A házasság felbontása iránti per szabályozásának változásai, figyelemmel az új Ptk.-ra

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Eljárásjogi Tanszék A házasság felbontása iránti per szabályozásának változásai, figyelemmel az új Ptk.-ra Konzulens: Készítette: Dr. Cserbáné Dr. Nagy Andrea Szabó Jánosné egyetemi adjunktus 2014

2 University of Miskolc Faculty of Law Civil Rights Professorship Changes of regulation of the trial of the cancellation of marriage, considering the new Civil Code Consultant: Made by: Andrea Nagy dr. Cserbáné dr. Jánosné Szabó assistant professor

3 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés 4. oldal 1. A házasság és a válás története 5. oldal 1.1. Mi is a házasság? 5. oldal 1.2. Mit jelent a házasság felbontása? 7. oldal 2. A bontóperről általában 10. oldal 3. A házasság felbontása és a hozzá kapcsolódó jogintézmények a Családjogi törvényben foglaltak alapján 12. oldal 3.1. Válás közös megegyezéssel 12. oldal 3.2. Tényállásos bontóper 17. oldal 3.3. A szülői felügyelet kérdése 19. oldal 3.4. A gyermek tartása 21. oldal 3.5. Házastársi tartás 24. oldal 4. Családjogi szabályozás az új Ptk. -ban 27. oldal 4.1. A Családjogi Könyv alapelvei 27. oldal 4.2. Házassági bontóper 28. oldal Házassági bontóper az új Ptk. alapján 30. oldal Tényállásos bontás 31. oldal 4.3. Tartás szabályai 32. oldal 4.4. Házassági vagyonjog 35. oldal 4.5. Közvetítői eljárás 39. oldal 4.6. Kiskorú gyermek elhelyezése szülői felügyelet 41. oldal 4.7. Kapcsolattartás a gyermekkel 47. oldal 4.8. A házasság megszűnésének joghatásai 48. oldal 5. Összegzés 48. oldal 1. számú melléklet (Házasságkötések száma között) 51. oldal 2. számú melléklet (Válások száma között) 52. oldal Jogszabályok jegyzéke 53. oldal Irodalomjegyzék 54. oldal - 3 -

4 Bevezetés Amikor 2008-ban, hivatalos minőségben első alkalommal közreműködtem egy házasságkötésnél, azt gondoltam, egy életre szóló szövetség köttetett, részese lehettem két ember legboldogabb pillanatának, és ehhez én is hozzájárulhattam. Nem így történt: az akkori ifjú házaspár tagjai ma már elvált családi állapotú személyként szerepelnek a központi személyiadat- és lakcímnyilvántartásban. Munkám során azóta is sokszor szembesülök azzal a ténnyel, hogy egyre több házasság fejeződik be válással. Miért? Mi az, ami végérvényesnek tűnő elhatározásukat kerékbe töri? Talán az életkorbeli különbség, vagy a gyermek utáni vágy, esetleg a karrierépítés fontossága A válások számának emelkedéséhez hozzájárulhat a káros szenvedélyeknek való hódolás: a házasságban az egyik fél rendszeres alkohol- vagy drogfogyasztó, erős dohányos. Sokszor olvashatunk olyan kutatási eredményekről, melyek azt hivatottak bizonyítani, hogy a csonka családban felnőtt gyermekek később nagyobb gyakorisággal válnak el, mint azok, akik kétszülős családban nevelkedtek. Váló ok lehet a két fél közötti szexualitás sikertelensége, s napjainkban egyre gyakrabban fordul elő, hogy az egyik fél felismeri önmagában a hasonló neműek felé vonzódást. A házastársak türelmetlensége társuk felé, a munkahelyek elvesztése, a napi megélhetés nehézsége mind-mind vezethet ahhoz, hogy a férj és feleség eltávolodnak egymástól, a házasságot felbontják, és az egyedüllétet választják. Ezeken túl munkám során szinte naponta tapasztalom, hogy a házastársakat anyagi érdek motiválja: elválnak, más lakcímre jelentkeznek, majd ugyanúgy élnek tovább, mint addig. Csak a papír számít, a szociális ellátások tekintetében jobban megéri elvált családi állapotúnak lenni. Az 1940-es évektől ismert adatok szerint Magyarországon sajnos csökken a házasságkötések száma. (1. számú melléklet) (letöltés ideje március 6.) - 4 -

5 Az elmúlt évtized statisztikai adatai azt mutatják, hogy egyre kevesebb azon fiatalok száma, akik egymással házasságot kívánnak kötni. Inkább a szingli életmódot választják. A házasságkötések számának drasztikus csökkenése mára társadalmi problémává vált és 2011 között a válások számát a 2. sz. melléklet mutatja be. 2 Csupán az utolsó 5 év adatait figyelembe véve a fennálló házasságok mintegy 60 %-a felbomlik. Ennek okait nem tisztem vizsgálni e dolgozatban, mert minden felbontott házasság egyedi probléma miatt romlik meg. Az okok csak általánosan fogalmazhatók meg. Elszomorító adatok ezek. E dolgozatban szeretném összehasonlítani a házasságról, a családról és a gyámságról szóló évi IV. törvény és a március 15-től hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény családjogra vonatkozó rendelkezéseit. Hogyan védik a jogszabályok a család intézményét, milyen módon kerül szabályozásra a házassági bontóper, törekszik-e a jogalkotó arra, hogy a felek elhatározása ellenére mégis megpróbálja helyrehozni akár a jog eszközeit is bevonva a házassági életközösséget? Először azonban végezzünk egy kis történelmi visszatekintést, nézzük meg, hogyan alakult ki a házasság és a válás mai fogalma, formája. 1. A házasság és a válás története 1.1. Mi is a házasság? HÁZASSÁG (matrimonium) férjfi és aszszony között törvényesen kötött örök házi szövetség. Czéllya a törvénynek, hogy a két nem szövetkezéseiben az emberi méltóság fentartasson. Mert becsület, nemes érzés, igaz szeretet, jó nevelés, sőt rend, igazság, köztársaság mind ezen egygy talpkövön állanak. Szentesíti a házasságot még a vallás is, kivált a katholika Szent-Egyház tanítása szerint. írta 2 (letöltés ideje: március 6.) - 5 -

6 Frank Ignác 1845-ben Az osztó igazság törvénye Magyarhonban című munkájában, a 161. oldalon. Házasságnak, a keresztyén egyház felfogása, s ennek alapján az europai általános civilisatio értelmében egy férfinak és egy nőnek azon legbensőbb és legteljesb életközösséggé vált szövetkezését nevezzük, mely érzék-szellemi természetünk mellőzhetetlen kivánalmai, s magas rendeltetésünk és erkölcsi méltóságunkhoz képest az emberi nemnek szaporítására és fenntartására köttetik. 3 A házasságkötés legrégibb formája a nőrablás illetve a nővétel volt, majd a XI.-XII. században érvényre jutott az az elv, mely szerint a házasság a férfi és a nő közös elhatározásán, megegyezésén alapszik. A házassági jog új fejlődési szakaszba lépett a XVI. század közepén, amikor a tridenti zsinat rendelkezései eredményeként a házasságkötés néhány évtized alatt általánossá vált Magyarországon. A tridenti formula az érvényes házasság feltételeként megkövetelte, hogy megkötése kapcsán ne merüljenek fel házassági akadályok. A polgári korszakban alkotott, a házassági jogról szóló évi XXXI. tc a vezette be Magyarországon a kötelező polgári házasságot október 1-jétől: ( 28. A házasság megkötését kihirdetés előzi meg. 29. A házasságot polgári tisztviselő előtt kell megkötni. Polgári tisztviselő: a) az anyakönyvvezető b) a törvényhatóság első tisztviselője c) a főszolgabíró d) a rendezett tanácsú város polgármestere e) az osztrák-magyar monarchia diplomácziai képviselője, consula és ezek helyettese, a magyar kormánytól nyert felhatalmazás korlátain belül.) A törvény szabályai hosszú időn át nem változtak lényegesen. Az első komoly változás 1941-ben következett be, amikor törvényi szinten 3 Wenzel Gusztáv: A magyar és erdélyi magánjog rendszere 2. kötet 141. oldal (Buda, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, ) - 6 -

7 megtiltották a zsidó és nem zsidó közötti házasságkötést, bevezették a házasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálatot. 4 Az 1952 évi IV. törvény a házasságkötési eljárás egyszerűsítését célozta meg. Az évtizedek alatt több módosításon ment át, bekerült a szabályozásba például a házasságkötés előtti 30 napos várakozási idő vagy a vagyonjogi szerződés is. Az Alkotmánybíróság 14/1995. Ab határozatával elutasította az azonos neműek házasságkötésének lehetőségét azzal, hogy Magyarországon hagyományosan a férfi és a nő életközössége a házasság, melynek tipikus célja a gyermek szülése, felnevelése. Törvényeink védik a házasság és a család intézményét. A házasság a természetjog alapján monogám (polygámia több házastárssal való együttélés, polyandria többférjűség, polygynia többnejűség). A házasságkötésről szóló jogszabályok módosításának követnie kell a társadalmi átalakulást, napjainkban éljük a legutolsó, jelentősnek mondható változást Mit jelent a házasság felbontása? Ez a házasság megszűnésének egyik módja. Felbontás híján a középkori életközösséget a házasság érvénytelenítésével, illetve az ágytól és asztaltól elválasztással lehetett megszüntetni (ez utóbbi történhetett határozott vagy határozatlan időtartamra, s az élet- és vagyonközösség megszüntetése mellett több házassági kötelezettség alól feloldotta a feleket, kivéve a házastársi hűséget és az újra házasodási tilalmat.) A katolikus vallással ellentétben a keleti egyház ismert bontó okot (a házasságtörést), de ismerte az ágytól és asztaltól elválasztást is. A protestáns egyházaknál a házasságtörés, a hűtlen elhagyás, a házastárs életére törés, illetve a házastársak kiengesztelhetetlen idegenkedése volt a bontó okok (az erdélyi evangélikusoknál a magtalanság is, az unitáriusoknál a tartós elmebetegség is). Az izraelitáknál a házasságot 4 Pomogyi László: Magyar alkotmány- és jogtörténeti kéziszótár oldal (Mérték Kiadó Budapest 2008) - 7 -

8 közös megegyezéssel fel lehetett bontani, emellett tucatnyi bontó ok is része volt jogrendszerüknek. 5 A XX. századot megelőzően a francia forradalom hozta a legliberálisabb válási törvényt, amely egyenlő jogokat biztosított a férfiaknak és nőknek. Olyan sokan vették igénybe a lehetőséget, hogy Napóleon megszigorította a jogszabályt, majd a királyság eltörölte a lehetőségét is, egészen a Harmadik Köztársaság idejéig. 6 A polgári korszakban született házassági törvény, az évi XXXI. tc. bírósági határozattal lehetővé tette a házasság felbontását. A törvény a bontó okokat két nagy csoportra osztotta: - feltétlen bontó okok (pl.: 76. A házasság felbontását kérheti az a házasfél, kinek házastársa házasságtörést vagy természet elleni fajtalanságot követ el, avagy tudva, hogy házassága még fennáll, uj házasságot köt. ) 7 és - feltételes bontó okok (pl.: 80. b) a házastársak családjához tartozó gyermeket büncselekmény elkövetésére vagy erkölcstelen életre reábirja vagy reábirni törekszik; ) 8 A törvény az ágytól és asztaltól való elválás intézményével módot adott a különélésre a válás helyett. Ez lehetőséget teremtett arra is, hogy a házassági életközösséget esetleg visszaállítsák a felek. Az 1945-ös kormányrendelet szerint a házasság felbontásának csak a törvényben felsorolt okok miatt volt helye, és megmaradt az okok csoportosítása is. A 6800/1945. ME rendelet a feltétlen bontó okok körébe helyezett egy meghatározást: ötévi különélés után bármelyik fél kérhette a házasság felbontását. A rendelet nem vizsgálta a vétkességet, lehetőség volt a házasság közös megegyezéssel történő felbontására is akkor, ha a házasságkötéstől már eltelt két év. A házasságról, a családról és gyámságról szóló évi IV. törvény lényeges változást hozott a értelmében bármelyik fél kérhette a 5 Pomogyi László: Magyar alkotmány- és jogtörténeti kéziszótár (Mérték Kiadó Budapest 2008, oldal) 6 Mezei Krisztina: A válás rövid története (forrás: letöltés ideje március 19.) évi törvénycikk a házassági jogról évi törvénycikk a házassági jogról - 8 -

9 házasság felbontását komoly és alapos ok esetén. Ha a békítő tárgyalás nem vezetett eredményre, a házasságot fel kellett bontani. A komoly és alapos okot a jogszabály nem magyarázta, a házasság felbontását megalapozta, ha az egyik házastárs a másikat súlyosan bántalmazta, az életközösséget tartósan megszakította, vétett a házastársi hűség ellen, viszonyt folytatott más személlyel illetve vele tartósan együtt élt. Válóok volt valamelyik házastárs elmebetegsége, vagy hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetése, de még az impotencia is. A felek megegyezését azonban a joggyakorlat nem tekintette alapos indoknak. A klánelven működő családmodell egyre inkább a nukleáris családmodell (kiscsalád - legfeljebb két nemzedék, szülők, gyerekek élnek együtt, alacsony a gyermekszám, gyakran nagy labilitás, függőség a szociális támogatási rendszertől) irányába változik, és általános tendencia az is, hogy a családot az egymáshoz fűződő érzelem, nem pedig a gazdasági-társadalmi szükségszerűség, illetve a vallási kényszer tartja össze. A nők munkába állásával, a szociális háló kiépítésével egy bizonyos szinten túl megszűnik az a gazdasági kényszer, amely az elmúlt időszakokban akkor is egyben tartotta a családokat, amikor a kapcsolat elviselhetetlenné vált. A gazdasági okon túl azonban a vallási ok is nagyon jelentős: a válás vallási alapú tilalma egészen a közelmúltig meghatározta a család értelmezését, illetve a házastársi kapcsolat felbontásának lehetőségét. A válás lehetősége vagy tilalma mindenképpen jelzi egyrészt, hogy egy adott társadalom mit gondol a családról, illetve a szerveződésben mennyire tartja lényegesnek, a válás lehetőségeinek meghatározásával viszont azt is jelzi, hogy milyen viselkedésmintákat tart elviselhetetlennek egy ilyen szoros társadalmi formációban. A különélés és a válás engedélyezése a legszigorúbb teljes tiltástól a nem vétkességi alapú válásig, amely nem teszi egyik felet sem hibássá, már amennyire dokumentálható, annak a fokmérője is, hogy egy adott társadalom hogyan gondolkodik az emberi kapcsolatokról. A társadalmi változások elemzésekor az egyik legnyilvánvalóbb jelenség az, hogy a válás elvesztette kirekesztő jellegét, illetve a társadalom egyre kevésbé ítéli meg negatívan azokat, akik kilépnek a házasság - 9 -

10 kötelékeiből. A XX. század közepétől a nyugati társadalomban a válás elfogadottá válik, ami hosszú társadalmi és jogalkotási fejlődés eredménye, mivel a fejlődés az abszolút tilalomtól és az exkommunikálástól indult. A változás mindenképp a tolerancia irányába történt, illetve afelé, hogy a házasság amelyből immár büntetlenül ki lehet lépni immár az individuum lelki igényeit is ki kell elégítse, s ha ez nincs meg, a házasság elveszíti létjogosultságát. A másik igen pozitív változás ami éppen a válóokkal kapcsolatban válik nyilvánvalóvá a családon belüli erőszak elítélése, ami a házastársi kapcsolat jellegzetesen XX. századi átértékelődésével áll kapcsolatban. Amíg a történelem folyamán nagyon leegyszerűsítve szinte kizárólag a házasságtörés minősül válóoknak (ez is csak protestáns területeken, mert a katolikus teológia eleve lehetetlenné teszi a válás kimondását), addig a XX. században a felek közös akarata, az érzelmi kielégületlenség, illetve az erőszak is ennek számít ami arra utal, hogy a házasság, mint együttélési forma értelmezésében teljes egészében megváltoztak a hangsúlyos pontok. Így talán nem nagy eretnekség kimondani, hogy a válás lehetősége éppen a jól működő házasságot segíti elő, mivel a törvény, vagy az egyház nem kényszerít senkit arra, hogy akarata ellenére olyan emberrel éljen együtt, akivel nem akar A bontóperről általában A házasság felbontása iránti pert valamelyik házastársnak személyesen kell megindítania. Ha a fél cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, a per megindítására törvényes képviselője a gyámhivatal hozzájárulásával jogosult. A személyes megindítás jelentheti az ügyvéd vagy más a fél által megjelölt személy általi képviseletet is. A per keresetlevél benyújtásával indul, az illetéket a felperes köteles megfizetni, az alperesi viszontkereset illetékmentes. Ha a házasság 9 Mezei Krisztina: A válás rövid története (forrás: letöltés ideje március 19.)

11 felbontását közösen kérik, úgy a költségeket is viselhetik közösen. A keresetlevélben megfogalmazottakat igazoló iratokat a keresetlevélhez csatolni kell. A keresetlevél megfogalmazásának egyértelműnek, konkrétnak kell lennie: ki kell tűnnie, hogy a házasság felbontását közös megegyezéssel vagy a házasság megromlására vezető okok feltárásával kérik-e a felek. Az eljárás során a bíróság azt vizsgálja, hogy a felek házasélete teljesen, helyrehozhatatlanul megromlott-e, illetve a közös kiskorú gyermek érdekét is figyelembe kell vennie. A bíróságnak nem tiszte azt vizsgálni, hogy a házasság megromlásában melyik fél volt a vétkes, hanem arról kell meggyőződnie, hogy a házasság véglegesen megromlott-e, a továbbiakban nem tartható fenn, nem hozható helyre. 10 Ennek megítélését a bíróságra bízza, teret hagyva az ügy egyedi sajátosságai érvényesülésének. A házastársak kibékítését a bíróságnak még egyező akaratnyilvánításon alapuló kérelem esetén is meg kell kísérelnie, akár az első, akár bármelyik tárgyaláson. A békítés nem csak a házasság esetleges helyrehozására szolgál, hanem a minél kisebb megrázkódtatással járó megszüntetésére irányuló kísérletet is érteni kell alatta. A házasság felbontásának okai lehetnek: - olyan magatartás, mely a házasság megromlását előidézi, sérti a házastársi kötelességet, - a különélés, vagy - durván kötelességsértő, az általános társadalmi erkölcsi normák szerint súlyos megítélés alá eső magatartás html (letöltés ideje: március 6.)

12 3. A házasság felbontása és a hozzá kapcsolódó jogintézmények a Családjogi törvényben foglaltak alapján 3.1. Válás közös megegyezéssel Az évi IV. törvény - a dolgozat írásakor még hatályban lévő a szerint A házasságot a bíróság bármelyik házastárs - illetőleg a házastársak közös - kérelmére felbontja, ha a házaséletük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. 11 A törvény nem tartalmaz sem taxatív, sem példálózó felsorolást a bontó okokról. Erre a házastársak végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes, egyező akaratnyilvánítása utal, mely a házasság felbontására irányul. A járulékos kérdésekben való megegyezés az akaratnyilvánítás véglegességét hivatott igazolni. Véglegesnek lehet tekinteni az elhatározást akkor, ha a) a házastársak a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztása kérdésében megegyeztek és egyezségüket a bíróság jóváhagyta, vagy b) a házastársak között legalább 3 éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön lakásban élnek és igazolják azt is, hogy a közös gyermek elhelyezését, valamint tartását a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték. 12 Ezt a tényállást hívjuk a hétköznapi nyelvben közös megegyezéses válásnak. A házasság felbontásánál főként a gyermek érdekeinek előtérbe helyezése mellett - azt veszi figyelembe a bíróság, a felek együtt élnek-e. Ha nem, a különélés időtartamából következtetni lehet arra, hogy az életközösség visszaállítására már nincs remény. A különélés rendszerint annak a jele, hogy a házasság oly mértékben megromlott, hogy az visszafordíthatatlanul a váláshoz vezet, függetlenül attól, hogy a házasság évi IV. törvény évi IV. törvény 18. (2) bekezdés

13 megromlását mi idézte elő. Ha a különélés alatt egyik fél sem próbálja meg rendezni a házastársi kapcsolatot, ez még inkább azt bizonyítja, hogy a kapcsolat helyrehozhatatlanul megromlott. Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy az egyezőnek tűnő akaratnyilvánítás nem eléggé megalapozott, bizonyítási eljárást folytat le. E bizonyítási eljárás lefolytatásának fontosságára enged következtetni az alábbi jogeset: Peres felek június 10. napján kötöttek házasságot. A felperes a házasság felbontását kérte, előadta, hogy az életközösséget 1976 októberében megszakították és azóta külön is laknak. A házassági életközösség megszakításakor megegyeztek abban, hogy a házasság felbontását közös megállapodásuk alapján kérik. A házasságból gyermek nem származott. A házastársi vagyonközösséghez tartozó ingóságokat egymás között megosztották, ingatlanaikat pedig úgy kívánják megosztani, hogy a közös tulajdonukhoz tartozó Sz. Felsőváros 124. szám alatti házasingatlant kizárólagosan az alperes, míg az általuk már megvásárolt, de az ingatlan-nyilvántartásba még közös tulajdonként be nem jegyzett Sz. Úttörő tér 10. szám alatti lakásingatlan a felperes kizárólagos tulajdonába kerüljön. Ezzel a rendelkezéssel a felek lakáshasználatának kérdése is megoldódik, mivel mindketten önálló lakással rendelkeznek majd. 13 A felek a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy házasságuk megromlásának okait nem kívánják feltárni, de kérik annak felbontását, mivel már fél éve külön élnek és mindketten berendezkedtek az önálló életre. Azt, hogy külön élnek egymástól, tanúkkal is igazolták. A bíróság a vagyonmegosztási egyezséget jóváhagyta, de a házasság felbontására irányuló keresetet elutasította, mivel úgy ítélte meg, hogy a felek között hosszú ideje fennálló házasság megromlása nem bizonyított, feltehetően azért kívánják házasságukat felbontani, hogy mindketten megtarthassák lakástulajdonukat. A bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be jogorvoslati kérelmet azzal az indokkal, hogy más nővel tart kapcsolatot, őt szeretné feleségül venni, 13 Dr. Kőrös András-Dr. Horeczky Károly-Dr. Szilágyi Dénes: Polgári Jog Családjog (Civilisztikai Döntvénytár, hvgorac Lap- és Könyvkiadó 1998, 9. oldal)

14 tőle szeretne gyermeket is. Házastársától gyermeke nem született, ez is hozzájárult az elhidegüléshez. Tiltakozását fejezte ki a bíróság ítélete ellen, ezt azzal indokolta, hogy nem lenne szükségük két lakásra, ha életközösségük továbbra is fennmaradna. Állításait bizonyítékokkal igazolta. Az ügyet másodfokon tárgyaló bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, mivel az alperes az elsőfokú döntést nem fellebbezte meg, a tárgyaláson nem vett részt, mely arra enged következtetni, hogy számára teljesen közömbös, hogy a házasság felbontásra kerül-e vagy nem, így a felperes által felajánlott további bizonyításra nincs szükség. A másodfokú bíróság döntése elleni óvás alaposnak bizonyult. A bíróság azzal utasította el a felek házasság felbontása iránti kérelmét, hogy a bizonyítékok nem győzték meg a bíróságot a kapcsolat végleges és helyrehozhatatlan megromlásáról. A családjogi törvény 18. (1) bekezdése alapján a házasságot bármelyik fél kérésére fel kell bontani a bontóper lefolytatása után, amennyiben a házasélet közöttük teljes mértékben és helyrehozhatatlanul megromlott. Erre utal különösen a házasfelek egyező akaratnyilvánítása, feltéve, hogy a törvényben meghatározott kérdésekben megegyeztek és ezt az egyezséget a bíróság jóváhagyta. Az elsőfokú bíróság alaposan következtethetett az egyező akaratnyilvánítás őszinteségében, hiszen a per rendelkezésre álló irataiból ez tűnt ki. A felperes a fellebbezésben azonban olyan új tényt mutatott be, mely megerősíthette a nyilatkozatok egybehangzóságát. A másodfokú bíróság törvénysértő módon hivatkozott arra, hogy az új tényállítást azért mellőzte, mert az alperes az elsőfokú döntés ellen nem fellebbezett. Az alperes ezen magatartása nem hozható összefüggésbe a felajánlott és az ügy lényegét érintő bizonyítási kérelem elutasításával, így a másodfokú bíróság ítélete törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság ezért hatályon kívül helyezte a megyei bíróság ítéletét és új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. 14 A házasság felbontására irányuló egyező akaratnyilvánítás alakszerűséghez nem kötött, de a nyilatkozatnak egyértelműnek kell 14 Dr. Kőrös András-Dr. Horeczky Károly-Dr. Szilágyi Dénes: Polgári Jog Családjog (Civilisztikai Döntvénytár, hvgorac Lap- és Könyvkiadó 1998, 9. oldal)

15 lennie, és kifejezetten a válási szándékra kell irányulnia. E szándékot nem feltétlenül a keresetlevélben lehet kinyilvánítani, megtehető az eljárás során bármikor. A legtöbb válóper így indul közös megegyezéssel és így is fejeződik be, hiszen ez mindkét félnek, de a bíróságnak is a legkedvezőbb megoldás. Az alperesnek az a nyilatkozata, hogy a váláshoz hozzájárul, vagy a házasság felbontását nem ellenzi és azt maga is kéri, nem tekinthető ilyennek. A házasság felbontására irányuló kérelmet a felek közösen is előterjeszthetik, de elegendő lehet az egyikük aláírása is. Ha a házasság felbontását mindketten kérik, a bíróság megegyezésen alapuló bontással bontja fel a házasságot. Ilyenkor a bíróság nem vizsgálja a házasság megromlásához vezető okokat. A bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy a felek akaratnyilvánítása befolyástól mentes, s ezt csak a házastársak személyes meghallgatása útján teheti, tehát a házassági perben köteles a házastársakat személyesen meghallgatni és az első tárgyaláson a békítést megkísérelni. A békítő tárgyalások során nemcsak az a cél, hogy a bíróság elősegítse a házasság esetleges fennmaradását, hanem az is, hogy az egyező akaratnyilvánítás őszinteségéről, véglegességéről, befolyásmentességéről meggyőződjön. Ez pedig csak a felek személyes nyilatkozata alapján nyerhet igazolást. Például ha az alperes az első tárgyaláson személyesen nem jelenik meg, majd a második tárgyaláson megjelenik ugyan, de nem hallgatják meg, ez azt jelenti, hogy az alperes személyesen nem nyilatkozott, melyből az vonható le következtetésként, hogy a felek egyező akaratnyilvánítása a bontóperhez nem áll rendelkezésre. Amennyiben ennek figyelembevétele nélkül kerül sor a házasság felbontására, az ítélet törvénysértő. A személyes meghallgatás csak abban az esetben mellőzhető, ha a házastárs cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, tartózkodási helye ismeretlen, vagy a megjelenése elháríthatatlan akadályba ütközik. A további tárgyalásokon már a felperesnek sem kötelező megjelennie, azonban legalább meghatalmazottja útján képviseltetnie kell magát, ellenkező esetben a bíróság a pert megszünteti. Ha a bíróság által megkísérelt békítés sikertelen volt, a tárgyalást elhalasztja, felhívja a felek figyelmét, hogy ha az eljárás folytatását

16 kívánják, úgy azt három hónapon belül írásban kell kérniük. Ez azt is jelenti, hogy a bontópertől úgy is el lehet állni, hogy a felek nem fejezik ki írásban azon kérelmüket, hogy a házasság felbontását továbbra is szeretnék, azaz inaktívvá válnak. Mint azt korábban már említettem, az egyező, befolyásmentes, végleges elhatározáson alapuló akaratnyilvánításon túl a feleknek különböző kérdésekben egyezséget kell kötniük, melyet a bíróságnak jóvá kell hagynia. Meg kell egyezniük a házastársaknak a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztása kérdésében. A közös gyermek tartására vonatkozó megállapodásnak a gyermek érdekeivel összhangban kell állnia, ennek az egyezség szövegéből ki is kell tűnnie. E nélkül a bíróság nem dönthet megalapozottan az egyező akaratnyilvánításon alapuló, a házasság felbontását kimondó ítélet meghozatalához szükséges egyezség jóváhagyásáról. 15 Véglegesnek tekinthető a felek elhatározása akkor is, ha közöttük legalább három éve az életközösség megszakadt, külön lakásban élnek, és igazolják, hogy közös gyermekük tartását és elhelyezését rendezték és ez a gyermek érdekeit szolgálja. Az igazolás módja lehet egy korábbi perben hozott ítélet, felek által kötött egyezség, peren kívüli írásos egyezség, de lehet szóbeli megállapodás, vagy ráutaló magatartás is. A keresetlevélhez csatolniuk kell a feleknek a közös vagyon megosztásával kapcsolatos megállapodásukat, kivéve háromévi különélés esetén, vagy ha a vagyon csak ingóságokból áll, és azt egymás között már megosztották, és egymással szemben semmilyen vagyoni követelésük nincs. A vagyonmegosztásra irányuló megegyezésnek teljes egészében tartalmaznia kell a teljes vagyont, az esetleges megtérítési igényeket, különvagyoni követeléseket, továbbá ki kell terjednie valamennyi ingatlannal kapcsolatos tulajdoni hányad kérdésére is. 15 Dr. Kőrös András-Dr. Horeczky Károly-Dr. Szilágyi Dénes: Polgári Jog Családjog (Civilisztikai Döntvénytár, hvgorac Lap- és Könyvkiadó 1998, oldal)

17 Az egyezség jóváhagyásához szükséges feltételek fennállását a bíróságnak különös gonddal kell vizsgálnia akkor, ha a felek megállapodása közös kiskorú gyermekeik sorsát is érintik. A bíróságnak a kiskorú gyermek érdekét különösen figyelembe kell vennie, s ha a bíróság szükségesnek ítéli, a tizennegyedik életévét betöltött gyermek személyesen vagy szakértő útján meg is hallgatható. A bíróság által jóváhagyott egyezség a bírói ítélettel azonos hatályú, azaz jogi eszközökkel kikényszeríthetőnek és végrehajthatónak kell lennie. Az eljáró bíróság csak és kizárólag határozott, konkrét, egyértelmű és végrehajtható egyezséget hagyhat jóvá, olyat, amelyben a kötelezettség teljesítésének a határideje pontosan meghatározott, és amely nem tartalmazhat bizonytalan, teljesíthetetlen feltételeket. 16 Felbontható a házasság az első tárgyaláson akkor is, ha a házasságból közös gyermek nem született, illetve a házastárs cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy más elháríthatatlan akadály miatt nem tud megjelenni a bíróság előtt, de főszabály szerint a felek személyes megjelenése és meghallgatása nélkül a házasság felbontása kizárt. Amennyiben a felek elhatározásán nem lehet változtatni, mindkettőjük akarata azt fejezi ki, hogy házasságukat nem kívánják tovább fenntartani, a bíróság a házastársak által kötött egyezség jóváhagyása után ítélettel határoz. Ennek jogerőre emelkedése napján a házasság megszűnik és beállnak a megszűnés joghatásai. Közös megegyezéses bontóperben a perköltséget a felek általában maguk viselik: mindenki a saját oldalán felmerült költségeket fedezi Tényállásos bontóper Egy házasság valamelyik fél halálával, vagy bíróság általi felbontással, tehát a bíróság házasságot felbontó jogerős ítéletével szűnik meg. A házasság felbontása iránti per kizárólag kérelemre indul html (letöltés ideje: március 6.)

18 A válásra irányuló keresetet bármelyik házastárs benyújthatja a bíróságra, nincs szükség a másik házastárs beleegyezésére. Amennyiben a közös megegyezéssel induló per során a felek nem tudnak megegyezni a tisztázandó kérdésekben, a bontóper tényállásos bontássá alakul. Szintén tényállásos bontásnak nevezzük, ha csak az egyik fél szeretne elválni, de a másik ezt a döntést nem fogadja el; nincs közös álláspont, nem megegyezésen alapuló bontási kérelemről van szó. Miután bármelyik házasfél kérheti házasságuk felbontását, a felperes is lehet a házasság megromlásáért elsősorban vagy kizárólag felelős személy. Az ő egyoldalú kérelmére, a házasság megromlásában nem vétkes házastárs ellenzése dacára is fel kell bontani a házasságot, ha egyébként annak feltétele megvalósult, a házasság helyrehozására nincs semmilyen remény. Ezekben az esetekben sor kerül a tényállás feltárására: a bíróság megkeresi a házasság megromlásához vezető okokat, amit általában tanúk meghallgatása útján tesz. Szükséges mindkét fél meghallgatása, a felbontásra alapot adó tényállást nem lehet a felperes egyoldalú elmondása alapján megállapítani. Házassági perekben gyakran előfordul, hogy a házasság megromlásáért felelős házastárs magatartását a másik fél megbocsátja, mert ragaszkodik hozzá, a társas kapcsolathoz, tart a magányosságtól, a megszokott életszínvonal elvesztésétől, a gyermek egyedül történő nevelésének nehézségeitől. Ez a ragaszkodás jelenthet esélyt a házasság megmentésére, de önmagában nem elegendő. Az ügy minden körülményét feltárva és mérlegelve kell a bíróságnak döntést hoznia abban a kérdésben, hogy van-e reális remény a házasság megmentésére avagy a házasság megromlása helyrehozhatatlan. Általában a durva, az általános társadalmi erkölcsi normák szerint súlyos megítélés alá eső magatartást tanúsító fél házastársa nem tudja a másik e magatartását tolerálni, nincs esély megbocsátásra, az tőle el sem várható. Ilyen magatartások lehetnek például: tettleges bántalmazás, súlyos bűncselekmény elkövetése akár más terhére is, alkoholizmus, szerencsejáték folytatása, drogfogyasztás stb. Ezért az a körülmény, hogy ezt a súlyosan felróható magatartást a másik fél nem tudja elviselni, általában önmagában is elegendő annak megállapításához, hogy a

19 házasság helyrehozhatatlanul és vitathatatlanul megromlott, és a felróható magatartást tanúsító házasfél ellenzése ennek a ténynek a megítélésében szinte közömbös. A gyakorlat, és a tapasztalat azt mutatja, hogy vannak esetek, amikor a súlyosan felróható magatartás megbocsátása sem kizárt. Nem csak elítélendő magatartás tanúsítása lehet a válás oka, előfordulhat, hogy valamelyik házastárs megbetegedése váltja ki azt a reakciót az egyik félben, hogy képtelen tovább a házasság kötelékében élni, az ápolásra, gondozásra képtelennek érzi magát, inkább a válást választja. A betegség nem felróható magatartás, ugyanakkor vannak bizonyos megbetegedések, amelyeknek elviselése nem vonható szigorúan a Csjt ában foglalt kölcsönös támogatási kötelezettségek alá. Így az illető betegség tolerálásának a hiánya nem jelenti egyben a házastársi kötelességek kifogásolható megsértését is. A bíróságnak ügyelnie kell a tényállás megállapításakor arra, hogy a házasfelek bizonyos magatartásai látványosak, mások sokkal kevésbé, de mindkét fajta magatartás azonos súllyal bírhat a házasélet megromlásában, és mindkét fajta magatartás negatív megítélés alá eshet. Ezen kívül figyelembe kell venni a házasfelek személyiségének eltérő voltát is. A bíróság mindenképpen felbontja a házasságot, tehát a tiltakozásnak nincs értelme. Ráadásul a tényfeltárás évekig is eltarthat. Ez alól természetesen kivételt jelentenek azok az esetek, amikor a felek kibékülnek egymással, a házasság helyreáll. Az is lehetséges, hogy a tényállásos bontás átfordul közös megegyezéses válásba, mely a bíróság számára is kedvező fordulat. A Családjogi törvény nem tartalmazott pontos meghatározást arra vonatkozóan, hogy a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásának megállapítása során mely tényezők játszhatnak fontos szerepet A szülői felügyelet kérdése A házasság felbontása során a kiskorú gyermek érdekének a figyelembevétele nem jelenti azt, hogy a gyermek érdeke feltétlenül

20 megkívánja a házasság fenntartását. A kisgyermekes szülőktől társadalmi elvárás, hogy a közöttük kialakult házastársi konfliktusokat együttműködésre törekedve oldják meg, de ha erre mégsem képesek és a házasságuk végérvényesen megromlott, annak ténye, hogy kiskorú közös gyermekük van, önmagában nem lehet oka a házasság felbontására irányuló kereset elutasításának sem. A kiskorú gyermek érdeke az, hogy harmonikus családi közösségben éljen, szülei közösen neveljék fel, együtt maradjon a család. Ha az már nem biztosítható, a házasság tarthatatlanná válik, a problémákat a szülők nem képesek megoldani, válásra kerül sor. A bontóper során mind a bíróságnak, mind a házasfeleknek arra kell törekedniük, hogy a gyermek számára minél kisebb megrázkódtatással szűnjön meg a házasság. A válás minden esetben megviseli a gyermeket, ezért törekedni kell arra, hogy a lehető leggyorsabban és legkíméletesebben menjen végbe. Meg kell keresni azt az optimális megoldást, mely a gyermek szempontjából leginkább elfogadható, az új helyzet számára nem okoz megrázkódtatást, mindennapi életét, ha nem is a megszokott körülmények között, de nyugodtan élheti. A körülmény figyelembe vételével kijelenthető, hogy a gyermek szempontjából a közös megegyezéses válás az elviselhetőbb, előnyösebb. A gyermek elhelyezésének kérdése manapság rendkívül sok konfliktussal, vitával jár együtt, az érzelmi kitörések, a szülők összeütközései a gyermek pszichéjét megzavarhatják, bizonytalanná tehetik a szülők iránti érzelmeiket. A bíróság sem tud mindig elegendő időt fordítani a viszály okainak feltárására, esetleges rendezésére. A feszültségek kezelésében és a békés megegyezés létrehozásában mind fontosabb rendeltetést tölt be a nálunk mindössze néhány esztendőre visszatekintő mediáció, amelynek a bíróságon belüli, az állam által finanszírozott formája most van kiépülőben. Ennek jelentőségét az új Családjogi Könyv emeli Kende Katalin interjúja Dr. Kőrös Andrással (forrás: Letöltés ideje március 6.)

21 3.4. A gyermek tartása Az évi IV. törvény 60. (2) bekezdése szerint tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul. Ide tartoznak az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanfolyamok, valamint főiskolai, egyetemi tanulmányok is. Feltétel, hogy a tanulmányokat a nagykorú gyermek folyamatosan végezze, kivéve, ha annak megszakítása indokolt, például betegség, gyakorlati munka, vagy egyéb rendkívüli ok. A XXIX. számú Polgári Elvi Döntés kimondja: Nem köteles a szülő tartani a szükséges tanulmányait folytató munkaképes nagykorú gyermeket akkor, ha a) a gyermek továbbtanulásra alkalmatlan; b) a gyermek a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő közeli hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amelyre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó (érdemtelenség); c) ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné. A munkaképes nagykorú gyermek részére a szükséges tanulmányai folytatásának idejére járó tartásdíj összegének megállapításával a gyermek indokolt szükségleteit és a kötelezett teherbíró képességét kell alapul venni. A törvényes tartás alapja a családi kapcsolat, a tartási kötelezettség megszegése szembehelyezkedést jelent a közfelfogásban kialakult erkölcsi követelményekkel. Ez a természetes állapot. Ha a családi kötelék, a családi kapcsolatok fellazulnak, a házastársak között megromlik a viszony, és van tartásra kötelezett gyermek, a tartási kötelezettség kikényszerítése jogi eszközökkel történik, a gyermek érdekeinek figyelembe vételével, a gyermek tartásáért felelős szülő felelősségének fokozásával. Az általános iskola elvégzését követően indokolt a középiskola elvégzése is ahhoz, hogy a gyermek későbbi megélhetéséhez szakmát tanuljon, szakképzettséget szerezzen. A törvény 69/A. -ának (1) bekezdése szerint A szülő a saját szükséges tartásának

22 rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van. A bíróság ítélkezési gyakorlata a tartási kötelezettséget a középiskolai tanulmányok idejére fennállónak tekinti akkor is, ha a kiskorúság idején megkezdett tanulmányok befejezése a gyermek nagykorúvá válásának idejére is átnyúlik. Meg kell azonban vizsgálni, hogy a nagykorú, munkaképes gyermek milyen feltételek fennállása mellett tarthat igényt szülőjétől a tartásra. A továbbtanuláshoz fűződő egyéni érdek összhangban áll a társadalom érdekével, s e kettős érdek érvényesülésének előmozdítását zavartalan családi kapcsolat esetén a szülők maguk is alapvető erkölcsi kötelességüknek tartják. A családi kapcsolat meglazulása vagy felbomlása azonban nem lehet indok arra, hogy az említett érdekek háttérbe kerüljenek, különösen nem abban a vonatkozásban, hogy a családi kapcsolat alapján tartásra kötelezett szülő a gyermeknek és a társadalomnak az érdekét figyelmen kívül hagyja. 18 A szükséges tanulmányok körébe tartozik a gimnázium, szakközépiskola, szakképző iskola, de sor kerülhet valamilyen szakképzettség megszerzéséhez elengedhetetlen képzés, tanfolyam elvégzésére, illetve főiskolai, egyetemi tanulmányok folytatására, befejezésére, mindkettő nappali tagozaton. Ha a középiskolát befejezett, nagykorú gyermek felvételt nyer valamely felsőoktatási intézmény nappali tagozatára, a tartásra kötelezett szülő nem hivatkozhat arra, hogy gyermeke munkaképes, és létesítsen munkaviszonyt, folytasson kereső tevékenységet, és tanulmányait önmaga finanszírozza, és gondoskodjon saját megélhetéséről. A bíróság joggyakorlata alapján szünetel a tartási kötelezettség, ha a tanulmányok megszakításának időtartama alatt a nagykorú gyermek megélhetése biztosított, vagy önellátásra, önfenntartásra képes. Ha a középiskolai tanulmányok végzését követően hosszabb idő telt el, az összes körülmény mérlegelésével kell állást foglalni abban a 18 XXIX. számú Polgári Elvi Döntés

23 kérdésben, hogy a tanulmányoknak a főiskola, egyetem nappali tagozatán való folytatása idejére a tartásdíj fizetése a szülőtől elvárható-e, vagy pedig a gyermekkel szemben jogosan támasztható-e az a követelmény, hogy a továbbképzéshez szükséges anyagiakat részben vagy egészben maga teremtse elő. E vonatkozásban jelentősége van annak, hogy a hosszabb megszakításnak mi volt az indoka, a nagykorú gyermek életpályája a kieső időben hogyan alakult. 19 A hosszabb idő kihagyása azt feltételezi, hogy a középiskolában szerzett képzettség alapján a gyermek elhelyezkedett, a tartásra köteles szülőtől később nem várható el, hogy a több évi kihagyás után ismét tartásdíjat fizessen, finanszírozza az újabb tanulás költségét. Ilyenkor kivételesen indokolt esetben állapítható csak meg ismét a tartásdíj fizetési kötelezettség, például ha a gyermek egészségi állapota, vagy egyéb körülményei miatt indokolt a korábbi életpályától eltérő, más szakképzettség, vagy magasabb fokú képzettség megszerzése, feltéve, hogy a kötelezett szülő vagyoni, jövedelmi helyzete alapján ez tőle elvárható. A tartás fejében a gyermeknek is vannak kötelezettségei: tanulmányait folyamatosan végezze, s a lehető legrövidebb időn belül fejezze be a tőle telhető legjobb eredménnyel, kiérdemelve ezzel olyan anyagi juttatásokat, melyek enyhíthetik a szülői tartás terheit. Amennyiben e követelményeknek a nagykorú, tartásra jogosult gyermek nem felel meg, és számára ez felróható, terhére figyelembe lehet venni, ami a tartásdíj összegének csökkentését, vagy teljes megvonását is eredményezheti. Alkalmatlan lehet a továbbtanulásra a gyermek akkor, ha felsőfokú tanulmányait nem képes eredményesen folytatni, de akkor is, ha a továbbtanulás neki felróható okból tartósan elhúzódik. Természetesen ezeket a körülményeket a bíróság alaposan megvizsgálja, mielőtt döntést hozna. A már hivatkozott törvény 60. (3) bekezdése szerint nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált, azonban nem határozza meg azon magatartásokat, melyek e kategóriába tartoznak. A gyermek szülője felé tanúsított megfelelő magatartása 19 XXIX. számú Polgári Elvi Döntés

24 erkölcsi követelmény, ennek be nem tartását a bíróság az összes körülmény mérlegelésével, vizsgálatával ítéli meg. Figyelembe veszi azt is, hogy ezen magatartást milyen ok válthatta ki: a kötelezett magatartása hozzájárulhatott-e, vagy kizárólag a nagykorú gyermeknek róható fel. A nagykorú gyermektől fokozottabban elvárható, hogy a tartásdíjat fizető szülőjével szemben ne csak követelést támasszon, hanem a tartás alapjául szolgáló családi kapcsolatnak megfelelő magatartást tanúsítson, mert e tekintetben már van olyan belátása, amellyel magatartásának helyes vagy helytelen voltát és annak következményeit kellően értékelni tudja. 20 A Családjogi törvény 69/A. (1) bekezdése szerint a szülő csak kiskorú gyermekét köteles tartani saját tartása rovására. A felsőfokú tanulmányok végzése már a gyermek nagykorúságára esik, így a szülő nem köteles ezt a gyermeket eltartani, ha saját szükséges tartását, vagy másik kiskorú gyermekének eltartását ez veszélyezteti. Erre figyelemmel a főiskolai, egyetemi tanulmányok idejére vonatkozó tartási kötelezettség megállapítása során a bíróságnak minden esetben vizsgálni kell a kötelezett szülő jövedelemi, vagyoni viszonyait, teherbíró képességét, és vállalt, őt terhelő más kötelezettségeit. A nagykorúvá vált, munkavállalásra képes gyermek részére történő tartásdíj összegének, mértékének megállapításánál figyelembe kell venni azt is, hogy a másik szülő milyen mértékben tudja finanszírozni a közös gyermek tanulmányainak költségét, a gyermek fenntartását, valamint a jogosult gyermek indokolt szükségleteit. A gyermeknek törekednie kell arra, hogy minden lehetőséget kihasználjon, illetve olyan tanulmányi eredményt érjen el, hogy jogosulttá váljon az állam által biztosított, a tanulmányok folytatását segítő juttatásokhoz, melyek csökkenthetik a szülők terheit Házastársi tartás A Csjt. alapján házastársi tartásról nem beszélhettünk, ha a felek között nem jött létre érvényesen megkötött házasság. A házasság 20 XXIX. számú Polgári Elvi Döntés

25 felbontása után a házastársi tartás sikeres érvényesítése csak akkor volt lehetséges, ha a törvényben meghatározott feltételek együttesen fennálltak. A tartásra való rászorultságot a jogosult volt köteles bizonyítani. A jogosult a házasság fennállása alatt tanúsított olyan magatartását, mely alapján a tartásra érdemtelenné vált, a kötelezettnek kellett bizonyítania. Őt terhelte a teljesítőképesség hiányának bizonyítása is, mert ezek az ő oldalán fennálló körülmények. A házastársak válásuk esetén megállapodhatnak a tartásdíj fizetésében akkor is, ha a fenti feltételek nem állnak fenn. Házastársi tartásdíjfizetési kötelezettség vállalása érvényes lehet olyan volt házastárs javára is, aki a tartásra nincs rászorulva vagy arra érdemtelen. Az ilyen kötelezettség elvállalását a Csjt ában foglalt rendelkezés nem akadályozza. A kötelezettségvállalás bírósági egyezségbe foglalható, és az egyezség a bíróság által jóváhagyható. A kötelezettségvállalás alapján ítéleti marasztalásnak is helye lehet. Ilyen esetekben a tartásdíj leszállítása vagy a tartásdíj-fizetési kötelezettség megszüntetése azon az alapon kérhető, hogy a kötelezettségvállalást követően az annak alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be. 21 A rászorultság legfőbb oka a jogosult egészségi állapota, betegsége, mely munkaképesség csökkenéssel, esetleg elvesztéssel jár. Ok lehet még az életkor is. Pl. a házastárs elérte a nyugdíjkorhatárt, de nem rendelkezik nyugdíjra jogosító biztosítási idővel, mivel munkaerejét a házasságban kamatoztatta, ilyen esetben a házastársi tartás megállapításának rászorultság címen helye van. A házasság felbontása esetén a tartást érdemtelenség címén attól a házastárstól kell megtagadni, aki a házasság erkölcsi alapját a házasság felbontására is közreható magatartásával olyan súlyosan sértette, hogy tartása házastársára a társadalmi felfogás szerint méltánytalan lenne. Az érdemtelenség elbírálásánál figyelembe kell venni az arra hivatkozó házastárs magatartását is. 21 PK 113. számú állásfoglalás a házastársi tartásdíj fizetés vállalásáról

26 A házasság megszűnését követően a volt házastárstól a tartás érdemtelenség címén akkor vonható meg, ha szándékosan a másik volt házastárs érdekeit durván sértő magatartást tanúsított, vagy a társadalmi együttélés szabályait egyébként olyan módon és mértékben sértette meg, hogy a tartási kötelezettség teljesítése már nem várható el. 22 Az évi IV. törvény 21. (1) bekezdése szerint a házasság felbontása esetén tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül rászorul, kivéve, ha arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált. A 32. (3) bekezdése azt mondja ki, hogy a házastárs köteles különélő, rászoruló és nem érdemtelen házastársát különvagyonából is eltartani. Ez azt jelenti, hogy a házastársak esetleges válásuk után is kötelesek bizonyos fokban kötelességet vállalni egymásért, hozzájárulni a másik fél megélhetéséhez. A kötelezettség kölcsönös, csak a tartást igénylő házastárs teljes vagy részleges munkaképtelensége, vagy a tartásra ráutaltság esetén áll fenn. A házasság megszűnését követően a tartásra kötelezett és jogosult között nem áll fenn házastársi kötelék, ugyanakkor egymás sorsáért valamilyen szinten felelősek, tehát szándékos, súlyosan sértő magatartással nem sérthetik egymás vagyoni és személyi érdekeit. Ha erre mégis sor kerül, az egyébként tartásra jogosult volt házastársat a tartásra érdemtelenné kell nyilvánítani. Előfordul, hogy a volt házastárs nem tanúsít érdeksértő magatartást, de olyan erkölcstelen, felelőtlen, kicsapongó életmódot folytat, illetve olyan súlyos bűncselekményt követ el, ami miatt érdemtelensége megállapítható. A bíróságnak a tartásra érdemtelenség utólagos elbírálásának esetében is figyelemmel kell lennie az eset összes körülményeire, így különösen az érdemtelenségre hivatkozó fél egyéniségére és az általa tanúsított magatartásra is. Nem állapítható meg tehát érdemtelenség a tartásra jogosított volt házastárs olyan magatartása alapján, amelyet a tartásra kötelezett házastárs magatartása váltott ki, nem állapítható meg az együttélés szabályait sértő volt házastárs 22 V. számú Polgári Elvi Döntés a házastársi tartásra való érdemtelenségről

27 érdemtelensége akkor sem, ha az erre hivatkozó volt házastárs maga is hasonló magatartást tanúsított. 23 A Csjt. további feltételként állapította meg azt, hogy a tartást a közös vagyon ne fedezze. 4. Családjogi szabályozás az új Ptk. -ban 4.1. A Családjogi Könyv alapelvei A március 15-én hatályba lépett Polgári Törvénykönyv Negyedik Könyve a Családjogi Könyv, mely kizárólag a családjogra jellemző négy fő alapelvre épül: - a házasság és család védelme, - a gyermek érdekének védelme, - a házastársak egyenjogúságának elve, - a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve. Magyarországon alkotmányos védelemben részesül a házasság. Az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdése szerint Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. 24 A hatályba lépett Polgári Törvénykönyv a Családjogi Könyv alapelvei között első helyen nevezi meg a házasság és család védelmét, mely kapcsolódik az alaptörvényi szabályozáshoz, kifejezésre juttatva a család, mint közösség védelmét. A család alapja pedig a házasság, mely a Csjt.- hez hasonlóan az új Ptk.-ban is kiemelt védelmet élvez más együttélési formákkal szemben. A családnak mint közösségnek a védelmével szorosan összefügg a családi és az egyéni érdek összhangjának elve, amely a Csjt.-ben a 23 V. számú Polgári Elvi Döntés a házastársi tartásra való érdemtelenségről 24 Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)