Török Tamás, Mári László Bevenni Budapestet

Átírás

1 Török Tamás, Mári László Bevenni Budapestet szeptember 27. Budapest programok a 2010-es önkormányzati választásokon október 3-án önkormányzati választásokat tartanak Magyarországon. Elemző cikkünkben összehasonlítást végeztünk, kiemelve az ország legnagyobb és legfontosabb városáért, Budapestért induló négy jelölt választási programját. Az önkormányzati választás előtt érdemes összevetni a pártok budapesti programjait, hiszen talán itt érhető tetten leginkább a választás pártos jellege. Budapest megszerzése minden párt számára létfontosságú, hiszen Budapest az a város, amely képes ellensúlyként funkcionálni a kormánnyal szemben, egyben menedéket nyújtani az ellenzéknek, ahogy történt ez között. Valójában erre a forgatókönyvre most kicsi az esély, de az ellenzék láthatóan bízik a jobb eredményben, mint amilyet tavasszal elért. A várakozásuk nem alaptalan, de kétséges, hogy a Fidesz gőzhenger megállítható-e. A pártok programjai bemutatják, hogy melyek azok a célok, amelyeket mindenképpen el akarnak érni, és azt, hogy az ígérethalmazban az adott párt kinek akar kedvezni, hová teszi a hangsúlyt. Az is nyilvánvalóan kiderül a programokból, hogy a megvalósíthatóság, a realitás mennyire nyer teret a világváros építő, de totális kudarcot felmutató, a várost a működésképtelenség szélére sodró jelenlegi városvezetéssel szemben. Közlekedési koncepciók: A Fidesz közlekedési koncepciója a mindenből egy kicsit elvet vallja, azaz nem szorítja egyik területet sem háttérbe a másik rovására erőszakkal. Legalábbis programszinten semmiképpen sem. Számolva azzal, hogy nagy valószínűség szerint Tarlós István nyeri meg a választást, és egyben kapja azt a feladatot, hogy vezesse a várost, nem hagyhatja figyelmen kívül azt a gigantikus adóssághalmazt, amelyet a BKV felhalmozott. A programban fontos szerepet kap a 260 milliárd körüli adóssághalmaz kezelése. Metróügyben a négyes metró folytatása mellett tesz hitet a program, tekintettel arra, ha csak a jelenlegi szakasz készül el, akkor nem lesz sem rentábilis, sem hasznos. Emellett az egyéni közlekedés fejlesztésében kisebb vállalásokat tesz a program. Fejleszteni kívánja a kerékpáros közlekedést, amely úgy fest, hogy a kampány sláger témája lett csakúgy, mint a Duna bevonása a tömegközlekedésbe, amit a Fidesz programjában szintén megtalálunk. A program prioritásokat állít fel. Előnyben részesíti a gyalogos és kerékpáros közlekedést, továbbá a közösségi közlekedést. Azt nyugodtan leszögezhetjük, hogy ezzel nem áll egyedül a program, hiszen minden párt hasonlóan áll a kérdéshez, azonban itt jóval kevésbé demagóg módon jelenik ez meg, jobban érezhető a

2 realitás figyelembe vétele. Konkrét ígéretek terén a program nem túl bőkezű. Nem is lehet az, hiszen szemben a többi párttal, ezeket az ígéreteket majdan be is kell tartani! A hangsúly érezhetően a szervezeti, szervezési kérdéseken van, hiszen azok inkább pénzt hoznak, nem pedig visznek. Talán a tarifa rendszer, a négyes metró, a forgalomszervezési, útfelújítási rész tekinthető úgy, mint számon kérhető ígéret ebben a fejezetben. LMP: A párt programja nem fukarkodik a konkrétumokkal. Teheti is ezt, hiszen előreláthatólag vajmi kevés beleszólása lesz Budapest kormányzásába, ezért bátrabban ígérhet is. Nem meglepő módon a programban a kerékpárosok viszik a prímet. Tekintettel arra, hogy a pártban felülreprezentáltak a zöldek, az alternatív megoldásokat pártolók, ez szinte szükségszerű. Nagy hangsúlyt kapnak a villamos vonalhosszabbítások, a tarifarendszer átalakítása, amely könnyen összhangba hozható a Fideszes elképzelésekkel. Hasonlóság a Duna hasznosítása is. A párt korszerűsítené a buszokat (ahogy minden párt), de mi mást is lehetne tenni 30 évnél is idősebb buszokkal? Az autósoknak természetesen nem juttat el semmiféle pozitív üzenet a párt programja, azon kívül, hogy tegyék le az autójukat. Egyensúlyt nem lehet találni a különböző területek között. A program hoz követhető példákat a világ különböző részeiből, de nem számol a helyi realitásokkal. Olyan fejlesztéseket irányoz elő, amelyeknek maximum 20 éves távlatban megvalósíthatóak. Talán a legdurvább példa erre a pesti alsó rakpart lezárásának erőltetése. Szimpatikusak a francia példák, csak az anyagi lehetőségek nem ugyanazok. Aki valaha közlekedett a városban, tudja, mit jelentene ez a lépés. Gyakorlatilag az M0-ás befejezéséig ez megvalósíthatatlan. A programban sok a számon kérhető konkrétum, amely egyben megvalósíthatatlan a következő négy évben, de a következő húsz év is kevés lenne ezekre. A program megfontolandó része a tarifarendszer és a regionális gondolkodás. Leszögezhető, hogy a legnagyobb bajba akkor kerülne a párt ezen a területen, ha nyerne. A jobboldali radikális jelölt bevezetőjét a párt elnöke, Vona Gábor írta, aki nem fukarkodott az erős jelzőkkel, Budapestet bűzös, mocskos, veszélyes és élhetetlen lepényként jellemezte, mintegy megadva az alaphangot magának a programnak is. A pártelnök számos létező és Budapest működését súlyosan terhelő dolgot leíró bevezetője után kellemes meglepetésként hatott számomra a jelölt világos programja, amelyben megjelenik ugyan a pártra jellemező radikális változást igénylő, néhol eltúlzott, ámde mégis a realitásokat követni próbáló irányvonala. A programban nagyon helyesen megjelenik egy határozott cselekvési program, amely a pénzügyi-gazdasági stabilitás helyreállítását helyezi legelső és legfontosabb pozícióba, azonban ez nem kapott a szerepéhez méltó hangsúlyt a részletekben. A városfejlesztési stratégia alapja a főváros gazdasági szanálása és a szigorú költségvetési politika megvalósítása, amelyet követhetnek az átfogó városfejlesztési tervek, tehát konkrétan a program nagy részét alkotó részletek. Nem várható el a párt jelöltjétől, hogy részletesen ismerje a főváros pontos gazdasági mutatóit, azonban nem derül ki egyértelműen, hogy a program második felében ismertetett városfejlesztési pontokból mennyi valósítható meg abban az esetben, ha a gazdasági mozgástér szűkebb lesz a vártnál. Vegyük górcső alá az egyes sarokpontokat: Budapest legnagyobb kihívása a közösségi közlekedés katasztrófális helyzetének rendbetétele - hangzik a legfontosabb alapelvek között, amely részletes terveket ígér a

3 programban. Ezt maradéktalanul be is tartják, hiszen 13 oldalon keresztül, alpontokra bontva fejtik ki az elképzeléseiket. A rendszer teljes, átfogó, mondhatni radikális reformjára van szükség a program szerint, folytatva a történelmi hagyományokat, a föld alatti kötöttpályás közlekedés fejlesztésével az elővárosok bekapcsolásával a rendszerbe. Ezt a földalatti közlekedést (nevezzük mi csak metrónak) össze kell kötni az elővárosi kötöttpályás közlekedési rendszerrel (hívjuk csak elővárosi vonatoknak és HÉV-nek ezt egyszerűen), a város lakott területein, lehetőleg a föld alatt. A járműpark modernizációja, a közlekedésirányítási rendszer fejlesztése és az elmaradhatatlan pénzügyi elszámoltatás ígérete sem maradt ki a programból. Az ígéretek egyik sarkalatos pontja a közműalagútak létrehozásának terve, amely szerint a föld alatt tervezett alagútban lesznek elvezetve a fontos közművezetékek. Az ötlet értelmes, összefogja a közműhálózatokat és elkerülhető a folyamatos útfelbontás is, de ennek költsége akkora, hogy bevezetésének realitása kétséges. Szerepel itt még a közlekedési egység létrehozása, koordinálva a fővárosi és elővárosi közlekedést, BKV átvilágítása és az elszámoltatás, a BKV struktúrális átszervezése, egységes forgalomirányító és menetrendszerkesztő rendszer létrehozása, közlekedési tarifarendszer reformja, járműfejlesztés, Budapesti Gyorsvasúti Rendszer létrehozása, ötös metró terve, metrófejlesztések (meglévő hálózat bővítése), valóban rendkívül részletes villamos, autóbusz, metró, HÉV, trolifejlesztési, sőt még fogaskerekű-vasút fejlesztési elképzelések is, a dunai vízi közlekedés pedig majdnem fél oldalt érdemelt. Természetesen nem maradhatott ki a tragikus állapotban lévő közutak helyrehozásának igénye sem, két Duna-híd felépítésének szükségessége, valamint hosszan sorolt útszélesítési és modernizálási tervek igénye sem. Érezhetjük, hogy a lista szinte teljes, azonban erre egy eladósodott főváros képtelen, de még ha Budapest optimális pénzügyi helyzetben lenne is, ezek a fejlesztések aligha férnének bele egy ciklusba. Milyen forrásra gondoltak ehhez a Jobbiknál? Eltekintve a komolytalan ötletektől ( megszüntetjük a bliccelést és a büntetéseket behajtjuk ), a finanszírozási oldalon olyan tételek szerepelnek, mint az állami finanszírozás növelése (erre a jelenlegi gazdasági helyzetben minimális az esély), uniós források bevonása és a magántőke behívása korlátozott formában ( elidegeníthetetlen vagyonelemek maradnak a létrejövő közlekedési útvonalak ), azonban mindez meglepő fordulat a radikális párt részéről, főleg akkor, amikor azt olvasom, hogy a lehetőségek szinte vég nélküliek. Budapest a szabadság városa címszóval nyit Horváth Csaba, amely némi áthallást biztosít az előző szabad demokrata főpolgármesterrel és ellentétben a másik három jelölttel szemben, nem elhatárolódást, hanem az elért értékek továbbvitelét szimbolizálja első benyomásként ( kötelez minden elődöm szép öröksége ). Ebben semmi meglepő sincs, ha tudjuk, hogy Horváth alaposan benne volt az elmúlt évek helyi vezetésében, kerületi polgármesterként ívelt felfelé pályája, majd 2007-től két éven át főpolgármester-helyettes volt, ezt követően a kormányváltásig Budapestért felelős kormánybiztosként dolgozott fővárosunk fejlődéséért. Mindenesetre a többi jelölthöz képest Horváth nem látja annyira vészesnek Budapest állapotát: Ma azt látom, hogy könnyen Európa lecsúszó és vállalhatatlan fővárosává válhatunk, szemben a többiek elég erős kritikájával ő ennek rémképével riogat csupán. A bevezetés nem mentes az elmúlt évek dicstelen történéseinek finom magyarázkodásától ( nagyon sok volt az elfogadhatónak látszó megoldás, amelyekről csak utóbb derült ki, politikai vagy gazdasági részigazságok voltak csupán ) és több oldalon futó,

4 az eredményeket felsoroló listájától sem. Horváth programjában is szerepel a tömegközlekedés fejlesztése az autós közlekedés visszaszorításával kiváltva, körgyűrűk, nyugati példákban alkalmazott behajtási övezetek bevezetésével, amelyek díjaiból lehetne fedezni a már korábban bátran elhangzott csökkentett árú, majd a díjmentes tömegközlekedés létrehozását a már 4 éve itt élő lakosok számára. Horváth szerint mindenki jól jár: a díjat fizető autós a megspórolt üzemanyagköltséggel (hiszen a dugók megszűnnének a terv szerint a belvárosi részben) nem fizet többet az extra díjfizetés mellett sem. Itt is megjelenik a kerékpárutak és sétálóutcák fejlesztésének igénye és a tömegközlekedés (különösen a kötöttpályás) modernizálása. Gyakorlatilag a közlekedési koncepció nem egy kiemelt terület a programban, mint egyes jelölteknél, hanem egy egységes fejlesztési terv egyik alpontja csupán. Nem tartalmaz megvalósíthatatlan vállalásokat, de nem is kezeli a valós helyén a főváros egyik legnagyobb problémáját. Városfejlesztés: A Fidesz városfejlesztési elképzelései egyértelmű elszakadást jelentenek (legalábbis a programban) az előd városvezetés falanszter jellegű, pusztán a befektetői igényeket szem előtt tartó koncepciótól. Élhető zöld város koncepciója jelenik meg a programban, amely amellett, hogy megtartja a város jellegzetességeit, igyekszik adottságait jobban kihasználni. A regionális központok kialakítása nem új gondolat, számtalan programban szerepelt eddig is, de nem valósult meg. Az erőltetett világváros propaganda helyett, az élhető európai nagyváros koncepció jelenik meg a realitások talaján állva. Konkrétum egy új múzeumi negyed kialakítása az elvetélt kormányzati központ helyén. Nagyszabású hosszú távú tervekben sincs hiány, ilyen például a Déli pályaudvar új városnegyeddé alakítása. Ennek ellenére az egész koncepció mentes a felesleges nagyzolástól. Itt is visszaköszön a realitás. Ezen a területen nem várható, hogy a következő négy évben valamilyen nagy ugrás szemtanúi lehetünk. Létre fog jönni egy új, két lábbal a földön álló koncepció a város fejlesztésére, de ebből leginkább a már eddig elindult programok átalakítása, kiigazítása, és nem kívánatos folyamatok leállítása fog látszani, de ez sem kevés, ha valóban bekövetkezik. A válság viszonyai között nem is várhatunk ennél sokkal többet. LMP: Nehezen összeszámolható hányszor jelenik meg a zöld szó a programban, és ennek megfelelően a város fejlesztését teljesen ennek szellemében képzeli el a párt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy programjuk legerősebb oldala is ez. Ki ne akarna egy zöldebb városban élni? Elemi emberi igény, amit az LMP komolyan is vesz. A közparkok, zöld területek védelme és újak létrehozása nagy hangsúlyt kap a programban. Jogosan, hiszen az elmúlt 20 év a zöld felületek beépítésének, pusztításának ideje volt. Ennek az LMP programja éppen az ellentéte. Átalakítaná a szabályozást, fásítana, revitalizálna. Mondhatnánk éppen itt az ideje. Ami különösen érdekes, hogy a program ezen része a realitás talaján áll, és mellőzi a felesleges, megvalósíthatatlan koncepciókat. A belváros felélesztése szintén jó gondolat, az már kevésbé, hogy a párt az egyéni közlekedéshez meglehetősen doktriner módon közelít, kevés teret hagyva az életszerűségnek. A regionális alközpontok gondolata náluk is hasonló

5 hangsúlyt kap, mint a Fidesznél, de nem is meglepő, hiszen egy régóta létező, csak soha meg nem valósult gondolatról van szó. Összességében a párt által felvázolt fejlesztési irány koherens, és illeszkedhet a Fidesz programjához. Ez nem lényegtelen, hiszen, talán ez a két párt az, amely képes lehet az együttműködésre Budapesten. A már többször említett elszámoltatás és a korrupció felszámolása itt is hangsúlyos helyen szerepel. A párt és a jelölt programjának hangsúlyos eleme, hogy a történelmi városmagot meg kell őrizni és élhetővé kell tenni, valamint egy a Dunára nyitott fővárost kell létrehozni. A már említett komplex közlekedési koncepciókon túl, két Duna-hidat terveznek felépíteni (mellesleg szükséges lenne valóban), lakótelepek rehabilitációja, a Fővárosi Közmunkatanács és közmunkaprogram létrehozása, de még a munkahelyteremtő beruházások szükségessége is itt kap szerepet. Legfontosabb az életminőség fejlesztése a jelölt szerint, amelyhez különböző pontokon tudunk eljutni. Némileg érthető, amikor büszkén tekintenek az elmúlt tíz év fejlesztéseire, de az, hogy a jelölt szerint a metróépítés nélkül összeomlott volna a város, értelmezhetetlen a számomra (a négyes metró még el sem készült). Területfejlesztési terv, internet pontok tucatjai, Fővárosi Közmunkák Tanácsának bevezetése jelenik meg a tervezetben. Hangsúlyosan kerül bemutatásra itt is a Dunával kapcsolatos divatos fejlesztési koncepció, az épületrekonstrukciók a belvárosban és a panelfelújítási programok ötvözete. A turisztikai fejlesztésekre vonatkozó tervek üdítő kivételt hoznak a sokszor felületes elképzelésekbe. Közbiztonság: A közbiztonság a Fidesz számára kiemelt terület, amelyet a klasszikus állami erőszak monopólium segítségével kíván rendezni. Programjuk egybecseng a kormányéval, annak keretein belül kívánnak cselekedni. A hatósági fellépés erősítése, a közterület felügyelet megerősítése a fő irány. A civil szervezetek megemlítésre kerülnek ugyan, de jól látható, hogy a rendteremtésben csak a segédcsapat szerep jut nekik. Fontos próbája lesz az új vezetésnek a hajléktalanok és a koldusok kezelése, akik mondhatni elözönlötték a várost. A közbiztonság megteremtésének része a prevenció, amit szintén megemlít a program. Összességében ez a fejezet nem sok újat mond a tavaszi választáshoz képest. LMP: A párt programjában a közbiztonság, mint fogalom nem jelenik meg. Nyilvánvaló, hogy a szociálpolitika és az egyéb programpontok eredményeként érhető el szerintük a közbiztonság javulása. A hatósági fellépés erősítése nem az, amiben az LMP hisz, ez a programot elolvasva nyilvánvaló. A hajléktalanság, koldulás, bűnözés szociálpolitikai kérdés.

6 Ez erős kontinuitást mutat az SZDSZ gondolkodásával erről a kérdésről, legalábbis ami az elméletet illeti. A fővárosi rendőrség teljes reformja és finanszírozási gondjainak megoldása (ismét csak a források nem világosak a számomra), a Budapest Őrség létrehozásával (közterület felügyelet és kerületi városőri egységek integrációjával - kicsit homályos és nem szerepel itt, hogy akkor egy közterület-felügyelő egy szinten lesz majd egy rendőrrel? Itt nem merültek bele a részletekbe sajnos.), posztos rendőrök szolgálatba állításával (kitűnő ötlet), térfigyelő rendszerek telepítésével képzelhető el a párt szerint. A program vázolja egy bűnmegelőzési rendszer kialakítását nyugdíjas rendőrök bevonásával és a bűncselekményekkel fertőzött területeken bevetett kutyás rendőrökkel. Nem kisebb célt tűz ki a jelölt, mint hogy Budapest Európa legbiztonságosabb fővárosa legyen. Ezt a nagyratörő tervet egy komplex biztonsági programmal képzelik el, amelyet többek között olyan újdonságokkal terveznek, mint aluljáróőrök státuszának bevezetésével a rendőrség keretein belül. Kevés határozott terv hangzik el a megoldandó feladatokon kívül, kézzelfogható mindössze néhány: a rendőri ösztöndíjprogram bevezetése (részletek nélkül), a polgárőrség támogatásának növelése (konkrétumok nélkül), a közterület-felügyelők jogköreinek kibővítése (itt pontosabban fogalmazva) és a térfigyelő kamera rendszerek fejlesztése. Városgazdálkodás: Budapest közösségi szolgáltatásai, a gazdálkodás finoman szólva sem rendezett. A program tartalmazza azokat az irányelveket, amelyek révén rendezni kívánják ezt a területet, és általában a város gazdálkodását. Az előző városvezetés által felhalmozott adósságtömeg és az előre lekötött fejlesztések szinte kalodába zárják a leendő városvezetést, ami a programot olvasva is nyilvánvaló. A Budapesten található kétszintű önkormányzati rendszer átszervezése ennek jegyében nyilvánvaló forrás és hatásköri eltolódást indítványoz majd. Ez az átrendezés (bár konkrétan nincs leírva) nem a kerületek erősítése irányába fog zajlani. Az új vezetés át kívánja rendezni a különböző szakterületek irányítását is a centralizáció jegyében. Ugyan be kívánja vonni a polgármestereket Budapest irányításába, létre hozva számukra egy külön testületet, ez azonban inkább a központi döntéshozatal része, és annak erősítése. A tisztán fővárosi közszolgáltató cégeket is egy társaságba akarják átszervezni, amely közvetlenül gyakorolná a tulajdonosi jogokat, ellenőrizné, irányítaná az adott vállalatokat. Ez az intézkedés is a központosítás irányába mutat. Kérdés, vajon van-e más út, amikor az adott vállalatok szinte a széthullás előtt állnak? A rendteremtés megkívánja a szorosabb kontrollt. A párt programja láthatóan ennek szellemében íródott.

7 LMP: Az LMP programja teljesen máshová teszi a hangsúlyokat, mint a Fidesz. A párt bázis demokrata elkötelezettségének megfelelően a cél nem a központosítás, hanem sokkal inkább a decentralizáció, a kis közösségek részvétele a döntéshozatalban. Ennek fontos része a transzparencia, az átláthatóság. Olyan fogalmak, mint részvételi költségvetés, szomszédsági kerekasztal, mind azt sugallják, itt egy jól átgondolt egységes struktúráról van szó. Követhetőek azok a nemzetközi példák is, amit a párt ennél a fejezetnél példaként felhoz. Ennek jegyében ebben a programban szó sincs a központosításról, sokkal inkább a kerületek erősítéséről, a fővárosi önkormányzat koordinátori szerepéről, semmint arról, hogy a döntéshozatal főszereplője legyen. A transzparencia a párt programja szerint az a csodaszer, amely felszámolja a korrupciót, a részvételi döntéshozatali struktúra pedig az ésszerűtlen rossz döntések lehetőségét minimalizálja. Az átlátható gazdálkodás megszervezése valóban előremutató lehet. Azt nyugodtan kimondhatjuk, hogy ennek konzekvens, rendszerszerű átgondolásával az LMP egyedül áll a pártpalettán. Ésszerű gondolataik megvalósításért kiáltanak. Esély erre természetesen csak akkor nyílik, ha a párt királycsináló szerepbe kerül, hiszen a jelenlegi struktúrákat, a hatósági szemléletre épülő gondolkodást alaposan át kellene szabni ehhez. A program szerint ökoszociális nemzetgazdaságra van szükség, amely elsőre emészthetetlen volt, így ki is fejtették a szerzők (nemzeti, környezeti és szociális gazdaság), amely a társadalom összeomlástól való megóvását célozza meg. Ez talán egy kicsit nagyobb ívű elképzelés, mint egy Budapest program gyakorlati leírása, de ne legyünk túl kritikusak és haladjunk tovább. Budapest gazdaságpolitikájának elsődleges célja megvédeni és támogatni a magyar vállalkozásokat és a magyar ipart (amely sajnos már csak nyomokban található), a még meglévő stratégiai vagyon megőrzése, az elszámoltatás, a közműcégek visszaszerzése, a közbeszerzési rendszer reformja. A takarékos energiafelhasználás célként szerepel itt, azonban az, hogy a pazarló felhasználást teljes piaci ár számlázásával szankcionáljuk - teljesen értelmetlen, hiszen milyen lenne, ha nem szankcionálnának, akkor nem a teljes piaci összeg kerülne számlázásra? Budapest gazdálkodása szerintük rendezett, tavaly javult az adósságbesorolása, a főváros mintegy sziget a válságban. Újdonságként jelenik meg egy fővárosi ombudsman bevezetésének igénye, akinek több más feladat mellett a közszolgáltatási szerződések betartásának felügyelete is a munkájához tartozik majd. A program megkímél minket az elmúlt éveket jellemző sorozatos bűnügyi hírekből ismert városvezetési botrányoktól, és a lefektetett alapok következetes és tisztességes folytatásában látja a főváros gazdálkodásának jövőjét. Szociálpolitika:

8 Ha röviden össze akarom foglalni a program szociálpolitikai lényegét, akkor azt kell írnom, hogy a program pragmatikus, a problémák megoldására kísérletet tenni képes intézkedéseket sejtet, amelyeknek lényege a munkára ösztönzés, az önfenntartás. Tehát az elesettnek úgy akar segíteni, szemben az eddigiekkel, hogy azok képessé váljanak a segítség nélküli életre, amennyiben ez lehetséges. Az EU-ban indított programokhoz kíván a Fidesz is csatlakozni, elfogadva azt, hogy az ellesetteknek nyújtott támogatás érje el a nemzeti átlagjövedelem 60%-át. Ezen a területen nyilvánvaló, hogy a főváros csak résztvevő lehet, a fő döntések állami szinten valósulnak majd meg. Ennek szellemében a Fidesz főváros programja illeszkedik a párt országos elképzeléseihez. Nincs speciális Budapestre komponált szociálpolitika, ami helyes is. A cigányság helyzetének rendezése is ebben a fejezetben kapott helyet, azzal a finom utalással, hogy a bűncselekményeket, a következő városvezetés semmiképpen nem tekinti megmagyarázhatónak szociális alapon. Helyet ad a program a civil szervezeteknek is a budapesti szociálpolitikában, kérdés, hogy majd a gyakorlat mennyire igazodik ehhez, hiszen a civil szervezetek bevonása minden pártnak szívügye, de a gyakorlatban csak azokat a szervezeteket fogadják el, amelyek mind világnézetileg, mind személyi állományukban igazodnak hozzájuk, azaz nem a problémához legközelebb állók, hanem a párthoz legközelebbieket hozzák helyzetbe. Budapest sokszínűsége ezt a gondolkodást nem teszi lehetővé, ezt a zátonyt mindenképpen el kell kerülni a Fidesznek, ha sokáig akarja Budapest kormányzását folytatni. LMP: Az LMP ennek a területnek a taglalását is az egész részeként képzeli el. A szociálpolitika része annak a gondolatnak, ami az Élhető Budapest gondolat köré szerveződik. Nem kevés idealizmus szövi át a programot ezen a téren. Fellelhető az a szociálliberális optimizmus, ami arra épül, hogy minden ember jó, vagy azzá tehető. Nagyon nehéz lenne azokkal a kategóriákkal leírni a gondolataikat a szociálpolitikáról, amelyek a többi pártnál egyértelműek. A hatósági intézkedéseket például hajléktalan ügyben elutasítja a párt. Szociális bérlakás programot javasolnak, ami bizony szép illúzió, csak kivitelezhetetlen egy olyan társadalomban, ahol a középosztály is súlyosan érintett a lakhatási problémákban, és egyébként sincs szabad forrás az építkezésre. Az LMP ebben a fejezetben is koncentrál a kis közösségekre, az összefogásra és az öngondoskodásra. A szegénységet, az előítéleteket egyfajta kommunikációs problémaként is ábrázolják, amelyek a társadalom különböző csoportjai között állnak fenn, és meggátolják a közös cselekvést, a kilábalást a problémákból. Tagadhatatlan, hogy ez a jelenség létezik, és valóban mérgezi a közösségek működését. Az azonban erősen kérdéses, hogy egy olyan erősen individualista társadalomban, amilyen a magyar, mennyire lehet sikeres a kis közösségeken alapuló szociálpolitika? A realitás sajnos az, ahogy a világ a legtöbb polgár számára a kerítéskapunál, vagy a bejárati ajtónál véget ér. Ebből fakad az államra mutogatás, az elvárásokra épülő gondolkodás. Erre nem találunk választ a párt programjában. Persze nem is biztos, hogy célja ennek a programnak a válasz megadása. Sokkal inkább cél annak a szubkultúrának az elérése, amely úgymond vevő a párt által hangoztatott megoldásokra. Itt szerepel a már említett Közmunkatanács program, a bérlakás-építési program az iromány hangsúlyos eleme, a legnagyobb kritikával is ez a program alaposan kidolgozott és a realitásokhoz leginkább közelítő eleme. Azonban itt sem hiányoznak olyan ötletek (a problémás devizahiteleket kiváltó központi bank létrehozása), amelyek nem egy fővárosi

9 irányítás (főleg a jelenlegi) képességeihez mértek. A problémás hajléktalankérdéssel kapcsolatban ugyan felvetik, hogy el kell tűnniük a kéregető hajléktalanoknak a főváros köztereiről, de ezt egy gondoskodó szociálpolitikának kell öveznie (éjszakai szállás és napi meleg étkezéssel és a társadalomba történő visszavezetéssel karöltve). Véleményem szerint a jobbikos főpolgármester-jelölt programja meglehetősen alapos és kidolgozott munka, azonban sem a pénzügyi finanszírozás valós alapjai, sem a megvalósíthatóság nem fekszik stabil alapokon. A program bővelkedik a fővárosi kereteken túlnyúló elképzelésekben és nemzetpolitikai víziókban. A jelölt ellen szól fiatal életkora (27 éves), valamint a városvezetésben nem túl nagy tapasztalata (gyakorlatilag négy éve kerületi önkormányzati képviselő) és korábbi, mondhatni nem túl nagy ismertsége a fővárosiak körében. A jelölt szerint a leszakadó rétegek integrált oktatásával, a meglévő fővárosi díjkompenzáció pontosításával siethetnek azok segítésére, akiknek van még hol lakniuk, de a közüzemi számlák befizetése már gondot jelent a számukra. A hajléktalankérdést a szociális bérlakások és ideiglenes hajléktalanszállók számának növelésével és az elesettek társadalmi visszatérítésével foglalkozó szervezetek támogatásával kívánja orvosolni, amely meglehetősen sovány ígéret annak ellenére, hogy a program szerint is körülbelül húszezer hajléktalan él fővárosunk utcáin. Horváth programja nem szűkölködik nagyratörő tervekben sem: létre kívánja hozni a Budapesti Szívességbankot, amely keretén belül egy internetes közösségi térben hozná össze a különböző szívességből (és viszontszívességből) elvégzett munkák önkéntes vállalóit és az internettel nem rendelkező önkénteseket segítő brókereket. A Kanadában már bevált próbálkozás aligha aratna nagy sikert Budapesten, ennek felvetése is leginkább mosolygásra ad okot annak, aki ismeri a budapestiek egymástól való elidegenedésének jelenlegi fokozatait. A romapolitikában az integráció és a felzárkóztatás híve, kevés konkrétummal. Megjelenik a nagyszabású Budapesti Egészségügyi Modell terve, amely elsősorban a fejlesztési és megelőző programokkal kívánja szolgálni az itt élők érdekeit. Kevés konkrétum jelenik meg egyes szociálpolitikai területeken (hajléktalankérdés), annál több vízió és néha a fellegekben járó elképzelés jellemző a jelöltnél. Összegzés: A közvéleménykutatási adatok alapján Tarlós István a legfőbb esélyese a választásoknak Budapesten, talán ennek tudható be a többi pártnál néhol megfigyelhető felületesség, hiszen komolyan mindössze a Fidesz-KDNP jelöltje számíthat arra, hogy beválthatja ígéreteit a következő években Budapesten. Bátor ígéreteket inkább az ellenzéki pártok programjaiban találunk, a megvalósítás problémáinak komoly átgondolása nélkül. Leginkább a források megteremtése és az adósságkezelés az, amit az ellenzéki pártok elfelejtenek. A programok október 3-án megmérettetnek, bár nem valószínűsíthető, hogy nagy meglepetés érne minket a végeredmény tekintetében.