4. előadás A véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság korlátozása Politikai beszéd

Átírás

1 4. előadás A véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság korlátozása Politikai beszéd Politikai beszéd: Ebbe a körbe az adott állam alkotmányos alaprendjének védelmét, az állam külső és belső biztonságát (nemzetbiztonsági érdek), a közjogi tisztségviselők és az állami szimbólumok védelmét soroljuk. A politikai tartalmú szólásról elmondhatjuk, hogy talán ez élvezi a legnagyobb védelmet. A demokratikus jogrendszerekben csakis kivételes esetekben engedik meg a politikai tartalmú vélemények korlátozását. Ennek oka a közügyek korlátlan vitathatósága, aminek érvényre juttatása fontos jellemzője egy demokratikus jogrendszernek. Ezzel szemben a nem jogállami berendezkedésekben a törvények elsősorban a politikai tartalmú véleményeket korlátozzák. Természetesen jogállamban is korlátozható bizonyos esetekben az ilyen típusú véleménynyilvánítás, még a legszigorúbb, büntetőjogi eszközökkel is, de nem pusztán azon az alapon, hogy a véleményt mondó kritikus az adott állami-politikai berendezkedéssel szemben, hanem például a nemzetbiztonsági érdekek háború idején vagy az államitok kiszivárogtatásával történő veszélyeztetése esetén. A korlátozás oka lehet tehát például valamilyen nemzetbiztonsági érdek, államtitok védelme. Ilyen nemzetbiztonsági érdekké vagy államtitokká azonban csak törvényben meghatározott eljárásból, törvényben meghatározott indokból lehet nyilvánítani bármilyen információt. Az amerikai gyakorlat: O'Brian ügy: 1968-ban négy fiatal a vietnámi háború elleni tiltakozásul egy bostoni bíróság lépcsőjén nyilvánosan elégette katonai behívóját. A Legfelsőbb Bíróság akkor még alkotmányosnak minősítette azt a törvényt, amely tiltotta a katonai behívók szándékos megsemmisítését, mondván: fontos közérdek fűződik ahhoz, hogy a sorkötelesek birtokukban legyenek hivatalos irataiknak. Az adott esetben a bírák úgy foglaltak állást, hogy a behívócéduláknak a címzettek birtokában történő megőrzése nem lehetséges másként, mint megsemmisítésük megakadályozása révén. 1

2 Ugyanakkor ez a döntés nem jelentett automatikusan tilalmat mindenféle "szimbolikus szólás" számára ben például a bírák alkotmányellenesnek minősítették egy helyi iskolai hatóságnak azt az eljárását, amellyel megtiltotta a középiskolásoknak, hogy a vietnami háború elleni tiltakozásként fekete karszalagot viseljenek. Annak a férfinak az ügyében, aki New York utcáján szintén a háború ellen tiltakozásul nyilvánosan elégetett egy amerikai zászlót, úgy foglalt állást a bíróság, hogy ezt a magatartást a szólásszabadság védi ben nem minősítették támadó szavaknak egy tüntető magatartását, aki a bírósági épületben a "Fene egye meg a behívót!" (Fuck the Draft) feliratot viselte zakóján. A bírák szerint ez az üzenet mindössze egy véleményt közvetít, nem rejti magában erőszakos reakciók közvetlen veszélyét, és nem sérti egy ember becsületét sem. Pentagon Papers-ügy: Később, a vietnámi háborúval kapcsolatos ítélkezés azon a korábbi tabun is változtatott, hogy a háborúval összefüggő információkat nemzetbiztonsági érdekből egyáltalán nem szabad közölni. A híressé vált Pentagon Papers ügyben a New York Times a hadügyminisztérium egykori munkatársától szerzett dokumentumokat publikált a háborúban alkalmazott amerikai stratégiáról. A kormány igyekezett elérni a további részek közlésének tilalmát. A legfelsőbb bírói fórum úgy foglalt állást, hogy a közlés a szólásszabadság által védett. Texas v. Gregory Lee Johnson: Az amerikai Legfelsőbb Bíróság zászlóégetéssel kapcsolatos döntései közül a legismertebb az, amelyben egy Texas állambeli törvény alapján emeltek vádat. Az ügy lényege, hogy 1984 augusztusában a Republikánus Párt Dallasban rendezett konvencióján egy brooklyni fiatalember - Reagen újrajelölése elleni tiltakozásul - az "Amerika, te vörös, fehér és kék, mi köpünk rád" rigmus kántálása közepette elégette az Egyesült Államok nemzeti zászlaját. A Texas állambeli törvény tiltotta szimbólumok - köztük a nemzeti zászló - nyilvános megszentségtelenítését, mert az sértheti a közönséget. A bírák a zászlóégetést a szabad kifejezés joga által védettnek minősítette. Az indokolás szerint több okból is ellentétes lenne a szólásszabadsággal a zászlóégető megbüntetése. Egyrészt, mert a tüntető magatartása egy kommunikációs folyamat része volt. Másrészt, mert a társadalmi béke megőrzésének állami érdekére nem lehetett hivatkozni, hiszen a zászlóégetés nem 2

3 fenyegetett béketöréssel, vagyis az nem volt támadó megnyilvánulásnak minősíthető. Ilyen körülmények között a zászló mint nemzeti szimbólum védelmének érdeke nem igazolja a büntetést, mert az ilyen korlátozás a kifejezés tartalmán alapszik (content-based). Ezért, igaz ugyan, hogy az államnak legitim érdeke fűződik a nemzeti szimbólumok védelméhez, de nem azon az áron, hogy ennek érdekében megtiltja a zászló elégetését mint a politikai véleménynyilvánítás egyik megnyilvánulását. Összességében az amerikai alkotmányos gyakorlatról azt mondhatjuk, hogy - bizonyos ingadozásokkal - általában a legsúlyosabbnak tűnő politikai válsághelyzetek sem bizonyultak elegendő indoknak a kifejezés szabadságának államérdekre való hivatkozással történő korlátozására. Az ilyen és minden egyéb politikai tartalmú véleménynyilvánítás korlátozását az amerikai gyakorlat szerint csak egyértelmű és közvetlen veszély igazolhatja (clear and present danger). Németország: A német büntető törvénykönyv büntetéssel fenyegeti az állam és szimbólumai (a zászló, a címer, a himnusz) hitelének rontását. Ilyen cselekménynek minősül az NSZK alkotmányos rendjének gyalázása, a nyilvánosan elhelyezett szimbólumok eltávolítása, megkárosítása, használhatatlanná vagy felismerhetetlenné tétele vagy azokon gyalázó garázdaság elkövetése. Súlyosabb büntetést helyez kilátásba a törvény, ha a tettes szándékosan az NSZK léte vagy alkotmányos alapelvei ellen foglal állást. A németországi fasizmus öröksége miatt a múltat idéző véleménynyilvánítási formák tilalma továbbra is részét képezi a büntetőjognak. Tilos például a náci jelképek használata, illetve a hírhedt karlendítés és más náci köszönések használata is. A Szövetségi Alkotmánybíróság 1990-ben egy-egy döntésében foglalkozott a zászló, illetve a himnusz megsértése és a művészi kifejezés szabadsága viszonyának kérdésével. Az első ügy tárgya egy antimilitarista próza- és versösszeállítás kollázstechnikával készült borítója volt, amely a Hagyjatok már békén! címet viselte. A hátsó borítón két fotóból összeállított kollázs látható, ez képezte a büntetőeljárás alapját. A képen a zászlót lepisilő katona látszik. A rendes bíróságok elítélték a készítőt és pénzbüntetést szabtak ki rá. Az alkotmánybíróság döntésében úgy foglalt állást, hogy a büntetőjogi elmarasztalás sértette a szerző művészethez való alkotmányos jogát, és ezért az elmarasztaló 3

4 határozatot hatályon kívül helyezte. Az indokolásban az alkotmánybírák megállapították, hogy az inkriminált képek kielégítik azokat a követelményeket, amelyeket a művészeti tevékenységgel szemben támasztani lehet. A művészet ugyanis szerintük nincs alávetve állami stílus- vagy színvonal ellenőrzésnek. Az a tény pedig, hogy a művész alkotásával egy meghatározott véleményt kíván közvetíteni, nem vonja ki a produktomot az alkotmányos védelem alól. Egy véleményt ugyanis - ahogyan az az alkalmazott művészet esetében szokásos - nagyon is lehetséges művészi formában kifejezni. A mérvadó alapjog ilyenkor a művészet szabadsága mint a véleményszabadsághoz képest speciális szabály. A másik esetben egy Nürnbergben megjelenő városi újság egyik augusztusi száma cikket közölt az NSZK himnuszaként ismertté vált Deutschlandliedről, és szatirikus tartalmi magyarázatokat és felhasználási lehetőségeket fűzött hozzá. Az elsőfokú bíróság lefoglalta a lapszám példányait, mire a felelős szerkesztő sajtónyilatkozatot nyomtatott, amit kirakott a város könyvesboltjaiban. A bíróság ezért elítélte 4 hónap szabadságvesztésre. Az alkotmánybírósági döntés megállapította, hogy az alsóbb bírósági ítéletek sértik a szerkesztőnek az alaptörvényben garantált jogát a művészet szabadságához, hiszen - a bírósági értékeléssel szemben - a himnusz átköltése művészi tevékenységének minősül az alapjog értelmében. Összességében azt lehet elmondani, hogy a német jogrendszer eleve jelentősen különbözik az amerikaitól abban, hogy az Alaptörvény viszonylag széles körben megengedi az államérdeket veszélyeztető, politikai tartalmú kifejezések törvényi úton történő korlátozását. Büntetőjogi szabályok védik az állam közjogi méltóságainak, szimbólumainak, hadseregének tekintélyét. Törvények korlátozzák a katonák, a közalkalmazottak véleménynyilvánítási szabadságát, teszik lehetővé pártok, egyesületek betiltását, a véleményszabadság alapjogának megvonását az egyénektől. A német történelem ismeretében azonban nem alaptalan az a feltételezés, hogy a fasiszta tartalmú vélemények tolerálása nagyobb potenciális veszéllyel jár, mint az Egyesült Államokban. Ezért a náci szimbólumok törvényi tilalmának értékelésekor ezt a nemzeti sajátosságot is figyelembe kell venni. De azt sem szabad elfelejteni, hogy egy viszonylag restriktív törvényi szabályozás egy liberálisnak mondható alkotmánybíráskodási gyakorlat mellett érvényesül, amely meglehetősen messze ment például a himnusszal és a címerrel kapcsolatban kifejezésre juttatott rendszerbírálat megengedésében. 4

5 Magyarország: Magyarország esetében felmerült a kérdés: melyik modellt kövesse a friss demokrácia? A rendkívül széleskörű szólás- és sajtószabadságot biztosító amerikai vagy a szigorúbb nyugateurópai gyakorlatot. A Btk as tavaszi módosításakor született a "nemzeti jelkép megsértése" elnevezésű új büntetőjogi tényállás. Eszerint maximálisan egy év szabadságvesztés várhatott arra, aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használt, vagy más ilyen cselekményt követett el. Nemzeti jelképek megsértése: 13/2000. AB határozat Magyarországon a 13/2000. AB határozat foglalkozott a nemzeti jelképek megsértésével. A büntető törvénykönyv ezen rendelkezését több indítványozó is megtámadta, arra hivatkozva, hogy ez alkotmányellenes, mivel sérti a véleményszabadságot. Az Alkotmánybíróság az indítványok megfelelő elbírálása érdekében összehasonlító elemzést végzett, melynek során azt vizsgálta, hogy milyen a felségjelvények alkotmányos szabályozása az európai országok gyakorlatában. A vizsgálat során megállapította, hogy a nemzeti (állami) jelképek megsértését a legtöbb európai országban büntetőjogi szankcióval fenyegetik. Az egyes államok büntető törvénykönyvei e bűncselekményt szerkezetileg az állam elleni bűncselekmények között helyezték el, és a magyar Btk.-hoz hasonló büntetési tételeket alkalmaznak. Ezek alapján megállapítható, hogy a nemzeti (állami) jelképek büntetőjogi védelme nem tekinthető magyar sajátosságnak. A bíróság kifejtette, hogy a nemzeti (állami) felségjelvények fokozott jogi védelmét több tényező indokolja. Egyrészt az, hogy az alaptörvényben meghatározott felségjelvények szorosan kapcsolódnak az alkotmányos demokrácia megteremtéséhez, másrészt pedig az e felségjelvényekről, használatukról szóló törvény elfogadásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Továbbá az, hogy a nemzeti jelképek az ország külső és belső integritásának alkotmányos szimbólumai. Az AB indokolása szerint figyelembe kell venni a demokratikus átmenet speciális történelmi körülményeit is, hiszen az előző rendszer által propagált internacionalizmus kifejezetten igyekezett visszaszorítani a nemzeti jelképek használatát, így jelen helyzetben azok jogi védelme még inkább indokolt. Mindezeket 5

6 figyelembe véve az AB megállapította, hogy a nemzeti jelképek védelme alkotmányos korlátja lehet a véleménynyilvánítás szabadságának. Az Alkotmánybíróság tehát elutasította az indítványokat, nem találta alkotmányellenesnek a szabályozást. Véleménye szerint a véleménynyilvánítás szabadsága az alkotmányra közvetlenül visszavezethető más normatív alkotmányos értékekkel ütközik. E jelképek a nemzeti érzés, a nemzethez tartozás kinyilvánításának eszközei is. Az indokolás szerint ezek a jelképek kettős tartalmúak, az állami szuverenitás külső megjelenési formáinak tekinthetők és egyszerre a nemzethez mint közösséghez tartozást kifejező szimbólumok, így bizonyos vonatkozásaiban kívül vannak a vélemények alkotmányjogilag védendő pluralizmusán. A testület kifejtette, hogy mivel a büntetőjogon kívül más alkalmas jogi eszköz nem áll rendelkezésre a jelképek védelmére, a büntetőjog rendszeréhez képest enyhe szankció kilátásba helyezése nem tekinthető aránytalan korlátozásnak. Tehát itt egy kivételről van szó, amikor is a szólás tartalom alapján korlátozható. Azért kivételes eset ez, mert ez a fajta szólást a TARTALMA alapján korlátozzák. A ma hatályban lévő büntető törvénykönyvben (2012. évi C. törvény) is szerepel a Nemzeti jelkép megsértése tényállás: Nemzeti jelkép megsértése 334. Aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A nemzeti jelképek köre kiegészült a Szent Koronával. 6