Fogorvosi Szemle. Stomatologia Hungarica TARTALOM évfolyam 3. sz június. Dr. Fejérdy Pál. Dr. Hermann Péter

Átírás

1 Fogorvosi Szemle Stomatologia Hungarica A MAGYAR FOGORVOSOK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Alapította: Dr. Körmöczi Zoltán 1908-ban 100. évfolyam 3. sz június TARTALOM Főszerkesztő: Dr. Fejérdy Pál Szerkesztő: Dr. Hermann Péter A szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Barabás józsef, dr. Bánóczy jolán, dr. Boros ildikó, dr. Dobó nagy csaba, dr. Divinyi tamás, dr. Fazekas andrás, dr. Fazekas árpád, dr. Fábián tibor, dr. Gera istván, dr. Gyenes vilmos, dr. Hegedüs Csaba, dr. Kaán miklós, dr. Kocsis s. Gábor, dr. Kovács ádám, dr. Mari albert, dr. Márton ildikó, dr. Nagy gábor, dr. Nagy katalin, dr. Nyárasdy ida, dr. Orosz mihály, dr. Piffkó józsef, dr. Schiff tamás, dr. Sculean, anton, dr. Suba zsuzsanna, dr. Szabó györgy, dr. Szabó gyula, dr. Tarján ildikó, dr. Varga gábor, dr. Vágó péter, dr. Zelles tivadar Szerkesztőség: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 47. Fogpótlástani Klinika Telefon/fax: Kiadja: a Magyar Fogorvosok Egyesülete Megrendelhető a Magyar Fogorvosok Egyesülete Titkárságán 1088 Budapest, Szentkirályi u. 40. Előfizethető továbbá átutalással a Magyar Fogorvosok Egyesülete sz. bankszámlájára is. Terjesztéssel kapcsolatos reklamáció, információ: Tel.: , fax/tel.: Külföldiek számára megrendelhető a terjesztőnél, a Magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóságnál (1846 Budapest, Pf. 863), a Hírlapelőfizetési Irodákban (HELÍR) Budapest, XIII. Lehel út 10/a; levélcím: 1900 Budapest, és vidéken a postahivatalokban, előfizethető továbbá átutalással a Magyar Posta Rt. Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóság sz. bankszámlájára is. Terjesztéssel kapcsolatos reklamáció, információ külföldi előfizetők számára tel. (Budapestről): (rádiótelefonról nem hívható) tel. (Pestről): (rádiótelefonon nem hívható); telefon (vidékről): ; fax: ; A példányonkénti eladási ára 500 Ft. Index: HU-ISSN Nyomta az Argumentum Kiadó Nyomdaüzeme MFE Fogpótlástani Társaság XVII., a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságának VII. és a Magyar Parodontológiai Társaság XV. Közös Fogászati Kongresszusa 90 Dr. Madléna Melinda, Dr. Hermann Péter, Dr. Tollas Örs, Dr. Gerle János, Dr. Fejérdy Pál Felnőtt korúak táplálkozási, szájhigiénés és fogorvoshoz járási szokásai kérdőíves felmérés alapján 91 Dr. Ujpál Márta, Dr. Barabás József, Dr. Szabó György, Dr. Bogdán Sándor, Dr. Lőrincz Ádám, Dr. Suba Zsuzsanna A 2. típusú diabetes mellitus prognosztikai jelentősége a sebészileg kezelt és irradiált gingiva carcinomás betegeknél 99 Dr. Joób F. Árpád, Kerekes Fanni, Dr. Koppány Ferenc, Pfeifer Barbara, Dr. Divinyi Tamás Az implantációs sebészeti beavatkozások indikációs területének változása a statisztikai vizsgálatok tükrében 103 Bakó József, Dr. Szepesi Márta, Dr. Márton Ildikó, Dr. Borbély János, Dr. Hegedűs Csaba Fogászatban alkalmazható hatóanyagok leadására alkalmas nanorészecskék szintézise 109 Dr. Vaszilkó Mihály, Dr. Barabás József, Dr. Szabó György, Dr. Velich Norbert, Dr. Cséplő Kisztina, Dr. Ujpál Márta Biszfoszfonátok alkalmazása következtében kialakuló osteonecrosis az állcsontokban 115 Dr. Kiss Géza, Dr. Kiss Péter, Dr. Pácz Miklós Artikulátorra vonatkoztatott egyéni funkciós értékek meghatározása és gyakorlati alkalmazása Új módszer: virtuális artikulátor és arcív 121 Beszámoló a Szeged 2007 Tudományos Továbbképző Konferenciáról és Fogorvos-találkozóról 129 A Semmelweis Egyetem: Fogorvostudományi Kar, Oktatási Centrum ünnepélyes átadása 131

2 90 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz MFE Fogpótlástani Társaság XVII., a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságának VII. és a Magyar Parodontológiai Társaság XV. közös Fogászati Kongresszusa Szent-Györgyi Albert 70 éve elnyert Nobel-díja emlékére Helyszín: Szeged (SZTE Tanulmányi és Információs Központ) Időpont: október A konferencia elnöke: Dr. Nagy Katalin, mb. dékán SZTE Fogorvostudományi Kar Témakörök: Az implantológia aktuális kérdései Korszerű protetikai rehabilitáció Parodontológiai szempontok az implantológiában Az általános és a fogorvostudomány közös területei A korszerű parodontológia fogmegtartó eszközei Esztétikai követelmények a 21. században Prevenció Akkreditáció: Akkreditált pontérték kongresszusonként pont A három nap összesen: 30 pont Részvételi díj a három (egynapos) kongresszusra ig: Ft től: Ft Társasági tagságonként ezer Ft engedményt adunk a részvételi díjból. Absztraktok beküldési határideje: augusztus 31. Bővebb információ és online regisztráció: Kongresszusi iroda: C&T Hungary Kft. Kongresszusi Iroda Tel./Fax: congress@congresstravel.hu Web:

3 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Klinika, Budapest Felnőtt korúak táplálkozási, szájhigiénés és fogorvoshoz járási szokásai kérdőíves felmérés alapján Dr. Madléna Melinda, dr. Hermann Péter, dr. Tollas Örs, dr. Gerle János, Dr. Fejérdy Pál A szerzők célja az volt, hogy bemutassák a szájhigiénés, táplálkozási és fogorvoshoz járási szokásokat az ország különböző régióiban. A budapesti Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klinikájának orvosai ben kérdőíves felmérést végeztek, melyben összesen 4606 önkéntes személy, 2923 nő és 1683 férfi vett részt, átlagéletkoruk 46,37±7,89 év (férfiak: 44,41±17,14; nők: 48,09±18,36 év) volt. A vizsgálati helyszínek felölelték az ország összes régióját, a fővárost, a nagyvárosok lakosságát és vonzáskörzetükbe élő lakosságot egyaránt. A kapott információkat számítógépes program segítségével a helyszínen rögzítették, az eredmények feldolgozása korcsoportok, nemek és régiók szerint SPSS for Windows 10.0 programcsomaggal történt. Eredmények: a naponkénti édességfogyasztás régiók szerint a Közép-Dunántúlon a legmagasabb (34%). Összességében a megkérdezettek csaknem 28%-a eszik naponta ebből a táplálékféleségből, főleg a 19 éves kor alattiak (40%). A szénsavas üdítők naponkénti fogyasztásának vonatkozásában 13%-os gyakorisági jellemzőt találtunk, legmagasabb a naponkénti fogyasztás az Észak-Alföldi régióban (17,5%) szintén elsősorban a 19 éves korcsoportban jellemző, akik a teljes vizsgált populációt tekintve 31%- ban naponta isszák ezeket az italokat. Nőknél a szénsavas üdítő fogyasztás szignifikánsan alacsonyabb, mint férfiaknál (p<0,001). Mind az édességfogyasztás, mind a szénsavas üdítő fogyasztás az életkorral szignifikánsan csökken (p<0,001). A fogmosás gyakoriságára vonatkozó válaszok szerint a megkérdezettek 58%-a a napi kétszeri tisztítást jelölte meg. A válaszadók csaknem 100%-a (a régió, kor vagy nem szerinti megoszlástól függetlenül) a szájápoláshoz csak fogkrémet és fogkefét használ, ezeken kívül szájöblítőt 12%-ban, fogvájót 11%-ban, fogselymet 7%-ban alkalmaztak. A megkérdezettek többsége (68%) csak akut panasz esetén fordul fogorvoshoz. Kulcsszavak: táplálkozási szokások, szájhigiénés szokások, fogorvoshoz járás, felnőttek, statisztikai régiók Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1946-os meghatározása szerint az egészség fogalma a testi-lelki és szociális jólétre való képességek, állapotok összességét jelenti, és nem csupán a betegség vagy rokkantság hiánya. A szájegészségi állapotot nagymértékben befolyásolják az egyén táplálkozási, szájhigiénés szokásai, és bizonyos tényezők, pl. a fogorvoshoz járás gyakorisága. Magyarországon a KSH által kiadott legutóbbi (2002- es) adatok szerint az évente vásárolt fogkefe mennyisége kevesebb mint 1db/fő (0,4 db/fő/év), míg a fogkrémfogyasztás 2,4 tubus/fő/év [10]. Mindkét szám az előző évekhez képest (1998, 2000) csökkenő tendenciát mutat. Ezek az adatok valószínűsítik, hogy a lakosság egy része egyáltalán nem tisztítja fogait, sőt nem rendelkezik fogkefével sem. Az elérhető legutóbbi információk szerint hazánkban a cukorfogyasztás 30 kg/fő/év (2002-es adat), amely az előző évek (1991 és 2000 közötti) adataihoz képest csökkenő tendenciát mutat ugyan, de még mindig a közepes tartományban van [11]. Az elfogyasztott tápanyagok összetevői ill. az étkezések gyakorisága a szájhigiénés szokásokkal összefüggésben befolyásol ják a fogazat megbetegedéseinek kialakulását. Az em- lített, orális egészségi állapotot jelentősen érintő tényezőkkel kapcsolatban elsősorban fiatal korosztályokra jellemző adatok találhatók meg a hazai szakirodalomban [1, 6]. Jelen felmérésünk célja volt, hogy bemutassunk néhány, a hazai felnőtt korú lakosság szájegészségi állapotát befolyásoló jellemzőt. Anyag és módszer A budapesti Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klinikájának orvosai ben kérdőíves felmérést végeztek a hazai felnőtt korú lakosság körében. A felmérésben a Röntgenernyő és Fényképszűrő Állomások által szervezett tüdőszűrésekhez kapcsolódóan 4606, beleegyező nyilatkozatot tevő, önkéntes személy (2923 nő és 1683 férfi) vett részt, átlagéletkoruk 46,37 ±7,89 év ( férfiak: 44,41±17,14, nők: 48,09±18,36 év) volt. A vizsgálati helyszínek a reprezentativitás érdekében felölelték az ország összes régióját, a fővárost, a nagyvárosok lakosságát és vonzáskörzetükben élő lakosságot egyaránt (1. ábra). Az adatok feldolgozása a következő szempontok szerint történt: nem; életkor Érkezett: november 22. Elfogadva: április 12.

4 92 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz korcsoportok: 19 évesek ill. ennél fiatalabbak ( 19; 184 fő); év közöttiek (1278 fő); év közöttiek (726 fő); év közöttiek (1521 fő); év közöttiek (525 fő); 75 évesek ill. ennél idősebbek (75 ;372 fő); régiók [Dél-Dunántúli (DDT); Dél-Alföldi (DAF); Közép-Magyarországi (KMO); Nyugat-Dunántúli (NYDT); Észak-Alföldi (ÉAF); Észak-Magyarországi (ÉMO) és Közép-Dunántúli (KDT) régió]. A kérdések az édesség- (cukorka-, csokoládé-, sütemény-) és a cukros, szénsavas üdítő fogyasztásra, a fogápolási és fogorvoshoz járási szokásokra vonatkoztak. A kérdések összeállításánál a korábbi hasonló felmérésekben szereplő kérdéseket vettük alapul [4 7]. Felmérésünk során a kikérdezéses módszert alkalmaztuk. A válaszok valódiságának ellenőrzésére nem volt mód. 31%;70, ill. 56 fő) (2.a ábra). Mind a naponkénti, mind az 1-2 hetente történő édesség- és szénsavas üdítőital fogyasztás éves korig csökkenő tendenciát mutat. Mind az édesség, mind a szénsavas üdítőitalok fogyasztásában a legfiatalabb és a éves korcsoportok között erősen szignifikáns különbség mutatkozott (p<0,001). Bevallása szerint soha nem fogyaszt édességet a lakosság 6 százaléka (256 fő) és nem iszik szénsavas üdítőt 37 százaléka (1664 fő), ezek leggyakrabban a éves korcsoportban fordulnak elő. A naponkénti édességfogyasztásban a nemek között nem találtunk szignifikáns különbséget (férfiak: 27%; 563 fő, nők: 28%; 686 fő) (p>0,05), de a naponkénti szénsavas üdítőital fogyasztást illetően (13%; 576 fő) a férfiak szignifikánsan többet fogyasztottak (15%; 325 fő), mint a nők (10%; 251 fő) (p<0,001). Férfi: 274 Nő: 398 Összesen: 672 A régiók vonatkozásában naponta legtöbben KDT (34%; 170 fő) régióban, legkevesebben Észak-Magyarországon (18,5%; 104 fő) fogyasztottak naponta édességet, köztük szignifikáns különbség mutatkozott (p<0,001). A szénsavas üdítőital naponkénti fogyasztása legelterjedtebb az ÉAF régióban (17,5%; 118 fő), legkevesebben pedig a KMO régióban (9,5%; 122 fő) fogyasztják (2.b ábra). A két régió között ebben a vo- Nyugat- Dunántúl Közép- Közép-Dunántúl Magyarország Férfi: 445 Férfi: 112 Nő: 866 Nő: 133 Összesen: 131 Összesen: 245 Dél-Dunántúl Férfi: 85 Nő:192 Összesen: 277 Férfi: 117 Nő: 248 Összesen: 365 Észak-Magyarország Észak-Alföld Férfi: 387 Nő: 627 Összesen: 1014 Dél-Alföld Férfi: 263 Nő: 459 Összesen: ábra. A megvizsgáltak száma régiók és nemek szerinti bontásban (súlyozatlanul) % * * év Életkor (korcsoportok) édesség szénsavas üdítő 2.a ábra. Édességet és szénsavas üdítőitalt naponta fogyasztók százalékos előfordulása korcsoportonként (*p<0,001) A megkérdezettektől kikérdezés során kapott információkat az erre a célra készített számítógépes program segítségével a helyszínen rögzítettük. A vizsgálati helyszínek sokfélesége főváros, nagyvárosok, kistelepülések ellenére az adatok bizonyos demográfiaitopográfiai aránytalanságot mutattak, ezért ún. súlyozás -sal kerültek feldolgozásra [2], így a feldolgozott információkat a régiókban lakók számarányainak megfelelően tudtuk figyelembe venni. A statisztikai feldolgozás során a feldolgozásra felkért matematikus (statisztikus) SPSS for Windows 10.0 programcsomagot, illetve ANOVA tesztet alkalmazott. Nyugat- Dunántúl Közép-Dunántúl Édesség: 27,8 Szénsavas üdítő: 15,3 *Édesség: 34,3 Szénsavas üdítő: 16,5 Dél-Dunántúl Édesség: 32,9 Szénsavas üdítő: 10,6 Észak-Magyarország Közép- Magyarország *Édesség: 18,5 Szénsavas üdítő: 12,2 Édesség: 27,4 *Szénsavas üdítő: 9,5 Dél-Alföld Édesség: 25,5 Szénsavas üdítő: 11,5 Észak-Alföld Édesség: 29,5 *Szénsavas üdítő: 17,5 Eredmények Az eredmények számszerű megjelölésekor a súlyozott értékeket közöljük. Táplálkozási szokások Édesség és szénsavas üdítő fogyasztása Naponta fogyaszt édességet a megkérdezettek 28 százaléka (1249 fő), szénsavas üdítőitalokat 13 százaléka (576 fő), leggyakrabban a 19 éves kor alatt (40 ill. 2.b ábra. Édességet és szénsavas üdítőitalt naponta fogyasztók százalékos előfordulása a különböző régiókban

5 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz natkozásban szignifikáns különbség volt (p<0,001). Az édességet soha nem fogyasztók között (összesen 6%; 256 fő) a NYDT régióban (7%; 31 fő), a szénsavas üdítőt sosem fogyasztók (összesen 37%;1663 fő) között a DDT régióban voltak a legmagasabb arányban (45%; 200 fő). Szájhigiénés szokások A fogmosás naponkénti gyakorisága A megkérdezettek közül legtöbben naponta kétszer mosnak fogat (58%; 2576 fő), naponta egyszer 23% (1019 fő). A lakosság 10 százaléka (452 fő) naponta háromszor mos fogat (beleértve a kivehető fogpótlás tisztítását is), legtöbben a 75 éves ill. afeletti korcsoportban (15%; 51 fő), legkevesebben a éves (8%; 57 fő) korcsoportban (3.a ábra). A legfiatalabb és legidősebb korcsoport között a fogmosás naponkénti gyakoriságában szignifikáns különbség mutatkozott % <1x: 4,9% 1x: 22,9% 2x: 55,2% 3x:14,8% 3x<: 2,2% * * év Életkor (korcsoportok) 3.a ábra A fogmosás naponkénti gyakorisága korcsoportonként (*p<0,001) Nyugat- Dunántúl <1x: 7,0% 1x: 26,7% 2x: 52,4% 3x: 11,3% 3x<: 2,6% Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl <1x: 4,9% 1x: 22,1% 2x: 61,0% 3x:11,3% 3x<: 0,7% <1x: 22,4% 1x: 23,3% 2x: 48,6% 3x: 5,3% 3x<: 0,4% Észak-Magyarország Közép- Magyarország <1x: 3,2% 1x: 19,2% 2x: 64,5% 3x: 11,4% 3x<: 1,7% Dél-Alföld <1x: 6,8% 1x: 25,5% 2x: 58,2% 3x: 8,3% 3x<: 1,2% Észak-Alföld <1x: 11,8% 1x: 24,3% 2x: 54,3% 3x: 8,2% 3x<: 1,4% 3.b ábra A fogmosás naponkénti gyakorisága a különböző régiókban <1x 1x 2x 3x >3x (p<0,001) (3.b ábra). Nem mos naponta fogat a lakosság 8 százaléka (363 fő), legkevesebben ezek közül a 19 éves kor alattiak, valamint a évesek korcsoportjában vannak (1%, ill. 5%; 2 ill. 62 fő). A fogmosás gyakorisága vonatkozásában a nemek között szignifikáns különbséget találtunk (p<0,001), a nők szignifikánsan többen mosnak fogat: naponta kétszer, háromszor, vagy annál többször. A nem naponta fogat mosók legnagyobb százalékban az ÉMO régióban (22%; 123 fő), legkevesebben a KMO régióban (3%; 42 fő) voltak megtalálhatók. A naponta háromszor fogat mosók közül legtöbben a NYDT régióban (15%; 66 fő), legkevesebben az ÉMO régióban (5%; 29 fő) élnek. A KDT és az ÉMO régiók között a fogmosás naponkénti gyakoriságában szignifikáns különbség mutatkozott (p<0,001) (3.b ábra). Fogkefe és fogkrém alkalmazása A megkérdezettek 6 százaléka (273 fő) nem használ fogkefét és fogkrémet szájhigiénés tevékenységéhez, legtöbben a 75 év feletti korosztályban (17%;63 fő), de 1 százalékban (2 fő) a 19 év alattiak sem használják ezeket. A fogkrémet és fogkefét nem használók közül legtöbben a KDT (12%; 62 fő), legkevesebben a KMO (3%; 41 fő) régióban találhatók. Mind a korcsoportok, mind a régiók között ebben a kérdésben szignifikáns különbségeket találtunk (p<0,001). A nemek tekintetében a férfiak és a nők is 6-6 százalékban (130 ill. 143 fő) nem használnak fogkefét és fogkrémet, nem találtunk közöttük szignifikáns különbséget (p>0,05). Kiegészítő szájhigiénés eszközök alkalmazása Fogselyem alkalmazása A megkérdezettek többsége (93%; 4232 fő) nem használ fogselymet szájhigiénés tevékenysége során. Az ezt alkalmazó 7 százalékon belül (336 fő) legnagyobb számban a évesek használják (13%; 164 fő) (4.a ábra). A régiók között a fogselyem alkalmazásában szignifikáns különbség mutatkozott (p<0,001), a fogselymet alkalmazók közül (7%; 337 fő) legtöbben a KMO régió ban, legkevesebben az ÉMO régióban élnek (4.b ábra). A nők 9 százaléka (218 fő), a férfiak 5,5 százaléka (118 fő) használ fogselymet, közöttük a különbség szignifikánsnak mutatkozott (p<0,001). Fogvájó alkalmazása Fogvájót a megkérdezettek 89 százaléka (4054 fő) nem % * * év Életkor (korcsoportok) 4.a ábra. Kiegészítő szájhigiénés termékek alkalmazása korcsoportonként Fogselyem (*p<0,001) Fogvájó (*p<0,001) Szájöblítő (*p<0,001) Egyéb (*p<0,005)

6 94 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz használ. A maradék 11 százalékon belül (513 fő) legnagyobb számban a évesek (13%;94 fő) használják (4.a ábra). A régiók közül legtöbben a KDT régióban (20%;99 fő), legkevesebben az ÉMO régióban (4%; 25 fő) használnak fogvájót (4.b ábra). Nyugat- Dunántúl Fogselyem: 6,2% Fogvájó: 16,5% Szájöblítő: 14,5% Egyéb: 2,4% Fogselyem: 8,7% Fogvájó: 19,7% Szájöblítő: 14,7% Egyéb: 1,2% Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl Fogselyem: 9,6% Fogvájó: 8,3% Szájöblítő: 18,6% Egyéb: 3,8% Észak-Magyarország Közép- Magyarország Fogselyem: 2,0% Fogvájó: 4,4% Szájöblítő: 4,8% Egyéb: 1,2% Fogselyem: 10,3% Fogvájó: 11,5% Szájöblítő: 14,7% Egyéb: 4,9% Dél-Alföld Fogselyem: 7,9% Fogvájó: 13,1% Szájöblítő: 11,5% Egyéb: 4,2% Észak-Alföld Fogselyem: 4,1% Fogvájó: 6,8% Szájöblítő: 6,3% Egyéb: 1,0% 4.b ábra. Kiegészítő szájhigiénés termékek alkalmazása a különböző régiókban A nemek vonatkozásában vizsgálataink szerint a férfiak szignifikánsan többen használnak fogselymet (13%; 281 fő), mint a nők (10%; 233 fő) (p<0,001). Szájöblítő alkalmazása Szájöblítőt a lakosság 12 százaléka (556 fő) használ, legtöbben a évesek korcsoportjában (15%; 106 fő), legkevesebben 19 éves ill. ez alatti életkorban (3%; 6 fő) (4.a ábra). A nők szignifikánsan többen alkalmaznak szájöblítőt mindennapi szájhigiénés tevékenységük során (15%; 361 fő), mint a férfiak (9%; 196 fő) (p<0,001). Legtöbben a DDT régióban (19%; 83 fő), legkevesebben az ÉMO régióban (5%; 27 fő) használnak szájöblítőt (4.b ábra). Egyéb kiegészítő szájhigiénés eszköz alkalmazása A megkérdezetteknek csupán 3 százaléka (139 fő) használ a felsorolt kiegészítő szájhigiénés termékek közül mást, vagy mást is, legtöbben a éves korcsoportban (4%; 28 fő) (4.a ábra). A korcsoportok között szignifikáns különbség ebben a kategóriában nem volt (p>0,05). A nők egyéb szájhigiénés eszközöket is szignifikánsan többen alkalmaztak (4%; 98 fő), mint a férfiak (2%; 48 fő) (p<0,01). Legtöbben a KMO régióban használtak kiegészítő szájhigiénés terméket (5%; 64 fő), legkevesebben az ÉAF régióban (1%; 7 fő) (4.b ábra). A kiegészítő szájhigiénés termékek alkalmazásában szignifikáns különbség mutatkozott a KMO és az ÉMO régiók, valamint az Egyéb kategória kivételével a és a éves korcsoportok között (p<0,001). Fogorvoshoz járási szokások Fogorvoshoz járás gyakorisága A megkérdezettek többsége (68%; 3062 fő) csak panasz esetén keresi fel a fogorvost. Rendszeresen jár 32 százalékuk (1444 fő), legtöbben a éves korcsoportban (40%; 508 fő), legkevesebben a 75 év felettiek korcsoportjában (14,5%; 52 fő), a kettő között szignifikáns különbség volt (p<0,001) (5.a ábra). A régiók vonatkozásában legtöbben a DDT régióban járnak rendszeresen fogorvoshoz (39,5%; 174 fő), legkevesebben az ÉMO régióban (18,5%; 103 fő) (5.b ábra). Az ÉMO és az összes többi régió között szignifikáns különbség adódott ebben a vonatkozásban, csakúgy, mint a nemek között, ahol a férfiak 29, a nők 34,5 százaléka (618 ill. 826 fő) jár rendszeresen fogorvoshoz (p<0,001) (5.a ábra). % * * év Életkor (korcsoportok) *32,4% 5.a ábra. A rendszeresen fogorvoshoz járók százalékos előfordulása korcsoportonként (p<0,001) Nyugat- Dunántúl Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl *39,5% Észak-Magyarország Központi térség *35,9% *38,2% *18,5% Dél-Alföld *33,9% Észak-Alföld *32,3% 5.b ábra. A rendszeresen fogorvoshoz járók százalékos előfordulása a különböző régiókban A legutolsó fogorvosi vizsgálat időpontja Több mint 5 éve járt fogorvosnál a megkérdezettek 11,5 százaléka (519 fő). Egy éven belül volt fogorvosi vizsgálaton a megkérdezettek 56 százaléka (2548 fő) (nők 57%, a férfiak 55%;), legnagyobb számban a legfiatalabbak (75%; 134 fő) (6.a ábra). A legfiatalabb és

7 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz a éves korcsoportok között ebben a kérdésben szignifikáns különbség mutatkozott (p<0,001). A régiók közül fogorvosnál az ÉMO régióban voltak egy éven belül legkevesebben (~41%; 226 fő), legtöbben pedig az KDT régióban (~65%; 325 fő). Legtöbben az ÉMO régióban (~19%; 108 fő), legkevesebben a KMO régióban (~7%; 86 fő) jelentek meg több mint 5 % * * év Életkor (korcsoportok) 6.a ábra. A legutolsó fogorvosi vizit időpontja korcsoportonként (p<0,001) éve fogorvosnál (6.b ábra). A KMO és az ÉMO régiók között e kérdés vonatkozásában szignifikáns különbség mutatkozott (p<0,001). A nők 11 százaléka (357 fő), a férfiak 12 százaléka (262 fő) több mint 5 éve volt utoljára fogorvosnál. <1 év: 52,8% <2 év: 19,3% <5 év: 14,0% >5 év: 14,0% tapasztalt megbetegedések hátterében legnagyobb súllyal a helytelen szokások, az életmód zavarai állnak [8]. Antal és mtsai megállapították, hogy a táplálkozási kockázati tényezők a túlzott zsír-, cukor-, sóbevitel csökkentésével a lakosság általános egészségi állapota is nagymértékben javítható lenne, s ezen betegségek táplálkozással összefüggő kockázati tényezői már serdülőkorban kimutathatók [1]. Az általános és dentális egészséget jelentősen befolyásoló táplálkozási, illetve szájhigiénés szokások lakosság körében történő korábbi kérdőíves felmérésre eddig hazánkban elsősorban a fiatalabb korcsoportokkal kapcsolatban került sor [1, 6]. A kérdőíves felmérések során mindig felmerül a válaszok validitásának kérdése. Előfordulhat, hogy a megkérdezettek azt a pontot választják, amit feltételezésük és ismereteik szerint a felmérést végzők látni hallani szeretnének. Így az eredmény bizonyos esetekben túlzottan ideálisnak tűnhet. A hazai felnőtt lakosság körében végzett kérdőíves vizsgálatainkkal kapcsolatosan szintén felmerül ez a probléma. A feldolgozást követően kapott eredmények így még inkább nem adnak alapot az optimizmusra, sőt a válaszok validitásának kérdését figyelembe véve a helyzet még ennél is roszszabb lehet. Jelen vizsgálataink eredményei a módszer előbbiekben említett esetleges (kiküszöbölhetetlen) hiányosságai mellett tükrözik a hazai felnőtt korú lakosság táplálkozási szokásainak egyes jellemzőit, melyek a mai gyermekek táplálkozását és jövőbeni egészségi állapotát bizonyos esetekben meghatározhatják. Az adatok szerint a naponkénti édességfogyasztás inkább a fiatalabb korosztályban jellemző, és mind az édesség-, mind a szénsavas üdítőital fogyasztás az életkorral bizonyos határig szignifikánsan csökken. Az édesség fogyasztása azonban a 75 év feletti populációban újra emelkedik, ami pszichológiai okokkal magyarázható (az örömszerzés egyik formája lehet). Bár a cukorfogyasztás a legutóbbi adatok szerint csökkenő tendenciát mutat, a 30 kg/fő/év még mindig a középmezőnyt jelenti [11]. Ugyanakkor pl. Svájcban az évenkénti cukorfogyasztás 52,7 kg/fő/év, és az elmúlt évekhez képest növekvő tendenciát mutat, pedig a statisztikai adatok szerint a svájci lakosság általános és dentális egészségi állapota lényegesen jobb a hazai jellemzőknél [10, 11]. Ez arra utal, hogy a cukorfogyasztás illetve a táplálkozási faktorok önmagukban nem lehetnek meghatározók ebben a vonatkozásban. A dentális egészség szempontjából a táplálkozási, szájhigiénés és viselkedési szokások (melyek a prevenció alappilléreit is alkotják) együtt jelenthetnek meghatározó tényezőket. Kalsbeek és mtsai (2000) éves holland egyének körében végzett felmérése szerint a megkérdezettek 91%-a rendszeresen, legalább évente egyszer meglátogatja a fogorvosi rendelőt, és 76%-uk legalább naponta kétszer fogat mos [4]. Összehasonlítva saját vizsgálati eredményeinkkel, Magyarországon a két ál- Nyugat- Dunántúl Közép-Dunántúl <1 év: 65,1% <2 év: 10,2% <5 év: 10,8% >5 év: 13,8% Dél-Dunántúl <1 év: 61,7% <2 év: 16,0% <5 év: 14,4% >5 év: 7,9% <1 év: 40,6% <2 év: 24,1% <5 év: 16,0% >5 év: 19,4% Észak-Magyarország Közonti térség <1 év: 58,2% <2 év: 20,6% <5 év: 14,6% >5 év: 6,7% 6.b ábra A legutolsó fogorvosi vizit időpontja a különböző régiókban Megbeszélés Dél-Alföld <1 év: 61,1% <2 év: 15,2% <5 év: 10,7% >5 év: 13,0% Észak-Alföld <1 év: 53,9% <2 év: 20,9% <5 év: 13,4% >5 év: 11,8% <1 év <2 év <5 év >5 év A hazánk felnőtt korú lakosságánál tapasztalt kedvezőtlen szájegészségi állapoton kívül [8, 9] felnőtt korban a táplálkozással összefüggésbe hozható bizonyos megbetegedések (keringési és daganatos megbetegedések, diabetes, osteoporosis, obesitas) előfordulása. Egy hazai, 2003-ban végzett reprezentatív szociológiai felmérés szerint a felnőtt magyar lakosság körében

8 96 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz talunk vizsgált legidősebb korcsoportot figyelembe véve (mely megközelítőleg megfelel a holland vizsgálati csoport életkorának) naponta kétszer 48 ill. 37 százalékban, háromszor vagy annál többször 11 ill. 15 százalékban és 2,3-2,3 százalékban mosnak fogat, és csak 22, illetve 14,5 százalékuk jár rendszeresen fogorvoshoz. Hugoson és mtsai 1973 és 1993 között 10 évente végzett, felnőttekre is kiterjedő szájhigiénés és fogorvoshoz járási szokásokra is vonatkozó longitudinális kérdőíves felmérései szerint 1993-ban a megkérdezettek 95 százaléka rendszeresen felkereste fogorvosát. A 30 évesek 1993-ban kevésbé, míg a évesek nagyobb számban látogatták rendszeresen fogorvosukat [3]. A hazai vizsgálataink eredményei ezzel szemben rosszabb helyzetet mutatnak, a megkérdezettek csupán 32 százaléka jár rendszeresen fogorvoshoz. Az életkor vonatkozásában a svéd adatokhoz képest éppen fordított a helyzet, a legidősebb korosztály kevésbé látogatja rendszeresen fogorvosát. A fogmosás gyakorisága 1973 és 1993 között több mint 95%-kal emelkedett, az utóbbi vizsgálatnál nem volt olyan résztvevő, aki ne végzett volna naponta szájhigiénés tevékenységet. Saját vizsgálataink eredményei szerint azonban a felnőtt korú lakosság 8 százaléka Magyarországon még mindig nem végez naponta szájhigiénés tevékenységet. Az Egyesült Királyságban 1978 és 1998 között végzett longitudinális, reprezentatív felmérés adatai szerint 1988-ban rendszeresen járt fogorvoshoz a résztvevők 43 százaléka, legnagyobb számban a és a évesek, legkevésbé az 55 év felettiek. Tíz év elteltével a teljes vizsgált populációban és minden korcsoportban emelkedett a rendszeresen fogorvoshoz járók száma. A legnagyobb emelkedés (47-ről 59%-ra) a éves korcsoportban volt tapasztalható, ez az adat nálunk mindössze 37,5%. Az 1998-as (legutóbbi) angol adatok azt mutatják, hogy kétszer annyi felnőtt látogatja rendszeresen fogorvosát (59%), mint a csak panasz esetén fogorvoshoz fordulók száma [5]. Ez jelen hazai vizsgálatunkban az angol adatokhoz képest ellentétes helyzetet mutat: a rendszeresen fogorvoshoz járókhoz viszonyítva több mint kétszer annyian csak panasz esetén látogatják meg a fogorvost (68%). Az angol adatok szerint a rendszeresen fogorvoshoz járók száma folyamatos növekedést mutat: 43% (1978), 50% (1988), 59% (1998). A legutóbbi (1998) felmérésük szerint a nők nagyobb százalékban látogatják rendszeresen a fogorvost (66%), mint a férfiak (52%). A megkérdezettek 71%-a egy éven belül volt fogorvosnál [5]. A nemek közötti különbség tendenciája saját vizsgálatainkban az angolokéhoz hasonlóan jelenik meg (a nők nagyobb számban járnak rendszeresen fogorvoshoz), de ez a szám az angolok 66%-ához képest csupán 34,5%. Az Egyesült Királyságban a megkérdezettek 71-, míg a hazai populációban 56%-a volt fogorvosnál egy éven belül. Legutóbbi vizsgálataik szerint a megkérdezettek 74%-a naponta kétszer mos fogat, 22% egyszer, 4% kevesebb mint naponta egyszer. A naponta kétszer fogat mosók száma a 10 éves periódusok alatt folyamatosan emelkedett (64, 67, 74%) [5]. Hazai vizsgálatainkban naponta kétszer a megkérdezettek 58%-a, naponta egyszer 23%-a mos fogat, nem végez naponta szájhigiénés tevékenységet 8%-uk. Az angol tanulmányban megkérdezett szájhigiénés tevékenységet végzők 1998-ban több mint 58 százalékban használtak kiegészítő szájhigiénés termékeket [5] (leggyakrabban fogselymet és szájöblítőt), szemben az 1978-as 22 százalékos értékkel, mely értékek jelentősen magasabbak a hazaiaknál (fogselyem 7%, szájöblítő 12%), és erősen növekvő tendenciát mutatnak. A felmérés során nyert adatokkal hazai összehasonlításokat korábbi vizsgálatok hiányában nem tudunk végezni. Eredményeink nemzetközi méretű összehasonlításra is alkalmasak, és megfelelőek arra, hogy felhívjuk a figyelmet a táplálkozási és szájhigiénés, valamint viselkedési szokások jelentőségére, illetve az ország különböző régiói között meglévő különbségekre. Vizsgálataink eredményei segítségével olyan célzott preventív programok tervezhetők, melyek egyrészt a meglévő állapotokat jelentősen javíthatják, másrészt későbbi összehasonlítások alapjául szolgálhatnak. Köszönetnyilvánítás Az adatok szakszerű statisztikai feldolgozásáért köszönetet mondunk Lindeisz Ferenc matematikus-statisztikusnak. Irodalom 1. Antal M, Nagy K, Bíró L, Greiner E, Regöly-Mérey A és mtsai: Hazai reprezentatív felmérés fiatalok táplálkozási és életmódbeli szokásairól. Orvosi Hetilap 2003; 144: Dinya E: Biometria az orvosi gyakorlatban. Medicina, Budapest 2001; Hugoson A, Koch G, Bergendal T, Hallonsten AL, Slotte C, Thorstensson B, Thorstensson H: Oral health of individuals aged 3-80 years in Jonkoping Sweden in 1973, 1983 and I. Review of findings on dental care habits and knowledge of oral health. Swed Dent J 1995; 19: Kalsbeek H, de Baat C, Kivit MM, de Kleijnde-de Vrankrijker MW: Oral health of community-living elderly. I. Condition of teeth, use of professional dental care and oral hygiene habits. Ned TijdschrTtandheelkd 2000; 107: Kelly M, Steele J, Nuttall N, Bradnock G, Morris J, Nunn J, Pine C et al: Adult Dental Health Survey Oral Health in the United Kingdom London: Stationery Office Madléna M, Nagy G, Nemes J, Keszthelyi G: Általános iskolások táplálkozási és szájhigiénés szokásai Debrecenben. Fogorv Szle 1993; 86: Madléna M, Nagy G, Gábris K, Márton S, Keszthelyi G, Bánóczy J: Összehasonlító caries epidemiológiai vizsgálatok serdülőkorú fiatalokban. Fogorv Szle 2001; 94: Szántó Zs, Susánszky É: Az életminőség laikus megítélését befolyásoló betegség-magyarázati struktúrák. In Kopp M. és Kovács ME (szerk.): A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis, 2006; Szöke J, Petersen P: A hazai felnőtt és időskorú lakosság orális egészségi állapota az ezredfordulón. Fogorv Szle 2004; 97:

9 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz DR. Madléna M, DR. Hermann P, DR. Tollas Ö, DR. Gerle J, DR. Fejérdy P: Oral hygienic, nutritional habits and dental surgeon attendance of Hungarian adult population The aim of the study was to reveal the oral hygienic, nutritional and behavioral habits of Hungarian adult population in different regions of Hungary. The study was performed by the Department of Prosthetic Dentistry (Semmelweis University, Budapest) in Altogether 4606 persons (mean age: 46.37±7.89ys), 2923 women (mean age: 48,09±18,36 ys), 1683 men (mean age: 44.41±17.14 ys) participated in the study. Probands were selected randomly from the population attending the compulsory lung screening examinations. To make a representative sample of the whole population in the country, the chosen localities covered all regions, the capital, the large towns and villages as well. The data were coded on special sheets by computer in place. Statistical analysis was performed using SPSS for Windows 10.0 statistical software version. The daily consumption of sweets was the highest (34%) in the Western Central Region. It was the highest in the age group under 19 ys (40%). In relation to daily consumption of coke and soft drinks, the frequency was 13 % in the whole population. The highest frequency was registered in the North Eastern Region (17.5 %) and in the age group of 19-year-olds. The results showed that the consumption of soft drinks was significantly lower in women comparing to men (p<0.001). The consumption of sweets and soft drinks was significantly decreased by the increase of age (p<0.001). The asked population cleaned their teeth twice a day, mostly using only toothbrush and dentifrice, and only 12 % of them used mouthwash, 11 % toothpick, and 7 % dental floss. The majority of the examined population (68 %) visited dental service on an irregular base (only in case of acute complaints). Key words: nutritional habits, oral hygienic habits, frequency of dental visits, adults, statistical regions Könyvismertetés M. Bert, P. Missika, J.-L. Giovanoli: Management der Implantat-Komplikationen (Az implantációs fogpótlásokkal kapcsolatos komplikációk megoldása) Quintessenz Verlag, Berlin, oldal, 1200 ábra Ára: 198,00 A gyakorló implantológusok egybehangzó véleménye szerint az implantációs fogpótlások körében 5%-ra tehető a különféle komplikációk előfordulása. Ezek: Az implantátumok, a különféle csavarok, a vázak, a fedőprotézisek egyes elemei, esetleg az antagonista fogak törései; A nem kielégítő osszeointegráció vagy az osszeointegráció megszűnése; Átmeneti vagy hosszú ideig tartó nyálkahártya-elváltozások; Funkcionális vagy esztétikai problémák; Különböző egyedi problémák, úgymint az egyes letört implantátum- vagy fogpótlás- darabok lenyelése, szinus maxilláriszba került implantátumok vagy kombinált terápiás sikertelenségek. A könyv a szerzők 35 éves implantológiai tapasztalatain alapulva két aspektusból tárgyalja a témát. A sikertelenségek mechanikai, biológiai, esztétikai vagy funkcionális analizálásával keresi a prevenciós lehetőségeket, valamint megpróbál javaslatot adni az eredményes kijavításukhoz. A könyv első része két fejezetben az alapfogalmakat tárgyalja. Az osszeointegráció jelentőségét, kialakulásának befolyásoló tényezőit, valamint az implantátumok szükséges gyógyulási idejét. A második rész 3. és 4. fejezet a mechanikai komplikációkról szól: az implantátumok és csavarok töréséről, a javítási lehetőségekről, illetve a sérült menetek, az okklúziós felszínek helyreállításáról. A harmadik rész 5. és 6. fejezet a biológiai komplikációkat mutatja be; így a hiányzó vagy az elveszett csontintegrációt, az esetlegesen megismételt implantációt. A negyedik rész a 7 9. fejezet a gingivális komplikációkkal foglalkozik: a plakk lerakódásának okaival, eltávolításának módszereivel, a periimplantális betegségek aethiopathogenézisével, diagnosztikájával, az egyes rizikófaktorokkal és a terápiás lehetőségekkel. Az ötödik rész a fejezet tárgyalja az esztétikai, a hatodik rész a fejezet pedig a funkcionális komplikációkat veszi sorra. A hetedik rész a fejezet a különleges komplikációkat taglalja. A könyv utolsó, nyolcadik részében, a 20. és 21. fejezetben a pszihológiai és igazságügyi orvostani szempontokról értekezik. A számtalan klinikai példának köszönhetően érződik a szerzők koncepciója, amely megmutatja, mire kell ügyelni implantációs fogpótlások készítésekor, ha tartós eredményt kívánunk elérni. A könyv hasznosnak látszik mind a gyakorló, mind az implantációs fogpótlások készítését még csak most fontolgató és önmagát képző kollégák számára is. Dr. Kádár László

10

11 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz Semmelweis Egyetem, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest A 2. típusú diabetes mellitus prognosztikai jelentősége a sebészileg kezelt és irradiált gingiva carcinomás betegeknél Dr. Ujpál Márta, Dr. Barabás József, Dr. Szabó György, Dr. Bogdán Sándor, Dr. Lőrincz Ádám, Dr. Suba Zsuzsanna A 2. típusú diabetes mellitus rizikófaktora a különböző lokalizációjú carcinomáknak. A vizsgálat célja primer gingiva carcinomák progressziójának összehasonlítása 2. típusú diabeteses és nem diabeteses betegeknél. A szerzők retrospektív, követéses vizsgálataikba 48 diabeteses és 52 nem cukorbeteg kontrollt vontak be. A daganatok T2-3NoMo stádiumú planocellularis carcinomák, melyeket sebészileg kezeltek és postoperative irradiáltak. A radikális műtét során funkcionális nyaki disszekciót, tumor exstirpatiót és mandibula blockresectiót végeztek, az adjuváns sugárkezelés 60 Gy volt. Kétéves követési időszak után rögzítették a progresszió klinikai adatait. Hisztopathologiailag a tumor terjedése szempontjából vizsgálták a szövettani metszeteket. A diabeteses csoport eredményei szignifikánsan rosszabbak a nyirokcsomó metasztázisok (P< 0.05) és a halálozás (P<0.001) tekintetében. Szövettanilag a tumorinvázió szignifikánsan agresszívebb a cukorbeteg csoportban (P<0.01) a kontrollhoz képest. A 2. típusú diabetes prognosztikai faktornak tekinthető a gingiva carcinomák esetében, amely a betegség kedvezőtlen lefolyását valószínűsíti. Kulcsszavak: gingiva carcinoma, diabetes mellitus, tumorprogresszió, prognosztikus faktor Bevezetés A 2. típusú diabetes mellitus (DM2) és a rosszindulatú daganatos megbetegedések a nyugati országok lakosságának alapvető népegészségügyi problémáit képezik. Hazánk nemzetközi összehasonlításban aggasztóan előkelő helyet foglal el ezen betegségek morbiditását és mortalitását illetően [11, 12, 20]. Az utóbbi években több olyan publikáció jelent meg a nemzetközi irodalomban, amelyek bizonyítják, hogy a DM2 és a hyperglycaemia rizikófaktorai a különböző lokalizációjú carcinomák kialakulásának [1, 5, 13, 14, 17, 28]. Egyes szerzők közvetlen összefüggést állapítanak meg a DM2 és a rákos betegség lefolyása között [9, 23]. Ennek alapján vetődött fel a kérdés, hogy az oralis carcinomák progresszióját mennyiben befolyásolhatja a diabeteses anyagcserezavar. Retrospektiv, követéses vizsgálatokat végeztünk homogén betegcsoportban, hogy összehasonlítsuk a cukorbeteg és a normál glukóz mechanizmusú betegek szájüregi rákjának progresszióját. Anyag és módszer Klinikai vizsgálatok A vizsgálatot a Semmelweis Egyetem Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika fekvőbeteg osztályán január 1-jétől december 31-ig kezelt, szövettanilag igazolt, szájüregi malignus daganatos betegek körében végeztük. A vizsgálatba való beválasztás kritériumai a következők voltak: gingiva tumor (tipikus lokalizáció DM2 betegeknél) [28] szövettanilag igazolt laphámrák T2-3N0M0 tumorstádium (radiológiailag kimutatható csontérintettség nélkül) azonos sebészi kezelés: tumorexstirpatio, mandibula blockresectio, funkcionális nyaki dissectio 60 Gy postoperativ irradiatio a műtéttől számított 2 éven át való követhetőség A beválasztott betegeket diabeteses és nem diabeteses kontroll csoportra osztottuk. Diabetesesnek tekintettük a már ismert, kezelt eseteket és azokat, akiknek Érkezett: január 27. Elfogadva: március 10.

12 100 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz az éhomi vércukorértéke ismételt, azonos körülmények között végzett vizsgálat után is 6,9 mmol/l feletti értéket mutatott. Az emelkedett éhomi vércukorszintű (6,1 6,9 mmol/l, mpaired fasting glucose, IFG) betegcsoportot a vizsgálatba nem vontuk be. A 2 éves követési időszak végén vizsgáltuk a TNM-t, ennek alapján rögzítettük a progressziót. Progressziónak tekintettük: helyi recidívát regionális nyirokcsomó metasztázist távoli áttétet a daganat következtében bekövetkezett halálozást Vizsgáltuk a progresszió különböző fajtáit a cukorbeteg és a kontroll csoportban, a talált értékeket öszszehasonlítottuk, statisztikailag elemeztük. Hisztopathológiai vizsgálatok A gingiva daganatos betegek műtéti blockját szövettanilag értékeltük a progresszió szempontjából a DM és a nem DM csoportban. A tumorinvázió módját és mértékét vizsgáltuk, mert ez a többi paramétertől függetlenül is befolyásolja a prognózist [3]. A műtéti preparátumok konvencionális módon kerültek feldolgozásra: a szövetmintákat 4%-os pufferezett Statisztikai elemzés A statisztikai analízishez a klinikai vizsgálatok eredményeinél chi négyzet próbát, a hisztopathológiai minták értékeinek összehasonlításához pedig kétmintás t-próbát alkalmaztunk. A szignifikancia-vizsgálatok 5%-os szinten történtek. Eredmények A progresszió fajtáinak megoszlása a cukorbeteg és a kontroll csoportban Progresszió DM2 csoport (n=48) Kontroll csoport (n=52) Tumorprogresszió megoszlása 30 (62,5%) 24 (46,1%) Lokális recidíva 6 (20%) 14 (58%) Lokális recidíva + regionális metasztázis 24 (80%) 6 (25%) Lokális recidíva + regionális metasztázis + tüdő áttét 2 (8%) Regionális metasztázis 2 (8%) Halálozás 24 (50%) 6 (11%) I. táblázat formalinba rögzítettük és paraffinba ágyaztuk. A blockokból 4-5 mikron vastagságú metszeteket készítettünk, melyeket haematoxilin-eosinnal festettünk. A tumorinvázió módjának szemikvantitatív értékelését Yamomoto szerint végeztük [29]. A daganatok invazív frontján az invázió módját négy fokozattal jelöltük: 1. a tumor élesen elhatárolódik környezetétől 2. a tumor kötegekben terjed, elhatárolódása nem határozott 3. az eredeti tumorról leszakadt sejtcsoportok beterjednek a környező kötőszövetbe 4. diffúz terjedés, tumorsejtek inváziójával. A vizsgálatokat intézetünk Oral Pathológiai Osztályán egymástól függetlenül két orvos végezte, nem ismerve az adott beteg anamnaesisét. A klinikai vizsgálatok eredményei A randomizált, retrospektív vizsgálat során 100 olyan beteget találtunk, akik a megjelölt kritériumoknak megfeleltek. Ebből a DM csoportba 48, a nem cukorbeteg csoportba 52 beteg tartozott. Az előbbieknél az átlagéletkor 55,8 év (a legfiatalabb 42, a legidősebb 77 éves), az utóbbiaknál 57 év (a legfiatalabb 30, a legidősebb 87 éves). A férfi nő arány a DM csoportban 24:24, a nem diabeteses kontroll csoportban 27:25. A DM2 csoport eseteiből 33%, a kontrollokból pedig 69% aktívan dohányzott, a cukorbetegek 21%-a, a másik csoport betegeinek 1%-a a dohányzásról korábban leszokott, ún. ex-dohányos volt. A DM2 csoportban a 48 esetből 30 progressziós eseményt (62,5%) észleltünk: ebből 6 lokális recidíva (20%), 24 pedig lokális recidiva és nyaki nyirokcsomó metasztázis együttes jelenléte (80%). A 2 éves követési időszak végére a 48 betegből 24 (50%) exitált (I. táblázat). A kontroll csoport 52 betegéből 24-nél (46,1%) regisztráltunk progressziót: ebből 14 a lokális recidiva (58%) és 10 az egyéb progresszió (42%), melyből 6 lokális recidiva és nyirokcsomó áttét együttes jelenléte, 2 esetben csak regionális nyirokcsomó-áttétet találtunk, és 2 betegnek volt helyi recidivája, nyaki metasztázisa és tüdőáttétje is. Az 52 kontrollos betegből 6-t (11%) veszítettünk el a vizsgált időszakban (I. táblázat). A progressziós események összességét tekintve nincs, a metasztázisok és a halálozás vonatkozásában viszont szignifikáns különbség van a két csoport között.

13 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz A DM csoportban szignifikánsan több az áttétképződés (P< 0,05) és szignifikánsan több a letális kimenetel (P< 0,001) a kétéves követési időszak alatt. Hisztopathológiai eredmények A diabeteses gingiva tumorosok között a tumorinvázió 3. és 4. fokozata a gyakoribb (48-ból 34 esetben), a A szájüregi laphámrákok rossz prognózisúak: az 5 éves túlélési arány a műtét, a sugárkezelés és a kemoterápia módszereinek az elmúlt évtizedekben elért fejlődése ellenére sem mozdult el jelentősen az 50-55%-os értékről [21]. A helyi recidivák korán, általában 1-2 éven belül jelentkeznek. Mivel a TNM stádium jelentősen befolyásolja a tumorprogressziót [3, 10, 15], ezért klinikai vizsgálatainkban az esetek homogenizálására törekedtünk. Mivel sajnálatos módon Magyarországon a szájüregi daganatos betegek nagy része előrehaladott tumorral jelentkezik első ellátásra, viszonylag kevés a beválasztott betegek száma [20]. A diabeteses csoport rapidabb tumor terjedését több tényező is befolyásolhatja. A tartós hyperglycaemia hatására DM2-ben megbomlik az oxidációs egyensúly, szabad gyökök szabadulnak fel, melyek felszaporodnak, és a diabetesben csökkent aktivitású antioxidáns rendszer nem képes ezeket eliminálni [2]. A megváltozott oxidációs egyensúly oxidatív stresst okoz, ennek következében fokozottan glikált végtermékek keletkeznek (advanced glycation end products, AGE), melyek fokozzák a szabad gyökök, citokinek és növekedési faktorok képződését, és károsodnak az extracelluláris matrix struktúrák [25]. Ezek a folyamatok növelik a bazálmembrán permeabilitását, mely kedvez a tumorok terjedésének. Bizonyították, hogy DM-ben emelkedik a matrix metalloproteinázok szintje, ezek pedig alapvető szerepet játszanak a tumorok lokális terjedésében és áttétképzésében egyaránt [8, 27]. A fokozottan glikált végtermékek emelik a RAGE (receptor for advanced glycation end products) expreszszióját, mely a legújabb kutatások szerint a rákos sejtek inváziójának egyik szabályozója. A RAGE expreszszió szoros kapcsolatot mutat az oralis carcinomák invazivitásával [4, 26]. A hyperglycaemia elősegíti a vér alakos elemeinek agglutinációját, ez mikroembolizációt eredményez, az érlumenek megvastagodnak, elzáródnak, és szöveti A tumorinvázió fokozatainak megoszlása a DM2 és a kontroll csoportban II. táblázat A tumorinvázió fokozata DM2 csoport (n=48) Kontroll csoport (n=52) 1. 4 (8%) 10 (19%) (21%) 27 (52%) (29%) 9 (17%) (42%) 6 (12%) kontroll csoportra az 1. és a 2. fokú terjedés a jellemző (52-ből 37 eset) (2. táblázat). A DM betegek tumorinváziója agresszívebb, a különbség szignifikáns (P< 0,01). Megbeszélés hypoxia alakul ki [18]. A daganatsejtek anyagcseréjére pedig az jellemző, hogy felerősödnek az anabolikus utak nem-oxidatív lépései, a daganatsejtek hypoxiás körülmények között is képesek szaporodni [7]. A proliferáló daganatsejtek replikációjához szükséges ribóz képzéséhez is jelentősen hozzájárulhat a DM-ben fennálló emelkedett glukózszint a szérumban és a szövetnedvekben (6). A glukóz transzporter Glut-1 fontos faktora a hyperglycaemia okozta szöveti károsodásoknak, és szerepet játszik a carcinomák terjedésében is. Szájüregi rákoknál szignifikáns összefüggést találtak a daganatos halálozás és a Glut-1 expresszió mértéke között: a magasabb Glut-1 szint rövidebb túlélést prognosztizál [16, 22]. A dohányzás kóroki szerepe a szájüregi rákok kialakulásában közismert és bizonyított. Vizsgálatunkban a dohányosok aránya a cukorbetegek körében alacsonyabb volt, mint a kontroll csoportban. Ez viszont arra utal, hogy a 2-es típusú diabetesben a hyperglycaemia következtében létrejövő szöveti károsodások markánsabban segítik elő a tumorok promócióját és progresszióját, mint a dohányzás. A vizsgálatban részvevő betegeink mindegyike a 2. típusú diabetes csoportba tartozik, melynek oka a szövetek inzulin iránti csökkent érzékenysége, az inzulinrezisztencia. Ma már bizonyítottnak tekinthető, hogy az inzulinrezisztencia fokozott rizikót jelent a vastagbél, az emlő, a prosztata, a máj, a vese és a szájüregi rákok kialakulása szempontjából [1, 5, 13, 14, 17, 28]. A TNF-alfát az inzulinrezisztencia potenciális mediátor anyagának tekintik, mert gátolja az inzulinreceptor jelátvitelét [23]. Kimutatták, hogy gastrointestinális rákban szenvedők között szignifikánsan több az inzulinrezisztens, és az inzulinrezisztencia korrelációban van a szérum TNF-alfa szintjével [19]. Más vizsgálatok igazolták, hogy a TNF-alfa nemcsak gátolja a daganatsejtek szaporodását, hanem szerepet játszhat a tumorok proliferációjában és metasztatikus terjedésében is [23].

14 102 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz Vizsgálataink alapján a DM2 prognosztikai faktornak tekinthető a gingiva carcinomás esetekben, mely kedvezőtlen, rapid lefolyásra utal. Mivel a szöveti reakciók pathomechanizmusának egyes részletei még nem ismertek sem a diabetes mellitusban, sem pedig a daganatok terjedésében, az összefüggések pontos tisztázása további kutatómunkát igényel. Irodalom 1. Adami HO, Chow WH, Nyren O: Excess risk of primary liver cancer in patients with diabetes mellitus. J Natl Cancer Inst 1996; 88: Baynes JW, Thorpe SR: Role of oxidative stress in diabetic complications: a new perspective on an old paradigm. Diabetes 1999; 48: Bettendorf O, Piffkó J, Bánkfalvi Á: Prognostic and predictive factors in oral squamous cell cancer: important tools for planning individual therapy? Oral Oncol 2004; 40: Bhawal UK, Ozaki Y, Nishimura M: Association of expression of receptor for advanced glycation end products and invasive activity of oral squamous cell carcinoma. Oncology 2005; 69: Bloomgarden ZT: Definition of the insulin resistance syndrome: The 1 st World Congress on the Insulin Resistance Syndroma. Diab Care 2004; 27: Boros LG, Cascante M, Lee W-NP: Metabolic profiling of cell growth and death in cancer: applications in drug discovery. Drug Discov Today 2002; 7: Brennan PA, Mackenzie N, Quintero M: Hypoxia-inducible factor 1alpha in oral cancer. J Oral Pathol Med 2005; 34: Chambers AF, Matrisian LM: Changing views of the role of matrix metalloproteinases in metastasis. J Natl Cancer Inst 1997; 89: Clark AM, Raine K, Raphael D: The American Cancer Society, American Diabetes Association and American Heart Association joint statement on preventing cancer, cardiovascular disease and diabetes: Where are the social determinants? Diabetes Care 2004; 27: Fang FM, Leung SW, Huang CC: Combined-modality therapy for squamous carcinoma of the buccal mucosa: treatment results and prognostic factors. Head Neck 1997; 19: Halmos T, Jermendy G: Diabetes mellitus, elmélet és klinikum. Medicina, Budapest 2002; Halmos T, Kautzky I, Suba I: Metabolicus syndroma. Medicina Budapest 2005; Hammarsten J, Hogstedt B: Hyperinsulinaemia: A prospective risk factor for lethal clinical prostate cancer. Eur J Cancer 2005; 41: Hu FB, Manson JE, Liu S: Prospective study of adult onset diabetes mellitus (type 2) and risk of colorectal cancer in women. J Natl Cancer Inst 1999; 91: Kademani D, Bell RB, Bagheri S, Holmgren E, Dierks E, Potter B et al: Prognostic factors in intraoral squamous cell carcinoma: The influence of histologic grade. J Oral Maxillofac Surg 2005; 11: Kunkel M, Reichert TE, Benz P: Overexpression of Glut-1 and increased metabolism in tumors are associated with poor prognosis in patients with oral squamous cell carcinoma. Cancer 2003; 97: Lindblad P, Chow WH, Chan J: The role of diabetes mellitus in the etiology of renal cell cancer. Diabetologica 1999; 42: Lorenzi M: Glucose toxicity in the vascular complications of diabetes: the cellular perspective. Diab Metab Rev 1992; 8: All JL, Tuckey JA, Parry BRL: Serum tumor necrosis factor alfa and insulin resistance in gastrointestinal cancer. Br J Surg 1992; 79: Németh Z, Velich N, Szabó G, Suba Z: Prognosztikai faktorok jelentősége szájüregi laphámrákok esetében. Orv Hetilap 2004; 13: Neville BW, Day TA: Oral cancer and precancerous lesions. CA Cancer J Clin 2002; 52: Oliver RJ, Woodwards RT, Sloan P: Prognostic value of facilitative glucose transporter Glut-1 in oral squamous cell carcinomas treated by surgical resection; results of EORTC Transplantational Research Fund studies. Eur J Cancer 2004; 40: Richardson LC, Pollack LA: Therapy insight: Influence of type 2 diabetes on the development, treatment and outcomes of cancer. Nat Clin Pract Oncol 2005; 2: Riu L, Aguirre V, Kim JK: Insulin/IGF-1 and TNF-alpha stimulates phosphorylation of IRS-1 at inhibitory Ser 307 via distinct pathways. J Clin Invest 2001; 107: Salahudeen AK, Kanji V, Reckelhoff JF: Pathogenesis of diabetic -nephropathy: a radical approach. Nephrol Dial Transpl 1997; 12: Schmidt AM, Hori O, Cao R: RAGE a novel cellular receptor for advanced glycation end products. Diabetes 1996; 45: Suba Z, Ujpál M: Az inzulinrezisztencia és a daganat összefüggései. Magyar Onkol 2006; 50: Ujpál M, Matos O, Bíbok Gy: Diabetes and Oral tumors in Hungary: Epidemiological correlations. Diab Care 2004; 27: Yamamoto E, Miyakawa A, Kohama G: Mode of invasion and lymph node metastases in squamous cell carcinoma of the oral cavity. Head Neck Surg 1994; 6: Dr. Ujpál M, Dr. Barabás J, Dr. Szabó G, Dr. Bogdán S, Dr. Lőrincz Á, Dr. Suba Zs: Prognostic value of type 2 diabetes among gingival cancer patients treated with surgery and irradiation Type 2 diabetes may be regarded as a risk factor for cancers in different sites. The aim of this study was to compare the progression of primary gingival cancers in type 2 diabetic and non-diabetic patients. This retrospective follow-up study involved 48 diabetic and 52 non-diabetic control patients with gingival squamous cell carcinoma in stage T2-3N0M0. Their treatment comprised surgical tumor extirpation, block resection of the mandible, functional cervical dissection and 60 Gy adjuvant irradiation. Progression data was recorded after a 2-year period of clinical follow-up. Surgical samples were assessed histopathologically from the aspect of tumor spread. At the end of a 2-year follow-up period, there were significantly worse clinical results in the diabetic group concerning the cervical lymph node metastases (P<0.05) and the rate of deaths (P<0.001). Histologically, the degree of tumor invasion was significantly different in the diabetic group compared to the controls (P<0.01). Type 2 diabetes can be regarded as a possible prognostic factor in cases of gingival carcinoma, forecasting an unfavorable course. Key words: gingival carcinoma, diabetes mellitus, tumor progression, prognostic factors

15 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz Semmelweis Egyetem, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest Az implantációs sebészeti beavatkozások indikációs területének változása a statisztikai vizsgálatok tükrében Dr. Joób F. Árpád, Kerekes Fanni, Dr. Koppány Ferenc, Pfeifer Barbara, Dr. Divinyi Tamás A fogászati implantológiával foglalkozó folyóiratok, könyvek, tudományos előadások egyre ritkábban foglalkoznak az egyes indikációs területekkel és azoknak a változásaival. Ennek oka részben az, hogy sebészeti szempontból a dentális implantáció indikációjának a kontraindikációk hiányát tekintjük, és protetikai szempontból pedig bármilyen típusú fogatlanság esetén készíthető implantációs fogpótlás. Ennek ellenére érdekes kérdés az, hogy hazánkban az elmúlt közel két évtizedben hogyan változott az egyes indikációs területek megoszlása korcsoportok és nemek szerint. Szerzők feldolgozták a SE Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika Ambulanciáján az elmúlt 22 évben dentális implantációra jelentkező betegeiket. Ennek során statisztikailag elemezték és összehasonlították őket kor, nem, a behelyezésre került implantátumtípusok és a beültetések indikációjának tekintetében. A kapott eredményeket összevetettük a nemzetközi publikációkban megjelent adatokkal, és megállapították az ezekkel megegyező és ezektől eltérő tendenciákat. Kulcsszavak: fogászati implantáció, indikáció, klinikai vizsgálat, statisztika Bevezetés Az orvosi beavatkozásokat így az implantológiai tevékenységek indikációját is két tényező határozhatja meg döntően. Egyrészről a beavatkozással járó kockázati tényezők (risk): amelyek implantáció esetében lehetnek sebészi, protetikai vagy akár anyagi jellegűek is. Másrészről a beteg számára várható eredmények (benefits): vagyis a fogászati kezelés során elért rágófunkcióbeli, hangképzési, és az arc esztétikai rehabilitációja. A sebészeti beavatkozások közben esetlegesen fellépő kockázati tényezők (kontraindikációk) alapos ismerete a gyakorló, implantológiával foglalkozó fogorvos számára fontosak [1, 4, 11]. Ennek a birtokában lehet felelősségteljesen dönteni arról, hogy lehet-e implantátumot behelyezni a páciens állcsontjában, vagy el kell ettől állni. Az implantációs beavatkozással kapcsolatban is a várható eredmény, és a kockázat aránya befolyásolja a döntést, és ez a döntés mindig egyénre szabott [6]. Az 50-es, 60-as években az implantáció indikációját főleg a hagyományos fogpótlások készítésének sikertelensége jelentette, melynek segítségével utolsó mentsvárként próbálták meg rögzített fogpótlással ellátni a beteget. A fogászati implantológia csak később, a 70-es és a 80-as években került reflektorfénybe. Mára egyre többen foglalkoznak vele, azonban nem ritkán megfelelő sebészi jártasság nélkül, és a protetikai indikáció sem mindig helytálló. Ennek oka részben a tárgyi tudás hiánya, illetve nem mindig áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű csont a tervezett implantációhoz, ezért oda ültették be az implantátumokat, ahol éppen csontot találtak. Azonban ma már rendelkezésünkre állnak olyan szájsebészeti-csontpótló eljárások (laterális augmentáció, tágításos osteotomia-csonthasítás, onlay plasztika, autogén monocortikális csontblokk augmentáció és a sinus elevatio, distractiós-osteogenesis vagy akár mikrosebészeti csontátültetés), amelyek segítségével olyan mennyiségű csontot tudunk képezni az implantációt megelőzően mind horizontális, mind vertikális irányban, amely biztosítja számunkra, hogy az implantátumot a protetikailag indokolt helyre, a megfelelő irányban, szögben és mélységbe helyezzük be. Ennek ismeretében jelenthetjük ki ma megalapozottan azt, hogy sebészeti szempontból az implantáció indikációját a kontraindikációk hiánya, a beteg fogbeültetés iránti szándéka és a kezelő orvosának implantológiai jártassága jelentheti, és hogy protetikai szempontból elvben minden típusú fogatlanság esetén készíthető implantációs fogpótlás [6]. Az implantáció indikációival a modern tankönyvek, publikációk ezért már nem, vagy csak röviden foglal- Érkezett: február 12. Elfogadva: március 8.

16 104 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz koznak. Annál részletesebben lehet azonban találni irodalmat a kontraindikációkkal kapcsolatban. Sokan, sok szemszögből leírták már azokat a betegségeket, állapotokat, amelyek ideiglenesen vagy véglegesen megakadályozhatják az implantációt [1, 6, 11, 13]. Természetesen az indikációt alapvetően a foghiányok különböző megjelenési formái jelentik. Ezek beosztása azonban jelentősen eltérhet a klasszikus, ismert protetikai osztályozásoktól, osztályoktól, amelyek alapja a pillérfogak száma és ezek fogíven belüli elhelyezkedése [8]. Az implantáció indikációit jelentő foghiány-típusokat eredetileg Brinkmann osztályozta közel harminc évvel ezelőtt [3], aki négy osztályt állított fel: 1. osztály az egy fog hiánya (baleset vagy extractio során elvesztett fogak), a 2. osztály az egy- vagy kétoldali sorvégi hiány, a 3. osztály a túl hosszú fogközi hiány, a 4. osztály a teljes fogatlanság (elsősorban alsó állcsont esetében). Ezt a klasszikusnak számító beosztást azóta sokan átértékelték, megváltoztatták, de ez az alapja ma is az implantációs protetikai tervezésnek [6, 13]. Az ebben a témában a meglehetősen szűkös idegen nyelvű irodalom alapján kijelenthetjük, hogy a 90-es évek közepéig a fogászati implantológia fő indikációs területe a fogatlan (főleg alsó) állcsont rehabilitációja volt [2, 5, 9]. Ezért is tartottuk figyelemre érdemesnek feldolgozni, hogy hogyan változtak időközben az indikációs területek arányai. Vizsgálatainkban a következő kérdésekre kerestünk választ: 1, hogyan változtak az implantációs sebészet indikációs területei hazánkban az elmúlt 20 évben? 2, milyen összefüggésben vannak a kapott adatok a külföldi irodalommal? 3, milyen anatómiai területre történik implantátum-behelyezés a leggyakrabban? 4, milyen gyakran előzi meg csontpótlás az implantációt? Vizsgálati anyag és módszer A Semmelweis Egyetem Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának Fogászati Sebészeti Osztályán az 1984 és 2006 közötti beteganyagból 509 esetet dolgoztunk fel, akiknél a vizsgált időszakban 1333 implantátum behelyezése történt. A betegek kiválasztása véletlenszerű volt, és kizártuk az ún. rizikó-pácienseket (például a cukorbetegeket, erős dohányosokat stb.) a vizsgálatból. A kapott eredményeket statisztikailag feldolgoztuk. Vizsgáltuk a nemek arányát, a kor szerinti megoszlásukat, az implantáció indikációját, illetve a foghiányok szerinti megoszlást. Ezen felül rögzítettük az alkalmazott implantátumok típusát, méretét és számát, valamint feljegyeztük a megtartott fogak számát és helyzetét is. Egyúttal vizsgáltuk, hogy kísérte-e az implantációt csontpótlás, és ha igen, akkor milyen módon? A foghiányok típusait az általunk módosított Brinkmann-féle osztályozás alapján tipologizáltuk. Mely módosítás a következő: az első három osztály megegyezik az eredeti felosztással, a negyediket kiegészítettük a fogatlan kvadráns esetével, és létrehoztunk egy ötödik osztályt is, ahová az első négybe be nem sorolható eseteket helyeztük. Eredmények A vizsgált csoport nemek szerinti megoszlása alapján a páciensek 55,6%-a nő és 44,4%-a férfi volt. Ez az arány majdnem megfelel a hazai társadalom nemek szerinti megoszlásának [14]. Az egyes indikációs területek nemek közötti megoszlása az 1. (nők) és 2. ábra (férfiak) szerint alakultak. Leolvasható az ábrákból, hogy mindkét nem esetében a második osztály, azaz az egy- vagy kétoldali 1. ábra. Egyes indikációs területek életkor szerinti megoszlása a nők esetében sorvégi hiány a meghatározó indikációs terület. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a férfiak esetében az egy fog hiányának implantátummal történő pótlására már fiatal korban nagy igény mutatkozik, mint ahogy megállapíthatjuk azt is, hogy a nők esetében átlagosan 5 2. ábra. Egyes indikációs területek életkor szerinti megoszlása a férfiak esetében évvel korábban jelentkezik a teljes fogatlanság és a féloldali fogatlan kvadráns implantátummal történő pótlásának igénye.

17 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz Az egyes indikációs területek életkor szerinti megoszlását a 3. ábra szemlélteti. Ezen látható, hogy az egy fog hiányának implantátummal történő pótlására fiatal korban (16 35 életév között) a legnagyobb az igény. Az egy- vagy kétoldali sorvégi hiány implantátummal történő rehabilitációja szinte minden életkorban előfordul, bár leginkább a középkorúak körében jellemző, ugyanúgy, ahogy a premoláris-moláris régióban, mint a frontrégióban. Az alsó és a felső állcsontban elhelyezett implantátumok aránya közel azonos. Beszámolhatunk arról is, hogy a behelyezett implantátumok száma osztályunkon ötévenkénti összehasonlításban egyre intenzívebben nő, és a legjelentősebb növekedést az egy fog hiányának pótlása esetében észleltük (4. ábra). 3. ábra. Indikációs területek korcsoportok szerinti megoszlása 4. ábra. Az indikációs területek százalékos megoszlása a műtéti év függvényében harmadik osztály, a túl hosszú sorközi hiány gyakori előfordulása is. A teljes fogatlanság vagy egy teljes kvandráns hiányának pótlása implantátummal inkább az ötödik dekád után jellemző. Leginkább a középkorosztály ( életév között) tagjai élnek az implantációs fogpótlás lehetőségével a fogászati rehabilitációjuk során, ami megfelel a nemzetközi irodalomban szereplő adatoknak. Fogászati implantációra az esetek több mint 75%-ában a 40. életév felett kerül sor, és összességében éves kor között van az esetek majdnem 70%-a [7, 12]. A behelyezett implantátumok indikációs területek szerinti megoszlását a klinikai beteganyagon a második csoport (egy vagy kétoldali sorvégi hiány) hangsúlyos előfordulása jellemzi. A vizsgált 509 páciens esetében, a behelyezett 1333 implantátumot figyelembe véve, az átlagos arány 2,16 implantátum betegenként. Az esetek előfordulási aránya a következő volt: 8,02%-ban egy fog hiány; 34,4%-ban egy- vagy kétoldali sorvégi hiány; 15,8%-ban túl hosszú sorközi hiány; 21%-ban teljes fogatlanság vagy egy kvadráns fogatlanság; 20,7%-ban az előbbi négy csoportba be nem sorolható okból történt implantátum-behelyezés. Ezek az eredmények lényegesen eltérnek a nemzetközi adatoktól [2, 4, 12]. Klinikai vizsgálatunk során megállapítottuk továbbá azt, hogy a frontrégióban és a premolaris-molaris régióban elhelyezett (mind az alsó, mind a felső állcsontban) implantátumok aránya: 0,55, tehát kétszer annyi implantátum került behelyezésre a A foghiányok szerinti megoszlás alapján kijelenthetjük, hogy az alsó állcsont esetében az első molárisokat, míg a felső állcsontok esetében az első premolárisokat pótolják leggyakrabban implantátummal. Az esetek 33,1%-ban az implantátum behelyezését csontpótlással kombináltuk, ami megegyezik a nemzetközi irodalomban leírt adatokkal (39,9%). A csontpótlások egyharmada sinus eleváció, míg a maradék kétharmad egyéb csontregenerációs eljárás volt. A vizsgált 22 év alatt az implantátum elvesztésének az aránya 1,87 %-os volt, ami valamivel rosszabb a nemzetközi adatoknál (0,98-1%) [12], de ők csak 5 éves időintervallumot vizsgáltak. Megbeszélés A klinikai gyakorlatban az osseointegrált implantátumok alkalmazása több mint 25 éve áll rendelkezésre a foghiányos páciensek rehabilitációjában. Az utóbbi években az orális implantológia gyors ütemű fejlődést mutatott. Ez a tendencia arra vezethető vissza, hogy míg régebben szinte csak a teljes foghiánnyal rendelkező betegnél volt uralkodó ez az eljárás, addig ma már a részleges foghiányok pótlása estében is egyre gyakrabban alkalmazzák. A statisztikai vizsgálat elvégzését az indokolta, hogy az implantátum behelyezésének indikációs területeinek változásairól a nemzetközi irodalomban csak csekély számban, míg a hazai irodalomban egyáltalán nem találtunk hasonló jellegű adatokat. Ezért népegész-

18 106 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz ségügyi szempontból is jelentős kérdésnek gondoltuk azt, hogy az elmúlt évtizedekben az idő függvényében az egyes indikációs területek aránya hogyan változott. A vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy hazánkban a nemzetközi adatokkal megegyezően az életév között kerül sor leggyakrabban az implantációra, és az implantációs beavatkozások több mint a kétharmada a páciensek életének negyedik és a hatodik dekádja közé tehető, továbbá az egy- vagy kétoldali sorvégi hiány esetében történik legtöbbször implantációs sebészeti beavatkozás. A berni klinikán 2004-ben készített vizsgálatok során amelyet hasonló betegés implantátum-szám mellett végeztek kiderült, hogy ott is a legnagyobb számban az egy fog hiányának az esetek több mint 51%-ban e foghiány-típus miatt jelentkeznek a kezelő fogorvosuknál [12]. A vizsgált beteganyagból az is jól látható, hogy a részleges foghiánnyal rendelkező pácienseknél a behelyezett implantátumok helye az alsó állcsontban már nem az interforaminális régió, hanem az első moláris helye. Ezt követi gyakoriságban az első premoláris fog a felső állcsontban, ami azt mutatja, hogy ma már nem a teljes kivehető fogpótlás pillérei létrehozására végzünk implantációt, hanem vagy sorvégi hiány, vagy egy fog hiányának pótlására választjuk ezt módszert. Eredményeink e tekintetben megegyeznek a nemzetközi adatokkal és korrelál a Fogpótlástani Klinikán végzett tanulmánnyal is, ahol azt vizsgálták, hogy melyik fogakat pótolják legtöbbször hagyományos fogpótlással (5. ábra) [15]. Megállapítottuk azt is, hogy az implantációs esetek egyharmadában az implantációt kiegészíti vagy csontpótlás előzi meg. Ez a tény is megegyezik a nemzetközi adatokkal. Összegzésül elmondhatjuk, hogy az indikációs területek megoszlása, illetve ezeknek az időbeli változásai, továbbá a kiegészítő csontpótló eljárások száma hazánkban, ha némi késéssel is, de követi a nemzetközi tendenciákat. Irodalom 5. ábra. Implantátummal pótolt fogak százalékos megoszlása a két állcsontban pótlása történt implantátummal. A behelyezett implantátumok közel 35%-a került beültetésre e célból, míg legritkábban a teljes fogatlanság esetében alkalmaztak implantációs fogpótlást. Hasonló eredményeket mutatnak a genfi és a mainzi klinika által végzett vizsgálatok is [2, 4, 12]. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy erős tendenciaváltás történt a nyugat-európai országokban is az elmúlt 10 évben. Ráadásul nemcsak a behelyezett implantátumok számában emelkedik ki az egy foghiány pótlásának az esete, hanem a páciensek 1. Albrektsson T, Zarb G, Worthington P, Ericson RA: The long-term efficacy of currently used dental implants: a review and proposed criteria of success. Int J Oral Maxillofac Implants 1986; 1: Bernard J, Belser UC, Marchand D, Gebran G: Implants et edentments partiels: aspects chirurgicaux et prothetiques. Cahiers Proth 1996; 96: Brinkmann E: Indikation zur enossalen Implantation. Dtsch Zahnarztl Z 1976; 31: Buser D, Mericske-Stern R, Bernard JP, Behneke A, Behneke N, et al: Long-term evaluation of non-submerged ITI implants. Part 1: 8- year life table analysis of a prospective multi-center study with 2359 implants. Clin Oral Implant Res 1997; 8: Buser D, Belser UC: Fortschritte und aktuelle Trends in der oralen Implantologie. Schweiz Monatsschr Zahnmed 1998; 108: Divinyi T: Fogászati implantológia. Springer Hungarica Kiadó Kft., Budapest, 1998, Douglass Cw, Shih A, Ostry L: Will there be a need for complete dentures in the United States in 2020? Prosthet Dent 2002; 87: Fábián T. (szerk.): A fogpótlástan alapjai. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1997; Lambrecht JT, Besimo CE, Guindy JS: Standortbestimmung der zahnärztlichen Implantologie in der Schweiz. Schweiz Monatsschr Zahnmed 1999; 109: Misch CE: Cotemporary Implant Dentistry. Quintessence 1993; 1: Sugerman PB, Barber MT: Patient selection for endosseous dental implants: Oral and systemic considerations. Int J of Oral & Maxillofac Implants 2002; 17: Sulzer Th, Bornstein Mm, Buser D: Aktuelles Indikationspektrum in der oralen Implantologie an eine Überweisungsklinik. Schweiz Monatsschr Zahnmed 2004; 114: Vajdovich I: A gyakorló fogorvos implantológiája. Dental Press Hungary Kft., Budapest, 2002,

19 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 3. sz Dr. Joób F.Á, Kerekes F, Dr. Koppány F, Pfeifer B, Dr. Divinyi T: Changes in the Indications of Oral Implants in Our Department. A Statistical Study Journals, books and lectures on oral implantology are concerned less and less with the various fields of indication and their changes. The reason for this is in part that from a surgical point of view we consider the lack of contraindication as the indication of dental implant placement, while from a prosthetic point of view implant supported prosthetic work can be done in any prosthetic situation. Despite of this it is an interesting question, how the ratios of the various fields of indication have changed in view of the age groups and genders in Hungary in the past twenty years. In the present study a part of the patients reporting to the outpatient clinic of the Department of Oral and Maxillofacial Surgery and Dentistry of Semmelweis University for dental implant placement in the past 22 years were analyzed using statistical methods. Various age groups, genders and types of implants were compared in view of the indication of placement. The results were compared to data published in international literature. Key words: dental implant, indication, clinical study, statistics Könyvismertetés Cacaci C. Neugebauer J. Schlegel A. Seidel F.: Orale Implantologie. Checklisten der Zahnmedizin (A fogorvostudomány kompendiuma sorozat. Oralis implantológia) Georg Thieme Verlag, Stuttgart, oldal, 87 ábra, 14 táblázat Ára: 39,95 A szerzők az oralis implantáció teljes körét átfogóan, a leglényegesebbekre koncentrálva állították össze könyvüket. Az első általános részben az osseointegráció, implantátum-felszín, implantátum-geometria, implatátumfelépítmény kapcsolat, implantálási mód, az implantáció és a terhelés idejének kiválasztása kérdéseivel foglalkoznak. A második fejezetben az implantáció tárgyi, személyi és szakmai feltételeit sorolják fel. A harmadik fejezet az indikáció és kontraindikáció, a negyedik a diagnosztika, az ötödik a paciens felvilágosítás, a hatodik a preimplantológiai tervezés kérdéskörét összegzi. A hetedik fejezetben az implantátumok operatív behelyezésének tárgyi feltételeit, majd az operáció, implantátum behelyezés lehetőségeit tárgyalja. A nyolcadik a különleges implantológiai technikák, így többek között a csontrepesztéses, csontkondenzációs, a vertikális állkapocsdisztrakciós, idegáthelyezéses implantációs eljárásokat sorolja fel. A kilencedik a különböző augmentációs eljárások, membrántechnikák fejezete. A tizedik fejezet az implantációs protetika összes lényeges kérdését érinti. A tizenegyedik fejezet a lehetséges komplikációk, a tizenkettedik az utókezelés, dokumentáció, visszarendelés kérdéseit foglalja össze. A tizenharmadik fejezet az implantátumok ortodonciai alkalmazási lehetőségeit írja le. A könyv ajánlható az implantáló fogorvosoknak, szájsebészeknek valamint a fogorvos-hallgatóknak vizsgára történő felkészüléshez. Dr. Somogyi Endre KÖZLEMÉNY Kérjük a Tisztelt Szerzőket, hogy ha közleményükhöz mellékelnek rajzokat, fotókat vagy nem Word-ben készült táblázatokat, akkor azokat külön, az eredeti file-ban (jpg, tiff, xls stb.) adják le. Ne illesszék be a Word dokumentumba, mert azok kiemelése nagyon sok pluszmunkát jelent a tördelőnek. A feldolgozás könnyebb, és jobb minőségű lesz az eredeti file-ból. Együttműködésükben bízva, segítségüket előre is köszönjük! A szerkesztőség

20