8. c. Osztályfőnök: Kutrovácz László

Átírás

1 114 osztályok 8. c Osztályfőnök: Kutrovácz László 1. Andrási Sebestyén 17. Kovács Dorina 2. Barta Andrea 18. Máder Jennifer 3. Briski Edit 19. Majoros Viktória 4. Csáthy Barnabás 20. Márton Simon 5. Cziráky Viktória 21. Mihalovits Máté 6. Deli Pete Júlia 22. Németh Luca 7. Fodor Péter 23. Pintácsi Dániel 8. Forgó Regina 24. Prokop Susanne 9. Gölöncsér Adrienn 25. Reszkető Róbert 10. Herceg Zoltán 26. Sebesi Tamás 11. Idei Márton 27. Temesvári Orsolya 12. Kassa Eszter 28. Tóth Bálint 13. Kelemen Tamás 29. Tóth Eszter 14. Kéri Zsófia 30. Tungli Katalin 15. Kiss Marina 31. Vígh Balázs 16. Klinger Zita 32. Zubovics Evelin A legjobb tanulók: Kéri Zsófia (5,00) Kiss Marina (5,00) Prokop Susanne (5,00) Cziráky Viktória (4,92) Majoros Viktória (4,92) Temesvári Orsolya (4,85) Zubovics Evelin (4,85)

2 osztályok 115 A jelentősebb osztályprogramok szeptember verébavatás november 5. méta, számháború és kulcsos játék a Hajógyári szigeten, este színház: Picasso kalandjai február 2. korcsolyázás a városligetben május 7 9. Recsk, osztálykirándulás május június 3 1 nap kenuzás a Soroksári-Dunán június Hárskút, Ráktanya, erdei iskola június 19. esztergomi hajókirándulás és aquapark július 3 8. kenutúra a Mosoni-Dunán, Tata (80. o.) július 18. biciklitúra Szentendrére július 25. Hajógyári sziget: méta, számháború, majd mozi júl. 31 aug. 4. biciklitúra a Balaton körül (87. o.) augusztus 30. osztálydíszítés A második év Délelőtt 10 óra van, nem olyan régen kászálódtam ki az ágyból, és rögtön leültem a számítógép elé, hogy megírjam a második évünkről szóló történetet De egyvalamit nem értek! Hogy lehet az, hogy én itt vagyok most? Hiszen az iskolában lenne a helyem igen, most lenne a 3. órám na, valami nem stimmel a szüleim azt állítják, hogy nyári szünet van, de én nem hiszek nekik nem lehet, hogy így elment egy év szerintem vizsgáljuk meg, hogy mi történt és talán megtaláljuk a választ Az egész egy augusztusi reggelen kezdődött, valamikor hajnalban a Moszkva téren. Igen, akkor mentünk Nagykovácsiba, három napos táborba. Hát igen, ez mindenkinek nagyon tetszett, felejthetetlen élményben lehetett részünk. Csak hogy párat említsek: kerítésmászás, beszökés a Budakeszi Vadasparkba, egy elvetemült pele a lámpán, éjszakai vadles Aztán szeptember 1., osztályterem. Vigyorogva lépek be és ugrom a rég nem látott osztálytársak nyakába, akik a tábla felé fordítanak, hogy lássam az ülésrendet hát igen, akkor lefagy a mosoly az arcomról, de úgy állok hozzá, hogy legalább még jobban meg fogom ismerni az osztályomat! Az évnyitón nem volt semmi különös, a hetedikesek kedvesnek tűntek. Héé, ezek még Máténál is kisebbek! nyögi be elmésen Barni. Na, ennyit az évnyitóról. Az osztályterembe érve tűnik csak fel, hogy két osztálytársunk hiányzik, viszont két új arc van az oly jól ismert pofik között. Adrit és Katit köszönthetjük az osztályunkban, akik nagyon aranyosnak tűntek és a bemutatkozásuk is viccesre sikerült... :) Ezen a napon újdonságokban nincs hiány, mivel egy új tantárgyat veszünk fel, a kémiát. Ezt ofőnk, Kutrovácz tanár úr oktatja nekünk (sikeresen, sikertelenül, mindenki

3 116 osztályok döntse el...). A másik újdonság újdonsült matektanárunk, ifjabb Csapodi tanár úr, aki amilyen hirtelen kapott kézhez bennünket, olyan gyorsan meg is vált az osztály egyik felétől az év végén, de szerintem az osztály megszerette a tanár urat. Ugorjunk Szeptember 30., verébavatás. Nagyon jól elterveztük ezt az eseményt, készültünk rá, hogy igen, egy felejthetetlen avatást szervezünk a kicsiknek, hiszen a miénk is egy kellemes élmény volt. De sajnos kudarcot kellett vallanunk... Vagyis igazából nem mi vallottunk kudarcot, hanem a hetedikesek! Ezek a szörnyetegek semmit nem voltak hajlandók rendesen csinálni, természetesen az ellenkezőjét tették annak, amit kértünk tőlük. Sőt, személyes sértésnek vették, hogy próbáljuk irányítani őket a városban. Szóval érdekes esemény volt, de így visszagondolva viccesnek tűnik, bár lehet, hogy a groteszk kifejezés jobban illene az eseményre. Október valahányadika, iskolanap. Szintén a Moszkva téren találkoztunk hajnalok hajnalán, majd két csoportba osztva mentünk kirándulni. Itt természetesen eltévedtünk párszor, de ezen már meg sem lepődtünk. Jó éreztük magunkat, köszönet a kíséretért ofőnknek, illetve Mészáros tanár úrnak. Az iskolanap után besűrűsödtek az események, a program a tanulás, tanulás, tanulás volt. Ja és tanulnunk is kellett néha, vagyis mindig! Egyre jobban beleástuk magunkat a kémiába, tanár úr benevezett minket egy, a Vízművek által rendezett versenybe (erről majd később mesélek), Cucuból kész fizikus lett, Csapodi tanár úr megismertetett minket a matematika rejtelmes csodáival és a Pitagorasz-tétellel. (Mi ezt persze már ismertük, mert tavaly fizikaórán Kovács Géza tanár úr már megtanította nekünk.) Osztályunkból novemberben néhányan részt vettek a Halloween-en, ahogy az lenni szokott az első díjat elvittük, megnyertük a papírgyűjtést, és izgatottan vártuk a Trefort-napot. Hát igen, várhattuk is, egészen tavaszig. Sajnos ősszel csak az első részét, azaz az előadásokat tartották meg, és ez szomorúsággal töltötte el a diákságot. De túléltük ezt is, úgy hiszem, hiszen kárpótoltak minket tavasszal. Beköszöntött szépen lassan a december. Lezajlott az osztálykarácsonyunk is, ami nagyon-nagyon jól sikerült, mindenki örült az ajándékainak, jó kedvvel, bár kicsit szomorúan búcsúztunk el egymástól, hogy majd viszontlátjuk egymást az új évben. Új év, új események. Rengeteg mindennel kezdtünk el foglalkozni. Először is elkezdtünk készülni a vízműves verseny második fordulójára, és ki kellett találnunk a darabunkat a Diákszínjátszó Fesztiválra is. Hosszas veszekedés után magyartanárunk, Juhászné Horváth Katalin tanárnő azt javasolta, hogy Orsi írjon egy forgatókönyvet a Picasso kalandjai című darabból, amit még az őszi szünetben láttunk a Pesti Színházban. Nos, ez egy elég merész vállalkozásnak bizonyult, a forgatókönyvet 1000-szer át kellett írni, a próba időpontjaival is rengeteget kellett balhézni, de azt mondom, hogy megérte, mert egy remek előadás kerekedett ki belőle! Így utólag is szeretném megköszönni mindeninek, aki szerepelt (Vicu, Cucu, Regi, Luca, Edit, Viki, Dodó, Máté,

4 osztályok 117 Marci, Robi, Tamás, Sebi, Orsi) és tanárnőnek, mert mindenki rengeteg munkát fektetett bele. Igaz, hogy nem nyertünk (kivételesen), de a részvétel a fontos, nem igaz? Egy nappal a diákszínjátszó után a vízműves versenyre készülő csapat egy része összegyűlt nálam, és kidolgoztuk programunkat a versenyre (csak így zárójelben említem meg, hogy bekerültünk a harmadik fordulóba, vagyis a döntőbe, az országos döntőbe, később meg is nyertük, de ezt itt még nem tudjuk). Készítettünk szép pólókat, munkatervet egy általunk kidolgozott akciócsoportnak, és szépen bezsebeltük az első helynek járó nyereményeket, legfőképpen a dicsőséget, a boldogságot, a sikert, a csapatmunkát és rengeteg belső, kézzelfoghatatlan és mégis kézzelfogható értéket! A verseny után sem állhattunk meg pihenni, hiszen elérkezett a várva várt 24 órás kosár, ami igazából csak 17 órás volt, ugyebár. Csapataink szép eredményeket értek el, de nekünk nem ez volt az igazi lényeg ezen a napon, hanem a palacsintázó és koktélbár, amit Evi ötlete alapján szervezett meg az osztály. Nagyon nagy sikere lett, nagyon büszkék voltunk rá, és még jól is laktunk belőle hiába, a palacsinta, az palacsinta!!! Májusban mindenki az érettségi szünetre készült, mert akkor ejtettük meg a (nekünk) háromnapos osztálykirándulást Recskre. Megnéztük a munkatábort, ami hála az égnek ma már csak múzeumként üzemel, majd elfoglaltuk a szállásunkat. Métáztunk, számháborúztunk, kvízeket töltögettünk, egyszóval jól eltöltöttük azt a pár napot. Aztán május 10-én jött a sportnap a Margitszigeti Atlétikai Központban. Nos, a lányok több-kevesebb sikerrel szerepeltek a zsinórlabdában és a kosárban, a fiúkról ugyanezt lehetett elmondani fociban. Szerencsére megmentette az első helyet számunkra az osztályunk atlétikai részlege, ugyanis Kati, Zsófi, Luca és Regi kenterbe verte az egész mezőnyt. Huhh Kipihenve a sportnap fáradalmait, másnap iskolába mentünk, folytatódott a taposómalom, a hajtás, mivel közeledett az év vége, és kedves tanáraink együttes felkiáltással viseltettek az ügy iránt, vagyis egyszerűen fogalmazva írattak még néhány tökéletesen alkalmas dolgozatot a javításra. Vagy a rontásra, kinek hogy sikerültek. De minket ez sem érdekelt, mert mindenki az erdei iskolára koncentrált és próbálta kihúzni az utolsó napokat. És akkor végre elérkezett a várva várt nap! Elindultunk az erdei iskolába, Hárskútra, egészen pontosan egy Ráktanya nevezetű elég jól eldugott helyre, a jó három órás buszozás után leszálltunk a semmi közepén. Pár perc múlva jött egy Barkas márkájú, még Noé idejében is özönvíz előttinek számító (jóindulattal) kisbusz, ami elvitte a csomagjainkat a szállásra. Ugyanis a tanyát nem lehetett autóval megközelíteni, csak terepjáróval (khm ) és/vagy gyalogszerrel. Nos, mi az utóbbit választottuk, a társaság 99 százalékának hatalmas örömére. Szerintem a túráról elég annyi, hogy térdig jártunk a sárban és mindenki haldoklott, finoman melegebb éghajlatra kívánta ezt az egész tábort. Aztán pár óra múlva megérkeztünk, lepakoltunk, vendéglátónk, Feri bácsi (alias professzor/doktor Ferkó bá) kiselőadást tartott arról, hogy hogyan pisiljünk, illetve zuhanyozzunk. Nos, megismerkedtünk a rémisztő tényekkel: napi maximum öt liter víz/fő zuhanyozásra,

5 118 osztályok pottyantós wc az erdő közepén, kútból nyerhető víz, azaz kötelező víztakarékosság ( jó, persze, nekünk ez ment), és természetesen szelektív hulladékgyűjtés! De a legviccesebb az volt, hogy a társaság 99,99 százalékának volt térerő a mobilján Azt hiszem, ez remek volt így kezdésnek. Az első négy napot tanulással töltöttük, egészségtant tanultunk. Beszélgettünk többek között a veszélyes anyagokról (drogok, cigaretta, alkohol), emberi kapcsolatokról, a helyes és a helytelen táplálkozásról és a környezetvédelemről. Persze az esti programok közé befért egy jó három órás évértékelő beszélgetés, egy karaoke, éjszakai számháború, tábortűz. Vegyes érzésekkel hagytuk el a tábort, rengeteg élménnyel magunk mögött, de mégis boldogan, hogy visszatérhetünk az angol wc, a korlátlan vízmennyiség és a civilizáció világába. Mikor hazaértünk és aggódó szüleink átvettek minket, mi még gyorsan lefixáltuk a strandnapot Esztergomba, amit még a márciusi vízműves versenyen nyertünk. Szóval, eljött a várva várt nap, mindenki sikeresen eljutott a Vigadó térre, a megbeszélt találkozóhelyre. Felszálltunk a hajóra, kényelmesen elhelyezkedtünk, megkaptuk a hideg élelmet, majd utaztunk. Nem írom le, úgyis mindenki ki tudja találni, hogy milyen egy hajóút Először a Duna Múzeumot látogattuk meg, ami nem igazán kötötte le a társaságot, szóval gyorsan tovább indultunk a strand felé, ami annál inkább lekötötte a figyelmünket! Megkaptuk az eligazítást és a kajajegyeket, átöltöztünk és birtokba vettük a csúszdákat, a medencéket, na meg a szaunát. Később a csapat egy része az egyik kisebb medencében ökörködött, vagyis tulajdonképpen fröcsköltük a másikat, nyomtuk le egymást a víz alá, egymás hátára, vállára másztunk, a fiúk felkapták a lányokat és beledobták a vízbe és más hasonló dolgok történtek. Kis idő elteltével a többiek is csatlakoztak, sőt tanár urat is sikerült bevonni a játékba, tehát úgy húsz elvetemült, mindenre elszánt 8,5. cös illetve drága ofőjük ugrabugrált a medencében és élte sokadik gyerekkorát. Mondanom sem kell, érdekesen néztek ránk a hátukat masszíroztató idős nénikék, és persze Zoli, a kajmán aki véletlenül sem oroszlán is hatalmas szemekkel kukucskált kifelé az akváriumából és nézte, hogy ki ez az őrült banda, aki beszabadult a strandjára. Hááát, azt hiszem, ennyi lenne Ennyi? Pár oldal egy könyvben? Nem, ennél sokkal több volt, de nem akarom itt a matek- vagy magyarórák hangulatát idézgetni. Nem kínzom én a kedves olvasókat. De azt hiszem, megtaláltam a választ a kérdésemre. Tényleg nyár van, tényleg itt az év vége, nem kell iskolába menni. Néhány nap és megkapjuk a bizonyítványunkat és már tényleg csak egy nyári szünet fog minket elválasztani a középiskolától Resszkess Trefort, jön a 9. c!!! Temesvári Orsolya