Tanítások. Nem mahájána:

Átírás

1 Tanítások Tanfelfogás: Három laksana: Nirvána: Nyolcrétő Ösvény: Iskola-különbségek Nem mahájána: Mahászanghika Szthaviravádin Pudgalavádin Szarvásztivádin Szautrántika Szrutamayi pradnyá (hallomásból ismert bölcsesség); cintamayi pradnyá (gondolkodás alapján kialakított bölcsesség); bhávanámayi pradnyá ( léteztetve kialakult bölcsesség). Anitja (múlandóság minden feltételekhez kötött dolog folyamatosan változik, múlékony); dukha (szenvedés a múlandóság egyenlı a szenvedéssel [négy nemes igazság]); anátman (éntelenség a múlandó dologban nem rejtezhet örök lényeg [függı keletkezés]). Feltehetıleg állandó, de legalábbis tartós. Feltehetıleg örömteli, de legalábbis kielégítı. Feltehetıleg elveszíti jelentıségét a lényegiség (átman), ezért olyan, mintha nem is létezne, avagy egyáltalán nem létezik. Erkölcs: nem ártani sem tettel, sem szóval, tartózkodni a lopástól és a kicsapongástól, a mohóságtól és a rosszindulattól, nagylelkőség, együttérzés, igazmondás, önmegtartóztatás, tanulás. Meditáció: hat emlékezés (smriti a buddhára, a dharmára, a szanghára, az erkölcsösség jutalmára, a nagylelkőségre, az istenek boldog állapotára); a test tudatosítása; a halálon való elmélkedés; a létösszetevık vizsgálata; összpontosítás egy dologra; stb. Fontos a légzés tudatosítása és a határtalan szemlélıdés (a jóságon, a részvéten, az együttérzı örömön, az egykedvőségen). Hét fokozat: éberség (szmriti); tudatosítás (dharma-vicsaja); erı (vírja); öröm (príti); boldogság (prasrabdhi); kiteljesedés (dhjánák); egyhegyőség (upéksá). Nikáják: különbségek a szerzetesek életét meghatározó szabályzatban (vinaja). Pl.: Szthaviravádin és mahászanghika. Vádák: tantételek alapján különülnek el. Filozófiai iskolák: a doktrinális iskolákból alakultak ki. Világfeletti Buddha tana (lókóttaraváda); kiemeli a buddha emberfeletti képességeit; csökken az arhatok tekintélye. A buddha, mint bódhiszattva; Gautama-ként való születése elıtt bejárt tíz szintet (bhúmi) a mahájánában is fellelhetı, de kicsit más formában, akárcsak a dharma-súnjatá. A mai változata a théravádin (a többinek is). Asóka idején három táborra szakadt: szammitíja; szarvásztivádin (ez kettévált: vaibhásika és szautrántika); vibhadzsjavádin (ez kettévált: mahísászika és théravádin). Théravádin: A buddha közönséges ember volt, és jelenleg egyetlen bódhiszattva létezik, Maitréja, aki jelenleg a Tusita mennyországban tartózkodik, ahonnan csak a dharma kihalásakor születik le az emberek közé. Az arhatok tökéletesek és ugyanazon a szinten vannak, mint a buddha; soha nem eshetnek vissza, és a mostani romlott korban senki, még egy szerzetes sem válhat arhattá. Gyakorlata az elméleti analízis és az analitikus meditáció; Abhidharma és kommentárjai. i.e. III. század; kialakulása: vátszíputríja szammitíja pudgalavádin. Bár köznapi értelemben az anátman-tan teljesen helytálló, mégis van egy személy (pudgala), amely biztosítja az újjászületések folytonosságát és a szándékos cselekedetek (karman) következményeinek megjelenését. (Ezt a késıbbi mahájána tathágatagarbha, kínai csan és tien-taj, tibeti nyingma és dzsonangpa is átveszi.) Enélkül a buddhizmus nihilista lenne és nem lenne értelme az erkölcsnek. i.e. III. század során jött létre a szthaviravádin egyik ágaként. Igen elterjedt iskola (Észak- és Északnyugat-India, Kasmír és Közép-Ázsia, Kínában az elsı) és Abhidharmája mérvadó a mahájána iskolákban. Tantételek összefoglalása: Abhidharmakósa. Megkérdıjelezte az arhat státuszát. Minden létezik elv; a dharmák pillanatnyiak, de egyformán léteznek a múltban, a jelenben és a jövıben (ez a három csupán modalitás) is; az idı múlása nem más, mint a létezı dharmák mozgása egyik modalitásból a másikba. Emellett nem értett egyet azzal, hogy a buddhát a tannal azonosítsuk, sokkal inkább a megvilágosodott tudásból és szkandhákból. Ez, a hat tökéletesség (adakozás, erkölcs, türelem, erıfeszítés, meditáció, bölcsesség) és a létkerék elmélete egyformán alapja a késıbbi mahájána tanoknak. Erısen épít az Abhidharmára. A vaibhásika és az abhidharmikus tendenciák ellenreakciójaként jött létre. Az iskola szerint a buddhista kánon a szútrákkal végzıdik és a folytatás (például az Abhidharma) már nem része a buddha tanításának. Szerinte minden dharma csak pillanatnyi léttel rendelkezik (lásd fentebb: szarvásztivádin dharmák modalitása). A tettek átitatják a tudatfolyamot, és ezért képesek következményeket kelteni; minden erkölcsi értékő tett elvet egy karmikus magot (bídzsa) a tudatfolyamban, és ez késıbb kicsírázva következményre vezet. 1

2 Tripitaka: Vinaja-pitaka Szútra-pitaka Abhidharma-pitaka Abhidharma: A hagyomány szerint az elsı zsinaton Upáli elmondta a buddhista rendszabályzatot. Jelenleg hét különbözı vinaja-pitaka létezik: théravádin (páliul), mahászanghika, szarvásztiváda, múlaszarvásztiváda (szanszkritul), mahísászika, kásjapíja, dharma-guptaka (kínai nyelven). Ezeket mahájána és vadzsrajána iskolákban egyformán alkalmazták. Nincs benne a prátimóksa (szerzetesek és apácák szabályzata) és a karmavácsá (szertartásszövegek és liturgiák). A vinaja-pitaka három részbıl áll: Szútravibhanga (szútraelemzés, a prátimóksa-szútrában szereplı vétségek és szabályok magyarázata [4 kizárással jár (cölibátus, lopás, ölés, kérkedés); ideiglenes kizárás; vezeklés; gyónás; összesen 227 szabály]); Szkandhaka (karmavácsá elemzése20 fejezet; mahávagga (nagyobb) és csúllavagga (kisebb) részek; a kolostori élet szabályainak magyarázata; a prátimóksa-vétkek megbüntetésének módja; elején és végén buddha-életrajzi elemekkel); Parivára (függelékek, az elsı két rész foglalata, amely iskolánként változó). A vinaja-pitaka lényegében törvénykönyv, nem etikai kódex, de szabályai erkölcsösségre vezetnek és segítenek a megfelelı tudatállapotok elérésében. Tanbeszédek győjteménye; a hagyomány szerint Ánanda mondta el az elsı zsinaton. (Minden szútra bevezetıvel kezdıdik, amelyben helyet és jelenlévıket neveznek meg [némelyiket a buddha valamely tanítványa, pl.: Sáriputra vagy Dhammadinná adja elı], és sok ismétlést tartalmaznak a szóbeli recitáció miatt, csak késıbb írták le ıket.) Tizenkét típus: szútra (prózai beszéd), géja (próza és vers keveréke), vjákarana (magyarázatok, elemzések), gáthá (versek), udána (ihletett szólások), iti-ukta ( Így szólt Bhagavan kezdető szövegek), dzsátaka (korábbi születések története), adbhutadharma (csodás események), vaipulja (hosszabb tanbeszédek), nidána (ezekben a tanítás az eredet körülményei közé ágyazódik), avadána (hısi tettek), upadésa (meghatározott és megfontolt instrukciók). Késıbb a nem mahájána iskolák csak négy-öt csoportot (hagyományt) határoztak meg hossz és tartalom alapján. Az elsıbe kerültek a leghosszabbak, a másodikba a közepesek, és az utolsó kettıben a legrövidebbeket osztályozták tartam szerint. Késıbb néhány iskola ehhez illesztette hozzá a jelentéktelenebb győjteményt, amelybe az elsı négybe nem beleillı szútrák kerültek. A szútra-pitaka tanításainak szisztematikus magyarázata. Elméleti síkon tárgyalja a dharmát (a szútrák történelmi beágyazásával ellentétben). Mátrikák: szakszavak felsorolásai, az abhidharma ezek köré épült fel, ezekre alapozódott. A hagyomány Sáriputra nevéhez kapcsolja. Az abhidharma kísérlet arra, hogy összefüggı és részletes rendszerbe foglalja a buddha tanításait. Szinte minden iskola saját abhidharmával rendelkezik, mivel mindenki a saját iskolája számára legfontosabb elvek alapján rendszerezte a tanokat, és próbálta cáfolni a rivális iskolák elméleteit. A théravádin szerint az abhidharma magától a buddhától származik (a szarvásztivádin iskola elfogadja más írók jelenlétét [pl.: Sáriputra és Maudgaljájana]). Tartalma (zárójelben a szarvásztivádin változattal): jelenségek, tudatállapotok és anyagi formák osztályzása (sz.: fogalmak meghatározása); a szkandhák, a nidánák, az elemek, az érzékelés képességei, a tudatosság és hasonló dolgok felsorolása és elemzése (sz.: a szkandhák elemzésével mutatja be a tapasztalást, és ezt is tovább osztja, emellett felsorol tíz hasznos tudati eseményt); szkandhák és ájatanák tárgyalása kérdés-válasz formában (sz.: az anátman tételének és a dharmák idıbeliségének bizonyítása); emberi jellemtípusok elemzése (sz.: klésák, ájatanák és szkandhák elemzése, arhatság eléréséhez szükséges gyakorlatok tárgyalása); más iskolák eretnek tételeinek bírálata (sz.: a tudati események részletezése); kifejezések pontosított magyarázata (sz.: jelenlévı káros tudati események leírása); a függı keletkezés részletezése (sz.: gyakorlati módszerek). A buddha megkülönböztette a világ dolgainak köznapi és valós formáját. Az abhidharmában ebbıl lett a két igazság tana (szamvriti-szatja [hagyományos igazság] és paramártha-szatja [végsı igazság]). Az abhidharma célja a világ és a tapasztalás elemzı megismerése; ennek alapján csak az számít létezınek (dharmának nem tan jelentésben), ami kiállja a meditáció és az analitikus gondolkodás próbáját; a dharmák valóságát az is mutatja, hogy nem bonthatók elemeikre. A dharmák nem állandó dolgok, hanem pillanatnyi erık, és az anyagi dharmák tovább tartanak, mint a tudati dharmák, ezért van az, hogy sokan a testükkel azonosítják az énségüket. Minden dharma egyedi, és mindegyik egyenlı azzal, amit tesz, ami a hatása. A dolgok úgy jelennek meg számunkra, ahogyan a tudatunk formát ad a különféle dharmák együttes hatásainak, tehát maguknak a dharmáknak. A théraváda szerint 82 dharmát (28 anyagi és 52 tudati dharma, 1 tudat, 1 feltétel nélkül létezı dharma [nibbána]) sorol fel. A szarvásztiváda 75 dharmát (11 anyagi és 46 tudati dharma, 1 tudat, 14 nem anyagi és nem tudati dharma, 3 feltétel nélkül létezı dharma [a tér és kétféle nirvána]) sorol fel. Az abhidharma elutasítói: Például szautrántika (mert szerintük a kánon véget ér a szútra-pitakával), púrvasaila (mahászanghika alszekta, amely elfogadja az elemzést, de szerinte a dharmák ia ürességtermészetőek). 2

3 Mahájána Mahájána szútrák Tökéletes Bölcsesség Lótusz-szútra Szukhávatí-vjúha Vimalakírti-nirdésa Szamádhi-szútrák Bőnvallomás szútrái Buddha-avatamszaka I.sz. elsı századaiban megjelentek az akkori tantételek bírálói (szútrák formájában), végül felvették a mahájána (nagy szekér) nevet, de csak az i.sz. IV. század környékén. A mahájána önzınek tekinti az egyéni megszabadulásra és az arhatságra való törekvést, ehelyett egyetemes együttérzést és felébredést hangoztat. Bírálja az abhidharmát: a dharmák nem rendelkezhetnek végsı önléttel (szvabháva); emellett az abhidharma azt állítja, hogy fellelte a világ végsı alkotórészeit, de eközben azoknak állandó létet tulajdonít. (A Tökéletes Bölcsesség szútrái [Nágárdzsuna] a dharmák ürességtermészetét hangsúlyozzák.) Emellett az abhidharma mintha szellemi bölcsességnek tekintette volna a tanok pusztán értelmi elemzését. A mahájána állítja a buddhák (a több buddha) létezését, akikkel meditáció során a gyakorló látomásos kapcsolatba kerülhet. Bódhiszattva-eszmény kialakulása. A mahájána átértékeli a világiszerzetesi kapcsolatot, és lehetıvé teszi a világiak megvilágosodását, és a szellemi fejlıdést nem köti a kolostori életmódhoz. A hangsúlyt nem az arhatság, hanem a felébredés (buddhaság) elérésére helyezi, a mahájána szerint mindenki ugyanazt a megvilágosodást érheti el, amelyet a sákjamuni buddha ért el annakidején. Mindemellett a mahájána kialakulása nem okozott egyházszakadást; a hinajána szellemiség bírálata az egyéni beállítottságtól függött. Mahájána vinaja nem létezett; mindenki hinajána avatást kapott és hinajána kolostorokban élt. Azonban a vinaja némileg kiegészült mahájána erkölcsi nézetekkel. Például az upája (ügyes eszköz) tanai, amelyek célszerővé teszik a szellemi elıremenetelt az együttérzés szolgálatában, az intézményes formaságokkal szemben. A mahájánisták a szútrákat is vallásos tisztelettel övezték (füstölık, csengettyők, zászlók, stb.), és a sztúpákat kevésbé tartották lényegesnek, mint a szútrákat és azok prédikátorait. A mahájána eleinte szútra-tisztelı kultikus körök laza szövetsége lehetett. Új tanokat hirdetnek és dicsıítik a bódhiszattva eszményképet. Nem történelmiek (a Tripitaka szútráival ellentétben), hanem csodavilágot vagy elvont bölcselkedéseket mutatnak be. Nem alkotnak összefüggı tanrendszert, esetenként ellentmondanak egymásnak, még az egyes szútrák sem feltétlenül egységesek (korokon keresztül formálódtak). Emiatt többféle értelmezési hagyomány alakult ki, és a legátfogóbbak külön iskolákat hoztak létre. A szútrák igen terjedelmesek, késıbb számos kommentárt írtak hozzájuk. Magától a buddhától eredeztetik ıket, ami igaz is lehet, ha a Tripitakából kimaradt szövegekrıl van szó, amelyeket csak késıbb írtak le. Ebben az idıszakban (i.sz. I-V. századig) fogadták el a tanátadás írásbeliségét, és Purána esete (elsı zsinat) sem cáfolja ezt meg. Néhányuk különféle meditációs tapasztalatokra épít, például a bódhiszattvák és buddhák vizualizációjára; és emellett tágabban értelmezik a tant. A mahájána szerint a kánon nem zárult le, továbbírható (pl.: upája). (Pradnyápáramitá-szútrák) Témája a mahájána által tanított újfajta bölcsesség, az ürességtermészet, mely szerint végsı soron minden üres. Jellemzı rájuk a köznapi és végsı látásmód váltogatása, ami miatt paradoxonokat hoznak létre. Egyik része a buddha élettartamával, a másik az ügyes eszközzel (upája) foglalkozik. Ez utóbbi szerint a buddha mindig a hallgatóság megértési képességeihez igazította tanait, így lehetségesek az ellentmondások, és amely tanok nem a végsı igazságról szólnak, azok mind csak ügyes eszközök. Mindemellett a Lótusz-szútra tartalmazza az ékajána (egy út) tanítását, amely szerint a nem mahájána ösvény és az önerıbıl való felébredés útja csupán upája, egyedül a bódhiszattva-ösvény tekinthetı a megvilágosodás igaz útjának. (Igen népszerő szútra, Kínában és Japánban mágikusnak tartották.) A buddhával foglalkozó részben megjelenik egy másik, eonokkal korábban élt buddha, tehát a Lótusz-szútra megcáfolja azt az elképzelést, amely szerint egy világkorszakban csak egy buddha lehet jelen. Eszerint a buddha halála sem más, mint upája, a buddha nem távozik örökre a nirvánába. Amitábha Buddha Kristálytiszta Országát írják le. Eszerint Dharmákara bódhiszattva negyven fogadalmat tesz a Kristálytiszta Ország létrehozására, amely meditációs gyakorlatokkal megjeleníthetı. A szútrák szerint a lények úgy juthatnak Amitábha országába, ha neki szentelik magukat, és Amitábha képes átruházni rájuk érdemeit, ezáltal a megvilágosodás képességét. Némileg istenhit-hirdetéshez hasonlít. Egy világi hívı (Vimalakírti) bódhiszattváknak és szerzeteseknek prédikál. A világiak gyakorlatainak hatásosságát emeli ki, és felhívja a figyelmet a külsı látszaton alapuló ítélkezés helytelenségére. (a buddha-mezı megtisztítása által kapcsolódik a Kristálytiszta Országhoz) Igazán Kínában és Japánban terjedt el. Meditációs állapotokat részleteznek, de tartalmaznak valamennyit a buddha elızı életeinek történeteibıl is. Szertartásszöveget tartalmaz, amellyel harmincöt gyóntató buddha elıtt lehet bőnvallomást tenni. Bemutatja például a bódhiszattva-ösvény tíz állapotát (bhúmi) és Vairócsana buddhát, akit késıbb kultikus tisztelettel öveztek. Emellett a dolgok kölcsönhatását és a tathágatagarbhát is tanítja. 3

4 Idealista szútrák Tathágatagarbha Győjtemények Átvándorlás szútrái Fegyelem szútrái Személyes szútrák A csak-tudat (csittamátra) tan tételeit fejtik ki. Ezek szerint a Beérkezett magva ott rejlik minden lényben. Két szútra, rövidebb szövegek győjteményei. Az egyik szútra többnyire kérdés-felelet formában adott általános tanítás (központi téma nélkül). Azt részletezik, hogy mely tettek vezetnek a különféle létsíkokon történı újjászületéshez. Ezek között található a függı keletkezés részletezése. A bódhiszattva életét szabályozó erkölcsi alapelvek rendszerezése. Számos olyan mahájána szútra létezik, amelyeknek témája egy-egy bódhiszattva vagy buddha erényeinek dicsıítése. Bódhiszattva-eszmény A mahájána egyik legsajátosabb jellemzıje. A többi iskola szerint csak két bódhiszattva létezett: az egyikük Gautama Sziddhártha néven született újjá, és a másik Maitréja, a jövıbéli buddha; illetve késıbb szó esett egy önerıbıl felébredı, ám nem tanító buddháról is. A mahájána szerint bárki elérheti a buddhaságot (a hinajána szerint legfeljebb csak az arhatságot), és ezt elızi meg a bódhiszattva-állapot. A teljes nevén bódhiszattva mahászattva (bódhira törekvı lény, aki nagy [mindenki megsegítésére törekvı] lény) három jellegzetes tulajdonsága a mélységes (nem kettısségen alapuló) bölcsesség, a korlátlan együttérzés és a megvilágosodásra irányuló tudat (bódhicsitta). Bódhi-tudat Bódhiszattva-ösvény Mahájána iskolák: Madhjamaka Egyszerre törekvés és késztetés a megvilágosodásra; Nágárdzsuna szerint nem is evilági dolog. Kialakítására számos módszert dolgoztak ki. Például a felülmúlhatatlan tisztelet (anuttara-púdzsá) módszere hét szellemi élmény mővelését szorgalmazza: buddháknak szóló hódolat; a Három Ékkı üdvözlete; Oltalomért Folyamodás; vétkek megvallása; mások érdemein való örvendezés; tanítás kérése; saját érdemek felajánlása. Hasonló Vaszubandhu négy szemlélıdése: a Buddha felidézése; függı létezés nyőgeinek belátása; szenvedések felismerése; tathágaták kiváló tulajdonságain való elmélkedés. És szintén bódhiszattva gyakorlat a Sántidéva-féle önmagunk és a többiek felcserélése. Hosszú és fáradtságos út, életeken, akár világkorszakokon keresztül tarthat. Hat tökéletesség (páramitá) gyakorlását jelenti: adakozás (dána); erkölcsiség (síla); kitartás (vírja); türelem (ksánti); meditáció (szamádhi); bölcsesség (pradnyá). Más gyakorlatok ezt próbálják megfeleltetni a tíz szintnek (bhúmi), ezért hozzátesznek még négy gyakorlatot: ügyes módszer (upája); buddhaság elérésére tett fogadalom (pranidhána); erı (bala); tudás (dnyána). Az elsı öt gyakorlat lepecsételése a Tökéletes Bölcsesség, azaz a dharmák ürességtermészetének teljes belátása (tehát a megmentendı lények sem valósak); eddig a bódhiszattva az erényeket halmozza fel, majd a hatodik tökéletesség gyakorlásával a tudás halmozását végzi. A tíz szint (bhúmi): Örömteli, Szeplıtlen, Ragyogó, Sugárzó, Nehezen Meghódítható, Szembenálló, Messzirejutó, Megingathatatlan, Éles Értelmő, Dharma Fellege. Az elsıt a lény akkor éri el, amikor eléri a bódhi-tudatot, és eztán minden szint újjászületést jelent valamely magasabb síkon, egyre fényesebb alakban és egyre több erénnyel. A hatodik (Szembenálló) szinten elérhetné az arhatságot, de a bódhiszattva inkább továbblép. A nyolcadik (Megingathatatlan) szinttıl kezdve már bizonyosan megvilágosodik, a Kilencedik (Éles Értelmő) szinten tökéletesen ismeri a dharmát, és a tizedik (Dharma Fellege) szinten már olyan varázserıvel rendelkezik, mint a buddhák, és ezt a tan átadására használja. A teljes buddhaság állapota a tizedik bhúmi után következik. Késıbb kidolgozták az öt ösvény módszerét, amely ötvözi magában a tökéletességek gyakorlását és a tíz szint rendszerét. A Felhalmozás Ösvénye a bódhi-tudat ébredésével veszi kezdetét, és a tökéletességek gyakorlásából áll. Az Elıkészület Ösvényén járó lény egyre mélyebben érti meg az ürességtermészetet; és a Látás Ösvényén járva képes megélni az ürességtermészetet (a bölcsesség [pradnyá] által). A Fejlıdés Ösvényén járó bódhiszattva áthalad a maradék kilenc szinten (bhúmi); és a Tovább Nem-tanulás Ösvénye a buddhaság állapotát jelenti. Megjegyzés: A bódhiszattva elkötelezettsége abból ered, hogy segíteni akar minden szenvedı lényen, és emiatt a magasabb szinten álló bódhiszattvákat ugyanolyan vallásos tisztelettel övezték, mint a buddhákat. Ebbıl eredhetnek a bódhiszattvák képi megidézését célzó meditációs gyakorlatok. Szútrák csoportjainak értelmezése céljából alapultak. A Tökéletes Bölcsesség szútráinak értelmezése céljából alapult. Ezek sokszor paradox kijelentéseket tartalmaznak, és a madhjamaka megpróbálta egységes rendszerbe foglalni ıket. A legfontosabb tanok a dharmák ürességét hangsúlyozzák. Az elv szerint a dolgok léteznek, de létezésük csak a függı keletkezés által lehetséges, és a mélyben minden ürességtermészető. Világunk valós, de múlandó. Ez a két igazság tana, amely középutat képez (ebbıl ered az iskola neve) a materializmus és a nihilizmus között. Eszerint ha bárminek is állandó és változtathatatlan önléte lenne, akkor a megvilágosodás lehetetlen lenne, mivel lehetetlen lenne belátni a dolgok ürességtermészetét. A praszangika ágazat érveléssel bizonyítja be más iskolák elméleteinek helytelenségét; mondván, hogy az elméletek mélyén elıbb-utóbb ellentmondásokhoz (praszanga) jutunk. Emellett a 4

5 Jógácsára Tathágatagarbha: praszangika elve az volt, hogy ne állítson fel semmiféle saját filozófiát vagy tanrendszert. (A praszangika egyik közismert továbbvivıje a tibeti gelug rend.) A szvátantrika ágazat szerint ez nem elegendı; az érveket olyan logikai indokokkal kell alátámasztani, amelyeket más iskolák is elfogadhatnak. A szarvásztivádin, a szautrántika és a madhjamaka mellett a jógácsárin a negyedik nagy filozófiai iskola. Az idealista szútrák tanait foglalta rendszerbe; a Tripitaka és a Tökéletes Bölcsesség szövegeit upájáknak állította be, és kihámozandó jelentésőnek (néjártha) tartja ıket. Ezzel szemben a saját szövegeit a jógácsárin kihámozott jelentéső (nitártha) írásoknak tartja. A jógácsárin központi tétele a csak-tudat (csittamátra) tan; gyakorlata a meditációra és a jógára épít. Minden tapasztalás a tudatunktól függ; csak a tudatunkkal tapasztalhatjuk meg a dolgokat, és ha nem lenne hasonlóság a tudat és a dolgok között, akkor nem lehetne közöttük olyan kapcsolat sem, amelyet megismerésnek nevezünk. A jógácsárin szerint igenis létezik egy olyan dolog, amelynek önléte (szvabháva) van, és ez a tudat. Azonban a tudat jellegzetessége az, hogy üres, és ezt az állapotát az alany-tárgy viszonyítás felszámolásával érheti el. A jógácsára szerint az üresség egyenlı a kettısségtıl való mentességtıl. Három jelleg tana: A tapasztalás minden tárgya besorolható a három jellegbe. Az elsı a függı jelleg, az abszolút létezı, amely önléttel rendelkezik, azonban csak és kizárólag tudatfolyamatként értelmezhetı. A tudatfolyamatban részt vevı elemek kölcsönösen feltételezik egymást, függenek egymástól. A képzelt jelleg az a lét, amelyet a köznapi elme tulajdonít a világnak. A harmadik jelleg a legvégsı valóság, amely megismerhetı, merthogy a megvilágosodott elme eképpen érzékeli a világot. Vaszubandhu példája: Egy mágus elefántot varázsol egy fadarabból. A függı jeléleg a fadarab, amely valóban ott van. A képzelt jelleg az elefánt, amely illúzió. A legvégsı valóság az, hogy nincs elefánt a fadarabban. Kelet-Ázsiában ezt átértelmezték, és mélyülı fejlıdési folyamatnak tekintették. Ebben a képzelt jelleg a körülöttünk lévı világ, ahogyan köznapi tudattal érzékeljük, és a függı jellegő dolgokra vetítjük rá eme érzékelési káprázatainkat. A legvégsı valóság az, amikor a tudat felismeri a függı jelleggel rendelkezı dolgok múlandóságát. A jógácsára kidolgozott metafizikai és pszichológiai rendszerrel rendelkezik, amely szerint kell lennie valamely végsı valóságnak, amely a képzelt tapasztalás jeleneteinek hátterét alkotva megadja ezek mőködésének alapját. Gyakorlat terén a test, az érzetek, a gondolatok és a dharmák feletti éber szemlélıdést célozza meg, ami fokozatosan leépíti a tudat kettısségét. A trikája (három test) tana: Eszerint a buddhának három teste van; illúzióteste, örömteste és dharma-teste. Az illúziótest (nirmánakája) a mi általunk képzelt valóságban megjelenı emberi test, így képzelt jelleggel rendelkezik. Örömtestével (szambhógakája) a buddha a kristálytiszta országokban jelenik meg, de ez még mindig kettıs, így képzelt jellege van, azonban tökéletes, rendelkezik a megvilágosodás útján járó lény szépségjegyeivel. A bódhiszattvák ilyen alakban érik el a buddhaságot. A tantest (dharmakája) kettısség nélküli, valós önléttel, tehát függı jelleggel rendelkezı test. Más iskolák négy-öt testbıl álló rendszerekké fejlesztették a trikája tant. Minden lénynek van egy elpusztíthatatlan, megvilágosodott magva, amely valóban létezik. A korai szövegek szerint ez csupán a megvilágosodás lehetısége, a késıbbi hagyomány viszont dologként, szubsztanciaként értelmezte. Ez utóbbi elmélet kétségbe vonta a megvilágosodásra tett erıfeszítések szükségességét. A tathágatagarbhának nincs önálló iskolája, a jógácsárával azonos idıben keletkezett, és van néhány közös alapszövegük (Aszanga írásai). Az üresség a madhjamaka szerint az önlét üressége, a jógácsára szerint a kettısség üressége, a tathágatagarbha szerint a megvilágosodott mag szennyezetlensége. A tathágatagarbha (a Beérkezett Magva) valóban létezı dolog, amely mentes a vágyaktól, a győlölettıl és az elvakultságtól. Ez némileg ellentmond más iskolák tanainak, ezért sok bírálat érte. A madhjamaka tekintetében azonban olyan, mintha folytatná a megvilágosodás pozitív jellegének kifejtését. A madhjamaka, a jógácsára és a tathágatagarbha kiegészítik egymást; az elsı a megvilágosodás elméletével, a második a szellemi gyakorlatokkal, és a harmadik a megvilágosodás lehetıségével foglalkozik. Tantra és vadzsrajána: A tantra ezoterikus hagyomány volt, csak a beavatottak férhettek hozzá, szóbeli magyarázat nélkül érthetetlen, szimbolikus nyelven fogalmazott szövegekkel. Rituális mágia és jóga gyakorlatára épít, elsısorban mahájána irányzatként létezett, és ebbıl fejlıdött ki a késıbbi vadzsrajána. A vadzsrajána buddhista a mahájána bódhiszattva eszményképében hisz (minden lény javára törekszik), de céljait mágikus rituálékkal próbálja elérni. A valóság természetérıl mahájána elveket vall, de a tathágatagarbha tana szerint már megvilágosodottként tekint önmagára. Arra törekszik, hogy a káprázatvilág dolgait a megvilágosodott tudat megnyilvánulásainak tekintse. Hangsúlyt fektet az azonnali eredményekre, hogy ne kelljen sok-sok élet alatt elérni a megvilágosodást. 5

6 Tantrák Vadzsrajána szempontból a Buddha az ember gurujában ölt testet, a Dharma a választott istenség, és a Szangha nıi jellegő ösztönzı erı. A tantra a győlöletbıl és a vágyakozásból indul ki, de ezeket nem akadályoknak, hanem kiváló eszközöknek tekinti. A tantra rituális mágiával törekszik a mahájána célok elérésére; a test és a cselekedetek jelképesen azonosulnak a világ jelenségeivel (anyagi és szellemi síkon egyaránt). A gyakorló a teste és finomteste befolyásolása által hat ki a körülötte lévı világra és a külvilágra való kihatás következtében változtat saját belsı világán (mivel nem lát különbséget a kétféle világ között). A tantra magasabb szinten rituális közösülést is megenged, de ezt sokan bírálták, így elterjedt egy szimbolikusabb megközelítés, amely szerint a nı a bölcsességet, és a férfi az upáját, az ügyes módszert testesíti meg; ezek közösítésére van szükség. A korai (II. századi) mahájána szútrákban már fellelhetık mágikusnak tekintett szótag-sorozatok, amelyek tekinthetık a késıbbi mantrák alapjainak. Ez a gyakorlati irányzat jó darabig nem vonzotta eléggé a buddhistákat ahhoz, hogy komolyabban elterjedjen. Késıbb (VIII. század) az egyetemeken is felfigyeltek rájuk, és kezdtek kommentárokat írni hozzájuk. Az indiai buddhizmus ekkoriban újult meg, és nagyjából ekkorra alakult ki a vadzsrajána terminológia, jelképrendszer és szertartásrend. (A vadzsra [gyémánt vagy villám] egyszerre szimbolizálja a bölcsesség mindent átvágó erejét és a buddhaság kristálytiszta állapotát. Szintén a buddhaság szimbóluma Vadzsraszattva alakja.) A vadzsrajánán belül két további szakaszt állapítottak meg. Az egyik a mahásziddhák, szent varázslókként kóborló, magas szintre jutott jógik nevéhez főzıdik. E sziddhák egy része kigúnyolta a kolostori életet, szándékosan provokálták a szerzeteseket. A tabuk megszegése a gyakorlataik része volt (pl.: közösülés alacsonyabb kasztba tartozó nıvel, szennyezett ételek fogyasztása, halottégetık látogatása); feltehetıleg ezzel is arra hívták fel a figyelmet, hogy a régi hit eltőnıfélben volt. Akkoriban már sok áttért bráhman volt a kolostorokban, ahol így a buddhizmusban egyre erısödött az ortodox indiai vallás hatása. A második és egyben utolsó fejlıdési szakaszt a Kálacsakra-tantra (kb.: XI. század) fémjelzi. Ez a szöveg nem szimbolikus, hanem szanszkrit nyelven íródott, és megpróbálja szintetizálni az összes istenséget (beleértve ebbe a hindu istenségeket is). Tartalmaz politikai és asztrológiai elemeket; emellett ebben bukkan fel elıször az ıseredeti buddha (ádibuddha) elmélete. A szó vezérfonalat jelent, akárcsak a szútra. A tibeti kánonban közel 500 tantra, és ezeknek 2000 kommentárja található. Négy osztályba sorolják ıket: a cselekedet tantrái (krijá-tantra), a viselkedés tantrái (csarjá-tantra), az egyesülés tantrái (jóga-tantra) és a végsı tantrák (anuttaratantra). A krijá-tantrák (II-IV. század között keletkeztek) eszközökként szolgálnak különféle világi célok elérésére. Négy csoportra (kula) oszlanak: tathágata-kula, padma-kula, vadzsra-kula és számánjakula. Sok ilyen szöveg alapul a dháraníkon (a mantrák elıdjein). A csarjá-tantrák (a IV. századtól kezdve keletkeztek) szinte kizárólag Vairócsana Buddha tiszteletével foglalkoznak. A jóga-tantrák középpontjában szintén Vairócsana áll. Az anuttara-tantrák legalább két különbözı tantra-osztályt tartalmaznak. Ezek közül az elsı a magasabbrendő egyesülés tantrái (jóga-uttara- vagy upája-tantrák), avagy más néven az apatantrák, amelyek mindenféle kettısség felszámolását célozták Aksóbhja Buddha és hitvese, Mámakí tisztelete által. Ezeket késıbb felváltották a bölcsesség-tantrák (pradnyá-tantrák), avagy más néven az anya-tantrák, amelyek megtartották Aksóbhja Buddha és hitvese, Mámakí tiszteletét, de a két alakot haragvóként (heruka néven) ismerték, és némberekkel (dákiník) körülvéve ábrázolták. Késıbb a tantrák négy csoportját a szellemi fejlıdés fokozataiként is értelmezték. A tantra idıvel eljutott Tibetbe (ahol meghonosodott), Kínába (ahol a gyakorlatok miatt elfogadhatatlannak tartották), és Japánba is (ahol a singon iskola vitte tovább a csarjá- és a jóga-tantrák hagyományait). 6

7 India Megnevezés Idı Történet és Eszmetörténet Védikus kultúra i.e Nomád törzsek kulturális Az Egy nevének, a hatalomnak kutatása. körül beszivárgása. Szóbeli hagyományátadás, öröklıdı papság. i.e. 800 Vaskori technika fejlıdése: Rig-, Jadzsur-, Száma-véda, késıbb hozzákerül az i.e. 600 új harcmodor; ksatrija (harcos), Atharva-véda, a bráhmanák és az áranjakák. új termelıeszközök, erısödı Röviddel Buddha elıtt: az elsı upanisádok, amelyek központosítási törekvések. titkos tanok (más néven védanták védák vége), Rituálékat elvetı vallásos témájuk az újjászületés és a lélekvándorlás. vándorok (parivrádzsaka) Lényegiség és esszencia: brahman; egyéni megjelenése. Megismerés három tudatosság és létfenntartó erı: átman. Az upanisádok módszere: transzcendencia (tudat idején ezeket azonosítják egymással uralása); immanencia (világegyetem vezérlı elvének megértése); aszkétizmus (test és lélek tisztasága). Egyebek: Ádzsívikák (deterministák; a jelent elemezve állították, hogy minden lény a tökéletesség felé halad), lókájaták (materialisták; hedonista felfogásmód), amarávikkhépikák (szkeptikusok; nem vallottak, de nem is tagadtak hitet). Ezek mellett voltak olyanok, akik szellemi célkitőzések nélkül választották a vándorló életmódot. Gótama Sziddhártha i.e. 485 Lumbiní városában, a Sákja *Maga is parivrádzsakaként kezdte. Mesterei: nemzetség tagjaként született Álára Káláma (tana egyfajta meditáció: a semmi uralkodói gyermekként. Négy területe ), Udraka Rámaputra ( sem érzékelés, sem látomás: öregember az út szélén nem érzékelés területe ). Eztán aszkétaéletet (öregség); betegséggel és halállal folytatott öt társával (késıbb tanítványával). Mivel való szembesülés; vándorral való ez sem jött be, így felhagyott vele és leült egy fa alá, találkozás.* hogy csendes elmélkedéssel keresse meg a dolgok Visszament aszkéta társaihoz, valóságát (sikerült = megvilágosodott [itt 35 éves]). akik a tanítványai lettek. Igazán nem is akart tanítani, de egy fıistenség ** Még 45 éven keresztül tanított. meggyızte. Késıbb lett még 55 tanítványa, végül 80 évesen megbetegedett és közölte, a hatvan elsıt szétküldte a világban.** hogy három hónap múlva Utolsó szavai: Minden múlandó, meg fog halni. törekedjetek lankadatlanul! Elsı zsinat pari- Upáli (magatartási szabályok), Vinaja (szabályok) és dharma (példabeszédek) nirvána Ánanda (példabeszédek). A korai győjteményének meghatározása. után szangha próbálja összetartani és megszervezni magát. Helye: Rádzsagriha. Korai szangha i.sz. I. Világiak adományai és rendszeres Ha négy szerzetes egyetértett egy kérdésben, akkor századig elvonulások következtében a alapíthattak saját szanghát (késıbb nikája), saját vándorszerzetesek egyre inkább avatási szokásokkal. A vinaja bonyolódik: kiterjed a letelepedtek. Asóka (i.e ): kolostori életre is. Pl.: Oltalomvétel hármas buddhista király, missziókat küldött formulája helyett háromszori rituális kikérdezés; a más országokba (pl. görög perem- világiak erénye a szerzeteseknek való adakozás. vidékekre is Milinda király Sztúpák tisztelete (kivéve a théraváda); felajánlások kérdései ; Milinda-Nágaszéna és a buddha dicséretére költött énekek. párbeszéde); harmadik zsinat (Pátaliputra Vitatott tételek győjteménye ). Sunga-korszak (i.e ): üldöztetés. Kaniska (I-II. sz.) a buddhizmust támogató mészáros; negyedik zsinat (új kánon Mahávibhása néven). Sátaváhanadinasztia; burmai buddhizmus fejlıdése. Második zsinat i.e. 345 Szthaviraváda és mahászangha Mahádéva Arhatok öt hibája (kísértés, kétség, körül szakadás. Helye: Vaisálí és Tudatlanság nyomai, tanulhat másoktól, letérhet Pátaliputra (37 év múlva). az ösvényrıl). Egy másik változat szerint az egyházszakadás a vinaja megváltoztatása (Vaisálí zsinat) miatt következett be. Mahájána i.sz. IV. Sunga-korszak (i.e ) Sokan elutasították a mahájána szútrákat, mert századig buddhizmusüldözése; politikai azok nem szerepeltek az eredeti Tripitakában, így 7

8 Mahájána szútrák Tökéletes Bölcsesség: Lótusz-szútra I.e i.sz. 100 között Mahájána iskolák: zavargások; északnyugati hódítók nem lehettek a buddha szavai. A IV. század elıtt (sakák: i.e. 90 körül); Kanska a még nem létezett mahájána azonosságtudat, és az buddhizmus pártfogója (i.sz. I. sz.); V-VII. századi zarándokok szerint az indiai a létbizonytalanság hozzájárulhatott buddhisták többsége hinajánista volt. A mahájána kb. a vallási eszmék változásához. A a VI. században kezdett világi támogatást nyerni. hódítók a buddhistákban kerestek támogatókat az indiai bráhmanikus ortodoxiával szemben. I.sz. I-V. Folyamatosan íródtak újabb szútrák, Nem kizáró, hanem beolvasztó jellegő tanok. A század de nem állítottak össze olyan szútrákat a buddhától eredeztették, de mondván, mahájána kánont, mint amilyen a hogy magasabb rendő megértést igényelnek, hallhinajána Tripitaka. gatóságuk a legjobb tanítványokból és bódhiszattvákból (pl.: Mandzsúri és Avalokitésvara) állt. Sok esetben hinajána tanokat A mahájána szerint a kánon nem zárult le, bírálnak, és szövegezésük folytán továbbírható (pl.: upája). is valószínő, hogy a buddhánál késıbb keletkeztek. I.e Elsı szútrák megjelenése i.sz. 100 (8000 soros változat) A kidolgozás idıszaka (18000, 25000, soros változatok) A sőrítés idıszaka (pl.: Szív-szútra) Tantrikus hatású szövegek. Madhjamaka I.sz. II. Nágárdzsuna és Árjadéva (Srí Árjadéva mővei kiegészítik Nágárdzsuna írásait. A század Lanka) nevéhez főzik. Késıbb a madhjamaka a két igazság tételét tanítja. madhjamaka két ágazatra szakad: praszangika és szvátantrika Buddhapálita (praszangika alapjai) Bhávavivéka (szvátantrika alapjai) bírálta Buddhapálitát Csandrakírti visszavág Bhávavivékának. (Sántidéva is a praszangika ágazatban hisz.) Jógácsára Aszanga alapítja, aki a legenda Sákjamuni buddha elsı tanításait (az öt aszkétának) szerint a Tusita mennyországban a Dharma Kerekének elsı megforgatásának tekintik, kapta a tanításokat Maitréjától. és a mahájána szerint az abhidharma-iskolák ezt Vaszubandhu félreértették (mert valós létezést tulajdonítottak a dharmáknak). A Kerék második megforgatásának a madhjamaka két valóságot tekintik, ám a jógácsárin szerint ez nihilizmus. Így a jógácsárinok a Dharma Kerekének harmadik megforgatásaként, a buddha végsı tanaként tekintenek saját szútráit. Tantra I.sz. II. Nem volt külön irányzat, Gyakorlói rituális mágia segítségével törekednek a századtól keletkezését a ma tantrikusnak mahájána célok elérésére. Négy csoportra oszlik; a tartott szöveg keletkezésébıl cselekedet (krijá-), a viselkedés (csarjá-), az eredeztetjük. egyesülés (jóga-) tantráira és a végsı tantrákra (anuttara-tantra). Vadzsrajána I.sz. VIII. A tantrikus szövegekre felfigyelve A tantrák kommentárjaiként indult, külön irányzattá századtól valószínőleg a kolostori vált, és fejlıdésében két késıbbi szakaszt egyetemeken alakult ki az irányzat különíthetünk el. Ezek egyikét a sziddhák terminológiája, szimbólum- és tevékenysége, másikát a Kálacsakra-tantra jellemzi. és szertartásrendszere. Hanyatlás A hinduizmus és a buddhizmus A vaisavizmus és a saivizmus egyre inkább tért túlságosan egybefonódott; a hódított, és a muszlim betörések miatt a buddhizmus hinduizmus továbbra is népi vallás csak Dél-Indiában volt képes hosszabb ideig maradt, a buddhizmus pedig inkább fennmaradni. A théraváda még a XVI-XVII. kolostori vallássá vált. A szerzetesek században is élt. 8

9 a filozófiai viták és a tantrikus gyakorlatok felé fordultak, nem térítettek. A kolostorok ellátását királyi adományok biztosították, a hindu szerzetesek pedig vándorló szerzetesekként éltek, így könnyebben erısíthették kapcsolatukat a néppel. A Pála-dinasztia már csak azokat a kolostori egyetemeket támogatta, amelyeket maga alapított. VIII. sz. Az elsı muszlim betörések során a kolostor-egyetemeket erıdöknek hitték és lerombolták. XII. sz. A muszlim seregek megszállták India egész északi részét Nálanda egyetem feldúlása Vikramasíla egyetem feldúlása. Kína Megnevezés Idı Történet és Eszmetörténet Kínai buddhizmus I.sz. I. Kereskedık és szerzetesek hozták, A IV. századig csekély hatással bírt; többnyire csak századtól de a kínai kultúra fejlettsége miatt szövegfordításból és tanulmányozásból állt. A barbár vallásnak tartották. központ Lojang, fıként a nem mahájána iskolák meditációs gyakorlatait írták le. 148 körül An Si-kao Lojangba érkezik és lefordítja a Negyvekét Részes Szútrát. 168 után An Hszüan és Lókakséma mahájána fordításokat készít. 220 után A Han-dinasztia bukását követıen A mővelt kínai felsıosztály érdeklıdni kezd. számos mahájána szútrafordítás Buddhista központok alapulnak Peng-csengben készül. (keleten) és Csiao-csouban (délen). 320 Észak-Kína összeomlik (hunok) és Északon az idegen dinasztiák megkönnyítették az Kína ingatag államokra esik szét. idegen vallás terjedését; folytatódott az indiai szövegek tanulmányozása. Kumáradzsíva megérkezik Csanganba, fordítói központot hoz létre, és bevezeti a madhjamaka buddhizmust. Délen a taoizmus intellektuális légkörében az uralkodói osztály nyitottá vált a buddhizmusra. Önálló kínai buddhista iskolák alakultak ki. 400 után A konfuciánusok támadják a buddhizmust Vu császár uralkodása során betiltja a taoizmust (Dél-Kína). VI-X. Szuj- és Tang-dinasztiák uralkodása, Ekkoriban jelenik meg a kínai buddhista iskolák századig a buddhizmus virágkorának tartják. többsége két formában; indiai és helyi iskolákként. Indiai iskolák Kumáradzsíva Szan-lun cung (Három Értekezés Iskolája); Nágádzsuna és Árjadéva három értekezése alapján. 565 körül Paramártha Csü-sö cung (Abhidharmakósa-iskola); az Abhidharmakósa fordítása és értelmezése alapján. 645 Hszüan-cang Fa-hsziang cung (jógácsárin iskola). VII. sz. Tao-hszüan Lu-cung (fegyelmi Iskola); a kolostori vinaja magyarázataival foglalkozott. Három szerzetes elhozza a tantrát. A kínaiak illetlennek találják a tantrikus képi világot, így az irányzat nem terjed el. Kínai iskolák Számtalan szöveg áramlott be az országba, és mindegyik azt állította, hogy a buddha végsı tanítását tartalmazza. A kínaiak csak fordításokra támaszkodhattak, ezeket próbálták rendszerezni. Egyes tanítók egy-egy szútrára alapozták iskoláikat; az összes többi tant upájának tekintették, és besorolták egy hierarchikus rendszerbe (pan-csiao). Emellett megszületett a gyors megvilágosodás tanítása, amely elvetette a skolasztikát. Tien-taj Cse-ji alapítja, nevét lakhelyérıl, a A pan-csiao rendszerén dolgozva Cse-ji arra az Tien-taj hegyrıl kapta. eredményre jut, hogy a végsı tanítást a 9

10 Lótusz-szútra és a Maháparinirvána-szútra tartalmazza. Az utóbbiban lévı tathágatagarbha tanokat összeegyeztette a Lótusz-szútra fıbb tanaival és a jógácsára tanításokkal, így jutott el a hármas igazság tételéhez. Eszerint az összes létezı dolog (valamennyi létbirodalomban) kölcsönösen áthatja egymást, mert minden dolog része annak az egységnek, amelyet Egy Tudat néven nevezünk. Ez szennyezetten a köznapi világ jelenségeit, szennyezetlenül a buddhaságot mutatja Csan-zsan Ebbıl arra következtet, hogy minden dolog az abszolút tudat megnyilvánulása, így minden dologban benne rejlik a buddha-természet. Hua-jen Fa-cang alapítja. A pan-csiao rendszerén dolgozva Fa-cang arra az eredményre jut, hogy a végsı tanítást az Avatamszaka-szútra tartalmazza. Aranyoroszlánpéldájában az arany olyan, mint a buddha-természet (tiszta és teljes lényeg, maga a tudat), és az oroszlán-forma a jelenségeket (a dharmákat) jelképezi. A buddha-természet önmagában üres, de mindig felvesz valamilyen jelenség-formát. Mivel a mélyben minden jelenség (dolog) buddhatermészettel rendelkezik, így minden jelenség azonos az összes jelenséggel. Ebbıl adódóan a dolgok kölcsönösen áthatják egymást, és a buddha-természet más a létezés csírájában is megvan (az iskola a hirtelen megvilágosodás elvét vallotta; emiatt olykor a csan elıdjének tartják). Csan Bódhidharma, egy indiai szerzetes Az iskola a meditációs gyakorlatokra alapozott. alapítja. Eddig a csan történetek Szakadása után az iskola egyik ágazata (lin-csi) a mesterek soráról beszélnek, akik hirtelen megvilágosodást és a kung-anok használatát mind közvetlen tudati átadással helyezte elıtérbe; a másik (cao-tung) az ülı világosodtak meg. Bódhidharmát meditációt és a fokozatos megvilágosodást hirdette. a csan iskola elsı pátriárkájának A csan kialakított egy jellegzetes kolostori tekintették. szabályzatot (a vinaján felül), amelyben a napi Huj-neng (6.) pátriárkai stásuszát munka is a szerzetesi élet és a gyakorlás része. kétségbe vonják, emiatt az iskola Az iskola a személyes megvilágosodást tartja két ágra szakad. fontosabbnak (a bódhiszattva eszmény helyett), de emellett nagy tiszteletben tartja a Tökéletes Bölcsesség szútráit. A kung-anok történelmi hőségő párbeszédek mester és tanítvány között, és a bennük rejlı paradoxon közelebb viszi a tanítványt a megvilágosodáshoz. Használatuk szerint a mester a tanító feladott egy ilyen történetet a tanítványnak, hogy az gondolkozzon el rajta; ha a megfelelı történet lett kiválasztva, akkor segít a tan megértésében, és közelebb visz a felébredéshez. Csing-tu Tan-luan alapítja, akit az elsı Nem személyes erıfeszítéssel, hanem más erı által pátriárkának tekintenek, és akit próbálja elérni a megvilágosodást, így Amitábha a taoizmusról térített át a szerzetes Buddha és a Kristálytiszta Ország tiszteletére épít. Bódhirucsi. Az iskola a Kristálytiszta Országban való újjászületést célozza meg. Tiszteletben tartja a bódhiszattva eszményt, és emellett Avalokitésvarát, mint Amitábha Buddha bódhiszattva képében való megjelenését. Kínai Kánon 347-tıl A kínaiak katalogizálták a buddhista szövegeket, és a Tripitakába bevettek minden egyes fordítást. VIII. sz. Feltalálják a nyomtatást, de az írott szövegeket továbbra is csak a tanátadás eszközeként alklamazzák. Így az elsı nyomtatott kínai könyv a Gyémánt-szútra helyi fordítása. IX. sz. A század vége felé elkészül az elsı nyomtatott, teljes Tripitaka, amelyben a különféle szövegeket csoportosították ugyan, de más rendezı elvet nem alklamaztak. 10

11 Hanyatlás 845 Vu-cung császár buddhistaüldözésbe kezd; a tien-taj és a hua-jen iskolák eltőnnek (mert a tanátadás kolostori specialistáktól függött). A csan és a csing-tu fennmarad a taoizmus és a konfucianizmus mellett A mongol uralom alatt az uralkodói osztály megismerkedik a tibeti tantrikus buddhizmussal, amelyet politikai igények okán késıbb is támogatnak A Ming-dinasztia támogatta a csant és a csing-tut A korai Csing-dinasztia támogatta a tibeti (a gelug rend által fenntartott) buddhizmust, de a késıbbi forradalom ( ) uralkodóellenes hangulata lerombolta a buddhista intézményeket Taj-hszü segítségével újjáéled a kínai buddhizmus. Korea Megnevezés Idı Történet és Eszmetörténet Koreai buddhizmus IV. sz. A század vége felé kínai szerzetesek érkeznek Koreába, de a buddhizmus lassan terjedt az ıshonos sámánizmus miatt. 528 Hivatalosan elismerik a buddhizmus behozatalát Koreába, a szerzeteseket sokszor Kínába küldték tanulni. VII-X. A Szilla-királyság alatt a buddhizmus társadalmi intézmény lett. Ekkoriban század kerül át Koreába a csan buddhizmus A Korjo-korszakban a buddhizmus még szélesebb körben elterjed és komoly befolyáshoz jut. Az állam támogatja a kolostorokat, és sokszorosítják a kínai kánont. XIV. sz. A század végén a konfucianista Ji-dinasztia kerül hatalomra, és lassú elnyomás veszi kezdetét. A szerzetesek nem léphettek be a fıvárosba, és a kolostori közösségek lassan elzárkóztak a külvilágtól. Ez nagy mértékben elısegítette a csan meditációs iskola egy korai, helyi változata, a szondzson gyakorlását. XIX. sz. A század vége felé japán hatásra a buddhizmus ismét elterjedt Koreában. Japán Megnevezés Idı Történet és Eszmetörténet Politika 552 Koreai küldöttség érkezik, a buddhista szerzetesek afféle ajándékok a japán nemeseknek; emiatt eleinte fıként arisztokrata vallás lett Sótoku próbál központosított államrendet kialakítani (Kína mintájára), és a kultúra serkentése érdekében támogatja a buddhizmust, amely így egyfajta államvallássá lett. (Sótoku írt három mahájána szútra-kommentárt). 710 A fıvárost Narába helyezik, a buddhizmus uralkodói pártfogást élvez; a buddhista körök politizálódtak és korruptak voltak. 749 Narában felállítják Vairócsana Buddha bronzszobrát. A fıvárost áthelyezték Heianba (a mai Kiotó). A buddhisták a korszak klánjainak érdekeit szolgálják; eközben a buddhizmus egyre inkább összefonódik az ıshonos sintó vallással. Iskolák Japán iskolák Szaicsó szerzetes elhozza a tendai iskolát (a kínai tien-taj) Kúkai szerzetes elhozza a singon iskolát, egyfajta tantrikus buddhizmust. (Mindkét iskolát elemészti a politika.) Közös jellemzık: a hitre helyezett hangsúly, a karizmatikus alapítók, az egyetlen gyakorlati tanra alapozott oktatás, amely elérhetıvé teszi a megvilágosodást, és a népi irányultság A Heian-korszakban megsokasodnak a vándorló szentemberek, akik egyszerő gyakorlatokat, például Amida (Amitábha) Buddha tiszteletét tanítják Hónen megalapítja a dzsodót, a Kristálytiszta Ország Iskoláját a japán Gensin és a kínai San-tao mőveire építve. Eszerint a megvilágosodás csak Amida nevének gyakori ismételgetésével lehetséges, minden más buddhista gyakorlat másodlagos, mivel a jelenlegi romlott korban senki sem képes önerıbıl elérni a megvilgásodást Sinran (Hónen tanítványa) megalapítja a dzsodosin-sút, az Igazi Kristálytiszta Ország Iskoláját. Eszerint Amida tisztelete nem szellemi gyakorlat, hanem hálaadás, amiért Amida már létrehozta a Kristálytiszta Országot, és minden lény ott van. A szellemi gyakorlatok, az önerı használata egyenlı azzal, hogy kételkedünk Amida képességeiben (a fogadalmai teljesítését tekintve). Ebbıl adódóan az életmódbeli különbségek lassan elmosódtak a világiak és a szerzetesek között Eiszai behozza a rindzai (a kínai lin-csi) buddhizmust, amely a kóanok (a kínai kung-anok) használatára épített. Fıként szamuráj uralkodók támogatták Dógen behozza a sótó (a kínai csao-tung) buddhizmust, amely a csak ülés 11

12 Hanyatlás meditációt tanította. Fıként a parasztság köreiben terjedt el, és számos rítust beolvasztott Nicsiren azt tanítja, hogy a Japánt sújtó természeti és politikai katasztrófák oka az igazi buddhista tanok eltőnése. Szerinte az igazi Tan a Lótusz-szútrában szereplı örök Sákjamuni Buddha; tehát Sákjamuni Buddha azonos magával a Lótusz-szútrával, és minden egyes élılénnyel is. Szerinte a legfıbb szellemi gyakorlat egy mondat (Hódolat a Lótusz-szútrának!) ismételgetése volt. Kijelentette, hogy minden más értelmezés és gyakorlat kifejezetten káros. Önmagát azonosította a Lótusz-szútrában szereplı Visistacsárita bódhiszattvával, aki a Tan eltőnése után visszahozza azt. Nicsiren tanításait fıként a kereskedık kedvelték. XIV-XVI. Japánt folyamatosan harcok dúlják, amelyekben a kolostorok is részt vesznek. század Az uralkodók kolostorokat romboltattak le, mert azok beleavatkoztak a politikába. XVII. sz. Japánt katonai diktatúra uralta, ami kultúrálisan elszigetelte az országot. A buddhizmust formalizmus és névleges tagság jellemezte (az állampolgároknak igazolniuk kellett, hogy nem keresztények). Az igazi gyakorlók sokszor csak titokban győlhettek össze A Meidzsi-dinasztia hivatalos vallássá avatja a sintót, és külföldrıl modernista elvek érkeznek; mindezek következtében a buddhizmus ismét elfogadottá válik. Tibet Megnevezés Idı Történet és Eszmetörténet Elsı szakasz Szongcen Gampo királynak két buddhista felesége volt; egy nepáli és egy kínai. Emellett elfoglalt olyan kínai területeket, ahol már elterjedt a buddhizmus. VIII. sz. Triszong Decen király indiai tanítókat hív és kolostort (Szamje) alapít. Hívására elıször Sántaraksita érkezik, egy jógácsára-szvátantrika-madhjamaka filozófus, az észak-indiai hagyomány képviselıje. İ nem járt sikerrel, ezért hazatért, és ıutána megérkezett Padmaszambhava, a tantrikus jógi. Végül ı alapította a a kolostort, de átadta helyét Sántaraksitának. Az országban jelen lévı indiai és kínai buddhisták között ekkorra már elmérgesedett a viszony, a helyzet megoldására vitasorozatot tartottak a kolostorban. Az indiai tábor vezetıje Kamalasíla, a fokozatos megvilágosodás képviselıje; és a kínaiakat Ho-sang Mahájána, csan tanító vezette. Az indiaiak azzal érveltek, hogy a hirtelen megvilágosodás lehetısége feleslegessé teszi a hosszas elıkészületeket és a szellemi fejlıdést, amely erkölcsre tanít; valószínőleg emiatt a király ıket fogadta be. Királyi rendeletre minden kolostorban ugyanazt a vináját követték; a buddhizmus eléggé egységes Tibetben. 838 körül Megölik az utolsó buddhizmus-támogató királyt (Ralpacsen), öccse (Langdarma) üldözi a buddhistákat. 842 Langdarmát a Tan védelmében megöli egy buddhista szerzetes. Második szakasz IX. sz. Tibetet politikai tagoltság, megosztottság jellemzi. A buddhisták egy része olyan tantrikus gyakorló, aki magát sziddhának kiáltva ki az országot járta. X. sz. Stabilizálódik a politikai helyzet, a buddhizmus újra magához tér, és ismét felvirágoznak a kolostori és irodalmi központok. A régi királyi család továbbra is támogatja a vallást és a tudományos munkát Rincsen Szangpo rengeteg szöveget fordít le és templomokat építtet Meghívják Tibetbe Atísa indiai tanítót, aki újjáéleszti a buddhizmust. Tevékenységének köszönhetıen a tibeti buddhisták indiai forrásokból nyernek ösztönzést, és írása (A Megvilágosodáshoz vezetı ösvény lámpása) alapján megalapul a kadam rend. A saját (konzervatív) változatában beszél a jóga-uttara- és jóginí-tantrákról is; ezek szexuális képi világát és gyakorlatait szimbolikusnak állítja be. Tibeti rendek Megjegyzés: Az alábbi rendek nem jelentenek külön iskolákat, inkább afféle áthagyományozási láncok, mivel a tibeti buddhizmus igen erıs hangsúlyt helyezett a tanító (láma) és a tanítvány viszonyára. Erıs a tantrikus hagyományok befolyása, és ezek szerint fontosabb a mester szóbeli tanítása, mint a szútrák és értelmezéseik szövege. A rendeket leginkább az általuk elismert szövegek és a meditációs gyakorlatok különböztetik meg egymástól. Minden rend az üresség és a Középsı Út (madhjamaka) szókincsét használja, de a végsı igazság természetével kapcsolatban két álláspont alakult ki. Egyik a zsentong, a más-üresség, amely szerint a végsı valóság az önmagában létezı, kristálytisztán ragyogó tudat, tehát a tathágatagarbha. A másik a rangtong, az ön-üresség, amely szerint minden dolog üres, még a dharmák is, és a buddhák dharma-teste is. XI. sz. Marpa, egy világi hívı Indiában tanul, a mahásziddha Nárópától. Szövegekkel megrakodva tér vissza, és rengeteg tanítványt győjt maga köré Milarepa, Marpa tanítványa. 12

13 Gampopa, Milarepa tanítványa megalapítja a kagyü rendet, a vörös sapkásokat. A kagyüt általában a jógagyakorlatok, Nárópa hat jógája jellemzik. A kagyü hamarosan kisebb rendekre oszlott, amelyek közül fontos megemlíteni a karma(-pa) rendet, a fekete sapkásokat A fekete sapkások bevezetik a szokást, hogy felkutatják a mesterek reinkarnációit, és gyermekkoruktól kezdve arra képzik ıket, hogy újra betöltsék az elızı életükben felvállalt tanítói szerepet. Ezt késıbb más rendek is alkalmazták, például a gelug, amelynek legjelentısebb örökletes személyisége a Dalai Láma Drogmi, Atísa kortársa megalapítja a szakja rendet. Drogmi Nepálban, majd késıbb a Vikramasíla-kolostorban tanult tantrát. A szakja rend a XIII. században igen nagy befolyáshoz jut, mivel Tibet megadja magát mongóliának, és a Mongol Birodalom támogatta a rendet. XII. sz. Létrejön a nyingma rend, amely igen réginek tartja magát és Padmaszambhavát tekinti az alapítójának. A nyingma számos olyan tant hirdetett, amelyek még a tibeti buddhizmus elsı szakaszában voltak elterjedtebbek. Ezek közül egyik legjellegzetesebb a dzogcsen, amely a kínai csan-gyakorlatokra hasonlít; és emellett a rend korai indiai tantrákat is hagyományoz. Padmaszambhavát második buddhaként tisztelték; a nyingma szerint ı számos olyan szöveget (terma) állított össze, amelyet elrejtett, hogy a késıbbi tanítványok felfedezzék (tertön) ezeket. (Megjegyzendı, hogy egyes ilyen szövegeket nem fizikailag, hanem a letisztuló tudat mélyén lehet felfedezni.) Az egyik leghíresebb ilyen szöveg a Bardo Tödol, a tibeti halottaskönyv. A nyingma rend a zsentong álláspontjára helyezkedik. A nyingma nem bonyolódott bele a politikába, a szerzetesek nem törekedtek világi hatalomra. XIII. sz. Létrejön a dzsonang rend, alapítója Jumo. A rend a tathágatagarbha tanítását fogadta el végsı igazságként, tehát a zsentong álláspontjára helyezkedett. Bár sok támadás érte (afféle bráhmanikus buddhizmusnak nevezték), mégis nagy tanítók és történészek származnak a rendbıl Congkapa (dzsonang tanítvány) megalapítja a gelug rendet. Célja, hogy visszaállítsa az Atísa-féle kadam rend eredeti tisztaságát. Megerısítette a kolostori rendet (nıtlenség, tiltotta a tisztségek öröklıdését, és az olyan gyakorlatokat, amelyek nem indiai eredetőek), új kolostorokat alapított, és igen fontosnak tartotta a tanulást. A gelug rend szerint a végsı igazságleírását a praszangika madhjamaka adja, de fontos, hogy a gyakorló kimővelje magát a logikusan megalapozott vita mővészetében, amit az ürességtermészeten való meditáció elıkészületének tekintettek. A gelug rend jelentıs politikai hatalmat szerzett, amikor átvette a rendfınökök reinkarnációi után való kutatás szokását. A negyedik dalai (ez mongolul óceánt jelent) láma mongol volt, és ezáltal biztosított volt Mongólia buddhista uralma. Az ötödik dalai láma tönkretette a rivális karma(-pa) rend hatalmát Tibetben, így ott is uralomra jutott. A XVII. században a gelug rend lefoglalta a dzsonang kolostorokat és elégette a dzsonang szerzetesek írásmőveit. XIV. sz. Összesítik és véglegesítik a tibeti Kánont. A mahájána tanoknak nem volt indiai rendszerezése, ezért Tibetben saját rendszert dolgoznak ki. Ebben a szöveget két részre osztották: a buddha szavaira (vinaja, Tökéletes Bölcsesség szútrái, egyéb mahájána szútrák és tantrák) és a szövegértelmezık mőveire (értekezések és Abhidharma-mővek). XIX. sz. A rimé mozgalom megpróbálja az indiai hagyományokra fordítani a tibeti buddhisták figyelmét, és ennek megfelelıen újjászervezze a kolostorokat. A különféle rendek tantételbeli különbségeinek rendezésére a rimé a zsentong álláspontot használta fel; eszerint létezik egyfajta végsı valóság, ám az túl van az emberi elme lehetıségein, így a vitáknak nincs semmi értelme. Mongólia Megnevezés Idı Történet és Eszmetörténet Elsı szakasz XIII. sz. A mongol uralkodók hatalmas területeket hódítottak meg Ázsiában; külföldi állami és vallási személyiségeket tartottak túszként a császári udvarban. Számos tibeti buddhista (fıként a szakja rendbıl) is erre a sorsra jutott Pakpa láma sikeresen felkelti Kubiláj kán ( ) érdeklıdését a tibeti buddhizmus iránt. Ekkoriban az egész mongol udvar vadzsrajána buddhista lett. Idıvel számos kolostor létesült, de a buddhizmus fıként az uralkodói osztályt érdekelte. A nép a sámánizmust, a mongol ısvallást hagyományozta tovább. Második szakasz Altan kán felderítı hadjáratokat vezetett Tibet keleti részére. Ekkoriban a gelug rend éppen politikai támogatót keresett a szakja rend elleni harcához. A gelug fıláma Altan kántól kapta a dalai láma megnevezést, ami Tengernyi Bölcsességő Lámát jelent. Mivel visszamenıleg ráruházták két elıdjére, így az akkori láma, Szönam Gyacó lett a harmadik dalai láma. A negyedik dalai láma maga is mongol volt, így megszilárdult 13

14 a gelug-mongol vallási-politikai szövetség A mongolok meghódították Tibet egészét, és a fıvárosban, Lhászában a dalai lámát tették meghelytartónak, neki adták a politikai hatalom egészét Befejezik a tibeti Kánonból a buddha szavainak (Kangyur) fordítását Befejezik a tibeti Kánonból az értekezések (Tengyur) fordítását A kínai Csing-dinasztia a buddhizmus segítségével próbálta ellenırzés alatt tartani a belsı-mongóliai területeit, ezért támogatta a térség kolostorait. Nepál Megnevezés Idı Történet és Eszmetörténet Nepáli buddhizmus A korai Nepál indiai hatás alatt állt, a hinduizmus és a buddhizmus békésen megfért egymás mellett. Hszüan-cang (VII. sz.) kínai zarándok megemlíti, hogy a területen mintegy kétezer hinajána és mahájána szerzetes él. A tantrikus buddhizmus is hamar átkerült Nepálba, végül kiszorította a nem mahájána iskolákat. A nepáli buddhizmus fıbb jellegzetességei közé tartozik a hinduizmus és a buddhizmus békés együttélése, a kaszti alapon szervezıdı szangha, a tantrikusok nıs papi kasztja, és a tisztségek öröklıdése. A buddhista papoknak két kasztjuk van; a vadzsrácsárják (a vadzsrajána tanítói, ık a magasabb) és a sákjabhiksuk (a szerzetesek kasztja, ık az alacsonyabb rendőek). Ezeket manapság már csak családnévként használják. A hinajána-mahájána-vadzsrajána hármast a vallásgyakorlat szintjeinek tekintik. A hinajána gyakorlat csupán egy rövid ideig tartó, névleges szerzetesi felavatás jelképezi, amellyel együtt a tanítvány kolostori feladatok egész életen át tartó végzését fogadja meg. Ez alól hamar felmentik, és ettıl kezdve megházasodhat, tehát átlép a mahájána gyakorlás körébe, mi több, világi követıvé válik. Azonban mahájána buddhistaként bármikor jogában áll tantrikus beavatást kapni a vadzsrajánába; mint buddhista kasztbeli személynek, ez kötelessége is. A nepáli buddhizmus igazi jelentısége abban rejlik, hogy a nepáli buddhisták ırizték meg számos buddhista szöveg, köztük a legtöbb mahájána szútra eredeti szanszkrit változatát (ez utóbbi szövegek fıként tantrikus jellgőek). A napáli szerzetesek hatalmas energiákat fektettek abba, hogy a templomaikba kerülı kéziratokat lemásolják és megırizzék. 14