Az elektronikus levelezés, mint a kommunikácó új formája. Pajzs Júlia MTA Nyelvtudományi Intézet 1014 Budapest Színház u pajzs@nytud.

Átírás

1 Az elektronikus levelezés, mint a kommunikácó új formája Pajzs Júlia MTA Nyelvtudományi Intézet 1014 Budapest Színház u pajzs@nytud.hu Dolgozatomban azt a folyamatot kívánom bemutatni, ahogyan egy kommunikációs csatorna - az elektronikus levelezés ( ) - kialakít egy új kommunikációs m fajt. Az elektronikus levelezési rendszerek legfontosabb tulajdonságai A hagyományos levelezéssel szembeállítva az talán legszembeszök bb jellemz je, hogy a levél - normális körülmények között - a feladás után néhány perccel megérkezik a címzetthez, legyen az a szomszéd szobában, az ország másik felében, vagy a világ túlsó felén. Ezt a hatalmas el nyt ugyan a telefax is nyújtani tudja, ahhoz viszonyítva azonban az számos további jótulajdonsággal rendelkezik. Egyrészt, az elküldött üzenet éppoly titkos marad, mint a hagyományos levél. Másrészt, nem kell a levelet papírra kinyomtanunk, ami sem a környezetvédelem, sem a levélírás id ígénye szempontjából nem mellékes körülmény. Harmadrészt, nem kell várnunk a telefonnál amíg végre nem foglalt a vonal, megadják a fax hangot, sikeresen átmegy - néha többszöri próbálkozás után - az esetleg többoldalnyi üzenet. A hagyományos levélhez hasonlóan, a címzett akkor olvassa leveleit, amikor erre éppen kedve van, ráér. Ez els sorban a telefonon történ vagy személyes kommunikációhoz viszonyítva igen nagy el ny a partnerek számára, a feladónak nem kell attól tartania, hogy valamilyen tevékenységben megzavarja a címzettet, ezért kevesebbet kell "kertelnie", kevesebb a kommunikációs üresjárat. (Még az idegenek közötti üzenetváltásban is egészen ritkák az olyan fordulatok, hogy "Elnézést, hogy levelemmel zavarom..."stb.) A levelezési rendszerek általában igen kézenfekv lehet ségeket kínálnak arra, hogy akár megkapott leveleinket továbbítsuk másoknak, akár másolatot küldjünk az általunk írt levelekb l tetsz legesen sok címre. S t igen kényelmessé teszik az ún. listacímekre való levélküldést, ami annyit jelent, hogy bizonyos közös témán dolgozó, azonos érdekl dés kör emberek címét egy listára összegy jtik, és a gép gondoskodik a levél eljuttatásáról az összes címre. Igen fontos el nye az nek más nem személyes kommunikációs formákhoz képest (hagyományos levél, fax, telefon), hogy valamennyinél lényegesen olcsóbb. Ez az olcsóság több tényez b l adódik: a levél továbbításához nincs szükség emberi beavatkozásra, nem kell papírt használnunk, nem foglaljuk a telefonvonalat a szabad vonalra, kicsöngésre, a keresett személyre való várakozással. Egyes költségbecslések szerint az továbbítása átlagosan kb. huszada az azonos üzenet faxon való elküldésének! Az arány a fax szempontjából lényegesen kevésbé rossz, ha legalább a feladó közvetlenül a számítógépéb l tudja elküldeni, egyrészt kimarad egy felesleges nyomtatási fázis, másrészt az eredmény sokkal olvashatóbb lesz (erre a levelezési rendszerek többsége kényelmes lehet séget nyújt). Az emberi beavatkozás kiküszöbölésének köszönhet az fokozott titkossága is. A nem számítástechnikai szakképzettség felhasználók közül sokan nincsenek tisztában azzal, az adott gépen, az adott rendszerben milyen mérték a számukra biztosított titkosság. Amennyiben valaki UNIX operációs rendszer gépr l használja a levelezést, vagy olyan hálózatba kötött személyi számítógépr l, amelyen valamilyen módon megoldott, hogy csak a szóbanforgó 1

2 felhasználó férhessen saját lemezterületéhez, akkor a levelek teljesen titkosak (azaz kb. ugyanannyira, mint a hagyományos postai levél). Azalatt, amíg a levél a vonalon megy, nincs mód a "lehallgatásra", így csak a lemezen elmentett levelünk lehet esetleg más számára hozzáférhet. A számítógépes "postamesterek" (rendszeradminisztrátorok) tisztességét l és a felhasználó gondosságától függ (körültekint jelszóválasztás, gyakori jelszómódosítás) a titkosság tényleges mértéke. Olyan üzenetközvetít rendszereknél, ahol a teljes titkosság elengedhetetlen követelmény (pl. államigazgatási, diplomáciai üzenetkezelés), megoldható a valódi, teljes titkosság is erra célra kifejlesztett titkosító eljárások segítségével. Ezeknél az eljárásoknál különös jelent sége van annak is, hogy nem szükséges harmadik, vagy mégtöbb személyt bevonni a titkos üzenetváltásba (gépíró, kódoló, kódfejt szakembereket), mindez elvégeztethet a számítógéppel, amennyiben a kommunikációs partnerek kölcsönösen hajlandók sajátkezüleg beírni valóban titkosnak szánt üzeneteiket a gépbe. Természetesen, mint minden új vagy régi eszköznek, az nek is vannak kedvez tlen tulajdonságai. Az egyik, különösen minket magyarokat fájdalmasan érint hátrány, az ékezetes karakterek egységes átvitelének megoldatlansága. Bizonyos zárt rendszereken belül a kérdés többé - kevésbé jól megoldott (magyarországon belül az "ELLA" levelezési rendszert használva küldhetünk "szinte ékezetes" leveleket, csak a két ún. magyar ékezetes bet r l, az - r l és az -r l kell lemondanunk, illetve más, a magyarok számára már sajnos túlságosan is megszokott karakterekkel helyettesítenünk, valamint az ékezetes nagybet k többségét nem használhatjuk. Ez a kérdéskör azonban sajnos, nem csak az elektronikus levelezésben megoldatlan, a számítógépek használatának örvendetes terjedésével egyidej leg rémiszt mértékben terjednek az fentemlített módon "szinte ékezetesen" kinyomtatott szövegek 1. Az elektronikus levelezés hátrányaként kell megemlítenünk azt is, ami el nyei egy részének velejárója: mivel olcsó, s t például a magyarországi egyetemi-kutatói körökben a kutatók számára ingyenes, azaz személy szerint nem érzékelik az ezzel kapcsolatos kiadást, (hacsak nem otthoni telefonjukról leveleznek), és mivel nagyon könny vele levelet küldeni akár egyszerre sokmindenkinek, igen sok a "szemét levél". Ezek, a postaládánkba dobott hirdetési újásgokhoz hasonlóan, olyan hírek, amelyek nem igazán érdekelnek minket, de ahhoz, hogy eldönthessük, érdekel-e, legalábbis bele kell olvasnunk, miel tt eldobnánk, vagy olyan ismer sünknek továbbítanánk, akir l feltételezzük, hogy szívesen olvassa. Ehhez is kapcsolódik a bennem és más gyakori felhasználókban fokozatosan felmerül igény: nem alakult még ki, és/vagy nem tudatosult kell mértékben az nek valamiféle "illemkódexe", ami segítene a hátrányok csökkentésében. (Ezekr l jó összefoglalót olvashatunk Drótos 1995-ben.) Szintén kidolgozandó még valamiféle szabályozás az elküldött - megkapott levelek tárolásával - visszakereshet ségével kapcsolatban. Az , mint kommunikációs helyzet Nem tudom, van-e már az angol nyelvben az alcoholic, workaholic avagy a drug addict mintájára " holic" vagy " addict" szó, az azonban biztos, hogy sokan vagyunk már világszerte, akikre egy ilyen jelz (" mániás") joggal illene. A fentemlített tulajdonságok következtében az rendszeres használói fokozatosan kialakítanak egy új kommunikációs m fajt, amely valamiféle keveréke a hagyományos levél, telefonbeszélgetés, üzenetrögzít n való üzenethagyás m fajának, de végül is mindegyikt l különbözik. A különbség egyik legfontosabb oka az a feltevés, hogy címzett, akár néhány percen belül megkaphatja levelünket és válaszolhat rá. Egy hagyományos levélben nem igen írunk csupán a pillanatnyi helyzetünkre/hangulatunkra vonatkozó információt - hacsak nem 2

3 magyarázatképpen vagy hangulatfestésként - (pl. fáj a fejem, éhes vagyok stb.), ha minden valószín ség szerint a levél olvasásakor már nem lesznek aktuálisak. Ezzel szemben en közölhetünk bármilyen, csak pillanatnyilag aktuális tényt, amennyiben úgy gondoljuk, hogy a címzett perceken belül reagálhat rá. Aki megszokta, megszerette az rendszeres használatát, valóban " függ vé" válhat, ideje jelent s részét tölti postaládája megnézésével, válaszadással. Az olcsóság (ingyenesség) és a könny kezelhet ség valamiféle kommunikációs gátlástalanságot okoz a levelez k egy részében: az en küldött levelek jelent s része sokkal kevésbé "jól formált", mintha ugyanarról a témáról az érintettek faxon váltottak volna üzenetet. Rendszerint a levélíró arra törekszik, hogy a lehet leghamarabb reagáljon a megkapott üzenetre, így sokkal kevesebb figyelmet fordít az elütések, helyesírási vagy grammatikai hibák kijavítására (pl. idegennyelven való levelelezés esetén). Mindezek közvetkeztében az üzenetek jelent s része csaknem úgy viszonyul a hagyományos levélhez, mint mondjuk az él beszéd a leírt/felolvasott beszédhez. Él bb, közvetlenebb, pongyolább. A partnerekt l függ en lehet egészen tömör, párbeszéd jelleg, ilyenkor lényegében a telefont helyettesítheti, de lehet b beszéd, terjeng s, fecseg (ha nagyon ráér a levélíró), az olcsóságnak és a könnyen el állíthatóságnak köszönhet en. Az informális kommunikációra való alkalmassága miatt viszont, ha igazán lényeges, hivatalos, hiteles információt akarunk közölni valakivel, és fontosnak tartjuk, hogy komolyan vegyék, hajlamosak vagyunk a hagyományos levelet, faxot részesíteni el nyben, ahol aláírásunkkal is hitelesíthetjük üzenetünket (noha a levelezési rendszerek egyrésze még arra is lehet séget nyújt, hogy az aláírásunkat el állítsa). Az igazi " mániás" arról ismerhet fel, hogy még akkor is hajlik az használatára, ha ez - legalábbis környezete számára - indokolatlannak t nik, például ha a szomszéd szobában (vagy akár ugyanabban a szobában) tartózkodó kollégája számára küld levelet. Ennek azonban számos racionális oka is lehet. Az egyik igen kézenfekv ok, hogy ha valamilyen iratot (pl. egy tanulmány kéziratát) elektronikusan továbbítunk, a címzett adott esetben belejavíthat, tovább/visszaküldheti a javított anyagot, anélkül, hogy közbeiktattunk volna néhány felesleges nyomtatási fázist. Egy másik nem ritka oka az preferálásának a szóbeli kommunikációhoz képest: sokszor könyebben szánjuk rá magunkat számunkra kínos hírek közlésére, vagy általunk kényszer nek tartott kommunikációra, ha ezt nem kelll személyesen tennünk. Ráadásul, ha valamiért úgy látjuk jónak, akár több személynek is elküldhetjük üzenetünk másolatát (például azért, hogy biztosak lehessünk abban, hogy üzenetünk nem marad észrevétlen, megválaszolatlan). Hasonló okból célszer nek láthatjuk, hogy az általunk küldött leveleket és a kapott válaszokat dokumentációs célból megörízzük, amelyre pusztán szóbeli üzenetváltásnál nincs közvetlen lehet ségünk. Néhány gondolat az továbbfejlesztésér l Az elektronikus levelezés el ny s tulajdonságainak következtében rohamosan terjed, így a levelezési rendszerek technikai szinvonala is folyamatosan emelkedik. Nekünk magyaroknak különösen oda kell figyelnünk arra, hogy miel bb nemzetközi viszonylatban is biztonságosan átvihet legyen az összes "különleges karakter", köztük valamennyi magyar ékezetes karakter. Jelenleg ezügyben teljes a káosz, bár léteznek szabványok, el írások, olyan kevesen használják az ajánlott, a teljes magyar karakterkészletet tartalmazó kódrendszert, és annyiféle levelezési rendszer él párhuzamosan még az országon belül is, hogy a levelez k többsége a biztonság kedvéért inkább lemond az ékezetek használatáról, hiszen sosem tudhatja, ha az gépe képes is rögzíteni, megjeleníteni azokat, mivé válnak a továbbítás során. 3

4 Kidolgozandó lenne még a kapott/küldött levelek tárolásának minél egységesebb rendszere. Jó lenne, ha a levelezési rendszerek segítenék a felhasználót abban a döntésben, hogy az üzenetet a gép meddig tárolja, például a leveleket elolvasásukkor/elküldésükkör osztályozhatnánk eszerint. Egy lehetséges csoportosítás például: - addig rizze, amíg nem írtam meg a választ (és figyelmeztessen is), - egy hétig rízze, aztán kérdezzen rá, szükséges van-e még rá, ha igen tegye egy levél adatbázisba, - tárolja tartósan adatbázisban. A tartósan tárolt levelek adatbázisában szükség lenne a dátum, levélíró, tárgy, és esetleg kulcsszavak szerinti keresésre (ha a felhasználó a tartós tároláskor elég fontosnak tartja a levelet ahhoz, hogy elvégezze a kulcsszavazást). A technikai lehet ségek fejlesztésén túlmen en szükségesnek látszik az elektronikus levelezés illemkódexének kialakítása és széleskörben való terjesztése is. A magam részér l talán legfontosabb illemszabálynak tartanám, hogy ne írjunk fölöslegesen túlsok, túlhosszú üzenetet, vagy ne küldjük el rengeteg címre leveleinket csupán azért, mert könny! (Aki tíz mondatban mond el valamit, amit egyben is lehetne, az egyéb aljasságokra is képes.) Sokszor azzal is kellemetlenséget okozhatunk másoknak, hogy nem ismerjük kell képpen az általunk használt levelezési rendszert. Például, ha ún. listacímr l kapunk levelet, és automatikusan válaszolunk rá, a lista minden tagja megkapja a választ, (köztük esetleg saját magunk, ha rajta vagyunk a listán), holott csak egyvalakinek akartunk válaszolni. Ilyenkor aztán levelek és válaszlevelek végeláthatalan sokasága áraszthatja el azokat a szerencsétlen felhasználókat, akik a lista tagjai. Fokozottan ön- és közveszélyes a helyzet, ha ajánlott levelet küldünk olyan listára, amely minket is tartalmaz. Ha lehet séget ad rá az általunk használt rendszer célszer és ill beállítani, hogy "szabadságon vagyok, legközelebb ekkor vagyok elérhet :...". A nekünk címzett levelekre ilyenkor egy automatikus válasz érkezik, amelyb l a levélíró megtudja, megérkezett a levele, de a valódi válaszra türelmesen kell várnia. Sajátmagunkon is sokat segíthetünk ezzel, hazatértünkkor nem fog 5-10 levél várni ugyanattól az embert l, lényegében azonos tartalommal, csak valamiféle sürgetéssel kib vítve. Mindez csak néhány, els sorban saját tapasztalataimból merített észrevétel az használatával kapcsolatban. Megállapíthatjuk, hogy az elektronikus levelezéssel a kommunikációnak olyan új, és sok tekintetben egyedülálló lehet ségeket nyújtó eszközét kaptuk kezünkbe, amellyel, mint minden technikai újdonsággal, meg kell tanulnunk megfelel en együttélni, jól (és nem vissza)élni Jegyzet 1. Kezdve az iskolákban kiosztott tesztlapokkal és értékel lapokkal, folytatva a bármilyen szerv által (pl. akár a M vel désügyi és Közoktatási Minisztérium!) kiküldött hivatalos levelekkel, akár nyomtatásban is megjelennek könyvek (súlyosbitó körlülményként mesekönyvek!) "kalapos" vagy "hullámos", betükkel. Nem elhallgatható e kérdésben a magyar nyelvészek, számítástechnikusok felel ssége. Haladéktalanul központi forrásokat kellene mozgósítani legalább az iskolák megfelel szövegszerkeszt vel való ellátásához, és megfelel en felkészített oktatók biztosításához, különben hamarosan feln egy olyan nemzedék, amely a "magyar ékezetet", mint kényelmetlent egyszer en elfelejti. 4

5 Irodalom Bakonyi G. - Drótos L. - Kokas K.: Navigáció a hálózaton Budapest, 1994 NIIF. Cisler S.: Védekezés és az Internet. Replika 1994 július szám. Drótos L.: Beilleszkedés a hálózat világába. Budapest, 1995 NIIF Információs füzetek. Gaffin, A.: Nagy Internet kalauz mindenkinek. Budapest, 1995 NIIF. Györei P.: Etika és jog a cyberpunk szubkulturában Elérhet a cim WWW lapon 5