SZOMOLYA TÖRTÉNETE 1945-ig

Átírás

1 1 SZOMOLYA TÖRTÉNETE 1945-ig Somogyi Dénes

2 2 A képeket CD lemezre szkennelte: Varga Tamás Készült a szerzı kiadásában

3 3 SZÜLİFALUM Az Alföld végénél a Bükk hegység aljában Kis Magyarországnak északi sarkában Szomolya faluja melyben születtem, Mely számomra elfelejthetetlen. Szép kicsiny házai, zöldellı mezıje, Sötét kis utcái, tiszta levegıje, Gazdag termései, barátságos népe, Sőrő erdeinek nincs is talán vége. Temploma meg talán az eget meszeli, Lehet, hogy a Bükkel akar versenyezni? Gıgösen ı ott áll a falunak gyomrában, Igen büszke lehet három harangjára. Nem nagy falucska, de büszke vagyok rája, Büszke vagyok rá, hogy itt jöttem világra! Szeretem a népét, földjeit, borait, Az ünneplı népnek az ünnepnapjait. Szokások is mások, nagyon mindegy nekem, Majálisok, bálok, én mindezt szeretem. Csodálom a cigány gyönyörő zenéit, Szeretem az öregek öreg meséit. Elhagytalak téged, mint levél az ágat, Drága jó szüleim, népem és hazámat. De ha valaha vissza fogok menni, Mint ahogy megírtam, úgy foglak szeretni. Bauer Imre

4 4 Tisztelt Olvasóm! Amikor a levéltári kutatásaim során tapasztalt kutatókkal beszélgettem, elmondták, hogy egy helység történetét sohasem lehet úgy megírni, hogy azt késznek lehetne tekinteni. Mindig elıkerülhetnek az ismeretlenségbıl olyan anyagok, melyeknek a már megírt történetben lenne a helyük. Mint mondták, legtöbbször azok fognak ilyen munkához, akik kevésbé értenek hozzá. Akik jobban értenének hiszen a latin szövegek olvasásában is jártasságuk van---valamilyen oknál fogva nincsen kedvük, szülıhelyük történetének megírásához. Arról nem is beszélve, ha ez csak úgy, önzetlenül lenne kívánatos, mert a szülıhelyüknek nincsen rá anyagi fedezete. Mindezekbıl az következik, hogy településük történetét, sokszor nem ebben a mőfajban legjártasabb emberek írják meg. Egy meg nem írt történetnél azonban, a gyengébb minıségben megírt történet is jobb. Már csak azért is, hogy a késıbbiek folyamán, ha kedvet kapnak az íráshoz a nagyobb tudású emberek, akkor, mint forrásanyagot, a gyengébbet is lesz lehetıségük felhasználni a munkájukhoz. A falu történetében--fıleg az elején sok és unalmas évszámok szerepelnek, amelyek olvasása kisé unalmas. Azonban a település történetéhez mindezek hozzátartoznak. Az olvasás elırehaladásával azonban már változatosabb lesz, és talán kevésbé unalmas. Itt szeretnék köszönetet mondani Szomolya község önkormányzatának, Kövecses Zsolt jegyzı úrnak, amiért számítógépes technikájukkal, tanácsaikkal segítették munkámat. Köszönet Varga Tamásnak, aki a képeket CD-re szkennelte. Köszönet Pap János tanár úrnak, Gubancsikné- Víg Piroskának és másoknak, akik az ıseiktıl megörökölt régi fényképeikkel, anyagaikkal, emlékezéseikkel segítették munkámat. Végül köszönöm feleségemnek, aki a másolásoknál és a képek elrendezésénél segített. Tisztelettel: Somogyi Dénes.

5 5 Szomolya nevérıl, a ránk maradt írások, különbözı képen magyarázzák a falu nevének eredetét. Az egyik ezek közül következı: A XIII-ik században már két faluból állt: Igházoszomula 1269 Egyházasszomolya {Borsod megye}bódy Cyriakus fia-mihályé volt, aki nıvérének, Pál mester feleségének adta leánynegyedbe, errıl pedig leányukra, Bél{Beel~Bel}nb Szilveszter feleségére szállt, akitıl a Lövei nemesek elfoglalták, de 1269-ben kényszerültek azt visszaadni az özvegynek Szomolya másik fele Sárszomolya{Saár zomola} a sári monostor{heves megye}birtoka volt; ennek dézsmáját az egri püspök visszaadta a káptalannak, mely elıdje idejében is bírta. Papja 1335 I:--II:9{gs} pápai tizedet fizet. 1 A másik írás szerint:szomolya{szmula?}1222/550:michodeus Paul Hevesi várnépek lakták, akik fegyvernekeikkel és álcsáikkal együtt vádolták az ecsegieket azzal, hogy közülük valók. ---Neve a szláv {smula} szurok szóval, illetve az Szomolya helységnévvel egyezik, de Szomolya falu korszakunk végén Borsod vármegyéhez tartozott Heves megyei levéltár: Gyırffy György: :Az Árpádkori Magyarország Történeti földrajza, 809 oldal. 2. Heves megyei Lt. Árpádkori Magyarország Történeti földrajza III. Gyırffy György. 136 oldal.

6 6 Szomolya neve puszta névbıl keletkezett, a magyar névadás szabályai szerint; az alapjául szolgáló személynév szlávnyelvekbıl származik: a Smolja, vagy a cseh Smola. Jelentése gyanta, szurok. Lehetséges, hogy a név elızménye természeti jellegő, illetve személy jellemzıire utal. A község vezetıi Pesty-féle győjteményben a nevet Som-aljának tartják, mert a határban sok somfa terem. Létrejötte a századra tehetı. Szomolya gazdag helynév anyaggal rendelkezik. { BLF} Ábrahámka völgy, Barát lápa, Borbála tetı, Borda hegy Burbolya, Czigán begek, Csanálos rét, Csáj-fenek, Csecs lyuk, Cseolye, Cseres, Cser gödre, Csobánka-oldal, -tetı, Csırsz-lyuk, Deber-tetı, Derék-hegy, Felsı rét, Földvár, Galagonyás, Guba kaszálása, Győr-oldal, tetı, Haraszt allya, Hátmegi-rét, Hegyes-tetı, Hintó völgy, Holló vetı, Hosszú orom, -pallag, -völgy, Hórvölgy, Ispánberek, Ispány tetı, Juhász lápa, Kangyaló, Kaptárkı-kı, -völgy, Kása lápa, Kintses kaszálója, Kisborsós völgy, Kis rákos föld, -fı, Kutya hegy, Leányvásár, Magyalos, Malom megi völgy, Mács alma, - tetı, Málé lápa, Méti hegy, Nagy borsós völgy, Nagy völgy, Nádas kút, -völgy, Német vájása, Novaji győr oldal, Nyárjas, - völgy, Nyúl lápa, Pap erdeje, Pazság, -oldal, Petı lápa, Pole lápa, Ravasz lyuk, Simon lápa, Sugor fı, Sugoró, Szekrény völgy, Szék lápa rétek, Széles pallag, Szénégetı, Szérő hely, Szilas fenek, -tetı, Szılı hegy, -lápa, Szılıske, Tök lápa, Vas lápa, Vesszıs, Vénhegy, -szılı, Zangolaj. A helynevek közül kiemeljük az Abrahámka nevét; ez a vidéken gyakran elıforduló Ábrahám személynév maradéka. Mintha a térség benépesítése során {a királyi szervezet kiépítése idején} e személy kiemelkedı szerepet töltött volna be a vidéken. A lápa, földrajzi-természeti térforma. A hegy oldalában kialakult nagyobb süllyedés, régi suvadás maradványa.

7 7 Szomolya elsı említése 1269-bıl való;már ekkor elınévvel szerepel: Egyházasszomolya {Ighazosszumula}. Ez a község Bódy Cyriakus fia Mihályé volt, aki azt nıvérének, Pál mester feleségének adta leány negyedként. A pert Beel-i Szilveszter özvegye, Pál mester leánya kezdeményezte, a vádlottak Domokos fiai voltak: Ágoston és Gyárfás, továbbá Olan, Marcel, Sándor és János, aztán Olan fivére Miklós comes, Lıvei nemesek, akik elfoglalták anyjuk földjét. A bírtok leányukra, Bél{Beel}nembeli Szilveszter feleségére szállt, akiktıl a Lıvei nemesek elfoglalták ben a bírtok visszaadására kényszerültek az özvegy számára. A határjárás során a határ kiinduló pontja Kunkerek, ahonnan dél felé fordul, s egy vadkörtefáig jut, ahonnan Chaul völgybe húzódik, ahol egy Berch déli végében van a határ, Innen a Posog-i föld határáig tart Igházosszumula föld határa, ahonnan észak felé fordulva Bogach földjéig {terra} fut. A másik falu a Sár-i monostor { Heves megye} birtoka volt ben a falu papja 9 garas tizedet fizetett. Az 1939-es Borsodi Monográfiában megjegyzik, hogy az itt álló templom románkori, és a temetıben állott. Amikor az új templomot felépítették { }, az itt talált köveket a kerítésbe építették be. Az 1877-ben lebontott románkori szentélyt restaurálták. Késıbb az említett követ az egri székesegyházba vitték: a kövek a 12. század végére utaltak ban Bogács ügyében az egri káptalan részérıl részt vett a tanácskozáson Zomolya-i Tamás fia Miklós ben I. Lajos király Miklós fia Tamást jelölte homo régiusnak. Várkony ügyében Zomola-i Miklós fia Tamás a jelölt ben Zomolya-i Jakabot homo regius-nak jelölte a jászói konvent ben Ábrány ügyében I. Lajos király

8 8 jelölte Zunula-i Jakabot ben Erzsébet királynı utasítására a jászói konvent homo regius-nak Tetes ügyében Zomolya-i Egyed fia Jakabot, vagy Benedeket, vagy Zigrynek nevezett Jánost ben Baratinyárád határjárás során homo regiusnak jelöltek több szomolyai nemest: Egyed fia Jakabot, vagy Syker Jánis fia Jakabot ben Tetes possessió ügyében Zomolya-i Egyed fia Jakabot javasolják királyi embernek ban Zsigmond király Lıcsén tartózkodva Bábolna ügyében homo regius-nak jelöli Zomolya-i Pathanak nevezett Ferencet, illetve Lukácsot ban felerészben a káptalan lesz birtokos Szomolyán. Zsigmond király utasítást ad Bogach és Zomolya possessiók határának meghatározására. Homo regiusnak jelöli Zomolya-i János fia Pétert és Egyed fia Jakabot. A határ kijelölése megtörtént. {A határ kijelölését lásd Bogácsnál. } 1417-ben Zsigmond király utasítása alapján Szihalom ügyében királyi embernek javasolja Zomolya-i Pál deákot ben Zsigmond király Solymosi László familiárisának, Zomolya-i János fia Imrének hőséges szolgálataiért, érdemeire való tekintettel adományozza a Borsod vármegyében fekvı Felseuzomolya possessió azon porcióit, melyekben-mint mondják-régóta bírtokos. A nevezett Imre Csehországban Ozorai Tipó temesi fıispán és királyi sókamarai ispán {és Solymosi László} vezette bandériumokban contra viclephistas {Az angol Wicklif követıi, a wicklifiták } elleni harcban vett részt, s vitézül küzdött. {A Wiclifitákat a huszita mozgalom egyikelızményének tekinthetjük}. Az adomány kiterjedt Imre atyafira: György fia Istvánra, nemkülönben András fiaira: Tamásra, Jánosra és

9 9 Fábiánra. A beiktatás megtörtént. A beiktatáson jelen voltak a szomszédok, köztük Eghazasarl-i Mathius leánya, Anna leányai: Anna, Orsolya és Margit. A név is jelzi { Egyházas-, Felsı-}, hogy a község alapvetıen két részre oszlott, a nemesi birtok igen bonyolult birtoklási folyamaton ment át. A Szomolyai család mellett, akiknek birtokát Zsigmond új adománnyal ismerte el, birtokos a községben Patha és a Rebegı {Rebegew} család. Felsıszomolyán emellett a Daróczi és az egyházasarlói Füzesi {Fywzesy} család, akik birtokrészüket eladták a felsıtárkányi karthauziaknak. Amikor azonban a beiktatásra került volna sor, a Szomolyaiak ellentmondtak. Végül a karthauziak 22 arany forintért adták el birtokrészüket a Szomolyaiaknak, akik azt saját birtok testükbe olvasztották. Az egyes ügyek szereplıi kirajzolják a Szomolyai család tagjainak egész sorát ben a jászói konvent jelentette Zsigmond királynak, hogy helytállónak találták Zomolya-i Péter fia László panaszát. A panasz arra vonatkozott, hogypelsıczi Nagy János fia Miklós kivágatta jobbágyaival az egri káptalan Buska possessión lévı erdejét. Zomolya-i Nagy Péter fia, a Pata-nak nevezett László eltiltja az egri káptalan nevében-pelsıczi Nagy János fia Miklóst-Busjuka erdeinek lefoglalásától ben Palkonya ügyében-zsigmond király utasítására-zomolyai Rebegı Albert volt a királyi ember. Ugyancsak ı volt Perényi Imre fia Jánossal szembeni perben is a homo regius ben Bogács possessión folyó ügyben homo regiusként jelölte Albert király Zomolya-i Ferenc fia Miklóst, illetve, Patha-nak nevezett Istvánt ben Oszlár ügyében homo regius-nak jelölte Palóczi László országbíró Somola-i Ferenc fia Miklóst ben Somola-i Rebeweb {Rebegı} Péter jelenlétében tárgyalták az ügyet ben Alsópalkonya

10 10 beiktatási eljárásában királyi embernek jelölték Somolya-i Rebege Tamást és Albertet ban Palóczi László országbíró királyi embernek javasolja Montaj ügyében Zomolya-i Imre fia Pétert, Szomolya-i Chyger Ferenc fia Miklóst, vagy Pétert ben hosszabb vizsgálat folyt a palkonyai szegyéjének ügyében. A perben tanúként hallgatták ki Zomolya-i Syger Pétert ben Alsóábrány ügyében homo regius-nak jelölik Zomolya-i Miklóst. { Ide tartozik neve alapján-syker Péter is. } 1458-ban ugyancsak Alsóábrány ügyében jelölik Zomolya.i Kewbles Györgyöt, Syger Pétert, vagy Imre fia Pétert ban az egri káptalan és a Saswariak, valamint Daroch-i Thibold István fia Imre özvegye, Zsuzsanna asszony a birtokukban lévı Alsóábrányi possessió felét, illetve Zomolya egész possessióját elcserélik. Mátyás király a cserét jóváhagyja ban Zomola-i Pata Péter homo regius-nak van jelölve Alsóábrány ügyében ban a bogácsi beiktatásra Báthori István országbíró ıfelsége Mátyás király bírája-homo regiusnak jelölte Zomolya-i Tamást. A király ember végül is Zomolya-i György lett ben Bábolna és Montaj ügyében homo regiusnak jelölte Mátyás király Zomolya-i Györgyöt, illetve Jánost és Tamást. A szerepet János töltötte be ban ugyancsak Bábolnán Zomolya-i Mihály és György jött számításba királyi emberként. A döntésben Mihály vett részt ban Palkonya határjárása során Zomolya-i Siger Péter királyi emberként jön számításba.

11 ban az egri káptalan elıtt a Tárkány feletti segedelem völgyi karthauzi kolostor priorja-az egész kolostor nevében-egyezséget köt Zomolya-i Pállal, Alberttel, Simonnal és Demeterrel, valamint Pál, Tamás, Albert és András atyafiaival. Az egyezség lényege, hogy a karthauziak Daróci Jánostól és Egyházassarlói Gergelytıl megvásárolták Felseuszomolya pusztát { praedium }. A beiktatáson jelen voltak a szomszédok és a Szomlyai nemesek {név szerint Pál, Albert Simon, Demeter, valamint Pál, Tamás és András} ellent mondtak. Az érdekelteket a király elé idézték. A szomolyaiak a tiltakozásukat visszavonták és hozzájárultak a karthauziak birtokba való beiktatásához. Az egyezség létrejöttének feltétele volt, hogy a kolostor apátja hozzájárult a puszta határának pontosabb megállapításához. A határ bevallott leírása :a kiinduló pont az Egerbıl-Noszvajra vezetı út mellett van, ahonnan a Nozwaiwize nevő patak felé tart, s a folyóvíz mellett van a határ. Innen a Pipis nevő hegyre vezet, majd kelet felé leereszkedik, és a Rawaslyuk nevő völgybe fut, majd a Rawaslyuk-hegyre, s onnan Felsuzomolya és Bogach választó határára fut. A határ vonala egy forráskúthoz tér vissza, melyet régi határnak mondanak Somolya possessio és a kérdéses puszta között. A leválasztott terület felét Zomolya-iPál és Tamás, másik felét pedig Albert, Simon, Demeter és András kapták. A területért 22 magyar arany forintot fizettek. {Tizet-tizet a feléért, míg a fenn maradó 2 forintot Keresztelı Szent János ünnepén június 24-én fizetik meg. }A Zomolya-i nemesek kijelentették, hogy a karthauziakat nem zaklatják birtokukban ben Egyházasábrány ügyében királyi embernek jelölték Zomolya-i Chenky Pált ban ugyancsak e községben szerepel homoregius-ként Zomolya-i Pál vagy Albert, illetve Zomolya-i Nagy { Magnus } János ben Polgár ügyében homo regius-ként szerepel Zomolya-i Pál és Ferenc.

12 ban Bábolna és Montaj ügyében II. Ulászló Zomolya-i Choma Mártont jelölte királyi embernek ben Alsóábrány beiktatási eljárásában homoregius-ként szerepel Zomolya-i Simon és Ferenc. Ugyan ebben az évben II. Ulászló királyi embernek jelöli Bogach beiktatására Zomolya-i Gábort ban ugyanitt Zomolya-i Kakas Simon veszt részt egy ügyben ben Montaj és Bábolna ügyében a Zomolya-i Patha Gábor homo regius. Bogács ügyében Zomolya-i Atha-nak nevezett Simon határosként van jelen ben II Ulászló elıtt Budán, néhai Farmosi Balázs és néhai Szomolyai Nagy Peterffy János leánya Anna leánya Borbála, aki Nagh János özvegye s most Daroczi Simon felesége, valamint leánya Katalin, továbbá Nagh János fia Bálint, a maguk és Borbála leánya Ilona, Bálint leánya Orsolya leánya Borbála, valamint atyafiak nevében eladják Zomolya pessión fekvı nemesi kúriájukat és 5 elhagyott jobbágy telküket, melyek közül négy és a kúria szomolyai szent keresztnek szentelt templomtól délre fekszenek, az egri káptalannak jut. Két telek lakója: Katha Antal és Boldar Benedek. A telkek az említett templom felett, az egri káptalan jobbágyainak kertjei mögött terülnek el bem Kisfalud határjárásában homo regiusként szerepel Zomolyai Pál és Ferenc, illetve Gábor, továbbá Patha Demeter és Simon ben II. Lajos király parancsának megfelelıen Szihalom ügyében Zomolyai Ferencet vagy Gábort homo regiusnak javasolják. A vizsgálat Ferenc jelenlétében zajlott le. Az oklevelek arról vallanak, hogy a Szomolyai család remekül kiterjedt, bár családfájukat nem tudjuk pontosan felvázolni. A ragadvány { és az ebbıl kialakuló vezeték}nevek jelzik az elkülönült családokat: Chenky, Siger,{ Chyger}, Pata, Köles{ Kewles}, Rebegı {Rebegew}, Choma, Nagy stb.

13 13 A Szomolyai{Zumula, Zomola, Zomolya} család elıforduló nevei az oklevelekben.{családfát nem tudunk meghatározni} -1343: Zomolyai Tamás fia Miklós; -1345: Zomolyai Miklós fia Tamás; -1360: Zomolyai Miklós fia Péter; -1370: Zomolyai Jakab; -1382: Zomolyai Egyed fia Jakab, Benedek, Sygrynak nevezett János fia Jakab; -1406: Szomlyai Patha-nak nevezett Ferenc, Lukács; -1408: Szomolyai János fia Péter és Egyed fia Jakab; -1417: Szomolyai Pál deák; -1421: Szomolyai János fia Imre és atyafiai:györgy fia István, András és fiai:tamás, János és Fábián; -1425: Szomolyai Péter fia László, majd: Szomolyai Nagy Péter fia,pata-nak nevezett László; -{?} :Pesıczi Nagy János fia Miklós; -1432: Szomolyai Rebegı Albert; -1439: Szomolyai Ferenc fia Miklós, Patha-nak nevezett István; -1446: Szomolyai Imre fia Péter, Szomolyai Chygernek nevezett Ferenc fia Miklós és Péter; -1449: Szomolyai Rebegew{Rebegı} Péter; -1450: Szomolyai Rebege Tamás Albert; -1452: Szomolyai Syger Péter; -1455: Szomolyai Péter, Szomolyai SykerPéter; -1458: Szomolyai Köblös{Kewbles} György, Syger Péter, és Imre fia Péter; -1463: Szomolyai Pata Péter; -1477: Szomolyai György, János, Tamás;Szomolyai Mihály; -1486: Szomolyai Pál, Albert, Simon és Demeter, valamint Pál, Tamás, Albert és András; -1492: Szomolyai Chenky;Szomolyai Pál és Albert;Szomolyai Nagy{Magnus}János; -1502: Szomolyai Pál és Ferenc; Szomolyai Choma Márton; -Patha Gábor;

14 : Szomolyai Simon és Ferenc, továbbá Gábor; Szomolyai Kakas Gábor, Szomolyai Atha Simon; Szomolyai Nagy Péterffy János leánya Anna és ennek leánya Borbála {Nagy János özvegye majd Daróczi Simon felesége}, ennek leány Katalin, Nagy János fia Bálint, Borbála leánya Orsolya, s ennek leánya Borbála; -1511: Szomolyai Pál és Ferenc, továbbá: Patha Demeter és Simon. Szomolya határában fekszik Pazsag puszta. A név eredetét nem tudjuk, de gyökere azonos lehet a Pozsega nevével, aminek jelentése: égetéssel megvalósított erdıirtás, tőzzel mővelés alá fogott terület. Ez az elızmény megfelel a vidék adottságainak, a szláv alakú nevek alakulásának. Létrejötte korai idıre tehetı, amit a képzı nélküli névalakulás jelez, ami egyébként a magyar névadás szokásai alapján ment végbe. Pesty Frigyes helynév győjtése során a község vezetıi 1864 évben, mint körítést jelölik Pazsag pusztát, tehát, mint egyik határos helyet említik. A Borsodi Levéltári füzetek 9-ik számában, Szomolya neve alatt, Pazsag egy 17-ik századi térképen szerepel, míg egy 18-ik századi térképen Pazsag oldalt találjuk. A puszta ma is létezik. Az elsı okleveles említése 1269-bıl való: Szomolya határjárásában, mint föld {terra} tőnik fel {Posog} ben az egri püspök visszaadja a káptalannak dézsmáját, melyet elıdje elvett {Pasag} ban a váradi káptalan elıtt megjelent Lıvei Olan fia néhai Marcell comes fia Leusták nemes férfiú, és elıadja a maga, valamint Miklós és János gyermekei nevében, hogy elhunyt édesatyja, Marcel comos még életében-végakarata szerint-az egri káptalanra hagyta a Pasag pessióban lévı öröklött porcióját, amelyet már az elıdei is a káptalannak adtak. Az oklevelet Olán fia Pál fia és fivére egyetértésével átírják.

15 ban Bogács határjárása során megjegyzik, hogy az átengedett terület elsı határjele az egri káptalanhoz tartozó Pasag-nál van ben Zsigmond király utasítására beiktatják Zsigmond fia Pált, Pasagi fia András fia Demetert, a Meneudi Besenew fivérekkel együtt abba a bogácsi birtokba, mely elızıleg Bogácsi Achel-nek nevezett Péteré volt, s amit Ábrahami Gergely kapott meg, de tıle a király hőtlenség okán elvette. A beiktatás minden ellentmondás nélkül megtörtént; átírják az oklevelet ban Montaj és Bábolna birtokainak beiktatására az egyik homo regius jelölt a Pasagi Jakab ben Bogács beiktatásán szerepel a nevezett Jakab ban Posagi Nagy { Magnus } Pál is szerepel azok között, akiknek a Bogácsiak és Bykediek elengedik a 300 forintnyi már lefizetett összeget, amit Warbói Miklós lánya, Dorottya elzálogosított birtokáért fizettek. Hét jobbágytelekrıl volt szó Bogácson, amit az új adományozás alapján a fentiek megkaptak ben Felsıszomolya ügyében homo regius-nak jelölték Posogi Miklóst, vagy Jakabot. A beiktatáson Jakab látta el a szerepet ben Posogi Péter, György és Miklós birtok szomszédja a Bogácson levı birtoknak, mely új királyi adomány alapján Dregnewi Besenew Diktus Demeter fia tulajdonába került, s mely korábban Nagy {Magnus }Pálé volt. Ez a Pál-mint elıbb látható-posag-i volt. A beiktatáson a fenti Posagi fivérek jelenvoltak ben Pozog-i Pétert homo regius-nak jelölték Oszlár beiktatására ben Alsóábrány beiktatásánál Posogi Jánost jelölték homo regiusnak, királyi embernek. A beiktatás megtörtént a nevezett közremőködésével ban ismét e János a jelölt. Ez a János igen tekintélyes ember lehetett, mert több más községnél is szerepel. Így, 1473-ban egy

16 16 bogácsi beiktatáson György fivérével együtt ben, majd 1478-ban Montaj és Bábolna beiktatásánál van jelen János. Bogácson Jánost Gergellyel együtt említik. Ugyancsak ben említik Nagy { Magnus Jánost és Andrást, akik Nagy Pál neve alapján-ugyancsak Pasagi-ak voltak ben ugyancsak Posogi Jánost jelölték királyi embernek az akkor már Egyházasábránynak nevezett Alsóábrányban ban Posogi János szolgabíró, s ítélkezik Perényi István oficiálisának gyilkossági ügyében. A Pazsagról nevezett nemes férfiak királyi emberként { homo regius-ként }több perben vettek részt: 1462: Alsóábrány: Posog-i János; 1468: Alsóábrány: Posog-i János; Alsóábrány: Posog-i János; 1477: Montaj-Bábolna: Posog-i János, Gergely, István, Fyzes-i János ben a jászói konvent elıtt az egri káptalannak adományozzák örök idıre a Borsod vármegyében lévı Posog possessión lévı egész porciójukat, annak minden tartozékával együtt. Az adományozó személyek: néhai Porkoláb Illés és néhai felesége Posogi Ilona leánya Ágota fia Miklós; az említett néhai Posogi Ilona néhai fia Sebestyén fia Péter; említett Posogi Ilon leánya, Erzsébet leánya Anna, aki Babai Hathwany András András felesége; az említett néhai Posogi Ilona leánya néhai Erzsébet leánya Anna fiai: Ferenc és Gergely fiai; az említett Wathai Koncz Albert felesége Ilona asszony leány és Katalin és fiai Antal, valamint Julianna és Erzsébet gyermekei. E névsor mutatja az összefonódást az egyes nemesi családok között. Az adományozók kikötötték, hogy az egri káptalan tartozik az adományozók elhunyta után lelki üdveikért misét mondani. Az adományozók lemondtak az említett birtokkal kapcsolatos minden jogukról. A káptalant megvédik a bírtok élvezetében, ha ebben akadályoznák, saját birtokaikat kötik

17 17 le biztosítékul. A jelek azt mutatják, hogy a család kihalt; ez az utolsó oklevél velük összefüggésben. * * * A portális összeírás 1546-ban Szomolya birtokosaként az egri káptalant említi; 5 portát és 7 zsellért írtak össze a községben ben a dézsmajegyzékben-miután egyházi birtoknem szerepel. Ugyanakkor több szomolyai jobbágyot és zsellért említenek, akinek Tihamérben { Eger mellett }volt szılıje. 4 zsellérnek 33,5 egri köböl { 8,5 hl }, 3 jobbágynak 45 köböl { 11,68 hl }bora termett ben Mezıkövesden-a város dézsmajegyzéke szerint-birtokos volt a városban Szomolyáról Bartha László, Kothy Gergely és Baal Bálint, Pasagról pedig Darvasi Pál és Gál Máté. { Dr Lehoczky Alfréd: Szomolya létrejötte és élete a középkorban oldalig. { Magán győjteménybıl. } Szomolya neve az 1275 évi királyi alapító oklevélben. {Fekete nyíllal jelölve}. { IV-ik László király ig.}.

18 18 Végül a megye délkeleti harmadában az egri káptalan nyert, vagy szerzett össze, amelyek Palkonyától kezdve, hol Bogács, Paszág és Szomolya képezik a végsı pontokat. Összesen mintegy faluban, vagy pusztán merül fel idınként ez egyházi testület földesúr gyanánt 3. Szomolyai család Felsı-Szomolyán 1421-ben új adományt kapnak. {Egri káptalan III. Num. 17. div. 3 fasc 1. fr. 3. V. ö. 1460:DL és 1486:Egri kápt. Llt. u. o. fr. 5. } 4 3:.Heves megyei levéltár: Magyarország Történelmi Földrajza a Hunyadiak korában..xv-ik szd. I kötet. 163 oldal. 4. Az elıbbi könyv: 192-ik oldal ben II. U László és testvéröccse, Albert között kitört a trónviszály. Az Albert zsoldjában álló tatárok felégették Egert és környékét is januárjában U László tizenhétezer fıs seregével három hónapig táborozott Egerben és környékén, s elképzelhetjük, hogy ez mit jelentett a jobbágyság számára. {Sugár István: Balázsy Ferenc: } A Dózsa féle lázadás leverése után melynek során a fellázadt paraszti hadak Egerben és környékén is megfordultak az októberi diéta kimondta, hogy a felkelésben részt vett parasztoktól megvonják a szabadköltözés jogát, megszőntetik a jobbágyság földtulajdonát és kimondják, hogy a földbirtokos szabadon rendelkezik a jobbágyfölddel is. Tartozik urának minden jobbágy és zsellér évente 1 forint adót fizetni, {de ha eddig többet fizetett volna, ezután is többet kell adnia } hetente egy nap robotot szolgálni, a föld minden termékébıl kilencedet és tizedet fizetni, havonta egy csirkét adni, évenként két libát, tíz portánként egy hízott disznót. A 16 tc. egy esztendıre 52 napi robotot ír elı minden jobbágy terhére.. ez most már saját igásökrével, szekerével, gazdasági felszerelésével köteles volt elvégezni a földesúri háztartásban szükséges termény fuvarozását, szénakaszálást, győjtést, behordást, épület karbantartást.

19 19 Megtiltották a jobbágynak a fegyverviselést, vadászást, a tırrel való vadfogást. Az évi 60. tc. szerint a puskával járó paraszt jobb kezét le kellett vágni. A vármegyék eltiltották az úrias ruhaviseletet, kijelentvén, hogy a paraszt ember megkülönböztetı jele a bocskor, vagy saru; még asszonyaik sem viselhettek karmazsin, vagy kordován csizmát, hanem régi mód szerint csak sarut és a lábszárat védı szekernyét hordhatták csizma helyett. A diéta jobbágytörvényei és Werbıczy István Hármaskönyve oly sorba vetették a jobbágyságot mely nagyjából 1848-ig fennmaradt. {Balázsy Ferenc Soós Imre: 1975, Kulcsár Péter: } A hatvani szandzsák 1550 évi adóösszeírása: {A mellékelt térkép 72-es pontja} Szomola{törökül}. Tartozik a nevezetthez: Nagy Bálint, h;füzi János, h;vas Lukács, h; Barátcse Ferenc, h; testvére: Jakab, 1;Berki Vidó, h; fia:tamás, 1;Baranyi János, h;fia:tomás,1. A dzsije köteles házak száma 3, házanként 50. Összesen 150. A jövedelem tizedbıl és adókból, nem számítva a flóri adót: kapu:3, egyenkint búza:130 kila, egyenkint kétszeres:68 kila, egyenkint must:1000 pinte, egyenkint méhkas-tized.15. sertés adó.15. széna-adó 30. Nijábet XVI-ik szd közepe. A Hatvani szandzsák 1550 évi adóösszeírása,51-ik oldal: írta Fekete Lajos. Heves megyei Lt.

20 20 Adó térkép 1550-bıl. Szomolya a 72-s számmal jelölve.

21 december 17-én Rusztem basa vezetésével a török katonaság kivonult az egri várból, az egyházmegye hódoltsági része felszabadult. {Borsovszky Samu: Szederkényi Nándor: IV. 48. } Az 1687 évet megelızıen a tartós blokádra {törökök kiéheztetése}, berendezkedı császári fıvezér { gr Caraffa Antal kiürítési parancsára Rummel Frigyes júniusban az alábbiakat írta a megye alispánjának: Ezennel megkerestetik uraságod, hogy haladéktalanul intézkedjék azon megyebeli lakosokra, kik Eger körüli falvakban laknak, hogy családjokkal és összes marhájokkal együtt költözködjenek ki onnan, és húzódjanak Szepes, vagy más felvidéki megyébe, hol biztonságot találnak. Aki ezen rendeletet nem teljesíti, és Eger körüli falvakban találtatik, barmaik elkoboztattanak, házaik felégetettenek. {Szederkényi Nándor, III } SZOMOLYA URBÁRIUMA. Urbárium: A földesúri birtokhoz tartozó jobbágyok szolgáltatásait meghatározó oklevél; az úrbéri kötelezettségeket összegzı irat. Irodalom: Urbáriumok XVI- XVII. század. Szerkesztı: Maksay F {Új Magyar Lexikon S--Z-ig. 561-ik oldal. } Úrbérrendezés: A jobbágytelek nagyságának és a jobbágyszolgáltatásoknak Mária Terézia 1767 évi. úrbéri rendelet alapján történt szabályozása. A majorsági gazdálkodás kiterjedésének következtében a földesurak egyre több földet vettek el a jobbágyoktól és növelték a

22 22 szolgáltatásokat, fıként a robotot. Az elkeseredett parasztság a királyi hatalomnál keresett támogatást, s a bécsi udvar ezt használta fel arra, hogy az állami adójövedelem védelmében korlátozza a földesúri kizsákmányolást, annál is inkább, mert a mo. i rendek mereven ragaszkodtak adómentességi elıjogaikhoz. A Dunántúlon, ahol legfejlettebb volt a majorsági gazdálkodás, 1765-ben a jobbágyok megtagadták a szolgáltatásokat, és a királynı védelmében reménykedve szembeszálltak a megyei karhatalommal. Ekkor azonban császári katonaságot vezényeltek ki ellenük, s a Somogy, Tolna, Baranya, Sopron vm-re kiterjedı mozgalmat ban még a fegyveres kitörés elıtt elfojtották. A megrémült nemesség, nem mert szembeszállni a királyi rendelettel hozott~sel. Az~megszabta a jobbágyok telek állományának {belsı telek, szántó és rét} minimális nagyságát. Az egész telek a föld minısége szerint, hold lehetett. Legkisebb töredék teleknek a nyolcadot jelölte meg. A szolgáltatásokat ajándékokban és 52 napi igás, illetve 104 napos robotban állapította meg. Az úriszékítéleteit a vm-ék helyett a királyi hatóságok alá rendelte, és a megyei ügyészt úrbéri perekben a jobbágy törvényes képviselıjévé tette. Ezzel szemben megengedte, hogy a földesúr a jobbágy irtásföldjeit visszaváltsa és a köz földeket{erdı, legelı} korlátlanul használhassa. Bár az~ korlátozza a földesúri önkényt, s az állami ellenırzéssel a jobbágyok addigi teljes kiszolgáltatottságát enyhítette, de mivel az országszerte felvétetett, urbáriumokban rögzítette a telkek nagyságát, azok a természetes szaporodással együtt annyira felaprózódtak, hogy a 19-ik századelsı felére a jobbágyok nagy része földnélkülivé vált. Irodalom. Szabó D. a mo-i úrbérrendezés története Mária Terézia korában. I. 1933, {Új Magyar Lexikon. S--Z-ig. 561-ik oldal. }

23 23

24 24

25 25

26 26 A SZOMOLYAI ELİLJÁRÓSÁGHOZ INTÉZETT 9 PONTOS KÉRDÉS 1 Vagyon-é mostanság Urbáriuma ezen helységnek? Ha vagyon, minémő az? Mennyi idıtıl fogva hozatott bé? 2. Ha urbáruma nintsen, a jobbágyi kötelezettséget teszik-é a Contraktus szerént mind a jobbágyok, mind a zsellérek? Mennyi ideje már annak, hogy azon bévett szokás kezdıdett? Avagy contraktusra lépett ezen Helység a Földes Urasággal? De nem ezen mostani Urbáriom, avagy Contraktusnak tétele; elıtt-is voltak mások, és ha voltak? Mi némüek, és mikor kezdıdet ezen mostani szokásban lévı kötelezetségnek praeftacioja. 3. Az hol urbáriomok, avagy Contractusok nintsenek, mibıl álló a jobbágyságnak, és zselléreknek adózása és kötelefsége a ki mostanság szokásban vagyon? Mikor és mi módon hozatott-bé azon kötelesség és adózás? 4. Minémő haszon vételei vannak ezen helyiségnek, Határjának? Avagy ellenben minémő Károk szokták közönségesen érni ıtet, és Határját? 5. Hány és minémő hold szántó földje és rétje vagyon egy egész-ház helyes gazdának, és hány Posonyi mérıt vethet egyik-egyik szántó földjében? Nem de nem a rétjein sarjut is kaszálhaté? 6. Minémő ez és hány munkát vitt egy-egy gazda eddig végben, és hány vonyó marhával? És a midın Robotra mentek, és visszajöttek, bé számláltatott-é azon járáskelésnek ideje-is a napi számhoz? 7. Adnak-é az itt való lakosok az Földes Uraságnak kilenczedet? Ha adnak, minémő termésbıl, és

27 27 javakból adgyák azt? S mennyi idıtül fogva? És vagyon-é a kilenczedbéli adózás ezen Nemes vármegyében más Földes uraságnális-bé vett szokásban? Ezenkivül más adózás fejében mit szokott ekkoráig egy-egy Jobbágy adni esztendınként az uraságnak, jelessül pedig ollyatin akár kész pénzbıl, akár más egyébbıl adatott adózás, és annak mibül álló volt? 8. Hány puszta hely vagyon ezen Helységben? Mennyiidıtül fogva? Mi okbúl pusztúltak-el? És azon helyeket appertinentiajval együtt kik bírják? 9. Ezen helységnek Lakosi örökös Jobbágyok-é, vagy nem? {Az eredeti okmányon az SZ betőknél az S helyett F bető szerepel. A mai olvashatóság miatt változtattam át az F betőt S betőre. } {Szerk. } A Szomolyai elıljáróság válasza az elıbbi kérdésekre: 1. Nincs urbáriumunk, nem is volt. 2. Nékünk semmi kontractusunk ne nem lévén a tekintetes urasággal, mindem szolgálataink és adózásaink csupán a szokás és az tekintetes uraság teczésébül voltanak ekkoráig. 3. A mi pénzbeli adózásunk taxa fizetésbıl álló, e szerint úgy, mint: minden pár marhától egy rénes forint. Az ollyatén emberé pediglen, a ki maga házában lakik, rétet, földet bír, 51 krajcár, más házában zsellérkedıé 45 krajcár. Ezen taxa fizetésnek kezdetérül nem emlékezünk, hanem a mint most rénes forinttal fizettünk, ennek elıtte esztendıvel vonás forinttal fizettünk, és hogy a diaetás költség fejében három esztendeig a

28 28 taxát fellyebb fizettünk, úgy mint: minden pár vonó marha taxája 20 grajczárral, a maga házában lakóé 10, a zselléré 7 grajczárral rúgtatatott feljebb. 4. Ezen helység jó téteményei ezek, úgy mint: a szıllı hegyei, a melyeken levı szılleinken meg szokott termési két kapa után egy hordó bort, hat s hét vonás forint áron el adhatót ad. Az határunkban levı erdıbül telik ki tőzi fánk, a melyire épületre való alkalmatos fák az ide való erdıben találtatnak, a tekintetes földes uraság engedelmébül onnét építeni szabadok vagyunk. Legelı mezınk is kevés vagyon, réttyeink, szántó földgyeink is. Malom is vagyon helységünk végin 1, a mellyet 6 forint árendára bírjuk a tekintetes földes uraságtul, melyben akkor ırölhetünk, a midın essıs üdı vagyon, külömben az Eger völgyére járunk ırölni. Szent Mihály napjátul Új esztendeig bor kocsma árultatás az helységé, az után az földes uraságé ugyan, mind az által az uraság borát, 10 német forintot le tévén, a melly pincze taxának neveztetik, ugyan tsak mink árulhattyuk, a mi nyereség fordul, az helységé, hanem a tıke pénz az tekintetes uraságé. Szántó földjeink mivel ellenben parlaton fekszenek, soványak. Réttyeink is mezeink is kevesek, úgy hogy túl a Tiszán is járunk kaszálni és marháinknak legelıt ottan árendálni kíntelenítetünk. 5. Egy egész ház helyes 6 marhás gazdának három nyomásban vagyon szántó földgye 60 ½ posonyi mérı vagy kila alá való és réttye hat szeker széna termı. Sarjút itten kaszálni nem lehet, mivel völgyeink szárazok.

29 29 6. Szolgálatunknak szabott rendje nem lévén, menetelünk, visszajövetelünk szolgálatunkban be nem vétıdhettenek, azért azt sem tudgyuk meg határozni, hány nap robotáztunk, hanem magunk erejével s marháinkkal /és/ gyalog valahová és amikor kívántatott, mentük és szolgáltuk a tekintetes földes uraságot. 7. Két esztendeje, hogy élettyeinkbıl kilenczedet kezdett venni a tekintetes nemes káptalan, dik esztendıben csak az ıszi búzát kilenczedelte, az el múlt 1769-dik esztendıben a tavasz élettyeinkbıl is ki vette, holott az elıtt tsak tized dézmát vette ezekbül, a mint hogy most is a bárányainkbul, borainkbul és káposztáinkbul régi szokás szerint tsak tized dézmát veszen és vett ekkoráig. Ezeken kívül minden esztendıben i. v. egy pár hízott sertést, a mely taxa sertésnek neveztetik, vagy azok helyett 24 s néha 30 rénes forintokat, és mint egy 12 esztendıktül fogva egy akó olvasztatott tehen vajat adunk az tekintetes földes uraságnak. Tovább midın a tekintetes nemes vármegye győlésein vadnak földes uraink közül, konyhára valót Miskolczra tartozunk vinni, úgy minta lovak számára abrakot, a mely ebbéli adakozás esztendıben kétszer szokott reánk kerülni. 8. Az ház helyek itten mind meg vannak ülve. 9. Mi magunkat szabad el menetelőeknek tarttyuk és örökös jobbágyok nem vagyunk. Signatum in possessióne Szomolya, die 11-a Junii, Feı bíró Kovács Mihály keze x vonása. Hites személy Csík Ignácz keze x vonása. Gyenes Márton keze x vonása. Bene Tamás keze x vonása.

30 30 Extradatum per me, praefatae possessionis notarium, juratum, Joannem Csák mp. /LS/ {BAZmlt. Bmlt. IV. 501/b. XXII. I } {1}:{Az 1-es pont alatt említett vízimalom--a 76 éves Somogyi Péter ben történt elmondása szerint--az alvég legalsó végén, a kıbánya közelében volt. A mai Szent László utca vége. Az utca pincés kertjeiben a patakárok még a II. világháborút követı néhány évben is látható volt. } {Szerk. } BÍRÓK JEGYZİK IG Hegyi István Kovács Mihály fıbíró Dresztyenszky János Csombor Albert Borky Kálmán Juhász Alajos Vincze György Varga István Friedl János Vitéz Mátray Dezsı Pázmándy Lajos Bóta Imre Sugár Bertalan Bódi Károly Dr Magyar János Tóth István Szép László Horváth Károly Szabó György Kovács László Bene István SZOMOLYA Bárdos Imre tanító-1924 óta mőködik a községünkben. Bene István községi bíró, Hangya igazgatósági tag. Kitüntetése bronz vitézségi érem.

31 31 Daragó Gizella-római katolikus tanítónı, 1919-ben nevezett ki az iskolához. Friedl János fıjegyzı. Részt vett a háborúban-1919 óta vezeti községünket. A Hangyafogyasztási szövetkezet 1901-ben alapítatott-106 tag. Elnök Kovács László-községi törvénybíró. A háború alatt1915-tıl-18-ig szolgált. Nagy Ferenc lelkész 1916 óta mőködik Szomolyán. Pázmándy Lajos adó ügyi jegyzı, tőzoltóparancsnokoklevelet1922-ben nyert. Szalóki Márton kıfaragómester, 30 éve végez régészeti kutatásokat Vincze János Hangyaszövetkezeti üzletvezetı. Részt vett a háborúban, kétszer súlyosan megsebesült. Zsoldos György római katolikus kántortanító. Faluszövetkezet ügyvezetı igazgató, stb. Borsod megyei levéltár. Miskolc és Borsod.Gömör Kishont megybeli községek. 717-ik oldal. Szerkesztették: Dr Halmay Béla és Leszik Andor. Szomolya, magyar falu Borsod vármegyében, Egertıl 9/16 állomásra, hegyes vidéken, két hegy közé beszorulva. Határa 3618 hold: 1427 hold szántó és 591 hold rét, 1200 hold erdı, mely szinte legelı, beltelek és haszonvehetetlen hegyek 200 hold. A föld agyagos, több helyt kavicsos, mely csak trágya után termi meg a rozsot. Szılıhegye kitőnı veres bort ad. Az erdıben igen sok somfa van. Van 1249 római katolikus lakosa, parókia, temploma, kıbányája, patakja--mely csak esıs idıben ad elég vizet a malomra. A Leánytó nevő tava 100 öl széles, és ugyan ilyen hosszú. Birtokosa a helységnek az egri káptalan. Borsod megyei Lt. Magyar ország Geográfiai szótára, 152-ik oldal. Kiadta Fényes Elek 1851-ben.

32 32 Szomolya:1877-ben.Borsod megye, egri járás. Ház 303. Lakó 1411{római katolikus} k. hold, tsz. {Miskolc}. Járási hely és adóhivatal Mezıkövesd. Szomolya 1890-ben: 342 ház lakos ben: 226 ház, lakó-1698{római kat.} kat. hold. Borsod-A-Z megyei L tár. A Magyar korona országainak helységnévtára. 882-ik oldal. Szerkesztette: Kollerffy Mihály 1877-ben. Borsod megyét, Eger elestéig, adózás szempontjából egri megyének nevezték ben te mplom épül Szomolyán, és még több felé is lendületes templomépítés kezdıdik {katolikus}. Borsod A-Z megyei levéltár. Borsod Vármegyei szociográfiák 39-es oldal. Eger város hová tartozandósága tekintetében vita folyik. Az 1712 évi országgyőlésre kiküldött követek azt kapták utasításul, hogy igyekezzenek ez ügyben döntést ki eszközölni, és siettessék az egyenetlenség megszüntetését. İ felsége III Károly úgy döntött, hogy a városnak Eger vizétıl Borsod megye felé esı része Borsod megyéhez tartozzék. Ezért a megyei közgyőlést is Egerben tőzte ki. Borsod A Z megyei levéltár. Borsod Vármegyei szociográfiák. 53-ik oldala.

33 33 KATOLIKUS VALLÁS.

34 34 Szomolya eredetileg nemesi bírtok, a szomolyaiaké, kiknek emlékezete egészen az Árpádok koráig felnyúlik. Úgy látszik két Szomolya volt: egyházas és felsı. Ha Borsod monográfiája meg fog íratni, abban XIV-XV-ik században sok szomolyaival fogunk találkozni, mint királyi emberrel { homo regius }mi a középkorban nagy tisztesség. A szomolyaiak hanyatlásával az egri káptalan jutott túlsúlyra. A rövidségre törekedvén csak két kiadatlan okmányra hivatkozunk. A tatárjárás elıtt leány negyed czímen egyházas- Szomolyát Cyriák leánya bírja és késıbb, ennek leányára száll. Idıközben a lövei nemesek ragadják magukhoz, { a lövei nemesekre alkalmilag másutt leszünk vonatkozással }, míglen 1269-ben Lambert püspök a törvényes örökösnek visszaítéli ben szomolyai Jánosfi Imre, mint aki Solymosi László kíséretében hısileg viselte magát, új adomány nyer bizonyos felsı-szomolyai birtokokra. Szomolyaiak tizedeit a káptalan kezdettıl fogva bírja és egyike azon helyeknek, melyek miatt a káptalan villongásban volt Eger fıpapjaival. Adatok az egri egyházmegye történetéhez. I kötet 415-ik oldal. -Kandra Kabos. {Az Egri Fıegyházmegyei Könyvtár. } Borsodban a keresztény vallás a XI század közepétıl vert erıs gyökeret környékén a Borsod megyei fıesperesség az egri várban volt, mert az egri vár a benne lévı székesegyházzal Borsodhoz tartozott. A katolicizmus térvesztése miatt, 1699-re már csak 7 plébániából áll Borsodban. Heves megyei levéltár. Sós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Sós Imre. 37-ik oldal.

35 ban leányegyházként Bogácshoz tartozik Szomolya. Elıbbi könyv 79-s oldalán. A mezıkövesdi templom tornya 1956 nov. 4 6-án lövedéktıl összeomlott. Az elıbbi könyv 85-ik oldalán. Szomolya falu már a XII-ik században fennállott, az oklevelek Egyházasszomolya néven emlegetik. Temploma román stílü volt, papja 1335-ben 9 garas pápai tizedet fizetett. A Felsıszomolyának nevezett falurészt elıbb a sárimonostor, majd a segedelemvölgyi kartauziak bírták, 1421-ben Szomolyai családtagok kaptak rá adományt. Feltehetıen a XV-ik században építették át az egyházasszomolyai templomot gótikussá, meghagyva a románkori szentélyt ban Felsıszomolya néptelen puszta ben a szomolyai Nagy család az egri káptalannak adott át egyes részeket. A XVI-XVII században a két falurész egybe épült. A katolikus plébánost 1635-ben Bartavi Albertnak hívták. A török hódoltság idején több magán földesúr tett itt erıszakos bírtok foglalást, 1701-ben a falu teljes egészében a

36 36 káptalané, lakossága tiszta katolikus, benne, 1685-ben 22 ház pusztult el, 8 lakott ban pap nélkül, elhagyatottan áll katolikus temploma, 1722-ben a káptalan helyreállítatta. Az 1746 évi egyházlátogatás jegyzıkönyve elmondja, hogy ennek a régi de már kicsiny templomnak szentélye boltozott, hajója menyezetes. A homlokzati torony újjáépítéséhez és a templom bıvítéséhez szükséges köveket a hívek összehordták, de papjuk nincs, a paplak telke üresen áll, a hívek leányegyházként a Bogácsi plébániához tartoznak ben bıvítették a templomot, a homlokzatához tornyot építettek. A régi deszka menyezete ekkor már sérült, a boltozott sekrestélye szők, sötét, nedves ben a hívek arra kérték a püskököt, hogy egy jó lelkipásztort megengedni méltóztassék. kérésük teljesült, még 1775-ben visszaállították a plébániát, Novaj filiával ban felépült a paplak. Miután Novaj 1785-benönálló plébániává lett, Szomolyának azóta nincsen filiája ben azt írták a hívek, hogy szombat délesti ünneplést régi eleink fogadták. Annak elején nagy döge volt a marhának Szomolyán, ezért régi eleink Istennek haragját akarván engesztelni, úgy fogadták, hogy Nagyszombattól Kisasszonynapjáig {minden szombaton délután} ünnepet üljünk, minden kézi és külsı belsı munkától megszőnvén, délest a Templomba megyünk, Lorétomi litániát mondunk

37 ben az ısrégi templom fundamentuma fıleg a sekrestye táján omladozni kezdett, falai a régiségtıl többszöri javítás ellenére megrepedtek. A század végéig mégis kitartott novemberében a hajó és a torony falain oly mértékő omlás keletkezett, hogy a hatóság bezáratta. Ezután a hívek egy ideig a bogácsi templomba jártak, késıbb Szomolyán egy üres magánházban tartották az istentiszteletet. Végül is ben Wind István építési vállalkozóval felépítette az új templomot, neobarokk stílusban. A régi templomot lebontották, köveit a templom kerítésébe falazták be, de a kapuzat faragott köveit késıbb kiszedték és az egri érseki líceum kıtárában, helyezték el. Innét átkerültek az Egri Múzeumba. A templom titulusa: Kisboldogasszony. Heves megyei levéltár. Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Sós Imre. Nyugtató 20 forintról, az az húsz forintról, mely, mint néhai Morvay János volt mezıkövesdi plébános hagyománya, a szomolyai templom részére behozatott s Érsek İnagyméltósága Márczius 13, sz, a. kelt rendelete folytán, bírtok kezelés és leendı tıkésítés végett az egri egyházmegyei alapítványok hivatalának átadatott. Eger. Márcz.ius, Andrássy Ferencz. {Egri érseki levéltár: szomolyai levelek. }

38 38 Nagyméltóságú és Fıtisztelendı Érsek Úr! Kegyelmes Uram! Egy 32 kilogramm súlyú harangnak jutottam jogszerő bírtokába, melyet a szomolyai templomnak óhajtanék felajánlani Nagyméltóságod kegyes fıpásztori jóváhagyása mellett. E harang eredetileg Komárom megyében létezı Enyed puszta kápolnájának tornyában volt elhelyezve; de midın e kápolna elpusztult s a birtokos a nevezett pusztát eladta; e harangot mint földbérlı a váczi püspöki uradalomhoz tartozó

39 39 Udvarhely pusztára vitte; midın e bérlettel is felhagyott, a harangot megvétel végett a püspöki uradalomnak ajánlotta fel, de ajánlata el nem fogadtatván; Szıke József, akkor ottani ispán vette meg, kitıl ismét, említett czélból, én váltottam magamhoz. A föltevés ugyan a mellett szól, hogy e harang meg van szentelve, azonban ezt teljes bizonyossággal nem tudom. Midın Nagyméltóságod kegyes fıpásztori jóváhagyását, illetıleg intézkedését alázattal kérem; Magas kegyeibe ajánlott fiúi mély hódolattal vagyok Nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgája. Szomolyán, 1888-ik évi július hó 23-án. Kulcsár János lelkész. { Egri érseki levéltár: Szomolyai levelek } Nagyméltóságú és Fıtisztelendı Érsek Úr! Kegyelmes Uram! A boldogságos Szőz születési ünnepe a szomolyai templom védıszentjének ünnepe, mely ünnep az idén pénteki napra esik. Ezt az ünnepnapot valamint országszerte, így Szomolyán is, a nép ısidıktıl fogva, az isteni tisztelet után, vendéglátással, lakomával is, meg szokta ünnepelni. Mivelhogy az ily szokásos vendégségek hús eledel nélkül meg nem eshetnek s félı, hogy sokan a hústól való tartózkodás tilalmát e napon áthágnák; mély alázattal esedezem Nagyméltóságod elıtt, hogy ama ünnepnapon a húseledeltıl való tartózkodás tilalma alól, a szomolyai plébánia területére, kegyes fölmentvényt adni méltóztassék. --Ki magas fıpásztori kegyeibe ajánlott, fiúi mély hódolattal vagyok Nagyméltóságod legalázatosabb szolgája: Szomolyán, 1893 évi augusztus hó 14-én. Kulcsár János plébános. {Egri érseki levéltár: Szomolyai levelek. }

40 40

41 41 Nyilatkozat Én alulírott, Szomolya-borsod megye község határában, a Mezıkövesd felé vezetı út mellett az egri egyházmegyei hatóság jóváhagyásának reményében egy kıkeresztet szándékozván állítatni, annak fenntartási alapjául ezennel leteszek 20, húsz, m/fr forintot -ojan óhajtással, hogy ezen tıke az egri ajt. Alapítványi hivatalnál legyen elhelyezve. Kelt Szomolyán, 1897 évi márczius hó 28-án. Özv. Hócza Alajosné. Született Berekcz Rozália x kezevonása Elıttünk, mint tanúk elıtt: Nagy István Zsoldos Zsigmond {Egri érseki levéltár: Szomolyai levelek. } TEMPLOM ÉPÍTÉSE Nagyméltóságú és Fıtisztelendı Érsek Úr! Kegyelmes Uram! A szomolyai templomon mutatkozó repedéseket Répássy László egri fıkáptalani mérnök úr a múlt hóban megvizsgálván odanyilatkozott, hogy komolyabb veszélyektıl nem tarthatni, a nép azonban nyugtalan lévén, a községi elıljáróság jelentést tett a járási fıszolgabírói hivatalnál s a templom tüzetes, szakértıi megvizsgáltatását kérte. E jelentés következtében Balogh járási szolgabíró Újlaki Soma, királyi állami építészeti mérnökkel f hó 4-én a helyszínén megjelenvén: A nevezett mérnök a templomot annyira közveszélyesnek találta, hogy hatóságilag rögtön bezárandónak véleményezte. A templom bezárásának esetén, különösen vasár-és ünnepnapi isteni tisztelet megtartására nézve

42 42 Nagyméltóságod kegyes intézkedését és utasítását bátorkodom kérni; szerény nézetem szerint az isteni tisztelet a bogácsi templomban volna legcélszerőbben megtartható. Ki egyébiránt magas fıpásztori kegyeibe ajánlva, fiúi mély hódolattal vagyok Nagyméltóságodnak. Szomolyán; november hó 5-én. Legalázatosabb szolgája: Kulcsár János lelkész. {Egri érseki levéltár: Szomolyai levelek. } Nagyméltóságú és Fıtisztelendı Érsek Úr! Kegyelmes Uram! A méltóságos és fıtisztelendı egri fıkáptalan, mint a kegyes uraság, Isten dicsıségére s a lelkek üdvére, Szomolyán, az idén, nagy bıkezőséggel templomot épít, melynek építési terheihez a hívek kézi és igásnapszámmal kötelesek járulni. Az igazságosság úgy kívánván, hogy azon közteherbıl mindenki arányos részt vegyen: legcélszerőbbnek látták a hívek a természetbeni szolgálmányokat pénzértékre váltani s a vállalkozó építész által e célra megállapított 5300 forintot 5 év alatt visszatérítendı kölcsönképp, valamely pénzintézettıl fölvenni. Mivelhogy a pénzintézetek csakis betáblázás és háromszoros biztosíték mellett nyújtanak kölcsönt; a lakosok közül az öt legelsı gazda szívesen felajánlotta e célra tehermentes földbirtokát; ámde a betáblázás, mint a telekkönyvi hivatal kiszámította, 300 forinton emelkedı tetemes költséget igényelvén és ugyanazon hivatal nyilatkozata szerint, csak fél év múlva levén végrehajtható; az ily módon való kölcsönfelvétel oly nagy akadályokba üközik, hogy a hívek közönsége kénytelen vala attól elállni. Szorultságukban tehát, minden reményeinkkel Nagyméltóságod kegyes jóakaratához fordulnak a szomolyai hívek--alázatosan esedezvén, hogy neki, teljes biztosíték nyújtása mellett kiállítandó kötvényre 5 év alatt törlesztendı

43 forintos olcsó kamatú kölcsönt, valamely egyházmegyei pénzforrásból kegyesen utalványozni méltóztassék. A hívek alázatos kérésével csekélységem nyomaték nélkül való kérését egyesíteni bátorkodván; maradok fıpásztori kegyeibe ajánlott fiúi mély hódolattal, vagyok Nagyméltóságod Szomolyán, 1897 évi, márczius hó 20-án Legalázatosabb szolgája: Kulcsár János alesperes-plébános. {Egri érseki levéltár: szomolyai levelek } Nagyméltóságú és Fıtisztelendı Érsek Úr! Kegyelmes Uram! A folyamatban levı szomolyai templom építéséhez nagy mennyiségő és jó minıségő homok is szükségeltetvén, melyet azonban az egész határban nem lehet találni, csupán a harangozói szántóföld egy silány, gazdasági kezelésre alig alkalmas területén, mely 50 négyszögölet tesz ki. A vállalkozó építész kényszerőségbıl ezen területen akarja kiaknázni, mit azonban megengednem nem lehet Nagyméltóságod kegyes jóváhagyása és megfelelı kárpótlás nélkül. Mivelhogy a vállalkozó a megfelelı évi kárpótlás illetve az azt biztosító 120 forint tıkeösszeg befizetését megígérte: alázatosan kérem Nagyméltóságodat, hogy neki azon területen a homok kiaknázását megengedni méltóztassék. Ki magas fıpásztori kegyeibe ajánlott fiúi mély hódolattal vagyok Nagyméltóságod Szomolyán 1897 évi április hó 23-án legalázatosabb szolgája: Kulcsár János alesperes-plébános. { Egri érseki levéltár: szomolyai levelek. }

44 44

45 45 Nagyméltóságú és fıtisztelendı Érsek, Valóságos Belsı Titkos Tanácsos Úr! Kegyelmes Uram és Fıpásztorom! Kegyes meghatalmazásából Boldoságos Szőz Mária születésének, mint különben és a szomolyai templom patrociniumának ünnepén az újonnan épült szomolyai templomot a helybeli, és közeli községekbıl körmenetekben megjelent nagyszámú hívek örvendezése közben az egyház szertartása szerint megáldottam. A szent ténykedés befejezése után a községi jegyzı kíséretében megjelent elıttem Smidt János egykoron szomolyai, jelenleg pedig szihalmi kántortanító s egy kötelezı, illetve alapító levelet adott át nekem, melyben szomolyai római katolikus iskolások javára 100 forint alapítványt tesz oly módon, hogy annak 6%-os kamatát élete folyamán át fizetni fogja, a tıkét pedig halála bekövetkeztével örökösei befizetni tartozzanak. Az okmányt azon kéréssel adta át nekem, hogy azt kegyes elfogadás és jóváhagyás végett Excellenciád elé terjesszem. A hozzám intézett kérés elutasítására okom nem lévén, az okmányt ide csatolva van szerencsém alázatos tisztelettel Nagyméltóságodnak átnyújtani. Tapasztalt kegyeibe ajánlott, kezeit csókolom, és mély hódolattal öröklök Nagyméltóságodnak Egerben szeptember 9-én legengedelmesebb káplánja Regovcsevich Róbert vál. Püspök, ırkanonok. { Egri érseki levéltár: Szomolyai levelek. }

46 46 HARANGJAINK TÖRTÉNETE Jelenlegi templomunkat a káptalan ban építette Wind István építési vállalkozóval, mivel a régi templomot, ami a temetıben a ravatalozó helyén állt, veszélyes állapota miatt a hatóság 1890-ben bezárta. A feljegyzések szerint az új templom tornyában négy harang szólt, amelybıl hármat 1917-ben a Császári és Királyi Hadügyminisztérium elrendelésére leszereltek, és ágyú öntés céljára elszállítottak 21 darab orgonasíppal együtt. Az akkori plébános így ír az eseményrıl: A leszerelt harangokat a hívek csókolgatták, megkoszorúzták, és szalagokkal díszítették fel 1919 júniusában a Diósgyıri Vasgyárban egy 220 kilogrammos acél harangot rendeltek meg, amit a II. világ háború után Szomolya-Novajnak adományozott, mivel a novaji templomot a németek felrobbantották. Novajon tehát mind a mai napig a szomolyaiak harangja szól. A községünk templomában jelenleg is mőködı harangokat 1929-ben Stenhofer Frigyes fiai harang és érc öntödében, özvegy Gergely Alajosné, Bene Mária adományából. Rajtuk a következı felirat áll: Nagy harang: Jézus Szentséges szíve, irgalmazz nekünk! Közepes harang: Kisasszonyunk Mária, könyörögj érettünk! Kis harang: Szent József, halálunk óráján imádkozzál értünk! { Szomolyai Tükör III évfolyam, 6 szám, 8 oldal. Vince László kántor. }

47 47 A harang érkezése 1929-ben Hısi emlékmő

48 48 Az 1895-ben Sopronban öntött harangok számlája.

49 49 SZOMOLYA PAPJAI IG Bartavi Albert Szomj Imre Berényi Sándor Bárdos Mihály Huszár János Jakoby Ferenc Szvorényi József Schmidt Márton Morvay János Háhn György Milinkó Márton Strba Antal Dr Korének József Kádár Béla Kulcsár János Tóth György Mannó János Nagy Ferenc Furman István Szomolya papjai ig Nagy István Dávid Pál Timkó István Juhász Ferenc Deli Lajos Tóth István Hanák József

50 50 BAPTISTA VALLÁS Baptista imaház

51 51 Mi, baptisták történelmünket majdnem 500 évvel ezelıttre vetíthetjük vissza, a kálvinizmus és a lutheranizmus mellett a reformáció harmadik ágaként ismert anabaptista mozgalom azokat a vonásokat tartalmazta, amelyeket 100 évvel ezelıtt Angliában és Amerikában, Németországban elevenítettek fel hitelıdeink. Az anabaptisták neve újrakeresztelıket jelent, viszont a keresztelést nem a megszokott, népegyházi módon kell értelmeznünk. A baptidzo görög ige ugyan is bemerül, bemerítkezik jelentéssel bír. A katolikus értelemben használatos szó arra utal, hogy a kereszténnyé vált embert teljes egészében a víz alá merítik, majd onnan kiemelik, és ezzel a cselekménnyel jelképezik régi életének halálát, és az új életre való feltámadását. Ez nem csecsemıkorban, hanem tudatosan hozott döntés után valósulhat meg, természetesen akár csecsemıkori keresztség után is. Ennek szükségszerőségére a Biblia olvasása révén jöttek rá különbözı emberek, akik egymásra találva, magukat testvéreknek nevezve hirdették a bemerítés fontosságát. Ezért nevezték el ıket anabaptistáknak.. A mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén, Sárospatakon találtak hazát jelentısebb idıre. Anabaptista hitelıdeinkkel az ig élt 5 nemzedékő Rákóczi család idején találkozhatunk. A szombatosokat {adventistákat} üldözte, elsısorban nem vallási okból, hanem mert nézeteikben ellenzékiséget vélt felfedezni. Uralma alá hajtotta a hét felsı-magyarországi vármegyét, központjává tette Sárospatakot, amelyre jellemzıvé vált a kálvinista ortodoxia, és a magas szintő mővelıdés {nyomda, könyvtár, Comenius pedagógiai munkája}. Az ı uralkodása alatt kerültek a Morvaországban üldözött anabaptisták erre a területre. Elıször kertészei közé kerültek be, akik ritka virágokat és fákat, külföldi különlegességeket gondoztak...

52 52 A magyarországi baptista missió egy tragikus eseményhez, a nagy hamburgi tőzvészhez { 1842} kapcsolódik. A várost újjáépítı mesteremberek sorában találhatunk 3 férfit, akik ott elfogadták a hitet és bemerítkeztek. Egyikük Bécsben, másikjuk Pécsett, a harmadik pedig Pesten kezdett munkába. Tehát 1846 május 20-a mérföldkı a magyar baptista missióban és Rottmayer János életében. A szabadságharc leverése, majd a Bach korszak után ben, Meyer Henrik Pestre érkezésével vett nagyobb lendületet a munka. Isten a XX szd elején, a baptista közösséget jelentıs mértékben felhasználta országa kiterjesztésében. Ennek eredményképpen számtalan magyarlakta településen megjelentek azok a fáradhatatlan baptista missziómunkások, akik hirdették az evangéliumot és gyülekezeteket létesítettek. Az elsı világháború nagy lendületet adott ennek a munkának. Szerte az országban ez idı tájt, azaz az 1920-s években, alakultak az elsı gyülekezetek, így a szomolyai is Ismereteim szerint az elsı szomolyai baptista hívık Szabó János {1883 } és felesége { sz.1887 } voltak. İket 34 ill. 30 évesen merítette be Varga Sándor Noszvajon... A gyülekezet megalakulására tehát 1925-ben került sor, amikorra is a két testvér mellé még 8-an sorakoztak fel. Ketten külön-külön merítkeztek be Szomolyáról: Szabó László 1922 és Bajzát József 1925-ben... A noszvaji körzethez és Molnár József lelkipásztorlása alá csalatkozott a szomolyai gyülekezet is.. A Békehírnök tudósítása szerint Noszvajon nagy földrengés volt 1925 jan. 31-én este fél kilenckor, és az emberek nagy riadalommal futottak ki az utcára házaikból. Éjszaka pedig három utórezgés remegtette meg nem csak a házakat, hanem a szíveket is. E szombat éjszakai földrengés hatása másnap a baptista imaházban is meglátszott: már a

53 53 délelıtti istentiszteleten is megtelt az imaház és a nap folyamán 10 ember fogadta el Jézus Krisztust megmentıjének. {Békehírnök, febr sz. 48 o. } Valószínőleg ez az isteni hatalom megnyilvánítás is közrejátszott abban, hogy a környék lakói kezdték komolyan venni nem elsısorban a testi életük, hanem a lelkük sorsát. Szomolya egy kicsit az ország érdeklıdésének és imáinak elıterébe is került egy terjedelmes Békehírnök cikk által, amelyet a 72 éves Csopják Attila, az akkori Magyarországi Baptista Gyülekezetek Szövetsége alelnöke írt. A cikk címe: A szomolyai testvéreink hitpróbája. A következıkrıl tudósít: dec. 13-án 5 testvér átment Noszvajra egy háznál bibliázni, és imádkozni. Az alkalom után a községi bíró jelent meg felszólítva ıket, hogy menjenek haza. Nyolc nap múlva este két csendır összeszedte ıket Szomolyán, Novajra kisérték éjszakára, másnap Ostorosra, majd Kistályára éjszakázni. Onnan pedig vonattal Füzesabonyba, végül Mezıkövesdre a fıszolgabírói hivatalba. Jó nagy, de semmivel sem kiérdemelt kerülıút...a fıszolgabíró helyettese egyenként korona pénzbírságra, és 6-6 napi elzárásra ítélte ıket. A hitközösség az ítélet ellen fellebbezett és panasszal járult a vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz. Csopják testvér ebben a cikkében még kitér az állam vallásszabadságot biztosító törvénycikkeire; kérdés elé állítja a szomolyai embertársakat; és végül bátorítja a meghurcolást szenvedett 5 baptista testvért. {Békehírnök jan sz } 1926 febr. 28-n 9 szomolyai merítkezett be: Füge Imre és felesége Sütı Róza, Lakatos Imre és felesége Füge Róza, Bene Józsefné-Szalóki Magdolna, Szalóki Istvánné-Szemán Borbála, Füge Pál, Sütı János, és Kása imre. Rajtuk kívül még egy 21 éves fiatalasszony { Szemán Borbála kánya: Gergely Ambrusné-Szalóki Margit} tett e napon fogadalmat az egyik budapesti gyülekezet elıtt.

54 febr. 26-n újabb bemerítkezık: Füge Pálné-Bene Katalin, özvegy Nagy Péterné-Szalóki Mária, Víg Imréné- Csuhai Rozália, Bóta József és felesége, Csorba Teréz, Bene János feleségével, Csuhai Juliannával, s az én nagyszüleimmel... Említettem, hogy Szomolya neve ig Gömbösfalva volt. Az akkori politika úgy kívánta, hogy a kb lakosú, { mindenkori legmagasabb lakossági szám }falu vezetıi jóindulatot, sıt elınyöket keressenek a földi vezetés szemében. A 33 bemerített taggal, 34 vasárnapi iskolással felvonuló baptisták viszont a Menyei Felség akaratát keresték: 80 férıhelyes imaházat építettek, istentiszteleteiket heti 5 alkalommal megtartották, ünnepeket szerveztek, sıt ban hathetes zenei tanfolyamot tartottak Háthalmi Páth Károly vezetésével, amely jó alapul szolgált a szomolyaiak ének-zenei életének továbbfejlesztésére. Sokáig Szabó Ferenc, majd az itt szolgálatot végzı lelkipásztorok fejlesztették tovább elsısorban az énekkart, amellyel az ország több gyülekezetében is szolgáltak ben kezdte el a gyülekezet zárt órák jegyzıkönyveinek írását, jegyzık idırendben: Füge Imre, Bajzáth József, Szabó ferenc, Csuhai József és Papp József. {Papp Dániel lelkipásztor jegyzetébıl. Kelt. Szomolya }

55 55 ISKOLA Iskolai csoportkép Ennek megnagyobbított változata a 230-ik oldalon található. Az s év képe pedig a 204-as oldalon található. Jegyzıkönyv Felvétetett Szomolyán október, 24, 1869, az iskolaügyben tartott tanácskozmányról. Nagyon tisztelendı Korének József plébános úr és iskolaigazgató a mai napon felhíván a község lakosságát, hogy az új iskolatörvény értelmében a helybeli elemi iskola ügyben leendı tanácskozás végett, a községházához győljönek össze. A nevezett napon, délutáni órákban, az összegyőlt lakosoknak megmagyarázta a plébános úr, azon különbséget, mely a közös és felekezeti iskola között létezik, aztán pedig felhívta a jelenlévıket, hogy szabadon nyilatkozzanak arról, valljon közös vagy felekezeti iskolát kívánnak e létesíteni, kik

56 56 is valamennyien egy szóval s lélekkel oda nyilatkoztak, hogy egyedül római katolikus iskolát kívánnak most és a jövıben is fenntartani. Mivel pedig az iskolának semmiféle vagyonja nincsen elhatároztatott, hogy ennek okáért az iskola alap megszerzése végett a községbeli lakosság önkéntes adakozásra lészen felhívandó, e czélra a jelenlévık közül N T Korének József plébános úr M Dresztyenszky János jegyzı pedig 17 forintot ajánlottak meg. Ennek utána az iskolaszék tagjai választattak meg a következı rendben: N T Korének József plébános úr-elnökül, Varga János Kántortanító-jegyzıül, Albert Alajos gondnok-ideiglenes pénztárnokul, Csoór János uradalmi erdész, Dresztyenszky János jegyzı, Horváth József tanító, Daragó János, Daragó József, Bene Albert, Csuhai Mátyás, Szalóki G Pál, Ifjú Vincze Pál, Majguth Imre, Hegyi István tagokkal. Továbbá átlátván a lakosság, hogy az iskolaköteles gyermekek száma sokkal nagyobb, mint hogy azokat a jelenben fennálló iskola befogadni képes volna, ez oknál fogva, az új iskolai törvény szerint is, egy új iskola felépítésérıl okvetlen gondoskodni kell, mivel pedig a községnek iskolának alkalmas helye nincsen, elhatároztatott, hogy az Egri Méltóságos Fı Káptalanhoz, mint Földes Uraság és Egyház Kegy Urához kérelem nyújtassék be, mely szerint a község tő szomszédságában lévı úgy nevezett Mészárszék féle házat az új iskolának átengedni sziveskedjék. Végre elhatároztatott ezen tanácskozásban, hogy a faiskola kert, mely eddig felkapálás és vadon ezoldali

57 57 beültetés miatt egynéhány ember által használtatott, ezentúl négy részre felosztva egy évre haszonbérbe adassék azon kötelezettség mellett azonban, hogy a bérlık a már beültetett fácskákat ápolni és újakat is ültetni tartoznak, az alatt pedig a község ezen kert körül kerítésrıl gondoskodna. Ezen ünnepélyes nyilatkozat nyilvántartása végett elhatároztatott ennek egyik eredeti példányát a megyei Fı Pásztorunkhoz felterjeszteni, a másik példányát parochiális, a harmadik példány pedig a községházán feltartatni. Kelt mint fent-----aláírások: Korének József plébános elnök, Varga János kántortanító, iskolaszék jegyzıje, Alberty Alajos, Bine Albin, Szalóki Pál, Csoór János, Vincze János templombíró, Dresztyenszky János jegyzı. Bélyegzı: olvashatatlan. {Egri érseki levéltár: Szomolyai levelek. }

58 58 Iskolai bizonyítvány 1939-bıl

59 59 Jegyzıkönyv Felvétetett a szomlyai római katolikus iskolaszéknek 1885-ik év augusztus, 23-ik napján megtartott győlésen. Tárgy: Nagyon Tisztelendı Kulcsár János plébános úr, iskolaszéki elnök úr a megjelent iskolaszéki tagokat felhívta, miként az ez ideig tartó himlı járvány miatt a gyermekek az egész nyár folytán az iskolát nem látogatták, így a nevelés-tanítás nagy hátrányt szenvedett; felhívta, hogy e tekintetbe az iskolakezdésrıl, illetve annak napjáról intézkedjék. Tekintettel a szorgos munkaidıre és a még nem egészen felüdült gyermekek állapotára, az iskolaszék akként határozott, hogy a tantárgyak elıadása szeptember 14-én kezdessék meg. Kéressék fel a községi elıljáróság, hogy a pontos iskolába járás iránt kellı eréllyel intézkedjék. Ezek után, Varga János kántortanító úr a kihirdetett pályázat folytán, a kellıleg felszerelt bizonyítványokkal ellátott és általa elfogadott Bárdos József tanító urat, mint leendı segédjét mutatta be az iskolaszéknek, s minthogy e tekintetbe semmi kifogásolható körülmény nem merült fel, de mert az elıl említett tanító úr, úgy most, mint ezelıtt a segédtanítókat sajátjából díjazta, miután hajlott kora a szakadatlan mőködést nem engedi a most bemutatott Bárdos József tanító urat, az iskolaszék elfogadta és ezen elismerésrıl az iskolaszék felhívja az iskolaszéki jegyzıt, hogy a jelen jegyzıkönyvben tétessék említés. Ezek után a jegyzıkönyv felolvastatván elfogadtatott és aláíratott. Kelt, mint fent. Ujlaky Gyula iskolaszéki jegyzı. {Egyházi jegyzıkönyv ig. Szomolya plébánia. }

60 60 Másolat: 16/889. Nagyméltóságú és Fıtisztelendı egri Fıkáptalan! Kegyes Uraink! Azon mély bizalom és hő ragaszkodás, mellyel Szomolya község összes lakosai, úgy is, mint régi jobbágyok viseltetnek a Méltóságos egri Fı káptalan, mint Kegyes Uraság iránt ;- bátorítja alulírott Római Katolikus felekezeti iskolaszék tagjait arra, hogy legalázatosabb kérelemmel járuljanak a Méltóságos és Fıtisztelendı egri Fı Káptalanhoz, a következı indokoknál fogva; ugyanis: A Nagy Méltóságú Vallás és Közoktatásügyi Magyar királyi Minisztériumnak 1876 év szeptember 2-án sz. alatt kelt rendelete, valamint egri Érsek Úr İ nagyméltóságának 1889 március hó 28-án 1936 szám alatti magas felhívása folytán Szomolya községe, most már elodázhatatlanul oda van utalva, hogy minden lehetıt megtéve, egy újból szervezendı tanítói állomásról, s egy alkalmas iskola helyiségrıl gondoskodjék. Minthogy azonban Szomolya községben ez idı szerint csak egy tanítói állás, és egy iskolai tanterem van, mely szők helység a 236 rendes tanköteles gyermek befogadására igen csekély, -és egy tanító a fent idézett miniszteri utasítás 34 -a értelmében ily túl haladt számú gyerekkel oktatni egyáltalán nem képes; de, mert ugyancsak a fenti utasítás 39 -a ellenében népoktatási célra a megtörtént tagosítás alkalmával semmi nemő föld nem hasítatott ki. Továbbá: iskolai helyiségnek s tanítói lakásnak alkalmas helyiséget a község nem képes elıállítani; végre túlterhelt anyagi viszonyoknál fogva a község lakosai erre említett nagy telket és helyiséget egyedül viselni képtelen. Szegény lakostársaink nevében Mély hódolattal esedezünk a Méltóságos és Fıtisztelendı egri Fı Káptalan kegyes színe elıtt, -Méltóztassék a regale megszőntével most már lakónak bérbe kiadott Régi korcsma

61 61 házat, mint község közepén fekvı s iskolának legalkalmasabb helyiséget, valamint az uradalmi Erdész által ez elıtt használt 6 hold Csáj széli szántóföldet: mennyi területet a község, saját közös legelıjébıl szintén hajlandó lesz megadni. Habár feltételek kikötése mellett is iskolai célra Szomolya község részére kegyesen adományozni. Mely legalázatosabb esedezésünk megújításával, hódoló mély tisztelettel maradtunk Szomolyán 1889-ben, november hóban A Méltóságos és Fıtisztelendı egri Fıkáptalan kegyes Urainknak legalázatosabb szolgái: Ujlaky Gyula iskolaszéki jegyzı. { Egyházi jegyzıkönyv ig. Szomolyai plébánia. } Nagy Méltóságú Fıtisztelendı egri Érsek Úr! Kegyelmes Urunk! 16/1889. Hivatkozással Nagyméltóságodnak az ez év Márzius hó 28-án 1936 szám alatt kelt magas felhívására, mély alázattal bátorkodunk Nagyméltóságod Kegyes színe elé járulni következı legalázatosabb kérelmünkkel-ugyanis: Minthogy Szomolya község Római katolikus felekezeti iskolája a törvény kívánalmainak nem felel meg; amennyiben egy tanterem egy tanító vezetése mellett, 236 rendes tanköteles gyermeket egyáltalán be nem fogadhat. Mely hiány igen sok jóra hajlandó gyermek szellemi veszteségének okozója. Ezen, lelki károkat elismerjük ugyan mindazon által fájdalom! Elszegényedett községünk egy újonnan szervezendı tanítói állomás és iskolaépítés költségeit és terheit jótevık nélkül elviselni teljesen képtelen. Ennél fogva mély alázattal esedezünk Nagyméltóságod Kegyes színe elıtt, mint akinek jótékonysága s a népnevelés iránti bıkezősége országszerte ismeretes. Méltóztassék iskolaépítési alapunk gyarapítása céljából Szomolya község római katolikus felekezeti iskoláját pénzbelileg felsegíteni, illetve gyámolítani.

62 62 Mely legalázatosabb esedezésünk megújításával, mély tisztelettel maradtunk Szomolyán 1889 november hóban A Nagyméltóságú és Fıtisztelendı egri Érsek Úr, Kegyelmes Urunknak legalázatosabb szolgái: Ujlaky Gyula iskolaszéki jegyzı. { Egyházi jegyzıkönyv ig. Szomolyai plébánia. } Pályázat A szomolyai{ Borsod megye }római katolikus kántortanítói állomásra 1890 év május 29-én 9 órakor pályázat nyittatik. Javadalmak: 1/ Három szoba, konyha s éléskamrából álló lakás használata, a hozzátartozó gazdasági épülettel. 2/ Fél telek tagosított föld, adókötelezettséggel. 3/ A házaspároktól 52 köböl párbér rozs. 4/ Ugyancsak párbér címen minden szılı tulajdonos házaspártól 10 icce must, minthogy azonban a szılık kipusztultak, páronként 21 korona követelhetı must helyett. A szılıvel nem bíró házaspárok ugyanennyit fizetnek. 5/ A község pénztárából különféle címen 85 forint 26 krajcár. 6/ Stolaris jövedelem mintegy 80 forint. 7/ Hat öl tőzifa, a község által beszállítva. Pályázni óhajtók, szabályszerüleg felszerelt kérvényeiket képesítı és egyéb igazoló okmányaikkal együtt alulírotthoz címezve május 25-ig bezárólag küldjék meg. A kitőzött pályázati határnapon tartandó éneklési és orgonálási próbán a személyes megjelenés megkívántatik. Kelt Szomolyán { u p Bogács }1890 április 14. Kulcsár János plébános, iskolaszéki elnök. { Egyházi jegyzıkönyv ig. Szomolya plébánia. }

63 63 Méltóságos és Fıtisztelendı Püspök, Érseki Helyettes Úr! A szomolyai iskolaszék az új iskolát építı vállalkozónak, szerzıdés szerint, a munka elıhaladásával 400 forintot tartozik fizetni. Miért is alázattal kérem Méltóságodat, hogy a szomolyai iskolaalapból : 1/ az 1889 március 15-én betett 174 forint tıkét; 2/ az 1890 március 14-én 181 3/ az 1891 február 14-én betett 43 forint ipar tıkét, Összesen: 398 forintot kiutalványozni és borítékban a szomolyai iskolaszéknek kiküldetni méltóztassék. Ki magas Kegyeibe ajánlott mély tisztelettel vagyok Méltóságod, Szomolyán, augusztus 13-án alázatos szolgája: -Kulcsár János iskolaszéki elnök. {Egri érseki levéltár: Szomolyai levelek. }

64 64

65 65 Jegyzıkönyv Felvétetett Szomolyán 1895 július 14 tartott iskolaszéki ülésünkben. Jelen voltak alulírottak. Tárgy: A szomolyai római katolikus másodtanítói állás szabályszerő betöltése. Nagyon tisztelendı Kulcsár János esperes plébános és iskolaszék elnök Úr megnyitván a győlést kijelenti, hogy még ez idáig betöltetlen másodtanítói állásra Koma Géza maklári segéd tanítói állás elnyerésére esedezik; egyben felhívja a jegyzıt, hogy úgy a kérvényt valamint a bizonyítványokat olvassa fel. A felolvasás után az Elnök Úr, kérdést intéz az iskolaszékhez, hogy hajlandó-e a pályázót a másodtanítói állásra alkalmazni? Miután az iskolaszék Koma Géza tanító úr okmányait kifogástalannak találta, ez alapon ıt a másodtanítói állásra, egyhangúlag megválasztja, melyhez Nagyon Tisztelendı Kulcsár János Elnök Úr is készséggel hozzájárul, kijelentvén, hogy a pályázó okmányait a választási jegyzıkönyvvel együtt Érsek Úr İ Méltóságához fogja felterjeszteni, hogy a megválasztott tanítót İ Méltósága Kegyeskedjék Kegyelmesen Kinevezni. Kelt Szomolyán 1895 július 14-én. Bélyegzı: RÓMAI KATHOLIKUS ISKOLASZÉK SZOMOLYA Aláírások: Zsoldos Zsigmond iskolaszéki jegyzı Vincze György gondnok Alberty Alajos világi elnök Vincze Imre Nagy István Nagy Péter Kulcsár János iskolaszéki elnök Gergely Alajos Kovács Imre Szabó Márton Vincze János Gyenes Imre

66 66 Bene Pál. {Egri érseki levéltár: Szomloyai levelek. } TANÍTÓK ig Horváth József Varga János kántortanító Smidt János Varga János Bárdos József segédtanító Keller Ferenc segéd kántortanító Daragó Gábor tanító Zsoldos Zsigmond kántortanító Koma Géza segédtanító Csinos János másodtanító Alberti Imre tanító Póta István tanító Bárdos Imre tanító Daragó Gizella Zsoldos György kántortanító Sebestyén. Dr Mohács Géza Kisgergely Mária. Az iskolát az iskolaszék irányította, melynek tagjai idınként megválasztásra kerültek.

67 67 KAPTÁRKÖVEK Feltevések a kaptárkövek rendeltetésérıl. Tehát a fülkék kifaragásának okáról számos feltevés, elmélet született. Bartalos Gyula úgy vélte, hogy a kaptárkövek { sziklalobrok }síremlékek lehettek. Az Archaeológiai Értesítıben a fülkéket készítı népcsoport említése nélkül fogalmazza meg véleményét: én azt hiszem, hogy nem vetem messzire a sulykot, ha e fülkéket hamvvedertartóknak gondolom. Minden korábbi és késıbbi írásának ugyan ennek a véleményének adott hangot, miszerint elhunytak hamvait rejtı urnákat helyeztek a kıfülkékbe, amelyek kifaragását hol a hun magyarokhoz kötötte, hol pedig korábban élt keltáknak, illetve szkítáknak tulajdonította. {Hozzátéve, hogy az egyik-másik vakablakos szikla aligha lehet régebbi a középkornál. } A legnagyobb szomolyai kaptárkı

68 68 Klein Gáspár Borsod megye szociográfiája, címő könyvben megjelent tanulmányában a fülkéknek bálványtartó, áldozat bemutató rendeltetést, valószínősített. Honfoglalás kori emlékeknek tekintette a kaptárköveket, szerinte a fülkék istentiszteletre szánt faragások voltak, az itt élı ıs pogányok az egyes bevágásokba áldozatot tettek ki az isteneiknek. Ezekbe a rekeszekbe tették azután Isten képét, bálványát s mellé az ételt, vagy ajándékot. Hasonlóan vélekedett Sashegyi Sándor is a Pilisben található Holdvilágárok faragott kıszikláinak fülkéirıl. Már Bartalos megemlítette a leginkább ismert és elfogadott teóriát, miszerint a fülkékben hajdan méhészkedtek, de azt kritikával illette. A kaptárfülkék sziklaméhészeti rendeltetését vallók legmeghatározóbb képviselıje Saád Andor volt. Összegyőjtött adatait és aggályait egy méhészeti szaktekintéllyel, İrösi Pál Zoltánnal, a Gödöllıi Agrártudományi Egyetem tanárával közölte, aki a fülkékkel kapcsolatban a méhtartás mellett foglalt állást, s e feltevés támogatására külföldi mediterrán analógiákat is felsorolt. Gazdag győjtemény áll rendelkezésünkre arról, hogy a szomolyai lakosok miként vélekednek a kaptárkövek eredetérıl, a fülkék rendeltetésérıl. Kubinyi Ferenc 1865-ben szomolyai úti beszámolójában ezt írta: A népmonda szerint Szomolya területén egykor csehek tanyázván, a kérdéses fülkékben méheket tartottak. Innen a fülkék kaptár neve. De ezt értekezı mesének vélte. a husziták, vagy kelyhesek eleinte barlangokban és rejtekhelyen, sőrő erdıkben, titokban tartották istentiszteletöket. A szomolyai Kaptár-völgy is rengeteg erdıkkel lévén egykor körülvéve, ily titkos helyül szolgálhatott. Mások szerint a fülkéket egyes remeték készítették, egyes pártfogók emlékezetére. Hogy a fülkék rendeltetése egyházi volt, az egyik fülkébıl lerajzolt kereszt mutatja.

69 69 Saád Arnold 1972-ben ezt írta: Az 1930-as években több szomolyai lakos szerint a fülkékben méhészkedtek. A szomolyai népi hagyomány tehát a török idıkben történt méhészkedést emlegeti. Kaptárkövek, szakrális kıemlékek a Bükk alján. Baráz Csaba. Szomolya község határában három lelıhelyen 12 darab kaptárkı található, melyekben összesen 127 fülke van A korábbi kutatók többsége nem tudta áttekinteni és rendszerezni a hatalmas fülke tömeget, pedig ezek 91%- a{116 db}egy lelıhely kaptárkövein találhatók meg. Valószínő, hogy az összesített fülkeszámban nagyobb adatot {129 db }szolgáltató cserépváraljai kaptárkövek a szétszórtság miatt voltak jobban áttekinthetık, Patay P és Saád A topográfiai csoportosításában csak a mellékelt fényképanyag alapján lehetett eligazodni. a} Vénhegy D-Ny oldala. A falu határának Nyugati részében emelkedik a Vénhegy, melynek DNy-i oldalában hatalmas { kúpokkal tagolt }riolittufa vonulat húzódik. A legnagyobb és a legmagasabb kúp területén 1958-ban kıbányát nyitottak. A kaptárkövek pusztítására Takács József hívta fel a figyelmet az Észak Magyarország 1958 szeptember 25-i számában. Az újságcikket követıen a megyei tanács betiltotta kıbányászatot. A kaptárköveket 1960-ban természetvédelmi területté nyilvánították. Sajnos a sziklavonulat magasabb részeit a betiltás hatálybalépésének idıpontjáig -- elpusztította a kıbányászat. A kaptárkövek csoportosításánál a bányászat által széttagolt vonulat 1964 évi állapotát vettük figyelembe, s a terepviszonyoknak megfelelıen 8 darab kaptárkövet különítettünk el, melynek számozását DK-t felıl kezdtük. Saád A topográfiai

70 70 táblázataiban szereplı összesített kaptárkı és fülkeszámot még szétbontással sem lehet azonosítani a terepen. A Vénhegy sziklavonulatának felsı részét Kaptárkıtetınek, a legmagasabb kúpos tömböt Királyszékének és a hegy lábánál húzódó völgyet, Kaptár-völgynek nevezik a helyi lakosok. I szikla: A falu felıl a Vénhegy DK-i oldalában húzódó szekérúton, majd a gyalogösvényen haladva érünk le a Kaptár-völgybe. Az ösvény végétıl néhány méterre, jobbra, egy kisebb riolittufa szikla fekszik, melyen egy darab fülke van. Ennek a sziklának nem volt irodalmi jelentése. II. sziklavonulat: Az I. sziklától felfelé, kb 50 méterre kezdıdik a Vénhegy DNy-i oldalában húzódó hatalmas sziklavonulat. A DNy felıl kettıs kúp alakú II vonulat riolittufa tömbjén összesen 20 darab fülke van Mezıkövesd. Városi könyvtár: A Borsod Abaúj Zemplén megyei kaptárkövek topográfiája oldal.

71 71 KİMUNKÁK EGY BÜKKALJI FALUBAN Kıfaragó család és munkái

72 72 Kıkeresztek a temetıben. Szomolyai kıfaragók munkái.

73 73 Iparigazolvány 1900-ból.

74 74 Szomolya a Bükk alja településeinek egyik jellegzetes képviselıje. Geográfiai helyzete, Eger és Mezıkövesd között, számos módon befolyásolta tradicionális kultúráját. A falu hagyományos gazdálkodási rendjében a földmővelés játszott meghatározó gazdasági szerepet. Az 1861 évi tagosítási térkép még háromnyomásos határhasználatról tanúskodik, melyben a falu határának délkeleti, Mezıkövesd felé esı sík részén, egymás szomszédságában helyezkedik el a három szántóföldi nyomás, a határ többi része legelıként és kaszálóként hasznosul, illetve jelentıs része erdı. A falu határának földterületén az egri káptalan, a telkes parasztok és a község osztozott, és 1856-ban kezdıdött tagosítási per csak ben tett pontot a közöttük fennálló vitás kérdésekre. {1935-ben még 1208 kat. hold volt egyházi bírtok a falu határából a 2034 kat. hold szabadforgalmú, 148 kat. hold községi és 539 kat. hold közbirtokossági föld mellett}. A tagosítási per anyaga tájékoztat a gazdálkodási ágak részesedésérıl is. Egy 1863-ban kelt levélben, amelyet a legelıelkülönözés ügyében írt az egri káptalan, a következı szerepel: Szomolya nem fuvaros, vagy marhatenyésztı helység, itt az igavonó marhák leginkább és egyedül a föld mővelésére tartanak. Jelentıs juhászatot a múlt században csak a káptalan folytatott. A filoxéra-vészt követıen nagyban megnövekszik a szılı bírtok jelentısége :a szılıterület aránya, valamint a termés színvonala és jelentısége meghaladja vészt megelızıét. A szılımőveléssel párhuzamosan kiemelkedı jelentıséget kap a falu gazdálkodásában a gyümölcstermesztés is. Különösen jelentıs lesz a rövid szárú fekete cseresznye termesztése, amelynek a helység nevét is adta. Ez a fajta az 1880-as években tőnik fel, s a Bükk alja jelentıs gyümölcs kultúrájában megkülönböztetett szerepet kap: ez az egyetlen gyümölcsfajta, amelynek termése

75 75 külföldi elsısorban bécsi és németországi---piacokra is eljut az 1930-as években. A gyümölccsel való kereskedelem jelentıs szerepet játszott a falu gazdasági életében. Nyaranta több vagon cseresznyét indítanak útnak a felvásárlók a fıvárosi és külföldi piacokra, emellett az asszonyok hátyiban és faputtonyban hordják---a cseresznye mellett a körtét, almát, szılıt is az egri, mezıkövesdi piacra. A férfiak szekérszámra vitték árulni a berbencei szilvát Tisza-völgy és a Jászság falvaiba. A szántóföld minısége igen gyenge, s hozzá roppant egészségtelen bírtok struktúra társult. Különösen szembetőnı ez a falu lakossági létszámának tükrében, amely a következık szerint alakult: Év Népesség 1869-ben lakos , A népesség bírtok kategóriák szerinti megoszlására 1941-bıl áll rendelkezésünkre teljes adatsor. Ekkor mezıgazdálkodásból él 2048 fı, ipari tevékenységbıl pedig 204 fı. A mezıgazdasági népesség a következık szerint oszlott meg: 1 kat. holdon aluli.222 lakos. 1 5 kat.h. között ig. 244

76 ig ig..27 Gazdasági tisztviselı.2 Gazdasági cseléd 96 Gazdasági munkás, napszámos..799 A fenti adatok jelzik, hogy a népesség többsége életképtelen kisparcellán gazdálkodott, s feltőnı a mezıgazdasági munkások, napszámosok magas száma. Ezek ismeretében érthetı, hogy Szomolya a mezıkövesdi járás azon települései közé tartozott, amelyek a legtöbb summást adták az alföldi és dunántúli uradalmaknak. A gazdálkodásból származó jövedelmek kiegészítésére, jövedelemszerzésre tehát fıleg a mezıgazdasági idénymunka és a gyümölcstermesztés és kereskedelem, kisebb mértékben a borkereskedelem jöhetett számításba. Ezekhez társult a kıfaragás és annak produktumaival való kereskedelem, amely számottevı jövedelmet biztosított a lakosság számára, de nem vonatkoztatható el az egyéb tevékenységi formáktól, különösen nem a summásmunkától, amellyel periodikusan váltotta egymást. Ez a tevékenységi forma szervesen beépült a falu lakossága jelentıs részének gazdálkodásába, s elsısorban nem ipari tevékenységként, hanem a mezıgazdálkodó népesség kiegészítı tevékenységi formájaként értelmezhetı; mindenekelıtt ez indokolja a téma néprajzi aspektusú vizsgálatát. A KİBÁNYÁK HELYE ÉS ANYAGA. A bányák helye és anyaga. A Bükkalja földtani felépítésében jelentıs szerepet játszanak a miocén korú vulkáni eredető kızetek.

77 77 Vizsgálataink szempontjából elsısorban a riolittufák {riodacttufák} fontosak. A tufaösszlet kb 500 m vastagságú, általában szőrkés-fehér színő, változó szemnagyságú, többnyire laza, porózus megjelenéső { kovásodás esetén kemény}, dacitosba hajló plagioklász riolittufa. A Bükkalja egész területén végighúzódik kisebb-nagyobb megszakításokkal a plagioklászos riolit, illetve dacit méter vastagságú lávaárok formájában. Világosszürke, vörösesbarna színő, kemény, tömör padokat alkot. Mivel horzsakövet is tartalmaz, ezért összesült ártufának is nevezhetı. Ezek a kızetek teremtették meg a Bükk alja kıkultúrájának alapját: a felszín, vagy annak közvetlen közelében elhelyezkedı jó minıségő anyag sajátos kihívást jelentett az itt élı népek számára. A szomolyai kıfaragás a jó minıségő alapanyag révén vált ismeretté, maga a tevékenység is a kiváló kıanyag lehetıségei révén vált meghatározóvá a lakosság életmódjában. A falubeliek kıfaragó tevékenysége szempontjából a fehéres színő riolittufa és a vöröses színő dacittufa játszott fontos szerepet. Ezek vonulatán, több helyen, pl. a falu határában lévı Ispánberek területén, kiömlési kızetként bizonyára a riolit és a dacit is fellelhetı volt. Bár az itteni tufa lényegében hasonló tulajdonságú a Bükk alja többi bányájáéhoz, mégis jobb minıségőnek tartják azoknál. A szomolyai kıfaragók nagyon felkapottak voltak. Nagyon jó kıfaragók voltak a bogácsiak is, pl a Csikiek, de ott gyengébb minıségő a kı. Nálunk nagyon jó csattogós kı van. Azt tartják, hogy a faluban a bányák, s a jó minıségő kı miatt volt sok kıfaragó. A bogácsi, meg a siroki kı foltos kı, puhább az itteninél. Gyengébb minıségő, mint az itteni. A falu határában ma is több bányát tartanak számon a helybeliek, noha már egyiket sem mővelik. Az emlékezet e emellett több generációval ezelıtti fejtések nyomát is ırzi,

78 78 pedig a kıbányák nem kaptak megkülönböztetı nevet a falu helynévanyagában. Kellı források hiányában a kıbányák használatát csupán egy évszázadnyira tudjuk visszakövetni. Bár Fényes Elek 1851-ben említést tesz a falu kıbányájáról, a községi iratok azon típusai, melyek alapján a bányászat kezdeteirıl, s egyáltalán, a bányamővelésrıl bármi dokumentálható lenne, nem állnak rendelkezésünkre. A falu határának legkorábbi ismert térképei, a XVIII század középsı harmadából, nem alkalmasak annak megítélésére, hogy volt-e abban a korban kıfejtı Szomolya határában. Az elsı igazán megbízható forrás, a falu évi határtérképe viszont már több kıbányáról is tanúskodik. { Ez önmagában is lényegesen korábbra datálja a kıbányászás kezdeteit} A határ Novaj felé esı részén, a Kutya-hegy és a Csırszlyuknál levı kaszáló között szerepel a térképen az uradalmi kıbánya, felírat. Ehhez közel az Ispánberek területén tünteti fel a térkép a közös kıfejtı helyet, s ez utóbbival megegyezı felírat szerepel a Győr falu felé esı lábánál is. Az évi térkép ez utóbbit már Győr-Demets néven említi. Ez utóbbi térkép szövegében nem tünteti fel a kıfejtıket, de színezésében, rajzában plasztikusan jelzi azokat. Az említett helyeken számba veszi a kıbányák helyét a falu 1861-s telekkönyve is. Pesthy Frigyes kéziratos anyaga {1864} négy kıbányát említ, ezek még az 1950-s is mőködtek: Ispánberek, Novaji, Győr, Csırsz lyuk, valamint a Felsı-erdıhöz tartozó Hegyesd nevő rész kıfejtıje. Az, hogy a fentebb említett térkép határozottan elkülöníti az uradalom-esetünkben az egri káptalan-és a község kıbányáját, a Bükkalja kıfaragó-hagyományának egyéb vonatkozásaival együtt feljogosít bennünket arra, hogy kellı adatok hiányában egyelıre csak a hipotézis szintjénvéleményt alkossunk a helybéli kıbányászat idırendjével kapcsolatban. Lénárt Andor tanulmánya, amely számba vette a XVIII. századi egri püspöki építkezések háttériparát, felhívta

79 79 a figyelmet arra, hogy az egyházi építkezések anyagszükséglete fokozatosan vonta be a nyersanyagtermelésbe az egri, közvetlenül Eger környéki, majd a távolabbi falvak kıbányáit. A kı iránti kereslet bizonyára nem csökkent a XIX század elsı felében sem, tekintettel az építkezések volumenére. Magam úgy vélem, hogy a szomolyai uradalmi bánya is e folyamat részeként kapott nagyobb szerepet, jelentısége, illetve nyersanyaga ekkor léphette át a falu határát, s nagyobb volumenő kitermelése a XVIII. Század utolsó vagy a XIX. század elsı harmada folyamán kezdıdhetett. Nem valószínő, hogy az egyház, építkezései során ne számolt volna e jó minıségő követ adó bányával. Úgy vélem azonban, hogy mindez csupán egy újabb rétegét, magasabb szintre emelkedését jelzi a helybeli kıbányászatnak, annak elızményei, hagyományai lényegesen nagyobb múltra tekinthetnek vissza. Elegendı itt csupán a falu régi, 1896-ban lebontott templomára utalnunk, amely XII. századi jegyeket viselt, épen faragott kövei révén. A bontás után ezek elıször a temetı kerítésébe kerültek, majd onnan kibontva az egri érseki líceum kıtárába kerültek. Nem tartom valószínőnek, hogy az Árpád-kori templom építéséhez a követ máshonnan hozták volna, amikor az, helyben is rendelkezésre állt. A késıbbi századból nem igen maradt datált vagy egyértelmő, korjelzı stílusjegyeket viselı helybeli kıfaragvány, ám aligha tévedünk, ha a Szomolya és Mezıkövesd közötti út mentén álló, bizonyára XVIII. Századi Szent Donáth, a faluból kivezetı, mezıkövesdi mentén álló, 1823-ban fel állított kıkeresztet, s több más, a XVIII-XIX. század fordulójára datálható faragványt-legalább anyagában-a szomolyai kıhöz kötünk. A múlt század végérıl már több forrás jelzi, hogy a Bükkalja falvaiban a kıfaragásnak és a kıfejtésnek jelentıs hagyománya van. A korszak nagy felmérı--számbavevı munkája, az Osztrák-Magyar Monarchia, írásban és képben címő vállalkozása a következıt állapítja meg:

80 80 A Hór völgyén túl, a hevesi határszélig terjedı hegyes vidéken Zsérc, Noszvaj, Bogács, Szomolya, Ostoros, Kis-tálya, Andornak és Novaj falvak sorakoznak, melyeknek hegyes határai.között agyagos és köves talajúak. Mészégetéssel és kıfejtéssel majd mindenikben foglalkoznak Századunkban legjelentısebb kıfejtı hely az Ispánbereki, Ispányberek, Ispánberki-hegy nevő határrész volt. Ez a hosszú, félköríves, ÉK-DNY irányú gerinc, melynek déli oldalán szılık húzódnak. Északi oldala mély völgy, melyet túl felıl a Kutyahegy határol. A gerinc futását tízhúszméterenként szakították meg az egymást váltó fejtés nyomok, általában az északi-északkeleti irányból indulva. Ma már a nagyolási törmelék és a dús növényzet elfedi a régi fejtésnyomok zömét, csak elvétve találhatók függıleges, fejtésre ma is alkalmas kıfalak. Zömmel itt voltak az egykori magánbányák is: A mai szılık helyén régebben szántóföld húzódott, s a parcellák végeit a kıfejtık határolták. Kemény, faragásra kiválóan alkalmas követ bányásztak itt, míg a szomszédos Nagyvölgyben, a novaji út mentén puha építıkövet, tufát fejtettek. Jelentıs kıfejtı hely volt Demecs is, a falunak szélén, a kövesdi út mentén, s vele szemben, a fıutca fölé emelkedı parton a Bikaólnak nevezett kisebb fejtés, amely nevét az egykor mellette levı közbirtokossági istállóról kapta. Mindkettıbıl keményebb kızet került ki. A Demecsbányából felül piros, alul kemény, szőrkés kı jött, de bányásztak itt különösen kemény, kékes szőrkés követ is, amely- a többi bánya vasas rétegéhez hasonlóan-alkalmas volt kézi malmok készítésére. Ma már házak épülnek a régi fejtés elıterében. A Bikaól bányájában vöröses követ fejtettek. A Győr-tetı keményebb kövének bányászása ben fejezıdött be. A Győr alján { Győrfenék }tufát fejtettek. Ez utóbbi volt a község legutolsó mőködı kıbányája:

81 81 A Murányi család 1939 óta birtokolta és termelte. Régebben nyolc kıbányász dolgozott benne Murányi József irányításával ban fejezték be a fejtést. Az itt bányászott, szabályos tufa-téglákká faragott tömbök még a közelmúltban is eljutottak távolabbi területekre is. A falu határában, az 1950-es években megszőnt a faragható kı bányászata, amikor a kıfaragók-akkor már jobbára sírköves kisiparosok-áttértek a mőkı használatára. Ez lényegesen megnövelte a munkateljesítményt és a keresetet: adatközlıim szerint akár nyolc-tíz sírkı készíthetı el belıle annyi idı alatt, míg a természetes kıanyagból egy darab. Az idısebb kıfaragók azonban--tréfásan--ma is vályogvetıknek nevezik a mőköveseket, s azzal ugratják ıket, hogy vigyázzanak, a víz ki ne maradjon az anyagból Az építkezésre alkalmas tufakı bányászata 1980-ban szőnt meg: ma is általánosan használják ezt az anyagot, de Noszvajról szerzik be, ahol körfőrésszel darabolják fel. A faragó emberek a kızetek anyagát, fajtáját nem ismerik, csupán színük és keménységük alapján különböztetik meg azokat. A keményebb, jól faragható kızetet terméskınek, homokkınek nevezik, a puhább kızet felsı, szívósabb rétegét vasasnak mondják. A puha kıanyag neve tufa vagy stufa, a tömbökben meg nem álló, elsısorban barlanglakások és pincék faragására alkalmas tufáé kıporkı. A bányát általában csak hegynek, a kıréteget sziklának mondják. Megfigyelték, hogy a kıbányák körül néha, apróbb darabokban elıkerült olyan kızet, amivel tüzet lehetett pattintani. Az emlékezet szerint az erdı alatt régen vízözöni kövek voltak: mintha erdı lett volna, úgy voltak a fák megkövesedve. Ezeknek ma már nyomai sem lelhetık fel.

82 82 A bányák birtoklása. A bányák birtoklásának több típusa élt egymás mellet, egészen az 1950-es évekig, amíg kezelésük a termelıszövetkezet, illetve a tanács kezébe került. A bányák birtoklásának formái kapcsolatban voltak a kıfaragók gazdasági-társadalmi helyzetével, s arra fokozottan vissza is hatottak. Századunkban a bányák többsége a faluközösség tulajdona volt, s azokat a legeltetési társulat gondozta. Ez elsısorban a bányák árverésen történı bérbeadását jelentette, valamint alkalmi felügyeletet a bányászás módja fölött. A bányabérletek méter szélességő fejtésekre szóltak, melyek kiterjedését általában mészcsíkokkal jelezték, ily módon választva azt el a szomszédos fejtéstıl. Az árverésen sorban haladtak az ilyen bányahelyeken, s mindig licitálással lehetett megszerezni a szóban forgó területet. A bérleti díjat általában készpénzben kellett kifizetni. Az 1930-as években azonban elıfordult olyan is, hogy 1-1,5 mázsa búzáért lehetett egy esztendıre bányát bérelni. { kialakult szokás volt azonban, hogy a fejtéseket három évre adták bérbe, mert rövidebb idı alatt nem lehetett gazdaságosan kitermelni, vagy csak nagymérvő rombolás árán, amit a legeltetési társulat további hasznosítás miatt nem engedhetett meg. } A jelzett módon összegyőlt terményt a társulat vagy eladta, vagy abból fedezte a községi alkalmazottak kerülık, pásztorok bérét, termény-juttatását. A bányabérlık elsısorban helybeliek voltak, ám állandóan béreltek Szomolya határában a nagy egri kıfaragók{ Kienle, Minárovics, Ivánszky}.is. Úgy tőnik, hogy századunk elsı a nagy hagyományú egri kıfaragó mesterség egyik jelentıs nyersanyag bázisa Sirok és Demjén mellett

83 83 Szomolya volt. Az egri mesterek négy-öt szomolyai kıbányászt alkalmaztak napszámosként, akik kibányászták, lenagyolták, szállításra elıkészítették az anyagot. Az egrieken kívül alkalmanként más területekrıl is jöttek kıfaragók Szomolyára anyagért: elsısorban mezıkövesdiek, miskolciak. A kıbányák kisebb része magánkézen volt. A szerencsésebbeknek saját földjük végén, magánterületen volt kıfejtıjük, így a kıért nem kellett fizetniük. A kıbányászás folyamata. A jó minıségő, hasznosítható kı elérése, a könnyen hozzáférhetı fejtés kialakítása, általában kemény, kitartó munkát igényelt. A kıfaragók emlékezete szerint azért volt három év a bányabérlet legrövidebb idıtartama, mert néha csaknem egy esztendı kellett ahhoz, hogy elérjék a jó minıségő kızet réteget. Szomolyán a kızetet különbözı vastagságú, általában 1-4 méter között változó talajréteg fedi. Szerencsés esetben lankás rész, elı vezetett a meredek gerinchez, s hamarabb lehetett kıhöz jutni, általában azonban a talajréteg lehordás után érték el a fejthetı követ. A meddıt {ramaty, salak} csákánnyal ásóval, lapáttal bontották meg, s kézikosarakban, vagy furikban hordták le a kı tetejérıl. S--ha kellett--szekerekkel vitték távolabb. Elıször általában 5x5 méteres részt kezdtek el bontani, hogy mielıbb kıhöz jussanak, s a kıfejtéssel párhuzamosan folytatták a földréteg további lepucolását. Kis szakaszokat bányásztak egyszerre, s a függıleges repedések mentén mélyen haladtak a hegy belseje felé. A legfelsı kıréteg töredezett, apró, ú.n háportyás kı volt, amelyet általában nem használtak fel. Elıfordult

84 84 azonban, hogy egy-egy szekérrel elvittek A nagyobb, laposabb darabokból árulni az Alföldre, ahol azokat az udvarokon járdaként rakták le, lépésnyi távolságokra, hogy sáros idıben is biztonsággal lehessen közlekedni. Ritkábban falkıként is felhasználták ezeket a tömböket. Ezt a réteget követte 1 1,5 méternyi bontás után a falkı, épületkı, majd 3-4 méteres mélységben következett a terméskı, homokkı, szikla, vagyis a legjobb minıségő kızet, a bányászás valódi célja. E réteg vastagsága változó volt, általában 4-6 méter, majd újra puhább, gyengébb minıségő fenekkı következett, amely faragásra ugyancsak alkalmas volt, ám kevésbé idıtálló. A különbözı keménységő kızetrétegek változását a kı színének módosulása is jelezte. Az Ispánberki dőlı bányáiban pirosas színbıl elıször világosabb barnásra változott a színe, majd a kızetréteg dereka, a legjobb minıségő anyag barnás színő volt: fagyálló, kemény, tartós kı. A színbıl a bányászok következtetni tudtak a keménységen kívül az anyag nedvességére, hasadására, s felhasználhatóságára is. A kıfaragók többsége már a bányában, az anyag kiemelésekor meglátta a kıben rejlı lehetıségeket, s már akkor eldöntötte a felhasználás módját is :azt, hogy mit farag majd belıle. A különbözı helyeken bányászott, más célra hasznosított terméskı és a tufa kitermelése eltérı technikával történt. A keményebb kızet fejtése szempontjából meghatározó jelentısége volt a természetes repedéseknek, amelyek behatárolták a fejtés lehetıségeit. A lepucolt, sima kıfelületen {fekvı lóger }keresték meg a függıleges irányú repedéseket {szer}, amelyek mentén a követ hasítva az újabb vízszintes rétegsorhoz {lóger} jutottak. Az erek hiánya nagyban megnehezítette a kitermelés munkáját: sokkal több szögelést, ékelést kívánt, s az ékek helyét hegyes csákánnyal elıre ki kellett alakítani {belyukázni}. Gyakran

85 85 még a természetes repedések mentén is db ék kellett egy-egy tömb kihasításához. {A bányákban a fejtések helyét általában szertıl-szerig, vagyis két függıleges ér között igyekeztek kijelölni. Csak ritkán volt vita abból, ha egy nagyobb tömb átvezetett a szomszéd bányájába: az ilyen tömböket általában elosztották egymás között. } A szomolyai kı szálán nagyon jól hasadt, a keresztbe szakítás, a szálra merılegesen, már sokkal nehezebb volt, s több ékelést igényelt. A vasékeket { szeg} bunkóval{vasbunkó, bakó} verték be a kıbe. A nagykalapács hosszú nyelét különösen hajlékony, rugalmas fából {somfa, cseresznyefa} készítették, hogy az ütés ereje ne rúgjon vissza a kézre. Az ékeket gyakran négyöt alkalommal is végig kellett verni, hogy a tömb lehasadjon. Ez az eljárás nem tette lehetıvé x60x40-50 cm-nél nagyobb mérető kıtömbök kiemelését. Ezekhez elsısorban út menti keresztek megfaragásához volt szükség. Általában azonban ettıl kisebb mérető kıtömböket tudtak kiemelni, s a nagy darabok különösen keresettek voltak a kıfaragók között. Másfajta fejtési technikát igényelt a puha riolittufa bontása, amelyet a Bükkalja más falvainak kıbányászaihoz hasonlóan sámolásnak neveznek a szomolyaiak. Ennek során baltás, vagy hegyes csákánnyal 8-10 cm széles, kb.20 cm mélységő mesterséges ereket vágtak a kızetbe. A keletkezı törmeléket az erre a célra szolgáló, rövid nyelő eszközzel, sámkapával kaparják ki a hornyokból. Ezután az így kialakított keskeny árkok{sám} mentén ékelve hasítják ki a tömböket a tufából. A kıdarab hosszától függıen alkalmaznak többkevesebb éket, amennyi elegendı az egyenletes hasításhoz. Különbözı erıvel kalapálják az ékeket is: a belsıket erısen, a külsıket óvatosabban, nehogy a tömb sarka letörjön. A lehasított majd megemelt kıdarabok alá rövid

86 86 botdarabokat tesznek, hogy a kövek közötti nyílás ne záruljon ismét össze, s a tömb kézzel megragadható legyen. A kihasított kıdarabokat vasrúddal, { pajszer, stanga }mozgatták ki a helyérıl. A tömböt a helyszínen lenagyolták, erre a célra baltás csákány, vagy a nagyobb mérető maszli szolgált. Ekkor eldılt a kı további sorsa is: a legjobb minıségőbıl síkövet faragtak. Sokat rontott a kı értékén a benne levı, a környezetétıl elütı, puhább-keményebb csomó { fót, darázsfészek } A bányában nagyolták meg az építıkövet is, s méterenként rakták össze; a vásárlók általában innen szállították el. A bányában darabolták fel az építkezéshez használt tufát is: az utóbbi évtizedekben 25x25x50 cm-es téglákat alakítottak ki belıle. { Ékekkel hasították ezeket is ;a szomolyaiak főrészt nem használtak a tufa darabolásához}. A tufa-téglákat ötösével rakták össze, 100 volt egy sorban. Szállításkor a szekér mellé állt, így a sorok alapján lehetett megállapítani a felrakott darabok számát. A követ a bányában fıleg kézzel mozgatták, a legnagyobb tömböket is ki tudta mozdítani {karítani }6-8 ember a fejtésbıl. Ilyenkor a szomszédok segítségét kérték, amit aztán hasonló módon viszonoztak. Csak kevés helyen volt olyan sík a terep, ahol fagörgıkön vasrúd segítségével lehetett a szekérhez közelíteni a követ. Emelıt nem használtak. Sík terepen elıfordult, hogy lánccal a kıtömböt körülkötötték, s a hámfát láncba akasztva lóval vontatták a terhet. Ilyenkor azonban maguk is rásegítettek vasrudakkal. A szekerek azonban többnyire be tudtak állni a fejtés alá. Három-négy kılapból lépcsızetes rakodót építettek, amelyen a kıtömböt fokozatosan buktatták rá a szekérre. A nagy tömböket a szekéren fagörgık segítségével tolták elıre, hogy a szekérderék deszkázatát ne törjék fel.

87 87 A bányászás szerszámait alkalmanként a helybeli kovács készítette, gyakrabban azonban a városi üzletekben vásárolták {Eger, Miskolc, Mezıkövesd. }mindenki maga élezte, tartotta, viszont rendben igazította a kezéhez. Egy-két kıbányánál kis kunyhót emeltek kıbıl, ahová behúzódhattak az idıjárás viszontagságai elıl, de ahol kis kovácstőzhely és fújtató is volt, a szerszámok élezéséhez. Leginkább azonban hazavitték a szerszámot, ha igazítani kellett rajta, egyébként a fejtésben, a kövek közé rejtették a napi munka befejezése után. Kézvédıt, kesztyőt a kıbányászok nem használtak, azt tartották, hogy abban nem lehet dolgozni. Az elıforduló kézsebeket általában csak pálinkával locsolták le, esetleg fehér vászon vagy gyolcs darabbal kötözték át. A bányászok télen-nyáron bakancsot vagy csizmát viseltek, az 1940-es évek végén terjed el közöttük a gumicsizma használata. Általában viseletes ruhát vettek fel a munkához, maguk elé vászonkötıt {sulc, kötényt } tettek, hogy a ruha ne szakadjon. Télen rövid bekecset, kiskabátot és kucsmát hordtak. A munkásruhák viselése csak az es évek végétıl terjed el. A kıbányászok pirkadattól szürkületig dolgoztak. Többségük-kendıbe kötve-vitte magával a napi élelmet: kenyeret, szalonnát, hagymát. Gyakran sütöttek szalonnát nyárson ebédre. Napközben általában hideget ettek, s este várta ıket otthon a meleg étel. Volt akinek a felesége meleg ételt vitt délben is, egyfülő, bádog ételesben. A kemény munkához erıs étel kellett,, tejen-teán nem lehetett a követ törni. A kıbányászás kemény, embert próbáló munka. A férfiak már fiatal korban megtanulták a fogásokat, a fiúgyermek már éves korában besegített apjának a munkába. A fogások megtanulása után aztán már fiatalon képesek voltak olyan virtusra {pl. a kı elhasítása a legkevesebb ékkel}, amit nagy, erıs, de hozzá nem értı emberek sem tudtak utánozni.

88 88 A KİFARAGÓK Iparosok és paraszt specialisták. A Bükk alja falvaiban a kıvel való bánni tudás, a kıfaragás általánosan ismert technika. Szomolyán a férfiak többsége tud követ faragni, különbözı szinten. Ahogyan az erdı vidékeken a fa technika, fafaragás általánosan ismert eljárás, hasonló itt a kıfaragás ismerete. Iparos kıfaragó, aki a mesterséget hivatalosan is tanulta, s vizsgát tett, általában volt a faluban a századunk elsı felében ben a vármegyei monográfia 13 kıfaragó iparost említ. {Csíkvári Antal szerkesztı. Borsod Vármegye } Az iparosok többsége is csupán segédlevelet szerzett, nem tett mestervizsgát. A férfiak többsége azonban- - a nagy mezıgazdasági munkák mellett vagy azok szünetében bányászta és faragta a követ. A legügyesebb, a legmagasabb szinten dolgozó faragók nem is mindig az iparral rendelkezık közül kerültek ki. Csak becslésekre szorítkozhatunk annak megítélésében, hogy--az iparosok mellett hány családnál járult hozzá különbözı mértékben a kıfaragása a megélhetéshez. Adatközlıim szerint szinte minden család foglalkozott a kıfaragással, gyakran még a nagy gazdák is. Az iparos kıfaragók státusza elsısorban modell, elérendı cél volt a többiek számára. A kıfaragóknak tekintélyük volt: jól kerestek, pénzzel bántak.{ Szabó Ferenc 69 éves} A kıfaragók, különösen a bányatulajdonosok tehetısebb emberek voltak, jobban álltak, mint a kisföldő parasztok.

89 89 Egy iparos kıfaragó jövedelme felért hold földével. S jobban tudta forgatni magát, mint egy paraszt ember. Ha valakinek választani kellett, hogy leányát paraszt emberhez, vagy iparos emberhez adja, akkor biztos a kıfaragót választotta. {Bene István. 70 éves. } Különbözı mértékben ugyan, de a családok zöme érintett volt a kımunkákban. Volt, hogy este százan is jöttünk hazafelé az Ispán-berki bányából, olyan sokan dolgoztak kıvel! --mondja egy adatközlı.{ Szabó Ferenc 69 éves} Állandó megélhetést a kımunka csupán néhány kıfaragónak jelentett, a lakosság többségénél kiegészítı jövedelemként hasznosult ez a tevékenységi forma. A kıfaragásból származó jövedelem kettıs módon polarizálta a népességet: a legszegényebbek azért kezdtek el követ faragni, hogy kiegészítı jövedelemre tegyenek szert, amelybıl vagy kıbányát béreltek, s mindinkább igyekeztek szabadulni a mezıgazdasági munkától, vagy földet vásároltak, s mindinkább a mezıgazdasági munkához kötıdve, fokozatosan eloldódtak a kıfaragástól. Ennek a lehetıségeit elsısorban a kıbányák birtoklása, a kı megszerzésének lehetıségei határozták meg. A kıbánya birtoklása erısen differenciálta a családokat, behatárolta anyagi lehetıségeiket is. A magánbánya megbízható nyersanyagforrás volt a kıfaragó munkához, s jelentısen megnövelte a családok jövedelmét még akkor is, ha a kitermelt követ nem maguk dolgozták fel. Az iparos kıfaragók mellett gazdálkodási modell volt a többek számára az a néhány család is, akik saját földön gazdálkodtak, s bányájukban követ termeltek. Mindenki olyan helyen igyekezett földet venni, ahol esetleg kıbányát is nyithatott. A legtehetısebbek, a holdon gazdálkodók általában nem is bányásztak követ, hanem bérbe adták a

90 90 bányát, vagy napszámosokat alkalmaztak, s az általuk kitermelt követ adták el a kıfaragóknak. Volt példa a részért való kıfejtésre is: a kibányászott anyagból minden harmadik, vagy negyedik tömb a bánya tulajdonosát illette meg. A tehetısebbek rendelkeztek fogattal is, s a fuvarért szántásért gyakran kıfaragó munkát kértek cserébe: télen kıfaragással kellett ledolgozni a fuvardíjat. Így egy-egy nagygazda télen összegyőjtötte a sírköveket, amelyeket aztán nyár folyamán értékesített. Kifejezıen példázzák ezt adatközlıim szavai: A faluban voltak gazdák, akiknek 30 hold földjük is volt, s rajta saját bányával. Napszámosokkal fejtették a követ. A többiek fuvarral, meg minden egyébbel nagyon ki voltak szolgáltatva nekik, ezért igyekezett volna mindenki önálló lenni. Egyszer az egyikük kisegített egy órás fuvarral: egy kivágott fát hozattam haza a szekerén. Mikor visszamentem hozzá, s megkérdeztem, hogy mivel tarozom, akkor azt mondta:--jól van öcsém! Megcsinálsz nekem egy kiskeresztet helyette! akárhogy dolgoztam, az másfél-két napi munka volt. Így dolgoztak neki sokan, úgy, hogy tavaszra 100 db keresztje is együtt volt, csak el kellett adnia. { Szabó Ferenc, 69 éves. } Így aztán érthetı, hogy a fiatal legények figyelték, hogy melyik eladólány családjának van saját bányája, s igyekeztek oda nısülni, mert ez rendkívül nagy elınyt jelentett számukra a további életük során. A kıfaragók többsége maga bányászta a követ; az iparosok tanulójuk, segédjük segítségével. Csupán a tehetısebbek alkalmaztak egy-két napszámost. Ez utóbbiak nem voltak faragók, csupán a bányászáshoz és a kı hasításához értettek. E néhány kıbányászon kívül nem volt olyan a faluban, aki csak termelte volna a követ, s ne faragott volna: a kıbányászás és a faragás általában nem különült el egymástól, ugyanazon tevékenység két munkafázisát jelentették. A faragással jobban is lehetett keresni, mint a

91 91 fejtéssel, már csak azért sem végezték szívesen csak a bányabeli munkát. A két munka persze szorosan összefonódott: Nem lehetett jó kıfaragó, aki a bányászáshoz nem értett, de jó bányász sem lehetett, aki nem tudta, hogy mi van a kıben. A kıfaragónak már a hegyben ismernie kellett a követ, mikor ránézett, már akkor tudnia kellett, mi lehet belıle. { Víg Sándor. 80 éves. } A fiatal legények többségét szegénysége indította el a kıfaragó tevékenység felé. A kıfaragók jól kerestek, munkájuk megbecsült volt, s könnyebb megélhetést jelentett a nehéz fizikai igénybevétel ellenére a paraszti munkánál. Induláskor sokan csak idıszakosan foglalkoztak kıvel: tavasztól-ıszig summásnak jártak az Alföld, vagy Dunántúl uradalmaiba, s csak ısztıl-tavaszig jártak követ szedni, illetve akkor faragtak. Még az önállóvá vált kisebb faragók közül is többen elmentek nyáron néhány hétre aratni, hogy a kenyérnek valót megszerezzék. Pár hetet kaszáltak, addig szüneteltették a faragó munkát. Évtizedes gyakorlat és kialakult piackörzet kellett ahhoz az as években, hogy valaki kımunkából megéljen, s függetlenítse magát a summás munkáktól. A fentebb említett periodicitás általában is jellemezte a kımunkát: általában novembertıl-tavaszig folyt a kı kitermelése, s tavasztól mindenszentekig tartott a faragás és értékesítési szezonja. Csak a több embert foglalkoztató mőhelyek voltak képesek a párhuzamos munkavégzésre. Az elmúlt három évtizedben a kıfaragó munka a sírköves kisiparosok tevékenységére szorult vissza, korábban azonban lényegesen differenciáltabb tevékenységi formákat jelentett. Nem egy paraszt kıfaragónak nagyobb tekintélye volt munkája révén, mint némelyik kontár,, iparosnak. Csak az ügyesség, a kıvel való bánni tudás, bár késıbb az iparengedély kiváltásának kötelezettsége egyre nagyobb

92 92 hátrányba hozta az iparral nem rendelkezıket. A falu lakossága azonban megbecsülte az ügyes kező iparosokat. A kıfaragás nagyon kemény fizikai munka volt, s igénybe vette az embert, de ha valaki becsületesen dolgozott, akkor sokkal jobban meglehetett ezen a vidéken élni belıle, mint bármelyik más foglalkozásból. Éppen úgy, mint ma. Tekintélyt szerezhetett vele valaki, ha szép munkát adott ki a keze alól. De sokat kellett azért dolgozni, hogy a faluban parasztok elıtt tekintélyt szerezzen az ember. Ezt csak kemény munkával lehetett kivívni, hiába volt valaki ügyes kező, ha iszákos volt, s a szavának nem felelt, akkor semmire sem becsülték az emberek. Azt tartják, hogy aki egyszer belekóstol a kıfaragó munkába, az nem is tudja abbahagyni, amíg a koporsószegit le nem ütik. Jó kıfaragónak születni kell! Átlagos kıfaragó lehet akárki, lehet iparos is, de az csak laza munkát tud! Az igazi kıfaragó ritkán születik. A parasztoknak jók voltak a kontárok kövei is, de a kövesdi meg az egri temetıben már nem. Ráfaragtak például egy parasztot a szoborra, de olyan bajusza volt, akár egy magyar ökör szarva! Aki rátermett volt, az, hamar kiemelkedett a többi közül. Ezek jobb munkát is meg tudtak csinálni, a többi meg maradt az egyszerő munkánál. mondja Szalóki János, akit a kıfaragók többsége a legügyesebb kezőnek tart, noha nem tanulta a mesterséget. A faragás tudománya általában apáról-fiúra szállt, az iparosok egy része is apja mőhelyében tanulta a mesterséget. A fiúk gyerekkoruktól ismerkedtek ezzel a munkával, legtöbben ebben nıttek fel. Ahogy 80 éves Víg Sándor mondja:,,én tán még a kı között is születtem! Már a nagyapám nagyapja is kıfaragó volt: apáról-fiúra szállt a mesterség Többen egri mesterek mőhelyeiben ismerkedtek meg a szakmával. A mai legidısebb kıfaragó generáció { Kienle,

93 93 Ivánszky, Manglitz, Minárovits, és Krizsán } inasa-segédje volt. A kıfaragó-mesterség a paraszt fiúk számára is nagy vonzást jelentett szabadabb tevékenységi formáival, lehetıségeivel. Apámnak volt 12 hold földje, én mégis kıfaragó lettem. A szomszédban lakott egy kıfaragó, én ott lestem el, hogyan lehet megélni ebbıl a mesterségbıl: kedvet kaptam, kitanultam a mesterséget. Apám jól elvert, meg kitagadott. De én rendesen megéltem a kıfaragásból. {Bene István. 70 éves. } A fiút annak idején gyengének találtuk, nem adtuk kıfaragónak, fodrász lett belıle. De az unokám, a lányunk fia, az kitanulta a kıfaragást, s ma is kıfaragóként dolgozik. Aztán a fiam is egyet gondolt, s ı is ki váltotta az ipart. {Szabó Ferencné. 68 éves} Kıfaragó famíliák Több család van a faluban, ahol a kıfaragómesterség generációkon átöröklıdött, s valamilyen magas szinten folytatták ezt a tevékenységet. Valóságos kıfaragó dinasztiák ezek, amelyek nagyban befolyásolták a település egész hagyományát. Az egyik legrégebbinek tartott família a Bauer. A családi, de a falubeliek hagyománya szerint Németországból vagy Olaszországból kerültek a Bükkaljára. Már kıfaragóként kerülhettek ide. A 72 éves Bauer Lajos büszkén említi, hogy amikor az egri fıszékesegyház csigás kapiterjeit javították, akkor azokba bevésve találta a Bauer nevet, s ı ezt határozott rokonságnak véli a készítıvel.

94 94 Bár a források hiányában nem tudjuk ezt a kapcsolatot pontosan nyomon követni, meg kell jegyezni, hogy nem kizárt ez a rokonság. A XIX század középsı harmadában Egerben két Bauer kıszobrász is dolgozott: Bauer György és Bauer Ignác. Ez utóbbi a neves Casagrande egyik szobrász tanítványa volt, aki számos jeles munkát a fıszékesegyházat díszítı alkotások közül, között. Tekintettel arra, hogy a XVIII. század középsı harmadától Egerben valóban nagy számú osztrák, német, cseh területrıl érkezı mővész velük bizonyára számos kisebb jelentıségő mester telepedett le, { Dercsényi Dezsı Voit Pál szerk. : Heves megye mőemlékei. I. Budapest, skk. Vö. még: Mesterek adattára. I. kötet 311. } nem tartjuk valószínőtlennek hogy ezek egy része, a nagyobb munkálatok befejezése után, a környezı településekre tehette át mőködési helyét. Különösen vonatkozhatott ez olyan falvakra, amelyek Szomolyához hasonlóan káptalan bírtokok voltak. A falu 1865 évi telekkönyvében a Bauer név még nem szerepel. {BmÁL. Tagosítási iratok. Szomolya község telekkönyve Külön vizsgálatot igényelne a család eredetének, letelepedésének kérdése, ám jelen esetben ez nem volt vizsgálatunk tárgya. Ma a legifjabb Bauer{ Bauer László }is kıfaragóként dolgozik a faluban, bár elsısorban mőkıbıl készít síremlékeket. A Bauerek mindig is elsısorban sírkıfaragók voltak, akik távolabbi tájakra is dolgoztak: egészen a Jászságig elfuvarozták kıkeresztjeiket. Ugyancsak nevezetes kıfaragó família a Vigeké. {a Vig család név, hasonlóan az alább említendı Szalókihoz, rendkívül gyakori volt Szomolyán a XIX. Században. {Szomolya község telekkönyve A 84 éves Szalóki János úgy tudja, hogy a hagyomány szerint ebbıl a családból származott a falu elsı kıfaragója VÍg Mihály a XIX. század közepén. {az 1860-as évben valóban volt Víg Mihály nevő lakója a falunak, de forrásaink nem jelzik foglalkozását. {Szomolya község telekkönyve }

95 95 Századunk folyamán három Víg tevékenységét tudjuk nyomon követni. Víg Alajos mintakönyvet hagyott ránk, amelybıl lényegében megítélhessük mőködési területét. Faragó volt Víg László is, s ma is dolgozik Víg Sándor, aki a falubeliek szerint a legjobb, legmegbízhatóbb mester volt. Egerben tanult a Maglitz mőhelyében, felszabadulása után ugyanott dolgozott. A mőhely csıdbejutása után az üzlettel együtt ıt is átvette Kienle vállalkozása ben lett önálló iparos. Ezekben az években nyaranta még elsı kaszásként kereste a kenyerét. Az 1950-es évektıl már csak kımunkákból él. Az 1940-es években három bányát is bérelt a faluban. Önállóvá válása után több segéddel is dolgozott. Nagytömegben szállított Egerbe különbözı épületekhez faragott ablakpárkányokat, ablak vendeket, álló vendeket, vezéreket, oszlopokat. Sok kıfaragó munkát végzett a líceum és a székesegyház, valamint több lakóház felújításán. Huszonheten dolgoztak mőhelyében, amikor a hortobágyi kilenclyukú híd felújításához felvállalta a kımunkákat: 20 vagonnyi követ hullámtörık, takarók szállított oda. { A családi hagyomány szerint a Vígek ısei készítették a híd elsı változatát, illetve ık faragták az elsı kıanyagot is. {A kilenclyukú híd a korábbi fahidak után között épült fel kıbıl. Arra vonatkozóan, hogy az építéshez és a késıbbi felújításhoz honnan szerezték be a követ, nem áll rendelkezésemre megbízható adat. Vö : Sápi Lajos: Mőemlékek Hajdú-Bihar megyében. Szıllısi Gyula {szerk. }: Hajdú-Bihar mőemlékei, irodalmi emlékhelyei, népmővészete. Debrecen,

96 96 A községháza kıkerítése Keze nyomát ırzi Szomolya középpontjában a községháza elıtt végighúzódó kıkerítés szép baluszter sora is. {A késıbbiekben a községháza ablakainak és ajtóinak a felújítását Kovács{Kukk}József asztalos mester végezte} Tevékenysége jelentıs részét a sírkıfaragás jelentette, köveit Tisza mentén és a Jászságban árusította. Híres kıfaragó család volt a Szalóki is. Szalóki István mőhelyében többen tanulták a faragást a helybeliek közül. Maga több kitüntetést kapott faragó teljesítménye elismeréseként, például a turulmadárért. İ faragta a mezıkövesdi útmentén álló háromablakos, sajnos ma már csonka feszületet. Szalóki József munkájáról keveset tudunk. A Déllıi patakhíd{ Noszvaj felıl érkezve a második kıhíd a Kánya patakon. }1928-ban készítette.

97 97 Neves tagja volt családjának Szalóki Márton, aki nem volt tanult kıfaragó, nem is élt kımunkákból, viszont elsısorban saját kedvtelésére mindent meg tudott faragni belıle, amit elképzelt. Élete végén megvakult, s a faluban és környékén vak szobrász -ként emlegetik. Sajátos alkotásai-- nézetem szerint a naiv mővészet kategóriájába sorolják. Érdekes emlékei munkásságának a kıbıl faragott oroszlánok, amelyek egykor a pincéje bejáratát díszítették, ma az utcai kapu két oldalán helyezkednek el Kóris Kálmán 1907-ben készült felvétele révén magát a kıfaragót is megismerhetjük, a szülei számára faragott sírköve mellett, a régi szomolyai temetıben E sírkı faragása is jelzi, hogy Szalóki Mártonnak különös érzéke lehetett a figurális faragásokhoz, s tevékenysége sajátos vonulata a kıfaragó hagyománynak. Különösen tükrözi ezt félbe maradt munkája, egy pirosas színő kılap bibliai jeleneteket ábrázoló faragvány-sora, s amely teljesen egyedülállónak tőnik a hazai népi kıfaragás emlékei között. Monumentális munkája Szabó Mártonnak a pincéje külsı falán látható relief-sor, amelyet az idıjárás csaknem teljesen erodált, ám hála Vincze István és Bakó Ferenc fényképfelvételeinek lényegében egészében ismerünk. A riolittufába faragott, több egységbıl álló, sokalakos kompozíció, bibliai jeleneteket, történeti képeket és naiv zsáner képeket, tartalmaz. Emlékezet szerint egykor valamennyi kompozícióhoz szöveg is társult: bibliai idézetek, valamint az életet és a bort dicsıítı sorok. A faragványok 1920-ban készültek, kb. 5 év munkájának az eredményei. {Kár, hogy korábban nem gondoskodtak védelmükrıl!} A pincelejárat baloldalán található az elsı jelenet, amelyen lovas { huszár } figura, kezében szúró fegyverrel fordul hátra lóháton, s ledöfi a mögötte levı gyalogos alakot, aki megpróbálja ıt lerántani a lóról. A mellette levı kép egy férfialakot ábrázol, vállán hordóval, s a hordóból ördög dugja ki a fejét.

98 98 A picelejárat mellett férfi csapatot látunk, akik Bocskai sapka-szerő fejrevalót viselnek. A pince melletti, kis udvarszerő térség falán bibliai jelenet a fı motívum: Krisztus Pilátus elıtt. Pilátus ülı alak, jogart tart kezében, mellette lándzsás katona figurája, felettük angyalok a kompozíció közepén nagy mérető kereszt látható, rajta felirat: EL NE HAGYJ. A kereszt egyik oldalán síró asszonyok, a kompozíció szélén kehely és emberalak, akihez angyal száll le az égbıl. E térség falának szélsı jelenete magyar királyt ábrázol lóháton, egyik kezében gyeplıszár, a másikban kard. Bakó Ferenc: Egri boros pincék. Eger, Hírt adott a faragott pincékrıl a megyei sajtó is: Faragott boros pincék a dél-borsodi községekben. Észak-Magyarország szeptember Felismerhetık Szalóki Márton faragványain sajátos, sárkányszerő állatfigurák { 24 kép }sárkány alakok és kerubszerő lények { 25 kép }. Egyik kompozíción angyal alak, fölötte felirat: üdvözlégy Mária; mellette: MÉRSÉGLET Szalóki Márton, a szülei részére faragott síremlékkel

99 99 Szalóki Márton reliefjei pincéjében.1930 körül.

100 100 VEZESSE TETEIDET { sic! }s rajtuk kívül több, ma már nehezen megfejthetı kompozíció és felirat { képek } Két kis fülkét is faragott Szalóki Márton, egyikben apró oltárral, Krisztus és Mária alakjával { 29 kép }. A másikban kıbıl faragott apró ággyal. Élete utolsó éveiben a világtól visszavonultan, itt élt. Munkáira erıteljesen rányomta bélyegét mélységes vallásossága. Élete, tevékenysége feltétlenül külön tanulmányt érdemelne. Bár alkotásai többségének elıképe fellelhetı, egy-két zsáner-motívuma, s szerkesztése feltétlenül a kreativitás jegyeit hordozzák, amelyek alapján Szalóki Mártont a naiv mővészet sajátos képviselıjének tartom. {Ezúton köszönöm meg Dr Végvári Lajos tanácsait } Hiányos riport Szalóki Márton relief soráról, egy korabeli azonosíthatatlan címő lapból:{ körül. }..faragott ki a sziklából egy vak földmíves: Gömbösfalva, szeptember. Esztendeje még Szomolyának hívták ezt a kis falut, mely egyetlen hosszú házsorával csendesen és szelíden fekszik a Bükk-hegység déli nyúlványának lankás oldalán. A lexikon csak ennyit tud róla: Kisközség Borsod vármegye mezıkövesdi járásában, 2204 lakossal. Vasútállomás: Mezıkövesd, utolsó távíró és utolsó posta: Bogács. Nincs még tehát benne, a lexikonban Gömbösfalva páratlan nevezetessége mely abban áll, hogy a falu mellett égbenézı hegy fél oldalának hatalmas kıszikláit primitív szerszámokkal, ıserıt sugárzó dombormővekké véste-faragta ki másfél évtized szüntelen kemény munkájával egy öreg földmíves, Szalóki Márton, aki a háború utáni {I világháború} elsı tél éjszakáján zsúp { szalma }fedeles kisházában megálmodta, hogy ı erre hivatott.

101 101 Két órát kocsizunk Mezıkövesdrıl hegyes-völgyes, keskeny szalagúton, míg végre nagy nehezen elérjük a falut. A községházán Dr Magyar János jegyzı úrtól megkapjuk a közelebbi útbaigazítást. Egy fiatal legényt is felültet az útra mellénk kalauznak. Néhány perc múlva megáll velünk a kocsi a Szent István utca 100 számú ház elıtt. Itt laknak Szalókiék. A meredek úton bukdácsolunk fölfelé az Isten-lát hegyre. Régebben nem volt neve ennek a hegynek. A 77 éves vak szobrász nevezte el így, akit mögöttünk vezet fölfelé menye és egyetlen gyermeke Aladár. A fiatalasszony karjáról pár hónapos unoka nézi nagy fekete szemekkel a világot. A hegyoldalon most érik a hamvas szilva. Esı szemerkél. A fák ágain hideg ezüst szemeket hintáztat a szél..egyszerre csak a fák közül elénk tárul a csoda és ámulattal torpanunk meg, mint az aranyrögbe botlott kincskeresı. Sziklából hasított két egyforma oszlop áll elıttünk, egy-egy pompás kidolgozású kıoroszlánnal a tetején. A két oszlop között nyitott tetejő, tágas csarnok bejárata van. Szemközt és két oldalt meredek sziklafalak, melyeket ihletett mőgonddal alkotott, méteres reliefek sokasága borít. Bibliai és történelmi jelenetek, férfi és nıi portrék, mulató emberek, állat szobrok egymás mellett, fölött és alatt, kedves összevisszaságban. Valóságos élet, kıvé faragott elevenség mindegyik. Tágra feledkezett szemünk csudalátó tekintete megbővölten ugrál egyik alkotásról a másikra. Zseniális elképzelések, merész messzeségeit járta be különös fantáziájával és véste sziklába favágó baltájával, törött bajonettjével ez a két elemis, vak földmíves, aki közben utolér bennünket övéivel és látás nélkül is minden tenyérnyi helyet jól ismerve, botjával mutogatva magyaráz: --Ott egy honvéd és asszonyok imádkoznak a keresztnél. Az a lovas Szent Márton, amikor a koldussal találkozik. Mellette a részeg ember a hordóval. A hordóból kilátszik az ördög, és azt mondja: Utálom. Már mint, hogy a részeg embert, mert az nem kell az ördögnek sem. Amaz egy rohanó medve. Amott Hungária, Magyarország védıasszonya.

102 körül megjelent riport Szalóki Mártonról és munkáiról

103 103 Odébb a sziklaajtó mellett Rákóczi lovas szobra. A tanult emberek szerint ez a legelsı Rákóczi-szobor Magyarországon. Az ott, a hét mulató emberrel, pinceavatás szüret után. Felettük Jézus Krisztus, mikor az áldozás szertartását mutatja be az embereknek. Mellette angyalok muzsikálnak. Ott szemben az a két fej én vagyok a feleségemmel, aki már meghalt. Én 61 éves voltam, ı 60. azért van ott az a két szám. Mellettünk a fiam, mikor katona volt. Az ajtó mellett, amarról, megint én vagyok, katonakoromban. Akkor, ben Pesten is jártam egy napig. Nem néztem meg, csak a szobrokat Járunk-kelünk megejtett lélekkel az elvarázsolt hegyoldalon. Mikor jobban körülnézünk, újabb meglepetés ér bennünket. Mind három sziklafalból az antik stílus tökéletességével megmunkált bejáratú folyosó nyílik a hegy belsejébe. Két folyosó szintén szoborcsarnok, a harmadik az Istenlát-hegyi templom. Miniatőr, díszes oltár, körös-körül miniatőr szent szobrok. Az oltár egyikoldalán a halálos sebbel földre roskadó Petıfi szobra. Ez az alagút, a templom volt Szalóki Márton utolsó munkája. Két teljes esztendeig éjjel-nappal itt lakott az alagútban és gyertyavilág mellett dolgozott. Nagyon. {Szerk. } Mindmáig egyik legérdekesebb alakja a falunak Szalóki János, aki 84 évével a legöregebb kıfaragó. A falubeli mesterek szerint neki van a legügyesebb keze, noha nem volt tanult mester. Olyan keze volt, hogy amit bárhol meglátott, azt rögtön kıbe tudta faragni: akár egy virágot, akár egyebet.{ Víg Sándor 80 éves }. Vagyontalan hadiárva voltam. Aztán sikerült venni 4 hold földet. Azon dolgoztam, ha sürgetıbb földmőves munka nem volt, de a kis földem nem adott elég munkát. A szabadidıben meg egész télen faragtam: a többi mesternek

104 104 segítettem be, fıleg részletek faragásával, meg betővéséssel. A sógorom volt a kıfaragó { Szalóki Imre }, aki jól faragott, de csak egyszerőbb munkát végzett. Én tıle lestem el a dolgokat. Fıleg betőket véstem, mindig más kıfaragó mőhelyében dolgoztam. Soha nem volt önálló mőhelyem, csak egy pankom {munkaasztal} volt azon véstem. Rengeteg betőt bevéstem: még a szentírásban sincs annyi bető, mint amennyit én kıbe véstem! Általában bedolgoztam a többi mesternek. Mikor valami alakot kellett faragni, akkor elmentem a kıfaragóhoz, de a vésnivalót ide hozták az udvaromra. Fiatal koromban faragtam síkövet is, de késıbb már csak finomabb munkával foglalkoztam. Régen sokat dolgoztam Egerben: elıször Manglitznál, aztán egy zsidó mesternél { Mendlovics } ben Kienlénél dolgoztam: mindegyiknél fıleg betőt véstem { Szalóki János 84 éves } Szalóki János faragta a bogácsi temetıben látható nagy kereszt krisztus-alakját, hasonló faragványa található a novaji templom elıtt is. Deménden is felállítottak egy keresztjét, s egy nagy Krisztus-alakot faragott a tiszapolgári temetıbe is. Két-két angyalt az ivánkai és az erdıtelki temetıbe is, összesen mintegy szobrára emlékszik vissza. { Répánszky Zoltán: Vulkáni kızetek felhasználása Mezıkövesd környékén. Matyóföld, Nem sorolhatjuk fel valamennyi jelesebb kıfaragót, pontosabban azokat az iparosokat és paraszt specialistákat, akinek az alkotásait ismerjük, csupán néhányukról teszünk még említést. Számos szépen faragott, baluszteres { ahogyan helyben mondják: balészteres }kerítést készített Bajzáth Lukács: munkái ma is több helyen meghatározói az utcaképnek. A közelmúltig dolgozott Lakatos Imre, aki Egerben Ivánszkynál tanult, egyebek mellett a kıszobrászat alapjait is. Faragott Krisztus-reliefje a szomolyai kıfaragó-

105 105 győjteményben látható. Az 1950-es évek elején Szalóki István korábbi munkáját lemásolva Vendel-szobrot faragott, amely a szihalmi út mentén állt. Lakatos Imre az általa faragott Szent Vendel szoborral

106 106 Ma is dolgozik Szabó Ferenc, aki 1934-ben szabadult fel. Kezdetben apósa iparengedélyére, 1942-tıl önállóan tevékenykedett. Dolgozott a termelıszövetkezet által használt kıbányában is, de fıleg sírköveket faragott. Ezeket Tiszapolgár környékén és a Tarna-völgy falvaiban értékesített. Tudunk számos egyéb alkotásáról is: a sajóbesenyıi temetıben 4 méter 70 cm magas kıkeresztet állított, s út menti keresztet faragott a jászkiséri határba is. İ készítette az andornaktályai templom két nagy kıvázáját is. Szabó György fıleg a miskolci és pesti kıfaragómőhelyekben dolgozott, de vannak helyben is sírkövei. Többen emlegetik még Gyenes József, Kovács Gábor, Kovács Bertalan, Csorba István és Farkas Imre tevékenységét: közülük kerültek ki a leghíresebb pince és barlang-lakásfaragók is. Ma is tevékenykedik Murányi József, aki elsısorban pince és kútfaragással foglalkozik. Bár a kıfaragók nagyobb része szignálta alkotásait, mégis nagyon nehéz azok azonosítása. { A sírkövekre és út menti keresztekre elıl vagy oldalt vésték rá a lábazatra a nevüket. }a kıfaragók--akár iparosok, akár kıfaragók voltak nem tartották pontosan számon készítményeiket, legfeljebb egy-két, számukra is fontos, emlékezetes alkotásra emlékeznek vissza. Így ezek a munkák valójában mégis névtelenek ; a keresztek, szobrok épen úgy, mint a sírkövek, vagy az épületelemek. Akkor is így van ez, ha egymás munkáit jól felismerték, tudták egymás keze nyomát. A kımunkát végzık nem voltak egyforma kvalitásúak: az egyik jobban értette, a másik kevésbé. Kialakult közöttük egy sajátos értékrend, amelyikben alig kapott szerepet az, hogy valaki hivatásos iparos, vagy sem.

107 107 A legjobb kıfaragók is Szalóki Jánossal végeztették el a legfinomabb munkákat, amiben persze az anyagiak is szerepet kaptak: ık addig fontosabb, jövedelmezıbb feladatokat végeztek el, amíg a betővésnök, vagy az apróbb részletek megfaragója sok idıt töltött a részfeladattal. Az említett értékrend azonban elsısorban belsı viszonylás volt; -a piacért folyó harc, a piacterület volt az elsıdleges, melynek során az ügyesebb, a jó üzleti érzékkel rendelkezı megelızhetett jobb kıfaragót is. Önmagukban azonban tisztelték a legjobbakat, ahogyan minden mesterségben tisztelet övezi a legjobb munkák készítıit. Kevesen voltak olyanok, akik a szomolyai kıfaragók között, akik eljutottak a kıszobrászatig, az alakok megfaragásáig. A legjobbak valóban könnyen beleképzelték a formákat a kıbe. Ha az ember egy rózsát farag a kıbe, már azt is elıre elképzeli, hogy alakul majd ki. De mi nem voltunk szobrászok. A szobrász az, aki új formát talál ki, a kıszobrász pedig az, aki ezekrıl a mintákról másolatokat tud faragni. { Lakatos Imre 72 éves. } Szalóki János errıl így beszél: Újat én nem igen találtam ki, mindig csak a régi mintákat faragtam újra. A Krisztus faragást nem tanultam senkitıl, csak a kıfaragó mesterséget tudtam jól. Nem voltam szobrász, csak a szobrászok által készített mintáról faragtam. Csak vinkli, körzı és collstok szolgált a másoláshoz. Az 1950-es években már pontozó gépeket használtak a szobormásolások készítéséhez. Víg Sándor így beszél a szobor faragásról: Amit mi csinálunk az csak egy giccs. Nagyon messze vagyunk mi a valóságtól, a mővészi munkától. Nem tudjuk a hasonlóságot úgy megadni, mint egy mővész. Ha egy mővész valamit megcsinált, azt én utána már meg tudtam faragni.

108 108 A fenti adatok jelzik, hogy a szomolyai s az egész bükkaljai kıfaragás a paraszti háziiparból kifejlıdve magában hordozza a provinciális mővészet számos megnyilatkozását is. Mindez azonban az alkotók és a megrendelık révén szervesen beépül az itt élı népesség életmódjába, ízlésvilágába, s ha nem is mutatható ki közvetlen kapcsolatot a mővészettel, mégis azzal párhuzamos vonulatot alkot. A faragók a tanult és az ösztönös szférái között mozognak, bár tevékenységükben az elıbbi a meghatározó. Kevés új motívumot teremt tevékenységük, ám az egyes elemek szerkesztése, komponálása gyakran mégis egyéni, s vitathatatlan, hogy mőködésük egészében nem vonatkoztatható el a Bükkalja tradicionális kultúrájától. Formakincsük azonban tág, nem lokális. Ezért van, hogy munkáik elsısorban bibliai, illetve egyházi vonatkozások révén, könnyen befogadást nyernek a távolabbi területeken is { Az is tény persze, hogy ez a mőfaj másutt is független utakat járt a lokális ízlésvilágot tükrözı mővészettıl, leszámítva a vallások irányító, determináló szerepét. } A formák kialakulásában és terjedésében nagy szerepet kaptak a mintakönyvek, amelyek lényegében hasonlóvá formálták a magyarországi népi kıfaragás különbözı vonulatainak termékeit. Mindezen problémák azonban kellı elımunkálatok hiányában aligha oldhatók meg egy falu, vagy egy kistáj kıfaragó hagyományainak feltárásával. Szomolyaiak más vidékek kıbányáiban A faluban sokan végeztek kımunkát, de többen kényszerültek el más vidékekre is dolgozni. Mind az iparosok, mind a kıvel bánni tudó paraszt emberek közül többen vállaltak alkalmanként munkát más vidékeken is. A kıfaragó

109 109 segédek közül többen dolgoztak Egerben, Budapesten és Miskolcon, részt vettek templomi, mőemléki felújításokban is. A II világháború után többen jártak el a fıvárosba is dolgozni: egyebek között a Mátyás-templom, valamint több középület felújításánál végeztek kıfaragó munkát, s tevékenykedtek nagyobb kıfaragómőhelyekben is. Toboroztak szomolyaiakat kıbányákhoz is. Így mentek el többen a Ság-hegyre, útburkolat követ faragni, s tevékenykedtek a Tokaj-hegyaljai kıbányákban is. Az es évek elején néhányan a Munkács-környéki kıbányákban is fejtettek követ. { Szalóki János 84 éves. } Magán győjteménybıl {Viga Gyula: Kımunkák egy Bükk-aljai faluban oldalak } Összegzés: A kıfaragás, mint a gazdasági stratégia része A jelen tanulmány a Bükk-alja kıkultúráját feltáró monografikus kutatás részeként-egy település, Szomlya kıfaragó-hagyományait tárja fel, elsısorban néprajzi módszerekkel, a recens adatokat elemezve. A vizsgálat eredményei mivel a tanulmány minden kisebb kérdéskörnél igyekezett az összegezés feladatát röviden a következıkben foglalhatók össze. 1. A Bükk-alja településein a táj kızettani felépítése következményeként jelentıs hagyománya van a népi kıtechnikának. Úgy vélem, hogy ez a tevékenységi forma az itt élı népesség tradicionális kultúrája specikifumaként értelmezhetı. Ezt jelzi az is, hogy a Bükk-alja falvaiban a kıépítkezésnek lényegében egységes övezete alakult ki, ahol a századfordulón a lakóházaknak több mint 90 %-a kıbıl épült, s bizonyára más területeknél korábbi hagyományokkal rendelkezik az itteni kıépítészet. A terület kıépítészete kompakt és homogén egységet alkot, ezért némiképp másként kell értelmezni itt az építıkı használatát,

110 110 mint más területeken. Itt nem szükségképpen jelzett vagyoni-társadalmi különbséget, hanem ez volt a legkönnyebben elérhetı és legolcsóbban megszerezhetı építıanyag valamennyi társadalmi réteg számára. Különbségként itt talán a barlanglakások és a fennálló falú házak birtoklása jelentkezik, bár ez sem szükségképpen a vagyoni helyzet eltérı állapotából, hanem inkább a foglakozási struktúra differenciáltságából adódik. Itt találhatók legnagyobb tömegben és összefüggı rendben a barlanglakások is. A kımunkák-a jól faragható kızet révén-tradicionális kultúra sajátos vonulatát alkotják. 2. a kıtechnikát a táji adottságokhoz való kulturális alkalmazkodás jellemzı formájának tartom, melynek révénhatárukban faragható kıvel rendelkezı-falvaink egy-egy apró láncszemként kapcsolódtak be a táji munkamegosztás történeti rendszerébe. Bár históriai adatokkal egyelıre nem tudom igazolni, úgy véle, hogy falvaink-így Szomolyaesetében az Árpád-kori megtelepülés óta kontinuusnak kell tartanunk a kıtechnika alkalmazását, a tevékenységi formák között elfoglalt helyét. 3. A kımunkát végzıknek csak kisebb része iparos, többsége paraszt, akik a mezıgazdasági munkák szünetében folytatják ezt a tevékenységet. A kımunkák évi ritmusa is a mezıgazdaság, illetve a vegetáció éves rendjéhez igazodott: tavasztól ıszig pedig még az iparral rendelkezı kıfaragók többsége is mezıgazdasági munkát végzett; ekkor, mindenszentekig, elsısorban a megfaragott sírkövek értékesítése történt. Ennek a struktúrának a kialakításában nagy szerepet kapott a területen tapasztalható rendkívüli földéhség, az egészségtelen bírtok struktúra, amelyek legtöbb munkást adtak mezıgazdasági idénymunkára az uradalmaknak. Az itt élı populáció a mezıgazdasággal állandó kapcsolatát megtartva számos tevékenységi formát folytatott, melyek között a kımunka is a jövedelemszerzést, a jobb megélhetést

111 111 volt hivatva szolgálni. A férfi lakosság zöme értett a kımunkákhoz; az iparosok inkább csak a II világháború után különültek el a falu társadalmában, elsısorban a síköves kisipar révén. Ez utóbbi forma a tradicionális kıtechnikában gyökerezik, de valójában nem folytatója, nem továbbvivıje annak; nem szerves folytatója a kıfaragóhagyománynak. 4. Szomolya a Bükkalján kıfaragó centrum volt, amely szervesen illeszkedett Sirok, Demjén Egerszalók, Bogács, Novaj, Sály településekbıl álló kıfaragó övezethez, s amely a nyugati irányban is tovább húzódott a Mátra-alján. {Bakó Ferenc: Parasztházak és-udvarok a Bükk-alján. Budapest, } Úgy vélem, hogy az említett központok egyik általános vonásaként értelmezhetı az egri kıfaragó-hagyománnyal való kapcsolatuk, az egri mesterség irányában való kisugárzása, valamint nyersanyaguk, munkaerejük, s kisebb részben ugyan termékeik beépülése Eger vonzásába. {A további vizsgálatok révén bizonyára kimutatható lenne a munkamegosztás is Eger és a kisebb központok vonatkozásában. } E terület kıfaragó kultúrája lényegében egységes vonulatát alkotja a magyarországi kézmővesipari technikának. Véleményem szerint Szomolya nagyobb volumenő kıbányászatának kezdete hasonlóan a vidék többi bányájához a barokk Eger nagy építkezéseivel hozható kapcsolatba, s nem zárható ki XIX század során közvetlen kapcsolat a mesterek vonatkozásában sem {Bauerek}. 5. Megítélésem szerint a paraszti kıfaragótevékenység a sajátos háttériparát jelentette a nagy kıfaragó központoknak, s e vonatkozásban számos összekötı szállal kell számolnunk a magas mővészet és a provinciális mővészet között. Csakhogy jelen esetben az alkotók többsége paraszt, nem hivatásos, gyakran nem is iparos, s bár produktumaik többsége elsısorban másolata, utánzása a magas mővészet, elsısorban a barokk, késı barokk szobrászat-vidékes

112 112 vonulatának, illetve azok alkotásainak, némelyiküknél megfigyelhetı a kreativitás jegye. Ez egyfelıl a naiv mővészet területére utalja vizsgálódásunkat, kutatásunk tárgyát, de felveti azt a kérdést is, hogy vannak-e, lehetnek-e a kıtechnikának népmővészeti vonatkozásai? Bizonyára igen, csakhogy az eddigi kutatások a kıfaragást elsısorban iparosok tevékenységéhez kapcsolták, s ebbıl következıen a vizsgálatát a provinciális mővészet kategóriájába utalták és elsısorban polgári vonatkozásait, bennük a városi hatásokat keresték. Meggyızıdésem, hogy a kıtechnika több évszázados hagyománnyal bír a parasztság kezén is, az arra lehetıséget adó régiókban a megtelepedés óta része a falusi tradicionális kultúrának, bár használata az egyház, világi kultúra számos meghatározó területén egyetemesnek mondható, a tágabb aspektusú vizsgálatok bizonyára rámutatnak majd a népmővészeti vonatkozásaira is. S bizonyára nemcsak a legprimitívebb, a változtatás, alakítás nélkül használt anyag esetében. Ennek a vizsgálatnak persze alapvetı nehézsége, hogy a ránk maradt tárgyak, s azok formái, az egész emlékanyag zöme egyházi, városi, illetve polgári formák birtokában került át a parasztsághoz, s mivel többségük lazábban-szorosabban a kultuszhoz kapcsolódott, díszítményeik sem idomultak a paraszti ízléshez, legfeljebb az egyszerősödés révén {sírkövek, út menti keresztek lakóházak faragványai}. Úgy tőnik, hogy a kı egyébként sem adott lehetıséget olyan lokális lehetıségek variánsának, mint a jól és könnyen faragható fa: hagyomány-ırzıbb, fomaırzıbb anyag annál, s egyetemesebbnek tőnik a kıfaragványok formakincsének egésze is. A lehetıség is kevesebbnek tőnik az egyéni kreativitás kibontására. Kivételt jelent ez alól Szalóki Márton kıfaragása, aki viszont saját kedvtelésébıl faragott, s munkái nem kerültek a paraszti közösség használatába.

113 Szomolya hasonlóan Bükkalja többi településéhez az önellátáson túl, jelentıs mennyiségő követ szállított az Alföld északi sávjának falvaiba. Különösen az építıkıvel és a sírkıvel való kereskedelem volt nagy volumenő, de számottevı volt az út menti, illetve temetıi keresztek eladása is. Úgy tőnik, hogy itt ízlésbeli eltérések nem vetıdtek fel, s a Tisza-völgyi és a jászsági falvak minden további nélkül befogadták a bükkalji falvak sírköveit és keresztjeit. Ez vagy egyszerően az elızmények hiányával, vagy az elızı pontban kifejtettel magyarázható. Összességében úgy vélem, hogy a kıfaragás paraszti hagyománya-mint a kulturális alkalmazkodás, mint a gazdasági stratégia, mint a háziipar aspektusában a magyar nyelvterület egész területén számottevı kutatási feladat néprajz tudományunk számára, egyszersmind lehetıség interdiszciplinális vizsgálatok tárgyaként is. {Magán győjteménybıl---viga Gyula: Kımunkák egy Bükk-aljai faluban oldalig. } A vulkáni kızetek felhasználása Mezıkövesd környékén. A Bükk hegység déli részén kb millió éve, a földtörténeti újkor elején a miocénben igen mozgalmas volt a Föld élete. Süllyedések és emelkedések váltogatták egymást. Az ennek következtében keletkezett törésvonalak mentén heves vulkanizmus gyönyörködtette volna az embert, ha élt volna akkor itt. E kitörés vulkáni hamuból állt, mely vastag rétegben borította be a tengeri üledéket. Fehér színő riolittufa dombokat alkotott, mintegy méteres magassággal. Mellette--kisebb arányban vörhenyes színő dacittufa jelentett még nagyobb tömeget. Ezekre telepedett rá helyenként kiömlési kızetként a riolit és a dacit. Ezek mintegy sapkaként védik az alattuk lévı, lazább szerkezető

114 114 tufát. Szép látványt nyújtanak ezek a koporsó alakú hegyek, melyeknek északnyugati oldala meredeken emelkedik ki a környezetükbıl. Ilye például a bükkzsérci Nyomó és a Szomolya melletti Ispánberek. A kızetek összetétele miatt, más és más a felhasználási területük. A lazább tufából a házépítéshez faragtak falazó anyagot. Ebbe vágták egykor a barlanglakásokat. Ma inkább borospinceként használják, de még sok egykori barlanglakás ma is lakás célját szolgálja. { Tivoldaróc, Szomolya, Cserépváralja, stb. } A IX-XIII. században méhészkedésre használták az úgynevezett kaptárköveket. A háború elıtt ennek kiszitált porát árulták a mezıkövesdi piacon a cserépi asszonyok. Kıport tessék -mondták. Jó tisztító anyag volt ez a kormos fazekak tisztításához. De kiemelten kell megemlíteni a déli lejtık-szılı és gyümölcs termesztését is, mely az elmállott tufa kızeten alakult ki évszázadok óta. Példaként Szomolyán a híres, rövidszárú, fekete cseresznyét, vagy a daróci szılıt említhetjük meg. Más célra használták fel a keményebb riolitot. Vasoxidtól szennyezett vörhenyes kızet színénél fogva változatosságot jelentett, ezért, mint díszítı anyagot is felhasználták. Házak lábazata, kerítések, kapuk, folyosóoszlopok készültek riolitból. Szemet gyönyörködtetı például a szomolyai tanácsháza { községháza }kerítése, mely a kıfaragás mővészetét méltán kifejezi. Víg Sándor készítette. Impozáns méretével lenyőgözi az ember figyelmét az ugyanott lévı pártház hatalmas két oszlopa. Érdekessége, hogy egyetlen kıbıl faragták ki. { Gergely József faragta. Szerk. } Idesorolhatók a mezıkövesdi 48-as hısök és a szovjet emlékmővek, a borsodivánkai világháborús emlékmő, s

115 115 számtalan útszéli és temetıi kereszt. A kıfaragók nagyobb részt a lakosság igényeinek megfelelıen a mindennapi életükkel összekapcsolódó praktikus formák mellett temetıi emlékek faragásával is foglalkoztak. Emlékmővek százai képviselik e formát szerte a környezı községekben, a Tisza mellettiekben egyre gyérülı számmal. Foglalkozásszerően sokan éltek ebbıl a felvidéki községekben. E tanulmányban a Szomolyán élı 79 éves Szalóki G {Gazsi} János bácsin keresztül mutatom be a kıfaragók mesterségét: Élénk tekintető, friss és szellemileg igen fiatalos gondolkodású. Jól emlékszik gyermekkorára, a falu egykori szokásaira. Unokái diákkorukban ezekrıl írt tanulmányaikkal pályadíjat is nyertek. Szeretettel beszél egykori munkáiról, emlékezetben egyenként simogatja meg ıket. Büszkén sorolja fel, hol vannak munkái a környéken. Polgártól kezdve Tiszafüreden át Hatvanig. Mezıkövesdtıl kezdve szinte valamennyi közel községet bejárjuk gondolatban, ahol mint kıfaragónak ott az emléke. Nem volt önálló iparos. Szobrokat, kereszteket, sírköveket faragott, s a fımunkája a betőfaragás volt. Jó tanuló volt az elemiben. Különösen jó érzéke volt a helyesíráshoz, aminek mesterségénél nagy hasznát vette. Az akkori katolikus pap ki akarta tanítatni, de édesapja korai halála keresetre utalta. Az egyik rokonánál leste el a mesterség fogásait 14 évesen már önállóan faragta a követ, s ezt azután is folytatta, mindig valamely mester mellett. Egyre csak faragom a követ, hisz az lett az életem forrása, mindenem. mondja bölcs summázatként. Szülıföldjéhez nagyon ragaszkodott mindig. Szerénysége mutatkozik abban is, hogy nem ment el máshová, pedig,, hívtak nagyobb helyre is mondja halkan. Beszélgetés közben kitőnik szép stílusa, mondatszerkesztése, egyszerő fogalmazása, szakmájának

116 116 tökéletes ismerete. 50 éves lányától tudom, hogy igen szeret olvasni, ma is sok könyvet vesz ki a községi könyvtárból. Kıfaragó munkámra, szobraimra, díszítı elemekre a naturalista stílus a jellemzı. összegzi 65 éves munkásságát. Mivel dolgozott? kérdezem tıle. Vinkli, colstok, fabunkó, vaskalapács, slogvésı, prengvésı volt a szerszámom a simafelület kidolgozásához egy két méteres léccel, stokhómert használtama szemcsézéshez.. Mindenem volta csákány. De a legfontosabbnak a két szemét tartja, mert a jó szemet nem pótolja semmi. Obcengolás síkba nézés nélkül nem ment volna. Nehéz volt e mesterség? -Igen! Hiszen a bányából lekerült hatalmas, idomtalan, vagy négyszögre faragott kıtömböt mozgatni elég volt! Maga a faragás már nem okozott ilyen nehézséget. Fıleg, ha az ispánberki bányából hozták a követ. Ott a kıbányászok termelték és termelik ma is ki. A kıfaragók nem bányásztak. --Mivel dolgoztak ott? --Hasítóékkel, nagybunkóval, csákánnyal, újabban fúróval és dinamittal bányásszák ki a követ. Nehéz mesterség ez is, hisz a faragásra alkalmas kı 2-3 méter mélyen van. A bányában is rétegzıdtek az emberek. A salakolók végezték a segédmunkát, a meddı anyag eltávolítását stb. A bányászok termelték ki a hasznosítható követ. Többnyire idomtalan formában, de sok esetben a kıfaragó igénye szerint már négyszögelték is. Így szállították le a fuvarosok a mesterhez. Szomolyán 7-10 mester dolgozott rendszeresen a háborúelıtti idıkben. Kıfaragó családok is alakultak ki, így a Szalókiak, Bauerek. Ma kiemelhetjük pl. Víg Sándort, Csíki Szabó Györgyöt. A Szomolyai kı értékét bizonyítja az

117 117 is, hogy a Bauer család éppen a használható kı miatt telepedett le. Külföldi eredetüket mutatja nevük is. A bányák közösségi tulajdonban voltak, ezeket bérelték a kıfaragók, bányászok. --Miket készített riolitból? Elsısorban a temetıbe a halottak emlékére készítettem tárgyakat, mindig a megrendelı anyagi helyzetétıl függıen. Nagyon sok kis keresztet csináltam. Sima felületen, kevés dísszel, s csak szöveggel cm-es volt, melyet 1-2 nap alatt megcsináltam. Oszlopos keresztnél a kereszt két oldalán faragott díszként oszlop volt. Ezt 3-4 nap alatt készítettem el. A nagy kereszt 5-6 nap alatt készült el, ez cm magas volt. Az utóbbi évtizedekben szinte kizárólag betőket véstem tufába. Még héberül is megtanultam írni Egerben, hogy a zsidó temetıkbe készített keresztekre rávéshessem a betőket. Igaz, nem értettem mit írok, de mindig elmondattam a megrendelıvel. Így bizonyos szavakból megtanultam ezt is érteni. Vigyázni kellett, hogy pontosan síkba legyen a kereszt Sokat obcengoltuk a követ. Ha domborúra sikerült puklisnak mondtuk. Ha homorú volt, holos volt. Ez az ember szégyene volt. Igyekeztük is elkerülni ezt a szégyent fogalmazta meg tömören a pontos munka becsületét. --Sok szobrot is faragott, hallottam a faluban. Hogyan csinálta ezt? {nagy gonddal és türelemmel kezdi el mondani} Igényesebb munka volt ez a többinél. Mindig a legkiválóbb résznél a fülnél és orrnál kezdtem el a faragást a jól kiválasztott riolitból. Volt egy mintám {szentkép, biblia, szobor a temetıkben stb }amelyrıl szemmel vettem le az adatokat, például a méretet, arcvonást, formákat stb. ezt, mint korábban mondtam, naturalista módon készítettem el. Arra mindig vigyáztam, hogy természetes legyen, s lehetıleg élethő vonások alakuljanak ki. Úgy érzem, ezeket sikerült is igényesen kifaragnom. Valamikor mindezt szemmel csináltuk, az utóbbi idıben már egy német

118 118 mőszer segíti a szobrok, dombormővek készítését szemcsézı géppel együtt. Ide is betört a technika. --Hol van a környéken ilyen szobra? --Sokfelé! Bogácson a temetıben, Novajon a fıtéren, Deménden, Borsodivánkán, de itt Szomolyán is az egri út mentén. Összesen mintegy 25 szobrot faragtam ki életemben. --Mivel cifrázták a követ? --Babérlevelet, rózsát, Krisztusfejet faragtunk rá. Felületét pedig stokhomerrel tettük szebbé. Nézzék meg a mezıkövesdi temetıt, ott nagyon sok ilyen sírkereszt van. Az emberek igénye szabta, meg milyen faragást csináljunk. Korábban az egyszerőbbek voltak a divatosak, sima felülettel, majd egyre díszesebbek lettek a rávésett dombormővekkel. Végezetül megjelentek a gránit és márvány betétek. Ez már nagyon drága volt, kérem. Ezeken is lemérhetı a nép jóléte. --Mi a véleménye a mőkırıl? --Tudja minek nevezik ezt a kıfaragók? kérdez vissza. Vályogvetık, azok kérem, így szoktuk mondani. A lényeg az, hogy a víz ki ne maradjon az anyagból húzzák -- { bosszantják }a mőköveseket. Hogy mennyire általános már a mőkı felhasználása, bizonyítja éppen Szomolya esete: a temetıben szinte ez az általános emlékmő, s a házaknál is egyre gyakoribb, pl. az ablakoknál. Lassan lemenıben van a természetes anyagból készített riolit sírkınek, kerítésnek, lépcsınek a kora. Átveszi helyét a cement, gránit és a kripta Gránitba vésem már én is a betőket, nem kıbe s mondattal mintegy áthajlik a jelenbe. Ezzel hagyjuk abba a beszélgetést. Már ki volt készítve a kisfőrész, kisbalta és kötél. Indult volna a híres kıfaragó ki a Győr-hegyre, a szılıjébe, egy kiöregedett cseresznyefát felaprítani.

119 119 Szalóki Gazsi János kıfaragó Jelképes befejezésnek is tekinthetjük ezt, hiszen, mint mondta: --Nekem a kıfaragás csak kiegészítı foglalkozásom volt. Nem tanultam, csak ellestem, de nagy szeretettel csináltam mindig. Volt egy kis földem, azt mőveltem én elsısorban.

120 120 Mennünk kell mindkettınknek. İ elballag a szılıjébe, én pedig haza. egy ıstehetséggel beszéltem, aki még sokat tudna mondani a 80 évérıl, szülıfalujáról, életérıl. { Répászky Zoltán: A vulkáni kızetek felhasználása Mezıkövesd környékén ik oldalak. } {Magán győjteménybıl }. Épületek anyagának összeírása 1910-ben Szomolyán{Fal; fedés } A lakóházak száma összesen: 267. Ebbıl: kıbıl, vagy téglából épített ház: 266. Kı vagy tégla alappal sárból: 1. A tetıfedése: Cserép, pala, bádog:93. Zsindely, vagy deszka: 28. Nád, vagy zsúp: 146. {Nagy József: Anyaghasználat a Bükk-alja építı gyakorlatában. 89-ik oldal. Mezıkövesd városi könyvtár. }

121 121 Mária szobor a templom mellett.

122 122 CSERESZNYETERMESZTÉS SZOMOLYÁN A gyümölcstermesztés ısidık óta ismeretes ezen a vidéken. Szılı, szilva, körte, alma, különösen a cseresznye termesztése a leginkább említésre méltó. Nemcsak az ország határán belül, hanem azon kívül is ismerik a faluról elnevezett szomolyai rövidszárú fekete cseresznyét, amely amellett, hogy a keménysége miatt jól bírja szállítást, a zamata is kitőnı. Próbálták már más vidékeken is e gyümölcsfajta termesztését, azonban minıségben messze elmaradt a falut határoló dombokon termelt cseresznye minıségétıl. Ennek valószínőleg--a szakértelem mellett a talaj és éghajlati viszonyok is meghatározói. A szomolyai ember az Eged-hegyrıl, Vár-hegyrıl hozta a vadcseresznyefa csemetéit, amit, az elültetést követı évben beoltotta a kemény húsú, finom zamatú cseresznyével. A fákat természetesen kézi erıvel, cm mélyre fordított talajba ültette. A földterületet a fák körül még szılıvel is beültette, mert addig, amíg a cseresznyefa nem nıtt meg, a szılıtıkék termettek. Amikor, évek múlva megnıtt a cseresznyefa, annak árnyékában a szılı úgyis kiszáradt, de addig legalább a szılı termett a kisfák környékén. A földforgatási munkát a téli napokon végezték, amikor a határban a növény és gyümölcstermesztési munkák szüneteltek. Ez olyan kemény munka, hogy téli napokon sem fázott a szabadég alatt munkát végzı ember. A fa, beoltását követı második évben, már megmutatkozott egy pár szemterméssel, hogy milyen cseresznye terem a kis gyümölcsfán. Aztán évrıl-évre egyre többet termett, meghálálva a gazdájának gondoskodását.

123 123 Cseresznyéjét cipelı asszony igyekszik a felvásárló helyre.

124 124 Cseresznyefa a szılı között Hangyaszorgalmú emberek igyekszenek a felvásárló hely felé De megérte dolgozni, hiszen a fákon termett cseresznyéért kapott pénz mindig jókor jött a házhoz. Az 1880-as évektıl lendült fel igazán ennek a gyümölcsnek a termesztése, majd az 1930-as években a

125 125 külföldi piacokon is nagy az iránta való kereslet. Különösen Ausztriában és Németországban. A cseresznyét termı gyümölcsös dombokról a régi idıkben II. világ háború elıtt többnyire a hátukon fa puttonokban {puttony}és hátikban{hátyi} hordták a gyümölcsöt a falu lakói be a faluba. De még távolabbra Egerbe, Mezıkövesdre is. Akiknek szekerük volt, azok a szekér rakterébe rakott szénára pakolták nagymérető főzfa kosarakba és ládákba, hátikba. A hátikat a noszvajiak készítették és árusították a faluban. A késıbbiek folyamán már a gyümölcsösökbe is kimentek a finom gyümölcsért a kereskedık, akik felvásárolták. A cseresznyeszedésnek megvoltak a nélkülözhetetlen kellékei: 4-5 méter hosszú létra, 2 méter magas négylábú szedıszék, kamó{ez egy 2 méteres bot, végén kampóval}. Ezzel húzta magához a távolabbi ágakat a szüretelı ember. Ilyen kellék volt még a kisháti, amelyet egy kampóval a faágára akasztott, és ebbe szedte a cseresznyét. Miután megtelt, azt a földön üresen álló hátiba vékáshátiba öntötte. Annak ellenére, hogy egész napon át majomként kellett a fán csüngenie a gyümölcsöt szedı embernek, vidám nótázás és tereferélést folytatott a szüretelı szomszédokkal együtt. Minden bizonnyal, a gyümölcsért várható pénz is oka volt ennek. Akinek nem volt cseresznyése, segített annak, akinek volt, mert a szüretet nem lehetett halogatni, az érett gyümölcsöt minél elıbb el kellett juttatni a fogyasztóhoz. A szüretelésre eljöttek ismerısök, barátok, távolra költözött családtagok is. Ilyenkor a faluban ünnepi volt a hangulat. {Szerk. }

126 126 A gyümölcsszedı asszony körül

127 127 KENDER TERMELÉS-- --FELDOLGOZÁS Minél messzebb tekintünk vissza a múltba, annál inkább tapasztalható az, hogy Szomolyán a családok foglalkoztak a kisebb mennyiségő saját szükséglető kender termelésével. Még a második világháború után is nyomon követhetı -e növényfajta termesztése. Az általános ipari fejlıdés hatására szőnt meg csak, amikor a lakossági jövedelmekhez képest, a nagyipari textilanyagokat, már könnyebben meg tudta vásárolni a falusi lakosság. Az ısszel megszántott földbe tavasszal belevetették a kendermagot, amibıl miután kikelt a kis növény, gondozgatták, ápolgatták, amely így gyorsan növekedett. A nyár végére kivirágoztak, majd meg magvasodtak a két méter magasra is meg növekedett kenderszálak. Ekkor, tövestıl kihúzgálták a földbıl, majd kévébe kötve, álló kupacokba rakták, ahol kellı képen kiszáradt. A jól kiszáradt kévéket a kenderáztatóba rakták. Ez a kenderáztató, a falu alsó részén, a szeszfızdei patakhíd alatt megszélesített patakmederben volt { lehetett még a falu felsı részén is }. Sok-sok gödörbe rakták a kender kévéket, amiket nagy kövekkel lesúlyoztak azért, hogy a víz ellepje, meg azért is hogy egy-egy nagyobb esı után a víz ne vigye el. Egy hétig ázott a kender. Ezután, a tiló alá rakták 4-5 szálanként, hogy összezúzzák, és a rostos anyagából veszítsen, hiszen az nem hasznosítható része a kendernek. Ezután csomókba csavarva a hátura kötözték, és a cserépfalui malomhoz cipelték. Itt volt ugyanis a kendertörı, amelynek nagy fakalapácsai még apróbbra zúzták a kendert. Az így összezúzott már puhább csomókat a hátukra felkötve hazacipelték. Itthon aztán a gereben {sok-sok vas tüskébıl álló féső} fogai között addig huzigálták, míg fonható csepő nem lett belıle. Ezt a csepőt már télen fonták meg az asszonyok-lányok a guzsalyokon fonállá, amely a fonó személyek orsóira csévélıdött hosszú-hosszú szálakban.

128 128 A fonóházaknál mindig vidáman telt az élet. Ezen a helyen volt lehetıség arra, hogy a legények udvarolgassanak a fonó lányoknak. Az idısebbek pedig a régi idıkbıl meséltek igazi betyártörténeteket. Míg kint tombolt a hideg tél, a búbos kemence melegénél, mécses, vagy petróleumlámpa fényénél, téli estéken is fontak az asszonyok-lányok. Amikor a sok fonalat megfonták, a szobába beállított szövıszékkel { eszváta--a falu nyelvén} megszıtték vászonná a sok fonalat, amibıl sok-sok mindent varrhattak, amiért nem kellett pénzt adni. A meg szövött vásznat fahamuból készített lúgban áztatták, majd ezt követıen a falu patakjában { Kánya patak} a mosószékeken ki sulykolták. Az így megdolgozott vászon megpuhult és kifehéredett. Hiszen a fonálból szövött vászonból készültek az ingek, alsó fehérnemük, ágynemők, lepedık, terítık, kendık, zsákok nadrágok, rongypokrócok, stb. bizony, még a nagy lányok, legények hozománya is. Ezek szépen hímezett, keresztszemekkel kivarrott, termékekké váltak a szorgos kezek munkája nyomán. A kender feldolgozása mellett foglalkoztak még a faluban a rece készítésével is. A horgoláshoz kicsit hasonló munkával különbözı asztalterítıket és kisebb terítıket is készítettek vázák és poharak alá, esetleg ajtófüggönyöknek szekrényekre, polcokra díszítésül. Az idısebbek elmondása szerint a más vidékeken dolgozó szomolyai summások hozták magukkal Szomolyára ennek a készítését, még a második világháború elıtt. A lakók által elkészített recéket a mezıkövesdi matyók megvásárolták, és külföldön tovább értékesítették. Késıbbiek során a szomolyaiak is, elvitték a faluban készített recéket még más országokba is. Ez is egy pénzkereseti lehetıség volt a falu asszonyainak, lányainak számára. Az is igaz, hogy ügyesebb kező férfiak is hozzáfogtak a recekészítéséhez. Ezt a munkát fıleg télen végezték, amikor a mezıgazdasági munkák szüneteltek. { Szerk. }

129 129 A RECE készítés hagyományát a 66 éves Berecz Józsefné elmondása szerint Szomolyára a Duna Tisza közé férjhez ment Szalóki (Boda) Zsófia hozta magával, amikor elváltak és 1927-ben hazajött. Öt lánynak tovább adta 4-4 hát fáért (hátfa az egy személy hátára kötéllel felkötött és erdırıl haza cipelt fa mennyiség) és a tanulásidı alatt elkészített munkadarabokért. Az öt lány neve : Csuhaji Margit, Bene Margit, Kása Rozál, Takács Margit, Kovács Margit Fonó asszony-lányával. Vitéz Szerencsi Mihályné.

130 130 A kender fonálból szıtt kenyérkendı részlete. 1940

131 131 A szomolyai nık által készített receterítı részlete körül.

132 132 A kender fonál szövése körül. Kenyérsütés 1940 körül.

133 133 Daragó János családjával. Kukoricatörés-szárvágás 1930 körül. A letört kukorica szállítása 1930 körül.

134 134 A kukorica fosztása ARATÁS-CSÉPLÉS A szomolyai határban kevés volt a búzatermı terület. Ezt kézi erıvel aratták le. A férfiak által lekaszált gabonaféléket, lányok és asszonyok sarlóval összekaparva, kéve nagyságú csomókba szedték össze, amit aztán vagy csuhi kötéllel, vagy saját anyagából készített kötéllel kévébe kötöttek. { a csuhi kötél vizenyıs réteken található, hosszú, vastag főbıl készített kötél, amit leginkább már az aratást megelızı télen elkészítettek } A kévéket szekerekkel hazaszállítva kazlakba rakták és a házról-házra járó cséplıgéppel kicsépeltek. Mivel Szomolyán kevés volt az aratni-csépelni való, ezért a faluból sokan eljártak még az Alföldre is részes aratásra és részes cséplésre. Munkabér gyanánt terményt kaptak, amit saját maguk, és az állatok táplálására használtak fel. { Szerk. }

135 135 Aratók 1930 táján Búzakoszorú 1920.

136 136 Summások pihenıje 1930 táján Szomolyai summás banda { brigád } a cséplıgépnél. Elıl a könyöklı Dedinszki {bukucs}lászó bandagazdával { brigádvezetıvel}

137 137 vitéz Szerencsi Mihály ökreivel ÖLFAVÁGÁS TÉLEN, AZ ERDİN Télen a mezıgazdasági munkák szüneteltek, csak az állatok gondozása, etetése volt a legfıbb munka. A kıbányászás és kıfaragó munkák mellett sokan jártak az erdıre fát kitermelni. Ezt a munkát nevezték a szomolyaiak ölfavágásnak. Ezt a munkát a falu körüli erdıkben végezték. Leginkább a második világháborút megelızı évtizedekben, de még néhány évig ezután is. Voltak azonban olyanok, akik távolabbi helyekre is eljártak fát kitermelni. A Bükkhegység távolabbi tájaira is, mint pl Répáshutára és a Hórvölgyére. Volt úgy, hogy lakott területtıl távolabb történt a fakitermelés. A nagy hóban igen fárasztó az út haza, vagy szálláshelyre. Hiszen az egész napos kemény munka után, még több kilométert kellett volna megtenni a szálláshelyig, sokszor a fél méternél is nagyobb hóban és kemény hidegben. Így kint az erdın készítettek maguknak éjszakai

138 138 szálláshelyet. A földbe, fél, vagy egy méternyire beásott alapba, hasábfából két méter magas kúp alakú kunyhót készítettek, amelyet lehullott falevelekkel betakartak, majd földdel befedtek azért, hogy ne ázzon be, és hideg ellen szigeteljen valamennyire. A tetején egy kis rést hagytak, hogy a tőz füstje azon a résen távozzon a kunyhóból. Ebben a kunyhóban mindig égett a tőz, bizony sokszor volt bent kellemetlen füst. Az éjjeli fekvés során a tőz felıli oldaluk melegedett csak, a másik pedig fázott. Sokan kaptak közülük izületi betegségeket. Hetente egyszer, esetleg kétszer jártak haza, hogy az élelemkészletüket otthonról pótolják. Maguknak fıztek egyszerő ételeket, mint például a paprikás krumplit. Kézi erıvel, fejszével és kisebb baltával, nagy keresztfőrésszel vágták a fát. A tıkéket vas bunkóval, ékekkel termelték ki a földbıl. Munkájukért fizetség az elızıleg történt megállapodás szerint történt. Kaphattak pénzt, vagy a család részére tüzelıt is, ami persze a munkabérbıl levonásra került {Szerk. } BÍRÓSÁGI ÜGYEK, HIVATALOS INTÉZKEDÉSEK Intésekrıl vezetett jegyzıkönyv A panasz beadás ideje: 1867 November 13. Intı fél: Klein Mózes. Szomolya. Intett fél: Szepeffy Géza. Négyes.

139 139 Tárgy: Kereset megindítás az eránt, 66-és 107 napokon elmulasztott ırlés végett, az Eger vizének Pavnay József úr által való lecsapoltatása miatt. {elintézetlen} {BAZ levéltár: Intésekrıl vezetett jegyzıkönyv Egri járási szolgabíró : Csizik Károly. IV. B ik kötet. } A szomolyai bíró jelenti, hogy a novaji lakosok, a község erdejében kárt tettek, kéri ıket megbüntetni. Intézkedés: Megfenyítettek { 9157 sz } A kár elküldetett a szomolyai bírónak, Bene Albert szomolyai lakos által május 26. {BAZ megyei levéltár: IV ik kötet. } Bitang marha leírása: Egy világos pej, jegy bal fülön és jobb hátsó lába tarka, harapás, forradással ellátott 8 éves, herélt ló. Értéke becsáron, osztrák forintban: 30 forint. Kitıl, miért, ki által, mikor vétetett el? Mint gazdátlan fogatott fel a szomolyai ménesen, k hó 9-ik napján. Hol és kinél van élelmezés végett? Észrevétel: A Szomolyai Elıljáróságnál. Tulajdonosának, Kisgyıri lakosnak kiadva június hó. 18-án. {BAZ megyei levéltár: IV. B ik kötet }.

140 140 Az I világháború hısi halottai között Az imperialista hódító { k }, a vezetı hatalmak között felosztott világ újrafelosztásáért, amelyek a 20-ik század elején egyre szélesebb méreteket öltöttek és a világháborúkhoz vezettek, a non politikai kapitalizmus gazdasági alapjából szükségszerően következı, imperialista politika folytatását jelentették. Ez a politika robbantotta ki 1914-ben az I világháborút, amelyben 36 ország vett részt 45,3 millió fınyi haderıvel, és amely 1564 nap alatt 10 millió halott és 20 millió sebesültet áldozatot követelt. { Új Magyar Lexikon. G-J-ig, 160 oldal } Az I világháború súlyos áldozatokkal járt. A szomolyai írások { ig vezetett községi jegyzıkönyvek} szerint az elszegényedés, infláció, kolera járványveszély, egyre több adók, állatok beadása, hadikölcsön, tették elviselhetetlenné az életet. Hadirokkantak, árvák nagyon megsínylették a háborút követı éveket. A korábbi 200 szekérrel fuvarozó helyett, csak 50 fuvaros maradt. Mégis, a románok által feldúlt Csíkszereda lakosai részére, 20 koronát győjt a falu lakossága. A magyar állam által felkínált 50 hadifoglyot nem kívánja a nehéz mezıgazdasági munkára befogni. A falu hısi halottai: Bajzát József K Bajzát József Bauer Károly.Bene Imre Bene István.Bene Miklós Csombor Gábor Csorba Miklós Csorba Sándor.Csıke Bernát Csuhai András.Csuhai Antal Csuhai Gábor Csuhai István Daragó Ambrus.Dedinszky István Eged József.Eged Péter Farkas Imre.Frics Lajos Füge Alajos..Füge Gábor Fülöp Pál..Gál Lajos Gergely Alajos.Gergely Imre Gyenes Gábor.Gyenes Ignác Gyenes Joachim Gyenes József Gyenes László.Kása Alajos Kása jános Kovács Alajos Kovács János..Kovács János Kovács Miklós.Kovács Pál

141 141 Lakatos István.Lakatos József Majoros István.Mata Sándor Máté István..Nagy Albert Nagy András.Nagy Pál Rázsi Gábor..Rázsi Imre Rázsi Miklós..Szabó Imre Szabó Imre.Szabó István Szabó József..Szabó Márton Szalóki G Alajos Szalóki Imre Szalóki István Szalóki István Szalóki G János Szalóki János Szalóki József Szalóki G József Szalóki Pál..Szögedi Márton Takács Pál..Tapolcsányi József Varga Lajos.Varga M László Varga Márton.Víg Lajos Vincze Imre.Vincze István

142 142 I világháborús huszáremlékkép.

143 143 Utolsó felvétel az elsı világháborúba induló szomolyai katonákról, akik közül kevesen tértek haza. A régi községháza épületének udvari részénél, az oszlopos folyosó elıtt. A hátsó sorban középen az 5-dik, Szabó Imre {Lapu }hısi halott

144 144 I. Szabó Imre {Lapu}I világháborús hısi halott Bene András József I világháborús katona

145 145 A Tanácsköztársaság és azt megelızı idıkbıl. Fıszolgabíró Úrnak. Mezıkövesd.{Bizalmas!} Bizalmasan jelentem, hogy Szomolya községben a napirenden lévı duhajkodás oly nagy mérvet öltött, hogy már a folytonos lövöldözés mellett a nyugodtabb érzelmő emberek az utcára a sötétség beálltával ki nem mehetnek, mely lövöldözés éjfélig is eltart, s a békés polgárokat az utcán tettlegesen is bántalmazzák. { megtörtént f. hó 4-én este a plébános úr sógorával kit arcul ütöttek öregember létére, mely után a plébános úrhoz is bementek, közelebbi részleteket eddig még nem ismerünk. } Kérem a Fıszolgabíró Urat, hogy egy erıs karhatalmat kirendelni méltóztassék, mely karhatalom hivatva lenne minden lıfegyvert elkobozni és fékeveszettebb duhajkodókat, duhajkodásukban megakadályozna, ez a békés polgárság kívánsága is, mert a polgárság, illetve kishivatalnokok a legnagyobb nyugodtságot tanúsítják, sıt a duhajkodókat a duhajkodásukban mennyire tılük tellik, csillapítják. Szomolya Február. 6. Aláírás: Friedl János h jegyzı. Bélyegzı: Borsod Vármegye. Szomolya község. {BAZ levéltár. IV /1919. } Borsod vármegye forradalmi munkás-katona és földmíves tanácsától Járási tanács elnökének Mezıkövesd Szomolya község munkástanácsának kérelmét azzal küldjük meg, hogy az abban foglaltakat a járási tanács tegye beható tárgyalás alá s annak megtörténte után tegyen ide elıterjesztést az iránt, hogy a felsorolt munkálatok, kiadások

146 146 s beszerezni kért apaállatok tényleg szükségesek-e, hogy mindezek fizetésére mily összeg szükségeltetik. Miskolcz, Július. 4. Az intézıbizottság nevében: {olvashatatlan aláírás}. Bélyegzı: Borsodvármegyei Forradalmi Munkás-Katona és Földmunkás Tanács. Miskolczon. {BAZ megyei levéltár. IV /1919. } Fıszolgabíró Úrnak Mezıkövesd. Jelentem, hogy a f. hó 20-án megtartott képviselıtestületi győlésben, a Tanácsköztársaság szolgálatában állott Varga M János volt törvénybíró helyett Bene Mátyás János hozatott javaslatba, ki az állását azonnal elfoglalta és mőködését megkezdte. Szomolyán Augusztus. 21-én. Friedl János jegyzı. Bélyegzı: Borsod vármegye. Szomolya község. {BAZ megyei levéltár. IV /1919 } Jegyzı több községi lakos azon panaszát jelenti, az egri út már-már teljesen járhatatlan, rossz karban van, különösen az Eger határában levı Kiskútnál lehetetlen közlekedni. Egyben azon javaslatot teszi, kerestetnék meg Eger város hatósága az útnak jó karba hozatala iránt. Határozat: a képviselıtestület egyhangú határozatával megbízza az elıljáróságot, lépjen érintkezésbe Eger város polgármesteri hivatalával az út jókarban hozatala iránt, s hajlandó a képviselıtestület arra is, hogy anyagilag hozzájárul az úton egy áteresz építéséhez. Aláírás: Juhász Alajos jegyzı, Varga István bíró, elnök. { Szomolya község jegyzıkönyve tıl-1918-ig. 333-ik oldal. }

147 147 Jelentés a fıszolgabíró úrnak

148 148 JEGYZİKÖNYV Fölvéve a mezıkövesdi fıszolgabírói hivatala Csuhai János cselédügyi panasza tárgyába. Csuhai János szomolyai lakos elıadja, hogy Gallasy Istvánnál szolgált és járandóságát nem adta ki január 1-tıl szolgált folyó év október 1-ig, mivel akkor szerinte minden ok nélkül felmondtak, azonban járandóságát nem adták ki: Disznóhizlalásból jár a % szerint 65 kg hús, szalonna. Az összes termény 1 %-a. Kb: 300 kg termény. A majorság 1/3 része=8 pulyka, 18 db csirke, burgonya 1,5 mázsa, egy negyedévi fizetés=200 korona. Kéri ezeknek kiadására Gallasy Istvánt kötelezni. Aláírások: a hivatal részérıl 5 olvashatatlan aláírás és Csuhai János aláírása. {BAZ megyei levéltár. IV /1919. } HÍD ÉS TÁMFAL ÜGY. Tekintetes Fıszolgabírói Hivatalnak. Mezıkövesden. Bejelentem, miszerint a Szomolya községbıl Noszvaj felé vezetı közúton lévı, a szomolyai szilvásban lévı útszakaszt a múltkori vízáradás megrongálta, a cement támaszfalat ledöntötte, az út partja beszakadt úgy, hogy veszedelmes útszakasz lett belıle, mely elıre nem látható baj okozója lehet, tekintve az úttest szők, keskeny és vízjárásos voltát. Mint útrendészeti sürgıs intézkedést igénylı esetet, azzal a tiszteletteljes kéréssel jelentem be, miszerint a megfelelı és gyors intézkedést megtenni méltóztassék.

149 149 Bertamajor. U. p Bogács június 26-án. Tisztelettel: Gallassy István. {A mai Árpád utca kıhídja és támfala. A legfelsı patakhíd Noszvaj felé-a Zúgó. } { Szerk. } Tekintetes Fıszolgabírói Hivatalnak. Mezıkövesd. 3906/924 számú rendeletre hivatkozás tárgyában tisztelettel jelentem, hogy a helyszíni szemlét megtartottam, a község elıljáróságával megállapítottam, hogy a vízáradás folytán a támaszfal megrongálódott, azon javítás is ezközöltetett, az út-közlekedésre nem életveszélyes. A megrongálódott kıfal felépítési munkálatára nézve az érdekelt községekkel {átvezetı út volt ez-noszvajj irányába: Szerk. } egy újabb tárgyalás lenne kitőzendı miután ezen megrongálódott támfalat ezelıtt Szomolya község építette, melyhez Noszvaj községnek is hozzá kellett volna járulnia, mert erre határozatilag lett kötelezve, amit azonban a mai napig nem teljesített. Így, az újabb felépítésre Noszvaj község lenne kötelezendı. Tekintettel, hogy Szomolya község az 1924 évi költségvetésben elıírt közmunkát a Szomolya Noszvaj Novaji útszakaszon teljesen ledolgozta, jelenleg erre fedezete nincs! Szomolya Július 24. Nagy Ferenc-útbiztos. {156: eredeti irat visszaterjesztve. }

150 150 Tekintetes Fıszolgabírói Hivatalnak. Mezıkövesd. Még f. hó elején bejelentettem, hogy Szomolya község északi részén lévı közúton a cementtámfal ledılt, s az út veszedelmes. Azóta a cementtámfal helyett egy hevenyészett kırakás szolgál támfal gyanánt. E hó 26-án gızeke garnitúrámmal erre jövet, az úttest szélén megcsúszott és csaknem bedılt az egész garnitúra, ami ez esetben közel fél milliárd kárt jelentett volna. Az utak járható állapotban való fenntartásáért úgy vélem kell, hogy valaki felelıs legyen, s kíváncsi vagyok, ki fizette volna meg káromat, ha tudatlanságból, nemtörıdömségbıl hevenyészett támfal elégtelensége miatt, ami nyomban konstatálva is lett, -a gépem összetörik. Nem kívánok ebbıl további következtetéseket levonni, csak arra kérem, hogy a támfalat rendesen megcsináltatni, s az utat használható állapotba helyeztetni méltóztassék. BERTAMAJOR Július 28. Tisztelettel: Aláírás: Gallassy István. u. p. Bogács { Borsod Vármegye} Jegyzıkönyv Felvétetett Szomolyán 1925 május 28-án a mezökövesdi járási Fıszolgabíró Úrnak telefon rendelete folytán Noszvaj, Szomolya, Novaj vicinális útnak, Szomolya északi részén fekvı patakhíd támfalának f hó 25-én felhıszakadás következtében történt megrongálása, illetve bedılése, helyszíni vizsgálatok alkalmával. Jelen voltak: Nagy Ferenc útbiztos, Friedl János jegyzı és Bene Mátyás Imre úti bizottsági tag:

151 151 Megállapítást nyert, hogy a hídnak kıbıl épített támfala tényleg beomlott, miáltal az út egy méterrel keskenyebb lett. Jelenleg az út koronája 3 méter széles, járható s nem életveszélyes. Az elıljáróság a szükséges óvintézkedéseket megtette, a bedőlt kıfal mellett korlátot húzott. Ezen útrész nagyobb gızgépek szántó ekék és egyéb súlyosabb jármővek közlekedésére nem alkalmas, veszélyes és minden egyes hídrongálást a szomszédos bertamajori Dr Gallassy István földbirtokos a szántógépének húzatásával okoz. Legutóbb is, f hó elején, a legnagyobb forróságban húzatta gızekéjét a falun keresztül, a húzatást felettes hatóságnak be nem jelentette. S úgy a múlt évben, mint az idén is, engedély nélkül, tőzfogót nem használva Novaj községbe szállította. { Tőz veszély miatt kötelezı volt tőzfogó, mert ebben az idıben még sok zsúpfedeles és nádfedeles ház volt, a portákon pedig széna és szalmakazlak. Szerk. } Kérjük a Fıszolgabíró Urat, hogy a fenti útszakaszon, szántógép szállítását betiltani méltóztassék, mert hidainkat rövid idın belül tönkre teszi, mert a legutóbbi húzatás alkalmával is a község belterületén, a Novaj felé vezetı úton egy hidunkat betört. Szükségessé vált, hogy az érdekelt községek, Noszvaj, Szomolya, Novaj úti bizottsági tagjai sürgısen össze hívassék a helyszínére és egyúttal megállapítassék a megrongált támfal és híd újraépítése, illetve kijavítása, mert ez tetemes költségbe fog kerülni, melybe mind a három község 1/3-1/3 részben hozzájárul. A múlt évben ennek a támfalnak a felépítetése és helyrehozatala Kovács Lajos noszvaji jegyzıúrra lett bízva, azonban mind a mai napig nem csinált semmit, a javítási munkálatokat állandóan Szomolya község végezteti, a költségekhez pedig az érdekelt községek hozzá nem járulnak. A jegyzıkönyv felolvastatott, helyben hagyatott és alá íratott. Pázmány Lajos jegyzıkönyvvezetı. Aláírások: Nagy Ferenc útbiztos, Friedl János jegyzı,

152 152 Bene M János úti bizottsági tag. Bélyegzı: Szomolya község. Borsod Vármegye. {BAZ megyei levéltár. IV /1925. } KİHIDAK A FALUBAN A Kánya patakon átvezetı hidakat a szomolyai mesterek építették szomolyai kıbıl. Noszvaj felıl érkezve az elsı híd a mai Árpád utcán {a Zúgónál} található. Ez már átépítésre került nagyobb teherbírású beton híddá. A második híd a Déllınél {delelı régen ezen helyen a legelı állatokat deleltették} található. Ma már ez az egyetlen eredeti állapotában megmaradt híd, amelyet nem építettek át. Szalóki József kıfaragó munkája 1928-ból. Harmadik híd a templom melletti híd. Sajnos ez is átépítésre került nagyobb teherbírású híddá. Negyedik a mai Szent László utcát és a Széchényi utat köti össze. Ez is átépítésre került. Ötödik híd a szeszfızde melletti. Ez is átépítésre került nagyobb teherbírású híddá. {Szerk. } Délıi patakhíd, második Noszvaj felıl

153 153 Fıszolgabíró Úrnak! Mezıkövesd Tisztelettel kérem, méltóztassék folyó hó re, közmunka ledolgozásához csendıri karhatalmat kirendelni, mivel többszöri dobolás és felszólítás dacára sem állnak ki. Szomolya május 11. Friedl János jegyzı. Bélyegzı: BORSOD VÁRMEGYE. SZOMOLYA KÖZSÉG. {BAZ megyei levéltár. IV: } Nagyságos Fıszolgabíró Úr! Az alulírott mély tisztelettel kérem, hogy Szomolya községben { évtizedes szokás szerint } f hó 15-én d u 4 órától 17-én este 12 óráig, belépıdíj nélküli táncmulatságot tarthassanak. Mellékelve küldöm: a/ a csekkszelvényt arról, hogy a Diák nyomorenyhítı akcióra 4 pengıt beküldtem. b/ csekkszelvényt arról, hogy Zene-jogdíjra 2,48 pengıt beküldtem. Kérésemet ismételve, maradtam a Nagyságos Fıszolgabíró Úrnak alázatos szolgája. Szomolya Február 8-án. Bárdos Imre tanító, leventeoktató. Bélyegzı: SZOMOLYAI LEVENTE EGYESÜLET.

154 154 Farsangi mulatság engedélyezése. Szomolya 1931 Február 8. Friedl János jegyzı. Bélyegzı: Borsod Vármegye Szomolya község. Az engedély kiadva a községi elıljáróságnak, Szomolya, és a bogácsi csendırségnek. Mezıkövesd Február 9. Fıszolgabíró: olvashatatlan aláírás. {BAZ megyei levéltár. IV /1931. } Kérelem, táncmulatság engedélyezésére

155 155

156 156 SERTÉS PESTIS A FALUBAN Fıszolgabíró Úrnak-Mezıkövesd Jelentem, hogy községünkben eddig egy udvarban könnyebb lefolyású sertés megbetegedés lépett fel, mit telefon útján múlt hó 30-án is jelentettem. Szomolya Július 2. Aláírás: Friedl János jegyzı Bélyegzı: BORSOD VÁRMEGYE SZOMOLYA. Fıszolgabíró Úrnak-Mezıkövesd ad. 4725/931 sz. rendeletre hivatkozva tisztelettel jelentem, hogy Szomolya községben fellépett sertéspestis elfojtása érdekében, a sertés nyájak betiltása tárgyában kiadott rendeletet, téves elnézésbıl egy pár család csak késıbb hajtott végre. Nem szándékos nemtörıdömségbıl, hanem roppant nagy elfoglaltságunk eredményezte, hogy a rendelet ezt tartalmazó részét az elıljáróság véletlenül elnézte. Az elıljáróság azonnal megtett minden intézkedést a sertésnyájak benntartására, továbbá a sertéspestis terjedésének megakadályozására. Szomolya, 1931, augusztus 4. Aláírás: Pázmándy Károly jegyzı. Bélyegzı: BORSOD VÁRMEGYE SZOMOLYA KÖZSÉG

157 157 A községi elıljáróságnak-szomolya Tudomásomra jutott, hogy az ottani járványos sertéspestis dacára, a július 23-án kelt fenti szám alatt kiadott tilalmam dacára, a sertés nyáj még mindig kint jár és ennek tudható be az a példanélküli erıs fertızés, amely a sertés állományban s valószínőleg súlyos elhullásokat fog maga után vonni az elıljáróság nem törıdése és rendeleteim végre nem hajtása miatt. Tekintettel a mai súlyos gazdasági válságra, nem tőrhetı, hogy az elıljáróság a gazdatársadalomnak indokolatlanul, kiadott rendeletek megligálásával értelmetlen károkat okozzon, utasítom az elıljáróságot, hogy küldjön hozzám tíznapi igazoló jelentést, hogy ezen súlyos mulasztásokért kit terhel a felelısség, jelentse, hogy a járvány elfojtása érdekében, július 23-án sz alatt betiltott sertésnyáj kihajtását miért nem hajtotta végre. Elvárom az elıljáróságtól, hogy gondoskodni fog arról, hogy a járvány tartama alatt a betegség terjedésének és helyhez kötésének érdekében, saját jól fel fogott érdekében mindent el fog követni. Mezıkövesd. 1931, augusztus hó 8-án. h. jegyzı: olvashatatlan aláírás. Fıszolgabíró Úrnak-Mezıkövesd. 725/931 számú rendeletre hivatkozással jelentem, hogy már a sertésvész községünkben szőnıben van, mert az utóbbi napokban sem megbetegedést, sem elhullást be nem jelentettek. Tisztelettel kérem a Fıszolgabíró Urat, sziveskedjék megengedni, hogy sertéseink a legelıre kihajthatók legyenek, mivel már eddig is az egész télirevalót felhasználtuk, s mibıl tartjuk el a megmaradt sertéseinket, ha már most megeszik a télirevalót. Szomolya. 1931, szeptember 26. Aláírás: Friedl János jegyzı. Bélyegzı: BORSOD VÁRMEGYE SZOMOLYA KÖZSÉG {BAZ megyei levéltár. IV /1931. }

158 158 SZENT ISTVÁN HÉT 1926-BAN --Az ország hódolata a Kormányzó elıtt. -- A körmenet végeztével következett az ünnep egyik legjelentıségteljesebb része, a falu népének hódolata az ország elsı embere, Magyarország kormányzója elıtt. Mert a falvak egyszerő fiai úgy érezték, hogy miután hódoltak az elsı magyar szellemóriása elıtt, kötelességük felkeresni a jelenlegi elsı magyar embert: nagybányai vitéz Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját, hogy elıtte ıszinte hódolatuknak és szeretı ragaszkodásuknak adjanak kifejezést. A hódoló felvonulás a királyi várpalota belsı udvarán történt. Évtizedeken keresztül díszes, aranyhímes királyi öltözetek, pompázó díszmagyarok, fényes katonai uniformisok jártak-keltek a budai királyi várpalota méltóságos árkádjai alatt. Suhogó selymek, nehéz brokátok, szép mívő kardok, drága menték. Ezek voltak otthonosak a magyarnemzet legelsı házában, a magyar királyok udvarában. Az esztendı Szent István napján mintha csoda történt volna: --a történelmi falak között, a cifracirádás ablakok alatt, a falu egyszerő, kérges kező, dolgos emberei és asszonyai jelentek meg a palota udvarán, az ısi magyar népviselet ragyogó színpompájában. { Az ország hódolata a Kormányzó elıtt. Írta: Radnóti István a faluszövetség titkára. }

159 159 Horty-tól balra a: 1. noszvaji bíró 2. Bóta Imre szomolyai bíró 3. az ostorosi bíró 4. novaji bíró SUMMÁSÉLET A jobbágyi kötelezettségekbıl való felszabadulás és a régi termelési módról fıleg az állattenyésztésrıl---való áttérés a földmővelésre és a gabonatermelésre, a falvak határát erısen leszőkítette. Egyes területeken, így például a matyóföldön, ez a körülmény arra kényszeríttette a nincsteleneket és a törpebirtokosokat, hogy megélhetésüket távoli uradalmakon végzett idénymunkával próbálják biztosítani. A múlt század { XIX. }hetvenes éveiben még a vasútépítkezések biztosították a munkaalkalmat, de a nyolcvanas években már megkezdıdött a matyóság szórványos idıszaki elvándorlása. Ez az elvándorlás késıbb évenként ismétlıdött, s a század eleje óta a matyó falvak {Tard, Szentistván, Mezıkövesd} áprilistól-novemberig szinte elnéptelenedtek. A summásmunka csak a legcsekélyebb megélhetést biztosítja ebben az idıben is, a megélhetést megnehezíti még

160 160 a szokatlanul nagy népszaporodás. Ennek a másik véglete a természetes szaporodás gátlása a 40-es évek táján környékén a munkanélküliség miatt a faluból kivándoroltak Amerikába: Kovács János {Kukk}, Gyenes Alajos {Kajikás}, Sáfár István } Szendrei Jánosné-Gazsi Mariska, 75 éves} A matyófalvak mellett summáskeresetbıl tartja el magát Bogács, Ostoros, Noszvaj, Szomolya, Tivoldaróc lakosainak nagy része. Míg eleinte a környék uradalmait keresték fel, XX. -k század eleje óta a Dunántúlt, sıt az egész országot is bejárják. A munkavégzésre kialakul egy gazdasági szervezet, banda, vagy csoport { itt persze a rokoni kapcsolatok is jelentısek }, meg vannak a réteg vezetıi és proletárjai. A félévi munkára való társulás évenként ismétlıdik és van rá eset, hogy a banda több éven keresztül összetart. A nagybirtokra nem mindig szervezett csoportokban érkeznek, s ha nem tartanak össze, jogaikat nem tudják érvényesíteni. Bérüket az uradalom szabja meg, és ki vannak téve a váltakozó konjuktúrának. Míg ruházatuk cifra és fényőzı, életmódjuk, élelmezésük, szállásuk szegényes. Summásnak elsısorban zsellér megy, akinek földje nincs írja Gyırfy--. Gazdag fiú, gazdag leány csak abban az esetben megy, ha sok testvére van. A gazda fiú inkább cselédnek megy, mint summásnak. Tíz hold birtok és öt gyermek esetében két gyermek, otthon maradhat, de háromnak el kell mennie. A jobb gazda fiú is elmenne, de a summásságra rászoruló szegénység kinézi maga közül. A szegény ember gyereke otthon nem maradhat. Ez alól kivétel nincs. Ha nem kap summásmunkát, akkor is el kell húzódnia hazulról másmunkára. Ha vegyesen leány és fiúgyermekek vannak, inkább a leányt tartják otthon. A fiú 12 éves korában, mint félkezes munkás megy summásnak. Egész kezes 16 éves korában lesz, mikor a kaszát, zsákot bírja. A lány 13 éves korában megy félkezesnek, és az marad asszony korában is.

161 161 A summás télen kényszerőségbıl pihen. Munka ugyanis ritkán akad, mert sok a munkaigénylı. Leginkább fát vágni megy a férfi, a nagylány hímez, varr, apróbb testvéreivel bajlódik, anyja pedig mosni, napszámra, vagy egyéb munkára jár, otthon fon, szı, varr, foldoz. Napszámos munkájából keresi ki a malac árát is, sıt, abból neveli, hizlalja meg. Ha jó szerencséje van az embernek, elmegy tél summásnak, ezzel megkeresi a ruházatát, és otthon marad, amit egyébként megevett volna. Ennek azonban az ára az, hogy egész évben nincs otthon. Ha a summás pár megöregszik, gyermekeire szorul. Mivel a ház az övék, a velük együtt lakó gyermek, ha egyébként nem is, már ezért is eltartja ıket. De jók az öregek a háznál, mert legtöbbször ezek nevelik az unokákat, míg a szülık odavannak dologra. Sorsuk tehát nem volt irigylésre méltó. Az volta vágya summásnak: Bárcsak, egy kis földem lenne, ne kellene másén szolgálni! Ha kevés a munka, sokan nem jutnak szerzıdéshez. Ezeknek még rosszabb a sorsuk ban csak Mezıkövesden munkás ment el summásnak, 1932-ben pedig mindössze 3122 summás szegıdött el. Hogy mibıl éltek a többiek, azt senki sem tudja. Utoljára 1892-ben volt tagosítás, s már akkor minden gazda 13 darabban kapta ki birtokát. A harmincas évek közepén 2300 gazda földje harminchatezer parcellára volt hasítva szerte a határban. Ilyen körülmények között a belterjes gazdálkodás megvalósíthatatlan. Míg 1892-ben az ország lakosságának 94,4 százaléka bírta az ország egyharmadnyi földterületét, Így egyrészrıl a mamutbirtokok, másrészrıl a nadrágszíj parcellák és a nincstelen agrárproletáriátus keletkezett. Míg a múlt század közepétıl a népesség száma egyre emelkedett, addig a 40-es években kénytelenek a szaporodást csökkenteni. A pénztelenség, a gyenge táplálkozás és az egészségtelen lakásviszonyok miatt szedi áldozatait a tbc. A korabeli hírlapok szerint pl Kistálya községben { Heves megye }az években 44 elhalt

162 162 közül 28 volt barlanglakó, százalékban kifejezve 63,6 százalék. Ostoros községben az elhalt 73 hét éven alul elhunyt közül 38,52 százalék, jól lehet a barlanglakók számaránya az összlakossághoz viszonyítva 20 százalék. A két községben tehát a barlanglakók között csecsemıhalandóság két-háromszorosa a lakosság többi része csecsemı-tbc, illetve gyermekhalandóságának. Addig az 5,6 százalékot kievı birtokosztály a földterület kétharmadát birtokolta. Szomolyáról nincsen adat, de például Noszvaj községben az derült ki, hogy 32 iskolaköteles gyermek közül 17 volt tbc-re hajlamos, ami azt jelenti, hogy a barlanglakó gyermekek 55 százaléka volt tbc-vel fertızött. A táplálkozásukra idézek a korbeli újságból: Állok, és szomorú szívvel nézem a hulló hótengerben a kis részeg iskolás gyermekeket A családfenntartók ugyanis a környék szılıbirtokaira járnak napszámmunkára, s mivel a bornak nincs ára, a szılısgazdák leginkább és túlnyomórészt természetben, vagyis: borban fizetik ki a munkabért. És így a barlanglakók összes családtagjai bort reggeliznek, bort vacsoráznak Nyers bort, forralt bort, ahogy pillanatnyi gesztusuk kívánja. { Koós Imre: Summásélet. A könyv magán győjteményben. } --Mielıtt a gızös elindult volna velünk az Alföldre, elıtte már napokkal készülıdtünk az útra. Hiszen 6 hónapi távollétet jelentett Szomolyától számunkra, azaz írás, amelyet még a summásszerzıdés megkötésekor aláírtunk. De még annak a megkötése sem volt egyszerő, hiszen 12 évesen, még a papnak a belegyezésére is szükség volt arra, hogy ilyen fiatalon, olyan kemény fizikai munkára elengedjenek. A pap nem is akart elengedni, de én könyörögtem neki, hogy árva vagyok, és a testvéremmel együtt édesanyám nehezen tud minket eltartani. Végül mégiscsak aláírta és ezután már csak arra vártunk mikor

163 163 indulhatunk, mikor visz bennünket a gızös a messzi vidékre a falunkból. kezdi el emlékezéseit sorolni a 85 éves özvegy Somogyi Imréné. Mikor eljött az indulás ideje, elızı este a nagyobb lányok és legények elbúcsúzkodtak egymástól. Hiszen többen közülük már mennyasszonyok, vılegények voltak, azonban a kenyérkeresés most hat hónapra elszakította ıket egymástól. Az elızı este nótával búcsúzott legtöbb legény a szeretıjétıl: Itt hagyom a falutokat nem sokára, Elmegyek én titıletek messze tájra. Csillagtalan sötét éjjel fogok tıled búcsút venni, Hogy a könnyem ne lássa meg soha senki. Ha elmegyek, ne mondjatok rosszat rólam, Kártevıje én senkinek sosem voltam, Te sem vethetsz a szememre egyéb hibát, nagyobb vétket, Csak annyit, hogy szerettelek nagyon Téged. Gyorsan peregtek a búcsúzkodás órái, amelyek éjfélig is eltartottak. Azonban a reggel közeledett, és vele az indulás órája is. Össze kellett tehát még rakni azokat a holmikat, amikre a hathónapos távollét alatt szükségünk volt. Az útiládánkba a vászon fehérnemőket, aztán az új, vagy keveset használt ruhánkat. Utána egy lábast, mélytányért, három-négy napra való szalonnát, vereshagymát, krumplit, száraz reszelt tésztát, lebbencset. Egy-két kiló krumplit, sót, paprikát, 6-7 kilós házikenyeret, szappant, szódát, cérnát, tőt, levélpapírt borítékkal, bélyeggel. Az útra sütött pogácsa már a tarisznyába került. Ezután a zsák következett, amibe a pokrócot tettük takarónak, egy szalmazsákot, egy kisebb párnát, kisebb lavórt, vasbográcsot. Ezután a szerszámok jöttek ki mivel dolgozik majd az uraságnál--: kasza, kapa, sarló, amiket külön gonddal csomagoltunk.

164 164 Végül elindultak velünk a szekerek Szomolyáról a mezıkövesdi állomásra. Amikor a vonat elindult a nótázás ismét elkezdıdött, amit most a lányok kezdtek el: Megy gızös lefelé, Száll a füstje felfelé, Viszi a sok summáslányt, Sok legénynek babáját. Engem anyám ne sirass, Értem könnyet ne hullass, Hullajtottam már én eleget, Vége vége mindennek. Amikor az alföldi rónaságon megállt velünk a vonat, egy nagy gazdasági udvaron, a pajtában, csőrben készítettünk magunknak fekhelyet, a magunkkal hozott szalmazsákot megtömve szalmával. Szomorúan gondoltunk arra, hogy ebben a szorosságban kell hat hónapon keresztül azt a rövid éjszakánkat eltölteni, amit a pirkadattól-sötétedésig tartó munka hagy nekünk a nap 24 órájából. Már késı este volt, amikor álomra hajthattuk fejünket, ezért csak reggel kerülhetett sor arra, hogy az uraság kiméresse nekünk a szalonna adagjainkat. Ez bizony nem volt sok. Egész hónapra egy kilót kaptunk csak, ezért nagyon be kellett osztani, hogy reggelenként háromdekányi jusson belıle. Ebédre, meg vacsorára fıztek nekünk. Ebben a fıtt ételben alig volt valami tészta, egy kis krumpli, vagy bab. Pedig bablevesnek meg krumpli levesnek nevezték. Zsiradék is alig úszott annak tetején. Babot szinte minden nap fıztek Bizony, ebbıl sem ehettünk eleget. Húslevesbe is a selejtes állatok húsát fızték. Sokszor korgott a gyomrunk a napi órányi kemény munkavégzés alatt. Nem volt szabad panaszkodni semmire, de dalban eldalolhattuk panaszunkat: Intézı úr kimegyen a gang alá, Onnan nézi, hogy a summás mit csinál. Dolgozik-e, vagy csak lopja a napot, Megérdemli-e a savanyúbabot.

165 165 Intézı úr a mindenit magának, Ne adja a büdös húst a summásnak, Vagy egye meg, vagy adja a kutyának, Ne a szegény hathónapos summásnak. Végeztünk mi minden munkát, ami az uraságnál elıfordult. Ha kellett kapáltunk, markot szedtünk a férfiak után az aratáskor, cséplıgépnél a porban-piszokban dolgoztunk látástól vakulásig azért a havi kilónyi terményért. Csak akkor pihentünk, ha az esı esett. De ekkor is elfoglaltuk magunkat, mert a ruháinkat mostuk, varrtuk, amik a kemény, piszkos munkában elkoszolódtak, elszakadtak. Így telt el a nyár ebben a nyomorúságos munkában. Az ıszi munkák befejeztével, vitt bennünket a gızös vonat hazafelé és vittük haza a nehéz munkával megkeresett terményt is, amibıl lett a kenyérnekvaló liszt és a malacok hizlalására még egy kevés kukorica is. Már nem kellett félnünk attól, hogy éhen halunk a közelgı télen, még ha nem is dúskáltunk az ennivalóban. Bizony, az as évek táján ilyen volt a mi gyermekkorunk. {A 85 éves, özvegy Somogyi Imréné { Szabó Brigitta }visszaemlékezése a summás életére 1995-ben. } Kapáló summás nık 1935.

166 166 Summás lányok ünneplıben Táncmulatság (cuháré) elıtt

167 167 Barlanglakások 1939-ben Szomolyán. {Gömbösfalva} 502 lakásból 172 barlanglakás lakos, ebbıl 1459 barlanglakó. {Borsod A.Z megyei levéltár. Borsod vármegyei szociográfiák. 122 oldal. } Barlanglakás, tájház Emeletes barlanglakás 1905.

168 168 GÖMBÖSFALVA Szomolya Gömbösfalva néven 1937 április 16-tól május 16-ig volt bejegyezve. A község Gömbös Gyula-- akkori miniszterelnök iránti tiszteletébıl vette fel nevét. A községháza építésében nyújtott anyagi segítséget. Ekkor a falu jegyzıje Dr Magyar János, akinek sokat köszönhet Szomolya. Az ı hivatali ténykedése alatt épültek az Oncsa házak, amelyek a barlanglakások számát voltak hivatva csökkenteni, amelyekben szegény, nagy családos emberek éltek. Dr Magyar János községi jegyzı idejében épült a két felvásárló csarnok is a piacéren, amely a szomolyai rövidszárú fekete cseresznye iránti külföldi kereslet miatt vált szükségessé. Ez idı táján vált ismeretessé az, hogy az egri piacon eddig árult cseresznye szomolyai fákon terem. Teherautókkal jöttek érte a kereskedık és szállították Osztrák és Német piacokra nagymérető bélelt kosarakban, ládákban. Dr Magyar János ideje alatt épült a községháza kıkerítésével együtt, melyet szomolyai kıfaragók faragtak, mint például Víg Sándor kıfaragó, s ugyan így a hısi emlékmő kerítését is. {Gubancsikné Víg Piroska volt községi hivatali dolgozó elmondásából. } Dr Magyar János: községi fıjegyzı, Gömbösfalva. Született Dunkófalván 1899-ben. Középiskoláit Munkácson, a közigazgatási tanfolyamot Miskolcon, a jogot Szegeden végezte ban önként jelentkezett katonának, a román fronton harcolt. K cs-kitőntetést kapott. Mőködését 1919-ben Alsóábrányban kezdte meg óta Gömbösfalva { Szomolya }vezetı fıjegyzıje, a tőzoltóegylet elnöke, egyházi tanácsos. Neje: Batta Irén. Gyermeke: Ibolya. { Borsod Vármegy Története: Magán győjteménybıl } Ezen a néven új, de a Szomolya néven nagymúltra visszatekintı község volt. A szlávos iskola smola=szurok

169 169 névbıl származtatja a nevét, de Borovszki is csak feltételezi, hogy ebbıl a szóból eredhet. Hısi emlékmő - elıtérben Gömbös szoborral XVI századbeli földesurak között a Szomolyai családot és az egri káptalant találjuk, majd a század végén Becskereki, Karácsondi, és Füzi bírtokokról történik említés. Valószínő, hogy a XVII. Században már a Felsıszomolyai rész már összeépült Szomolyával, mert Felsıszomolya helyett Feluegh Zomolai elnevezést találunk. A Szomolyai család tagjai között ekkor megkülönböztetés támadt. Az egyiket Kisnek, a másikat Nagynak nevezték, s ebbıl alakult ki a Szomolyai Kis és a Szomolyai Nagy név. Ugyanezen század folyamán a Bariuscsalád is birtokot szerzett. Igazi nagy birtokos azonban az egri káptalan volt és az meg is maradt a birtokában. Az 1857 évi tagosítás befejeztével az úrbéresek az úrbéresek és a kivételesek részére kiadott hányad után megmaradt birtokot a bogácsival együtt kezelte a fıkáptalan s együttesen az erdıbirtok 1550,2 kat. hold. Tekintve, hogy egyházi földesura volt, a protestantizmus itt nem terjedhetett el.

170 170 Ülık balról jobbra : Gyenes Pál Csombor Pál Zsoldos György Vincze István Szalóki István 1930-as évek. Szomolyai elıjáróság Állók balról jobbra: Szalóki Márton Tapolcsányi János Daragó Izidor Vincze László Bene János (Kilimon) Bene János (Ricsás) Gömbösfalva község a mezıkövesdi járásban fekszik, dombos-erdıs vidéken. Vizei a Kánya patak, mocsara az úgy nevezett Leánytó. Az 545 bel és 1 külterületi házból álló község lakossága 2350 lélek {1250 férfi és 1150 nı., akik mind magyarok. Közülük 2344 lakik belterületen és 6 a külterületen. Vallásra nézve 2308 katolikus, 12 ág,ev, 10 zsidó és 20 egyéb. A határ területe 3940 kat h, amely így oszlik meg:1000 h felüli nagybirtok egy van a határban, az egri fıkáptalan 1091 h birtoka. Középbirtokb{ h. között} kettı van, összesen 791 h. területtel h. közötti földbirtok egy van, területe 74 kat. h h. közötti kis birtok három van. Míg a többi

171 171 földterület törpe birtokosok között oszlik meg, akiknek száma 573 és az általuk birtokolt földterület fejenként átlagosan 3 kat. h. erdı tulajdonos az egri fıkáptalan 930 hold erdıvel és a telkes gazdák{volt úrbéresek} 244 kat. holddal. Ezen kívül van még az egyes gazdáknak is kisebbnagyobb erdı területük, míg a legeltetési társulat közös erdejét külön vezetı kezeli. A lakosság nagy gyümölcstermelı. Húsz holdon felüli bérlet egy van a határban 74 kat. h. területtel. A körorvos Bogács községben{4km} található, szülésznı helyben is van. A községben egy magánorvos is megélhetést talál. A legközelebbi gyógyszertár Bogácson, a legközelebbi kórház Egerben van {18 km}. Ivóvizük kitőnı kútvíz. Iskolája 4 tanerıs és 4 tantermes rk. Elemi népiskola, amely mellett gazdasági továbbképzı iskola is mőködik. Az iskolán kívüli népmővelés elıadásai jól szervezettek. Egyháza római. katolikus anyaegyház, szép templommal. Kulturális intézményei a falu könyvtára, a dalos egylet, az Ifjúsági egyesület, minthogy vasút vonalaktól nagy távolságra esik, közlekedése igen nehézkes, újabban azonban a MÁVAUT társasgépkocsi járatok révén közelebb jutott az országos forgalomhoz. Postaügynökség helyben. Állatállománya:188 ló{melegvérő}, 237 szarvasmarha {pirostarka}, 174 sertés {mangalica} és 48 kecske. Kereskedelme és ipara: a Hangya szövetkezet mellett 7 kereskedı, 2 italmérı és 31 önálló iparos van a községben: hentes 3, kımíves 3, bércséplı 3, kıfaragó 13, kovács 2, kerékgyártó 1, asztalos 1, ács 1, molnár 4. van még a községben szikvízgyártó és mótormalom. A határban nagyobb kıbánya található, amelyet a község 13 kıfaragója kezel és termel ki. A község állandó piaca Mezıkövesd és Eger. A világháborúban mintegy 400 katonája vett részt, akik közül hısi halált halt 75, hadirokkant lett 25. a vitézek száma 4 a hısi emlékmővet az 1939 évben állították fel, alkotója Borsodi-Bindász Dezsı miskolci szobrászmővész. {Borsod vármegyei szociográfiák 1939-ben, Községi Adattár BAZ levéltár. }

172 172 ÁLLATTARTÁS A FALUBAN. A második világháborút megelızı években jelentıs állattartás volt a faluban, majd a háborút követıen fokozatosan gyérülni kezdett ez a tevékenység. Reggelente a falu határában található a legelıkre kihajtásra kerültek az állatok: Tehéncsorda kb 240 tehénnel. Gulya kb 130 növendék marhával. Kecske nyáj kb 130 kecskével. Birka nyáj kb 210 birkával. {a falun kívüli birka hodályból. } Disznó {sertés}nyáj kb 230 disznóval. Ménes nem volt, csak szórványos legeltetés a lovakkal. A legelıhelyeken több delelıhely volt: 1. A Nádas kútnál {a gyepi cseresznyés végénél lévı erdıben} bıviző kút több itatóvályúval, a pásztorok részére menedékkunyhóval. Ezen a részen meleg nyári napokon legeltettek, deleltettek a nagy hıség miatt. 2. A falu alatti Angolaj legelı szélén delelı bıviző kúttal, vályúval, menedékkunyhóval. 3. Csereszlyuki részen, az ispánberki kıbánya alatt, kút vályúkkal, menedékkunyhóval 4. Kisebb delelı volt még a Bikaólnál is{ mai Szent László utca végén. } A legelıre ki nem hajtott állatok száma az istállókban is jelentıs. Szinte kivétel nélkül minden háznál a baromfiudvarokban libák, tyúkok, kacsák, pulykák sokasága. A falu saját ellátása mellett a mezıkövesdi, egri piacokra hordta ezeket az állatokat és termékeiket. A falu határa teljes egészében meg volt mővelve kézi erıvel, illetve igavonó állatok segítségével. A gyümölcsös dombokon a kitőnı cseresznye termett. A falu kertjeiben és az alsó-felsı Benteleki területeken sok és jó minıségő szilva termett. { Daragó Gáborné elmondásából. 73 éves.

173 173 SZÓRAKOZÁSI LEHETİSÉG: Már a második világháborút jóval megelızıen és még utána is, híres rézfúvós zenekara {rezes banda}volt a falunak Szalóki Farkas Lajos vezetésével, amely a helyi igények kielégítése mellett, a szomszédos falvak lakodalmaiba, táncmulatságaiba is gyakran eljárt zenélni. A rézfúvós zenekar mellett kitőnı cigányzenekar is hegedült a faluban, Lukács Ernı vezetésével. Ez a zenekar szintén ismeretes volt a falu határán túl is, és többször kaptak meghívást lakodalmakba, zenés táncmulatságokba. A táncmulatságokat a Levente egyesület és a Tőzoltó egyesület rendezte. Téli idıben a falu keskeny kultúrházában kerültek megrendezésre. Más évszakokban megrendezésre került a táncmulatság magánházaknál is a pajtákban, csőrökben. Nyári idıben az egri út melletti erdıben, { a gyepi cseresznyés végénél }került megrendezésre a majális. Ilyenkor többnyire a rézfúvós zenekar lett megfogadva. Hiszen az erdıben olyan hangerıvel szólt a zene, hogy a szomszédos falvak fiataljai is hallhatták, és ha kedvük volt táncolni, ekkor átjöttek Szomolyára a majálisra. Egy ilyen majálison esett meg az {már a II-ik világháború után}--, hogy a majális helyszínén italt mérı mezıkövesdi kocsmáros, a táncmulatság végén, az éjszakában, hazaindult teherkocsijával. A Vásáros hegyrıl ereszkedett befelé a faluba, amikor a fék elromlott és a teherkocsi az útmentén húzódó mély szakadékba zuhant. A súlyos balesetet feleségével túlélték, ezért hálából az Égieknek egy kıkeresztet állítattak. Ez a kıkereszt ma is megtalálható a faluból kifelé jövet, a Vásáros hegy jobboldalán, a szélsı háztól {Dobó utca} mintegy kétszáz méternyire. A kıkeresztbe vésett betőkbıl olvasható: Isten kezében vagyunk. Szerencsés kimenetelő autóbalesetért, hálából Isten dicsısségére állítatta: Papp Mátyás és neje Papp Zsuzsanna 1947 Úrnapján. {adatközlım: Daragó Gábor. 73 éves. }

174 174 A szomolyai rézfúvós zenekar{rezes banda} 1940-as évek. Balról-jobbra: Bene Gábor, Csuhai Menci Ambrus, Pócsik János, Szalóki { kopasz } József, ifjú Szalóki Farkas Lajos, Bajzát Ferenc, idıs Szalóki Farkas Lajos, Szalóki { kopasz } János, Dobó László { novaji dobos }. Szomolya nyugati látképe táján.

175 175 A II világháború hısi halottai között Az I világháború után 25 évvel késıbb, 1939-ben a hitleri Németország, és a vele szövetséges fasiszta hatalmak agresszív imperialista politikája robbantotta ki a II világháborút. Ebben 61 ország vett részt 61,2 millió fınyi haderıvel. Ez 2194 napig tartott, áldozatainak száma 34 millió halott és mintegy kétszer annyi sebesült volt. {Új Magyar Lexikon. G-J-ig: 160 oldalon. } Az I világháború óta eltelt 25 év alatt sokat fejlıdött a haditechnika. Sokkal hatékonyabb tömegpusztító fegyvereket fejlesztettek ki az eltelt idı alatt. Ennél fogva a hátországi civil lakosság számára keményebb megpróbáltatások vártak, mint az elsı világháború idején. Szomolyán is alaposabban fel kellett készülni a közeledı harcokat kísérı veszélyek kivédésére. Hiszen csak komolyabb óvóhelyek létezése kímélhette meg az életüket, testi épségüket a hatalmas erejő bombáktól, amelyekrıl nem lehetett tudni, hogy hol pottyannak le. A front 1944 ıszén érte el, és karácsony elıtt már elhagyta a falut. A faluban található tufa pincék, viszonylag biztonságos menedékhelyül szolgáltak a falu lakosságának. Még az alföldi falvak lakói közül is sokan találtak menedéket ezekben a pincékben, melyeknek vastag kıteteje megvédte a bennük megbúvó embereket. A hideg télben főtés nélkül lehetett benne lakni, ami nem volt utolsó szempont. Hiszen tőzet gyújtani nem volt kívánatos az árulkodó füst miatt, ami célpontul szolgálhatott volna az ellenségnek. A lakosság, az értékeinek megırzésére szintén a pincék szolgáltak. Behordták a bútorokat, terményeket, ruhákat, tartósabb élelmiszereket és egyéb értékeiket, amit meg akartak óvni a rombolásoktól, a háború rablólovagjaitól. Ezt követıen a bejáratát kıtörmelékkel, földdel betömték, láthatatlanná tették, amely ezek után úgy nézett ki, mintha soha nem létezett volna ezen a helyen pince. Az állatokat sokan levágták és felfüstölték, s ezután az elıbb említett pincékbe rakták.

176 176 Voltak, akik pénzért adták el jószágaikat, amit egyébként a katonák elhajtottak volna. Azonban, mint késıbb kiderült, ez a módszer nem vált be, mivel a rohamosan terjedı infláció miatt, az eladott állatokért kapott pénz teljesen elértéktelenedett, és a háború után nem lehetett vásárolni érte semmit. Akinek szüksége volt valamire, az csak másik árúért cserébe kaphatta meg. { Szerk. } A II világháború hısi halottai a faluban: Asztalos Alajos Asztalos Tibor Bajzát Lajos..Bajzát Miklós Bene Gábor..Bene Imre Bene János..Bene József Bene László T..Bene László Bene Miklós.Berecz József Bóta György.Bóta József Csányi Adorján...Csombor Izidor Csombor Miklós..Csuhai József Csuhai Miklós..Dobos Ferenc Eged László Farkas János Fehér Vilmos.Frics Dezsı Füge László Füge Miklós Gergely Imre..Golyhó Tibor Gyenes Gábor Gyenes Imre Gyenes József Kadlok Ferenc Kis G János Kovács Imre Kovács B László Kovács G László Lakatos György.Majoros Imre Murányi József.Pacali Ferenc Rázsi István Rázsi Miklós Répási István.Somogyi László Somogyi Pál Szabó Imre Szabó László Szalóki József Szalóki Pál Szögedi Miklós Takács Miklós.Vadász Gyula Varga János.Varga Lajos Vincze György.Vincze Herman Vadász József.Bene István Szabó Béla

177 177 A II világháború idején a faluból, a következı zsidó családokat hurcolták el haláltáborokba: Stenger Zsigmond, Stenger Manó, Flejser Simon, Czink Vilmos. Ezek közül Stenger Manó túlélte a haláltábort, de nem jött vissza a falujába lakni. Budapestre költözött. {Gubancsikné, Víg Piroska 75 éves elmondásából 2004-ben. II világháborús katona.bene László Katonák pihenıje.

178 178 KIVÉGZÉSEK A FALUBAN Szomolya II. Világháborús, hısi halottai, közé kell sorolnunk, azt a hat ismeretlen magyar katonát is, akiket 1944 ıszén a tábori csendırség egy ezredes vezetésével a falu határában fogott el, majd szökéssel vádolt, és ártatlanul kivégzett. A nevüket sem adta ki a falu lakóinak kérésére. {Ártatlanul végeztette ki, mert a szétvert hadsereg osztagai, irányítás nélkül kóboroltak már ekkortájt az országban. Így tehát ık sem voltak dezertırök. Ezután tetemeiket, elrettentı példaként, az elsı világháborús emlékmő kerítésköveihez kötötték. Egy két nap múltán a falu lakói, a falu temetıjébe temették. Azóta újratemetés történt, de sírhelyük alig pár méterrel került odébb a korábbi helytıl, melyet egy kıkereszt jelöl. { Állítatta Csombor Pál }. Ez a hely temetı baloldalában, a nagy kereszttıl tizenöt méternyire, a domb tetején található. (szerk) A fejfájukat készítı Kovács József asztalos, a fejfájukra a következıket véste: Jöttek a szomorú napok, Rettentı volt e hat halott. Egész község elbujdosott, Falu népe megsiratott. Nem az a dicsı és hıs, Ki lerombolja hazáját, Más érdekért, júdáspénzért, Gyilkolja fajtáját! Dermedt szívő ezredesünk. Hol védted a magyart hát? Árván maradt hat családnak Ki viseli majd gondját?

179 179 KÉPTÁR Szomolyai utcakép Az idısebbek emlékezete szerint, ezek a házak, a Baptista imaház mögötti domboldalon a temetı felé voltak, a barlanglakások elıtt.

180 180 Nádfedeles ház fonott kapuval Bóta család lakása a piactér közelében 1907.

181 181 Család

182 182 A termény kézi kicsépelése A termény kitapostatása lovakkal { nyomtató lovak }1905.

183 183 Asszonyok babájukkal

184 184 Víg Alajos háza elıtt, a Déllınél { régi delelı, felsı Szomolya, kistanya} 1905.

185 185 Dasu vitéz háza A Gyenes család

186 186 Vincze {kadét }István szőrje

187 187 Nagymama unokájával

188 188 Mennyasszony

189 189 Család Szabbó Matild és Miklós a szüleikkel.

190 190 Vincze László {kadét}. {Férfiszabó és cséplıgépes.} Vincze Lászlóné { Szabó Matild} Valéria lányával 1930.

191 191 Katona és felesége Daragó Izidor és felesége.

192 Nagy István boltos mennyasszonyával.

193 193 Daragó József és Vincze Róza. Jegyespár

194 Fiatal párok. Balról: Bene Ferenc, Gyenes Margit, Varga Bertalan, Varga Margit, és Nagy Barlanglakás