Beszámoló. Leonardo Projekt címe: A PART 147 alkalmazása a repülőgépszerelők és repülőgép-műszerészek alapképzésében.

Átírás

1 Beszámoló Leonardo Projekt címe: A PART 147 alkalmazása a repülőgépszerelők és repülőgép-műszerészek alapképzésében. A külföldi képzés lehetőségét az iskolában, egy pályázat útján nyertem el három társammal egyetemben, melyet tanulmányi eredményeimnek is köszönhetek. Az élménybeszámolómat a következő sorokban tekinthetik meg: január 9-én délután 15:00-kor szálltunk fel Ferihegyről a Ragnar Viking nevezetű MD-87-es típusú repülőgéppel a Scandinavian Airlines légitársaság üzemeltetésében, Koppenhága felé. Egy rövidke, kétórás repülés után melyet egy kissé erős landolás után, ami valószínű az erős keresztszélnek volt köszönhető - néztünk elébe a három órás várakozásnak a szépen kivilágított Kastrup reptéren. A fáradalmakat megtoldva szálltunk fel este 20:00 órakor a finn Blue1 társaság Saab 2000-es típusú turbólégcsavaros gépével, mely szintén megrázó élményt nyújtott nekünk főleg a kartávolságra levő, s eszméletlen sebességgel pörgő légcsavar közvetlen közelében. Az időeltolódásnak köszönhetően ottani idő szerint 22:45-kor sikeresen landoltunk Tampere Pirkkala reptéren. A bőröndök kárfelmérése után egy kedves úriember fuvarozott minket szálláshelyünkre, ahol még aznap este a városban tett rövid séta után nyugovóra is tértünk. Másnap reggel Esko és Marjut elvittek bennünket egy kellemes reggelire a Tampere College fő épület-együttesébe, ahol bemutatásra került az iskola sokoldalúsága egészen a cipészettől kezdve, a nyomdászaton át a kohászatig és a még 1

2 megannyi mesterség műhelye. Ezek után átmentünk a szállásunkhoz jóval közelebb, körülbelül egy negyed órás kellemes sétára levő repülős részlegbe, ahol tanulmányainkat végeztük. Érkezésünknek annyira megörültek, hogy rögtön egy felmérő teszttel fogadtak bennünket, amit sikeresen vettünk. Miután a diákokkal is kicsit közelebbről megismerkedtünk és párokba osztottak bennünket elkísértek bennünket ebédelni, ahol nagyon kellemes finn ételeket ehettünk. Később körbevezettek minket, és megmutatták, hogy hol is kell majd végeznünk a gyakorlati foglalkozásokat. Az iskolát elhagyva felfedező túrára indultunk, hogy utánanézzünk majd leendő vacsorahelyünknek és a bevásárló központoknak. Este pedig egy kellemes tea után, ami később rendszeressé vált, aludni tértünk. Január 11-én 8 órakor már bele is vetettük magunkat a munkába. Első alkalommal alapvető dolgokkal foglalkoztunk, mint például vezetékek megkülönböztetése, azok megcsupaszítása és végeik különböző csatlakozókkal való ellátása. Ezután leteszteltük a csatlakozók, úgynevezett pin-ek tartósságát, hogy jól helyeztük-e fel őket. Már ekkor kezdett számunkra valóra válni a beígért finn nyugodtság, ami teljesen különböző az itthoni rohanó élettől. Ez természetesen megmutatkozott mind a munkában, mind pedig a hétköznapi életben is. Ennek köszönhetően estéink eleinte a teázással és a végeláthatatlan kártya partikkal töltöttük, de szerencsére a későbbiekben már feltaláltuk magunkat. Január 12-én egy nehéz kelés, majd a séta után újabb munkához láttunk ezúttal a csavarozás terén. Pontosabban azok lebiztosításában tevékenykedtünk tudniillik a repülőgépen a rázkódásoktól kicsavarodhatnak, amiből nem kis probléma származhat. Ehhez egy speciális fogót használtuk melyet ötvözve az eddigi magyar szaktudásunkkal remekül oldottuk meg a feladatot. Ebéd után mindegyikünk kapott egy finn párt, akivel együtt kellett megoldani egy feladatot. Személy szerint én egy magasságmérő beszabályozásánál vettem részt az osztály egyetlen hölgy tagjával. A vacsora után a szokásos tea és snapszer parti várt bennünket. Január 13-án már kicsit nagyobb feladatot szántak nekünk az egyébként felettébb barátságos tanárok, akik a jó hangulaton kívül remek, teljesen európai szintű szakmai tudást is nyújtottak számunkra. Egy mikrofonerősítő áramkört kellett 2

3 összeraknunk az elkövetkező napokban és első lépésként a nyákot készítettük el, amibe majd a még aznap kiválasztott megfelelő komponensek kerültek. Ebéd után egy rövid városnézésen vettünk részt az olasz tanulókkal, akik csak pár nappal utánunk érkeztek. Ők teljesen más tanulmányokban vettek részt a főző és ruhatervező részlegen. A közeli, de nem a híres kilátóról megtekintett felhős városkép után egy autós túra következett, hogy megtekintsük röviden a főbb nevezetességeket. Este belevetettük magunkat a hétvégére felbolydult éjszakai életbe persze csak módjával, de később sem vetettük meg az unaloműzés ezen módszerét. Elkövetkezett az első hétvége is főleg a pihenés jegyében és a város kicsit behatóbb tanulmányozása. Ekkora már a napocska is megmutatta ragyogó oldalát megszépítve a várost az eddigi szürkeségtől. Vasárnap hosszadalmas út után elértem 20-ik életévemet, amely tulajdonképpen nem okozott semmiféle változást kintlétünkben, de számomra mégis ez jelentette a nap fénypontját. Január 16-án ismét belevetettük magunkat a munka hevébe és folytattuk az erősítőt a tartozékok beforrasztásával és ezzel be is fejeztük nem csak az erősítőt, de aznapra a munkát is. De vajon működik? Ez sajnos csak másnap derült ki. Előtte 3

4 azonban még egy rövid finn nyelvórán vettünk részt és elsajátítottunk néhány alapvető kommunikációra alkalmas kifejezést. Másnap pedig eljött a nagy megmérettetés: vajon ért-e valamit eddigi szaktudásunk? Határozottan állíthatom, hogy igen! Mind a négyünk áramköre tökéletesen működött, ezzel kissé lekörözve a finn társaságot, akik közül sokaknak nem sikerült elkészíteni megfelelően az áramkört. A nagy öröm után a változatosság kedvéért más munkába fogtunk méghozzá szigetelés terén. A kisebb gépparkjukból (egy remek karban tartott Cessna, egy kiöregedett és kissé hiányos Saab Draken vadászgép és egy kétmotoros szétszedett Piper Navajo) az antennák repülésre alkalmas szigetelés ellátásával bíztak meg minket a kecses alakú Piperen. A nap további érdekességét a beköszöntő hideg nyújtotta a maga kezdeti mínusz tizenegy fokával. Január 18-án már hirtelen kellemetlennek éreztük a séta közbeni mínusz húsz fokot, de természetesen ez az apróság nem akadályozhatott meg bennünket munkahelyünk elérésében még akkor sem, ha egyik társunk arca olyannyira kideresedett, hogy azt egyszerűen öröm volt nézni. A kiolvadás után visszatértünk az erősítők további tesztelésére, majd a délutáni órákban alkalmunk nyílt az iskola szaunájának használására a tanárokkal és a diákokkal együtt egy kisebb parti keretében. 4

5 Január 19. az egyik meghatározó nap volt a kint létünkben, ugyanis alkalmunk nyílt Esko kíséretével elmenni Helsinkibe, ahol miután megjártuk a legnagyobb finn bevásárlóközpontot a Jumbo-t (ami mellesleg körülbelül akkora, mint a budapesti hatalmas központjaink egy szintje) a Finnair-nél tehettünk egy nagyszerű látogatást. Egy nagyon barátságos és információ kész úriember vezetett körbe minket, amennyire azt a hely és az idő engedte. Így a két legnagyobb hangárjukba, a 6-os és 7-es építménybe kaptunk bebocsátást, ahol épp egy MD-11-es, 3 hajtóműves monstrumnak tartották épp C szintű karbantartását. Lehetőségünk volt arra is, hogy a középső farok-hajtóművet is megtekinthessük, ahonnan be lehetett látni a hangár egész terültét. A másik hangárban a jóval modernebb Airbus A320-as család ifjonc tagjaival ismerkedhettünk meg. Az egyik madárnak épp szárnyon keletkezett sérülését kezelték, de még így is felengedtek minket egy behatóbb tanulmányozásra. Közben megannyi mindent tudtunk meg az egész létesítmény üzemeltetéséről csak úgy, mint a kecsegtető munkalehetőségekről is. Az élményektől elfáradva hazafele a kisbuszban elszenderülve, majd otthon egy hatalmasat aludva pihentük ki magunkat. Január 20-án már csak egy laza, könnyű napunk volt a hétvége előtt. Tulajdonképp csak az utolsó simításokat végeztük el a mikrofonerősítőkön, majd egy hosszabb internetes tevékenységet folytattunk egyrészt az otthoniak bővebb tájékoztatására, másrészt saját magunk elszórakoztatására. Természetesen az internet használata az iskolában mindig biztosítva volt számunkra, ha épp szünet volt vagy akár az oktatás befejeztével. A második hétvége kicsit fagyosra sikeredett a maga mínusz huszonnégy fokával, amit előtte nekünk még nem volt alkalmunk tapasztalni, de szerencsére fel voltunk készülve az ilyen esetre is. Azonban dacolva a hideggel mi mégis úgy döntöttünk, 5

6 hogy ha már ott vagyunk, akkor folytatjuk a város megtekintését, valamint egyéb szórakozóhelyek felkutatását. Az emberek barátságosságát és segítőkészségét az is mutatta, hogy még előző hétvégén megismerkedtünk egy kedves párral, akik segítettek nekünk eligazodni az egyes helyek megtalálásában, most pedig odajöttek hozzánk és érdeklődtek, hogy sikerült e feltérképezni mindent. Vasárnapra a hideg mérsékelte magát mínusz húsz fokra, így a további időkitöltés céljából a kellemes vacsora után, ami legtöbbször egy bevált török pizzériában volt, elmentünk biliárdozni is. Január 23-án egy kicsit jobban foglalkoztunk már azzal, hogy tulajdonképp mit is kell tennie egy műszerésznek egy repülőgép üzemeltetése során. Az Airbus dokumentációból válogattak ki nekünk hibákat és számítógépes program segítségével kellett megtalálnunk a lehetséges hibaforrásokat, valamit azok kijavításának módszereit. Ehhez mellékelve kaptunk még egy ATA100-as listát, ami összefoglalja az Airbus A320-ra vonatkozó összes hibalehetőséget és annak regisztrációs számát. Miután ezt a műveletet is sikeresen végrehajtottuk kisebb meglepetésben volt részünk egy finom ebéd keretében, amit külön a mi és az olasz csoport számára főztek a hazai konyhaművészek tanulóikkal. Egy nagyon ízletes lazacleves, majd egy ribizli torta került felszolgálásra. Ezután a szokásos menetrend következett a délutáni a pihenés, vacsora, majd egy kis biliárd után egy nagy alvás. 6

7 Január 24-én elméletileg a kinti tanulmányaink záró feladatát adták volna ki számunkra a hét fennmaradó napjaira mondván, hogy még így is alig leszünk kész vele. Gondolták ők. Azonban egy kisebbfajta rivalizálásnak is köszönhetően még aznap tulajdonképpen készen lettünk a feladattal. A művelet pedig egy komoly rendszer, egy automatikus trim vezérlés bekábelezése, megépítése volt. Kevéssel a befejezés előtt nem akartuk, hogy másnapra maradjon a lényegi rész, a rendszer kipróbálása így még aznap, kissé magunkra maradva sikerült megalkotni azt. Ez a rendszer egy valós, repülőgépen használatos vezérlés alapján lett megépítve, ami nagyban segíti a pilóták munkáját a repülőgép vezetésében. A hosszas munkálatok után még vettük a fáradtságot, hogy elmenjünk némi apróságokat nézni, ajándékok, képeslapok, amivel az itthoniakat lephettük meg. Másnap a tanárok döbbenetére már csak a vezetékek kötegelése maradt, amivel szintén hamar készen voltunk, majd sikeres tesztet hajtottunk végre immár a tanárok jelenlétében. Ezután ismételten egy újdonsággal találkoztunk egy úgynevezett skill competition nevű meg mérettetéssel, amit egy hatalmas sportlétesítményben rendeztek meg. Ide összegyűltek az országból a szakmájukban legtehetségesebb diákok és összemérték tudásukat, mint például kőművesek vagy különböző elektronikai ismeretekkel rendelkező majdnem szakemberek. Ez 7

8 egybe volt kötve még egy tanulmányi börzével a még tanácstalan diákok elhelyezkedésének segítésére. Az asztalostól a finn légierőn át egészen a virágosig mindenki tiszteletét tette, hogy hirdesse szakmája fontosságát és csábítsa a fiatalságot jövőbeli kereseti lehetőségére. Kísérőnk az egyik diák volt, aki hasonló pályázaton jön majd hazánkba, mint mi, ugyancsak több hetes képzésre. Vele azóta is tartjuk a kapcsolatot, s majd ismertetjük meg vele szép fővárosunk mozgalmas életét. Január 26-án még egy aprócska feladatot kaptunk csak, hogy ne unatkozzunk, de azért látszott hogy ezt már a tanárok sem gondolják igazán komolyan, főleg mivel a buzgalmunknak köszönhetően kellett nekik ezt a vész feladatot kitalálni. Logikai kapukat kellett összeraknunk dokumentáció alapján, amely vészjelzést vezérelt, hogy tájékoztassa a pilótákat, ha valami probléma történik. Ezekkel a kapukkal azt lehetett meghatározni, hogy milyen esetekben lépjen életbe a jelzés. Sajnos a hirtelen elromlott műszerek miatt ezt nem tudtuk tökéletesen végrehajtani, de az elméleti részét még így is sikeresen elsajátítottuk. 8

9 Ez volt az utolsó ilyen tanulmányi napunk az iskolában, mert másnap a tanárok és a diákok együtt mentek el a tanulmányi verseny és a börze megtekintésére, mi pedig kaptunk egy plusz szabadnapot. Így 27-én még egy rövid látogatást tettünk az iskolában, hogy köszönetet mondjunk Eskonak és Marjutnak. Utána, köszönhetően a szép időnek elmentünk a város híres kilátójába s megláthattuk, mitől is olyan szép ez a vidék. Természetesen a hófödte táj és a bejegesedett tó csak parányi része volt a napsütésben pompázó városnak. Délután pedig még egyszer találkoztunk a tanárokkal, ugyanis lehetőségem nyílt arra, hogy hódoljak a finn nemzeti sportnak, és részt vegyek egy öreg fiúk jégkorong meccsen. A baráti mérkőzés végén megköszöntük tanárainknak is segítségüket és támogatásaikat, majd egy rövid buszozás után hazatérve vetették még bele a többiek magukat az éjszakai életbe, én pedig az ágyamba a még fennmaradó hétvége elé nézve. Szombaton még az utolsó rohamokat intéztük a bevásárlások terén, de túl sok mindent már nem csináltunk inkább csak az esti szórakozása készültünk. Vasárnap a hosszú alvás után már az összepakolásra hangolódtunk rá s nem különösebben mozdultunk ki, mindössze csak táplálkozás céljából, s hogy még utolsókat gyönyörködjünk a város nyugodtságában s szépségében. Azután hamar nyugovóra tértünk a másnapi korai kelés miatt. 9

10 Január 30-án fájó szívvel léptünk ki a hostelből s indultunk taxival a koppenhágai járatunkhoz, mely 6:40-kor indult. A repülő ugyanaz a Saab 2000-es volt, amivel jöttünk így szinte már otthonosnak éreztük a repülést. Az érkezés itt is elég érdekes volt mivel hatalmas köd fogadott minket s emiatt késett is a hazaérkezésünk. A reptéren röpke 5 órás várakozásunk volt a budapesti csatlakozásig, közben behatóan tanulmányoztuk a reptér felépítését és a vámmentes boltok kedvező árait. 20 perces késéssel, 15:50-kor szálltunk fel a jó öreg MD-80- assal az orrunkig se látó ködben, de azt hamar áttörve emelkedtünk a kékséges égbe. Szerencsére az ügyes személyzetnek sikerült lefaragnia a késést 10 percre s fél 3- kor sikeresen landoltunk a szintén enyhén felhős Ferihegyen. Összefoglalva a külföldi tanulmányutat, úgy gondolom, hogy sok tapasztalattal gazdagodtam, melyeket a jövőben is tudok hasznosítani. Emellett lehetőségem nyílt egy teljesen más kultúra megismerésére is. Ezúton szeretném megköszönni mindazok segítségét, akik hozzájárultak ahhoz, hogy résztvehessek ezen a képzésen. 10

11 Köszönettel: Gyömbér Zoltán Budapest, február