~IIami ~ámbrtl.ös?ék

Átírás

1 ~IIami ~ámbrtl.ös?ék - JELENTÉS a műemlékvédelem pénzüg)ri-gazdasági ellenőrzéséről január 79.

2 Az ellenörzést végezték: Belics János tanácsos Czunyi Lajos tanácsos dr. Csemniczky Jánosné tanácsos Csóry Györgyné tanácsos Patai Tamás számvevő Az ellenörzést vezette: Rádfai Tibor főtanácsos

3 ÁLLANnSZÁMVEVŐSZÉK V-72-14/ 1991/92. Témaszám: JELENTÉS a műemlékvédelem pénzügyi-gazdasági ellenörzéséröl Az országban 1990-ben a műemléki szempontból védett épületek száma meghaladta a tízezret. Az ezek védelmére fordított pénzforrások nagysága legfeljebb becsülhető és az elmúlt öt évben évi rnintegy 6 milliárd Ft-ra tehető. A finanszírozásra több csatorna is szolgált. Az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) években összesen 2,2 milliárd Ft (évente millió Ft) költségvetési előirányzattal rendelkezett. Ez nyújtott fedezetet az OMF szakmai felügyeleti munkáját alátámasztó - pénzügyi támogató, - hatósági ellenőrzői, koordináló, valamint - építési tervezői, kivitelezői és szakrestaurátori tevékenységekre. Ezen felül az OMF közreműködött különféle műemléki célú beruházások ÁFB, majd MHB által kezelt, a vizsgált öt évben 183 millió Ft- ot kitevő költségvetési keret és az Idegenforgalmi Alapból fedezett núntegy 75 millió Ft szétosztásában. A műemlékvédelem költségvetési támogatását kiegészítették a különböző adó- és pénzügyi kedvezmények, amelyek becsülhető nagysága 1990-ig évente az 50 millió Ft -ot nem lépte túl. Az ellenőrzés célja annak értékelése volt, hogy a magyar múemlékek védelmét és az azokban megtestesülő nemzeti vagyon megőrzését, gyarapodását miként szolgálta -a költségvetésből finanszírowtt közel 3,0 milliárd Ft-ot kitevő pénzügyi támogatások felosztása és felhasználása, -a hatósági feladatok ellátása, végül

4 -2- - az O:MF Illintegy ll O milli6 Ft értékű állóeszköz-értékkel rendelkező saját kapacitásának kihasználása. Az ellenőrzés a műemlékvédelem évek közötti feltételrendszerében elsősorban a költségvetési pénzeszközök felhasználásának törvényességére, célszerűségére és eredményességére irányult. Értékelésünk több, mint l 00 helyszínen szerzett tapasztalatokon alapul. (Részletes ismertetését objektumonként a függelék tartalmazza.) Il Következtetések és javaslatok A műemlékvédelemben az OMF több irányú tevékenységének eredményessége ellentmondásos. Néhány száz objektum szakmai, anyagi támogatással elért kiemelkedő színvonalú helyreállításában, hasznosításában látványos eredményeket ért el. Nemzetközi szinten is elismert pl. a győri belváros, egyes (vár) kastélyok felújítása (Pécsvárad, Esztergom), illetve egyes polgárház-helyreállítások (Kőszeg, Magyarpolány, Hollókő) kiemelkedő színvonala. A védelem országos, átfogó kérdéseiben azonban néhány szerény lépéstől eltekintve, az utóbbi l 0-15 évben érdemleges eredményt nem sikerült elérnie. A védelem gazdasági és főleg (hatósági) ellenőrzési szempontjai évtizedek óta nem érvényesültek kellő m6don, így az objektumok tömeges leromlását, egyesek végleges pusztulását nem tudta megakadályozni. Összességében az emlékanyag állapota nem javult. A műemlékvédelem társadainú-gazdasági feltételrendszerének ellentmondásai, az OMF belső szervezetlensége és gazdálkodási hiányosságai az elmúlt években f elerösödtek. Ezek úgy az erőteljesen korlátozott anyagi eszközök kevésbé hatékony felhasználásában, mint a szakmai tevékenység irányításában megmutatkoztak. Ezért gazdálkodásában az állami pénzek többrendbeli hanyag felhasználását kellett megállapítani. Az OMF költségvetési tervezési, finanszírozási, valamint a szakmai és pénügyi ellenőrzési rendszere összehangolatlan volt. A támogatási döntések előkészítése - az évtizedek óta megoldatlan nyilvántartási rendszer, a korszerűtlen, pontatlan szakmai, pénzügyi a?atbázisok mellett - hiányos, a finanszírozott célok megvalósításának számonkérése elégtelen volt. A hatékonyabb szakmai és gazdasági

5 -3- munkát a belső irányítás elégtelensége, valamint a számviteli-nyilvántartási rend súlyos problémái is akadályozták. Az OMF saját kivitelezésű munkáinak minósége - egyes igen szfuvonalasan megoldott feladatok ellenére - az elmúlt években összességében csökkent. Az idegen kivitelezókkel szembeni szfuvonalkülönbség a magasabb OMF költségszint....., ellenére alig tapasztalható. A múemlékek célszerű hasznosításának elősegítésében sem sikerült eddig szélesebb körű eredményeket elérni. Az OMF rendelkezésére bocsátott költségvetési pénzforrások egyre nagyobb hányadát emésztik fel a szervezet költségei. Ennek ellenére az igazgatási (hatósági ellenőrző, koordináló) funkciók tovább gyengültek. A hatósági felügyeleti feladatok ellátása, a műemlékek védelme, a rendszeres helyszfui ellenőrzést nem nélkülözheti. Az ágazati és területi irányító (koordináló) tevékenység, a tulajdonosokra, kezelökre irányuló felügyeleti szerep az utóbbi években nem, hogy erősödött volna, de sajnálatos m6don visszafejlődött és tovább dezorganizál6dott. A gyenge hatékonyságú müködés - az indokoltnál is jóval szükebb - pénzügyi-gazdasági eszközöket szétf orgácsolta. A múemlékfelügyelet a szabályozás és a rendszeres ellenőrzés elégtelensége rniatt a müemlékek romlását, gondatlan kezelését, az engedély nélküli, vagy a szakszerutlen beavatkozásokat nem teljeskörűen, vagy csak későn fedezte fel. Sok múemlék pusztulását, károsadását így nem sikerült elkerülni. Több rnilliárd Ft értékre becsülhető az a helyreállítási költségtöbblet, amely egyedül a megelőzés (a megvédés, a kötelezés) elmulasztásából származtatható. A védendő múemlékállomány növekedése, belső összetételének változása, a múemlékvédelem eredményessége a központi pénzforrások elaprózódásának megakadályozását, a kötelezettségek, gondozási felelősség és gazdasági terhek megosztását indokolná. Ehhez új múemlékvédelrni koncepcióra és politikára lenne szükség. A tulajdonviszonyok változása és a piacgazdaság fejlóctése által sürgetett feladatok előkészítése a műemlékvédelem területén még nagyon kezdeti stádiumban áll. A müemlékek tulajdonjogával kapcsolatos problémák az utolsó évben megsokasodtak. A vizsgálat időszakában még nem volt rögzítve, hogy a kastélyok, kúriák tulajdonviszonyai rniként rendeződnek, milyen és mekkora emlékanyag kerül át állami tulajdonból önkormányzati, illetve egyéb tulajdonba. A tulajdonjog tisztázatlausága a hasznosítás kérdésének egyik sarkalatos pontjává vált.

6 -3- munkát a belsö irányítás elégtelensége, valamint a számviteli-nyilvántartási rend súlyos problémái is akadályozták. Az OMF saját kivitelezésű munkáinak minősége - egyes igen színvonalasan megoldott feladatok ellenére - az elmúlt években összességében csökkent. Az idegen kivitelezőkkel szembeni színvonalkülönbség a magasabb OMF költségszint ellenére alig tapasztalható. A műemlékek célszerű hasznosításának elősegítésében sem sikerült eddig szélesebb körű eredményeket elérni... - Az OMF rendelkezésére bocsátott költségvetési pénzforrások egyre nagyobb hányadát emésztik fel a szervezet költségei. Ennek ellenére az igazgatási (hatósági ellenőrző, koordináló) funkciók tovább gyengültek. A hatósági felügyeleti feladatok ellátása, a műemlékek védelme, a rendszeres helyszíni ellenőrzést nem nélkülözheti. Az ágazati és területi irányító (koordináló) tevékenység, a tulajdonosokra, kezelökre irányuló felügyeleti szerep az utóbbi években nem, hogy erősödött volna, de sajnálatos módon visszafejlődött és tovább dezorganizálódott. A gyenge hatékonyságú müködés - az indokoltnál is jóval szükebb - pénzügyi-gazdasági eszközöket szétf orgácsolta. A műemlékfelügyelet a szabályozás és a rendszeres ellenőrzés elégtelenségemiatt a müemlékek romlását, gondatlan kezelését, az engedély nélküli, vagy a szakszerűtlen beavatkozásokat nem teljeskörűen, vagy csak késön fedezte fel. Sok műemlék pusztulását, károsadását így nem sikerült elkerülni. Több milliárd Ft értékre becsülhető az a helyreállítási költségtöbblet, amely egyedül a megelőzés (a megvédés, a kötelezés) elmulasztásából származtatható. A védendő műemlékállomány növekedése, belső összetételének változása, a műemlékvédelem eredményessége a központi pénzforrások elaprózódásának megakadályozását, a kötelezettségek, gondozási felelősség és gazdasági terhek megosztását indokolná. Ehhez új műemlékvédelmi koncepcióra és politikára lenne szükség. A tulajdonviszonyok változása és a piacgazdaság fejlődéseáltal sürgetett feladatok előkészítése a műemlékvédelem területén még nagyon kezdeti stádiumban áll. A műemlékek tulajdonjogával kapcsolatos problémák az utolsó évben megsokasodtak. A vizsgálat időszakában még nem volt rögzítve, hogy a kastélyok, kúriák tulajdonviszonyai miként rendez ődnek, milyen és mekkora emlékanyag kerül át állami tulajdonból önkormányzati, illetve egyéb tulajdonba. A tulajdonjog tisztázatlansága a haszn~sítás kérdésének egyik sarkalatos pontjává vált.

7 -4- Több, jelenleg különböző kezelésben lévő épületnél a jogi rendezetlenség miatti bizonytalanság felemás helyzeteket teremtett. Az eddigi kezelő, vagy megbízott anyagi áldozatai ellenére a tulajdonjog változás sérelmes megoldásokat szülhet. A nagyrészt tanácsi (önkormányzati) kezelésbe került épületek védelme, állagmegóvása meghaladja fenntartóik anyagi erőit, mivel a bevételek korántsem fedezik a ráfordítási szükségletet. Ezért már megindult a műemlékvédelem alatt álló ingatlanok értékesítése, bár a tulajdonviszonyok még nem tisztázódtak (pl. Egerszalók, Kőröstarcsa tájházak). A műemlékvédelmi koncepció és az erre épülő új törvény elfogadása késik. A reformokat célzó elképzelések előbb kívánnak szeevezetet módosítani és csak azután egy korszeru műemlékvédelmi megfogalmazni. koncepciót, illetve törvényt... Az eddigi változások periferiálisak és sok tekintetben ellentmondásosak, a féloldalas intézkedések nem mentesek a szabálytalanságoktól sem. A hazai műemlékvédelem feladat- ésszervezeti rendszerének kétségtelenül indokolt megváltoztatása még helyes sorrend (koncepció, cél- és feladatrendszer, törvény, pénzügyi és egyéb támogatási rend, szervezet) esetében is több éves folyamat lenne. Az évi törvényi rendezésen alapuló gyakorlat a több, mint negyed század folyamán megváltozott társadalmi-gazdasági feltételekkel olyannyira nem tartott lépést, hogy napjainkra már az anarchiához közelítő helyzet kialakulását eredményezte. A jelenlegi szervezet ma már összeférhetetlenségi problémák miatt sem alkalmas. A jövőben a meghatározó hatósági, ellenőrző és koordináló szerepkör mellett a kiegészítő pénzügyi támogató funkciót nem célszerű egy szervezetben müködtetni a vállalkozói és a kiemeit müemlékek gondnoksági feladataivat A támogatások odaítéléséhez általános és időközönként aktualizált kritériumrendszer nem állt rendelkezésre. Az odaítélt támogatások gyakran csak rész- vagy félmegoldásokat eredményeztek, csak prolongálták a gondokat. -.. Az 01\..fF gazdálkodása összességében nem mentes a pénz- és vagyonkezelési lazaságoktól (magas kintlevőségek, pénzügyi kötelezettségek elmulasztása, sikertelen befektetések és tőkekihelyezések, alacsony hatásfokú állóeszköz-gazdálkodás és termelési szervezet stb.).

8 Ezekre tekintettel ellenőrzési tapasztalataink alapján a következők javasolhatók: ll A Kormány -5- a.) áttekintve a magyar múemlékvédelem jelenlegi helyzetét és lehetőségeit gondoskodjorr egy korszeru és az aktuális lehetőségekkel reálisan számotvető, az állam, az önkormányzatok, tulajdonosok és kezelők szerepét körvonalazó múemlékpolitika és -koncepció kidolgozásáról; ennek alapján b.) az új műemlékvédelmi törvény előkészítését is gyorsítani indokolt; ezt és a szervezeti rendszer kidolgozását függetlenített (külső) szervezetek bevonásával is ütemesebbé és alaposabbá célszerű tenni. 2/ A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) a.) dolgozza ki az új műemlékvédelmi koncepció cél- és feladatrendszerét, ezen belül a hatósági feladatok erősítése érdekében intézkedjen a hatósági szerepkört alátámasztó jogi, szervezeti feltételek megteremtéséről az országos, területi és helyi jelentőséget jól tükröző műemlékminősítési rendszer kidolgozásáról b.) A műemlékvédelem pénzügyi támogatási, költségvetési tervezési, döntési, finanszírozási és ellenőrzési rendszerét és gyakorlatát kritikailag áttekintve tegyen javaslatot az új műemlékvédelmi koncepcióhoz igazodó korszerűbb, célszerűbb és hatékonyabb támogatási és ellenőrzési rendszer kidolgozására... c.) A műemlékvédelem intézményi-szervezeti hátterének racionalizálása érdekében az OMF kivitelezői és ingatlankezelői funkcióit szervezetileg válassza le. A kivitelezői tevékenységet a gazdasági-vállalkozói szférához, a nemzeti Irultúrakincs részeként állami tulajdonban maradó műemlékek fenntartását, kezelését, esetleg független vagyonkezelő szervezethez célszerű rendelni. Az OMF átszervezésével kapcsolatos feladatokat a jelenlegi túldimenzionált vezetés helyett néhány fős ügyvezető igazgatóság végezze. d.) Gyorsítsa meg az évi XXXIII. törvényben a műemlékekre előírt kormánykötelezettségek teljesítését, koordinálását, egyeztetését. Készítse elő az állami tulajdonban maradó műemlékek kezelésének feltételeit.

9 -6-3/ Az OMF részére feladatként jelölhetö meg, hogy a.) a gazdálkodás és működés minden területére jellemzö elszámolási és nyilvántartási hiányosságokat, a folyamatban lévő és lezáratlan ügyeket haladéktalanul vizsgálják felül, a hiányosságokat, a támogatási, elszámolási és vagyoni kintlevőségeket stb. számolják fel. A kiadásként elszámolt, az önkormányzatoknál (tanácsoknál) a letéti számlálcon elfekvő pénzeszközök tételes felmérése után az egy évet meghaladó kihelyezések visszautalását el kell rendelni. Az évi speciális eredmény utáni 4,6 millió Ft költségvetési befizetési kötelezettségnek pótlólag tegyenek eleget..- b.) A támogatási döntési és folyósítási rendszert egységesíteni célszerű. A műemlékvédelem támogatási és igazgatási ráfordításait mind a tervezés, mind az elszámolás és beszámolás fázisában szét kell választani. A támogatásokat szerződéses alapra kell helyezni a megfelelő számonkérhető kötelezettségek feltüntetésével Felül kell vizsgálni és rendezni kell az ÁFA-val kapcsolatos finanszírozási és visszaigénytési kérdéseket. A költségvetési pénzeszközök racionális folyósítási ütemezése érdekében célszerű likviditási ütemtelenségeken javítani. c.) Az új műemlékpolitika folyamatban lévő a fejezettel közösen a és törvény elfogadásáig újabb támogatások csak a és halaszthatatlan állagmegóvási munkákra korlátoz6djanak. A kiemeit létesítmények jövö évi támogatásai tételesen (objektumonként, az eddigi és tervezett ráfordításokra, az előkészítettségre, a megvalósíthatóságra és finanszírozhatóságra tekintettel) felülvizsgáland6k, a már megkezdett munkákon túli kivitelezést a területeken is csak az összes feltétel megléte esetén célszerű folytatni. d.) Az átalakulások, társasági résztvétellel járó kötelezettségek stb. körüli szabálytalanságokat fel kell számolni. A végleges megoldások kialakulásáig a folyamatban lévő szétválási és átszervezési lépéseket indokolt felfüggeszteni. A vállalkozásokban való további részvételt is felül kell vizsgálni. Megengedhetetlen veszteséges vállalkozások állami pénzeszközökkel való finanszírozása. Külön felülvizsgálást igényel a Pannon Kastély KFT (a befektetett összeg és az azzal helyreállított kastélyt ugyanis már értékesítették és a visszaigényelt ÁFA nem a vevőt, hanem a helyreállítókat illeti). e.) A tartalmi és for;nai hiányosságok felszámolása érdekében az OMF egyrészt hatósági felügyeleti ellenőrző tevékenységét, pénzügyi támogatásainak elszá-

10 -7- moltatását, másrészt a szervezet belső ellenőrzési rendszerét szigorítsa és erősítse meg... f.) A műemlékvédelem rendelkezésére bocsátott költségvetési pénzforrásokkal folytatott gazdálkodás és a számviteli, nyilvántartási rend súlyos lazaságai első sorban a műemléknyilvántartások és a felügyeleti munka hiányosságai, a kivitelezéseknél tapasztalt gazdálkodási, teljesítmény számonkérési, költségelszámolási és anyagelszámoltatási rendetlenségek, a támogatások számonkérésének és elszámoltatásának hiánya, az O:MF kezelésében lévő ingatlanok és vagyoni értékek hanyag felmérése, a pontatlan és adatszolgáltatások, nyilvántartások miatt felelős személyek felelősségre vonása iránt intézkedni indokolt. W Megállapítások Al A müemlékvédelem feltételrendszere A műemlékvédelem durva megközelítéssel feltételeit biztosító költségvetési előirányzatok felhasználása - l 0-15 %-os részarányban a hatósági feladatok ellátásának bér- és bérjellegű kiadásait, valamint a műemlékvédelemhez tartozó egyéb intézményi tevékenységek (pl. tudományos kutatás, gyűjteménytár, könyvtár, nyilvános közgyűjtemények, nemzetközi tevékenység) ráfordításait, %-ban a védelmet célzó pénzügyi támogatásokat, %-ban a saját kivitelezéseket biztosító tervező- és kivitelező kapacitások fenntartását és működését fedezte. (l. sz. melléklet) ll Pénzforrások és tervezés Az állami költségvetés a műemlékvédelmet elsősorban az OMF támogatásain keresztill finanszírozta. Az ilyen ce1ra kif'izetett összegek az elmúll öt év során 22 milliárd Ft-ot, évente mintegy milli6 Ft-ot tettek ki. (l. sz. melléklet)

11 -8- Ezek a közvetlen úton juttatott központi pénzforrások (a reprezentatív felmérések adatai szerint) a védett épületekkel kapcsolatos ráfordításoknak alig 8-10 %-át reprezentálták (műemlékcsoportonkénti jelentős szóródással, mert pl. a népi műemléknél kb. 30 %, a kastélyoknál kb. l O % volt ez az arány). A nagyobb vállalkozásokra, közösségi célokra alkalmasabb műemlékek helyreállítási ráfordításainak tetemes részét (60-95 %-át) az érintettek (önkormányzatok, hasznosítók stb.), illetve központi (pl. idegenforgalmi) alapok finanszírozták (Nagycenk, Soponya, Pásztó, Erdőtelek, Fáj stb.). Az anyagi források korlátozottságát az elmúlt évtizedben különbözö programokkal kívánták ellensúlyozni, amelyek csak részeredményeket hoztak, hiszen eszközeik a kitűzött célokhoz már kezdetben sem voltak elegendők és a gondok újrateremtőd tek. Az évben indult a veszélyeztetett műemléki kastélyok (középületek) megmentését célzó ún. GB kastélyprogram, amely évtől további három kiemeit kastély és hét vár védelmét előirányzó újabb programmal bővült. Az években ugyancsak külön kormányprogramban 30 millió Ft céltámogatást biztosítottak a személyi tulajdonban fenn nem tartható népi műemlékek megmentésére. A pénzforrások megoszlására jellemző, hogy az elmúlt öt és fél évben pl. az OMF kivitelező egységei által elvégzett több, mint l,8 milliárd Ft értékű munkának (2. sz. melléklet) -43 %-át központi költségvetési (program-, illetve OMF-támogatás), -57 %-át külső (főként önkormányzati) pénzforrásból fedezték (ez utóbbit jelentősen csökkenő mértékben). A pénzforrások hatékonyabb felhasználását- a koncentrációt és a munka koordinálását elősegítő - pénzügyi és szakmai terveknek kellene biztosítani. Ezek összeállítása azonban évek óta egy aktualizált, a védelem differenciált módszereinek alkalmazását és az erőforrások koncentrálását elősegítő érvényes koncepció nélkül folyik. Az éves szakmai és a pénzügyi tervezés céljában, módszereiben még az évben is csak formailag tért el az előzőektől Összhangjuk évek óta nem biztosított. : Az alapvetőerr bázisadatokra és elkerülhetetlen kompromisszumokra alapozott éves előirányzatok egyrészt az el sem indult, vagy elhúzódó munkák.. megtakarításai", másrészt az államháztartás egészére jellemző finanszírozási gyakorlat folytán, év közben állandóan módosultak.

12 -9- Az eredeti és módosított előirányzatok közötti eltérések (az utóbbiak javára) rendre elérik az évi 200 millió Ft-{)t. (3. sz. melléklet) Az eredeti kiadási előirányzatok pl ban 60, 1990-ben 30 %-{)S változást indukáltak Nem segítette ezt a munkát a költségvetési támogatások már tervezés szintjén végrehajtott decentralizálása sem. A pénzforrások több fejezetnél (pl. Miniszterelnökség, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Művelődési és Közoktatási Minisztérium) szereplő, különböző előirányzatokból tevődött össze. : A csak "utólag" elismert igények és többnyire címzetten biztosított összegek (pl. budapesti Bazilikára, különböző programokra, a Pannonhalmi Főapátságra, a Grassalkovics kastélyra nyújtott többlettámogatások), valamint a saját kivitelező telepek eredményei ugyancsak hozzájárultak a költségvetési tervező munka megalapozatlanságához. A számviteli, nyilvántartási szervezetlenségek folytán ugyanakkor a tényleges felhasználásokat a bázisadatok sem tükrözték elfogadhatóan. Teljeskörűerr nem állapítható meg, hogy az utóbbi években egy-egy létesítményhez összesen milyen állami pénzeszközök kerültek műemlékvédelem cfrnén kifizetésre. Nem került sor ezért a tervek teljesítésének kiértékelésére sem. A tervek a tényleges folyamatok ellenőrzéséhez nem használhatók. A célszerűtlen és erőltetett "címkézés" is megnehezítette az egyes célokat (objektumokat) terhelő felhasználások reális számbavételét Az "Egyéb műemlékvédelem" és döntően az "Intézményi beruházások" "Dologi kiadások" alcímek alatt is lényegében hasonló célú (várakra, kastélyokra, jelentős középületekre előirányzott) összegek találhatók. Az intézményi beruházások között pl. az intézményi és telepfejlesztési célokat és a müemlékfelújításokat szolgáló előirányzatok. Így pl. az OMF intézményi beruházási keretéből a csaknem egyidejilleg müemlékké nyilvánított pénzügyminisztériumi épület felújítási forrásainak kiegészítésére is biztosítottak 10 millió Ft-{)t. E támogatási kiadások a terv (és az elszámolások) különböző részeiben (kutatás, tervezés, kivitelezés, restaurálás) egymástól függetlenül - a koordinációt szinte lehetetlenné téve - jelennek meg. Az OMF éves szakmai terveit a költségvetési előirányzatok jóváhagyása után kezdték véglegesíteni. Ez lényegében a pénzeszközök megyénkénti, kirendeltségenkénti,

13 -10- osztályonkénti és objektumonkénti szétosztását jelentette és azokban a kormányzati prograrnak mellett jobbára a saját kivitelezés érdekei élveztek előnyt. A tervezés módszereiben az évtől már érzékelhető kedvező változás, de megfelelő teljesítmény-nyilvántartás nélkül az eredmények még hosszabb ideig fognak váratni magukra. 2I Szabályozottság, szervezet A műemlékvédelem gyakorlati tevékenységét szabályozó évi III. tv. és az 1/1967. (!.31.) EM sz. többször módosított rendeletei a társadalmi-gazdasági környezetet nem megfelelően vették figyelembe. Az években megszervezett és a körülményekhez képest elfogadhatóan működő műemlékvédelmi intézményrendszer az 1980-as évek elejétől részben a külső okok (állami támogatások reálértékének csökkenése, a tulajdonviszonyok változása, az állami és állampolgári fegyelem lazulása), részben a belső okok (permanens átszervezési készülődések, a kereseti viszonyok romlása, a kontraszelekció stb.) következtében egyre csökkenő hatékonysággal működött. A támogatási lehetőségek - a növekvő igényekhez képest - egyre szűkültek, ugyanakkor a műemlékek nagy része olyan tulajdonos, kezelő használatában volt, amely annak megvédése iránt nem érzett felelősséget (az épületet "lelakta", majd sorsára hagyta); vagy gazdasági helyzeténél fogva nem is volt képes azt fenntartani. A műemlékek állagmegóvása nagyon sok esetben folyamatos karbantartással biztosítható lett volna. A kezelők azonban e kötelezettségnek nem tettek eleget és olyan helyzeteket idéztek elő, amikor a helyreállítást már alig, vagy nagy költséggel lehet biztosítani. Így pl. a pátyodi Madarassy kúria, a szalkszentmárton-homokpusztai gazdasági épületegyüttes, a mohorai Zichy-Vay kastély, a csetényi Holitseber kastély, a gyönki Magyari-kassa ház, a gávavencsellői Bacskay kúria). A tulajdonosok (községek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, magánszemélyek) gyakran olyan értékű és fenntartási költséggel járó műemlékkel rendelkeztek, amit helyreállítani, kezelni, hasznosítani egyáltalán nem voltak képesek.

14 -ll- A bajnai kastély, a fehérvárcsurgói Károlyi kastély pl. ma már milliárdos, a naszályi billegpusztai Esterházy és a süttő-bikolpusztai volt Reviczky kúria helyreállítása több százmillió Ft-{)S ráfordítást igényeine..- Ezek a hátrányok - objektív okokból - még egy igen határozott hatósági funkciógyakorlással is, legfeljebb csak enyhíthetök lettek volna. A hatósági feladatok elvszerű és hatékony ellátása azonban több akadályba ütközött. Az ellentmondásos környezeti hatásokat (pl. egy tanács hol tulajdonosként, hol hatóságként jelent meg) az O:MF kénytelen volt többnyire tudomásul venni. Tevékenységében a felügyeleti, hatósági funkciók rovására túlsúlyba került a támogatási szerepkör. Az objektumok tömeges leromlásának, sőt végleges pusztulásának folyamatát nem volt képes feltartani. Az OMF tevékenységét hátrányosan befolyásolta a felügyeletét ellátó tárcák sorozatos változása (ÉVM, KöRÉM, KTM), a múemlékvédelem főhatósági felügyeletének megosztottsága is (KTM, MKM). Az országos védelem szempontjából nem közömbös az sem, hogy az OMF a Budapesti Mücmléki Felügyelőség (BMF) ügyeiben másodfokú hatóság, de annak szakmai felügyeletét - bár az feladata lenne - mégsem látta el. Hivatalos szakmai kapcsolat a két szervezet között gyakorlatilag nem volt. Az intézmény belsö szabályozottsága megoldatlan. A jelenlegi szervezetben több a párhuzamos feladat, az egyes részlegek munkáinak koordinálása hiányos (pl. a különböző célokra különféle módon nyújtott támogatások összehangolása, a területi felügyelők és "szakreferensek" feladatainak átfedései). Az intézménynek saját müködését szabályozó rendtartása nincs. A hatósági feladatokat meghatározó részletes jogszabályok eddig nem kerültek kiadásra. A müemlékvédelem hatósági feladatait az intézményen belül is eltérően értelmezik. Az OMF müemlékfelügyeleti munkája a kellemetlenebb hatósági feladatok helyett jórészt az engedélyek kiadására korlá tozódott. A támogatások odaítélésének elvei nem rögzítettek. szabályozásuk is megoldatlan. A támogatási rendszer egyes elemei (pl. tervezés, folyósítás, ellenőrzés} nem egységesek az egyes támogatott célcsoportonál. (Hasonlóságok legfeljebb a támogatások tervezésében tapasztalhatók..) A kivitelezések rendjének szabályozására az elmúlt években néhány utasítás született (normagyüjtemény kiadása, szerződéskötés-, múszaki számlázás előírása). Ezek pozitív múszaki-gazdasági hatásai azonban ez idáig nem érzékelhetőek.

15 -12- B/ A költségvetési előirányzatok felhasználása A műemlékvédelem igazgatási (hivatali, hatósági), pénzügyi támogatási és saját ki'llte\~:z.é~\ táf()td\.tísc.i n.em 'fálos"l\\\ö.\<sk \)()\\\()~ ~1.ét. 'Ene u QMr ~'LÍ\l\'{\\e\\ és nyilvántartási rendszere 1990-ig alig nyújtott lehetőséget. szervezet költségei állapíthatók meg.) (Csak a központi A ráfordításként elszámolt pénzforrások egy része azonban- később részletezett tervezési, előkészítési, elszámolási stb. okokból - valójában nem került felhasználásra. Amellett, hogy magasak az év végi pénzmaradványok (4. sz. melléklet), tetemesek a rendezetlen kintlevőségek értékének egyharmadát. is, amelyek elérik az évi folyósítások Így pl végén a saját kivitelezésnél 110, a programoknál 41, egyéb területen 14 millió Ft volt a kintlevóség. Ezek egy része a tanácsi (önkormányzati) letéti számlálcon feküdt. nagyobb része a beruházók és a saját kivitelező részlegek részben átmeneti, részben tartós finanszírozását szolgálta. Nagyobb összegeket helyeztek ki ezen kívül pénzforrásaikból - elsősorban a támogatási célkeretekből (pl. kastélyprograméb61) - gazdaságilag előnytelen vállalkozásokba. Az OMF öt műemlék épületet használó gazdasági társaságba lépett be (5. sz. melléklet) részben az így ingyen megkapott kezelói jogért, részben, hogy a felújításhoz adott támogatása osztalék címén idővel visszatérül jön. Ehhez felügyeleti szervétól az engedélyt Uóval utólag) rendre megkapta. Az OMF elképzelései azonban eddig nem váltak be. A társaságok (6. sz. melléklet) egy kivételével (Klastrom Hotel Kft, Győr) eddig vagy nem hoztak eredményt, vagy veszteségesek voltak. Két vállalkozás 1989-ben összesen 258 ezer Ft veszteséget produkált. Összességében a núntegy 46 millió Ft-os vagyonkihelyezéssel évi l,5 %-os vagyonarányos nyereséget sem értek el. A ráckevei Savoyai Kastély Kft pl. osztalékot még nem fizetett. Az 56 millió Ft értékű ingatlant és berendezést lényegében ingyen ( Ft bérleti díjért) adták a kft használatába. Ebbó1 16 millió Ft az OMF (az állami költségvetés) juttatása volt. Később a törzstökéjéhez az OMF újabb 100 ezer Ft-tal járult hozzá. Így tehát egészében 16,1 millió Ft értékű kincstári vagyont adott át évi Ft bérleti díjért. Az OMF-et megillető évi részesedésekről szeptember l O-ig a vállalkozások még nem számoltak el és azt_ az OMF sem sürgette. A kintlevőségek

16 -13- kezelése, az elszámolatlanságok, a vállalkozásokba fektetett összegek kezelése az állami pénzeszközökkel való hanyag gazdálkodás bizonyítékai. ll Igazgatási ráfordítások, szervezetek fenntartási költségei.. Az OMF hivatali szervezetének múködése évben már közel l 00 millió Ft-ba került. (l. sz. melléklet) Ez a költségvetési előirányzatok több, mint ötödrésze volt. A különböző előirányzatok, sőt céltámogatási keretek terhére is fedeztek saját, intézményi célú ráfordításokat, melyeket a jogszabályi lehetőségek nem zártak ki és a belső szabályozottság hiánya is elősegített Az állóeszköz-fenntartások előirányzataiban pl. az intézményi és (telep)fejlesztési célok, valamint nem az OMF által kezelt műemléki épületek felújítási ráfordításai nem választhatók szét. Az OMF pl. a kezelésében Jévő részben műemléki, részben más vagyonról csak ellenőrizetlen elszámolásokkal, nyilvántartásokkal rendelkezik. Így azután mintegy 40 millió Ft erejéig müemlékfelújítási keretekból finanszírozták az intézményi célokkal üzemeltetett (müemlék-) épületek helyreállítását, vagy keze l ői jogának megszerzését. A Dugovics téri Szakresta urátori Központ pl. 19 millió Ft támogatást élvezett a kastélyprogram keretéből Ugyaninnen 26 millió Ft-ot használtak fel (miniszteri engedéllyel) különbözö vállalkozási befektetésekre. Egyéb források mellett ilyen keretből több millió Ft-ot még védetté sem nyilvánított, be sem jegyzett (saját kezelésü és/vagy használatú) épületekre terveztek és használtak fel (pl. gyulai, bajai müvezetöség). A vizsgált években többek között mintegy 30 kiállítást is rendeztek, nevesebb építészek jubileiuma, illetve a müemlékvédelem propagálása témájában. Ezek költségeit azonban sem rendevényenként, sem összesen nem munkálták ki. A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ) részére készült vagyonkataszted adatok pl. az OMF kezelésű ingatlanok alig 3/4-ét tartalmazták Ezen belül a részadatok sem teljesek, pontatlanok stb. A költségvetési előirányzatok mintegy felét a saját kivitelezö szervezet révén használták fel. E tevékenységek 77 %-a építési kivitelezés, 16 %-a restaurálási munka volt. (7. sz. melléklet) Az azonban, hogy a kivitelező részleggel külső megrendelésre, ráadásul nem is kizárólag műemlékhelyreállítási körben végzett építőipari tevékenységet (vállalkozási v.eszteséget, telepfenntartási és egyéb általános költségeket) milyen hányadban fedezte az állami költségvetés, legfeljebb becsülhető.

17 -14- Az OMF kirendeltségei 30, a központi egységek további 6 irodát, vendégházat, telep célú állami tulajdonú ingatlant használnak. Az ingatlanok nyilvántartott bruttó értéke 13 millió Ft -forgalmi értéken- legalább további millió Ft-tal többre tehető. Hasonló a helyzet az OMF központnál nyilvántartott kb. 68 millió Ft értékű ingatlanoknál. Az ingatlanok száma, mérete (kapacitása) bár eltérő arányban, de az elengedhetetlenül szükséges mértéket jelentősen (nemegyszer többszörösen) meghaladja (pl. Eger, Sopron, Szeged irodaháza, egyes művezetőségi épületek, a miskolci irodaépület). A le nem zárt épületberuházások közill a hódmezővásárhelyi túlzónak minősíthető, a kaposvári épület szükségessége megkérdőjelezhető. A felesleges területek kisebb részét hasznosítják bérbeadással, jelentősek a területfelhasználási-értékesítési lehetőségek (pl. Szakrestaurátor osztály budapesti épületegyüttese). A saját építőipari szervezetek fenntartási és ldvitelezési ráfordításai, valamint csökkenő teljesítményei nem állnak arányban. Amíg ingatlanaik száma messze meghaladja a szükséges mértéket, addig produktív gép- és járműállományuk avultsága felgyorsult A termelő gépek kihasználtsága összességében alacsony szintű. A járműpark átlagosan alacsony használhatósága ellenére sem indokolt a kihasználtság ilyen alacsony foka és az ''idegen" szállítók rendszeres igénybevétele. Az elavult gép- és járműpark, a személygépkocsik hiánya mellett feltűnők a helyenkénti l ezer Ft értékben beszerzett antik berendezési tárgyak (tálaló szekrények, szalon gamitúrák). Az utóbbi évek beszerzései főleg számító-, másoló-, telefax-berendezésekre irányultak. Az OMF kivitelezői létszáma az elmúlt öt és fél évben fő, az összes létszám %-a volt. (9. sz. melléklet) Az egységek létszáma az évi maximum óta ugyan folyamatosan I. félévére pl. 150 fővel - csökkent, de e változások nem követték az egységek rendelésállományának, eredményességének stb. változását. A munkaerö mozgás az utóbbi időben nagyobbrészt a jó szakemberek elvándorlásával gyorsult fel. (Az évben pl. a felvételi forgalom 26, a kilépési 36 %-os volt.) Szándékos leépítés - munkahiány miatt - csak egy egységnél (Kaposvár) volt. A vezetői/fizikai arány viszont egyre kedvezőtlenebb. Az egy vezetőre jutó fizikaiak száma pl I. félévében 8 főről6-ra csökkent (előfordul4,5, sőt l,5 fő/fő érték is). Az egységek átlagkereset-szintje évben 18 %-kal, évben pedig-

18 -15- a fizikaiaknál 29, az alkalmazottaknál 46 %-os keresetnövekedés ellenére is %-kal maradt el az építőipari átlagtól. E kedvezőtlen feltételek mellett a kivitelezések - és végeredményben a költségvetési előirányzatok felhasználásának- hatékonyságát munkaellátottsági és munkaszervezési hiányosságok is nagyban rontották. 21 Hatósági feladatok. A védett építmények állapotát és használatát, a hivatalos "műemlékjegyzék" adatait háromévenként kell felülvizsgálni, illetve karbantartani. E feladatnak azonban az OMF és az elsőfokú építési hatóságok formálisan és hiányosan tettek eleget. Így a műemlékállományról nincs megbízható nyilvántartásuk, bár az OMF csak az elmúlt öt évben kb. l 0 millió Ft-ot tervezett és költött e célra. Szűkített tartalommal az 1990-ben megjelent magyar müemlékjegyzék adatai legfeljebb címjegyzékként basználhatók. Így a kastélyprogramokhoz sem rendelkezett az OMF országos regiszterrel (a nyilvántartás csak a nyugati megyékre készült el). Az utolsó, 1988-ban végzett műemléki felülvizsgálat során gyűjtött adatok gyakorlatilag használhatatlanok. A felmérés megbízhatóságát az OMF (és a BMF) felülvizsgálattal nem biztosította. A BMF felmérések feldolgozását és hasznosítását meg sem kísérelte. Az OMF csak egy részét dolgozta fel. (A késedelem és az adatok megbízhatatlansága miatt a további feldolgozás felesleges is.) A hanyag felmérési munkát eddig senki sem kifogásolta, illetve szankcionálta. Ezért az esedékes évi felmérés előkészítését el sem kezdték. Az évi műemléki felmérés kb. 30 %-át dolgozták fel. A feldolgozott összesen műemlék (10. sz. melléklet) kb. 10 %-a már elpusztult, romossá, vagy visszafordíthatatlanul rossz állapotúvá vált. Ebből 50 (2 %) műemlék, 208 (7 %) műemlék jellegű minősítéssel rendelkezett. A legértékesebb emlékanyag állapota tehát a legaggasztóbb. A legjobb állapotban a középületek, templomok és a népi műemlékek vannak. A rossz állapotúak között elsősorban a kastélyok, lakóházak találhatók. Az elmúlt tíz évben ez a helyzet stabilizálódott. Nem csak nyilvántartási, de minősítési és kategorizálási problémákra is utalnak az olyan vélemények, amelyek szerint a műemlékállomány csak. kb. egyharmada, Budapesten kb. egyötöde (!) szerepel nyilvántartásokban, azaz van védetté nyilvá-

19 -16- nítva. Erre utal, hogy a Ininősített állomány gyarapítása - nem mindig rnűvészeti szempontok elsődleges alapján - tovább folyik. figyelembevételével, hanern többször vitatható döntések A nyilvántartott mücmlékek száma emelkedó ütemben között ról ra (6 %-kal) növekedett. (ll. és 12. sz. melléklet) Ezen belül a műemlék jellegű (276 db-bal, 5 %-kal) és a városképi jelentőségű (224 db- bal, 18 %-kal) emlékek növekedése volt jellemzó. A nyilvántartott rnűernlékvagyon ugyanakkor jelentős "idegen" anyaggal, már nem is létező, vagy visszafordíthatatlanul tönkrement, de nem törölt állornánnyal terhes. A rnűernlékek törlésével ugyanis arnegyék többsége nem foglalkozott rendszeresen. Legalább db-ra tehetó a véglegesen elpusztult és több százra a visszafordíthatatlanul megrongálódott olyan müemlékek száma, amelyeket változatlanul tartanak nyilván. A védelern hatékonyságát tovább gyengítő folyamat alapvető oka, hogy egyrészt tisztázatlanok a védetté minösítés kritériumai, másrészt bizonytalanok a védelem érvényesítésének differenciált keretei, m6dszerei. A védetté minősítések olykor nem megfelelően indokolt tanácsi kezdeményezéseken (pl. faluház, tájház létesítésének szándékán), tanácsi vásárlások legalizálásán alapultak (pl. Salt, Dabas). Az utóbbi időszakban "visszap6tlásra" utaló jelenségek is tapasztalhatók (pl. Vas megye, Dabas), amikor a tönkrement objektumok helyett újabbakat minősítenek védetté. A végpusztulás stádiumába került objektumok felvétele után a helyreállítási igények a finanszírozási igényekkel együtt azonnal jelentkeztek (pl. BAZ megye évi felvételei). Míg egyes esetekben a minősítés előtt nem vizsgálják az épület műszaki helyreállításának, fenntarthatóságának körülményeit, gazdaságosságát, más esetekben a helyreállítást és a hasznosítást vitatható megkötések nehezítik, vagy teszik lehetetlenné. Az OMF néhány esetben a visszafordíthatatlanul megsérült (elpusztult) műemlék jellegű építmények törléséhez sem járult hozzá (pl. Pátyod, Albertirsa), máskor viszont a törlések nem bizonyultak megalapozottnak (pl. Imrehegy-erdészház, Bonyhád). A törölt müemlékekeket néhány éwel később újra fel kellett venni. A törléseknél az előírt "gazdaságos felújítás" feltételeire sem voltak mindig figyelemmel (Pátyod, Albertirsa, Szabadegyháza-Homokdúló stb.).

20 .: 17- A tanácsok pl. életveszélyre hivatkozva többször engedély nélkül, a müemlékek törlését be nem várva adtak engedélyt lebontásra, amit az OMF néhány kivételtől eltekintve tudomásul vett. A védett ingatlanokon végzendő felújítási, jelentősebb karbantartási stb. tevékenységek ellenőrzése sem szabályozott kellően (pl. kiviteli terv, költségvetés stb.). Az engedélyeket nem mindig államigazgatási határozat formájában adták ki és az OMF alig, a helyi hatóságok is ritkán éltek a szabálysértési bírság kiszabásának lehetőségével (a bírság relatíve kis összegű és nem visszatartó hatású). A l O % részarányt képviselő, végveszélybe került müemlékek romlását pl. mintcgy 17 %-ban elfogadható okok, 41 %-ban károsító magatartás és (átfedésckkel) 52 %-ban az állagmegóvás elhanyagolása okozták. Intézkedés azonban a felmért 35 károsító magatartás többségénél sem történt. Nem egy esetben a tett intézkedések is későn születtek, így a károk nem, vagy csak nagyobb költséggel voltak elháríthatók. Az OMF, illetve a tanácsok intézkedéseinek végrehajtása nem volt következetes. Azok érvényesítése a mulasztások, a "jó kapcsolattartás", vagy a "kifáradás" miatt rendre elmaradt. 3/ Pénzbeli támogatások rendszere A külső szerveknek nyújtott pénzbeli támogatások az összes támogatásnak 1986-ban még 40, 1990-re már csak 31 %-át képviselték annak ellenére, hogy kiemeit célokra az állami költségvetés évrő l évre cúnzetten emelte a támogatási összege~et. Az öt év alatt összesen millió Ft pénzbeli támogatást (13. sz. melléklet) folyósítottak, ezen belül cúnzetten - a kastélyprogramokra 462 millió Ft-ot (44 %) - az egyes kiemeit létesítményekre 475 millió Ft-ot (47 %) - a népi és "hagyományosan" kezelt műemlékekre 97,5 millió Ft-ot (9 %). al A támogatási döntések előkészítése, a támogatások célszerüsége A támogatások lehetséges körére, differenciált nagyságára előkészítő anyagok kellő szabályozottság hiányában nem készültek. Sem általános, sem évenként aktualizált kritériumrendszer nem került kidolgozásra. Ma sem rögzített egyértelműen pl. az állagmegóvások, a fel~jítások, a helyreállítások egységes tartalma és az azokhoz kapcsolható differenciált támogatási feltételek. A döntések megalapozottságát

21 -18- számos tényező hátráltatja. Ezek közül első helyen említheták az informáltság hiánya és a támogatási igények rohamos növekedése, amelyek-mint már említettük -egyaránt az OMF hatósági feladatainak gyengeségére vezethetők vissza. A pénzügyi tervek és a támogatási döntések végül is nem biztosították megfelelően, hogy a pénzforrások a legégetőbb problémákra és koncentráltan kerüljenek felhasználásra. Ezt megfelelő ellenőrzési rendszer sem segítette. A támogatások szétforgácsoltsága az elmúlt években leülönösen felgyorsult A döntéseknél az sem volt kritérium, hogy a pénzügyi fedezet a teljes felújításhoz biztosított legyen. Az ellenőrzött népi műemlékhelyreállítások legalább felénél még kötelezettségvállalás, költségvetés sem volt. Támogattak pl. szennyvízelvezetést, gyermekebédlő készítést, közműépítést stb. Egyes megyékben pénzügyileg ráfizetéses, gazdaságtalan hasznosításokat (pl. fertőrákosi püspöki palota, kékedi kastély, ozorai vár, szentgotthárdi magtár színház, kalocsai szálló). A támogatásokkal egyes esetekben még díszítő elemeket is finanszíroztak (Iszkaszentgyörgy, Szany, Soponya, Ó Ebergény, Új-Ebergény stb.), míg más esetekben viszont tíz év alatt a tetó'k rendbehozatalának megkezdéséhez szükséges minimális pénzeszközökre sem futotta (bajnai kastély, majki remeteség, Fehérvárcsurgó stb.). A kastélyprogramok célja pl. a rosszul hasznosított kastélyok, kúriák, középületek, várromok pusztulásának megállítása, az épületek hasznosítása és az ezekhez tartozó feltételek megteremtése volt. A programokra igényelt összeg 2,7 milliárd Ft-jával szemben a ténylegesen folyósított támogatás között nem érte el az l,2 milliárd Ft -ot. Az l,2 milliárd Ft-b61 az elmúlt 9 év alatt hozzávetőlegesen 200 db épület megmentéséhez nyújtottak természetbeni, vagy pénzbeni támogatást. A célszerű új hasznosításra szánt beruházási támogatási keretből pedig a bank útján összesen 234 millió Ft-b61 49 épület műemlékvédelmi munkáit finanszírozták. A tényleges szükségletek a kastélyprogramokra juttatott összegeket rendre meghalad ták. A programokba bevont létesítmények száma egyre emelkedett. A támogatások reálértéke az inflációs rátával viszont egyre csökkent. Az egy munkára jutó támogatás összege évi 700 ezer Ft-ról tíz év alatt csak 800 ezer Ft-ra emelkedett.

22 -19- Miközben a program túl sokat - állagmeg6vást, felújítást, hasznosítást - "markolt", az anyagi források a növekvő költségek mellett végül az egyre nagyobb körben szükségessé vált állagmegóvási feladatok anyagi fedezetét sem biztosították A kiemelten kezelt épületcsoportokon belül az utóbbi négy évben a kastélyok-kúriák állagmegóvását célzó törekvések háttérbe szorultak, miközben az egyéb középületek támogatásának aránya emelkedett. A kastélyprogramokon belül a középületek részesedése 20 %-ról %-ra nőtt. E programokat az OMF "hosszú távra" szóló feladatként kezeli, azok éves és középtávú finanszírozási háttere azonban ma már bizonytalan. (Az e célú keret eddigi felosztásában az OMF saját érdekei is meghatározó szerepet játszottak.) A népi és védett városi lakóházak helyreállítására a Pénzügyminisztérium évben 8 millió Ft-os p6telőirányzatot engedélyezett, amelyből 4,6 millió Ft jutott a népi műemlékekre. Ebből összesen 18 népi mű~mlék ház támogatására (vétel + helyreállítás) került sor. Az 1987-ig elhúzódó 30 millió Ft-os kormányprogramot kiegészítő eseti és átalányosfenntartási támogatások a pénzeszközök szétforgácso- 16dását eredményezték. A célokkal összhangban, az együttesben előforduló népi műemlékek megmentése keretében (pl. Csongrád-Halászfalu, Mezó'kövesd, Hadastelepülés, Fertöszéplak, Cák) 1987-ig mintegy 150 épület került állami tulajdonba, illetve közösségi célú hasznosításra. Az épületek új közösségi funkciója elsősorban a helyi igényeknek megfelelően alakult ki (tájház, kultúrális, idegenforgalmi célú hasznosítás). A támogatott népi épületek legalább egyharmadánál a pénzforrások koncentrálásának és a döntéselőkészítések lúányosságai a befejező munkák jelentős elhúz6dását okozzák, miközben az eredeti költségvetés többszörösére emelkedik. Az elhúzódás, vagy a részleges helyreállítás következtében egy-egy munkát olykor meg is kell ismételni. A helyszíni tapasztalatok szerint jelenleg is jó néhány, azóta többszörösen is támogatott épület erősen Somogyszob, Békés stb.). leromlott, pusztulófélben van (Kékkút, Fertőrákos, Az ÁTB évekre a budapesti Szt. István Bazilika 1983 óta tartó felújítására szánt 120 millió Ft költségvetési támogatást hagyott jóvá, amely címzett módosításaival közel 448 millió Ft -ra emelkedett. Ehhez a katolikus egyház évi 4,5-8,0 millió Ft-tal járult hozzá. Mivel a helyreállítás terveinek ütemezése általában a tárgyév előtt, Pénzügyi források ismerete nélkül készül, az anyagi lehetőségek ismeretében a

23 -20- a feladatok egy része mindig átütemczésre kerül, így a Bazilika helyreállításának befejezése legkorábban az ezredfordulóra várható. A helyreállítás ( ) prognosztizált költségigénye 1985-ben 2,5 milliárd Ft volt. Jelenleg a már felhasznált félmilliárd Ft-on felül 1995-ig 9,7 milliárd Ft-ra tehető. Amennyiben a helyreállítás csak 2000-re fejeződik be, a végösszeg várhatóan mintegy 20 milliárd Ft-ra fog emelkedni. Döntéselőkészítési hiányosságok miatt nem szankcionálhatták azt sem, ha a helyreállító pl. miután a támogatási összegeket elköltötte, a munkát félbehagyva levonult (Naszály, Billegpuszta, Golop, Csetény, Iszkaszentgyörgy, Mohora, Magyarnándor stb.). A támogatási döntéseket bizonytalanná tette a műemlékállomány gyakran tisztázatlan tulajdonjogi helyzete és a hasznosítási lehetőségek korlátozottsága. Az OMF gyakran támogatást juttatott a tulajdonjog ismerete.nélkül is, olykor a "reménybeli" tulajdonosnak, kezelőnek. A támogatás visszakövetelésére akkor sem került sor, amikor a tulajdonjog rendezésének hiányában az épület helyreállítása nem kezdődött meg, vagy leállt (pl. a gávavencsellői Bacskay kúria, a nőtincsi Scitovszky kúria). Az OMF a hasznosítások érdekében közvetítő szerepet vállalt. A hasznosítási ' lehetőségek feltárására készített hasznosítási tervek azonban az eddigiekben döntően építészeti jellegűek voltak és a hasznosítás érdekében kifejtett tevékenységet a társadalmi-gazdasági és a szakmai-személyi feltételek, nem utolsó sorban a koordináció hiánya nehezítette. Az eddigi szerény eredmények néhány ember erőfeszítései mellett születtek. A műemlékhelyreállításokhoz fantáziaszegényen nagyon kevés funkciót kapcsolnak (a vizsgált minta múzeumot, könyvtárat, szállodát, gyógyintézetet, gyermek- és öregek otthonát célzó hasznosításokból tevődött össze). Így a helyreállításokat sokszor a végleges hasznosítás rendezése nélkül tervezték és végezték. Ilyenkor a hasznosítás lehetősége gyakran leszűkül, gazdaságtalanná, vagy lehetetlenné válik (pl. bajnai, ozorai kastélyok, pásztói Cisztercita kolostor). A pénzügyi fedezet és a hasznosítási funkció ismerete nélkül készült helyreállítási tervek (pl. boconádi Szeleczky kastély, Edelény, Golop, Nőtincs) az idő elteltével gyakran feleslegessé válnak, mivel az eredetileg elképzelt funkció megváltozik. Az üresen álló, vagy rosszul hasznosított kastélyok helyreállítása és rendeltetésének kialakításához nyújtott támogatások eredményei szintén felemások. A tervezett

24 -21- hasznosítások sokszor az anyagi eszközök hiánya, a funkciók téves megválasztása, a tulajdonosi viszonyok ellentmondásai és egyéb más okok miatt meghiúsultak. A már helyreállított és jelenleg helyreállítás alatt álló épületanyag egy részénél viszont még most sem dőlt el az épület funkciója. Máskor, mivel működtetésre a kezelőknek (pl. költségvetési intézmény) nem lesz fedezete, tulajdonosváltás várható, ami funkcióváltást is szükségszerűvé tesz. Ugyanarra az objektumra-évente egy-egy részletre benyújtott igények alapján évig is nyújtanak támogatást. Így még a kisebb objektumok felújítása is nemegyszerévekig húzódik és jelentős többletköltségeket emészt fel. A felújítások többnyire jelentős beruházási tevékenységnek minősíthetők, ennek ellenére azok általában pénzügyi-műszaki organizáció nélkül folynak. Ezek hiányában pl. a fal- és kökutatások nemegyszer a már részben helyreállított épületrészeken utólag!'kezdődnek" (soproni Bencés rendház. ozorai várkastély, edelényi L' Huillier kastély stb.). Számonkérhető elvek, ellenőrizhető mérlegelések és helyszíni szemlék hiányában az egyes támogatások és a támogatási összegek nagysága alig utal következetességre. A támogatással kapcsolatos döntéseknél nem követhetök nyomon a sorolási elvek (pl. Kékkút, Kővágóőrs, Tótkomlós, Pénzügyminisztérium). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a műemléki szempontokat (kiemelkedő érték. műszaki állapot) teljességgel mellöznék. b/ A pénzbeli támogatások felhasználásának számonkérése, szabályszerűsége és eredményessége A támogatási összegek folyósítási gyakorlata heterogén és a támogatások felhasználásánakeredményességeis differenciált képet mutat. Néhány szép megoldásban helyreállított objektum ellenére a támogatási összegek javát felölelő kormányprogramok csak részben hozták meg a kívánt eredményt. különböző Az ún. "hagyományos" támogatások és a kastélyprogramok esetében pl. eltérö megoldásokkal történik. Az ún. "hagyományos" támogatásokat a döntés után a helyi tanács (önkormányzat) letéti számlájára utalták és az elvégzett munkát csak utólag igazoltatták, illetve ellenőrizték. Az előre leutalt támogatással a tulajdonosnak, kezelőnek határidőre el kell számolnia. Miután azonban a támogatásokat gyakran nem kötötték konkrét feltételhez, a felhasználás egzaktan nem volt ellenőrizhető.

25 -22- Az OMF rendezetlen és hiányos nyilvántartásai sem tették lehetövé a megítélt pénzügyi támogatások nyomon követését. A leutalt támogatások mintegy %-a így több évig sem került kivezetésre, elszámolásra és az összegek a tanács (önkormányzat) letéti számláján feküdtek el. A lejárt határidejű, elszámolatlan támogatások összege 1986 végén 7,3 millió Ft (63 tétel), 1990 végén 12,1 millió Ft (106 tétel) volt. (Leutalt támogatások visszavonására elszámolási késedelembó1, vagy egyéb okból csak a legritkább esetben került sor.) Az Á TB programoknál - ahol a támogatásokat, az előzőektől eltérően, előlegszerűen folyósították (utólagos elszámolás, illetve bonyolítói díjak felszámításával) - az elszámolatlan kintlevőségek ugyancsak magasak voltak és év végére elérték a 41 millió Ft -ot. A kastélyprogramok közül az ún. GB-program támogatásait -az előzőkkel szemben -előzetes "ígérvény" és a teljesítést igazoló számla alapján (utólag) folyósították. Itt elérhető volt, hogy az elszámolatlan támogatási összegek minimálisra csökkentek. A határidöket e területen is "rugalmasan" kezelték. Ezt jól példázza a kőszegi Bálház támogatása. A Vas megyei Vendéglátó Vállalat három dunántúli kastély hasznosítására a Magyar Hitel Bank "keretéböl" kapott 6 millió Ft-ot. Ezeket senki sem kérte számon, így a Vállalat csak három év múlva közölte, hogy eredeti szándékát megváltoztatva az egész összeget a kőszegi Bálház hasznosítására kívánja felhasználni. A2 összegről az MHB "lemondott" az OMF javára, amely azt kamatostól visszakérte és a Bálházra támogatásként csak a kamatokat (915 ezer Ft-ot) ítélte meg 1990, majd évi elszámolási kötelezettséggel júliusig azonban az erősen lepusztult épületen semmi sem változott, állaga tovább romlott. Az OMF támogatások elszámolatlan kintlevöségei összességében év végén 32,5 millió Ft-ot tettek ki, s 1990 végén 53,8 millió Ft-ra emelkedve, meghaladták az e célú évi támogatási keretek 25 %-át. Az elszámoltatások rendszerbeli hiányosságai mellett, leülönösen a népi műemlékek támogatásánál, többrendbeli szabálytalanság is tapasztalható volt (számlák kollaudálásának hiánya, a munka elvégzésének szabálytalan igazolása stb.). A támogatások nem egy esetben az elszámolási határidők többszörös m6dosítása után is lezáratlanok maradtak (pl. Tótkomlós, Kékkút). Máskor az éveken át folyamatosan (sokszor egymásba érően) támogatott házaknál -bizonylatok hiányában- az állami pénzek felhasználásának nyomon követése nem volt lehetséges.