A hulladékgazdálkodás intézményi keretei és a hazai gyakorlat az elektronikai hulladékok vonatkozásában

Átírás

1 Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar Információrendszerek Tanszék A hulladékgazdálkodás intézményi keretei és a hazai gyakorlat az elektronikai hulladékok vonatkozásában Készítette: Vas Levente Gazdálkodási szak Információgazdálkodás fıszakirány Környezeti menedzsment mellékszakirány 2007 Szakszeminárium-vezetı: Dr. Kerekes Sándor

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés Az elektronikai termékek és hulladékaik Az elektronikai berendezések fogalma és csoportosítása Az elektronikai berendezések és hulladékaik mennyisége Az elektronikai hulladékok anyagi összetétele Az elektronikai hulladékokban található veszélyes anyagok jellemzése Nehézfémek Egyéb veszélyes kémiai elemek és anyagok Nemzetközi és magyarországi jogi szabályozás A környezetpolitika nemzetközi alapjai Az OECD környezetpolitikája és a Bázeli Egyezmény Az ENSZ környezetpolitikájának alapjai Az EU környezetvédelmi szabályozásának alapelemei Az EU hulladékgazdálkodási szabályozása A hulladékgazdálkodás jogi keretei Magyarországon Az elektromos és elektronikai termékekre vonatkozó jogi szabályozás A RoHS irányelv és a harmonizált hazai rendelet Az EEB-k hulladékaira vonatkozó uniós (2002/96/EK) és hazai (264/2004) jogszabályok Az elemekre és akkumulátorokra vonatkozó szabályozás A 15/2004. (X. 8.) KvVM rendelet a HEEB-k kezelésének részletes szabályairól Az elektronikai hulladékok kezelésével kapcsolatos bírság Az elektronikai berendezések termékdíja Az elektronikai termékek és hulladékainak érintettjei A gyártók és a forgalmazók A gyártók szerepe a termékek kialakításában A gyártók megfelelése az HEEB-k kezelésére vonatkozó jogszabálynak A koordináló szervezetek Ökomat Kht Elektro-Waste Kht Re-elektro Kht E-Hulladék Kht Comp-Cord Kht Az Electro-Coord Kht A kiskereskedık Az állam különbözı intézményei A KvVM szerepe A helyi önkormányzatok Hulladékudvarok Az elektronikai termékek felhasználói A fogyasztók kötelezettségei A fogyasztók szerepe a megelızésben A fogyasztók szerepe a termékek újrahasználatában A lomtalanítás intézménye, avagy mit tehet a fogyasztó a hasznosítás és a megfelelı ártalmatlanítás elısegítése érdekében? Környezettudatos termékhasználat Gyerekek körében végzett kérdıíves felmérés

3 4.6. A civil szervezetek Egyéb szervezetek Nemzetközi kitekintés Összegzés Mellékletek Rövidítések jegyzéke Az EEB-kben található néhány további veszélyes anyag A 2002/96/EK irányelv köré csoportosuló uniós és hazai jogszabályok A halogénezett szénhidrogének csoportosítása Az EU fontosabb hulladékgazdálkodási jogszabályai A gyártók megfelelése a tájékoztatási kötelezettségüknek szemelvények a termékekhez adott információs lapokból Kivonat a hulladékok 2000/532/EK Bizottsági Határozattal elfogadott harmonizált jegyzékébıl Irodalomjegyzék Táblázatok jegyzéke 1. táblázat Az elektromos és elektronikai berendezéskategóriák, példákkal táblázat Az OECD néhány országában a személyi számítógéppel, illetve internet-eléréssel rendelkezı háztartások aránya (%) táblázat Egy CRT monitorral ellátott 27 kg tömegő személyi számítógép átlagos összetétele táblázat Hőtıgép anyagmérleg táblázat Az EEB-k veszélyesanyag-tartalmára vonatkozó uniós és hazai jogszabályok táblázat A begyőjtési arány mértéke táblázat A hasznosítási és újrafeldolgozási arány mértéke táblázat A biztosíték tonnára vetített összege táblázat A HEEB-k kezelésével kapcsolatos bírságok összege táblázat Az elektronikai berendezések termékdíjtételei táblázat Minimális hasznosítási arányok a termékdíjmentességhez táblázat A regisztrált gyártók által forgalmazott EEB-kategóriák száma és megoszlása 2006 decemberében táblázat A regisztrált gyártók által 2005-ben forgalmazott elektronikai berendezések mennyisége táblázat A hazai HEEB-koordináló cégek táblázat Az E-Hulladék Kht. kezelési díjai (a tárgyévben forgalomba hozott berendezések után fizetendı nettó kezelési díjak) táblázat Az Electro-Coord Kht. alapítói, ismertebb partnerei (A) és a Kht. által lefedett jelentısebb márkák (B) táblázat Az Electro-Coord által 2005-ben és 2006-ban kezelt elektronikai hulladékok kategóriák szerinti megoszlása táblázat Az Electro-Coord által 2005-ben hasznosított és ártalmatlanított HEEB-k mennyisége

4 Mottó helyett: Elhagyott mosógép és tőzhely a káposztásmegyeri Szilas-patak mentén 1 1. Bevezetés A XX. század gyökeres változást hozott a termelési és fogyasztási struktúrákban. Ennek a változásnak egyik legmarkánsabb megnyilvánulása elıbb a tartós fogyasztási berendezések, majd a digitális eszközök térhódítása volt: a fejlett országokban már nem csak a televízió, a hőtıszekrény, a mikrohullámú sütı vagy a mosógép számít a háztartás szerves részének, hanem a mobiltelefon és a személyi számítógép is. A folyamat már a fejlıdı országokban is megindult, melyekben az elektronikus eszközök növekedési üteme még magasabb, mint a világ fejlett részén. A jelenség tehát globális méretővé vált. De vajon mik azok a problémák, melyek az elektronikus berendezések növekedésével járnak? Az egyik gond a hulladékaik által okozott környezeti hatás. A fejlett országokban a néhány anyagféleségre (pl. vas, acél) már jellemzı újrafeldolgozás mellett többnyire lerakókban illetve égetımővekben történik 1 A szerzı saját felvétele (2005. szeptember). A dolgozat késıbbi részeiben szereplı képek többségét szintén a szerzı készítette. Ezeknél nem tüntetem fel a kép forrását. 3

5 ezeknek a berendezéseknek az ártalmatlanítása, ami a bennük található veszélyes anyagok környezetbe és az emberi szervezetbe kerülését és felhalmozódását eredményezi. Még súlyosabb a helyzet a fejlıdı országokban, ahol az elektronikai hulladékok ártalmatlanítása gyakran a környezeti szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával valósul meg, azaz ártalmatlanításról nem is beszélhetünk. A probléma globális jelentıségő, hiszen a veszélyes anyagok (pl. nehézfémek, halogénezett égésgátlók, dioxinok) a víz, a levegı, és az állatok közvetítésével a világ minden tájára eljutnak. Így például az Északi-sarkvidékre is, ahol az ott élı állatok és emberek szervezetében ugrásszerően megemelkedett a veszélyes többek között rákkeltı anyagok koncentrációja. A példa arra is rámutat, mennyire kiszámíthatatlanok az elektronikai ipar környezeti hatásai. Az elektronikai berendezések gyors elterjedése által okozott másik probléma a gyártásuk által okozott környezetterhelés. Amennyiben nem feldolgozható hulladékokat áramoltatunk vissza a termelésbe, fokozottan számolnunk kell az erıforrások kimerülésével, valamint a kitermelés (bányászat) olyan externális környezeti hatásaival, mint a biodiverzitás kockáztatása, a környezeti elemek szennyezése, kulturális értékek veszélyeztetése. 2 További probléma a világ népességének (már 6,5 milliárd) és az 1 fıre jutó energiafelhasználásnak a folyamatos emelkedése. Az utóbbihoz az elektronikai eszközök is hozzájárulnak, mivel használatuk során jelentıs mennyiségő energiát fogyasztanak. Felhasználásuk tehát közvetetten a globális éghajlatváltozásra is hatással van. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy az egyre nagyobb mennyiségő elektronikai berendezések gyártási folyamata és hulladékaik hagyományos kezelése a fenntartható fejlıdés alapelveivel ellentmondásban vannak. Dolgozatomban a következı kérdésekkel foglalkozom: Milyen tényezık indokolják a témával való foglalkozás szükségességét? Ennek keretében bemutatom az elektronikai eszközök és hulladékaik mennyiségét, összetételét, valamint a bennük felhasznált anyagok emberi egészségre káros hatásait. A kockázatok ismertetésével az is célom, hogy a 2 Gondolhatunk itt például a tervezett verespataki aranybányára, melynek megnyitása több település megsemmisülésével járna. Aranyat elektronikai eszközökben is felhasználnak, ezért releváns a példa. 4

6 szakmai háttérrel esetleg kevésbé rendelkezı olvasók figyelmét is felhívjam a veszélyek súlyosságára. Milyen a fenntartható fejlıdést szolgáló intézkedések születtek az elektronikai berendezésekre illetve hulladékaikra vonatkozóan? A kérdéskört véleményem szerint nem lehet leszőkíteni egy adott irányelvre, törvényre vagy rendeletre. Látni kell azt az alapot, amelyen az EU által 2002-ben elfogadott két irányelv nyugszik. Ezt az alapot pedig a környezetpolitika olyan nemzetközi intézményei teremtik meg, mint az OECD, az ENSZ és az EU környezetjogi háttere. Ennek keretében az EU hulladékpolitikájának fejlıdését is bemutatom. A környezetvédelem és hulladékgazdálkodás hazai elemeinek felvázolása után részletesen ismertetem az elektronikai hulladékokra vonatkozó uniós és hazai jogszabályokat. Milyen szerepet töltenek be az egyes érintettek az elektronikai hulladékgazdálkodás hazai gyakorlatában, és hogyan felelnek meg az intézkedések által elıírt kötelezettségeiknek? A dolgozatom második része erre a kérdésre ad választ, miközben naprakész módon bemutatja a gyártók, a koordináló szervezetek, az állami intézmények, a fogyasztók, a kereskedık, a civil és egyéb szervezetek szerepét. Ezeknek a jogi intézményeknek és az elektronikai hulladékgazdálkodás érintettjeinek a bemutatása után remélhetıleg megalapozottabban válaszolni tudunk arra, hogy jó irányba tartunk-e az elektronikai hulladékokkal kapcsolatban felmerülı környezeti kockázatok kezelésének kérdésében. Dolgozatomban bár a témához szorosan kötıdik nem fogok kitérni a hulladékhasznosítás technikai részére, arról különbözı szakirodalmakban olvashatunk. 3 Nem fogom részletesen bemutatni az elemek és akkumulátorok kérdéskörét sem, csak érintılegesen térek ki rájuk, ahol szükségesnek látszik. Információforrásként többek között az európai joganyagot (Eurlex), a hazai jogszabályokat 4 és a koordináló szervezetek honlapját használtam fel. A tárgyalt jogszabályok nyomtatott médiában megjelent forrását az internetes elérhetıség okán általában nem tüntetem fel. 3 Pl. Boros (2002), Gádár Himer Lukács Somlai (2003) 4 5

7 2. Az elektronikai termékek és hulladékaik 2.1. Az elektronikai berendezések fogalma és csoportosítása A dolgozat késıbbi részében részletesen ismertetésre kerülı uniós és hazai jogszabályok (2002/96/EK 5 és a 264/2004 Kormányrendelet a HEEB-k visszavételérıl) a következıképpen határozzák meg az elektronikai berendezéseket: Elektromos és elektronikus berendezésnek az a készülék tekinthetı, mely legfeljebb 1000 Volt váltakozó feszültségő, illetve 1500 Volt egyenfeszültségő árammal mőködik, s rendeltetésszerő mőködése elektromágneses mezıtıl vagy villamos áramtól függ. Az Európai Bizottság e témakörrel kapcsolatos FAQ honlapja 6 ezt a meghatározást úgy pontosítja, hogy az elektromos energiának elsıdlegesnek kell lennie, illetve elektromos energia kell ahhoz, hogy a berendezés be tudja tölteni fı funkcióit. Ez alapján egy elektromos órát tartalmazó gáztőzhely, egy benzines főnyíró vagy egy elemes plüssmackó nem tartozik a szabályozás hatálya alá (ez vonatkozik a RoHS 7 irányelvre is). Az említett jogszabályok a definíción kívül közelebbrıl is meghatározzák az elektronikai készülékeket, 10 csoportba sorolva azokat. Ezeket a berendezéskategóriákat az 1. táblázatban láthatjuk. A felsorolt példák az irányelv I.B. illetve a hazai rendelet I. számú mellékletébıl származnak. Az egész Unióban érvényes felosztásnak nagy szerepe van, hiszen az elektronikai berendezéseknek a tagországokban 2002-ig nem volt egységes csoportosítása, ami megnehezítette a statisztikák összehasonlítását. Szakmai berkeken belül még él egy régebbi osztályozás is, mely az elektronikai termékek egy szőkebb részét fedi le. Hagyományosan barna árunak nevezik az irodai, távközlési és szórakoztató elektronikai berendezéseket (televízió, rádió, 5 Az Európai Parlament és a Tanács 2002/96/EK irányelve (2003. január 27.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól. HL L 37., , o. 6 Day (2006) (FAQ Frequently Asked Questions: Leggyakrabban feltett kérdések) 7 Directive 2002/95/EC of the European Parliament and of the Council of 27 January 2003 on the Restriction of the use of certain Hazardous Substances in electrical and electronic equipment. HL L 37., , o. 6

8 számítógép, stb.), a fehér áru elnevezés pedig fıként a nagymérető háztartási eszközöket (hőtıszekrény, mosógép, elektromos tőzhely, stb.) takarja. 8 Egy kissé eltérı csoportosítás a barna áruk körét leszőkíti, és az információ-technológiai termékeket harmadik kategóriaként határozza meg. 1. táblázat Az elektromos és elektronikai berendezéskategóriák, példákkal Kategória megnevezése Példák 1. Háztartási nagygépek hőtıszekrény, mosógép, tőzhely, mikrohullámú sütı, ventilátor, légkondicionáló berendezés, radiátor 2. Háztartási kisgépek porszívó, vasaló, olajsütı, mérleg, varrógép, hajszárító, borotva, órák, kávéfızı 3. IT és távközlési berendezések számítógép és egységei, nyomtató, laptop, mobiltelefon, írógép, számológép 4. Szórakoztató elektronikai cikkek rádió- és televíziókészülék, erısítı, hangszóró, magnó, videokészülék, (digitális) kamera, digitális fényképezıgép 5. Világítótestek, gázkisülı lámpák (kivéve normálizzók, halogénizzók, háztartásban használt lámpatestek) 9 háztartási: elemlámpa, gázkisülı lámpa (egyenes fénycsövek, kompakt, energiatakarékos fénycsövek) nem háztartási: bármilyen világítótest, nagynyomású gázkisülılámpa (pl. higanylámpa, nátriumlámpa) 6. Elektromos és elektronikus szerszámok, gépek (kivéve helyhez kötött, nagymérető ipari főnyíró, forrasztópáka, fúrógép, főrészgép berend.) 7. Játékok, szabadidıs és sportfelszerelések rádió-távirányítós játék, autóverseny-készlet, villanyvasút, tévéhez kapcsolható videojáték (pl. Nintendo, Playstation) lélegeztetı gép, sugárterápiás készülékek 8. Orvosi berendezések (a beültetett és fertızött termékek kivételével) 9. Ellenırzı, vezérlı és megfigyelı füstjelzı berendezések, főtésszabályozók eszközök 10. Adagolóautomaták italautomaták, pénzkiadó automaták (ATM), szilárdtermék automaták Forrás: 1. számú melléklet a 264/2004. (IX. 23.) Kormányrendelethez Az így meghatározott berendezéseket és a belılük származó hulladékokat többféle jelzıvel is illeti a szaknyelv: elektromos, elektronikus, elektronikai. Mivel ezek között nincs éles határvonal (a jogszabályok sem különböztetik meg ıket), én is felváltva fogom ıket használni: - Az elektromos és elektronikus berendezést (vagy terméket ) általában szintén rövidebb alakban, az egyik jelzı elhagyásával használom, vagy egyszerően csak EEB-nek nevezem. 8 Boros (2000) 9 A világítótestek ismertetését, ábrákat lásd pl: 7

9 - Az elektromos és elektronikai berendezésekbıl származó hulladék helyett gyakran csak elektronikai hulladék, HEEB 10, illetve e-hulladék fog szerepelni. A barna illetve fehér áru megnevezést, illetve a Boros (2000) által használt villamosipari és elektronikai hulladékok (VEH) kifejezéseket viszont nem fogom használni a dolgozatban Az elektronikai berendezések és hulladékaik mennyisége Világviszonylatban és hazánkban is az elektronikai termékek piaca az egyik legdinamikusabban növekvı kereskedelmi ágazat. Több olyan változás is tapasztalható, ami ezt a folyamatot segíti elı, illetve kíséri. Lássunk néhányat ezek közül! Egyre több, új igény kielégítését szolgáló eszközt hoznak forgalomba: ezek közül például a navigációs készülékeket (GPS 11 ), a hordozható tévékészülékeket, plazmatévéket vagy a szárítógépeket említhetjük meg. Folyamatosan olyan termékek jelennek meg a boltokban, melyek a hagyományosan (néhány éve, vagy évtizede) még analóg készülékeket próbálják meg kiszorítani a piacról. Ilyen például az elektromos fogkefe, az elemmel mőködı cipıtisztító készlet illetve konzervnyitó, vagy a digitális konyhai és személymérlegek. A megszületett fogyasztói igények is egyre bıvülnek. Bizonyos termékcsoportok vonatkozásában szociológiai és öngerjesztı hatás is érvényesül: a mobiltelefonok vagy az Internet elterjedésével az, aki nem rendelkezik hordozható telefonnal, vagy személyi számítógéppel, azt kockáztatja, hogy kiszorul a megszokottá váló társadalmi kommunikációs rendszerekbıl (gondolhatunk például az internet világában a fiatalok között egyre népszerőbb chat-programokra, vagy az iwiw közösségi oldalra). Az elektronikai berendezések ára folyamatosan csökken, amit legnagyobb mértékben az IT és távközlési berendezéseknél, valamint a szórakoztató 10 HEEB: Hulladék elektromos és elektronikus berendezések; ugyanez angolul: Waste Electrical and Electronic Equipment (WEEE). 11 GPS: Global Positioning System Mőholdas helymeghatározó rendszer. 8

10 elektronikai termékeknél tapasztalhatunk. Hazai példát hozva: egy 55 cm képátlójú televízió pár éve még ezer Ft-ba került, ma viszont már 25 ezer forintért hozzá lehet jutni. Az IT termékek esetén a gyors árcsökkenés eredményeként egy 6-7 éves eszköz piaci értéke a nullához közelít, ami pozitív módon hat az elektronikai hulladékok növekedésére. Ebben a termékcsoportban az árcsökkenéssel párhuzamosan a technológiák gyors elavulásának is tanúi lehetünk. Sajnálatos például, hogy az új szoftverek (felhasználói szoftverek is) csak a legfeljebb két-hároméves számítógépeken futnak megfelelıen, ami szintén a hulladékképzıdést segíti elı. Az EEB-k piacán a gyors technológiaváltásoknak köszönhetıen egyre hamarabb jelennek meg újfajta termékek, s ezzel párhuzamosan a termékek élettartama is csökken. Míg a 90-es évek végén például a walkman slágertermék volt, addig mára kikopott a piacról. A hordozható CD-lejátszó is hasonló jövı elé néz a ma divatos MP3-lejátszók térhódításának köszönhetıen. Egyre több kiskereskedés bıvíti hagyományos kínálatát elektronikai eszközökkel. A háztartási vagy élelmiszeripari termékeket forgalmazó hazai üzletek közül a Rossmann-t, illetve a Plus üzletláncokat említhetjük. A bıvülı választék, a termékek könnyebb elérhetısége megtoldva a fogyasztóra zúduló reklámokkal (pl. reklámújságok) erısen ösztönzi az elektronikai cikkek keresletét. Az elektronikai berendezéseken belül az egész világon az egyik leggyorsabban növekedı termékcsoport a 3. kategóriába tartozó információs (IT) és távközlési eszközök köre. Amint a 2. táblázatban látszik, az OECD fejlett országaiban 60-80% körüli azoknak a háztartásoknak az aránya, ahol van személyi számítógép. A volt szocialista országokban ez az arány 30-35%-os, de még Mexikóban is eléri a 18%-ot. A legtöbb tagországban nem sokkal marad le e mögött az internet-elérés aránya sem. Megfigyelhetı, hogy mindkét mutató rohamosan emelkedik (valószínőleg azokban az országokban is, melyeknél az OECD nem közöl adatokat). Az elıbb-utóbb hulladékká váló berendezések mennyiségét inkább a PC-ellátottság növeli, de az internet terjedése is igényel olyan kiegészítıket (modem, hálózati kártya, router, kábelek, stb.), melyek szintén hozzájárulnak a HEEB-k növekedéséhez. A Cisco 2007-es adatai alapján a hazai háztartások internet-hozzáférése 9

11 2004 óta tovább emelkedett, s mára eléri a 20%-ot, ami 1 millió 86 ezer internetkapcsolatot jelent. Más felmérések szerint viszont még mindig csak 15%-os ez az arány. 12 Természetesen az intézményi felhasználást sem lehet figyelmen kívül hagyni: szélessávú internet-eléréssel a közép- és nagyvállalatok szinte mindegyike rendelkezik, az összes hazai vállalkozást tekintetében pedig 47%-os ez az arány táblázat Az OECD néhány országában a személyi számítógéppel, illetve internet-eléréssel rendelkezı háztartások aránya (%) Ország Ausztria PC 34,0.. 49,2 50,8 58,6 Internet 19,0.. 33,5 37,4 44,6 Csehország PC ,8 29,5 Internet ,8 19,4 Dánia PC 65,0 69,6 72,2 78,5 79,3 Internet 46,0 59,0 55,6 64,2 69,4 Magyarország PC ,9 Internet ,2 Izland PC ,7 Internet ,6 Japán PC 50,5 58,0 71,7 78,2 77,5 Internet ,8 53,6 55,8 Mexikó PC.. 11,6 15,2.. 18,0 Internet.. 6,1 7,4.. 8,7 Lengyelország PC ,1 Internet ,0 Egyesült PC 38,0 49,0 57,9 63,2 65,3 Királyság Internet 19,0 40,0 49,7 55,1 55,9 USA PC 51,0 56,2.. 61,8.. Internet 41,5 50,3.. 54,6.. forrás: OECD Factbook, 2006, Az OECD 2006-os kiadványában találunk telefon-ellátottsággal kapcsolatos adatokat is ben az OECD-ben 1 fıre átlagosan 1,32 darab telefon-elérés jutott, ami felöleli a vezetékes és a mobil készülékeket is. Ezen a területen is látványos a növekedés: Magyarországon például az 1991-es 0,11 db/fı érték 2003-ra 1,14 db/fı-re emelkedett. Ez az ugrás fıként a mobiltelefonok elterjedésének köszönhetı: hazánkban ma már 6 millió darab körüli ezeknek a készülékeknek a száma. Az OECD a mobiltelefon-elıfizetıkre is közöl adatokat, mégpedig a Kovács (2007) 10

12 tagországain túlmutatva. A nem OECD tagországok közül ötöt (Brazília, Kína, India, Oroszország, Dél-Afrika) kiemel az elemzéseiben, melyek összes népessége 2007-ben eléri a 2,8 milliárd fıt az OECD 1,2 milliárdos lakosságával szemben. A két régiót (5 említett ország + OECD tagországok) együtt vizsgálva az elemzés megállapítja, hogy míg 1996-ban az összes mobiltelefon-elıfizetı 82%-a az OECD-tagországokból került ki, addig 2003-ban már csak 53%-a. Azaz az 5 nem OECD-tagországban drasztikusan emelkedett az ellátottság. Figyelembe véve ezen országok lakosságát, könnyen belátható, hogy az elektronikai hulladékok problémája milyen markánsan jelenhet meg náluk is (és egyre több más fejlıdı országban is) a közeljövıben. Ez még akkor is igaz, ha most csak két kiemelt berendezéskategóriát vizsgáltunk meg. A fejlıdı országok helyzetét még az is súlyosbítja, hogy sok fejlett ország az ı területükre szállítja a jogszabályokat megkerülve az elektronikai hulladékát. Az elektronikai termékekbıl származó hulladékok mennyiségére vonatkozóan véleményem szerint egyik fejlett országban sem állnak rendelkezésre pontos adatok, a statisztikák különbözı pontosságú becsléseken alapulnak. A forgalomba hozott elektronikai berendezések mennyiségének növekedéséhez hasonlóan a belılük származó hulladékok volumene is folyamatosan emelkedik. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint az elektronikai hulladékok mennyisége háromszor olyan gyorsan nı, mint a többi települési hulladéké. A különbözı források szerint az Európai Unióban lakosonként kg e-hulladék képzıdik, amit a kb. 490 milliós népességgel beszorozva 8-10 millió tonna körüli mennyiséget kapunk. A világon évente képzıdı elektronikai hulladékok mennyiségét az ENSZ közel millió tonnára becsli. 14 Magyarországra áttérve, kezdjük elıször a forgalomba hozott EEB-k mennyisére vonatkozó becslésekkel. Tóth Zoltán, az Electro-Coord Kht. ügyvezetıje szerint 2005-ben bı 170 ezer tonna, 2006-ban közel 180 ezer tonna elektronikai berendezést hoztak hazánkban forgalomba. 15 Kelemen József, a KvVM hulladékgazdálkodási fıosztályvezetıjének adatai alapján viszont és 15 Tóth (2006) 11

13 ben 140 ezer tonna háztartási, valamint 180 ezer tonna nem háztartási berendezést forgalmaztak Magyarországon. 16 Az elektronikai hulladékok hazai mennyiségének egy fıre esı értéke az uniós adathoz közelít. A HEEB-k volumenét Tóth 2005-ben 115 ezer, 2006-ban 123 ezer tonnára teszi. A Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) adatai viszont magasabb értékekrıl szólnak: szerintük 2003-ban 132 ezer tonna e-hulladék keletkezett, s 2004-ben a növekedés alapján 2007-re 170 ezer tonnát jósoltak. 17 A többi forrás általában a két szélsıérték közötti hulladékmennyiségrıl számol be. (Összehasonlításként: hazánkban a települési szilárd hulladékok mennyisége 4 millió tonna körül van éves szinten.) Ezek az adatok a 10 milliós lakosságot figyelembe véve kg/fı/év elektronikai hulladékot jelentenek. Vizsgáljuk meg most azt, hogy milyen információk birtokában lehet megbecsülni az elektronikai hulladékok mennyiségét. Ehhez egy adott termék tekintetében a következı információk szükségesek: a készülék átlagos élettartama, a háztartások ellátottsága a készülékkel (hány háztartásban van legalább egy készülék, illetve egy háztartásban hány db készülék van átlagosan), a háztartások száma, valamint a termék átlagos tömege. A háztartások készülékkel való ellátottságára vonatkozóan például a Központi Statisztikai Hivatal, valamint piackutató intézetek biztosítanak kimutatásokat. A KSH adatai alapján 2005-ben 100 háztartásban 75 mikrohullámú sütı, 74 automata mosógép, 140 színes tévé, 37 számítógép és 163 hőtıberendezés volt. Becsüljük meg például a televíziókészülékekbıl származó elektronikai hulladékok éves mennyiségét! A Gfk. Hungária Piackutató Intézet adatai alapján ban a háztartások 99%-a rendelkezett televízió készülékkel (ebbıl 97% volt színes TV). Ugyanebben az évben egy háztartásban átlagosan 1,35 darab színes televízió volt. 19 Tegyük fel továbbá, hogy egy készülék tömege 25 kg. A HVG 2002-es felmérése szerint a háztartásokban lévı színes tévék átlagos életkora 6 év volt. 20 Mivel a készülékkel való ellátottság ebben a felmérést 16 Kelemen (2006) Venczel (2002) 12

14 megelızı idıszakban még nıtt, úgy gondolom, hogy a termék átlagos élettartama 6 évnél hosszabb. Legyen mondjuk 8 év. A magyarországi háztartások száma 2007-ben 4 millió körül van. Rakjuk össze az adatokat (feltételezve 2007-re a 2003-as ellátottsági értékeket): a 4 millió háztartás 99%- ában, azaz 3,96 millió háztartásban van legalább egy tévékészülék. Az egy háztartásra jutó átlagos darabszámmal szorozva (3,96*1,35) megkapjuk, hogy 5,35 millió készüléket használunk összesen. Ha ezek átlagos élettartama 8 év, akkor egy év alatt a készülékek nyolcad része (668 ezer db) helyett vesznek újat, és tegyük fel, hogy a régi (és már nem mőködı) készüléket kidobják. Esetünkben ez 668 ezer darab hulladék tévékészüléket jelent, ami a tömeggel beszorozva tonnát eredményez. Talán nem is járunk messze az igazságtól. A pontosabb becsléshez tudni kellene azt is, hogy a háztartások tényleg megszabadulnak-e a régi berendezéstıl, vagy esetleg félrerakják, hátha jó lesz még valamire vagy valakinek. Ez a fajta magatartás hazánkban elég gyakori. Az aktuális statisztikák ismeretében a többi berendezésre is hasonlóan végig lehet vezetni a számítást, ami alapján az elektronikai hulladékok összesített mennyisége is becsülhetı. Az elektronikai berendezések és hulladékaik kategóriánkénti mennyiségével a koordináló szervezetekrıl, illetve a gyártókról szóló fejezetekben foglalkozom Az elektronikai hulladékok anyagi összetétele Az elektronikai berendezésekre és hulladékaikra növekvı mennyiségükön kívül veszélyesanyag-tartalmuk miatt is különös figyelmet kell szentelni. Az elektronikai hulladékok anyagi összetétele a termékek sokfélesége és az alkatrészek összetettsége miatt rendkívül változatos. Ha mégis fel akarjuk vázolni az átlagos HEEB anyagmérlegét, akkor azt mondhatjuk, hogy a hulladék legnagyobb részét fémek alkotják: a vas és ötvözetei (pl. acél), alumínium, réz és más színesfémek. A mőanyagok részesedése 20% körüli. Ezenkívül üveg, változatos összetételő elektronika és egyéb anyagok találhatók a készülékek hulladékaiban (lásd 1. ábra). Radics (2003) szerint még a fa is képvisel 2%-os arányt, de mivel ez az anyag (a régi televíziók egyik alkotórésze) 13

15 egyre kevésbé fordul elı az e-hulladékok között, ezért nem szerepel külön a diagramon. 1. ábra Az elektronikai hulladékok átlagos összetétele Üveg - 5% Egyéb - 10% Vegyes összetételő elektronika - 2% Alumínium - 5% Réz és egyéb színesfém - 9% Vas és ötvözetei (pl. acél) - 48% Mőanyag - 21% forrás: Boros (2000), Radics (2003) Az elektronikai hulladékok igazi veszélyessége azonban az ábrán nem látható összetevıkbıl ered. A környezetre legnagyobb kockázatot jelentı anyagok a nehézfémek (pl. ólom, higany, kadmium, króm, stb.), az égésgátlókat (PBB, PBDE) és PVC-t tartalmazó mőanyagok és még néhány egyéb kémiai elem illetve vegyület. A 3. táblázatban egy katódsugárcsöves monitorral rendelkezı személyi számítógép anyagösszetételét láthatjuk, a 4. táblázatban pedig egy hőtıszekrényét az összehasonlítás kedvéért. Noha a PC-re vonatkozó értékek egy 1996-os felmérésre támaszkodnak, úgy gondolom, hogy a ma használatban lévı számítógépek többsége is hasonló arányban tartalmazza a felsorolt anyagokat, elemeket, hiszen a késıbb ismertetésre kerülı RoHS jogszabály csak július 1. óta korlátozza bizonyos nehézfémek és adalékanyagok használatát. Az elektronikai termékekben (és hulladékaikban) található anyagok környezeti ártalmasságát jellemezhetjük a potenciális toxicitás mutatójával 21. A TPI-mutató egyetlen számban fejezi ki a késztermékben lévı anyagok környezeti kockázatát, mégpedig úgy, hogy a legrosszabb lehetséges ökológiai hatást veszi alapul. A 0-tól 100-ig terjedı skálán a magasabb értékek magasabb kockázatot 21 TPI: Toxicity Potential Indicator 14

16 jelentenek. A 3. táblázatban láthatunk magas TPI-számmal rendelkezı elemeket is, ezek a berillium, a nikkel, a higany, az ezüst és az ólom. A termék egészének értékelésekor ezt a számot be kell szorozni az adott anyag készülékben lévı tömegével. Esetünkben az ólomra kapjuk messze a legmagasabb értéket. 3. táblázat Egy CRT monitorral ellátott 27 kg tömegő személyi számítógép átlagos Anyag összetétele Tömeg (kg) TPI 1/mg Szilícium 24,880 6,7176 n.a. Mőanyag 23,000 6,2100 n.a. Vas 20,470 5,5269 n.a. Alumínium 14,170 3,8259 0,7 Réz 6,930 1,8711 1,6 Ólom 6,299 1, ,8 Cink 2,205 0,5954 0,6 Ón 1,008 0,2722 1,2 Nikkel 0,850 0, ,5 Egyéb (fıleg n.a. nemesfémek) 0,073 0,0197 Bárium 0,032 0,0086 n.a. Ezüst 0,019 0, ,8 Berillium 0,016 0, ,1 Kobalt 0,016 0,0043 n.a. Kadmium 0,010 0,0027 n.a. Antimon 0,009 0,0024 n.a. Króm 0,006 0,0016 n.a. Arany 0,002 0,0005 n.a. Szelén 0,002 0,0005 n.a. Higany 0,002 0, ,5 Arzén 0,001 0,0003 n.a. ÖSSZESEN 100 % 27 kg forrás: Gádár et al. (2003) p táblázat Hőtıgép anyagmérleg Tömegszázalék (%) Anyag, alkatrész Tömegszázalék (%) Acél 47 Kompresszor 19 Mőanyag 14 Szigetelés 12 Üveg 4 Alumínium 2 Réz 1 Elektronika 1 Habosítógáz 0,2 Hőtıközeg <0,1 Cink <0,1 ÖSSZESEN 100% forrás: Tóth (2006) De vajon miért veszélyesek ezek az anyagok? A következı alfejezet erre ad választ, valamint arra, hogy az egyes anyagokat milyen területeken alkalmazzák az elektronikai iparban. 15

17 2.4. Az elektronikai hulladékokban található veszélyes anyagok jellemzése Az elıbbi fejezetben láttuk, hogy nagyon sok kémiai összetevırıl van szó (a fél periódusos rendszer megtalálható egy PC-ben), a legtöbbjük a környezetre is veszélyt jelent. Az EU által 2002-ben elfogadott RoHS irányelv ugyan korlátozza néhány veszélyes anyag elektromos eszközökben való használatát, de a szabályozás csak 2006 júliusától van érvényben. A ma használt berendezéseinkben tehát még megtalálhatók a szabályozott anyagok, nem beszélve azokról, melyekre nem terjed ki az irányelv hatálya. Dolgozatomban mindkét anyagcsoportra kitérek. Az irányelv által szabályozottakkal bıvebben foglalkozom, de a 6.2. mellékletben néhány olyan veszélyes anyagot is ismertetek, melyek felhasználásának korlátozását véleményem szerint szintén meg kellene fontolni. Az anyagok káros hatásainak részletes bemutatásával nem titkolt szándékom az, hogy az olvasóban tudatosítsam az elektronikai hulladékok nem megfelelı kezelésének esetleges következményeit Nehézfémek A nehézfémek között vannak olyanok, melyek létfontosságúak az élı szervezetek, köztük az ember számára, ezek a következık: bizmut, cink, kobalt, króm, mangán, molibdén, nikkel, réz, vanádium és a vas. 22 Ugyanakkor károsak és mérgezıek is lehetnek ezek az elemek, ha a szükségesnél nagyobb mennyiségben kerülnek a környezetbe. A nehézfémek azért nagyon veszélyesek, mert felhalmozódnak a talajban, a vízben és az élılényekben (az emberi szervezetben is), és ezért koncentrációjuk folyamatosan nı. A vizekre például kiterjedt technológiai alkalmazásuk révén a következı nehézfémek jelentenek nagy kockázatot: higany, kadmium, króm, réz, mangán, nikkel, ólom és cink. Közülük több már jelentısen felhalmozódott a vizek hordalékában, 22 Mednyánszky Szabó Tolnay (1998) 16

18 növényzetében és állatvilágában 23. Az ólom (Pb), a kadmium (Cd) és a higany (Hg) különösen veszélyesek az emberre nézve. A természetben, így a növényekben és állatokban is mindhárom fém elıfordul, és kis mennyiséget az emberi szervezet is képes tolerálni. Koncentrált formában azonban olyan nagy a toxicitásuk, és az ipari és gazdasági folyamatok révén akkora mennyiségben kerülnek a környezetbe és tovább az emberi szervezetbe (táplálkozás, légzés útján), hogy ıket tekinthetjük a legmérgezıbb nehézfémeknek. A veszélyes anyagok (mind a nehézfémek, mind a többi komponens) többféle módon juthatnak a környezetbe: - a kitermelés illetve a gyártási folyamatok során; - legális vagy illegális lerakók területén szivároghatnak a talajvízbe (savas közegben ennek nagyobb a kockázata); a lerakókban egyes anyagok párolgása (pl. higany) és a nem kontrollált lerakótüzek további súlyos gondokat okozhatnak; - hulladékégetıkben való elégetésük alkalmával kerülhetnek a levegıbe, vagy a salakanyagokba; a salakanyagot csak akkor lehet hasznosítani (pl. útépítésre), ha nehézfémtartalma a határértékek alatt van, egyébként veszélyes hulladékként lerakásra kerül; Vizsgáljuk meg kicsit közelebbrıl is a legveszélyesebb, elektronikai termékekben is megtalálható nehézfémeket! Ólom (Pb) A könnyen hajlítható és a korróziónak ellenálló ólmot már az ókori Rómában is használták elınyös tulajdonságai miatt, de már akkor is tudták, hogy veszélyes fém, sıt lassan ható méreg. A XX. században az ólom legnagyobb arányban az ipari folyamatok során és az 1990-es években történt betiltásáig a benzin kopogásgátló adalékanyagaként került a környezetbe. Az ólmot viszont továbbra is alkalmazzák például fehér és vörös festékekben, gépkocsik akkumulátorában, a nyomdaiparban, és nagyfeszültségő villamos kábelek burkolatában. Az elektronikai berendezésekben a következı területeken alkalmaznak ólmot: 23 Kerekes (1998) 17

19 - katódsugárcsöves (CRT) televíziók és monitorok képcsövében a mőködés közben fellépı röntgensugárzás elleni védelem miatt 24 (egy 6-35 kg-os monitor összesen 1-4 kg ólmot tartalmaz); - nyomtatott áramkörökben, forraszokban, csatlakozási bevonatokban 25 ; - fénycsövek üvegében; - acél, alumínium és réz ötvözı elemeként; - folyadékkristályos (LCD) és plazma (PDP) képmegjelenítıkben 26 ; - vonalizzókban, kompakt energiatakarékos lámpákban, stb. 1. kép: Lomtalanításkor az utcán heverı televízió képcsöve 2. kép: Ólomforrasztásokat tartalmazó NYÁKlap 27 (szintén lomtalanításkor készült kép) Az ólom emberi egészségre káros fontosabb hatásai az alábbiak 28 : - a legkorábbi tünetek: alvászavar, fejfájás, ingerlékenység, étvágytalanság, észlelési rendellenesség, gyors elfáradás, remegés, izomgyengeség, gyomorés bélpanaszok; - károsítja a központi és a perifériás idegrendszert; hosszú távon a csontokba épül be a kalcium helyére, és csökkenti a csont szilárdságát; gátolja a vérképzıdést, növeli a vérnyomást; rákkeltı hatású és az utódokban fejlıdési rendellenességet okoz, stb. Kádár (1995) szerint az átlagember szervezetében lévı ólomkoncentráció növekedése számottevı: a vér ólomtartalma a vidéki lakosság körében Wolfner (2001) 26 LCD: Liquid Crystal Display; PDP: Plasma Display Panel 27 NYÁK: Nyomtatott áramkör 28 Az alábbi források alapján: Kádár (1995), Sztanyik (2001), Tompa (2003) 18

20 szörösére, a városban élık esetén pedig 125-szörösére növekedett a korábbi korokban élı emberek véréhez képest. A probléma globális súlyát jelzi az, hogy a grönlandi jégtakaró ólomtartalma 1750 és 1967 között mintegy 20-szorosára emelkedett. Kadmium (Cd) A kadmium a kızetekben nagyobb mértékben a cinkkel, kisebb mértékben az ólomérccel és rézérccel együtt fordul elı, így a tılük való leválasztás során kerülhet nagyobb mennyiségben a környezetbe. Alkalmazza a fémipar korrózióvédelemre, a mőanyagipar például a PVC-gyártás során, és a festékgyártás a vörös és sárga festékekben. Kadmiumot az alábbi elektromos termékekben találunk: - nyomtatott áramkörökben (ellenállások, infravörös érzékelık, félvezetık, bevonatok); - Régi TV készülékek és monitorok képcsöveiben a frontüveg belsı felületén. - Lézernyomtatók, fénymásolók festékkazettáinak fényérzékeny hengerében Régebbi típusú szárazelemekben: a régebben használt higany-oxidos elemekben a higany mellett a kadmium volt a fı alkotóelem. A jogi szabályozás következtében ezeket az anyagokat az 1990-es évektıl már nem lehet forgalomba hozni az Európai Unió területén. Helyettük a környezetre kevésbé ártalmas elemek (újabb típusú szárazelemek, alkáli elemek, lítiumelemek) terjedtek el. - Akkumulátorokban: közülük a nikkel-kadmium akkumulátor tartalmaz kadmiumot. A késıbb ismertetendı európai jogi szabályozás hatására a Ni- Cd akkuk helyett az 1990-es évek végétıl újabbak jelentek meg: ma már a nikkel-metál-hidrid (NiMH) 30 és a lítium-ion akkumulátorok a legelterjedtebbek. Az elıbbieket gyakran használt, nagy energiaigényő termékekben (pl. digitális fényképezıgépekben), az utóbbiakat többnyire mobiltelefonokban vagy laptopokban alkalmazzák A NiMH akkukban a kadmiumot nála kevésbé veszélyes fémek (pl. vanádium, cirkónium, króm, nikkel, kobalt, titán, vas) ötvözetével helyettesítik

21 3. kép: Régi nikkel-kadmium akkumulátor 4. kép: Kadmiumot már nem tartalmazó nikkel-metál-hidrid akkumulátor A kadmiummérgezés klasszikus példája az itai-itai 32 kór néven emlegetett betegség: az 1950-es, 60-as években egy Japán területén lévı cinkbánya kadmiumtartalmú szennyvizével öntözték a rizsföldeket. A rizs elfogyasztásával a kadmium bejutott az emberek szervezetébe, akiknél vese- és májbántalmak, kóros fehérjeürítés, vérnyomás-növekedés, csontritkulás, csontzsugorodás és csonttörések léptek fel. 33 Varga (1993) szerint 1981-ig 66 ember halálát okozta a betegség. A kadmium már kisebb terhelésnél szédülést, hányingert, légiszonyt, vizelési rendellenességet okozott ázsiai ékszergyári munkásoknál. (Kádár, 1995). Hormonszerő hatású, férfiaknál sterilitást eredményezhet, nıknél lassítja a peteérés folyamatát, az utódokban veleszületett rendellenességeket okozhat. Tompa (2003) szerint a kadmium gátolja az immunrendszer mőködését, ezért különbözı fertızı betegségekre és daganatokra hajlamosít, súlyos esetben pedig akár rákot is okozhat. Higany (Hg) Annak ellenére, hogy a higany mérgezı hatásával már az ókorban tisztában voltak, legtöbb alkalmazási területe mind a mai napig fennmaradt. A higanyt ma még mindig alkalmazzák a következı termékek elıállítása során: vörös festékekben (pl. tetoválás), amalgám tömésekben, ahol a tömés tömegének közel felét (1 g) a higany teszi ki 34, rovarölı szerekben, orvosságokban (pl. vérnyomáscsökkentık), fertıtlenítı szerekben, szemcseppekben, oltásokban, fényképészeti vegyi anyagokban, lázmérıkben 35, nyomásmérıkben (pl. 32 jelentése magyarul: jaj-jaj 33 Varga (1993) 34 Az amalgám töméseket (melyek tartalmazhatnak még cinket, rezet, ezüstöt és ónt is) már több ország betiltotta. 35 Mivel a higany már szobahımérsékleten is gızölög, így az eltört higanyos hımérıbıl származó higanycseppek gızének belégzése mérgezést okozhat. 20

22 barométer), stb. 36 A higanyt elektronikai termékekben is használják: elemekben (higanyoxidos elem), gombelemekben; relékben és kapcsolókban; nyomtatott áramkörökben (pl. mobiltelefonokban); gázkisülı lámpákban 37 ; fénymásolók, nyomtatók festékkazettáinak fényérzékeny hengerében (hasonlóan a kadmiumhoz); LCD monitor háttérvilágítását biztosító lámpákban, stb. Becslések szerint a világon felhasznált higany 22%-a elektronikus termékekben található. A kadmiumhoz hasonlóan az egyik legkomolyabb 20. századi higanyszennyezés szintén Japánban történt. A Minamata-öböl mentén mőködı Chisso cég vegyipari gyára az 1930-as évektıl 1968-ig higanytartalmú szennyvizet bocsátott az öböl vizébe. A kagylókban és halakban felhalmozódó higany a tápláléklánc útján bekerült a környékbeli emberek szervezetébe, ahol tovább koncentrálódott, és az 1950-es évektıl több mint 2000 ember megbetegedését, s közülük 1800 halálát okozta. 38 Az észlelt megbetegedéseket Minamata szindrómának nevezték el, melynek tünetei mozgásszervi és idegrendszeri problémák, részleges vagy teljes izombénulások, vakság, süketség, az utódok születési rendellenességei és egyéb tünetek voltak. Noha a vegyipari gyár 1968-ban megszüntette a szennyezı tevékenységét, csak az 1990-es években nyilvánították tisztának az öblöt és ehetınek az ott kifogott halakat. Kádár (1995) összefoglalja az enyhébb higanymérgezés tüneteit: emlékezetzavar, észlelési rendellenesség, remegés, az írás megváltozása, szédülés, alvászavarok, fejfájás, idegesség, ingerlékenység, depresszió, fogszuvasodás, száj nyálkahártya gyulladása, hajhullás, bırgyulladás, hasmenés. Króm (Cr) A krómot fémtárgyak felületén alkalmazzák korrózióvédelemre (pl. acélötvözetekben), emellett használják a festékiparban és a bıriparban is. Elektronikai készülékekben például a számítógépek házának külsı burkolatában, Mőködési elvüket tekintve léteznek kis- és nagynyomású gázkisülı lámpák. Kisnyomású a fénycsı, a kompakt fénycsı; nagynyomású a fémhalogén-, a higany- és nátriumlámpa. Az utóbbiak fıleg a közvilágításban használatosak Z. Nagy (2006),

23 vagy a folyadékkristályos képmegjelenítıkben találhatunk krómot. Mint már említettem, a króm fontos szerepet játszik az emberi szervezetben. Vegyületei különösen a króm-iii és a króm-vi viszont különösen veszélyesek. A háromértékő króm elsısorban szem- és bırirritációt, allergiát és ekcémát okozhat, de genetikai hatásai is lehetnek. A hatértékő króm viszont még károsabb: belélegezve, lenyelve karcinogén hatású (gyomor és légzıszervi daganatok), károsítja a tüdıt, a májat, a vesét és az idegrendszert. Felhalmozódik, ezért hosszan tartó károsodást okozhat az élıvizekben. 39 A szálló porban könnyen oldódik, ezért nem lenne szabad a krómtartalmú hulladékokat égetéssel ártalmatlanítani. 40 A felsorolt négy nehézfémen kívül még négy veszélyes nehézfémmel foglalkoztam (kobalt, nikkel, réz, antimon), melyek felhasználási területét és egészségügyi hatásait a 6.2. mellékletben foglaltam össze. Az elektronikai berendezésekben ahogy a 3. táblázatban is látható még sok más nehézfém található (közöttük nemesfémek is, pl. arany, ezüst, palládium), melyek hulladékként szintén veszélyesek lehetnek, ezeket azonban terjedelmi okok miatt nem részletezem Egyéb veszélyes kémiai elemek és anyagok Az egyéb veszélyes anyagok közé soroltam a könnyőfémeket, a félfémes anyagokat, az azbesztet, a brómozott égésgátlókat (PBDE, PBB), a halogénezett szénhidrogéneket (PCB-k, PCT-k, halonok, freonok, stb.) és a mőanyagok közül a PVC-t. A könnyőfémek és a félfémes anyagok közül kiragadtam a számunkra legfontosabbakat (bárium, berillium, arzén, szelén). Ezeket az anyagokat, továbbá az azbesztet, a PCB-ket és a PCT-ket a 6.2. mellékletben mutatom be Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on waste electrical and electronic equipment 22

24 Brómozott égésgátló anyagok (PBDE, PBB 41 ) A PBDE-t és a PBB-t a gyulladás és az égés meggátlására és késleltetésre alkalmazzák elektronikai termékek mőanyag alkatrészeiben (kábelszigeteléseken, konnektorokban, külsı burkolaton, NYÁK-lapon) és sok más termékben is, többek között gépkocsikban, bútorokban, ruhaszövetekben, párnákban). 42 A nehezen lebomló PBDE felhalmozódik az emberi szervezetben (a zsírszövethez kötıdik) és az anyatejben is (svéd tudósok kimutatása szerint 1972 óta 40-szeresére emelkedett koncentrációja az anyatejben). Megzavarhatja az idegi és a hormonális mőködést, hatással van a szaporodási képességekre, növeli különbözı rákfajták kialakulásának kockázatát. 43 A PBB az immunrendszer mőködését gátolja, és valószínőleg rákkeltı is. Mindkét anyagra igaz, hogy égetımővekben alacsony hıfokon ( C) való égetése során rendkívül mérgezı polibrómozott-dibenzo-furánok (PBDF), polibrómozott-dibenzodioxinok (PBDD) keletkezhetnek. 44 A PVC és a dioxinok A PVC az elektronikai eszközökben található egyik leggyakoribb mőanyagfajta. Az elektronikai iparban tőzálló tulajdonsága miatt vezetékek szigetelıanyagaként, valamint a készülékek külsı burkolatában alkalmazzák. Veszélyessége a brómozott égésgátlókhoz hasonlóan abban rejlik, hogy elıállítása és hagyományos ( C-on történı) égetése során furánok és dioxinok keletkeznek. 45 Ezt a folyamatot a hulladék réztartalma katalizálja. Általánosságban dioxinoknak nevezzük azt a klóratomokat tartalmazó vegyületcsaládot, melybe ez az anyag is tartozik. A rendkívül mérgezı dioxin (tetraklór-dibenzo-p-dioxin, TCDD) egyes források szerint az eddig ismert legveszélyesebb mesterséges vegyület. Kis mennyiségben belélegezve is ártalmas (bırkiütést, spontán vetélést, immun- és hormonproblémákat okoz), ha viszont felhalmozódik a szervezetben, akkor idegrendszeri és vérképzési zavarokat, mutációt, daganatos betegségeket, magzatkárosodást okozhat. A 41 PBDE: polibrómozott difenil éter, PBB: polibrómozott bifenil Gádár et al. (2003), Boros (2000) 23

25 dioxin természetidegen, a természetben gyakorlatilag lebonthatatlan anyag, az általa mérgezettek kezelésére semmiféle megelızı vagy gyógyító eljárásunk nincs. A legismertebb dioxin-katasztrófa 1976-ban történt az olaszországi Seveso-ban, ahol egy vegyszergyárból néhány kilogramm dioxin került a levegıbe. A lakosság gyors kitelepítése ellenére több ezer ember megfertızıdött és a késıbbiekben nıtt a vetélések és a születési rendellenességek száma. 46 Halogénezett szénhidrogének A halogénezett szénhidrogének több csoportba sorolható kémiai vegyületek győjtıkategóriája. Csoportosításuk melyet az 6.4. mellékletben foglaltam össze megtalálható az Európai Unió 2037/2000/EK rendeletében és a vele harmonizáló 94/2003 számú kormányrendeletben. A röviden csak freonoknak, illetve halonoknak hívott anyagcsoportok káros hatásait az 1970-es években fedezték fel: egyrészt a Földet körülvevı, az élı szervezeteket a káros sugárzásoktól (pl. UV-B sugárzástól) megvédı ózonréteget pusztítják, másrészt üvegházgázok is, azaz a globális felmelegedést segítik elı. Noha légköri koncentrációjuk viszonylag alacsony a többi üvegházgázhoz (CO 2, N 2 O, metán, troposzferikus ózon) képest, tartózkodási idejük meglehetısen magas ( év körüli), az üvegházhatáshoz való molekulánkénti hozzájárulásuk (GWP 47 ) pedig kifejezetten nagyfokú: a szén-dioxidhoz képest szeres. A freonokat már az 1930-as évektıl alkalmazták, elıször hőtıszekrények, légkondicionáló berendezések hőtıközegeként, késıbb spray-k hajtógázaként, száraz vegytisztítási mőveletek során, valamint mőanyagok habosítására. 48 A probléma leküzdésére nemzetközi összefogás indult meg, melynek elsı lépcsıjeként 1985-ben elfogadták az ózonréteg védelmérıl szóló Bécsi Egyezményt. A keretegyezmény elveinek megvalósítására ezután több jegyzıkönyv is született, melyek közül a legismertebb az 1987-ben aláírt, s azóta többször módosított és kiegészített Montreáli Jegyzıkönyv. 49 A Jegyzıkönyv 46 György (1997) 47 GWP Global Warming Potential: Globális Melegítı Hatás 48 Kerekes (1998) 49 Magyarország a 31/1990. (II. 16.) MT Rendelettel hirdette ki a Bécsi Egyezményt, s a 35/1990. (II. 28.) MT Rendelettel a Montreáli Jegyzıkönyvet. 24

26 különbözı határidıket szabott meg az egyes halogénezett szénhidrogének korlátozására vonatkozóan, valamint megtiltotta az egyezményhez nem csatlakozott országokba történı exportot, illetve onnan az importot. A CFC-k termelését és gyártását például 1996-ig engedélyezte. Hazánk a 94/2003. számú, az ózonréteget károsító anyagokról szóló Kormányrendelettel vette át a Jegyzıkönyv legutóbbi (pekingi) módosításának rendelkezéseit. A szabályozásnak köszönhetıen az 1990-es évek végére a CFC-k új termékekben való felhasználása gyakorlatilag megszőnt. Eleinte a HCFC-k vették át a szerepüket, késıbb pedig a részlegesen fluorozott szénhidrogének, a HFC-k. Ez utóbbiakkal viszont az a probléma, hogy üvegházhatásuk jelentıs. 50 A legújabb hőtıszekrényekben a hőtıközeg már propán- vagy butángáz, vagy a kettı keveréke (PB). Ezek az anyagok viszont tőz- és robbanásveszélyesek, így tovább folynak a leginkább környezetbarát hőtıközeg kifejlesztését célzó kutatások

27 3. Nemzetközi és magyarországi jogi szabályozás 3.1. A környezetpolitika nemzetközi alapjai Az OECD környezetpolitikája és a Bázeli Egyezmény Az 1960-ban megalakult Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD 51 fı feladatai a tagországok gazdasági fejlıdésének elısegítése, a legfontosabb gazdasági, társadalmi, környezeti folyamatok elemzése és ajánlások megfogalmazása a tagországok számára a hatékonyabb kormányzati tevékenység érdekében. Tagországai között megtalálható az európai államok többsége és a többi fejlett ország (USA, Kanada, Japán, Ausztrália, Új- Zéland, Mexikó, Japán, Izland) is. Hazánk 1996-ban csatlakozott a szervezethez. Az OECD 30 tagállama közel 1,2 milliárdnyi népességgel rendelkezik, s 34,8 millió km 2 -nyi területet testesít meg. (Összehasonlításként az EU 27 tagállamának területe 4 millió km 2, népessége pedig 493 millió fı.) Az OECD kulcsszerepet tölt be abban, hogy a tagállamait és az egész nemzetközi közösséget segítse a környezeti kihívások megválaszolásában. A tagországok szakembereinek állandó fórumot biztosít, emellett interdiszciplináris elemzı központ, s végül ösztönzi a horizontális együttmőködést a több területet átfogó kérdésekben. Az OECD környezetpolitikája a kezdetekben ex post intézkedésekre korlátozódott, ennek körében a keletkezett szennyezések felszámolására és a nagy pontforrásokból származó kibocsátások csökkentésére helyezték a hangsúlyt. A 80-as évek végén, 90-es évek elején viszont már integrált és hosszú távú célokat fogalmaztak meg, amelyek mint látni fogjuk erıs párhuzamot mutattak az Európai Közösség szintén ebben az idıszakban megváltozott, kibıvült céljaival. Ezek közül a hulladékgazdálkodás így az elektronikai hulladékokra vonatkozó szabályozás szempontjából a következı célok a legfontosabbak: - a fenntartható fejlıdés, mint átfogó cél; - a környezetszennyezés megelızése a tisztább termelés ösztönzésével; 51 OECD Organisation for Economic Cooperation and Development 26