nyarait, a Költő u. 21. alatt, parkját pedig részben saját közreműködésével, részben irányításával alakították olyanná, amilyennek ma is ismerjük. Kertjét élete végéig igen sokra tartotta, ezt eklatánsan bizonyítja az a puszta tény, hogy külön szakmai könyvet is írt róla. Egy korabeli fotón ősz szakállal, széles karimájú kalappal és sétabotjára támaszkodva pózol bársony háziköntösében az agg pátriárka a virággruppok közötti sétányon. Hajdani házát a hatvanas években lebontották, a három hektáros természetvédelmi területet pedig mostani tulajdonosa a Környezetvédelmi Minisztérium árusítja. Az ő korából jelenleg egy kőpad, egy borospincével ellátott gazdasági épület, valamint néhány olyan ősfa maradt az utókorra, amelyeket a szájhagyomány szerint még saját kezűleg ültetett. A legendás liget megmentésére fotópályázat született, amelyen az író nevét viselő Sváb-hegyi általános iskola tanulói vettek részt néhány szülővel együtt. A Hegyvidék Galéria szervezésében most a beérkezett képekből látható kiállítás a Barabás Villában és szabadtéri tárlóiban, Janzsó Tamás fotóművész felvételeivel kiegészítve. A két részből álló tárlat egyetlen közös célja, hogy az itt berendezett Jókai-emlékszobával együtt legalább a jelenlegi állapotban maradhasson fenn a zöld sziget az utókor számára. (Barabás Villa, Bp. XII., Városmajor u. 44. Megtekinthető március 17-ig, szombat kivételével naponta óra között.)

6 Az álló képformátum dicsérete Krivánszky Árpád Biztosan mindenkiben felmerült már a kérdés: a fotót fekvő formátumban vagy állóban készítsem el? Melyek azok a témák, amelyeket fekvőben kell elkészíteni, s melyeket álló képformátumban? Egyáltalán: létezik olyan, hogy kell? Tapasztalataim szerint az átlós képszerkesztés viszont gyönyörűen működik! Ha gondolatban meghúzzuk az egyik átlót az állóképen, az rendkívül szembeötlő (és olyan meredek, hogy nem ajánlom rajta a lesiklást sível vagy szánkóval, még a tekintetnek is veszélyes!). Egyre több magyar fotós jut el Plitvicére, ahol szép hosszú vízeséseket (is) lehet fényképezni. A vízesésről készített képen ennek S alakú szalagja és az átlós lefutású sziklapárkány egyaránt hangsúlyos képelem. A felvétel jóval naplemente után készült, ez magyarázza a kissé telítetlen és kékbe hajló színeket. Állványról készítettem, 2-3 másodperces expozícióval, ami megajándékozott a vízesés alatt balra látható forgó, habzó örvény képével. Ha valaki kérdőre von, miért nem készítettem el a képet másnap, jobb fényviszonyok között szürke szűrővel nyújtva meg az expozíció idejét, azt kell mondjam, igaza van! Nekem is eszembe jutott ez az idea: miután hazaértem A spirális mint vezetővonal uralhatja akár az egész képet is, mint azon a felvételen, amelyet egy walesi világítótorony belsejében készítettem. A csavarvonalban tekeredő csigalépcső meredekségét fokozza a felfelé irányuló géptartás miatti e környezetben természetesnek ható perspektivikus torzítás. További vizuális izgalmat lehetett belevinni a képbe az átlós irányba kimozdított kamerával és az ablakok kompozíciós elhelyezésével.

7 Van egy képhatás, amelyet teljességgel önkényesen Paulus Potter-hatásnak neveztem el egy holland festőről, akinek az volt a kedvenc szokása, hogy a képein szereplő alakok többnyire háziállatok a tér más-más irányában helyezkednek el, és máshová néznek. Kőszegen sikerült egy hasonló hatású fotót készítenem: egy utcarészletet, kissé felülnézetből. Az egyik átlós irányt az épület alsó éle rajzolja ki, rá csaknem merőleges a parkoló piros autó, a függőlegest a lámpaoszlop határozza meg, annak az árnyéka pedig egy negyedik irányt jelöl ki. Az állókép alkalmazásának egyik klasszikus esete a szűk utcák, sikátorok fényképezése. Szerencsénk van, ha a nap besüt a sikátorba (de maga nem jelenik meg a képen), a világos falak pedig jelentős mértékű derítést adnak az árnyékos oldalnak. Telített kék színű az ég keskeny sávja, rajta ajándékként vonuló fehér felhőkkel. Az már csak ráadás, ha a sikátor görbül, s a szemünk az utca végében egy magányos emberalak sziluettjén pihenhet meg. Máskor másféle csodák eshetnek meg: a sikátor vén köveit a nyitott ablakokból visszaverődő, egymást keresztező fénycsóvák pásztázzák, vagy egy magas függőleges építmény torony, templom zárja le hátul a kompozíciót. A kettő közül az álló képformátummal foglalkozom most, mert feltűnt, hogy fogyatkozik az ilyen formátumú fotók száma. A hagyományos diavetítésnél a négyzetes vászonra egyforma méretben lehet vetíteni fekvő és álló diakockát. Utóbbinál csak az jelentett hátrányt, ha a kép alját nem láttuk az előttünk ülők fejétől. A mai képmegjelenítők fekvő téglalap alakúak, lásd monitor, tv-képernyő, kivetítő. Meg lehet jeleníteni rajtuk az állót is, de lényegesen kisebb méretben. Vegyük a 24x36-os képméretet (digi gépesek kedvéért a teljes méretű képérzékelőt): míg a fekvő kép területe 864 egység, az állóé ugyanazon a megjelenítőn csak 24x18 = 384 egység, a fekvőének mindössze 44 százaléka! Látható, hogy a kétféle formátumnak e szempontból messze nem egyenlőek a versenyfeltételei! Az áttűnéses vetítés emellett nem jól tűri a képformátumváltást, a diashow-k jelentős része kizárólag fekvő képekből áll. Ez már szinte felér egy kisebbfajta száműzetéssel! Mi lesz, ha szép lassan leszokunk ezek miatt az álló fotó formátumról? A nyomtatott sajtó üdítő kivétel ez alól. Fellapoztam egy fotótörténettel foglalkozó vaskos könyvet, s abban mintegy 10 százalékkal nagyobb volt az álló formátum aránya. Nézzük meg a mát is: találomra kibillentettem a polcról a Foto Mozaik decemberi számát, s ott is néhánnyal több álló képet leltem (természetesen mindkét kiadványban volt néhány négyzetes formátumú kép is). A szobafal is versenysemleges: egyaránt jól mutat rajta a nívós fotó a keretnek akár a hosszabbik, akár a rövidebbik oldalán van a képakasztó! Technikai nehézségek Vajon miért fordítjuk élére a kamerát? Hiszen borzasztóan kényelmetlen: olyan kifacsart kéztartást igényel, mint amikor autóvezetésnél tanították a keresztfogásos kormányzást! Bizonytalanabb a kameratartásunk is: a fotós szakkönyvek úgy írják, fényképezés közben karjainkat (könyökünket) szorítsuk kétoldalt a törzsünkhöz. De hogy a csodába tegyük ezt meg azzal a karunkkal, amelyik a fejünk felett kalimpál!? Gondosabban kell a kamerát a homlokunkhoz szorítani és az objektív tövét alátámasztani. Ráadásul szinte újra kell tanulni a gombok, kapcsolók, tárcsák helyét, mert függőleges géptartásnál egyik sem ott van, ahol megszokásból kotorászunk! Állvány híján gyakran folyamodunk álló képformátumnál ahhoz a trükkhöz, hogy kameránkat talppal egy falnak, oszlopnak szorítsuk. Ha ezt csak jobbra forgatással tehetjük, még kényelmetlenebb a helyzet, az exponálógomb alulra kerül. Nehezebb a függőlegest is beállítani, valahogy minden torony az olaszhoni Pisában találhatóra hajaz! Villantásnál is új problémával szembesülünk: azt már megszoktuk, hogy kameráról, direkt villantással készült képünk minden plasztikusságot nélkülöző, telibe vakuzott jellegű lesz. Ha 12 FOTO MOZAIK 2007 március kameránkat 90 fokkal elfordítjuk, e gondunk tetéződik: portréalanyunk átellenes arcéle mellett szép mély, szénfekete árnyékot nyerünk. Nosza, vakuzzunk indirekt módon. Ha csak dönthető, nem forgatható a vakufejünk, függőleges kameratartásnál többnyire lőttek az indirekt vakuzásnak is. Illetve mégsem: ha alkalmas színű és kellően világos, vakuzzunk az oldalfalra. Ennyi nehézség láttán miért nem maradunk meg a jó öreg horizontális kameratartásnál? Az álló képformátum jellemzői Két vízszintesen egymás mellett elhelyezkedő szemünk számára a horizontális kép a természetes. Az álló formátum a szemünknek szokatlan, ami már egymagában felér egy figyelemfelhívással. A függőleges képkivágat emellett eleve hordoz magában egy titkot: mintha egy sötét helyiségben kinyílna egy ajtó, s annak álló téglalap keretében megvillanni látnánk a külvilág egy szeletét! Az állóképet ráadásul megkomponáltnak érezzük: a fotós észrevett magának egy részletet, s gondolkodott rajta, hogyan lesz kifejezőbb. Aztán cselekedett, elfordította a kamerát, s nyilván ezt a nagyobb hatás érdekében tette, tehát komponált. Igyekeznünk kell, hogy a fotónkkal ezt a számunkra hízelgő előfeltételezést be is bizonyítsuk! Az állókép azért is izgalmas, mert fel-alá kell sétálnia rajta a tekintetnek, ami ha nem megterhelő vizuális izgalmat jelent. Mikor kell az álló fotóformátum? Ennek nincs ökölszabálya. Csak általánosságban igaz az, hogy bizonyos témák inkább állóban megörökítve hatásosak, mint pl. a portrék, egész alakos emberábrázolások. Állóban célszerűbb megfotózni a vertikális kiterjedésű témákat: tornyok, felhőkarcolók, sikátorok, a természetben pedig kanyonok, magas szálfák, nyúlánk termetű virágok stb. Azt hiszem, mindannyian tudunk ragyogó ellenpéldákat felsorolni, éppen e témákról készült, nagyszerű kompozíciójú fekvő képeket. Olyankor is érdemes inkább az álló képet választani, ha a kameránkat mindenképp meg kell döntenünk felfelé vagy lefelé, méghozzá nem is kicsit. Egy álló fotón sokkal inkább elfogadható a perspektivikus torzítás; a fekvő formátumún nagyon természetellenesnek hatnak pl. a befelé dőlő falak. A képformátum választását nagyban befolyásolhatja a saját stílusunk (melyik formátum áll közelebb a lelkivilágunkhoz), alkotói korszakunk (ha Picassónak lehetett rózsaszín és kék korszaka, nekünk miért ne lehetne álló és fekvő képes korszakunk?), sőt pillanatnyi hangulatunk is. Kompozíciós és technikai fogások álló formátumnál A szokásos kompozíciós fogások közül van olyan, amelyik erőteljesebben érvényesül

8 e formátumnál, és akad olyan is, amely gyengébben muzsikál. Utóbbiak közé tartozik az aranymetszés szabálya, vagy más néven a harmadolási szabály. A fotós szakkönyvek ennek a hatását mindig a fekvő formátumon mutatják be. Állóképnél valahogy kicsi a távolság a harmadolási pontok és a fotó hossztengelye között. Ez persze nem zárja ki, hogy alkalmazzuk pl. egész alakos emberábrázolásnál, profilból készült portrénál, bókoló virágfejnél stb. Millió téma létezik, amely álló képformátumban hatásosabb. Például bókoló vagy éppen felfelé álló virágok, fakadó rügy, párás szurdok, népviseletbe öltözött leány, tükröződés görbült felülete- ken (hajlított kirakatüvegen, díszegyenruha fényes sisakján) stb. A legtöbb képhez kapcsolódik valamilyen különleges fotográfiai hatás vagy technikai fortély, amely szebbé-jobbá teheti felvételeinket. S majd mindegyikhez tartozik egy tanulságos, érdekes vagy éppen vidám történet is. Versidézet helyett Ezúttal is átlapoztam a könyvespolcon álló versesköteteket alkalmas, ideillő idézet megtalálására, de sajna, eddig senki sem írt ódát az álló képformátumhoz (költők, versenyre fel!). Hadd zárjam ezért soraimat egy biztató jövőképpel: Felébredek. Imádom a négyzetet! Szobám falán hatalmas és olcsó, négyzet alakú, lapos képernyő (hol van már az LCD meg a plazma?). Amíg másra nem használom, kiállításszerűen, ötpercenként váltja a szebbnél szebb képeket. Fekvőt és állót vegyesen. Bekapcsolom a tévét, 16:9 arányú képernyőn megnézem a híreket, belepillantok és -hallgatok néhány kedvenc klipembe. Átváltok szövegszerkesztésre, s egy teljes olvasható oldal jelenik meg állóban (kezelőszervek jobbra). Majd képszerkesztésre kapcsolok: a kezelőszervek a fekvő kép alatt, az álló fotótól pedig jobbra jelennek meg. Este ellátogatok a kedvenc fotóklubomba, ahol a projektor egyforma méretben jeleníti meg a horizontális és a vertikális képeket. Kérem mindazokat, akik előttem ülnek, húzzák le a fejüket, nem látom a képek alját. Nahát! Köszönöm! Jó fényeket, izgalmas témát, éles szemet és biztos kezet kívánok! Az alkonyat utáni égbolt néha szokatlan, trikolór színsávokkal lep meg bennünket. Egy ilyen égbolt előterébe helyeztem el két fűkalász sziluettjét. Szerencsésebb, ha nem ikreket (azonos magasságúak), hanem csak testvéreket (magasabb-alacsonyabb) választunk. A kép alja hideg szürkébe hajló sötét sávval kezdődik, ezt átmenet nélkül egy világos és meleg narancs-vörös színű sáv követi, amely rövid átmenettel hideg-kékbe fordul, világosabb fehér felhőfoltokkal tarkázva. FOTO MOZAIK 2007 március Sony Cyber-shot W35 és W55 Érték és teljesítmény elegáns kivitelben A két új keskeny, elegáns és kedvező árú W sorozatú Cyber-shot fényképezőgép nem köt kompromisszumot sem a külső, sem a praktikus funkciók vagy a ragyogó képalkotási teljesítmény terén. Kompakt méretüknek köszönhetően könnyen zsebbe vagy táskába csúsztathatók, minőségi, tartós fémborításukkal kiemelkednek a tömegcikkek kategóriájából. A W55 csiszolt alumíniumfelületével és divatos színváltozataival garantáltan feltűnést kelt: ezüst, csillogó fekete, égszínkék és selyemcukor-rózsaszín árnyalatban áll rendelkezésre. A készülékek 7,2 valós megapixeles érzékelője akár ISO 1000 érzékenységre is képes, így vaku nélkül, rossz megvilágításban is könynyebben készíthetők elmosódásmentes felvételek. A Sony Clear RAW NR zajcsökkentő funkciója a magasabb érzékenység-beállításoknál elnyomja a képzajt, így tisztább, természetesebb képeket eredményez. A kiváló minőségű Carl Zeiss Vario-Tessar objektív 3-szoros optikai, 6-szoros digitális és 14-szeres smart zoomot kínál, ezenkívül makró üzemmódban akár 2 cm-es távolságból is képes fókuszálni a tárgyra. A képkivágás a W35 2 -os LCD képernyőjének alternatívájaként az optikai keresőn is beállítható, míg a W55-ös még ennél is nagyobb képet kínál a jól olvasható, 2,5 -os képernyőn. A praktikus funkciókalauz a képernyőn jeleníti meg az egyes fényképezési üzemmódok leírását, ezzel is egyszerűbbé téve a megfelelő üzemmód kiválasztását bármely tárgy számára. Mindkét modell működése energiahatékony egy-egy feltöltéssel közel négyszáz felvétel elkészítését teszik lehetővé. További jellemzők: 56 MB belső memória, 2 cm-es közelpont, 16:9 képarány, Motion-JPEG VX (másodpercenként 30 képkockás VGA mozgóképfelvétel hanggal), PictBridge csatlakozás, STAMINA akkumulátorkapacitás.

9 Beszélgetés Stalter Györggyel Józsefváros A rögzített hangulat megismételhetetlen, ez a fotózás gyönyörű varázsa Stalter György különleges színvilágú képsorozatát a nagyközönség a tavalyi sajtófotó-pályázaton ismerhette meg először. A többéves munkafolyamat eredményeként született anyag újabb és újabb képekkel bővül, és a mindenki által jól ismert riportfotográfiát újítja meg. A fotók a Józsefváros eltűnő hangulatát örökítik meg, a főváros e rendkívül progresszívan fejlődő, változó részét, a régi és új találkozását, az itt élő emberek életét. A szerző Balogh Rudolf-díjas fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökségének tagja. sl

10 A felvételek Budapest egyik legismertebb kerületében születtek. Attól, hogy a képek a Józsefvárosban készültek, a fotókat még nem tekintem egy újabb nyolcker - anyagnak, sőt, nem szánom divattörténetnek sem. Évek óta a kerületben található az ASA Stúdió műterme, így megvan a kötődésem. Szeretem a környéket, az utcákat, ezt a sajátságos világot. Mitől válnak e képek különösen érdekessé? Olyan viszonyokat örökítettem meg, amelyek folyamatosan változnak. Két-három hetet kihagyva egész házak, utcasarkok tűnnek el. Építik az új társasházakat. Nyilván javul majd az életminőség, de ennek az utcaképet olyannyira meghatározó épületek látják kárát. Talán egyik-másik homlokzatot meg lehetett volna menteni, azonban erre senki sem figyelt, így a kerület idővel teljesen meg fog változni. Ezért is készült oly sok szabadtéri felvétel. Érdekes a környezet, akár egy lépcsőház, az udvarbelsők, a parkok és azon belül az ember. Az átépítésekkel együtt az itt lakók közössége is felbomlik, elhalványul az ízlés, amit képviselnek. A fotográfus mindezt megőrizheti képeivel. A rögzített hangulat megismételhetetlen, ez a fotózás gyönyörű varázsa. Ha elég kitartóan, jól csinálsz valamit, az meghozza a gyümölcsét. Az idő izgalmas többletet ad a fotográfiához, általában jót tesz a képeknek. Ritka az a képanyag, amely az idő múlásával romlik. Ha ezeket a képeket nem csinálom meg, ez a világ eltűnik. Jó érzés, hogy képes vagyok dokumentálni, mert én ezt ilyesmi módon szeretem, ilyesmi módon rakom el magamnak. Hogy aztán másnak tetszik-e, lesz-e belőle valami, az már a jövő zenéje. Mi volt a képek célja? Nem önmagában a dokumentálás. Persze lehet ez egyfajta szubjektív dokumentum, de mégis elemelve a hétköznapi, egyszerű megközelítéstől. Hitelesen, őszintén, vizuálisan izgalmasan, olyan helyzetben akarok megmutatni valamit, ami elmúlik, de legalábbis változik. Nyilván a színes nyersanyag használatának is oka van. Sokat fényképeztem színesben, de ami igazán érdekelt, azt mindig fekete-fehérben csináltam meg. Ez az első nagyobb színes anyagom, amióta fényképezek. Most borzasztó fontosnak érzem a színek jelenlétét, ahogy a fekete-fehér anyagoknál is fontosnak éreztem, hogy fekete-fehér képek születtek. Fekete-fehérben az anyag akár szociofotó is lehetne. Azzal azonban, hogy a képek ebben a furcsa színvilágban jelennek meg, az egész sztori sajátos történetté kerekedik. 18 Amit a választott előhívási technika is erősít... A képek kereszthívással készültek, egy régi, analóg technikával. A műfénydiára exponált nyersanyag színes negatívként kerül előhívásra. Ritka az olyan felvétel, ahol nem használtam mesterséges világítást, vakut vagy folyamatos fényű lámpákat, különböző színes fóliákkal. Eddig ez üres technikatörténet lenne, de nem az, mert az itt élő emberek világához annyira hozzátartoznak a színek. Itt átvitt értelemben is minden színes. Néhány fotón sárgán jelenik meg az emberek feje, de ez egyáltalán nem baj: a karakterek tökéletesen illenek a tudatosan felerősített színekhez. A képek kivétel nélkül nagy látószöggel készültek. Tele tartományban igazán értékes képet saját magam számára alig csináltam, évtizedek óta inkább nagy látószögben szeretek fényképezni, merthogy ez folyamatos kommunikációt tesz lehetővé. Egy telével teljesen más viszonyban beszélgetsz valakivel három méter távolságból. Más a vizuális megfelelés is, a nagy látószög használata adódik a témából is, hiszen a környezet rettentően fontos. Ha sokat járkál az ember, akár tárgyi összefüggésben is ráakadhat helyzetekre. Egyszer össze kell hoznom a szituációt, megvárni, amíg jó helyen jön például egy autó, s még ha az egészet kompozíciós szempontból össze is raktam, még mindig kell egy érdekes gesztus a megfelelő pillanatban. A legfontosabb mégis talán a kapcsolatteremtés. Minden kommunikáció kérdése, hiszen a fontos az, hogy együttműködjenek velem, akiket fényképezek. Akár oly módon, hogy sokadik alkalommal már ismerősként térek vissza hozzájuk. Ugyanúgy, mint a Más világ című album készítése során is, azt, aki rajta van a képen, alkotótársnak tekintem. Annak ellenére, hogy nem feltétlenül tudja, milyen kép készül róla, beleegyezik a fényképezésbe, szinte modellt áll.

11 Mi volt a szakma reakciója? A szakmát meglepte, hogy ezt csinálom, de alapvetően üdvözölték. Érzik benne a lehetőséget, mert nem egy stabil, kipróbált technikát alkalmazva dolgozom. Mennyire látni előre a színváltozásokat? Abszolút. Egyetlen kép színvilága sem véletlen, a változások némi rutinnal már előre kalkulálhatók. A technika komor időben működik a legjobban, ha süt a nap, nekem legalábbis nem tetszik az eredmény. A kereszthívás jellegzetes színvilága előállítható digitális utómunkával? Nem, mert teljesen más a színek egymáshoz való viszonya. Photoshopban alaphelyzetben az öszszes árnyalat változna, és még ha részleteket is vesz valaki alapul, nem tudhatja, milyennek kellene lennie a kép egészének. A technika másik velejárója a nagyfokú szemcsézettség, amit szintén nehéz digitálisan szimulálni. Folytatod az anyagot? Igen. Megnyertem a Budapest ösztöndíjat, létre kell hozzak egy kiállítást, lesz hozzá anyag bőven. A végső cél egy album. A fotókat március 13-án a Mai Manó Házban láthatjuk. A képeket hangulatuk, színviláguk szerint csoportosítom majd. Természetesen nem lesz véletlen a képek sorrendje sem. Vannak követőid? Egyik tanítványom mondta, hogy ő is próbálgatta a technikát, de abbahagyta, mert úgy gondolta, ez az enyém. Ezt butaságnak tartom, mert nem erről van szó. Inkább azt gondolom, ezzel mindenki kísérletezhet, úgyis mások lesznek a képek. Három éve csinálom az anyagot. Nem félek attól, hogy valaki ugyanezzel a módszerrel szintén nekiszalad a nyolcadik kerületnek. Ha meg másikat választ, az főleg koppintás, bár a kereszthívás nem újdonság. A divatfotográfiában évtizedek óta alkalmazzák, néhány éve én is készítettem hasonló képeket, hogy kipróbáljam. Itt a poén az, hogy a kereszthívást riport jellegű képekre használom. E képek kapcsán felmerülhet a kérdés, mikor válik valami hatásvadásszá, és meddig marad hiteles. Azt gondolom, ez az anyag nem erőltetett, holott a hatásvadászat sok ilyen jellegű munkára akár a filmművészetet alapul véve ráhúzható lenne. Az én képanyagomban is van groteszk, de benne van a dráma is ugyanolyan súllyal, némi bájos humorral fűszerezve. Nem akartam durva képeket csinálni, sem leleplező anyagot, végig fellelhető a távolságtartás az egészben. Azt akarom megmutatni, hogy nem szerencsétlen emberek élnek ilyen környezetben, hanem lehet, hogy szegényebbek, vagy más normák között telnek a napjaik, ám ugyanúgy megvannak az örömeik. Ezek az érzelmek megjelenhetnek például úgy, hogy szereti valaki a kutyáját, és tök jól el van, ilyen környezetben pedig mindez abszurddá válik egy kicsit, de nem biztos, hogy nekik olyan rettenetes sok bajuk van akár azzal, hogy itt élnek, akár a világgal. Az, hogy ki hol boldog, viszonylagos történet. Eltelik húsz év, és nagyon izgalmas lesz minden kép, akár egy Zsuk, amit szépnek látok, ami egy elmúlt világot idéz. Az egyik képemen egy gyönyörű sárga színű látható, egy piros kerékbilincscsel egyetemben. A kép a Zsuk mai drámája, a háttérben megjelennek a jellegzetes épületek, két tarka ruhás járókelővel. Mindez kordokumentum is egyben, ám mégis átértelmeződik. Mi van a kiskutyán, mi van a gyereken, hogy néz ki az egész környezet, mind nagyon izgalmas. Jellemző az egész helyzet, itt akár fürdőköpenyben is lehet a kocsmába járni. A nyolcadik kerületben kétségkívül más a stílus. Anzix Józsefváros Mai Manó Galéria, Magyar Fotográfusok Háza, március 19. április 22. Az emberek közvetlenebbek egymással, mindenki beszélget mindenkivel. Ha jól kommunikálsz, akkor nincs baj. Ha hülyén kommunikálsz, akkor baj van. Ugyanakkor alapvetően nyíltabbak az emberek, mint a Rózsadombon. Ott mindenki félti a palotáját, itt mindenki behív, ha arról van szó. Soha nem gondoltam, hogy leleplező képeket készítve, melyekből kiderül, ha valaki szerencsétlen, szegény, változtatok a világon, és általa majd neki is jobb lesz. Hát nem lesz neki jobb. De azt sem gondolom, hogy közvetve nem hat a fotográfia, mert hat. A kiszolgáltatottság érzése felfedezhető a képeken, és sok minden más is tágabban értelmezve. S ez működik, ez jó. 20 FOTO MOZAIK 2007 március 21

12 Tavaly Magyar Sajtófotó 2006 történt A Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Fotóriporterek Társasága által meghirdetett XXV. Magyar Sajtófotó pályázatra és kiállításra 360 szerző pályázott felvétellel. A zsűri a pályázatban meghirdetett valamennyi, szám szerint 13 kategóriában díjakat ítélt oda. A héttagú zsűri elnöke Kiss-Kuntler Árpád, a HVG képszerkesztője volt. Tagjai: Batha László fotóriporter, Bruzák Noémi, az MTI fotóriportere, Fejér Gábor, a Népszabadság képszerkesztője, Kincses Károly fotótörténész, Korniss Péter Kossuth-díjas fotóművész és Szigeti Tamás, a Figyelő képszerkesztője. Az eddigi legmagasabb darabszámban beérkezett pályaművek elbírálása digitális rendszerben történt. A zsűri február 1. és 4. között a MÚOSZ-székház színháztermében, nyilvános körülmények között végezte munkáját. A zsűrizést bárki figyelemmel kísérhette, és az érdeklődés jelentős is volt. A díjak átadására a XXV. Magyar Sajtófotó Kiállítás ünnepélyes megnyitásakor kerül sor a Magyar Nemzeti Múzeumban, március 23-án, 16 órakor. A jubileumi seregszemle mellett látható lesz az elmúlt 25 év legjobb sajtófotóit bemutató Visszapillantás című tárlat is. A kerek évforduló alkalmával a sajtófotó-kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként a Magyar Nemzeti Múzeum frissen felújított termeiben kerül a közönség elé. A rendezvény méretében, tartalmában, sokszínűségében és kivitelezésében is a jubileumi évfordulót reprezentálja. Az elmúlt 25 év legjobb sajtófotóit felvonultató tárlathoz kapcsolódva Visszapillantás címmel reprezentatív album jelenik meg, amelynek a kiállítás ünnepélyes megnyitóján lesz a sajtóbemutatója. Ugyancsak ekkor kerül a nagyközönség elé Az év fotói 2006 című könyv, amely a 2006-os pályázatra beérkezett képekből ad bőséges áttekintést. Élénk érdeklődésre tarthat számot a XXV. Magyar Sajtófotó Kiállítás kísérő kiállítása: a National Geographic International nemzetközi válogatott anyaga. A szervezők szándéka szerint a budapesti és a debreceni helyszínt követően a kiállítás 2007-ben látható lesz Miskolcon, Szegeden, Pécsett, Veszprémben, Győrött és Sopronban. A jelentős közérdeklődésre számot tartó kiállítás március 24-től április 29- ig látogatható a Magyar Nemzeti Múzeumban. Móricz Simon: Megszűnő vasútvonalak 22 FOTO MOZAIK 2007 március Nagydíjak A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Nagydíja a legkiemelkedőbb teljesítményért: Móricz Simon (Népszabadság): Megszűnő vasútvonalak André Kertész Nagydíj a legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért: Simon Márk (168 Óra): Sötétben látók Kategóriadíjak Hír-eseményfotó (egyedi) Beérkezett képek száma: 315 db I. díj: Beliczay László (MTI külső munkatárs): Visszavonulás II. díj: Kovács Tamás (MTI Zrt. Fotószerkesztőség): Éjszaka a gáton III. díj: Fazekas István (HVG): Felvonulók kérték Képriport (sorozat) Beérkezett képek száma: 2180 db (253 sorozat) I. díj: Szigetváry Zsolt (MTI külső munkatárs): A Magyar Televízió székházának ostroma II. díj: Cser Dániel (Blikk): Vihar III. díj: Sopronyi Gyula (Népszabadság): Kétfrontos háború Emberábrázolás-portré (egyedi) Beérkezett képek száma: 483 db I. díj: Soós Lajos (MTI Zrt.): Schweitzer József II. díj: Mátray Péter (szabadúszó): Vicsek Tamás fizikus III. díj: Oroszi Beáta (Színes Bulvár Lap): Magány (3. kép) Emberábrázolás-portré (sorozat) Beérkezett képek száma: 900 db (124 sorozat) I. díj: Hartyányi Norbert (szabadúszó): Kép-más II. díj: Kovács Krisztián (Krakkói Magyar Centrum): 3 nő portréja III. díj: Kapolka Gábor (Gang Fotóműhely): Háim története fiúból férfi Művészet (egyedi) Beérkezett képek száma: 323 db I. díj: Dudás Szabolcs (HVG): Kaján 85 II. díj: Juhász László (szabadúszó): Lépcsőn III. díj: Tóth László (Dunántúli Napló): Zsonglőr III. díj: Földi Imre (MTI Zrt.): Szakácsi Sándor Villon szerepében Művészet (sorozat) Beérkezett képek száma: 1243 db (175 sorozat) I. díj: Bege Nóra (szabadúszó): A teremtés mosolya Baltazár Színház, 2006, Vallauris II. díj: Bócsi Krisztián (szabadúszó, HVG külső munkatárs): Káin és Ábel (4. kép) III. díj: Bácsi Róbert László (Hölgyvilág): Szentendrei művészek

13 Versenyben a fényképészek Szarka Klára Pályázatok és ösztöndíjak szorításában Sport (egyedi) Beérkezett képek száma: 191 db I. díj: Földi Imre (MTI Zrt.): Világbajnok lett Nagy Tímea (1. kép) II. díj: Szabó Miklós (Blikk): Gólt érdemlő mozdulat III. díj: Árvai Károly (szabadúszó): Sellők Sport (sorozat) Beérkezett képek száma: 631 db (75 sorozat) I. díj: Reviczky Zsolt (Népszabadság): Légből kapott II. díj: Szalmás Péter (Népszava): Sellők III. díj: Földi Imre (MTI Zrt.): Öröm pillanatai a torinói vívó vb-n Természet és tudomány (egyedi) Beérkezett képek száma: 266 db I. díj: H. Szabó Sándor (MTI): Belvíz II. díj: Krulik Ábel (szabadúszó): Belvárosi épületek III. díj: Túry Gergely (HVG): Gemenc Természet és tudomány (sorozat) Beérkezett képek száma: 698 db (98 sorozat) I. díj: Kerekes István (szabadúszó): Gyurgyalagnász II. díj: Fazekas István (HVG külső munkatárs): Páratlan Budapest III. díj: Czimbal Gyula (MTI Zrt.): Vízilórészek Társadalomábrázolás dokumentarista fotográfia (egyedi) Beérkezett képek száma: 345 db I. díj: Móricz Simon (Népszabadság): Választási plakátok II. díj: Egyed Ufó Zoltán (szabadúszó): TV III. díj: Tóth László (Dunántúli Napló): Akadály Részlet Móricz Simon Munkácsi Márton-díjas kollekciójából Társadalomábrázolás dokumentarista fotográfia (sorozat) Beérkezett képek száma: 1824 db (211 sorozat) I. díj: Kovács Krisztina (szabadúszó): Hajrá Sződ! II. díj: Reviczky Zsolt (Népszabadság): Mobilizált Csíksomlyó III. díj: Sopronyi Gyula (Népszabadság): India, Varana si a szent város a Gangesz partján Humor-zsáner-bulvár (egyedi vagy sorozat) Beérkezett képek száma: 625 db (51 sorozat, 319 egyedi) I. díj: Végel Dániel (HVG külső munkatárs): Rokonok II. díj: Illyés Tibor (MTI Zrt.): Szurkolók III. díj: Reviczky Zsolt (Népszabadság): Pater Noster Különdíjak Escher Károly-különdíj a legjobb hírképért: Szandelszky Béla (Associated Press): Kormány ellenes tüntetés (2. kép) Munkácsi Márton-díj a legjobb kollekcióért: Móricz Simon (Népszabadság) A Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíja Bertalan Péter (Flashback Photo Agency): Féktelenül (képpárok) A megyékben dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter: Hartyányi Norbert (szabadúszó) 30 év alatti, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter: Móricz Simon (Népszabadság) Budapest Fotográfiai Ösztöndíj: Simon Márk (168 Óra) 24 FOTO MOZAIK 2007 március tően a versengők és képeik száma egyre tömegesebb, a nemzetközi pályázatok pedig ma már tényleg szinte az egész világot megmozgatják. A koncentrálódás jelei a komolyabb hazai pályázatok esetében is mutatkoznak. A negyedszázados magyar sajtófotó-pályázat és -kiállítás szakmai háziversenyből kitüntetett médiaeseménnyé vált, hasonlóan Az év természetfotósa című versengéshez. A pályázatok kiíróinak, a civil módon szerveződött szakmai szervezetek veze- Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy ma már a nagy fotópályázatok és ösztöndíjak körül forog a fényképészvilág Magyarországon. Némiképpen hasonló a helyzet másutt is, hiszen a koncentrált médiafigyelmet vonzani képes események törvényszerűen homályosítják el a csöndesebb, szisztematikusabb alkotómunkát. Az évente megrendezett seregszemléket egyébként szereti a szakma jó része és a nagyközönség is, hiszen ezek alkalmasak az összegzésre, azt az érzetet keltik, hogy könnyen és gyorsan átfogó képet alkothatunk egy-egy szakterület milyenségéről, ha végigkattintunk az interneten kiállított győztesek listáján, vagy elmegyünk a tárlatokat megnézni. Az érdeklődő laikusok úgy érezhetik, hogy az értő zsűrik által kiválogatott, megszűrt anyag megkíméli őket az önálló kutakodástól, végső soron a szuverén véleményalkotástól is. Nézd meg, kik és mivel győztek, s már tudod is, mi számít jónak a sajtóban vagy a természetfotóban. A fotográfusok számára pedig igazodási pontot és a szakmai előmenetel lehetőségét jelentik a komoly pályázati győzelmek. Az egyre nagyobb médiafigyelem, a győztesek sztárolása, az egyre több szponzort és egyre értékesebb díjakat magukhoz vonzó versengések, a komoly tömegeket megmozgató és egyre gigantikusabb méretű tárlatok új dimenziókba emelik a pályázatokat. A globalizációnak és a digitális technikának köszönhetőinek az egyik szeme sír, a másik nevet a nagy siker láttán. A fotográfia ügyének s maguknak a fényképészeknek általában nagyon jót tesz a széles közvélemény erősödő figyelme, ám az egyre hatalmasabb szervezési feladatok már-már meghaladják a szakmai szervezetek erejét. Az idei, immár huszonötödször meghirdetett sajtófotópályázaton 359 fotográfus mintegy tízezer képét bírálta négy napon át a héttagú zsűri, napi órában. A pályázati siker értékét mint több más hasonló rendez- Gyanútlan pályázók A pályázati sikerekre, díjakra éhes fotográfusok gyakran nem gondolják át, mibe is vágnak bele, amikor egy-egy versengésre beadják a műveiket. Főleg kétféle probléma adódhat a pályázatokkal: aggályos lehet a versengők képeinek, szerzői jogainak további sorsa, illetve a szükséges anyagi ráfordítások jóval nagyobbak lehetnek annál, mint amennyit a pályázó előre sejtett. A tekintélyes, közismert, rendszeresen kiírt versengések esetében minden részletet meglehetős pontossággal rögzítenek a feltételek között. Ezekkel inkább az a gond, hogy a hosszadalmas, bonyolult, esetleg idegen nyelvű szövegeket a fotográfusok nem olvassák át kellő figyelemmel. Így aztán csalódottan szembesülhetnek azzal a ténnyel többek között, hogy az elnyert díj nem adómentes jövedelem, a beadott fotókat nem kapják vissza, esetleg saját költségükön kell drága, kiállítási szintű, akár paszpartuzott, keretezett kópiákat produkálniuk. A kiírók célja gyakran az, hogy (nem túl nagy anyagi ráfordítással) kész kiállítást kapjanak, friss fotókat a gyűjteményükbe, ingyen publikálható fényképeket a tulajdonukban lévő lapok számára, sőt, akár ingyen ötletet promóciós tevékenységük fellendítéséhez. Ha egy-egy pályázat kiírója nem tér ki külön is a beadott művek további felhasználási módozataira és arra, hogy a pályázókat siker esetén milyen kötelezettségek terhelik, érdemes külön szerződést követelni, vagy inkább nem pályázni.

14 vény esetében a sajtófotónál is tovább növeli a versengéshez kötődő reprezentatív kiállítás. Ezúttal március 23-tól a Magyar Nemzeti Múzeumban nyílik meg a legjobb sajtóképek tárlata. Bizonyára nagy médiafigyelmet és jelentős látogatói érdeklődést generálva. Mindenki mindenki ellen Az is tény, hogy az éleződő versenyhelyzet az amúgy is haldokló alkotóműhelyek végét jelenti: szinte mindenki egyedül készül, s végső soron mindenki mindenki ellen mérkőzik. A pályázati siker vágya sokakban akkora, hogy gyakran nem a saját belső igényük, hanem a zsűrik (legtöbbször öntudatlanul) megszabta ízlésnek, műfaji, stiláris követelményeknek megfelelni akarva dolgoznak. Így aztán nemcsak a nagyobb hazai, de a nemzetközi versengéseken is megfigyelhető bizonyos uniformizálódás, sőt, gyakran a látványos, de üres utánzás számos módoza- ta is. Legyenek a zsűri tagjai bármekkora szaktekintélyek, koruk trendjeitől, divatjaitól természetesen ők sem képesek igazán függetleníteni magukat. S mivel az információk ma már szinte azonnal közkinccsé válnak, a divatos szemlélet és megformálás futótűzként terjed el. A nagy nemzetközi sajtófotós versengések, a több mint fél évszázados World Press Photo, az északamerikai Pictures of the Year, vagy a természetfotósok egyik legjelentékenyebb megmérettetése, a BBC Wildlife Magazine és a brit Természettudományi Múzeum közös pályázata egyre könnyebben elérhetők a magyarok számára is, ahogyan a korszerűnek gondolt alkotói szemlélet trendjei sem maradnak rejtve honfitársaink előtt. Nem is telik már el év úgy, hogy magyar fotográfusok egy vagy több díjat el ne hozzanak ezekről. A magyar fényképezés egyes területein ki is alakult egy afféle nem Hírkategóriában első helyezett Szigetváry Zsolt rutinos fotóriporter, dolgozott már heti- és napilapoknak fotóriporterként és képszerkesztőként is, jelenleg a Magyar Távirati Iroda munkatársa. Hazai pályázatokon már többször szerepelt sikerrel, komoly nemzetközi díjat viszont most nyert el először, és nem is akármilyet. A World Press Photo hírkategóriájának első díját veheti majd át áprilisban Amszterdamban a tavaly őszi budapesti zavargásokról készült képsorozatával. Zsolt, saját bevallása szerint, édes teherként viseli a hirtelen rászakadt népszerűséget, nincs szokva hozzá. Azt csak reméli, hogy a sikernek köszönhetően esetleg külföldi megbízásokkal is megkeresik, annak ellenére, hogy ő saját magát hírfotósnak tartja, s ilyen minőségében nehezebben volna képes magazinoktól megbízásokat elvállalni. Amikor a magyar sajtófotó-pályázatra válogatott, akkor tanácsolta neki valaki, hogy küldjön anyagot a WPP-ra is. Olyan felvételeket keresett a képei között, amelyekről azt gondolta, hogy érdekelhetik a külföldi zsűrorokat is. Vérzett a szíve egyik-másik fotójáért, de könyörtelenül szelektált. Amikor már csak kéttucatnyi maradt, megnézte fekete-fehérben is, és így újabb felvételek estek ki a rostán, majd a végén, amikor a kockaformátumnál kötött ki, már csak a végül nyertes sorozat képei maradhattak meg. Egy egész hetet szánt a képválogatásra, úgy gondolja, ennek kulcsszerepe lehetett a sikerben. hivatalos elitklub az utóbbi másfél évtizedben: a hazai és nemzetközi pályázatokon rendre sikereket aratók köre. Akik nem tartoznak ebbe a csoportba, azok vérmérsékletük, jellemük, körülményeik szerint viszonyulnak hozzájuk: példaképüknek tartják őket, s mindent elkövetnek, hogy közéjük kerüljenek, keserűen állapítják meg, hogy a sikerekhez kétségkívül olyan előfeltételek (is) kellenek, amelyekkel ők talán soha sem fognak rendelkezni, vagy úgy érzik, hogy az alkotói stílusukat vagyis belső lényegüket kellene megtagadniuk a sikerekért, s nem képesek erre. Rosszabb esetben csak a nettó irigység gyötri őket. Nehéz, sőt egyre nehezebb elfogulatlan és szuverén álláspontot kialakítani a pályázati sikerekről az amúgy nagyon is örömteli módon növekvő médiahírverés miatt. Ugyan ki az, aki teljesen függetleníteni képes magát mindettől? Elvitathatatlan, hogy a komoly pályázati sikerek valamilyen módon használnak a fotográfiának mint kifejezési formának általában is, s csak örülhetünk, ha az ambiciózus, korszerű szemlélettel munkálkodó sikeres fényképészek újabb lehetőségekhez jutnak a pályázati eredményeiknek köszönhetően. Ám az továbbra is tény, hogy a legnagyobb döntőbíró mégiscsak az idő. S egyegy csöndesebb, hátrébb húzódó, nem versengő, szisztematikusan, a saját törvényei szerint épülő életmű az idők folyamán olykor meglepő módon értékesebbnek és érdekesebbnek mutatkozhat, mint ahogy korábban gondoltuk volna. A nagy zajban oly jelentékenynek látszó sikerek pedig idővel akár semmivé válhatnak. Természetesen nincsenek szabályok erre sem, az alkotómunka értékét sohasem (pusztán) a szorgalom vagy az alkotó személyes karaktervonásai szabják meg. Egyszerűen szólva: van élet a pályázatokon kívül is, de akit valóban inspirál a versengés, a győzelem, s úgy érzi, munkálkodása egyre nívósabb és teljesebb lesz tőle, annak nem szabad kihagynia egyetlen komoly pályázatot sem. (Folytatjuk.) Sulyok László: Medusa piercing. Magyar Sajtófotó, 2005, Művészet és tudomány kategória II. helyezettje. 26 FOTO MOZAIK 2007 március Takács Szabolcs: Túlélő. Év Természetfotósa 97, Kezünkben a Föld kategória I. helyezettje. 27

15 Digitális RAW munkafolyamat kezdőknek A sikeres munkafolyamat fontosságát nem kell hangsúlyozni. A filmes időkben a munka nagy része a laborokra hárult, ám most, hogy egyre többen a digitális képalkotást választják, átértékelődtek az erőviszonyok. A korábban a szakemberek által elvégzett részmunkák immár a fotós feladatkörét bővítik. Mivel a változás viszonylag hirtelen jött, aki nem figyelt oda időben, bizony lemaradt. Cikkünk célja alapvető eligazítást nyújtani a digitális képalkotás által generált, megváltozott feladatok között. A RAW fájlok feldolgozása ugyanis fényképezőgéptől és képalkotó rendszerektől függetlenül olyan feladat, amelyet a jó képek érdekében el kell sajátítanunk. A nyers anyag A legtöbb modern digitális tükörreflexes, és ma már néhány komolyabb kompakt fényképezőgép nemcsak a már feldolgozott jpeg, de az expozíció nyers adatait tartalmazó, ún. RAW formátumban történő képrögzítésre is képes. Ezen állományok utólagos feldolgozása bizony nem egyszerű feladat, és főleg azok számára jelenthet nehézséget, akik még csak ismerkednek a digitális fényképezéssel. A RAW kettőssége abban rejlik, hogy bár végtelen számú korrekciós lehetőséget foglal magában, a formátumot nem ismerőknek könnyen kedvét szegheti, ha egy-egy valamirevaló fotózás után a számítógép elé ülve is elkezdik felvételeiket szemlélni. A digitális fényképezőgépek nyers képei ugyanis többnyire szürkék, fátyolosak, kontrasztjuk gyenge, színeik távol állhatnak a valós látványtól, sőt, élességük is botrányos. A hozzáértők szeme azonban pontosan ezen jellemzők miatt csillan fel, hiszen egy RAW fájlból némi utómunkával pontosan olyan képet nyerhetünk, amilyet a helyszínen is láttunk. Sőt némi odafigyeléssel akár még annál is szebbet. Az alábbi sorrendet betartva kiki könnyedén végigkövetheti a RAW fájlok ideális útját az expozíciótól egészen a szerkesztett képek elmentéséig. Gondolkodj, csak aztán exponálj! A digitális képalkotás már azelőtt elkezdődik, hogy leültünk a számítógép elé. Az egyik legjobb dolog, amit a munkánk sikere érdekében megtehetünk, hogy a lehető legtökéletesebben komponált és exponált képet varázsoljuk a fényképezőgép Bár a Photoshop beépített RAW konverterével viszonylag szabadon módosíthatjuk nyers képállományainkat, bizonyos funkciókra a fényképezőgép szoftvere lehet az alkalmasabb. 28 FOTO MOZAIK 2007 március LCD-jére. Számos fotós esik ugyanabba a hibába, vagyis gondolja úgy, minek az odafigyelés, a fotókat ráérek rendbe tenni utólag, a számítógépen. Ez azonban időbe és pénzbe kerül. Gondoljunk bele! Minél több időt kell a monitor előtt, egy (vagy több) képszerkesztő program kezelőfelületét nézve töltenünk, annál kevesebb időnk marad az újabb fotósétákra, sőt ami rosszabb, a megrendelőkre. Arról nem is beszélve, hogy a digitális fotósok hajlamosak számolatlanul exponálni. Ugyan néhány memóriakártya már korlátlanul képes elnyelni felvételeinket, legalábbis ezt érezteti velünk, a merevlemezekkel már kicsit más a helyzet. Ha nem akarunk órákat azzal eltölteni, hogy a rosszul komponált, életlen, tartalomtól mentes képek között barangolunk, gondolkodjunk, mielőtt lenyomjuk az exponálógombot! Íme néhány tipp, amely segíthet lerövidíteni az utómunkaidőt. 1. Mindenekelőtt ismerjük meg fényképezőgépünk lehetőségeit, és vizsgáljuk meg, képes-e a fehéregyensúly manuális (egyedi) kezelésére, melyet mindig állítsunk be a felvételi helyzetnek megfelelően. Ha ezt még az expozíció előtt megtettük, nem kell időt eltöltenünk annak utólagos módosítgatásával. Ha a kézi beállítást választjuk, ne feledjük el ellenőrizni a színhelyességet az objektívcseréket, illetve a megvilágítási helyzet esetleges változásait követően. 2. Exponáljunk a csúcsfényekre! Mivel a képalkotó szenzor éppúgy viselkedik, ahogyan a film, könnyű akaratlanul is kiégetni a csúcsfényeket. Ha a legvilágosabb részletekben az expozíció során meg tudjuk őrizni a részleteket, értékes képalkotó adatokat nyerünk, nem utolsósorban elkerülhetjük, hogy a kép bizonyos részei kiégjenek, vagyis információhiánytól szenvedjenek. 3. Fentiekből következik, menynyire csalóka is egy digitális kép valójában. Míg a többség filmre fényképezve kiadta kezéből a labormunkát, nincs valódi tapasztalata arra nézve, adott negatív mekkora expozíciós tartalékokat rejt. Más azonban a helyzet a digitális fájlokkal, amelyeket már ki-ki saját maga dolgoz fel. Nem árt tehát tudnunk, hogy az árnyékok még számos információt rejtenek, amelyeket megfe- A digitális fényképezőgépek tulajdonosai sok esetben könnyelműen bánnak az expozíciók számával, ami a legtöbb esetben ráadásul a jó kompozíciók rovására megy. Nem mindig kell ragaszkodnunk a sorozatképek kényelméhez sem, egyszerűen csak kövessük figyelemmel az eseményeket, és a megfelelőnek tűnő pillanatban exponáljunk.

16 lelő számítógépes utómunkával elő is csalogathatunk. Az egyetlen dolog, amire ebből következően érdemes odafigyelnünk, a képzaj... S hogy azért, mert lehetőségünk van megszüntetni a kontrasztokat, még nem kell feltétlenül megtennünk. 4. Nézzünk a keresőbe, és kutassuk át az egész képmezőt! A hangsúly az egészen van. Figyeljük meg a képhatárokat, mielőtt lenyomjuk a kioldót! Ily módon elkerülhetjük a nemkívánatos becsillanásokat, a családtagok fejéből kilógó villanyoszlopokat, a lemaradt testrészeket stb. Mindezzel a retusmunkák idejét csökkenthetjük jelentősen. tésének dátumát használom mappanévként, és ennek alapján rendszerezem a képeket. Ily módon, főként, ha a képek jellegét is belevonjuk az elnevezésben, akár téma szerint is hamar összerendezhetjük képeinket. A portrékat hívhatjuk P_-nak, a természetfotókat T_-nak, a lényeg, hogy válasszunk olyan archiválási megoldást, amely alapján bármikor könnyedén, gondolkodás nélkül rendszerezhetünk. Olyan megoldást keressünk, amely segíti, és nem nehezíti az eligazodást. Mivel az albumokban tárolt képekkel még bőven lesz dolgunk, almappákra is szükségünk lesz. Őket elnevezhetjük az általuk tartalmazott képek kiterjesztése (RAW JPEG) vagy akár a feldolgozottság státusa (NYERS, MUNKA, KÉSZ) szerint. Ha az előbbit választjuk, a RAW mappa értelemszerűen az eredeti, nyers képek hordozója, a MUNKA a feldolgozás alatt álló (TIFF) fájlokat tartalmazza, míg a JPEG/KÉSZ mappa a végleges, laborba küldhető fotók helye lehet. Képeinket kezdjük el az általunk választott módszerrel átmásolni a memóriakártyáról a megfelelő mappába. Ahogy a teljes folyamat lezajlott, készítsünk azonnal biztonsági (backup) másolatot az egész (!) anyagról. Erre tökéletes a CD vagy DVD lemez, de gyakori megoldás a A klasszikus képnézegető szoftverek segítségével könnyedén csoportosíthatjuk, rendezhetjük felvételeinket. Exportálás és biztonsági archiválás Számos úton elérhetjük, hogy a fényképezőgép által rögzített képek a számítógépre kerüljenek. Vannak, akik kártyaolvasót használnak, míg vannak, akik közvetlenül kötik össze eszközeiket. Akárhogyan is döntünk, első lépésként egy rendszerezési struktúrát kell felépítenünk. Biztonsági okokból nem csupán az eredeti képet, de annak egy másolatát is őrizzük meg, erről azonban egy kicsit később. Mindenekelőtt hozzunk létre egy mappát a felvételek tárolására. Stúdiókörülmények között a téma nevét és a felvételek elkészíkülön merevlemez alkalmazása. Tartsuk szem előtt, hogy az eredeti nyersanyagok megőrzése a választott megoldástól függetlenül rendkívül fontos feladat. Mindenképpen biztosítani kell annak lehetőségét, hogy annak ellenére is hozzáférhessünk állományainkhoz, ha netán valamelyik adathordozónk tönkremenne. A hiba érintheti a memóriakártyát, a merevlemezt és akár az optikai lemezt (CD, DVD) is. A másolatok ellenőrzése Nem elég azonban a számítógépre másolni a képfájlokat, a későbbi csalódások elkerülése érdekében érdemes egy pillantást vetni is rájuk. Vizsgáljuk meg, hogy a bemásolt képeket képes-e megnyitni a képszerkesztő programunk, és ellenőrizzük a backup másolatok hozzáférhetőségét is. Bizony előfordult már, hogy a képnézegető program megmutatta a kép akár teljes méretét is, ám a konvertáló program már nem fért a képadatokhoz. A problémát egy ismételt másolás talán még megoldhatja, az esélyét legalább is kár volna elszalasztani. Egyértelmű, hogy a minden bizonnyal soha nem használt képek bemásolása, megőrzése és főleg konvertálására, valamint szerkesztése felesleges időés helypocsékolás. Használjuk a gépünkre telepített képnézegető szoftvert, fussuk át a RAW fájlokat, és kíméletlenül töröljük ki azokat a felvételeket, amelyekről biztosan tudjuk, hogy sosem használnánk őket. Nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásunk legyen, ezért készítettünk másolatot az egész állományról, ugye emlékeznek? Ha mindezzel végeztünk, és megvannak a kiválasztott képek, rátérhetünk a következő lépésre. sl (Folytatjuk.) 30 FOTO MOZAIK 2007 március A Coolpix sorozat 1997-ben a 100-as modell bevezetésével indult hódító útjára. Most a logó is átalakult, kifejezésre juttatva a márka legfontosabb tulajdonságait, vagyis az értéket, a stílust, teljesítménnyel, élvonalbeli technológiával és egyszerű használattal ötvözve. A szöveg kialakítása egy szobrász vésőjét juttatja eszünkbe, amelyben a Nikon termékeire jellemző szakértelem és minőség alkot szoros egységet. Új arculatot kapott a termékcsalád webhelye ( is. A márka és a vásárlók közötti kapcsolat erősítése érdekében kialakított site számos különböző interaktív funkciót kínál. A P, azaz Performance (teljesítmény) sorozat modelljei a fényképezés szerelmeseinek tartogatnak továbbfejlesztett funkciókat; az S, azaz Style (stílus) modellekben az elegáns formatervezés az örömtelibb fényképezés érdekében könnyű használattal lett ötvözve; az L, azaz Life (élet) fényképezőgépek a hétköznapi fényképezés során biztosítanak bámulatos eredményeket ben számos különböző új modell várható, amelyekben az árhoz igazodó érték továbbra is a világon egyedülálló, újító jellegű funkciókkal és formatervezéssel ötvöződik majd. Márkafrissítéssel ünnepel a Nikon Tízéves a Coolpix sorozat A márka legújabb darabjai az egyszerűen kezelhető Coolpix L11, L10, az AA elemekkel kompatibilis L11, L10, a képstabilizátorral és arcfelismerő funkcióval ellátott L12, a tíz megapixeles, ISO 3200-ig érzékenyíthető P5000, valamint a vezeték nélküli képátvitelt megvalósító 850c. 31

17 P h o t o s h o p t i p p e k é s t r ü k k ö k Selymesen elmosódó vízesés Profi fotósok gyakran alkalmaznak hosszú expozíciós időt, ha gyors folyású patakokat vagy vízeséseket fotóznak. Így érik el a képen a víz folyásának lágy, selymes hatását. Ezt a hatást könnyen elérhetjük, ha nem túl erős környezeti fény esetén a legalacsonyabb ISO érték választása mellett erősen lerekeszeljük az objektívünket. De mit tegyünk akkor, ha túlságosan erős a fény, és ezzel a módszerrel nem tudunk elég hosszú expozíciós időt beállítani? A legtöbb profi ilyenkor állványra szereli fényképezőgépét, és különböző erősségű szürke szűrőket alkalmaz az expozíciós idő meghosszabbításához. Mit tehetünk, ha éppen nincs állványunk, nem rendelkezünk ilyen szűrővel, esetleg ha van is szűrőnk, de vagy a használni kívánt objektívünk nincs szűrők rögzítésére alkalmas menettel ellátva, vagy ha éppen déli, verőfényes napsütésben jön el a soha viszsza nem térő alkalom fotónk elkészítésére? Szerencsére ebben az esetben sem kell lemondanunk a fényképezésről, mert némi photoshopos utómunkával ilyenkor is elérhetjük a kívánt hatást. A mellékelt felvétel viszonylag rövid zársebességgel készült, ami szinte megfagyasztja a vizet. A legtöbb automata fényképezőgép pont ilyen felvételeket készít. A lehető legnagyobb élesség elérésére törekszik, éppen ezért a bemozdulásból adódó életlenség elkerülésére a lehető legrövidebb expozíciós időt választja a felvétel elkészítéséhez. És éppen ez okozza azt, hogy a felvételeken a víz meglehetősen unalmas, érdektelen képet mutat. A siker érdekében két dolgot kell megoldanunk: egyrészt a vizet selymessé kell varázsolnunk, másrészt sötétebb tónusúvá kell tennünk az egész felvételt, hogy ne látsszon rajta azonnal, hogy verőfényes napsütésben készült. (A valóságban nem lehet ilyen fényviszonyok mellett ilyen selymessé fotózni a vizet. Ha sötétítő szűrőt alkalmazunk a felvétel elkészítéséhez, akkor azzal az egész felvételt is sötétebbé teszszük.) A munkát a víz kiválasztásával kezdjük. Ehhez a válasszuk a poligonal lasso eszközt, és szakaszról szakaszra haladva egérkattintásokkal jelöljük ki az elmosni kívánt vízfelületet. Nem szükséges túl precízen kijelölnünk a vizet, elég, ha nem távolodunk el túlságosan a vízfelület szélétől. Következő lépésként lágyítsuk a kijelölt terület széleit, hiszen az összhatást nagyban zavarná, ha éles határvonal választaná el az elmosódott és az érintetlenül hagyott területeket. Válasszuk ki a select menüpont alatt a feather parancsot (select > feather). Kis felbontású képnél állítsuk a rádiusz értékét 4-5, nagy felbontású képnél pedig pixelre. Másoljuk át a kiválasztott felületet egy új önálló rétegre a layer > new > layer via copy menüparancscsal vagy a ctrl + J (command + J) gyorsbillentyűk megnyomásával. Ezután válasszuk ki a motion blur szűrőt (filter > blur > motion blur). Állítsuk be a distance (távolság) értéket 100 és 250 közötti értékre, a mozgás irányának szögét (angle) pedig a víz moz- gási irányának megfelelő értékűre. Esetünkben fok közötti szög a legjobb. Az adott képhez ideális szöget leghatékonyabban kis lépésekben változtatva, próbálgatással tudjuk meghatározni. Ne zavarjon bennünket, ha az elmosódott rész túlnyúlik az eredeti vízfelületen, mert ezt a problémát azonnal orvosoljuk. A layers (réteg) paletta alján található ikonra kattintva adjunk rétegmaszkot az elmosott vízrészletet tartalmazó rétegünkhöz. A rétegmaszk segítségével könnyedén eltüntethetjük a felesleges részleteket anélkül, hogy bármit is ténylegesen kitörölnénk. A munkához az eszközpalettán a kis egymást fedő fekete és fehér négyzetre kattintással, vagy a D betű lenyomásával állítsuk be az előtér színét feketére, majd válasszunk egy közepes méretű, lágy szélű ecsetet, és fessük ki vele a felesleges részeket. Ha valahol túl sok részt törölnénk, akkor váltsuk át az ecset színét fehérre, és így visszafesthetjük a véletlenül törölt részeket. A tökéletesebb hatás érdekében ne csak a vízesés felett túlnyúló részt töröljük, hanem a vízesés és a víz találkozásánál is végezzünk javításokat. Ha ezzel elkészültünk, következhet a teljes kép sötétítése. Ehhez kattintsunk a legalsó (background) rétegre, és kettőzzük meg a ctrl + J paranccsal, majd a réteg megjelenítési módját változtassuk meg normal-ról multiply-ra. Ha az eredmény túl sötét lenne, akkor növeljük meg az új réteg átlátszóságát az opacity érték csökkentésével. Ezzel tulajdonképpen el is készültünk. Tovább fokozhatjuk a hatást egy enyhe kékes árnyalat hozzáadásával. Ehhez használhatjuk a Photoshop Cooling 82 photo filter-ét, vagy ha valaki még drámaibb hatásra vágyik, annak ajánlom a NIK ColorFX plug-injének midnight blue szűrőjét ( D.Toth

18 S z a b v á n y o s s z í n e k Nyomtatás színkezelése Tátrai Sándor A monitor, a szkenner és kamera színkezelését követően a nyomtató mint végső kimeneti eszköz ICC profilokkal történő színkezelése következik cikksorozatunkban. Itt érik a fotográfust a legnagyobb csalódások a nem megfelelően beállított monitoron látott kép, a képeredeti, a látott kép és a nyomat színvilágával kapcsolatosan. A fotográfust az ezek közötti különbségek aggaszthatják leginkább, és ezen akár a legjobb technológiák megvásárlása sem segít megfelelő beállítások hiányában. A vizuális (és akár műszeresen is mérhető) különbségek legfőbb oka az eszközök reprodukálható színtartományai, azok nem megfelelő összehangolása és a felhasznált eszközök (monitor, fényképezőgép, nyomtató) eltérő technológiai működésében keresendő. Egy megfelelően elkészített, az adott eszköz színtani képességeit leíró ICC színprofillal azonban az adott nyomtató-festék-hordozó kombináció maximumát lehet elérni színtani egyezés és nyomtatási minőség, arányok, harmónia tekintetében. 34 FOTO MOZAIK 2007 március Mint azt már korábban is említettem, a évvel ezelőtti, kevésbé digitális világban a fotográfus egyetlen digitális eszköze talán a fénymásoló volt. A nyomdai előkészítés diafilmekkel és dobszkennereken történt. A szkenneroperátor a megfelelő és egyeztetett, vagy önálló tapasztalatain alapuló színkorrekciókat elvégezte a digitalizálást követően. Napjainkra a helyzet jelentősen megváltozott, a reprooperátorok munkája ebben az értelemben szinte megszűnt, hiszen minden fotográfus akár otthon vagy egy távoli nyomtatón, például cégén belül saját maga nyomtathatja képeit, akár asztali inkjet nyomtatókon, fotónyomtatókon, speciális és nagyformátumú nyomtatókon vagy más berendezéseken. Ettől kezdve pedig mindenki a saját maga nyomatáért felelős ezért nem árt tudnia a fotográfusnak a modern ICC profilokkal történő színkezelés lehetőségeiről és előnyeiről. A nyomtatók színkezelése az eddigiekhez hasonló elven történik: egy nyomtatóval (amely adott festékpatronokkal dolgozik) egy kiválasztott nyomathordozóra kinyomtatott tesztábra összevetése történik spektrofotométerrel, a tényleges, tesztábra mögötti ún. referenciaértékekkel (emlékezzünk, hasonlóan a kameráknál egy tesztábra lefényképezésével készíthető el az eszköz színtani képességeit leíró színprofil), majd a profilkészítő szoftver a matematikailag elégséges számú tesztmezőből egy spektrofotométerrel és megfelelő kalkulációval (interpolálás) elkészíti a nyomtató színtani tulajdonságait, színtorzításait, a megfelelő RGB/CMYK arányokat és a nyomtató reprodukálható színtartományát leíró színprofilt. Szintén működéstechnikai értelemben a nyomtatók használatának alapvetően kétféle típusa létezik: 1. Asztali nyomtatók, pl. Canon, HP, Epson stb. bár CMYK vagy CMYK + egyéb festékekkel nyomtatnak, drivereik nem képesek CMYK adatokat nyomtatni, nem postcript printerek, ezért ún. RGB printereknek nevezik őket. 2. RIP (Raster Image Processor) szoftverrel ellátott nyomtatók, nem saját driverük, hanem a RIP szoftver vezérlésével CMYK adatok nyomtatását végzik el ún. CMYK nyomtatók. A kétféle nyomtatótípusra külön tesztábrát kell alkalmazni (a gyakorlatban ezeket RGB vagy CMYK tesztábráknak nevezik), és lehetőleg színkezelés nélkül, nyersen kinyomtatni, majd egy színmérő spektrofotométerrel visszamérni. A nyersen történő kinyomtatás többnyire a nyomtatók drivereiben vagy alkalmazott szoftverekben a Color Management OFF paranccsal történhet. Többféle tesztábra létezik, különböző célokra különböző ábrák használata terjed el, alkalmazásuk a színkezelni kívánt rendszer tulajdonságaitól függ, mezőszámuk kb között lehet, amely pl. akár 1 4 A/4 oldalas lehet. Ezek a tulajdonságok a nyomtatók eltérő linearitásából adódnak. Gyakorlati tapasztalatok alapján nem helytálló az a gondolat, hogy a több mezőből álló tesztábra egyértelműen jobb színprofil-kalkulációt eredményezne, hiszen a színprofilkészítő szoftver a megfelelő interpolálás alkalmazásával a már említett mezőből a legmagasabb minőségi szintet tudja elérni. A tesztábrákat és a hozzájuk tartozó referenciaértékeket minden esetben a színkezelő szoftvercsomagok tartalmazzák, akár különböző spektrofotométer-típusokra, méretekre (A/3, A/4 1-2, akár 4 oldalas tesztábrák). Az X-Rite ProfileMaker szoftverében pedig lehetőség van akár teljesen egyedi tesztábrák generálására is, akár teljesen egyedi méretekre (pl. levélpapír, névjegykártyaméret stb.). A nyomtatók egyedi színprofiljának elkészítése minden hordozóra, festéktípusra, valamint nyomtatószoftver-beállításra, illetve festékpatroncsere esetén szükséges, ami igazából nem költség- és időigényes feladat, de egy adott nyomtatóhoz akár több színprofil elkészítése is szükséges lehet. Ennek a magyarázata az, hogy ezek a paraméterek jelentősen megváltoztathatják a nyomtatók reprodukálható színtartományát és színtani tulajdonságait, így a nyomtatási végeredményt is. Amennyiben nem az eredeti festékpatront használják, rendszeresen cserélik gyártóit, típusait, mindenképpen javasolt újabb színprofilt generálni, hiszen azok tulajdonságaitól RGB tesztábra példa X-Rite Eye-One spektrofotométerhez jelentősen módosulhat a reprodukálható színtartomány mérete, így a kinyomtatott kép minősége is. A színhelyes nyomtatáshoz a nyomtatóprofil alkalmazásának többféle módja létezik, akár az alkalmazott szoftveren (pl. Adobe Photoshop) vagy operációs rendszeren és driveren belül is. Cél-

19 szerű az adott nyomtató gyártóját megkérdezni az egyedi színprofilok alkalmazásának praktikus módszeréről. Az elkészített színprofil mivel a nyomtató reprodukálható színtartományát is leírja alkalmas továbbá arra, hogy mielőtt kinyomtatnánk megállapíthassuk, hogy egy adott szín (pl. színmérővel lemért szín, Pantone szín stb.) egyáltalán reprodukálható-e a nyomtatón, és ha nem, akkor milyen lesz a legközelebbi kinyomtatható szín. Ezzel pénzt, anyagköltséget takaríthatunk meg! Az X-Rite Eye-One Share ingyenesen letölthető szoftverrel ( a fentiek gyorsan elvégezhetők akár mérőműszer hiányában is, valamint a szoftverben lehetőség van színek, színpaletták létrehozására, majd a pontos színek pl. Photoshopba történő exportálására. Ha a felhasználó kiválaszt a szoftveren belül pl. egy Pantone színt, vagy lemér egy színt, majd kiválasztja a kívánt színprofilt, láthatja, hogy az adott szín egyáltalán reprodukálható-e, és mi a legközelebbi reprodukálható szín. Ez jelentős előny lehet egy sokszorosításra szánt reklámanyag esetében is. Az X-Rite Eye-One színkezelő rendszerek közül a Photo csomagot javasoljuk a fotográfusok számára, illetve a nem postscript RGB nyomtatóval rendelkezők számára, hogy eszközeiket egyedi, pontos és a legmagasabb színvonalú színprofilokkal lássák el. Ez az egyik legnépszerűbb színkezelő csomag, amely világszinten is rendkívül elterjedt a színkezelést alkalmazók körében, szinte kvázi etalon lett a mérőműszerek között. Azok a gyakori problémák, hogy az újonnan vásárolt nyomtatókhoz gyárilag kapott profilok nem megfelelő színvonalúak egy adott hordozóra, festéktípusra, kiküszöbölhetők egy ilyen Eye-One Photo csomag használatával. Az Eye-One Photo csomag komponensei lehetővé teszik emellett a kamera, szkenner, monitor színkezelését is, és a csomag tartalmazza az X-Rite Eye-One Share-t is 36 az X-Rite Eye-One Match színprofilkészítő szoftver és az Eye-One PRO spektrofotométer mellett. A postscript, CMYK nyomtatóval rendelkezők számára pedig az X-Rite Eye-One Proof rendszert javaslom, amely a bemeneti és megjelenítő eszközök mellett a CMYK nyomtatóprofilok elkészítését teszi lehetővé. További információkat a www. gretagmacbeth.com és oldalon találhatnak az érdeklődők. Fontos megemlíteni továbbá a külső fényviszonyok, a nyomatot, fényképet körülvevő világítási körülmények, az alkalmazott világítástechnikai rendszerek szerepét is a vizuális érzékelésnél. Mivel a fény-szín-érzékelés szerepe nyilvánvaló, ezért javasolt az ipari szabványok alkalmazása, a megfelelő világítástechnikai rendszerek kiválasztása. Az X-Rite világítástechnikai rendszerei lehetővé teszik a megfelelő színhőmérsékletű és legmagasabb színvonalú napfény- és egyéb ipari szabványokban megfogalmazott fényszimulációt (pl. Daylight 50, Daylight 65, CWF, A, C stb.) különböző világítástechnikai rendszerekkel: asztali napfény-szimulációs lámpa, hordozható és álló vizuálboxok, felső megvilágítások. Tökéletes színkezeléshez, az ICC profilok megfelelő alkalmazásához elengedhetetlen a megfelelő fényviszonyok kialakítása, mivel a színprofilok adott fényforrásokra készülnek el, azaz a végeredmény vizuális vizsgálata akkor lesz tökéletes, ha megfelelően és tudatosan alakítja ki a színkezeléssel foglalkozó szakember a munkahelye vizuális körülményeit is. A fenti cikkben és sorozatunk korábbi cikkeiben említett színkezelő rendszerekkel megvalósítható egy kiszámítható, magas minőségi színvonalú, a színek szempontjából kézben tartható, állandóan aktualizálható munkafolyamat, amely sok profeszszionális fotográfus számára nyújt elégedettséget és megoldást a fentebb említett csalódások elkerülésére és napi munkájuk megfelelő elvégzésére. Automatikus tesztábramérő spektrofotométerek Eye-One IO, Eye-One isys Sony Cyber-shot S650 és S700 A Sony Cyber-shot S650 és S700 a kezdők számára is könnyen kezelhető eszközök, így a két típus egyszerre kínál kedvező árú belépési lehetőséget a Cyber-shot világába, valamint minőséget és praktikus jellemzőket. A képeket 7,2 megapixeles 1/2,5 -os Super HAD CCD érzékelő rögzíti, a távoli jelenetek megörökítését pedig háromszoros optikai zoommal rendelkező Sony objektív teszi lehetővé, amelyhez hatszoros digitális és akár tizennégyszeres smart zoom társul. Az auto és program üzemmódokat kiegészítő hét helyszín szerinti témamód a beállítások automatikus kezelése révén sokféle fényképezési helyzetben nyújt optimális megoldást. Nagy érzékenységű (REI) üzemmódban a felső határ e gép esetében is ISO A felvételek a tiszta és fényes, 2 -os TFT LCD képernyőn állíthatók be és tekinthetők meg, amely ezenkívül praktikus, új funkciókalauzzal is segíti a fényképezést. Az S650 szép, ezüstös kivitele még inkább kifejezésre jut az S700-ban, amely teljes mértékben fémből készült házával extra elegáns hatást kelt. A gép 2,4 -os TFT LCD kijelzőjén mind a komponálás, mind a képnézegetés kel- Alkalomhoz illő lemes élmény (az S650 kijelzője 2 -os). Ráadásul a megjeleníthető praktikus, új funkciókalauz még biztonságosabbá teszi a fényképezést, leírva az egyes üzemmódok használatát. A mindöszsze 130/149 grammos S650, illetve S700 egyáltalán nem számít könnyűsúlyúnak, ha a fényképezési kapacitásról van szó. Mindkét készülék használható a tartozék standard AA alkáli elemekkel, az opcionális kiegészítőként kapható Li MH akkumulátorral pedig feltöltésenként akár 460 felvétel is készíthető. Szintén tartozékként jár a készülékekhez a Picture Motion Browser szoftver 2.0-s verziója, melynek segítségével a képek egyszerűen feltölthetők a csatlakoztatott számítógépre, ott megszerkeszthetők és mappákba rendezhetők. Az egyéb tartozékok között megtalálható a csuklópánt, az USB kábel és a televíziókészülékhez vagy más lejátszó eszközhöz csatlakoztatható AV kábel. A felvételek mind a két gép esetében akár 16:9 arányú, széles képernyős formátumban is elkészíthetők, mozgóképet pedig Motion-JPEG formátumban, másodpercenként 30 képkockás sebességgel rögzíthetünk. A fényképezőgépek 24 MB belső memóriát is kínálnak. 37

20 Canon EOS-1D Mark III Az új etalon Az EOS-1D Mark III bemutatásával a Canon új alapokra helyezte a professzionális fényképezést. Másodpercenként 10 kép sebességgel, 10,1 megapixeles felbontásban összesen 110 nagyméretű JPEG kép (RAW formátumban 30) elkészítését lehetővé téve a Mark III a világ leggyorsabb digitális SLR eszközévé válik. Az új fényképezőgép képfeldolgozási sebessége a Dual DIGIC III processzoroknak köszönhető, mindezek képminőségre gyakorolt hatását fokozza, hogy az EOS sorozat új modellje elsőként kínál 14 bites színmélységű képkezelést. A teljes színmélység akár árnyalat is lehet képpontonként, ami hatalmas előrelépés, ha a 12 bites képek 4096 árnyalatával hasonlítjuk össze. A teljesen új koncepciókra alapozott fejlesztési elképzelések olyan új funkcióknak és fejlesztéseknek adnak helyet a Canon zászlóshajóját jelentő EOS-1- es sorozathoz képest, mint például a 3 LCD kijelző Live View üzemmóddal, az EOS integrált tisztítási rendszer, az új autofókusz-rendszer 19 keresztező típusú érzékelővel és a 63 zónás fénymérési funkció. A fényképezőgép APS-H méretű (28,1x18,7 mm) CMOS érzékelője a megszokottnál szélesebb, ISO érzékenységi tartományt tesz lehetővé, amely L:50 és H:6400 értékig bővíthető. A Canon fejlesztőmérnökei újratervezték az autofókusz-rendszert és a beépített 19 keresztező típusú érzékelőt is, ennek köszönhető, hogy például az f/2,8-es érzékenységgel az AF terület középpontján kívül eső témái jobban feldolgozhatók, ráadásul a fényképezőgép további 26 AF segédpontot használ az AF keresés javítása és a nagyobb pontosság érdekében. Az 57 egyéni funkció a felhasználónak még több lehetőséget ad a fényképezőgép beállításainak testreszabására, napi munkaigényeinek megfelelően. Fotós szemmel Elképzelt busójárás Nem mondhatnám, hogy a kép teljesen a véletlen műve, hiszen két héttel az esemény előtt már tudtam, hogy menni fogok a mohácsi busójárásra. Már a legelején próbáltam végiggondolni, mit lehet egy ilyen eseményen fotózni, ami nem egyszerű dokumentáció, hanem annál egy kicsit több. Az itt látható felvétel illetve ehhez nagyon hasonló derengett fel bennem, és elhatároztam, hogy elkészítem. A megfelelő alkalomban persze csak bizakodhattam, hiszen aki volt már karneválon, az tudja, hogy az odasereglő turista és nézelődő jelentősen több, mint a maskarába öltözött karneválozó. Egy nagy tömegben pedig meglehetősen nehéz ehhez hasonló képet készíteni. A tűz szintén kérdéses volt. A helyszínre érve megnyugodva láttam, hogy a főtérre hatalmas máglyát készítettek. Ugyanakkor kissé érzékenyen érintett a hír, hogy csak vasárnap estére tervezték a meggyújtását, hiszen akkorra már otthon akartam lenni. Persze győzött a fotózás iránti szenvedély, maradtam még egy éjszakát, aminek köszönhetően ott lehettem tűz meggyújtásakor. Persze ez önmagában még nem siker, hiszen a főtér tömve volt emberekkel, akik mind a tűz közelébe szerettek volna húzódni. Egy rövid, de annál verejtékesebb ütközet után már a harmadik sorba tornásztam magam, ahol kissé megnyugodva vártam a megfelelő időpontot. Azért voltam nyugodt, mert a máglya méreteit elnézve sejtettem, hogy hamarosan én leszek az első sorban, mert a közelebb állók nem fogják bírni a meleget. Így is lett. Az első sorból fotózhattam a tűzre vigyázó busókat, akik kérésemre szívesen megálltak, pózoltak, majd hangos kereplőikkel továbbhaladtak. A felvételhez digitális vázon amatőr mm-es ( mm ekvivalens) optikát és vakut használtam, ISO 400 érzékenység és F8 rekeszérték mellett. Figyeltem arra, hogy lehetőleg a tűz is helyesen legyen exponálva, de inkább kissé alul, hogy a körül lévő zavaró momentumok ne rontsák el a hangulatot. A busó helyes világításáról a vaku derítőfénye gondoskodott. Meg kell említenem az AF segédfényt, amely nélkül szinte lehetetlen lett volna élesre állítani a maskarásokat. Gondolom, nem kell különösebben ecsetelnem, milyen jó érzés, amikor egy elképzelt kép valósággá válik. Ez történt az én első busójárásomon. Takács Szabolcs