Az élelmiszeriparban, -ellenõrzésben és -tudományban dolgozó szakemberek számára az élelmiszer-biztonság és az EU-csatlakozás jegyében

Átírás

1 KÉKINFO Az élelmiszeriparban, -ellenõrzésben és -tudományban dolgozó szakemberek számára az élelmiszer-biztonság és az EU-csatlakozás jegyében 4. szám június Tartalom: Dr. Bánáti Diána fõigazgató, KÉKI: Köszöntõ 2.oldal Fischer Béla vezérigazgató, Magyar Cukor Rt.: Az ÉFOSZ Élelmiszerbiztonsági Állandó Munkabizottságának bemutatása 5. oldal Dr. Rácz Endre osztályvezetõ, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium: Az új élelmiszer törvény 9. oldal Dr. Nagy Béla akadémikus, MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete: Baromfi állományok vakcinázása mint a Salmonella ételfertõzés elleni védekezés egyik eszköze 14. oldal Dr. Gelencsér Éva fõosztályvezetõ, Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet: A Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet Élelmiszer-biztonsági Fõosztályának K+F stratégiája 19. oldal Tisztelettel és szeretettel gratulálunk Dr. Lásztiy Radomir professzor úr 75. születésnapja alkalmából

2 KÖSZÖNTÕ Kedves Olvasó! z évben elõször jelentkezünk a KÉKINFO újabb, 4. számával. EA téli szünet alatt részben arculatot váltottunk, új struktúrát alakítottunk ki, hogy a nyújtott információ, a hírek, érdekességek még könnyebben követhetõk, értelmezhetõk legyenek. Új rovatokat nyitottunk, egyebek között: élelmiszer-biztonság, EU-csatlakozás, bemutatkozás címmel. A témák kiválasztását is e rendezõ elvnek vetettük s vetjük alá a jövõben. A 4. számban az ÉFOSZ Élelmiszerbiztonsági Állandó Munkabizottságát Fischer Béla úr, a Magyar Cukor Rt. vezérigazgatója mutatja be. Majd, tekintettel az Európai Uniós tagságunkra, Rácz Endre osztályvezetõ úr (FVM) nyújt betekintést az élelmiszer törvényt érintõ változásokba. Napjaink kiemelten fontos kérdése az élelmiszerbiztonság. Hasonló címû rovatunkban Nagy Béla akadémikus úr ismerteti a Salmonella ételfertõzés elleni védekezés egyik eszközét. Végezetül, de nem utolsósorban, megismertetjük az olvasókat az Intézetben folyó kutatási területekkel, különös tekintettel az Élelmiszer-biztonsági Fõosztály tevékenységére, Gelencsér Éva fõosztályvezetõ segítségével. Kiemelkedõ esemény, s egyben megtiszteltetés volt számunkra, hogy meghívhattuk Önöket Magyarországon a 2. Közép-Kelet- Európai Élelmiszer Kongresszusra (2 nd CEFood Congress on Food, Budapest április ). Hasonlóan a 2002-ben, Ljubljanában rendezett elsõ kongresszushoz, a jelenlegi konferencia programja is felölelte az élelmiszer-tudomány és -technológia valamennyi területét a termõföldtõl a fogyasztó asztaláig. Egyidejûleg teret adott az egészségügy és az oktatás kérdéskörének is. Számos kutató vett részt a kongresszuson a világ szinte minden részérõl. Rendezõként szándékunk volt, hogy közel 200 szakembert és kiállítót mutassunk be e 3 nap alatt; egyben lehetõséget biztosítva különbözõ álláspontok és ötletek megismerésére és cseréjére, új kapcsolatok kialakítására valamint az Európai Unió 6-os Keretprogramjához való csatlakozás lehetõségeinek megvitatására. A kongresszus fõvédnöke Dr. Németh Imre miniszter úr (Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) valamint Dr. Boda 2 KÉKINFO 4. szám

3 KÖSZÖNTÕ Miklós és Dr. Vass Ilona az újonnan megalakult Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnöke illetve elnökhelyettese volt. A konferencián 21 országból összesen 214-en vettek részt. Közülük számos kutató mutatta be eredményeit, kutatási témáját az élelmiszer-tudomány területén. A konferencia 3 napja alatt 49 elõadás- és 198 poszter-prezentáció segítségével kaphattunk komplex képet az élelmiszer-tudomány multidiszciplináris jellegérõl az élelmiszer-biztonságtól a táplálkozás-tudományon keresztül a technológián át egészen a fogyasztói megközelítésig. A kongresszust a legjobb idõben rendezhettük: az EU-csatlakozás küszöbén minden ország - s közte hazánk is - kiemelkedõen fontosnak tartja a biztonságos élelmiszerek kérdését. Május elsejével, a határok eltörlésével e konferencia különösen jó alkalmat teremtett, hogy azok, akik az élelmiszer-biztonságban és -minõségben érdekeltek megvitassák nézeteiket, ötleteket és eszmét cseréljenek. Hisszük, hogy az ilyen és ehhez hasonló nemzetközi konferenciák segítenek hidat építeni az élelmiszer-tudomány és az élelmiszeripar gyakorlati alkalmazásai között, azaz a tudományos eredmények elõbb-utóbb realizálódnak a szabályozási, ellenõrzési és a végrehajtási területeken. Meggyõzõdésünk, hogy e kongreszszussal egy lépéssel közelebb kerültünk ehhez a célunkhoz. A kongresszus Nemzetközi Tanácsadó Bizottságának elnöke Farkas József (Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet) volt. Tagjai: Nastasia Bele (Institute of Food Bioresources, Románia), Liam Breslin (European Commission, Belgium), Ibrahim Elmadfa (Institute of Nutritional Sciences, Ausztria), Roger Fenwick (Institute of Food Research, Nagy-Britannia), Kostadin Fikin (Technical University of Sofia, Bulgária), Jana Hajslova (Institute of Chemical Technology, Csehország), Danuta Kolozyn-Krajewska (Warsaw Agricultural University, Lengyelország), Milan Kovac (Food Research Institute, Szlovákia), Werner Pfannhauser (Graz University of Technology, Ausztria), Árpád Somogyi (Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Magyarország), Jacek Szczawinski (Warsaw Agricultural University, Lengyelország) és Rimantas Venskutonis (Kaunas University of Technology, Litvánia). A Tudományos Bizottság elnöke Bánáti Diána (Központi Élelmiszer-tudományi 4. szám KÉKINFO 3

4 KÖSZÖNTÕ Kutatóintézet) volt. Tagjai: Barna Mária (Semmelweis Egyetem), Biacs Péter (Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal), Bíró György (Magyar Tudományos Akadémia Élelmiszertudományi Komplex Bizottsága), Deák Tibor (Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem), Nagy Béla (Magyar Tudományos Akadémia Állatorvos-tudományi Kutatóintézete), Peter Raspor (University of Ljubljana, Szlovénia), Salgó András (Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) valamint Somogyi Zoltán (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal). A Szervezõ Bizottság elnöke Gelencsér Éva (Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet) volt. A tagok a KÉKI részérõl: Rimányi Lívia, Beczner Judit, Hajós Gyöngyi, Molnár Pál, Sebõk Eszter, Váradi Mária és Vassányi Réka. A megkezdett hagyományok folytatásaként a következõ konferencia házigazdája Bulgária lesz 2004-ben. Mielõtt azonban a Kedves Olvasók betekintést nyernének a fentebb említett témákba, röviden elõrevetítjük a következõ szám tartalmát. Dimény Judit dékán asszony fog tájékoztatást adni a SZIE által 2003 végén alapított, Intézetünkbe kihelyezett Élelmiszertudományi Tanszékrõl. Somogyi Árpád akadémikus úr, Twining szakértõ (FVM), mutatja majd be a KÉKI Nemzetközi Tudományos Tanácsadó Testületét. Kovács Ferenc akadémikus úr mutatja be a Magyar Tudományos Akadémia Környezet és Egészség Bizottságát, valamint a Tudományos és Technológiai (TéT) Alapítványtól Csányi Annamária ismerteti az SMEsforFOOD egy, az Európai Unió által finanszírozott projektet. Cserhalmi Zsuzsanna a Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet Élelmiszer-technológiai Fõosztályának megbízott vezetõje, hasonlóan a mostani számhoz, mutatja be a fõosztály tevékenységét. Köszönöm a figyelmet! Dr. Bánáti Diána fõigazgató 4 KÉKINFO 4. szám

5 Az ÉFOSZ Élelmiszerbiztonsági Állandó Munkabizottságának bemutatása BEMUTATKOZÁS Az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) Élelmiszerbiztonsági Állandó Munkabizottságot alakított 2002-ben. A munkabizottság elnökét, Fischer Béla urat, a Magyar Cukor Rt. vezérigazgatóját arra kértem, hogy a KÉKINFO olvasói számára mutassa be röviden az Élelmiszerbiztonsági Állandó Munkabizottság tevékenységét (a Szerk.). A munkabizottság az ÉFOSZ szervezeti reformjának eredményeképpen, a évi közgyûlést követõen került felállításra. A bizottság összesen 17 tagból áll, melyek között a vállalati szakembereken kívül élelmiszer-biztonsági tanácsadók valamint kutatóintézeti szakemberek is helyet foglalnak. A bizottság fõ feladatának az élelmiszeripar egészét érintõ élelmiszer-biztonsági kérdések megoldását tartja. Ennek fõ területei: jogszabály-elõkészítés, élelmiszer-biztonsággal foglalkozó testületek munkájában való részvétel, valamint kapcsolattartás az érintett kormányzati szervekkel. A bizottság természetesen nem vállalhatja át a tagvállalatoktól a szakágazatok higiéniai, élelmiszer-biztonsági feladatait, amelyek továbbra is a vállalatok, az ágazati szakmai szervezetek, kutatóintézetek kezelésében maradnak. Az ágazati élelmiszer-biztonsági politikák kialakításában mindazonáltal komoly szerepe van az ÉFOSZ égisze alatt már elkészült és készülõ ágazati higiéniai útmutatóknak, valamint az ÉFOSZ-on keresztül a tagvállalatoknak eljuttatott nagy mennyiségû tudományos információnak. A legfrissebb Uniós információk megszerzése és az EU jogszabály-alkotási folyamatába történõ aktívabb bekapcsolódásunk 4. szám KÉKINFO 5

6 BEMUTATKOZÁS lehetõségének biztosítása érdekében a bizottság aktívan részt vesz a CIAA (Confederation of Food and Drink Industries of EU, Európai Élelmiszer- és Italgyártók Szövetsége) Élelmiszer- és Fogyasztóvédelmi Politikai Bizottságának munkájában. Komoly kihívást jelent a hazai élelmiszeripar számára, hogy az EUcsatlakozást követõen ne csak a plenáris bizottsági munkában hanem számos szakbizottságban is képviseltesse magát ágazati vagy vállalati szakértõkön keresztül. Ez annál is inkább szükségesnek látszik, mert 2004-tõl a hazai élelmiszer-szabályozás jelentõs részét közösségi jogszabályok váltják fel. Az integráció elmélyülésével ugyanakkor számos, korábban tagországi hatáskörben szabályozott kérdésekben is egységes európai szabályozást vezetnek be. (Például az állításokra és a tápanyag hozzáadásra vonatkozó egységes európai szabályozás kialakítása jelenleg van folyamatban.) A közösségi szintû élelmiszer-biztonsági jogszabályok elõkészítésében az élelmiszeripar álláspontja leghatékonyabban a CIAA-n keresztül juttatható érvényre. Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos tudományos tevékenység és az országos élelmiszer-biztonsági stratégia koordinálása területén kiemelten fontosnak tartjuk az Élelmiszerbiztonsági Tanácsadó Testület tevékenységét, melyben a bizottság több tagja is szerepet vállal. Fontos mérföldkõnek tartjuk a bizottsági tagok aktív részvételével nemrég elkészült Magyarország Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Programját. Ez a dokumentum alapja lehet egy egységes nemzeti élelmiszer-biztonsági stratégia megvalósításának. Az élelmiszer-biztonság töretlen, folyamatosan magas szinten való fenntartásának biztosítása érdekében fontosnak tartjuk közvetlen kapcsolat kialakítását és fenntartását a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatallal, valamint részvételünket a hivatal szerteágazó tevékenységében. Az ellenõrzõ hatóságokkal, az érintett kormányzati szervekkel és kutatóintézetekkel folytatott minél szorosabb együttmûködés kialakítását szintén fontosnak tartjuk, mert számos kérdésben az ipar gyakorlati tapasztalatai elengedhetetlenek ahhoz, hogy olyan jogszabályok jöjjenek létre, amelyek betarthatók és betartathatók. A feldolgozóipar élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos álláspontját az határozza meg, hogy az élelmiszerek biztonságáért vállalt felelõsség és a jogszabályok végrehajtása leginkább az élelmiszer- 6 KÉKINFO 4. szám

7 BEMUTATKOZÁS ipari vállalatokat terheli. Az elvárások teljesítése ugyanakkor nem csak az élelmiszeripar kérdése. Az ipar élelmiszer-biztonsági státuszának javítása mellett ezért véleményünk szerint az elkövetkezõ évek kiemelt feladata kell, hogy legyen az élelmiszerlánc többi elemének (mezõgazdasági termelõk, kereskedelem és vendéglátóipar) szabályozása. Ennek elengedhetetlen feltétele a HACCP rendszerek kiépítése és az önkéntes jó higiéniai/mezõgazdasági gyakorlati útmutatók széles körû alkalmazása. A teljes lánc biztonsága csak akkor szavatolható, ha annak minden eleme egyformán biztonságos. Végezetül néhány szó az ÉFOSZ tagvállalatainak élelmiszer-biztonsági felkészültségérõl. Az ipar az élelmiszer-minõség és -biztonság szavatolására számos standardizált ellenõrzõ mechanizmust alkalmaz, illetve követi az iparágakra meghatározott specifikus irányelveket. Ezek alkalmazásában az ÉFOSZ tagvállalatai élen járnak. ISO 9000 tanúsítvánnyal rendelkezik Magyarországon élelmiszeripari vállalkozás, döntõ többségük ÉFOSZ tag. A hazai élelmiszeripari kibocsátás 95%-át ezek a vállalatok adják. A vállalatok egy kisebb része alkalmazza az ISO es szabványnak megfelelõ környezet-központú irányítási rendszert is. A HACCP alkalmazása jogszabályi elõírás alapján kötelezõ - az összes ÉFOSZ tag rendelkezik HACCP tanúsítvánnyal. Jó Higiéniai Gyakorlat - ÉFOSZ megbízásából 10 útmutató kézikönyv került kidolgozásra, melyek alkalmazása az ÉFOSZ tagvállalatok körében igen elterjedt. Fischer Béla ÉFOSZ Élelmiszerbiztonsági Állandó Munkabizottságának elnöke 4. szám KÉKINFO 7

8 BEMUTATKOZÁS Az ÉFOSZ Élelmiszerbiztonsági Állandó Munkabizottság tagjainak névsora Elnök: Fischer Béla vezérigazgató Magyar Cukor Rt. Bóródi Attila vállalati kapcsolatok igazgatója UNILEVER Magyarország Kft. Dr. Bánáti Diána fõigazgató Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet Dr. Debreceni Sándor HUMIL Ifj. Farkas Imre FOOD and Pack Kft. Gyaraky Zoltán SGS Hungária Kft. Háger-Veress Ádám ügyvezetõ igazgató AROMA Bázis Kft. Kiss Beáta vállalati kapcsolatok igazgatója DANONE Rt. Dr. Losó József elnök-igazgató MIRSA Rt. Dr. Magyar Katalin UNIVER Product Kft. Dr. Mohos Ferenc Food Quality Bt. Dr. Sebõk András cégvezetõ Campden & Chorleywood Magyarország Kht. Dr. Papócsi László elnök Hungária Közraktár Rt. Dr. Weinbrenner Zsuzsa fejlesztési manager UNILEVER Magyarország Kft. Dr. Zsigmond András igazgató Cukoripari Kutatóintézet Kft. Pauer István ÉFOSZ Borbély Ákos a bizottság titkára 8 KÉKINFO 4. szám

9 EURÓPAI UNIIÓ Az új élelmiszer törvény A Magyar Országgyûlés október 20-i ülésén (1 ellenszavazattal és 18 tartózkodással) elfogadta az élelmiszerekrõl szóló évi LXXXII. törvényt, amely Magyarország EU-csatlakozásának napján (2004. május 1.) lép hatályba. Az évi XLVI. törvénycikk (a mezõgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról), az évi 27. számú törvényerejû rendelet (az élelmiszerek és italok elõállításáról és forgalmáról), az évi IV. törvény (az élelmiszerekrõl) és az évi XC. törvény (az élelmiszerekrõl) után ez az ötödik magyar élelmiszer törvény. Kidolgozását az ország történelmének jelentõs eseménye, az Európai Uniós tagság tette szükségessé. Az eddig hatályos (1995. évi XC. törvény) az EU tagságra való felkészülést szolgálta, a tagállamként való mûködéshez azonban új élelmiszer törvényre van szükség. A jelenleg hatályos törvény alapján elvégzett harmonizációs munka eredményes volt, az EU élelmiszerjog az elmúlt évek során átkerült a magyar szabályozásba, és ehhez a hazai élelmiszerelõállítók alkalmazkodtak. Ennek köszönhetõen a törvény és a felhatalmazása alapján elkészülõ rendeletek körülbelül 90%-ban formai és nem tartalmi változást jelentenek. E formai változás legjobb példája az EU rendeletek (regulation) érvényesülésének változása. A rendeletek (amelyek az élelmiszer területén gyakoriak, és egyre gyakoribbak lesznek) a brüsszeli megjelenéssel a tagországokban automatikusan, minden nemzeti jogalkotás nélkül hatályba lépnek. Ezeket a rendeleteket mi eddig a most hatályos élelmiszer törvényben és miniszteri rendeletekben vettük át május 1-jével szükségessé válik, hogy ez a magyar joganyag hatályát veszítse, hiszen ugyanolyan szöveggel mint EU rendeletek fognak tagságunk napján nálunk is hatályba lépni. 4. szám KÉKINFO 9

10 EURÓPAI UNIIÓ A törvény szövegébõl azonban nem csak az átvett EU rendeletek, de az ugyancsak átvett EU irányelvek (direktíve) is kikerültek. Ennek - szemben a rendeletekkel - nem jogi, hanem praktikus okai vannak. Az EU irányelveket a tagállamoknak is nemzeti jogszabállyal kell átvenni. Ezek szövegének gyakori változásait a- zonban a törvényben történõ átvétel esetén nehéz lenne követni, ezért erre a továbbiakban csak rendeleteket fogunk használni. A törvény tartalmi változása annak a jogalkotási folyamatnak a befejezése, amely a rendszerváltás óta tart, és ezt megelõzõ nagy lépése a jelenleg hatályos törvényt módosító évi LIV. törvény volt. E folyamatban az élelmiszer-elõállítás eljárási rendjét a piacgazdaság szabályaihoz és szokásaihoz kellett alakítani. A piacra jutást megelõzõ egyedi engedélyezéseket - akár tevékenységrõl, akár felhasznált anyagokról van szó - általános, mindenkire érvényes szabályozás váltotta fel. Ezek a módosítások nem jelentenek a fogyasztók számára kisebb biztonságot, és nem jelentenek az elõállítók számára lényeges többlet terheket. Azt jelentik, hogy a magyar élelmiszergazdaság a rendszerváltás után másfél évtizeddel teljesen az EU, vagyis a piacgazdaság eljárási szabályai szerint fog mûködni. E változás jó példája az élelmiszer-elõállító 6. -ban szereplõ bejelentési kötelezettsége, mely a jelenlegi mûködési engedélyt váltja ki. Az élelmiszer-elõállítás megkezdésének mûködési engedélyhez kötése az EU tagállamaiban általános jelleggel nem ismert. Bizonyos, élelmiszer-biztonsági szempontból érzékeny ágazatok (hús, tej, tojás) esetében a Közösségi szabályok elõírják elõzetes engedélyek beszerzésének kötelezettségét. Ezek a speciális engedélyezések nálunk is élnek és amint erre a 6. (3) bekezdése is utal, természetesen fenn is maradnak. Az új törvény szerinti, minden ágazatra és minden élelmiszer-elõállítóra kiterjedõ bejelentési kötelezettség kellõen biztosítani tudja a fogyasztók védelmét. Az ellenõrzés így azonnal értesül az elõállítás megkezdésérõl, azonnal ellenõrizheti azt, és ha szükséges, a 13. -ban javasolt szankciók segítségével felléphet az esetleg hibás gyakorlat megszüntetéséért. 10 KÉKINFO 4. szám

11 EURÓPAI UNIIÓ A fogyasztók biztonságának védelme, az egyenlõ feltételek elve, és az EU általános szabályai egyaránt elengedhetetlenné teszik, hogy ez a bejelentési kötelezettség az eddig mûködési engedélyre nem kötelezett, közfogyasztásra élelmiszert elõállító õstermelõkre is kiterjedjen. E bejelentés nem kerül pénzbe, nem igényel különösebb adminisztrációt és nem jelent mást, mint hogy a hatóság az õ mûködésüket is ellenõrizheti. Az eljárási változások közé tartozik, hogy a jelenlegi törvényben még meglévõ néhány elõzetes engedélyezés (különleges táplálkozási célú élelmiszerek, adalékanyagok, csomagolóanyagok) megszûnik. Ismét hangsúlyozni kell, hogy ez a fogyasztók biztonságát nem csökkenti, hiszen az engedélyezést nagyon részletes, az EU minden termelõjére egyaránt kötelezõ szabályozás váltja fel. Más a helyzet az úgynevezett új élelmiszerekkel. Ezeknél - az eddig nem ismert, nem fogyasztott - termékeknél az elõzetes engedélyezés fennmarad, azonban a fogyasztók egységes szintû védelme érdekében az engedélyezés nem a tagországok, hanem az EU Bizottságának hatáskörébe kerül. A fogyasztók védelmének fontossága nemcsak a törvényjavaslat bevezetõjében szereplõ deklaráció, hanem megvalósítása következetesen végigvonul az egész törvényen. E védelem egyik sarokköve a hatósági élelmiszer-ellenõrzés tevékenysége. Munkája hatékonyságának javítását két új rendelkezés is segíti. Egyrészt a 12. szabályai, amelyek a Magyarországon már régen kialakult és mûködõ három ellenõrzõ szervezet munkájának koordinálását írják elõ és ezt a nemrég létrehozott Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatalra bízzák. Másrészt a 15. elõírásai, amelyek a hatályos törvényben is szereplõ minõségvédelmi bírságot szigorítják. A javasolt szabályozás 20-ról 50 ezer forintra emeli a kiszabható minimális bírságot, eltörli az eddig létezõ 1 millió Ft-os felsõ határt, és a bírságot adók módjára behajthatóvá teszi. 4. szám KÉKINFO 11

12 EURÓPAI UNIIÓ Az élelmiszerszektor az EU-ban részletesen, de nem teljesen szabályozott. A nem szabályozott területeken a tagországok természetesen alkothatnak és alkotnak is - az EU általános elveit nem sértõ - nemzeti rendelkezéseket. E lehetõséget mi is ki fogjuk használni, ezért a Magyar Élelmiszerkönyv a szakma és fogyasztók körében egyaránt jól ismert és elismert rendszerét a benyújtott törvényjavaslat is fenntartja. Az új törvényben és a felhatalmazása alapján készülõ rendeletekben megjelenõ változásokat - akár formaiak, akár tartalmiak - minden érdekeltnek idõben meg kell ismernie. Ennek segítésére a törvény legfontosabb új rendelkezései a következõk: A hatályos törvénytõl eltérõen - az Európai Unió rendszeréhez igazodva - nem vonatkozik a dohánytermékekre. A legfontosabb fogalom, az élelmiszer eltér a hatályos törvényben szereplõtõl, mert a tápszereket is az élelmiszerek közé sorolja, így azok a törvény hatálya alá kerülnek. A törvény a hazai és a nemzetközi helyzet elemzése alapján a gyártmánylap kiállítási kötelezettséget fenntartja, általánossá teszi, de lényegesen leegyszerûsíti, így csak az élelmiszer legfontosabb jellemzõinek rögzítését (összetevõk, elõállítási mód, minõségi jellemzõk) követeli meg. Ezzel az eddig vezetésére nem kötelezett õstermelõk számára is egyszerûen elkészíthetõ lesz a gyártmánylap, a vendéglátók esetében pedig lényegében megegyezik az eddigi terméklappal. Bevezeti az élelmiszer-elõállító mûködésének bejelentési kötelezettségét. Ez a hatályos törvényben szereplõ mûködési engedélyt váltja ki, amely az Európai Unióban általános jelleggel nem ismert. Az EU mûködésének egyik gazdasági alapelvébõl - az áruk 12 KÉKINFO 4. szám

13 EURÓPAI UNIIÓ szabad mozgásából - következõen a tagállamokban jogszerûen elõállított, illetve forgalomba hozott élelmiszer így Magyarországon is minden korlátozás nélkül forgalomba hozható. Magyarországon (mint az európai országok mindegyikében) a történelmi fejlõdés során több hatósági élelmiszer-ellenõrzõ szervezet alakult és mûködik. Ezek összehangoltabb, így hatékonyabb mûködésének elõsegítésére (az Európai Unió tagállamaiban az utóbbi években megindult folyamathoz csatlakozva) a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatalt bízza meg a szervezetek általános tevékenységének (ellenõrzési tervek, módszerek, közös ellenõrzések, tapasztalatok, jelentések kicserélése) koordinálásával. Az elõírásoknak meg nem felelõ termék forgalomba hozataláért kiszabható minõségvédelmi bírságot az elmúlt évek tapasztalatai alapján szigorítja. A büntetés felsõ határát (amely bármilyen nagy értékû tétel esetén 1 millió Ft volt) megszüntette, a minimális összeget 20 ezerrõl 50 ezer Ft-ra emelte és egészséget veszélyeztetõ hiba esetén a bírságot a tétel értékérõl annak másfélszeresére emelte. Létrehozza a Codex Alimentarius Magyar Nemzeti Bizottságot (mely törvényi felhatalmazás nélkül már eddig is mûködött) a Codex keretében folyó világméretû élelmiszer-szabályozásban való magyar részvétel irányítására. A hatáskörrel rendelkezõ miniszterek rendeletek alkotására kapnak felhatalmazásokat, amelyek a törvénnyel együtt, május 1-jén lépnek hatályba, de remélhetõleg (a termelõk kellõ felkészülése érdekében) még ezt megelõzõen megjelennek. Dr. Rácz Endre FVM Élelmiszeripari Fõosztály 4. szám KÉKINFO 13

14 ÉLELMISZER--BIIZTONSÁG Baromfi állományok vakcinázása mint a Salmonella ételfertõzés elleni védekezés egyik eszköze Az élelmiszerek által közvetített bakteriális megbetegedések sorában Magyarországon (és számos más európai országban) a salmonellosis áll az elsõ helyen, bár néhány országban a legutóbbi években a Campylobacter fertõzés vált gyakoribbá. Mindkét kórokozó tekintetében jelenleg a baromfi termékeket tartjuk elsõdleges forrásnak. A salmonellosisok gyakoriságában 1996 óta jelentõs csökkenés következett be (Epinfo 2003), amely idõben jól egybeesett a Salmonella elleni vakcinázások 1994-ben elkezdett hazai bevezetésével és rohamos elterjedésével. Tekintettel arra, hogy a hazai humán fertõzöttség jelenlegi szintje (>100 eset/ lakos) még mindig jóval fölötte van az európai színvonalnak, érdemes áttekinteni a vakcinás védekezés lehetõségeit és e terület kutatási feladatait. A vakcinázást csak az utóbbi években soroljuk az állatok salmonellosisa elleni védekezés mindennapos gyakorlatban alkalmazható lehetõségei közé. Az örvendetes elõrehaladás oka többek között a Salmonella virulencia faktorokról, azoknak a kórfejlõdésben játszott szerepérõl és a bél-immunitás kialakulásának részleteirõl szerzett ismereteink bõvülése, továbbá az az igény, amely elsõsorban a tömeges baromfi hús és tojástermelés körülményei között kívánja a Salmonella fertõzöttséget visszaszorítani. A rendelkezésre álló irodalmi és gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek az igénynek a kutatók és a vakcina gyártók alapjában véve jól megfeleltek. Az egyes állatfajoknál - különösen baromfinál - a paratífuszt okozó Salmonella serovarok elleni vakcinás védekezés napjainkra polgárjogot kapott. Több elölt (parenterális) ill. élõ (orális) vakcina van forgalomban, melyek a S. Enteritidis ill. S. Typhimurium elleni specifikus védelmet szolgálják. A baromfi és néhány más állatfaj esetében ugyanis az ún. paratífuszt okozó (említett) Salmonella serovarok általában különösebb bántalom nélkül tartanak fenn fertõzöttséget, amely igazi veszélyt az emberre nézve jelent. Ez a veszély azonban az iparszerûen tartott állatfajok esetében - különösen a tömeges tartás és vágó- 14 KÉKINFO 4. szám

15 ÉLELMISZER--BIIZTONSÁG hídi feldolgozás miatt - oly mértékben megnövekedett, hogy a korábbi orvosi szemlélet által helytelennek ítélt immunizálási eljárásokat (inaktivált és/vagy élõ-attenuált baktériumokkal) is fontolóra kellett venni. Az élõ, orálisan alkalmazott vakcina törzsek kétségtelenül hatékonyabb helyi és általános immunitást nyújtanak, azonban az attenuáció (virulencia csökkenés) mértéke a hatékonysággal fordított arányban van s ezért igen nehéz olyan Salmonella törzset elõállítani, amelynek alkalmazása kellõen hatékony, de ugyanakkor teljes mértékben aggálytalan a használata. A történeti hûség kedvéért meg kell említeni, hogy a fenti elvárásokat elsõként a S. Typhimurium ún. purin auxotroph mutáns törzsei teljesítették, melyek közül egyiket a volt NDK területén a Jena-i állatorvos kutatók igen alapos munkája nyomán Zoosaloral néven évtizedeken át használtak, anélkül, hogy e- gyetlen egyszer is humán megbetegedést okozott volna. Mivel a törzs biokémiailag a vad törzsektõl elkülöníthetõ, célzott vizsgálatokkal azt is megállapították, hogy tünetmentes Salmonella hordozást is csak igen ritkán és rövid ideig képes elõidézni. Tekintettel a baromfitól eredõ, S. Enteritidis (és részben S. Typhimurium) okozta egyre növekvõ mérvû humán megbetegedésekre a Zoosaloral élõ orális vakcina alkalmazását (Zoosaloral- H néven) elõbb a Gera-i kerületben, majd szélesebb körben megkísérelték a baromfi állományok immunizálásra is, melynek kezdeti látványos sikerei után konkurens cég is elkezdte hasonló S. Typhimurium elleni vakcináját (Salmonella Vac T) széles körben alkalmazni, ugyancsak jelentõs sikerrel. S. Typhimurium és S. Enteritidis élõ orális vakcinázások hatékonyságának összehasonlítása céljából magunk is végeztünk keresztimmunizálási és ráfertõzési kísérleteket, melyek alapján egy kísérleti S. Enteritidis (AroA-) vakcinatörzs S. Enteritidis ellen a Zoosaloral-H vakcinához hasonló, kielégítõ védettséget adott. Kétségtelen, hogy a S. Typhimurium fertõzéssel szemben viszont a homológ, Zoosaloral-H vakcina volt jobb. A S. Typhimurium vakcinának a S. Enteritidis elleni, hosszabb távon lényegében csökkentebb védõértékét tapasztalva, többen állítottak elõ S. Enteritidis élõ orális vakcina törzseket is, melyek közül kettõ Magyarországon és Németországban is forgalomban van, mások még fejlesztés ill. engedélyeztetés alatt állnak. A fejlesztés alatt állók közül újszerû megközelítésével külön is figyel- 4. szám KÉKINFO 15

16 ÉLELMISZER--BIIZTONSÁG met érdemel Kramer és munkatársai közlése, akik csirke heterofil granulocitákhoz adaptált, azokból visszaizolált S. Enteritidis (HASE) törzzsel tudtak igen magas szintû homológ védettséget elérni. Nincs azonban még elegendõ tapasztalatunk az egyes élõ orális vakcinák alkalmazását követõ baktérium ürítés (és típus), ill. subtípus váltás lehetõségeirõl. Bár a S. Enteritidis elleni élõ orális vakcinák - ugyancsak biztonságosnak bizonyulván - a piacon megjelentek és használatuk széles körben terjed, a S. Enteritidis virulens baktériumaiból elölt (inaktivált), parenterális (s.c.) oltásra alkalmas vakcináknak, melyekkel a tojószezon elõtt, - a hormonális átállással együtt járó - petefészekben való Salmonella megtelepedést s így a transzovariális fertõzésátvitelt lehet megakadályozni, a létjogosultsága továbbra is fennáll. Ilyen vakcinával jelenleg több cég is jelen van a hazai piacon, s a kétféle oltóanyag alkalmazásának számos variációját tapasztalhatjuk. Minden esetre, az erõs fertõzési veszélynek kitett tenyészállományokban jelenleg még az egyik leginkább bevált módszer a csibék naposkori élõ orális (S. Typhimurium), majd a tojószezon elõtti inaktivált (S. Enteritidis) kombinált immunizálása, mely mellett azonban egyre inkább teret kapnak az élõ orális S.Enteritidis vakcinák. A laboratóriumi vizsgálatokkal megerõsített hazai gyakorlati tapasztalatok gyûjtése jelenleg folyik, de az eddigiek alapján mindenképpen elmondható, hogy a baromfi salmonellosis elleni védekezésünkben az ún. élõ orális vakcináknak egyre nagyobb tere van, melyet a mai hazai gyakorlat is jól alátámaszt, s - úgy tûnik - a humán megbetegedések számának immár hetedik éve tartó folyamatos csökkenése is visszaigazol (Krisztalovics és mtsai, 2001., u. õk, szóbeli közlés, 2003., Epinfo, 2003). Ilyen tapasztalatok alapján a 49/2002. (V.24) FVM.sz. rendeletet módosító 97/2003 (VIII.19) FVM sz. rendelet a tojástermelõ állományok Salmonella elleni vakcinázását kötelezõvé tette. A vakcinák továbbfejlesztése terén egyik legfontosabb feladatunk az élõ orális vakcinák olyan irányú módosítása, hogy az általuk indukált védelem minél szélesebb körû (minél több szerovar ellen 16 KÉKINFO 4. szám

17 ÉLELMISZER--BIIZTONSÁG érvényesülõ) legyen és lehetõség szerint a vakcina okozta immunitást (szerológiai választ) a természetes fertõzöttség által okozott áthangolódástól jól el tudjuk különíteni (markerezett vakcinák). Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azon régi tapasztalatot, hogy a vakcinák önmagukban - hosszabb távon - nem mindig bizonyulnak elegendõnek egyes fertõzöttségektõl való mentesítésben, mivel a kórokozót a vakcinázott állat is jó ideig hordozhatja, s a kórokozó típusa is változhat. Ez pedig különösen igaz a Salmonellára nézve. A hazai élelmiszer-higiéniai igényeket hosszabb távon és biztonságosan kielégítõ termék-elõállítás megköveteli, hogy a Salmonella ellen ne csak a mostanában széles körben alkalmazott vakcinákkal, hanem egy országosan megszervezett és jól mûködtetett Salmonella csökkentési program keretében és segítségével is védekezzünk. Ennek középpontjában a tenyészállományok és keltetõk szigorú (helyi és központi) ellenõrzése, az akkreditált laboratóriumi rendszer mûködtetése, valamint az un. PHARE-FVM irányelveknek (2) a baromfiágazat egész területén való adaptálása áll, mint ahogyan azt korábbi közleményekben (Nagy, B és mtsai, 1997, 2001) ismertettük. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy mindeddig a különbözõ irányú törekvéseket nem sikerült egy olyan egységes mederbe terelni, mely lehetõvé tenné, hogy azok egy hatékony program keretein belül egy irányba mutatóan érvényesülnének. Ezt példázzák a 49/2002. (V.24) FVM.sz rendelet és azt módosító 97/2003 (VIII.19) FVM sz. rendelettel, illetve azokhoz kapcsolt támogatási rendszerre vonatkozó szakmai és koncepcionális gondok, melyek megelõzésére irányuló erõfeszítéseket illetõen (MTA Állatorvos-tudományi Bizottság és a Salmonella Albizottság javaslataira és elõterjesztéseire, 2001., 2002., 2003.) utalunk. Ezen gondok rendezését remélhetõleg segíti az EU új zoonózis irányelve és rendelete, melynek a hazai termelõk és a fogyasztók érdekeit egyaránt szolgáló hazai adaptációja az egyik legsürgetõbb elõttünk álló feladat. Prof. Dr. Nagy Béla MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete az MTA rendes tagja 4. szám KÉKINFO 17

18 ÉLELMISZER--BIIZTONSÁG Irodalom 1. Anon, Epinfo, , (31) Bitay, Z., Simon, A., Sipõcz, I.: Magyar Zoonózis Társaság, Szent-Iványi - Binder Napok, Tihany okt p Edel, W., Wray, C., Nagy, B., Bitay, Z., Kovács, S. et al.: A Salmonella elleni védekezést célzó integrált minõségszabályozási rendszer a baromfiszektor számára Magyarországon , Földmûvelésügyi Minisztérium Budapest., e p Kramer, T.: Abstr. 11th Int. Congr. World Vet. Poultry Ass., Budapest, Krisztalovics, K., Mezeyné Sümeghy, Gy., Székács, A., Takács, I.: Magyar Zoonózis Társaság, Szent-Iványi - Binder Napok, Tihany okt p Linde, K.-Hahn, I.-Vielizt, E.: Lohman Information Nagy, B., Kovács, S., Kostyák, Á., Bitay, Z.,: Magy Állatorv. Lapja, Nagy, B.: Magy. Állatorv. Lapja, , Nagy, B., Bitay, Z., Kovács, S., Nógrády, N.: Magy Állatorv. Lapja, KÉKINFO 4. szám

19 IINTTÉZETTII BEMUTT ATT Ó Tisztelt Kollégák! Felkértem a Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet Élelmiszer-biztonsági Fõosztályának vezetõjét, Dr. Gelencsér Évát, hogy a KÉKINFO 4. számában mutassa be a fõosztály tevékenységét. A KÉKINFO 1. és 2. számában már bemutattuk a KÉKI megújult, az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos kutatásokat elõtérbe helyezõ tevékenységét. A közeljövõben ismertetjük az Élelmiszer-technológiai Fõosztály munkáját is, Dr. Cserhalmi Zsuzsanna megbízott fõosztályvezetõ segítségével (a Szerk.). A Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet Élelmiszer-biztonsági Fõosztályának K+F stratégiája Magyarország élelmiszer-biztonsági helyzetének felmérése rámutatott arra, hogy az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos K+F feladatok közcélú finanszírozási forrásból, az eddiginél nagyobb mértékben történõ támogatása egyértelmûen indokolt. A Központi Élelmiszer-tudományi Intézet alapfeladatainak ellátását két kutatási fõosztály - Élelmiszer-biztonsági Fõosztály és Élelmiszer-technológiai Fõosztály - biztosítja. Élelmiszer-biztonsági Fõosztály (Dr. Gelencsér Éva) Fõ feladatai a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Stratégia tudományos megalapozását célozzák. A nemzetközi és hazai munkamegosztásban mûvelt élelmiszer-tudományi alap-(alapozó), alkalmazott és adaptációs kutatás és fejlesztés keretében felhalmozódó tudományos információ és szaktudás az európai kutatás és fejlesztés, társintézetek, kisvállalkozók, továbbá a fogyasztók számára is nyitott. 4. szám KÉKINFO 19

20 IINTTÉZETTII BEMUTT ATT Ó A fõosztályi K+F stratégiát meghatározó elemek: Rizikó faktorok, módszerek Eliminációs technológiák hatékonysága Élelmiszer-biztonsági veszély jellemzése Új élelmiszerek és technológiák biztonságossága Táplálkozás biztonsága, módszerek A tevékenyég alapján várható elõnyök: rizikófaktorokkal kapcsolatos információgyûjtés, bekapcsolódás nemzetközi adatbázisokba; rizikófaktorok kimutatására és nyomonkövetés ellenõrzésére alkalmas új módszerek adaptációja, fejlesztése; eliminációs technológiák fejlesztése és hatékonyságuk értékelése; új élelmiszerek és eddig nem ellenõrzött technológiákban rejlõ veszélyek feltárása; nemzeti tápanyag információs alapadatok gyûjtése és az alkalmazott technológiák hatásának értékelése a fõbb tápanyaghordozókban és biológiailag aktív komponensekben történõ funkcionális változások feltárásával, bekapcsolódás nemzetközi adatbázisokba. A fõosztályi stratégia megvalósításához rendelhetõ feladatok: Rizikófaktorok jellemzésére alkalmas adatbázis fejlesztése társintézetek és nemzetközi szervezetekkel történõ együttmû- 20 KÉKINFO 4. szám