KENDE SÁNDOR. KENDE (Windisch, Sásdi) SÁNDOR író, költő Budapest, május 27. Budapest, november Élete

Átírás

1 KENDE SÁNDOR KENDE (Windisch, Sásdi) SÁNDOR író, költő Budapest, május 27. Budapest, november Élete május 27-én született Budapesten. Apja, Windisch Sándor (Omlód, Budapest 1927) a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank tisztviselője, majd igazgatója volt, akinek még szülei kérték a magyar állampolgárságot, így Budapesten tanult, kitűnő bankszakember volt. Anyja, Ács Etel (Budapest, 1893 Róma, 1973) neves, a divatszakmában elismert kalapszalon tulajdonos, akinek üzlete a Váci utca 9. alatt működött 1948-ig. Ekkor másodszor is férjhez ment egy olasz képkereskedőhöz, és vele Rómába távozott. Ismét megözvegyült, de Rómában, a Via Romagna 26. alatt kalapszalont vezetett, szinte haláláig. Fivérének születése (István ) feletti örömében, apja hideg itallal leforrázta a tüdejét és 3 hónap múlva meghalt. Üzletasszony édesanyja egyedül nevelte fiait. Egész napot igénybe vevő elfoglaltsága miatt, intézetekben nevelkedtek, melyeket találomra választott ki. Ifj. Windisch Sándor az első négy osztályt a Budapesti Rökk Szilárd utcai Állami Elemi Iskolában végezte, ig a Gödöllői Jászó-Premontrei Kanonokrendi Reálgimnáziumba járt, és ott volt intézetben, ig a Budapesti Ág. H. Evangélikus Gimnázium tanulója volt. Könyvek iránt érzékeny, humán jellegű érdeklődése ellenére, anyja igyekezett tanulmányait úgy irányítani, hogy a kereskedelem, illetve a divatszakma biztosítsa megélhetését ig, a Budapest Székesfővárosi VIII. Kerületi Községi 4 évfolyamú Gr. Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskola növendéke volt. IV. osztályos, 27/1936 számú végbizonyítványa már Sásdi Sándor névre szól, mert osztályfőnökük és magyartanáruk, Dr. Margittay Sándor kijelentette, hogy csak magyar előnevű tanulót hajlandó érettségire bocsátani tól előneve: Sásdi lett. Ebben az iskolában volt szertetett és tisztelt tanára Szerb Antal is között, nyári szünetekben, diákként többször dolgozott a Dr. Vajna György és Társa könyvesboltban, a Váci utca 28. számú épületben. Úgy emlékezik erre az időszakra, erre az üzletre, ennek terjesztési módszereire és kulturális-kereskedelmi zsenialitásaira, mint a hívők a Szentírásra. Ott és akkor szeretett bele a könyvbe, terjesztőként és zsenge alkotói ambíciókkal is, hiszen ez az üzlet könyvkiadással is foglalkozott. Igen, mindenekelőtt. Amikor ugyanis még nem számítottam szakmabelinek. írja Sorsom a könyv című kötetének első mondataiban. Ez a könyve jóval később, a Cég történetének feldolgozásához dokumentumként is szolgált. Édesanyja akarata szerint azonban, a Rosenthál Béla és neje női szabó műhelyében október 29-től 1937, november 4-ig tanulva, kitűnő eredményű segédlevelet szerzett. Ezzel egyidejűleg kapta meg női szabó segédlevelének minősülő munkakönyvét is, amely lehetővé tette, hogy szakmája szerint elhelyezkedhessen. Nem ezt az utat választotta, segédlevelével, német és latin nyelvtudásával világot látni indult, és munkavállalási engedély nélkül, be-bedolgozva az idegen országok női szabóinál, tartotta fenn magát. Külföldön az erős szakmai szakszervezetek tiltották az 1

2 iparosoknak külföldiek alkalmazását. Két-három napot dolgozott, ennek béréből a múzeumokat bújta, járta az olaszvárosokat: Velence, Pisa, Bologna, Róma, Nápoly, Milánó, Genova Aztán átment Franciaországba, először Marseille-ben dolgozott, azután megtelepedett Párizsba. Beiratkozott a Sorbonne-ra, délelőtt tanult, este varrta a női kabátok fazonját, összeillesztette a fércről készre a ruhát, amit éppen kapott egy-két napra. Lejárt a tartózkodási engedélye, de a háború kitöréséig Párizsban élt. Akkor a világtörténelem parancsa szerint: persona non grata lett, haza kellett térnie től a katonaság felejthetetlen és csaknem végzetes évei következtek. Hazatérésekor azonnal behívták. Érettségizett lévén, az alapkiképzés után tiszti pálya várhatta volna. Hivatásos őrmesterükkel együtt egy kocsmában ünnepelték az első csillag felvarrását, amely azonban verekedésbe torkollott, és a frissen felvarrt csillag más másnap lekerült a paroliról. Ezért ő karpaszományos gyalogosként szolgálta végig a háborús éveket, a Magyar Királyi Mária Terézia 1. Honvéd gyalogezred 2. századában. Mivel budapesti lakos volt, állandó kimaradási és kilépési engedéllyel rendelkezett, naponta 17 órától reggel 7 óráig júniusától mozgósítási paranccsal a román határra vonultak, a 2. bécsi döntés alapján, ezért lett részese az erdélyi bevonulásnak és Horthy Miklós nagyváradi díszelgésének. Ezután tartalékos állományba került, és a hadiüzemként működő Magyar Waggon és Gépgyár Rt. Rába Service-ébe került, ahol tisztviselőként alkalmazták, a budapesti központban. Megkapta ehhez szükséges Illetőségi Bizonyítványt is, miszerint, mint római katolikus vallású magánhivatalnok, Budapest Székesfőváros községi kötelékébe tartozik. Az 1. számú Magyar hadsereg a galíciai hadműveletek során került bevetésre. Már nős, tartalékos karpaszományos honvédként hívták be, zsoldkönyve szerint, 1943 októberétől októberéig frontkatonaként szolgált. 1944, március 24-én az oroszok, átkelve a Dnyeszteren, Kolomea körzetében, az 1. Magyar hadsereg 201. számú könnyű hadosztályát szétszórták, ágyús ütegüket megsemmisítették. Ebben az ütközetben súlyosan, életveszélyesen megsebesült. Jobb karját csaknem letépte egy repesz, a szilánkok koponyájában, gerince mellett, és lábában szóródtak szét. Karját fémprotézis beépítésével a frontkórházban megmentették, de a szilánkok beágyazódtak, ott nem tudták, később nem lehetett eltávolítani azokat. Sebesültszállító szerelvényekkel jutott el a Szatmárnémeti Katonai Kórházba, ahol nem tudta, miért, egy váratlan felülvizsgálat alkalmával megállapították, hogy nem szállítható. Csak félév múlva értesült róla, hogy testvéröccse öngyilkos lett Budapesten, és a család kérésére vizsgálták meg, hogy részt tud- e venni a temetésén. A visszavonuló hadsereg kórháza elérte Budapestet, Kerepesen volt lábadozó harctéri sebesült, betegszabadságolási igazolványa október 28-ig szólt. Nem ment tovább a kórházzal, véres kincstári felszerelését: zubbonyát és nadrágját, bakancsát a Dunába dobta, civilbe öltözött, és katonaszökevényként élte át Budapest ostromát. Két hamis igazolvánnyal is rendelkezett, ezeknek birtokában óvatosan tudott az ostromlott Pesten is közlekedni. Mikor azonban megjelent az utcákon a 15 éves kortól minden férfi hadköteles, a katonaszökevény a helyszínen felkoncoltatik szövegű nyilas plakát, lassan gyógyuló sebeivel, ellátás nélküli pincelakó lett az ostrom végéig között kezdett el publikálni íróként, igazolványaiban író, magántisztviselő meghatározás szerepel, 1946-ig Sásdi Sándor Pál néven. Nevének másodszori megváltozásáról Bertha Bulcsú interjújában így emlékezik meg: A háború után egykét folyóirat közölte írásaimat, Sásdi Sándor Pál néven ban felkeresett Sásdi Sándor ( ) író, aki éppen Pécsről Pestre költözött és a leghatározottabban követelte, hogy változtassam meg a nevemet. Épp nyomdában volt egy riportom, a 2

3 Kende név jutott eszembe. Ez a név törvényesedett. Első regényét: A három Lázár a Horthy ügyészség betiltotta, éppen frontkatona volt, nem tudta megvédeni sem magát. Második regényét csak 60 oldal kihagyásával közölték volna, ezért ez csak 1946-ban adták ki: Egymásra ítélve címmel, 1948-ban megjelent Lilith fiai című regénye is. Pest ostroma után azonnal felvette a munkát korábbi munkahelyén a Rába Serviceben, részt vett a romeltakarításban, az üzem berendezéseinek helyre állításában, de igazi munkának nem a gyári tisztviselői feladatkört, hanem valamiféle könyves szakmát tartott végén a Halász Könyvkiadónál helyezkedett el, 1946, augusztus 1-jétől a Magyar Téka Irodalmi Könyvkiadó terjesztési osztályát vezette 1949-ig, amikor ez a magáncég is, mint annyi más hasonló, megszűnt. Közben a Pázmány Péter Tudományegyetem rendkívüli hallgatója lett 1947/48 tanévben esti tagozaton, ahol legkedvesebb tanára Füst Milán volt szeptemberében jelentkezett a Könyvterjesztő Nemzeti Vállalat személyzeti osztályán. Neve nem volt ismeretlen Budapesten a könyves szakmában sem, az irodalomban sem. Öt könyv szerzőjeként, 30. életévén túl, feleséggel, egyéves kislány gyermekkel komoly munkaerőnek ígérkezett. Az ellátandó feladat nem volt sem egyszerű, sem népszerű: mindenütt az országban le kellett bonyolítani a szakma állami kezelésbe vételét. Kende Sándor - személyes okokból Pécsre kérte magát, mivel felesége, a Pécsi Nemzeti Színház primadonnája volt (Szendrey Ilona ?), és vele élt kislányuk is. Megbízatása két évre szólt és 30 év lett belőle. Sok minden történt reményein felül jól, és sok minden alakult csaknem tragikusan A könyvterjesztés elismeréseket, és még több munkát hozott. Először Pécsett lett az Állami Könyvterjesztő Vállalat boltvezetője, majd Baranya, Somogy, Tolna, Zala megye területi irányítója 1955-ig. Az irodalomban azonban újabb megtorpanás következett. Ő maga vallja így, Sorsom a könyv című önéletrajzi-szakmai regényében: Szégyen ért. Levélben érkezett, zsineggel ügyesen keresztbe kötve. Nem túl testes brosúra, de súlyos tartalmú. Sorszámozott példány. Index-jegyzék. Ez nem volt ráírva, mi hívtuk így később. Madách Imre: Az ember tragédiája. majd Beniczkyné Bajza Lenkétől, Zilahi Lajosig Márai Sándor, Molnár Ferenc, Várkonyi Nándor, Gárdonyi, Mikszáth, Móricz! Legfőbb ideje: nézzük a K-betűnél. Igen, mind a három többet nem írtam addig, csak azt a hármat Kész, nincs tovább, az írásnak vége Képtelenség úgy írni, hogy minden sor lejegyzése előtt mérlegre tegyük: - ha nem jó Horthynak, akkor jó Rákosinak, mert ami nem jó Rákosinak, az miért nem jó Horthynak, vagy ha jó egyiknek, hogy a pokolban nem jó a másiknak A begyűjtött könyvek nem semmisültek meg, könyvtárakban nem voltak kölcsönözhetők, a boltok anyagát meghatározott tárolóhelyekre kellett szállítanunk ban a tilalmat feloldották, s a könyvek, az antikváriumok közbeiktatásával, visszakerültek a forgalomba. A feleségem fél év múlva aztán újra egy másik színházhoz szerződött -évadközepén, a bonvivánnal együtt én azonban Pécsett maradtam. Egyelőre így aztán nem is maradt egyéb dolgom a könyvterjesztésnél: - sem regényírás, sem család Írói munkásságában tíz év szünet következett. Könyvterjesztői munkájában is bekövetkezett egy megtorpanás. Személyi okok miatt, sikeres munkája ellenére visszaminősítették üzemi szervezőnek, ezért 1955-ben felmondott az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál. Már két hónapja munka nélkül volt, ezért jelentkezett a pécsi Horizont szovjet könyv, folyóirat, zenemű boltba, ahova felvették eladónak, február 13-i hatállyal. Júliusra, jó munkájáért, 200 Ft jutalomban részesült. Nem ismervén a cirill betűket, némi puskázás segítségével, egy orosz nyelvű ábécéskönyvből, szerzői sorrendbe rakta cirill betűs szakjelzéssel a bolt könyvállományát. Ezért jutalmazták meg. 3

4 Az események azonban váratlan fordulatot vettek: a Baranya Megyei Munkások Nemzeti Tanácsától, Vass Vilmos aláírással 1956 november 2-án a következő levél érkezett: A volt Horizont Könyvesbolt Pécsi helyiségét (Kossuth Lajos utca), ideiglenesen kiutaljuk a Magyar Írók Szövetsége Pécsi Csoportjának, hogy ott létrehozzák a Magyar Írók Könyvesboltját. A kiutalás a legutóbbi leltár alapján történik. Így lett először ennek a boltnak a vezetője február 28-tól, majd a cég budapesti központja is Magyar Könyvkereskedelmi Vállalat lett ig itt működött a boltból nyíló olvasó-kávézó, a Libresszó, ahová országos hírű írók-költők egy-egy vidéki rendezvény alkalmából éppoly szívesen betértek, mint a Pécsi Nemzeti Színház művészei próbaszünetben. A terjesztőmunkát népszerűsítette a Versbarátok Köre fiatalokból álló amatőr színpada is, amelynek rendezvényein a Doktor Sándor Művelődési Házban kedvezményes könyvvásárok voltak minden magyar szerző megjelent műveiből. Nemcsak a pécsi szerzők: Bertók László, Galambosi László, Makay Ida, Arató Károly, hanem a pályára visszatérő nagy öregek is szerepeltek a műsoron, így például Kassák Lajos is 1957-től íróként is bekapcsolódott a kulturális életbe. A Jelenkor című folyóiratban rendszeresen jelentek meg novellái, és a tíz éves hallgatás után, 1960-ban a Jelenkor adta ki új regényét: Közel a mennybolt címmel. Megalakulásától tagja lett a Magyar Írók Szövetsége Pécsi Csoportjának, majd 1963-tól haláláig a Magyar Írók Szövetségének, 1958-tól haláláig a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának is. Közben újabb átszervezés, a könyvterjesztés korszerűsítése következtében, 1971-től a Művelt Nép Vállalat munkatársa lett. Területi instruktorként az egész Dunántúlon Ő irányította a boltok terjesztési munkáját. Mikor 1973-ban Bertha Bulcsú interjút készít vele, így jellemzi őt: Kende Sándor utazással tölti életét. Hetenként két napot Pesten dolgozik a központban, két napot valamelyik dunántúli városban, és három napot Pécsen. Emberi alakja köré fakó szállodai szobák, vasúti fülkék, büfék, éttermek rendeződnek. Bizony sivár életnek tűnik ez, s ha van főmotívuma, akkor az az idegenség. Pedig addigra 10 kötete jelent meg. Soha nem maradt egyetlen műve sem elfekvő készletként raktáron. Erre büszke volt, az olvasók szerették, szívesen járt íróolvasótalálkozókra. Ennyi munka mellett és vidéki mivolta miatt, bizonyos fokú szerénység, magányos alaptermészet, és pártonkívüliség miatt úgy látszik, senkinek sem jutott eszébe irodalmi díjra, ösztöndíjra felterjeszteni. Arra a kérdésre, hogy sikeresnek érzi-e magát, nemmel válaszolt. Bertha Bulcsú azonban konkrétan is kérdez: - Mint ember, mint író, vagy mint könyvszakember? - Ezeket nem lehet különválasztani. Amikor valami sikerül, annyi harc előzi meg, hogy az ember belefásul, és nem tud igazán örülni. Az én korosztályom az a garnitúra, akinek a háború kettétörte a pályáját. Beleestünk a háborúba, aztán az ötvenes évek cikkcakkjaiba, és negyvenévesek lettünk. Mindig voltak vákuumok, amelyek felszívták az embereket, de ha valaki 40 évesen kerül bele a sodrásba, az mindig gyanús. Ez nem az én egyéni sorsom, a generációmé. Innen adódott regényeim megjelenése között a tízéves megszakítás is. Pedig a hetvenes évek jó irodalmi mérleget mutattak Kende Sándor számára. Hét kötetet jegyez ez az évtized, és egy emlékezetes színházi bemutatót is ben írott, nagysikerű, Szerelmetes barátaim című regényét a Nemzeti Színház Katona József Színháza részére dramatizálta. A darab nagyszerű szereposztásban került színre ban: Lukács Margit, Kohut Magda, Őze Lajos, Sinkó László, Velencei István alakításaival, a 25 előadás után a Művelődésügyi Minisztérium nívódíjjal tüntette ki a színművet. A kritikák mérsékeltek voltak, nem igazán értették akkor azt a lelki 4

5 válságot, amit egy Rómában, nagyon gazdag körülmények között élő magyar disszidens családban, a fiatalasszony, a hajdani gyermekorvosnő átél, egészen addig a kétségbeesésig, hogy öngyilkos lesz tehetetlenségében és kiszolgáltatottságában, amit a pénz vezérel ben Kende Sándor úgy döntött, hogy nem tud kellő színvonalon dolgozni a könyvterjesztésben és az irodalomban párhuzamosan. Idézet felmondó leveléből: Az évek előre haladtával azonban egyre nehezebben ment ez, és úgy érzem, hogy tovább már nem volnék képes irodalmi működésemet folytatni a hivatali elfoglaltságom mellett, erre egészségi állapotom és háborús sérüléseim bántalmainak fokozódása is figyelmeztet. Ezért kérem munkám alóli felmentésemet. Harminc év után így felfüggesztette munkaviszonyát, mert a gerince mellett elmozdult a szilánk, amely műthetetlensége miatt bénulással fenyegette. Úgy vélte, otthon végzett írói tevékenysége megnyugtatóbb megoldást jelenthet. Így lett szellemi szabadfoglalkozású író, 56 éves korában ban könyvterjesztői és irodalomszervezői tevékenységéért a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült ban visszaköltözött Budapestre, 1982-től haláláig Budaörsön élt. Itt még tíz önálló kötetet írt. Az irodalmi közélet tevékeny résztvevője volt ben alkotótársaival megalapította a Krúdy Gyula Irodalmi Kört, rendszeresen publikált, a prózai rovat vezetője volt, 1989-ben megkapta a Krúdy Emlékérmet től az Írók Szakszervezetének alapító tagjaként, 1990-től az Írók Alapítványa és a Széphalom Könyvműhely alapító tagjaként tevékenykedett, a Széphalom Könyvműhely szerzőként is számon tartotta. Regényeit 1990-től a Pátria Kiadó gondozta től haláláig írta a Budaörsi Napló szépirodalmi rovatát. Utolsó könyvének munkálatai erősen igénybe vették egészségileg is. Mélyinterjú módszerrel dolgozta fel Dévay Camilla színművésznő, mellőzöttségének, büntetéseinek történetét, rehabilitációjának eseményeit. A művésznőhöz még ostrom alatti ismeretség, barátság fűzte. Mindketten teljes idegi és emberi átéléssel akartak megfelelni ennek a nehéz feltáró munkának, ebből született meg az Ittfelejtett engem az Isten című regénye. A kész kéziratot még leadta a nyomdának november 16-án szívinfarktusban meghalt. Ez a könyve poszthumusz jelent meg 1993-ban. Regényi Ildikó 5