STATISZTIKAI SZEMLE A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL FOLYÓIRATA SZERKESZTŐBIZOTTSÁG:

Átírás

1 STATISZTIKAI SZEMLE A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL FOLYÓIRATA SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: DR. ANDORKA RUDOLF, DR. BALOGH MIKLÓS, DR. BESENYEI LAJOS, DR. HARCSA ISTVÁN, DR. KATONA TAMÁS (a Szerkesztőbizottság elnöke), DR. KLINGER ANDRÁS, DR. MUNDRUCZÓ GYÖRGY, NYITRAI FERENCNÉ DR., DR. PUKLI PÉTER, DR. SIPOS BÉLA, DR. SZILÁGYI GYÖRGY, VÉGVÁRI JENŐ, DR. VÉRTES ANDRÁS, VISI LAKATOS MÁRIA (főszerkesztő), DR. VUKOVICH GYÖRGY 75. ÉVFOLYAM 8 9. SZÁM AUGUSZTUS SZEPTEMBER

2 E SZÁM SZERZŐI: Dr. Bánszegi Katalin, a KSH főosztályvezető-helyettese; Gratzl Ferenc, a KSH osztályvezetője; Dr. Halkovics László kandidátus, az Országos Anyag- és Árhivatal ny. osztályvezetője; Dr. Kápolnai Iván, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat ny. tudományos főmunkatársa; Dr. Kozma Ferenc, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem egyetemi tanára; Malakucziné Póka Mária, a KSH Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatósága osztályvezetője; Nagy Orbán, a KSH osztályvezetője; Szűcs Zoltán, a KSH osztályvezetője; Varga Józsefné, a KSH Vas Megyei Igazgatósága főtanácsosa. * Balogh András, a KSH főtanácsosa; Fóti János, a KSH ny. főosztályvezető-helyettese; Nádas Péter, az Országos Műszaki Fordító Iroda ny. munkatársa; Reisz László, a KSH tanácsosa; Tűű Lászlóné, a KSH ny. osztályvezetője. ISSN Megjelenik havonta egyszer Főszerkesztő: Visi Lakatos Mária Kiadja: a Központi Statisztikai Hivatal A kiadásért felelős: dr. Katona Tamás 1098 Akadémiai Nyomda Martonvásár, 1997 Felelős vezető: Freier László Szerkesztő: Lázár Katalin Tördelőszerkesztők: Bálinthné Bartha Éva (szerkesztőségi titkár), Simonné Káli Ágnes Munkatárs: Gyenes J. Katalin Szerkesztőség: Budapest II., Keleti Károly utca 5 7. Postacím: Budapest, Postafiók 51. Telefon: Kiadóhivatal: Központi Statisztikai Hivatal, Budapest II., Keleti Károly utca 5 7. Postacím: Postafiók 51. Budapest, Telefon: statszemle@ksh.x400gw.itb.hu Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, és a Hírlapüzletági Igazgatóság Hírlapelőfizetési Irodájánál, (Budapest VIII., Orczy tér 1., Telefax: ) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással Postabank Rt , pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: fél évre 2100 Ft, egy évre 4200 Ft Beszerezhető a KSH Könyvesboltban. Budapest II., Keleti Károly u. 10. Telefon:

3 TARTALOM STATISZTIKAI ELEMZÉSEK Magyarország mezőgazdasági népessége. Nagy Orbán Lakások, lakáskörülmények. Gratzl Ferenc Szücs Zoltán MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK Közérdekűség Közérdekű adat Közérdekű statisztikai adat. Dr. Bánszegi Katalin Sacconometria a gazdasági valóság becsléses megközelítése. Kozma Ferenc TÖRTÉNETI DOLGOZATOK A magyar malomipari statisztika története, Dr. Halko-vics László JELENTÉSEK A társadalom és a gazdaság főbb folyamatai, STATISZTIKAI EGYPERCESEK Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gazdasági helyzete. M.-né P. M Magyarország helye Európában SZEMLE A XXXIV. Statisztikatörténeti Vándorülés. Varga Józsefné Magyar szakirodalom A történeti Magyarország városainak és községeinek névváltozatai az Országos Községi Törzskönyvbizottság iratanyaga alapján ( ). (Dr. Kápolnai Iván)

4 STATISZTIKAI HÍRADÓ Személyi hírek Szervezeti hírek Közlemények STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ Külföldi statisztikai irodalom Michaelowa, A.: Délkelet-Ázsia gazdasági növekedésének környezeti következményei. (Tűű Lászlóné) Pratscher, K.: A jövedelemváltozások kiemelt adatai, 1995/1996. (Nádas Péter) Trabold, H.: Közép- és Kelet-Európa kereskedelme az OECDországokkal. (Balogh András) Dorbitz, J. Fleischacker, J.: Átmenet a népesedéspolitikáról a családpolitikára. (Fóti János) Ostroot, N. Snyder, W.: Az életminőség alakulása Franciaországban, (Reisz László) Folyóiratszemle Bibliográfia Utánnyomás csak a forrás megjelölésével!

5 STATISZTIKAI ELEMZÉSEK MAGYARORSZÁG MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉGE NAGY ORBÁN Az elmúlt fél évtizedben a magyar mezőgazdaságban a legnagyobb változást a földtulajdon szerkezetének átalakítása jelentette. A kárpótlási és a szövetkezeti törvények a tulajdonviszonyok szempontjából teljesen új helyzetet teremtettek. Megváltozott a gazdaságok mérete, a termelés szerkezete is. Az agrárágazat változásai nem jelentenek visszatérést a második világháború utáni vagy az azt megelőző tulajdonosi struktúrához, de a jelenlegi átmeneti állapotában is látható, hogy nagyon hasonló szerkezet kialakulását eredményezik. A földtulajdon és a földhasználat nagymértékben eltér egymástól, mert a földtulajdonhoz kapcsolódó üzemi szerkezet a vélt vagy jogos sérelmek orvoslása mellett nem tudott kialakulni. Az új vállalkozásoknál, a földhöz jutottak nagy részénél hiányzik az eszköz, a hitel, a tőke, az integráció, az értékesítési biztonság, a jövedelmező gazdálkodáshoz szükséges földterület. Sok szó esik a mezőgazdaság mindennapi gondjairól, távlatairól, de emellett lényegesen kevesebbet tudunk azokról, akik gazdálkodnak, akik fő- vagy mellékfoglalkozásként, vagy kiegészítő tevékenységként bizonyos területen földet művelnek, és a földhöz való tradicionális ragaszkodásuk következtében önként vagy esetleg anyagi kényszerűségből vállalják a gazdálkodás mindennapi gondjait. Ennek a tanulmánynak elsődleges célja, hogy a népszámlálási típusú összeírások adatai alapján megkísérelje a művelt földterület alapján vázolni, kik azok, akik ma Magyarországon a föld művelésében tevékenyen részt vesznek. A mezőgazdasági népesség, földtulajdon, gazdaságnagyság A mezőgazdasági népesség fogalma több oldalról közelíthető meg. A különböző társadalmi gazdasági kutatások, statisztikák megkülönböztetnek az egyéni foglalkozás, a gazdasági ág, a földtulajdon, földbérlet, illetve bérbe adott terület nagysága, a gazdálkodás nagysága, mérete, jövedelmezősége, a felsoroltak kombinációi, szerinti kategorizálásokat.

6 646 NAGY ORBÁN Azt, hogy e fogalmak szerinti kategorizálások közül mikor melyiket használták, a mindenkori gazdasági, társadalmi fejlettség, a történelem és nem utolsósorban a politika döntötte el. Száz évvel ezelőtt még őstermelésről, őstermelőkről beszéltek, amelyen a Pallas nagylexikon megfogalmazása szerint azt a produktív tevékenységet értették, amely az ásvány-, növény- és állatország tárgyainak gyűjtésével, eltartásával és szaporításával foglalkozik. A termelés tárgyát tekintve az őstermelő foglalkozások között megkülönböztették a halászatot, vadászatot, állattenyésztést, növénytermelést és a bányászatot. Napjainkra az őstermelő szó kiveszőben, elavulóban van, és ma már csak a települések piacain a saját termelvényeit árusító személyt nevezik így, megkülönböztetésül az ott árusító kereskedőktől. A század első évtizedében az őstermelésből kivált a bányászat, és a mezőgazdaság önálló foglalkozási ággá fejlődött. Az évi népszámlálás közlései a földmíveléssel foglalkozókat önálló birtokos, bérlő és részes földmíves, gazdasági tisztviselő, segítő családtag, gazdasági cseléd, gazdasági munkás, napszámos csoportokra bontották. Az önállók csoportján belül megkülönböztettek birtokosokat és bérlőket, ezeken belül pedig nagybirtokosokat 1000 kat. holdon felüli (körülbelül 576 hektár), középbirtokosokat kat. hold (körülbelül hektár), kisbirtokosokat kat. hold (körülbelül 6 58 hektár) földterülettel, továbbá 10 kat. holdnál kisebb földterülettel rendelkező kisbirtokosokat, illetve napszámosokat. A bérlőket hasonlóan csoportosították. Az évi népszámlálásnál már a korábbi kategóriákon kívül külön csoportba kerültek összevontan a tehenészet, juhászat, baromfitenyésztés, továbbá a kertészet önállói, illetve a kertészeti munkások. E csoportok tisztviselőit, illetve segédszemélyzetét továbbra is a gazdasági tisztviselőkhöz, valamint a gazdasági munkásokhoz sorolták. Ebben az időben a őstermelésen belül már megkülönböztették: a mezőgazdaság és kertészet, az erdészet és vadászat, szénégetés, a méhészet, selyemhernyó- és haltenyésztés, a halászat foglalkozási ágakat. A mezőgazdasági népesség fogalomköre és számbavétele lényegében az 1945-ös földreformig változatlanul az egyéni foglalkozás és a foglalkozási ág megnevezésén és a birtok nagyságán alapult. A kisbirtokrendszer, később a szövetkezeti gazdálkodás kialakulása, majd napjaink újraprivatizálási rendszere, valamint az időközben a kataszteri holdról a hektárra való áttérés alapjaiban változtatta meg a besorolási kategóriákat, az adatok időbeli összehasonlíthatóságának lehetőségeit. Természetesen mindehhez hozzájárultak a mezőgazdaság nagyarányú fejlődése, a kézi munkaerő felszabadulása, a gépesítés, az ipar és más gazdasági ágak munkaerő-elszívása következtében beállott társadalmi gazdasági változások.

7 MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 647 Az 1980-as évek végéig a mezőgazdasági népesség jellemző csoportjai voltak a termelőszövetkezeti tagok és segítő családtagjaik, valamint az alkalmazásban állók, illetve e csoportokon belül a fizikai és a szellemi dolgozók. Az önállók és segítő családtagjaik, továbbá ezek földtulajdon szerinti kimutatását csak esetenként használták. A földtulajdon és elsősorban a gazdaságnagyság szükséges kiegészítője a népesség foglalkozási ág szerinti vizsgálatának. Az önálló gazdák és segítő családtagjaik esetében a gazdaságnagyság a foglalkozási ágba sorolás meghatározója. Földtulajdonnal, illetve gazdasággal nemcsak az önálló gazdák rendelkezhetnek, hanem bármilyen más foglalkozású személy is. A kétlakiak esetében külön kiegészítő feldolgozásokat készítenek a földtulajdonukra, illetve gazdaságuk nagyságára vonatkozóan. [12] A földre vonatkozó adatoknál nem csupán a jogi értelemben vett földtulajdont veszik számba, hanem a bérbe vett földet, az illetményföldet és a bérbe adott földet is. A gazdaság nagyságát ezen adatok mérlegeként határozzák meg. A statisztikák a földtulajdon nagyságát általában nem személyenként, családtagonként mutatják ki, hanem a család, a háztartás egészére vonatkozóan, együttesen. Ezáltal elkerülik az egyébként is nagyrészt közösen művelt földdel kapcsolatosan a családokon belüli bonyolult telekkönyvi, örökösödési, szerződéskötési ügyleteket, a tulajdonjognak, a haszonélvezetnek a családtagokra, kiskorúakra való íratásának problémáit. Ennek érdekében a család-, a háztartástagok közösen művelt földjeit általában a családfőnél vagy a háztartás első személyénél mutatják ki, és valamennyi többi tagot ezen összevont földtulajdon nagysága szerint sorolják be. A földre vonatkozó adatokat nagyságkategóriák szerint dolgozzák fel. Ezek megállapításánál mindenkor abból kell kiindulni, hogy körülbelül azonos gazdasági helyzetű földtulajdonosok, illetve gazdasággal rendelkező személyek kerüljenek egy kategóriába. Ezeket a kategóriákat általában mindig úgy alakították ki, hogy mód nyíljon az egyes társadalmi osztályok, rétegek nyomon követésére is. Például az évi népszámlálás során alapvető követelmény volt, hogy a földkategóriák alapján szétválasztható legyen a szegényparasztság, a középparasztság és a kulákok rétege. Általában a régebbi összeírások az 1 kat. holdon aluli (0,58 ha) földtulajdonú gazdasággal rendelkezőket nem tekintették önállóknak, hanem inkább napszámosoknak, mert az ilyen kisbirtok nem volt elegendő a létfenntartáshoz (ismeretlen volt a fóliázás, a mai értelemben vett kisállattartás, gombatermesztés stb.). A földtulajdon kategorizálása során a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagoknak adott háztáji föld területét általában figyelmen kívül hagyták. Az elmúlt évtizedekben a tulajdonviszonyok alapvető átrendeződése, valamint az Európai Unió statisztikai rendszerével való harmonizáció igénye is indokolta a magyar mezőgazdasági adatgyűjtési rendszer átalakítását és a két fő termelési erőforrás (földterület, állatállomány) nagyságcsoportjaihoz való igazodást. Ennek a gyakorlatnak megfelelően: nagyméretű a gazdaság, ha termőterülete vagy a 300 hektárt, vagy állatállománya a 30 számosállatot meghaladja; közepes méretű, ha termőföldje 30,1 300,0 hektár vagy állatállománya 2,6 30,0 számosállat; kisméretű, ha egyik termelőkapacitásának mérete sem éri el a közepes szintet. A gazdaság minimális mérete termőterület estében 1500 négyzetméter szántó vagy gyep, vagy 800 négyzetméter kert, gyümölcsös és szőlő együttesen, vagy állatállomány esetében legalább egy szarvasmarha vagy sertés, vagy 50 felnőtt baromfi stb. tartása.

8 648 NAGY ORBÁN A mezőgazdasággal kapcsolatban álló népesség értelmezése A dolgozatban minden évi, illetve minden évszám megjelölése nélküli adat a Központi Statisztikai Hivatal által szeptember 1-jei eszmei időponttal, mintegy lakásban végrehajtott országos reprezentatív felvétel, mikrocenzus (próba-számlálás) adata. (A mintavételi eljárás leírását és a fogalmak részletes magyarázatát [8] foglalja össze.) Az adatok összeírása során a háztartás mezőgazdasági földterületének nagysága mellett minden személytől a szokásos demográfiai, foglalkozási adatok mellett megkérdezték azt is, hogy van-e használatában mezőgazdaságilag művelt földterület. (Sajnálatosan a háztartások állatállományára vonatkozó kérdést ebben a felvételben nem tettek fel, más mezőgazdasági jellegű összeírással a személyi állomány összekapcsolása pedig technikai nehézséget jelentett. Ezért a modern, az állatállományt is figyelembe vevő csoportosításokra nem volt lehetőség.) A személyek használatában levő mezőgazdaságilag művelt földterületnél azt kérdezték, hogy a összeírt személy rendelkezik-e az összeírás eszmei időpontjában bármilyen jogcímen (saját tulajdon, bérelt terület, ingyenes földhasználat, földcsere stb.) földterülettel, és azt bármilyen céllal (hobbi-kertészkedés, önellátás vagy piacra termelés) és bármilyen módon (kézi, igás vagy gépi úton) műveli-e. A kérdés megválaszolásánál csak a mezőgazdaságilag hasznosított és az összeírt személy által használt földterületet kellett figyelembe venni, ennek megfelelően, ha az összeírt személy tulajdonát képező földterületet más használja (például a család másik tagja műveli, bérbe adták), a nemleges választ kellett megjelölni. Tekintettel arra, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatban álló népességet meg lehet közelíteni nemzetgazdasági ági, illetve egyéni foglalkozási oldalról is, ezért a táblákba bekerült foglalkozásától függetlenül mezőgazdaságban dolgozó megjelöléssel minden olyan aktív kereső, akit a Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere (TEÁOR) szerint a mezőgazdaság, vadgazdálkodás és erdőgazdálkodás, halászat ágba soroltak be. (Ide számítottam továbbá az önálló állatorvosokat is, akik ágazati szempontból az egészségügyhöz tartoznak.) A más nemzetgazdasági ágakban dolgozó aktív keresők ( nem mezőgazdaságban dolgozó ) csak akkor kerültek e kategóriába, ha a korábbiakban ismertetettek szerint azt vallották, hogy saját maguk művelnek valamekkora földet. Ők azok a tipikusan kétlakiak, akiknek főfoglalkozása a mezőgazdaságtól teljes mértékben eltérő. Ezzel az utóbbi esettel analóg módon történt a 14 éves és idősebb, gazdaságilag nem aktív népesség (munkanélküliek, inaktív keresők, eltartottak) besorolása is. Tekintettel arra, hogy ez utóbbiaknál sem a korábbi foglalkozást, sem a volt munkáltatót nem kérdezték, a kétlakiság fogalma csak akkor igaz, ha munka-nélküliségüket, nyugdíjasságukat stb. főfoglalkozásnak tekintjük. A mezőgazdaságban dolgozó aktív keresőkön belül külön csoportba kerültek az önálló gazdák és segítő családtagjaik, továbbá az alkalmazásban állók és a társas vállalkozásban dolgozók. Utóbbi a kis létszámú termelőszövetkezeti tagságot, valamint a gazdasági társasági keretek között dolgozó önállókat foglalja magában. Az alkalmazásban álló, illetve a társas vállalkozó és segítő családtagja csoporton belül, az egyéni foglalkozás alapján megkülönböztettem a mezőgazdasággal közvetlenül kapcsolatos és nem kapcsolatos foglalkozásúakat. Az előbbi kategóriába kerültek fizikai megjelöléssel a FEOR 93 6-os főcsoportjába tartozó mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozású személyek. A szellemi kategóriába pedig a FEOR főcso-

9 MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 649 portjába tartozók közül a mezőgazdasággal közvetlenül kapcsolatban álló foglalkozásúak kerültek (például agronómus, állatorvos, mezőgazdasági mérnök, technikus). A gépkezelő csoport a kombájnosok mellett a traktorosokat és más mezőgazdasági gépek kezelőit tartalmazza. A mezőgazdasági ág mindazon dolgozói, akik az eddig ismertetett csoportokba nem kerültek, a mezőgazdasággal nem kapcsolatos foglalkozású kategóriában együttesen szerepelnek (például a gazdaság könyvelője, bérszámfejtője, adminisztrátora). A fogalmi átfedések elkerülése, valamint az egyszerűsítés céljából az utóbbi csoport a saját művelésű földterület szerint már nem került megbontásra, habár sokuknak van kiegészítő gazdasága, és ha a kétlakiságot a klasszikus egyéni foglalkozási alapon vizsgáljuk, közöttük is számos olyan személy van, aki nem mezőgazdasági főfoglalkozású, de saját gazdasággal rendelkezik, amelyet kiegészítő vagy mellékfoglalkozásként művel. A felvétel során a háztartás tagjainak tulajdonában, illetve használatában lévő összes földterületet külön-külön, azon belül művelési áganként és terület szerint a háztartás első tagjánál kellett elszámolni. Sajnálatos tény, hogy a 10 hektárnál nagyobb földterületek tényleges területének beírására a kérdőíven már nem volt lehetőség, ami a feldolgozás során a hektár szerinti tényleges nagyság megállapításánál okozott nehézséget. Némileg menti a kérdőívszerkesztőket a felvételi minta kis mérete. A háztartástagok által használt földterületeket a következő névleges kategóriákba csoportosítottam: 0,14 hektár és kisebb, ha a művelt szántó, gyep, erdő, halastó, nádas stb. területe közül egyik sem éri az 1500 négyzetmétert, vagy a kert, gyümölcsös, szőlő művelési ágba tartozó földterület együttesen nem éri el a 800 négyzetmétert; 0,15 2,99 hektár, ha a művelt föld területe az előbbi kategóriánál nagyobb, de a szántó stb. területe a 3 hektárt, a kert, gyümölcsös, szőlő együttes nagysága pedig az négyzetmétert nem éri el; 3,00 hektár és nagyobb, ha a művelt föld területe az előbbi két kategóriába tartozó mértéknél nagyobb. Abban az esetben, ha a háztartás művelési ág szerinti földterülete különböző csoportokba került volna, a névleges besorolásnál mindig a magasabb kategória volt az irányadó. A mezőgazdasági népesség létszáma A világ országaiban a mezőgazdasági népességnek a gazdasági fejlettségtől és a természeti feltételektől függő aránya igen tág határok között mozog. A mezőgazdasági népesség csökkenése az ipari, majd a szolgáltatások terén foglalkoztatott népesség növekedésével párhuzamos. Azok az országok, ahol az ipari népesség aránya jelenleg a legmagasabb, mintegy másfél-két évszázaddal ezelőtt még döntően mezőgazdasági országok voltak (például Japán, Egyesült Államok). a) A nemzetgazdasági ág alapján. Hazánkban a mezőgazdasági ághoz tartozók száma hosszabb időtávlatban vizsgálható. A század elején az ország lakosságának még több mint 60 százaléka tartozott a mezőgazdasághoz. Ez az arány a század közepéig fokozatosan csökkent, 1949-ben a mezőgazdasági népesség már kisebb volt az össznépesség felénél. Ezután rohamos csökkenés következett, és 1960-ban már csak a népesség mintegy egyharmada tartozott a mezőgazdaság körébe.

10 650 NAGY ORBÁN A mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban foglalkoztatott aktív keresők aránya az elmúlt negyedszázad alatt egynegyedére zsugorodott. Ennek a változásnak jelentős része az utóbbi évekre esett, és az ágazatban dolgozók összetétele az 1990-es években végbement fordulat eredményeként mélyreható átalakuláson ment át. A kimutatható arányok alakulásához jelentősen hozzájárult a termelőszövetkezeti melléküzemágak kiválása, megszűnése. A mezőgazdasághoz tehát ma már nem tartoznak alapvető feladatától idegen tevékenységek. E tényezőt mérlegelve is megállapítható azonban, hogy a foglalkoztatásban az ágazat nemzetgazdasági súlya mérséklődött. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodási ágban dolgozó aktív keresők foglalkozási viszony szerint Foglalkozási viszony Fő Önálló gazda és segítő családtagja Alkalmazásban álló, szövetkezeti tag stb évben Összesen Az összes százalékában Önálló gazda és segítő családtagja 6,7 6,3 7,4 14,2 Alkalmazásban álló, szövetkezeti tag stb. 93,3 93,7 92,6 85,8 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 Az évi százalékában Önálló gazda és segítő családtagja 100,0 72,9 62,6 54,7 Alkalmazásban álló, szövetkezeti tag stb. 100,0 78,1 56,0 23,5 Összesen 100,0 77,8 56,4 25,6 Az aktív keresők százalékában Önálló gazda és segítő családtagja 1,6 1,2 1,1 1,2 Alkalmazásban álló, szövetkezeti tag stb. 23,0 17,7 14,2 7,3 Összesen 24,7 18,9 15,4 8,6 1. tábla Megjegyzés. Itt és a további táblák adatai a [7]-ből, illetve saját feldolgozás az szeptember 1-jei összeírás alapján. A gazdasági szerkezet átalakulásának egyik mutatója az önálló foglalkozásúak arányának növekedése. A kizárólagosan önálló gazdálkodásból élők száma a mezőgazdaságban az utóbbi évtizedekben fokozatosan csökkent. Ennek oka elsősorban a falusi népesség elöregedése, a biztosabb megélhetést nyújtó foglalkozások felé történő elvándorlás, a kistermelés integrációjának hiánya stb. Ugyanekkor az önálló gazdák ágazaton belüli aránya a korábbi jelentéktelen 6 7 százalékról napjainkra megkétszereződött. b) Az egyéni foglalkozás alapján. Az egyéni foglalkozási főcsoport oldaláról nézve 1994-ben fő számított mezőgazdasági aktív keresőnek. Ebben az adatban szerepelnek a városok parkjainak gondozói, állatkerti, cirkuszi állatápolók is, nem szerepelnek viszont azok a személyek, akiknek foglalkozása középiskolai vagy magasabb végzettséget igényel. A nemzetközi nómenklatúrákat is figyelembe vevő új FEOR besorolása sze-

11 MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 651 rinti adatoknak a múlt adataival való összevetése rendkívül nehézkes és egyedi foglalkozási adatokon alapulhatna csak, amelyre egy reprezentatív adatfelvétel nem biztosít elég megbízható alapot. c) A művelt földterület alapján. A tulajdonviszonyok reformja következtében a nagyüzemi méretű megfelelő mezőgazdasági területek elaprózódtak, és tovább fokozták a korábban nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan területek és a kiöregedő önálló gazdák távolabbi földjeinek felparcellázásából eredő aprózódást. Felmerül tehát az a kérdés, hogy mekkora Magyarországon a mezőgazdasági népesség létszáma, beleértve a főfoglalkozásúakat és azokat is, akik mellék- vagy részfoglalkozásként végzik a földművelést. A mezőgazdasággal kapcsolatban álló népesség gazdasági aktivitás, foglalkozás és saját művelésű földterület kategóriája szerint, 1994 Megnevezés Összesen 0,14 0,15 2,99 3,00 hektár saját művelésű földterülettel Mezőgazdaságban dolgozó aktív kereső Ebből: Önálló gazda és segítő családtagja Társas vállalkozó és segítő családtagja Alkalmazásban álló, szövetkezeti tag és segítő családtagja mezőgazdasággal kapcsolatos foglalkozású fizikai szellemi* gépkezelő (traktoros, kombájnos stb.) napszámos mezőgazdasággal nem kapcsolatos foglalkozású Aktív keresők együtt Nem mezőgazdaságban dolgozó aktív kereső Munkanélküli** Inaktív kereső éves és idősebb eltartott Összesen tábla * Gazdasági vezető, illetve legalább középfokú végzettséget igénylő foglalkozású. ** A munkanélküli ellátásban részesülő vagy aktívan munkát kereső személyek száma. A 2. tábla adataiból kiindulva, a mezőgazdasági kereső népességhez kell számítani minden olyan aktív keresőt, aki az ágazaton belül főfoglalkozásként valamilyen mezőgazdasági tevékenységet jelölt meg, szám szerint mintegy 161 ezer főt. Nem szabad figyelembe venni azokat az aktív keresőket, akik más foglalkozást folytatnak, és emellett művelnek ugyan valamekkora földet, de a háztartásukban levő földterület nagysága nem haladja meg a minimál szintet (0,15 hektár). Ezeket figyelmen kívül hagyva, közel 732 ezer aktív kereső művel mellékfoglalkozásként földet. Ha az aktív keresőkhöz hozzászámoljuk még természetesen náluk is figyelmen kívül hagyva a minimál szint alatt

12 652 NAGY ORBÁN gazdálkodókat a saját földet művelő munkanélkülieket, inaktív keresőket és a 14 éves és idősebb eltartottakat (összesen 1 millió 125 ezer fő), akkor a mezőgazdasági keresők száma több mint 2 millióra becsülhető. 1. ábra. A mezőgazdasággal kapcsolatban álló népesség a saját művelésű földterület kategóriája szerint, ,14 hektár és kisebb 0,15 2,99 hektár Ezer fő 3,00 hektár és nagyobb Mezőgazdasági napszámos Mezőgazdasági gépkezelő Mezőgazdasággal kapcsolatos szellemi Mezőgazdasággal kapcsolatos fizikai Társas vállalkozó és segítő családtagja Önálló gazda és segítő családtagja Inaktív kereső Nem mezőgazdaságban dolgozó 14-X éves eltartott Munkanélküli Mezőgazdasággal nem kapcsolatos foglalkozású Abban az esetben, ha mindehhez hozzászámítjuk még az említett személyek családjában élő kiskorúakat és a földet nem művelő eltartottakat (például tanulókat), akkor a hagyományos értelemben vett mezőgazdasági és kétlaki népesség megközelíti a 2 millió 400 ezer főt, az ország népességének 23 százalékát. Az összeírások alkalmával módszertanilag nagyon nehéz a segítő családtag fogalmát meghatározni. Hol van az a határ egy gazdaság esetében, amikor a lakosság által háztartásbelinek tartott személy már nem eltartott, hanem kereső? Próbálkoztak már a gazdaságnagyság, a mezőgazdasági munkával eltöltött évi órák, napok számának tudakolásával, de egyik módszert sem kísérte siker. A mezőgazdasági népesség korösszetétele, családi állapota, termékenysége A mezőgazdaság nemzetgazdasági ágban dolgozó népesség korösszetételét elsődlegesen az ország lakosságának korstruktúrája, másodlagosan a faluhoz kötődés, valamint a foglalkozás folytatásának életkortól való függetlensége határozza meg. Általánosságban elmondható, hogy az ágazatban munkálkodók különösen a fizikai területen mindig idősebbek voltak más ágazatok foglalkoztatottainál.

13 MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 653 A mezőgazdaság és erdőgazdálkodási ágban dolgozó aktív kereső népesség korcsoport szerint Ebből: Év Összesen X Fő Az összes százalékában ,0 6,8 15,9 20,2 31,6 11,1 14, ,0 4,3 21,8 23,5 37,2 8,9 4, ,0 4,6 18,8 31,0 38,6 6,2 0, ,0 3,5 18,8 27,1 44,7 4,6 1,5 A megfelelő korú aktív keresők százalékában ,7 18,7 16,0 21,5 25,9 37,4 60, ,9 14,6 15,2 16,8 21,0 29,4 44, ,4 12,5 13,4 15,2 16,2 23,1 19, ,6 6,9 6,6 8,3 9,5 14,8 24,9 éves 3. tábla Az elmúlt negyedszázadban az ágazatban dolgozó aktív keresőknek általában százaléka volt 30 éven aluli. Kivétel csupán az évesek évi magasabb aránya, aminek oka az 1950-es évek elején született nagy létszámú korosztályok munkába állása volt. Napjainkban a mezőgazdasági aktív keresőknek a fele 40 éven felüli. Az összes aktív kereső között a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban dolgozók aránya 1970 óta valamennyi munkaképes korcsoportban felére-harmadára esett vissza. Különösen szembetűnő az 1990-es évek elején bekövetkezett nagyarányú csökkenés, amely a nagyüzemi gazdálkodás válságba jutásának, a melléküzemágak megszünésének, a dolgozók munkanélkülivé válásának a következménye. Az ágazaton belül egyéni foglalkozás és foglalkozási viszony alapján vizsgálva a korösszetételt, megállapítható, hogy a legöregebb az önálló gazdák rétege. Náluk a 40 éves és idősebbek aránya ma ugyanakkora, mint 1970-ben az ugyanilyen korúak aránya volt az egész mezőgazdaságban. A kárpótlási törvények értelmében ez a korosztály volt leginkább esélyes arra, hogy akár saját, akár leszármazotti jogon földhöz jusson. A éves gazdák és segítő családtagok aránya a saját művelésű földterület nagyságával párhuzamosan emelkedik. A évesek fiatalságuk következtében könnyebben tudnak nagyobb földterületen gazdálkodni, vállalkozóbbak, mint az idősebbek, és ugyanekkor ez a korosztály még más pályán nem teremtett magának önálló egzisztenciát. A mezőgazdasági aktív keresők a mezőgazdasági gépkezelők és napszámosok kivételével, beleértve a kétlaki gazdálkodást folytatókat is idősebbek az országos átlag-nál. A szellemi foglalkozást folytatók között országosan 48 százalék a 40 éves és idősebb, ugyanez az arány a mezőgazdasággal közvetlen kapcsolatos foglalkozásúaknál, 59,1 százalék.

14 654 NAGY ORBÁN A nem a mezőgazdaságban dolgozó, de földet művelő évesek aránya hasonlóan az önálló gazdákhoz és segítő családtagjaikhoz a művelt földterület nagyságával párhuzamosan emelkedik, a éveseké pedig csökken. A évesek aránya a 3 hektárnál nagyobb kategóriában megközelíti az ilyen nagyságú földet művelők harmadát. A mezőgazdasággal kapcsolatban álló aktív kereső népesség korcsoport szerint, 1994 Saját művelésű Összesen Ebből: földterület kategóriája (fő) X (hektár), foglalkozás éves (százalék) Mezőgazdaságban dolgozó önálló gazda és segítő családtagja 0, ,8 45,3 39,7. 9,1 0,15 2, ,5 11,1 26,2 43,3 9,0 6,9 3, ,8 13,2 24,4 47,6 6,8 4,2 Együtt ,2 11,2 27,8 44,3 7,2 6,2 4. tábla Mezőgazdaságban dolgozó alkalmazásban álló, társas vállalkozó és segítő családtagja Mezőgazdasággal kapcsolatos foglalkozású fizikai ,3 24,2 21,2 45,5 1,3 1,5 szellemi* ,8 30,0 54,9 4,2. gépkezelő ,9 19,3 35,1 38,5 5,3. napszámos ,1 23,1 27,9 32,5 6,5 0,9 Mezőgazdasággal nem kapcsolatos foglalkozású ,4 18,8 28,0 45,3 5,0 0,4 Nem mezőgazdaságban dolgozó 0, ,4 21,0 29,4 41,3 2,8 0,1 0,15 2, ,3 23,7 25,8 42,3 2,5 0,4 3, ,8 32,9 18,1 41,5 2,7. Együtt ,3 22,8 27,2 41,8 2,6 0,2 Összesen ,9 26,9 27,2 42,4 3,0 0,5 * Gazdasági vezető, illetve legalább középfokú végzettséget igénylő foglalkozású. Abban az esetben, ha a mezőgazdasági ágazatban dolgozó főfoglalkozásúakhoz hozzászámítjuk azokat, akik mellékfoglalkozásként bármilyen nagyságú földet művelnek, az aktív keresőknek 42,5 százaléka kerül kapcsolatba a földműveléssel. Ugyanezt korcsoportonként is vizsgálva a éveseknek majdnem fele, a éveseknek 47,1, az éveseknek pedig 48,5 százaléka kerül szorosabb kapcsolatba a mezőgazdasággal. Az ország munkanélküli lakosságának egyharmada művel valamekkora földet. Korösszetétel szempontjából általában megfelelnek a vidéki lakosság életkorának. A földterületi csoportokon belül a 20 éven aluliak és a 40 éves és idősebbek aránya a háztartás által művelt földterület nagyságával párhuzamosan emelkedik. Az előző korcsoportba tartozó vidékiek még, az utóbbiak pedig már nem tudnak elhelyezkedni.

15 MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 655 A 14 éves és idősebb földet művelő nem aktív kereső népesség korcsoport szerint, 1994 Saját művelésű Összesen Ebből: földterület (fő) X (hektár) éves (százalék) Munkanélküli* 0, ,8 25,0 26,3 36,9 2,0 0,15 2, ,7 26,8 24,6 35,1 2,8 3, ,5 13,8 22,2 42,0 3,4 Együtt ,7 25,5 25,2 36,2 2,5 Inaktív kereső 0, ,2 4,8 4,7 12,7 14,9 62,6 0,15 2, ,5 7,1 4,6 14,5 16,1 57,2 3, ,7 8,7 4,4 13,9 16,9 55,4 Együtt ,4 6,1 4,7 13,7 15,6 59,6 Eltartott 0, ,9 12,7 7,5 9,1 1,6 9,2 0,15 2, ,7 10,3 6,7 12,0 2,6 10,7 3, ,2 12,1 7,3 12,8 3,9 8,7 Együtt ,5 11,4 7,1 10,8 2,2 10,0 Összesen ,2 9,3 7,3 15,2 11,1 41,9 5. tábla * A munkanélküli ellátásban részesülő vagy aktívan munkát kereső személyek száma. A éves inaktív keresők közül a különféle gyermeknevelési támogatásokat a gazdaság nagyságával párhuzamosan többen veszik igénybe. Ez két dologra enged következtetni: egyrészt arra, hogy jómódúbbak, tehát inkább megengedhetik maguknak az otthonmaradást, mint a kisebb földet művelők, másrészt pedig arra, hogy a nagyobb gazdaságban jobban elkel az otthoni munkaerő. A földet művelő eltartottak több mint kétharmadát a 30 éven aluliak alkotják, ezen belül is mintegy 60 százalékot a évesek. Az iskolapadból kikerülő falusi fiatalok életpályájájukat már eleve munkanélküliként kezdik, és mivel elhelyezkedési lehetőségeik nincsenek, tovább nem tanulnak, és ezért a háztartás földjének művelésében hasznosítják magukat. A föld nagyságával párhuzamosan ugyan arányuk valamelyest csökken, valószínű, hogy a nagyobb gazdasággal rendelkezők inkább tanítattják gyermekeiket, mint azok, akik kisebb földterületen gazdálkodnak. Az eltartottakon belül a művelt föld nagyságával együtt emelkedik a évesek aránya, ami a segítő családtagok már említett összeírási problémáival függ össze. Századunkban a népesség különösen a mezőgazdasági népesség családi állapot szerinti összetétele nagy változásokon ment keresztül. A házasodási kor kitolódásával jelentősen megnőtt a házasodni, férjhez menni nem tudó vagy nem akaró egyedül élők száma, csökkentve ezáltal a házasok arányát, amihez a háborúk, illetve a jelenlegi jelentős fiatalabb kori férfi halandóság következményeként hozzájárult még az özve-

16 656 NAGY ORBÁN gyek emelkedő hányada. A házasságkötések számának csökkenése mellett emelkedett a válások száma. Az ágazat aktív keresőinek családi állapot szerinti összetételét a nők munkába állása, illetve tanulmányi idejük kitolódása változtatta meg nagymértékben. Míg 1930-ban a kereső férfiak 31,0 százaléka, a nőknek 48,1 százaléka volt nőtlen, hajadon, addig napjainkra ugyanezek az arányok 23,8, illetve 10,9 százalékra változtak. Ezzel párhuzamosan a házas férfiak aránya 64,5-ről 70,2 százalékra, a házas nőké pedig 19,8-ről 76,9 százalékra alakult. Fél évszázaddal ezelőtt a nők általában házasságkötésükig vállaltak munkát, ezután háztartásbelikké váltak. Az utóbbi évtizedekben a hajadonok elsősorban tanulnak, majd nagyjából a férjhezmenetellel egy időben vállalnak munkát. Az ágazat özvegy családi állapotú keresőinek adatai alig hasonlíthatók össze napjaink adataival. A női keresők körében 1930-ban 30,9 százalék volt az özvegyek aránya. Az első világháború okozta férfi halandóság és az újraházasodási esélyek minimális lehetősége miatt a családfenntartás az özvegy nőkre hárult. A férfi keresőknél az elváltak aránya 0,4-ről 4,5 százalékra, a nőknél ugyanez 1,3-ről 5,2 százalékra nőtt. A mezőgazdasági ágazat keresőin belül az önálló gazdák és segítő családtagjaik körében alacsonyabb a nőtlenek, illetve hajadonok aránya, és mindkét nemnél magasabb a házasoké, amelyre magyarázatot az önállók idősebb korstruktúrája ad. Különösen magas, mintegy 8,1 százalék az özvegy nők aránya, ami valószínűleg annak a következménye, hogy a kárpótlás alkalmával sokan szerezték vissza elhunyt házastársuk földtulajdonát. A földművelési munkamegosztás szempontjából érdekes képet mutat a tényleges családi állapot szerinti összetétel. Általánosságban elmondható, hogy a férfiak nagyobb arányban művelnek földet házastárs vagy élettárs nélkül, mint a nők; habár a segítő családtag szerepkörét elsősorban a társ tölti be. A férfi mezőgazdasági napszámosoknak és a földet művelő munkanélkülieknek mintegy fele társ nélküli. A férfi eltartottak szinte teljesen társ nélküliek, ezzel szemben az eltartott nőknek csak mintegy fele él házas-, illetve élettárs nélkül. Ez utóbbi a burkolt segítő családtagság bevallására utal. A mezőgazdasági női népesség termékenységi jellemzői évtizdeken keresztül kedvelt témája volt a kutatásoknak. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen Magyarország mezőgazdasági ország volt, és a népességszaporulat nagy részét a földműves lakosság adta. Az évi adatok szerint országosan száz házas nőnek 327, ugyanekkor a mezőgazdasági népességhez tartozó házas nőknek 378, a százezernél is többet számláló gazdasági cselédeknek pedig 420 gyermeke született. A gazdaságok tisztviselőinek átlagosan két gyermeke született. Ezzel szemben ismert volt az ún. egykézés is, ami az egyetlen gyermek születését tette szokássá a föld elaprózódásának és ezáltal a megélhetés veszélyeztetésének megakadályozása céljából. Napjainkban a termékenység aggasztó képet mutat. Az önálló gazdák és segítő családtagjaik körében száz házas nőre 185 élve született gyermek jut, az országos aránnyal egyezően, a mezőgazdasági ágazat egészében pedig 190. Napjainkban is magasabb az országos átlagnál az élveszületési arány a mezőgazdasági dolgozók nagy részét kitevő növénytermesztő, állattenyésztő stb. foglalkozást folytató házas nők körében. Száz nem mezőgazdaságban dolgozó, de saját földet művelő házas nőre 181, az eltartottakra pedig 222 élveszületett gyermek jut. Mindkét csoportnál a gyermekszám fordítottan arányos a háztartás által művelt föld nagyságával.

17 MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 657 Az elmondottakból kitűnik, hogy az újonnan kialakult önálló gazdaságok a jövőben feltehetően nem fognak apáról fiúra szállni, mert természetes úton nem tudják saját létszámukat reprodukálni. A mezőgazdasági népesség iskolai végzettsége, képzettsége A népesség iskolázottsági szintjének alakulása során hosszabb ideje növekszik az alapfokúnál magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők népességen belüli aránya; ugyanakkor egyre kisebb azoknak a hányada, akiknek az általános iskola 8. osztályánál alacsonyabb a végzettsége. A mezőgazdaság nemzetgazdasági ágban dolgozók iskolázottsági szintje is az országoshoz hasonlóan alakult. A mezőgazdasággal kapcsolatban álló aktív kereső népesség iskolai végzettség szerint, 1994 Saját művelésű földterület (hektár), foglalkozás 15 X 18 X 15 X 18 X évesből legalább 25 X évesből befejezett felsőfokú évesből legalább iskola általános iskola 8. osztály befejezett középiskola fő általános iskola 8. osztály befejezett középiskola 6. tábla 25 X évesből befejezett felsőfokú iskola a megfelelő korúak százalékában Mezőgazdaságban dolgozó önálló gazda és segítő családtagja 0, ,7 32,4 4,3 0,15 2, ,9 24,7 2,8 3, ,4 24,1 0,6 Együtt ,6 25,4 2,2 Mezőgazdaságban dolgozó alkalmazásban álló, társas vállalkozó és segítő családtagja Mezőgazdasággal kapcsolatos foglalkozású fizikai ,3 9,6 0,6 szellemi* ,0 93,0 55,8 gépkezelő ,6 6,0 1,0 napszámos ,4 8,2 Mezőgazdasággal nem kapcsolatos foglalkozású ,3 25,7 6,4 Nem mezőgazdaságban dolgozó 0, ,5 41,0 12,4 0,15 2, ,0 38,4 11,6 3, ,1 47,1 11,0 Együtt ,8 39,9 12,0 Összesen ,9 36,6 10,8 * Gazdasági vezető, illetve legalább középfokú végzettséget igénylő foglalkozású. A kötelező nyolcosztályos általános iskola bevezetése előtt a mezőgazdaságban a hatosztályos elemi iskola vagy sok esetben még annál is alacsonyabb iskolai végzettség volt a mindennapos. Az évi adatok szerint a keresőknek alig több mint fele tett eleget a

18 658 NAGY ORBÁN kötelező 6 elemi elvégzésének. Több mint egytizedük analfabéta volt. A mintegy harmadannyi 7 éves és idősebb kereső nő iskolázottsági szintje alacsonyabb volt férfi társaikénál. A 7 14 éves korosztályból a fiúknál 14, a leányoknál 8 százalék volt már kereső mint segítő családtag, gazdasági cseléd vagy mint munkás. A férfiaknak 0,3 százaléka végzett csupán főiskolát, akik fele-fele részben gazdasági tisztviselőként, illetve birtokosként dolgoztak a mezőgazdaságban. A 15 éves és idősebb földet művelő nem aktív kereső népesség iskolai végzettség szerint, tábla 15 X 18 X 25 X évesből 15 X 18 X 25 X évesből Saját művelésű évesből legalább befejezett évesből legalább befejezett földterület (hektár) általános iskola 8. osztály befejezett középiskola fő felsőfokú iskola általános iskola 8. osztály befejezett középiskola felsőfokú iskola a megfelelő korúak százalékában Munkanélküli* 0, ,4 18,1 1,1 0,15 2, ,8 19,7 1,9 3, ,9 34,8 6,7 Együtt ,4 19,7 1,7 Inaktív kereső 0, ,7 13,1 3,5 0,15 2, ,0 12,5 3,3 3, ,6 10,1 1,6 Együtt ,5 12,7 3,3 Eltartott 0, ,5 26,7 1,2 0,15 2, ,8 19,9 2,3 3, ,5 29,6. Együtt ,7 23,3 1,7 Összesen ,8 15,0 3,0 * A munkanélküli ellátásban részesülő vagy aktívan munkát kereső személyek száma. A földműveléssel foglalkozók az elmúlt fél évszázad alatt nagy utat tettek meg az iskolázottság terén. Az általános iskola 8. osztályánál alacsonyabb végzettségűek évi kétharmados aránya napjainkig 5,4 százalékra csökkent. Az utóbbi negyedszázad alatt az érettségizettek aránya 5,5-ről 22,8 százalékra nőtt. A mezőgazdaságban dolgozók iskolai végzettségi szintje más gazdasági ágak dolgozóihoz viszonyítva viszonylag lassabban emelkedik. Régebben sokkal nagyobb mértékű volt az elmaradás, de még napjainkban is ebben az ágban a legalacsonyabb az iskolázottság. Kivételt képez a szakmunkásképző iskolát, szakiskolát végzettek aránya, amely a 15 éves és idősebb népesség országos 18,7 százalékával szemben 20,5 százalék. Az aktív keresőknél ugyanez az arány 30,4, illetve 32,8 százalék. Az aktív keresőkön belül legalacsonyabb a napszámosok rétegének iskolázottsága. A kétlakiak iskolázottsága jóval

19 MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG 659 meghaladja az országos átlagot. Mintegy háromnegyed részük szakmunkás vagy magasabb végzettségű. Az iskolázottságot a művelt földterület nagysága szerint vizsgálva az önálló gazdák és segítő családtagjaik kilenctizede elvégezte az általános iskola 8. osztályát, a művelt földterület nagyságával párhuzamosan csökken a legalább érettségizettek, illetve a 25 éves és idősebb népességen belül a diplomások aránya. Ez utóbbi arra enged következtetni, hogy a kvalifikáltabb gazdák nagyobb szellemi tőkéjükkel kisebb területen is biztosítani tudják megélhetésüket (például üvegházi kertészet), de az sem lehet kizárt, hogy a kárpótlás során a magasabb végzettségűek jutottak a nagyobb termőértékű földekhez, vagy az alacsonyabb végzettségű régi gazdák és azok leszármazottai jutottak nagyobb földterületekhez. A munkanélküliek adata azt jelzi, hogy elsősorban a szakképzetlenek kerültek erre a sorsra: közel felüknek az általános iskola 8. osztálya vagy annál alacsonyabb végzettsége van. Érdekes viszont az, hogy körükben a művelt földterület nagyságának növekedésével párhuzamosan emelkedik az érettségizettek, illetve a diplomások aránya. Az inaktív keresők iskolázottsági szintjét elsősorban a nyugdíjasok tömege határozza meg, magán viselve a múltat. A csoporton belül a szakmunkások aránya a művelt föld nagyságával párhuzamosan emelkedik, az érettségizetteké és a diplomásoké viszont éppen fordítottan alakul. A saját művelésű földterületen dolgozó eltartottak szakképzetlenségére fokozottan érvényesek a munkanélkülieknél már elmondottak. Nagy valószínűséggel nagy részük azért eltartott, és azért dolgozik a ház körüli gazdaságban, mert mindössze alig negyedük rendelkezik szakmunkás- vagy magasabb végzettséggel. A földet művelő munkanélkülieknek közel egyötöde, az eltartottaknak mintegy negyede legalább érettségizett, ami a magasabb végzettségűek vidéki elhelyezkedési gondjaira utal. A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási szakmai képzés régi múltra tekint vissza, de az iskolai végzettségek közé befogadott szakmunkásképzésként csupán háromévtizedes. Tulajdonképpen ennek következtében évtizedről évtizedre újabb évjáratok belépésével megkétszereződik sőt a féfiaknál még ennél is nagyobb arányban emelkedik a középfokú szakmunkásképző iskolai végzettségűek létszáma. A szakmunkás-bizonyítványt szerzett férfiaknak 7 százaléka, a nőknek mintegy 5 százaléka ilyen végzettségű. A mezőgazdaságában dolgozó aktív keresők képesítése napjainkban a legváltozatosabb képet mutatja. A mezőgazdasági gépkezelők kivételével valamennyi foglalkozási csoportban és művelt földterületi kategóriában az ipari és építőipari szakmával rendelkezők vannak túlsúlyban. A középfoknak megfelelő szakmai végzettséggel rendelkező önálló gazdák mindössze 12,9 százalékának van mezőgazdasági szakmája. Ők teszik ki a gazdalétszámnak a 3,6 százalékát. A kétlakiak körében hasonló arány figyelhető meg. A közvetlen mezőgazdasági munkát végzők egytizedének nincs szakmája, pedig a növénytermesztő és az állattenyésztő foglalkozások a szakmunkás végzettséget kívánnák meg. Ezzel szemben a munkanélküliek több mint egyharmadának mezőgazdasági szakmája van. Valószínűsíthető, hogy egy részük korábban a szakmán kívül, a városban dolgozott és így vált munkanélkülivé, más részük pedig a nagyüzemi gazdálkodás leépülésével került ebbe a kategóriába, és elképzelhető, hogy a jövőben majd önállóként dolgozik tovább, de átmenetileg ezt a jövedelemforrást is megragadja.

20 660 NAGY ORBÁN 8. tábla A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási jellegű középfokú iskolai végzettségű népesség nemek szerint Év Összesen Férfi Nő Összesen Férfi Nő fő a megfelelő nemű és végzettségű százalékában Középfokú szakmunkásképző iskola ,6 4,0 6,4 1990* , , ,4 7,2 4,6 Középiskola ,2 6,7 2, ,5 4,6 2, ,3 7,6 3, ,1 7,8 2,8 1990* ,9 8,1 2, ,5 7,5 2,4 * Az évi népszámlálás 2 százalékos képviseleti mintája alapján. Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási középiskolai végzettség, érettségi mintegy fél évszázada szerezhető, de ennek a végzettségnek sohasem volt olyan súlya, amilyet az ágazat fontossága megkívánt volna. A fiatalok általában akkor érettségiztek ilyen jellegű iskolákban nagyobb számmal, amikor a nagyüzemi gazdálkodás fellendült, és ez középszinten megfelelő álláslehetőségeket biztosított. Az érettségizett önálló gazdák és segítő családtagjaik egynegyedének van a foglalkozásának megfelelő középiskolai végzettsége. (A 18 éves és idősebbeknél ez az arány csupán 6,5 százalék.) A közvetlenül a mezőgazdasággal kapcsolatos szellemi foglalkozásúak csak alig harmada rendelkezik mezőgazdasági érettségivel. A gazdaságilag nem aktív érettségizett népesség körében az általános gimnáziumi érettségi dominál, hiszen nagy részük éppen a szakmai képzetlenségük miatt jutott a társadalom e csoportjába. A felsőfokú mezőgazdasági és erdőgazdálkodási végzettségűek száma 1930 és 1949 között mindössze 7 8 ezer fő volt. Arányuk a felsőfokú végzettségűek körében a 10 százalékot is alig érte el, ugyanakkor például 1941-ben a mezőgazdasági népesség aránya 52 százalék volt. A diplomások jellegenkénti sorrendjében a mezőgazdászok létszáma csak a közgazdászokét, majd a későbbiekben felsőfokra emelt művészeti végzettségűekét haladta meg. Az 1970-es évtizedben, amikor a felsőfokú végzettségűek száma 64 százalékkal nőtt, a mezőgazdászok száma csupán alig több mint feleannyival. Arányuk ugyanekkor az összes diplomás körében csökkent, mivel több más szakirányban a második világháború után a képzés szervezése jóval erőteljesebb volt. A mezőgazdászok körében különösen érvényesül az az általános felsőfokú végzettségűekre jellemző tendencia, hogy a számbeli növekedés a nőknél jóval erőteljesebb, mint a férfiaknál. A női mezőgazdászok képzése öt évtizedre tekint csak vissza. Míg közvetlenül a második világháborút követően a mezőgazdászok között a nők aránya csak