Bevezetés. Az óvoda funkciói: - óvó-védő, - szociális, - nevelő-személyiségfejlesztő funkció.

Átírás

1 Bevezetés Az óvoda helyi nevelési programját a közoktatásról szóló évi LXXIX. Törvény, a 255/2009. (XI. 20.) Korm. rendelet, az Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelet módosításáról, és az Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja, és a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve alapján készítettük el, figyelembe véve a helyi életviszonyokat, hagyományokat, szokásokat és sajátosságokat, az óvoda felszereltségét, a nevelők felkészültségét, az óvoda felé megmutatkozó elvárásokat is. Az óvoda funkciói: - óvó-védő, - szociális, - nevelő-személyiségfejlesztő funkció. Az óvoda közvetetten segíti az iskolai közösségbe történő beilleszkedéshez szükséges gyermeki személyiségvonások fejlődését. Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete segíti a gyermek környezettudatos magatartásának kialakulását. Az óvodai nevelés célja az, hogy az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakoztatását elősegítse, az életkori és egyéni sajátosságok és az eltérő fejlődési ütem figyelembe vételével (ideértve a különleges gondozást igénylő gyermek ellátását is). Az óvodai nevelésben alapelv: a) a gyermeki személyiséget, elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi; b) a nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását; c) az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai intézkedéseknek a gyermek személyiségéhez kell igazodniuk. Az óvodai nevelés az alapelvek meg valósítása érdekében gondoskodik: - a gyermeki szükségletek kielégítéséről, - az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremtéséről; - a testi, a szociális és az értelmi képességek egyéni és életkor-specifikus alakításáról; - a gyermeki közösségben végezhető sokszínű az életkornak és fejlettségnek megfelelő tevékenységekről, különös tekintettel, a mással nem helyettesíthető szabad játékra; - e tevékenységeken keresztül az életkorhoz és a gyermek egyéni képességeihez igazodó műveltségtartalmak közvetítéséről; - a gyermek egészséges fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges személyi, tárgyi környezetről. 1

2 - Az óvodai nevelés feladatai Az óvodába járó 3-7 éves gyermekek harmonikus személyiségfejlesztése az életkori és egyéni sajátosságok, az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével, a családi neveléssel összhangban folyik. Az óvodai nevelés feladata, hogy sajátos óvodai életrendben kielégítse az óvodáskorú gyermekek testi és lelki szükségleteit. Ezen belül ellássa a következő feladatokat: - az egészséges életmód alakítását, - az érzelmi nevelést, a szocializáció biztosítását, - az értelmi fejlesztés megvalósítását. Az óvodai nevelés homogén és heterogén kortárscsoportokban, közösségi tevékenységek során valósul meg. A nevelés alapvető eszközei: - a gyermeki tevékenységek, mint a játék, - a mesélés, verselés, - az ének, zene, dalos játékok, - a rajzolás, a mintázás, a kézimunka, - a torna, a mozgásos játék, - a munka jellegű tevékenységek, - a tanulás különböző formái, - a külső világ tevékeny megismerése. A nevelés eszközeiből a játék a gyermekek alaptevékenysége, amely elsődleges és mással nem helyettesíthető. A felsorolt tevékenységi formák az óvodai életben nem különülnek el élesen egymástól. Az óvoda csoportszerkezete Az óvoda csoportszerkezetét elsősorban a gyermekek életkora szerint alakítjuk, azonos életkorú gyerekek kerülnek egy csoportba. Törekszünk arra, hogy mindvégig ugyanaz a két óvónő nevelje őket. Szükség esetén létrehozunk vegyes életkorú csoportokat is, 3-5 és 5-7 éves korú gyermekekkel. Az udvaron a gyermekek nincsenek elkülönítve csoportok szerint. Az óvodai élet megszervezése A heti-rend és a napirend biztosítja a gyermek számára a nyugodt kiegyensúlyozott óvodai életet. A napirenden belül a legtöbb időt a gyermekek legfontosabb tevékenysége a játék kapja. Ezzel párhuzamosan a szükségletnek megfelelően hagyunk időt a különféle tevékenységekre. A napirend rugalmasan változik, módosul az évszakok, időjárás, a különféle események okán. 2

3 Napirend A Napirend hozzájárul a gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges biológiai és pszichológiai feltételek megteremtéséhez. Biztosítja a gyermek változatos, gazdag tevékenységét, az aktív és passzív pihenés életkorának és egyéni szükségleteinek váltakozását. A napirendi javaslat tájékoztatást ad arról, hogyan épülnek egymásra a különböző tevékenységek. Ennek alapján minden csoportban az óvónő dolgozza ki a gyermekek számára leginkább ideális napirendet. Az egyes évszakok szerint a napirend módosítható. A napirend a naponta ismétlődő tevékenységeket szabályozza. Például: Időtartam Tevékenység játék testnevelés, testápolási teendők Reggeli Irányított és spontán tevékenységek, ismeret és tapasztalatszerzések Játék Játék a szabadban Tapasztalatszerzések, séták játék az udvaron Mozgás (szervezett és spontán játékok) Ebéd Testápolási teendők Pihenés, alvás mesével, altatódallal Testápolási teendők Uzsonna Játék a csoportszobában, udvaron Heti-rend A heti-rend a napirendhez hasonlóan a folyamatosságot és a rendszerességet segíti elő az óvodások napi életének megszervezésében. A foglalkozások formáját, időtartamát és gyakoriságát az óvónő határozza meg a téma és a feladat alapján, a gyermekek sajátosságait figyelembe véve. Tudatosan tervezett és szervezett tevékenységek, foglalkozások hetente: Irodalmi nevelés Zenei nevelés Vizuális nevelés Külső világ tevékeny megismerése, Testnevelés 3

4 Az óvodai élet tevékenységformái Játék 1. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék szabad-képzettársításokat követő szabad játékfolyamat a kisgyerek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a kreativitást fejlesztő és erősítő, élményt adó tevékenységgé. 2. A kisgyermek első valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnőtt a szülő és az óvodapedagógus. Utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. A felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyerekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is. 3. A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, játékszerekre van szükség. Az óvoda és az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelő csoportlégkört, helyet, időt, eszközöket és élményszerzési lehetőségeket biztosítson a különböző játékformákhoz, a gyakorló játékokhoz, a szimbólikus-szerepjátékokhoz, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz. 4. A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az indirekt irányítás felelősségét. Az óvodában fontos a szabad játék túlsúlyának érvényesülése. 5. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában is meg kell mutatkoznia. Játék célja: - a játékon keresztül a külvilág elemeinek megismertetése, felfedezése, - a játék formáinak, tartalmának gazdagítása, - a kreativitás fejlesztése, - a játék rendjének, szabályoknak a betartása, - egészséges versenyszellem kialakítása. Vers, mese 1. Az érzelmi biztonság megadásának s az anyanyelvi nevelésnek egyaránt fontos eszközei a többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek. Ezek ritmusukkal, a mozdulatok és szavak egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket adnak. 2. A magyar gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok gazdag és sok alkalmat, jó alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese képi és konkrét formában tájékoztatja a gyermeket a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatairól, a lehetséges, megfelelő viselkedésformákról. 4

5 3. A mese életkorilag megfelel az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja és az ehhez társuló, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésekre. 4. A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát, s a játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás elengedett intim állapotában eleven, belső képvilágot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája. 5. A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja. 6. A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. 7. Az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van. Célunk elsősorban a versek, mesék megszerettetése, egyben az anyanyelvi nevelés legfontosabb eszköze. A verselés, mesélés nincs helyhez, időkőz kötve, történhet a gyermek, vagy az óvónő kezdeményezésére minden nap. A mese-vers foglalkozások anyaga változatos, elsősorban magyar népi mondókák, versek, népmesék alkotják. A népmesének erkölcsi tartalma van, a jó és az igaz győz a gonosszal, hazuggal szemben, oldja a gyermek szorongását. A Galga-mente népi mondókái hangsúlyosan jelennek meg, a helyi népmesék, balladák a gyermekek fej lettségének megfelelő mértékben kerülnek ismertetésre. A hallott verseket, meséket gyakran ismételjük, feldolgozzuk. Lehetőséget adunk a gyermekek önálló mesemondásához, megfelelő eszközöket készítünk a mese eljátszásához, a báb mindig rendelkezésre áll és az óvónő is gyakran használja azt. Fontosnak tartjuk, hogy az óvónő sok mondókát, verset, mesét tudjon. A mesekönyvből történő felolvasás előtt többször átolvassa a mesét, hogy azt élményszerűen tudja előadni. A mesélés, verselés hangulata mindig bensőséges, A vers és mese tanulásának, hallgattatásának célja: - igény kialakítása az irodalmi élményekre, az irodalmi művek iránti fogékonyság megalapozása, - a beszéd fonológiai, grammatikai, jelentéstani, valamint motorikus rendszereinek fejlesztése életkori és egyéni sajátosságok figyelembevételével, - az analizáló-szintetizáló képesség fejlesztése a beszéden keresztül, - a ritmusérzék fejlesztése, - a gyermek: szívesen mondjon mondókákat, verseket, meséket, tudja a megismert szavak jelentését, megfelelően használja azokat, legyen képes a hallottak képi megjelenítésére, szívesen, örömmel hallgasson mesét, verset. Az irodalmi nevelés az anyanyelvi kultúra és a műveltség megalapozását szolgálja. Az irodalmi művek tartalma hozzájárul a gyerekek világképének kialakulásához, a nemzeti kultúra alapjainak lerakásához, az erkölcsi és esztétikai értékek közvetítéséhez. Gazdagítja, színesebbé teszi a gyerekek lelkivilágát. A népi mondókák, versek, népi játékok megzenésített formában erősítik az irodalom és a zene kapcsolatát, fokozzák a gyerekekre gyakorolt hatását. A mese alkalmas arra, hogy bemutassa a külvilág és az ember belső világa közötti kapcsolatot. 5

6 Ének-zene, dalos játékok 1. Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. A népdalok éneklése, a gyermek néptáncok és népi játékok, a hagyományok megismerését, továbbélését segítik. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes meg valósítása megalapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását. 2. Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (a ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitásának alakításában. 3. A zenehallgatási anyag megválasztásánál az óvodapedagógus vegye figyelembe a nemzetiségi, etnikai kisebbségi nevelés esetében a gyermekek hovatartozását is. 4. A felnőtt minta spontán utánzásával az éneklés, zenélés részévé válik a gyermek mindennapi tevékenységének. Az ének, zene, énekes játék célja: - a gyermekeknek: zenei élmények nyújtása éneklés, hangszeres zene segítségével közös éneklés és a zenei érdeklődés felkeltésén keresztül, közösségi élmények nyújtása énekes játékokon, közös énekléseken keresztül, - az éneklés, a zenélés tevékenységeinek megszerettetése, - a zenei képességek, készségek kialakítása, fejlesztése, - a népi-, a műzenei és más népek dalainak, zenéinek megismertetése, - fejleszteni: a ritmusérzéket, a zenei hallást, a zenei emlékezetet. 6

7 Rajzolás, mintázás, kézi munka 1. A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézi munka az ábrázolás különböző fajtái, a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. 2. Az óvodapedagógus az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán biztosítson teret, lehetőséget. Maga a tevékenység s ennek öröme a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, az önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására. 3. Ezen tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képiplasztikai kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendezőképességek alakulását, a gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését: a gyermekek tér-forma és szín képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásuk fejlődését, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítását. 4. Az óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal, a rajzolás, mintázás és kézi munka különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival. A rajzolás, mintázás, kézi munka célja: - vizuális tapasztalatok nyújtása az életkornak megfelelően, - a vizuális jelrendszer megismerése (pont, vonal, folt, színek, formák), - a képi- plasztikai-, konstruáló kifejezőképességek kibontakoztatása, - szín- és formavilág gazdagítása, - eszközhasználat képességének fejlesztése, - érdeklődés felkeltése az ábrázolás tevékenységei iránt, - kézmozgások finomítása, - képi gondolkodás fejlesztése, - a térbeli tájékozódó-képesség fejlesztése, - az íráshoz szükséges mozgáskoordináció alakítása. Mozgás 1. A torna, a mozgásos játékok fejlesztik a gyermekek természetes mozgását (járás, futás, ugrás, támasz, függés, egyensúlyozás, dobás), és testi képességeit mint az erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség, társra figyelés. Hozzájárulnak a harmonikus, összerendezett, fegyelmezett nagy és kismozgások kialakulásához. 2. Kedvezően befolyásolják a gyermeki szervezet növekedését, teherbíró-, ellenálló képességét és az egyes szervek teljesítőképességét. 3. Fontos szerepük van az egészség megőrzésében, megóvásában. Felerősítik és kiegészítik a gondozás és az egészséges életmódra nevelés hatását. A mozgáskultúra fejlesztése mellett segítik a térben való tájékozódást, a helyzetfelismerést, a döntést és az alkalmazkodóképességet, valamint a személyiség akarati tényezőinek alakulását. 7

8 4. A tornának, játékos mozgásoknak, az egészséges életmódot erősítő egyéb tevékenységeknek teremben és szabad levegőn, eszközökkel és eszközök nélkül, spontán vagy szervezett formában az óvodai nevelés minden napján az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve minden gyermek számára lehetőséget kell biztosítani. Minden mozgásos tevékenység a kisgyermek számára a világ megismerésének forrása és színtere, egészséges fejlődésének alapja. Erre építkezik óvodai nevelésünk. Kiemelt fontosságú nevelőmunkánkban a mozgás megszerettetése, a mozgásigény kielégítése, a természetes mozgáskedv fenntartása, a mozgástapasztalatok bővítése, minél több gyakorlási lehetőség biztosításával a testi képességek fejlesztése. Igyekszünk kihasználni a mozgásban lévő fejlesztési lehetőségeket, valamint minél többoldalú élményt biztosítani. Biztosítjuk a rendszeres, játékban gazdag, az egyéni képességeket messzemenően figyelembe vevő, kellő aktivitást és terhelést jelentő mindennapi testnevelést. A napirendet célszerűen úgy állítjuk össze, hogy azzal elkerüljük az egyoldalú terhelést, lehetőleg felváltva biztosítjuk a mozgást és az üléssel együtt járó tevékenységet. Minél több mozgást végzünk a szabadban. A mozgásanyag gyakoroltatása változatos. Ügyelünk arra, hogy a nehézkesebb mozgású gyermeket a társak se nevessék ki, az óvónő is tapintatosan segít. Mindenkor nagy gondot fordítunk az alkalmazásra kerülő kézi és tornaszerek, berendezések épségére, tisztaságára és hogy megfelelő számban álljon rendelkezésre. Használatukat az óvónők mutatják meg, nagy gondot fordítunk a baleset megelőzésére. A mozgás célja: fejleszteni: - a testi képességeket: állóképességet, egyensúlyérzéket, erőt, ügyességet, - a jellembeli tulajdonságokat: akaraterőt, kitartást, fegyelmezettséget, bátorságot. A Mozgáskotta módszer beillesztése az Óvoda Nevelési Programjába Céljaink eléréséhez választottuk a Magyar Gábor által kidolgozott Mozgáskotta módszert és eszközrendszert. A Mozgáskotta módszer nem csupán a mozgások térbeli és időbeli szerkezetére és a teljesítményre koncentrál, hanem a mozgásos tevékenységet megvalósító személyiség komplex fejlesztése ugyanolyan hangsúllyal szerepel, mint maga a konkrét mozgásteljesítmény. A módszer gyakorlatában az érzelmek, az ismeretek, a figyelem, a gondolkodás az emlékezet legalább akkora jelentőséggel bírnak, mint maga a kivitel. A gyermekek érzelmeihez, képzeletvilágához közelálló eszközeivel élvezetes és hasznos fejlesztési alternatívát kínál olyan gyermekeknek is, akik a megszokott teljesítményközpontú mozgásoktatásban kevésbé jeleskednek, esetleg elfordulnak attól. A Mozgáskotta módszer 8

9 eredményeként az új mozgások tanulása a pozitív transzfer hatása miatt eredményesebbé válik, a folyamatos sikerélmény a gyermekeket újabb és újabb mozgásos cselekvésre ösztönzi. A Mozgáskotta módszert hatékony segítségnek tartjuk a sajátos nevelési igényű gyermekek célzott fejlesztésében, mert a módszer pszichológiai megközelítése szerint alkalmas a meghatározott ismeretek, jártasságok, készségek kibontakoztatására, differenciált fejlesztésére. A Mozgáskotta módszer mindennapjainkba történő bevezetése: A Mozgáskotta módszer eszközeinek felajánlása a szabad játékidőben, kötetlen formában alkalmazva, a gyermekek fantáziájára bízva, segíti a kreatív gondolkodás, szabálytudat alakulását, az együttjátszással támogatja a szocializációs folyamatokat. Az óvodapedagógusoknak a szabad játékidőben az eszközrendszer azon elemeit (marokzsákok, kottalapok) javasoljuk csoportszobában való használatra, amelyek mozgathatóságuk, méreteik szempontjából megfelelnek a szobák adottságainak, balesetveszélyt nem okoznak. Testnevelési foglakozásokon a csoportos óvodapedagógus irányításával lehetőség nyílik az egyéb kiegészítők (zsámolyok, gerendák, csuklópántok stb) megismerésére és használatára. Az eszközrendszer céltudatos, tervszerű használata során a gyermekek korcsoportokra bontva heti egy alkalommal irányított foglalkozáson vesznek részt. A korcsoportok a gyermekek egyéni képességeinek és fejlettségi szintjének megfelelően átjárhatók, ami segíti a pszichés funkciók és fizikai képességek egyéni harmóniáját, a pozitív érzelmek átélésével a mozgásos aktivitás kialakulását. A külső világ tevékeny megismerése 1. A gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti-emberi-tárgyi környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonya alakul a természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek megőrzését. 2. A gyermek miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, amelyek a környezetben való, életkorának megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, szokások, a családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét is. 3. A környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut a gyermek és azokat a tevékenységeiben alkalmazza. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul ítélőképessége, fejlődik tér-, sík- és mennyiségszemlélete. 4. Az óvodapedagógus feladata, hogy tegye lehetővé a gyermek számára a környezet tevékeny megismerését. Biztosítson elegendő alkalmat, időt, helyet, eszközöket a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre, a környezetkultúrára és a biztonságos életvitel szokásainak alakítására. Segítse elő a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában. 9

10 Programunkban a gyermeket körülvevő világ megismertetésében a közvetlen megfigyelésre és a tapasztalatszerzésre építünk. Törekedünk az ismeretek közötti összefüggések feltárására, megértetésére. Felhívjuk a figyelmet a természet értékeire, szépségeire, az ember szerepére. A tapasztalatokat, élményeket lehetőleg a természetben szerzik meg a gyermekek, sokat tevékenykedve, folyamatukban megfigyelve. Lehetőséget adunk arra, hogy a gyerekek elmondhassák élményeiket, feltehessék kérdéseiket. A kérdések nem maradnak válasz nélkül, közösen jutunk el a helyes megállapításhoz. Így elősegítjük, hogy a gyermekek önállóan is gondolkodjanak, összefüggéseket keressenek. Ezek a beszélgetések jó alkalmat kínálnak arra, hogy különböző véleményeket ütköztessünk, mások véleményét, érzéseit és gondolatait tiszteletben tartsuk, megtanuljuk érvekkel meggyőzni másokat, elfogadjuk mások véleményét is. Hangsúlyosan kap szerepet a szülőföldünk, városunk, a helyi életvitel, néphagyományok, szokások megismertetése. A gyermeket körülvevő környező valóság megfigyelésénél a mennyiségi és térbeli viszonyok is megismerhetők. Olyan tevékenységeket és eszközöket biztosítunk, amelyek felkeltik a gyerekek érdeklődését, és természetes élethelyzetekben teszik lehetővé számukra a matematikai tapasztalatok és ismeretek megszerzését. A tevékenykedés közben a megismerő képességek (érzékelés, észlelés, megfigyelés, emlékezés, tapasztalás, problémamegoldás) fejlesztése szinte észrevétlenül valósul meg. Alakul az ítélőképesség, bizonyítással állapítjuk meg, hogy egy tulajdonság, állítás igaz vagy nem igaz. Már kiscsoporttól kezdve adódhatnak játékidőben olyan szituációk, amelyek alkalmasak matematikai tartalmak közvetítésére. A foglalkozásokon a megfigyeléseket, tapasztalatokat rendszerezzük, a spontán tanultakat rögzítjük. Cél, hogy - a gyermek ismerje meg: a szülőföldet, az ott élő embereket, a hazai tájat, a helyi néphagyományokat, szokásokat és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét is, - a gyerek élje át a felfedezés örömét, - a környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jusson, ismerje fel a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakuljon ítélőképessége, fejlődjön tér-, sík- és mennyiségszemlélete, - rendszerezni tudjon: a környezet jelenségei, a tárgyainak tulajdonságai, mennyiségi viszonyok, valamint formák szerint. - tudja: személyi adatait (név, lakcím, szülők neve, foglalkozása, testvérek neve stb.). 10

11 Matematika Az óvodás gyerekek matematikai műveltségtartalma nem választható el a környezet megismerésétől. Egyaránt fontos szerepe van a tervezett matematikai fejlesztésnek és a spontán szerzett matematikai tapasztalatoknak. Az óvodapedagógus feladata: - a tervezett matematikai fejlesztésénél figyeljen: a feladatok felépítésére és a gyerekek egyéni képességeire, - teremtsen lehetőséget arra, hogy a gyerekek spontán, vagy irányított módon szerezzenek matematikai tapasztalatokat, - rávezetéssel segítse a problémák megoldását, - úgy építse fel a különböző foglalkozásokat, hogy az minden gyerek számára lehetőséget adjon a bekapcsolódásra a saját szintjén, - egy adott témával való foglalkozás addig tartson, ameddig azt a csoport érdeklődése, fejlettsége lehetővé teszi. A nevelési tevékenység tervezése, értékelése A gyerekekre vonatkozó éves pedagógiai tervezés értékelés rendszere A nevelőtestület meghatározza a tervezés, értékelés és mérés általános követelményeit, a mérési területeket, a méréshez használt eszközöket, a mérés szabályozását, a kapott adatok értelmezésének és hasznosításának módját. Óvodánkban a nevelőmunka tervezésénél a Helyi Nevelési Programban megfogalmazott céloknak és feladatoknak való megfelelést vesszük figyelembe. Minden év szeptember 15-ig az egyes csoportok óvónői elkészítik az adott csoportra vonatkozó, egy évre szóló nevelési terveiket. A tanulást heti bontásban tervezik, és a heti váltás miatt naponta megbeszélik a teljesülést és a tapasztalatokat. Az egyes gyermekekre szóló fejlesztési terveket együtt készítik el a csoportban dolgozó óvónők, és a bejegyzéseket minden alkalommal megbeszélik, értékelik, és meghatározzák a további feladatokat. A gyermek neveltségi szintjének, fejlettségének mérése Évente két alkalommal mérünk, októberben és márciusban. Ez alapján határozzák meg az óvónők a fejlesztési feladatokat egyénre szabottan. Iskolaérettség mérése: nem tartjuk szükségesnek valamennyi iskolába lépő gyermek felmérését külön. A folyamatos megfigyelés és a gyermekek fejlődésének nyomon követése és írásbeli rögzítése elegendő alapot nyújt az óvónőknek az iskolaérettség megállapítására. 11

12 Azoknál a gyermekeknél, akiknek megítélésében bizonytalan az óvónő, szükségesnek tartjuk a vizsgálat lefolytatását a Preventív Fejlettségvizsgáló Rendszer segítségével. Ilyenkor vesszük igénybe a Nevelési tanácsadó fejlesztő pedagógusainak segítségét is, vagy súlyosabb esetben a Tanulási képességeket vizsgáló és rehabilitációs bizottság vizsgálatát kérjük. Az óvoda munkajellegű tevékenységei 1. A személyiségfejlesztés fontos eszköze a játékkal és a cselekvő tapasztalással sok vonatkozásban azonosságot mutató, azzal egybeeső munka és munka jellegű játékos tevékenység (az önkiszolgálás, segítés az óvodapedagógusnak és más felnőtteknek, a csoporttársakkal együtt, értük, később önálló tevékenységként végzett alkalmi megbízások teljesítése, az elvállalt naposi vagy egyéb munka, a környezet-, a növény- és állatgondozás stb.). 2. A gyermek munka jellegű tevékenysége önként azaz örömmel és szívesen végzett aktív tevékenység; a tapasztalatszerzésnek és a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges attitűdök és képességek, készségek, tulajdonságok (mint például a kitartás, az önállóság, a felelősség, a céltudatosság) alakításának fontos lehetősége; a közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája. 3. A gyermeki munka az óvodapedagógustól tudatos pedagógiai szervezést, a gyermekkel való együttműködést és folyamatos konkrét, reális, vagyis a gyermeknek saját magához mérten fejlesztő értékelést igényel. A munka jellegű tevékenység célja: - a munkának, mint tevékenység örömének kialakítása, - baráti, egymást segítő kapcsolatok kialakulásának segítése, támogatása, - nevelés: a munkamegosztásra, a munka eredményének megbecsülésére, - jártasság kialakítása az eszközök, szerszámok használatában, - a gyermek ismerje fel a saját képességeinek határait, - gondozza, óvja a környezetében lévő növényeket. 12

13 Tanulás A tevékenységekben meg valósuló tanulás 1. Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg. 2. Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek kompetenciáinak fejlesztése. Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire. 3. A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése. 4. A tanulás lehetséges formái az óvodában: az utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás (szokások alakítása), a spontán játékos tapasztalatszerzés; a cselekvéses tanulás; a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés; az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés; a gyakorlati problémamegoldás. 5. Az óvodapedagógus a tanulás irányítása során, személyre szabott, pozitív értékeléssel segíti a gyermek személyiségének kibontakozását. A tanulás munkaformái A szervezett tanulás formái a kötetlen, vagy kötött foglalkozások. Mindkettőben érvényesül a nevelői céltudatosság és tervszerűség a pedagógiai önállóság. A foglalkozási formák az óvodában lehetnek frontálisak, csoportosak, egyéniek. Frontális foglalkozást inkább a másik két foglalkozási formával kombinálva alkalmazzuk. Egy új magatartási forma megismerésekor, egy érdekes tárgy vagy valamilyen esemény bemutatásakor, érdeklődés felkeltésekor egy nagyobb témaegység iránt, a tanult ismeretek közös gyakorlásakor: testnevelés, ének. A csoportos és az egyéni foglalkoztatási forma jobban megfelel az óvodás korúak sajátosságainak. Alkalmazásukkal jobban közeledhetünk a gyermek érdeklődéséhez, egyéni adottságaihoz. A csoportos foglalkozási forma szerveződése kiindulhat a gyermekek részéről is, noha legtöbbször az óvodapedagógus a kezdeményező. Az óvónő által szervezett foglalkozásnak is számos variációja van, van amikor az egész óvodai csoport részt vesz benne, vagy amikor a csoport egy része. Ez a foglalkozási forma irányulhat valaminek a gyakorlására, új ismeretek elsajátítására, a kreativitás fejlesztésére, az önállóság fokozására. A gyerekek fejlesztése sok egyéni bánásmódot kínáló megoldást igényel, az önálló feladatok növelik az önállóságot, kreativitást, ezért gyakran alkalmazhatjuk az egyéni foglalkozási formát. 13

14 Anyanyelvi nevelés Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés meg valósítása 1. Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében meg valósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása beszélő környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel (a javítgatás elkerülésével) az óvodai nevelőtevékenység egészében jelen van. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani. 2. Az óvodai nevelés a gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára, mint életkori sajátosságra valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosítson a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről. 3. Az értelmi nevelés további feladatai: egyrészt a gyermek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való gyakorlása, másrészt az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás) és a kreativitás fejlesztése. Az anyanyelvi nevelés szerves része az óvodai élet minden mozzanatának. Beépül a gyerekek tevékenységeibe, megnyilvánulásaiba, a társaikkal és az óvónőkkel való kapcsolataikba. Az iskola megkezdése előtt a gyerekek eljuthatnak nyelvi-kommunikációs képességeik azon szintjére, amely lehetővé teszi kapcsolatok létesítését és fenntartását, a verbális együttműködést társaikkal és a felnőttekkel. A tiszta, választékos és a helyzetnek megfelelő kifejezéseket jól használják. 14

15 Hitoktatás Speciális foglalkozások Hetente egyszer csoportonként hittan-foglalkozás van a katolikus vallású gyermekek számára. A foglakozásokat az egyház által kiküldött oktató tartja. A csoportok szervezése a szülők általi jelentkezés alapján történik. Logopédia Logopédus foglalkozik a rászorult gyermekekkel hetente kétszer, a szülő beleegyezésével. A logopédus által történik a beszédhibás gyermekek kiszűrése. Informatikai nevelés Mai világunk kikerülhetetlen eszköze a számítógép, és sokan úgy vélik, minél előbb tanulja meg valaki a használatát, annál jobban fog bánni vele később. A legtöbb gyermek már óvodás korában is jelentős ismeretekkel bír e téren. A gyerekek első találkozása a számítógéppel otthon, vagy az óvodában történik. Az óvodai csoportban a számítógép nem más játékok helyett, hanem a többi játék mellett van jelen. A gyerekek spontán kíváncsisággal fogadják a számítógépet. Emellett - ahogy lehet az óvodában pl. matematikát játszani, ugyanúgy érdemes játékosan az informatikával is foglalkozni. Itthon egyre nagyobb a törekvés ez irányban. Sok gyermeknél az újfajta motiválás, a gépnek való parancsolás lehetősége, a tetszőlegesen sokszori ismétlés meglepő eredményeket hoz. Az óvoda megújuló szerepében, a felkészült, rátermett pedagógus mellett a korszerű eszközök alkalmazása is fontos. A információs és kommunikációs technikai eszközök más műveltséget, "újfajta írástudást" képviselnek. Gyermekeinknek már a jövő erősen informatizált társadalmában kell élniük, alkotniuk. Ehhez, pedig az oktatási intézményeknek kell megadniuk a felkészítést, mégpedig minél kisebb életkortól kezdődően. Az óvodai Informatikai nevelés célja Célja a felnőtt világban való tájékozódás előkészítése, az információszerzés és -kezelés technikáinak kipróbálása, a kommunikáció különböző formáinak gyakorlása. A gyermekek felnőtt felügyelete mellett dolgoznak a számítógéppel. Így lehetőségük van a személyes interakcióra is, és a hátrányos helyzetű gyermekeknek is lehetőséget teremt a technika megismerésére. 15

16 A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére 1. A gyermek belső érése, valamint a családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére hat-hét éves korra eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet. Belép a lassú átmenetnek abba az állapotába, amelyben az óvodásból iskolássá érik. A rugalmas beiskolázás az életkor figyelembevétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre. 2. Az iskolakezdéshez az alábbi feltételek megléte szükséges: testi, lelki és szociális érettség, amelyek egyaránt szükségesek a sikeres iskolai munkához. a) A testileg egészségesen fejlődő gyermek hatéves kora körül eljut az első alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Teste arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezettebb, harmonikusabb. Erőteljesen fejlődik a mozgáskoordináció és a finommotorika. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes. b) A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre. A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek. Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. (Különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és az akusztikus differenciációnak, a téri tájékozottságnak, a térbeli mozgásfejlettségnek, a testséma kialakulásának.) A lelkileg egészségesen fejlődő gyermeknél az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, a közvetlen felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés, megnő a megőrzés időtartama; a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés, megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme, könnyebbé válik a megosztása és átvitele, a cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van. Az egészségesen fejlődő gyermek érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél; gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni; minden szófajt használ; különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot; tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat (a fogváltással is összefüggő nagy egyéni eltérések lehetségesek); végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét, elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről; tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását, felismeri a napszakokat; ismeri, és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait; ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét; felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Ismeri a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek; elemi mennyiségi ismeretei vannak. 16

17 c) Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára. A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival, amennyiben az iskolai légkör ezt lehetővé teszi. A szociálisan érett gyermek egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni; késleltetni tudja szükségletei kielégítését, feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében, feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg; kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet. 3. Az ötéves kortól kötelező óvodába járás ideje alatt az óvodai nevelési folyamat célja, feladata változatlanul az egész gyermeki személyiség harmonikus fejlődésének elősegítése. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében folyamatos, speciális szakemberek segítségével végzett pedagógiai munka mellett érhető csak el a fentiekben leírt fejlettségi szint. 17

18 LÁTÁSSÉRÜLT GYERMEKEK INTEGRÁLT ÓVODAI NEVELÉSE Az óvodai nevelés a sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik. A nevelés hatására a sérülés arányában a sajátos nevelési igényű kisgyermeknél is fejlődnie kell: - az alkalmazkodó készségnek, - az akaraterőnek, - az önállóságra törekvésnek és - az együttműködésnek. - A sajátos nevelési igényű gyermeket a nevelés, fejlesztés ne terhelje túl, fejlesztésük a számukra megfelelő területeken valósuljon meg, az elvárások igazodjanak fejlődésük lehetséges üteméhez. A napirend során mindig csak annyi segítséget kapjon a gyermek, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges. A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakítása és a szükséges tárgyi feltételek és segédeszközök megléte biztosítja a célok megvalósítását. Cél, hogy a nevelési programban meghatározottak és a sajátos nevelési igény összhangba kerüljenek. A program kidolgozásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy - az elvárások igazodjanak az adott gyermek fejlődésének üteméhez, - a rehabilitációs célú fejlesztő terápiák programjai váljanak az óvodák nevelési programjainak tartalmi elemeivé. Minden látássérült gyermek esetében segíteni kell a részvételt a közös játékban, a közösséghez való alkalmazkodást, a viselkedési formák megtanulását és gyakorlását, a közösség előtti bátor szereplést, mert e tevékenységeket a látási kontroll hiányosságai akadályozzák. Óvodánk Alapító okirata a gyengénlátó gyermekek óvodai nevelését, ellátását biztosítja. 18