Szarvas agáma. Életmód

Átírás

1 Szarvas agáma Acanthosaura capra (GÜNTHER, 1861) IUCN (Vörös lista): Kevésbé veszélyeztetett (Least concerned) CITES (Washingtoni egyezmény): Nincs a listán Délkelet-Ázsia hideg esőerdeiben, arboreális (fán lakó) életmód cm fej-törzs hossz 8-10 év Ragadozó (ízeltlábúak és azok lárvái) Előfordul, hogy halakra vadásznak, de legtöbbjük nem szívesen meríti fejét a víz alá. Nevüket a szemük mögött található tüskeszerű pikkelyekről kapták. Tipikus fán lakó sit-andwait ragadozók, ami azt jelenti, hogy mozdulatlanul ülnek egészen addig ameddig meg nem pillantják a közelükben fellelhető zsákmányt, amikor is villámgyorsan lecsapnak arra. Az egyedek között ritkán figyelhető meg kommunikáció. A szaporodási időszakban a hímek rivalizálnak egymással leginkább bólogatással és a torkuk felfújásával. A nőstények tojást raknak, a maguk által ásott üregbe. Itt a kis gyíkok körülbelül 5-6 hónap alatt kelnek ki C-os hőmérsékleten. Szaporításuk azért nehéz fogságban, mert ha a keltető hőmérséklete C fok fölé melegszik, akkor az embriók elpusztulnak. Alrend: Gyíkok (Sauria) Család: Agáma félék (Agamidae) Nem: Acanthosaura

2 Lombleguán Corytophanes cristatus (MERREM, 1820) IUCN (Vörös lista): Kevésbé veszélyeztetett (Least concerned) CITES (Washingtoni egyezmény): Nincs a listán Közép- és Dél-Amerika esőerdei 8-12 cm fej-törzs hossz év Ragadozó A gyomortartalom vizsgálatok alapján kiderült, hogy ezek a gyíkok a természetben leginkább lepkehernyókkal táplálkoznak. Nagyon lassú állatok, naponta egynél többször biztosan nem vadásznak. Jellegzetes megjelenésű gyíkok, a lombkoronaszintben rejtőzködve színezetükkel az esőerdei fák törzsét igyekeznek utánozni. Klasszikus sit-and-wait ragadozók, azaz dermedten várakoznak prédájukra, és csak akkor csapnak le rá, ha az már megfelelően közel került hozzájuk. Más gyíkokhoz hasonlóan a lombleguánok is testük és torkuk felfújásával, valamint bólogatással rendezik el egymás közt a nézeteltéréseket, valamint a ragadozókat is ezzel a magatartással próbálják elriasztani, ha esetleg megtámadnák őket. A nőstények 6-11 tojást raknak az általuk ásott üregbe. Egyes tudósok feltételezik, hogy a fejükön levő kinövést ásásra használják, de ezt még nem sikerült bizonyítani. Alrend: Gyíkok (Sauria) Család: Corytophanidae Nem: Corytophanes

3 Pipabéka Pipa pipa (LINNAEUS, 1758) IUCN (Vörös lista): Kevésbé veszélyeztetett (Least concerned) CITES (Washingtoni egyezmény): Nincs a listán Dél-Amerika trópusi, szubtrópusi területein, édes vizek, mocsarak lakói cm év Ragadozó (kisebb gerinctelenek, rákok, egyéb vízi ízeltlábúak, apró halak) A pipabékák az egyik legősibb ma élő békafélék, a fejlettebb békáktól eltérően nincs nyelvük, ezért családjukat más néven nyelvetlen békáknak is nevezik. Nappal aktív békák, melyeknek teste vízbehullott levelet formáz. Teljesen vízi életmódot folytatnak, csak levegőért jönnek fel a felszínre. Mint a halaknak, nekik is van oldalvonaluk, amivel a víz nyomásváltozásait követik. A mellső végtagok ujjai végén apró, csillag alakú nyúlványok láthatók, amivel az iszapban rejtőző táplálékukat tapogatják ki. Zsákmányukat vízzel együtt, mintegy vákuumot képezve szippantják be. Magányosan élnek, csak a párzási időszakban mutatnak érdeklődést fajtársaik után, ilyenkor a hímek a torkukban elhelyezkedő csonttal adnak ki kattogó hangot. A pipabékák a nedves évszakban szaporodnak, amikor a vízoszlop magassága megnő és a hőmérséklete csökken. A hímek kattogó hangot adnak ki, ezzel csalogatják a nőstényeket magukhoz. A petéket szakaszosan, egy-egy alkalommal 5-10 darabot raknak le. Amint ez megtörténik, az összeakaszkodott békák felúsznak a vízfelszín felé, és egy bukófordulattal visszatérnek az aljzatra. Eközben a hím megtermékenyíti a petéket, és a nőstény hátára simítja azokat. Ezt 4-5 alkalommal megismétlik, így kerül az anya hátára a pete. A háton lévő petéket egykét nap alatt elfedi a megduzzadó hámszövet, ami alatt az átalakulás (pete-lárva-kifejlődött béka) megtörténik. A kisbékák, nap elteltével, amikor kifejlődtek, átszakítják anyjuk hátbőrét és előbújnak. Miután elhagyták az anyaállatot, az utódok magányos életmódot folytatnak. Osztály: Kétéltűek (Amphibia) Rend: Békák (Anura) Alrend: Mesobatrachia Család: Pipabéka-félék (Pipidae) Nem: Pipa

4 Kék nyílméregbéka Dendrobates tinctorius azureus (HOOGMOED, 1968) IUCN (Vörös lista): Sebezhető (Vulnerable) CITES (Washingtoni egyezmény): II. kategória Dél-Amerika esőerdei 3-4,5 cm 5-7 év Ragadozók (kisebb ízeltlábúak, hangyák) A kék nyílméregbékák a dél-amerikai esőerdő lakói. Napjuk nagy részét táplálékkereséssel, vadászattal töltik. Apró ízeltlábúakat és egyéb gerincteleneket esznek. Nappali állatok. A nyílméregbékák magányos életmódot folytatnak. Territoriálisak, gyakran agresszívek egymással. A szaporodási időszakban, a hím békák hangjukkal próbálják elcsábítani a nőstényeket. A szaporodási időszak az esős évszakkal esik egybe. Ilyenkor a hímek jellegzetes hangjukkal hívják a nőstényeket. A hím ezután a párosodás helyszínére vezeti a nőstényt, melyet már előre megtisztított, és benedvesített. A nőstény ide rakja le petéit (kb. 2-6 db), amelyek nap alatt kelnek ki. Ezután a szülők az ebihalakat biztonságos helyre szállítják. Ilyen helyek a levélnyelekben összegyűlt esővíz, kisebb pocsolyák. Az ebihalakról új medencéjükben a hím gondoskodik tovább. Az átalakulás (metamorfozis) általában hét alatt megy végbe. A nyílméregbékák nevüket, arról kapták, hogy a dél-amerikai indiánok mérgükkel kenték be nyílvesszőiket. De vajon honnan ered a méreg? A méreg (lipofil alkaloidok) nagy koncentrációban találhatók meg a békák zsákmányában is, különféle hangyákban. Valószínűleg a békák a hangyák toxinjait hasznosítják, és így védekeznek a ragadozókkal szemben. Ezért van az, hogy a fogságban (más táplálékkal etetett békák) nem, vagy alig tartalmaznak mérgeket. Osztály: Kétéltűek (Amphibia) Rend: Békák (Anura) Család: Dendrobatidae Nem: Dendrobates

5 Cakkos földiteknős Geoemyda spengleri (GMELIN, 1789) IUCN (Vörös lista): Veszélyeztetett (Endangered) CITES (Washingtoni egyezmény): III. kategória Jellegzetes megjelenésű teknős, páncélja formájával lehullott faleveleket utánoz. Hegyvidékek avaros, bozótos erdeiben élő szárazföldi életmódú teknős. Magányos életmódú állat, csak a szaporodási időben érdeklődik fajtársai iránt. A nőstény általában egy nagyméretű tojást rak, amely kb C-on, nap alatt kel ki. Észak-Vietnám, Dél-Kína cm-es páncélhossz év Ragadozó (csigák, ízeltlábúak és egyéb gerinctelenek), kisebb mennyiségben gyümölcsök Rend: Teknősök (Testudines) Család: Bataguridae Nem: Geoemyda Ahogy a legtöbb ázsiai teknősfaj, úgy a cakkos földiteknősök is erősen veszélyeztetettek, hiszen sokan gyűjtik őket természetgyógyászati, étkezési és állatkereskedelemi célokra. Ezen kívül a fajt nagyban fenyegeti természetes élőhelyének rohamos csökkenése is.

6 Brazil hamiskobra Hydrodynastes gigas (DUMÉRIL, BIBRON & DUMÉRIL, 1854) IUCN (Vörös lista): Nincs a listán CITES (Washingtoni egyezmény): II. kategória (EU: B) Dél-Amerika, az Amazonasmedencétől Argentina északi részéig. Vízparti, vízközeli (semi-aquaticus) életmód Teljes hossza 1,8-2,8 m 15+ év Ragadozó (halak, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök) Ha a hamiskobra megijed, a csuklyázáson és a harapáson kívül a farkát ostorként használva csapkodhat, ami más kígyóknál nem figyelhető meg, csak a varánuszoknál, és néhány más nagytestű gyíkfajnál. Nappal aktív kígyók, táplálékukat a vízben vagy a parton keresik. Zsákmányukat testükkel körülgyűrűzve, vagy a talajra leszorítva ölik meg. Nevüket a kobrákéhoz hasonló csuklyájukról kapták, melyet a támadójuk elriasztására feszítenek ki. Az egyedek között ritkán figyelhető meg kommunikáció, a szaporodási időszakban a hímek rivalizálnak egymással, megpróbálják a földre szorítani vetélytársukat. A nőstények 8-17 tojást raknak, földalatti üregbe vagy korhadó avarrétegbe. A fiatalok nap elteltével kelnek ki C-os hőmérsékleten. Alrend: Kigyók (Serpentes) Család: Siklófélék (Colubridae) Nem: Hydrodynastes

7 Pocokkígyó Pseudaspis cana (LINNAEUS, 1758) IUCN (Vörös lista): Nincs a listán CITES (Washingtoni egyezmény): Nincs a listán Kelet- és Dél-Afrika füves és erdős szavannás területei cm Kb. 20 év Ragadozó (kisemlősök, aranyvakondok, madarak) A pocokkígyó gyakran szerepel a méhészborzok étlapján. A fiatal példányok hátoldalán látható cikk-cakkos mintázat világos foltokkal nem hasonlít a felnőttek egyszínű megjelenéséhez, avatatlan szem külön fajnak vélheti őket. Nappali életmódot folytató kígyó, ideje nagy részét a táplálék felkutatásával tölti. A nap legmelegebb időszakaiban pedig elhagyatott üregekben pihen meg. Magányosan élő kígyó. A szaporodási időszakban a hímek rivalizálnak egymással, megpróbálják a földre szorítani vetélytársukat. A tavasz beköszöntével, illetve az északabbra élő populációknál a száraz évszak kezdetekor a hímek csatározása figyelhető meg a nőstények kegyeiért. A nőstények elevenszülők, kb utódot hoznak világra. Alrend: Kígyók (Serpentes) Család: Siklófélék (Colubridae) Nem: Pseudaspis

8 Ceyloni piton Python molurus (pimbura) (LINNAEUS, 1758) IUCN (Vörös lista): Mérsékelten fenyegetett (Near Threatened) CITES (Washingtoni egyezmény): I. kategória Srí Lanka (régebbi nevén Ceylon). Szárazabb erdők, füves területek lakója cm év Ragadozó (madarak és emlősök) A ceyloni piton a kétezres évek elejétől elvesztette alfaji státuszát, és az indiai piton (Python molurus) helyi változataként szerepel rendszertani besorolásokban és természetvédelmi listákon. Veszélyeztetettségének (CITES I.) elsődleges oka a bőre miatti vadászat, illetve élőhelyeinek fokozatos elvesztése. Éjszakai életmódot folytató kígyó, amely leginkább a talajszinten keresi zsákmányát. Mint a legtöbb pitonfajnak, így a ceyloninak is van hőérzékelő gödör szerve amely segíti a vadászat során Magányos életmódú, agresszív állat, csak szaporodás idejére érdeklődik fajtársai iránt. A ceyloni piton tojásokkal szaporodik. A nőstény nyugodt helyet keres, ahol elrejtőzhet (odvas farönkök, fatörzsek alá, elhagyott üregekbe), és ott rakja le tojásait amelyeket aztán nem hagy magukra, hanem gúla alakzatban feltekeredik a tojások fölé, összefogja azokat és a kelési idő teljes hosszában vigyáz rájuk. Ha a környezeti hőmérséklet lecsökken, izomrángásokkal melegíti a fészekaljat. A tojások száma közötti. Az utódok nap elteltével bújnak elő. Alrend: Kígyók (Serpentes) Család: Pitonfélék (Pythonidae) Nem: Python

9 Vietnámi hosszúorrú sikló Rhyncophis boulengeri (MOCQUARD, 1897) IUCN (Vörös lista): Kevésbé veszélyeztetett (Least concerned) CITES (Washingtoni egyezmény): Nincs a listán Az erdők bokor szintjén élnek. Zsákmányukat általában a lombok között megbújva várják, és ha elérhető közelségbe kerül, egy gyors mozdulattal elkapják. Nevüket az orrukon látható nyúlványról kapták. Magányosan élnek, a párzási időszakban a hímek megvívhatnak a nőstényért. A nőstények 6-16 tojást raknak, földalatti üregbe, vagy korhadt fatörzsbe. A kis kígyók nagyjából két hónap elteltével kelnek ki, C mellett. A fiatalok fél éves korukig békákat, gyíkokat, esetleg apró halakat esznek. Dél-Kína, Észak-Vietnam szubtrópusi erdei, arboreális (fán lakó) életmódú Hossza cm 15+ év Ragadozó (rágcsálók, békák) Az orrán látható nyúlvány miértjére nincs tudományos magyarázat, talán a fej körvonalát hivatott feloldani, ami a rejtőzködésnél előny. Alrend: Kígyók (Serpentes) Család: Siklófélék (Colubridae) Nem: Rhyncophis

10 Salvin-keresztmellűteknős Staurotypus salvinii (GRAY, 1864) IUCN (Vörös lista): Veszélyeztetett (Near threatened) CITES (Washingtoni egyezmény): Nincs a listán Vízi életmódú teknős, a vízpartot általában csak a tojásrakás céljából, illetve napozás miatt látogatja, nem túl gyakran. Ujjai között jól fejlett úszóhártyák láthatóak, melyek segítségével ügyesen úszik. Magányos, agresszív teknősfaj, az egyes példányok csak párzási időszakban érintkeznek egymással. A nőstények általában télen rakják le 7-10 tojásukat, melyek C között nagyjából 7 hónap elteltével kelnek ki. A kis teknősök alig 3 cm hosszúak. Dél-Mexikó, Dél-Guatemala, El Salvador. Kisebb-nagyobb állóvizek lakója 25 cm hátpáncélhossz év Ragadozó (puhatestűek, férgek, rákok, halak, kétéltűek) A keresztmellűteknősök nevüket csökevényes, kereszt alakú haspáncéljukról kapták. Rend: Teknősök (Testudines) Alrend: Nyakrejtő teknősök (Cryptodira) Család: Iszapteknős-félék (Kinosternidae) Nem: Staurotypus

11 Dumeril varánusz Varanus dumerilii (SCHLEGEL, 1839) IUCN (Vörös lista): Nincs a listán CITES (Washingtoni egyezmény): II. kategória Thaiföld déli része, Nyugat-Malajzia, Indonézia (Szumátra, Borneó). Mangrove mocsarak lakója cm teljes hosszúság év Ragadozó (főleg rákok és puhatestűek).gerinctelenek), kisebb mennyiségben gyümölcsök Mint a legtöbb varánusz, ez a faj is nappal aktív. Táplálékát a vízparton, vagy a mangrovefák törzsén, gyökerei között keresi. Ha éppen nem zsákmány után kutat, a fák vastagabb ágain napozik. Veszély esetén a víz alatt keres menedéket, de ha sarokba szorítják, farkával erőteljes csapásokat osztogat. Egymás között általában nem agresszívek, fejrázással vagy torkuk felfújásával kommunikálnak. Tojásrakók, a nőstények évente két fészekaljat raknak, melyek tojásból állnak. Az utódok C-on 7-8 hónap elteltével bújnak elő a föld alá ásott fészekből. Hosszuk ekkor cm, a súlyuk 10-11gramm. Alrend: Gyíkok (Sauria) Család: Varanidae Nem: Varanus A varánuszok között ritka a táplálékspecialista faj, a Dumeril varánusz mégis ezek közé sorolható, mivel a vadon fogott példányok gyomortartalom vizsgálata legtöbbször csak különböző rákokat mutatott ki. A frissen kelt példányok a legszínesebb varánuszok, rikító narancssárga fejjel rendelkeznek, fekete testüket pedig citromsága keresztsávok díszítik. Ezt a rikító színezetet azonban néhány hónapos korukra fokozatosan elvesztik, és felveszik szüleik barnás egyenruháját, amin már csak elmosódva látszanak a gyerekkorban oly élénk mintázatok.

12 Siebenrock-kígyónyakú teknős Chelodina rugosa (OGILBY, 1890) IUCN (Vörös lista): Nincs a listán CITES (Washingtoni egyezmény): Nincs a listán Új-Guinea déli részén, a Torres-szoros szigetein található meg. Iszapos aljzatú állóvizek lakója cm-es hátpáncélhossz év Ragadozó (halak, rákok, kétéltűek) A kígyónyakú teknősök nevüket értelemszerűen a hosszú nyakukról kapták. Ennél a fajnál a nyak hossza akár a hátpáncél hosszának 75-80% át is elérheti. Hosszú nyakuknak a zsákmányszerzésnél látják hasznát, mivel a behajlított, majd hirtelen kiegyenesített nyakukkal előre vagy oldalt csapva még az egész gyors mozgású halakat, rákokat is elkaphatják. Napjuk nagy részét a vízfenéken ücsörögve töltik, a szárazföldre még napozni sem igen járnak ki. Magányos állatok, bár sok más teknőssel összehasonlítva nem túl agresszívek egymással. Mint minden teknősfaj, a Siebenrock-kígyónyakú teknős is tojásrakó. Viszont a fészekalj lerakásának módja elég egyedülálló. A nőstények az esős évszak végén rakják le 4-14 tojásukat, de nem másznak ki a szárazföldre, és keresnek egy minden szempontból tökéletes helyet, hanem a kiszáradó pocsolya iszapos aljzatába ássák el őket. Amint a víz elpárolog róluk, elkezdenek fejlődni az embriók, majd nap elteltével ki is kelnek. A kígyónyakú teknősök a nyakfordító teknősök alrendjébe (Pleurodira) tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a nyakukat és fejüket a páncéljuk mellett behajlítva próbálják elrejteni. Alrend: Teknősök (Testudines) Család: Kigyónyakú teknősök (Chelidae) Nem: Chelodina

13 Óriás pajzsosgyík Zonosaurus maximus (BOULENGER, 1896) IUCN (Vörös lista): Sebezhető (Vulnerable) CITES (Washingtoni egyezmény): Nincs a listán Nappal aktív gyíkfaj. Táplálékát a vízparti növényzetben és a vízben is keresi. Ha megriasztják, legtöbbször a vízbe veti magát, és az aljzaton elrejtőzik. Magányos életmódú, de nem agresszív állat. Az egyes példányok csak párzási időben keresik a társaságot. Tojásrakók. A nőstények 4-7 tojásból álló fészekaljukat nedves talajba ássák. A fiatalok 28 C mellett, nap elteltével látják meg a napvilágot. Madagaszkár délkeleti része, vízparti, erdős élőhelyek 25 cm fej-test hossz év Mindenevő (rovarok, rákok, gyümölcsök) Elterjedési területe nagyon kicsi, mindössze km 2, Madagaszkár délkeleti, parti sávjában. A mezőgazdasági területek, főleg a rízsföldek egyre nagyobb térnyerése veszélyezteti a faj fennmaradását. Alrend: Gyíkok (Sauria) Család: Gerrhosauridae Nem: Zonosaurus

14 Akácia patkány Thallomys paedulcus (SUNDEVAL, 1846) IUCN (Vörös lista): Kevésbé veszélyeztetett (Least concerned) CITES (Washingtoni egyezmény): Nincs a listán Kelet- és Dél-Afrika, Kenya, Tanzánia, Kongói Demokratikus Köztársaság Szomália, Dél-Afrikai Köztársaság Namíbia, Botswana Száraz fás szavannákon él cm testhossz, cm farokkal 3-4 év Mindenevő, leveleket, virágokat és különböző magvakat fogyaszt. Emellett rendszeresen eszik rovarokat is Az akácia patkányoknak jelenleg 4 faját ismeri el a tudomány, bár ezek elkülönítése eléggé nehézkes. Főként este és éjjel aktív. Mint a neve is sugallja, fákon él, és kiváló famászó tudománnyal bír. Ezt segíti a hosszú farka is. Faodvakban, vagy sűrű ágak között építi fészkét. Párosával vagy kisebb kolóniákban élnek. A kifejlett hímek a felnövő hím utódokat elüldözik a csapatból. Területüket szagjelzésekkel jelölik. A természetben októbertől májusig tart a szaporodási időszakuk, fogságban egész évben szaporodhatnak. A vemhességi idő átlagosan 24 nap. Az utódok száma kevés, 1-4, az átlag 2. A kicsik anyjuk csecsbimbóira szívódva vitethetik magukat az ágak között. A fiatalok 9 hetesen ivarérettek. Osztály: Emlősök (Mammalia) Rend: Rágcsálók (Rodentia) Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha) Család: Egérfélék (Muridae) Alcsalád: Egérformák (Murinae) Nem: Thallomys

15 Keleti indigósikló Drymarchon couperi (HOLBROOK, 1842) IUCN (Vörös lista): Kevésbé veszélyeztetett (Least concerned) CITES (Washingtoni egyezmény): Nincs a listán USA; Georgia, Florida és Mississippi államokban. Általában fenyő- és lombhullató erdők lakója, de egyéb élőhelyeken is megtalálható Hossza cm között, a maximum 260 cm Kb. 25 év Ragadozó (gerincesek) Talajlakó kígyó, annak ellenére, hogy leginkább erdőkben él, ritkán mászik fára. Zsákmányát aktívan keresi, ha megpillantja, az üldözésétől sem riad vissza. Opportunista vadász, elfogyaszt szinte minden útjába eső kisebb gerincest, legyen az hal, béka, kígyó (mérges is), gyík, kisebb madár vagy emlős. Nevét kékesfekete színezetéről kapta. Magányosan élnek, a párzási időszakban a hímek komoly harcokat vívnak a nőstényért. A nőstények 6-12 tojást raknak, föld alatti üregekbe, gyakran olyanokat használva melyeket földi teknősök (Gopherus) ástak. A fiatalok nap elteltével nyitják fel a tojáshéjat. Észak-Amerika egyik legnagyobb testű kígyója. Floridában 1971 óta védett, 1978 óta pedig az egész USA-ban. Alrend: Kigyók (Serpentes) Család: Siklófélék (Colubridae) Nem: Drymarchon

16 Rövidfarkú oposszum Monodelphis domestica (WAGNER, 1842) IUCN (Vörös lista): Kevésbé veszélyeztetett (Least concerned) CITES (Washingtoni egyezmény): Nincs a listán Brazília, Paraguay, Bolívia Erdők lakója cm testhossz 3-4 év Mindenevő, bár főleg állati eredetű táplálékot fogyaszt (Rovarok, kisebb gerincesek) Gyakran használják kísérleti állatnak, immunológiai, transzplantációs és rákkutatási kísérletekben. A természetben éjszaka aktív. Terráriumban egy-egy ízletesebb falat reményében nappal is elő-bújik rejtekhelyéből. Fákon él, a talajra csak táplálékkeresés céljából jön le. Fészkét, ami általában egy faodúban van, növényi anyagokkal béleli ki. A leveleket és egyéb fészekanyagokat felcsavarható farka segítségével szállítja. Magányos életmódot folytat, csak párosodáskor keresik egymás társaságát. A hímek a területüket a szegycsont felett lévő illatmirigyük tereptárgyakhoz dörzsölésével jelölik. A nőstény 16 napos vemhesség után 5-9 kölyköt hoz világra. A kicsik gyakorlatilag embrióként születnek. Bár az erszényesek közé tartozik, nincs kialakult erszénye, az újszülöttek egyszerűen rászívják magukat anyjuk csecsbimbóira, és ott lógva fejlődnek 3-4 hétig. Ezután még 3 hétig az anyjukkal maradnak. Évente 4-5 almot is világra hozhat. Osztály: Emlősök (Mammalia) Rend: Oposszumok (Didelphimorphia) Család: Oposszumfélék (Didelphidae) Alcsalád: Oposszumok (Didelphininae) Nem: Monodelphis

17 Zsírfarkú egér Pachyuromys duprasi (LATASTE, 1880) IUCN (Vörös lista): Kevésbé veszélyeztetett (Least concerned) CITES (Washingtoni egyezmény): Nincs a listán Afrika, Észak-Szahara; Egyiptom, Líbia, Algéria és Tunézia. Ritkás növényzetű homok és kősivatagok lakói 9-11 cm testhossz 5 cm-es farok 5-8 év A természetben főleg rovarokkal táplálkoznak, emellett magokat és magas rosttartalmú növényeket fogyasztanak (füvek, száraz hajtások) A természetben éjjeli életmódú. Terráriumban nappal és éjjel egyaránt tevékeny. Nevét a zsírt és vizet tároló farkáról kapta, mely a teve púpjához hasonlatosan működik. Járataik nagyjából egy méter mélyre vezetnek, ahol már nem éri őket a forróság. Kisebb csoportokban élnek. Területüket a hímek a hasukon lévő mirigyek váladékával, szagjelzésekkel jelölik. Ha nézeteltérésük akad, hangos visítással harapdálják egymást. 19 nap vemhesség után 3-6 kölyköt hoz világra. A kicsik 4 hét elteltével válnak önállóvá. 2 hónaposan ivarérettek. Osztály: Emlősök (Mammalia) Rend: Rágcsálók (Rodentia) Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha) Nevét a zsírt és vizet tároló farkáról kapta, mely a teve púpjához hasonlatosan működik. A futóegérfélék legtanulékonyabb faja. Család: Egérfélék (Muridae) Alcsalád: Futóegérformák (Gerbillinae) Nem: Pachyuromys

18 A minnesotai törpesertés hobbi változatának kialakulása A ma minnesotaiként ismert törpesertést az úgynevezett yucatan sertésből tenyésztették ki Minnesotában sinclair sertés néven, kísérleti állatnak laboratóriumi vizsgálatokhoz. Mivel szervezetének működése és szervei nagyon hasonlóak az emberéhez később szervdonációs célokra is használták és használják mindmáig. Nemcsak szervezete, de intelligenciája és viselkedése is meglepően emberszerű ezért 1990-es évektől társállatként is megjelent, először amerikában, napjainkra világszerte. Amerikában sajnos a hobbisertés tenyésztők és tartók nem kezelték külön a fajtát és keresztezték a vietnámi csüngőhasú törpesertéssel valamint más sertésfajtákkal. Sajnos ez az összemosás azt eredményezte, hogy a speciálisan emberközeliségre szelektált fajtába bekerült a meglehetősen vehemens természetű ázsiai törpesertés (vietnámi csüngőhasú) vér. Ez véget is vetett az amerikai hobbidisznó őrületnek, mert a keverék disznók felnőtt korukra gyakran agresszívvá, kezelhetetlenné váltak. Európában szintén a vietnámi csüngőhasú törpesertés terjedt el először, igaz nem hobbi állatként, hanem haszonállatként tartották, mert rendkívül igénytelen, ridegen tartható, illetve nagyon jól hasznosítja a takarmányt. Amikor a nyolcvanas-kilencvenes években a minnesotai törpesertés bekerült nyugat Európába hobbi célra, gyakorlatilag ugyanaz játszódott le mint Amerikában. Keresztezték és eltorzították a fajtát. A folyamatot még gyorsabbá tette, hogy Németországban már létezett a göttingeni törpesertés amelyet szintén labor célokra tenyésztettek ki a Görttingeni Egyetemen a hatvanas évek végén az ázsiai és a sinclair sertés keresztezésével. A keresztezéssel a csüngőhasú rendkívüli ellenállóképességét és a sinclair intelligenciáját szerették volna ötvözni. A kísérlet csak részben sikerült, mert a kereszteződésből létrejött göttingeni törpesertés hozta a sinclair intelligenciáját miközben valóban sokkal igénytelenebb mint a sinclair de ugyanakkor örökölte a csüngőhasú agresszivitását is. A göttingeni (német) törpesertés tehát intelligens és agresszióra hajlamos, ami a legkevésbé sem jó párosítás. Németországban leginkább ez a fajta terjedt el hobbi malacként. Mivel a legtöbb malac kétéves korára kezelhetetlenné vált a németországi malacőrület is rövid életű volt. Belgiumban egy tenyésztői csoport következetes tenyésztéssel újra szelektálta a minesotai fajtát kifejezetten hobbi célra és a kilencvenes évek közepétől a minnesotai hobbi változatát terjesztették el európaszerte. Kizárták mind a fehér (az eredeti labor célú sinclair fehér volt gyakran hordozta a laborállatok rákra való hajlamát) mind a szürke és fekete (a csüngőhasúval kerültek be ezeket színek a vonalba) színeket a tenyésztésből és csak a foltosakat tenyésztették tovább, különös hangsúlyt fektetve a jó természetre és az intelligenciára. Magyarországon is előbb terjedtek el a keverék malacok mint a valóban hobbi célra kitenyésztett fajta. A minnesotai törpesertés fajtaleírása Marmagassága: cm Hossza: cm Jellemzők: Homloka magas, a homlok jól elkülönül az orrtól, Úaz orr nem lehet visszahajló vagy ráncos. A fülek az orrtányér és a túrókarima kicsi. A szemek borostyánsárga vagy világosbarna színűek. A lábak a testhez képest aránytalanul rövidek, a gerinc és a farok egyenes. Színe fehér, fekete jegyekkel vagy gold-silver fekete jegyekkel. A gold-silver változat alapszíne egy-két éves koráig arany színű majd kiezüstösödik. Sosem egyszínű mindig foltos.

19 Északi krokodilteju Dracaena guianensis (DAUDIN, 1802) IUCN Least Concern CITES (Washingtoni egyezmény): II. kategória Brazília, Kolumbia, Ecuador,Peru, Francia Giuana. Vízparti vagy vízzel elárasztott erdők lakója cm teljes hosszúság. Súlya 1,5-3 kg év Ragadozó (főleg puhatestűek és rákok). Nappali életmódú gyík. A nap nagy részét víz fölé nyúló ágakon tölti. Ha megijed, a vízbe veti magát. Táplálékát is a vízben illetve a vízparton keresi, leginkább a szaglására hagyatkozva. Erős fogazata és állkapcsa van, amely a csiga és kagylóhéjak feltörését segíti. Általában békések, csak a kifejlett hímek agresszívek egymással. Tojásrakó, fészekalja 5-10 tojásból áll. A fészket a nőstény a vízparton, a legmagasabb vízszint vonala fölé ássa, a kicsik körülbelül 3 hónap elteltével bújnak elő. Bőréért vadásszák. Ez az állapot 1970-ben védetté nyilvánításuk óta valamelyest csökkent. Természetes életmódjáról elég kevés információ áll rendelkezésre. Táplálékspecialista, a vadon élő példányok szinte kizárólag csigákat esznek. A fogságban kelt egyedek rászokhatnak másféle élelemre, például halra is. Alrend: Gyíkok (Myomorpha) Család: Teiidae Nem: Dracaena DAUDIN, 1801

20 Weber vitorlás agáma Hydrosaurus weberi (BARBOUR, 1911) IUCN: nincs a listán Indonézia (Halmahera-, Ternatesziget).Vízparti fákon él. Teljes hossza eléri a cm-t. A nőstények valamivel kisebbek. 10+ év Mindenevő (rovarokat, kisebb halakat, gyümölcsöket és leveleket eszik). Nevét a hátán és a farkán végighúzódó tarajról kapta. Ez a hímeknél fejlettebb mint a nőstényeknél. Fán élő gyíkok, amelyek veszély estén a vízbe vetik magukat az ágakról. Mint sok agáma, bólogatással és integetéssel kommunikálnak. A hímek agresszívek egymással. A nőstény 8-11 tojást rak a folyóparton ásott üregbe. Itt a kis agámák két hónap elteltével kelnek ki C hőmérséklet mellett. Alrend: Lacertilia A hátsó lábán lévő ujjak kiszélesedtek, ami valószínűleg az úszásukat segíti. Család: Agamidae Nem: Hydrosaurus BARBOUR, 1911

21 Vörösfarkú boa Boa constrictor (LINNAEUS, 1758) IUCN (Vörös lista): Kevésbé veszélyeztetett CITES (Washingtoni egyezmény): II. kategória Közép- és Dél-Amerikában őshonos erdős területek lakója. Elterjedési területtől függően változik. A nagy egyedek akár 3-4 méterre is megnőhetnek. 15+ év Ragadozó (kisemlősök, madarak) Semi-arboreális faj: míg a fiatal példányok gyakran másznak fel kisebb fákra, bokrokra addig a felnőtt egyedek inkább a talajszintet részesítik előnyben. Bár éjszakai életmódú állatok, nappal gyakran napfürdőznek egy-egy biztonságosnak ítélt napfolton. Magányosan élő állatok, csak a szaporodás céljából keresik fel egymást, különben nem figyelhető meg közöttük kommunikáció. A szaporodási időszakban a hímek felkeresik a párosodásra hajlandó nőstényeket, akik eme szándékukat feromonokkal jelzik a hímek felé. A szaporodási időszak a száraz évszakban van. A nőstények esetenként több hímmel is párosodnak, majd kb nap után eleven kiskígyókat szülnek (a boák ovovivipar állatok). Egy-egy nőstény bébi kígyónak adhat életet egy alkalommal. A vörösfarkú boák nagyon népszerű állatok. Sokan tartják őket otthonukban, hobbiállatként és 1983 között csak az Egyesült Államokba több mint boát importáltak Dél-Amerikából. Ez borzasztó nagy nyomást gyakorolt a vad populációkra. Éppen ezért ma már a Washingtoni Egyezmény védettségét élvezik. Alrend: Kígyók (Serpentes) Család: Óriáskigyógélék (Boidae) Nem: Boa

22 Zöld anakonda Eunectes murinus (LINNEAUS, 1758) IUCN (Vörös lista): Nincs a listán CITES (Washingtoni egyezmény): II. kategória Dél -Amerikában az Amazonas és az Orinoco vízgyűjtő területein; mocsarak, lassú mozgású patakok közelében élnek. Leghosszabb kígyók közé tartoznak akár 6-8 méterre is megnőnek. 20+ év Ragadozó (a felnőtt egyedek kisebb szarvasokat, capibarákat, kajmánokat és nagyobb halakat ejtenek zsákmányul) Sok helyi legenda szól arról, hogy egy-egy különösen nagyra nőtt anakonda embereket is zsákmányolt, de erről kevés bizonyítékot tudtak felmutatni ezidáig. Így valószínűleg a legendák nem igazak. Erősen vízhezkötött, éjjeli életmódot folytatnak. A legtöbb kígyóhoz képest nagyon sok időt töltenek vízben, ahol sokkal jobban feltalálják magukat, mint a szárazföldön, ahol lomhán és nehézkesen mozognak. Az egyedek között ritkán figyelhető meg kommunikáció. A szaporodási időszakban a hímek aktívan keresik a párosodásra hajlandó nőstényeket. A zöld anakonda ovovivipar állat, ami azt jelenti, hogy nem tojásokat rak, hanem kiskígyókat szül, a párosodás után 6-7 hónappal. Egy-egy alkalommal általában kígyóbébi látja meg a napvilágot. Alrend: Kígyók (Serpentes) Család: Óriáskigyógélék (Boidae) Nem: Eunectes

23 Füstös füttyentő béka Leptodactylus pentadactylus (LAURENTI, 1768) Threats: habitat loss IUCN (vörös lista): Least concerned (Kevésbé veszélyeztetett) CITES (Washingtoni egyezmény): nincs a listán Dél Amerika; Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana és Peru lakója. Síkvidéki esőredők vízparti területein található meg cm 15 év Ragadozó (rovarok és egyéb ízeltlábúak, kisebb békák, nyílméregbékák is). A kifejlett állatok éjszakai életmódúak, a fiatalok nappal is mozognak táplálékot keresve. Magányosan élnek, csak a párzási időszakra mutatnak érdeklődést fajtársaik iránt, a hímek mély vartyogással hívják párjukat. Ezek a békák az esős évszak elején párosodnak. A hím habfészket készít a petéknek, melyek száma 1000 db körüli lehet. Ez a fészek a vízparton van, és a kikelő ebihalakat az eső mossa a pocsolyába. A peték 2-3 nap elteltével kelnek ki. Az ebihalak mindenevők. Gyorsan fejlődnek, 4 hét alatt elérik a 8 cm-es hosszúságot és ezután átalakulnak kis békákká. Osztály: Kétéltűek (Amphibia) A Füstös füttyentő béka védekezésül bőséges nyálkát termel, amitől nemcsak nehéz megragadni, hanem a nyálka erősen mérgező. Rend: Békák (Anura) Család: Füttyentőbékafélék (Leptodactylidae) Alcsalád: Leptodactylinae Nem: Leptodactylus