RÉSZLETEK EMBERISMERET ÉS ETIKA ÉRETTSÉGI DOLGOZATOKBÓL. Egy orvosnő története (A nő ötször című filmből)

Átírás

1 Tanulói munkák 121

2 RÉSZLETEK EMBERISMERET ÉS ETIKA ÉRETTSÉGI DOLGOZATOKBÓL Egy orvosnő története (A nő ötször című filmből) A film első epizódja szomorú és megrázó történet egy nőről, aki édesanyját ápolva vonul önkéntes száműzetésbe a való világ elől. Számára ez jelenti a biztonságot, hiszen így, mártírként élve nem kell szembenéznie saját problémáival. Gyermeke nincs, férjétől elvált, kollégái nem sokat tudnak életéről, nem is sokaknak enged abba bepillantást. Kivétel ez alól a fiatal kártyavető lány, aki előtt minden világos, és ezt talán nem is a kártyáknak, hanem saját emberismeretének köszönheti. Az, hogy a diplomás orvosnő egy jósnőtől várja a megoldást, számomra azt jelzi, hogy ő maga semmit sem akar tenni élete jobbá válásáért; a változást a külső körülményektől várja. Ezt azonban hiába reméli, mert amíg erősnek mutatja magát, és senkivel sem érezteti, hogy szüksége lenne rá, addig élete a megszokott kerékvágásban halad tovább.,,járt utat a járatlanért el ne hagyj! talán ez lehetne az orvosnő mottója. Édesanyját rábízhatná egy ápolóra, vagy otthonba helyezhetné, de ezt mégsem teszi. Ennek nem az édesanyja iránti ragaszkodás az oka, hiszen a lélektelen test, amit gondoz, már nem sokban emlékeztetheti egykori édesanyjára. Sokkal inkább a változtatástól való félelem az, ami visszatartja ettől. Ám ha az a bizonyos járt út egyszer csak kicsúszik lába alól, vagyis anyja meghal, akkor sem biztos, hogy élete javulásnak indul. Hiszen annyi rabságban töltött év után a hirtelen jött szabadsággal nem biztos, hogy képes lesz élni. Ezért kell előbb önmagában megtalálni bizonyos válaszokat ahelyett, hogy másokat kérdezne azokról. Pável Luca 12. D A Nő ötször című film második epizódjában egy igen kemény, határozott, karrierista nő történetét követhetjük nyomon. Egy nagyvállalatnál dolgozik, és férfiakat megszégyenítő ügyességgel halad felfelé a ranglétrán. Ilyen karrier mellett azonban a magánéletét kissé elhanyagolja. Nincs rendes, stabil párkapcsolata: egy jól szituált, sármos nős férfi szeretője. Kapcsolatuk mindkettőjük számára ideális, hiszen a nőnek a karrierépítés miatt nem fér bele az életébe egy teljes embert kívánó szerelem, a férfinek pedig ott a családja. Ezt az idillt töri meg egy nem kívánt terhesség, azonban gyermeket egyik fél sem akar vállalni. [ ] Megtörténik a beavatkozás, de amikor elhagyja a kórházat, már nem ugyanaz a nő indul hazafelé. Pár méter után görcsös sírásban tör ki. [ ] Élhet-e férfi életet egy nő a XXI. században? Csinálhat-e karriert, vagy az a dolga, hogy gyereket neveljen otthon? Megdönthető-e a nő évezredek óta fennálló szerepe a családban? Vagy az emberi természet csak látszólagosan tud lépést tartani a modern társadalommal? [ ] Tarnai Dóra 11.B 122

3 A szalagavató álom vagy felszínesség? Nemrégiben volt a szalagavatóm, így nagyon közeli nekem ez a téma, és éppen ezért szeretném bemutatni a jó és rossz tapasztalataimat egyaránt. Sok embert megkérdeztem különböző korosztályokból a szalagavatójának menetéről, az előkészületekről és a családdal való ünneplésről és sajnos, ahogy csökkent az életkor száma, azzal egyenes arányban esett e jeles, családi és egyben tradicionális ünnep valódi értéke. Nem az bír jelentőséggel, hogy a családban egy gyermek lett felnőtt, és 12 év után búcsúzik az iskolától, a tanároktól az osztálytól, hanem az számit, hogy mennyit költöttek, vásároltak, készülődtek a minél nagyobb fényűzés és a hamis tökéletesség érdekében. A ballagó diákok nem attól égnek lázban, hogy jól sikerüljön a tánc, hogy a család és a barátok felnézzenek rájuk, hanem hogy tökéletes legyen a sminkjük, a hajuk, a ruhájuk. Első lépésként ott van a fodrász. Mivel szinte mindenki fél, hogy milyen lesz a haja, így előtte néhány nappal a szalagavató előtt már sokan elmennek egy próbafrizura megalkotására, ami kétszer annyi pénzt jelent, hiszen el kell menni újra megcsináltatni a hajkölteményt közvetlen a szalagavató előtt is. Aztán ott a sminkelés. Manapság ne várjuk el senkitől, hogy egy ilyen alkalomra ne fesse ki magát, de mivel szinte mindenki sminkel a hétköznapokban is, így nem lehet ugyanazt készíteni e különleges alkalomra, tehát jön a sminkes, ami szintén nem olcsó mulattság. És természetesen nem egyféle ruhát viselnek ma már a szalagavatókon, hanem minél többet: koktélruha a szalagtűzéshez, esküvői ruha a keringőhöz, a palotásruha a palotásozáshoz és végül az osztálytáncok jelmezei. Mindegyik jelmezhez, ruhához ki kell választani az odaillő ékszert, cipőt, nyakkendőt, stb. Mindezek bérlése vagy megvétele rengeteg, rengeteg pénzt visz el. Személytől függ, hogy ki mennyire akar különleges, egyedi és pompás lenni, így nem mindenki költ ugyanannyit, de azért nagyságrendileg megegyeznek az árak. Persze vannak más tényezők is, amik pénzt igényelnek, mint például a tánctanárok, az egyre dráguló jegyek, de ezek mind fel sem érnek a ruhák, ékszerek, hajak áraival. Valóban ilyen felszínes, képmutató és magamutogató lenne ez az ünnep? Valóban elvesztette az évtizedek óta megőrzött valódi értékeit, a család fontosságát? Véleményem szerint nem! Hiszen mikor eljön a pillanat, hogy kiállunk rengeteg ember elé, mikor lát a családunk, látjuk az egész családunkat, akik messziről jöttek ide csak miattunk, csak ezért a pár óráért, akkor mindenki érzi, hogy itt másról van szó. Nem ruhákról, sminkekről és a csillogásról szól, hanem szeretetről, családról, barátokról. Körbevesznek életünk legfontosabb emberi és büszkék ránk. Az ünnepség tele van szeretettel és örömmel, búcsúval és könnyekkel, azaz emberi érzelmekkel. Ez igazolhatja, hogy nem minden felszínes, hogy kiderül számunkra és mindenki számára, hogy mélyről törnek elő érzéseink. Megkapjuk a szalagot, feltűzik a blúzra, zakóra és a hátralévő időben ott lóg majd a kabátunkon, mutatva, hogy vége, hamarosan elmegyünk, de mielőtt ebbe belegondolunk, mindenki együtt örül, a barátok együtt nevetnek. Táncolunk a tanárainkkal, a barátainkkal, a családtagjainkkal, összegyűlünk sokan, ünnepelünk, és már nem a szép ruhát, hanem a pénzzel megvehetetlen értékeket látjuk, és azoknak örülünk. Egyszerre értelmet kap minden, és már nem azt látjuk, hogy milyen csillogó és drága a ruha, hanem azt, hogy mindez mennyire csodálatos, hogy mennyire értékes. Czeller Bianka 12.C 123

4 DIÁKJAINK IRODALMI ALKOTÁSAIBÓL A reményt adó szikra A tűz lángjában fellobbanó feneketlen mélység vonzotta, jobban kötődött hozzá, mint bármely más élőhöz vagy holthoz. A pislákoló világ látványa által okozott szakadék a világ és a saját lénye közt megdöbbentette. Tizenkét éves volt, s eddigi napjait mind nevelőszülőknél vagy otthonokban töltötte. Számára a meghittség és a család fogalma ismeretlennek számított, egyes-egyedül állt ellen a világ tajtékzó habjainak. Hajója, egy megtépázott kis ladik, hánykolódott a semmitmondó kikötők közt, nem lelve nyugalmat. * Karácsony napja előtt megszökött a miskolci otthonból, s útnak eredt egy jobb jövőt keresni. Kiment a pályaudvarra és felszállt az első Budapestre tartó vonatra. A nap szépen sütött a téli zimankó ellenére is. Az emberek észre sem vették a kis potyautast a vonat egyik eldugott zugába húzódva, s aznap a kalauz is eltűnt. Már délután felé járhatott, amikor a fiú megérkezett a szürke és koszos, ám oly sok embernek új reményeket adó Keleti pályaudvarra. Felderülő arccal körülnézett, s belevetette magát a sürgölődő embertömegbe. Mire alászállt a nap, s beesteledett a kisfiú elfáradt és leült egy kihalt gyárépület lépcsőjére. Hirtelen nagyon magányosnak érezte magát, s aprócska testét is hideg járta át. Fázott. Vacogó fogakkal húzta össze kabátját, s reszkető kezeit egyetlen, lyukas zsebében próbálta felmelegíteni. A gyár belsejéből kiszűrődő hangfoszlányokra lett figyelmes. Közelebb somfordált a zajok forrásához, s négy, a tűz fényénél melegedő sötét alakra lett figyelmes. Amint meglátta a pislákoló tüzet odafutott hozzá, s belekezdett a hidegtől elgémberedett tagjainak életre keltésébe. A négy férfi nem foglalkozott az apró jövevénnyel, konstatálták jelenlétét, majd tovább folytatták a régi, szép időkről való elmélkedést. * Hajnalodott, a tűz kialudt, s a hajléktalanok a földre dőlve szunyókáltak, a kisfiú ült és várt. Maga sem tudta pontosan, hogy mire is talán egy újabb pillanatnyi melegségre. Vágyott valamire, ami átjárja teljes lényét, s feltölti melegséggel a feje búbjától a lábujjáig. Vágyott a szeretetre * Karácsony éjszakája volt, s az apró csavargó még mindig a komor utcákat járta. A terek kivilágított kavalkádjában gyönyörködött, s történeteket talált ki egy képzeletbeli, csillagvilágos bálról, ahová mindenki elmehet csak ő nem. A fák megfényesített ágai mindmind mulatságokat jelképeztek, melyek egy hatalmas, soha véget nem érő estéllyé fonódtak össze, a béke és a szeretet ünnepévé. A kisfiú látomásai közt botorkált az utakon, a járókelők nem mertek hozzászólni, ijedten futottak dolguk után A fiú hirtelen egy hatalmas, szikrázó bálra lett figyelmes egy félreeső utcácska végén. Érezte, hogy ide végre bebocsátást nyerhet, itt valóban várják. Sietve indult meg a világító pont felé, s befutott a hatalmas, mindent elnyelő kapun. Emberi sikításokat halott, s a hangok forrása felé igyekezett, fel az emeletre. A házon fényes pompa uralkodott, a lakók 124

5 hangosan futottak le a lépcsőn, s a fiú érezte, hogy a hangulat a tetőfokára hágott. Belépett egy, a lépcső legtetején lévő szobácskába, s ott egy megriadt kis csöppséget talált. Karjába kapta, s elindult megkeresni a szülőket. A világosság egyre erősebb lett, s már a melegség is elviselhetetlenné fokozódott. A ház kezdett összeomlani, ám a fiú nem értette, mi történik, próbált menekülni, útját azonban minden alkalommal egy-egy lezúduló faléc állta el. * A kisfiú egy takaróba csavarodva üldögélt a kandalló előtt, s belefeledkezett a lángok táncába. Körülötte érződött a vidám sürgés-forgás, a háttérben egy apróság próbálkozott első lépéseinek megtételével. Karácsony éjszakája volt, s a kisfiú nem érezte egyedül magát. Teljes testét melegség járta át, végre hazaérkezett. Hajdú Eszter 11.B Tükörben Utállak, mert szeretsz, s szeretlek ha utálsz Elbújnék előled, de mindig megtalálsz. Fáj, zúg, mégis messze még a vég S ha várom is, ha nem. Ő csak nevet felém! Nem szeret már senki, talán te sem Csak bámulom magam, s fogom két kezem. Remegve rángatom, s letépem a kék eget, S verek szemébe a holdnak két szeget! Élvezem és jólesik, miként elönt a harag, Szerelemmel táncot jár a képző és a rag. Nevess csak nevess! S villogjon a fog! Az egész szoba mint egy orkán forog. Pörög-pörög a kád, a szappan és a tükör. Négyzetté lesz a trapéz, s gúlává a kör. De te mindig bámulsz, szemembe te én, Te randa, te csúf! Te ötlábú tehén Már nem kellesz nekem! Hát csak törj mutasd meg ki vagy te tükör!! Ezer és ezer önmagam Mi tükör Elengedtelek s most elveszek Én Te ökör Gautier Bálint 11.C 125

6 Lorántffy Zsuzsanna képzeletbeli levele A levelet lejegyezte: Tréfás Luca 8.A 126

7 AZ IRODALOMTÁBORBAN SZÜLETETT ALKOTÁSOKBÓL Tükörtrükk szembe mersz nézni a tóval a tó is a szemedbe néz megédesíts egy csókkal s a tükröt megtörni oly nehéz. végtelen titkos csoda láttán borzongva figyeled a vizet lenyűgöz a derengő látvány ez táplálja benned a tüzet. megcsap egyszer a síri hideg lebénulsz, mint egy sóbálvány arcodon egy könnycsepp ered örökre itt ragadtál már. lehullott könnyed a tóba olyan, mint te, akár a méz szembe mersz nézni a tóval a tó is a szemedbe néz. Csizmadia Patrícia 10.B Búcsú Megszűnik a csend. Hiányozni fog. Szertefoszlik egy nyugvó képzet. Hiányozni fog. Véget ér minden. Hiányozni fog. Véget ér az is mi csak néha jutott eszünkbe Vagy mire oly boldogan gondoltunk egy sötét este Véget ért Hiányozni fog Gulyás Kornélia 10.B 127

8 Négykezes szonett Kutyaugatás hallik a távolból, Aztán elhal és a Csend ül a helyébe, Néma, amitől felriad álmából Izzadt inge csavarodik testére. Ijed a falon táncoló árnyaktól, Színes álmok sötétje nyúl feléje, Holló varjak leselkednek az ágról, A Sötétség homályt kapar szemébe. A Hold merev, kék haja lóg a fáról Horzsoló karja öleli mellére Várja a Felismerés, de már bátor. Égető szavakat suttog a fülébe A hűsítő segítség bújhat bárhol, De az Őrület már magával vitte. Eitler Tímea, Ottlik Anna 11.B (Számozott versek) I. Ó, mi ez a melegség, mi átjár? Mi ez a biztonság, mi ölelget? Hogy köszöntött be ily gyorsan a nyár, S mi szárította fel a könnyeket? Szívem rácsai hová porladtak? E csoda, mi beköszönt, mi lehet? Nyár pillangói hová ragadnak? Aggódik szívem, hisz mást nem tehet. S ártatlanul, a végzet fényében, Bolyongva bár, örökké boldogan Könnyem hullajtva, reményveszetten Utánad úszom, piros mámorban. IV. Szeretlek, Szerelem, világnak csodája, nincs olyan ember, ki téged ne csodálna. Álmomban férkőzöl pihenő szívemre, s ezernyi pillangó dalol a fülembe. Mellettem maradsz tán, míg világ a világ, te leszel lelkemben bimbózó virág. S ha mégis elmész, két szót mondok utánad megvilágosodva: Szerelem, utállak. Sugár Vera 9.B 128

9 Ujjgyakorlat Fényes lankák által ölelt fodrozódó tó partján fenyőkkel őriztetett beton amfiteátrum áll. Száz ősz csöndje a zöld vízzel néma párbeszédben áll virtuóz dzsesszel felel ha békák brekegése száll. Voloncs Laura Zsuffa Cecília 10.C, Lugosi Anna 10.C, Pallagi Petra 11.B 122

10 DIÁKHUMOR - TANÁRHUMOR Petőfi a népek keveredéséből született. A halál után szellemalakban visszatér Petőfi, és fátyollal letörli a könnyeit. Nem szeretne párnával a feje alatt meghalni. Petőfi nemcsak vizet prédikált, bort ivott, amit ő a műveiben megfogalmazott, azt véghez is vitte. (Petőfi) a föld alatt elmélkedik a jelenről. (Anyegin heccből felizgatja a haverját, aztán párbajban lepuffantja Tanár: - Holnap megírjuk a második nagy témazárót. Diák: - Miért, volt első is? Tanár: - Mi a keverék és a vegyület definíciója? Diák: - Dehát ez olyan egyértelmű... Tanár: - Mit csinált az a diktátor? Diák: - Hát olyan izéket. Tetszik tudni, nem...? Tanár: - Szeretnék pár szót szólni Csokonairól! Diák: - NEE! Tanár: - De. Tanár: - Viki, én a saját tudásodra vagyok kíváncsi, nem a padszomszédodéra! Diák: - De nekem nincs saját tudásom! Diák: - "Már vénülő szememmel fogom meg a kezedet..." Tanár: - Ó, kedves gondolat! Tanár: - Most mit csináljak én ennyi gyerekkel? Diák: - Tanuljunk olyan igeidőket, amiket még fel sem találtak. Mint például a befejezetlen közelmúlt... Tanár: - Ti mindent megnéztek a tévében? Diák: - Csak, amit adnak. A magyar kisérettségi csak annak kötelező, aki magától nem menne. 123

11 Betelt az utolsó csepp a pohárban!! Nem vagyok ideges, ha nem irtok házi feladatot, csak reagálok valamit, és egyest adok ÉS EZ JELENT VALAMIT!! Vannak azért jó dolgozatok, elég kevés, és ezt nagy örömmel fogadom... Én látok hátrafelé, nagyon érdekes, de látok! Nem kell, hogy rajzolj. Én is csak azért szoktam, hogy legyen valami a füzetetekben! Péter, ezt ugye nem gondolod komolyan, hogy azt, amit te gondolsz, én úgy gondolom, hogy nem nagy baromság! Ne gondold ezt! Röhögtök itt, mint a... a LIBÁK!!! Ez itt nem azért nem lesz hidegebb, mert nincs ennél hidegebb, hanem mert hát nincs ennél hidegebb és pássz! Nagyon jó dolgozatokat írtak a Candide-ból. Tudom, hogy az osztály kétharmada nem olvasta el, de legalább vették a fáradtságot, és körbekérdezték az osztálytársaikat. Nagyon örülök neki. Tarsoly Dorottya 10.D 124

12 125