Fromann Richárd: Online játékok bővebben

Átírás

1 Fromann Richárd: Online játékok bővebben PvP A PvP (player vs player) - azaz játékos a játékos ellen módban két játékos egymás ellen (duel) vagy csapatok a csapatok ellen harcolnak. Minden játék alapproblémája, hogy az a skill, amivel PvE üzemmódban harcol a játékos, PvP üzemmódban vagy 'imba' (imbalanced - túl sokat sebez, gyógyít, túl sokág vakít némít stb) vagy teljesen használhatatlan. Valahogy mindig kialakul egy-egy 'bild' mely az adott faj/foglalkozás skilljeiből leírja, hogy melyeket, milyen sorrendben alkalmazva lehet a leghatékonyabban győzni. Gyakori panasz, hogy a régebb óta pvpző játékosok felszerelése - pont a pvp nyerések során megszerezhető pontoknak köszönhetően - több nagyságrenddel jobb ezért a kezdő játékos 'csak egy ütés'. A panaszok miatt a fejlesztők belefognak a 'balanszolás' nevű misztikus tevékenységbe, melynek során kiherélik a 'tuti kombókat', 'nerfelik' azaz lecsökkentik az adott skill támadás/gyógyítás stb hatását, átértelmeznek meglevő skilleket, növelik egy egy skill támadás/gyógyítás stb hatását, függéseket tesznek bele, vagy oldanak fel - (ha vérzik, akkor tudsz mély sebet ütni, stb), mindezt a játékélmény kiegyensúlyozása miatt. Maga a PvP megoldása az alkotók fantáziája/fantáziátlansága (-Főnök, legyen PvP? -Hú basszus kifelejtettük a tervezésből. Tudod mit, tegyünk be egy üres szobát ahol csépelhetik egymást.) miatt egyedi sajátságokkal bír. Példák: A WoWban a legjellemzőbb az ellenfél 'kikapcsolása' stun, sleep, fear stb arra a pár másodpercre, míg a 'spike' (rövid idő alatt bevitt nagy sebzés) hatására a karakter egy helyre 'odafagyasztva' meghal. A paplovag típusok (kicsi sebzés/elegendő gyógyítás) egymás elleni harca igazi kínszenvedés. Az igazi PvP játékélményt a Guild Wars nyújtja, jobbat még nem láttam, bármely karakter bármely 'viable' builddel, bármely karaktert le tud győzni, a harc során végig irányítható a karakter, az veszít, aki hamarabb elfogy, az nyer aki jobban ért a karakteréhez. Mindenütt megtalálható az a játékos, aki pénzért megvásárolta az adott maxos ++ karaktert és legyőzhetetlennek tűnik, amíg a fifikásabb játékos(ok) bolonddá nem szedik. A csapatok csapatok ellen általában külön területeken harcolnak. A legegyszerűbb az aréna - amelyik csapat életben marad, az nyer. A CTF (capture the flag) célja, hogy az ellenfél zászlaját a saját bázisod zászlajához vidd, megakadályozandó az ellencsapat ugyanezen erőkifejtéseit. A zászlófoglalás során a cél, hogy a játéktérben található zászlók közül minél hosszabb ideig, minél több az adott csapat irányítása alatt álljon. A raid során a cél, hogy a védekező csapat tevékenységét gátolva az adott céltárgya(ka)t/célszemély(eke)t elpusztítani/megtapizni. Érdekes megemlíteni a SilkRoad rendszerét, mely thief<->huntertrader szembenállás, az adott jelmez magadra öltésével a PvE térben folyik a küzdelem a zsákmányért, melyet a trader egyik városból szeretne elszállítani a másikba, a hunter védelmezi, a thief pedig megpróbálja elrabolni, hogy ő adja el. A SHO Online PvPje során a PvE területek birtoklása és az ezzel járó permanens buff a tét. Jellemző, hogy a játékosok egy részének lövése sincs az adott PvP terület szabályairól, céljáról, akit érnek azt ütik. Jó ha egy személy magához vonja a kezdeményezést, irányítja az egységeket, megnevezi az elérendő célt. A legesélyesebb az előre formált, összeszokott csapat, akik - rész az egészben - egymásra odafigyelésükkel, (ventrilón, TSen stb, vagy az adott szobában szóban:) összehangolt cselekedeteikkel eldöntik, vagy megfordíthatják az adott játék végkimenetelét. Társasági érintkezés

2 Az MMORPG-k minden esetben lehetővé teszik, hogy a játékosok kommunikáljanak egymással. A játék által meghatározott érintkezési formák szerint más és más szociális elvárások az érvényesek. Sok MMORPG kihasználja a játékosok közösségépítő hajlamát, és támogatja a játékon belül létrejövő céheket, vagy klánokat (habár általában akkor is kialakulnak, ha a játék nem kimondottan támogatja) [3] Ennek az az eredménye, hogy a játékos egy idő után a tagja, esetleg a vezetője lehet egy ilyen csoportnak. Ezen csoportok valószínűleg további elvárásokat támasztanak a tagjaik elé (mint például céhen belüli segédlet). Még ha a játékosok nem is csatlakoznak hivatalosan egy csoporthoz, nagy általánosságban belekerülnek egy-egy kisebb csapatba a játék során, s így esetleg egy meghatározott szerepbe. Harc-alapú MMORPG-kben ilyen szerep lehet például a "tank" (olyan karakter, aki állja az ellenség ütéseit, és védi a többi csapattagot), a "healer" (aki szükség szerint gyógyítja a csapatot), a "DPS" (akinek a másodpercekre lebontott sebzése a legnagyobb), és néha a "CC" (aki ideiglenesen lefoglalja az ellenfelet, ált NJK-t hogy az veszítsen képességeiből). Az MMORPG-k vagy engedik, hogy a játékosok felvegyék ezeket a szerepeket, esetleg más, hibrid szerepeket, vagy egyáltalán nem. A változatosság ellenére sok játékosnak van "kedvenc" szerepe, ami szívesebben felvesz, mint a többit, és több MMORPG játékban is ezt választja. Vannak MMORPG-k, amelyek elvárják, hogy a játékosok valóban szerepjátékkal személyesítsék meg a karakterüket - úgymond viselkedjenek és beszéljenek úgy, ahogy a karakterük tenné, még ha ez azt is jelenti, hogy bizonyos célok, mint vagyon, vagy tapasztalat ezáltal kerülendővé válik. Mivel ez a viselkedés eltér a "normától", a legtöbb MMORPG játékos valójában soha nem játssza el a karakterét. Ennek ellenére vannak MMORPG-k, amelyek biztosítanak "csak szerepjátékra való" szervereket azoknak, akik szeretnék jobban beleélni magukat. Az MMORPG-knek általában vannak Moderátorai vagy Játékmesterei, akik lehetnek fizetett alkalmazottak, de akár bér nélküli önkéntesek is, akik megpróbálják felügyelni a világot. Egyes "mesterek" olyan funkciókat és információkat érhetnek el, melyek a többi játékos számára nem ismertek. Kultúra Mivel az MMORPG-knek annyi hasonló elemük van, és ezen elemeket annyian élik át, közös kultúra fejlődött ki az egyes külön kultúrák mellett. Például, mivel az MMORPG-kben gyakran több különböző karakter "osztály" szerepel, a játékot muszáj kiegyenlíteni, hogy mindenki számára igazságos legyen, és ez ahhoz vezetett, hogy a játékosok kimondottan számítanak "buffing"-ra és "de-buffing" -ra ami az osztályok tulajdonságainak gyengítésére, avagy erősítésére vonatkozik. (Klasszikus példa: van három osztály, harcos, íjász, varázsló. A harcos az íjász ellen, az íjász a mágus ellen, a mágus pedig a harcos ellen a legjobb a csatában.) Másik példa, hogy sok régebbi MMORPG-ben a haladás leggyorsabb módja az volt, hogy ugyanazokat a szörnyeket újra és újra megölték, és mivel ez még ma is fenn áll, a játékosok többsége ismeri a 'darálás' kifejezését. A darálás fontossága a MMORPG-kben, és hogy milyen mértékű "szórakozást" jelent, folyamatos vita tárgya.

3 A MMORPG néha aggodalmat ébreszt a szülőkben, mert hajlamosak néhányan túlzásba vinni ennek használatát, főként a fiatalabb korosztály esetén. Egyes játékosok lenézik azokat, akik rengeteg időt fektetnek egy játékba, míg mások azt gúnyolják, aki nem szánja rá az időt, hogy "rendesen játsszon". Néhány játékos viccből megkísérelte a valódi életet is MMORPG-szerűen szemlélni. Rendszerfelépítés A legtöbb MMORPG a kliens-szerver rendszert használva működik. A program, ami leképezi és fenntartja a "világot" folyamatosan fut egy szerveren, a játékosok pedig egy kliens programon keresztül kapcsolódnak rá. A kliens program vagy elérhetővé teszi asz egész "világot", vagy további 'kiegészítők' megvásárlása szükséges a játék bizonyos területeinek eléréséhez (az Everquest és a World of Warcraft a példa erre). A kliensek általában nagy, több gigabájtos programok, azonban egyre terjednek az olyan MMORPG-k, amelyek eleve létező, "sovány" klienseket használnak, mint egy webböngésző. Egyes MMORPG-k havi előfizetés alapján működnek. Természetükből adódóan a "nagyon sok szereplős" játékok mindig online vannak, és legtöbbjüknek állandó bevételre van szükségük a karbantartás, illetve fejlesztés miatt (ezt érik el például reklámok, ill. az előfizetések révén). A játékosok számától és a rendszer felépítésétől függően egy MMORPG akár több különálló szerveren is képes futni, melyek mindegyike egy külön világot jelent. A külön szerveren lévő játékosok vagy tudnak egymással kommunikálni, vagy nem. A legtöbb MMORPG-ben az egy világban tartózkodó játékosok száma pár ezerre van korlátozva. Ennek kiemelkedően ellent mond az EVE Online, ami 2007 augusztusában körülbelül játékost gyűjtött egyetlen szerverre, és en voltak rajta 2007 decemberében. Vannak játékok, amik engedik, hogy a karakter bármelyik világban legyen, de vannak, amelyek arra az egyre korlátozzák, amelyikben keletkezett. Történet A MMORPG elődjének számít a MUD (multi user dungeon) mely a hetvenes évek közepén jelent meg. Főleg a Dungeons&Dragons játék szabályai alapján, pl.: ELITE. A MUD magyarul, magyar szerveren a kilencvenes évek elején-közepén jelent meg, Elveszett Világ, Brutália, hogy csak a legnépszerűbbeket említsük. A játék során egy-egy szöveges(!) bekezdés íródik ki az ablak végére, információkat adva: hol vagy, mit látsz, mennyi az életerőd, stb. A grafikus MMORPGk megjenenése miatt a MUDok a kétezres évek elejétől elnéptelenedtek, a WOW indulásával a társaság fele, majd az ingyenes MMORPGK indulásával akinek bírta a grafikus megjelenítést a videókártyája, a kevésbé tehetősek is eltűntek a MUD világából. Habár az MMORPG ma ismert formája csak az 1990-es évek elejétől létezett, mindegyik visszavezethető azokra a többfelhasználós játékokra, melyek az 1970-es évek végén kezdtek feltűnni. Az első ezek közt a Mazewar (Labirintusharc) volt, de hamar kifejlesztettek másokat

4 is a PLATO rendszerre ben például egy Rogue-szerű (egy híresebb félgrafikus szerepjáték) többfelhasználós játék jelent meg, az Islands of Kesmai (Kesmai szigetek). Az első "igazán" grafikus többfelhasználós szerepjáték a Neverwinter Nights volt, amit az America Online tudott kivitelezni 1991-ben, és az AOL elnök Steve Case személyesen tette győzedelmessé. Másik korai MMORPG-k a "Sierra Network"-ről: The shadow of Yserbius (1992), The fates of Twinion (1993), The ruins of Crawdor (1995). Miután az NFSNET (Nemzetközi Tudományos Alapítvány Hálózata) korlátozásai 1995-ben megszűntek, az internet felszabadult a fejlesztők számára, ez pedig magával vonta az első ténylegesen tömeges neveket. Ezután az első siker a Meridian 59 volt, amiben belső nézetű 3D-s grafika is volt, és bár más hasonló játékok is megjelentek szinte ugyanekkor (például The Realm Online), mégis ennek sikerült szélesebb közönség elé vinnie a műfajt. Az ben megjelent Ultima Online pedig tovább popularizálta a műfajt, bár Ázsiában az 1996-ban felbukkant Nexus: The Kindom of Winds volt a megnövekedett figyelem elsődleges kiváltója. Nyugaton az EverQuest fejtett ki ugyanilyen hatást. Ezeknek a korai játékoknak a pénzügyi sikere attól fogva hajtja a műfaj-beli versenyt. Ma az MMORPG-k konzolokon, más körülmények között működnek, és a felhasználók jobb minőségű játékélményhez jutnak. A jelenlegi piacot a Blizzard World of Warcraft-ja uralja, mint a legnagyobb fizess-hogy-játszhass MMORPG, de mellette a Final Fantasy XI és a Phantasy Star Online is jelen van. A piac másik térfelén az ingyen-játszható MMORPG-k állnak, melyek bevétele reklámokból, illetve a játékban szereplő tárgyak árusításából áll. Ez a modell kimondottan gyakori a Koreai játékoknál, mint a MapleStory. Kivétel ez alól a Guild Wars, ami úgy kerüli el a többi MMORPG-vel való versengést, hogy csak a játék egyszeri megvásárlása jelent kiadást a játékosoknak. Más címek is használják ezt a bevétel-teremtő megoldást, de kevés közelíti meg a Guild Wars népszerűségét. Pszichológia Bár a környezet fantázia-szülte, a játékosok közti kölcsönhatások nagyon is valóságosak, így a pszichológusok és szociológusok fel tudják használni a MMORPG-ket kutatási célokra. Például Sherry Turkle, egy klinikai pszichológus interjúkat készített számítógép használókkal, beleértve a játékosokat is. Azt a következtetést vonhatta le, hogy sokaknak kibővült az érzelmi skálájuk a MMORPG-kben létező különböző szerepek (mint például nemi identitás) felfedezésének, átélésének köszönhetően. Nick Yee nél is több MMORPG játékost vont be a tanulmányába, ahol főleg ezen játékok pszichológiai és szociológiai szempontjaira koncentrált. Újabb eredmények szerint a játékosok 15%-a kerül klán-vezetői szerepbe, és legtöbbjük kemény, köszönet nélküli munkának találja ezt; és hogy a játékosok jelentékeny mennyiségű időt töltenek olyan dolgokkal, amik kapcsolódnak a játékhoz, de kívül vannak azon (általában az összes ráfordított idő harmadát). Sok játékos arról számol be, hogy az MMORPG játszása közbeni érzelmeik igen erősek, olyan végletekig, hogy a férfi játékosok 8,7%-a, a női játékosok 23,2%-a házasodott a játékban, online. Más kutatások úgy találták, hogy a játékhoz társuló élvezet közvetlen kapcsolatban áll a játék társadalmi felépítésével, ahol a pillanatnyi találkozásoktól a precízen szervezett csoportok kialakulásáig sok minden előfordulhat.

5 Richard Bartle négy fő pszichológiai csoportra osztotta a többjátékos szerepjátékosokat. Erwin Andreasen pedig kibővítette ezt egy harminc kérdéses "Bartle Teszttel", ami segít meghatározni, hogy egy játékos melyik csoportba illik jobban ban a kitöltött tesztek száma átlépte a t, így talán ez a legnagyobb folyó kutatás a szerepjátékosokról. A World of Warcraft-ban lévő egyik programhiba felkeltette Észak-Amerika pszichológusainak és epidemiológusainak a figyelmét: a szörnyek "Romlott Vér" tulajdonsága véletlenül kezdett terjedni a játékosok karakterei között. A Betegségszabályozási Központ felhasználta az esetet egyrészt egy betegség terjedésének a szimulációjára, másrészt annak felmérésére, hogyan reagálnának az emberek egy nagyméretű járvány kitörése esetén. Gazdaság Sok MMORPG rendelkezik önálló gazdasággal, mivel a virtuális tárgyak és pénz jelentenek korlátozott jellegű, meghatározó értéket a játékosok számára. Egy ilyen virtuális gazdaság adatai a valódi gazdasági elemzők számára is felhasználhatóak; főleg, mivel ezek a "virtuális" gazdaságok hatással lehetnek a valódi világ gazdaságaira. Az MMORPG-k egy korai kutatója, Edward Castronova bemutatta, hogy a virtuális kereskedelem szintén a kereslet-kínálat egyensúlyán alapul, és egybevág a valósággal. Ez a hasonlóság az alábbi feltételeken alapul: 1. A játékosok képesek kereskedni egymás között játékon belüli (virtuális) valutával. 2. Barter-kereskedelem a játékosok között (például két egyenértékű tárgy cseréje) 3. Játékon belüli tárgyak vásárlása való-világ-beli valutáért cserébe. 4. Virtuális valuta vásárlása valódi valutával. 5. Meta-valuták megalkotása, a játékon belüli jutalmakért (például Sárkányölő Pontok - Dragon Kill Points, Guthix Ökle Érmék), amelyekkel nem lehet kereskedni, csak kiérdemelni. A virtuális tárgyak valódi értékben való kifejezése mélyrehatóan érintette mind a játékosokat, mind a játékipart, de még a törvénykezést is. Castranova első tanulmánya 2002-ben kimutatta, hogy létezik egy igen "átlátszó" (ha nem illegális) valutapiac, ahol az Everquest virtuális valutájának az árfolyama túlszárnyalja a japán yenét. Vannak emberek, akik ebből élnek, hogy működtetik ezeket a virtuális gazdaságokat; őket gyakran "arany-farmereknek" nevezzük, akiket "cukorboltokban" bérelhetünk fel. A virtuális valuta árusítása általában a karakter-árusítással karöltve juttatja adómentes jövedelemhez azokat akik ezt művelik. A játékok szolgáltatói általában tiltják a virtuális javak pénzért való árusítását, habár egyes termékek kimondottan reklámozzák ezt. A Second Life játékosai $-t meghaladó bevételt teremtettek a cégnek. De például az Entropia Universe esetében közvetlen kapcsolat van a valódi és virtuális gazdaság közt. Ez annyit tesz, hogy a valódi pénz játékpénzre váltható, és fordítva is igaz ez. Valódi tárgyakat is lehetséges az Entropia valutájáért venni. Az online gazdasági rendszerek néhány problémája: 6. "Botok", vagyis automatizált programok használata, ami által egyes játékosok a többiek hátrányára gyűjtik a játékban fellelhető javakat.

6 7. Szankcionálatlan kiárusító weblapok, ami a játékkészítőket arra vezette, hogy az intellektuális tulajdonuk védelmében jogi segédletet kérjenek. 8. A virtuális bűnözés megjelenése, ami vagy játékos, vagy cég ellen irányuló csalás formájában, vagy pedig valós erőszak formájában nyilvánul meg. A leggyakoribb elkövetések a játékosok ellen irányulnak, ilyen a "karakter feltörése" melynek során a karakter accountjának megszerzik a kódját, belépnek vele, virtuális pénzét elköltik/elküldik, felszerelését/tárgyait/mountjait eladják/átadják másnak. A karaktert legkönnyebben úgy törik fel, ha pl.: a jelszava , vagy a jelszóelfelejtős ellenőrző kérdésre adott válasz ez, vagy hiányzik. Spammal is kicsalhatják a tulajdonostól, a játék hivatalos lapjára hajazó oldalak/hírlevelek.. stb használatával. Gyakori a "karaktercsere" során elkövetett visszaélés, mikor egy hasonló szintű karakter a játékban megadja a jelszavát, hogy "kipróbálja". A közös géptermekben a böngészők által megjegyeztetett acc&jelszó illetéktelen megszerzése is gyakori. A játékon belül sor kerülhet "scammelésre". A trade ablakban elékövetett csalást nevezik így, az ügylet során a pénzösszeget pár nullával/gold helyett réz elírják, vagy a cserélni kívánt tárgyat cserélik ki másik, ugyanolyan ikonnal rendelkező tárgyra. A játék készítői ellen irányuló visszaélések a PayPal fizetési megbízás - a játékbeli dolog lehívása és más karakterhez menekítése utáni - visszavonásától kezdve, az "elveszett az unique felszerésem az utolsó crashban" típusú panaszlevelekig széles skálán mozognak, a játék fenntartóit a biztonság állandó növelésére kényszerítve ezzel. Az ingyenes MMORPG-k gyakran kötik össze közvetlenül a virtuális gazdaságot a valóságossal, ez azonban az általános nézet szerint romboló hatással van a játékélményre (például a Runescape játék Real World Trader-ei). Ha a valódi pénz felhasználható arra, hogy nagyobb és gyorsabb sikereket érjünk el, mint ügyes játék során, elveszik a stratégiai szerepjátékban való részvétel élménye. Ezen túl könnyen elferdült hierarchiához vezet, ahol a gazdagabb játékos jobb tárgyakat tud szerezni, ami által gyorsabban tud fejlődni, mint egy kevésbé pénzes, de elkötelezettebb játékos. Forrás: