TÉMAKÖRÖK A NYOLCADIKOSOK MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM BESZÁMOLÓJÁHOZ JANUÁRTÓL

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "TÉMAKÖRÖK A NYOLCADIKOSOK MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM BESZÁMOLÓJÁHOZ 2008. JANUÁRTÓL"

Átírás

1 TÉMAKÖRÖK A NYOLCADIKOSOK MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM BESZÁMOLÓJÁHOZ JANUÁRTÓL Magyar nyelvtan: 1. A beszédhangok keletkezése, csoportosítása 2. A magán- és mássalhangzótörvények 3. A szótagolás és az elválasztás szabályai 4. Hangalak és jelentés viszonya a szavakban 5. Szólások és közmondások 6. A szóelemek 7. Helyesírásunk alapelvei 8. Az ige és az igenevek 9. A névszók (benne: a tulajdonnév helyesírása, dátumok helyesírása stb!!!) 10. A névmások 11. További szófajok (határozószó, névelő, névelő, igekötő stb.) 12. A mondat fogalma, a mondatok osztályozása 13. Szószerkezetek 14. Az alany, az állítmány és a tárgy fogalma, jelölése, fajtái 15. A határozók és a jelzők 16. A szóalkotás módjai 17. Az összetett mondatok A témákhoz szükséges felkészülési anyag az alábbi tankönyvekben található: 1-7. téma: 5. osztályos tankönyv téma: 6. osztályos tankönyv téma: 7. osztályos tankönyv 17. téma: 8. osztályos tankönyv

2 1. A BESZÉDHANGOK KÉPZÉSE, CSOPORTOSÍTÁSA A hang a beszéd legkisebb, tovább nem osztható egysége. Az emberi testnek azokat a szerveit, amelyek a beszéd hangjait létrehozzák vagy módosítják, együttesen beszélõszerveknek nevezzük. Beszélés közben a hangképzõ szervek állandóan mozognak, a hangok képzése folyamatos. A beszélõszervek a következõk:....

3 A beszéd hangjait általában kilégzéssel képezzük. A levegõ a tüdõbõl elindulva a légcsõn keresztül a géfefõnél találkozik a hangszalagokkal, melyeket a két kannaporc állít a hangképzéshez éppen szükséges helyzetbe. A toldalékcsõ rezonátorként módosítja a gégefõben keletkezõ hangot, zörejeket hoz létre (a mássalhangzók képzésekor), vagyis hangforrásként mûködik. A garat a gége folytatása, a száj- és orrüreg pedig a garat folytatása. A garat- és orrüreg rezonátorként mûködik. A szájüregnek több része van: a tulajdonképpeni szájüreg (a fogak mögött) és a pitvar (a fogak elõtt). Ez elõbbihez tartozik az ajak, a fogak, a szájpadlás és a nyelv. Az egyes beszédhangok képzésekor a beszélõszervek egy része passzív, más része aktív. Rövidebben: a tüdőből kiáramló levegő a légcsövön keresztül a gégefőbe jut, ahol találkozik a hangszalagokkal, megrezegtetheti azokat, majd a száj- és az orrüreg felé távozik, s közben akadályokba ütközhet. Két fõ csoportra oszthatjuk hangjainkat: magánhangzókra és mássalhangzókra. 1. Magánhangzók a szájüregben keletkeznek, képzésükkor a hangszalagok rezegnek, tehát mindegyik zöngehang. Nyíláshangok, képzésükkor nyílás keletkezik a szájüregben. Szótagalkotó erejük van Mássalhangzók képzésében több beszélõszerv vesz részt, mint a magánhangzókéban. Mindig kettõ áll együtt valamilyen helyzetben, valamelyik helyen. Egyszerre több pár is mûködik. A hangok közötti különbségek abból adódnak, hogy mindegyiket más hangképzõ pár más módon, más helyen és más idõtartammal hozza létre. Vagyis a mássalhangzók képzésekor akadály képzõdik a gégefõben vgy a szájüregben. Vagy tiszta zörejhangok, vagy a zörejhez zönge is társul. A mássalhangzók a szótag szerkezetében magánhangzókhoz társulnak (ahogy az elnevezés is utal erre).

4 A mássalhangzók - ahogy e kis táblázatból is látszik, többnyire párt alkotnak zöngésség szerint (a zöngétlen hangoknak többnyire akad zöngétlen párjuk).

5 2. A HANGTÖRVÉNYEK (Összeállította: Fülöp Károly) I. Magánhangzótörvények 1. A hangrend törvénye: az egyszerű magyar szavakban a magánhangzók szabályosan rendeződnek. a/ magas hangrendű szavak: csak magas magánhangzókat (e, é, i, í, ö, ő, ü, ű) tartalmaznak pl. levél, szülő, türelem, férfi, hideg b/ mély hangrendű szavak: csak mély magánhangzókat (a, á, o, ó, u, ú) tartalmaznak pl. autó, malom, állomás, uborka, határ c/ vegyes hangrendű szavak: magas és mély magánhangzók vegyesen fordulnak elő bennük; a mélyek közül bármelyik, a magasak közül csak az e, é és az i, í pl. piros, virág, tégla, finom, tészta, hinta, csillag A hangrend törvénye a definícióból adódóan nem érvényes - az idegen eredetű: sofőr, kosztüm - és az összetett szavakra: autómentő, kirakatrendező 2. Az illeszkedés törvénye: a hangrend törvényének kiterjesztése a toldalékokra. a/ egyalakú toldalék esetén, pl. -ig, -kor, -ért Bármilyen hangrendű szóhoz csak ez az egy változat járulhat: - (mé) autóig, falig, asztalig, hatig; (ma) kettőig, hétig, ebédig; (ve) csillagig - (mé) uborkáért, asztalért; (ma) ebédért, levélért; (ve) virágért, tisztáért b/ kétalakú toldalék esetén, pl. -ban/-ben, -nak/-nek, -ból/-ből, -val/-vel Magas hangrendű szóhoz magas, mély hangrendűhöz mély toldalék járul. Vegyes hangrendű szó esetén legtöbbször mély a toldalék, illetve az utolsó szótag magánhangzója dönt. - (mé) autó, ház, saláta, malom + -VAL (+ -BAN, +-BÓL) - (ma) egér, köröm, szél, hideg + - VEL (+ -BEN, +-BŐL) - (ve) piros, kocsi, csillag + -VAL (+ -BAN, +-BÓL) c/ háromalakú toldalék esetén, pl. -hoz/-hez/-höz; -szor/-szer/-ször Magas hangrendű szóhoz magas, mély hangrendűhöz mély toldalék járul. De a magas hangrendű toldalékból két változat van (pl. -szer/-ször; -hez/-höz). Ilyenkor a szótő utolsó magánhangzóját kell megvizsgálni: ha ajakkerekítéses, akkor az ajakkerekítéses toldalékot választjuk. Ha ajakréses, akkor pedig az ajakrésest. Példánkon: - autó (mély) + -hoz (mély) = autóhoz - szülő (magas, a.kerekítéses) + -höz (magas, a.kerekítéses) = szülőhöz - levél (magas, a.réses) + -hez (magas, a.réses) = levélhez II. Mássalhangzótörvények A mássalhangzók egymással találkozva, bizonyos hangtani környezetben módosulhatnak. Ezeket a változásokat nevezzük mássalhangzótörvényeknek:

6 A/ Hasonulások 1. Részleges hasonulások a/ képzés helye szerinti ~: az n hang képzési helye az alábbi hangkapcsolatokban kiejtéskor eltolódik, és m vagy ny hangot hallunk: np színpad (ejtése: szímpad) nb különben (ejtése: külömben) nty ponty (ejtése: ponyty) ngy rongy (ejtése: ronygy) b/ zöngésség szerinti ~: egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangzó találkozásakor az egyik a saját zöngés ill. zöngétlen párjává alakul kiejtésben. - zöngésedés: a zöngés mássalhangzó zöngéssé teszi a mellette álló zöngétlent. Pl. mészből (ejtése: mézből), ablakban (ejtése: ablagban) - zöngétlenedés: a zöngétlen mássalhangzó zöngétlenné teszi a mellette álló zöngés msh-t. Pl. vízpart (ejtése: víszpart), rizspor (ejtése: rispor) 2. Teljes hasonulások A szóelemek határán (pl. szótő/toldalék, előtag/utótag) az egyik mássalhangzó teljesen azonossá válik a másikkal. a/ írásban nem jelölt ~: amikor a fenti változás csak kiejtésben megy végbe, pl. anyja (ejtése: anynya), bátyja (ejtése: bátytya), egészség (ejtése:egésség) b/ írásban jelölt ~: amikor a fenti változás írásban is megtörténik, s ezt kettőzéssel jelöljük. Pl. az + -val = azzal, egész + -vé =egésszé, mos + -j = moss, néz + -je = nézze B/ Összeolvadás Két mássalhangzó találkozásakor kiejtésben egy harmadik keletkezik, ld. gyertyás hasonlat. Pl. bánt + -ja (ejtése: bántya), tud + -játok (ejtése: tuggyátok) C/ Mássalhangzó-rövidülés Egy hosszú és egy rövid mássalhangzó találkozásakor kiejtésben a hosszút rövidnek halljuk. Pl. otthon, állvány, parttalan, lánccal, bükkfa (ejtése: othon, álvány, partalan, láncal, bükfa) D/ A mássalhangzó nyúlása Bizonyos szavakban nyelvi szokás megnyújtja a mássalhangzó időtartamát. Az alábbi esetekben helyes: lesz, egy, kisebb (ejtése: lessz, eggy, kissebb) Az alábbiakban nem: szalag, köpeny, bakancs (helytelen ejtése: szallag, köppeny, bakkancs) E/ Kivetés (Kiesés) Három különböző mássalhangzó találkozásakor egy rendszerint a középső kiesik, természetesen csak kiejtésben. Pl. mondta (ejtése: monta), ne bántsd (ejtése: ne bánsd) F/ Hiátustörvény Két magánhangzó között kiejtésben hiátus, azaz hangűr keletkezik, amit egy j - szerű hang betoldásával töltünk ki. Pl. fiú (ejtése: fijú), dió (dijó), miénk (mijénk)

7 3. A SZÓTAGOLÁS ÉS AZ ELVÁLASZTÁS SZABÁLYAI A magyar elválasztás alapszabálya, hogy egy mássalhangzó kerül át a következő szótagba. Akárhány msh. is van két mgh. között, mindig csak egy megy át a következő szótagba: ba-ba, ap-ró, Veszp-rém, lajst-rom Minden szó annyi szótagra bontható, ahány magánhangzó van benne. A magánhangzó önmagában is alkothat szótagot (fi-ú, ó-ra. é-let nem ajánlott forma, ld. még lejjebb) Az egy magánhangzót tartalmazó szavakat nem választhatjuk el (kép, pech, bőr) A régies írásmódú szavakban, nevekben nem választjuk el azokat a mgh-kat, amelyek egy hangot jelölnek: Eöt-vös, Paál, Maár, Weö-res, Soós Elválasztás a magyarban Az elválasztás alapja a magyarban: 1. elsősorban a szó önálló elemei (ha több van), 2. másfelől a szótagolás (lásd ott); valamint 3. ha a szóban már eleve van bármely okból kötőjel. Az egyszerűsítő írásmód alapján összevont betűkapcsolatok elválasztáskor szétválnak, például asz-szony, galy-lyat. Az egy szótagban ejtett szavak soha nem választhatók el. Ez a magyar és az idegen szavakra egyaránt vonatkozik, sőt akkor is így van, ha írott alakjukban több magánhangzó szerepel: sztrájk, shop; ill. Brahms, Schmidt, York, Soós, blues, fair, stream, Chartres, Nîmes, Haydn, Maugham, George, Hume, Hughes. A szóelemek megállapítása Ha egy szó több összetételi elemből áll, akkor az elemek mentén elválasztható. Ez az elv a szótaghatárt is felülbírálja, például: vas-út, ugyan-az, ellen-őr, csak-is, dél-után, tölgy-erdő. Az összetétel határán választjuk el. A toldalékokat nem tekintjük önálló elemnek, tehát csak a szótagokat vesszük figyelembe: ker-tig, pén-zért, apá-mé, Mikló-sék; továbbá Szél-lért, Cze-tzet, Tallin-nig. Az igekötők is önálló elemnek számítanak, például fel-é-pít, szét-esik. A leg- előtag szintén önálló elem: leg-alsó, leg-alább.

8 Önálló elemnek tekintjük a magyar nyelvérzék számára felismerhető idegen elő- és utótagokat is, például centi(méter), kilo(gramm), pre(klasszikus), proto(plazma), mikro(klíma). o Kétes esetekben az elemek és a szótagok egyaránt alapul vehetők elválasztáskor, például mikro-szkóp vagy mikrosz-kóp, foto-gráfia vagy fotográfia. Az alkotóelemeket személy- és helységneveknél is ugyanúgy figyelembe vesszük: Nyír-egyháza, Nagy-atád, Bornem-issza. Az elemek szerinti elválasztással olykor kétértelműségeket is elkerülhetünk. Például: gépelem ("alkatrész") és gé-pe-lem ("billentyűkkel leírom"), meg-int ("figyelmeztet") és me-gint ("újból"), nép-ének ("népdal") és né-pé-nek ("népe számára"), fel-ül ("felülre ül") és fe-lül ("fent"), köz-ellátás ("a köz ellátása") és közel-látás ("rövidlátás"). Egy elemen belül: a szótagolás Egyetlen elemen belül az elválasztás a kiejtett szótagolást követi. Kivétel: Egy betűt önmagában nem szokás sem a sor végén hagyni, sem új sorba átvinni (például "e-gér", "akci-ó" nem ajánlott forma). Az x, bár két hangot jelöl (k + sz), szótagoláskor is változatlan marad, például ta-xi, Me-xi-kó, Fé-li-xé. A ch betűkapcsolat, mivel egyetlen hangként ([h]-ként) ejtjük, minden esetben együtt marad: ar-chí-vum, pe-ches. Egy adott elemen belül mindig a kiejtés szerinti szótagokat vesszük figyelembe. Ez a hagyományos írású magyar családnevekre éppúgy vonatkozik, mint az idegen nevekre (az átadó nyelv elválasztási szabályaitól függetlenül), sőt a mozaikszókra is. Magyar családnevek War-gha [e.: varga], Szé-chy [e.: szécsi], Thew-rewk [e.: török], Beö-thy [e.: bőti]; valamint Babi-tsé, kos-su-thi (a magyarázatot l. alább), mó-ri-czos stb. Idegen nevek Wa-shing-ton, Fi-scher, Bo-lo-gna, Mon-taigne; valamint zü-ri-chi, Bach-hal stb. o An-ti-gua, illetve Új-Gui-nea (szintén a kiejtéssel összhangban, mivel az előbbiben a gu betűkapcsolatot [gv]-ként ejtjük, az utóbbiban pedig az ui-t [í]- ként). Az együtt ejtett hangok írásban is együtt maradnak, például Plu-tar-khosz, Ljub-lja-na. Azok a betűkapcsolatok, amelyeket idegen nyelven nem választanak el, de egynél több szótagban ejtendők, a magyar szótagolás szerint szétválhatnak: Ped-ro, ma-est-ro.

9 Egy kivétel magyar és idegen neveknél Ha a névben kettőzött (hosszú) mássalhangzó szerepel, azok a szó elválasztásakor akkor is szétválnak, ha röviden hangzanak, például Kossuth [kosut] elválasztása Kos-suth (nem pedig a kiejtést szorosabban követő "Ko-ssuth"), Boccaccio [bokaccsó] elválasztása pedig Boc-caccio (nem pedig a kiejtést szorosabban követő "Bo-ccac-cio"), l. AkH. 229., az AkH b)- nek ellentmondva. Ez tehát kivétel az elválasztásban a kiejtés szempontja alól. Nem tartozik e kivétel hatálya alá a -ffy betűkapcsolat, mivel az ( valakinek a fia értelemben) önálló szóelemnek minősül, így mindkét f átmegy a következő szótagba (AkH. 235.). Mozaikszók NA-TO, OR-FI; Ma-lév, Tü-zép; valamint Kö-zér-tig, ke-ra-vil-los. Mozaikszavaknál az írott alak magánhangzóit vesszük figyelembe, így a magánhangzó nélküli, bár magánhangzókkal ejtett alakok sem választhatók el (például SZTK). Az egy szótagú szavakat természetesen itt sem választhatjuk el (például MOL). Ezúttal is kerüljük, hogy egy betű sor végén vagy sor elején önmagában álljon, így IBUSZ, Áfor és társaik egy szóban maradnak. A meglévő kötőjel felhasználása Lehetőséget adhat az elválasztásra, ha a szóban már szerepel kötőjel. Ez például az alábbi esetekben fordulhat elő: ha a szó toldalékos betűszó vagy jel (például ENSZ-ért, 3.-hoz), ha ki nem ejtett betű vagy bonyolult, szokatlan betűkapcsolat után toldalékot kapott (például show-val, charme-os), vagy ha a szótagszáma és elemszáma miatt különben is szükséges (motorkerékpárszerencsétlenség). Ezekre az esetekre is vonatkozik, hogy egyetlen betűt nem ajánlott önmagában sor végén hagyni vagy új sorba vinni (például , ELTE-t). Kivételes elválasztású szavak A kivételes elválasztású szavak közé tartozik történeti okokból a Bat-thyá-ny név, esztétikai okokból a Nietz-sche (az elvileg szabályos "Nie-tzsche" alak helyett), illetve az egy hangot jelölő kettőzött betűkről l. a fenti Egy kivétel magyar és idegen neveknél pontot.

10 4. HANGALAK ÉS JELENTÉS VISZONYA A SZAVAKBAN SZÓ = HANGALAK + JELENTÉS 1) Hangalak és jelentés viszonya minden szónak van hangsorral kifejezett hangalakja és ehhez a hangalakhoz kapcsolódó jelentése, a hangalak és a jelentés kapcsolata többnyire megegyezésen, hagyományon alapul (ezért van az, hogy a különböző nyelvek ugyanazt a dolgot más hangsorral nevezik meg), ha a hangalak és a jelentés között valódi kapcsolat van (vagyis a hangalakból lehet következtetni a jelentésre), akkor ezeket a szavakat motivált szavaknak nevezzük a) hangutánzó szavak: brummog, csiripel, krákog, zümmög, b) hangulatfestő szavak: cammog, bandukol, pipogya, ha a hangalak és a jelentés között nincs kapcsolat, akkor ezeket a szavakat motiválatlan szavaknak nevezzük 2) A szavak csoportosítása a hangalak és a jelentés viszonya alapján egyjelentésű szavak a hangsor csak egyetlen jelentést idéz fel (kevés ilyen szavunk van) pl. ablakpárkány H J (egy hangalakhoz egy jelentés társul) többjelentésű szavak (poliszémia) egy hangsorhoz több összefüggő, egymásból levezethető jelentés kapcsolódik (egy eredeti, alapjelentés mellé később kialakul másodlagos, harmadlagos jelentés), pl. csiga, levél, körte, kormány, toll, (egy hangalakhoz több jelentés társul, és a jelentések között összefüggés van) azonosalakúság (homonímia) a hangalak azonos, de a jelentések között nincs semmiféle kapcsolat vagy összefüggés, véletlen egybeesés eredményei az azonos alakú szavak (gyakran más szófajúak is), pl. fog, sírok, török, nyúl, verem, sír, vár, ég, rokon értelműség (szinonímia) hangalakjuk különböző, a jelentésük azonban hasonló vagy azonos: pl. kutya eb, bicikli kerékpár, fut rohan szalad, nevet mosolyog kacag (a szinonimák között használatbeli, fokozati és hangulati különbségek lehetnek) ellentétes jelentésű szavak (antonímák) a két szó különböző hangalakú, jelentésük között ellentét fedezhető fel, pl. szép-csúnya, magas-alacsony hasonló alakú szavak (paronímia) hangalakjuk hasonló, jelentésük eltér, felcserélésük zavaró, nyelvhelyességi hiba, pl. fáradság-fáradtság, falu-falú, áru-árú, egyhangúan-egyhangúlag, helység-helyiség

11 hangutánzó szavak: a hangalak és a jelentés között valódi kapcsolat van csoportjai: állathangok (csiripel), természeti jelenségek hangja (dörög), tárgyak hangja (zakatol), emberi hangok (füttyent) hangulatfestő szavak: a hangalak és a jelentés között valódi kapcsolat van a hangsor valamilyen cselekvés, tulajdonság hangulatát idézi fel (nyurga, égimeszelő, oson, surran) magas és mély hangrendű alakpárok: (ez-az, itt-ott, gyűr-gyúr) a magas hangrend közelséget v. gyengédséget jelez a mély távolságot v. keménységet egyjelentésű szavak: kevés van pl összetett szavak, szakszavak többjelentésű szavak: a második és további jelentések az elsőből fejlődtek ki azonos alakú szavak/homonimák: hangalak megegyezik, jelentés nem csoportjai: szótári (csap, dob), nyelvtani (merek levest~ merek úszni), vegyes típusú homonimák (kiszúrni a szemét~ szemét fickó) ellentétes jelentésű szavak/antonímák: segítenek szövegalkotáskor (érdekes-unalmas) rokon értelmű szavak/szinonimák: a változatosabb beszéd érdekében csoportjai: azonos jelentésű, különböző hangalakú szavak (eb-kutya), és a hasonló jelentésű szavak (kiabál, ordít, üvölt) hasonló alakú/ paronim szavak: hasonló hangalakú, és különböző, v. egyező jelentésű szavak alakváltozatok: közös tőből származnak és ugyanaz a jelentésük (veder-vödör) alakpárok: közös tő, azonban más jelentéssel bírnak (egyenlőre-egyelőre) homofon szavak: azonos hangzású, de eltérő jelentésű szavak (csukja- csuklya) homográf szavak: azonos hangalak, de eltérő jelentésű szavak (én egyek-egyek vagyunk)

12 5. SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK Állandósult nyelvi szerkezetek: A nyelv szókészletébe nemcsak szavak tartoznak, hanem a szónál nagyobb, kötött formák, állandósult szókapcsolatok is. Az állandósult szókapcsolatok legfontosabb jellemzõje - az alaki és jelentésbeli összeforrottság - jelentésük nem szószerinti, hanem átvitt (pl. csütörtököt mondott: Pista szerda helyett csütörtököt mondott -ez esetben nem állandósult szókapcsolatról beszélünk, hisz ez nem átvitt értelmû; megmossa a fejét, bakot lő, szöget üt a fejébe). - az állandósult szókapcsolatoknak nagy a stiláris erejük. Képszerûségük, szemléletességük, hangulatuk élénkíti érzékletesebbé teszi a stílust. - sokszor nyelv- és mûvelõdéstörténeti értékû nyelvi elemek. Az állandósult szókapcsolatok öt fõbb típusát szoktuk megkülönböztetni. Ezek a következõk: szokványos kifejezésmódok, szólások, szóláshasonlatok, közmondások, szállóigék. A szokványos kifejezésmódok közé soroljuk a társalgási fordulatokat (mi újság? semmit sem változtál, hogy vagy? legyen szíves), a körülírásokat (számolja a napokat), a metaforás kifejezéseket (háborút visel, eltávozott az égi vadászmezőkre, felszarvazták), a népmesei fordulatokat (itt a vége, fuss el véle), stb. A szólások alkotják az állandósult szókapcsolatok legszínesebb csoportját. Megkülönböztetünk igés szerkezetû (nem teszi az ablakba, lóvá tesz valakit, veszett fejsze nyele, hajítófát sem ér, körmére ég a dolog, sok van a rovásán, kosarat kap, egy követ fújnak, közös csónakban eveznek, nyakába veszi a várost ) és párhuzamos szerkezetû (se füle, se farka) szólásokat. A szóláshasonlatok alakilag egy fõmondatból és egy hiányos szerkezetû hasonlító mellékmondatból állnak. A szóláshasonlat elsõ fele tartalmazza a hasonlítót, a mellékmondat a hasonlítást. Összehasonlítást foglal magában. Például: Szegény, mint a templom egere. Szidja, mint a bokrot. Ritka, mint a fehér holló. Pereg a nyelve, mint a rokka. A közmondások valamilyen általános érvényû megfigyelést, életigazságot, tapaszlatot tartalmazó mondatok. Annyiban több a szólásnál, hogy nemcsak egy fogalom helyettesítõje,

13 hanem ítéletet is tartalmaz. Találó népi bölcsesség mondatformában. Például Aki mer, az nyer. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Ki korán kel, aranyat lel. A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Lassan járj, tovább érsz. Jobb későn, mint soha. Ajándék lónak ne nézd a fogát. A szállóige nagyobb körben, sokak által ismert és gyakran használt kijelentés, melynek rendszerint a szerzõjét is ismerjük. Szó szerint használt irodalmi, történelmi vagy mitológiai idézet. Például: Ne bántsd a magyart! (Zrínyi). Ember, küzdj, és bízva bízzál! (Madách), Ábrándozás az élet megrontója (Vörösmarty), Az állam én vagyok! (XIV. Lajos), A kocka el van vetve! Te is, fiam, Brutus!? (Caesar), Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derűl! (Kölcsey) Valójában ennél az öt kategóriánál sokkal több fajtája van az állandósult szókapcsolatoknak. Ide tartoznak még a köszönésformák (Pálinkás jó reggelt! Isten áldjon! Tiszteletem!), különbözõ káromkodások (Fene egye meg!), a népéletben a babonák, ráolvasások szövege (Csúnya, ronda vagy, meg ne verjelek szemmel.). Modern jelenség állandósult szókapcsolatként a közéleti, politikai jelszó (Hallgass a szívedre, szavazz a... re!), a különbözõ feliratok, graffitik. Állandósulhatnak humoros célból elferdített szólások, közmondások is, például: Ép testben épp, hogy élek. Közhelyek: valamilyen általánosan ismert dolgot minden eredetiség nélkül, elkoptatott, kiüresedett formában fejeznek ki, pl. nem akarom tovább ragozni, hab a tortán, úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna, jóban-rosszban együtt voltunk stb.

14 6. A SZÓELEMEK Morféma: (szóelem), a nyelv legkisebb, érzékelhető hangtestből álló, önálló jelentéssel bíró egységei: szavak és toldalékok. Szótári szó (lexéma): a szókészlet egy tagja, a nyelv egysége. Szóalak: a mondat egyik építőeleme, a beszéd egysége. I. tőszó * (toldalék nélküli szó) toldalékos szó tőszó (toldalék nélküli szó) szótő (egy toldalékos szó alapszava, a toldalékok leválasztása után kapott szóalak) II. egyszerű szó összetett szó (két önálló szóból áll, előtag + utótag) A toldalékok általános kapcsolódási sorrendje, jelölése, darabszáma: SZÓTŐ + 0, 1, 2, 0, 1, 2, KÉPZŐ JEL + 0, 1 RAG A MORFÉMÁK CSOPORTOSÍTÁSA ALAKI ÖNÁLLÓSÁG SZERINT: 1. Szabad morfémák: Más szóelemektől függetlenül, önállóan is előfordulhatnak. A szótári szó: A teljes szóalak kiindulópontjaként szótőnek nevezzük. A szótövek csoportosítása: Kötöttség szerint: szabad szótő, - kötött szótő (bokr-). Alakok száma szerint: egyalakú szótövek (ír, olvas), - többalakú (változó) szótövek (bokor bokr, mocsár mocsar). Toldalékoltság szerint: abszolút szótő (csal-atkozhatnának), - relatív szótő (csalatkozhat-nának). Hangalak szerint: hangzóhiányos (pl. töröl-törlő, pereg-pergő), - v-s tövű igék: nő-növ, lő-löv, - sz-v-s tövű igék: tesz, vesz, hisz, lesz, visz, eszik, iszik, - fekszik-fekvő, alszik-alvó. További részekre nem bontható, ún. elemi szó. 2. Félszabad morfémák: (viszonyítószó, viszonyszó, álszó) Önállóan nem fordulnak elő, csak más szótövekkel együtt, bár velük nem olvadnak össze. Jelentésük járulékos jellegű. Álszintagmákban szerepelnek. Pl.: igekötők, névutók, névelők.

15 3. Kötött morfémák: Csak más morfémákhoz kapcsolódva előforduló toldalékok. Zéró morféma: pl. a kijelentő mód jele. Záró morféma: pl. a határozói igenév képzője (-va, -ve, -ván, -vén). A TOLDALÉKOK: KÉPZŐK: Általában a szótő után az első helyen állnak (kivétel: mély e bb ít). Szerepük: teljesen új jelentésű szót hozhatnak létre, - megváltoztathatják a szó szófaját, mondatbeli helyét, - megváltoztathatják a szó bővíthetőségét, bővítményeit. Általában kapcsolódhat hozzájuk újabb képző, jel vagy rag (kivétel: -va, -ve, -ván, -vén, mert ezek zárómorfémák). Ige * ige - műveltető: -at, -et, -tat, -tet, - visszaható: -kodik, -kedik, -ködik, -kozik, -kezik, -közik, -ódik, -ődik, -ó(d)zik, -ő(d)zik, - szenvedő: -atik, -etik, -tatik, -tetik, - ható: -hat, -het, - gyakorító: -gat, -get, -gál, -gél, -dos, -des, -dös, -kod, -ked, -köd, -dogál, -degél, -dögél, - mozzanatos igék: -n, -int, -ll, -csillan, -csavarint, -sugall, - kezdő igék: -d, -l, -dul, -dül, -éled, -szólal, -kondul, -csendül. Névszó * ige - vmilyen eszközt használ: -l, -z, - vmivel ellát: -l, -z, - vmit fog, gyűjt, szed: -ászik, -észik, -zik, - vmilyen módon viselkedik: -kodik, -kedik, -ködik, - vmilyennek mond, gondol: -l, -ll, - vmilyenné tesz: -ít, - vmilyenné lesz, válik: -ul, -ül, -odik, -edik. Ige * névszó - cselekvés folyamata: -ás, -és, - cselekvés eredménye: -at, -et, -mány, -mény, -vány, -vény, - képesség, tulajdonság: -ékony, -ékeny, -ánk, -énk, - képesség, tulajdonság hiánya: -tlan, -tlen, - főnévi igenév: -ni, - melléknévi igenév: -ó, -ő, -tt, -t, -andó, -endő, - határozói igenév: -va, -ve, -ván, -vén. Névszó * névszó - foglalkozás: -s, -ász, -ész, - gyűjtőnév: -ság, -ség, - elvont fogalom: -ság, -ség, - kicsinyítés, becézés: -ka, -ke, -cska, -cske, - asszonynév: -né, - valamivel ellátott: -s, -ú, -ű,

16 - valaminek híjával elvő, vmitől megfosztott: -tlan, -tlen, -talan, -telen, - valahová tartozó: -i, - mértéket jelölő: -nyi, - törtszámnév: -d, - sorszámnév: -dik. JELEK: A képzők után és a ragok előtt vannak (kivétel: mély e bb ít). Egynél több is járulhat a szótőhöz, de utánuk csak ragok következhetnek. Nem hoznak létre új szótári szót, nem változtatják meg a szó szófaját, mondatbeli szerepét, de egy-egy nyelvtani jelentésmozzanattal gazdagítják a szótő jelentését (pl. idő, mód, számbeliség). - ige módjelei (*; -na, -ne, -ná, -né; -j), - ige idejének jelei: -t, -tt, - alap-, közép-, és felsőfok jele: -bb, leg- -bb, - birtokos személyjelek: -m, -d, -a, -e, -ja, -je; -nk, -unk, -ünk, -tok, -tek, -tök, -uk, -ük, -juk, - jük (+többes szám), a több birtok jele: -i, - birtokjel: -é (a birtokoshoz járul), - a többes szám jele: -k, -i. RAGOK: A szóalak zárómorfémái, más morféma nem állhat utánuk, és egy ragnál több nem lehet egy szóalakban. (ritka kivételek: láttamoz, kézbesít, nagybani) A ragok meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét. - ige alanyi (-k; -sz; *; -unk, ünk; -tok, -tek, -tök; -nak, -nek) és tárgyas szemályragjai (-m; -d; -ja, -i; -juk, -juk; -játok, -itek; -ják, ik), - tárgyrag: -t, - határozóragok: -ban, -ben, -ból, -ből, - ba, -be, -on, -en, -ön, -ról, -ről, -na, -ne, - nál, -nél, - tól, -től, -hoz, -hez, -höz, -nak, -nek, -ig, -kor, -szor, -szer, -ször, -ul, -ül, -képpen, -képp, -ként, -val. vel, -vá, -vé, -ért, - birtokos jelző ragja: -nak, -nek. Elő- vagy kötőhangzók: (álmorfémák) A toldalékok előtt a mássalhangzó-torlódás elkerülésére egy rövid magánhangzó jelenhet meg (álmot, székek, termet, nagyobb) Az egy szótőből képezhető szóalakok száma és az alakok egymáshoz való viszonya alakrendszert alkot.

17 7. HELYESÍRÁSI ALAPELVEK A magyar helyesírás - betűíró jellegű: legkisebb elemei a hangokat jelölő betűk - latin betűs: betűkészletünk a latin ábécéből alakult ki (XV. századig rovásírást használtak) - hangjelölő: a magyar betűk legtöbbször a kiejtett hangokat jelölik, kevésbé tér el a kiejtéstől - értelemtükröző (szóösszetételek, kis és nagy kezdőbetűk) - nyelvkövető jellegű: - követi a nyelvtörténetben végbement változásokat (kesztyű, lagzi) - idegen szavak jövevényszavakká válnak, magyaros írásmódra térünk át(zsűri, diszkó) A magyar helyesírás kézikönyvei - A magyar helyesírás szabályai kiadás (1984; 1994-ben korszerűsített, újabb kiadás) - Magyar helyesírási szótár (1999, betűrendbe szedve) - szakmai helyesírási szótárak (kémiai, műszaki, orvosi) ALAPELVEK: A kiejtés szerinti írásmód - köznyelvi kiejtésnek megfelelően írjuk - nem veheti figyelembe az egyéni kiejtési sajátosságokat és nyelvjárási eltéréseket Magánhangzók: - í, ú, ű: - alakőrző szavakban mindig hosszú (cím, szív, szín; gyűjt; súly) - alakváltoztató szavakban: - víz, út, tűz, híd stb. szavakban: mint az e-é a kéz szóban - tíz, húsz toldalékolva hosszú marad, megrövidül az összetett, tört- és sorszámnévben - kiejtés ingadozik: árboc, dicsér, irigy, posta; szelíd, tanú stb. - mindig rövid az ul, -ül, -dul, -dül, -stul, -stül, -kor, -szor, -ször, -ig - mindig hosszú: -ít, -sít, -ból, -ből, -tól, -től, -ról, -ről Mássalhangzók: - ingadozik a kiejtés: bakancs, csat, köpeny, szalag; guggol, mállik A szóelemző írásmód - ragos, jeles, képzős szavakat, szóösszetételeket máshogy írjuk, mint ejtjük; írásban feltüntetjük bennük az alkotóelemeket: a szótőt és a toldalékokat - egyrészt a szóelemek eredeti alakját tükrözi, másrészt a szóelemek módosult alakváltozatait tünteti fel (csónakkal) - írásban jelölt teljes hasonulás: -val, -vel, -vá, -vé v-je hasonul - ez, az mutató nm. + told. = hasonul - összeolvadás: tj, dj, nj, ts, ds, gys, tsz stb. - msh.-rövidülés: otthon, mondd meg - msh.-kiesés: mindnyájan - részleges hasonulás: lökdös, különbözik -stb.

18 A hagyományos írásmód - hagyományos írásmódról akkor beszélünk, ha a máig megőrzött írásmód sem a kiejtés, sem a szóelemzés elvével nem magyarázható - magyar történelmi családnevek (Batthyány, Dessewffy, Kossuth, Thököly) - j/ ly: köznyelvünk hangrendszerében már nincs meg az ly hang, írásunk azonban megtartotta; ide tartoznak az ly-os szavak (sólyom, mély, karvaly, mosolyog, lyukas, gólya) Az egyszerűsítő írásmód - helyesírásunk néhány esetben ésszerű egyszerűsítéseket alkalmaz - többjegyű betűk kettőzött alakját a tőszókban és a toldalékos alakokban csonkítottan írjuk: hosszú, meggy, loccsan, rosszal, briddzsel * nem egyszerűsítjük azonban az összetett szavak határán találkozó azonos kétjegyű betűket: kulcscsomó, jegygyűrű, díszszázad - toldalékolás következtében egymás mellé kerülő három azonos msh.-t jelölő betűt kettőzöttre egyszerűsítjük: toll + lal = tollal, könny + nyé = könnyé, Bernadett + től = Bernadettől * nem érvényes a magyar családnevekre, az idegen tulajdonnevekre és a szóösszetételekre, itt kötőjellel kapcsoljuk a hosszú msh.-s betűhöz a vele azonos újabbat: Széll-lel, Mann-nal; sakk-kör, balett-táncos, rossz-szívű - a szerű utótag sz-ét általában csonkítva kapcsoljuk az sz végű szavakhoz: ésszerű, mésszerű * nem egyszerűsítünk viszont akkor, ha a szerűt kettőzött ssz-re végződő szavakhoz kapcsoljuk: dzsessz-szerű, expressz-szerű; hasonlóképpen: puff-féle - számneves szerkezetekben: számú, XVI-XVII. század

19 8 11. A MAGYAR NYELV SZÓFAJI RENDSZERE A magyar nyelv szófaji rendszere A szófaji felosztás szempontjai A szókészlet szavait szótári jelentésük, mondatbeli szerepük és alaktani sajátosságaik alapján szófajokba soroljuk. A. Szótári jelentés (szótári szó): tartalmas-e a szó jelentése (felszólal, sietve), vagy csupán nyelvtani viszonyjelentése van (el, de, között), esetleg a kommunikációban tölt be fontos szerepet (pápá, hé), illetve érzést, indulatot, akaratot fejez ki tartalom nélkül (brrr, tyűha). B. Alaktani sajátosság (szóalak): egyrészt a szó tőtani viselkedését, másrészt pedig a toldalékolási lehetőségeit jelenti. C. Mondatbeli szerep (szóelőfordulás): a mondatbeli viselkedés kétarcú. Magában foglalja a szó mondatrészszerepét, másrészt tartalmazza a szó bővítési lehetőségeit is. A kettős és az átmeneti szófajúság, a szófajváltás Kettős szófajúság: gyakran előfordul, hogy egy-egy szó szótári jelentéséhez több szófaji jelentés tartozik (pl.: Este dolgoznom kell. Szép ez az este.) A kettős szófajú szavak a mondatban csak egy szófaji értékben jelenhetnek meg. Átmeneti szófajúság: két szófaj tulajdonságát egyszerre és szétválaszthatatlanul hordozzák, ilyenek az igenevek. Aktuális szófajváltás: egy szó mondatbeli szerepe következtében alkalmilag más szófajúvá válik (pl.: kígyó természetű, lesz majd nemulass). Szófaji osztályok a magyar nyelvben I. Alapszófajok II. Viszonyszók III. Mondatszók

20 ALAPSZÓFAJOK Alapszófajokat Tulajdonképpeni helyette- Átmeneti szófajú alapszófajok sítő szófajok szavak (igenevek (névmások) Szótári Önálló, tartalmas Közvetetten utalnak a Önálló, tartalmas jelentés jelentésűek valóság egy darabjára jelentésűek Alaktani Toldalékolhatók, de Ragozhatók, képzők Toldalékolhatók, de sajátosság vannak olyanok, azonban csak kivételesen vannak olyanok, amelyek csak ritkán járulhatnak hozzájuk, de amelyek nem kapnak toldalékot vannak olyanok, amelyek toldalékolhatók. csak ritkán kapnak toldalékot. Mondatbeli Önálló mondatrészek, Önálló mondatrészek, de Önálló mondatrészek, szerep bővítményeket alig bővíthetők bővítményeket vehetnek vehetnek fel fel. Fajtái Ige: megy, kinyílik, Főnévi névmás: én, Főnévi igenév: tanulni, van maga, ez, ki, ami, bárki lehullani Főnév: asztal, sárkány, Melléknévi névmás: Melléknévi igenév: futás, szépség, Péter olyan, amekkora olvasó, olvasott, Melléknév: piros, nagy Számnévi névmás: olvasandó Számnév: három, ennyi, mennyi Határozói igenév: hetedik Határozószói futva, sietve, gondolván Határozószó: reggel, névmás:itt, amikor, egyedül, ma akárhogy

21 VISZONYSZÓK Toldalékértékű viszonyszók Nem toldalékértékű viszonyszók Szótári jelentés Alaktani sajátosság Mondatbeli szerep Jelentésük vagy viszonyjelentés, vagy kommunikációs, értékelő jelentés Általában nem toldalékolhatók Önállóan nem mondatrészek, nem bővíthetők Fajtái Segédige: fog, volna, vagyok, vagy, vagyunk, vagytok, volt, lesz, marad, múlik Segédigenév: lenni, lévén Névutó: mellett, alatt Névutómelléknév: melletti, alatti Határozóvá tevő: mint Igekötő: meg-, be-, ki Kötőszó: és, s, de, mert, bár Partikula: is, egyáltalán, ám, alig, jó, főképp, kizárólag, -e, ugyan Névelő: a, az, egy Tagadószó: ne nem MONDATSZÓK Szótári jelentés Alaktani sajátosság Mondatbeli szerep Fajtái Csak kommunikációs, társalgásszervező vagy modális jelentésük van Nem toldalékolhatók Önállóan nem mondatrészek, önálló tagolatlan mondatok lehetnek; nem bővíthetők Indulatszó: óh, brrr, pfuj, jaj Interakciós mondatszó: szervusz, helló, adjisten, pá, igen, ja, csitt, hess Módosítószó: talán, valószínűleg, esetleg. Állítólag Hangutánzó mondatszó: bú, gá-gá, bumm, csitt-csatt

22 8. Az ige és az igenevek szerepe a mondatban Ige Cselekvést, történést, létezést, (állapotban létet és állapotba jutást) kifejező szófaj. A cselekvés, történés módját, idejét, a cselekvő számát, személyét, cselekvésnek határozott vagy határozatlan tárgyra irányuló ill. tárgyatlan voltát fejezi ki. Igék fajtái 1. cselekvő és cselekvés egymáshoz való viszonya alapján: - cselekvő (alany maga végzi a cselekvést) mos - visszaható (alany által végzett cselekvés alanyra irányul) mosakodik - műveltető (alany mással végezteti cselekvést) mosat - szenvedő (más által végzett cselekvés alanyra hat) mosatik - ható ige moshat 2. cselekvés iránya szerint: - tárgyas (bővíthető tárggyal) talál - tárgyatlan (nem bővíthető tárggyal) jár 3. cselekvés lefolyásának módja szerint: - tartós-huzamos ige folyamatos: csúszik, olvas gyakorító (ismétlődik, megszakításokkal hosszabb ideig): csúszkál, olvasgat - mozzanatos ige (1x megy végbe) csusszan Ige funkciója: mondatban rendszerint állítmány; beszédben ragozzuk. Ige alakja kifejezi: - igemódot kijelentő mód (nincs jele) feltételes mód (-na, -ne, -ná, -né) felszólító mód (-j) - igeidőt jelen (nincs jele) múlt (-t, -tt) jövő - alany számát és személyét egyes/többes szám; 1., személy

23 Ige ragozása lehet: - alanyi megtudom alany számát, személyét; ikes (hiányos) v. iketlen (teljes) ragozási rendszer - tárgyas alany számán és személyén kívül a határozott tárgy személyére is utal; tárgyas igéknél használjuk, ha határozott tárgya van Igenevek Az igenevek átmeneti szófajok (2 szófaj tulajdonságait úgy hordozzák, hogy külön-külön egyikbe sem besorolhatóak); igéből képzett származékszavak, amelyek megőrzik az ige alapjelentését. Fajtái 1. Főnévi igenév - -ni képzős igei származékszó; személyre vonatkozik - mondatban lehet alany, tárgy v. határozó 2. Melléknévi igenév - mondatban lehet jelző, határozó, névszói állítmány - folyamatos -ó, -ő olvasó - befejezett -t, -tt olvasott - beálló -andó, -endő olvasandó 3. Határozói igenév - mondatban lehet mód- v. állapothatározó - -va, -ve előidejű határozói igenév megnézve, sírva - -ván, -vén utóidejű határozói igenév olvasván, kérvén 9. A NÉVSZÓK Főnév I. szótári jelentése: 1.: élőlények 2.: tárgyak 3.: elvont, gondolati dolgok

24 II. mondatbeli szerepe alapvetően minden szófaj lehet alany, állítmány, határozó, tárgy, jelzők csak birtokos, időnként kijelőlőjelző Esterházy, a futballista nem lehet: mód, - állapot, - szám(állapot)határozó) III. Alakrendszere 1.: kötelező toldalékai a.: esetrag jóval több, mint az átlag Európában, mert a magyar agglutináló nyelv.: alanyeset ragja:.: birtokos eset ragja: leggyakrabban: ritkábban: -nak/-nek ha nyomatékosítani akarunk vagy ha a birtokos jelző is a birtokszó közé beékelődött egy harmadik szó birtokjelzői lánc: a birtokjelzőnek magának is van birtokjelzője, ilyen esetben a -nak/-nek kötelező (csak a lánc legutolsó tagjánál) pl. osztálytársam barátnőjének a bátyja.: tárgyeset ragja: -t (nagyon régóta, már a Halotti beszédben is DE! 9.sz.-i szövegben még ).: határozós esetek: kb. 25 féle (v. ö. Német: 1, görög: 1, latin: 2, orosz: 3) b: számjel.: egyesszám:.: többesszám: -k ( speciális: birtoktöbbesítőjel mindig a birtokos személyjelbe ékelődik be) 2.: nem kötelező toldalékok a.: birtokos személyjel pl: lányom.: utal rá, hogy a főnévnek birtokos jelzői bővítménye van (birt. Jelző kapcsolódik hozzá).: megadja e birtokosjelző számát és személyét E/1.: -m T/1.: -nk 2.: -d 2.: -tok/-tek/-tök 3.: -a, -e/ -ja, -je 3.:-uk, -ük/-juk, -jük.: amennyiben a főnév birtokos személyjelet kap a többesszám jelét birtoktöbbesítő formában veheti csak fel (-i) s ez beleékelődik a birtokos személyjelbe b.: birtokjel (-é).: olyan főnévhez kapcsolódik amely nem birtokosjelző a mondatban, mégis fontos, hogy van birtoka.: többesszámban ez is a többesszám jelének birtoktöbbesítő alakját kapja.: képzők (szófajváltó, nem szófajváltó)

25 c.: szófajváltók, nem szófajváltók -ás/-és, -at/-et, -kodik/-kedik, - ság/-ség IV. A főnevek osztályozása 2 fajtája 1.: köznév valaminek a közös neve pl.: élőlény: fiú; tárgy : torony stb. két kisebb csoport: a.: gyűjtőnév: hasonló, több darabból álló csoport neve pl.: nádas, hegység b.: anyagnév: a legkisebb része is ugyanolyan, mint az egész pl.: víz, vas, bőr stb. 2.: tulajdonnév valaminek a saját neve pl.: élőlény : Jáfet; tárgy : Franciaország stb. fajtái: a.: személynevek b.: állatnevek c.: földrajzi nevek d.: csillagnevek e.: intézménynevek f.: címek g.: kitüntetések, díjak neve h.: márkanevek Melléknév I.: Szótári jelentése 1.: minőséget 2.: tulajdonságot fejez ki

26 II. Mondattani jelentése 1.: jelző (minőség; kijelölő) 2.. határozó (mód, fok, valódi állapot, eredet, eredmény) 3.: állítmány III. Alakrendszere 1.: a melléknév kötelező toldalékai a.: fokjel.: alapfokjel:.: középfokjel: -bb.: felsőfokjel: -leg.: túlzófokjel: legesleg és -bb b.: számjel.: ha állítmány, akkor az alannyal egyeztetjük.: eredet - vagy eredményhatározónál értelemszerű.: valódi mód- és valódi állapothatározó gyakorlatilag mindig egyesszámú.: Minőség- és kijelölőjelző esetében mintha nem kapna számjelet SZABÁLY: a melléknév mindig kap számjelet, ha jelző, akkor a jelzett szóval egyeztetem számban DE!!! A.: amikor a jelzett szót elhagyom, látszik, hogy van a jelzőnek számjele (pl.: szürkék) B.: értelmezői szórend (pl.: Ott vannak a cicák, a szürkék) a jelző nem a jelzett szó után áll, hanem előtte névelővel A melléknév mindig kap számjelet, de ez többnyire fokra kerül, kivéve, ha a jelzett szó hiányzik, vagy ha értelmezői szórendbe kerül c.: névszói esetrag a melléknévnél is kötelező toldalék.: ha a melléknév határozó, akkor hangalakkal bíró határozóragot kap ( -an/-en; -leg/-lag; -ul/-ül.: ha a melléknév állítmány, akkor az alanyeset ragját veszi fel, mivel nincs esetragja ( ).: ha a melléknév minőség -vagy kijelölőjelző, akkor esetben is a jelzett szóval egyeztetjük, de ez csak 2 esetben lesz látható: értelmezői szórendben, vagy ha a jelzett szó hiányzik 2.: a melléknév nem kötelező toldalékai a.: kijelelőjelző -IK (a sorszámnév képzőjéből alakult át funkcióváltással)

27 .: alapfokú melléknévhez nem kapcsolódhat, csak minimum közép - vagy magasabb fokhoz (leggyorsabbik).: a fokjel és a számjel közé ékelődik.: csak stiláris funkciója van, érdembeli információt nem hordoz, ezért bármikor elhagyható b.: tipikus melléknév képzője.: -s (büdös, farkas, fogas) valamivel való ellátottságot fejez ki.: fosztóképző (-talan/-telen, -tlan/-tlen) valamivel vagyunk ellátva.: -ú/-ű (pl.: szomorú) pl.: fogatlan Számnév I. Tőszámnév 1.:Mondatbeli szerepe a: a tőszámnév leggyakrabban mennyiségjelző b.: állítmány c.: számhatározó (-szor, -szer, - ször) d.: számállapothatározó (-an, -en) e.: Egyéb határozó és tárgy sosem lehet; ezek esetragját csak egyeztetéssel veszi fel és ez csak a szokott esetekben látható; alany csupán speciális kifejezésekben lehet (három a négyzeten egyenlő kilenc) 2.: Szótári jelentése a.: mennyiség (egész, osztott) tőszámnév (egész) 3.: Alakrendszere a.: kötelező toldalékok a tőszámnév egyetlen kötelező ragja a névszói esetrag, ez a másik kettőnél is kötelező, de náluk nem az egyetlen

28 b.: nem kötelező toldalékok II. Törtszámnév.: tőszámnévnél a számjel értelmezthetetlen (hisz önmagában is számfogalmat fejez ki) kivéve a művészeti társaságok nevében kaphat számjelet, de akkor már főnevesült (Ötök).: -s melléknév képző még ragozott alakjához is kapcsolódhat (pl.: háromszor).: -ság főnév képző (Szentháromság).: -z igeképző 1.: mondatbeli szerepe a.: leggyakrabban minőségjelző b.: állítmány c.: számhatározó (-szor, -szer, - ször) d.: számállapothatározó (-an, -en) e.: Egyéb határozó és tárgy sosem lehet; ezek esetragját csak egyeztetéssel veszi fel és ez csak a szokott esetekben látható; alany csupán speciális kifejezésekben lehet (három a négyzeten egyenlő kilenc) 2.: Szótári jelentése a.: mennyiség (egész, osztott) törtszámnév (osztott) 3.: Alakrendszere a.: kötelező toldalékok törszámnév: -d (képző, ettől lesz törszámnév névszói esetrag b.: nem kötelező toldalékok.: a törtszámnév kaphat számjelet, de ott sem kötelező.: -s melléknév képző még ragozott alakjához is kapcsolódhat (pl.: háromszor).: -ság főnév képző (Szentháromság).: -l igeképző ε.: birtokjel

29 III. Sorszámnév 1.: mondatbeli szerepe a.: sorszámnév kijelölőjelző és határozó is lehet (melyik? A harmadik) eredmény vagy állapothatározó b.: állítmány c.: számhatározó (-szor, -szer, - ször) d.: számállapothatározó (-an, -en) e.: Egyéb határozó és tárgy sosem lehet; ezek esetragját csak egyeztetéssel veszi fel és ez csak a szokott esetekben látható; alany csupán speciális kifejezésekben lehet (három a négyzeten egyenlő kilenc) 2.: szótári jelentése a.: sorrendiség sorszámnév (sorban elfoglalt hely) 3.: Alakrendszere a.: kötelező toldalékok sorszámnév: -dik képző (ettől lesz sorszámnév) névszói esetrag b.: nem kötelező toldalékok.: kaphat számjelet, de ott sem kötelező.: -s melléknév képző még ragozott alakjához is kapcsolódhat.: -ság főnév képző.: -z igeképző ε.: birtokjel ζ.: birtokos személyjel

30 10. A névmások (szerepe a szövegszerkesztésben) A névmás helyettesítő szófaj: főnevek, melléknevek, számnevek helyett áll. A névmások osztályozása 1. egyirányú névmások csak főnévre vonatkozhatnak elsősorban utalással helyettesítenek 2. többirányú névmások főnévre, melléknévre, számnévre, határozószóra vonatkozhatnak utalás mellett sajátos szerepet is betöltenek a mondatban ragozatlan alakok ragozott személyes névmás én, te, ő, mi ti, ők, maga, maguk, ön, önök velem, melletted, hozzánk, nélküle - külön jelentésárnyalat nélkül helyettesít főnevet, elsősorban személyeket - az 1-2. személyű névmás csak beszédhelyzetben kap tartalmat - én a beszélő, te a hallgató - a 3. személy utalhat egy harmadik személyre, de egy már említett szóra is visszaható névmás magam, magad, maga, magunk, magatok, maguk magammal - főnévre utal, de sajátos jelentéssel - a tárgy vagy határozó azonos az alannyal kölcsönös névmás egymás egymást - főnévre utal, de sajátos jelentéssel - két cselekvés egymásra irányulását fejezi ki a tárgy vagy a határozó birtokos névmás enyém, tied, övé, mienk, tietek, övék enyéim, tieddel - két szó, a birtokos és a birtok viszonyára utal - a birtok mondatbeli szerepében áll - megnevezi a birtokos személyét és számát, és a birtok számát

31 mutató névmás ez, az, emez, ugyanez, ilyen, ugyanolyan, ekkora, ennyi, ugyanennyi, itt, ott, ekkor, akkor, így, úgy ezt, ezzel, ebben, ilyennél, ekkorát - azonosítás, nyomósítás kifejezése - érintkezik a személyes névmással, de gyakran nyomatékosabb - utalószóként állhat a főmondatban kérdő ki, mi, melyik, milyen, mekkora, mennyi, hány, hol, hová, meddig, mióta, hogyan kit, melyikhez - a kiegészítendő kérdés legfontosabb kifejezőeszköze - egy a kérdezőtől nem vagy nem jól ismert fogalomra utal - minden a mondat főhangsúlyos része vonatkozó aki, ami, amely, amelyik, amilyen, amekkora, amennyi, ahány, ahonnan, ahogyan akinek, amihez - kötőszóként bevezeti a tagmondatot, egyúttal teljes értékű mondatrész is határozatlan, általános, tagadó mindenki, bármi, semelyik, másik, akármilyen, minden, valamennyi, néhol, sehogyan mindenkitől, bármiben - kifejezhet határozatlanságot, általánosítást, tagadást A névmások és szerepük Névmások jelentése közvetlenebb kapcsolat a valósággal teljes jelentéstartalom csak adott beszédhelyzetben vagy élő szövegben Szerepük a közlésfolyamatban más szavak helyettesítése ( nevek másai ) a mondat, tagmondat korábbi vagy későbbi szava, szószerkezete egy mondat vagy bekezdés tartalmának összefoglalása utalhat a beszédhelyzetben jelenlevő tárgyakra, személyekre

32 tömörítő szerep, szóismétlés elkerülése a szöveg egységének és érthetőségének eszközei kapcsolatteremtés a részek között, utalás, nyomosítás, összefoglalás Mondatrészi szerepük névszókat, határozószókat mondatrészi szerepükben is helyettesíthetik mindenféle mondatrész szerepét betölthetik általában nem lehetnek szintagmák alaptagjai csak nagyon korlátozott mértékben lehet bővítményük (pl. értelmező) Alaktani viselkedésük kaphatnak jeleket és ragokat képzőt csak kivételesen Névmásítás és törlés az ismétlődő főnevet nem kell mindig névmásítani, gyakran ki is lehet hagyni az igei személyrag utal az alanyra és sokszor a tárgyra is

33 16. A SZÓALKOTÁSI MÓDOK A szóalkotás módjai Minden nyelvtörténeti korra jellemző, hogy új szavakkal, kifejezésekkel gazdagodik a nyelv, mások pedig háttérbe szorulnak, kihalnak. Bár Kazinczy a tudatos és mesterséges szóalkotás úttörője volt, a "természetes" szókeletkezésre is találó gondolata: "Szókat kell csinálnunk. Újságok által ugyan igen megbántják a fület, de a fül hozzászokik az új szókhoz, s nyertünk általa." (Levél Sipos Pálnak). A szókészlet bővítésének számos módja van. Mai szavaink legnagyobb hányada ún. belső keletkezésű szó, amelyek szóteremtéssel és szóalkotással jöhetnek létre. Míg a szóteremtés tudatos alkotó folyamat, és az így létre jövő szó születésétől fogva betölti tervezett funkcióját, a szókeletkezés öntudatlan, spontán nyelvi folyamat: az egyén által kitalált szó csak akkor válik a köznyelv részévé, ha ezt a közösség is elfogadja, és elkezdi alkalmazni. (Az is előfordul, hogy valami nem honosodik meg, pl.: marokfon) A következőkben egyrészt a napjainkban ható főbb szóalkotási módokat mutatom be. Nyelvünkben a meglévő elemek felhasználásával is alkotunk új szavakat, így bővítjük szókincsünket. Egyik a módja a szóalkotás. A szóalkotásnak többféle fajtáját különböztetjük meg: szóösszetétel szóképzés ritkább szóalkotási módok. A szóösszetétel Az összetett szavak lehetnek kéttagúak vagy többtagúak, előtagra és utótagra bonthatjuk fel őket. A szóösszetételek típusait foglalja össze a következő táblázat: SZÓÖSSZETÉTELEK Szerves szóösszetételek Szervetlen szóösszetételek (Miatyánk, csakhogy) Alárendelő összetételek: alanyos szóösszetételek (napsütötte, nyakatekert) tárgyas összetételek (lábtörlő, egyetért) határozós összetételek (magasugrás, célbadobás) jelzős szóösszetételek (tejfölösszájú, tízperc, háztető) Mellérendelő összetételek: valódi mellérendelő összetételek (búbánat, apraja-nagyja) szóismétlések (alig-alig, nőttönnő) ikerszók (ugrabugrál, fidresfodros)

34 jelentéstömörítő szóösszetételek (patyolatfehér, csigalépcső) A szóképzés Amikor egy szótőhöz valamilyen képzőt illesztünk, akkor egy új szót, egy képzett szót kapunk. Pl.: ház + as = házas alapszó + képző = képzett szó Egy alapszóhoz több képzőt is kapcsolhatunk, az így létrejött szóalak a továbbképzett szó. Pl.: ház + as + ít + ás = házasítás A képzett szó jelentésének a magvát mindig az alapszó jelentése adja meg. A képző megváltoztathatja az alapszó szófaját. A képzők csoportosítása: igéből igét képzők: mos + akodik, beszél + get igéből névszót képzők: néz + és, fél + énk, fest + mény névszóból névszót képzők: szép + ség, asztal + os, kert + ész névszóból igét képzők: szép + ít, szép + ül, tavasz + odik igéből igenevet képzők: ír + ni, ír + ó, kér + t, kér + endő, ír + va A ritkább szóalkotási módok Új szavak nemcsak szóképzéssel és szóösszetétellel keletkezhetnek, hanem egyéb szóalkotási módokkal is. Szóelvonás Így keletkezett a gyárt igéből a gyár főnevünk, a szóvégi t hangot ugyanis képzőnek vélték, s elhagyták, azaz elvonták a szótól. További példák: vádol à vád, tapsol àtaps. Szórövidülés Elterjedt szóalkotási mód. Így keletkezett a tulajdonosból a tulaj, a tökéletesből a tök (nem a zöldség), a csoki, a töri, a pari, ubi stb. Napjainkban ez a fajta szóalkotási mód túl elterjedt, s a nyelvművelők szerint gügyögővé teszi a nyelvet, ezért érdemes kerülnünk. Szórövidítés továbbképzése A beceneveknél fordul elő gyakran ez a szóalkotási mód. Pl.: Péter à Pet ike, Mária à Mar csi. Szóvegyülés (kontamináció) Azt a szóalkotási módot nevezzük így, amikor két azonos vagy rokon jelentésű szó hangalakjának a keveredésével új szó jön létre, és ennek a jelentése hasonló vagy megegyező az eredeti szavakéval.

35 Pl.: csupa + kopasz = csupasz, csokor + bokréta = csokréta vagy zavar + kerget = zargat, ordít + kiabál = ordibál, motor+ hotel = motel. Szóösszerántás Ez a szóalkotási mód annyiban különbözik az előzőtől, hogy két, különböző jelentésű szó hangalakjából keletkezik egy új, harmadik szó, melynek jelentése is eltér az előző szavakétól. Pl. cső + orr = csőr. Szóhasadás Gyakori, hogy egy szónak két vagy több alakváltozata is él a nyelvünkben egymás mellett, s ezek idővel jelentésükben is elkülönülhetnek egymástól ez a folyamat a szóhasadás. Pl.: család ~ cseléd, csekély ~ sekély, neje ~nője, kever ~ kavar. Mozaikszó-alkotás Leginkább az intézménynevek körében elterjedt szóalkotási mód. Két fajtája van: betűszó: a szókapcsolatok kezdőbetűiből alkotott szavak. Pl. MÁV Magyar Államvasutak, MTA Magyar Tudományos Akadémia. ELTE. Ritkábban, de előfordulnak köznévi betűszók is: áfa általános forgalmi adó. szóösszevonás: nemcsak a szókapcsolat kezdőbetűiből jön létre, hanem betűcsoportokból alakul ki az így alkotott szó. Pl.: Mahart Magyar Hajózási Részvénytársaság, közért Községi Élelmiszer-kereskedelmi Részvénytársaság. Tulajdonnevek köznevesülése Greta Garbó ruhadarab> garbó Earl of Cardigan > kardigán Gustav Jäger ruhadarab jégeralsó Gerbeaud (zserbó 'sütemény', Gerbeaud Emil budapesti francia cukrász nevéből) MacAdam (makadám 'kövesút, szilárd alapú útburkolat', J. L. MacAdam skót mérnök nevéből) Mansard (manzárd 'padlástér beépítésű tetőtípus', Fr. Mansard francia építész nevéből) Panama (panama 'sikkasztás, csapás') A szóalkotás módjainak aránya napjainkban A szóalkotási módok mindegyike részt vesz az új szavak létrehozásában, de koronként egy-egy mód háttérbe szorulhat, mások kedveltebbé válnak. Az ősmagyar korban, de még a középkorban is a szóképzés volt az uralkodó, később az összetételek száma gyarapodott, de még a reformkori nyelvújítók is elsősorban képzőkkel dolgoztak. Az összetétel, mint szóalkotási mód, a XIX. század második felétől lett egyre gyakoribb, a szóképzés pedig inkább az árnyalatok, az expresszív kifejezések alkotásában (például igeképzésben) kapott szerepet. Napjainkban az