AZ IVÓVÍZMINŐSÉG JAVÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI

Átírás

1

2 AZ IVÓVÍZMINŐSÉG JAVÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI Kiadja: DKMT Kht Szeged, Victor Hugo u. 1. HU Design és nyomdai munkálatok: Innovariant Nyomdaipari Kft. Szeged, Textilgyári út 3. Szeged, 2006

3 TARTALOMJEGYZÉK 1. Az ivóvíz minőségi követelményei, problémák és az ellenőrzés rendje I. (Dr. Kiss Edit, Kispál Brigitta) Az ivóvíz minőségi követelményei, problémák és az ellenőrzés rendje II. (Dr. Kiss Edit, Kispál Brigitta) Ivóvíz hálózatok mechanikus tisztítása és az eljárások hatékonysága (Zimmer Péter, Lőrincz András) Közművezetékek feltárás nélküli felújítása (Az Umwelt-Technik Kft.-nél alkalmazott No dig eljárások magyarországi tapasztalatai) (Lőrincz András) Vattenteknik Vas-, Mangán-, Arzén- és Ammóniamentesítő Szűrőberendezések (Máté Ferenc) Vas-, mangán-, arzén és ammóniamentesítés a Zenon Systems Kft. gyakorlatában (Pintér Csaba) Békés megyei ivóvízminőség javító program (Mochnács Pál) Kisvízművek üzemeltetése, víztisztító berendezések intenzifikálási lehetőségei (Véber Zsolt) Vízellátási projektek Vajdaság területén (már megvalósítottak, vagy folyamatban lévők) (Mr Hristina Radovanovic-Jovin) Fenntartható megoldások a megnövekedett arzéntartalmú ivóvíz minőségének javítására három vajdasági régióban (Mr Hristina Radovanovic-Jovin)...54 Jegyzetek

4 Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy! (Antoine de Saint-Exupéry) 3

5 1. AZ IVÓVÍZ MINŐSÉGI KÖVETELMÉNYEI, PROBLÉMÁK ÉS AZ ELLENŐRZÉS RENDJE I. Dr. Kiss Edit, Kispál Brigitta ÁNTSZ Csongrád Megyei Intézete Az egészséges élethez nélkülözhetetlen a tiszta, jó minőségű és megfelelő mennyiségű ivóvíz. Az ország területén az ivóvízellátásban a parti szűrésű víznyerés után a legnagyobb vízbázist a rétegvizek jelentik. Az emberi fogyasztásra alkalmas, jó minőségű ivóvizet Csongrád megyében rétegvizekre telepített mélyfúrású kutak biztosítják. A lakosságot ivóvízzel térségünkön belül 60 településén méter mélységű kutakra telepített 70 közüzemi vízmű látja el. Az ÁNTSZ jogszabályból adódó feladataként a lakosság által fogyasztott ivóvíz minőségét folyamatosan figyelemmel kíséri, elemzi, valamint esetleges ivóvíz minőségi probléma esetén a szükséges intézkedéseket megteszi. Az ivóvíz minőségi követelményeiről és ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Kormány rendelet életbelépésével az előző évek vízminőségi vizsgálatának gyakorlata alapjaiban megváltozott. A főbb változások abban láthatóak, hogy a szolgáltatott víz minőségét a jelen szabályozás szerint a fogyasztási pontokon kell mérni, mely új mintavételi helyek kijelöléséhez vezetett. A korábbi gyakorlathoz képest az üzemeltető felelőssége már nemcsak az átadási pontokig, hanem közintézmények esetében a fogyasztói pontokig terjed ki. Ez alól kivételt képez, ha bizonyítható, hogy a fogyasztó belső hálózatának hibája miatt romlott meg az ivóvíz minősége. További változások még, hogy a víz minőségének ellenőrzése hatósági és önkontroll laboratóriumi vizsgálatokkal történik, ahol az önkontroll mintavételi számot a rendelet meghatározza a kitermelt vízmenynyiség függvényében. Az üzemeltető feladatai közé tartozik még, hogy az ÁNTSZ megyei intézetével egyeztetett vízvizsgálati ütemterv szerint ivóvízvizsgálatra akkreditált laboratóriummal ellenőrizteti az általa szolgáltatott ivóvizet. A jelen rendeletben szereplő részletes vizsgálatok mintaszáma nagyságrendileg kisebb, mint az ellenőrző vizsgálatoké, viszont ezeknek minden, a rendeletben szereplő jellemzőre ki kell terjednie. A jogszabály meghatározza azon komponensek körét is, amire az önkontroll vizsgálatoknak ki kell kiterjednie. A tavalyi évben történt rendelet módosítás következményeként a hatósági vizsgálatok számát 5% ra csökkentették, amely lényeges módosítást jelentett. A jogszabályban új fogalomként jelent meg az indikátor paraméter, amely olyan kémiai és mikrobiológiai paramétereket jelent, amelyek esetében a határérték túllépés közvetlen egészségkárosodást nem okoz. Az indikátor paraméter valamilyen szennyezés hatását, és közvetett módon az egészséget fenyegető kórokozók jelenlétének lehetőségét jelzik, valamint számszerű kimutatási eredményük alapján az általuk okozható fertőzési kockázat valószínűségére is következtetni lehet. Általában a fecális szennyezettség és a széklet száj úton terjedő kórokozók jelzésére alkalmasak. Az ivóvíz minőségének ellenőrzésére vonatkozóan megállapítható, hogy a határértékek jellemzően szigorodtak, a vizsgálandó komponensek köre bővült, új paraméterek kerültek bevezetésre, valamint a jogszabály már előírja olyan kémiai mikrobiológiai paraméterek vizsgálatát is, amelyek adott tagországban előfordulnak és a lakosság egészségét veszélyeztethetik. Az ivóvíz minősítése is megváltozott ivóvíz; kifogásolt minőségű ivóvíz; nem ivóvíz valamint a vonatkozó határértékek hatályba léptetése sem egyszerre történt meg, ideiglenes határérték bevezetésére került sor. A vízmű üzemeltetők szolgáltatási kötelezettségének változása abban is mérhető, hogy a vízminőség ellenőrző vizsgálatok adatait az ÁNTSZ megyei intézetének negyedévente papíralapú adathordozón és elektronikus úton is meg kell küldenie. Az üzemeltetőnek azonnali rendkívüli jelentési kötelezettsége van az ÁNTSZ felé abban az esetben, ha egészségi ártalmat okozható komponens határérték felettivé válik, illetve az indikátor paraméterek szennyezés veszélyét jelzik, vagy szennyezés veszélyével járó rendkívüli esemény fordul elő. Az ÁNTSZ megyei intézete a megye ivóvíz minőségi helyzetére vonatkozó adatokat ne- 4

6 gyedévente összesíti és megküldi az OTH, a megyei statisztikai hivatal, valamint a társhatóságok részére. Azonfelül a rendelkezésére álló adatok függvényében évente írásos jelentést készít a megye ivóvíz minőségi helyzetéről, amelyről tájékoztatja az ivóvíz szolgáltatókat és a társhatóságokat. A 201/2001. (X. 25.) Kormány rendeletben foglalt változások az Európai Uniós előírásoknak való megfelelőséget tükrözik. A jelen jogszabályban foglalt betartandó határértékek olyan komponensek tekintetében is kifogásoltsághoz vezetnek, amelyek a korábbi szabályozással és a helyi viszonyok figyelembe vételével megfelelő eredményeket mutatnának. Térségünkben a Dél Alföldi Régió Ivóvízminőség javító program közreműködésével várható ezen komponensek határérték alá való csökkentése is, azonban a program megvalósulásához számos szerteágazó műszaki, jogi, gazdasági feladat vár még megvalósításra. 5

7 2. AZ IVÓVÍZ MINŐSÉGI KÖVETELMÉNYEI, PROBLÉMÁK ÉS AZ ELLENŐRZÉS RENDJE II. Dr. Kiss Edit, Kispál Brigitta ÁNTSZ Csongrád Megyei Intézete Az egészséges élethez nélkülözhetetlen a tiszta, jó minőségű és megfelelő mennyiségű ivóvíz. Az ország területén az ivóvízellátásban a parti szűrésű víznyerés után a legnagyobb vízbázist a rétegvizek jelentik. Az alföldi típusú rétegvíz jellemző tulajdonságai a magas hőmérséklet (22 C), a nagy ammóniumion, vas, mangán, szervesanyag és metángáz, valamint a jelentős problémát jelentő nagyobb arzéntartalom. Mindezen jellemzők alapján ivóvizeink különösen hajlamosak az utószennyezésre. Az utólagos szennyeződés lehetőségét tovább növelheti, hogy a lecsökkent ivóvízfogyasztás miatt a víz tartózkodási ideje megnő a hálózatban. A közegészségügyi szempontból is lényeges problémát jelentő hálózati vízminőség romlás bakteriológiai és mikroszkópos biológiai paraméterek vonatkozásában jelentkezik. Az egészséges vízhez jutás minden ember alapvető joga, melyet a 201/2001. (X. 25.) Kormány rendelet 3. (2) úgy fogalmaz meg, hogy A víz akkor felel meg az ivóvíz minőségnek, ha nem tartalmaz olyan menynyiségben és koncentrációban mikroorganizmust, parazitát, kémiai vagy fizikai anyagot, amely az emberi egészségre veszélyt jelenthet. Az ember egészsége szempontjából ugyanúgy fontos tényező, az ivóvíz bakteriológiai tisztasága mellett kémiai minősége is. Az ivóvizek kémiai minősége és a lakosság egészségi állapota közötti összefüggés már régóta ismert. Bizonyos ásványi anyagok hiánya anaemiát, golyvát, keringés rendszeri megbetegedések, fogszuvasodás előfordulását okozhatják, míg egyes vegyi anyagok nagyobb mennyisége különböző megbetegedések, mint az epe és vesekövek valamint daganatok kialakulását segíthetik elő. A szolgáltatott víz minősége megyénkben nem egységes, a víz minősége egy egy területre jellemző, ezért a vízminőség kistérségenként mutatja a legjellemzőbb képet. 6 Kémiai vízminőség Tanulmányoztuk megyénk területén 148 anyakút vizének kémiai minősítését az EU direktívák szerint. A kapott eredmények 87%-a ammóniumion, 76%-a arzén, 12%-a vas és 9,5%-a szervesanyag tartalom miatt volt kifogásolt. Az ammóniumion indikátor paraméter, közvetlen egészségkárosító hatása nincs, azonban elősegíti a hálózatok másodlagos szennyeződését, valamint nitrit képződhet belőle, amely már mérgező hatású. Az eddigi határérték négyszeres szigorítása történt meg a jelen szabályozással, mindezek mellett az érintett fogyasztók száma igen magas. A nagy arzén koncentráció egészségkárosító hatású, növeli a spontán abortuszok és a halvaszületések számát. Határértéke 2006-ig 30 ug/l, 2009-ig 10 ug/l, azonban ezen határérték az élelmiszeriparban jelenleg is ilyen nagyságrendű. A vas indikátor paraméter az egészségre nem ártalmas, azonban érzékszervi problémákat okozhat évre vonatkozóan a közüzemi vízmű hálózatból származó hatósági vízminták kémiai komponenseinek vizsgálatával az alábbi eredményeket kaptuk 288 fogyasztási ponton vett minta elemzésével. A kapott eredmények 78%-a ammóniumion, 62%-a arzén, 27%-a vas és 11%-a szervesanyag tartalom miatt volt kifogásolt évben a közüzemi vízmű hálózatból származó önkontroll vízminták kémiai komponenseinek elemzését végeztük el 1255 fogyasztási ponton vett minta analízisével. A kapott eredmények 65%-a ammóniumion, 64%-a arzén, 30%-a vas és 7,4%-a szervesanyag tartalom miatt volt kifogásolt. Megállapítható, hogy a Csongrád megyei anyakutak és a hálózati ivóvíz minták kémiai analízise szerint a vízben lévő egyes komponensek egyaránt határérték feletti mennyiségben fordulnak elő. Elmondható az is, hogy a Tiszától keletre a kifogásoltság előfordulási aránya szinte az összes komponens esetében halmozódik. Amennyiben az ideiglenes kémiai határértékeket vesszük figyelembe, kedvezőbb eredményt kapunk, mivel a hatósági minták 5% ammóniumion, 9% arzén és 10% vas miatti kifogásoltságát észleljük.

8 Mikrobiológiai vízminőség A 201/2001. (X.25.) Kormány rendelet 3. (2) bekezdése szerint a víz nem tartalmazhat mikroorganizmusokat. A vizsgált komponensek közül az E. coli, az Enterococcus emberi eredetű vízszennyezést jelez, így a székletből eredő szennyeződés közvetlen egészségkockázat indikátora évre vonatkozóan a közüzemi vízmű hálózatból származó hatósági vízminták bakteriológiai komponenseinek vizsgálatával az alábbi eredményeket kaptuk 556 fogyasztási ponton vett minta elemzésével. A kapott eredmények 7,2%-a Coliform, 1,4%-a E.coli és 9,4%-a Ps. aeruginosa jelenléte miatt volt kifogásolt évben a közüzemi vízmű hálózatból származó önkontroll vízminták bakteriológiai komponenseinek elemzését végeztük el 2475 fogyasztási ponton vett minta analízisével. A kapott eredmények 7,2%-a Coliform, 19%-a E.coli és 4,6%-a Ps. aeruginosa jelenléte miatt volt kifogásolt. Az előző évek adataival összehasonlítva elmondható, hogy az elmúlt évek vonatkozásában mikrobiológiai vízminőség romlás figyelhető meg. A kormány rendelet 22 C és 37 C-os telepszámra nem ad meg határértéket, annyit mond ki, hogy nem lehet szokatlan változás. A jogszabály telepszámra vonatkozóan az ÁNTSZ megyei intézetének hatáskörébe helyezi a fogyasztási pontokra történő határértékek meghatározását, melyeket 90%-os gyakorisággal be kell tartani, az eseti túllépés a határérték négyszerese lehet. Mindezek után elmondható, hogy a vízmikrobiológiában legrégebben alkalmazott indikátor az összcsíraszám, mely a kétféle hőmérséklet figyelembevételével különböző csoportokba tartozó mikroorganizmusok szaporodását támogathatja. A tiszta ivóvízben ezen telepképző mikroorganizmusok száma alacsony. A nagyobb telepszám illetve annak kedvezőtlen változása a víz eredeti szennyezettségéről, a kezelés és fertőtlenítés hiányosságairól valamint a vízellátó rendszer külső szennyezettségéről ugyanúgy tájékoztatást adhat. A hirtelen nagyobb mértékű változás, vagy a fokozott de tartós növekedés az intézkedések szükségességére hívja fel a figyelmet. A víz csíraszáma normál esetben területenként is jelentős különbségeket mutathat, ezért elsősorban a telepszám változásának mértéke és tendenciája a higiénés megítélés alapja és nem egy adott határértéknek való megfelelés. A 201/2001. Korm. rendelet a 22 C-os telepszám mindenkori rendszeres ellenőrzését írja elő, míg a 20 C-nál melegebb vizeknél a 37 C-os telepszám vizsgálata is kötelező évre vonatkozóan a közüzemi vízmű hálózatból származó hatósági vízminták bakteriológiai komponenseinek elemzésével az alábbi eredményeket kaptuk 556 fogyasztási ponton vett minta analízisével. A kapott eredmények 16,5%-a 22 C-os telepszám és 22,2%-a 37 C-os telepszám miatt volt kifogásolt évben a közüzemi vízmű hálózatból származó önkontroll vízminták bakteriológiai komponenseinek elemzésével az alábbi eredményeket kaptuk 2475 fogyasztási ponton vett minta analízisével. A kapott eredmények 10,4%-a 22 C-os telepszám és 10,8%-a 37 C-os telepszám miatt volt kifogásolt. Elmondható ugyanúgy a mikrobiológiai vizsgálatok esetében, mint a kémiai vízminőség ellenőrzésénél, hogy a Tiszától keletre a kifogásoltság előfordulási aránya halmozódik. Mindezen kifogásoltság azzal is magyarázható, hogy a 20 C feletti vízhőmérsékletű és a magas szervesanyag tartalmú víz a hálózatban jó táptalajt jelent a bejutó baktériumok számára, mindamellett a lecsökkent vízfogyasztás miatt a hálózatban lelassult víz a baktériumok elszaporodására elegendő időt biztosít. A tapasztalt bakteriológiai vízminőség romlásban szerepet játszhat még az alkalmazott vízkezelés minősége ugyanúgy, mint a vízvezeték hálózat korszerűtlensége és elavultsága. Elmondható azonban, hogy ezen problémák jellemzően a kisebb településeken fordulnak elő. Mikroszkópos biológiai vízminőség A mikroszkópos biológiai vizsgálatok esetében szintén elmondható, hogy magasabb a kifogásoltság aránya a hatósági vízvizsgálatok esetében. A szóban forgó vizsgálatokat el kell végezni védett vízadó bázisnál, akut szennyezés vagy gyanúja esetén illetve az utószennyezésre hajlamos vizek védelmében is. Az említett vizsgálatnál nincs tenyésztési idő, ezért gyorsan választ kapunk az esetleges vízszennyezésre, a fertőzések kialakulásának és terjedésének felderítésére évben a közüzemi vízmű hálózatból származó hatósági vízminták mikroszkópos biológiai vizsgálatával az alábbi eredményeket kaptuk 217 fogyasztási ponton vett minta elemzésével. A kapott eredmények 5,1% a volt kifogásolt, jellemzően véglények jelenléte miatt. 7

9 2004. évben a közüzemi vízmű hálózatból származó önkontroll vízminták mikroszkópos biológiai elemzésével az alábbi eredményeket kaptuk 357 fogyasztási ponton vett minta analízisével. A kapott eredmények 3,1% a volt kifogásolt, jellemzően fonalas baktériumok jelenléte miatt. A bakteriológiai és mikroszkópos biológiai kifogásoltság miatt hatósági intézkedésekre van szükség, melyek a vízfogyasztás megtiltása vagy korlátozása, műszaki felülvizsgálat, hálózat tisztítás és fertőtlenítés elrendelése, kontroll vízminőség vizsgálat végeztetése és annak eredményének bemutatása, majd kedvező esetben a korlátozások feloldása. A hatósági intézkedés része az üzemeltetők kényszerítése a negyedévenkénti vízvizsgálatok elvégeztetésére, az adatközlésre és a kifogásolt valamint nem elfogadható eredmények esetében az azonnali jelentési kötelezettségre. A vízminőségi problémák megszüntetése az Uniós határértéknek mindenben megfelelő minőségű ivóvíz szolgáltatása a Dél Alföldi Régió Ivóvízminőség javító programjának megvalósításától várható. A program megvalósulásához azonban számos szerteágazó műszaki, jogi, gazdasági feladatot kell megvalósítani. Megvalósulásával a lakosság folyamatos, egészséges ivóvízzel történő ellátását várjuk. 8

10 3. IVÓVÍZ HÁLÓZATOK MECHANIKUS TISZTÍTÁSA ÉS AZ ELJÁRÁSOK HATÉKONYSÁGA Zimmer Péter Fővárosi Vízművek Rt., Budapest Lőrincz András Umwelt-Technik Kft., Kerecsend Lőrincz András: Az ivóvíz hálózatokban kialakuló lerakódások és kiválások számos kellemetlenséget okoznak a fogyasztóknak és az üzemeltetőknek. A pehelyszerű lerakódások a csővezeték belső falához csekély erővel kötődnek, időnként a vízáramba kerülve a szállított víz zavarosságát okozzák. Ez az a jelenség, amelyet a fogyasztó elsődlegesen észlel, és panasszal fordul a csőhálózatot üzemeltető céghez. Ebben az esetben a csővezeték hálózatban szállított víz minősége romlik, szín elváltozások, íz- és szagproblémák jelentkeznek, valamint a lerakódásokban káros bakterológiai és biológiai élet alakulhat ki. Leginkább tapasztalható ez olyan vizeknél, amelyek vasat tartalmaznak. A vasbaktériumok a bevonatban elszaporodnak, és életfeltételeket nyújtanak heterotróf szervezetek megtelepedéséhez. Ezek a szervezetek a csőtörések, a vízhálózatokon végzett munkálatok, valamint a vízellátó rendszerek egyéb meghibásodásai esetén juthatnak az ivóvízbe. Megtelepednek a bevonatban, az üledékben, és előidézik a másodlagos biológiai vízminőség romlást. Kezdetben mikroszkópikus felvételeken észlelhetők, aztán idővel szabad szemmel is megfigyelhetők ezek a szervezetek. A csővezeték belső falához nagy erővel tapadó kiválások, elsősorban a csővezeték hidraulikai viszonyait változtatják meg. Például csökken a szállító vezeték keresztmetszete, romlik a csővezeték csősúrlódási együtthatója. Végsősoron romlik a vízellátás színvonala. A nagyobb csőellenállások miatt egyes zónáknál a magasabb pontokon vízellátási zavarok is jelentkezhetnek. Ha ennek ellenére ugyanolyan szolgáltatási színvonalat szeretnénk biztosítani, ugyanolyan vízmennyiséget szeretnénk szállítani a csövön, a szivattyúzási energiát növelni kell. Ezek a káros lerakódások okozta hatások együttesen és külön-külön is előfordulhatnak. Kialakulásukat az elemzések elsősorban fizikai-kémiai és biológiai okokra vezetik vissza. A lerakódások kialakulását befolyásolja a szállított víz hőmérséklete, összetétele, a szállító csővezeték anyaga, a korrózió, a víz tartózkodási ideje stb. A kiválási folyamatok feltárása igen fontos. A lerakódások elleni védekezés egyik fontos szempontja lehet az, hogy már eleve meggátoljuk hogy a kiválások, lerakódások létrejöhessenek a csővezeték hálózatban. Ez azonban csak az egyik lehetséges mód. A megelőzés mellett a másik a már kialakult lerakódások és kiválások eltávolítása, valamilyen tisztítási módszer alkalmazásával. Napjainkban ezek a tisztítási módszerek újra előtérbe kerülnek, annak ellenére, hogy számos településen már tisztított, jó minőségű, az előírásoknak megfelelő vizet vezetnek a hálózatba, de sok esetben az üzemeltetőket meglepetések érik, mert bakterológiai és biológiai problémák jelennek meg olyan esetben is, amikor a hálózatba táplált víz jó minőségű. Ezt az újabb vizsgálatok a hálózatban kialakuló biofilmek kialakulására, és létrejöttére vezetik vissza. Ennyi bevezető után is beláthatjuk, hogy ezeket a bevonatokat, lerakódásokat el kell távolítani. Milyen lehetőségek kínálkoznak a lerakódások, kiválások eltávolítására? Korábban elterjedt megoldás volt a hagyományos öblítés, amelyet napjainkban is előszeretettel alkalmaznak az üzemeltetők. Nagy vízsebességet kell létrehozni a hálózatban, hogy a csővezeték falán lévő lerakódást magával ragadja a vízáram, és azt a tűzcsapon keresztül a szabadba juttassa. Ez nem igazán hatásos, mert ahhoz hogy hidraulikus szállítás alakuljon ki a csővezetékben, 100 mm átmérőjű csővezetéknél is 9

11 2 m/s körüli áramlási sebességet kellene biztosítani. Ezt az üzemelő hálózatokban csak nehezen, ürítőrendszerek és speciális öblítési útvonalak kialakításával lehet megoldani. Tehát öblítés során csak a pangó vizeket valamint a vezetékben a laza tapadású, könnyen elmozduló és mozgó kiválásokat lehet eltávolítani. Jobb megoldást kínál az az öblítési eljárás, amelynél az öblítés közben puhaszivacs darabokat juttatnak az öblítendő vezetékbe. Ezek a szivacsdarabkák a cső belső falához csapódva a lerakódásokat leválasztják. A lerakódások eltávolítása itt sem valósul meg maradéktalanul. Alkalmazása nehézkes, így nem is terjedt el a gyakorlatban. Más öblítési eljárások levegőt adagolnak az öblítés közben az öblítendő vezetékszakaszba. Ezáltal turbulens áramlás alakul ki a vezetékben. Ez a gomolygó áramlás eredményesebb hatást fejt ki a hagyományos vizes öblítésnél. De a levegő bevitellel további problémákat idézünk elő. Egyrészt a hálózat magas pontjain, ahol nincs légtelenítés, levegő maradhat a rendszerben. Ez üzemeltetési problémákat, csőtöréseket okozhat. Másrészt a levegőben lévő oxigén felgyorsíthatja a lerakódásokban zajló káros mikrobiológiai folyamatokat. Németországban a víz-levegős öblítésnek egy új formáját vezették be. Ez az impulzusos öblítés. Az öblítés sűrített levegő impulzusonkénti adagolásán alapul. A sűrített levegő kisebb nyomású térbe jutva expandál. Így az ütemezett adagolás hatására egy víz- és levegő tömbök váltakozó sorából álló, az egész cső keresztmetszetét kitöltő futó hullám alakul ki. A tisztító hatást ez az impulzusos levegő adagolással létrehozott víz-levegő tömbök intenzív mozgása fejti ki. Magyarországon ezt az eljárást légdugós csőtisztítás néven szabadalmaztatták. A levegő bevitel okozta problémák ezeknél az eljárásoknál is fennállnak. A németországi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az öblítéssel az öblítővíz mennyisége ötödére csökkenthető. Megállapíthatjuk, hogy ki kell tisztítani a vezetéket, ha igazán meg akarunk szabadulni a bevonatoktól, biofilmektől, a vezetékben lévő káros lerakódásoktól, kiválásoktól. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az ivóvízhálózatban kialakult lerakódások és kiválások eltávolítását csak valamilyen csőtisztítási eljárás alkalmazásával biztosíthatjuk. 10 Az alkalmazható eljárások az alábbiak: - vegyszeres eljárások - nagynyomású hidraulikus eljárások - mechanikus eljárások. Az első két eljárás alkalmazásával kapcsolatosan kiderült, hogy összefüggő, bonyolult hálózatrendszerek tisztítására egyik sem vált be. A vegyszeres tisztításnál a lerakódásokat és kiválásokat oldatba vivő vegyszerek környezetre gyakorolt káros hatása okoz gondot. Ezek kezelése, ártalmatlanítása sokszor költséges megoldásokat eredményez. A nagynyomású hidraulikus tisztítás (köztudatban WOMA -zás) ugyanakkor csak rövid szakaszoknál alkalmazható, így az ivóvízvezeték hálózatok tisztítására nem alkalmazzák. Mechanikus csőtisztítási eljárások: A mechanikai csőtisztítás azoknak a módszereknek összefoglaló megnevezése, amelyeknél a lerakódások csőfalról való eltávolítása, felaprítása mechanikai módszerekkel történik, például lekaparással, dörzsöléssel, marással stb. A lekapart, felaprított szennyeződés eltávolítása ugyanakkor már történhet hidraulikusan, mechanikusan, vagy a két eljárás kombinációjával. A mechanikus tisztítási eljárásokat különböző módon csoportosíthatjuk. [1] Legkézenfekvőbb csoportosítás az, amelynél abból indulunk ki, hogy a tisztítóelem mozgatása milyen módon történik. Így megkülönböztetünk: - forgatott tisztító eszközzel végzett csőtisztítást - vontatott tisztító eszközzel végzett csőtisztítást - hidraulikus úton mozgatott tisztító eszközzel végzett csőtisztítást

12 A forgatott tisztító eszközzel végzett csőtisztítás esetében a különböző kialakítású tisztító eszközöket egy hajlékony rudazat segítségével forgatva mozgatjuk a tisztítandó vezetékben, miközben ellenáramban vizet áramoltatunk. A lekapart, leválasztott lerakódást ez az öblítő víz távolítja el. Ezzel a módszerrel rövid szakaszok tisztíthatók, általában kisebb átmérőjű vezetékek kemény lerakódásait, kiválásait tudjuk eltávolítani ily módon. Forgatott szerszámmal végzett tisztítás A második csoportba tartozó vontatott tisztító eszközzel végzett csőtisztítás esetében a tisztítóelem bevezetését pl. egy csörlő segítségével oldjuk meg. A lekapart lerakódás maradéktalan eltávolítása ebben az esetben is vízöblítéssel történik. A különbség az előző eljáráshoz képest az, hogy a tisztítóelem és az öblítő víz mozgási iránya azonos. A harmadik csoportban a tisztító elem mozgatása hátoldali víznyomás segítségével, hidraulikus úton történik. Ebben az esetben az elem mozgatásán túl a hátoldali víznyomás biztosítja a lerakódás leválasztásához szükséges energiát is. A tisztítóelem haladását vagy a hátoldali víznyomás megválasztásával állítjuk be, vagy a tisztítóelemet egy acélsodronyra szerelve a sodrony mozgatásával adjuk meg az elem haladási sebességét. Az első esetben a tisztítóelem szabadon mozog a csőben, a második esetben azonban gátolt mozgatásról van szó. Erre jó példa a turbinás készülékkel végzett csőtisztítás (RR MOLCH ), ahol a tisztítófej forgatását a készülékbe épített turbina biztosítja. A hátoldali víz energiájának egy része az elem mozgatását végzi, míg a nagyobb rész a turbina forgatására fordítódik. A turbinával együtt forgó tisztító fej forgása közben leválasztja a cső belső falán lévő lerakódásokat. A leválasztott lerakódást a készülékből kilépő víz mozgatja a csővezeték szabad vége felé. Az első megoldásra példaként az EGER-CLEANER eljárást említhetjük. Az eljárás különböző felépítésű és rugalmasságú műanyag tisztító elemeket alkalmaz. A műanyag tisztító elemek különféle munkafelületük segítségével leválasztják, ledörzsölik a cső belső falán lévő lerakódásokat. A leválasztott szennyeződést a tisztítóelemen átáramló víz mozgásban tartja, és a szabadba juttatja a csővezeték megbontott végére szerelt kivezető idomon keresztül. Mivel a tisztítóelem szabadon mozoghat a csőben, ezért szükséges, hogy a helyét meg tudjuk határozni. A tisztítóelem pillanatnyi helyzetének megállapítására az elembe építhető jeladó szolgál. Az EGER-CLEANER eljárással akár több km hosszúságú távvezeték is tisztítható, de alkalmas összefüggő bonyolult hálózatok tisztítására is. 11

13 EGER-CLEANER eljárás Az előzőekben említett tisztítási módszereknél a tisztítandó csővezeték szakaszt fel kell tárni, és szét kell vágni a be- és kivezetési pontokon. Laza lerakódások, iszapszerű kiválások esetén amelyek általában azbesztcement és műanyag csöveknél fordulnak elő nem szükséges a vezetéket feltárni és megbontani. Ebben az esetben elegendő a hálózaton lévő tűzcsapokat igénybe venni a tisztítóelem bejuttatására és kiléptetésére. Ez az EGER-CLEANER eljárás egy tovább fejlesztett változata az ún. FV jelű elemmel végzett mechanikus tisztítás, amelyet 150 mm-es átmérőig lehet alkalmazni. A formavágott puhaszivacs tisztítóelem elülső és hátsó lapját a gyártás során megerősítik. Ezek a megerősített, de kiváló rugalmassággal rendelkező felületek megfelelő szilárdságot és tömítettséget biztosítanak a tűzcsapon és a hálózaton történő áthaladáskor. A mechanikus csőtisztítás befejező lépése a csővezeték szakasz tisztítás utáni fertőtlenítése. A fertőtlenítési technológiát a hálózaton észlelt szennyeződések függvényében kell meghatározni, így alkalmazhatunk hagyományos nátrium hipokloridos vagy komplex kezelést. A komplex kezelésnél az előző fertőtlenítést 1 2%-os só (NaCl) koncentrációjú oldattal egészítik ki. A megfelelő fertőtlenítési módszer kiválasztását alapos vizsgálatok döntik el. Az elvégzett tisztítás és fertőtlenítés ellenőrzésére több mód és lehetőség is kínálkozik. Az ellenőrzések lehetnek fizikai, kémiai és biológiai vizsgálatok. A lényeg az, hogy a tisztítás előtti állapotot hasonlítjuk össze a tisztítás utáni állapottal. 12 Zimmer Péter: A budapesti vízhálózat déli betáplálásánál szükségessé vált és megépítésre került egy vas és mangántalanító berendezés. A víz újra szennyeződésének megakadályozására létre kellett hozni egy területelven ütemezhető hálózattisztítási rehabilitációs programot. A tisztítási programnál, amely elsősorban az elosztóhálózatra vonatkozott, a következő alapelveket tartottuk szem előtt: a víz útja szerint részlegesen tisztítsunk, vegyük figyelembe az életkori sajátságokat az egyes csővezetékeknél, kétféle tisztítási technológiát alkalmazzunk (fém és nem fém anyagúra alkalmas) és fokozattan figyeljünk a kiemelt területekre. Mivel nagy mennyiségű hálózatról volt szó, és mindez kiemelt költséget jelentett, ezért fontossá vált a technológiák hatékonyságának mérése és azok folyamatos ellenőrzése. Az egyes technológiák hatékonyságának mérésére módszert, eljárást kellett kidolgoznunk. [9] A programot két ütemben hajtottuk végre, amely az elosztóhálózat 2040 km ét érintette. Ebből tisztításra került a déli hálózat mintegy 26%-a, ami 535 km vezetéket jelentett. Ennek majdnem a fele volt fémanyagú.

14 A hatékonyság mérésénél a következőket végeztük el: - hidraulikai méréseket - az eltávolított lerakodás kémiai elemzését - a csőkapacitás mérést mintavételezés alapján - vízminőség méréseket. A hidraulikai mérés elve a következő volt. A tisztítandó csőszakasz két szélső pontján lévő munkagödörbe párhuzamos kapcsolással egy locsoló tömlőt szereltünk, majd a közepén egy fordított U-csöves saját fejlesztésű differenciál manométert helyeztünk el. Vízáramlást létrehozva a kifolyási oldalon szárnykerekes mérőórával mértük az elfolyt víz mennyiségét (Q [l/p]). A hozzátartozó veszteséget pedig az U-csöves manométeren olvastuk le (h [cm]). (ld. ábra) Kompresszor λ = 12,01 d5 h L Q 2 h = [cm] Q = [l/p] áramlási irány L = vizsgált szakasz hossza [fm] d = vizsgált szakasz tényleges átmérője [mm] Az ábrán látható képlet alapján kiszámoltuk a csővezetékre jellemző λ-értéket. A vízáramlás mennyiségét változtatva, kaptunk egy mérési sorozatot, amely alapján a λ átlag értéke a csővezetékre jellemzően előállt. A mérési eredményeket feldolgozva kapjuk a következő két grafikont: A baloldali egy öntöttvas, a jobboldali egy azbesztcement vezetékre jellemző. A fenti görbék a tisztítás előtti és utáni állapotnak megfelelő csővezetéki Q H görbék. Szemléletesen látszik a tisztítás hidraulikai hatásfoka. Összegezve a hidraulikai mérések eredményeit általánosan elmondható, hogy öntöttvasra a λ javulása mintegy 35%-os, azbesztcementnél ez 43%-os a mérések szerint. Az ehhez tartozó szállító kapacitás-növekedés az öntöttvasnál 18 34% között szórt az átmérőtől függően, azbesztcementnél ugyanez 29 41%. A hidraulikai hatásfok javulás még egy érdekessége, hogy a tisztítás után a nyomásveszteség javulás 0,5 m/s-os sebességet feltételezve, pl. egy 100 mm átmérőjű öntöttvas vezetéknél 1,3 bar kilométerenként. 13

15 A lerakódás vizsgálat elemzésére köbözéses mintavételezést alkalmaztunk egy 2,5 m 3 -es acéltartály segítségével. A tisztítási lépcsőnként eltávolított anyagot összegyűjtöttük, majd a az ebből vett minta alapján a fajlagos anyagmennyiségeket grafikonon ábrázoltuk. (ld. ábra) A bal oldali görbe a hidraulikus úton mozgatott tisztítás technológiájára vonatkozik, a jobb oldali a forgatott szerszámmal végzett tisztítás technológiát mutatja. Az ábrából látható, hogy nem érdemes a tisztítási lépcsőket minden határon túl növelni, mert már a harmadik és a negyedik lépcső kihozza az eltávolítható anyag 90 95%-át. A lerakódások kémiai elemzésekor megállapítható volt, hogy öntöttvas esetén az eltávolított szárazanyagnak a 35%-a vas, és 0,3% körüli a mangán. Érdekes eredmény volt, hogy néhány esetben 1 év múlva viszszamentünk ugyanazokra a szakaszokra, hogy az újra termelődés mértékét megállapíthassuk. Az eredmény: elenyésző volt az eltávolított szárazanyag tartalom, átlagosan (az új vezetékhez viszonyítva) még az 1%-ot sem érte, annak vastartalma jóval kevesebb volt, mint az első tisztításkor, viszont a mangán tartalom majdnem a kétszeresére növekedett. Mivel a mangántartalmú lerakódás puha állagú, ilyenkor a puha szivacsos tisztítás technológia alkalmazása ez esetben is bőven elegendő. A csőkapacitás mérésnél a következőt hajtottuk végre. Minden tisztítandó vezetékszakasz két végpontján technológiai munkagödör készült, ahonnan csőmintát vettünk. A csőminta lerakódásait lekapartuk, a kaparékot térfogat elemzésnek vetettük alá, majd ezt összehasonlítottuk az új cső állapottal. Az ábrán látható képlet alapján történő számítással kaptuk meg a feltárt állapot csőkapacitását. Ezt a tisztítás után szúrópróbaszerűen is megcsináltuk, de ekkor ennek a számnak már 90% felett kellett lenni. A tisztítás utáni minimálisan elvárt csőkapacitás a szerződésben kiírási feltételként szerepelt! (ld. ábra) V feltárt = V 100% V lerak V tiszt = V lerak V 100% V 100% V [%] = V feltárt V 100% V [%] = V tiszt V 100% Új cső állapot Feltárt állapot tisztítás előtt Tisztított állapot tisztítás után: 90% feletti kapacitás! 14

16 A csőkapacitás vizsgálatok átlagos, összesített eredményét átmérő bontásban a következő táblázat tartalmazza: Cső átmérője Feltárt állapot Tisztítás utáni állapot Javulás 50 mm 66% 85% 19% 80 mm 82% 94% 12% 100 mm 90% 94% 4% 150 mm 96% 97% 1% Látható, hogy minél kisebb az átmérő, a feltárt állapoton a lerakódás és a csőkapacitás annál rosszabb. A javulás pedig természetesen fordított arányú, a legkisebbnél a legnagyobb. A nagyobb lerakódás megjelenésének okát részben abban lehet keresni, hogy elosztóhálózatról lévén szó, itt alacsony és változó irányú sebességek vannak. Azonban a mostani fogyasztás csökkenéses időszakban az alacsony sebesség nagy átmérőjű vezetékeknél is egyre inkább előfordul, ezért az alacsony áramlási sebesség nem lehet kizárólagosan oka ennek a jelenségnek. Ha azonban megvizsgáljuk a vezetékekre jellemző fajlagos felület víztér arányszámot és grafikusan ábrázoljuk átmérők szerint, a kis és nagyátmérők közötti nagyságrendi különbség szembeötlő és segítséget nyújt az elemzéshez. (ld. ábra) A hiperbolán látható, hogy a 150, 200 mm átmérőtől alacsonyabb tartományban ez a szám hihetetlenül nagy, viszont a 150, 200 mm-től nagyobb átmérőknél az arány alig változik. Ebből azt következtethetjük, hogy a 150 és 200 mm átmérők alatt érdemes és gazdaságos mechanikus tisztítással csőkapacitást növelni. A következő képeken különböző csőanyagfajták tisztítás előtti és utáni állapotát láthatjuk, amelyen szemléletesen is érzékelhető a csőanyagok kíváló állapota és a lerakódások eltávolításának eredményessége és létjogosultsága. Öntöttvas anyagú cső: Tisztítás előtt Tisztítás után 15

17 Acél anyagú cső: Tisztítás előtt Tisztítás után Azbesztcement anyagú cső: Tisztítás előtt Tisztítás után 16 Összefoglalásként az alábbi megállapításokat tehetjük: egyértelmű hidraulikai javulás történt, a kapacitásnövekedéssel, stabil nyomás viszonyok alakultak ki a hálózatban. vízminőség javulást értünk el, ami abban nyilvánult meg, hogy kevesebb panasz volt, az érintett területeken nem volt vízzavarosodás és barna víz jelenség. járulékos haszonként könyvelhetjük el a szerelvények általános javulását, ami a rendszeres javítások, felújítások és cserék révén állt elő. szintén járulékos eredménye a programnak a nyilvántartási hiányosságok felszámolása, főleg a nyomvonal és mélység korrekciókat illetően. végezetül egy általános diagnózist kaptunk a vezetékek állapotról, ami egy üzemeltetőnek nagyon hasznos hozadék. Ezáltal a rehabilitáció tervezéséhez konkrét adatok állnak rendelkezésre, könynyebben alakítható ki a műszaki-gazdasági optimum. Jövőbeni elvárások: Mint ismeretes, a termelt ivóvíz minőségének megőrzésében fontos szerepe van az ivóvízvezeték hálózatok megfelelő állapotának. Az ivóvízvezeték hálózatokban felhalmozódott fentebb említett kiválások, lerakódások számos vízminőségi probléma okozói és katalizátorai. A cikkben bemutatott mechanikus csőtisztítási eljárások a különféle lerakódások, kiválások eltávolításának gyakorlatban is jól bevált, széles körben alkalmazható módszerei lehetnek.

18 Napjainkra a csővezeték hálózatokban kialakuló kiválások, lerakódások jellege, mértéke, jelentősen megváltozott. A megfelelő vízkezelési, víztisztítási eljárásoknak köszönhetően kevesebb szennyeződés jut a hálózatba. A manapság alkalmazott csőanyagok (pl. bevonatos öntöttvas, acélcsövek) ugyanakkor a lerakódás jellegét változtatják meg. Ennek köszönhetően mára inkább laza szerkezetű és kis mennyiségű lerakódással kell számolni. Mindezt figyelembe véve a jövőben a mechanikus csőtisztítási eljárásokat is ezekhez az igényekhez és a megváltozott körülményekhez kell kialakítani. Hivatkozások, irodalom: [1] Bordás István: Nyomóvezetékek feltárás nélküli tisztításának hazai gyakorlata Hidrológiai Közlöny sz. [2] Jenkins, C. A.: Csőbelvilág tisztítása habszivaccsal Inst. Water Engineering sz. [3] S. Sagawa, H. Washimi: Csőtisztító rendszer rugalmas csőgörénnyel Hydrotransport sz. [4] Damerz F.: A vízminőség alakulása a vízelosztó hálózatokban T.S.M. L EAU Techn. Sci. Municip [5] Kölle, Walter, Rösch, Heirich: Csővezetékek kéregképződésének vizsgálata ásványtani szempontból Vom Wasser [6] Havas A., Kollár Gy.: Ivóvízvezeték hálózatok másodlagos biológiai szennyeződésének egyes kérdései MHT XIV. Országos Vándorgyűlés május [7] Schiefner K., Lőrincz A.: Újabb lehetőségek a szolgáltatott víz mikroszkóposan deternálható másodlagos szennyeződésének megszüntetésére Országos Víziközmű Konferencia [8] M. Pelczéder Á., Ludmány Zs.: Az ivóvízhálózatokban vízminőség-romlást okozó biofilmek vizsgálata újszerű módszerekkel Országos Víziközmű Konferencia [9] Zimmer P.: A dél-budapesti rekonstrukciós program VCSOSZSZ konferencia Sopron,

19 4. KÖZMŰVEZETÉKEK FELTÁRÁS NÉLKÜLI FELÚJÍTÁSA (AZ UMWELT-TECHNIK KFT.-NÉL ALKALMAZOTT NO DIG ELJÁRÁSOK MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATAI) Lőrincz András ügyvezető Umwelt-Technik Kft. Előzmények: A feltárás nélküli csőfelújító eljárások az utóbbi időben egyre népszerűbbek lettek. Mind szélesebb körben alkalmazzák a közművezetékek, ipari vezetékek, nyomó- és gravitációs hálózatok, illetve rendszerek javítására, rekonstrukciójára. Népszerűségüket elsősorban a technológiákban rejlő előnyöknek köszönhetik. Lényegesen kisebb a környezetet romboló károsító hatásuk, mint a hagyományos technológiáké (por, zajártalom), ugyanakkor sokkal rövidebb időt vesz igénybe a kivitelezés. A gyors kivitelezés mellett még az is előny, hogy az esetek többségénél a NO-DIG eljárások lényegesen olcsóbb megoldást adnak, mint a hagyományos feltárásos módszerek. A feltárás nélküli eljárások magyarországi előretörését jelzi a Fővárosi Vízművek Rt.-nél 2004-ben meghirdetett víznyomócső felújítási közbeszerzési pályázat is. Az öt évre szóló program több mint 50 km ivóvízvezeték felújítását, rekonstrukcióját irányozta elő különböző feltárás nélküli eljárásokkal. Újabb előrelépést jelent ezen a területen a 2006-ban Debrecen belvárosában beinduló csatornarekonstrukciós program. A rekonstrukció során a NO DIG eljárásoknak szintén kiemelt szerepet szántak. A feltárás nélküli felújításban rejlő előnyök megmozgatták a kutatók, a fejlesztők, és a feltalálók fantáziáját. A fejlesztések eredményeként ma már nagyon sok eljárást találunk a piacon, s ez a sokszínű kínálat fellelhető a hazai gyakorlatban is. A NO DIG eljárásokat sokféle módon csoportosíthatjuk. Az eljárások megismerése céljából legcélszerűbb, ha a működési elv szerinti csoportosítást vesszük alapul. NO DIG eljárások működési elv szerinti csoportosítása: - Tömítő elemek felújítása - Belső póttömítések beépítése és helyi javítások - Belső bevonatolás - Tömlőző eljárások - Bélelő eljárások - Régi vezeték eltávolítása 18 Tömítő elemek felújítása Ez a technológia a gáz és szennyvízvezetékeknél alkalmazható eljárás. A különböző anyagokból készült tömítőelemek (kender, gumi, stb.) felújítását eredeti, vagy más anyagok beépítésével úgy végzik el, hogy építéskori funkciójának újból megfeleljen. Erre a célra a feltöltéses eljárások bizonyultak a legalkalmasabbnak. A gázelosztó hálózatoknál, az öntöttvas csövek tokjainak tömítéseinél régebben alkalmazták a glikolozást, a BUNA LATEX eljárást. A szennyvízcsatornák tokjainak tömítésére a Supersilic, Superaqua, Supernodig, Sanigrout, Sanipor, stb feltöltéses eljárásokat használták. Ezeknél az eljárásoknál a teljes szakasz feltöltésre került. A tömítések helyi felújítását a Cherne, Posatryn, IBAK Penetryn, CarboPur NK, stb. eljárások segítségével lehet megoldani. Ebben az esetben a felújítandó tokot lezárják, és a tömítő anyagot a tokba injektálják. Az Umwelt-Technik Kft. a POSATRYN eljárást a gravitációs csatornák tokjainak tömítésére alkalmazza. Ezt a módszert abban az esetben célszerű használni, ha a csatorna egyébként jó állapotban van, de a tokok

20 tömítetlenek. Az eljárás egyrészt egy ipari televíziós vizsgálatból, egy levegős nyomáspróbával végzett tokellenőrzésből, és szükség esetén egy injektálással történő tokjavításból áll. Az alkalmazás során egy az ipari televíziós kamerával egybeépített speciális packert mozgatunk a kitisztított csatornában. A csövek csatlakozási pontjainál (tokoknál) a berendezést pozícionáljuk. A packer két gumi dugóját felfújjuk, és így a tok környékét lezárjuk. A lezárás után gyors tömítésellenőrzés következik, amelyet 0,5 bar nyomású levegővel végzünk el. Ha 30 másodperc alatt a nyomás nem esik 0,45 bar érték alá, akkor a tokot jónak minősítjük. Ellenkező esetben injektálással javítjuk a tokot. Végül újabb nyomásellenőrzéssel győződhetünk meg az injektálás eredményességéről. Az eljárás alkalmas a járható és a nem mászható csatornaszakaszok felújítására. Az elmúlt időszakban Mályi és Berhida települések csatornáinál alkalmaztuk a Posatryn eljárást. A javítás során, 200, 300 mm-es KG PVC csatornák tokjait injektáltuk sikerrel. A hozzá tartozó tisztító aknákat szintén felújítottuk. A két településen összesen fm csatornát javítottunk ily módon. Belső póttömítések beépítése és helyi javítások Ebben a csoportban találjuk azokat az eljárásokat, amelyeknél a felújítás során a cső belső felületére egy póttömítést helyeznek el. A póttömítés készülhet gumiból, amelyet fémgyűrűkkel szorítanak a cső belső falára (WECO, Amex, REDEX, QUICK-LOCK, stb.); lehet különböző minőségű javító habarcs, amelyet robottal visznek fel a sérülési helyre (KA-TE robot, CarboTech, Kaneltec, stb.); lehet műgyantával átitatott szövettömlő, amelyet pakker segítségével ragasztanak a felújítandó vezetékbe (Short Liner, Partlining, COSMIC, stb.). Cégünk a WECO GYŰRŰS JAVÍTÁST alkalmazza a mászható, járható csatornák és nyomóvezetékek csatlakozásának felújítására. Nyomóvezetékeknél a Weco gyűrű akár 20 bar belső nyomás esetén is alkalmazható. Az eljárás során a tömítetlen tokot egy gumigyűrű beépítésével javítjuk. A speciális gumigyűrűt 2 db korrózióálló acélpánttal rögzítjük a csatlakozó csővégekhez. A tömítést a pántok befeszítése és a tömítő felületek kiképzése együttesen biztosítja. Eddig Miskolcon és Budapesten alkalmaztuk sikerrel a Weco gyűrűs javítást. A felújított ivóvízvezetékek 600, 800 mm öntöttvas és 1000, 1200 mm vasbeton (SENTAB) anyagúak voltak. A teljes felújított hosszúság fm volt. Az öntöttvas anyagú ivóvízvezetékeknél felújítás előtt jelentős volt a tokhibák miatti vízveszteség. Az eljárás eredményességét jelzi, hogy a felújítás után a vezetékben vízveszteség nem volt mérhető. Bekötések felújítása kalap idommal A gravitációs csatornáknál a házi becsatlakozásokat sok esetben tisztítóakna nélkül, közvetlenül a gerincvezetékre kötik. Sajnos ezeket a bekötéseket sokszor bekötőidom nélkül készítik el. A szakszerűtlenül elvégzett bekötési helyen a csatorna nem vízzáró. A kalap idommal végzett bekötés felújítás ebben az esetben tökéletes megoldást nyújt. Ezt a kalap idomos javítást alkalmazzuk különböző béleléses felújítások során is. Ebben az esetben e bekötővezetéket ragasztjuk össze a béléscsővel (pl U-Liner, Flexoren). A műgyantával átitatott filcből készült kalapot egy robot segítségével juttatjuk a bekötési helyhez. Levegőnyomással a kalap idomot a bekötési helyhez préseljük. A műgyanta megszilárdulása után egy megerősített, tömített becsatlakozást kapunk. A kalap idom szára mintegy cm-re benyúlik a bekötő vezetékbe. Ez további megerősítést biztosít. Győrben alkalmaztuk először ezt a megoldást szennyvízcsatorna bekötővezetékeinek felújításánál. A csőbélelés után a bekötővezetéket a béléscsővel ragasztottuk össze. 19

21 A SHORT LINER eljárással elsősorban gravitációs csatornák helyi hibáit javítjuk. Az eljárás során egy rövid, max. 4 méter hosszúságú, filcből készült béléscsövet ragasztunk a cső belsejébe. A béléscsövet egy felfújható gumiból készült dugóra helyezzük, majd átitatjuk műgyantával, és a megtisztított sérülési helyre húzzuk. A gumihengert nyomás alá helyezzük, és a béléscsövet a cső belső falának szorítjuk. A műgyanta megszilárdulása után a gumidugót eltávolítjuk. A béléscső anyagának megváltoztatásával ez az eljárás alkalmazható nyomóvezetékek javítására is. Az eljárást Sopron város 250 mm-es átmérőjű kőagyagból készült szennyvízcsatornájánál alkalmaztuk első alkalommal. Szélesebb körű alkalmazásra Miskolc Avas Déli lakótelepének csatornahálózatainál került sor. Az fm csatornahálózaton 100 db tok javítását végeztük el ezzel az eljárással. Belső bevonatolás Short Liner eljárás Ebben az esetben a csővezeték belső felületére több mm vastagságú bevonatot hordanak fel. A bevonat anyaga lehet cementhabarcs (TATE Centriline eljárások) vagy valamilyen műanyag (FBS, COREFIC, THUECON, ill. PBT pro PIPE one eljárások). A bevonatolás elsősorban korrózió védelmi célokat szolgál. Cégünk a PBT Beschichtungstechnik GmbH. által kifejlesztett pro PIPE one bevonatoló eljárást kínálja. Bevonatként poliuretánt vagy epoxit szórunk fel a cső belső felületére. A bevonat vastagsága szabályozható, így egy lépésben 0,5 8 mm-es réteget tudunk egyenletes szórással felvinni. A kétkomponensű anyag öszszekeverése a szóró fejben történik, így a felszórási művelet megszakítható és újrakezdhető anélkül, hogy a fúvóka fejet és a tömlőket meg kellene tisztítani a felszórandó anyagtól. A felvitt anyag kiváló mechanikai, hidraulikai és vegyszerállósági tulajdonságokkal rendelkezik. Az eljárást eddig hazai piacon még nem alkalmaztuk. 20 Tömlőző eljárások Ebbe a csoportba azok az eljárások tartoznak, amelyeknél egy előre elkészített tömlőt helyeznek el a felújítandó csővezetékbe. Az eljárások abban különböznek egymástól, hogy milyen anyagú tömlőket alkalmaznak (PE, körkörösen szövött, konfekcionált), illetve milyen módon történik a tömlő bevitele (behúzás, befordítás...). Ha ragasztásos kapcsolat van a tömlő és a cső között, akkor további változtatási lehetőséget teremt, hogy milyen típusú műgyantával dolgoznak, illetve hogyan történik a gyanta kikeményítése. Ennél a csoportosításnál van a legtöbb változtatási lehetőség, ezért ebben a csoportban találjuk a legtöbb eljárást. Az Insituform és a Process Phoenix eljárások a legismertebbek, melyek közül az Umwelt- Technik Kft. a Process Phoenix eljárást kínálja ügyfeleinek. A PROCESS PHOENIX eljárás során egy speciális tömlőt ragasztunk epoxid gyanta segítségével a kitisztított, felújítandó csővezetékbe. Az eljárás első lépéseként a két komponensű epoxid gyantát összekeverjük és az előkészített (méretre vágott) tömlő belsejébe helyezzük. Két henger között áthúzzuk, így gondoskodunk a gyanta egyenletes eloszlásáról a tömlő belsejében. A tömlő egyik végét egy hevederhez rögzítjük és segítségével a fordítógépben lévő dobra feltekerjük. A tömlő másik végét egy kifordító karimára erősítjük. A karimát a kifordító dobra szereljük. Ezzel egy zárt teret kapunk, amelynek belsejében helyezkedik el a tömlő feltekert állapotban. A teret nyomás alá helyezzük és a tömlő a karimán keresztül kifordul, így a tömlő gyantával átitatott felülete kerül kívülre. Ezután a tömlőt bevezetjük a felújítani kívánt csővezetékbe. Az áthaladás után a tömlőt egy érkeztető idomban állítjuk meg.

22 Az egyenletes áthaladást a már korábban a tömlőhöz rögzített heveder biztosítja. A tömlő megérkezése után gőzt vezetünk a béléscsőbe. Az epoxid gyanta megszilárdulását hőközléssel gyorsítjuk. A gyanta megkötése után a béléscsövet levágjuk és végeit gyűrűkkel rögzítjük. Az eljárás alkalmas gravitációs és nyomás alatti rendszerek, víz- gázszennyvízvezetékek, iparivíz vezetékek és egyéb technológiai vezetékek béleléses felújítására. Az alkalmazható átmérő tartomány mm. A kész béléscső három fontos elemből épül fel, a bevonatból, a műgyantából és a tömlőből. Gyártáskor a tömlőkre egy, a szállított közegtől függő bevonatot visznek fel extrudálással. Ez a bevonat polietilén vagy poliuretán. Feladata kettős, egyrészt a szállított közeg vegyi behatásának kell hogy ellenálljon, valamint ez a bevonat biztosítja a tömlő tömítését. A gyanta kapcsolatot teremt a tömlő és a bélelendő Process Phoenix eljárás cső belső fala között, illetve a kész béléscső szilárdsági paramétereit határozza meg. Fontos szempont, hogy a gyanta megszilárdulása közben zsugorodás nem léphet fel. Erre kiváló az epoxid gyanta, szemben a más eljárásoknál használt poliészter gyantákkal. A tömlőnek két alaptípusa van, a körkörösen szövött TUBETEX tömlő és a konfekcionálással készített NORDIWALL (filc) tömlő. A TUBETEX tömlő nyomóvezetékek bélelésére alkalmas 10, 16, 32 bar üzemi nyomásig. A körkörös szövés miatt nincs gyenge pontja a tömlőnek. A különböző nyomásfokozatokat az elemi szálak anyagának és szövésének a megváltozásával lehet biztosítani. Készíthetünk több tömlőből álló béléscsövet is. Ez szintén a nyomásállóságot javítja. A NORDIWALL tömlő a gravitációs vezetékek felújítására használható. A filc réteg vastagságának növelésével különböző falvastagságú béléscsöveket készíthetünk (4, 5, 6, 8 mm). A NORDIWALL tömlő belsejébe még további filc tömlőket helyezhetünk, így a falvastagság akár 40 mm-ig is növelhető. A körkörösen szövött és a konfekcionált filc tömlőket együttesen is alkalmazhatjuk. Ha a szövött tömlőbe filcet helyezünk, akkor az ún. COMBILINER-hez jutunk. A COMBILINER egyesíti a szövött tömlő és a filc jó tulajdonságait. Külső-belső nyomásoknak egyaránt jól ellenáll. A béléscső önhordóvá válik és a belső terhelést kevésbé adja át a régi csőnek. Ez a megoldás már rendkívül nehéz körülmények esetén is kiváló megoldást eredményezett pl: folyó alatti átvezetések bélelésénél. Így többek között a Sajó alatti 400 mm-es átmérőjű acélvezetékeket béleltük Process Phoenix eljárással. Nehézséget jelentett, hogy a csősérülési helyeken folyamatos vízbetörés volt. A bélelést ezzel a l/p-es befolyó vízzel szemben is sikerült elvégeznünk. A COMBILINER-t olyan csatornák bélelésére is alkalmaztuk, ahol nagy volt a talajvíz, valamint a csatorna fala hiányos volt. A kivitelezés alatt a talajvízszint süllyesztését nem lehetett elvégezni, így a bélelésre a talajvízben került sor. A Process Phoenix eljáráshoz kifejlesztett NORDIPIPE tömlőt elsősorban az öntöttvas vezetékek és az erősen leromlott állapotú nyomócsövek felújításához javasoljuk. A rendkívül jó szilárdsági paramétereket a filcek közé helyezett üvegszál szövettel éri el a rendszer. A tömlő keresztirányú fajlagos nyúlása nagyon alacsony, így a béléscső nem adja át a terhelését a régi csőnek, tehát önálló béléscsőként működik. Ez elsősorban a szürke öntöttvas anyagú vezetékek felújításánál jelent kiváló megoldást. A kísérletek igazolták, hogy rendkívül nagy igénybevételnek is megfelel a tömlő. A bevezetőben említett budapesti ivóvíznyomócső-hálózat rekonstrukciós programjának keretein belül 2004-ben és 2005-ben mintegy fm vezetéket újítottunk fel Process Phoenix eljárással. Ebből 1000 fm TUBETEX tömlővel, fm COMBILINERrel, és fm NORDIPIPE béléscsővel készült el. A felújított vezetékek 400, 500, 600, 800 és 1050 mm 21