Potoczki Annamária. Budapest, 2011.

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK MESTERKÉPZÉS LEVELEZŐ TAGOZAT NEZETKÖZI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK SZAKIRÁNY A VÁLTOZÓ PIACI KÖRNYEZET ÉS A KÖZÖS BORPIACI REFORM EDDIGI HATÁSAI AZ EURÓPAI BORTERMELÉSRE Potoczki Annamária Budapest, 2011.

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés A reformról A KAP története Miért volt szükség újabb reformokra? Túltermelés Növekvő borfelesleg A borfogyasztás csökkenése A reform végleges formája Nemzetközi környezet Az új világ térnyerése a borászatban Kína bortermelése A nemzetközi borkereskedelem megoszlása Bortermelés Európában Miért is kell félnie az Unió tagállamainak az európai piacot meghódító újvilági boroktól? A 2008/2009-es borpiaci szabályozás második ütemében megvalósuló intézkedések Alkoholtartalom-növelés Savtartalom-növelés és savtompítás Édesítés Az új biztos célkitűzései A magyar bor helyzete Az export és a nemrég még ismeretlen borimport Magyarországon A borpiaci reform megvalósulása és hatásai Magyarországon Nagy magyar siker: a nemzeti boríték végleges formája. A magyar bor kitörési lehetőségei Összefoglalás Ábrajegyzék Táblázatjegyzék Melléklet Irodalomjegyzék

3 1. Bevezetés Borainkat világhírűvé teszi minőségük, évszázados hagyományuk, valamint termőhelyeik csodálatos tája. Borágazatunk jelentős fejlődési potenciállal rendelkezik, és nekünk ezt a potenciált aktívan ki kell használni ban, amikor a Külkereskedelmi Főiskola alapképzésén első szakdolgozatomat írtam hasonló témában, a fenti mondatot, Mariann Fischer Boel szavait, a zárógondolatok közé építettem be, mintegy lelkesítésként, hogy erőt adjon az előttünk álló reformfolyamat megvalósításához és hogy mi magyarok, de szerte Európában az összes bortermelő ország próbálja a maximumot kihozni a 2008 és 2009 augusztusában megvalósuló reformintézkedésekből. Most, 2011 tavaszán a reformok életbe lépése után az érdekel, hogy vajon az európai országok és elsősorban Magyarország érez-e változást és ha igen, akkor az pozitív vagy inkább negatív? Bár már 2 illetve 3 éve életbe léptek a reformok, de a változások csak idővel jelentkeznek, következtetéseket még csak óvatosan szabad levonni. De vajon a borpiaci reform irányt tudott mutatni Európa bortermelőinek? Látják a követendő utat és céljaik eléréséhez az Európai Unió megteremtette a szükséges eszközöket, vagy ugyanolyan elveszettnek érzik magukat a szőlősgazdák, mint a reformok előtt? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresem a választ dolgozatomban és a volt mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos, Mariann Fischer Boel szavait most nosztalgikus visszatekintésnek szánom a reform előtti időkre. A reform eddigi hatásainak kiértékelése, elemzése után kitekintünk a nemzetközi piacra. Szeretném megvizsgálni, hogy ott változott-e az európai borok helyzete, aztán részletesebb elemzést szánok az európai majd azon belül is a magyar borpiacnak. Megvizsgálom, hogy hogyan lehetne javítani a piacon elfoglalt pozícióját, nemzetközi megítélését. Az anyaggyűjtés és dolgozatírás során sok segítséget kaptam családomtól, amit ezúton is szeretnék megköszönni nekik. Ők a Mátra alján szőlészettel és borászattal is foglalkoznak, s így a piaci helyzetet sokkal gyakorlatiasabb oldaláról látják, s láttatják. Ezáltal nekem is megadták a lehetőséget, hogy a termelők szemével és ne csak elméleti megközelítésből értelmezzem a borpiaci változásokat. 3

4 2. A reformról 2.1 A KAP története Az agrárpolitika minden ország gazdaságpolitikájában egy külön helyet foglal el, a nemzetgazdaság stratégiai területének számít. Így van ez uniós szinten is. Annak idején az alapító tagok sem akarták mezőgazdaságukat a többi országgal közös politikaként kezelni, így a közösségi szinten megvalósuló közös agrárpolitika (KAP) sajátos, elkülönült területté vált az uniós politikákon belül. A közös agrárpolitika 1962-ben kezdte meg működését, mely pénzügyi alapjaként ugyanebben az évben létrejött az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA). Az EMOGA az évek során mindinkább veszteségfinanszírozó támogatássá vált, emiatt szükségessé vált a mezőgazdasági politika finanszírozási rendszerének reformja, melyre csak a kilencvenes évek elején (1992) került sor. A 92-es reform ugyan javított a helyzeten, de intézkedései nem voltak olyan mélyrehatóak, hogy megoldást jelentsenek a problémákra, így a reform szükségessége ugyanúgy fennállt az ezredfordulón is. A kilencvenes évek végén ismét felmerült a reformok szükségessége s az Agenda 2000 programcsomag egyik központi eleme lett a közös agrárpolitika jobbítása, mely ismét nem hozott mélyreható változásokat, csak felszíni kezelést nyújtott. Fontos része az ekkori reformoknak, hogy az EU 15 tagországa azt javasolta, hogy az újonnan csatlakozó 10 ország csak kilenc éves átmenet után részesüljön teljesen az agrárkifizetésekből, 2013-ban kapják meg a 100%-ot. Az eredeti javaslatban az alábbi megoszlást javasolták: 4

5 1. számú táblázat: A 2004-ben csatlakozó tagállamok termelőinek járó mezőgazdasági közvetlen kifizetések szintje 2004 és 2013 között Nemzeti kiegészítés nélkül 25% 30% 35% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% Nemzeti kiegészítés max. szintjénél 55% 60% 65% 70% 80% 90% 100% 100% 100% 100% Szerencsére ezt sikerült a tagállamok számára kedvezőbbé tenni, úgy hogy a csatlakozó tagállamok lehetőséget kaptak az uniós ajánlatok kiegészítésére nemzeti forrásból. Így az új és régi tagállamok támogatási szintje az eredeti megállapodáshoz képest három évvel hamarabb, 2010-ben találkozhatott. Azonban a sok-sok megoldatlan probléma előrevetítette egy újabb reform szükségességét, mely alapvető változásokat hoz az EU agrárfinanszírozásában. A reformtervezet legfontosabb, ágazatokat átfogó elemei a következők: - a támogatások leválasztása a termelésről (decoupling) A támogatások nagy része nem függ attól, hogy az üzem milyen terméket, mekkora területen, mekkora mennyiségben állít elő. A támogatások összegét egy korábbi referencia-időszakban fennálló jogosultságok figyelembevételével határozzák meg és az összeg alanyi jogon jár a termelőknek. A leválasztás január 1-én lépett életbe. - kölcsönös megfeleltetés (cross compliance) A közvetlen támogatások folyósítása környezeti, állatvédelmi és minőségi standardok betartásához kötött. Emellett az üzem teljes mezőgazdasági területén fenn kell tartani a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotot. - a támogatások modulációja/degressziója 2 A közvetlen támogatások összege 2005-től kezdve fokozatosan csökken, kezdetben 3%- kal, majd 2006-ban 4%-kal, illetve között évi 5%-kal. A megtakarítás a 1 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Budapest, HVG ORAC o

6 vidékfejlesztési intézkedések (a KAP 2. pillére) támogatására csoportosítódik át. A csökkentés nem vonatkozik a támogatások első 5000 eurójára. Magyarországon 2003-ban beszélt először Szabó Zoltán, a Külügyminisztérium akkori osztályvezetője az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának reformjáról. A kiváltó okok közözz említette, hogy az agrárpolitika rendkívül sokba kerül, ugyanis az agráriumra fordított források több mint felét teszik ki a teljes uniós költségvetésnek. De persze külső okok is voltak, amik sokat nyomtak a latba: a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) sokallta az EU által a gazdálkodóknak adott támogatásokat. A vezetők azt hangoztatták, hogy az akkori status quo lényegében érintetlen marad, tehát a gazdálkodók továbbra is számíthatnak a támogatásokra, a változás abban rejlik, hogy nem kötik a támogatást termelési kényszerhez, viszont követelmény lesz a termőföldek jó kultúrállapotban való tartása. Meg kell jegyeznünk, hogy az eddigi reformokat tekintve a 2003-as agrárpiaci reform volt a legkomolyabb, de mégsem hozta el a kívánt változásokat, ugyanis pár év elteltével ismét téma lett egy újabb reform megalkotásának szükségessége. 2.2 Miért volt szükség újabb reformokra? Talán 2003-ban az Unió nem számolt azzal, hogy egy évvel később 10 új tagállammal bővül a Közösség, mely államok között vannak bortermelő országok is, melyek alig várják, hogy tagállamként nagyobb arányban részesülhessenek a közösségi támogatásokból és bejuthassanak az unió piacaira. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy valószínűleg az új tagállamok sem gondolták végig, hogy nem csak ők jutnak be az uniós piacra, hanem az eddig védett hazai piacaikra is akadálytalanul áramlik majd be a jobbnál jobb uniós áru is, ezzel növelve a versenyt s esetleg kiszorítva a hazai termékeket az eddig megszokott pozíciójukból Ahhoz, hogy reális képet kaphassunk tehát a jelenlegi helyzetről, szeretném röviden bemutatni, hogy miért is volt szükség az újabb borpiaci reformra és a sok-sok, olykor ijesztő reformtervezet közül mi az, ami 2008-ban megvalósult. A Bizottság 2006 nyarán tette közzé először reformjavaslatait, mely az Egy hosszútávon fenntartható európai borszektor felé címet viselte, ami első ránézésre jól átgondolt intézkedéscsomagnak bizonyult. A borszektor működésében jelen lévő hibákat jól felismerték, ám a megoldásnak szánt intézkedések lehet, hogy tovább 6

7 rontottak volna a helyzeten. Szerencsére a reformtervezet a 2008/2009-es hatályba lépésig sokat változott a bortermelők előnyére Túltermelés Az 1975/76-os nagy európai bortúltermelési válság kezdete óta a Közösség a túltermelést alapvetően a termelési potenciál korlátozásával és a végleges kivágás támogatásával kezeli, melynek következtében 4,5 millió hektárról (1976) kb. 3,3 millió ha-ra (2006) csökkent az EU borszőlőtermő területe, ami a kedvezőnek tűnő kivágási támogatások miatt, azóta még tovább csökkent volna. A tendenciát az állította meg, hogy a 2004-ben csatlakozó országok szőlőtermő területe 151 ezer hektár körüli, ami most már az Unió részét képezi. Románia és Bulgária csatlakozásával újabb 290 ezer ha-ral bővült az EU szőlőtermő területe. A borpiaci reformnak köszönhetően azonban csökkenés várható Szükségesnek tartom megjegyezni azt az észrevételt, mely szerint az es években a támogatott (vagy támogatás nélküli) kivágások és a szőlőültetvények szerkezetátalakítása főként Franciaországban és Olaszországban valóban terméscsökkenéshez vezetett, és ezzel együtt a korábban keletkezett újratelepítési jogok is felhasználásra kerültek. Az 1990-es évek közepére az EU-ban visszaállt a borpiaci egyensúly, sőt (!) borhiány jelentkezett a piacon. Ez volt az indoka annak, hogy ben a borpiaci reform során a tagállamok új telepítési jogokat kaptak, ami az akkori piaci helyzetnek megfelelő döntés volt Növekvő borfelesleg Például a 2001 óta folyamatosan növekvő borfeleslegek. Az ezek eltüntetésére, lepárlására költött súlyos pénzek. A Bizottság szerint a Közösségben évente készített borok 15%-át kell lepárlással eltüntetni. A termelők viszont sokallják ezt az arányt. A 80-as években előfordult, hogy a termelt mennyiség 15%-ának ez lett a sorsa, de az ezredforduló óta ez a mérték 10% körül mozog. A lepárlást, mint módszert leginkább Spanyolország alkalmazza, évente kb. 7 millió hl asztali bort párolnak le. Ennek oka, hogy a spanyoloknál az egyik tradicionális értékesítési lehetőségnek számít a brandy alapanyag előállítása. Elsősorban persze azokat a borokat párolják le, amikre nem 7

8 találnak piacot, hiszen kényelmesebb megoldás lepárolni, mint új piacot keresni. A többi tagállam számára ez a módszer nem olyan népszerű. Azonban ha a túltermelésből származó borok nem kerülnek lepárlásra, az olyan többletet jelent, mely befolyással van az értékesítésre váró borok piaci árára. Rendszerint lenyomja az árakat, ez pedig a termelők jövedelemcsökkenéséhez vezet. Ha egy pillantást vetünk a készletekre, akkor megállapíthatjuk, hogy az asztali és minőségi borok készleteit mindenképpen külön kell kezelnünk. Az utóbbi években a készletek elsősorban minőségi borokból halmozódtak fel, ami egyrészt azzal magyarázható, hogy növekszik a minőségi bortermelés, másrészt pedig azzal, hogy az eladási nehézségek az európai minőségi borokat is erőteljesen sújtják A borfogyasztás csökkenése A túltermelési problémák indokaként a borfogyasztás csökkenését jelöli meg a Bizottság, mivel a borfogyasztás nagymértékben és folyamatosan csökken, évi hl-rel, ami a világ borfogyasztásának 0,65%-a. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy a minőségi borok fogyasztása igenis növekvő tendenciát mutat és 2005 között az EU borfogyasztás csökkenése megállt, ebben az intervallumban stagnált, aztán a válság hatására ismét csökkenni kezdett, de ez még a Bizottság 2006-os érvelésében nem szerepelhetett A borfogyasztás csökkenése az eredetileg borfogyasztó országokban valóban megjelenő probléma, azonban újabb és újabb országok jelennek meg, mit új fogyasztók. Akiknél eddig a sör és az égetett szeszek voltak a kapósak, lassan váltanak a borra. Ilyen például Németország, az Egyesült Királyság, vagy akár a Skandináv országok. Hazánk az EU-n belül viszonylag jelentős fogyasztónak számít, az éves átlag borfogyasztás liter/fő körül mozog. Csehországban ez a szám egyelőre 17 liter, Lengyelországban pedig 11 liter, de mindkét országban növekedés várható borfogyasztás területén. A tárgyalások elején minden egyes ország csak a saját érdekeit védte és nem került kimondásra a mindenki által ismert tény: nem azonos feltételekkel versenyzünk ugyanazon a piacon, hiszen az import borokra az EU semmilyen megkötése nem 8

9 vonatkozik, miközben az uniós termelőknek szigorú szabályoknak kell megfelelniük, ha piacra akarják vinni boraikat. A vezetők elismerték, hogy a hatályos intézkedések már rég veszteség finanszírozóvá váltak és képtelenek voltak megoldani a felmerülő problémákat, nem tudtak hatékonyan reagálni a világpiaci kihívásokra. Megfogalmazták, hogy olyan reformokra van szükség, melyek által a borágazat helyt tud állni, sőt vissza tudja nyerni eredeti vezető pozícióját az egyre növekvő versenyben és szembe tud nézni a borpiaci szektorban (is) feltörekvő harmadik országokkal ban tehát a Bizottság közzé tette a reformra vonatkozó koncepcióit, melyből néhány logikus engedményt tettek 2007-re. A végső szót 2007 decemberében a Miniszterek Tanácsa mondta ki. A Bizottság javaslatának legvitatottabb eleme a költségvetés tervezett felhasználásának és felosztásának alapelve volt, melyet a miniszteri egyeztetések során sikerült módosítani. A célkitűzések továbbra sem változtak: Az EU bortermelői versenyképességének növelése, régi piacok visszaszerzése, új piacok szerzése úgy az EU-n belül, mint világszerte. A világszerte ismert és elismert uniós borok hírnevének visszaszerzése. Világos, egyszerű és hatékony szabályok alapján működő borrendszer létrehozása, mely biztosítja az egyensúlyt a kereslet és a kínálat között. Egy olyan borrendszer létrehozása, mely megőrzi a bortermelés hagyományait és megerősíti sok vidéki térség társadalmi és környezeti szerkezetét. A reformfolyamat végleges formája előtt olyan variációk léteztek, melyek még jobban a mélybe sodorták volna az ágazatot és az új világ bortermelőinek a dolgát könnyítették volna meg. A költségvetés legproblémásabb eleme a nemzeti boríték volt. Ez váltotta ki a legtöbb vitát ban a Bizottság úgy gondolta, hogy a nemzeti boríték tartalmát történeti alapon osztja fel (50% súllyal) a 2000-től igénybe vett támogatások alapján, a terület és a termésmennyiség pedig csak 25-25%-os súlyban befolyásolja a kapott összeg mennyiségét. Ez diszkriminatív megoldás lett volna, hiszen az új tagállamok csak ben, vagy később csatlakoztak az Unióhoz. Ráadásul így azok a déli államok részesednének nagyobb támogatásban, akik eddig is nagyobb mennyiségű felesleget 9

10 termeltek, mint például Spanyolország évi 7 millió hl-rel, vagy Olaszország 4 millió hlrel. Akik pedig nem termeltek felesleget, mint például hazánk, vagy Ausztria, vagy akik hasznosabban, szerkezetátalakításra, minőségi alapanyag-termelésre helyezték a hangsúlyt (Franciaország) sokkal kevesebb támogatáshoz jutnának, mintha ezt az összeget terület és termés alapon osztanák fel. 2. számú táblázat: Az új Közös Borpiaci Szabályozás tervezet szerint Magyarországnak odaítélt keret közötti időszakban (2007) 3 Borpiaci év A magyar nemzeti boríték Ebből Többi Összesen promócióra intézkedésre (1000 ) (1000 ) (1000 ) től A fenti táblázatból is jól kitűnik, hogy ezzel az elosztási módszerrel Magyarország lényegesen kevesebb támogatást kapott volna annál is, mint amit a csatlakozás évében le tudott hívni (15 millió euró) a borpiaci támogatásokból. A Bizottság elképzelése szerint a promóciós támogatáson felüli keretet négy intézkedés között lehetett volna elosztani, amiből három teljesen újnak számított: szőlőültetvények szerkezetátalakítása, zöldszüret (éretlen szőlőfürtök eltávolítása), szüreti biztosíték: természeti katasztrófák, kedvezőtlen időjárás, betegségek okozta jövedelem kiesés esetén, a hozzájárulás mértéke 50-80% lehet, 3 Forrás: DG Agri

11 kockázatkezelési alap: a piaci kockázat okozta veszteségek biztosítására szolgáló, termelők által létrehozott alap. Ha ez a leosztás valósult volna meg, akkor a hazánknak járó támogatás nagyon elaprózódott volna. A másik probléma pedig az volt vele, hogy a promóciós támogatást csak harmadik országba irányuló értékesítés elősegítése érdekében használhattuk volna fel, pedig az EU bortermelői számára a legnagyobb piacot köztudottan a többi EU állam jelenti. Az egymás közötti kereskedelem, az összes kivitel 70%-a körül mozog. Magyarországon ez az arány még magasabb, mert a magyar borok kb. 80%-át más EU tagállam veszi meg és csak a maradék 20% kerül a Közösségen kívül eladásra. A szőlőültetvények kivágásáról a Bizottság továbbra is fenntartotta véleményét, miszerint nagy területeket kell kivágni ahhoz, hogy eltűnjenek a feleslegek, s így csökkenteni lehessen a feleslegek lepárlására költött súlyos pénzek összegét ban még hektárnyi terület kivágása mellett tették le voksukat, ami 2007-re a felére, tehát hektárra csökkent, de a megvalósult reformintézkedésben végül hektárnyi szőlőterület kivágásáról döntöttek. Az Unió tagállamainak és így Magyarországnak is fejlesztésekre, szerkezetátalakításra lenne szüksége, nem pedig a nagymértékű kivágásokra. A hozzáértők egyből látták az ezekben a támogatásokban rejlő problémát: sajnos nem azok a tagállamok fogják a kivágási támogatásokat igénybe venni, ahol valójában megtermelődik a felesleg (például Olaszország vagy Spanyolország), hanem azok a főleg közép- és kelet-európai országok ahol az elkeseredett szőlősgazdák nagyobb bevételi forrást látnak a szőlő egyszeri kivágásában, mintha évről évre megdolgozná a területet és bort termelne az ott termett szőlőből. Ezeken a területeken évek óta nem lehetett akkora jövedelemre szer tenni, mint amit most a Bizottság a kivágásért kínál nyarán úgy tűnt, hogy a Bizottságnak nem számít, hogy honnan vágják ki az akkor még előirányzott hektár szőlőt, a legfontosabb az volt, hogy teljesüljön a kiírás. Míg Európában arra törekedtek, hogy minél kedvezőbb kivágási feltételeket biztosítsanak a szőlősgazdáknak, addig a világ többi részén a termelők nem győznek szőlőt telepíteni, azért, hogy a növekvő piaci igényeket ki tudják elégíteni. Hazánk érdeke az volt, hogy a kivágási támogatás a nemzeti borítékon belül egy választható intézkedés legyen. A következő táblázat azt mutatja be, hogy ha az első jogszabálytervezet valósul meg, akkor Magyarország sokkal rosszabbul járt volna. Egyrészt 2009 és 2014 között 1,9 és 7,7 millió euró támogatást kapott volna évente növekvő mértékben, amit csak a 11

12 borvidékek használhattak volna fel a vidékfejlesztési támogatásokon keresztül. Ez az intézkedés a magyar termelők számára szinte elérhetetlenné tette volna a forrásokat, de aki el is éri, olyan kis mértékben részesült volna a támogatásokból, hogy az komoly versenyhátrányt jelentett volna. 3. számú táblázat: A Magyarország számára vidékfejlesztésre tervezett összegek között 4 Borpiaci év A magyar borvidékek vidékfejlesztési kerete Összesen (1000 ) től Arra nem gondolt a Bizottság, hogy ha a nagyon kedvező kivágási program hatásaként eltűnnek a szőlőültetvények a domboldalról, akkor majd hogyan tudnak a borturizmusra, vagy a tájkép megőrzésére irányuló programok részesülni a vidékfejlesztési támogatásból Ezen kívül sok más területen is élénk tiltakozásra volt szükség, hogy a Bizottság megváltoztassa döntését. Ebből egy párat szeretnék megemlíteni, amik szerencsére nem valósultak meg: eltérő borkészítési eljárások az exportra szánt borok esetében, mint az Unió határain belül értékesíteni kívánt borok esetében, harmadik országból származó bort házasítani lehessen Uniós borokkal, a C zónában (Spanyolország, Portugália, Olaszország, Szlovénia, Görögország, Ciprus, Málta, Magyarország, Románia, Bulgária és Franciaország egyes részei) 4 Forrás: DG Agri,

13 2 térfogatszázalék helyett csak eggyel növelhető a must természetes cukortartalma. Ezek után joggal tesszük fel a kérdést: Ilyen intézkedések mellett hogyan lesznek versenyképesek az EU borai a saját belső piacon? Valamilyen szinten az EU-nak is gondolnia kell saját termékeinek a védelmére, mert ha megnézzük, hogy milyen mikrobiológiai követelményeket állít Amerika vagy Japán a külföldről érkező borokkal szemben, óriási akadályokkal találjuk szemben magunkat. A versenytársak viszont minden akadály nélkül behozhatják piacainkra a cukorral javított, víz hozzáadásával készült terméküket az igen liberális kétoldalú bormegállapodásoknak köszönhetően. (Az USA-ban a must alkoholtartalmát 13,5 térfogat százalékig lehet cukorral javítani.) Összességében azt kell, hogy mondjuk, hogy a Bizottság a javaslatok és ellenvélemények hatására sem változtatta meg reform koncepcióját. Eredetileg azért érezték szükségesnek a borágazat megreformálását, hogy javítsák annak versenyképességét mind az Unión belül, mind a feltörekvő harmadik országbeli borokkal szemben, melyek az utóbbi években tért hódítottak a közösség piacain. Azonban a 2007 nyarán elkészült javaslatok alapján úgy tűnt, hogy a tervezett intézkedések nem fogják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, hiszen több bortermelő régiót hoznak hátrányos helyzetbe úgy az Unión belül, mint a világ piacain. Sajnos az az igazság, hogy kommunikációs és marketing fogásnak kiválóan hangzik a ha szőlőültetvény megsemmisítése, egyszerűsítés a címkézési eljárások terén, a szőlőtelepítések liberalizálása a borkészítési eljárásokkal együtt. Vagy a vidékfejlesztési támogatások bővítése, a borpiaci egyensúly visszaállítása és ezzel egy időben a versenyképesség növelése Ámde a világ borpiacán a versenyképességet nem a fogyasztó által könnyen elolvasható, egyszerű címkékben, feliratokban mérik. A kulcsszó a költséghatékonyság. A szőlőtermesztés, a borkészítés, a marketing, a kereskedelem területén, a minőségfejlesztésben, a fogyasztói igények kielégítésében a különböző szegmensekben. Ahhoz, hogy ezek a kritériumok megvalósuljanak, a Bizottságnak rá kellett jönnie, hogy nem a WTO-nak kell megfelelnie intézkedéseivel, egyúttal feláldozni az EU bizonyos régióinak termelőit és az eddig viszonylag versenyképes termelőknek ellehetetleníteni a helyzetét, hanem inkább arra kell koncentrálni, hogy hogyan legyen végre nemzetközi szinten elfogadott borforgalom, amit az európai termelők és újvilági versenytársaink is elfogadnak és tiszteletben tartanak. 13

14 2008 volt a reform hatálybalépésének éve. Az ekkorra már két éve folyó tárgyalások során a közösségi borpiac szabályozásának arculata folyamatosan formálódott, mint ahogyan azt az előbb is láthattuk, többször is jelentős átalakuláson ment keresztül. A mezőgazdasági termékpályák közül utolsónak hagyott szőlő- és borágazat reformját a tagállamok is szükségszerűnek látták. Az ellentét az államok között abban rejlett, hogy a déli tagállamok nem akartak lemondani az eddig őket megillető kivételezett helyzetükről, az északabbra elhelyezkedő bortermelő országok viszont egy más forráselosztású reformban látták a jövőt. A borreform első tervezete valóban a nagy déli bortermelő országok érdekeit tartotta szem előtt. Eszerint 100%-ban a történelmi bázis alapján hozták volna létre a nemzeti borítékokat. Szerencsére a tárgyalások során ez megváltozott re már csak 50%-ot nyomott a latba a történelmi bázis és mellette 25-25%-os súllyal szerepelt a termőterület és a termés nagysága. Ezzel a megoszlással még mindig a régi nagy bortermelő országok jártak volna jól, háttérbe szorítva a kisebb és esetleg újonnan csatlakozó tagállamokat. A legutolsó egyeztetés alkalmával azonban a történelmi bázis teljes mértékben kikerült a szempontok közül s maradt a termőterület és a termés nagysága fele-fele arányban. 2.3 A reform végleges formája Magyarország, mindenféle elfogultság nélkül azt kell, hogy mondjuk, hogy nagyon jól szerepelt a tárgyalások során. Ennek eredményeképpen nemzeti borítékunkban ben az eredetileg nekünk szánt 14,4 millió euró helyett 16,8 millió euró lesz és a támogatás összege folyamatosan nőni fog, 2015-ben eléri a 29,1 millió eurót. Ezekkel a számokkal Magyarország hektáronkénti fajlagos támogatottsága a 2004 óta csatlakozott államok között a legmagasabb és meghaladja Ausztria és Portugália támogatásait is. A következő táblázat részletesen, éves bontásban mutatja, hogy hazánknak mennyi támogatás járt volna a Bizottság javaslata alapján, és hogy mi lett a Tanácsi döntés 2007 decemberében. 14

15 4. számú táblázat: Magyarország számára odaítélt keret közötti időszakban 5 Borpiaci év A magyar nemzeti boríték Tanácsi Bizottsági javaslat ( ) döntés ( ) Ebből Többi Összesen Összesen promócióra intézkedésre (1000 ) (1000 ) (1000 ) (1000 ) től A táblázatból is jól látható, hogy az eredeti összeghez képest majdnem kétszer annyi támogatást fog hazánk kapni a nemzeti borítékon belül. A tárgyalás eredményeként azt is meg kell említenünk, hogy sikerült módosítani a harmadik országokban értékesítendő borok promóciójának kötelező jellegét. Vagyis ez az intézkedés, mint opció került be a nemzeti borítékba a többi intézkedés közé, de nem kötelező választani. Egy másik vívmánya a tárgyalásoknak, hogy a technológiai fejlesztés típusú támogatás is helyet kapott a nemzeti borítékban. 5 Forrás: DG Agri,

16 A nagy bortermelő tagállamok pedig visszatették a választható intézkedések közé négy éves átmeneti jelleggel: a krízis lepárlási támogatást, ennek maximális kiadásai azonban nem haladhatják meg az első évben a nemzeti pénzügyi keret 20%-át, a második évben 15%-át, a harmadik évben a 10%-át, majd a negyedik évben 5%-át. A szeszesital piacot támogató lepárlást, mely intézkedés négy év alatt folyamatosan fog megszűnni. A melléktermék lepárlást, de itt csak a melléktermék begyűjtésének költségei támogathatók (nem a felvásárlás és az alkoholtárolás). A támogatást azok a lepárlók kaphatják meg, amelyek a melléktermékre vonatkozó minimum 5% alkoholtartalom melléktermékkel történő kivonását ellenőrzötten vállalják. A támogatás a melléktermék alkoholtartalmának maximum 10%-áig fizethető. Azon termelők esetében, akik a melléktermékeiket nem tudják lepárlás útján megsemmisíteni, azok az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásból, legfeljebb öt éven keresztül a melléktermék-megsemmisítési kötelezettség teljesítéséhez támogatást kaphatnak. A támogatás mértéke legfeljebb euró lehet gazdaságonként a támogatási időszak egészére vonatkozóan. Mustfelhasználás támogatása a must cukortartalmának növelésére, mely támogatás jelenlegi formájában még négy évig adható. Az átmeneti időszak lejárta után a mustfelhasználási támogatásra fordított kiadásokat a bortermelőket megillető és a termeléstől függetlenített támogatásokká kell alakítani. További magyar siker a támogatások magasabb összegének elérése után, hogy továbbra is engedélyezett az alkoholfok növelése répacukorral. Az eddig engedélyezett cukrozási mérték 2 térfogat százalék volt, ami 1,5%-ra csökken ugyan, de kedvezőtlen időjárás esetén ez az arány további fél % -kal növelhető, tehát lényegében megmarad a 2%. Ezzel a magyar bortermelők elkerülték a versenyképesség drasztikus csökkenését. A magyarok határozottan ellenzik a kivágási támogatásokat, hiszen mindenki tudja, hogy ez nem ott fog megvalósulni, ahol valóban szükség lenne rá, hanem a kis illetve kevésbé rentábilis borászatok pályafutásának fognak ezzel a módszerrel véget vetni. A kivágási program 2011 után befejeződik. A kivágási kérelmek befogadásakor és 16

17 elbírálásakor elsőbbség jár azoknak a gazdálkodóknak, akik teljes szőlőtermő területük kivágására jelentkeznek, illetve prioritást élveznek az 55 év feletti borszőlőtermelők is. Még nem tettem említést az egyik legfontosabb, leglátványosabb változtatásról: a Bizottság új alapokra helyezte a borok jelölésének rendszerét, ami nem biztos, hogy pozitív változásként értékelendő, hiszen a többi élelmiszeripari termék esetében alkalmazott eredetmegjelölési módok kerültek átvételre. Azért nem biztos, hogy ez jó döntés, mert itt nem standard termékekről van szó. Az évjárat, az időjárás hatására a paraméterek és ennek következtében a technológiák is változhatnak. A Bizottság indítványozta, hogy a borokat a következőképpen osztályozzák: a földrajzi jelzéssel ellátott borok kategóriájába tartoznának a minőségi borok és a jelenleg földrajzi jelzéssel ellátott asztali bornak minősülő borok. A második kategória, a földrajzi jelzés nélküli borok foglalná magában a jelenleg földrajzi jelzés nélküli asztali bornak minősülő borokat. A következő ábra átláthatóan bemutatja, hogy miben rejlik a változás: 1. számú ábra: A borkategóriák és jelölésük változása a borpiaci reform hatására

18 Nem egyértelmű, hogy a Bizottság mit is vár el, hiszen egy eredetmegjelölés alatt több terméket találunk, pl. Egri eredetmegjelölés alatt számos fajta, fehér, vörös, rosébor, és számos küvé készíthető. Ezeket egy termékleírásba nehezen lehet beletenni, mivel a beltartalom és egyéb jellemzők nem egyeznek meg az Egri Leányka és az Egri Merlot esetében. Ha ilyen részletességgel kell elkészíteni a termékleírást, akkor gyakorlatilag borvidékenként több száz termékleírást kell majd készíteni. Az a kérdés, hogy a Bizottságnak lesz-e kapacitása ezeket a termékleírásokat viszonylag gyorsan elbírálni és mi alapján fogja megállapítani, hogy az abban foglaltak szerint a termékben tényleg különbség tehető-e. Csak Magyarország esetében ezres nagyságrendű termékleírásra lehet számítani. Franciaországról nem is beszélve, ahol már most is 480 féle eredetmegjelöléssel ellátott termék van. Ráadásul ezek a termékleírások egyenként oldalas dokumentumok, nem csak a borok, hanem a többi mezőgazdasági termék esetében is. Ennek megvalósítása azért is nehézkes, mert már a borok nélkül is hosszadalmas a közösségi lajstromozási eljárás, például a 2004-ben beadott magyar jelölések, mint a makói hagyma, vagy makói vöröshagyma november 5-én lett bejegyezve az Európai Bizottság által az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések listájába. 7 Szeretnék még egy intézkedésről említést tenni. A Csatlakozási Szerződés értelmében, az új tagállamokban - így Magyarországon is - a közvetlen termelői támogatások kifizetése SAPS+top-up (egyszerűsített terület alapú támogatás és termeléshez kötött nemzeti kiegészítés) rendszerben történhet. Erről a rendszerről legkésőbb január 1-re mindenkinek át kellett térni az SPS+top-up (összevont gazdaságtámogatási rendszer, angolul: Single Payment Scheme: SPS) rendszerre. A 2003-as Közös Agrárpolitikai reformnak az egyik legfontosabb vívmánya volt a támogatások termelésről való leválasztása, azaz az SPS-rendszer, mely Magyarországon 2009-ben valósult meg a KAP reform keretein belül, ezért kerül itt említésre. A magyar nemzeti borítékban az intézkedések között szerepel az SPS-rendszer kialakítása is. Az Összevont Gazdaságtámogatási Rendszer (SPS) lényege, hogy a termelés és a támogatás külön válna egymástól, az utóbbi vagyoni jellegű jogosultsággá válhat és forgalomképes lesz. A termeléstől függetlenített egységes támogatási rendszer szerinti támogatásokat a tagállamok a szőlőtermesztők között osztják szét saját belátásuk szerint. A támogatás

19 továbbá megillet minden olyan gazdát, aki szőlőültetvényét kivágja. A támogatás mértékét a magyarországi támogatottsági átlag fogja meghatározni, azaz, hogy egy hektár kivágott szőlőültetvénynek mennyi lesz átlagosan a támogatási jogosultsága az SPS-rendszerben. Ezelőtt a rendszer előtt Magyarországon az egyszerűsített területalapú támogatási rendszer (SAPS) működött. 8 Az átállásra azért volt szükség, hogy a magyar gazdák is közel azonos versenyfeltételek mellett tevékenykedhessenek, mint a régi tagállamokban dolgozó borászok. A regisztrált mintegy mezőgazdasági termelő két módon juthatna támogatáshoz az új rendszerben. Az egyik formája az úgynevezett regionális komponens ( regionális modell ) lehet, mely a támogatás nagyobbik hányadát, mintegy 70%-át teszi ki. Ez, a számítások szerint ezer forintot jelentene hektáronként. De alkalmaznak egy úgynevezett történelmi alapon ( történelmi modell ) kiszámított pénzügyi támogatási formát is. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy mezőgazdasági termelő - egy adott évben - mezőgazdasági tevékenységet folytatott ez ebben az esetben lehet a 2006-os év -, úgy tevékenysége után további támogatásra lehet jogosult. Ez a támogatási forma elsősorban a régi tagországok számára lett kidolgozva. Míg a történelmi modellben differenciált támogatási jogosultság kerül meghatározásra a termelők részére, addig a regionális modell alapján hektáronként mindenki azonos támogatást kap. A két rendszer előnyeit ötvözi az ún. hibrid-regionális modell, amely a területalapú felosztást kombinálja a történelmi referenciákkal. Ebben az esetben az SPS boríték egy előre meghatározott komponense a regionális modellhez hasonlóan területi átalányként, míg a fennmaradó rész történelmi referenciák alapján üzemenként differenciáltan kerül kiosztásra a gazdálkodónak úgy, hogy a két komponens összegzésre kerül. 9 Az SPS jogosultság nemzeti kiegészítése az SPS top-up. Az alapot a termelő rendelkezésére álló SPS jogosultság képezi, amely egy EU-s és egy hazai komponensből áll. A rendszer inkább az EU-s rész olyan társfinanszírozására hasonlít, ahol a nemzeti komponens mértékének a jogosultság névértékének 30%-án belül kell maradnia. Szakértők szerint Magyarországon azért van nagy szükség az SPS-rendszer bevezetésére, mert ha ezt nem lépi meg az agrár kormányzat, abban az esetben a magyar A magyarországi regionális hibrid modell

20 gazdálkodók a fejlett országok agrár-támogatásának csupán a százalékához juthatnak. Az SPS-rendszerre való áttérés ezt az arányt 80% fölé emeli a kezdeti időszakban. A támogatási rendszer jótékony hatásait annak elsődleges haszonélvezőin, vagyis a kb. 5 millió ha mezőgazdasági terület használóin túl a társadalom egy sokkal szélesebb rétege élvezi: a vállalkozások alkalmazottai és a vállalkozók családtagjai, a földtulajdonosok, az élelmiszertermékek fogyasztói és a rendszer kedvező környezeti hatásain keresztül az állampolgárok legszélesebb rétegei. Az SPS rendszer magyar modellje eleget tesz a KAP reform által szabott, a közvetlen termelői támogatásokra vonatkozó előírásoknak. Messzemenően figyelembe veszi a magyar agrárium stratégiai célkitűzéseit, szolgálja a több mint 200 ezer mezőgazdasági földhasználó jövedelembiztonságát, hozzájárul az uniós források teljes körű lehívásához és elősegíti a hatályos környezetvédelmi, állatjóléti, növény-egészségügyi és élelmiszerhigiéniai szabályok érvényesülését azáltal, hogy a támogatások folyósítását ezen feltételek teljes körű betartásától teszi függővé. 10 SPS az uniós jogszabályok alapján működik, és mielőbbi bevezetése az összes magyar gazda érdeke. Az SPS rendszerben bevezetett kereszt-megfelelési szabályok jelenthetik az agrártámogatások fenntartását 2013 után is. Az SPS rendszerben a támogatások a gazdák társadalom számára hasznos környezetvédelmi többlet-tevékenységét honorálják, a gazdák az egyébként szigorú és többletterhet jelentő környezetvédelmi szabályok betartásával tudják legitimálni a leginkább a támogatásokat. 11 S nem mellékesen megemlítendő, hogy az új rendszer a WTO követelményrendszerével is kompatibilis. Borainkat világhírűvé teszi minőségük, évszázados hagyományuk, valamint termőhelyeik csodálatos tája. Borágazatunk jelentős fejlődési potenciállal rendelkezik, és nekünk ezt a potenciált aktívan ki kell használni

21 Most, hogy bemutattam a es reformhoz vezető utat és azt, hogy a sok-sok tervezet közül mi az, ami létjogosultságot kapott 2008 és augusztus 1-én, a következő lépés az, hogy kitekintsünk a nemzetközi piacokra. Ahogyan már említettem, a reformra azért volt szükség, mert a meglévő rendszer már nem volt alkalmas a felmerülő problémák megoldására és azért, mert a Közösségi borpiaci mutatók együttvéve romló tendenciát mutattak. Az öreg kontinens a világ legnagyobb bortermelője a mai napig is, de ennek ellenére egyre nőtt/nő az import és az újvilág borainak agresszív megjelenése sorra szorítja ki a boltokból a nagy történelmi múlttal rendelkező, világszerte híres, zamatos európai borokat. Míg az Európai Unió országaiban közötti átlagos értékhez képest 2006-ra mintegy 5,5%-kal 9,61 millió hektárra csökkent a szőlőterület, addig a WWTG tagországok (World Wine Trade Group: Argentína, Ausztrália, Chile, Új-Zéland, Dél- Afrikai Köztársaság, Amerikai Egyesült Államok) ültetvényeinek nagysága 16%-kal 2,78 millió hektárra nőtt. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor az EU rövid időn belül borimportőrré fog válni, ami véleményem szerint hatalmas szégyen lenne, hiszen azt nem szabad elfelejteni, hogy a világ borfogyasztása eközben folyamatosan nő. Ezek a tendenciák késztettek arra, hogy a borpiaci reformban megvalósuló lényegesebb intézkedések ismertetése után a nemzetközi kereskedelmet vegyem górcső alá és a tények felvázolása után a megoldást keresve következtetéseket vonjak le. 21

22 3. Nemzetközi környezet 3.1 Az új világ térnyerése a borászatban A világ szőlőterületeinek 57%-a Európában található, a maradék 43% szerte a világban a többi kontinens között oszlik el. A világon található szőlőterület 7,78 millió hektár, a bortermelés hl között változik. 2. számú ábra: A szőlőművelés alá vont területek aránya a világban 12 Ahogyan az élet szinte minden területén, úgy a borágazatban is érvényesül a globalizációs tendencia, átalakulni látszik a borpiac. A klasszikus európai bortermelő országok folyamatosan veszítenek vezető pozíciójukból. Még mindig övék a legnagyobb világpiaci részesedés, de egyre kisebb mértékben tudhatják magukénak ezt a pozíciót. Ez a tendencia figyelhető meg a termelés és a fogyasztás tekintetében egyaránt. S hogy kik jelentik a veszélyt? Egyre jobban tör előre a borpiacon az Újvilág, mely magába foglalja Ausztráliát, Új-Zélandot, az USA államait, de elsősorban Kaliforniát, a Dél- Afrikai Köztársaságot, Chilét és Argentínát. 12 Forrás: OIV (Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal)

23 Az USA bortermeléséről egy kis érdekesség, hogy Kaliforniában egy magyar ember indította el a mára világhírű bortermelést március 20-án a kaliforniai szenátus így emlékezett meg róla: "Ő a kaliforniai szőlőkultúra atyja, aki Kaliforniát az Egyesült Államok szőlőskertjévé varázsolta... Haraszthynak köszönhető, hogy napjainkban az USA összes borfogyasztásának 85%-át Kaliforniában termelik. Mindezekért az állam szenátusa felkéri polgárait, hogy csatlakozzanak ahhoz a tiszteletadáshoz, amelyet most maga is kinyilvánít Haraszthy Ágoston emléke iránt. Haraszthy Ágoston, a Bács megyében született (Futak község, 1812.), nemesi családból származó fiatal jogot végzett a pesti egyetemen, majd aljegyzői állást vállalt Bácsmegyében. A pozsonyi diétán megismerkedett Wesselényi Miklóssal és Kossuth Lajossal, és később emiatt üldözték őt a bécsi hatóságok ben egyik rokonával indult el Észak-Amerikába. Vállalkozásának mozgatója az indiánok élete iránti személyes érdeklődésen kívül az is volt, hogy kereskedelmi kapcsolatot létesítsen Magyarország és Amerika között. Útja során végül is Wisconsiban birtokot vásárolt, ahol "Széptáj" néven várost alapított és elhatározta, hogy itt szőlőt fog telepíteni. 13 Ausztráliában is az európai bevándorlók fektették le a borkultúra alapjait. Az első vesszőket a XVIII. század végén hozták be egy botanikus kert számára, de szőlőtermesztésről csak az 1900-as évek elejétől beszélünk. Az első sikeres ültetvényeket a Hunter völgyben telepítette a skót származású James Busby. Értékük és kiváló minőségük miatt az ausztrál borok elismertek szerte a világon, sok fontos nemzetközi díjat megkaptak már, és igen sikeresen versenyeznek a lényegesen nagyobb múltra visszatekintő borkultúrák boraival is. Az innovatív ausztrál bortermelők szakértelmük miatt külföldön is keresettek. 14 Új-Zélandról a tiszta, zöld, érintetlen sziget képe él a legtöbb emberben. Ennek átörökítésében a helyi szőlőtermesztők és borászok aktív szerepet vállalnak. A New Zealand Winegrowers szervezet már 1995-ben kidolgozta koncepcióját az ún. fenntartható szőlőtermesztés és borkészítés vonatkozásában. A Sustainable Winegrowing New Zealand program útmutatót, vázat nyújt a vállalkozások számára, azok növényvédelmi, vízgazdálkodási, hulladékgazdálkodási és újrahasznosítási tevékenységéhez. Emellett segít a borászatoknak abban, hogy hogyan optimalizálják

24 szakmai, gazdálkodási és szociális munkájukat a célból, hogy az ágazat hosszú távon sikeres, a környezet pedig emellett egészséges maradhasson. A program olyan népszerű lett hazájában, hogy az Új-Zéland-i borászok és szőlőtermesztők 60%-a már csatlakozott hozzá. Céljuk, hogy 2012-ig a piaci szereplők döntő többsége tagja legyen a szervezetnek, melyet a tagok címkéjükön egy apró logóval jelezhetnek majd. Egyébként a szőlészet-borászat kezdetei Új-Zélandon az anglikán misszionárius működéséhez kötődnek. Ezen ország kiváló borai nemrég hagyták el az országhatárt, azonban mindenki számára ellenállhatatlanná vált, már az első kóstolás során. Ezt szépségükkel, eleganciájukkal a kiváló íz- és illatvilágukkal érdemelték ki. 15 Dél-Afrika bortermelése 1652-ben kezdődött, amikor a holland Jan van Riebeeck megalapította Capetownt és elültette az első szőlőtöveket. A dél afrikai borokat alacsony minőség jellemezte egészen a múlt század közepéig, mikor is új technológiák és magas befektetések változtattak a helyzeten. Manapság a dél afrikai borok az Újvilág legjobb borai közé tartoznak, exportjuk dinamikusan növekszik. Az éves bortermelés a Dél-Afrikai Köztársaságban 9 millió hl. Az export 13%, mely folyamatosan növekszik. Az éves borfogyasztás 9 liter/fő. 16 Chile a vörösbortermelésben vezető ország. A szőlőtermés 40%-át a fehérszőlőtőkék adják. A fehér fajták közül különösen a sémillon, a sauvignon blanc és a rizling népszerű, bár az utóbbi években a chardonnay is terjedőben van. Nemzetközi összehasonlításban a dél-amerikai kontinens legjelentősebb bortermelő országa Chile. Fekvése alapján egyike a szőlőtermelés számára legkedvezőbb ökonómiai területeknek. A tőkék biztonsággal termeszthetők saját gyökerükön, nincs szükség az alanyra oltás műveletére. A szőlő- és bortermelés fellendülését nagyban segítette a nemzetközi tőke beáramlása, a korszerű, új technológiák és a külföldi tapasztalatok átvétele. Az elmúlt tízegynéhány év alatt az ország borexportjának növekedése évi 30 millió amerikai dollárról 600 millióra növekedett. Az exportőrök száma tizenkettőről százhetvenre nőtt

25 A másik jelentős dél-amerikai bortermelő ország, Argentína. Argentína leghíresebb bortermő vidéke Mendoza. Számos nagy presztízsű bor kerül ki innen, így az Etchart, Nieto y Senetiner, Trapiche, Norton és Flichman. A Lujan de Cuyo eredetvédett név alatt kimagasló Malbec borok születnek. Argentínában egyébként több, mint hektáron termesztenek szőlőt, az éves bortermelésük 16 millió hektoliter körül van és a hazai fogyasztás is nagy arányt képvisel, 41 liter/fő/év. Az export évről évre egyre nő, s így Argentínát is az Újvilág bortermelői közé sorolhatjuk, akik veszélyt jelentenek Európára. 3.2 Kína bortermelése Ázsia szerepe a kontinensek közül speciális, mivel egyrészt a terület jelentős részén, főleg a mohamedán országokban, pl. Törökország, Irán, Szíria csemege és mazsolaszőlőt termesztenek, másrészt az ázsiai kontinens országai növekvő jelentőségű importőrök, harmadrészt pedig jelentős telepítések történtek a fő importáló országokban. Ázsiából Kínát szeretném kiemelni, mint bortermelő ország, és mint legdinamikusabban fejlődő szőlőtermő terület. Kicsit részletesebben is írok róla, hiszen az utóbbi 15 évben vált jelentőssé mind a bortermelés, mind a borfogyasztás. Példaértékű fejlődésük szinte megismételhetetlen. A 90-es évek végén a kínai borfogyasztás annyira jelentéktelen volt, hogy 1997-ben a kormány politikája is hozzájárult a fogyasztás növeléséhez. Annál is inkább, mert a tradicionálisan gabonából készülő, magas alkohol tartalmú kínai pálinka túlzott fogyasztással büszkélkedhetett. Ezzel szemben kezdte el a kormány ösztönözni a szőlőbor fogyasztását, melyhez innentől kezdve támogatásokat is nyújtott ben a kínai bortermelés tonnára nőtt, mintegy 15%-os növekedést produkálva az előző évhez képest ben Kína már tonna bort állított elő, mely a 2008-as évhez képest 28%-kal több. Jelenleg kb. 400 igazi borászat van Kínában, de ha az utóbbi években megfigyelhető tendencia folytatódik, akkor 50 év múlva tízszer ennyi lesz és legalább negyedük minőségi bort fog termelni. Fekvését tekintve, az ország az északi félteke 45. és 20. szélességi köre között fekszik, így magába foglalja a szőlő termesztésére legalkalmasabb 40. és 45. fok közötti területet is. Az ország nem titkolt célja, hogy az elmaradottabb területeket a szőlőművelésen és pincészetek kialakításán keresztül szeretné felzárkóztatni a fejlett területekhez. Ezzel akarja csökkenteni a kapun belüli munkanélküliséget, illetve új, fejlődő ágazatot szeretnének létrehozni. 25

26 3. számú ábra: Szőlőültetvények területének növekedése Kínában (1000 hektár) Szőlőültetvények területének növekedése Kínában (1000 hektár) Szőlőtermesztés Sajnos a kínai statisztikák nem tesznek különbséget a borszőlő és az asztali szőlő között, így a fenti grafikon a teljes szőlőtermelést mutatja. Jól látszik a kormány beavatkozásának hatása a 90-es évek végén, hiszen onnantól jelentős növekedés figyelhető meg a szőlőültetvények nagyságában. A következő táblázat a kínai területeken termelt szőlők megoszlását mutatja be fajtánként. A hazai fajták képviselik a főként csemegeszőlőként termesztett, általában nagy szemű eredeti kínai fajtákat, míg a számunkra is ismert, főként francia nevek egyértelműen a borszőlőket jelölik. 18 Borászati Füzetek 2010/1. Kína szőlőtermesztése és a szőlőtermelés gazdasági elemzése 26

27 4. számú ábra: A Kínában termesztett fajták megoszlása a felhasználás arányában 19 Termesztett fajták megoszlása felhasználás arányában Hazai fajták 17% Syrah 0,8% Pinot Noir 1,8% Rizlingek 3,1% Chardonnay 5% Rajnai rizling 6% Merlot 10,6% Cabernet Sauvignon 48,2% Egyéb 7,5% A kördiagramból egyértelműen látszik, hogy a kínai fajtaválaszték jelentősen kisebb, mint a tradicionális bortermelő országokból származó fajták mennyisége. Ha viszont a grafikon tartalmát elemezzük, akkor egy nagyon fontos, a kínai fogyasztásra jellemző tényre derül fény, miszerint a Kínában termesztett szőlők jelentős része, körülbelül 70%-a kékszőlő, amelyből vörösbort készítenek. A kínai szőlőtermesztésre jellemző továbbá, hogy a termesztők rendkívül kis területeken dolgoznak és előre megkötött szerződések alapján tovább adják a szőlőt. A gazdák a termőföldjeik felén termelnek szőlőt, a másik felében pedig gabonát, gyapotot vagy rizst termesztenek, amit nem adnak el, hanem a család ellátására termelik. A kordonos szőlőművelést Kínában is szinte csak a nagyobb szőlőterülettel rendelkező pincészetek alkalmazzák, hiszen ezek rendelkeznek csak a nyugati pincészetekben is alkalmazott gépekkel, technológiákkal, illetve állítanak maguk elé nyugati minőségi standardokat. Ezek a problémák természetesen kihatnak a borok minőségére is, de szerencsére a növekvő fogyasztás és a konkurencia növekedése rákényszeríti mind a termelőket és felvásárló cégeket, hogy megfeleljenek az egyre magasabb minőségi elvárásoknak. 19 Borászati Füzetek 2010/1. Kína szőlőtermesztése és a szőlőtermelés gazdasági elemzése 27

28 3.3 A nemzetközi borkereskedelem megoszlása A bortermelés szempontjából Újvilág -nak nevezett országok nem feltétlenül azért vehették fel a versenyt az európai borokkal, mert annyival jobb az, amit ők készítenek. Az okok között szerepel, hogy kedvező természeti paraméterek mellett, olcsó munkaerővel, s a legtöbb helyen magas szintű technológiák felhasználásával, magas fokú gépesítettséggel, és ami nélkülözhetetlen: kiváló szakemberekkel világfajtákat termesztenek. Kedvezőbb áron tudják adni termékeiket, évente háromszor szüretelnek és öntözik ültetvényeiket. Ez mind-mind olyan tényező, mely azt igazolja, hogy igenis van helye az általuk készített boroknak a világpiacon és igenis féltenie kell Európának a vezető pozícióját. Úgy nem nehéz legnagyobbnak lenni, ha nincsenek is versenytársaim. Elismerésre méltó az, ha valaki nagy és igazságos versenyben nyeri el ezt a pozíciót. A gazdasági válság hatására 2009-ben is folytatódott a borfogyasztás csökkenése, míg a nemzetközi borkereskedelem 2000 óta a legnagyobb zuhanását élte át. A világ bortermelése így nem erősödött tovább, közel hasonló eredményt produkált, mint ban. A fogyasztás csökkenése az Európai Unióban különösen szembeötlő volt. Míg Argentína, az Amerikai Egyesült Államok, Spanyolország és Franciaország bor exportálása csökkent, addig Olaszország 18,6 millió hektoliteres értéket elérve (a as évhez képest 1,1 millió hektoliteres bővüléssel) megerősítette az e területen eddig is élvezett világelső pozícióját. Meg kell említeni azt is, hogy 2009-ben Chile és Ausztrália is rekord méretű exportot tudott megvalósítani. Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy az összesített, világszintű csökkenés ellenére is, a tavalyi év során is, minden 10 üveg borból több mint 3 és fél a termelő ország területén kívül került elfogyasztásra. 20 A világszintű 265 millió hektoliter, 1,4 millió hektoliterrel kevesebb 2009-ben a 2008-as értéknél. Azon európai országok között, akik tradicionálisan termelő országnak számítanak, nem elhanyagolható csökkenést regisztrált Spanyolország és Németország. Ezzel szemben Franciaország a legjelentősebb növekedést érte el tavaly e téren. Európán kívül Chile és az Amerikai Egyesült Államok szintén jelentős termelésnövekedésről, míg Brazília, Argentína, Dél-Afrika és Ausztrália csökkenésről számolhat be. Ezzel egyidejűleg az új-zélandi termelés kismértékű csökkenést, közel stagnáló szintet mutat

29 A 2009-ben megvalósult 86,4 millió hektoliteres borkivitel 3,4 millió hl-es piacszűkülést mutat 2008-hoz képest. Általánosságban megállapítható, hogy a megtermelt bor 2/3-a továbbra is az előállítás helyén talál fogyasztókra, jelezve, hogy a külpiaci sikereknél fontosabb a hazai fogyasztási háttér stabil biztosítása. 5. számú ábra: A világ borkivitelének %-os megoszlása földrészenként 2009-ben 21 A világ borkivitelének %-os megoszlása földrészenként 2009-ben Európa Ázsia Amerika Afrika Óceánia Mint ahogyan az ábrán is látható, hogy a kivitel legnagyobb része a világ legnagyobb bortermelőjéhez, Európához kötődik 67,8 % - kal. Őt követi az amerikai kontinens 16,5 % - kal, ami jelentős lemaradás, de ahhoz képest, hogy itt csak a XX. században indult el a bortermelés, hatalmas léptekkel haladnak előre. A harmadik helyen Óceánia szerepel a borkivitel 10,4 % - ával, ami szintén jelentős arány a világ borkiviteléből. Itt a legjelentősebb, fent említett bortermelő országok Ausztrália és Új-Zéland. A világ borkivitelének rangsorában, mint kontinens Afrika és Ázsia a negyedik és ötödik helyet foglalják el 4,8 és 0,5 %-kal. Egyelőre sereghajtók, de borkülönlegességeik fellelhetők a nemzetközi piacon és a borászat terén folyamatosan fejlődő területekről beszélhetünk. Afrikában a Dél-Afrikai Köztársaság a jelentős, 21 Borászati Füzetek 2010/5. 29

30 melyről már megjegyeztük, hogy boraikat az alacsony minőség jellemezte a múlt század közepéig, mikor is új technológiák és magas befektetések változtattak a helyzeten. Manapság a dél afrikai borok az Újvilág legjobb borai közé tartoznak, exportjuk dinamikusan növekszik. Ázsiában a legnagyobb szerepe Kínának van, mely bortermelésben (is) a világ élvonalában áll. Ha a fejlődés üteme nem torpan meg, akkor Argentína ötödik, és az USA negyedik helye is veszélybe kerülhet rövid időn belül. Ahogyan korábban említettem, 1990 óta az ázsiai ország bortermése 329 százalékkal nőtt, erre az időszakra csak Ausztrália mondhat "hasonló" pozitív eredményt (131,8%). Csak megemlítve ugyanez a tendencia a hagyományos bortermelő országokban: Olaszország (-19,5%), Franciaország (29,2%). 6. számú ábra: A világ borbehozatalának %-os megoszlása földrészenként 2009-ben 22 A borbehozatal és kivitel összevetése után sajnos meg kell, hogy állapítsuk, hogy ben Európa nettó importőrré vált, míg Amerika és különösen Ausztrália jelentősen több bort visz ki, mint amennyit behoz. Számukra egyértelműen pozitív a mérleg, míg 22 Borászati Füzetek 2010/5. 30

31 Európa számára egyértelműen negatív. Ami 2007-ben a legnagyobb félelmük volt az európai bortermelőknek, az 2009-re beigazolódott. A következő két táblázatban az előző diagramok adatait találjuk és a világ 10 legnagyobb bor importőr és exportőrének 2009-es rangsora kerül részletezésre. Magyarország 2009-es adatai is szerepelnek a táblázatban, de nem azért mert a miénk a 11. hely, hanem csak összehasonlításképpen. Azt azonban érdemes észben tartani, hogy Magyarország majdnem 1%-át biztosítja a világ összes borexportjának. A borkivitel adatait tartalmazó táblázatban a legnagyobb bortermelők sorakoznak egymás után, hiszen a termelés mennyisége és a nemzetközi piacokra való kerülés mértéke között egyenes arányosság figyelhető meg. Minél több értékesítésre váró bora van egy országnak, annál nagyobb súllyal fog részt venni a nemzetközi kereskedelemben, hogy a legjobb piacon és a lehető legjobb áron tudja termékeit értékesíteni ben a top 10 exportőr között öt EU tagország volt, sőt, a dobogós helyeket ők foglalták el. 5. számú táblázat: A világ összes borkivitele 2009-ben Összes borkivitel 23 % ezer hl Világ összes 100 Európa 67,8 Ázsia 0,5 Amerika 16,5 Afrika 4,8 Óceánia 10,4 Olaszország 21, Spanyolország 16, Franciaország 14, Ausztrália 8, Chile USA 4, Dél-Afrika 4, Németország 4, Argentína 3, Portugália 2, Magyarország 0, Borászati Füzetek 2010/5. 31

32 A borbehozatalnál már láthatunk az előbbinél érdekesebb adatokat is. Érdemes felfigyelni az eddig sört vagy röviditalokat preferáló országok megjelenésére. Ilyen például Nagy-Britannia, Oroszország vagy akár Belgium. Nagy-Britanniában a XXI. század elejére a borfogyasztás megduplázódott és az egy főre jutó borfogyasztás már meghaladta az évi 20 litert is. De említhetnénk a világelső importáló Németországot is, ahol a sört kezdik lecserélni az elegánsabb borra. A globalizáció hatására a borok megítélésekor két tényező nyom sokat a latba: a fajtapreferencia és a gyártási technológia. Manapság már nem csak az a fontos, hogy ízletes, zamatos bort kóstoljunk, hanem az is, hogy az minél modernebb technológia felhasználásával készüljön. A közízlés az ún. világfajtákat értékeli a legmagasabbra, a belőlük készült borok iránt pedig akkor mutatja a legnagyobb keresletet, ha azok könnyedek, üdék, ami a reduktív technológia eredményeképpen hozható elő. 6. számú táblázat: A világ összes borbehozatala 2009-ben Összes borbehozatal 24 % ezer hl Világ összes 100 Európa 71,5 Ázsia 6,4 Amerika 17,9 Afrika 3 Óceánia 1,2 Németország 16, Nagy-Britannia 14, USA Franciaország Oroszország 5, Hollandia Kanada 3, Belgium 3, Svédország 2, Dánia 2, Magyarország 0, Borászati Füzetek 2010/5. 32

33 Összefoglalásképpen tehát megállapíthatjuk, hogy 2009-ben világszerte csökkent a szőlőtermő terület és kevesebb bort termeltek a világban, így a kereslet és a kínálat is közelített egymáshoz ben a korábbiakhoz képest, mintegy 70 ezer hektárral kevesebb területen termeltek szőlőt, mint 2008-ban. A legtöbb területet Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban szántották be, amihez az EU még támogatást is adott. A 2010-es borászati év sikerességről még keveset tudunk, az biztos, hogy a világ bortermelése 260 millió hektoliter volt, ami 10,7 millió hektoliterrel, azaz 4%-kal kevesebb a 2009-esnél. Elsősorban a nagy bortermelő országokban csökkent a termelés. Ez alól kivétel Spanyolország és Argentína, ahol 2010-ben is nőtt a termelés mennyisége. A csökkenő mennyiség, azaz a kisebb kínálat egyetlen pozitív hatása a termelők számára a szakemberek szerint az értékesítési árak emelkedése lehet. A nemzetközi borkereskedelem, mint láthatjuk, egyre jelentősebb szerepet tölt be a bortermelésben és a fogyasztásban egyaránt. Európa még mindig vezető pozíciót tölt be, de figyelemre méltó a többi kontinens térnyerése is. Közülük Dél-Afrika (950%) és Ausztrália (680%) növelte legnagyobb mértékben kivitelét. Ha ezek a tendenciák folytatódnak a jövőben is, akkor Európa el fogja veszíteni vezető pozícióját és az új világ borai teljesen ki fogják szorítani az öreg kontinens borait a piacról. Emellett a szakértők még arra számítanak, hogy: a kínai és indiai borpiac ugrásszerűen fog növekedni a következő években, a vörösborfogyasztás a teljes fogyasztás több mint felét fogja kitenni, a rosébor fogyasztásában növekedés lesz megfigyelhető. A nemzetközi piaci tendenciák elemzése rámutatott arra, hogy az Újvilág és az Óvilág piaci részesedésért vívott harcban, ahol az Újvilág piaci részesedése folyamatosan nő az Óvilág nagy bortermelőinek piaci részesedése rovására, a legnagyobb vesztesek a közép-kelet-európai országok, köztük Magyarország, amelyek piaci részesedése a hagyományos piacokon (Nagy-Britannia, Németország, Oroszország) mára 1% alá csökkent. 33

34 4. Bortermelés Európában Az Európai Unió 15 tagállamának összeszokott közössége május 1-én 10 új keleteurópai állammal bővült, majd 2007 januárjában még 2 állam: Románia és Bulgária is az Unió tagjává vált. A számadatokat tekintve a bővítésnek az uniós mezőgazdaságra gyakorolt hatása drámai. A 15 régebbi tagállam 6 millió főt számláló mezőgazdasági népessége további 7 millió gazdálkodóval gyarapodott. A 12 új tagállam körülbelül 55 millió hektárnyi mezőgazdasági hasznosítású területtel gazdagította az unió korábbi 130 millió hektáros területét. Ez területben mérve 40%-os növekedést jelent, bár az unió termelése csak 10-20%-kal lesz nagyobb a legtöbb termék esetében. Ezek a számok is csak erősítik azt a tényt, hogy az újonnan csatlakozó keleti államok mezőgazdasági termelési potenciálja még távolról sincs teljes mértékben kiaknázva. A mezőgazdasági szektor modernizálása és szerkezetátalakítása terén az új tagállamokban az utóbbi években elért fejlődés ellenére az egyik legnagyobb kihívást továbbra is a mezőgazdaság jövedelmezőségének és a vidéki közösségek általános életszínvonalának javítása jelenti. 25 Ahogyan már a nemzetközi környezet tárgyalásakor is említettem, a világ szőlőtermő területének 62%-a Európában található, ebből 45% az Európai Unióban. A világ vezető borgazdálkodójaként a közösségi termésátlag hl/ha. A közösség már évtizedek óta túltermeléssel küzd. Ennek megoldásaként 1985-ben szőlőültetvény-telepítési tilalmat vezettek be és csak akkor engedélyezték, ha természetvédelmi fontosságú volt. Ezzel indult el a szigorú szőlészeti és borászati szabályozás Európában. Az EU bortermelői ben 4 milliárd palacknyi eladhatatlan felesleget termeltek. Ebből 1000 palacknyit kellett kényszerlepárlással ipari alkohollá alakítani, ami az uniónak 185 millió eurójába került. A túltermelés másik hatalmas hátránya azon kívül, hogy drága a megsemmisítés, hogy lenyomja a piaci árakat is. Az utóbbi években mind a termőterület, mind a termésmennyiség arányában csökkenés figyelhető meg. Az Unió még támogatást is adott a kivágásokhoz, melynek hatásaként

35 hektárnyi szőlőterületet semmisítettek meg a közösségen belül. Ezzel céljuk a felesleg termelésének megállítása volt. Véleményem szerint, amikor az egyre globalizálódó világban fokozódó versennyel nézünk szembe és az új világ boraitól roskadoznak az üzletek polcai, nem a szőlőterületek kivágásában van a megoldás kulcsa. Ezzel nemhogy a kesztyűt nem vesszük fel az újvilág bortermelőivel szemben, hanem versenyelőnyben részesítjük őket. Az európai piacokon egyre növekszik a verseny az újvilági borok előretörésével, valamint a hagyományosan nagy bortermelő országok piaci részesedésének megtartására irányuló törekvései következtében. Az európai piacokon egyre nagyobb arányban jelennek meg az újvilági borok. S ezek az új piaci szereplők olyan stratégiát választottak, ami nagyon hatékony a piacszerzés területén és jelentős forrásokat is mozgósítanak a stratégia sikerének érdekében. Az európai bortermelők közül csak néhányan tudják felvenni a versenyt ezzel a jól kidolgozott stratégiával szemben: Spanyolország és Olaszország jobban bírja az árharcot a prémium és a szuper-prémium kategóriában, Franciaország inkább a még magasabb ultraprémium kategóriában tud versenyképes lenni. Németország és Magyarország pedig egyre inkább visszaszorul a nemzetközi piacon. Persze vannak olyan magyar borok, amik az újvilági stratégiához hasonló módszereket alkalmazva szép sikereket érnek el a nemzetközi piacokon, de ezeknél a világfajtáknál a magyar származás sajnos inkább hátrányt jelent. Ilyen fajták például a Chardonnay, a Sauvignon, a Pinot gris, a Cabernet vagy a Merlot. Itt a bor neve kap nagy hangsúlyt és nem a származási helye. A bor a mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb eleme. Az EU-ban háromszor akkora a részesedése, mint a cukorrépáé, két és félszer nagyobb, mint az olívaolajé és alig marad el a búzáétól. Ahogyan már a nemzetközi részben is kitűnik a táblázatokból, az unió legnagyobb bortermelői Franciaország, Olaszország (ők néha helyet cserélnek, de más nem férkőzhet a 1. és 2. hely közelébe) és Spanyolország. Ők együttesen az EU összes ültetvényének a 78%-át fedik le. Hazánk részesedése ezen a téren igen csekély, mindössze 3%. Spanyolország esetében érdekes adat, hogy míg országon belül a bor a mezőgazdasági össztermelés mindössze 3,1%-át adja, addig a közösségi bortermelésből több mint 20%-kal részesedik. Az utóbbi évek átlagát vizsgálva az unió bortermelése összesen, 185 millió hektoliter körül mozog. 35

36 7. számú ábra: Az EU-27-ek tagállamonkénti bortermelésének mértéke 26 A tagállamonkénti bortermelés mértéke (EU 27) Franciaország 28,6% Olaszország 27,2% Spanyolország 24,7% Németország 5,1% Portugália 3,9% Románia 2,7% Magyarország 2,1% Görögország 2,1% Ausztia 1,3% Bulgária 1,1% Szlovénia 0,5% Egyéb 0,7% 8. számú ábra: Az EU-27-ek bortermelésének értéke %-os megoszlásban 27 A tagállamonkénti bortermelés értéke (EU 27) Franciaország 47,3% Olaszország 25,2% Spanyolország 7,2% Németország 7,8% Portugália 6,1% Románia 1,4% Magyarország 0,9% Görögország 0,3% Ausztia 2,8% Szlovénia 0,6% Csehország 0,2% Luxemburg 0,2% 26 (saját szerkesztés) 27 (saját szerkesztés) 36

37 Az EU 3,4 millió hektár nagyságú szőlőtermő területén 1,6 millió ültetvény található. 25 évvel ezelőtt, amikor még kevesebb tagja volt a közösségnek, a terület nagysága 4,6 millió hektár volt. A szőlőültetvények átlagos területe 2 hektár, habár a termelők többsége kevesebb, mint 1 hektárral rendelkezik. A szőlőtermelő gazdaságok több mint 1,5 millió embert foglalkoztatnak teljes munkaidőben. Ez a mezőgazdaságban foglalkoztatottak körülbelül 15%-át jelenti. Olaszország rendelkezik a legnagyobb számú munkaerővel ( termelő), mely 32%-a az EU-ban foglalkoztatottaknak. Olaszországot Portugália követi ( ; 18%). Ebben a két tagállamban található az EU szőlőágazatában foglalkoztatottak fele. 28 A nemzetközi piac elemzésének végén konklúzióként került említésre, hogy a szakértők a vörösbor termelésének nagymértékű növekedésével számolnak a közeljövőben. Az EU-ban Franciaország termeli a legtöbb vörösbort, évente kb. 53 millió hektolitert, ami az EU össztermelésének 31%-át jelenti. A következő Olaszország alig lemaradva, az évi 52,6 millió hektoliteres vörösbor termelésével, mely 30%-os részarányt jelent. Németország lényeges lemaradással, csupán 5%-os részaránnyal bír, Magyarország, Portugália és a többi tagország részesedése összesen 11% körüli. 29 Ha osztályozni szeretnénk az uniós borokat, akkor két csoportra bonthatjuk őket: asztali borok és minőségi borok. A nagymértékű túltermelés az asztali borok piacán jellemző és óriási készlet felhalmozódással jár. A minőségi borok piaca teljesen más, általában fix felvevő piacuk van, nem járulnak hozzá a feleslegek képződéséhez, komoly hagyományokkal és sokszor ismert névvel rendelkeznek. A Közösségben termelt bor mintegy 40%-a minőségi bor, 5%-a tájbor és 55%-a asztali bor. Az uniós termésátlag termőterület függő, de hektoliter körül mozog hektáronként. A globalizáció és a fokozódó piaci verseny hatására szerencsére az európai termelők is egyre inkábba a minőségre összpontosítanak, de a felesleg még így is millió hektoliter körül van évente

38 4.1 Miért is kell félnie az Unió tagállamainak az európai piacot meghódító újvilági boroktól? A közelmúltban sokat olvashattunk arról, hogy az unió nagy félelme, hogy nettó importőrré fog válni, s hogy az óvilág borait kitúrják a bolti polcokról az újvilági borok. Sajnos ez a félelem teljesen jogos és életszerű, hiszen az unió kereskedelmi többlete az évek során egyre kisebb mértékű lesz. A közösség borimportja az utóbbi években megduplázódott: 5,1 millió hektoliterről 10,1 millióra nőtt. Ez önmagában még nem lenne olyan nagy probléma, de annak tudatában, hogy ugyanezen időszakban az export nem duplázódott meg, hanem 10,8 millió hektoliterről csak 12,8 millióra nőtt, máris jogot ad az aggodalomra. Ugyanakkor értékben az EU borexport növekedése 33%-kal meghaladja az E-n kívüli országokét. 9. számú ábra: az EU (27) borbehozatala és borkivitele (1000 hl) 30 Az EU borimportja a 90-es évek második felében 3 és 4 millió hektoliter között változott. A WTO egyezmény következményeként, a világkereskedelem liberalizációjának hatására s a különlegességekre amúgy is fogékony európai piacon egyre nagyobb mértékben jelentek meg a tengerentúli borok. Ennek következményeként a 90-es évek végére 7 millió hektoliter körülire emelkedett a borimport és nem sokkal később már elérte a 10 millió hektolitert. Az unió két legnagyobb importőre az Egyesült