Dr. Natasha CampbellMcBride GAP-szindróma Az emésztés és a pszichológia kapcsolata

Átírás

1

2 Dr. Natasha CampbellMcBride GAP-szindróma Az emésztés és a pszichológia kapcsolata Kézikönyv a pszichológiai zavarok természetes gyógyításához A fordítás alapjául szolgáló mű: Dr. Natasha Campbell-McBride Gut and Psycology Syndrome, Medinform Publishing, Cambridge, 2005 Fordította: Leányvári Enikő (11 56, oldal) Dr. Szántó Linda (57 64, oldal) A fordítást szakmailag ellenőrizte: Dr. Moreh Zoltán Nyelvi lektor: Szűcs Marianna All rights reserved. No part of this work may be reproduced, stored in a retrieval system, or transmitted in any form or by any means without prior written permission of the author. Copyright 2004 by Dr. Natasha Campbell-McBride Hungarian Leányvári Enikő, Dr. Szántó Linda, 2011 Hungarian Reneszánsz Könyvkiadó Kft., 2011 Felelős kiadó a Reneszánsz Könyvkiadó Kft. ügyvezetője Szerkesztő: dr. Dietz-Blaskó Judit A tipográfia Kondor Imréné munkája A magyar kiadás borítóját készítette Balogh Ernő Nyomta: Petro-Land Reklám és Nyomda Kft. ISBN A digitális kiadás gondozója: Kiadta: Reneszánsz Könyvkiadó Kft Budapest, Szépvölgyi út info@reneszanszkiado.hu Digitalbooks.hu Kft.

3 A digitális kiadás készítői mindent elkövettek, hogy a mű minden ekönyv-olvasó eszközön, illetve szoftverben hibamentesen jelenjen meg. A törekvésünk ellenére előforduló problémákkal kapcsolatban kérjük, keresse meg kiadónkat, és megpróbáljuk orvosolni a problémát! EPUB ISBN PRC ISBN Fiaimnak, Nicholasnak és Matthew-nak, és férjemnek, Peternek, akik

4 támogatása és bátorítása nélkül nem tudtam volna megírni ezt a könyvet. Natasha Campbell-McBride

5 NYÁRI BEREK Az ódon fakapu kitárul szélesen ösvényt nyit a fák között neked. A levegő áldott illata tiszta és friss. Hullámzik a gyep, az erdő, ahogy átfut rajta az éneklő szellő. Még éjjel is e csodás vidéken merengsz. Utad harmatosan puha mezőn visz át. Csendesen fut a patak a híd alatt, min átkelsz. Magasan ívelő dombok szinte érintik az eget. És a szélmalom csendesen áll, lábad most ezeréves lépcsőkön jár. Dolgos méhek zümmögik körül a kaptárt. Átölelnek a hangok. Egy pillanat még és érzed, befogad a táj. A vakító napfény a fűre hull, pont olyan zöld, mint a nyáron a falevél. Az elhomályosodó út képére sokáig gondolsz. A kalandnak mára vége. Meleg érzés fut át. Hisz a holnap még rád vár. Nicholas Campbell-McBride, 11 éves, Cambridge, UK Fordította: Leányvári Enikő

6 NYÍLT LEVÉL AZ AUTIZMUSSAL ÉRINTETT GYEREKEK SZÜLEIHEZ Aligha van olyan szülő, aki autista gyereket szeretne magának. Ám a modern világban egyre többünknek jut ez a feladat. Úgy néz ki, hogy az autizmus világszerte járványszerű méreteket kezd ölteni. Talán némi vigaszt jelenthet a szülőknek, amit most mondok: nincsenek egyedül! Korábban az autizmus egy ritka rendellenességnek számított, amellyel a legtöbb orvos sohasem találkozott a praxisa során, sőt, az emberek többsége egyáltalán nem is hallott róla. Tizenöt évvel ezelőtt a nyugati országokban átlagosan gyerekből egy volt autista. A brit Egészségügyi Minisztérium adatai szerint Nagy-Britanniában napjainkban 166 gyerekből egy autista. Az amerikai Járvány ügyi Hivatal szerint jelen pillanatban 150 amerikai gyermek közül egynél diagnosztizáltak autisztikus spektrumzavart, de ez az arány nap mint nap egyre nő. Hasonló adatokról számol be a kanadai Autizmus Alapítvány (Autism Foundation). Az európai gyermek és fiatalkorú pszichiátria (European Journal of Child and Adolesent Psychiatry) című folyóiratban (2001/9. szám) megjelent finn tanulmány szerint az autizmus előfordulási aránya Finnországban 1:483. Svédországban pedig ez az arány 1:141. Hogyan növekedhet ilyen drámai gyorsasággal azoknak a gyerekeknek a száma, akik ennek a hagyományos gyógyszerekkel nem gyógyítható szörnyű rendellenességnek az áldozataivá válnak? Genetikai oka lenne ennek a jelenségnek? Az az igazság, hogy nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy a genetikai rendellenességek körében nincs ilyen hirtelen növekedés. A genetika nem így működik. Az autisták számának hirtelen megnövekedését nem lehet a genetikával megmagyarázni. Sőt, azt a kijelentést erősíti meg ez a felvetés, hogy talán a genetika egyáltalán nem is játszik fontos szerepet az autizmus kialakulásában. Azért tűnik járványszerűnek e rendellenesség terjedése, mert könnyebb lett felismerni a kórt? Néhány igen elismert brit egészségügyi szakember ezzel próbálja ugyanis megmagyarázni a jelenséget. Tehát valójában azt mondják, hogy az Egyesült Királyságban az orvosok 10 évvel ezelőtt olyan rosszul ismerték fel az autizmust, hogy 166 gyerek között nem vettek észre egy autistát. Ha ez a helyzet, hol vannak most ezek a gyerekek? Hol vannak az autizmussal élő tinédzserek? Hiszen köztudott, az autizmust nem lehet idővel kinőni. Teljesen világos, nem autista minden 166. tinédzser az Egyesült Királyságban. Tehát ez az érvelés nem meggyőző. Valami egészen másról van szó. Valamiről, amit nem lehet félremagyarázni és tablettákkal helyrehozni. Az autista gyerekek szülei közül sokan pontosan emlékeznek arra a megrázó pillanatra, amikor az orvos autistának nyilvánította a gyermeküket, majd kijelentette: Nincs mit tenni.. Én is orvos vagyok, és azt kell, hogy mondjam, az orvosuk tévedett, nagyon is sok mindent lehet tenni! Sőt, tovább megyek, és azt mondom, a kitartásuktól és bizonyos körülményektől függően elég nagy esély van arra, hogy a gyermekük állapota idővel a lehető legközelebb kerüljön egy normálisan fejlődő gyermek állapotához. Világszerte több száz autista gyerek él, akiket megfelelően

7 kezeltek és fejleszttettek, s ma szinte alig lehet megkülönböztetni őket átlagosan fejlődő társaiktól. Minél korábban elkezdődik a kezelés, annál jobb az eredmény, mert minél fiatalabb a gyermek, annál kevesebb kárt kell később helyrehozni, és annál kevesebb lemaradást kell a fejlődésükben behozniuk átlagos társaikkal szemben. Szerencsére manapság az egészségügyi szakemberek, bár segíteni ugyan nem tudnak sokszor, sokkal korábban felismerik az autizmust. A évvel ezelőtti gyakorlattal szemben ma már a legtöbb gyereknél 3 éves kor előtt megállapítják az autizmust. Ha időben megkapják a szülők a diagnózist, gyorsabban tudnak cselekedni, és így a gyereküknek több az esélye, hogy felépüljön. A modern világban általános tendencia, hogy az orvosokat tesszük felelőssé az egészségünkért. Ha megbetegszünk, elmegyünk az orvoshoz. Az autizmus esetében azonban a diagnózis felállításán kívül a hivatalos orvostudomány semmilyen segítséget nem tud adni. Sokkolja a szülőket, hogy egyedül maradnak az autizmusnak nevezett szörnnyel való küzdelemben. A legtöbb szülő, akikkel én találkoztam, intelligens, gyakran jól képzett ember volt. Azonnal megpróbáltak minél több dolgot kideríteni a jelenségről. Az autizmusról ma már szinte minden információhoz hozzá lehet jutni, beleértve az alapos tudományos tanulmányokat is. Ha megnézzük az orvostudomány alakulását az utóbbi tíz évben, azt látjuk, hogy az autizmus kutatásának területén több eredmény született, mint sok más, többet kutatott területen. Biztos vagyok abban, ez annak köszönhető, hogy az autizmus kutatását a világ legmotiváltabb emberei viszik előre, az autista gyerekek szülei. Orvosok, biokémikusok, biológusok vagy egyszerűen csak intelligens emberek, akik segíteni szeretnének gyermekükön. Szülői közösségek hálózzák be a világot, amelyek mindent elkövetnek, hogy informálják és segítsék egymást. Ismerek olyan szülőket, akik órákat képesek azzal eltölteni, hogy telefonon megnyugtassák, segítsék a hasonló helyzetben lévő sorstársaikat. Nem könnyű feladat az autizmust kezelni. Sok erő és elkötelezettség kell hozzá hosszú éveken keresztül. Szülőként elmondhatom, hogy nincs ennél felemelőbb érzés a világon! Ebben a könyvben szeretném mindenkivel megosztani, hogyan kell szerintem egy autista gyereket megfelelően kezelni. A táplálkozásra vonatkozó ismeretek nem részei a modern orvosi iskolák tananyagának, ebből következik, hogy az orvosok keveset tudnak arról, hogy mekkora szerepet játszik a táplálkozás az egyes betegségek gyógyításában. Pedig a krónikus betegségek sikeres kezelésénél alapvetően fontos a megfelelő táplálkozás. Ez alól az autizmus és a többi tanulási zavar sem kivétel. Számos gyakori félreértést kell azonban ezen a területen eloszlatnunk. Az autizmus diagnózisa egyenlő volt a reménytelenséggel. A jelenlegi ismereteinknek köszönhetően már nagyon távol állunk ettől, minden nap valami újra jövünk rá. A mai autista gyerekek sokkal szerencsésebbek (ha egyáltalán használhatjuk ezt a szót), mint tíz évvel ezelőtti társaik, mert a szüleiknek sokkal több információ áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy azonnal megpróbáljanak segíteni rajtuk. Tíz évvel ezelőtt a felét sem tudtuk annak, amit ma tudunk. Nincs ideje kétségbeesni annak a szülőnek, akinek gyermekéről kiderül, hogy autista, hiszen rengeteg feladat áll előtte. Azt hiszem, ez az egy előnye van a dolognak. Az a tanulási hullámvasút, amelyen a gyerekünkkel végig fogunk menni, egyszer s mindenkorra megváltoztatja az életünket. Talán új horizontot és lehetőségeket nyit meg, mint ahogyan ez már mások életében is megtörtént.

8 Jó tanulást!

9 BEVEZETŐ Ezt a könyvet abban a három évben írtam, amikor több száz gyerekkel foglalkoztam a klinikámon. Eredetileg úgy terveztem, hogy az autizmusról fog szólni, hiszen többségében autista gyerekeket kezeltem. Azonban minél több gyerekkel találkoztam, annál egyértelműbbé vált, hogy másfajta betegségek járványszerű elszaporodása is kialakulóban van. A hiperaktivitással járó vagy nem járó figyelemzavar (ADHD/ADD), diszpraxia, diszlexia, különböző magatartási és tanulási zavarok, allergia, asztma, ekcéma terjedése már járványszerű méreteket öltött. Ezekben a látszólag egymástól független betegségekben legtöbbször van valami közös. Többéves gyakorlatomban alig találkoztam olyan gyerekkel a klinikámon, akinél a fentebb említett tünetek közül csak egy lett volna jelen. A gyerekeknek egyszerre kettő, három vagy még több egészségügyi problémájuk volt. Például egy allergiás gyerek esetében a szülei elmondták, hogy volt már néhány asztmás rohama és ekcémája, majd hozzátették, hogy rendkívül ügyetlen (diszpraxia), és vannak tanulási problémái is. Az allergiás és asztmás gyerekek nagy százaléka különböző mértékben diszpraxiával és hiperaktivitással is küzd. Legtöbbjüknek koncentrációs és figyelemzavara van, amely befolyásolja tanulási képességüket. Körülbelül 50%-os átfedés mutatható ki a diszlexia és a diszpraxia, valamint 30-50%-os átfedés a hiperaktivitásos figyelemzavar és a diszlexia között. A csecsemőkorukban súlyosan ekcémás gyerekeknél később elég gyakran autisztikus tünetek jelennek meg. Az autizmusnál és a hiperaktivitásos figyelemzavarnál a fent említett állapotok mindegyike jelen van. A hiperaktivitás mellett sok autista gyerek súlyosan allergiás, asztmás, ekcémás, disz praxiás és diszlexiás. ábra Átfedési

10 Ahogy látjuk, a modern orvostudomány különálló diagnosztikai kategóriákat állít fel, és ezekbe próbálja beilleszteni gyerekeinket. Ám napjaink gyermeke egyértelműen egyikbe sem sorolható, hanem sokkal szabálytalanabb alakú csoportba tartozik. Hogyan függnek össze ezek a betegségek? Milyen probléma állhat a hátterében annak, amit nem veszünk észre, és ami hajlamossá teszi gyermekeinket az asztmára, ekcémára, allergiákra, diszpraxiára, diszlexiára, hiperaktivitásos figyelemzavarra és autizmusra, ezek különböző kombinációiban? Miért válnak sokan tinédzserkorukra különböző káros szenvedélyek áldozataivá? Miért jelentkeznek felnőtt korukban náluk a skizofrénia, depresszió, bipoláris zavar vagy más pszichológiai vagy pszichiátriai tünetek? Hogy meg tudjuk válaszolni ezeket a kérdéseket, egy olyan tényezőt kell keresnünk, amely ezeket a zavarokat egy közös orvosi esetté kapcsolja össze. Ez a tényező az emésztőrendszerük állapota. Még nem találkoztam olyan autisztikus, hiperaktivitással járó, vagy nem járó figyelemzavaros, asztmás, ekcémás, allergiás, diszpraxiás vagy diszlexiás gyerekkel, akinek ne lett volna valamilyen emésztési rendellenessége. A legtöbb esetben ez olyan súlyos, hogy a szülők először erről kezdenek el beszélni. Előfordul, hogy a szülők nem tesznek említést a gyerek emésztéséről, ám ha direkt rákérdezek, kiderül, rengeteg problémájuk van a bélrendszerükkel. Mi közük az emésztési zavaroknak az autizmushoz, hiperaktivitáshoz, tanulási nehézségekhez, kedély- és viselkedészavarok hoz? A legfrissebb kutatások és klinikai tapasztalatok szerint nagyon sok! Sőt, úgy néz ki, hogy a gyermek emésztőrendszere kulcsfontosságú szerepet játszik mentális fejlődésében. Az alapvető rendellenességet, amely minden gyereknél más tünetkombinációban jelenhet meg, a bélfalban kell keresni. Ahelyett, hogy egy autisztikus, asztmás, ekcémás és hiperaktív gyereket, egy diszpraxiás, diszlexiás vagy allergiás gyereket egy bizonyos diagnózis alá sorolnánk, meg kell neveznünk azt a háttérbetegséget, amely a belekből ered, és a fent említett tünetek valamilyen kombinációjában tör a felszínre. Az alábbi elnevezést javaslom: Emésztés és Pszichológia Szindróma vagygapszindróma (Gut and Psychology Syndrome, GAP Syndrome) {1}. A GAPszindrómás gyerekek sokszor kerülnek hátrányos helyzetbe a mai orvostudomány hiányos ismeretei miatt. Így aztán nem kapnak megfelelő kezelést. A következő fejezetekben arról lesz részletesen szó, hogy mi a GAP-szindróma, hogyan alakul ki, és hogyan lehet kezelni. A gyerekkori tanulási zavarok: autizmus, hiperaktivitással járó vagy nem járó figyelemzavar, diszlexia, diszpraxia és különböző tanulási és viselkedési zavarok mellett van egy másik állapotcsoport, mely a GAP-szindróma körébe tartozik. Ez a skizofrénia, a depresszió, a mániás depresszió vagy a bipoláris zavar és a kényszerbetegségek. Philippe Pinnel ( ), francia pszichiáter a modern pszichiátria megteremtője 1807-ben, miután hosszú évekig mentális zavarokkal foglalkozott, a következőre jutott: Az elmebaj oka a gyomorban és a belekben keresendő. Ennek ellenére a modern kor pszichiáterének legutolsó dolga, hogy a beteg emésztési rendszerére is figyelmet fordítson. Szó lesz arról a későbbiekben, hogy tudományos tények és klinikai bizonyítékok skizofrén betegeknél rámutatnak a bélrendszere és az agya kapcsolatára.

11 A könyv méreteit meghaladná, ha más pszichiátriai betegségekről is szólni kívánna. Remélhetőleg további klinikai tapasztalatok és kutatások fényt derítenek arra, hogy melyek tartoznak még a GAP-szindróma csoportjába. Most csak azokra koncentrálok, amelyek az autisztikus spektrumzavar, hiperaktivitással járó vagy nem járó figyelemzavar, diszlexia, diszpraxia és skizofrénia címkét kapták. A könyv azonban allergiás, asztmás és ekcémás betegeknek is hasznos lehet.

12 ELSŐ RÉSZ: MI TÖRTÉNIK? 1. AZ ÖSSZES BETEGSÉG A BELEKBŐL ERED Hippokratész (ie ) A GAPS-gyerekeknek és -felnőtteknek esetenként rendkívül súlyos emésztési problémáik vannak. A bélgörcs, puffadás, szélszorulás, hasmenés, székrekedés, étkezési zavarok és alultápláltság különböző fokozatai mind tipikus tünetei az autizmusnak, skizofréniának és a többi GAPS-állapotnak. Mindezt az orvosok a beteg furcsa étkezési szokásaival magyarázzák, és nem nagyon vizsgálják ki. Legtöbbször a GAPS-gyermek vagy -felnőtt emésztési problémái az elválasztáskor kezdődnek, vagy amikor az anyatejet felváltja a tápszer és a másfajta ételek. Sokszor a szülők tökéletesen úgy emlékeznek, hogy a hasmenés vagy a székrekedés gyermekük második életévében jelentkezett először, ám mikor jobban belegondolnak, eszükbe jut, hogy a gyereknek már egyéves korában is voltak emésztési problémái, bélgörcs (kólika), hányás (reflux) vagy más emésztési zavarok. A GAPS-felnőtt esetében fontos beszélnünk a szüleivel is, ha ez még lehetséges, hogy egészen a születésétől kezdve ismerjük az orvosi kórtörténetét. Azoknak a felnőtteknek, akiknek nem volt gyermekkorukban bajuk a bélrendszerükkel, az emésztési problémái később, valamilyen egészségkárosító hatás következtében alakultak ki. Sok GAPS-gyermek kétévesen válik válogatóssá, a legtöbb ételt nem hajlandó megenni, és az étrendje általában maroknyi, főleg keményítős és édes ételekre korlátozódik: reggeli gabonapehely, chips, sült krumpli, pattogatott kukorica, sütemény, keksz, édesség, banán, kenyér, rizs, édes joghurt. A legtöbbjük nem eszik zöldséget, a banánon kívül más gyümölcsöt, húst, halat és tojást. A klinikámon vizsgált autista gyerekek 60 70%-a rendkívül egyoldalúan táplálkozott, étrendjük néha csupán két-három ételféléből állt. Elég ritka az olyan autista gyerek, aki ne lenne válogatós. Ez a többi GAPS-gyermekre is jellemző, még ha nem is annyira végletesen, mint az autistákra. A szülők elmondásából az derül ki, hogy a legtöbb GAPS-gyermeknek nem normális a széklete. Az autista gyerekek széklete mutatja a legfeltűnőbb rendellenességeket. A hasmenés és a székrekedés gyakran váltja egymást, és a székletükben az emésztetlen étel sokszor szabad szemmel látható. Székletüknek majdnem mindig nagyon erős, kellemetlen szaga van, és gyakran olyan folyékony és habos, hogy a gyerek nem is tudja visszatartani. Előfordul, hogy székletük erősen savas és kicsípi a gyerek bőrét a pelenka alatt. Sokszor halvány, fehéres színű, és úszik a víz tetején. Mindez arra utal, hogy nem tudja a zsírt megemészteni. A gyereknek gyakran van súlyos székrekedése, akár 5 7 vagy még több napon át nincs széklete, majd óriási fájdalommal sikerül végül ürítenie. Ennek a rossz élménynek a hatására elkezd félni a székeléstől, visszatartja, ezzel egyre fokozva a problémát. Van úgy, hogy a szülők normálisnak gondolják gyerekük székletét, de a beszélgetés során mégis kiderül, hogy a gyerek gyakran bélgázos, puffadt. Sokszor éjjel üvöltve felébred, és a szülőknek fogalmuk sincs, hogy mi lehet a baja. Amikor a felesleges gáz eltávozik, vagy csak egy másik helyre mozdul a bélrendszerében, a fájdalma megszűnik, és a gyerek megnyugszik.

13 Biztos, hogy ezek a jelenségek sok kellemetlenséget és fájdalmat okoznak az autista gyerekeknek. Mivel sajnos nem tudnak kommunikálni, a legtöbb autista nem tud segítséget kérni a szüleitől, az érzéseiket másképp kénytelenek kinyilvánítani: önstimuláció, önagresszió, dührohamok és az ételek elutasítása. Azok a GAPSgyerekek, akiknek nincs kommunikációs nehézségük, gyakran hasfájásra és hányingerre panaszkodnak. A legtöbb esetben ezeket a gyerekeket nem látta és nem vizsgálta ki gasztroenterológus. Azokban a rögzített ritka esetekben, amikor az autista gyereket mégis kivizsgálták, a röntgenfelvételek majdnem minden gyereknél kimutatták a túlcsordulással kísért székletbesűrűsödést (over-spill szindróma). Hogy ez mit jelent? Arról van szó, hogy nagy mennyiségű, régi, sűrű fekália van az emésztőrendszer falára szó szerint ráragadva, ebben a termékeny rothadó környezetben hónapokig kiválóan élnek és szaporodnak a különféle paraziták, baktériumok, gombák és vírusok. Folyamatosan mérgező anyagokat választanak ki, amelyek a gyerek vérkeringésébe jutnak. A frissen emésztett étel a tömör fekáliamassza között lévő szűk csatornákon keresztül távozik. Valamennyi széklet távozik, de az összes salakanyag nem fog teljesen kiürülni a gyerek bélrendszeréből. Eltekintve az orvosi szakirodalom néhány anekdotikus beszámolójától az autista gyerekek over-spill szindrómájáról, az elmúlt években gyakorlatilag senki nem kutatta ezt a területet ban azonban a londoni Royal Free Hospital gasztroenterológusa, Dr. Andrew Wakefield és kutatócsoportja nyilvánosságra hozta vizsgálati eredményeit, miszerint a krónikus bélgyulladás és az autizmus között összefüggés fedezhető fel. Az autista gyerekeken endoszkópos és biopsziás vizsgálatokat végeztek. Az endoszkópos vizsgálat során a beteg emésztőtraktusába egy speciális csövet vezetnek be, amelyen keresztül meg tudják vizsgálni ezt a területet. Az endoszkópos vizsgálat közben egy speciális eszköz segítségével a bélfalból mintát vesznek, amelyet később mikroszkóp alatt tanulmányoznak. Ezt nevezzük biopsziának. Vizsgálataik eredményeképpen Dr. Wakefield és kutatócsoportja beazonosított a gyerekek beleiben egy olyan állapotot, amelyet Ideal Lymphoid Nodular Hyperplasai and Non Specific Coltitis-nak (nyirokcsomó hiperplázia és nem specifikus vastagbélgyulladás) neveztek el. Most nézzük meg, hogy mi is ez tulajdonképpen. Vegyük először az Ideal Lymphoid Nodular Hyperplasia-t. Csípőbélnek nevezik a vékonybél utolsó háromötöd szakaszát. Egy felnőtt csípőbele körülbelül 3,5 méter hosszú, és a vége a vastagbélbe fut. Bár a vékonybél fő feladata a táplálék felszívása, a csípőbélben alig szívódik fel tápanyag. A vékonybél ezen szakaszának a fala tele van nyirokcsomókkal. Peyer-plakknak nevezzük ezeket, kicsi, kerekded vagy babformájúak, méretük 1 és 25 mm között van. Immunrendszerünk szempontjából nagyon fontos szerepet töltenek be ezek a nyirokképletek. Két fontos feladatukról tudunk: 1. Az egyik feladatuk a csípőbélből érkező nyirok (szövetek közti folyadék) megszűrése és megtisztítása a baktériumoktól, vírusoktól, gombáktól, elhalt sejtektől (ilyen a ráksejt is) és más méreganyagoktól. Érdemes megvizsgálni ezeket, hiszen a belekben bizonyos fertőző kórokozók lapulhatnak meg, mert a nyirokcsomók úgy működnek, mint egy börtön: a vírusokat, baktériumokat, elhalt sejteket és gombákat nem tudják

14 megsemmisíteni, viszont magukba zárják. Tehát az endoszkópos vizsgálat során a gasztroenterológus mindig ezekből a nyirokcsomókból próbál a mikroszkópos vizsgálathoz mintát venni. Ezt tette Dr. Wakefield és kutató csoportja is. 2. A nyirokcsomók másik fontos feladata a lymphociták termelése. Ezek az immunsejtek egyik nagy csoportját képezik, és a legfontosabb feladatuk a fertőzések elleni védelem. Amikor a nyirokcsomók fertőzéssel találkoznak, rengeteg nyiroksejtet kezdenek el termelni, hogy le tudják az infekciót győzni, amitől megduzzadnak, begyulladnak, sokszor fájnak. A nyirokcsomóknak ezt a fajta megnagyobbodását nyirokcsomó hiperpláziának nevezzük, és ezt találta Dr. Wakefiled az autista gyerekek csípőbelében. Mivel a vizsgált gyerekek közül sokaknak az MMR-oltás (kanyaró-mumpsz-rubeola) után alakultak ki az autisztikus vonásaik, így Dr. Wakefield ebben az irányban indult el, és kereste, mi az a fertőzés, amely a nyirokcsomók megnagyobbodását okozhatta. A kanyaróvírusra gyanakodott, így a kutatásaiba bevonta az ismert virológust, Dr. John O Leary-t, a dublini patológusprofesszort. Dr. O Leary ugyanazt a kanyaróvírust találta az autista gyerekek csípőbelében lévő nyirokcsomókban, mint amelyiket az MMR-oltás tartalmazza. Dr. Wakefield kutatásainak a kanyaróvírusról és az MMR-oltásról szóló része a kormányzatból és az orvosi szakmából heves ellenállást váltott ki, ami a fő kérdésről elterelte a figyelmet: mégpedig arról, hogy az autista gyerekek bélfalában megduzzadt és gyulladásos nyirokcsomók vannak, ami egyértelműen valamilyen fertőzéssel való harc jele. A megfigyelt autista gyerekeknél Dr. Wakefield a másik állapotot Nem Specifikus Colitisnek nevezte. A colitis kifejezés vastagbélgyulladást jelent. Az endoszkópos vizsgálat során Dr. Wakefield kutatócsoportja a gyerekek bélrendszerében különböző fokú krónikus gyulladást, eróziókat, a vékony- és a vastagbél nyálkahártyáján gennyes tályogokat, fekélyeket és rengeteg lerakódott ürüléket talált. Néhány esetben a bélfal annyira gyulladt volt, hogy a megduzzadt nyirokcsomók majdnem bélelzáródást okoztak. Előfordult, hogy ez a gyulladás fekélyes vastagbélgyulladásra (Colitis Ulcerosa) hasonlított, néha Crohn-betegségre, de sokszor teljesen egyedi alakot öltött egyes autista gyerekeknél. Ezért nevezték ezt a Colitist (vastagbélgyulladást) nem specifikusnak, mert egyetlen már meglévő diagnózis alá sem lehetett besorolni. A Wakefieldcsoport AUTISZTIKUS ENTEROCOLITISNEK nevezte el. A hivatalos orvosi szaknyelv még nem fogadta el ezt a ki fejezést, de mi, akik autista gyerekekkel foglalkozunk, nyugodtan használhatjuk. Dr. Andrew Wakefield és csoportja több száz autista gyereket vizsgált meg, felfedezésüket a világon számos független kutatócsoport elismerte (Buie, Uhlmann, Furlano, Morris és társai). A közölt kutatásokon kívül világszerte számos gyakorló orvos klinikai vizsgálatai alátámasztják azt a tényt, hogy az autista gyerekek emésztési zavaroktól szenvednek, amelyeknek a súlyossága teljesen eltérő lehet. Én is ehhez a csoporthoz tartozom, sőt elmondhatom, még sohasem találkoztam olyan autista gyerekkel, akinek ne lett volna valamilyen emésztési problémája. Az előbbiekben főleg az autizmusról volt szó. Mi a helyzet a többi GAPS-beteggel? Elegendő kutatási eredmény bizonyítja, hogy a skizofréniát is kapcsolatba lehet hozni az olyan emésztési rendellenességekkel, mint például a cöliákia. C. Dohan, R. Cade, K.

15 Rachelt, A. Hoffer, C. Pfeiffer és mások felállították a hipotézist a bél és az agy kapcsolatáról a skizofréniásoknál, és ezt komoly tudományos felfedezésekkel támasztották alá, ezeket a következő fejezetekben részletesen ismertetjük. A klinikai gyakorlat azt bizonyítja, hogy a legtöbb skizofrén betegnek emésztési problémái vannak. A legtöbb esetben ezek a bajok kora gyermekkorban kezdődnek. Az autizmuson és a skizofrénián kívül a többi GAPSbeteg (hiperaktivitással járó figyelemzavar, diszlexia, diszpraxia, asztma, allergiák, ekcéma) bélbajairól kevesebb kutatási eredményt publikáltak eddig. Klinikai vizsgálatok során azonban az derül ki, hogy majdnem az összes GAPSgyerek és -felnőtt eltérően súlyos emésztési zavarokkal küzd. Sok betegnél az IBS (irritábilis bél szindróma) jellegzetes tünetei jelentkeznek: hasfájás, puffadás, rendellenes széklet és bélgázosság. A betegek kis százalékának normális a széklete, de alultápláltak, refluxtól, gyomorégéstől, hasfájástól és bélgázosságtól szenvednek. A legtöbb GAPSgyerek étrendje semmi másból nem áll, csak feldolgozott szénhidrátokból. Sok GAPS-felnőtt is hasonlóan egyoldalúan táplálkozik. Néhány betegem nem említette, hogy bármilyen emésztési problémája lenne, mégis, mikor elkezdtük a GAPSkezelést, állapotuk jelentősen javulni kezdett. Az a kérdés, hogy miért kerül ilyen állapotba a GAPSgyerekek és -felnőttek emésztőrendszere. Hogyan hozható összefüggésbe ez a mentális állapotukkal? Hogy mindezt megértsük, meg kell vizsgálnunk az emberi bélrendszer néhány rendkívül fontos tulajdonságát.

16 2. A GYÖKEREK Akár a földet, az ember szervezetét is sokféle mikroorganizmus népesíti be. Ez a bennünk lévő sokféle, gazdag élővilág legalább annyira lenyűgöző, mint maga az élet a Földön. Emésztőrendszerünk, bőrünk, szemünk, légzőés kiválasztó-szerveink békésen élnek együtt trillió láthatatlan élőlénnyel, harmonikus egységet alkotva teremtik meg a makro- és mikroélőlények ökoszisztémáját. Egyik fél sem létezhet a másik nélkül, kapcsolatuk szimbiotikus. Megismétlem újra: mi, emberek nem élhetünk ezen parányi mikroorganizmusok nélkül, amelyek a testünkön és a testünkben mindenhol megtalálhatók. A mikrobák legnagyobb kolóniája az emésztőrendszerünkben él. Egy egészséges felnőtt bélrendszerében átlagosan 1,5-2 kg baktérium van. Ezeket a baktériumokat ne egy kaotikus mikrobiális masszaként képzeljük el, hanem egy magasan szervezett mikrovilág részeseiként, amelyben bizonyos fajták dominálják és kontrollálják a többit. Szervezetünkben rengeteg létfontosságú feladatot látnak el, valószínűleg nem élnénk túl, ha sterilizálnák a bélrendszerünket. Egy egészséges szervezet mikrobiális világa elég stabil, és alkalmazkodni képes a környezetének megváltozásához. Vizsgáljuk most meg, hogy miről is van szó! A bélrendszer mikroflóráját három csoportra bonthatjuk: 1. Az esszenciális vagy jótékony flóra: az egészséges szervezetnek ez a legfontosabb és a legnépesebb csoportja. Velünk született, jótékony baktériumoknak is nevezzük ezeket a baktériumokat. Ennek a csoportnak a főbb tagjai: a Bifidobacteriumok, a Lactobacteriumok, a Propionibacterium, az Escherichia coli baktérium apatogén törzsei, a Streptococcusok, Peptostreptococcusok és az Enterococcusok. Látni fogjuk a későbbiekben, hogy milyen hasznos feladatokat látnak el ezek a szervezetünkben. 2. Az opportunista flóra: sokféle mikroba nagy csoportja, amelyeknek a száma és a kombinációja meglehetősen egyedi lehet: Bacteroidesek, Peptococcusok, Staphylococcusok, Streptococcusok, Bacillusok, Clostridiumok, enterobaktériumok (Proteusok, élesztőgombák, Klebsiellák, Citrobacter stb.), Fusobacteriumok, Eubacteriumok, Catenobacteriumok és sok másféle. Az ember bélrendszerében eddig körülbelül 500 mikrobafajról tud a tudomány. Egy egészséges szervezet esetében ezeknek a száma normál körülmények közt limitált, és a jótékony flóra gátolja az elszaporodásukat. Ezek közül bármelyik mikrobafertőzést okozhat, ha túlságosan elszaporodik. 3. Átmenő(tranzit)flóra: Ezek a különféle mikrobák általában a környezetben lévő nem-fermentáló Gramnegatív pálcák, amelyek a naponta elfogyasztott étellel, itallal kerülnek a szervezetünkbe. Ha a jótékony baktériumok kellően védik a bélrendszert, akkor ezek a mikrobacsoportok nem okoznak bajt, miközben áthaladnak a béltraktuson. Ha azonban a jótékony flóra sérült vagy nem működik megfelelően, akkor ezek a mikrobacsoportok betegségeket okozhatnak. Mi a feladatuk ezeknek a mikrobáknak, és miért van szükségünk rájuk?

17 Az egészséges és sértetlen bélrendszer Az emberi emésztőtraktus egy hosszú cső; mindkét végén szabadon érintkezik a külvilággal. Akármilyen káros dolog is érkezzen a külvilágból, az emésztőrendszerünkön keresztül könnyűszerrel a szervezetünkbe juthat. Naponta sok mikroorganizmust, vegyi- és méreganyagot nyelünk le az étellel, itallal. Hogy éljük mindezt mégis túl? Az egyik legfontosabb oka ennek az, hogy egész emésztőtraktusunkat baktériumréteg borítja: egy vastag, gyepszerű réteg a bélhámon, ez nyújt természetes védelmet a kórokozók, az emésztetlen étel, a méreganyagok és paraziták ellen. És mint ahogy a talaj is elkopik, ha nem fedi gyepréteg, ugyanígy a bélfal is megsérül, ha nem védi ez a baktériumréteg. És hogy hogyan védik ezek a velünk született baktériumok a bélfalat? A fizikai védelem mellett a behatoló patogén mikroorganizmusok ellen úgy védekeznek, hogy baktérium-, gomba- és vírusölő anyagokat termelnek, ideértve az interferont, lizocymot és surfactint. Ezek a vírusok és a baktériumok membránját feloldják, és jelzést adnak az immunrendszernek, hogy megfelelőképpen reagáljon a betolakodókra. Emellett a jótékony baktériumok organikus savakat termelnek, amelyek a bélfal ph-értékét re csökkentik. Az így létrejött kellemetlen savas környezet nem kedvez a rossz, patogén mikrobák megtelepedésének és működésének, ezeknek ugyanis sokkal lúgosabb környezetre van szükségük. A patogén mikrobák igen sok erős hatású toxint termelnek, és akkor még nem is volt szó az összes többi méreganyagról, amelyeket az étellel és az itallal viszünk a szervezetünkbe. Velünk született, egészséges bélflóránk képes közömbösíteni a nitrátokat, indolokat, fenolokat, skatolt, xenobiotikumokat és sok más méreganyagot, inaktiválni a hisztamint, kelátot képezni nehéz fémekkel és egyéb mérgező anyagokkal. A jótékony baktériumok sejtfala abszorbeálja a legtöbb rákkeltő anyagot, és ezzel inaktiválja őket. Megakadályozza a belekben a hiperpláziás folyamatok létrejöttét, mely a rák kialakulásáért felelős. Ha a belekben lévő jótékony baktériumok sérültek, és nem megfelelően működnek, akkor a várost körülvevő fal nincs jól védve, és ez a helyzet a GAPS-bélrendszerrel. A bélfal védelme nélkül, azon keresztül szabadon bejut bármilyen betolakodó: vírusok a védőoltásokból vagy a környezetből, a mindenhol előforduló gombák, mint a Candida albicans, különféle baktériumok, paraziták és toxikus ágensek, és ezek mind károsíthatják emésztőrendszerünket, és falában krónikus gyulladásokat idézhetnek elő. És ne feledkezzünk meg az opportunista flóráról sem, amely normális esetben a jótékony flóra szigorú felügyelete mellett él a beleinkben. Folyamatosan jelen vannak, és ha a jó baktériumok meggyengülnek, azonnal készek bajt okozni. Egy egészséges szervezet bélfalának a biopsziás vizsgálatai során látható, hogy a belek nyálkahártyáján egy vastag baktériumréteg van, ez tartja épen és egészségesen azt. Az idült gyulladásos bélbetegség (IBD) során a nyálkahártyában, de még a bélsejtekben is egy másfajta patogén baktériumflóra van jelen; ebből arra következtethetünk, hogy a védettséget nyújtó baktériumréteg megsérült, és beengedte a kórokozókat a bélfalhoz. Tovább rontja a helyzetet, ha a bélflóra nem jól működik, mert akkor a bélfal nemcsak sérülékeny, de rosszul táplált is lesz. A normálisan működő bélflóra a legfontosabb

18 energia- és tápanyagforrása a bélfalat alkotó sejteknek. A bélhámon élő jótékony baktériumok emésztik meg az ételeket, ez lesz a bélfal tápláléka. A bélhám becslések szerint energiájának 60-70%-át a baktériumok működéséből nyeri. Ha sérült a bélflóra, kevés tápanyagot állít elő, és ez tovább rontja a bélfal állapotát. Ez pedig degeneratív elváltozások sorozatát eredményezi az emésztőfal struktúrájában, ami tovább gyengíti annak emésztő és tápanyagfelszívó képességét. Hogy megértsük, pontosan mi játszódik le gyermekünk bélrendszerében, vizsgáljuk meg a bélfal anatómiáját és fiziológiáját. A belek felszívó felülete nagyszerű, kesztyűujjszerű kitüremkedésekből áll. Ezeket bélbolyhoknak nevezzük. Közöttük mély crypták vannak. Bélhámsejtnek hívjuk azokat a hámsejteket, amelyek a bélbolyhokat bevonják. Nagyon fontos sejtek, mert ők fejezik be az emésztési folyamatot, és szívják fel az ételekből származó tápanyagokat. Nehéz munkát végeznek, és ehhez mindig fiatalnak és egészségesnek kell lenniük. A természet ezt is csodálatos módon megoldotta. Az üregek mélyén folyamatosan bélhámsejtek jönnek létre. Majd ezek lassan elindulnak felfelé a bélbolyhok tetejére, útközben emésztő és felszívó feladataikat látják el, és folyamatosan elöregednek. És amikor felérnek a bélbolyh tetejére, lehullnak róla. Így újul meg folyamatosan a bélhám, hogy a feladatát minél jobban tudja végezni (1. ábra).

19 bélhámsejt élete 1. ábra: Egy Állatkísérletekkel bebizonyították, hogy ha a bélrendszert sterilizálják, és a jótékony baktériumréteget a belek hámfelületéről ezzel az eljárással eltávolítják, akkor a sejtmegújulás is teljesen tönkremegy. Sokkal tovább tart ugyanis, amíg a sejt az üregből feljut a bélbolyh tetejére, ez felborítja a bélhámsejt érési folyamatát, és ez gyakran annak rákos elfajulásához vezet. A cryptákban végbemenő mitotikus aktivitás jelentősen visszaesik. Ez azt jelenti, hogy sokkal kevesebb sejt jön létre, és ezek közül is egyre kevesebb lesz elég rátermett ahhoz, hogy jól végezze a feladatát. A sejtek állapota is abnormálissá válik. Mindez azért történhet meg, mert a jótékony

20 bélbaktériumok nem vigyáznak rájuk (2. ábra). 2. ábra: A bélhámsejt haja a mikrobolyhokat szimbolizálja. A bélhámsejtek haja (mikrobolyhok) a bélbolyh felszínén a kefeszegélyt alkotja, ahol az emésztés utolsó lépései történnek Ez történik azokkal a kísérleti állatokkal, akiknek sterilizálják a beleit. Az ember szervezetében a jótékony baktériumok hiánya együtt jár a káros baktériumok elszaporodásával, ami az egész helyzetet csak tovább rontja. A patogén flóra támadásakor az egész bélhám struktúrája megváltozik; ha a jótékony baktériumok

21 nem tudják megvédeni, kóros folyamatok veszik kezdetüket, vagy betegségek alakulnak ki. A bélbolyhok degenerálódnak, és nem tudják a táplálékot megfelelően megemészteni és felszívni, ami felszívódási zavarhoz, (tápanyag) hiánybetegséghez és ételintoleranciához vezet. Az emésztőrendszert a bélflóra tartja rendben. A szervezet állapota és a feladatelvégző képessége pedig közvetlenül attól függ, hogy mennyire jól működik ez a karbantartó rendszer. A mikroszkopikus karbantartótól, a bélflórától közvetlenül függ emésztőrendszerünk sértetlen struktúrája, működőképessége, alkalmazkodó- és megújuló képessége. A későbbiekben még szó lesz arról, hogy a GAPS-gyermek és - felnőtt bélflórája erősen abnormális, ezért alakulnak ki náluk emésztési zavarok. A szervezet tápanyagellátása Köztudott, hogy az emésztőrendszer fő feladata az emésztés és a tápanyagfelszívás. Az a tudományos és klinikai tapasztalat, hogy az egészséges bélflóra hiányában az emésztőrendszer nem tudja hatékonyan ellátni ezeket a feladatokat. Jó példa erre a tejés a gabonafehérje emésztése, amely két szakaszban történik. Az első szakasz a gyomorban játszódik le, a gyomorfal emésztőnedvei a tej- és a gabonafehérjét peptidekre bontják, amelyek közül néhány morfiumszerű struktúrájú kazeomorfin és gluteomorfin (vagy gliadinomorfin). Ez egy normális folyamat, és mindenkiben így játszódik le. Ezt követően a peptidek a vékonybélbe jutnak; az emésztés következő szakasza itt történik. Hasnyálmirigyenzimekkel kerülnek kapcsolatba, és ezután érik el a bélfalat, ahol a bélhámsejtek bélbolyhai által termelt peptidázenzim bontja le ezeket. Ez a lépés nem játszódik le azoknál, akiknek abnormális a bélflórája, mert a bélhámsejtjeik nagyon rossz állapotban vannak. És ennek az lesz a következménye, hogy a kazeomorfin és a gluteomorfin változatlanul bejut a véráramba és az egész szervezetre különösen az agy és az immunrendszer működésére károsan hat. Elég kutatási eredmény áll rendelkezésünkre, amelyek azt bizonyítják, hogy az autisták, skizofrének, hiperaktivitással járó figyelemzavarban, pszichózisban, depresszióban és autoimmun betegségekben szenvedők szervezetében a kazeomorfin- és a gluteomorfin szint magas. Ebből az derül ki, hogy a bélfaluk nincs abban az állapotban, hogy ezeknek az anyagoknak az emésztését megfelelően befejezze. A klinikai vizsgálatokból továbbá az derül ki, hogy több GAPSbeteg újra képes kis mennyiségben a kazeint és a glutént megemészteni tüneteik visszatérése nélkül, ha a bélflórájuk rendbe jön. Az egészséges bélflóra nemcsak a bélfal épségét segít megőrizni, hanem a bélfalon történő emésztés és felszívódás összes folyamatában is aktívan részt vesz. Sőt, mi több, az étel rendes megemésztése és felszívódása valószínűleg nem történne meg a kiegyensúlyozott bélflóra nélkül. Továbbá képes fehérjéket emészteni, szénhidrátokat fermentálni, a zsírokat és rostokat lebontani. A bélrendszerben élő baktériumok aktivitásának melléktermékei fontos szerepet játszanak a legtöbb ásványi anyagnak, vitaminnak, víznek, gáznak és a többi tápanyagnak a bélfalon keresztül a véráramba való felszívódásában. Ha a bélflóra sérült, akkor még a világ legjobb minőségű ételének vagy étrend kiegészítőjének sincs esélye lebomlani és felszívódni. Az ételek bizonyos összetevőit meg sem tudnánk emészteni a jótékony baktériumflóra segítsége nélkül. Az élelmi rostok szolgálnak erre jó példával. A bélrendszerben egészséges bélflóra mellett, a rostok részben oligoszacharidokra, aminosavakra,

22 ásványi anyagokra, organikus savakra és más hasznos tápanyagokra bomlanak le, és ezek a bélfalat és az egész szervezetet táplálják. A legtöbb ember tisztában van az élelmi rostok hasznosságával. A nyers gyümölcs és zöldség, a teljes kiőrlésű gabona, a diófélék és a magvak, a babfélék és a hüvelyesek mind rostokban gazdagok. Az orvosok gyakran felírnak por, kapszula vagy folyadék formájában étrend kiegészítő rostokat azoknak, akiknél csökkenteni akarják a vér koleszterinszintjét, vagy székrekedés és más emésztési problémák kezelésére, az epe metabolizmusát elősegítendő, megelőzni a gyomorrákot, javítani a cukorbetegek glükóztoleranciáját stb. Még hosszan sorolhatnánk az élelmi rostok előnyös hatásait. A szervezetünkre jótékony hatású baktérium egyik természetes élőhelye a rost. Abból táplálkoznak, és eközben rengeteg hasznos tápanyagot termelnek a bélfal és az egész szervezet számára, felszívják a méreganyagokat, részt vesznek a víz és az elektrolitok anyagcseréjénél, és az epesav és a koleszterin újrafeldolgozásában stb. A bakteriális tevékenységnek köszönhető, hogy az ételrostok a szervezetünk számára az összes jótékony feladatukat el tudják látni. Ha azonban a jótékony baktériumok megsérülnek, és nem tudnak bedolgozni a rostok munkájába, akkor az ételekből származó rostok is veszélyt jelenthetnek a szervezetre nézve, mert ideális életteret biztosíthatnak a rossz, patogén baktériumoknak, és tovább súlyosbíthatják a bélfalban lévő gyulladást. Ebben az esetben szokták a gasztroenterológusok a betegnek a rostszegény étrendet javasolni. Tehát az élelmi rostok a bélrendszer jótékony baktériumai nélkül végül is nem is annyira hasznosak számunkra. A GAPS-gyermekek és -felnőttek elég hajlamosak a hasmenésre vagy a laza székletre, így rostszegényen kell táplálkozniuk, amíg a hasmenésük meg nem szűnik. A roston kívül van még egy másik anyag, amit a beleinkben élő jótékony baktériumok nélkül nem lennénk képesek megemészteni. Ez az anyag a tejcukor, más néven a laktóz. Elég sok embernél jelentkezik a laktózintolerancia, ami azt jelenti, hogy ők nem tudják a tejet megemészteni. Közéjük tartozik a legtöbb GAPS-gyermek és - felnőtt. Jelen pillanatban a tudományos magyarázat erre az, hogy sokak kevés tejcukorbontó enzimmel, úgynevezett laktázzal rendelkeznek. Ha a szervezetünknek nem lenne szüksége laktózra, akkor néhány ember mégis miért képes tökéletesen megemészteni azt? A válasz az, hogy ezeknek az embereknek a bélrendszerében megfelelő baktériumok élnek. Az emberi bélrendszer egyik legjelentősebb laktózlebontó baktériuma az E. coli baktérium. Sok ember meglepődve hallja, hogy az egészséges emésztőtraktus esszenciális lakói az E. coli apatogén törzsei. Az egészséges csecsemő születését követő első napon nagyszámban ( CFU/g) megjelennek a bélrendszerében, és élete során ugyanebben a számban ott is maradnak, ugyanis ezeket sem az antibiotikumok, sem egyéb környezeti hatások nem tudják kiirtani. Az E. coli apatogén törzsei a laktóz lebontása mellett különböző vitaminokat (K, B 1, B 2, B 6, B 12 ) és egy antibiotikumszerű anyagot, a colicint is kiválasztják, és védelmet nyújtanak a saját családjukhoz tartozó más kórokozó baktériumokkal szemben. Sőt, az a helyzet, hogy a szervezet legjobban ezekkel az E. coli apatogén törzsekkel képes a patogén coli fajok ellen védekezni. Emellett jelentős és összetett feladatot töltenek be az immunrendszer megfelelő működésében, erről majd a későbbiekben lesz szó. Az E. coli baktériumon kívül az egészséges bélflóra többi jótékony baktériuma is nemcsak a tápanyag-felszívódást segíti elő, hanem több tápanyagot saját maga állít elő: a Kvitamin, pantoténsav, folsav, tiamin (B 1 -vitamin), riboflavin (B 2 -vitamin),

23 niacin (B 3 -vitamin), piridoxin (B 6 -vitamin), cianokobalamin (B 12 -vitamin), a különböző aminosavak és más aktív anyagok tartoznak ezek közé. Az evolúció során a természet biztosra akart menni, hogy az ember vitamin- és aminosav-hiányban akkor se haljon meg, ha a táplálkozása hiányossá válna. A természet létrehozta a saját tápanyaggyárunkat, az egészséges bélflórát. Ha ez a bélflóra megsérül, akkor a megfelelő táplálkozás ellenére vitaminhiány alakulhat ki a szervezetünkben. Miért? Mert a szervezetünkben a legtöbb vízben oldódó vitamin élettartama elég rövid. Így lesznek a napnak olyan szakaszai, amikor a szervezetünk ezekből a vitaminokból hiányt szenved, kivéve, ha minden órában bevennénk ezeket, és ha az egészséges bélflóra nélkül is fel tudnának szívódni. Ez a helyzet azoknál az embereknél, akiknek a szervezetét a sérült bélflórájuk nem tudja folyamatosan vízben oldódó vitaminokkal ellátni. Az összes tesztelt GAPS-gyermek és -felnőtt azokból a vitaminokból mutat hiányt, amelyeket a bélflórájuknak kellene termelni. A hiányosságok megszüntetésére a legjobb módszer, ha helyrehozzuk a bélrendszerük jótékony baktériumállományát. A legtöbb abnormális bélflórával rendelkező ember valamilyen mértékben vérszegény. Ez nem meglepő. A vérképzéshez nélkülözhetetlen vitaminokat és ásványi anyagokat a táplálékból felszívni nem képesek, de sérült a szervezetükben ezeknek a vitaminoknak a termelődése is. Ráadásul a sérült bélflórájú emberek bélrendszerében pont a vaskedvelő patogén baktériumok élnek (Actinomyces spp., Mycobacterium spp., kólibaktérium patogén törzsei, Corynebacterium spp. és sok más). Ezek az ételekből származó összes vasat felfalják az ember szervezetében, és ezzel vashiányt okoznak. Sajnos a vaspótlás csak tovább segíti ezeknek a baktériumoknak az elszaporodását, és nem szünteti meg a vashiányt. A legtöbb GAPS-beteg, akikkel találkoztam, sápadt volt, és a vérképük a vérszegénység tipikus jeleit mutatta. Sokuknak vastablettát írt fel az orvosa. Pedig a vaspótlás helyett sokkal többre mentek volna, ha a vérszegénységüket kezelik inkább. Az egészséges vérképzéshez a szervezetnek a következő anyagokra van szüksége: magnézium, réz, mangán, jód, cink és egyéb ásványi anyagok, rengeteg vitaminféle (B 1, B 2, B 3, B 6, B 12, C, A, D), folsav, pantoténsav és számos más aminosav. Világszerte végzett nagyszámú kutatási eredmények bizonyítják, hogy egyedül a vaskiegészítés nem sokat segít a vashiányon. Szomorúan látom, hogy az orvosok még mindig felírják a vérszegény betegeknek, pedig ezeknek rengeteg mellékhatásuk van az emésztőrendszerre, hiszen a vaskedvelő patogén baktériumok elszaporodását segítik elő, és közvetlenül negatívan hatnak a bélfal sejtjeire, amelyek a GAPS-betegek esetében már amúgy is gyulladtak és nagyon sérülékenyek. Az imént kifejtett tényezők miatt van az abnormális bélflórával rendelkezőknek sokféle táplálkozási hiánybetegsége. A vizsgált GAPS-gyermekek és -felnőttek közül az összesnél fontos ásványianyag-, vitamin-, esszenciális zsírsav-, sokféle aminosav- és más tápanyaghiány tipikus tüneteit lehetett megfigyelni. A leggyakoribbak a következő hiányállapotok: magnézium, cink, szelén, réz, kalcium, mangán, kén, foszfor, vas, kálium, nátrium, vitaminok (B 1, B 2, B 3, B 6, B 12, C, A, D), folsav, pantoténsav, zsírsavak (omega-3, omega-6, omega-9), taurin, alfaketoglutarsav, glutation stb. Általában ezek a tápanyaghiányok jelentkeznek a GAPS-betegeknél, ezek között van néhány a legfontosabb tápanyagok közül is, amelyek az agy, az immunrendszer és az egész szervezet normális működéséhez és fejlődéséhez kellenek.

24 Annak ellenére, hogy néhány GAPS-gyermek látszólag nagyon jól növekszik, sokszor a korához képest túlságosan nagy, s a legfontosabb mikrotápanyagokban hiányt szenved. És ez, ismerve emésztőrendszerük állapotát, egyáltalán nem meglepő. Egy egészséges bélflórával rendelkező, jól működő bélrendszer az egészségünk alapja, gyökérzete. Ahogy a fa is életképtelen, ha beteg a gyökere, a szervezetünk se tud létezni a megfelelően működő emésztő rendszer nélkül. A belek baktériumpopulációja, a bélflóra adja a táptalajt a gyökereknek, védi, támogatja és táplálja. A fa gyökérzete, mint tudjuk, láthatatlan, mélyen a föld alatt terül el, mégis nagy szerepet játszik, hogy az összes ág, gally és levél egészséges legyen, attól függetlenül, hogy milyen magasan és messze nőnek tőle. Ehhez hasonlóan a szervezet bélflórájának sokszínű és összetett feladatai jóval túlmutatnak a bélrendszeren. Most vizsgáljuk meg a szervezet egyik legfontosabb faágát az immunrendszert.

25 3. AZ IMMUNRENDSZER A GAP-szindrómásoknak gyenge az immunrendszerük. Ha az immunállapotukat vizsgáljuk, egyes immunglobulinokból kevesebbet, míg másokból aránytalanul többet találunk. A különböző sejtek, enzimek és az immunrendszer egyéb területein is hiányosságok állapíthatók meg. Úgy tűnik, hogy a GAPS-gyerekek és -felnőttek teljes immunrendszere felborult. És a legfélelmetesebb az egészben az, hogy a saját immunrendszerük antitesteket hoz létre, amivel megtámadja a saját testszöveteit, beleértve az agyat és az idegrendszer egyéb részeit is. Ez a súlyosan sérült és irányvesztett immunrendszer felborítja az egész szervezetet. Hogy történhet ez meg? A páciens emésztőrendszere szerepet játszhat ebben? Igen, kétségtelenül igen! Az emésztőrendszer baktériumokkal gazdagon borított epithelialis (nyálkahártya) felszínét az immunrendszer bölcsőjének nevezhetjük; mind a submucosalis (kötőszövetes), mind a mucosalis felszínt. Az újszülött fejletlen immunrendszerrel jön a világra. Immunrendszerének fejlődése szempontjából rendkívül fontos, hogy a csecsemő emésztőtraktusait egészséges baktériumflóra népesítse be. Ha azonban a kiegyensúlyozott bélflóra a születésétől számított első 20 napban nem alakul ki, akkor a csecsemő immunrendszere érzékeny lesz. A bélfal epitheliumán megtelepedő jótékony baktériumflóra az immunmodulációban fontos szerepet tölt be. Néhányat ezek közül vizsgáljunk meg részletesebben. Emésztőrendszerünk esszenciális vagy jótékony baktériumállomány immunrendszerünk egyik igen fontos alkotórészének, a bélfal lymphoid állományának kifejlődéséért felelős, és számtalan nyiroksejt és immunglobulin termeléséhez is hozzájárul. A Bifidobaktériumok (a jótékony baktériumok, amelyek nagy számban élnek a vastagbélben) sejtfalában található a Muramil dipeptid (MDP) nevű anyag, amely az immunsejtek egyik legjelentősebb csoportjának, a lymphocitáknak a szintézisét aktiválja. Az egészséges bélfal szó szerint a zsúfolásig lymphocitákkal népesül be, így tudja megvédeni a szervezetet bármely betolakodótól. Tudományos kísérletek bebizonyították, hogy a sérült bélflórájú embereknek sokkal kevesebb lymphocita van a bélfalukon, így az kisebb védelem alatt áll. Vannak olyan kereskedelmi cégek, amelyek megpróbálnak az immunrendszert védő Muramil dipeptidből étrend kiegészítőket előállítani. Én inkább a belekben lévő egészséges Bifidobaktérium újratelepítésében hiszek, amely sok hasznos anyag mellett a Muramil Dipeptidet is természetes úton termeli. A lymphociták a bélfalban immunglobulinokat termelnek. Az egyik legfontosabb immunglobulin a bélben a szekretoros Immunglobulin A (IgA). A szekretoros IgA egy olyan anyag, amelyet a lymphociták termelnek a test nyálkahártyáin, és a testfolyadékokban választódik ki. Megtalálhatjuk ezt a légutakban, orrban, torokban, húgyhólyagban, húgycsőben, hüvelyben, nyálban, könnyben, verejtékben, előtejben, anyatejben és természetesen az emésztőrendszer nyálkahártyáján és annak váladékaiban. Az a feladata, hogy a betolakodó baktériumokat, vírusokat, gombákat és parazitákat elpusztítsa és hatástalanítsa. Ez az egyik módszer, amellyel immunrendszerünk az étellel, itallal az emésztőrendszerünkbe kerülő nem kívánatos betolakodók ellen védekezik. Mikrobiológiai tudományos tény, hogy ha az ember vagy a kísérleti állat egészséges bélflórája megsérül, akkor az IgA-t termelő sejtjeinek a száma és annak fontos immunglobulint termelő képessége is jelentősen csökken.