UKRÁN OKTATÁSI ÉS TUDOMÁNYÜGYI MINISZTÉRIUM ÁLLAMI FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY UNGVÁRI NEMZETI EGYETEM MAGYAR TANNYELVŰ HUMÁN-TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR

Átírás

1 UKRÁN OKTATÁSI ÉS TUDOMÁNYÜGYI MINISZTÉRIUM ÁLLAMI FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY UNGVÁRI NEMZETI EGYETEM MAGYAR TANNYELVŰ HUMÁN-TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR MAGYAR TÖRTÉNELEM ÉS EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TANSZÉK Kulcsár Tímea AZ ANTIK EURÓPA TÖRTÉNETE (I. RÉSZ) (ÓKORI GÖRÖGORSZÁG) MÓDSZERTANI JAVASLATOK ÉS TANTÁRGYI PROGRAM Felsőfokú szakképzés Történelem szak Nappali tagozat III-IV akreditációs szintű felsőoktatási intézmények diákjai számára UNGVÁR 2014

2 МІНІСТЕРСТВО ОСВІТИ І НАУКИ УКРАЇНИ ВИЩИЙ ДЕРЖАВНИЙ НАВЧАЛЬНИЙ ЗАКЛАД УЖГОРОДСЬКИЙ НАЦІОНАЛЬНИЙ УНІВЕРСИТЕТ ГУМАНІТАРНО-ПРИРОДНИЧИЙ ФАКУЛЬТЕТ З УГОРСЬКОЮ МОВОЮ НАВЧАННЯ Кафедра історії Угорщини та європейської інтеграції КУЛЧАР ТІМЕА ФЕДОРІВНА ІСТОРІЯ АНТИЧНОЇ ЄВРОПИ (І. ЧАСТИНА) (СТАРОДАВНЯ ГРЕЦІЯ) Навчально-методичний посібник Методичні рекомендації та робоча навчальна програма (за вимогами кредитно-модульної системи) Напрям підготовки: бакалавр Спеціальність: історія Форма навчання: денна Ужгород 2014

3 УДК ББК К Kulcsár Tímea. Az antik Európa története. I. rész. (Ókori Görögország). Módszertani javaslatok és tantárgyi program (Szak: Történelem ) Ungvár, old. RECENZENSEK: Kiss É. - professzor, a történelemtudományok doktora, UNE tanszékvezető Lihtey I. - a történelemtudományok kandidátusa, UNE tanszékvezető Kulcsár Tímea UNGVÁRI NEMZETI EGYETEM, 2011.

4 TARTALOM BEVEZETÉS... 5 A TANTÁRGY TEMATIKUS TERVÉNEK LEÍRÁSA... 7 A TANTÁRGY TARTALMA GYAKORLATI FOGLALKOZÁSOK TÉMÁI TÉMÁK EGYÉNI ÉS ÖNÁLLÓ FELDOLGOZÁSRA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK A DOLGOZATRA TESZTKÉRDÉSEK ÓKORI FOGALMAK VIZSGAKÉRDÉSEK AJÁNLOTT FORRÁS- ÉS SZAKIRODALOMJEGYZÉK

5 Bevezetés A tantárgy célja és feladatai: megvizsgálni az antik történelem eseményeit a világ és ukrán antikvitás jelenleg elért eredményei alapján. Kifejleszteni a diákoknál a kézséget a különleges terminológia, fogalmak, korszakolás, forrásokkal és tudományos irodalommal való munka megértéséhez. A tananyag elsajátitása eredményeképpen a diáknak alapvető elméleti tudást kell kapnia, mely nélkülözhetetlen az antik forrásokkal végzendö gyakorlati munkáhóz: az antik történelem kialakulása és fejlődése; az ókori Görögország történelmi korszakolásának alapjai; az antik terminológia; a történelmi források szerepe a történelmi folyamatok elsajátitása során. A tananyag elsajátitása eredményeképpen a diáknak tudnia kell felhasználni a gyakorlatban szerzett elméleti tudását: osztályozni és elemezni a történelmi forrásokat; tájékozódni a korszakolásban és Európa őslakosságának kulturális és történelmi fejlődésében; dolgozni a szakosodott tudományos irodalommal; összefoglalni a tanulás folyamata alatt megszerzett információt; a történelmi információt felismerni, rendszerezni, elemezni és összefoglalni a pedagógiai, kulturális és nevelési tevékenység folyamán. Az ájánlott kurzus egy szemeszter alatt olvasandó ki, 54 órát foglal magába, ezekből 36 óra előadást és 18 gyakorlati foglalkozást. A diákok tudásának a felmérése A szemeszter alatt a diákoknak meg kell írniuk két modul dolgozatott, melyek magukban foglalják a rendszeres felszólalásokat a gyakorlati órakon. A diákok felkészültségi szintjét tesztfelmérés, szóbeli felelés és az egyéni munka kidolgozásának formájában ellenőrizzük. A modulok elsajátításának végleges ellenőrzése összefoglaló ellenőrző foglalkozással zárul. A diákok tudásának osztályozási kritériumai - jeles (5) a diák - a tantervi követelményeknek kifogástalanul eleget tesz, a tananyagot ismeri, érti, tudja alkalmazni, a tantárgy szaknyelvét használja, szabatosan fogalmaz; - jó (4) a diák - a tananyagot ismeri, érti, tudja alkalmazni, a tantárgy szaknyelvét használja, a tantervi követelményeknek megbízhatóan, kevés, jelentéktelen hibával tesz eleget; - elégséges (3) a diák - a tantervi követelményeknek pontatlanul tesz eleget, gyakran szorul a számonkérés során tanári segítségre, a tantervi követelményekből a továbbhaladáshoz csak a szükséges

6 minimális ismeretekkel, jártassággal rendelkezik, fogalmakat önállóan nem alkot, egyáltalán önálló feladatvégzésre nem képes; - elégtelen (2) a diák - a tantervi minimumot sem teljesítette, ennek eleget tenni a tanári útmutatás segítségével sem képes. Minden modul dolgozatért a diák megszerezheti a maximális 50 pontót: - modul dolgozat 60 pont; - gyakorlati órák 20 pont; - önálló munka 20 pont; Öszegezve a két modul dolgozat eredményeit egy diák összesen 100 pontót érhet el, mely a jeles osztályzásnak felel meg. Ha a tantárgy vizsgával vagy beszámolóval zárul, a félévi osztályzat egyúttal félév lezárását is jelentheti, és be lehet számítani a vizsgán vagy beszámolón a következő skála szerint: Osztályzat Félévi Félévi osztályzat Beszámoló esetén 5 pontos osztályzat 100 pontos skála szerint skála szerint 5 А kitűnő В С D E Elégséges 4 jó 3 elégséges FX Nem elégséges F 0 34 Nincs hozzáengedve 2 A félévet lezárta, vizsgára vagy beszámolóra mehet 1 A félévet nem zárta le, nem mehet vizsgára vagy beszámolóra

7 A TANTÁRGY TEMATIKUS TERVÉNEK LEÍRÁSA Az ókori Görögország és Óra szám, ebből Róma történelme tantárgy szerkezete Ősszes óra/ kreditek E GyF ÖM EM Tanulmá nyi év A módja felméres 134/ Modul 1. Az ókori 1 évf. II- Szóbeli Görögország történelme szem. felszólalások, Tartalmi modul - 4 referátumok, 1.Bevezetés az ókori dolgozatok Görögország történetébe. Az ókori görög történelem legkorábbi szakaszai Görögország története az archaikus korban A klasszikus Görögország (i.e.v.-iv.század) A hellenizmus kora A modul elsajátításának felmérése Megjegyzés: E. előadás, GyF. gyakorlati foglalkozás, ÖM. önálló munka, EM. egyéni munka.

8 Az antik Európa történetének szerkezete Téma Előadások Gyakorlati foglalkozások Önnálló munka Egyéni munka 1. tartalmi modul. Bevezetés az ókori Görögország történetébe. Az ókori görög történelem legkorábbi szakaszai. 1) Bevezetés az ókori Görögország történetébe 2 2) A Krétai civilizáció 2 2 3) A Mykénéi civilizáció 2 4 4)A görög történelem átmeneti kora és a dór 2 4 invázió Összesen az 1. tartalmi modul tartalmi modul. Görögország története az archaikus korban 5)A görög poliszok kialakulása )A gyarmatosítás folyamata a Földközi-tenger medencéjében 7) Az athéni állam kialakulása és fejlődése 2 4 8)Athén politikai berendezkedésének változásai az i.e.vi.században 9)Az ókori spártai katonaállam 2 4 Összesen a 2. tartalmi modul tartalmi modul. A klasszikus Görögország (i.e.v.-iv.század) 10)A görög-perzsa háborúk )A klasszikus athéni demokrácia )A görög kultúra virágzása )A klasszikus Görögország hanyatlása Összesen a 3. tartalmi modul tartalmi modul. A hellenizmus kora 14)Makedónia felemelkedése és a görög 2 6 államiság bukása 15)Nagy Sándor hódító hadjáratai és birodalmának felemelkedése 16)Nagy Sándor birodalmának széthullása és a hellenisztikus államok kialakulása 17)A görög kultúra a hellenisztikus korban Összesen a 4. tartalmi modul A modul elsajátitásának felmérése Összesen

9 Gyakorlati foglalkozások vázlata és tematikája Téma Óraszám 1. A görög történelem kezdetei 2 2. Görögország szociális-gazdasági fejlődése. A nagy görög gyarmatositás 2 3. Az ókori spártai katonaállam 2 4. Az archaikus kor művelődése Görögországban 2 5. Athen birodalma 2 6. Görögország politikatörtenete a Kr.e. IV sz. első felében 2 7. A klasszikus Görögország kultúrája 2 8. Nagy Sándor birodalmának széthullása 2 9. A hellenisztikus Görögország kultúrája 2 Összesen 18

10 A TANTÁRGY TARTALMA 1.tartalmi modul Bevezetés az ókori Görögország történetébe. Az ókori görög történelem legkorábbi szakaszai Téma 1. Bevezetés az ókori Görögország történetébe Az ókori Görögország természetföldrajzi adottságai. Az a terület, amelyen a görögség története több mint háromezer éve útjára indult, földrajzilag három részre tagolódik. A Balkán-félsziget déli része, az ún. anyaország" az egyik, a másik a görög szigetvilág, a harmadik pedig Kisázsia nyugati tengerparti sávja. A Balkán déli részén fekvő anyaországot" a természet három részre bontja. Észak-Görögország amelyet a Balkán-hegység nyúlványai választanak el a félsziget északi részeitől nyugati része a zord, sziklás-erdős Épeirosz, keleti része Thesszália, itt található a görög föld legnagyobb összefüggő termőterülete, a Péneiosz és mellékfolyói által öntözött termékeny síkság. Thesszália északi határán emelkedik a magasba olümposz hegye, a görög mítoszok isteneinek lakóhelye. Az Épeirosztól és Thesszáliától délre fekvő Közép-Görögországot északon nehezen járható hegyek határolják. Csak a Maliszi-öböl mentén található könnyen járható útvonal észak felé, a Thermopülai-szoros. E területet számos kisebb-nagyobb völgykatlanra osztják a hegyek, amelyekben egy-egy kisebb görög állam alakult. Keleti részén van Attika, amelynek földje ezüstben és márványban gazdag, kiválóan alkalmas olajfa termesztésére, tengerpartja pedig kikötők számára kedvező. Központja, Athén a görög civilizációnak is centruma volt. A szomszédos Boiotia Thébai városával természeti kincsekben kevésbé gazdag, mezőgazdasági adottságai viszont Attikához hasonlóak. A Boiotiától nyugatra fekvő Dórisz, a két Lokrisz, Phókisz a hófödte Parnasszosszal és a delphoi jóshellyel Aitólia és Akarnania kevéssé termékeny, erdős-sziklás tájak. Dél-Görögország félszigetét, a Peloponnészoszt csupán egy keskeny földnyelv köti össze Közép-Görögországgal, az Iszthmosz. E földnyelven épült a görögség két jelentős központja, Korinthosz és Megara. A félsziget déli részének természeti adottságai a kedvezőbbek; Lakedaimón az Eurótasz-folyó termékeny völgyével, a Taügetosz-hegylánc vasérc- és márványlelőhelyeivel egyike a legszerencsésebb természeti adottságú területeknek a görög anyaországban". A Taügetosz nyugati oldalán fekvő Messzénia is viszonylag kedvező természeti adottságokkal rendelkezik. A félsziget közepén fekvő Árkádia, a nyugati Élisz, az északi Akhaia és az északkeleti Argosz kevés termőföldű, hegyes-erdős területek. A görög szigetvilág szinte híd gyanánt köti össze a szárazföldi Görögországot a kisázsiai partvidékkel. A szigetek egy része oly közel fekszik az anyaországhoz", hogy sorsuk, fejlődésük aligha választhatók el tőle. Euboia amely egy ponton alig harminc méterre van Boitiától Közép-

11 Görögországhoz tartozónak tekinthető, Szalamisz sorsa Attikával, Küthéra sorsa Spártával fonódott össze. Ugyanez mondható néhány szigetről a kisázsiai partok mentén: Rhodosz, Khiosz, Leszbosz története a kisázsiai görögséghez kötődött. A két szigetcsoport, a Küklaszok és a Szporaszok elég gazdagok ipari nyersanyagokban: márványban, ezüstben, aranyban és rézben; földjük pedig szőlőtermelésre alkalmas (Parosz, Naxosz, Mélosz, Délosz, Androsz stb.). Küprosz jelentőségét gazdag rézlelőhelyei mellett meghatározta földrajzi fekvése, a görög területeket kötötte össze Elő- Ázsiával; Kréta szigete pedig amellett, hogy az Egyiptom felé vezető híd szerepét töltötte be, a görög tengeri közlekedés csomópontja volt. Kisázsia nyugati partvidéke kedvező lehetőségeket nyújtott a letelepedésre. A tengerbe ömlő folyók torkolatvidéke, termékeny völgyeik, a tagolt partvidék nyugodt öblei, amelyek kikötők építésére kiválóan alkalmasak voltak, valamint a Fekete-tenger, Közel-Kelet és Afrika felé húzódó kereskedelmi útvonalak tették értékessé a görögség számára e földet. A görögség történetében időnként jelentős szerepet játszottak más területeken létesült görög városok is (Dél-Itália, Szicília, a Fekete-tenger partvidéke), mégis azt kell mondanunk, hogy e városok a görögség történetének központi területén kívül estek, és sorsuk az adott nem görög területek sorsával fonódott össze. A görög föld éghajlata szubtropikus; a tél esős, szeles, a nyár viszont májustól szeptemberig forró és száraz. A száraz időszakban a patakok kiszáradnak, a folyók Vízhozama erősen csökken, ezért a vegetáció is az őszitéli-tavaszi időszakra esik. Nincsenek nagy folyói, amelyek nagyobb szabású öntözőrendszer kiépítését lehetővé tették volna. A hegyeket a magasban tűlevelű, lejjebb bükk- és tölgyerdők borították, bár az ókorban már megindult az erdők pusztulása. A vadon élő állatvilágot a szarvas és a zerge, a medve, a farkas és a róka képviselte, az ókorban még az oroszlán és a bölény is. Ezen a területen alakult ki az a görögség, amely megteremtette az európai kultúra kezdeteit, a társadalmi életet, a művészet és a gondolkodás utánozhatatlan alkotásait, amelyek napjainkban sem vesztettek fényükből és értékükből. Az ókori Görögország kronológiája. I. Az Achai korszak i.e. III évezred vége i.e. XII sz. amikor megjelentek Kréta és Dél Görögország első államai. II. A Homéroszi (poliszelőtti) korszak i.e. XI-i.e.IX sz. a törzsi kapcsolatok felbomlásának ideje. III. Az Archaikus korszak i.e. VIII- i.e.vi sz. a polisz rendszer megerösődése és a Nagy Görög gyarmatositás. IV. A Klasszikus korszak i.e. V- i.e.iv sz. első fele az ókori görög társadalom csucspontja. V. A Hellén korszak i.e.iv sz. második fele-i.e. I sz. 30-as évei Nagy Sándor kora és a hellénisztikus államok létrejötte. Történetírók. Cicero Hérodotost nevezi a görög történetírás atyjának, és ez jogos abból a szempontból, hogy ő volt az első, aki a mitológiai, földrajzi, etnológiai és történeti feljegyzéseket egységes szemléletű műben egyesítette. Az ión prózaírók azonban már Hérodotos előtt is létrehoztak

12 olyan összefoglalásokat, amelyek a történetírás bizonyos elemeit hordozták magukban. Műveikből azonban csak töredékek maradtak fönn. Az Archaikus kor a Kr. e. VIII-VI. századig tartott. Kiemelkedő drámaírója volt Homérosz, aki a Kr. e. VIII. században élt és alkotott. Az európai irodalom kezdetét jelöli két műve: az Iliász és az Odüsszeia. Homéroszról nem sokat tudunk, egyes források szerint vak énekes volt, s az ókori szobrászat is vak aggastyánnak ábrázolja. A Kr. e. IV. századtól foglalkoztatja a kutatókat a Homéroszi kérdés: Egy szerző írta-e? (Valószínűleg nem, mivel olyan jelentős stilisztikai és világképi különbségek vannak benne.), Saját lelemény vagy szóban terjedő hősmondákból állította össze? (A szóban terjedő hagyományt felhasználta, de szuverén módon öntörvényű alkotás.). Az Iliász témája a trójai mondakörből a háború egy epizódja: Akhilleusz haragja és annak végzetes következményei. Az Odüsszeia elmeséli Odüsszeusz tengeri kalandjait és hazatérését Ithakába. A milétosi HEKATAIOS volt az első ismert prózaíró, a Hérodotos előtt élt történetírókat mégsem ezen a néven, hanem a logográfusokként (logographos) szokták emlegetni. Hekataios igen sokat utazott, és utazásainak emléke csapódott le Periégésisének (Körülvezetés, vagyis a Föld leírása) két könyvében (I. Európa, II. Ázsia), amelyekben felsorolta az egyes vidékek és városok jellegzetességeit. E művéből kb. 350 töredéket ismerünk. Hekataios korrigálta a milétosi filozófus, Anaximandros világtérképét, s így feltehetőleg az ő térképét vitte magával Spártába az ión felkelést előkészítő milétosi Aristagoras, hogy megmutassa Kleomenés királynak Kis-Ázsia polisainak elhelyezkedését. Hekataios másik műve, a Genealógia (Leszármazások) feltehetőleg Hésiodos költői munkáját, az Istenek születései folytatta: a milétosi történész a mitikus hőskor hírességeinek családi, rokonsági kapcsolatait akarta tisztázni, éppúgy, mint ahogy Hésiodos tette ezt az istenek esetében. Hérodotos úgy számolt, hogy Héraklés mintegy 900 évvel élt az ő kora előtt. Ezt a kronológiát feltehetőleg Hekataiostól merítette. A négy könyvből álló Genealógiainak ma alig negyven töredéke ismert. A halikarnassosi HÉRODOTOS (Kr. e. 480 k k.) anyja görög, apja kariai családból származott, nagybátyja, Panyassis pedig epikus költő volt: 9000 soros művében, a Hérakleiában minden rendelkezésére álló forrást fölhasználva mutatta be Héraklés életét és tetteit soros Iónika című költeménye az iónok őstörténetét dolgozta föl. Hérodotos sokat utazott, készülő művének részleteit például Athénban, Periklés körében olvasta föl. Kr. e. 444 után az Athén által létrehozott pánhellén gyarmatvárosban, Thurioiban telepedett le. Hérodotos kilenc könyvből álló műve a görögség és Ázsia küzdelmeinek történetét írja le a mitikus időktől (ló története) Séstos ostromáig (Kr. e. 478). A későbbiekben (tehát nem Hérodotos által) a kilenc múzsáról elnevezett könyvek akkor térnek ki egy-egy nép történetére, amikor azokat eléri a perzsa terjeszkedés. Az egyes népeket (lydök, egyiptomiak, skythák stb.) ismertető logosok hasonlóan épülnek föl: 1. az ország leírása, 2. a nép szokásai, 3. különlegességek, 4. politikatörténet. A történetek kronológiája olykor alig követhető, annyira elfedi a seregnyi színes elbeszélés. Hérodotos ennek ellenére tudatosan szerkeszt, és műve nem elégszik meg az

13 események ismertetésével: alapgondolata - hogy a hybris (elbizakodottság) pusztulást hoz arra, aki ebbe a bűnbe esik, és senki sem mondhatja magát boldognak, amíg él, mivel bármelyik pillanatban lesújthat ránk a végzet - saját korához szól. Athén és a délosi szövetség elérte terjeszkedésének azt a határát, amelyet éppúgy nem léphet át büntetlenül, mint a lyd Kroisos a Halys folyót. Nem véletlen, hogy Hérodotos első könyvének éppen Kroisos a főhőse. Ugyancsak a hatalom időlegességére figyelmeztet Hérodotos munkájának utolsó története. A perzsák el akarják hagyni sziklás és terméketlen hazájukat, hogy egy termékenyebb vidéken boldogabban élhessenek. Kyros azonban ráébreszti őket, hogy ha kényelmesebben élnek, elpuhulnak, és nem ők fognak másokon uralkodni, hanem mások őrajtuk. A perzsák belátták, hogy igaza van, és megmaradtak Perzsiában, ahol urak lehettek a terméketlen földön, nem pedig szolgák a termékeny síkságon. A közmondásosán sziklás Attikában sokan megérthették, hogy a mese róluk (is) szól. Hérodotos újítása az volt elődeihez képest, hogy 1. színes elbeszélések sora helyett a történeti igazságot" akarta ábrázolni, vagyis a történetírást tudománnyá tette; 2. művének középpontjában nem istenek és mitikus hősök, hanem emberek tettei álltak, s e tettek mozgatórugóit is az emberi világban kereste; 3. célul tűzte ki azt, hogy az emberek fontos cselekedeteit az utókor számára megőrizze. Az egyes népek szokásait nem értékelte egymásénál jobbnak vagy rosszabbnak, sőt hangsúlyozta, hogy a különbségek nemcsak érdekesek, hanem különféle, de egymással egyenértékű értékek, értékrendszerek kifejeződései. A mű forrásairól vita folyik, az azonban nyilvánvaló, hogy Hérodotos - sok vidéket bejárva - szemtanúként ismertetett számos országot, és amit maga nem látott, azt szemtanúk elbeszélései alapján írta meg. Innen származik a história kifejezés, minthogy histór azt jelenti, hogy valaminek az ismerője, aki ismereteit tudakozódás útján szerezte. Hérodotos ritkán alkalmazott forráskritikát, ha egymásnak ellentmondó információkhoz jutott, inkább ismertette azokat, jelezve, hogy az egyik vagy a másik véleményt nem tartja hihetőnek. Ugyancsak Athénnal foglalkozott Athéni állam című politikai röpiratában egy ismeretlen szerző, akit azért nevezünk PSEUDO-XENOPHÓN-nak, vagyis Ál-Xenophónnak, mivel írása Xenophón művei között maradt fönn. Az athéni demokrácia iránt ellenséges író (akit az angolszász szakirodalom csak vén oligarchaként emleget) a peloponnésosi háború (Kr. e ) első éveiben írta munkáját, méghozzá feltehetőleg Kr. e. 424 előtt, mivel véleménye szerint a szárazföldi hatalmak nem képesek ellenséges területen hosszabb ideig hadat viselni. Ezt a feltevést azonban a tehetséges spártai Brasidas amphipolisi hadjárata alaposan megcáfolta (Kr. e. 424), vagyis Pseudo-Xenophón műve ez előtt az év előtt keletkezett. Nyilvánvaló, hogy a röpiratnak Xenophón, aki Kr. e. 430 és 425 között született, nem lehetett a szerzője. Az Athéni állam alapkérdése, hogy meg lehet-e dönteni a demokráciát. Válasza tagadó, mivel úgy látja, hogy a gyűlölt rendszer meglehetősen hatékonyan működik. A demokrácia kritikusainak újabb nemzedéke, a Sókratés tanain nevelkedett Kritias, Alkibiadés és a sok tekintetben rokon eszméket valló Antiphón és Théramenés kellett ahhoz, hogy a demokrácia megdönthetetlenségének mítoszával

14 leszámoljon. Ezt azonban az említett szerzők (Kritias verseket, történeti munkákat és drámákat, Alkibiadés verseket, Antiphón és Théramenés szónoklatokat írt) már nem írói munkásságukkal érték el. Hérodotosz méltó követője volt a peloponnészoszi háború történetét megíró Thuküdidész (Kr. e ). Művének központi kérdése az, hogy miért bukott meg Athén hatalma az V. század végén. Az epikus és mitikus hagyományt forrásként használó könyvében a történelemnek a mozgatóerejét szeretné felderíteni. Nagy súlyt fektet az eseményeket jól jellemző beszédekre. Művének bevezetőjében feltételezi, hogy a történelem mozgatóereje a szükségszerűség, amely általában a hatalomért való küzdelemben nyilvánul meg. A görög történetírás ezután rohamos hanyatlásnak indult. A IV. században működő Xenophón (Kr. e ) kevés sikerrel próbálta folytatni a nagy előd Görög történelmét. Legsikeresebb műve, az Anabaszisz is csupán egy érdekes leírás a zsoldos hazatéréséről. Polübiosz (Kr. e ): görög államférfi és történetíró. A görögök püdnai veresége után túszként került Rómába. Fő művét a pun háborúkról írta. Munkájának forrásértéket növeli, hogy az események mögött az okokat, mozgatórugókat kereste. Választ keresett arra, hogy Róma miért válhatott rövid idő alatt a Földközi-tenger urává. A görög történelem forrásai között előkelő helyen szerepelnek a chairóneiai PLUTARCHOS (Kr. u. 50 k.-120 k.) párhuzamos életrajzai, amelyekben a szerző egy-egy görög hőst egy hasonló tulajdonságokkal rendelkező rómaival hasonlít össze. Plutarchos Athénban és feltehetőleg Alexandriában tanult, majd bejárta Itáliát és Rómát, életének nagy részét azonban Chairóneiában töltötte. Tudós ember hírében állt, talán ennek köszönhető az a megtiszteltetés is, hogy Delphoiban magas papi tisztségben részesült. Párhuzamos életrajzain kívül több tucat írása maradt ránk, amelyeket egy Éthika (latin formájában Moralia) című gyűjtemény őrzött meg. A Moralia darabjai közül magyarul csak néhány olvasható (Isis és Osiris, Sókratés daimónja, A Hold arca, Az isteni büntetés késlekedéséről). Plutarchost hatalmas műveltsége és filozófiai felkészültsége megbízható forrássá teszi, az általa választott műfajok (életrajz, illetve filozófiai írások) miatt azonban néha nehézkes adatainak történeti értékelése. 22 párhuzamos (és 4 pár nélküli) életrajzában például nem kronológiai rend szerint halad, így olykor igen körülményes egy-egy esemény időpontját meghatározni. A politikai fordulatok bemutatásánál amúgy is fontosabbnak tartja hősei jellemének ábrázolását, így fordulhat elő, hogy egy politikus hétköznapi szokásairól többet tudhatunk meg, mint az általa vezetett hadjáratokról. Életrajzai azonban rendkívül olvasmányosak, így nagyobb hatást gyakoroltak a világirodalomra, mint a többi görög történetíró együttvéve. Téma 2. A Krétai civilizáció Történeti fejlődés. A 3. évezred utolsó századaiban Kréta - elsőként Európában - belépett a civilizáció fejlődési szakaszába. A leletek gazdagságának és a települések nagyságának növekedése, a

15 települések közti hierarchia erőteljes kialakulása és főleg a palotaépítkezések és az írás megjelenése világos jelei a nagy változásnak. A szigetet nem érték el a korszak vándorlásai és a velük járó pusztulás; védett helyzetében kiteljesedhetett a korai bronzkor lendületes gazdasági és kulturális fejlődése, új és erőteljes civilizációs központot hozva létre az ókori Közel-Kelet régi civilizációi mellett. Kréta civilizált területté vált, de a történelembe igazában csak félig lépett be. Külföldi források - Kelettel, elsősorban Egyiptommal fenntartott kapcsolatai - csak halvány fényt vetnek rá, alig világítva meg többet a kapcsolat puszta tényének Saját írásbeliségének emlékei nem nagyszámúak és nagyon is egysíkúak: néhány fogadalmi felirattól eltekintve szinte kizárólag gazdasági dokumentumok, könyvelés jellegű feljegyzések. Krétának nincs története a szó szoros értelmében; történeti fejlődésének csak vázlatát lehet nagy vonalakban megrajzolni, a régészeti leletanyagban megfogható mozzanatok alapján. A fejlődés korszakainak tagolását is a régészet adja meg. A krétai civilizáció élete a középső és késői bronzkort, a középső és késői minósi kultúra korát (kb , illetve k.) foglalja magában. A palotaépítkezés mint központi fontosságú jelenség tekintetbevételével beszélnek a régebbi" és újabb" paloták koráról: a határvonal köztük 1700 táján húzódik. A többi palota pusztulása után a knóssosi palota késői kora kb közé esik, ennek vége után pedig még egy palota utáni" korszak következik. A városok mint gazdasági és politikai központok kialakulása, a legnagyobbakban a paloták felépülése jelzi a történelem első, döntő lépését, az osztálytársadalom és az állam kialakulását is. A kisebb-nagyobb paloták (vagy annak tekintett építmények) között négy van, amelyet általában önálló államközpontnak tartanak: Knóssos, Phaistos, Mallia és Zakro palotája. Nehéz meghatározni, milyen viszony állhatott fenn ezek között az államok között; mivel erődöknek, várfalaknak nincs nyoma, egymás mellett élésük valószínűleg békés, kiegyensúlyozott lehetett. A régi paloták" korában még nem mutatkozik meg Knóssos későbbi fölénye, Phaistos legalább olyan fontos, ha nem jelentősebb központnak látszik. A virágzó krétai gazdaság szoros kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn az Égei-tengeren túl Kelettel (főleg Egyiptommal) is. Ezen túlmenően már krétai településeket alapítanak egyes szigeteken (pl. Kastri, Kythéra szigetén). A virágzás első századainak végét 1700 körül a régi paloták" pusztulása jelentette. Az esemény oka nem állapítható meg biztosan: egyes kutatók külső támadást, bevándorlást, hódítást tételeznek fel, de a paloták gyors felépülése és a kultúra folytonossága inkább földrengés-katasztrófa által okozott, átmeneti zavarra mutat. A következő két század zavartalan fejlődése során, az új paloták" korában Kréta elérte virágzása tetőpontját. Tovább szélesedtek élénk kereskedelmi kapcsolatai, elsősorban a keleti civilizációkkal. Az Egei-tenger valósággal krétai beltengerré vált, az intenzív érintkezésen túlmenőleg újabb települések létesülnek egyes szigeteken, sőt Kis-Ázsia partján is (Milétos). Lehetséges, hogy ez a terjeszkedés együtt járt Kréta politikai felsőségével, és ez a helyzet tükröződik a minósi thalattokratia hagyományában. A

16 minósi kultúra önálló ága fejlődött ki Théra (Santorin) szigetén, amely a hajózás, a kereskedelmi forgalom egyik gazdag központja lehetett. Kréta civilizációja egyre erősebb hatást gyakorolt a görög szárazföld lakóira is, ahol erősen befolyásolta a 16. század korai mykénéi kultúrájának kialakulását és egész jellegét. Ez a kapcsolat a régészeti leletek alapján túlnyomóan békés jellegűnek látszik, bár a Théseus-monda Kréta és a görögség történeti összeütközésének emlékét örökíthette meg. Kréta virágzását - úgy látszik - semmi sem zavarta meg komolyan az 1500 körül bekövetkezett nagy természeti katasztrófáig, a thérai vulkánkitörésig. A kitöréssel együtt járó szökőár és földrengések, a kitörés mérges gázai és a sűrűn hulló vulkáni hamu óriási pusztítást végzett Krétán, főleg északi és keleti részén. A városok összeomlása és leégése, a flotta pusztulása, a termőföld egy részének időleges használhatatlanná válása végzetesen meggyengítette Krétát, és kedvező helyzetet teremtett a mykénéi versenytársak számára. Ennek ellenére a következő évtizedek leletanyagában újjáépülés, regeneráció figyelhető meg. Egyes jelek azonban belső ellentétekre, zavarokra mutatnak. A 15. század közepén nagy változás következett be. Sok krétai település elpusztult, a jelek szerint emberi pusztítás következtében. A knóssosi palota rövidesen átépült, most már új urak kezén. Mykénéi jellegű harcossírok és a palotában fennmaradt görög nyelvű lineáris B táblák jelzik az uralkodók etnikai hovatartozását: a mykénéi görögség egy csoportja szerezte meg az uralmat Kréta fölött. Ennek az uralomra kerülésnek a módja kérdéses; közvetlen katonai támadás, hódítás éppúgy lehetett, mint dinasztikus kapcsolatok vagy katonai zsoldosszolgálat útján kezdődő befolyásszerzés és annak kiterjesztése. Mindenesetre a knóssosi achai királyok alatt az egész Kréta egyesül: a lineáris B táblákon található helységnevek lényegében az egész sziget területére kiterjedő hatalomról tanúskodnak. Kréta a mykénéi világ része lett, bár megőrizte minósi sajátságait, főleg a vidéken. Az új hatalom viszonylag rövid életűnek bizonyult: a 14. század első felében, valószínűleg 1375 körül bekövetkezik a knóssosi palota végleges pusztulása. Nem dönthető el bizonyosan, mi volt az ok - egy újabb mykénéi csoport támadása vagy belső harcok, a krétaiak felkelése -, de Knóssos vezető szerepe és az egységes krétai állam mindenképpen megszűnt. A politikai és gazdasági hegemónia teljesen átszállt a szárazföld mykénéi államaira. A következő századokban a szigeten elsősorban a minósi kultúra helyi hagyományai éltek tovább, szegényesebb formákban. Később, az 1200 körüli katasztrófák hatására újabb mykénéi csoportok költöztek át Krétára, de a szigetet teljesen görög jellegűvé csak a 11. században bevándorló dórok tették, az őslakókkal és a későbbi bevándorlókkal való többszázados együttélés során. A krétai állam. Kréta a görög kultúrkör legdélibb vidékén terül el, az égei világ legnagyobb szigete. Őslakói akik nem görög etnikumú népek voltak, Kr.e körül érkeztek, feltételezések szerint Kis-Ázsia vidékeiről. A régészeti emlékanyag arra utal, hogy Krétán a fénykorban több állam létezett egymás mellett; legalábbis Knósszosz, Phaistos, Mallia és Zakro uralkodói székhely jellege erre utal. A fegyverek viszonylagos ritkasága, a várak, a katonaság és a harc ábrázolásának szinte teljes hiányából arra

17 következtethetünk, hogy az államok békében, nyugalomban éltek egymás mellett. Ez a helyzet hosszabb távon elég szokatlannak minősül a történelemben. Lehet, hogy a sajátos egyensúlyi helyzetet a vallási ideológia eszközei biztosították a krétai társadalmon belül. Az esetleges külső támadásokkal szemben a tenger és az erős flotta védett helyzetet biztosított. A minószi korban - mely kor a legendás krétai király után Minósz után kapta nevét Sir Arthur Evanstól, aki egy régész volt - királyok irányították a városállamokat. A minósz név minden bizonnyal nem személynév, hanem uralkodói cím volt, ugyanúgy, mint az egyiptomi kultúrában a,,fáraó. Az adókat búzában, olívaolajban, cserépedényekben és fémtárgyakban szedték be, majd palotájukban raktározták el, hogy ebből fizessék ki a hadsereget, a hivatalnokokat és a kézműveseket. A fölösleget a kereskedők ónra, aranyra és elefántcsontra cserélték. Az uralkodót ábrázoló képek hiánya személyi és egyéni gyengeségre is utalhatnak. Az az eszme sem kizárt, hogy az ábrázolás tilalmát vallási okokkal magyarázzák, miszerint az uralkodó szent és sérthetetlen. A későbbi görög minósz-hagyomány bizonyos elemei; bíráskodás a túlvilágon, isteni származás és házasság a krétai királyság szakrális jellegére utalnak. Tehát a társadalmi berendezkedést illetően -amit csak feltételezni tudunk-, valószínűnek látszik, hogy a minósziak teokráciában éltek. Ez istenuralmat, olyan uralmi rendszert jelentett amelyben s legfőbb hatalom a papság vagy az egyházi hatalommal is rendelkező király kezében van, s amelyben az állami és vallási intézmények teljesen egymásba olvadnak. Ebből következik, hogy a társadalmi ranglétra legfelső fokán valamiféle papkirály állt. Azt azonban nem tudjuk biztosan, hogy a főúri-papi osztály, amelynek létezése nyilvánvaló, milyen mértékben osztozott a hatalomban. A legszélesebb népréteget mindenesetre a földművelők és az állattenyésztok alkották. Néhány szakértő szerint a minósziak kétségkívül tartottak rabszolgákat is, de a rabszolgaság nem állhatott magas fejlettségi fokon, mivel Krétán nem voltak az egyiptomiakéhoz hasonló kiterjedt öntözorendszerek, és a földművelés sem nagybirtokon folyt. Ami a kézműveseket illeti, ők minden valószínűség szerint szabad emberek voltak. Az állam szervezeti formáit és eszközeit nagyrészt homály fedi és sok körülöttük a bizonytalanság. Mégis kétségtelen, hogy a hatalom nem lehetett gyenge. A paloták a maguk sokoldalúságával arra utalnak, hogy az állami központok nagyon sokféle tevékenységi kört tartottak hatalmuk és ellenőrzésük alatt. A különálló városállamokat összeköti a föníciaiaktól átvett és továbbfejlesztett görög ABC, amely az elsőtiszta hangjelölő írás volt. Az írásbeliség megléte, az írásos emlékek tartalma jelzi az írnokok szerepét, a bürokratikus irányítás fejlettségét és a pénzügyi irányítás fontosságát a kormányzati szférában. Az a tény, hogy a kulturális életnek nincsenek meg a saját épületei, arra enged következtetni, hogy a központi kultuszok kezelése is a palota és az állami központok irányítása alatt voltak. Nem volt elválasztható egymástól az vallási szervezet, a királyság és a papság. Az államhatalom vallásos szentesítése az állam és vallás szoros egységet alkotott. Ez a helyzet emeli ki az államvezetés alighanem erős papi jellegét is.

18 A kultúra fejlődése. VALLÁS: A krétai vallásról azonban jóformán semmit sem tudunk. A régészek ugyanolyan régi civilizációt tártak fel, mint az egyiptomi. Nagyszámú tárgy, szobor és mindenféle ábrázolás került elő, de a feliratok máig megfejthetetlenek. Ezáltal nem tudjuk a tárgyak, képek használatát, értékét. A krétai vallásról való ismereteink képe ilyesformán nem egyéb, mint tárgyak katalógusa. Gyakran találkozunk a nővel és ritkán a férfival. Az asszony hatalmában áll az élet és a halál, a szaporodás, a termékenység, általában: az uralom a természeti erők felett. Ő segít az állatok megszelídítésében is. Alakja nemcsak a krétai hitvilágban fordul elő, hanem mindenütt az Égei-tenger mellékén. Ez azt tükrözi, hogy a minószi kultúrában istennők álltak a vallási hit középpontjában, tehát a krétaiak anyaistennőt imádtak. Ilyen volt a Kígyóistennő, a tenger istennője, vagy például a barlangok istennője, akik szüléskor vigyáztak az asszonyokra. A szűz istennőt kezében tengeri halászhálóval ábrázolják. A paloták belsejében és a kisebb városokban szentélyeket építettek, ahol az emberek édes olajból, mézből vagy borból kevert áldozatot mutattak be. Az istennők gyakran álltak összeköttetésben a háborúval. Más női alakok papnőként jelentek meg a krétai vallás színterén. Az,,isten természetesen az istennő férjének vagy fiának látszik. Tehát a férfi istenek a korabeli mitológiában csak másodlagos szerepet játszottak. A minósziak szent állatként tisztelték a bikát, palotáikat és edényeiket képeivel díszítették. A halak, delfinek és más tengeri lények a fazekas edények népszerű díszítőelemei voltak. Ezen állatok mellett találkozhatunk még a medve, a szamár, a leopárd, a gyík, a galamb képével is. A holtakat gyakran a házakban, vagy a házak közelében temették el. A halottaknak lámpát és tűzhelyet adtak, edényeket az étkezéshez, piperecikkeket, ékszereket, szerszámokat, és fegyvereket. Ezzel bizonyítva azt, hogy a túlvilágon is van élet. Nekik vagy az őérdekükben állatáldozatokat hoztak, sőt néha úgy látszik, emberáldozatokat is, amelyeket esetleg szobrocska-áldozat helyettesített. Nagyon valószínű, hogy mikor a görögök elpusztították az égei civilizációt, felszedtek néhány morzsát a hitükből. A minotaurusz legendája és az esztendőként megismétlődő ifjú-és szűz-áldozat, alighanem félreértett valóságokon alapul. De csak a kibetűzött szövegek alapján tudhatjuk meg, mit köszönhetnek a görögök a krétaiaknak. Valószínűleg nem lesz más, mint egy része a primitív vadságnak, amelytől a görögök az emberi szellem szerencséjére utóbb sikeresen megszabadultak. MŰVÉSZET: A civilizációt, amely szembetűnően eltér a görögökétől, röviden minószi kultúrának nevezzük. Krétán az emberi tevékenység legrégebbi nyomai a K.r.e. VII. évezredbol származnak, és a korai neolitikus kultúrához tartoznak.

19 A művészet kezdetben a kükládikus kultúra legrégebbi szakaszával állott kapcsolatban, de hamarosan önálló útra lépett. A krétai civilizáció volt az első európai kultúra, amely a bronzkorban keletkezett és fejlődött ki. Régészeti feltárásait egy olasz kutatócsoport kezdte meg, akik a sziget déli részén, a phaisztoszi palotában is végeztek ásatásokat. Ugyan ez a csoport fedezte fel az Ida-hegységben található Kamaresz-barlangot és bukkant rá azokra a festett agyagedényekre, amelyek a gazdag krétai díszítőművészet legfontosabb dokumentumai. A Messzara síkságon találhatók a kör alakú, nagy temetkezőhelyek. Ezeket a sírokat valószínűleg lapos vagy boltozatos tetővel fedték, s nem lehetetlen, hogy e tetők formáját őrzi napjaink népi építészete is az Ida-hegység lábánál. A minószi művészet fénykorából fennmaradt alkotások ritkábban ábrázolnak férfiakat, mint nőket. Mégis az egyik legszebb knósszoszi freskó főalakja férfi. Az ún. herceg nyúlánk, szokatlan, tollas fejdíszt viselő ifjú, aki könnyedén lépdel a vörös háttér előtt. A krétai kőedényművészet jelentős darabja az a kisméretű, gömb alakú, zsírkőből faragott váza, amelyet Hagia Triadában találtak. Az edény testét realista szemléletű dombormű díszíti, melyen éneklo férfiak vonulnak. A jelenetet gyakran a,,hazatérő aratók -ként értelmezik, ez azonban meglehetősen vitatott. A krétai művészetben a gliptika, azaz a drágakővésés, a kisszobrászat és a falfestészet különös jelentőséggel bír. A festészet tiszta színeket használt - kéket, fehéret, vöröset és sárgát -, és a tulajdonképpeni freskót gyakran egészítették ki stukkó domborművek. Kiemelkedőfontosságú volt a kerámia is. Már a régi paloták idejében, a Kr.e és Kr.e között készült, kézzel formált ún. Kamaresz-vázák lenyűgözők. Jellemzőrájuk a változatosság - kehely, tál, kráter, amfora -, a gazdag vonalvezetésű, spirált alkotó rajz, a sötét alapon élénk, vörös árnyalatokkal kiegészített fehér szín. Egyedülálló jelenségek voltak egykoron a földközi-tengeri kultúrákban. A Vasziliki-stílusú vázáknak is nagy jelentőséget tulajdonítottak. Ezeket az alkotásokat sajátos edényforma jellemzi; a kancsók megnyújtott kiöntője kis-ázsiai előképekre enged következtetni. A foltos díszítés a sokszínűség benyomását kelti, bár csak két színt használtak: sötét alapon vörös színű fedőfestést. A vázák sokszínűsége tulajdonképpen véletlenül, az egyenetlen kiégetés során jött létre. Ahol az edény fahasábbal érintkezett, ott szürkésfeketétől és halványrózsaszíntől a lilásrózsaszínig a legváltozatosabb árnyalatú foltok keletkeztek. A knósszoszi új palota idejére már egy másfajta kerámiatípus jellemző:gyönyörű kancsók, fülekkel ellátott amforák, továbbá kisebb, egyfülű,csaknem barokkos formák. Fehér vagy világos tónusú alapon festett növényi és tengeri motívumokkal díszítették. Kevésbé fényűző, de hasonlóan fontos az ún. gurmini kerámia, amelyet tengeri állatokkal, elsősorban polipokkal néha csigákkal díszítettek. A minószi művészet is nagy előszeretettel elevenítette meg a tengerek élovilágát alkotásain. A paloták szigetén, Knósszoszban tárták fel a legnagyobb

20 építményt. Öt emeletes, óriási épület volt, 1300 szobával. A királyi szobák falait freskóknak nevezett képek díszítették, melyek az udvar életét és tengeri jeleneteket pl.: a vízből kiszökellő delfineket ábrázoltak. A palotakomplexumot egy központi udvar köré építették, ahol vallási szertartásokat tartottak. Knósszosznak saját vízellátó-és vízelvezető rendszere volt. Az összegyujtött esővizet agyagcsövek segítségével a fürdőszobákba és az árnyékszékekhez vezették. Néhány felfedezés szerint a Fekete-tenger mellékéről, illetve Kis-Ázsiából bevándorolt dórok megjelenése Görögországban Kr.e. XIII. század végén és a XII. század folyamán a városok és települések pusztulásához vezetett. A harcok azonban nem eredményezték a teljes népesség kihalását. A kisebb vidéki települések lakói minden bizonnyal túlélték e viharos időket, és a jövevényekkel együtt megteremtették az új kultúrát. Nemcsak a népesség egy része maradt fenn, hanem megmaradtak az égei-tengeri művészet és agyagi kultúra egyes elemei is. A félreeső területeken, a hegyekben élo lakosság körében pl.: Karfi-ban a helyi kultúra a VIII. században reneszánszát élte. A vallási képzetek és gondolkodásmód átszivárgott a görög kultúrába, amint ezt az istenek nevei is mutatják. Az égei-tengeri kultúra hagyományai a nagyarányú bevándorlás és az új világkép kialakulása ellenére is tovább éltek. A MINÓSZI KULTÚRA JELENTŐSÉGE: Kréta története és kultúrája az európai civilizáció fejlődésének fontos szakasza. Az építészeti technika, a gazdag és egyedülálló palotakultúra kialakulása, a falfestészet és az agyagedények művészete a minószi kultúra magas színvonaláról tanúskodik. Kréta életének fontos jellemzője a békés fejlődés, ami élesen szemben áll a többi földközi-tengeri ország civilizációjával. A minószi kultúra fejlődése nem volt elszigetelt: mind a távoli, mind a közeli országokkal állandó kapcsolatban állt. A különböző átvételeknek új tartalmat adva, folyamatosan gazdagodtak a művészi kifejezés eszközei. Az idegen hatások azonban nem nyomták el a helyi művészeti irányzatokat. A minószi kor művészeit mindenekelőtt a környező világ, a táj szépsége, a tenger élovilága érdekelte. Ezekben keresett ihletet, kutatta az ember és a természet titkait. A művészet vívmányai és a vallási hagyományok később a görög kultúra szerves részei lettek. Téma 3. A Mykénéi civilizáció A Mykénéi civilizáció kialakulása és elterjedése. A Kr. e évezred fordulója táján nyomultak be északi irányból a görög anyaország déli részére, a Peloponnészoszi-félszigetre azok a nemzetségi társadalomban élő görög törzsek, amelyeket összefoglaló néven akhájoknak nevezünk. A több, egymást követő hullámban érkező akhájok hódoltatták meg az ott élő helyi lakosságot. A leigázott nép éppúgy nem volt hellén eredetű, mint Kréta lakói. Az ókorban általában pelaszgoknak jelölték őket, és ezt az elnevezést a tudomány is átvette.

21 A pelaszgnak tekintett népesség történetileg létezett, de a mai napig sem kronológiai, sem földrajzi, sem pedig nyelvi meghatározása nem tisztázódott a Balkán vagy esetleg Itália területén. A mütilénéi Hellanikosz a Kr. e. 5. században az etruszkokkal azonosította őket, Hérodotosz szerint Thesszáliában és a Hellészpontosz (mai Dardanellák) közelében laktak, Sztrabón az itáliai Ptegisvilla nevű helységről állította azt, hogy egykor Maleosz pelaszg király székhelye volt, aki azután népével Athénba költözött. Hérodotosz barbár"-nak nevezte nyelvüket, a modern tudomány azonban, amely a pelaszgokat prehellén népnek tekinti, a görög nyelv égéi vagy mediterrán ősrétegének gondolja. Eredetileg talán a pelaszg elnevezés Kelet-Thesszália Pelaszgiótisz nevű tartományának lakóit jelölte. A szakirodalom pedig gyakran alkalmazza a görögországi őslakosság összefoglaló neveként. Az akhájok társadalma a pelaszgok feletti uralom megszervezése, a föld és a hadizsákmány egyenlőtlen elosztása során olyan nagymértékben differenciálódott, hogy a korábbi pelaszg városközpontok helyén kialakíthatta a maga városközpontú államait. Ezek közül az államok közül gazdasági és katonai erejét tekintve kiemelkedett Mükéné, Pülosz és Tirünsz. Az első központok felemelkedése régészetileg a 17. század végén fogható meg: ebből az időből való a régebbi aknasírkörzet Mykénében, amelyet az újabb sírcsoport a 16. század első felében követ. A 16. század folyamán mindenesetre a békés viszonyok jellemzőek, állandóan fokozódik a krétai hatás a mykénéi görögség régészeti anyagában. A Santorin vulkán 1500 körüli kitörése után Kréta meggyengülése előnyös helyzetbe juttatta vele szemben a mykénéieket körül Kréta maga is achai uralom alá került. A mykénéi görögség terjeszkedése kiterjedt az Égei-tenger szigeteire, Nyugat-Kis-Ázsia, Szicília és Itália partjaira; kereskedőik eljutottak Szíriába és Egyiptomba. Ezzel párhuzamosan magában Görögországban is a mykénéi civilizáció a központokból fokozatosan elterjed a vidéken is. A gazdasági élet. A tulajdonviszonyok és a társadalom. Mindezekkel együtt is történelem helyett inkább csak általános képet adhatunk a mykénéi görögségről. A gazdasági élet terén a földművelésben folytatódott a megelőző korban már kialakult mediterrán polikultúra (ekés gabonatermelés, párosulva a szőlő-olajfa termesztő kertgazdálkodással) uralma, amely a krétai példát követve kibővült a fűszer-, illatszer- és festéknövények termesztésével. Ez utóbbi jelenség a mezőgazdaság fokozódó ipari-kereskedelmi orientációját mutatja; ugyanez érvényesül az állattenyésztés területén, főleg a gyapjú felhasználásával kapcsolatban. Az ipar (legfontosabb ágai a fémművesség, kőfeldolgozás, textilipar, keramika) sokágú, gazdagon differenciált; éppúgy megvan benne a belső fogyasztásra kerülő tömegcikktermelés, mint a külföldre, exportra készülő luxusáruk előállítása. A kereskedelem nemcsak átveszi a krétai örökséget, de tovább is fejleszti: a mykénéiek nemcsak megtartják keleten a krétai kereskedelem területeit, de több vidéken túl is mennek rajta, közvetett kapcsolataik pedig Európában a Brit-szigetekig és a Baltitenger partvidékéig nyúlnak. A gazdasági élet sokoldalú fejlődése alapján a görög terület viszonylag sűrűn benépesül; szinte a természetföldrajzi lehetőségek határáig. Az

22 anyaországon kívüli települések létrejöttének oka már a népfölösleg levezetésére irányuló kivándorlás lehetett. A tulajdonviszonyokról és a társadalmi szerkezetről a lineáris B-dokumentumok adnak felvilágosítást, konkrétan elsősorban Pylosra és Knóssosra vonatkozólag. A földbirtokviszonyok terén az E-sorozatok táblaanyagából kirajzolódnak a fő birtoklási formák. A damosok (közösségek: városok, falvak) földjét kettős birtoklási formában (két alapvető részre osztva) birtokolják. Az első a ktimena-föld, amelyet a birtokosok (ktoinoochoi) egyénileg birtokolnak, s így művelik (műveltetik) vagy adják ki használatra, bérletbe". A másik a kekemena-föld, amelyet a ktoinoochosok együttese, a damosközösség kollektíven birtokol, s úgy látszik, nagyrészt bérbeadás" útján hasznosít. A damosok földjeiből való bérletekben valószínűleg kedvezmények illették meg a királyi hivatali apparátus és a papság tagjait. A damosközösségek földterületei mellett más, tőlük elkülönült birtokformák is találhatók. Ilyenek mindenekelőtt a király és hadvezér" elkülönített birtokai, a temenosok. Egyes előkelők is rendelkeztek egyéni, közösségen kívüli nagybirtokokkal. Külön kategóriát alkottak a kama megjelölésű területek, amelyek világosan elkülönültek a damosterületektől, és birtoklásuk külön kötelezettségekkel járt; lehetséges, hogy közvetlenül királyi-állami tulajdonban lévő, de megművelésre bérbe adott területek voltak. A társadalmi struktúra legfelső emeletét alkotó, a király és a hadvezér körül csoportosuló arisztokratikus réteghez tartoztak az állam bürokratikus apparátusának vezetői, a katonai parancsnokok és valószínűleg a papság is, valamint a nagyobb földbirtokosok, ha voltak tisztségüktől függetlenül nagyobb birtokkal rendelkező egyének. Ehhez a réteghez kapcsolódhattak a kisebb közösségek helyi vezetői is, akár közösségükből kiemelkedő, akár arra felülről ráültetett hivatalnokok voltak (korete, qasireu stb.). A népesség törzsét feltehetőleg a damosok szabad birtokosai, a ktoinoochosok (koto-nooko) alkották. Ezek megjelölése a központi hatalom szempontjából tekintve: telestai (tereta); adózó, szolgáltató, valószínűleg közmunkákat is végző réteg, egyénenként számon tartott, önálló személyek. A kamaeusok (kamaewe) eredetileg valószínűleg az államtól használatra kapott föld fejében munkával és beszolgáltatásokkal tartozó réteget alkottak; maga a név elkülönült jogállású csoportra utal, de a pylosi táblák korában, úgy látszik, más jogállású személyek is béreltek állami földeket kamaeuskötelezettségekkel. A doelosok (doero), a szolgák és/vagy rabszolgák helyzete nagyon széles skálán mozog. Vannak köztük szám szerint nyilvántartott munkacsoportok, valószínűleg kifejezetten rabszolgák, és vannak olyan kedvező helyzetű egyének, mint az isten szolgái" (teojo doero = theoio doeloi), feltehetően a szentélyek kultikus személyzete, akiket helyzetük a földbérletre is feljogosított. A tulajdonképpeni rabszolgákat nyilván elsősorban a nagyobb (királyi, esetleg templomi) gazdaságokban foglalkoztathatták, mezőgazdaságban és kézművesmunkában egyaránt.

23 A kézműves mesterek birtokát elsősorban szaktudásuk és eszközkészletük alkotta, de vannak adatok arra, hogy egyesek - valószínűleg a kiemeltebb helyzetűek - földbirtokkal is rendelkeztek. Egy részüknél a források megjelölik a közvetlen királyi vagy hadvezéri függőséget: másoknál - épp ilyen megjelölés híján - önállóbb helyzetet tételezhetünk fel, bár ez nem feltétlenül jelentett biztosabb egzisztenciát. Ezek az egyes közösségeknél, illetve gazdagabb tagjaiknál vállalhattak munkát, talán a későbbi démioergos-helyzet előképeként. Sajátos - feltehetően az államtól függő, de egyébként az átlagnál szabadabb -helyzetben lehetett a hajózási és kereskedelmi személyzet. Az államszervezet. A mykénéi kor államai. Az államszervezet (amennyire Knóssos és Pylos anyagából megítélhető) az ókori keleti despotiák általános típusának volt egyik esete, de analógiái nem a nagy folyam menti birodalmakban, hanem inkább Szíria-Palesztina vagy Kis-Ázsia kisebb államaiban találhatók meg. A kormányzati bürokrácia és az adóztatás rendszerének általános hasonlósága mellett speciálisan nagy lehetett a katonai tényező szerepe, másrészt az ipar és kereskedelem jelentősége az állam jövedelmi alapjában. Az állam élén a király, a wanax (a homérosi eposzokban anax) állott. Bizonytalan alapú feltevések szerint uralma szakrális, istenkirályság jellegű volt. Bizonyos viszont, hogy a királyi palota a kormányzat központja volt, ahol a kiterjedt bürokratikus apparátus írnokai tartották számon, illetve rendelték el - gondos, aprólékos írásos feljegyzések segítségével - az egyes községek számára (sokszor egyénekig lebontva) az adókat és munkaszolgáltatásokat. A palota a gazdasági élet irányítója és szervezője; ez világosan megfogható több fontos iparágban, és biztosan feltételezhető a kereskedelemben; a mezőgazdaságban ez kérdésesebbnek látszik, eltekintve az adóztatástól és ezzel kapcsolatban a beszolgáltatandó mennyiségek elvárásszerű kijelölésétől. Az állam második személye a lawagetas, a hadvezér". A tisztség kialakulását - a katonai funkció önállósulásának alapvető folyamatán túl - összefüggésbe hozzák különböző (pl. nomád) népek kettős királyságával" és a nagy keleti despotizmusok vezíri" tisztségével. A királyihoz hasonló hatalmát, szerepét mutatja, hogy csak kettőjüknek van temenos megjelölésű birtokuk (bár ugyanakkor a különbséget is a két birtok eltérő nagysága). Mint ahogy a királynak, a hadvezérnek is vannak szorosabban hozzá kötött, valamilyen függőségben élő emberei (wanakteroi, illetve lawagesioi). Feltételezik, hogy a lawagetas nevének megfelelően a lawos (= laos) élén állt, amely a lakosság egyik alapkategóriáját alkothatta, mint katonáskodó, hadiszolgálatra kötelezett réteg, szemben a termelőmunkát végző, adózó damosszal. Katonai tisztségviselőknek látszanak az eqeták ( kísérők", valószínűleg a király kísérői"), bár egyesek vallási jellegűnek értelmezik szerepüket. Úgy látszik, hadi szolgálatra - legalábbis szükség esetén - a nép szélesebb köreiből is soroztak be legénységet, például evezősszolgálatra. A hadsereg elitjét alkotó szekérharcosok - vagy legalábbis egy részük - felszerelését a királyi raktárakból biztosították.