III. Koordinációs módszertan

Átírás

1 III. Koordinációs módszertan Lezárva: december 28. Készült az AROP 2011/1.1.9 A társadalmi felzárkózás szakpolitikai eszközeinek integrált fejlesztése és a területi együttműködések esélyegyenlőség elvű fejlesztésének modellezése a közszolgáltatások terén című kiemelt projekt keretében. Jelen munka a kutatócsoport szellemi terméke. Szerkesztette: Boros István 1

2 Tartalom III.1. KOORNINÁCIÓS MÓDSZERTAN A módszertan alkalmazott értelmezése A koordináció értelmezése a tranzaktív eseménytérben A koordinációs módszertan értelmezése a tranzaktív eseménytérben Alapozó ismeretek A tranzakció kutatása és a megismert tények (történeti szempont) A tranzakciókra vonatkozó ismeretek eddigi felhasználásának főbb területei Az alkalmazás eddigi területeinek csoportosítása Új felhasználási terület: a közigazgatás, benne a társadalmi felzárkózás szakpolitikája A közigazgatási gyakorlatban való alkalmazás A felzárkózás szakpolitikája Metaelméleti alapok (metaszempont) Az üzenetváltó hatásgyakorlás metafere A tranzakciók módszertani alkalmazásának rendező elve: a szocializációs folyamatok segítése A tranzakciók tartalma, iránya, intenzitása A tranzakciók jelölése A tranzaktív hatás jellemzése - jelölt tulajdonságok változása, állapotváltozás -, a jellemzők súlyozása A tranzakív hatásgyakorlás mértéke A tranzakciós kapcsolatban aktualizált tartalom A teljes rendszer LTTN- modellje A tranzaktív kapcsolatrendszer A vertikális és horizontális tranzakciók irányított rendszerének jelölése és integrációja Normativitás érvényesítése és az LTTN. A kapcsolatokban lévő normák (kikristályozsiítása, a normák alkalmlazása) Tranzaktív folyamatok megtervezése Időfeltételek figyelembe vétele A kapcsolatok koordinációja és az LTTN Az LTTN diagram mint a menedzsment kommunikációs eszköze Az LTTN mint a közigazgatási folyamatok aktualizált koordinációs eszköze A kapcsolatok monitorozása és az LTTN Az LTTN mint a monitoring eszköze A koordináció megvalósítása A közös cél elérésének összesítő folyamatábrái Tények jelölése, hatásgyakorlás A tanulmányok A szemléletmód innovatív eleme: a tranzakció Jelmagyarázat, rövidítések, fogalmak értelmezése a III., IV., V., VI. tanulmányokhoz Felhasznált irodalom III.2 A TÁRSADALMI FELZÁRKÓZTATÁS SZAKPOLITIKAI SZABÁLYOZÁSI RENDSZERÉNEK ÉS SZABÁLYELMÉLETI MODELLJÉNEK VÁZLATA Bevezető A pályázat célja és felépítése A tanulmány célja és felépítése A társadalmi felzárkóztatás integrált folyamatmodellel kapcsolatos néhány alapelv A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modelljének kapcsolata a társadalmi felzárkóztatás hálózat(elmélet)i modelljeivel A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modelljének helye az elkészítendő tanulmányokban A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszere A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozandó folyamata: a hátrányos helyzetűek élete A hátrányos helyzetűek életét szabályozó rendszer A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozái rendszer szabályozandó folyamata: a hátrányos helyzetűek élete A közösség életének főbb jellemzői

3 2.2. Igény, érték, erkölcs A minőség: az érdekeltek igényei kielégítésének mértéke A hátrányos helyzetűek élete mint a társadalom életének része A hátrányos helyzetűek igényei A hátrányos helyzetűek életének jellemzése A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozái rendszer szabályozáselméleti modellje A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer modellezésének alapelvei A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer szabályozáselméleti modellje A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modellje A hátrányos helyzetűek életének modellje A hátrányos helyzetűek életének modellezése A hátrányos helyzetűek életminőségének és társadalmi minőségének modellezése A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modelljének föbb irányítási szintji A társadalmi felzárkóztatás népképviseleti szintű szabályozási rendszere A társadalmi felzárkóztatás kormányzati szintű szabályozási rendszere A társadalmi felzárkóztatás ágazati szintű szabályozási rendszere A társadalmi felzárkóztatás integrált ágazati szintű szabályozási rendszere A társadalmi felzárkóztatás helyi szintű szabályozási rendszere A társadalmi felzárkóztatás szakpolitikai szabályozási rendszer többszintű szabályozáselméleti modelljének információs rendszere Felhasznált irodalom III.3. RENDSZER, FOLYAM, FOLYAMAT, FOLYAMATSZEMLÉLET A valóság leírása A valóság általános törvényei Az ismerettudomány alapelvei A fogalomalkotás A modell A rendszer értelmezése Rendszerelméleti alapfogalmak folyam, folyamat, folytonosság A folyam A folyamat értelmezése Folytonosság, folyamatosság A rendszerek működésének modellje A rendszerek működésének folyamszemléletű (készletgazdálkodási, transzportelméleti) modellje A rendszerek működésének folyamatszemléletű (irányításelméleti, ok-okozati) modellje folyamatszemlélet a minőségmenedzsmentben A tevékenységekből álló folyamat értelmezése Folyamatszemlélet A folyamatszemlélet jelentősége a minőségmenedzsment-rendszerben A folyamatokkal kapcsolatos követelmények A rendszerek és a folyamatok menedzselése A folyamatok jellemzése A folyamatok szabályozása A folyamatokat értékelő eljárások A termelési folyamatok leírása A termék-előállító folyamatok leírása Felhasznált irodalom III.4. A NÉPKÉPVISELET ÉS A KORMÁNYZÁS SZABÁLYOZÁSI RENDSZERÉNEK VÁZLATA A népképviselet és a kormányzás szabályozási rendszere A népképviselet és a kormányzás minősége Felhasznált irodalom III. 5. A PIACI MINŐSÉGÜGY FOGALMÁNAK KITERJESZTÉSE Bevezető A minőség általános értelmezése A minőség filozófiai értelmezése A minőség köznyelvi értelmezése A hagyományos piaci minőségügy A piaci igénykielégítési folyamat A PIACI IGÉNYKIELÉGÍTÉSI FOLYAMAT: TERMELÉS ÉS FOGYASZTÁS AZ IGÉNYKIELÉGÍTÉSI FOLYAMAT KÖZEGE: A PIAC A piaci igénykielégítési folyamat érdekeltjei és igényeik A piaci igénykielégítési folyamat minőségének értelmezése A hagyományos piaci minőségügy

4 2.5. Az állam szerepe a piac hagyományos minőségügyi szabályozásában A hagyományos piaci minőségügy válsága A közösségi minőségügy A közösség A közösségi tevékenységek A közösségi tevékenységek minősége A közösségi tevékenységek minőségügye A közösségi minőség szabályozása A közösségi minőségügy problémái Az általános (kiterjesztett) minőség és minőségügy Az emberiség fontosabb közösségi szintjei és típusai A társadalmi élet minősége és minőségszabályozása A családi élet minősége és minőségszabályozása Az egyén életének a minősége és minőségszabályozása A környezet életének a minősége és minőségszabályozása Felhasznált irodalom III.6. A KÖZSZOLGÁLTATÁS ÉRTELMEZÉSE ÉS MINŐSÉGÉNEK BIZTOSÍTÁSA A minőség és a minőségügy értelmezése A gyártás és a szolgáltatás A gyártás főbb jellemzői A szolgáltatás A közszolgáltatás főbb jellemzői A közszolgáltatás minősége A közszoégáltatási folyamat meniségszabályozása A közszolgáltatási folyamat minőségének biztosítása A közszolgáltatás minőségmenedzsment rendszere Felhasznált irodalom III.7. A KÖZSZOLGÁLTATÁS MINŐSÉGÜGYI CÉLMODELLJE ÉS MŰKÖDÉSI MODELLJE A vállalat/intézmény minőség-meghatározása A részvényesi modell Az érdekelti modell A közjó modellje A vállalati/intézményi minőségügyi célmodell és működési modell összhangja A közszolgáltatás célmodellje és működési modellje A vállalat/intézmény tevékenységeinek a tényleges minősége Felhasznált irodalom

5 III.1. KOORNINÁCIÓS MÓDSZERTAN (Czakó Kálmán oldalak) 0. A módszertan alkalmazott értelmezése 0.1.A koordináció értelmezése a tranzaktív eseménytérben A koordináltság működési tulajdonság. A koordináltságot létrehozó irányító tevékenységet nevezzük koordinációnak. A működés során a hatások célmegvalósító folyamatának egyes részeit kell egymással összefüggésbe hozni és másféle hatások érvényesülését kell csökkenteni vagy ha lehet, megszüntetni. A koordináció tehát hatások érvényesülését célhoz rendező beavatkozás. A koordinációra akkor van szükség, ha a kívánt eredményt létrehozó hatáslánc működtetése külső beavatkozást igényel. 0.2.A koordinációs módszertan értelmezése a tranzaktív eseménytérben Valami elérésének a módját az eljárás, a hogyanra adott válasz adja meg. A tudományos módszertani kategóriák alkalmazhatók a koordinálásra, a koordináltság kialakítására. A vonatkoztatásnak négy kategóriája ismeretes. 1.Beszélhetünk a tevékenység alapját adó tudás összerendezettségéről, a tudáskoordinációjáról. Ezek a kompetenciák területei, amelyben a megfelelő tudás birtokosainak együttműködéséről van szó. A szükséges tudás egy vagy több ember birtokában van. Lehetőséget kell tehát adni arra, hogy a közigazgatási tevékenység sikere érdekében korszerű tudás birtokában végezzük munkánkat. (Információk ideálkategóriáinak megnevezése alapján ez főként a kötött tudások egymáshoz rendezését jelenti.) 5

6 2.Beszélhetünk arról a koordinálásról, amely során az egyes személyek vagy közösségek adottságaihoz igazodó beavatkozásra kerül sor, amit a személyekhez igazodásnak, a személyes adottságok koordinációjának nevezhetünk. Mindenki valamire képes, valamilyen adottsága van. Ha tekintettel vagyunk rá, ha elfogadjuk sajátosságait, akkor vagyunk képesek hatást gyakorolni rá a kívánt területen. A hatékonyság azon is múlik, hogy a másik érzékelte, felfogta, ugyanúgy ítélte-e meg a beavatkozás tartalmát, mint az, aki hatott rá. A személyek adottsága csak valamilyen valószínűséggel mérhető fel, senki sincs a teljes bizonyosság birtokában. A személyek adottságai viszont alapvetően befolyásolják kapcsolataikat, tevékenységüket. A személyes adottságok koordinációja információk ideálkategóriái szerint főként sztochasztikus információkra épülő irányítást igényel. 3.A folyamatok irányítás által megvalósított koordinációja a folyamatokkoordinációja. Ez felel meg a kibernetikai és az informatikai elvek (vezérlés és szabályozás) alapján megvalósított irányításnak. A rendszerelméleti alapokat felhasználó módszertan az irányító szakemberek számára általánosan elfogadott, olykor annyira erre szűkül le a döntéshozatal folyamata, hogy a többi módszertani megoldást ki is szorítja a döntéshozók gyakorlatából. (Az információkra érvényes valamennyi ideálkategóriát magában foglaló tudásra épül.) 4.A közösség koordinációja a módszertanok negyedik elfogadott fajtája, amelyben a tagok egymáshoz rendeltségét, egymással való viszonyát befolyásolhatjuk. Amikor a kapcsolatok hálózatszerű kiépüléséről van szó, vagy valamely integrációs folyamatban személyek testületének működésére kerül sor, a koordinációnak ezt a típusát kell alkalmazni. (Az információk valamennyi ideálkategóriáját magában foglaló tudásra épül.) A koordinációs módszertan keretében a tudás, a személyes adottságok, a folyamatok és a személyek kapcsolatrendszer koordinálására kell eljárásbeli választ adni. Jóllehet a módszertanok nem az eszközre és a formára vonatkoznak közvetlenül, de közvetetten feltételezik, hogy a módszertani szempontok érvényesítésének van eszköze és valamilyen formája. Az eszköznek a módszerben megjelölt szempontot érvényesítenie kell. Eszerint az az eszköz fogadható el a koordinatív módszertan szempontjából, amelyik a tudásnak, a személyes adottságnak, a folyamatnak és a kapcsolatrendszernek kezelésére lehetőséget ad. Adott folyamatban az aktualizált kapcsolatrendszer a lehetséges kapcsolódásoknak csak egy 6

7 része, éspedig éppen az a része, ami az ügy kezeléséhez tartozik. Egy ilyen modell az LTTNnek nevezett modell. 1. Alapozó ismeretek 1.1. A tranzakció kutatása és a megismert tények (történeti szempont) Általános és diszciplináris megfontolások az emberi tevékenységről Amit befolyásolhatunk, az számunkra a hasznos stressz részévé válhat. - Tények észlelése, képzetek, előfeltételezések, értelmezések munkálnak bennünk. Igaznak tartott gondolatainknak jelen és jövőbeli érvényességét meggyőződéssel valljuk. Tudásunk személyes és objektív, melyek közül egyik sem tekinthető feleslegesnek a másik mellett. [Polányi Mihály 1964] - A hatni kívánó ember munkája eredményességében bízik, az a jogos remény élteti, hogy a megkezdett jó majd kiteljesedik, az elvetett mag majd szárba szökken, és termést hoz. Nemzedékről nemzedékre adódik tovább ez a makacs remény. Az emberek egyediek, emberségükben egyenrangúak. Titkok, melyek megsejthetők, és felemeltek, akik észrevehetők. Költői szavak sora fogalmazódik meg pillanatokon belül, ha az emberi lényegre, embervoltunkra utalunk. A hatás formája a szó legtágabb értelemben vett jelentése szerint emberi tevékenység. Meghatározása reflexív, történeti, tényszerű és meta-vonatkozások szerint szorgalmazható. Minden törekvés dacára az egybehangzó vélemény kiérlelődése, teljes egyetértésben megfogalmazott definíciója még várat magára. A meghatározás variációi és eltérései ellenére azonban törekvésünk meglehetősen egységes, elfogadható meghatározása mégis lehetséges. Lexikonok, tudományos diszciplínák tartalmazzák a hasznosítható megfogalmazásokat, a sokféle vélekedés felsorolását. A kutatásban hasznosított értelmezésben a hatásgyakorlás eredményét, pl. a személyre gyakorolt hatás esetében lehet magatartásformálásnak, attitűdalakításnak nevezni, a folyamatirányításban a kívánt célra törekvés kivitelezését, egy állapot megváltoztatását nevezhetjük a hatás eredményének. A hatásgyakorlás egyforma megvalósulása még nem biztos, hogy egységes eredményt hoz különböző szituációkban, mert a hatás befogadói nagyon különbözhetnek. Az egyénben kialakuló változás azután másokban a továbbiakban különböző eredmények kiindulópontja.[oláh 2004]. Országhatáron túl és országhatáron belül az attitűdök formálását megalapozó nézetek között nem igazán lehet érdemben megjelölhető lényegi különbség. - Brezinka [Brezinka 1971] három osztályba osztja az elméleti anyagot, melyek: 1. a magatartás formálásának tudománya, 2. annak 7

8 filozófiája, 3. és gyakorlati eljárásai. Scarbath a neveléstudomány továbbtagolásában sorolja fel pl. a szociálpedagógiát, a felnőttképzést, a szabadidő-pedagógiát az eltérő csoportmegnevezések mintájaként megjelölve. [Scarbath 1998]. Zrinszky László multikulturális természetűnek látja a sikeres pedagógiai tevékenységet és az eredményes oktatást. [Zrinszky 2000] Századunk személyes vezetést tárgyaló tudományát Nagy József hierarchikus multidiszciplínaként prognosztizálta. [Nagy 2000] Az átadható kultúra teljességének és a pedagógiai hatásnak akcióprogramban elérendő kiérlelt egységét állítja Zsolnai József, aki a munkafolyamatok középpontjába az értékek átadását és a képességek fejlesztését szolgáló innovatív pedagógiai eljárásokat helyezi. [Zsolnai József 2002] A folyamatok értelmezése és irányítása egymástól elkülönítendő. Az értelmezés az események után visszatekint, reflexív, ám az irányítás az elkövetkezőre irányul. Tapasztalatunk a múltra, előrelátásunk a jövőre vonatkozik. Életünkben az elmúltat megérteni és előrelátóan cselekedni folyamatos feladat. Az élet elmúlt eseményeire visszatekintünk, meg akarjuk azokat érteni, de csak annak a felfedezésnek vesszük igazán hasznát, amelyik a jövőbeli eseményekkel kapcsolatba hozható. [Bloch 1982]. A folyamatok magára hagyása helyett a társadalom, a tudomány a tudatosan befolyásolt, a szervezett események felé fordul. [Csepeli 2001] Az események között elkülönítjük a szervezet és a személy szintjén elkülöníthető eseményeket. Az egyének kultúrába ágyazottsága a nevelők számára nem hagyható figyelmen kívül. - Valamely kultúrában az oktatás, képzés, nevelés tartalma a más kultúrában meggyökerezettek számára is feltárható, átadható. Ebből következően a kultúra befogadásának folyamata más folyamatokhoz kapcsolódik. Pl. az inkulturáció egy kultúra tartalmának átültetése egy másik kultúrába. [Boda 1994] Rendkívüli fontossága van annak az együttműködésnek, amelyik a különböző kultúrákban felnövekedő emberek között valósul meg. A kultúrák sokfélesége és az egyes kultúrák közötti kölcsönhatások egy időben érvényesülnek, anélkül, hogy előfeltételként szabhatnánk meg az emberek közötti egyetértést. Senki sem helyezkedhet az emberi közösségen kívülre azzal a szándékkal, hogy kívülről irányítsa az eseményeket. Különböző szituációkban veszünk részt, konkrét helyzetben viselkedünk. A helyes magatartás megjelenik az alkalmi viselkedésben, és befolyásolja, vagy teljesen meghatározza azt. A viselkedés olyan akció vagy reakció, amellyel környezetünkhöz való viszonyunkat, vagy magát a környezetet változtatjuk meg. Amikor magatartászavar lép fel fiatalkorban, felmerül a kérdés: a fiatalt hagyjuk sorsára? [Zsidi 1999] Vagy: beavatkozzunk az események sorába? Értelmezésünk szerint a viselkedészavarok helyett a magatartászavarok korrekciójára azért irányul inkább a nevelő figyelme, mert a magatartás hosszantartóbb, állandóbb jellegzetességek forrása, és azért, mert a nevelő végül is a személyt későbbi életszakaszára készíti fel, tehát tartós hatást akar elérni. A magatartás korrigálója azt feltételezi, hogy a nevelés alanya az ismeretek elsajátításában, a képességek vonatkozásában, a szociális tanulásban társaihoz képest hátrányban van, és hogy a hátrány növekedése csökkenthető annak ellenére, hogy társas magatartásuk, normakövetésük, életvitelük, érzelmi életük kiszámíthatatlanabb az átlagosnál. Ha generációs tapasztalatok és tudományos ismeretek alkalmazásával a segítő vagy a nevelő a 8

9 hátrányosnak tekintett eltérés csökkentése érdekében a létrehozó okokat csökkenti, vagy a mutatkozó fejlesztési lehetőségeket hasznosítja, jelentős eredményeket ér el. Aki emberekkel foglalkozik, nagy felelősséget hordoz. Igaz ez egyéni és közösségi szempontból is. Minél nagyobbra nő az ember hatalma, annál inkább fokozódik mind az egyének, mind a közösségek felelőssége. [II. Vat.Zs.3, 34.] Azok a hatalmas erőfeszítések, amelyeket az emberek a századok folyamán életkörülményeik javítására kifejtettek, eseményeket befolyásoló, irányító szándékról tanúskodnak. Egyszerre feladatunk a tanítás és a nevelés. Tudatában vagyunk annak, hogy például tanítás által a tanulás, a megértés által a belátás már korai életszakasztól kezdődően fejleszthető. Általánosítással fogalmazva: Nem valamiféle szakmai káoszt, hanem az alapvető rendet, tér-idő összefüggéseket kell feltárnunk. Olyan pedagógiai munkára van szükség, mely növelni képes a jövő jobbá tételének döntő tényezőit és a politikai, gazdasági és más hatásgyakorlás értéke szerint való érvényesülését. Minden hiábavaló, értéket meghiúsító törekvés növeli emberi világunk entrópiáját, csökkenti a rend mértékét. Ami helyes és lényeges, azt kell felerősíteni az akadályok leküzdése árán is. [Szádeczky-Kardoss 1986] Az egység/összetettség, az azonosság/a különbözőség, az egy/a sok, a maradandóság,/a változás, a lényeg/a jelenség problematikájára kerestek magyarázatot a régiek. [Nyíri 2001] - A változás a változni nem tudó ideával nem magyarázható. A társadalmi problémák szociológiájába beletartozik többek között a társadalmi változásnak, a fejlődésnek fogalmi és elméleti tárgyalása. Gyakorta beszélünk fenntartható fejlődésről, sőt a globális változások és a személyes spirituális fejlődés fogalmai jelen vannak a közbeszédben is. Jogos tehát annak felvetése, hogyan befolyásolhatjuk a változásokat és a fejlődés folyamatát. - Bármely rendszer egészének valamilyen irányú változását kapcsolatba hozzuk a fejlődés fogalmával. - A filozófián belül az etika a változás irányát az értékfogalom mentén minősíti. Változik az időjárás, változnak a napok, sokféle élmény részesei vagyunk. A változások észlelésmentes megélése valamiféle időtlenséget lop az esemény sorába, mintha megállt volna az idő, mintha a változás kiiktatható volna az életünkből. [Huoranszki 2001] Ezzel szemben a változásoknak sebessége van, ami már az időbeliség értelmezéséből fakad. A mondottakból következően a változásokról önmagukban és a tapasztalatok kapcsán kell gondolkoznunk. A létező világban fantáziánkkal elkülönített állapottereket, egymáshoz képest másképpen változó tereket képzelhetünk el, sőt az elválasztott állapotterek azonos módon történő változását is feltételezhetjük, de a gondolattal valószínűen csak a játék, a puszta elképzelés határáig jutunk. [Shoemaker 2003] Minden embernek megvan a maga világa, melyet saját belső változási sebesség, saját belső pszichikai idő jellemez. Amennyi élőlény létezik, annyi belső világ van. A populációk, az élővilág, a természet változásai a fizikai időben megvalósuló folyamatokban válnak egymásra ható eseményekké. Szemléletmódunk szerint a változások sorát, a lehetőségek megváltozását minősíthetjük is. Létező közös állapotterünk [Arisztotelész, Fizika] tapasztalataiból kiindulva a gondolkozás révén más állapotterek lehetőségét nem kifejtve mérlegeljük lehetőségeinket, és cselekszünk. A megragadható 9

10 egységeket azzal a feltételezéssel jellemezzük, egymáshoz való viszonyukat, egymásra hatásukat azzal a feltételezéssel vizsgáljuk, hogy a sajátosságok, viszonyok és hatások megváltozása a nagyobb rendszerben egymástól nem függetleníthető sem hordozójuk belső változásától, sem a vele hatáskapcsolatban álló környezettől. A részek teljes izolálása az egészen belül csupán gondolati művelet, a részeket az egész rendszerből nem veheti ki senki és semmi, hiszen azok a rendszer részét képezik. Nem helyezhetjük magunkat a létező világon kívülre. Ebből következően az a változás sem tartozik az emberi létezés lehetőségei közé, hogy egy ideig nem emberként létezzünk, majd visszaváltozzunk. A Kafka novellában [Kafka 1912] elképzelt átváltozás is groteszk és abszurd, fucsa és lehetetlen az események sorában. Ugyanakkor az irodalmi érték vonatkozásában kimagaslóan értékes ötlet lehet, mely valami fontosra mutat rá. Létezésünkben reflektálhatunk a magányra/közösségre, az identitásra/az elidegenedésre, a haladásra/elmaradottságra, a hősiességre/megfutamodásra, a bátorságra/gyávaságra, a nyugalomra/szorongásra, a biztonságra/bizonytalanságra. Álom és éber állapot váltakozik életünkben. Félelmek, riadalom, hatalmakkal való küzdelem, kifosztottság, irrealitás, mesterkéltség, tragikum, stb. vagy ezek ellenkezője tölt el, vagy lephet meg bennünket váratlanul. A változások átmenetek, melyek eltérő tulajdonságú állapotok közötti lépéseket tartalmaznak. A változások iránya olykor felismerhetetlen, mégis egyértelmű és valóságos. A jellemzés mellé értékelő elemzést csatolhatunk, ami alapján a változásokat minősíthetjük. Tehát értelmezzük az eseményeket, köztük a változásokat, elemzések eredményeképpen pedig jellemezzük, minősítjük azokat. Amennyiben a változások minőségi változással is összekapcsolhatók, az eltérő minőségek minősítésére is van lehetőségünk. A helyesen megítélt elérendő irányában való haladás fejlődésnek minősíthető. Ennek megítélése azonban az elérendő értékének függvénye. Amennyiben az élet kibontakozását egy előrehaladó folyamatnak tekintjük, mindaz fejlődést jelent, ami az életminőséget javítja. A kérdések egész sora fogalmazható meg ezen a ponton is. A kétségeskedés gyakorlati lezárása azonban követelmény számunkra. Akkor kell cselekednünk, amikor még nem válaszoltunk meg minden felmerülő kérdést, akkor kell fejlesztenünk, amikor a konkrét állapot ismeretével még adósok vagyunk. Általános és gyakorlati választ adunk a fejlődésre abban az értelmezésben, hogy azt mindig előrehaladásnak, kiteljesedésnek, progresszív változásnak tekinthetjük, ugyanakkor mindazt regresszívnek, rombolónak, visszahúzónak tartjuk, ami károsít. A kár a kívánt és elérendő elérésének meghiúsulása, egy nem kívánt és kevésbé ép állapot bekövetkezése, mely egy eredményt hozó értelmes út bejárásának elmaradása miatt következik be. Az élet nem időzített kudarc, a fejlődés nem véletlen esemény, a siker nem szükségszerű. A változtatás szándékolt hatásgyakorlás, mely valamely célra irányultsága szerint értékelhető és minősíthető. Az a feltételezés él bennünk, hogy céljainkat közelíthetjük tudatos tevékenységünk révén. A változtató veszi magának azt a bátorságot, hogy saját tevékenységét a megfogalmazott cél elérésével összefüggésbe hozza. Ebben a vonatkozásban a haladás akadályainak leküzdését felkészültséggel, merészséggel, hősiességgel, áldozatvállalással kötjük össze és az emberi létezés minőségét célokkal hozzuk kapcsolatba. Amennyiben egyetértő felismerésről beszélhetünk az egyes ember és az 10

11 emberiség közös céljait illetően, annyiban egyéni és közös alapunk van az együttműködésre is. Tevékenységek, foglalkozások, hivatások egész sora szerveződik közös céljaink mentén. A világegyetem fejlődése, a természet fejlődése, az emberi nem fejlődése, a személy fejlődése a fejlődés mibenlétének megválaszolása után értékelhető. A fejlődés eszközeinek hasznossága ezután válaszolható meg. Kérdezhetjük ugyan, hogy a könyvek előbbre vitték-e a fejlődést, fejlettebb-e a civilizált világ a primitív népek világánál, fejlődtél-e tanulmányaid során stb, de csak akkor válaszolhatjuk meg a kérdéseket, ha magát a változások kívánt végpontját a kérdéses eszközök közelebb hozhatják hozzánk. Az a meggyőződés vezet bennünket, hogy a generációk egymáshoz rendeltsége felelősség forrása is, és a korábbi nemzedék tapasztalatainak átadása fontos feladat. Ha pedig így van, mind a tapasztalatok átvétele, mind a követő generáció továbbhaladása az elért eredmények birtokában egyaránt fontos. A tapasztalatok és az előrelátás együtt hozza létre a nevelés számára azokat az objektív követelményeket, melyeket a felelősséggel hozunk összefüggésbe. A nevelői hatásgyakorlás tehát nem sorolható a tudatosságot nélkülöző események körébe. A mondottak alapján az emberi hatásgyakorlás a tapasztalatok filozófiai, hétköznapi értelmezésének függvényévé válik. Nézeteink értelmes megalapozására törekszünk, de állásfoglalásunk eltérő lehet. Empirizmus, racionalizmus, szkepticizmus mellett horgonyozhatunk le különböző érvek hatására. Amikor tehát a nevelő hatására változik a nevelt személy, egyikük sem függetlenítheti magát attól, hogy a másik személyt értelmesnek, állásfoglalását mérlegelendőnek, magát a személyt véleményével együtt elfogadandónak tekintse. Sőt mindazt el kell fogadnia, ami a másik személy sajátossága. Hatásgyakorló szándékát meg kell alapoznia, és a másik személy szabadságát meg nem szüntetve, vele kölcsönösen, együttműködésben kell hatnia. Ami a filozófiában problémaként megfogalmazható, az a hétköznapi gyakorlatban nem mindig jelenik meg igazi problémaként. A gyermek, a diák, a növendék, a nevelt szabadsága nem sérül azáltal, hogy a szülő, a tanár, a mester, a nevelő hat rá. Sőt, hagyományként átadott tartalmak elfogadásáról, továbbviteléről beszélhetünk. Tájékozódását, sikerét, eredményes tevékenységét maga a fiatal mozdítja elő azzal, hogy kérdéseivel, kéréseivel, a kapott feladatok megoldásával, problémák elemzésével, tapasztalatok elsajátításának, ismeretek megtanulásának szándékával fordul az idősebbhez. A dolgok nem állnak fenn elszigeteltségben. A dolgok érintkezése, egymásmellettisége elkülönítettséget feltételez, de a dolgok összetartozása, összekapcsoltsága hatásbeli egységet hoz létre. A filozófiában tárgyalt kontiguitás és kontinuitás esetünkre alkalmazva nem csak ellentmondások megfogalmazására, hanem működési feltételek megfogalmazására is lehetőséget ad. Elkülönült részek képesek egymással kapcsolatba lépni, és valamely szempont szerint, hatáskapcsolatban képesek egy folyamat részévé válni. Azonosságukat el nem veszítve, kapcsoltságban léteznek az egyes események. A tudatos hatások optimalizálhatósága további előfeltételezés, de indoklásához sok támpont kínálkozik. Az életműködés alsó-felső tűréshatár között, viszonylag szélsőséges hatással szemben is lehetséges. A rendszerként viselkedő egység képes arra, hogy fennmaradjon változó környezetben is. 11

12 A szervezet, a populáció, az ökoszisztéma optimális működése révén bekövetkező változások fejlődésnek minősítése további szempontok szerint lehetséges. Az élővilág megváltozása, az életjelenségek megvalósulása még nem jelenti a működő rendszerek fennmaradását. Sőt, a fennmaradás nem jelenti a minőség garanciáját. A kaotikustól a teljesen rendezett felé haladás, a tökéletesedés, az egységesülés, a jobbá válás minősített folyamat. - Minthogy a nevelés minősített, tudatos, fejlesztő folyamat, azért a minősítésben az érvelésnek, a tudatosságban az értelmes belátásnak, a fejlesztésben a szabad döntésnek van meghatározó szerepe. Az egymásra hatásnak iránya, mértéke, felelősségi vonatkozásai vannak, melyek az ésszerű tevékenység adott területéhez, az illetékes felelősségi kapcsolatához, a generációk egymáshoz tartozásához, a személyes érintettséghez sorolhatók. A hatásokról szólva két dolog figyelembe vételét nem mellőzhetjük. Elsőként nem hagyható figyelmen kívül, hogy nem minden változás tekinthető fejlődési eseménynek, másodikként pedig tudatosítanunk kell, hogy a fejlődés valamely irányban történő változás, amely tény nem attól függ, hogy mit minek minősítünk. Kell olyan tényszerű kritériumnak is lenni, mely a változások valamely irányban történő megvalósulása után a pl. a nagyobb épség, a nagyobb integráltság, a komplexitás nagyobb fokának minősíthetőségére vonatkozik. Minden, ami a fejlődés kritériumainak megfelelően változik, egy olyan hatás együttes révén változik, amelyek együttesét egyfajta fészeknek, egy mikrofülkének tekinthetünk. [Stallings és Jenkins 1993, Worthman 1994]. A fejlődési állapottérben megjelölt fészek, fülke természetesen absztrakt, gondolati, intencionális létmódú valóság, melynek a természeti létezők sorában biológiai, viselkedésbeli, kulturális események felelnek meg. A konkrétan együtt ható tényezők térben és időben egybeszerveződött, tér- és időbeli csomagként értelmezhetők. [Worthman 1994] A kontextus változóinak együttes hatását jelenti ez a csomag. Amit tehát gondolatban együtt kezelünk, aminek elemzését el tudjuk végezni, azok egyfajta intencionális mintázatban megjelenő együttest képeznek. A fejlődésnek gyakorlati együttesben érvényesülő hatótényezői vannak, melyek folytonosan vesznek fel különböző értékeket és konkrétan hatnak. Ha a változásokat jelölni akarjuk, akkor a változó dolgok elkülönítésére, jellemzésére, a rájuk ható tényezők megjelölésére, a hatás mértékének és irányának leírására kell törekednünk minél teljesebb mértékben. A tudatos változtatás eredményessége azon eljárások alkalmazhatóságának függvénye, amelyek a valóságos eseményeket minél nagyobb mértékben befolyásolják. Személyeket irányító nevelőtevékenységünk első feltétele a tényleges helyzet feltárása, az esemény megismerése. Ezt követi az alkalmas hatásgyakorlás lehetséges mintázatainak feltárása és megvalósítása, végezetül a hatásgyakorlás optimalizálása, melyhez hozzátartozik a kritikus utak bejárása, a célnak megfelelő teljesebb és biztonságosabb lehetőségek létrehozása. A személyes fejlesztés fontosságának következményeként a fejlődési fülke elvi és ábrázolási középpontjában a gyermek fejlesztése áll, akit személyek és tárgyi adottságok vesznek körül a kultúrában értelmezett ésszerűség valamely fokán. Minthogy a nevelés felelős, személyes hatásgyakorlás, személyek vannak közvetlen kapcsolatban a fejlesztő irányításban, akik valamely 12

13 kultúra tárgyi világával, tudásával kapcsolódnak. Sokféle ábrázolás, blokkrajz szemléltetheti a teljes rendszert, de a hatások leírására és elemzésére még nem alakult ki olyan eljárás, mely a nevelésben elfogadott, általános, kötelezően alkalmazható volna a fejlesztők számára. A fejlődési eredmény a nevelés folyamatának egyfajta záró eseménye. A fejlődési eredmény személyre, folyamatra, kontextusra vonatkozó faktorai időhatárok között elemezhetőek. Az egyes fejlődési eredmények hatások következményei, amely hatások egy részét a személyes fejlesztő tudatosan fejti ki. Kell tehát lennie olyan hatásláncnak, mely az események integráltságának különböző fokán megjelenő hatás-együttesben, a hatásmintázatban nyomon követhető és megvalósítható. A nevelő tevékenység célszerű kell hogy legyen a fejlesztés érdekében, azután egyszerű kell hogy legyen, hogy a változtatás eszköze lehessen és érthető kell hogy legyen, mert csak a megértett hatást tudjuk tudatosan elfogadni. Annyi bizonyos, hogy optimalizált eredményre nem csupán attól függően jutunk el, hogy eljárásunk mennyire bonyolult, összetett, vagy milyen mértékben integrált. Minden beavatkozás összetett, többféle hatás eredménye. A beavatkozás során gyakorolt hatásunk nem az egyedüli az adott pillanatban. A segítő változtatás kialakulása is összetett, nem egyedül a mi hatásgyakorlásunk következménye. A személyes válasz, mely adottságok és képességek függvénye, a környezeti feltételekkel és lehetőségekkel együtt hozza létre a változást. Az emberiség nagy családja lassanként eszmél, egyetlen közösséggé szerveződik elsősorban a nemzetek közötti érintkezés sokféle és egyre több eszköze segítségével. [II.Vat.Zs. 3, 33.] Az emberi tevékenység nemcsak az embertől indul ki, hanem az emberért is van. Az ember ugyanis, amikor dolgozik, nemcsak a tárgyakat és a társadalmat alakítja, hanem saját magát is tökéletesíti. Sok mindent megtanul, fejleszti képességeit, kilép önmagából, sőt önmaga fölé emelkedik. Az ilyesféle növekedés helyesen értelmezve sokkal nagyobb érték, mint a külső vagyon, amelyet össze lehet gyűjteni. Értékesebb az ember azáltal, ami ő maga, mint azáltal, amije van. Ugyanis többet ér a műszaki haladásnál mindaz, amit az emberek a nagyobb igazságosság, a szélesebb körű testvériség és a társadalmi viszonyok emberibb rendezése érdekében tesznek. A műszaki haladás ugyanis csak anyagi alapot nyújthat az ember további emelkedéséhez, egymaga azonban még egyáltalán nem valósítja meg az emelkedést. [Vat.Zs.3,35.] Vannak olyan fogalmaink, amelyek a személyes hétköznapoktól a globalizáció ünnepnapjaira is kiterjednek. Elfogadjuk a demokrácia, a nevelés, a multikulturalizmus eseményeit, és bár sokfélék vagyunk, képesek vagyunk hasonlóképpen értelmezni azokat. Azonban még ezzel kapcsolatban is vannak megfogalmazható dilemmáink a globalizálódás folyamatában. A demokratikus multikulturális állampolgárság [Torres 1998] felé haladás számtalan új kérdést vet fel. Azért cselekszünk, hogy valamit elérjünk. Az ember kimondja gondolatait, megteszi a tervezettet, másokra hat, olyanokra, akik maguk is gondolkoznak, cselekszenek, válaszolnak. A dolgokról értesülve sokan, sokféleképpen, különböző erővel, váratlan módon reagálunk. Tevékenységünk minősíthető minden esetben a hatásokra adott és adható válaszok szempontjából. - 13

14 Minden cél egy és egy vagy több szempontból felel meg annak, amit távlatában el akarunk érni. Úgy gondolkozunk minden elemi eseményről, mint ami egy továbbvezető folyamat része. Így van ez akkor is, amikor valami lezárásaként, befejezéseként, valamire adott válaszként értelmezzük eredményeinket. - A közvetlen beavatkozás helyei a hatáspontok. Az oksági hatások láncolata alapján látjuk, hogy az egyes elemek között hatáskapcsolat létezik. Bőven találkozunk irodalmi, költői hasonlattal. Kölcsey szerint az emberiség története, valamint az egész természet szakadatlan láncon függenek egymásba, s bölcs az, ki a láncot ismerni és követni tanulta. [Bánkúti 2006] Történelmi eseményekre emlékezve írók, írásművek hatnak egymásra. Pédául Bánk, aki horvátszlavón bán 1213-tól Magyarország nádora, ő az, akire II. Endre hadjárata idején az ország irányítását bízta. Történetét, a királyné elleni merényletet azután négy évszázaddal később feldolgozza egy német költemény, egy angol dráma, egy francia novella, egy német regény, ballada, drámai költemény. Osztrák drámaíró színművet ír a történet megmásításával. Nem más ez, mint a történeti eseményt követő hatások láncolata A kutatások során azt kell kideríteni többek között, hogy mi mire hat. [pl. Jeney, Nagy, Oravecz 1998]. A hatások együttesét egy intencionális struktúrában foglaljuk össze. Aktív-passzív működési állapotnak megfelelően, a képzetekhez igazodva grafikus módon egyfajta általánosítással, more geometrico, azaz geometriai formájú megjelenítést alkalmazunk. A Novum organum a hagyományok tagadásaként mindig megjelenik [Bacon1620] a tudományra hivatkozásban. Jóllehet a mindent megújító, többletet elérő szándék igazi tartalma csak idővel mutatkozhat meg, érdeklődéssel fordulunk minden új, váratlan, erőteljes esemény felé. Az is bebizonyosodott/bebizonyosodik az évszázadok során, hogy az új minősítés meglehetősen hagyományos, csak fel kellene azt fedezni mindenkinek a maga számára, mielőtt valakit valami első hirdetőjeként nevez meg. A tudatlanság és a tájékozatlanság között ezen a ponton tehetünk különbséget. Vagy meg kell említeni, hogy olykor az érzelem érvei dominálnak az értelem érvei fölött. Továbbá matematikai gondolkodásmód a tudományos gondolkodásmód vezérfonalaként egyfajta elfogadottságot élvez, ám a belső megtapasztalás sohasem tekinthető fölöslegesnek a természetfilozófia műveléséhez.[bacon 1268] A mindent összegző szándék egyfajta enciklopédikus megközelítést eredményez a tudományos munkásság során. Távoli eseményterületek kerülnek pl. a mennyiség vonatkozásában egymás mellé a tudományos leírásban. Ennek illusztrálására idézhető fel, hogy a gyógyszerhatás a robbanószerek hatásának leírásával együtt szerepel Bacon tudományos munkásságában. - Vannak olyan tudományterületek, amelyek a helynek, a relációnak, a folyamatnak, a kontextusnak a vizsgálatát tartják sajátjuknak, és azt helyezik a vizsgálódás, a figyelem középpontjába a numerikus jellemzők mellett/helyett. A személyes irányító tevékenység folyamat, hatásláncokban valósul meg. Minthogy tárgyuk szerint csoportosítjuk legegyszerűbben az eseményeket, elsősorban ezeket hozom fel példának a hatásláncok típusainak megnevezésére. Eszerint vannak [Cohn 1975] a valami kategóriában 1. feladatláncok, 2. problémaláncok, 3. kérés teljesítésére vonatkozó elvárás-láncok, 4. kérdés 14

15 megválaszolására vonatkozó láncok, 5. tapasztalatszerző láncok, 6. információs láncok. A láncok hálózatba szövődnek. - A tevékenység tartalma tovább tagolódik a közösségben lezajló folyamatok szerint. A felsorolt hat eltérő tartalom mindegyikében további lehetőségek (mindegyikben 1-10.), további típusok vannak. Ezek a mi -kategóriában a következők: 1. versengés, 2. kooperáció, 3. rokonszenv, 4. ellenszenv, 5. adás, 6. elvétel, 7. segítés, 8. agresszió, 9. szolidaritás, 10. támadás. A jelzet 60 változat mindegyikében további variációk aszerint alakulnak ki, hogy (II.) az egyéni hozzáállás és törekvés mely prioritása érvényesül a hatásgyakorlás során. Ezek a prioritások az én kategóriában a következők lehetnek: 1. érzelem, 2. szükséglet, 3. kívánság, 4. megbizonyosodás, 5. erősségek, 6. gyengeségek. A valami, a közösség, az én három szituatív tényező, melyekből 6 x 10 x 6 (=360) különféle hatáslánc jöhet lére, tehát a további eltérő jellegzetességeket és kombinációkat nem számítva - minimálisan 360 különböző tartalmú hatáslánc-féleség különíthető el. Tény, hogy a dolgokkal való kapcsolatunk szerint beszélhetünk érintettségünkről, az ügybe való bevonódásunkról. Nem élünk mindenkitől, mindentől függetlenül, még ha olykor közömbösek vagyunk is egymás vagy a dolgok iránt. A közbeszédben szó esik a hatásgyakorlás több fajtájáról, pl. kozmikus, társadalmi, intézményi, személyes, tárgyi hatásgyakorlásról. - A hatások értelmezésekor az események értelmét keressük. Fogalmaink hálózatszerűen függenek össze egymással. Bárhol is legyen a megértés kiindulópontja, a sokféleségből a kisebb változatosság felé elmozdulva vagyunk képesek helyreállítani a megértés hiányosságait. Reverzió szükséges: vagyis a sok fogalom felől a gyökérfogalom felé kell haladnunk. Nem tudjuk adott esetben mi az egész, más esetben nem tudjuk mi a rész. A két fogalom egymásra utaltsága nyilvánvaló. Az egészből részt elkülöníteni, vagy részekből az egészet összeállítani csak valamely szempont szerint, valamilyen mértékben, valamilyen vonatkozásban lehet, mert nem mi vagyunk a létesítő okok és korlátok között vagyunk képesek hatásgyakorlásra! Folyamatos iteráció (fokozatos közelítés) és asszertív (a logikában egyre határozottabban kijelentő, tényállító) közlekedés szükséges mind a gondolatok, mind a tevékenység határként létező pontjai között. A valóban emberséges politikai élet kialakítására semmi sem jobb, mint az igazságosságra, a jóindulatra és a közjó szolgálatára irányuló érzület fejlesztése, továbbá a politikai közösség igazi jellegére, meg a közhatalom céljára, helyes gyakorlására és határaira vonatkozó sarkalatos meggyőződések erősítése. [II.Vat.Zs.4, 73.] - Az együttműködéshez a következő irányelveket látjuk célravezetőnek: a) minthogy a haladás elsősorban maguknak a népeknek munkájából és tehetségéből születik és fokozódik, nem szabad merőben idegen segélyforrásokra alapozni, hanem elsősorban a sajátjaik teljes feltárására, meg a saját tehetségük és hagyományaik kiművelésére. E téren azoknak kell élen járniuk, akik nagyobb befolyást gyakorolnak a többiekre. b) A fejlett nemzetek gondosan ügyeljenek a gyengébb és szegényebb nemzetek érdekeire a velük folytatott kereskedelemben, hiszen ezek a nemzetek a saját létük fenntartása végett szorulnak rá termékeik eladási árára. c) A nemzetközi közösség teendője, hogy összehangolja és ösztönözze a fejlődést; mégpedig úgy, hogy a reá szánt segélyforrások a legeredményesebben és a teljes méltányosság alapján oszoljanak meg. Erre a 15

16 közösségre tartozik az egész világ gazdasági kapcsolatainak szabályozása is az igazságosság mértéke szerint és természetesen a kisegítés elvének sérelme nélkül. d) Óvakodni kell az olyan műszaki megoldásoktól, amelyekre még nem érett meg a helyzet. [II.Vat.Zs. 3, 86] Meggyőződésünk szerint a föntebbi értelmezésben létezik emberi fejlődés. Mind individuális, mind populációs értelemben. A személy és a népesség fejlődésének alapgondolata és elmélete jóllehet egyidős az emberiség történetével, számtalan formán keresztüljutva érte el a mai állapotát, kifinomodott tudományos leírását. [Lerner 2002]. Biológiai, pszichológiai, szociológiai vonatkozások szerint az egyes változások elkülönítetten tárgyalhatók az egyes tudományokban, mint pl. a biológiai antropológiában, a kulturális antropológiában. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a megfigyelések, tapasztalatok rendszeres integrálása, stb. eredményeképpen a tudásanyag rendszerezettebb formában, diszciplínákban sajátítható el. A tudásanyag diszciplináris tagolása közvetlenül kapcsolódik a normaféleségek igazolásával. Amikor pl. a jog jelentőségéről beszélünk, a folyamatirányítás jogi eszközeit kikerülhetetlennek, fontosan tartjuk, ezáltal a jogi diszciplínákat jelentősnek, meghatározónak jelentjük ki. Hasonlóképpen érvényesül a tradícióra, a divatra vonatkozó, a vallási, erkölcsi, szokásra épülő norma, melyek mindegyike diszciplínákkal kapcsolódik. Hozzá kell tennünk, hogy a normaféleségek egymásnak nem mondhatnak ellent, mint értékek ugyanarra a valóságra vonatkoznak, ezért egymást kiegészítő szerepük van a hatásgyakorlás indoklásában. A tapasztalások feldolgozása filozófiai, magatartásbeli megalapozást kíván. Kezdettől a kifejletig kell gondolkozni arról, hogyan veszünk tudomást a világról, hogyan integráljuk ismereteinket, azok miféle fölhasználására van módunk. Elfogadható empirikus módszer általánosítására van szükség a filozófiai diskurzussal egyidejűleg. Utalok az Általánosított Empirikus Módszer (Generalized Empirical Method = GEM) szerepére. [Lonergan 1973] fontosságára. Ebben megfogalmazható, hogy az emberi intellektus működése pl. az események, tények, viszonyok, vonatkozások belátása vonatkozásában, mely központi jelentőségű a fejlődés értelmezése és a fejlesztés érdekében. A hatásgyakorlás, minták átvétele közös tapasztalatunk. A magatartásbeli minták követésének ténye alátámasztható hétköznapi tapasztalatainkkal. Tárgyakon keresztül való hatásgyakorlásról is beszélhetünk. Vegyük az építészettörténet eseményeit. Például a sztoa görög épületrész, illetve épület. Általános jelentése szerint oszlopsoros, egy-vagy kétszintes folyosó, szűkebb értelemben a görög várostereket és utcákat szegélyező üzletház, amelyben az egy- illetve kéthajós folyosó mélyét elárusító- és raktárhelyiségek sora zárta le. Valószínűleg a pergamoni királyok által épített effajta létesítmények megjelölésére használták először a baziliké sztoa királyi csarnok - elnevezést, és ennek egyszerűsített alakjából származott a bazilika épülettípusának a neve. - A sztoa azonban nemcsak névlegesen, de minden valószínűség szerint, strukturálisan is befolyásolta az antik bazilika - sok mozzanatában mind a mai napig pontosan nem tisztázott - fejlődésének útját-módját. [Major 1983] Egyrészt több diszciplínát vagy tradicionális tanulmányi területet átfogó stúdiumot nevezünk interdiszciplínának (főnév), másrészt két vagy több diszciplínát összegző szemléletmódot nevezünk 16

17 interdiszciplinárisnak (jelző). Lehetőségünk van elméletek, elvek, modellek, koncepciók, elemzések, szabályok, posztulátumok, módok harmonizálására. - Diszciplínák, interdiszciplínák, interdiszciplináris és multidiszciplináris szemléletmódok és vizsgálódások kapnak helyet. A hatásgyakorlás információkon, meggyőződéseken keresztül valósul meg leginkább. Ezért a megfigyelések és a természettudományi elemzések tartalma, leírása évtizedekkel később is része lehet a mindenkori érvelésnek. Valóságterületek, ismeretterületek, módszerek sokféleségében időkeretből kiemelkedően az események megvitatásnak helye van. A multidiszciplináris szemléletű ember nem tévesztendő össze a polihisztorral. A multidiszciplináris szemléletű embert nem a részkérdések sokaságának memorizált tudása, hanem az alapvető összefüggések kvantifikált ismerete, a világról való helyes tájékozottság jellemzi, melynek birtokában az új ismereteket az információáradatban is gyorsan elhelyezni, beépíteni képes az univerzális összefüggések rendszerébe, azok jelentőségét helyesebben méri fel. Ellenáll a felfogások merev szembeállításának, megtalálja a vitákban a közös tárgyalási alapot és tudatában feloldódik a természettudományi és művészi beállítottság ellentéte. [Szádeczky-Kardoss o.] Emberképünk mindig új elemekkel gazdagodik. Mindenfajta gépies hasonlattal szemben így a robotmodellekkel szemben is Bertalanffy aktív személyiségrendszernek tekinti az embert. Az esélyeit döntéseivel befolyásoló ember szabadságát nem lehet feladni semmiféle mechanizált emberkép kedvéért, bármilyen nagyfokú hasonlatosságot vélünk is felfedezni. A módszerekben, eszközökben rejlő, működésben megnyilvánuló szabályszerűség, irányíthatóság, a szabad akarat határain belül van. [Bertalanffy 1967] A diszciplínák részek az egész tudományban, melyek a valóság egy részét írják le választott szempontok alapján. Az emberi gondolkozás fennhéjázó ravaszsága az, amelyet vezetéstudománynak nevezünk. [Churchman 1974] A logikai tankönyvekben gyakran emlegetett példázat egy csoport vak emberről szól, akiket azzal a feladattal bíztak meg, hogy írják le, mi az elefánt. Mivel a vakok az elefánt testének különböző részét vizsgálták, tapasztalataik alapján hajónak, oszlopnak, ostornak, csőnek tartották az elefántot. A történetben az a ravaszság, hogy az ember feltételezi, hogy egy igen logikus, okos ember mindig a helyzet fölé kerekedhet s láthatja azoknak az ostobaságát, akik képtelenek az egészet áttekinteni, vagy velük hasonlóként vélekedni. A teljes rendszer a célkitűzések elérésére koordinált elemek halmazának tekinthető fenomenológiai szempontból akkor, ha képesek vagyunk leírni a rendszer környezetét, alkotóelemeit, célját. Eszerint az lesz az alkotóelemek integritásának alapja, hogy az elhatárolt rendszer működése, tevékenysége adott hatástérben elkülöníthető. A rendszer értékének megítélésével hozzuk összefüggésbe a hatáslánc elemzésekor a cél/eredmény mérlegelését. A behaviorista tudós tapasztalati eredmények főként a biológiai, pszichológiai stúdiumok alapján törekszik az emberi társadalom természetének leírására. Nem modellek hipotéziseiből kíván építkezni vagy következtetni, hanem a gyakorlat jobb megismerése révén szerzett információkból. Utalhatunk annak a közgazdásznak a vezetésben betöltött szerepére, aki a szűkös erőforrások 17

18 szétosztását kevésbé hozza összefüggésbe a társadalomban a vezető pszichikai tulajdonságaival. Minthogy további értelmezést kíván az a feltételezés, hogy az emberek a boldogságot keresik, a legfőbb jót, a lehető legtöbbször, azzal a ténnyel szembesülünk, hogy a tudomány története szerint a rendszereket vizsgáló tudomány önmaga sem integrált összefüggő rendszer. Mindenesetre az kitűnik a tudományok fejlődéséből, hogy a viselkedéslélektan és a vezetéstudomány szakemberének munkáját integrálni kell! További kérdések merülnek fel a hatásgyakorlás szempontjából. Pl. az a meggyőződés, hogy az emberi döntés ügyét főként az individuumra kell bízni, megkérdőjelezetté válik azok részéről, akik a globális állásfoglalásokat, a társadalmi meggyőződéseket, ideológiákat, vallásokat ütköztetve a döntést egyfajta közösségi döntés területének tekintik. [Churchman 1974, 220.o.] A problémák megoldása nem attól függ, hogy a tudós, vagy a tervező a technikai eszközök és módszerek sokaságát jól ismeri és helyesen alkalmazza-e. A tévedés minden részletnek vagy egésznek tekintett esemény mögött meghúzódhat. A világot mások szemével is látni kell. Mindegyik világszemlélet tartalmaz korlátozásokat. Senki sem mondhatja magát mindenki másnál illetékesebbnek a rendszerszemlélet alkalmazásában. Leginkább az a perdöntő az alkalmazott eljárás elfogadásához, hogy helyesen alkalmazzuk azt, amit mindenki tud. A rendszerszemlélet alkalmazása tehát egyrészt követelmény, másrészt meghaladni való minden esetben, elképzelésként pedig jó dolog. A leképező rendszerek fejlődnek. Az objektív rendszerek fejlődésének is megvan a maga dialektikája. [Pawelzig 1974, 7.o.] Már 1972 óta (Berlin, KGST szimpózium) folyamatos tárgya a nemzetközi fórumoknak a rendszerszemlélet megvitatása. A tudomány globalitásának nyilvánvalóvá válása, a tudományos kollektívák - pl. fizikusok, kémikusok, biológusok - kutatásai, a differenciálpszichológiától a szociálpszichológiáig a személyiségek rendszerjellegű elemzése mutatja, hogy nemzetközi jelenségről van szó, mely a legnagyobbtól a legkisebbig terjed. Azt látjuk, hogy a dialektika tudatos felhasználása és a speciális rendszerelemző módszertan alkalmazása között mély szakadék tátong. Az integrálás szintjei tudatosítják a szintek közötti eltéréseket, a szakadék lassan kitölthetővé válik, sőt az egyes szintek kapcsolatait, kölcsönhatásait részben elemezni is tudjuk. A megismerő, konstruktív, tervező és prognosztikai tevékenység során újra meg újra megbizonyosodunk arról, hogy szükségünk van a struktúra és a funkció összefüggésére vonatkozó képzetekre, mert csak így tudhatjuk, hogy milyen biztonsággal és milyen módon következtethetünk egy struktúráról a funkcióra és megfordítva. Az irodalom különbözőképpen hangsúlyozza, hogy az adott struktúra más-más funkciókat tölthet be, és megfordítva, egy adott funkciót más-más struktúrák tölthetnek be. Ezzel kapcsolatban egyúttal több-kevesebb történelmi tapasztalat válik hasznosíthatóvá analogikus következtetés útján vagy a tartalom és a forma kategóriái közötti viszonyok azonosítása révén. [Pawelzig 1974, 46.o.] A funkciókat valamilyen struktúrában elhelyezhető elemek töltik be. A struktúrák az elemek mint elemek létezésének, valamint a funkciók optimális vagy nem-optimális betöltésének feltételeiként jelennek meg. Egyúttal azonban eredményei is a funkcióknak, mivel az elemek, funkcióik betöltése során, összefüggésbe kerülnek más elemekkel. Másrészt nemcsak a 18

19 funkciók függenek a struktúráktól, hanem a struktúrák is a funkcióktól. A kölcsönös függés és feltételezettség mindenek előtt azt teszi lehetővé számunkra, hogy a struktúra és a funkció közötti kölcsönös viszonyt önmagában vizsgáljuk, és mint olyan összefüggést fejtsük ki, amely az ellentmondásmentes viszony összes jellegzetességével rendelkezik, mely az ellentétek egységének is felfogható. [Symposiumsbeiträge, 1967] A rendszerleírás klasszikus témáinak tekinthetők a következők: 1. rendszer, elem, struktúra, 2. mozgás, változás, fejlődés, 3. az önfejlődés és a külső okból történő fejlődés, 4. a fejlődés irreverzibilitásának törvénye, 5. a létezés és az elmúlás, 6. a minőségek és a nagyságrendek, 7. a fejlődés iránya, 8. a fejlődés ütemének változása, 9. a fejlettebb és a kevésbé fejlett rendszerek vagy elemek kölcsönhatása, 10. a lehetőség és a lehetetlenség dialektikája. Új témák is felvetődnek a klasszikus témák mellett a tudomány mai fogalomkészlete, újabb modelljei és elméletei alapján. A leíró topológia gráfokkal, poliéderekkel, felületekkel foglalkozik, a kombinatórikus topológia a leíró topológiai fogalmait, összefüggéseit részben általánosítja, és részben a vonalak, felületek helyet általánosan az n-dimenziós alakzatokkal foglalkozik. A kombinatórikus jelző azt jelenti, hogy az egyes alakzatok egymáshoz való viszonya a mérvadó és nem az alakzatok milyensége. A halmazelmélet, a csoportelmélet ismereteire is szükség van a topológiának nevezett diszciplína műveléséhez. [Szederkényi 1979] A rendszerre vonatkozó - eredetiben és fordításban megjelent - tanulmányok a hazai tudománytörténet részeként is mutatják azt az utat, amelyen a tudományos élet haladt. [Buda, Veress 1979] Példaként néhány tanulmány: műszaki kémia (Blickle T.), vállalatfejlesztés (Csedreki L.,), nyelvkoncepció (Gergely T.), megismerés és értékelés (Hankiss E.), szervezeti rendszerek továbbfejlesztése (Horváth I.), szervezet és társadalmi környezet (Kulcsár K.), rendszerfogalmak rendszerezése (Ackroff, R.L.), társadalmi megismerés (Afanaszjev, V.G.), az elmélet jelentősége (László E.), komplexitás, döntések (Zadeh,L.A. ford.:veress G.), a rendszerkutatás történései (Tamás P.), szociológia (Buda B.), hierarchiaelmélet (Gergely A.), filozófiai és magatartástudományi vonatkozások, a tudományok episztemológiájának tisztázatlansága (Sutherland, J.W.). Ha az emberi sors perspektíváit befolyásolni tudjuk, sokat tehetünk magunk és mások életének kibontakozásáért. [Liskó 2004] Az ember saját sorsa amennyiben saját kezében van, nem bízható a moirákra, a görök mitológia sorsistennőire, akiket a római kultúrában párkáknak neveztek. Ugyan az életfonal, a balsors, az emberi élet hosszának meghatározása részben életünket irányító lehetőségeink határain túl van, mégsem a vak, kegyetlen, megismerhetetlen tényezők határozzák meg az emberi életet, hiszen lehetőségeinket befolyásolhatjuk. Az informatika (pl. műszaki informatika) és a kibernetika (pl. biológiai kibernetika) [Röhler, 1974] a jelek és a folyamatok olyan tudományos értelmezésének útját nyitotta meg, mely alapvetően átalakította tudományos gondolkodásunkat. Részben a fizika felől, a mérnöki tudományok oldaláról indult ki a valóság leírásának és értelmezésének új formája. Tudjuk, hogy a biológiai rendszerek alkalmazkodása nemlineáris átviteli egységek működésével írható le. Például ez az esemény sok 19

20 receptornál megfigyelhető, ahol az inger különböző értékeket vehet fel és fokozódva adódik tovább. Feltehetően azért jön ez létre, mert különböző nagyságú tartományokhoz adaptálódtak a receptorok. Így van ez a látórendszerben. A gyakorlatban a hálótervezés és hálózatirányítás széles körben elterjedt és lehetővé tette az ipar, az építőipar, a szállítás és kutatás szervezésének és irányításának megjavítását. [Lerner, 1967] Ha a műveletek lefolytatásának első terve program, akkor a műveletirányítás, amely a rendszer tényleges állapotáról hordoz információt, zárt hurkú visszacsatolt rendszerré változtatja azt. A hálós tervezés és irányítás elvi sémája az esetmenedzsment tudománytörténeti előzményei közé sorolandó. Az esetkezelés ezért a menedzsment ismereteket és a projektismereteket egyformán igényli. Az integrációs szintekre vonatkozó ismeretek olyan új alapot képeznek, melyek a legáltalánosabb folyamatokra a hatásgyakorlás integrált rendszerére vonatkozó ismeretek hasznosítását teszik lehetővé. A tudományos elméletek diszciplínákból indulnak ki, és adott eseményterületen túl is értelmezhető vonatkozásaik vannak. A rendszerszemlélet kezdetein túl a rendszerelmélet és az irányítási rendszer, valamint adott esetkezelés rendszerszemléletű megvalósítása világosan mutatja, hogy a feltételezések egyre nagyobb mértékben, és egyre kisebb területre vonatkoznak a tudományos alkalmazásokban, ezért a megvalósítás végén előfeltételezéseinket felül kell vizsgálni! Az esetkezelésben meghúzódó hibák az előfeltételezések túlzó kiterjesztéséből is adódnak. Feltételezzük, hogy csökken a hibák lehetősége azáltal, hogy több elméletnek is megfelel az alkalmazott eljárás, és az egymásnak ellentmondó előfeltételezések kiszűrhetők a további alkalmazások során. A tranzaktív menedzsment elméleti kiindulópontjait és összhangban lévő elemeit kialakulásuk idősorrendjében idézzük fel. Az egyes diszciplínák táblázatban való összefoglalása és egyenkénti ismertetése itt következik. 20

21 Sorszám Diszciplína, kutatás, elmélet megnevezése Tudósok/Kutatók Évszám 1. Tranzakció Analízis E. Berne Stressz, Coping Selye J. R.S. Lazarus, S. Folkman Kopp M ,2001, Általánosított Tapasztalati Módszer B. Lonergan Általános rendszerelmélet L. Bertalanffy Harcos hangyák magatartásmintázatai Th.Ch. Schneirla Humánökológiai-Krono-modell U.Bronfenbrenner Témacentrikus interakciók R.Cohn Integrációs szintek G. Greenberg, E. Tobach A személyes állapot jellemzői O.P.John, F. Ostendorf 1990, 1992, Cirkumplex-modell W. Becker, P.Becker 1992, Fejlődési eredmény PPCT-modell U. Bronfenbrenner és S. Ceci A Teljes Rendszerbe történő Beavatkozás R. Flood 1995 A hatásgyakorlás leírásában meghatározó szerepet játszó tudományos eredmények, kutatók és időpontok felsorolása Tranzakció Analízis = Transactional Analysis (TA) Eric Berne ben írta le a tranzakciók analizálásának módszerét, mely a szociálpszichiátria tankönyvek egyik fejezetévé vált ben Wilder Penfield egy kísérletsorozatba kezdett, melyben epilepsziás betegek kezelésekor az emberi agy különböző részeit elektromosan ingerelte. Azt tapasztalta, hogy az agy mintegy visszajátszotta a korábbi emlékezeti tartalmakat és a hozzácsatlakozó élményeket. Az agy esemény-élmény rögzítő működése felkeltette érdeklődését. A tudománytörténet ezt a tényt megőrizte számunkra. Az agynak és a tudatnak a sajátos természetét tovább vizsgálva Berne arra a következtetésre jutott, hogy három éntudat-állapot van mindenkiben egyidejűleg minden kommunikációs folyamat során. Ezt nevezte el szülő-felnőtt-gyermek éntudatnak. Berne azt vette észre, hogy az üzenetváltó folyamatokban, a tranzakcióban az üzenő és az üzenet befogadója egyaránt változáson megy keresztül. [Berne 1961] A tranzakcionális analízis széles körben elterjedt alkalmazására néhány területen gyorsan sor került, pl. a klinikai, a terapeutikus, a szervezeti és személyes fejlesztés, a kommunikáció irányítása, a menedzsmentek, a személyiség attitűdjének alakítása, a viselkedés tanulmányozása terén. A tranzakcionális analízis a szociálpszichológiában a kommunikáció elemzésének egyik módszere. Felhasználásával következtethetünk arra, hogyan fejlesszük és kezeljünk önmagunkat, milyen módon alakítsuk kommunikatív kapcsolatainkat, milyen beavatkozás révén változtathatunk meg valamit, hogyan mozdítjuk elő valami megváltozását. 21

22 A tranzakcionális analízist két filozófiai-antropológiai elv támasztja alá: 1. az ember képes változni, 2. mindenkinek joga van ahhoz, hogy létezzen, és hogy elfogadják. A tanításban a TA hasznos eszköznek bizonyult több vonatkozásban: 1. a fejlesztők és a diákok között előmozdítja a dolgok megvitatását és a bizalom kifejlődését, 2. az irányítással összefüggésbe hozható konfliktusok ellenében hat, 3. a megértés kialakításában, kérések megfogalmazásában alternatív utat képez, 4. biztosítja a munka elvégzésében a partnerek működését, 5. növeli a növendékek önbizalmát a tanulással kapcsolatban, 6. elősegíti mind a felnőttek, mind a diákok mentális egészségét. A TA megfigyelhetővé teszi a gondolkozásban, érzelemvilágban, cselekvésben, eszközhasználatban bekövetkező változásokat. Berne elemzését tekinthetjük az emberrel való bánásmód pszichodinamikai gyökerei feltárásának, hiszen a humanisztikus filozófia szerint az emberekkel ember-voltuk miatt nincs baj, mert ha szükséges, az ember tud változni. A következő célok elérésében eszköz a TA: 1. konfliktusmegoldás, 2. közösség-társaság létrehozása a szervezetben, 3. önértékelés növelése, 4. érzelmi fejlesztés, 5. pozitív szellemiségű intézményi kultúra létrehozása. Az emberi agy-ész-tudat fejlődése/változása ismereteink szerint nem nagyon régről datálódik az élővilág egészének fejlődésével összehasonlítva. [Eccles, 1991] A neuro-filozófia új utakon keresi az emberi értelem és a megismerés mibenlétét. 22

23 szint A téma kapcsán fontos Intézményi szint A TSTS 1.pozíciójában (az esemény által közvetlenül érintett személy) A TSTS 2.pozíciójában (az 1. pozícióban lévő személlyel felelős kapcsolatban álló személy A TSTS 3.pozíciójában a tudása, praxisa alapján bevont további személy pl. iskolai osztály Pl. az iskola tanári kara pl. külső szakemberek A TSTS 4.pozíciójában az 1. pozícióban lévő személy hozzá tartozónak vallja magát pl..szülői munkaközösség Csoportszint Családi szint Személyi szint Pl. gyermek Sz pl. nyelvtanár Sz pl. pszichológus Sz pl. szülő Sz F F F F Gy Gy Gy Gy É n t u d a t á l l a p o t o k s z e r i n t i t r a n z a k c i ó k s z e r e p l ő i I. Tárgyi szint A tranzakcionális analízis néhány szinten történő alkalmazása a kommunikációs folyamatok értelmezésében A TA arra is magyarázatot ad, hogy az ember miért nem fejlődik izolált helyzetben és miért fejlődik változatos ingerkörnyezetben. Az Értékközvetítés és a Képességfejlesztés Pedagógiai akcióprogramja ezzel teljesen összecseng. Az országos iskolahálózattá vált ÉKP [Zsolnai, 1980] program a tananyagban a tanulók számára biztosít változatos programot és helyzetgyakorlatokat, valamint az ifjú kutató utánpótlás nevelése révén egyedülálló spektrumban ad fejlődési teret a növendékeknek hazai és nemzetközi viszonylatban is Stressz és coping Selye János 1954-ben írta le az Általános Adaptációs Szindrómát, illetve a stresszre vonatkozó elméletét. S. Folkman és R.S. Lazarus a nehézségeken felülkerekedő magatartást, Kopp Mária és Skrabski Árpád 1982-től annak egészségtudományokkal való kapcsolatát és epidemiológiai, 23

24 társadalmi vonatkozásait írta le és tette közzé. Publikációjuk e tárgyban mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban sokat idézett. A stressz felfokozott életmódunk következménye, [Stressz, 2007] de betegség kialakulásának elindítója is lehet. Tünetei ismeretében tudatosan lehet felvenni károsító hatásaival szemben a küzdelmet. A szorongással, félelemmel, haraggal, társuló hatások ma már jórészt ismertek. Élettani hatását is kutatjuk az öregedéssel, a pszichés épség, az egészség elvesztésével kapcsolatban. Ismerjük több betegségnek és a stressznek a kapcsolatát. Károsító hatású stressz nélküli folyamat a diszstressz, másképpen szólva a károsító hatások nélküli stressz - egészséges életünk része. A szervezet válasza következmény, és a szervezet csak a súlyosan terhelő stresszorok hatására betegszik meg. A test és az értelem között interakciók játszódnak le. A környezet a betegségek kialakulásával az élettani homeosztatikus egyensúly megbontása révén hozható kapcsolatba. A test és az értelem közötti interakciók lehetősége az értelem közbelépésére ad módot. A környezet a pszichoszomatikus betegségek szocio-geográfiai komponensét képezi. Lehetséges, hogy az ember nem tud adaptálódni a környezeti kényszerítő hatásokhoz. A megküzdő magatartás a megküzdés (coping), a küzdés révén a megfelelések elérését eredményezi. A kontroll alá vett stressz kezelése meghatározott esetben sikeres lehet. Végül társadalmi méretekben annyi bizonyos, hogy a szolidaritásra alapozott attitűd, a tudatos szándék és a bizalom felerősíti annak lehetőségét, hogy a nehézségeken felülkerekedjünk. A küzdés során az ember a tranzakciókat együtt kezeli, benne vannak a személyes és a több személy között kialakuló változások. Arra törekszik az ember, hogy a nehézségek kezelésekor minimalizálja a stresszt, és csökkentse a konfliktusokat. Leginkább a problémák, a stressz, a konfliktus vonatkozásában szoktunk küzdelemről beszélni. Az emberiség egészében ezekre példa a diszkrimináció, az energiagazdálkodás valamennyi nehézsége, az elszegényedés, a globális felmelegedés, a tiltott szerekkel való visszaélés, a járványok, a törvényszegés, a korrupció, a környezetpusztítás, a munkanélküliség, a demográfiai robbanás, a szegénység. Kérdések merülnek fel. Mennyire vagyunk egyedül, mennyire vagyunk a közösség tagjai? Hatóképesek vagy tehetetlenek vagyunk a nehézségekkel való küzdelemben? Mennyire vagyunk képesek felülkerekedni a nehézségeken? Legalább öt olyan kompetencia területet különíthetünk el, amelyekben a hozzáértés, a jogosultság, a kedv, a minősítettség egyaránt fontos. (1.) A világ bonyolultságát, összetettségét kezelnünk kell. (2.) A világ eseményeit helyesen, a valóságnak megfelelően kell fel kell fognunk, (3.) elfogadott mérték szerint kell cselekednünk, (4.) együtt kell működnünk másokkal, (5.) be kell tudnunk számolni az elvégzettekről. Csak tünet együttesre, szindrómára, faktorra visszavezetett személyiségosztályozásnak van komoly hasznosíthatósága. A leegyszerűsítő könnyen kezelhetőnek tűnő osztályozások gyakorlati 24

25 értéke kisebb. Az egészséges és a zavarokkal jellemezhető működés megítélése gyakorlati és alapos szakmai elméleti felkészültséget igényel. Az elemzés által előtérbe állított dimenziók: aktív-passzív, öröm-kín, szubjektum-objektum. A klasszikus hármas dimenzióra épített elemzés, és az azokból származtatott coping minták alapul vétele nagyon jó tájékoztató értékű a zavarok azonosítására. [Döme 2001] A viselkedésterápiák azokat a módszertani lehetőségeket hasznosítják az épség helyreállításához, amelyek a folyamatok szempontjából alkalmasnak látszanak arra, hogy a személyiség alakulását kedvezően befolyásolják. [Tardy 1991] Relaxációt, imaginációs technikákat, modellezést stb. alkalmaznak. Egyes területeken, pl. az iskolai élet küzdelmeinek elemzésére jelentős szakmai munka kezdődött az utóbbi két évtizedben. [Elliott 1997) Általánosított Tapasztalati Módszer = Generalized Empirical Metod (GEM) Bernard Lonergan 1958-ban írta le az Általánosított Tapasztalati Módszert, melyet a tudományok elméletéhez sorolható eszköznek tekinthetünk. A megismerő tevékenység strukturális elemei egy általánosított módszerben mindenre kiterjedően egységbe vannak összefogva. Aki a teljesség megismerésére törekszik, annak kommunikációs, rendszerező, tanító, alapot létrehozó feladatai vannak. Minden gondolati operáció része intellektuális életünknek. Tapasztalunk/kutatunk, majd értelmezzük a tapasztaltakat, megértésükre törekszünk, azután a megtörténteket rekonstruáljuk/megítéljük és végül dialektikus módon döntéseket hozunk. A belátás minden egyeztető, megértéssel kapcsolatos folyamat kulcseseménye, az intellektus működésének eredménye. Megismerésünk korlátozás nélküli vágyból fakad, mely az értelmi kutatás és keresés mozgatóereje. A létbeli egység egységesíti az emberi tudás valamennyi területét. A tapasztalatok feldolgozásában szerepet játszó Általánosított Empirikus Módszer egységes tárgyalási keretet ad az emberi értelem valamennyi útkereséséhez, következésképpen a hatásgyakorláshoz is, és mint ilyen az emberi gondolkozás hatékony eleme. [Lonergan 1958] Korunk problémáinak tárgyalása összefüggésbe hozható a vallással, Istenhez kötöttséggel, azaz a religióval. A religio mindig jelen van, jelen van az erőszak és az üldözés idején is életünkben. Az lesz emberi világunk [Melchin 1998] utolsó menedéke is a jó megtalálására. Ugyanakkor jogosan kérdezünk: a vallások közötti (inter-religiosus) dialógus hogyan szolgálja a békét? Válaszunkban feltételezzük, hogy a fejlődés éppen a belátás révén valósul meg. - A filozófia a teológiához vezet el. A filozófiai és a teológiai háttér feltárását követően Lonergan szól magáról a teológiáról. [Lonergan, 1972] A teológia módszere három (operációk, közvetítők, közvetítettek) egymásra vonatkozásban foglalja magában az ismereteket: operációs vonatkozásban: a tapasztalást (E), az értelmezést (U), 25

26 megítélést (J) és a döntést (D); a múltból, a megtörténtből közvetítő vonatkozásában: a kutatást, a magyarázatot, a történelmet és a dialektikát. A jövőre vonatkozó, előttünk álló, közvetített vonatkozásában: a kommunikációt, a rendszerezést, a doktrínákat, a végső megalapozást. A megismerő (kognitív) tevékenység strukturális elemei a teológiai módszerben mindenre kiterjedő egységbe vannak összefogva. Mindezekből következik, hogy a teológusnak folyamateredményeket közlő személyként kommunikációs, rendszerező, tanító, megalapozó feladatai vannak. 26

27 Functional specialities Operációk szintje Közvetítő fázis Közvetített fázis Tapasztalás KUTATÁS KOMMUNIKÁCIÓ Megértés ÉRTELMEZÉS RENDSZEREK Ítélet TÖRTÉNELEM DOKTRINÁK Döntés DIALEKTIKA ALAPOK Az operációk szintje ad alkalmat arra, hogy gondolkozásunk mibenlétéről, adottságainkról gondolkozzunk a transzcendenciával kapcsolatban. Táblázatunk egyfajta intellektuális mozgásirány bemutatására ad lehetőséget. Az angol eredeti kifejezéseket a következők: A transzcendencia szintje (Level of Transcendence) Felelősnek lenni (Being responsible) Gondolkodónak lenni (Being reasonable) Értelmesnek lenni (Being intelligenst) Figyelemmel lenni (Being attentive) A múlt megtalálása (Retrieving the Past) DIALEKTIKA (Dialectic) TÖRTÉNELEM (History) ÉRTELMEZÉS (Interpretation) KUTATÁS (Research) Jövő felé mozgás (Moving into the Future) ALAPOK (Foundations) DOKTRINÁK (Doctrines) POLITIKÁK (Policies) RENDSZEREK (Systematics) TERVEK (Plans) KOMMUNIKÁCIÓ (Communications) MEGVALÓSÍTÁSOK (Implementations) A megismerés korlátlan vágyból fakad, mely az értelmi kutatás és keresés mozgatóereje. A létbeli egység egységesíti az emberi tudás valamennyi területét. A tapasztalatok feldolgozásában szerepet játszó általános empirikus módszer teológiai értelmezése az emberi értelem valamennyi útkereséséhez, hatásgyakorlásához ad egységes tárgyalási keretet, és mint ilyen az emberi kultúra hatékony eleme. A belátás az általános módszer az emberi értelem dinamizmusával foglalkozik. A további specifikáció: teológiai módszer. A teológia és a történelem funkcionális specialitások révén kapcsolódik össze dinamikusan. A funkcionális specialitásokban nyilvánul meg a teológiai konverzió jelenléte vagy hiánya. A megismerésben, a megértésben, a megítélésben, a döntésben kezdeményezés 27

28 rejlik, melyben benne van mindig a változás valószínűségekkel, kockázatokkal járó eseménye. [Lonergan 1999] A filozófia és a teológia területén nevezhetjük Lonergant jelentős gondolkodónak. Mindazt, amit felismerésként, tudásként birtokolt, megkísérelte a gazdaság területére is értelmezni. Az idők szavára figyelő emberként [Lonergan www] dolgozott. - A belátás modern értelmezése elterjedt, hatékonynak bizonyult. A hozzá kapcsolódó tevékenység ma nemzetközi keretben, alapítványi kiterjesztésben, intézményes formában, rendszeres fejlesztő munkával folyik. A tudománytörténet Hume által is feszegetett kérdését éppen a belátás alapján tartjuk megválaszolhatónak. Azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogy ha csak valamit ismerek, hogyan lehet elfogadni mindenre vonatkozónak azt, amit tudok. Scheler azon kérdésére, hogy az egész kozmosz magában foglalja a létezőket, értékvonatkozásaikat, és mi képesek lennénk azokat mérlegelni? - éppen a belátásban találjuk meg a választ. Bertalanffy elméletével egybehangzóan a belátás segítségével tárgyalhatók ellentmondásmentesen a változások az egész rendszerben. Lonergan munkásságát így összegezhetjük: a tapasztalat értelmezhető, a megismert igazsága belátható, a megértés kijelentésben, ítéletben kifejezhető, értelmesen dönthetünk, ésszerűen állást foglalhatunk a valóság eseményeivel kapcsolatban Általános Rendszerelmélet = General Systems Theory (GTS) Ludwig von Bertalanffy 1968-ban írta le Általános Rendszerelméletét, mely a tudományelmélet meghatározó részévé vált. Mindig az egész megismerésére törekszünk. Az egész, a rendszer nem-lineáris jellemzőkkel írható le. Miközben egyfajta globális, teljes körű megismerés a célunk, azt is tudatosítjuk, hogy az ember sok szempontból ismeretlen, olykor azt gondoljuk, hogy az emberről nem tudunk semmit. Bertalanffy a biológiai rendszerek vizsgálatakor jutott arra a következtetésre, hogy a teljes rendszer részeként kell megvizsgálni minden élő szervezetet, az élő szervezetek bármelyik közösségét. E szemléletmódnak megfelelően a valóságban összetettebb, több részből, alrendszerből álló rendszerek vizsgálhatók mind a technikai, mind az élő, mind a társadalmi rendszerek esetében. 28

29 Szint Kozmikus szint Hatások vizsgálata, élő rendszerekre vonatkozó folyamatok elemzése Az egész világ rendszerezett a De mundi systemate (Newton, 1684) értelmezésében Globális szint A természet rendszere (Holbach, P. 1770) Az emberi tudás egységesítését szolgálják az izomorfiák, logikai homológiák. Nyitott és zárt rendszerek léteznek. (Bertalanffy von L., 1928, 1968) A rendszert a társadalomelméletben elfogadott felfogásként értelmezi: Parsons,T., Luhmann,N., Morin,E. Országos szint Személyi szint A rendszerelmélet hasznosítása társadalmi igény (Kiss I, Kindler J. 1969, 1982) A rendszerekre vonatkozó elméletek általánosításának kiemelkedő mérföldkövei Megmaradást szolgáló viselkedés-mintázatok Theodore Christian Schneirla [Schneirla, 1968] munkásságáról 1970-ben megjelent egy tanulmány. Munkássága a fajok (az ő vizsgálataiban a tűzhangyák) megmaradását szolgáló magatartásformákra, állati viselkedési mintázatokra vonatkozott. Gondolatai a későbbi kutatások irányát alapvetően befolyásolták. Kutatásai az állatok viselkedésének jobb megismerésére, az állatok magatartástudományának fejlesztésére irányították a figyelmet. A hangyák társadalmában Schneirla [Pontin, 1972] a túlélést szolgáló együttműködés különböző szintjeit különítette el. Megfigyelései az állatvilágban végzett további vizsgálatai kiindulópontjává váltak. [Maier, Schneirla, 1935] A fejlődésre vonatkozó általánosítások révén az individuális fejlődést lehetővé tevő és a társadalom egészére érvényes szintek természetét kutatta. Munkássága a fejlődésre vonatkozó tudományos gondolkodás egyik meghatározó vonulatának kezdetévé vált. A pszichobiológia és a fejlődéspszichológia [Turkewitz, 2004] az ember fejlődéspszichológiájának kutatásában Schneirla hatását mutatja. Minden bizonnyal integrálandó ismeretet jelent Vilfredo Pareto azon kitétele, mely az életképes kevésre érvényes a közönséges sok létezésekor. ( The vital few from the trivial many ) A kisebbség és a többség viszonyában jelenlévő 29

30 akciók kimenetelét megjelenítő felismerések sorába illeszkedik alkalmazott értelemben Pareto törvénye. Greenberg a magatartás fejlődését, evolúcióját és az integrációs szinteket Schneirla szintekre vonatkozó koncepciójával együtt, annak megalapozó hatását hangsúlyozva tárgyalta. [Greenberg, 1987] Ugyanakkor a magatartástudományok integrálásának egyik lehetőségeként fejti ki mondanivalóját Greenberg, aki ezzel Piel, G. azon gondolatát építi tovább, hogy a magatartástudományok integrálását létre kell hozni. Cadwallader, Th.C. azt javasolja, hogy a komparatív állatpszichológia egyik, az évek során elhanyagolt útját, a Schneirla által leírtakat fel kell fedezni. Valószínűen újra kell gondolnunk az evolúciós skálát. Az élet kezdeteitől kell a magatartásbeli és fejlődési progressziót áttekinteni. A viselkedés különböző szintjeit és a kialakult/kialakuló mechanizmusokat kell szemügyre venni. Ezeket feltárva meg kell találni minden tapasztalat helyes értelmezése révén a magatartásra, a biológiára és az antropológiára vonatkozó hatásokat. Az ontogenezisben és a filogenezisben hirtelen bekövetkező változások vannak. Az észlelés és az értelmezés eszerint is vizsgálandó a korai gyermekévektől. A mennyiségi adatok birtokában a helyes értelmezés meghatározó. [ Turkewitz, G.; Gardner,J.; Lewkowicz, D.J. 1984] A tartalom kialakulását követően a kapcsolatteremtés vonatkozásában átfogóan vizsgálandó a kommunikatív kompetencia. A biológiai jeladás sokféle módja nem hagyható figyelmen kívül. A hatásgyakorlással kapcsolatos egyik kimondatlan feltételezésünk az ekvifinalitás [Ekvifinalitás 2008], azaz hogy ugyanazt a célt több helyről, több úton, több módon lehet elérni. Eszerint beszélhetünk a közös cél felé haladásról, az alternativitásról. Amit a szervezet egyedfejlődésével kapcsolatban feltételezünk, az munkál bennünk a beavatkozásokkal, feladatok megoldásával kapcsolatosan is. Ha nem így volna igen korlátozott volna a feladatok kijelölésének jogossága. A szervek és működésük kifejezés struktúrák és funkciók megjelölése. Meglévő működőképessége révén adott struktúra új feladat elvégzésére lehet képes, az élőlény új képességre tehet szert, stb. Amennyiben képtelen az új feladatnak megfelelni egy korábbi struktúra, nem jön létre új integrált állapot. A megjelenést tudományos szóhasználatban a fenetika szóval jelöljük. Ez populációs méretű változással kapcsolatos. A megjelenés-tudomány [Fenetika, 2008] azt kutatja, hogy mi módon alakulnak ki megfigyelhető, bonyolultan összetett mintázatok és viselkedési módozatok az önállóan ténykedő egyedek sokaságából. A megjelenés a megjelenő rendszerek 1) létrejöttének folyamatára utal, 2) közösségi fennmaradását bizonyítja, vagy 3) közösségi szerep betöltését mutatja meg. A felületes szemlélő megfigyelései ellenére tudjuk, hogy a hangyák nem nagyeszű szervezők. Még a nagyobb képet sem látják, mégis, egyszerű viselkedésükből (mint pl. kövesd a legerősebb feromon ösvényt, vagy támadás esetén minden áron védd a királynőt) jelenik meg a megjelenés egyik legismertebb példája, a hangyaboly. A kolóniák rendkívüli képességet mutatnak környezetük 30

31 felfedezésében és lehetőségeik kiaknázására. Bizonyítható módon a kolónia mint egész, ismeri a meglehetősen nagy területen lévő élelemforrásait, az esetleges árvizeket, ellenségeket, stb. Annak ellenére, hogy minden egyes hangya napokon, vagy hónapokon belül elpusztul, a kolónia évekig él és idővel szervezettebbé és stabilabbá fejlődik. Kell tehát lennie olyan viselkedési mintázatoknak, amelyek hatékonyak a megmaradás szempontjából. A rendszernek tekintett valóságot integrált szintekre tagolhatjuk, amelyeket egyfajta hierarchikus szinteknek tekinthetünk. [Checkland 2003] A tagolás alapja elvileg lehet az összetettség szempontjából való különbség, de Ryan [Ryan 2007] úgy találja, hogy az összetettség a rendszer (egyik) általánosan megjelenő tulajdonsága csupán, hiszen - véleménye szerint - a magasabb szintű szervezettség egy magasabb rendszerszinten nem szükségszerűen nagyobb vagy nem mindenképpen bonyolultabb. Az összetett rendszerek leírásához a szintek helyett inkább a rendszerhatárok (a megfigyelési kör), a felbontás (részletesség) és a rendszerállapot hármas meghatározását ajánlja. Az élővilág folyamatos szerveződésében megjelenő mintázatok feltárása, változásuk megfejtése általános tanulságokkal szolgál. Éppen ezek a sejtések vezettek el az események integrációs szintjeinek a leírásához. Egyik feladatunk a tapasztaltak valóságnak megfelelő értelmezése, az összetettség és a hierarchikus tagolódás feltárása - leírása legalább a jelenség szintjén -, másik feladatunknak azt tekintjük, hogy a rendszerben el tudjunk igazodni, hogy a rendszerben való hatásokat nyomon kövessük és tudatos beavatkozás révén céljaink elérésére használjuk a rendszer további elemeit. Az elméleti tudományos kutatómunka és a gyakorlati tapasztalatszerzés párhuzamos feladatot jelent számunkra. A komplex rendszerek kutatása a hangyapopulációk viselkedési mintázatainak elemzésétől messzire jutott. Az egész élővilág azonban számtalan új kérdést vet fel, a mechanizmusok sokfélesége, a bennünk található általános megragadása annak ellenére is hiányos, hogy az adatok gyors feldolgozására, az adatkezelés új lehetőségeinek felhasználására a technikai kor nagy lehetőséget ad. A hatáskapcsolatok egymásutánjában akár lineáris, akár elágazó folyamatról van szó, hatásláncok alakulnak ki. Ez az a pont, amelyen a mai kutatás sarkalatos pontjához érkezünk. Lehetséges ugyanis olyan hatáskapcsolat, mely adott integrációs szinten belül valósul meg, és lehetséges olyan hatáskapcsolat, mely különböző integrációs szintek között valósul meg. Ráadásul az elágazó hatásláncok vonatkozásában elemeznünk kell a részben szinten belüli, részben szintek közötti kapcsolatok hálózatát. Jóllehet a tudományos gondolkozás több évtizedre nyúl vissza, nem zárható le a vizsgálódás a kezdeti problémák megválaszolása nélkül. [Greenberg 1984] Kérdezzük ma is, hogy a változások és az integráció hogyan függ össze, hogy milyen esetben beszélhetünk a kialakult mintázatok domináns szerepbe kerüléséről. [Lewkowicz, 1994] 31

32 Ökológiai Rendszerelmélet = Ecological System Theory (EST) és a Humánökológiai-Krono-Modell = Human Ecological Crono- Model (HEC), valamint az Ember Fejlődésének Ökológiai Alapelvei =Principles of the Ecology of Human Development Urie Bronfenbrenner 1971-ben az ökológiai rendszerek, 1979-ben az ember fejlődésére vonatkozó környezeti-időbeli események modelljét dolgozta ki. Ezzel egyrészt a humánökológiai tudományos vizsgálódásokat alapozta meg, másrészt 1981-től az ember fejlődésének tényszerű és folyamatjellegű eseményeit tette vizsgálhatóvá a modellel összefüggésben. Az ember fejlődésének bioökológiai megközelítése több diszciplína között képez hidat. Az ember sokféle kontextusban befolyásolt lény. Bronfenbrenner a gyermekek fejlődését vizsgálta elsősorban. [Bronfenbrenner, 1975] - Az emberi fejlődés ökológiai modelljét 1981-ben dolgozta ki mai formájában. [Bronfenbrenner 1981] A fejlődést a környezettel való kapcsolatában modellezte. - A környezet a kontextusok mindegyikének teret ad. A bioökológiai személet megszűnteti, jobbára inkább átlépi a szociológiai diszciplínák közötti elválasztó falakat. Azt feltételezi, hogy az ember gondolkozása, érzelmei, akarati törekvése, a külvilág felé nyitott magatartása, spiritualitásának fejlődése valójában háromféle tényező által befolyásolt. 1. Az értelem változatos összetevői közötti tranzakciók eredménye, amelyet a biológiai érés és a testi működés valamint az individuum spirituális dimenziói befolyásolnak, 2. a környezet, az individuálisan érvényesülő kontextusok összessége, 3. a külvilág felé nyitott magatartású individuum a környezetből nyert visszajelzések eredményeit fel akarja dolgozni. Mindez adottságainkat, belső világunkat feltételezi. Az ökológiai elmélet a fejlődés szociokulturális megalapozása. Eszerint a (1.) mikroszisztéma az az első szféra, amelyet az emberi kontextusok vonatkozásában a közvetlen és legkorábbi hatások tartományának tekintünk. Ezzel további szféraalkotó elemek kapcsolódhatnak, mint például a család, a szomszédok, a közösség gyermekintézményei, az iskola, a vallási létesítmények, a kortárscsoportok, továbbá azok a sajátos kultúrák, amelyekkel a család közvetlen kapcsolatban van. A (2.) 32

33 mezoszisztéma legalább két mikroszisztéma közötti interakciókból épül fel. Ez a második szféra pl. olyan közösségi, szociális intézményeket foglal magában, amelyekben többek között a tevékenység, a közlekedés, a szállítás, a szórakozás valósul meg, amelyekben, újként megjelenő szervezetek működnek. Harmadikként (3.) a közvetetten elérhető exosztisztéma jelölhető meg, mint amilyen például a szülők munkahelye a gyermek számára. Ezen térségben az individuumnak nincs aktív szerepe, de közvetetten eltérő kontextusokra tud hatni. Például a szülők munkahelye a család szabadságának idejét részben befolyásolja; a kormányzat parkokat épít, ami a család szabadidejének felhasználását befolyásolja. Még szélesebb szocio-kulturális kontextust képez a (4.) makroszisztéma. E legtávolabbi hatások a nemzetközi régióból, a globális változások felől, a kultúra absztrakt részeiből érkeznek hozzánk. Például ilyen hatások együttese mozdítja elő a mezőgazdasági, ipari társadalomból az információs társadalomba való elmozdulást, amely új hatástérként, új folyamatok által ad életteret a társadalmak, a közösségek, a családok számára ben Bronfenbrenner egy ötödiknek megjelölt feltételről beszélt, az idő dimenziót is felvette a hatástartományok leírása mellé. Eszerint a változások, a fejlődés lépései időben megvalósuló eseménysort képeznek. Mindegyik szisztémában, minden időben normák, szabályok, szerepek érvényesülnek. Bronfenbrenner: krono-ökológiai modellje kontextuális környezeti modell. A biológiai és a kulturális eszközök biológiai és kulturális alkalmazkodásra adnak lehetőséget. Biológiai eszközökkel nem valósul meg a kulturális adaptáció, és kulturális eszközökkel nem valósul meg a biológiai adaptáció. Bármilyen más eszköz ehhez hasonlóan alkalmas vagy alkalmatlan az adaptációs változások létrehozására. A kultúra egészének fejlődése is elemezhető. Kutathatjuk továbbá a változások mibenlétét, mértékét, a hatások integrációs szintjeit, a hatásrendszerek több szinten átterjedő szövevényét Témközpontú Interakciók = Themenzentrierte Interaktion (TZI), azaz The Concept of Theme-Centered Interaction (TCI) Ruth Cohn és munkatársai 1975-ben fogalmazták meg a témaközpontú interakciók tudományban elfogadott, gyakorlatra vonatkozó elméletét. A svájci pszichoanalitikus Cohn a humanisztikus pszichológia elképzeléseit és koncepcióját, valamint a csoportterápia elemeit kapcsolta össze. Cohn a pszichológiából és a csoportdinamikából merítette gondolatait, de nem-terapeutikus alkalmazásban vagy munka-helyzetben kívánta azokat felhasználni. Két posztulátuma széles körben ismertté vált a csoport-módszerek alkalmazásakor: Légy a magad ura! Mondhatnánk így is, Légy önmagad főnöke! Saját érzéseidért, szükségleteidért felelős vagy! Vedd magadat és másokat komolyan! A másik posztulátum azzal kapcsolatos, ami 33

34 rejtve van: Minden zavarnak van előzménye! Ezért felelősek vagyunk annak feltárásában, amiről következményei miatt nem hallgathatunk. A csoportban való megnyilatkozás felelősségteljes kell hogy legyen. Egy csoport vezetője akkor jó vezető igazán, ha ezt a közösségi felelősséget is tudatosítja, sőt ennek megfelelően minden megnyilvánulást felerősít és tudatosíttat mindenkivel. A megbeszélés tárgya ( valami ), a közösség ( mi ) és az egyén ( én ) három pólust képez gondolkozásunkban. Ezeknek dinamikus egyensúlyban kell lenni egymással. További kívánságok és kényszerű korlátozások között kell megtalálni a helyes mértéket. Bármelyik pólus kerekedik a többi fölé, hibák egész sora jön létre, melyet az ideológiák túlhajtásának, a közösség zsarnokságának vagy személyes önzésnek tekinthetünk. Továbbá ebből adódóan lehetséges az interakciókat illetően arról beszélni, hogy a folyamatok én-központúak, közösség-központúak, vagy téma-központúak. A hatás optimalizálása szempontjából a téma-központú foglalkozások és eljárások alkotják a személy vagy a közösség irányában való torzulások kivédésének eszközét. Sem egy személy mások fölé helyezését, sem a közösség zsarnoki diktátumát nem pártfogolja ez a koncepció. Azonban a téma által megkövetelt módon váltakozva, hol a személy, hol a közösség ésszerű előtérbe állítását tartja megfelelőnek. Nem pártfogolja a vagy-vagy típusú, dichotomikus gondolkozást, helyette a feladatfüggő, dinamikusan változó, produktívan foglalkoztató munkafolyamat mellett érvel. A tág környezetet Globe névvel jelöli meg az elmélet. Nyilvánvaló, hogy a Föld egészét praktikus okokból egyfajta legtágabb interakció helyeként, környezeteként fogadhatjuk el annak tudatában, hogy a Föld egy kis pont a Kozmoszban. A környéket [Wikipedia, TZI] mint a legtágabb világ még belátható részét tekintjük elemezhetőnek, beleértve a csoport szerveződési, fizikai, strukturális, szociális, politikai, ökológiai, kulturális szűkebb és tágabb környezetét. A pszichoanalitikus és pszichológus Cohn,R., a terapeuta Liberman,N., Yitzchak,Z. a humanisztikus pszichológia követőivel együtt az 1950-es évektől érlelték a téma részleteit előbb az Egyesült Államokban, később Európában, később Indiában, ahol azt továbbfejlesztették. A TZI pszichoanalitikus háttérrel készült, összhangban áll a csoportterápia, a humanisztikus pszichológia, a Gestalt-terápia és a csoportdinamika tapasztalataival. Előfeltételezése a kiindulópont, mely szerint az ember egészséges, és arra kell törekednie, hogy az is maradjon. Az egészség nem csupán az individuális jól-lét állapota, hanem magában foglalja a világ iránt táplált politikai felelősséget is. [Wikipedia, TZI] Mondhatjuk, hogy mindenki hatásoknak kitett és maga is hatások kiindulópontja, tehát kölcsönhatások aktív-passzív résztvevője. A pedagógiai események interakcióit a nevelt személy, a közösség, az interakció tárgya egymásra vonatkozásában és az esemény környezetével tartott hatásai alapján elemezhetjük. A témaközpontú interakciókra vonatkozó koncepciónak gondolatébresztő, serkentő szerepe lett a gyakorlatorientált tudásanyag fejlesztésében. 34

35 Szint Hatások vizsgálata, élő rendszerekre vonatkozó folyamatok elemzése Globális szint A globális környezettel interakcióban van az ember (Cohn, 1993) Országos szint Tanulmányi anyagban a TZI (Langmaack, 2000) Intézményi szint Csoportos szint Terapeutikus csoportmunkára alkalmazva az interakció koncepciója. (Löhmer, Standhardt 1993) A csoportba lépés eseménye. Családi szint Személyi szint Személy csoportba való eljutása a TZI alapján (Löhmer, Standhardt, 2006) A témaközpontú interakciók leírását alapul vevő tevékenységek szerveződése Integrációs szintek = Integrative Levels (IL) Gary Greenberg és Ethel Tobach 1984-ben az események integrációs szintekhez köthető folyamataival kapcsolatban készített tanulmányt, mely időtállónak, további kutatásokat megalapozó munkának bizonyult. A magatartásformák, viselkedési mintázatok és az egyes elemek integrálódásának lépései nemcsak az állatvilággal kapcsolatban elemezhetők. Az ember szocializációs folyamata valamennyi szintet érint, több szinten valósul meg. Például leegyszerűsítve a bonyolult eseményteret vizsgálható csak az individuális (II.szint), országos (XVI.), kulturális (XX.szint) szinten lejátszódó szocializáció folyamata. A személy egyedi fejlődése a közösségbe való beszámíthatóságot eredményezi, a közösségi integráció végén a személy szolidáris magatartású lesz, a kulturális integráció végén a valóságos események magyarázatára saját kultúrája értelmezési keretei szerint jut el a személy.[habermas, 1981] Ez is mutatja, hogy egy személy változását, a közösségben való fejlődését vagy a kultúra átvételét eltérő szintekhez rendeljük hozzá. A folyamat a valóságban természetesen ugyanarra, a személyre vonatkozik, de a rá vonatkozó eseményeket más-más szemponthoz igazodva elemezzük. 35

36 A horizontális akciók egyik típusát a horizontális koakciók képezik. Ezek az azonos szinten, tehát gén-gén, sejt-sejt- szervezet-szervezet között lejátszódó folyamatok. Vertikális koakciók különböző szintek között játszódnak le: gén-citoplazma, sejt-szövet, viselkedési aktivitásidegrendszer. Csak azon vertikális folyamatok játszódnak le, amelyek kontiguusak! Tehát ebből következően nincs a gének és az idegrendszeri működés között közvetlen kölcsönhatás. A kölcsönhatások kétirányúságáról (bi-direkcionális) külön kell gondolkoznunk a vertikális koakcióknál. Tény, hogy új működésbeli és szerkezetbeli tulajdonságok alakulnak ki az élő rendszerekben. Tudjuk, hogy nemcsak a citoplazma befolyásolja a géneket, hanem a gének is befolyásolják a citoplazmát. Ez a struktúrákat és funkciókat illető két-irányúság az epigenetikus fejlődés lényege. Tehát differenciálódási, kibontakozási, lehetőségbeli, információmennyiségbeli változás játszódik le bármely állapotban való kölcsönhatások eredményeként. A biológiai és a magatartásbeli változások befolyásolására ezeken keresztül is van mód. A kellő hatásgyakorlás fejlődési eredményt hozó beavatkozás. A hatások mind a hatástartományok humánökológiai-krono szisztémák (EST) elméletében mind a integrációs szintek (IL) elméletében egymásnak megfeleltethető módon jelölhetők. Erre utal a következő ábrázolás: 36

37 Szint / saját tárgya XXV. Virtuális szint XXIV. Kozmosz-szint XXIII. Planeták-szint XXII. Globális szint XXI. Interkulturális szint XX. Kultúra szint XIX. Kontinens szint XVIII. EU / Régió szintje XVII. Szubrégió szintje XVI. Ország szint XV. Országrész szint XIV.R Országos Régió szint XIII. Bp. Megye-szint XII: Járás-szint XI. Megyeszékhelyszint X. Megyei Jogú Város szint IX. Város- szint VIII. Nagyközség-szint VII. Körjegyzőségszint VI. Község-szint V. Intézmény-szint IV. Baráti csoportszint A TSTN 1.pozíciója (az esemény által közvetlenül érintett személy) A TSTN 2.pozíciója (az 1. pozícióban lévő személlyel felelős kapcsolatban álló személy A TSTN 3.pozíciója a tudása, praxisa alapján bevont további személy XXIII/1. XXIII/2. XXIII/3 XXIII/4 XXIII/1. XXIII/2. XXIII/3 XXIII/4 XXIII/1. XXIII/2. XXIII/3 XXIII/4 XXII/1. XXII/2. 4. makroszféra XXII/3 A TSTN 4.pozíciója azz 1. pozícióban lévő személlyel generációs/gyámsági kapcsolatban álló személy XXII/4 XXI/1 XXI/2. XXI/3. XXI/4. XX/1. XX/2. XX/3. XX/4. XIX/1. XIX/2. XIX/3. XIX/4. XVIII/1. XVIII/2. XVIII/3. XVIII/4. XVII/1. XVII/2. XVII/3. XVII/4. XVI/1 XVI/2. XVI/3 XVI/4. XV/1. XV/2. XV/3. XV/4. XIV/1. XIV/2. XIV/3. XIV/4. XIII/1. XIII/2.. 3.exoszféra XIII/3. XIII/4. XII/1. XII/2. XII/3. XII/4. XI/1. XI/2. XI/3. XI/4. X/1. X/2. X/3. X/4. IX/1. IX/2. IX/3. IX/4. VIII/1. VIII/2. VIII/3. VIII/4. VII/1. VII/2 VII/3. VII/4. VI/1. VI/2. VI/3. VI/4. V/1. V/2. 2. mezoszféra V/3. V/4. IV/1. IV/2. IV/3. IV/4. 37

38 III. Család-szint II. Személy-szint I. Tárgy-szint III/1. III/2. III/3. III/4. 1. mikroszféra II/1 II/2. endoszféra II/3. II/4. I/1. I/2. I/3. I/4. Az integrációs szintek(sorokba rendezve) és a hatásszférák (körökkel jelezve) eseményei egymásnak megfeleltethetők, az események mindkét leírás segítségével egymással összhangban értelmezhetők. A teljes hatásstruktúra aktualizált része hatásszféraként (=hatástartományként) és integrációs szintek kapcsolódó részeként is megjeleníthető Mind a szintekre, mind a hatástartományokra vonatkozó leírás ugyanarra a valóságra vonatkozik. Az a modell, ami szerint gondolkozunk a strukturális és a funkcionális megközelítés lehetőségétől függ. Bárhogyan is gondolkozunk a gyermekről, a nevelésről, a hatásgyakorlásról, csak akkor jutunk közelebb a hatékony beavatkozáshoz, ha a tényekhez, a valósághoz igazodva cselekszünk. Tudatos munkánk során egyszer a kapcsolatokat, máskor a hatásokat látjuk jobban. Amint a valóságban a növény belső szerkezetét, szöveti felépítését, sejtjeit, annak részeit akarjuk megragadni, lerajzolni, elhelyezkedését feltárni, máskor pedig a növény életjelenségeit akarjuk megérteni, és ezért a szövetek változását kutatjuk vagy a sejt működését vizsgáljuk, ugyanígy egyszer egy inkább szerkezeti, felépítésbeli rendszerben gondolkozunk a valóságról, máskor pedig a funkciók, az életjelenségek, a hatások vonatkozásában. Bármelyik megközelítés szerint, azaz bármelyik szempontrendszer szerint beszélünk, kutatunk, érvelünk a növénytani megismerés folyamatában, nem válik fölöslegessé egyik megközelítési mód sem, sőt csak azok a megállapítások állják ki az idő próbáját, amelyek a valóságnak teljesebb mértékben megfelelnek, és egymásra vonatkoztatva ellentmondásmentesek. Ettől függ eljárásaink hatékonyságának mértéke is. Ha a módszerek az egyetlen valóság leírására alkalmasak, akkor ellentmondásmentes következtetésekhez juthatunk A személy és jellemzése Oliver P. John a személyiségelméletek között az 5 nagy faktor -elméletét írta le ( Big5 ) és később Friedrich Ostendorf a személy tulajdonságait ezekhez a faktorokhoz rendelte hozzá. 38

39 Eredményeiket a pszichológia fejezetei tartalmazzák. - A személyes állapot jellemzését szolgálja a Klasszifikációs Sémák elmélete, azok között a Multiaxiális Klasszifikációs Sémák (MAS) rendszere, melyet a pszichiátriai gyakorlat hasznosít. A kilencvenes évektől felmerült annak lehetősége, hogy a faktoranalízisekkel alátámasztott konvergencia lehetséges a személyiség egész rendszerét leíró elemzések között. Eszerint öt faktor leírására nyílt mód [Amelang, Bartussek, 1995] [Digman 1989, 1990; John, O.P. 1990a, 1990b; Ostendorf, F.1990; McCrae és John, O.P. 1992; Wiggins és Trapnell és Bartussek 1991, 1996, 2000], melyek a következők: I. extraverzió, II. lelkiismeretesség, III. összeférhetőség, IV. érzelmi stabilitás a neurotizmussal szemben, V. nyitottság a tapasztalatok befogadására. A magyar nyelvű, fordításban megjelent szakirodalomban ún. vonásfaktorok megjelölést találunk. [Atkinson 1999] Az öt nagy vonásfaktor: neuroticitás, extraverzió, nyitottság, együttműködés, lelkiismeretesség. A vonásfaktorok a viselkedés jellegzetességének megjelölését is kezelhetővé teszik. A vonásfaktorok valójában a Cattel nevéhez köthető - 35 variálható rendszerelemet tartalmazó - faktor-listából vannak levezetve. A személyiség épségének megbomlása tényként csak felelős elemzés eredményeként jelenthető ki. Az egészség vagy betegség megítéléséhez minden belső és külső vonatkozást meg kell vizsgálni. Az orvosi tapasztalat a pszichiátria tudománya vonatkozásában néhány évszázados csupán. A rendszeres elemzés érdekében egy 5 tengelyű klasszifikációs rendszert használ az orvostudomány, mely az Amerikai Pszichiátriai Társaság (American Psychiatric Association) szellemi tulajdona. Ma már a negyedik fejlesztett változatot alkalmazzuk: DSM-I 1952, DSM-II 1968, DSM-III 1980, DSM- IV-TR 2000, illetve az ICD, ugyanerről szól a kínai rendszer három változata is: CCMD 1981, CCMD , CCMD [A rövidítések értelmezése: ICD = International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems published by the World Health Organisation; DSM = Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders]; RDC = Research Diagnostic Criteria; TR = Text Revision]. A magyar szakirodalomban a BNO az egészségügyben használt, a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszer rövidítése. Kialakításának az volt a célja, hogy bármelyik országban megbetegedett, illetve sérülést szerzett személy diagnózisát egységes kódrendszer alapján lehessen besorolni. A szabványos kódolás alapján a különféle statisztikákat, ország jelentéseket egységes kódolás alapján lehet összehasonítani. Kialakítottak egy ún. séma-rendszert, mely az egyes tényeket tengelyekhez sorolva tartalmazza. A MAS (Multiaxiális Sémák) egyes tengelyeinek értelmezése: I. tengely: klinikai rendellenesség, beleértve a nagyobb mentális rendellenességet úgyis, mint tanult rendellenesség, II. tengely: erőteljes elhajlás vagy személyes állapot, a mentális visszamaradottságot is beleértve, III. akut beteg állapot és fizikai rendellenesség, IV. pszichoszociális és környezeti faktorok, amelyek rendellenességhez vezetnek, V. a gyermeki működés összképe a 18 év alattiak esetében egy fokozatú skálán. 39

40 A kategóriák ún. prototípusok, amelyhez közel, vagy amelytől távol jelölhető meg a vizsgált alany állapota. Minden betegségkategóriának van számkódja, mely az egészségügyi ellátásban (beleértve az egészségügyi biztosítást is) adminisztratív célokat szolgál. Egy további tengelyekhez kötött klasszifikáció szerint hat tengelyt ésszerű tárgyalni inkább, melyek értelmezése a következő: I. klinikai-pszichiátriai szindróma (megfeleltetett diagnózisok), II. körülírt fejlődési zavarok (beszéd és nyelvi zavarok), III. intelligenciaszint (intellektuális teljesítőképesség), IV. testi szimptomatika (nem pszichiátriai betegségek), V. aktuális abnormális pszicho-szociális körülmények ( terhek ), VI. a pszicho-szociális illeszkedés globális megítélése (alkalmazkodás). Minden helyzetleírás, esetkezelés, állapotértékelés alapul veszi az érintett személy megnyilatkozását is. A Strukturált Klinikai Interjú (Structured Clinical Interview) ezért a DSM-IV. számára forrásértékű. Az életciklus-szemlélet egyesíti az ember életciklusára és magatartási zavaraira vonatkozó hipotéziseket. [Linden, Courtney 1953] - A krízis fenomenológiája és az életciklus szemlélet új pszichológiai hipotézisek létrehozásának termékeny talaja. Eszerint a kibontakozást jelentő (evolescencia = E) és a vesztő folyamatok (senescentia = S) között többszöri átmenet van az emberi élet során. A kibontakozás a pszichoszociális orientációt erősíti, a vesztő folyamat eredményeként az ösztöndominancia lép előtérbe. Ez az E-S átmenet kritikus fokban valósulhat meg a felnőttkor közepén (involúciós ösztöndominancia), valamint az öregedés utolsó szakaszában (a domináns egocentricitás fellépésekor) Cirkumplex-modell A Werner Becker által 1964-ben kidolgozott cirkumplex modell egyes pontjaihoz illesztette Peter Becker a nevelési stílusokat. A fejlődéslélektan és a neveléstudomány hasznosítja ezt a magatartásformák és stílusok közötti kapcsolatot leíró modellt. Tudjuk, hogy a tanári beállítódás tipizált formáihoz hozzárendelhető a gyermek reakciója [Kanner 1958], és hogy a nevelő hat a gyermekre, magatartása centrális rakció-tendenciák kialakítója [Lückert 1964]. A nevelő elfogadó és ellenőrző irányulását elemezve fel lehetett tárni azt az oksági viszonyt, mely a nevelő magatartása és a nevelt magatartása között létezik. A vonatkozó ismereteket összefoglaló, csillagformába rendezett grafikus ábrázolás a hivatkozások kiindulópontjává vált. A cirkumplex-modell a gyermek közösségben való viselkedésének ábrázolására vonatkozóan a 60-as évektől kezdve fejtette ki serkentő hatását. A személyiségzavarok csoportosításához szolgáló grafikus modell interperszonális szempontokat jelenít meg, aminek a magatartásbeli jellemzőit is 40

41 feltárták az elemzések, valamint azt láttatja, amit a közösségi kapcsolatok szerkezeti analízisének ún. klaszterváltozatával is azonosítottak [Benjamin 1974]. A személy-specifikus kapcsolat jellemzésére is lehetőség nyílik és a kettős kötődés, az ambivalencia, a konfliktus elemzéséhez támpontokat kapunk. Amennyiben fő szempontokhoz rendeljük hozzá a klasztereket, további ismeretkoncentráció hozható létre, melyben például a nevelési stílusok is hozzárendelhetők a lelki egészség és a magatartásellenőrzés prioritásaihoz. [Becker 1995] A csillagformában elrendezett, a négy tengely végén jelölt magatartástípusok tartalmi leírásában és egymáshoz viszonyított elrendezésében közel ötven év kutatási eredményei összegeződnek. Szint Hatások vizsgálata, élő rendszerekre vonatkozó folyamatok elemezése Globális szint Egy faj a Földön; populációk viselkedése. Pl. hangyatársadalmak viselkedése (Schneirla, 1971) Országos szint Tankönyvi anyagként a klinikumban (pl. Oerter, 1999) Kistelepülési szint Intézményi szint A cirkumlex modell alkalmazása a nevelési stílusokra (P.Becker, 1995) Csoportszint Családi szint A cirkumplex modell alkalmazása családi problémák kezelésében (Olson, 1989) Személyi szint Tárgyi szint A gyermek individuális fejlődése (Greenberg, 1984, Turkewitz 2004.) A magatartás cirkumplex modellje (W.Becker, 1964) A magatartásformák kutatásának elindulását, az emberi magatartásformák tipizálását, a nevelési stílusok magatartásformákhoz rendelését bemutató táblázat az egyes szintekhez köthető elemzések meghatározó dokumentumaival illusztrálva A fejlődési eredmény PPCT modellje Folyamat-Személy-Kontextus-Idő-modell = Process-Person-Contex-Time model (PPCT) Urie Bronfenbrenner és Stephen Ceci 1994-ben írta le a Folyamat-Személy-Kontextus-Időmodellt, mely a személy fejlődési eredményét három faktorhoz kötve, adott időkeretben írja le. A modell a klinikai-fejlődéslélektan diszciplináris közegében alapvetőnek bizonyult. 41

42 A Fejlődési Eredmény : esemény, jele: (E). Bronfenbrenner és Ceci egy ún. PPCT-modellt írt le annak a gyermeki fejlődési eseménynek a megfigyelésére, amely három faktor hatására, időhatárok között valósul meg [Bronfenbrenner, Ceci 1994]. Eszerint azok a faktorok, komponensek, paraméterek, amelyek megfigyelhetőek, esetleg mérhetőek és jellemezhetőek, mindig a konkrét állapotnak, adott helyzetnek megfelelő értékeket veszik fel. A függvényfunkció azt jelöli, hogy a konkrét értékekkel megjelenő változókat időhatárok között írjuk le a mért mennyiségek meghatározott feldolgozásának eleget téve. A mondottakat bemutató forma a következő. E T2 = [P r ;P e,; C] T1 -T 2,ahol T 2 a fejlődési esemény a második időpontban, P r = folyamatok (= Process), P e = személy (= Person), C = kontextusok (= összefüggésrendszer), T 1 -T 2 = az első és második időpont (Time) közötti időtartam. Az egy nemlineáris és nem additív függvényfunkciót jelöl Teljes Rendszerbe történő Beavatkozás = Total System Intervention (TSI) Robert Flood 1995-ben jelentette meg a menedzselésre vonatkozó kritériumokat, az egyes események felülvizsgálatára vonatkozó problémamegoldást célzó módszert. Problémamegoldásunk nem támaszkodhat kizárólag logikai eszközrendszerre. Tudjuk, hogy a ha, akkor típusú következtetések kezelése elemi érdekünk. A tapasztalat mégis azt bizonyítja, hogy az emberiség ezt a logikai műveletet képtelen a felek együttműködése során hibátlanul alkalmazni. A logikai alapokra, a belátásra, a megértésre támaszkodás erősen korlátozott gyakorlati eljárásainkban. Az Általános Rendszerelmélet (General Systems Theory = GST) szerint adott esemény vizsgálatát csak a teljes rendszerre vonatkoztatva végezhetjük el a legtöbb eredményt ígérően. A Teljes Rendszerre (Total System = TS) hatunk a beavatkozás (Total System Intervention = TSI) során. A teljes rendszer figyelembe vétele a vezetés szempontjából a Kreativitás-Választás- Implementáció (Creativity - Choice - Implementation = CCI) egymással kétirányú, kölcsönös kapcsolatban álló három elemének figyelembe vételét jelenti, amelyek mindegyike kapcsolatos a menedzseléssel és a méréssel. A megfelelő eljárást a Kritikus Felülvizsgálati Mód biztosítja (Critical Review Mode = CRM) ami a kritériumok megvalósításának vizsgálati eszköze. Az eredményes menedzselés Kritikus Haladási Faktorok (Critical Succes Factors = CSFs) követelményeinek teljesítése révén valósul meg. Az itt következő 9 szempont érvényesítése szükséges az eredményes problémamegoldáshoz Flood szerint. (CSF 1 :) A probléma megoldásához, a feladat elvégzéséhez megfelelő, releváns módszert kell alkalmazni. (CSF 2 :) A felhasználandó módszerek elvi indoklását egységbe fogva, 42

43 mindennapi nyelven is meg kell fogalmazni, azt az egész rendszer leírásához mellékelni kell. (CSF 3 :) A rendszer működtetéséhez szükség van olyan eszközökre, amelyek ösztönöznek és a valóban elvégzendők helyes felfogására serkentenek. (CSF 4 :) A megoldás elérése érdekében szükség van olyan értelmezésre és magyarázatra a felhasználók számára, mely a rendszer elveinek megfelel. (CSF 5 :) A vonatkozó tudásanyag egészének megfelelően kell használni a problémamegoldó rendszert, hogy a fel nem ismert csapdákat elkerüljük. (CSF 6 :) A megoldás nem lehet felszínes, nem lehet megtévesztő. Valóságos és felismerhető kell hogy legyen. (CSF 7 :) Többletértékű az a megoldás, amelyik nemzetközi szinten is hasznosítható. (CSF 8 :) A problémamegoldás legyen élvezetes. (CSF 9 :) Olyan elemet is tartalmazzon a megoldás, amelyik a kimenetek megvitatására alkalmas és a rendszer önkritikus mivoltát is garantálja. A menedzselés interaktív, mely a hatásgyakorlás szempontjából Tranzaktív Menedzselést (= TM) jelent, azaz maga a vezetés is folyamatosan alakul a hatáskapcsolatban. Napjainkig a bemutatott tudományos tartalmak egymásra épülése a következőképpen történt: 43

44 Sorsz. Tartalom (rövidített jelölés) Trantaktív Analízis (TA) 2. Stressz és Coping (coping) 3. Általánsított Tapasztalati Módszer (GEM) 4. Általános Rendszerelmélet (GST) 5. Magatartásformák, mintázatok (Schn.) 6. Humánökológia (EST, HET) 7. Témaközpontú Interakciók (TZI) 8. Integratív Szintek (IL) 9. Személyiségelméletek, Multiaxialis Szisztéma (Big5, MAS) 10. Circumplex modell, nevelési stílusok (C-m) 11. Fejlődési Eredmény (PPCT) 12. Teljes Rendszerbe való Beavatkozás (TSI) Az egyes diszciplínák és kutatások tartalmi gazdagodása időrendben 2.A tranzakciókra vonatkozó ismeretek eddigi felhasználásának főbb területei 2.1.Az alkalmazás eddigi területeinek csoportosítása Individuális és közösségi vonatkozásban Sorszám Tartalom (rövidített jelölés) Néhány példa az alkalmazás területeiből 1. Tranztaktív Analízis (TA) Személyes, intézménybeli kommunikáció 2. Stressz és Coping (AAS) Egészség, életmód 3. Általánosított Tapasztalati Módszer (GEM) Módszertanok és gazdaság 4. Általános Rendszerelmélet (GST) Tudományos elemzés, irányítás 5. Magatartásformák, mintázatok (Schneirla) Mintaátadás-mintaátvétel 6. Humánökológia (EST, HET) Gyermeklélektan, személyes fejlődés 7. Témaközpontú Interakciók (TZI) Felelősségvállalás, konfliktusok megoldása 8. Integratív Szintek (IL) Gyógyítás, szerveződések 9. Személyiségelméletek (Big5), Multiaxiális Személyiséglélektan, pszichiátria Sémák (MAS) 10. Circumplex modell, nevelési stílusok (C-m) Attitűdök, nevelési stílusok 11. Fejlődési Eredmény (PPCT) Klinikai pszichológia 12. Teljes Rendszerbe való Beavatkozás (TSI) Menedzsment, problémamegoldás 44

45 2.1.2.Folyamatok koordinálásában: a kiválasztás, kreativitás, implementáció menedzselésére A folyamat ismeretei, személyei, irányítása, közösségben való elhelyezettsége alapján a személyek ismeretei és adottsága a kiválasztás révén biztosítandó, melyet a felkészültség garantál (1.TA, 2.AAS, Coping; 3,GEM, 5.Magatartásmintázatok; 6.EST, HET; 7.TZI; 9.Big5, MAS; 10. C-modell; 11. PPCT) - a folyamat irányításában a már meglévők és ha kell új elemek létrehozását biztosító kreativitás lehetőségének biztosítása garantálja, (1.TA; 3.GEM; 4. GST; 7.TZI; 11. PPCT; 12.TSI) - a közösséghez való illeszkedést és az együttműködést a közösségi kapcsolatrendszerben való elhelyezettség garantálja (1.TA; 2.AAS,Coping; 4.GST; 5.Magartásmintázatok; 8. IL; 9.MAS; 10.C-m; 11.PPCT 3.Új felhasználási terület: a közigazgatás, benne a társadalmi felzárkózás szakpolitikája 3.1.A közigazgatási gyakorlatban való alkalmazás A társadalmi felzárkózás szakpolitikai eszközeinek integrált fejlesztése olyan koordinációt feltételez, melyben az ismeretek, a személyes adottságok, az irányítás folyamata és a közösségi kapcsolatrendszer értékként szerepelnek a célmegvalósítás során. A közigazgatási tevékenység ennek érdekében minden rendelkezésére álló hatótényező működtetését vállalja és azokat összehangoltan alkalmazza, hogy a társadalom egésze a célhoz közelebb kerüljön. Minden individuum és közösség érintett ebben a folyamatban, az együttműködésükre van szükség. Ezért a szervezet minden területen esélyegyenlőség biztosítására törekszik. Ezt a folyamatot modellezve jutunk el ahhoz a ponthoz, hogy az új szemléletmód alkalmazható elemeit a folyamatmodellel kapcsolatba hozzuk. 45

46 3.1.1.A modell alkalmazásával összefüggő követelmények (K) és annak érdekében a fejlesztés elérendő eredménye, a fejlesztés irányában támasztott követelmény, mint a modell létrehozandó tulajdonsága (F) A modell alkalmazhatóságát végül is az általa elért eredmény fogja igazolni. Előtte azonban felsorolhatjuk azokat a követelményeket, amelyek teljesítésére feltételezésünk szerint szükség van. A folyamatmodellnek tartalmaznia kell az egyes tennivalókat egymáshoz rendeltségük, időbeli egymásra következés szerint, meg kell jelölnie azokat a jellemzőket, amelyeket a követelmények teljesítése érdekében a változtatásban felhasználunk, a jellemzőkhöz indikátorokat kell rendelni, amelyek a rendszer állapotát mutatják meg adott időpontban. A célmegvalósításhoz szükséges döntések helyét és tartalmát tartalmaznia kell a munkaeszközként szolgáló diagramnak, és használhatónak kell lennie a kommunikációs, koordinációs, monitorozási tevékenység végzésében azáltal, hogy a diagramban a döntések ellenőrizhetők, visszakereshetők, azonosíthatók. A modellnek egyszerre kell lehetőséget adni az egyszerű és a bonyolult folyamatok bemutatására. A modellnek nagyon egyszerűnek kell lenni A teljes valóság figyelembe vétele érdekében: K 1 K 1. Mert sohasem látjuk az egész valóságot, részekből következtetünk az egészre. A modellnek a lehető legjobban kell utalnia a valóság egészére. Az indukció és a belátás (insight) korlátozása nélkül. F 1 : Meg kell jeleníteni az egész leképezhetőségének korlátait A lehetetlen figyelembe vétele érdekében: K 2 K 2. A kiküszöbölhetetlen hibalehetőségektől megriadhatunk, de mégsem mondhatunk le arról, hogy amit ésszerű megtenni, azt megtegyük. Az ésszerűen elvégezhető az emberi tevékenység mércéje. Amint a filozófiai vélekedés lehet végletes, tevékenységünk is azt sugallhatja, hogy vagy teljesen tévedésmentesnek gondoljuk magunkat, vagy hogy mindenben kételkedünk. Létezik azonban olyan lehetőség is, mely a szükséges és elégséges, stb határai között az 46

47 ésszerű, optimális megoldásokat jelenti. A vezető ennek elérésére törekszik. - Kiküszöbölhetetlen hibalehetőségek közé soroljuk az információk tulajdonságai szerint megkülönböztethető hiányosságosztályokat. Ezek sorjában a következők: numerikus (számbeli), szintaktikus (szerkesztési szabályok szerinti), szemantikus (jelentésbeli), pragmatikus (gyakorlati), apobetikus (elvi) hibák. Részben a gondolati struktúra, részben a tapasztalat, részben a szkeptikus attitűd alapján vagyunk eredményesebbek, illetve jutunk előbbre eljárásaink fejlesztésében. Az információk sajátos természetéhez tartozik, hogy nélkülük nem lehetséges, de általuk még nem teljes a hatásgyakorlás. Ez a következőkben felsoroltakat jelenti többek között. Ahogyan pl. az időskorúak helyzetét nem a Központi Statisztikai Hivatal adataiból tudjuk meg, elmondható, hogy a KSH adati nélkül, számszerű adatok hiányában viszont sohasem lehetünk kellőképpen tájékozottak. Amint nem elegendő egy nyelv szintaktikus rendszerét ismerni a kommunikációhoz, úgy nem is lehet kommunikálni annak ismerete nélkül. Amint a jelentések, a gyakorlatok, az elvek nélkül nem tudunk értelmes emberi világot működtetni, önmagában még attól sem lesz tökéletes a világ, hogy ugyanúgy értjük fogalmainkat, hogy megfelelő módon tesszük dolgainkat, hogy egyforma elveket vallunk. A megfelelő modell egyszerre tudatosítja bennünk a kiküszöbölhetetlen hibalehetőségeket és a szükséges módszertani követelményeket. A modell ne vállalkozzon lehetetlenre, nem ígérjen mindenre tökéletes megoldást, a modell használójának az elvi és a gyakorlati hasznosítást illetően be kell látnia a lehetetleneket és az optimálisra kell törekednie. F 2 : A hibák természetét, a fejlesztés korlátait elfogadva kell a hiányosságokat csökkenteni Jelek, információk által közvetített események vonatkozásában: K 3-K 6 K 3. A kommunikáció és a kultúra szempontjából a jelnek meghatározó szerepe van. Bár a jelekből nem vezethető le a kommunikáció, annyi bizonyos, hogy nem is valósul meg nélküle. Minden folyamat közölhető tartalmi változása jelhasználattal kapcsolatos. [Andor 1980] A jelekről való gondolkodás az eseményekről, a valószínűségekről való gondolkodással kezdődik, információelméleti területre vezet át, mely az entrópiáról és a rendről alkotott fogalmaink szerint folytatódik. A modell jelrendszere, szótára, kifejezéseinek gyűjteménye, a fogalmak, definíciók összeállítása a szakmai kommunikáció alapja. A modell ebből a szempontból saját kommunikációs bázissal rendelkezik. F 3 : A modell segítse, támogassa a jelkészletek konverzióját, a szókészletek harmonizálhatóságát. 47

48 K 4. A modell több kell hogy legyen mint a IT (információ-technológia) és CS (kommunikációs rendszer) által létrehozott modell. A számítógépes folyamatirányító rendszerek megbízhatósága folyamatosan növekedett az elmúlt időszakban. A magatartástudományokkal is kapcsolódó esetmenedzsment még egy meghibásodás nélkül működő folyamatirányító rendszert feltételezve is további követelményeket támaszt, hiszen a motiváció, a szabad döntés, a kreativitás, a választás, az implementálás, a mérhető és a teljes valóság több mint a számítógépes irányítás adata, hiszen a teljesebb, a valóság egyes részei. [Frigyes,Lehel, Megyeri 1975] A mérés és a szabályozás összetettebb eseményeket jelent a humán szférában, mint a szabályozástechnikában a szabályozás technika eszközrendszerében. A folyamatos és automatikus analízis műszaki folyamatok esetében reális célkitűzés, azonban az emberi viselkedés terén erre egyenlőre nincs lehetőségünk. A technológiai korszakváltás civilizációnk egészét átjárja. Az ember viszonya változik a háziipari technológiákhoz, a technikai műveletekhez, az energiahasznosításhoz. Természetesen az információs technológiákban bekövetkező változások is folyamatosan érintik a technológiai korszakváltást. - A biológiai modellezésnek soféle módja van. A biológiai modellezés matematikai alapjaira épülnek a medicina számokkal kísérhető folyamatai. A gyógyítás tudománya azonban nem minden szempontból jellemezhető mennyiségi adatokkal a gyakorlatban. Ezért a mennyiségi minimumfeltételek teljesítése még nem jelenti a gyógyítás sikerét. Vagy pl. az erdőműveléstan azokat a beavatkozási eljárásokat tartalmazza, amely az emberi tevékenységben felelősen jelenik meg. Továbbá az iskolai élet elmélete és az iskolai élet gyakorlata a nevelés terében kifejtett hatások foglalata. - F 4 : Az organikus, bio-, pszichés, mentális, idividuális és szocio jelzőkkel jelölt sajátosságokat diszciplináris követelményeknek megfelelően kell leírni. K 5. Az IT, CS által létrehozható modellek eltérő típusai közül nem mindegyik alkalmazása egyenlő értékű a tranzakcionális struktúra leképezésére, illetve az adatok kezelésére. A következő modelleket különböztetjük meg ebben a vonatkozásban: 1. Tradicionális hálózati modell, 2. Kliens-Szerver modell, 3. Hálózati modell, 4. Alkalmazás Szerver modell. F 5 : Egzakt elemzéssel kell alátámasztanunk, hogy a kliens-szerver modell létrehozására kell-e törekednünk az irányító tevékenység optimalizálása érdekében, vagy a személyes vezetéshez jobban illeszkedő partneri kapcsolatnak megfelelően további kiegészítésekre, vagy teljesen más alapra épülő új modellre van szükség. 48

49 K 6. A modell a technikai követelményekhez illeszkedő lekérdező nyelvet használja. Az a lekérdező nyelv, a Structured Query Language (SQL), amelyik az informatikában az adatbázisok hasznosításában 1970 óta létezik [Boyce, Chamberlin 1970-es évek], számítógépnyelv. Az adatállomány szervezett összességében az egymással összefüggő adatokat az egymásra való hivatkozás alapján meg lehet találni. Az adatok létrehozására és kezelésükre többnyire speciális adatbázis-kezelő programnyelvek szolgálnak, amelyek biztosítják az adatfüggetlenséget és az adatbázis létrehozásához és használatához szükséges feldolgozást, valamint az adatbázis integritását. Adattárolók és adatátviteli hálózatok együttese biztosítja a rendszer működését. Az adatkezelő az adathasználatra jogosult felhasználók számára hozzáférést és adatvédelmet is ad. Feltételezzük, hogy ha létrehozható a humán szféra adatainak kezelésére szolgáló, elektronikus kommunikációra vonatkozó nyelvi fejlesztés, akkor annak összhangban kell lenni a jelenlegi gyakorlatban bevált adatkezelés követelményeivel. F 6 : A személyes vezetést jelentő tevékenység a személyes adatok részbeni ismeretét feltételezi. Ennek jogi normák szerint a személyes adatok kezelésétől eltérő szabályai vannak. Nem csak jogi normák szerint kell eljárni az irányítás eseteiben, ez érinti az adatok kezelését is. A jogi normák szerint hasznosítható adatok egymásra hivatkozása nem elegendő az esetkezelés során Adatok vonatkozásában: K 7 -K 10 K 7. Legyen a modell adatokkal felruházható. A modell hatásstruktúrája határokat jellemző adatokkal felruházható legyen. F 7 : Az egyes események jellemzésére szolgáló adatstruktúrát össze kell állítani, fejleszthető adatkezelésre alkalmas formában kell tárolni, előhívni. K 8. A modell legyen alkalmas a dokumentumok elektronikus kezelésére mind real-time, mind az események mindegyikével azonos (izokron) fizikai időben. Az időkeretek közötti adatforgalom legyen leválasztható és a leválasztástól függően külön is értékelhető a modell alapján. Elsősorban az oksági viszonyok feltárásához, további következtetések megfogalmazásához felhasználható kell hogy legyen. F 8 : Az adatkezelés időbeli kereteit a magatartás formálása érdekében kell létrehozni. 49

50 K 9. A modell az elméleti és gyakorlati események leírásához egyezményes tulajdonságkódexet használjon. A modellnek egyezményes faktorrendszere kell hogy legyen, mely a folyamat, a személy és a kontextus jellemzőinek felvett értékeit képes adatszerűen összefogni. F 9 : A később kialakítandó egyezményes tulajdonságkódex előzetes terve, vázlata, kezdete javaslattételként máris összeállítandó. A tulajdonságkódex mindegyik eleme meg kell hogy feleljen a fejlődési eredményt kialakító valamelyik faktornak. Az események egymásutánjában a munkafolyamat egyes állomásaira, valamint a rendszer egészére vonatkoznak a jellemzők, és az irányíthatóságot, az azonosíthatóságot, valamint a visszakereshetőséget kell hogy szolgálják. K 10. A tulajdonságokat a kezelhetőség érdekében kategóriákhoz lehessen hozzárendelni. A tulajdonságok kategóriákhoz sorolásának táblázati keretét a filozófia alapozza meg: 50

51 Ssz. Kategória Irányíthatóság Azonosíthatóság Visszakereshetőség Magyarul Latin szakkifejezéssel F o l y a m a t QUANTI. QUALI. QUANTI. QUALI. QUANTI QUALI. 1. Ki? (alany) QUIS Nominativus (szubjektum)? 2. Mi? =(alany) QUID Nominativus (szubjektum)? 2. Kit/Mit? QUID Accusativus (szubj+objekt).? (tárgy) 3. Hol? (határozó) UBI Imaginativ Levels? (imaginatív szintek) 4. Hol? (határozó) UBI Geometrikus? (topológiai - geometrikus) 5. Hol? (határozó) UBI Topologikus? (topológiai geográfiai) 6. Kinek segítségével? (hatásozó) 7. Minek segítségével? (határozó) 8. Mi okból? (határozó) 9. Milyen céllal? (határozó) 10. Hogyan? (határozó) 11. Mikor? (határozó) 12. Birtokviszony (határozó) QUIBUS AUXILIIS Personalitas? QUIBUS AUXILIIS Instrumentalitás? CUR (Causalitas)? CUR (Finalitas)? QUOMODO (Modalitas)? QUANDO (Temporaneitas)? RELATIO (eredet, tulajdon) (Genitivitas, possessivitas)? Tulajdonságok kategóriákhoz sorolását rendező táblázat F 10 : A tulajdonságok, jellemzők kidolgozása, egységes rendszerbe állítása Értelmezési szempontok vonatkozásában: K 11-K 15 K 11. Az ökológia tudománya a természeti hatások egészét leíró tudásanyaggal összefügg. Arra a kérdésre is keresi a választ, hogy mi mire hat, mit eredményez. - Tegye lehetővé a modell a teendőkkel kapcsolatos specifikus követelmények feltárását, értelmezését. Legyen a modell az okság, az időbeliség, az okok és következmények elemzésében hasznosítható. F 11 : az események összefüggéseit, egymásutániságát a modell számára felhasználhatóan kell leírni. 51

52 K 12. A meglévő praxistapasztalatok legyenek értelmezhetők és elhelyezhetők a hatásstruktúra modelljében. Pl. hatásláncokat ismerünk az élettani folyamatokkal kapcsolatban, az anyagcsere zavarait molekuláris szinten is követhetjük. F 12 : Praxisok, természeti folyamatok, szerveződések hatásstruktúrába helyezése lehetséges. A tudományos elemzések a történések, evolúciós folyamatok pl. a környezeti hatások, a populációs változások, az egyedi jellegzetességek tanulmányozására épülnek [Stebbins 1968]. A praxisok azonos szempontok szerint való leírására van szükség. K 13. A TSTS-nek minden pontjára, hatásláncára, hatássíkjára, térformációjára érvényes a jellemzés szempontrendszere. A modell minden része egységes elméleti keretben értelmezendő. F 13 : A hatásrendszer pontjának, hatásvonalának, síkjának, terének mennyiségi és minőségi jellemzőinek egymással összhangban lévő leírását el kell készíteni. Ennek érdekében a közös alapok megfogalmazására van szükség. K 14. A biológiai rendszerek a rend felfedezésének kitűntetett helyei. A természetről való gondolkodásunk különbözik a technikai rendszerekre vonatkozó gondolkodásunktól. Az állatvilágra, az emberre vonatkozó ismereteink sajátosságai filozófiai természetűek. A modell elméleti alapja összhangban kell hogy legyen a filozófiai diszciplínák vonatkozó fejezeteivel. A modell ne legyen ellentmondásban a diszciplinák filozófiai alapjaival. Elsősorban a logikai, kozmológiai, episztemológiai, ontológiai, antropológiai, etikai, esztétikai területtel nem kerülhet ellentmondásba a létrehozandó modell. F 14 : A modell filozófiai tudományokból levezetett alapjait diszciplínaszerűen le kell írni. Az igazgatástanok vonatkozó fejezeteit elméleti alapjait ellentmondásmentesen ki kell egészíteni. K 15. A modell informatikai váza, az adatkezelés, a kapott eredmények értelmezése mindig a személyes, valóságos folyamat egészére vonatkozik. - A programozás során figyelemmel kell lenni arra a valóságos teljes rendszerre, amelynek egy részét elkülönítetten vizsgáljuk, az ismereteket rögzítő szövegekre, azokon belüli kapcsolatokra és a tárgy/esemény/eset-orientált programkészítés követelményeire. F 15 : A kiküszöbölhetetlen numerikus hibákat elfogadva meg kell fogalmazni azt is, ami a személyes történések jellemzésekor többletként megjelenő valóság számszerű jellemzésének korlátját jelenti. 52

53 Az akciók vonatkozásában: K 16 K 16. A kommunikáció a hatásgyakorlás legáltalánosabb formája. A kommunikációs hívóvonalak sürgősséggel, esélyekkel, érdekkel, stb. kapcsolatosak. A segítségkérő, tanácsadó, támaszvonalak a hatásrendszer hálózati kapcsolatrendszerét jól szemléltetik. [pl. SzCsM Nőképviselet] Az információközlés, az esetkezelésben a bevonódás kezdeti fokaira terjed ki ezekben a hálózatokban, azaz információadásra, tájékoztatásra. A modell a hatásrendszerben a hatásgyakorlás útját tegye megjeleníthetővé. F 16 : Az irányító munkára való jobb felkészítés érdekében olyan példatár összeállítása szükséges, mely a kommunikációs hatásgyakorlás útjának egységes vizualizálását az együttműködés közös módszertani alapjává teszi a vezetők számára Események sokfélesége vonatkozásában: K 17 K 17. Mert a szempontok elméleti eszközök, a gyakorlat felől is követni kell a sokféleséget. Ezért nem hanyagolhatjuk el az egyes gyakorlati kontextusokat, pl. a praxisterületek szerint. Minden változás sajátosságok hordozója praxisterületenként, tehát jól követhető. Beszélünk a globális világrend, a gazdasági élet, a mindennapi élet, az iskola és a társadalmi környezet kapcsolatának, átalakulásáról, az informatikai technológia fejlődéséről, a politikai élet demokratizálódásáról, a tanulói aktivitás szerepének felértékelődéséről, a kognitív kutatások eredményességéről, stb. [Kojanitz, 2007] A modell mind az elméleti szempontok, mind a gyakorlati praxisok szempontjából hasznosítható kell hogy legyen. A modell elméleti és gyakorlati kontextusok foglalata. F 17 : A praxisterületi sajátosságok feltárása, mérhetővé alakítása, továbbá azok elvi megközelítése, valamint elméletének leírása több tudomány bevonását, integrált alkalmazását követeli meg a korszerű hatásgyakorlás során A jogi normák vonatkozásában: K 18 K 18. Jobbára jogi eszközök szabályozzák életünket. Minden normaterület általánosításokat foglal magában. A számítógépes jogszabály-feldolgozási rendszer funkciói és elméleti alapjai folyamatos fejlesztés tárgyát képezik. [Madarász, Nagy, Hanyecz 1991] A számítógépes feldolgozás azonban technikai eszköz alkalmazását jelenti elsősorban, amelyik főként a formális és a kibernetikai módszertanban kínál előnyöket. A döntéshozatal minőségét 53

54 befolyásolja a gyorsabb, pontosabb munkavégzés minden visszakereshető, irányítható, azonosítható esemény esetében. Egy többfunkciós - egyidejűleg többféle célt megvalósító - feldolgozás létrehozása a rendszer egésze szempontjából hasznos. A joganyag egészére kiterjedő, többfunkciós, a teljes társadalmi szférára érvényes, a hatályos joganyagot tartalmazó, működtethető, hozzáféréseket lehetővé tevő, további jogterülettel kapcsolatba hozott, jogtudományi alapozásra épülő számítógépes rendszert kell létrehozni. A modell a jogi szabályozás használatát kell hogy segítse. A számítógépes jogszabály-nyilvántartás és jogszabályelemzés módszertani követelmények szerint valósulhat meg. Külön figyelmet igényel az adatfelvételt ellenőrző rendszer, valamint a jogszabály-módosítások átvezetése, a számítógépes alkalmazások hatályosítása. Az idézett illetékes felsőoktatás-fejlesztési kutatás ennek megfelelően az adatbevitelhez jogszabály-nyilvántartó-, tevékenységi-, utaló-, mozzanat-, aktuslap bevezetését javasolja a tervezett cél eléréséhez. A jelenlegi időszakban azonban a számítástechnikai lehetőségek további módszertani lehetőségeket javallnak. Természetesen a visszakereső rendszer, a hatályosságot felügyelő rendszer, a jogszabálytörténeti vonatkozások hasznosítása nem csupán jogtechnikai műveletek eredménye. F 18 : Meg kell határozni a jogi információ típusát, a jogi alapegységet, a rendszer információ-egységét. A megfelelő módon önállónak meghatározott részt, további szabályozási mozzanattal kell kapcsolatba hozni, majd egy szituációban alkalmazni kell azt valamely speciális terv szerint A szereplők szempontjából: K 19 K 19. A modellnek annyi és olyan arculata van, amilyen mértékben az ember egy másik emberrel személyes kölcsönhatásban, tényleges tranzakcióban képes valamely eseménybe bevonódni. F 19 : A modell alkalmas kell hogy legyen az általános és az egyedi, a közösségi és az individuális jellemzők megjelenítésére A szerepvállalás szempontjából: K 20 K 20 Az emberi tevékenység felelősség szerinti területeinek megjelenítésére legyen alkalmas eszköz a tranzakcionális struktúra-modell. (TSM) Ilyen területek mintájaként nevezzük meg a következőket: gyermekvédelem, segítés, Események-Én-Mi összefüggésrendszer, 54

55 szocializációs folyamatok, TA alkalmazási területek a szervezeti működés különböző terein. A hatáskapcsolatok jelölése érdekében elkülönítetten jelöljük az eset gazdáját, az érte felelős személyt, az esetgazdával generációs kapcsolatban álló személyt, valamint a felhasználandó tudásterület ismerete miatt esetmenedzselésbe bevont további szakembert. Ez négy pozíció (1-4.). Az elemzés kiterjed a 5.kommunikációs utakra, az üzenetváltó kapcsolatokra, 6.a kölcsönösségre, 7.a szocializációs folyamat tartamára, 8.a szocializáció hatásrendszerében létrejött hiányok feltárására, 9. a korrekciós tevékenység szükségletének feltárására, 10.a munkafolyamatok megtervezésére, 11. a nevelés révén létrehozandó fejlődési eseményre. A szocializáció folyamatának identitásszakasza úgy épül fel, ahány és amilyen szál szövődik egybe. Tehát sokféle kezdet, fottás, adottság fér meg benne egységben. A személyiség sokarcúsága történelmi, genetikai, időhöz-térhez kötött adottságok eredménye. Azonban a szerepek vállalása a közösségi működés része, amelyik a viszonylatok mentén, az identitáskülönbségekre is hivatkozva lehet diszharmónikus is. Az ilyen eltérések már indulatok, stratégiák kezdőpontjai, amelytől kezdődően új trendek, áramlatok, érdektörekvések alakulnak ki. A szerepvállaló a viszonylatok szerint valamely folyamattal azonosítja saját törekvését, esélyei szerint viselkedik. Erre már társadalompolitikák, vagy a személyiség identitásának bármely összetevőjére épülő politikák szerveződnek, és gyakorlati utak jönnek létre. Így beszélhetünk a kisebbségi politikáról, a társadalmi nemek szerinti intézkedések változásáról, stb. Minden középpontba helyezett esemény kapcsolatban van ezekkel az elvekkel és eljárásokkal, pl.. tankönyv létrehozása, a hozzáértés növelése, képesség fejlesztése, iskolai eseményekkel kapcsolatban, a főhivatású pedagógus tevékenysége, szülők feladatai. Egyéni és közösségi folyamatok elemzésére nyílik alkalom a modell alkalmazása által. Pl. a gyermek- és serdülőkori szervezetek Magyarországon betöltött szerepének elemzésére, az ifjúságpolitika tartalmának elemzésére. [Miklós, 2004] Az ifjúságpolitikai történések jellemzésére alkalmat ad egy-egy mozgalom története a szereplők és a felelősségi viszonylatok elemzése révén. F 20 : Az egyéni és a közösségi szerepvállalás elemzéséhez a személyes és a közösségi felelősség mibenlétét le kell írni a diszciplína követelményei szerint A bevonódás mértéke vonatkozásában: K 21 K 21. Valamely esemény kapcsán adott szituációban különböző az emberek érintettsége. Olyan modellre van szükség, mely a hatásgyakorlás során a bevonódás kezdetétől a legteljesebb bevonódásig hasznosítható legyen. A bevonódás fokaiként nevezhetjük meg a következőket: 55

56 (1.) informálás, orientálás, (2.) értékelés/közös gondolkozás. (3.) kapcsolódás. (4.) részvétel, (5.) együttműködés, (6.) érdekérvényesítés, (7.) érdekvédelem, (8.) értelmes munka, (9.) szubszidiárius segítés, (10.) áldozathozatal. F 21 : Az eseménybe való bevonódás ésszerű tagolását más tudományterületekkel összhangban kell leírni A modell alkalmazásának kritériumai a folyamat szempontjából: K 22- K 23 K 22. A modell alkalmas kell hogy legyen az irányítás informatikai követelményeinek teljesítésére. A követelmények teljesítésének hierarchikus rendbe sorolható elvi rendszere is van. Esetünkben ez a rendszer a következő: az eredeti (O 0 = original, természetes, analóg rendszer) gépi adatok által teljesen le nem írható rendszer. Az információforrásokra alapozott leírás: (O I ). A számítógépes adatokra alapozott rendszer hierarchikus szintje: (O II ). A számítógép-rendszer: (O III ). 56

57 (O 0 ) Eredeti, valóságos, létező szerveződés, mely létezésében magában foglal információkat, (1.) működő/logisztikai rendszereket, termékeket, szolgáltatásokat, technológiákat, stb. (O I ) Információforrások rendszere mely magában foglal további információtechnológiai eszközöket (O II ) Számítógéppel kapcsolt rendszer mely magában foglalja az irányító döntéseket, a jellemzőket, a felhasználót és a folyamatot (2.) (O III ) Számítógép-rendszer melynek alkotói: számítógépi hardver, szoftver, adat Az információkból felépülő informatikai leírások hierarchiája valamint az adatokig történő szűkítés (1.) illetve a valóságra vonatkoztatott következtetés(2.) iránya. Mindkét folyamat előfeltételezéseit a következtetés után felül kell vizsgálni. A gépi műveletek az adatokat használják fel, melyek eredményét felül kell vizsgálni, a kapott adatokat értelmezni kell, meg kell találni azok helyes jelentését és csak azután szabad következtetni belőlük. - F 22 : A modell információs arculatát több szinten kell hozzáférhetővé tenni. Használatát az esetnek megfelelően kell kialakítani aszerint, hogy milyen mértékben, formában, eszközökkel kívánjuk a tudatosított részleteket megjeleníteni, leképezni, bemutatni, közölni, vagy a kommunikáció részévé tenni. K 23. Munkafolyamatokban felhasználható modell létrehozására kell törekednünk Az adatbázisok felhasználására munkafolyamatokkal kapcsolatban kerül sor leginkább. Az adattárolást követő lehetőségek között szerepel az adatok lekérdezése, a felhasználható adatok kiszűrése, hasznosításának megítélése, felhasználása, a felhasznált adatok hatására megvalósuló események elemzése, mely a hatásgyakorlásban annak megállapítását eredményezi, hogy milyen oksági kapcsolatok léteznek a megfigyelt rendszerben és milyen 57

58 tapasztalatokat lehet a továbbiak során felhasználni. F 23 : Oksági kapcsolatokra utaló legyen a modell A modell alkalmazásának kritériumai a modell felhasználása szempontjából: K 24- K 39 K 24. Az események vizualizálása segíti a modell hasznosítását. Ha ésszerű, legyenek display információk nyeréséhez alkalmas adatstruktúrával követhetők a modellben összefoglalt folyamatok. Legyen felhasználóbarát, több szinten vizualizálható a rendszer. F 24 : A vizualizálásnak segítenie kell a hatásgyakorlás során szükséges döntések meghozatalát. K 25. A modellhez köthető adatok hasznosíthatók legyenek statisztikai számítások kiindulópontjaként. F 25 : A magatartással kapcsolatos statisztikai eljárások repertoárját bővíteni kell. K 26. A modell valamennyi téma tárgyalásához alkalmas kell hogy legyen. Ezért választhatjuk a hatásgyakorlás elemi egységére épülő hatásrendszer vonatkozó részét a tranzaktív jellegű létrehozásához. A hatékonyság érdekében pl. egy intézet irányításában, felügyeletében prioritással kezelt témákat jeleníthetünk meg. A társadalmi elégedettség mértéke mutatja, hogy mit várnak el az emberek, milyen feladatokat tartanak fontosnak. Változó, egymáshoz képest is eltérő mértékben tekintjük fontosnak a tömegtájékoztatást, az áruellátást, a közlekedést, az oktatást, az egészségügyet, a munkalehetőségeket, a hivatalokban történő ügyintézést, a lakáshoz jutást, a közbiztonságot. [Szabó, Lannert 1997] F 26 : A modell prioritások érvényesítésére legyen alkalmas, azok felülvizsgálatát is tegye lehetővé. K 27. Adott eseménytérben egy szituációról készített leírások tájékoztató értékűek. A szituációk között hasonlóságok vannak. Minthogy minden szempontból azonos szituációk nincsenek, csak a szituációk hasonlósága alapján lehet általánosításokba bocsátkozni. A hasonlósági fokok különbsége szerint a modellnek alkalmasnak kell lennie a közigazgatási kazuisztika fejlesztésére. a modellnek alkalmasnak kell lenni a szituációk közös alapon történő leírására és a szituáció megválasztható szempontok szerinti elemzésére. - F 27 : A közigazgatási kazuisztika diszciplináris eszközrendszere legyen összhangban más diszciplínák kazuisztikájával. Ezt a követelményt egy szituációhoz prioritásként megjelölt jellemzőcsoporttal, az azok alkalmazásával létrehozott hatásgyakorlás útján teljesíti a modell. 58

59 K 28. A modell támogassa a tapasztalatszerzést.. Főként a tényleges eseménytér, a valóságos helyzet megismerése szükséges. Esetleges párhuzamként idézem fel, hogy a természettudományokban ennek szolgálatában áll a terepgyakorlat munkaterve. - A kirándulások kalaúza is tájékoztató leírást tartalmaz. Egzaktabb, tudományos leírások találhatók a határozókönyvekben, ismertetőkben. A hatásstruktúra szituációk elemzését teszi lehetővé. Hasonló helyzetekhez segédeszköz, minta, előkép szerepét betöltő leírásokat kell készíteni. - Hiányos adatok esetében a hatásstruktúra alkalmazása csupán komplementer szerepben lehetséges. Hasonlóképpen egyes szimulációk, pl. a szimulációs játékok esetében csak kiegészítő, illusztráló, sejtető szerepet tölthetnek be, mert a valósággal való kapcsolatuk hiányos. A hatásstruktúra adatokkal való ellátása folyamatos adatszerzés révén biztosítható. F 28 : A tevékenység eredményességéhez szükséges új adatok beszerzésére irányuló döntések indoklásához adjon alapot a modell. K 29. A modellnek a közösségben történő valamennyi történés elemzéséhez felhasználhatónak kell lenni. Ezért a konfliktusfenntartó, problémát növelő, stb gyakorlat elemzésére is alkalmasnak kell lenni. A torzító hatások, hiányok, hibák feltárására alkalmas modell hozzájárul ahhoz, hogy a gyakorlati pedagógia diagnosztikus vonásait a tudomány számára egységes keretben írjuk le. Feladatként áll előttünk egy közigazgatási diagnosztika elkészítése, melyhez a tranzaktív hatásgyakorlás elemzése adja meg a kulcsot. F 29 : A tapasztalatok feldolgozását, az előrelátásra épülő beavatkozást egységes elméleti alapon kell tárgyalni mind a korábbi proaktivitás, mind az ügykezelés, mind a helyreállító, utólagos beavatkozás érdekében. Az egységes elméleti alapozás a hatékonyság egyik feltétele. K 30. Az együttműködés hálózatépítéshez kapcsolódik a rendszerben. Az együttműködés elsajátításához szükséges tananyag legyen moduláris szerkezetű a sokféle kiindulópont, bekapcsolódási lehetőség, elsajátítás foka alapján. A tanulás több szinten zajlik. Például: egyéni, tanulópárok, kiscsoportok, egész tanfolyami csoport. Mindig aktuális a feladat, ha a probléma jelentkezik. Dr.Veér A. szerint a mai (1995-ben) állapotot jellemző mutatók elborzasztó valósága olyan sürgető és hatékony összefogást sürget, ami nem tűr halasztást. A modellnek a különböző professziók szakemberei között együttműködést, összefogást kell támogatni. - F 30 : A közös működési alapot jelentő modellt el kell fogadtatni minden 59

60 közigazgatásban érintett közreműködővel, ennek érdekében a különböző professzionális felkészítés részévé kell tenni a modell megismertetését a közigazgatásban. K 31. A közigazgatási gyakorlatban szükségünk van 1. a menedzselhetőség és fokozatokba, skálába illeszthetőség biztosítására, 2.a keresésre-böngészésre, adatok integrálásának biztosítására, 3. rugalmas munkavégzésre, 4. kezdőponttól a végponttól tartó biztonságra, akár publikus internet kapcsolaton keresztül is. [CITRIX rendszer 2008] F 31 : Szervezetszerű működést támogató modellre van szükség. K 32. A közigazgatás rendszere fejlesztendő mind a minőségi követelmények szerint, mind a hatékonyság növelése irányában. A praxisrendszerek fejlesztése egymás fejlesztési lehetőségeit ne korlátozza az alkalmazható prioritások által vállalt kényszerű korlátozásokon túl. F 32 : Praxisrendszereket támogató modellre van szükség. K 33. A modellnek a hatótényezők megítélésére alkalmasnak kell lennie. A tevékenységi folyosókon haladásban eligazodni szándékozót segítenie kell a modellnek, azaz a keresés és azonosítás legyen könnyű benne, az szolgálja a hatékonyság növelését. A prioritások megállapításában adjon mérlegelési szempontokat a modell, az ergonomikus és szinergikus szempontok érvényesítésére nyíljon lehetőség a modell alkalmazásával. Ez többek között a modell alkalmazhatóságát, az elérhető szempontok szerint való alkalmazkodás alapján további rugalmasságot kíván meg a modelltől. Ez a tulajdonság biztosítja, hogy a munkafolyamat és a munkatevékenység folyamatos támogatója lehessen. F 33 : Komprehenzív és logisztikai követelmények megfogalmazására alkalmas modellt kell létrehozni a mindennapi életfeladatok ellátásához. Sokféle szempont figyelembe vételével és ésszerű lebonyolítás révén érjük el céljainkat a legoptimálisabban. K 34. A modell egyes elemei kölcsönös kapcsolatban állnak egymással, de működésük nem egy mátrix-táblázattal képezhető le. Minden elem kölcsönösségét lehetővé tevő, és minden további elemre kiterjedő a kapcsolatrendszer. F 34 : Olyan modellt kell alkotnunk, mely a hatásláncok elemzését, objektív, tartalmi és időbeli vizsgálatát lehetővé teszi. K 35. Követelmény, hogy a modell legyen hasznosítható az adatkezelés folyamatában. - Az adatállomány atomikus (A:fel nem bontott legkisebbekből álló), tömör (C:consistency), elkülönített (I:isolation) és tartós (D:durability) kell hogy legyen. A hasznosított modell 60

61 optimalizálási eszköz is legyen az esetkezelésben hasznosítható adatbázisok felhasználásában. K 36. Az attitűdbeli sajátosságok figyelembe vételére adjon módot a modell. Az emberi hatásgyakorlásnak, a tranzaktív hatásgyakorlásnak külön szótára van. Az izoláció megjelölést a komputertudományra vezetjük vissza. Navigálunk, keresünk az adatok halmazában. Az elkülönítés (izoláció) az a tulajdonság, mely azt határozza meg, hogy egy operáció hogyan és mikor (mód és idő) válik más operációk számára láthatóvá. Ez az adatrendszer négy tulajdonsága (ACID) közül az egyik (I). Az elkülönítés az egyes elemek sorbarendezhetőségét, ismételhetőségét, elkötelezettségét feltételezi. Az egyes tranzakciók lehetnek megosztottak is, amikor több további egység irányába jut tovább a folyamat. Mindez a kölcsönhatások nyomán kialakuló bifurkációs nem állapotváltozást jelölő értelemben - integratív utak megismerését, a befolyásolás humán szférában való érvényesülését új kutatások témájává emeli. F 36 : A modell a rejtett folyamatok hatáshelyeinek megjelölésére is adjon lehetőséget. K 37. Professzionális és populáris kommunikációra alkalmas legyen a modell. A modell programban való alkalmazásának formája a felhasználók által hasznosítható kell hogy legyen. A modell hasznosításához rendelt program egyik változata legyen szakmailag igényes, kompetens személy szakmai hozzáértését világosan megjelölő, a modell hasznosításához szükséges idő legyen minimalizált és optimalizált felhasználáshoz igazított. - A modellhasznosításhoz rendelt program másik változata legyen populáris, járuljon hozzá a hatékonyság és hasznosítás optimalizálásához. Jó ha könnyen érthető valamely praxis minősített művelője vagy általában az irodák számára. - F 37 A modell gyakorlati döntések meghozatalában adjon segítséget a mindennapi tevékenység végzéséhez. [linetime 2008] K 38. A modell legyen az esetmenedzselés eszköze. A modell által segített területek, eljárások széles tárgykörben helyezkedhetnek el. a) A case management ismeretet hasznosít, belátásra vezet, leválaszt (kimetsz). [CMSA 2008]. Ez magában foglalja a kockázatkezelés lehetőségét is. Egyes területeken, pl. az egészségügyben nagy jelentőségű az esetmenedzsment b) Például a pszichoszociális folyamatok közül néhány álljon itt: 1. várható vagy bekövetkezett gyermek vagy felnőtt abúzus kialakulása, 2. a bűncselekmény áldozatává válás, 3. hajléktalanság bekövetkezése, 4. a szociális, pénzügyi, biztosítási háttér elégtelenné válása, 61

62 5. magas kockázatú viselkedés kialakulása, 6. drogkereső magatartás kialakulása, 7. nyelvi, kulturális lehetőségek kifejlődése és gátak létrejötte, 8. otthoni környezet, biztonsági vonatkozások megváltozása, 9. a mentális egészségi állapot megváltozása, 10. öngyilkossághoz vezető folyamatok kialakulása, 11. kockázat menedzselés, vitatható helyzetek kialakulása, 12. a korábbi éltető környezetbe való visszatérés ellehetetlenülése, 13. a korábbi felelős gondozóhoz való visszatérés lehetetlensége. - Az eseményláncolatok mellett a kondíciók változását is követni kell egy teljesebb és hitelesebb következtetés érdekében. Az egymástól jól elválasztható részeket meg kell jelenítenünk, egyértelműen le kell írni. c) A megfelelő modell a folyamatos minőség-ellenőrzés eszköze is (CQI = Continous Quality Improvement), mely a nyilvántartásba vett esetek központi összegyűjtését megalapozza (CCMA = Center for Case Management Accountability), típusok definiálásához és általánosítások értékeléséhez hozzájárul, a hirdetéseket, kereslet/kínálat kutatásokat szolgálja, valamint minden kiegészítő és alternatív eljárást értelmezhetőbbé tesz (pl. az egészségügyben: CAM = Complementary and Alternative Medicine). d) Konkrét eset feldolgozásakor, például ólommérgezés esetén megtervezhető a pontos eljárás attól függően, hogy milyen állapotban veszi kezdetét a beavatkozás. e) Ellátás, koordináció, képzés-nevelés, monitorozás, újra értékelés, tervezés, a gondozás könnyítése, hasznosítás, forrás-management, klinikai aktivitás esetében. f) Eltérő praxisterületek adatállománya közötti kapcsolat létrehozására legyen alkalmas a modell. F 38 : A modellt minden eset kezelésében felhasználhatóvá kell tenni. K 39. Gyakorlatban fontos területeket új összefüggések szerint tegyen elemezhetővé a modell. - A pénzvilág a tranzakciók-szintjének modellezését a rendszerek fejlesztésére és hatékony használatára szükségszerű eszközének tartja. A munkaterhelés menedzsment az információs technológiákkal (IT) sok helyen közvetlen kapcsolatban van, de közvetett kapcsolat minden esetben kimutatható. A vizualizáció kiterjesztésével az információs technológiák által generált eljárásmódok könnyíthetők. - F 39 : Az információs technológiák a vizualizációban növekvő mértékben kerüljenek alkalmazásra az összefüggések jobb megértése érdekében A modell összegező szerepe szempontjából: K 40-K 41 K 40. Figyelembe vesszük az egyes eseményszinteken ható faktorokat. Minthogy ötletszerűség, részek kiragadás, esetlegesség révén még nem tekinthetjük át kellőképpen a 62

63 tényállást, de a valóság egészében valamely szempont szerint gondolkozhatunk, feltehetjük a kérdést, hogy mi okozza, mi teszi lehetővé, mi nem akadályozza pl. a tehetség kialakulását. A kérdésekre adott elfogadható válaszok egész sora épülhet ki több-kevesebb támpontra építve érvelésünket. A rendszer egészében való gondolkozás általában lassan szerez magának érvényt, de kitartó munkával időtálló eredményhez juthatunk. Ha például arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi a tehetség? a vizsgálati eredmények alapján ugyan megalkothatjuk a 4x2-es sorsfaktoros talentummodellt, mely prioritásként értelmezi az iskola, a család, a kortárscsoport és a társadalom hatásait, [Czeizel 2004] ám a tehetségről a genetikán túl további szempontok bekapcsolásával,tagoltabb és szélesebb hatástartományban lehet modellt alkotnunk. F 40 : A modellnek minél több vizsgálati eredmény integrálására alkalmasnak kell lenni. Minél több szempontnak megfelelő legyen a hatásgyakorlás struktúrájának modellje. K 41. A modellnek minden olyan integráló szint leképzésére alkalmasnak kell lenni, amelyik valamely hatáslánc kapcsán adatszerűen megjeleníthető. A szintek egymással való kapcsolatát az összetettség és az integráltság figyelembe vétele nélkül nem lehet elemezni, ezért a vizsgált hatáslánc mentén a közvetlen hatások mellett a szintek közvetett hatásait is tudatosítani kell. A hatáslánc, mint a hatás útja eltérő szintek közötti, eltérő irányú hatásokat is tárgyalhatóvá tesz. Nem azonos törvényszerűségek érvényesülnek a hatáslánc egymást követő szakaszain. A szintek funkciókkal való ellátása csak valamely normatípusban, valamely érdek, valamely munkafolyamat kapcsán szűkíthető le. A magatartás, a működés, a tevékenység, az új elsajátítása elsősorban nem adminisztratív hatáskör folyománya. - F 41 : Mind az adminisztráció, mind az operatív, reálfolyamatok megvalósítói számára közös munkájukat elősegítő modellt kell létrehozni A modell alkalmazásának kritériumai a fejlesztés szempontjából: K 42-K 45 K 42. Mert különböző szemlélőként ugyanabból a nézőpontból az eseményeket sohasem tudjuk egyformán, eltérésmentesen megragadnia, az esetlegesség vizsgálataink kezdőpontjától jelen van munkánkban. Bármely eseménysor minden eleme ki van téve a vizsgálati eltéréseknek és hibáknak. Ezért a modell adatai folyamatosan fejlesztendők annak megfelelően is, ahogyan a vizsgálatok a hibák kiküszöbölésére eljutnak. F 42 : A modell folyamatos tökéletesítésre alkalmas kell hogy legyen. A hatásláncok megfigyelésére, tapasztalataink hasznosítására, 63

64 terveink kivitelezésére a modell a fejlesztési eredményeket összegezze, eltérő területek közötti eredmények átadását folyamatosan segítse. K 43. A teljes valóságot a létező maximumnak tekintjük a leképezhetőség szempontjából. A modell fejleszthetősége azt jelenti, hogy a befogható valóságot, a tulajdonságai szerint jellemzett valóságot egyre teljesebb mértékben ismerjük meg, egyre több jellemző szerint írjuk le. Végül is azt tekintjük a fejlesztés legésszerűbb fokának, amelyik a legkiválóbb mértékben segíti elő a felelős autonom személy fejlődését, legmegfelelőbb magatartását. Tehát a VAN hasznosított -tól eljuthatunk a KELL optimális -hoz. A modell a lehetséges modelltípusok közül az kell hogy legyen, amelyik az igazgatásbeli hatékonyságot optimális mértékben növeli. F 43 : El kell készíteni a neveléstudományon belül az optimális jelző pontos leírását. 64

65 1. VAN maximális A teljes valóságot csak részben ismerjük. Tört képek vannak bennünk a valóságról. Homályosan látunk. Csak a felszínt, a jelenséget látjuk, a tartalmakat, a lényeget nem tudjuk megfejteni. Nem mindent látunk, továbbá a láthatót is csak részben ismerjük meg. Sok fogyatkozás után alkotunk képet a valóság egészéről. 2. VAN hasznosított Be kell érnünk azzal, aminek jellemzésére képesek vagyunk. Mennyiségi és minőségi vonatkozásokból nyerhetünk adatokat. 3.LEHETSÉGES maximális Tehát a lehető legtöbb valójában maga a teljes valóság, de a modell szempontjából a teljes valóságra való irányultsággal kell beérnünk. Amennyiben a modell a teljes valóság irányában tovább már nem fejleszthető, elérte a megfeleltetés határát. A legnagyobb egyről a legkisebb egyre vonatkozó ismereteink alapján készítünk modellt. Hogy mi az egy, a rendszermodellek sarkallatos mondanivalóját képezi. A lehatárolás lehető legtermészetesebb módját kell választanunk, a lehető legkevesebb mesterkéltség révén és torzító előfeltételezés nélkül. 4. KEZDETI hasznosított Amit a modellalkotásban elérhetünk erőfeszítéseink révén, amit kellőképpen meg tudunk alapozni, azt lehet ésszerűen hasznosítani. Hiányainkat, előfeltételezéseinket és korlátozásainkat minden lépésnél tudatosítanunk kell, mert a modell használata során kapott eredmények értékelésében a kezdeti állapot feltételezéseinek felülvizsgálatára vissza kell térni. 65

66 5. VÉGSŐ optimális A célnak leginkább megfelelő mértékben kell adatokat gyűjteni, kezelni. A modell hatásgyakorlásban betöltött szerepe a perfekcionizmus követelményétől távol áll abban a vonatkozásban, hogy rejtett dimenziókra, minőségi jellemzők számszerűsítésére nem tér ki, hiszen az előfordulási valószínűséget csak részben képes kezelni. Más hiányosságokat nem említve ennyi is elég ahhoz, hogy csak az elérhető eredményre törekedjünk. Mint minden eszköz használata, a TSTS értelmezése is időhöz kötött. A jelen pillanat néhány másodperc csupán. Ezért csak a felkészült ember képes hatékonyan cselekedni. - F 43 : A modell alapján tevékenységünk fejlesztése folyamatos feladatunk. K 44. A modell fejlesztésében megjelölhető az elméletbeli kezdeti és a gyakorlati végső forma. Tulajdonságok hozzárendelése a valóságos és a róla alkotott elméleti rendszerhez: 66

67 Az 1. és a 2.lépés előfeltételezés, ezért megmagyarázandó a tulajdonságok(a valóság egésze) és a jellemzők(mesterséges, leíró eszköz) közötti különbségtétel.1.lépés: A valóságos rendszer tulajdonságainak összesége: VAN max 2.lépés: A valóságos rendszerre vonatkozó hasznosított jelenlegi jellemzők összesége: VAN hasznosított Feltételezzük, hogy a helyesnek tartott elmélet szerint megnevezhetők azok a rendszerjellemzők, amelyek használata az eredményes esetkezeléshez és a fejlesztéshez szükséges. A jellemzők hasznosítása folyamatosan bővíthető. 3.lépés: A valóságnak megfeleltetett elméleti rendszer jellemzőinek maximálisan hasznosítható összesége: LEHETSÉGES maximális 4.lépés: A valóságnak megfeleltetett elméleti rendszer jellemzőinek hasznosított összesége: KEZDETI hasznosított A fejlesztés kezdőpontja. 5.lépés: A valóságnak megfeleltetett elméleti rendszer jellemzőinek fejlesztett, optimális mértékben hasznosított összesége: VÉGSŐ optimális A fejlesztés végpontja. Az esetkezelés során szerzett tapasztalatok, értékelési eredmények szerint a [tulajdonság és a jellemzők] feltételezés igazsága felülvizsgálandók, értelmezendők és értékelendők. - F 44 : Mind az elméletet, mind a gyakorlatot szem előtt kell tartanunk, ha a modellt hasznosítani akarjuk. Az elmélet és a gyakorlat folyamatos felülvizsgálatára van szükség. Tudatosítani kell, hogy az előfeltételezések felülvizsgálata a gyakorlati eredmények értelmezésében a további hibák csökkentését szolgálja. K 45. Eredmény, érték, képesség szolgálatában álljon a modell. Más praxisból (pl. gazdaság, pénzügy) a működtetés optimális elosztásának elvei karakterisztikusan mások, mint a személyes vezetés praxisában. - A pénz-haszon, mint az elosztás szabályozója van jelen a közgondolkodásban. A profit értelmezése azonban még a nyereség elérésére törekedő számára is kötelezővé teszi annak mérlegelését, hogy lemondjon-e a ma elérhető profitról egy holnap elérhető nagyobb profitért. A profitorientál szervezetek helyzetének és feladatának megbecsülése fontos, társadalmi igényt elégít ki. Az optimális elosztás kritériuma a pénz mellett más is lehet. - A befektetett energiából a lehető legtöbb eredményt kell kihoznunk. Ám annak megállapítása, hogy az eredmény melyik eredményskálán jelölhető meg, további 67

68 területek fontosságát nyomatékosítja. Ezek között az érték és a képesség megítélése kulcsfontosságú. Az elérendő elérési útja azonban különböző szinteken és azok közötti eseményekben testesül meg, hatáspontok, láncolatok, síkok, térstrutúrák jelennek meg előtünk a teljes rendszerben. Az eredmény elérését szolgáló együttműködés összetett folyamatok eredménye. Egy konkrét helyzet értékelése és a lehetőségek megítélése csupán elemzés, becslések, sejtések, belátás révén lehetséges. Egy bármilyen szervezet eredményének számszerű értékelését a financiális értékelési és az érintettek elégedettségének megmérése révén kielégítően elvégezhetjük. Az eredmény elérésére törekvő szemlélet ugyan a financiális és elégedettség skálán tájékoztató következtetésekre ad alapot, nem szól arról, hogy adott állapot megváltoztatása az emberi magatartás megváltoztatása révén milyen eredményt hozhat. A szervezetek hatásosságát és hatékonyságát a felidézett módon megítélő észjárás a vezetéstudományi gondolkodásmód számára nem kielégítő. Az eredményességmutató valósághoz közelebb vivő összetevőire azok az elemzők is gondolnak természetesen, akik a szervezetek eredményességét mérik. Környezeti jellemzőkről, szabad tényezőkről, kapacitásjellemzőkről, szervezetjellemzőkről is beszélnek. Ezek tartalmazzák a számunkra legfontosabb tényezőket. Ezek közé sorolható: a) a környezeti tényezők között a verseny, a vevő, a szállító, a társadalom, a politikai erő, b) a szabad tényezők között a módosíthatóság, a tervezési feladatváltozás, a szükséges változtatás, c) a kapacitásjellemzők között a fizikai és személyes állománybeli kapacitás, a termelésváltoztatás, az alkalmazkodóképesség, az igények változása, d) a szervezetjellemzők között a célnak való megfelelés, az alkalmasság, a szervezeti forma, a vezetés rátermettsége, a szervezet szellemisége, kultúrája. Amennyiben a pénz-haszon szerinti működés modelljét mérhető modellé fejlesztettük, arra is mód nyílik, hogy a szervezet hatásosságát az idő múlásával növeljük. Amennyiben elfogadjuk, hogy magatartást is figyelembe vevő megfelelő működési modell mérhető modellé fejleszthető, analóg módon kijelenthetjük, hogy a működés hatásossága célhoz illeszkedően fejleszthetővé, hatékonysága növelhetővé válik. F 45 : Az emberi élet szolgálatában a tárgyak alárendelt szerepet töltenek be Tranzakciók és normatív rendszer A közigazgatás valamely tevékenysége (pl. feladatköre) területén a jog szerint létrehozott keretek között normatív módon meghatározza a tevékenységre vonatkozó környezetet, a 68

69 tevékenység korlátait, a tevékenység határait pl. kormányrendeletekkel. A termék pénzben kifejezett csereértékét, engedélyek kiadását vagy büntetések kiszabását tranzakciók révén szabályozza a közigazgatás. Az a feladatát betöltő szabályozás, mely a folyamatok egyértelmű kezelését hivatott szolgálni. A normatív szabályozás változása az érintettekkel való kommunikációt feltételezi, kölcsönösségre ad lehetőséget, illetve az adatokra támaszkodik, tehát annál pontosabb, minél naprakészebb adatbázisra épül. Az on-line működés egyelőre az e-adminisztrációk, az e-közigazgatás stb. távolabbi időszakában valósul meg ezen a területen hasznosítható formájában, jóllehet nem vagyunk a kezdeményezések híján Tranzakciók és koordináció A tranzakciók tudásra, egyénre, folyamatra, közösségi kapcsolatrendszerre vonatkoznak a koordináció szempontjából. Minthogy a koordináció egy folyamat, a személyre mint a folyamat szereplőjére, érintettjére, a viszonyrendszerekben pedig más területek ügyeire és személyeire terjed ki az eredmények kialakítása, pl. változás létrehozása tekintetében. A koordináció módszertana természetesen a koordináció eszközeivel és a koordináció megvalósításának formáival kapcsolódik. Az eszközként használható modell az egyes tranzakciókat tünteti fel az elemzéshez, tervezéshez megválasztott jellemezők szerint. Az így kialakuló eseménysor, annak szereplői és más területhez fűződő kapcsolata a hatásláncban érvényesülnek és adatszerűen követhetők Tranzakció és monitoring Központi, területi, helyi tagolódás már önmagában előre vetíti, hogy az egyes szinteken belüli és a szintek közötti kapcsolatok megállapíthatók adott állapotban a megválasztott jelzők, indikátorok mentén. Amennyiben az adatok monitorizálása azonos módon felépített adatállományra terjed ki, a tranzakciók értelme, megtarthatósága, módosítása, korrekciója, eredménye elemezhetővé válik. A tényleges állapot jelzése alapján minősíteni lehet az állapotot pl. a biztonság, a befolyásolhatóság szempontjából. A befolyásolhatóság megléte vagy hiánya különösen fontos szerepet játszik a rendvédelem, a szükségállapot, a megelőzés, a rendkívüli állapot, a háborús 69

70 helyzet esetében, pl. a katasztrófa kezelésében, a szakpolitikák alkalmazhatósága szempontjából. A felhasználható repertoár függ a rendszer hétköznapi értelemben vett kaotikus-stabil állapotától, a hirtelen bekövetkező váltásoktól, pl. a kisebbség-többség fordulópontjától, a krízispontoktól. A monitoring tehát az előre megjelölhető indikátoroktól eltérő jellemzőket is alkalmaz, sőt az események kezelhetősége szempontjából klasszifikál, mértéket vezet be, klasztereket képez. A standardizáció szempontjából a lehetőségek felmérésére is alkalmat ad. A monitoring funkciók a valóságos folyamattal kapcsolatosak, ám a rájuk vonatkozó szaktudományi alapok meglehetősen távoliak. Legalább annyira távoliak, mint amennyire a létező ember és a rá vonatkozó tudomány távol esik egymástól, vagy még inkább hasonlatos ahhoz, hogy a fizikai események a társadalmi eseményektől távol esnek, bár egyes jelenségek nagy hasonlatosságot sejtetnek. Kellő bizonyítékok nélkül tehát a természettudományi eszközök felhasználásával mindenféle társadalmi folyamatra vonatkozó modellezés csak korlátozott érvényű. Abból a hasonlatosságból, korlátozott érvényű megfeleltetésből indul ki a monitoring tevékenységre alapozott következtetés, hogy nagyobb a valószínűsége valaminek, mint másnak, és erre kellő mennyiségű és minőségű hivatkozási alapja van. Erre jó példának tűnik a kisebbség és a többség viszonyának, mennyiségi változásainak monitorozásakor feltárható adat, amelyik, átváltási mechanizmust, vagy a fizikai perkolációhoz hasonlítható folyamatokat vetít előre, fázisváltáshoz vezető átszűrődést sejtet.[néda, 2008] A társadalmi katasztrófák bekövetkezésének előre jelzése aligha lehetséges, mint ahogyan a tűzhányók kitörésének előre jelzése sem lehetséges teljes biztonsággal. Annyi bizonyos, hogy a társadalom egészében a kapcsolatok a szerveződésekre, azok egymáshoz való viszonyára közvetlen módon hatnak, az időbeli hatásmechanizmusok eredményeként átformálják a népesség egészét. Ehhez a biológiai-kémiai-fizikai rendszerek vizsgálata számos megfontolásra méltó kiindulópontot ad, de azok társadalmi jelenségeknek való megfeleltetése nem lehetséges egyértelműen, a valóságos eseményeknek másféle modellek felelnek meg. Intuíciónk, belátásunk alapján az egyes személyek, csoportok, populációk sikerességét alkalmazkodási képességük szabja meg, amelynek változását tipizálható mechanizmusok szabják meg. Ezeket a mechanizmusokat az emberi személynél kevésbé bonyolult rendszerek vizsgálata révén akarjuk közelebbről megismerni. 70

71 az eredményes alkalmazkodás esélye EGYFORMASÁG, /uniformitás, SZÉTVÁLÁS /szegregáció, SZABAD KOMBINÁLÓDÁS (nemzedékek létrejötte, öröklés) SZELEKCIÓ stabilizáló (állandósító), direkcionális (eltoló), diszruptív- (szétválasztó) kiválasztódás Indikátorok saját területe Túlélés Szélsőségek Stabilitás Eliminálódás Eltolódás Egyformaság Szegregáció Szabad társulás Egyenértékűség Fenetikai és Oksági indikátorok DRIFT (sodródás) irányítatlan változások ÁTVÁLTÁS (mutáló, gyors, rögzülő, meghatározó változás) pontszerű új képződmény MIGRÁCIÓ- PERKOLÁCIÓ (vándorlás népességcsoportok között átszűrődés klaszterek között) Távolság (pl. korrelációs hossz) Beletartozás, identitás - rend (perkoláló klaszterhez tartozás valószínűsége), Méret (pl. átlagos klaszternagyság, Nagyságrend (pl.skálázás) Időbeliség Azonosság, Másság Valószínűség Véletlenszerűség Sodródás Szerencse a tevékenységi repertoár nagysága 71

72 3.2. A felzárkózás szakpolitikája Csak a változások egész sora hozza meg a hátrányos helyzetűek felzárkóztatását. Mindez csak megválasztott változók mentén lehetséges. A tranzakció önmagában egyszeri esemény, de csak a hatáslánc kialakulása hozhat kellő eredményt. Sok ember sok tranzakciója eredményezheti egy kisebbségi csoport, vagy egy hátrányos helyzetű csoport állapotának a megváltozását. A megváltozást kimutató indikátorok szakpolitikai indikátorok, tehát a praxisterületre vonatkoznak. A felzárkózás esetében több szakpolitika érintett. Valamennyi egybehangolt (koordinált) működtetését a felzárkózás szakpolitikája fogja egybe a felzárkózás eseményei kapcsán. Csak az a felzárkózás politika eredményezhet tartós eredményt, amelyik a felzárkóztatás állapotában a hátrányt újratermelő folyamatokat felszámolja és új megtartó folyamatoknak személyes garanciájával működik Metaelméleti alapok (metaszempont) Az üzenetváltó hatásgyakorlás metafere A homo faber mellett a küzdő ember, a hatásgyakorló ember egyaránt annak a kifejezése, hogy az ember alkot, nem adja fel, hatni akar. Nem az emberi nyugtalanság, hanem tehetetlenségen, a megadáson, a visszahúzódáson való felülkerekedés kifejezése. Az ember nem kilátástalanságra ítélt lény hanem a megváltoztatás képességével van felruházva. Közösségi természetéből fakadóan az ember kezdeményezései révén saját szándékát láttatja, de csak a másik kezdeményezésének befogadásával valósul meg az együttműködés. Minden ami végletesen egyoldalú, izolálódó, féktelen, kontroll nélküli a közösségben rontja az üzenetváltó szándékot. Az üzenetváltás mérték megtartásával vagy korlátok átlépésével, önkontrollal vagy megfontoltság nélkül is képes hatni, továbbá lehet mentálisan egészséges vagy nem, lehet öntevékeny vagy görcsösen félrehúzódó valaki, de akkor is hat. A hatásgyakorlás minősítése nélkül beszélünk arról, hogy bármilyen attitűdje is van valakinek, nem marad hatás nélkül semmilyen megnyilvánulása. 72

73 3.3.2.A szervező ember metafere Az emberi törekvés nem csak egyéni dimenziókban, hanem a közösségi dimenziókban is a dolgok, a kapcsolatok, az ügyek, tennivaló nagyobb egységbe fogását, csoportok kialakulását eredményezi. Ami egy embernek már lehetetlen, annak a közösség erejében bízva keresi a megoldását. Az emberi tevékenysége egyre több dologra terjed ki, egyre több szempont alapján igyekszik eredményre jutni A saját esélyeit befolyásoló ember metafere Nem a sors játékszere, hanem cselekvő lény, aki képes esélyeit felismerni és azokon változtatni. Az emberi nem létbeszólítottsága, itt-léte nem a véletlenek műve, mely által az ember nem esélytelen létező a többi között, nem pusztulásra ítéltetett, nem a sors játékszere, hanem mert létezik, és létezése minden törékenysége ellenére is képessé teszi az ésszerű tevékenységre, mely által tapasztalati alapján és előrelátása szerint saját sorsát befolyásolhatja, pásztora lehet a létező dolgoknak, és képes létezése biztonságát növelni A viátor metafer A kultúrtörténet tanúsága szerint az a tény, hogy az ember úton van születésétől a haláláig, minden kultúrában megjelent. A taoizmus erről kapta a nevét. Az út, azaz via szóból képzett főnév a viator, azaz az úton lévő. A hazánkban kisebbségben élő roma lakosság tudatában meghatározó módon benne van az úton vagyunk gondolat. Ezt a történelmi múlt tanúsága szerint szószerinti értelemben is elmondja magáról a roma népesség, melynek éppen a roma szó a megfelelője, ami annyit jelent: vándorló. Életmódja a tartózkodási hely elhagyásával ahogyan a saját énekük mondja csavargó életmód. Kiváló, nem roma származású egyéniségek esetében is tapasztalható ez az életvitel, azaz a folyamatos helyváltoztatás, a mindig tovább nyugtalansága. Még ha nincs is így sok roma család esetében, a népcsoport így érez, életfelfogása ezt tükrözi. A metaferek sajátja, hogy nem sajátíthatók ki, de mint 73

74 alapgondolatok, sokak életét tipikus jellemzőkkel látják el, és egy magatartás azonosíthatóságának kritériumává. 4. A tranzakciók módszertani alkalmazásának rendező elve: a szocializációs folyamatok segítése A szocializációs folyamat során szocializációs tartalmak megszerzésével válik az ember az emberi nem aktív formálójává. Az ember a szocializáció során válik (1-3.) közösségbe beszámíthatóvá, (4-6.) a szocializáció előre haladásával vállal önként részt a közösség feladataiban, (7-9.) és készül fel arra, hogy a világ eseményeit saját kultúrája szerinti értelmezése és aszerint cselekedjen. - A kultúra értékei reprodukálódnak a szocializálódott személy által, aki alkalmassá válik arra, hogy kultúrája eredményeit továbbfejlessze, és arra, hogy a saját kultúrájában megszerzett ismeretek alapján más kultúrákkal kapcsolatot létesítsen, hogy a globális folyamatokban, azok alakításában felelősséget vállalva hatékonyan részt vegyen. 74

75 A koordinációt a szocializációs folyamat tartalmának egymásra épülése érdekében, a tényeknek megfelelően kell hogy végezze a közigazgatás. Ugyanakkor tudatosítani kell, hogy a tények valamilyen szintű ismerete nem azonos a tények teljes ismeretével, és amennyiben a miénktől eltérő megismerés birtokában van valaki, ugyanúgy jogosnak tartja a beavatkozást a maga ismeretei szerint! Az eltérő tényismeret evidenciákra épülő eltérő beavatkozás kiindulópontja. Az értékre alapozott közös cél eltérő kultúra alapján állók együttműködését igényli. A szocializációs folyamat rámutat arra, hogy a magasabb szinten megjelenő szándékok csak akkor valósulhatnak meg, ha az a résztartalmak kialakulásának megfelel. Az integráció tehát azt feltételezi, hogy az integrálandó szocializációs tartalmak létrejöttek. Például a hagyomány átvételére az a személy képes, aki a közösség identitással rendelkező tagja, vagy hogy a csoportban való tevékenység csak a csoportba való befogadás után valósulhat meg, vagy hogy a romakultúra eredményeit csak az fejlesztheti, aki maga a romakultúrába belenövekedett. A szocializációs folyamat alapján választ kapunk arra, hogy milyen módon használható fel a romák hagyománya, mesterségbeli sajátossága, képzőművészeti hajlama a társadalmi integráció, a felzárkózás, a hátrányok leküzdése szempontjából. A szocializációs tartalmak megszerzése elméleti alapjait tekintve jól elkülönített lépéseket tartalmaz. A szabályok, kötődések, autonómia, közösségi működés, a kompetencia területeit kell birtokba vennie annak, aki a szocializáció valamelyik tartalmát.(pl. 1-9) birtokba akarja venni. A szocializációs tartalmak hiánya pontosan megjelölhető bármely szinten, például itt egy személy, egy közösség, egy kultúra esetében: 75

76 A hiányok együtt hiányállapotként jelennek meg adott szinten. Eszerint a személyes szinten a személy még beszámíthatatlan a közösségbe, közösségi szinten képtelen szolidáris lenni, kulturális szinten nem tud ésszerű magyarázatot adni a világ eseményeire saját kultúrája szerint, amelybe ugyan beleszületett, de amelyet nem tud átvenni és ezért nem is tud továbbfejleszteni. A közigazgatás a szocializációs folyamatokban keletkező hiányok alapján a hiányok megszüntetésének elméleti sorrendjét találja meg. A hátrányok leküzdése érdekében tehát a közösség egészében az egyénektől a kulturális eseményekig kell biztosítani a felzárkózást. Mindez azonban a hátrányos helyzetűek saját kultúráján belül kell hogy megtörténjen előbb, azután lehet a kulturális identitások alapján az ország egész népességét érintő integrációra. Ez a magyarázata annak, hogy eltérő kultúrájú csoportok felzárkóztatása eltérő lépéseket követel. a multikulturalitás jegyében működő közigazgatás nem a kultúrák értékelője, nem dönt a kulturális értékek és a szocializáció jogosságáról, hanem a számára megjelölt társadalmi közös cél megvalósítója a dolga akár különböző kultúrájú csoportok irányításával is. Az identitás egyéni, közösségi, lokális, kulturális összetevői a saját népcsoportján belül az ügyintézőnek előnyöket biztosít, mely a bevont romák által megkönnyíti a romák felzárkóztatását és társadalmi integrációját, ami a társadalmi kohézió mértékét erősíti. 76

77 személy (II.szint) ország (XVI.szint) kultúra (XX.szint) S I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII XII XIV XV XVI XVII XVIII XIX XX XXI XXII XXIII XXIV XXV S XX V S XXI V S XXI II S XXI I S XXI S XX S XIX S XVI II S XVI I S XVI S XV S XIV S XIII S XII S XI S X S IX S VIII S VII S VI S V S IV S III S II S I Leggyakrabban a (II.) személy, (XVI.) az ország és a (XX.) kultúra szintjeit hozzuk egymással összefüggésbe, ami az 1,2,3, a és a 7.8,9. pontok tartalmát jelenti. Látható, hogy a 25x25= 625 féle tartalom mind azonosítható és kifejthető. Az is látszik a táblázatból, hogy a 9. számmal megjelölt mezőnél jóval magasabb szinten is tárgyalandó a szocializáció folyamata. Amint az ország nagyobb integrált rendszer egy személynél, a kultúra egésze is nagyobb integrációt valósít meg, mint egy ország, sőt a glóbusz egésze a kultúrák sokaságának ad valamiféle integráltságot, pl. a hely, az egymás mellett élés szempontjából. 77

78 Ha már létezik a felzárkóztatásban részt vevő csoportban saját kultúra, akkor az nem szüntethető meg a felzárkóztatás során, különben elveszik a személyes identitás az érintettek esetében. 4.1.A tranzakciók tartalma, iránya, intenzitása Minden témához diszciplináris háttér tartozik, mely az ügy középpontba helyezése következményeként a megfelelő terület diszciplínáinak ismereteit jelenti. A diszciplináris hátteret annak figyelembe vételével értelmezzük, hogy a diszciplínák folyamatosan szerveződnek és szerveződésüknek korlátjai vannak. - Észleléseink, jelöléseink, értelmezéseink eredményeként ismereteket szerzünk. - Több diszciplína mindegyike a saját módszerével, szempontjai szerint törekedhet ugyanannak a valóságnak a megismerésére. - Az interdiszciplináris tartalom több módszer lehetőségét foglalja magában. - A multidiszciplináris tartalom összegzés eredménye, anélkül, hogy az egyes diszciplínák tárgyát, szempontjait vagy módszereit elegyítené. A megismerés adott tárgyát (pl. a szociális helyzet, a munkavállalás, egészségi állapot, életmód, éhinség, háború, katasztrófák, korrupció, új ismeretlen tapasztalatok feldolgozása) diszciplínák és interdiszciplínák egymás mellé állításával több oldalról vizsgálhatjuk. A problémák megoldásának fontos lehetősége ez, melyben egymástól függetlennek kezelt tudásterületek kerülnek egymás mellé a valóság jobb megismerésére, mely miatt multidiszciplináris eszközöket alkalmazunk. - Transzdiszciplináris tartalomhoz sorolható az életvezetés, benne életminőség, az élet értelmének keresése, a filozófia, a transzcendentális kapcsolatok, a nooszféra eseményeinek teljes körű értelmezése. Elsődleges célunk saját helyünk értékeink és kötődéseink megismerése, az információkorlátok megfogalmazása, illetve a korlátokon való értelmes átjutás feltárása. A praxisrendszerek egymásra hatásának következményei vannak, ami azt jelenti hogy a praxishoz tartozó tudás hasznosításakor más fajta praxishoz tartozó tudás birtokosaival kell együttműködni. Javunkra, nem ellenünkre kell megtanulni a praxistevékenységek közös célra irányítását. A szocializáció folyamatának identitást létrehozó szakasza önmagában is összetett. Sokféle kezdet, forrás, adottság fér meg benne egységben. A személyiség sok-arcúsága történelmi, genetikai, időhöz-térhez kötött adottságok eredménye. A szerepek vállalása a közösségi élet része, amelyik a viszonylatok mentén, az identitáskülönbségekre is hivatkozva 78

79 diszharmonikus állapotot is eredményezhet. Az ilyen eltérések már indulatok, stratégiák kezdőpontjai, amelytől kezdődően új trendek, áramlatok, érdektörekvések alakulnak ki. A szerepvállaló a viszonylatok szerint valamely folyamattal azonosítja saját törekvését, esélyei szerint viselkedik. Erre már politikai megfontolások szerveződnek. Így beszélhetünk a kisebbségi politikáról, a társadalmi nemek szerinti intézkedések megváltozásáról, stb. Minden középpontba helyezett esemény kapcsolatban van a szocializációt befolyásoló elvekkel és eljárásokkal, pl. tankönyv létrehozása, a hozzáértés növelése, képesség fejlesztése, iskolai események megszervezése, a főhivatású pedagógus tevékenysége, szülők feladatai, szociális juttatások mikéntje. A tranzakciók sokféle cél elérését szolgálják a hatásláncban. A közigazgatás céljai annyira összefogó jellegűek, hogy lehetővé teszik a befogadható sokféle kisebb célokat. A kisebb célok nem mondhatnak ellent a fő célnak, de azt csak közvetett formában szolgálják. A sokféle irányban való törekvést a közös cél képes rendezni. A közös cél a legtágabbi értelmezés szerint a szocializáció révén megszerezhető teljes tartalom elsajátítása, amely az életminőség fejlesztésének humán feltétele. A közös cél akkor képes egyesíteni a hatásokat, ha azt a közösség tagjai a magukévá teszik. Ezért azon megvallott érték mentén lehet a célokat megjelölni, amelyek a közös érdek részévé válhatnak. Az érdekek sokfélesége azt eredményezi, hogy a kitűzött célok nagyon általánosak lesznek. A közigazgatás számára az adja meg a kényszer alkalmazásának elegendő okát, hogy az érdek közös érdek, aminek fölismerése lehetséges mindenki számára, és annak elfogadása kötelező érvényű minden egyed számára. 79

80 A közigazgatási tranzakció tartalma a közös célban megjelölt céltartalom. Az Alaptörvényben megvallott érték közös érdekek mentén közös célok megjelöléséhez ad alapot. A cél megvalósítója a társadalom egészében a közigazgatás, mely szorosan kapcsolódik a jogalkotással és a jogszolgáltatással, a bíráskodással. Az üzenetváltó kapcsolatban állók különböző kiterjedésű hatásszférák tagjai. A hatásgyakorlók egymástól való távolsága esetenként változik. Azonos szinten belül a hálózatosan kapcsolódó személyek az elérhetőség szempontjából közeliek vagy távoliak, könnyen elérhetők vagy nehezen elérhetők. Különböző szintek esetében a szomszédos vagy távolabbi szint megjelölés használható, vagy az integráltság mibenléte nevezhető meg. Bronfenbrenner a hatásszféra bővülését az egy személy megjelölt vonatkoztatási ponttól kezdve egyre nagyobb sugarú körrel határozta meg. Kiindulópontunk ebben az esetben bármely szint bármely eseménye, személye lehet. A humánökológia egy személy hatásgyakorlását koncentrikus körök megrajzolásával érzékelteti. A személy körül kialakult legkisebb sugarú körben az összetartozók egymáshoz kötöttségét, a hozzákötöttséget (bonding), a mezoszférában a másokon, mint hídon keresztüli (bridging) kapcsolatát, a legtávolabbi eseményekkel, valamilyen vonatkozásban csatol (linking) kapcsolatát különbözteti meg. [Messing, Molnár, 2011] A hatásgyakorlás a ható személyből indul ki és valameddig terjed. Ez a hatásgyakorlás kiterjedtségére érvényes korlátozottság az alapja annak, hogy beszélnünk kell az exoszféráról, amely a kifejtett hatás végső határa, illetve az ezt meghaladó teljes hatástérről, a makroszféráról. A kapcsolatrendszerek hálózatként való felfogása a kapcsolatokra az összekapcsoltság tipizált kategóriái szerint vonatkozik. A kapcsolatrendszerek hatásszférákként való felfogása a változások tartalmát nem határozza meg eleve, az elemek kapcsoltságának erősségét nem kategorizálja, csak megjelöli a tranzakciók területeit. A kapcsolatok ereje a hatásláncok aktualizálásának kiterjedtségét befolyásolja. A hatásszféra tehát bármely szinten megjelölt identitás mentén megállapítható, ezért a szintekre vonatkozó elmélet, mint az egy személyt személyes identitása mentén értelmező humánökológiai elmélet kiegészítendő az integrációs szintek elméletével. Ezáltal bármely szint bármely eseményének kapcsolatrendszeréről beszélhetünk. Meg kell jegyeznünk, hogy minden kapcsolat tranzaktív, tehát minden kapcsolatban nem csupán a hozzákötöttséget megtestesítő (bonding) kapcsolatban kell meglenni pl. a bizalomnak, a kölcsönösségnek és a szolidaritásnak. A viselkedést/magatartást, a hatásgyakorlás mechanizmusát, vagy a szocializációs tartalmat minden komponense mentén kell megítélni. Csupán a jellemzők egyegy csoportját lehet kiválogatni prioritások alapján indikátorok kialakítására. 80

81 A kapcsolatok erőssége a kapcsolat kiterjedtségét, tartósságát tekinti a klasszifikáció alapjának. Lehet erős: teljes/mindig; közepes: részleges/rövid időszakra; gyenge: valamire irányuló/alkalomszerű csatlakozás. A kapcsolódás ténye és a kapcsolat erőssége a tranzaktív struktúrából kitűnik A tranzakciók jelölése Egyirányú tranzaktív hatásgyakorlás A-ból B-be A B Egyirányú tranzaktív hatásgyakorlás B-ből A-ba A B Üzenetváltó (kölcsönös) tranzaktív hatásgyakorlás A és B között A B A tranzakcióra képes elemek kapcsolódnak egymással, pl. a következő formában 81

82 Utak a közvetlen kapcsolatban lévő pontok között: Két elemű hatásrendszer útjai=2 A A 0 AB B BA 0 B Három elemű hatásrendszer útjai = 6 A B C A 0 AB AC B BA 0 BC C CA CB 0 Négy elemű hatásrendszer útjai = 12 A B C D A 0 AB AC AD B BA 0 BC BD C CA CB 0 CD D DA DB DC 0 Öt elemű hatásrendszer útjai = 20 A B C D E A 0 AB AC AD AE B BA 0 BC BD BE C CA CB 0 CD CE D DA DB DC 0 DE E EA EB EC ED 0 Hat elemű hatásrendszer útjai = 30 A B C D E F A 0 AB AC AD AE AF B BA 0 BC BD BE BF C CA CB 0 CD CE CF 82

83 D DA DB DC 0 DE DF E EA EB EC ED 0 EF F FA FB FC FD FE 0 Utak a közvetlen kapcsolatban lévő két pont között a hatásirányt is figyelembe véve A hatásrendszerben hat szempont szerint követve a folyamatokat, már 30 különböző tartalmú hatásgyakorlás lehetőségét kellene számításba venni. Ez fölöslegesen sok, a hatékonyság rovására menne. - Olyan mértékben kell a tényezők közül a legfontosabbakat figyelemmel kísérni, ami még nem teszi túl bonyolulttá a folyamatok követését, és amihez más diagramok is hasznosíthatók. Bármely két pozicionált pont közvetlen (direkt) kapcsolódása megvalósulhat azonos integrálódási szinten belül vagy szomszédos szintek azonos pozíciójú pontjai között. 83

84 Szinten belüli direkt kapcsolódás Szinten belüli és szintek közötti direkt kapcsolódás Közvetett (indirekt) kapcsolat bármely szinten belül vagy szintek között megvalósulhat más pontokon keresztül 1 A 1 A 1 C D 4 4 B 4 Szinten belüli közvetett kapcsolódás pl. 1-4 pozíciók között a 2.pozíción át A és B pont között Másik szinten áthaladó közvetett kapcsolódás pl. 1-4 között az pozíciókon át Cés D pont között 84

85 4.3.A tranzaktív hatás jellemzése - jelölt tulajdonságok változása, állapotváltozás -, a jellemzők súlyozása Hatáskapcsolatok megjelenítése a modellben A hatáskapcsolatok a működés valamilyen területére vonatkoznak, amelyből mintaként a felzárkózás-politikát ragadom ki. A hátrányok leküzdése és a felzárkóztatás személyes kapcsolatokat is feltételez. Én-Te kapcsolat formái: előtérben a segítő személy és a segített személy: igények, értékelés, elfogadás, bátorítás, személyes tulajdonságok (5Big).. Kifejtés nélkül soroljuk fel a következő formákat: Te-Én kapcsolat formái, Te-Ő kapcsolat formái, Mi-Te kapcsolat formái - előtérben a segítő közösség és a segített személy -, Ti-Te kapcsolat, Ök-Te kapcsolat formái. - Az életkornak, a generációs kapcsolatnak, a társasági viszonylatoknak megfelelően beszélhetünk azonos vagy eltérő korcsoportba tartozók kapcsolatairól, pl. gyermek-felnőtt, gyermek-szülő, gyermek-kortárs interakciókról. A felzárkóztatás formái tevékenységi formák. A beavatkozás alkalmazandó formái annak a fejlődési folyamatnak a függvényei, amelyben a személy van. Eltérő formák javasolhatók a tárgyi környezetéhez erősen kötődő személy számára, a tekintélyekre figyelő személy, a közösségi élettér csoportnyomása alatt cselekvő személy számára, vagy a saját életét értelmesen fejlesztő autonóm személy számára. [Bábosik, Mezei 1994.] Minden szintnek megvannak a maga beavatkozási formái. Ezeket leginkább leírások, jogi formulák tartalmazzák. Tankönyvi, diszciplináris leírások is bőven találhatók a szakirodalomban. Pl. a családgondozás [Teleki 2005, 104.o.] lehet rendezvény, családlátogatás, telefonszolgálat. Sport, egyéni és csapatjáték, szellemi vagy küzdősport, stb. - Játék általános és speciális változatban, szórakoztató vagy fejlesztő változatban, stb., - Vita, előadás, tapasztalatszerző gyakorlati foglalkozás, felvilágosítás, mintára hivatkozás, stb színesíti életünket. A felzárkóztatás során hasznosítható anyagokat hozzáférhetővé kell tenni. A fejlesztés érdekében adatbázisok, gyakorlatra vonatkozó részletes információk, esettanulmányok, filmek, jelentések és javaslatok, linkek, projektjelentések, megjegyzendő tanulságok adatai ma már különböző portálokon hozzáférhetőek. Ezek akár speciális területre is vonatkozhatnak. Ilyen például a nemzetközi együttműködésben is számontartott, a természettudományos nevelés fejlesztése terén használatos portál (pl. Growing Interest in the 85

86 Development of Teaching Science = GRID, 2008). Az egyes portálok adatbázisa változatos típusú adatokat tartalmaz, több nyelven hozzáférhető változatban olvasható, kapcsolatteremtő lehetőség a szakemberek között. Ez a hozzáférés segíti a fejlesztést, ami értelmezésünkben a hatásgyakorlás konkrét formája. Ez a speciális példa csupán a szintek és a témák összekapcsolását hivatott bemutatni. Olyan közérthető, bekapcsolódási pontokat megadó portálokra van szükség, amelyek a tájékozódó számára további, számára fontos területeket jelölnek meg. A változást eredményként - a személyes változás egyik eseményeként - értelmezzük, melynek időhatárok közötti megvalósítása olyan faktorok (személy, folyamat, kontextus) [Bronfenbrenner-Ceci, 1994] konkrét értékeitől függ, melyet sok vonatkozásban már jól ismerünk. A ráhatás nem lehet egy tájékozatlan ember felelősséggel felruházott próbálkozása. A tudatos hatásgyakorlás az ésszerűen megjelölhető közvetlen cél szerint valósítható meg, de csak az érdekelt személy szabad döntéseinek életre hívásával, együttműködésével. A hatástér eszerint olyan szituációkkal van tele, mely az elemzés számára számtalan kiindulópontot és számtalan szempontot kínál. Minthogy ezekből a számunkra fontos elemeket kell kiemelni az elemzéshez, célszerűen döntenünk kell arról, hogy mely szempontok alapján elemezzük a változtatás folyamatát. Fontos, hogy kinek az ügyéről van szó, ki a felelős, ki ért hozzá, hova tartozónak vallja megát az, akinek az ügyéről szó van. Ezek ismeretében megjelenik a történéssel kapcsolt múlt (pl. nemzedékek, személyes fejlődés korábbi történései, felelősség létrejötte), jelen (pl. érvényes, működő hatásgyakorlók) és a célul kitűzött (pl. vezetési cél) jövő. Az idődimenzió a történések láncolatát, időbeli egymásutániságát foglalja magában, illetve azt az oksági viszonylatot is, amely szerint az okok és következmények válnak elemezhetővé. Eszerint a rendszer alkalmassá válik a folyamatok időbeli lefolyásának, az események valószínűségének bemutatására, statisztikai számítások elvégzésére, továbbá megalapozzák a tapasztalatokra épülő előrelátó tevékenységet. A rendszer a diagnosztizáló, preventív, és beavatkozó helyeket, valamint a velük közvetlen kapcsolatban álló következmények megjelenésének helyét világosan láttatja; az időben, a valami előtt/valamiért (proaktivitás), az egyidőben (aktivitás), valami után (posztaktivitás) eseményeket értékelhetővé teszi zavaró értékelési szempontok nélkül. Az oksági viszonyok mentén történő beavatkozás egyik, számunkra legfontosabb szempontja a preventív szempont, mely az okok láncolatában kifejtett hatás alapján nyeri el minősíthetőségét. El kell tehát különíteni logikai tartalom alapján is egymástól a folyamatra irányuló - létrehozás, a működtetés, a korrekció és a helyreállítás vagy megszüntetés vonatkozásában - 86

87 értelmezett eseményeket. Mindegyik esetében van adott esemény előtti, vele egy időben történő, vagy követő esemény. A szűrés a mondottak alapján nem preventív esemény, hanem egy feltáró, diagnosztizáló folyamat, valamely betegség előfordulására, meglétének megállapítására alkalmazott eljárás. Lehet, hogy a betegség előtt, vagy a betegség idején, vagy a betegség kialakulása és súlyos következményeinek kialakulása után alkalmazzák. Mindaz viszont a megelőzés része, ami valamely kívánt állapot kialakulásának esélyét növeli. A szűrés a betegség kialakulásának oksági folyamatától független, a tényfeltárás szempontjából fontos, és az élet védelme szempontjából, az életminőség gondozása szempontjából hasznos. A tranzakciók olyan eszközök, melyek révén az üzenetváltók maguk is átalakulnak a hatásgyakorlás során. Gyermek, szülő, további szakember változása következik be akkor is, amikor saját szándékaikat igyekeznek érvényesíteni. Az érintettség alapozza meg, hogy az eseménybe való bevonódás szerint mindenki a saját látásmódja, döntései alapján értékelhető a hatás szempontjából. Beavatkozásunk bevonódásunk mértéke szerint különböző normaterületeket érint - jog, tradíció, divat, etika, szokás - egyszerre akár többet is. Az elemzés ezért a normaterületek saját természetét nem hagyhatja figyelmen kívül. Például a jogi normaterület, amelyet a törvényi-jogi szabályozás jelenít meg, követelményeket támaszt, kötelező alkalmazkodást kíván meg mindenkitől valamilyen mértékben. A hatásgyakorlás tradicionális, etikai normái eltérő alkalmazkodási folyamatok életre hívói. Hasonlóképpen a divatnormák is befolyásolják életünket, de más-más formában. A közigazgatás területe főként a jogi normákat hasznosítja, de a többi normaterület sem hagyható figyelmen kívül és az ügy természetének megfelelően a tradicionális normák pl. ha a tradíció éppen az, akkor a vajda szavának döntő szerepe van előtérbe léphetnek. Az a hatásrendszer, amely adott hatástérben működik, nem csupán jogi normákat jelenít meg. Amit a lehetőségek és a kötelezettségek révén választhatónak vagy szükségszerűnek tekintünk, azt pozíciónkhoz, adott dimenzióhoz köthetjük. Ugyanakkor azonban van egy további elkülönítési szempont is. Ez pedig az a rendszerszintnek nevezett szempont, amely az adott eseménytérben megjelölendő. Elvileg az a tény, hogy minden mindennel összefügg, azt jelenti, hogy egy tárgy, egy ember, egy közösség, intézmény, település, ország stb. elkülöníthető, megkülönböztethető egymástól. Az elkülönített kisebb rendszer része egy nagyobb befoglaló rendszernek. A teljes valóság egyetlen rendszer, amit minden együttesének tekintünk, mégis megkülönböztetjük gondolatban annak egy-egy részét, amit elkülönítetten kezelünk. 87

88 A nagy történésekhez képest szervek, sejtek, vegyületek birodalmába vezetnek el bennünket azok az élettani, biokémiai tudományok, amelyek csupán az anyagi rendszerek egymással való kapcsolatára építenek a gyógyszerhatás szempontjából. A szöveget csupán hivatkozásként idézem: A HMG-CoA reductase inhibitorok (statinok) világszerte széles körben alkalmazott koleszterin csökkentő szerek. A legtöbb orvos ezeket a szereket a plazma koleszterin csökkentése céljából írja fel, mert több bizonyíték áll rendelkezésünkre, hogy a statinok kedvező hatást fejtenek ki a koronária betegség primer és szekunder prevenciójában. Számos nagy klinikai vizsgálat, in-vitro, in-vivo vizsgálat és állatkísérlet alapján tudjuk, hogy a statinok nagyon fontos pleiotrop hatásokkal is rendelkeznek, vagyis olyan kedvező tulajdonságokkal, amelyek túlmutatnak a koleszterin csökkentő hatásokon. A pleiotrop hatások stb. mellett kiderült, hogy sok nem artheriosclerotikus kardiovaszkuláris és nem kardiovaszkuláris betegség kezelésében is hasznosak. Tény, hogy több klinikai vizsgálat is rámutatott arra, hogy a statin kezelés kedvező hatásai előbb kezdődnek, mint a koleszterin csökkentő hatásuk. A legújabb. [Sztatinok, Zámonyi, 2006] A társadalmi események hatásainak elemzésekor az érintettek számára szükséges ismeretek ugyan a társadalmi folyamatokra vonatkoznak, ám egészen eltérő területekre kell betekintést nyerni egy-egy ügy kapcsán. A példaként felhozott idézet arra utal, hogy minden ügy kapcsán további ügyek kerülnek elő, és ezért ahhoz, hogy a közigazgatásban dolgozó személy adott kérdésben felelősséggel állást foglaljon, azt is tudnia kell, hogy milyen további szakember bevonása szükséges a döntés-előkészítés folyamatába. Léteznek azonban üzenethordozó hatások, melyek előfordulás, időtartam, vonatkoztatások alapján jellemezhetők, sorrendiség és okság viszonylatában vizsgálhatók, hatásuk szempontjából leírhatók. A valóság végső mibenlétére vonatkozó ismeretek filozófiai dimenziói nélkül is beszélünk tárgyszerűségről, megjelenésről. A dolgok mibenlétének, valóságának megállapítása és jellemzési lehetősége egymástól eltérő esemény. Törekedhetünk az azonosságok feltárása, és törekedhetünk a megfigyelések értelmezésére, magyarázatára, kijelentéseket fogalmazhatunk meg, következtetéseink szerint alapozhatjuk meg cselekedeteinket. A gyakorlat megköveteli ésszerű tevékenységünket. Lehetséges, hogy nem tudjuk, nem ismerjük a cselekvést megalapozó elveket, tényeket, mégis elérkezik a felelős tevékenység időpontja. A felelősségből fakadó követelményeknek hétköznapi jártasság alapján is meg tudunk felelni sok esetben. A szakismeretek szerint való tevékenységre van módunk felkészülni a tanulmányok során, továbbá jártasságot szerezhetünk több éves gyakorlat során, vagy kérhetjük mások segítségét. A vártalan és a nagyon összetett eset próbára teszi a józan 88

89 gondolkodásból adódó, tanultságból következő, jártasságból szerzett eljárásokat. Határhoz érkezhetünk. Ilyenkor fokozott figyelemmel, alaposabban kell tanulmányoznunk a helyzetet, nem siethetjük el a döntést, a teendőket jobban meg kell szerveznünk. A feladatok ellátása, a problémák megoldása, a kérdések megválaszolása, a kérések teljesítése, új tapasztalatok megszerzése, új információkhoz jutás érdekében kell cselekednünk. Adott esemény előtt idejében után kell cselekednünk annak alkalmazásával, aminek felhasználására már képesek vagyunk, és amivel a hiányosságainkat megszüntetjük, pótoljuk. Az eseményeket szervező, nehézségeken felülkerekedő törekvésünk eredményeként mindig lehetséges, hogy újat hozzunk létre, hogy a meglévőkből válasszunk, és elkezdjük valami megvalósítását a teendők számbavételét követően. Nem lehetünk tájékozatlanok, vagy csupán elképzelésekre támaszkodó felelősei mindannak, aminek fejlesztéséért tennünk kell valamit. Az üzenetváltások hatásgyakorló, változtató folyamatok részei. A változások csoportosítása szempontjából elkülönítjük egymástól az új kombinációk létrejöttét, a halmazhoz tartozás megváltozását, a kiválasztódással/életben maradással összefüggő eseményet, a kialakuló változások rögzüléséből következő változásokat, vagy a változási lehetőségek beszűkülésével vagy kiszélesedésével összefüggő véletlenszerű változásokat. A hatáslánc oksági kapcsolatokra támaszkodik. A felelősség, a fejlesztés számára adódó szempontok alkalmazásának nyomon követése, a bevezetett változások hatásának vizsgálata azonban gyakorta igen hiányos. Az előzetes hatásvizsgálatok mindig csak a hasonló rendszerre vonatkoznak, a terv megvalósításakor többé-kevésbé új helyzet áll elő. Az előbb levő, tehát időben előbb lefolytatott nem azonos azzal, ami az előrelátás szerint, oksági viszonylatok szerint, megelőzésből történik. Az időbeli történés és az oksági hatás egymástól elválasztott elemzése a megelőzés tényét alapjaiban teszi fontossá. A hatásláncok megfelelő elemzése helyes gondolkozást igényel. A születés bár előbb van, nem oka a halálnak, ami követi a születést. Az időbeli szekvenciák és az ok-okozati sorrend megkülönböztetése a hatásláncok feltárása révén fontos eredményt hozhat. 89

90 4.4. A tranzakív hatásgyakorlás mértéke A hatások mindig kétirányúak egy tranzakció során. A hatást gyakorló személyben végbemenő változás és a személyen kívül előállt változás. adja meg a tranzaktív hatásgyakorlás mértékét. A Nagyobb intenzitással A Nagyobb intenzitással és távolabbra hatással A A tranzakciók intenzitásától függően a hálóban a kapcsolatok száma és a hatékony hatáslánc hossza változik. A kapcsolatok száma nem csak attól függ, hogy milyen hosszú a lehető legrövidebb hatékony ügyintézést biztosító hatáslánc, hanem attól is, hogy egy aktualizált pont hány másik olyan ponttal áll kapcsolatban, amelyik nem illeszkedik a hatékony láncba. Ilyenek például a pánikszerűen, fölöslegesen, túlbiztosítás miatt kialakuló kapcsolatok. 90

91 4.5. A tranzakciós kapcsolatban aktualizált tartalom Szabályozási funkció Az irányítás visszacsatolást is tartalmazó típusát szabályozásnak nevezzük. A célra irányultság érdekében valamilyen visszacsatolás alkalmazására szükség van a rendszerben. Ha a visszacsatoló mechanizmusok korlátozott megvalósíthatósága miatt erre éppen nincs mód, akkor a vezérléshez tartozó indikátorok szerint a követő állapot indikátorértékeit kell felhasználni a koordinációhoz. 5.A teljes rendszer LTTN- modellje 5.1.A tranzaktív kapcsolatrendszer Tranzaktív kapcsolatrendszer a személyek között Életünk minden szakaszában kapcsolatok rendszerében élünk. [Sameroff, 2009] Az ember előrelátó lény, képes saját esélyeit befolyásolni. A normák szempontjából is ingatag, akár maga érdekei ellen, sajátos individuális előnyei miatt is képes az élet továbbadása ellen cselekedni. Sameroff az ilyen embert homo contraceptivus -nak nevezi. A tranzakció során mindig személyek hatnak személyekre Tranzaktív kapcsolatrendszer a folyamatok között Azokról a változásokról beszélünk, amelyek az életminőséggel kapcsolatba hozhatók. Ezért az ember a tranzaktív folyamatok részese, illetve kizárjuk azokat a folyamatokat az irányító 91

92 felelősségi köréből, amelyek az emberi beavatkozás nélkül hatnak. Sem a normál természeti jelenségek mint pl. az időjárás változása -, sem a rendkívüli, katasztrófákhoz vezető jelenségek mint amilyen az árvíz, a vulkánkitörés nem részei a tranzaktív kapcsolatrendszernek közvetlenül, csak annyiban, amennyiben az emberek közötti hatásgyakorlást befolyásolják. A folyamat a változások időbeli megvalósulása, ami a koordináció és az integráció formája. 92

93 5.1.3.Tranzaktív kapcsolatrendszer a kontextuson belül a szakpolitikák esetében Kontextusok függenek egymástól. A döntések révén kontextusoktól függő változásokra kerül sor. A kontextus önmagában nem közvetlenül része a tranzaktív kapcsolatrendszernek. Csak annyiban tekinthető a tranzaktív kapcsolatrendszer részének a kontextus, amennyiben az emberek közötti hatásgyakorlást befolyásolják. A kontextusok adottságok, rögzített viszonyok, amelyeket lehet változtatni, de mindig figyelembe kell venni a koordináció és az integráció során A tranzaktív kapcsolatrendszer környezetével való kapcsolata a figyelembe vett folyamatok, személyek és rögzített viszonyok szerint, időhatárok becslésével A témaközpontú kifejezés értelmezett, foglalt kifejezésként TZI használható. Annak megfelelően használja a tanulmány a témaközpontú tranzakció, a témaközpontú folyamat megjelölést. A tranzaktív folyamat eredményeként PPCT kialakuló változás a személy tevékenysége hatására egy folyamatban, a kontextuális adottságokhoz igazodva csak a rendelkezésre álló időben jöhet létre. A közigazgatás célkitűzései bár egy-egy ciklus terminusain túlterjedhetnek, valójában mindig korlátozott időhöz kötöttek. A projektfolyamatok kudarcai mutatják meg leginkább, hogy az időtényező és az emberi, személyes faktor jelentősége nem kezelhető mellékesként. Az LTTN-modell szerint a felelősségi rendszer a döntési felelősségbe belefoglalja az időbeliséget és a személyes kompetenciát is. A környezet éppen a kívül álló személyeket, a más helyhez tartozó folyamatokat és az eltérő kontextusokat jelenti, ami a felelős döntést hozó személyen keresztül épül be a témaközpontú folyamatszervezésbe azáltal, hogy a döntéshozó a környezetből kiolvasott időbeli tényeket és a személyek kompetenciáit az ésszerűség határáig indoklással köteles figyelembe venni Tranzaktív kapcsolatok a hatásrendszer modelljében 93

94 Az eseménytér elemei különböző mértékben összetettek, bonyolultságuk, működési lehetőségeik alapján egymástól megkülönböztethetők, ám a valóság valamennyi elemét képtelenek vagyunk felsorolni, jellemezni, egymással összehasonlítva csoportosítani valamely kiragadott jellemző alapján. Tény, hogy a tudomány pl. az élőlények egyes fajait megválasztott jellemző alapján csoportokba rendezi. Hasonló módon a szerveződés eltérő fokáról is beszélünk. A komplexitás, az integráltság foka, a bonyolultság mértéke elméletileg jó kiindulópontnak tűnik, de a valóságban nincs mód minden esemény megvizsgálására, sem minden feltételezés felülvizsgálatára. Például a biológiai rendszerek leírásakor eligazodásunkhoz tapasztalati oldalról indulunk el. A biológiai rendszerek részeik eltérő mértékben kialakult szerveződése alapján egymástól elkülöníthető szinteken léteznek. Természetesen a sejtekből felépülő szerveződések tagolhatók, a nagyító alá helyezett egyetlen élő sejt további részekre bontható. Az egész valóságban szinteket jelölhetünk meg, amelyek száma a felbontás nagysága alapján tovább növelhető. A gyakorlati munka számára evidenciának tűnő szinteket jelölhetünk Bár a témához rendelt folyamatról beszélünk mindvégig az események kapcsán, nem felejthetjük el, hogy az egymással csak nemlineáris hatáskapcsolatban lévő, rögzített viszonyokat érvényesítő folyamatok időkeretben való megvalósulásáról gondolkozunk. A pragmatika a jelek és azok felhasználói közötti viszonnyal foglalkozik. Tapasztalatból tudjuk, hogy van kapcsolódás, rendszer, betagozódás a gyakorlatban. Az egymással érintkező vagy az egymáshoz folytonosan kapcsolódó részekből való felépítettség változatos lehet. Figyelembe veendő: a) a kapcsolódó elemek egymáshoz tartozásának kategorizálása, b) a kapcsolt részek megjelenése, c) a leírhatósága, d) a részeinek további megkülönböztetése, e) az egymással további nagyobb egységet létrehozó részek számontartása, f) az időtényező szerint megkülönböztetett arculata, g) a nagyobb rendszerbe való besorolása, h) a tevékenységünk azzal kapcsolatos értelmezése, i) a hatóképességünk határán túli tényezők tudomásul vétele a hálózatokkal kapcsolatos tevékenység során. 94

95 A mondottakat illusztráló néhány példa: a) amorf vagy kristályos, b) szöveti szerkezetben megjelenő, c) (virág)képlettel leírható d) felépítése tagolható, e) fajok együtteséből álló, f) évszakhoz igazodó aszpektussal g) társadalmaknak helyet adó, h) hatásunkra formálódó i) világegyetembe elhelyezett A hatásgyakorlás hatásláncokban valósul meg egy folyamat során. A közigazgatási tevékenység az irányítás során egymással összefüggésben álló hatásgyakorlás. A hatásgyakorlás során aktivizált pontok hálózata, melyhez a működés aktivizált pontjaiból kiépülő struktúra tartozik. - A tranzakcionális struktúra (TS) modellezéséhez a tranzakcionális hatásgyakorlás tanulmányozását megalapozó diszciplínák és a kutatások hasznosított tartalmát a következő táblázat tünteti fel a változást létrehozásában szerepet játszó faktorok és az idő alapján csoportosítva. 95