B. Erdős Márta - Boros Julianna - Mucsi Georgina. Szakmai módszertani készségfejlesztés IV. TÁMOP /2-C

Átírás

1 B. Erdős Márta - Boros Julianna - Mucsi Georgina Szakmai módszertani készségfejlesztés IV. 2012

2 I. BEVEZETŐ A szomszédság, a lokalitás saját felfogásunkban Nyíri Kristóf (1998) nyomán azt a természetes emberi életvilágot jelenti, amelyet közvetlen, személyes viszonyok alkotnak, s amely fontos szocializációs színtérként funkcionál életünkben. Nyíri szerint a modernitásban a lokalitás az ember normális (eredeti, természetesebb, elidegenedéstől mentesebb) létezésmódját teszi lehetővé, amelyben a hierarchikus tagolódásnak kisebb, a kölcsönösségi-szolidáris kapcsolódásnak nagyobb szerepe van a közösség életében. A lokalitás legfontosabb mozzanata a találkozás. Virilio (2002, id. Terenyi, 2011) szerint a modernitásban a társadalmi-gazdasági folyamatok rejtetten ható fő mozgatórugója a sebesség növekedése: a kommunikáció, a közlekedés, az interakció idejének lerövidülése, azonnalisága. Ez azonban együtt jár a kapcsolati hálózatban rejlő kapcsolati információk és az interakciók feldolgozásának nehézségeivel, sőt képtelenségével: Dunbar arra figyelmeztet, hogy a globalizáció a közösségek szerveződésének oldaláról az ember kognitív korlátaiba ütközik. Bár a világ egyre kisebb, a közösségi kapcsolatok menedzselése terén programozottságunk mégis a mi falunkra, kb személyre szól. Az azonnaliság, a nagy sebességek, a kapcsolati hálózatok végtelenségig való tágítása, sokszorozása és sűrítése olyan tendenciák, amelyek a reflektivitás, sőt az erős közösségi identitás kialakulása ellenében hatnak. Ehhez ugyanis idő, és az emlékezésre való képesség kell, amit egyedül a lokalitás képes nyújtani (Terenyi, 2011) A kulturális nyomás erejét jól érzékelteti szóhasználatunk: aki nem hódol be a sürgetettség kényszerének, az elmaradott, marginálissá válik, szokásait, normáit a domináns társadalom elutasítja. Ez fontos kihívás, amellyel a közösségi unkára vállalkozó szakembernek tisztában kell lennie, és valamilyen módon válaszolnia kell rá. Az egyik lehetséges válasz erre a kihívásra egy olyan, a kulturális antropológia területén kívül ritkán tárgyalt sajátosságon, társadalmi modalitáson alapul, amelynek figyelmen kívül hagyása mind a szűkebb tágabb közösségek (végső soron a társadalmak), mind pedig az egyének jóllétét és jólétét fenyegetik. Victor Turner - továbbfejlesztve Van Gennep elméletét az átmeneti rítusokról, dolgozta ki a communitas koncepcióját: egy sajátos közösségi

3 tapasztalatot, élményt értve ezalatt, amely a közösségi rítusok, átmenetek, fordulópontok, ünnepek idején válik elérhetővé a közösség tagjai számára. Turner szerint társadalmi struktúra és communitas egymást kiegészítve, dialektikus egyensúlyban biztosítják a társadalom fejlődését. A communitasban mutatkoznak meg a közösség legfontosabb értékei, jövőképe, s az általános emberivel való kapcsolat. A communitas átélése során különleges energiák szabadulhatnak fel, erős és szolidáris kötelék alakul a benne részesülők között ( egyenlőség, testvériség, szabadság ): ennek minden szépségével és minden veszélyével együtt. Ha a közösségi munkára készülő szakember nem tapasztalja meg ezt a fajta élményt, soha nem szánja el magát közösségi munkára: s ha átélte, bevonódása olyan erős lehet, hogy mélyen elkötelezetté válhat. A communitas lényege ugyanis éppen ennek az elkötelezettségnek az előhívása, mindig egyfajta beavatást jelent a közösség életébe, részesülést, céljaiból, reményeiből és energiáiból. - Turner szerint a communitas mind társadalmi modalitás különböző fázisaiban létezik: a spontán forma a strukturális kötöttségektől függetlenül, mintegy azzal szemben létezik, a meglévőt megújítva és megváltoztatva - a normatív változat belesimul, beleépül a társadalmi struktúrába, mintegy kiegészítve, megújítva, gazdagítva azt; - végül a communitas ideológiává merevedhet, utópikus (és könyörtelen) társadalmi modellek alapjául szolgálhat(turner, 1969, Deflem, 1991). Turner szerint a communitas végső soron mindig a struktúrákba és a törvénybe hanyatlik ; a communitas időszakos megtapasztalása nélkül a kultúra megmerevedik, az emberi cselekvés motiválatlanná válik, a közös emberi vonatkozások felismerése és átélése elmarad. Minden társadalomban megtalálható a normatív forma, s ennek különös jelentősége lehet az egyetemi hallgatók életében, hiszen (a beavatáshoz való funkcionális viszony miatt) életkoruknál fogva a fiatalok igen aktívan keresik a communitas megtapasztalásának lehetőségeit. Ez motiválja közösségi életüket, a különleges (esetleg tiltott) élmények keresését, hajszolását, de olyan pozitív mozzanatokat is, mint az önkéntes munka vállalását stb. Így, amennyiben ezzel a korosztállyal szeretnénk megismertetni és megkedveltetni a közösségi munkát, nem mondhatunk le a communitas-élmény facilitáló erejéről. Ugyanakkor a communitas, mivel nem simul bele tökéletesen a struktúrába, nem teljesen irányítható tapasztalat: ami a szépsége, az egyben a nehézségét is adja.

4 Egy fiatal szakember vagy tanuló szereti önmagát kompetensnek érezni, tudni, hogy képes a szakmai kontroll gyakorlására. Ezt a biztonságot (voltaképpen illúziót, de ennek belátásához éveket kell a segítői pályán eltölteni) kell részben feladnia, ha egy közösséggel kíván dolgozni. Turner további fontos, Cohen (1991) által továbbvitt gondolata a közösségek szimbolikus szerkezetével kapcsolatos: egy közösséggel dolgozva meg kell éreznünk deklarált és ki nem mondott határait, meg kell ismernünk a jövőbeni cselekvéseket legitimáló történeteit, domináns szimbólumait, azokat, amelyek a közösség számára kulcsfontosságú jelentéseket sűrítenek magukba: fel kell tudni tárni a materiális és morális különleges egységét. A domináns szimbólumnak van egy manifeszt, felfedhető tartalma; egy, a közösség cselekvéseit irányító implicit tartalma; és valamilyen módon beágyazódik egy nagyobb rendszerbe a közösségi kultúrába. Ezeknek a megismerése nélkül közösségi munka nem végezhető sikerrel. A közösségi munkás ennél fogva óhatatlanul résztvevő megfigyelői szerepbe kerül; s miként a résztvevő megfigyelő, ő is megváltoztatja az általa vizsgált rendszert, s folyamatosan reflektál rá: változtatja, eközben azonban ő maga is változik, érik, fejlődik általa. Appreciative Inquiry A modell kezdetben a szervezetfejlesztésben hódított, kidolgozói, David Cooperrider és Diana Whitney azonban felismerték a benne rejlő potenciálokat a közösségfejlesztés terén. A modellt úgy tervezték, hogy energetizálja, konstruktív aktivitásra bírja a közösség tagjait. Kiindulópontja, hogy az emberi közösségek fejlődését érdeklődésük iránya határozza meg. (Cooperrider, Whitney, 1999) Amennyiben nem az eltérésekre, hanem a kívánt állapotra, a megoldásra; illetve a fogyatékosságok helyett az erőforrásokra összpontosítunk, akkor korábban fel nem ismert esélyeket és alkalmas megoldásokat, nem pedig sokasodó, újabb és újabb problémákat találunk. A modell négy eleme a következő: 1. Felfedezés: Mi az, ami a múltban igazán sikeres volt? Mi teszi ezt a közösséget igazán közösségé, különlegessé? Milyen volt ez a közösség, amikor igazán jól működött stb. (az erőforrások, a folytatandó hagyományok azonosítása, a közösségi erő újrafelfedezése)

5 2. Álmodozás : Hogyan képzelnének el egy, a jelenleginél jobb állapotot? Milyen lehetőségeket látnak maguk előtt? 3. Tervezés: Mire van szükség ahhoz, hogy az előbbiek megvalósuljanak? Konkrét tervek; prioritások meghatározása, fejlesztési folyamatok azonosítása 4. Megvalósítás: együttes cselekvés révén. Chicagoban a módszer alkalmazása során interjúk készültek a közösség vezető személyiségeivel. Különleges mozzanata volt ezeknek az interjúknak, hogy gyerekek vagy serdülők készítették: az intergenerációs dinamika különleges többletet jelentett az AI szempontú kérdezésben. Párhuzamosan a tágabb közösség számára jövőkonferenciákat szerveztek, ahol a módszer alkalmazásával lokális szükségletekre keresték a válaszokat: a találkozásokban rejlő erő mozgósítása révén. Önkéntesség, generativitás A cselekvő állampolgáriság és részvétel eszméje a demokrácia kulcsfogalmai: az önkéntesség mozgásba lendíti a demokráciát (Volunteering in Europe). Az önkéntesség a kedvezményezettnek és az önkéntesnek egyaránt a hasznára válik. Míg a kedvezményezett haszna egyértelműnek, magától értetődőnek tűnik (pedig akár negatív hatásokkal is járhat) addig az önkéntesek altruista motivációit inkább tekintjük vizsgálandónak. Az egyik pozitív, a személy lelki egészségnek kedvező alakulását biztosító tényező a generitivitás: a következő generáció jól-létéhez való hozzájárulás, egyfajta konstruktív hagyaték (Mc Adams, 2006; Grossbaum, Bates, 2002) Az önkéntesség legfontosabb terepei, a kulturális, szociális, oktatási és egészségügyi terület kitűnő lehetőségeket kínálnak a generatív tevékenységre, a mentorálásra, vezetésre, kreativitásra, és gondoskodásra. Az önkéntesség nagy szerepet játszik a társadalmi tőke gyarapításában. A társadalmi tőke erőforrásként hasznosítható kapcsolatrendszer, amelynek három típusa a kötelezettségek/elvárások, amelyek a mások javára végrehajtott cselekvések nyomán jöhetnek létre; az információs csatornák szerveződése; és a szankciókkal megerősített normák rendszere. A társadalmi tőkét a legtöbb

6 megközelítés összefüggésbe hozza a bizalommal. (Coleman, 1990, id. Kákai, 2009) A gyenge kapcsolatok elmélete Mark Granovetter nevéhez fűződik. Míg az erős, szoros családi és baráti kapcsolatok biztosítják a feltétel nélküli segítséget válsághelyzetekben, addig a gyenge kapcsolatok az ismeretségi háló saját csoportok közötti, kevésbé szoros kapcsolódásokra alapozott hídjai. Ezek a hidak elősegítik a hatékony problémamegoldást, erősítik az eltérő társadalmi és kulturális csoportok közötti toleranciát, és építik a bizalmat. A jövedelem szerinti hierarchia két végpontján lévők hajlamosak kizárólag erős kapcsolatokra támaszkodni: ha a legtöbb erőforrás elérhető, a személy nem motivált arra, hogy problémamegoldó típusú kapcsolatokat építsen; ha pedig súlyosan marginalizálódott, akkor feltétel nélküli és azonnali segítségre van szüksége. Az önkéntességnek hatalmas jelentősége lehet a társadalom egyensúlyát, stabilitását, és fejlődését biztosító gyenge kapcsolatok kialakításában. (Granovetter, 1973; Csermely, 2005) Bár első látásra az önkéntesség keretei között az egyik fél ad, a másik pedig elfogad, az önkéntesség éppen úgy a kölcsönösségre épül, mint bármely más méltányosnak tekinthető és hosszú távon fenntartható tevékenység. Bekkers (2007) szociálpszichológiai tényezőket hangsúlyozó elemzésében rámutat, hogy az önkéntesség fenntartásában szerepet játszik a jövő árnya (a meggyőződés, hogy később, amikor az önkéntesnek lesz rá szüksége, maga is segítséget kaphat másoktól), és a kölcsönösség generalizálása a társadalmon belül (nem az viszonozza a segítséget, aki a kedvezményezett, hanem egy harmadik fél). A két tényező érvényre jutása elősegíti az erőforrásokban bővelkedő, kapcsolatokban sűrű, a bizalomra alapuló társas hálózatok kialakítását. Ezzel ellentétben a szerepek merev rögzítése (lesz, aki ad, és lesz, aki kap) inkább kedvezőtlen hosszú távú hatásokat generál, mert rombolja a kölcsönösség alapvető, minden társadalomban megtalálható mintázatait, kizsákmányoláshoz, társadalmi szinten az erőforrások pocsékolásához, a személyes szférában pedig az önértékelés, az emberi méltóság rombolásához vezethet. Az önkéntes az emberi lényeget adja a tevékenységekhez, a törődés egyedi,személyes formáját, azt, amit egyetlen kormányzati program sem képes, bármennyire jól tervezett és bármennyire gondosan hatják is végre. (Olmos, cit Weber, ) Az önkéntességre való bátorítás, az önkéntességben való tapasztalatszerzés a közösségi munka legjobb előszobája.

7 II. A SZAKMAI MÓDSZERTANI KÉSZSÉGFEJLESZTÉS IV. C. KURZUS SORÁN FELMERÜLŐ ANOMÁLIÁK, ALAPFOGALMAK TISZTÁZÁSA A szociális munka szak hallgatói pályaválasztásuk során a szociális munka módszerei közül leginkább az egyéni esetkezelést preferálják, elképzelésük szerint közvetlenül egyénekkel szeretnének foglalkozni, kevésbé gondolkodnak közösségek segítésében. Abban a téves hitben élnek, hogy a közösségfejlesztés inkább szervezési, technikai feladatot jelent, s olyan készségeket és technikákat igényel, melyek számukra túl bonyolultnak és összetettnek tűnnek. Gyakorlati feladatvégzésük során elsősorban az egyéni feladat megoldások hívei, a csoportban történő munkavégzés, a komplex problémamegoldás nem jellemző körükben. Mindezen téves elgondolások megváltoztatására törekszik a kurzus, mely során tapasztalati tanulás útján szereznek tudást, információt a hallgatók, és ez által munkavégzésük, módszereik, szemléletük bővül. A közösségszervezés, mint módszer Peter Baldock elméletileg megkülönböztethető öt fő célkitűzést határozott meg válaszként arra a kérdésre, hogy mire való a közösségi munka. Az öt fő célkitűzés a következő: 1. a gazdasági fejlődés előmozdítása; 2. konszenzus kialakítása; 3. a személyi szociális szolgáltatások segítése; 4. az emberek nevelése annak érdekében, hogy foglalkozzanak a modern polgári lét bonyolult problémáival; 5. a megállapodott társadalompolitikai rendszer radikális megváltoztatására való ösztönzés (Baldock 1993:7). A közösségszervezés során fontos odafigyelni a következő szempontokra: 1. A közösségszervező személye meghatározó. 2. Fontos, hogy hatékonyan tudjon dolgozni emberekkel. 3. Feladata szerint egyénekkel és csoportokkal foglalkozik, együtt dolgozik. 4. Szociális munkásként szükség van a szakterület miatt minden területen közösségfejlesztésre. 5. A közösségszervező a segítségnyújtás-, támogató feladatai-, tapasztalatai által szemlélete változik, ismeretei-, készségei bővülnek.

8 A közösségszervező szerepei: képessé tevő (segíti az embereket szükségleteik és problémáik megfogalmazásában és azonosításában) alkusz (közvetítő, szolgáltatások és egyének között) szakértő (információkkal és tanácsokkal szolgál) szociális tervező (összegyűjti a problémával kapcsolatos tényeket, majd elemzi) érdekképviselő (aktív irányító szerep, az adott csoport/közösség érdekképviseletét látja el) aktivista (alapvető intézményi változásokért küzd) A közösségfejlesztés feladat ellátásához szükséges kompetenciák: Személyes kompetenciák Döntésképesség Megbízhatóság Felelősségtudat Elhivatottság, elkötelezettség Rugalmasság Társas kompetenciák Kezdeményezőkészség Kapcsolatteremtő és fenntartó készség Meggyőzőkészség Segítőkészség Módszerkompetenciák Áttekintő képesség Ismeretek helyén való alkalmazása Információgyűjtés Módszeres munkavégzés

9 Nyitott hozzáállás Gyakorlatias feladatértelmezés (Zastrow, 1994) Közösségfejlesztés és szociális munka Minden szociális munkát gyakorló szakember betölthet társadalompolitikai funkciókat és szerepeket, tehát az egyéni esetkezelés kiegészülhet csoportos vagy közösségi probléma-megoldási javaslatok kidolgozásával. A közösségi szociális munka végzése során is felmerülhet az egyéni esetkezelés szükségessége, mely nagyban hozzájárulhat a közösségi munka sikeréhez. (A közösségi szociális munka öt fázisa ld. 1. számú melléklet) A hazai gyakorlatban a közösségi szociális munka vidéken gyakrabban a közösségfejlesztés és a közösségi tervezés modelljeire, míg városokban inkább a közösségi tervezés és a közösségi akció modelljeire épült. A közösségi munka Rothman szerinti három alapmodelljének megfelelő bármelyik tevékenység a gyakorlati megvalósulása során lehet progresszív és preventív vagy épp konzervatív és aktualizáló. A szociális munka gyakorlata hazánkban ma inkább problémakövető, mintsem problémamegelőző jellegű. (Közösségi szociális munka modelljeit ld. 2. számú mellékletben) A közösségfejlesztés a helyi emberekből, a humán, természeti- és gazdasági erőforrásokból, alulról építkezik. Közösségi úton, a civil szervezetekkel és az aktív helyi polgárokkal tárja fel a helyi közösség szükségleteit, azok kielégítésének lehetséges módjait és elkötelezi a helyieket saját problémáik közösségi megoldása, a helyi cselekvés mellett. A szükségletek felkutatása nem csak a gazdaságiinfrastrukturális területre szorítkozik - bár arra is -, hanem és elsősorban a humán erőforrásokra, vagyis az emberek hozzáértésére, tehetségére, szorgalmára, ötleteire, képességeire. A közjóra irányuló cselekvéshez a közösségi munkások - legyenek akár külső fejlesztők, akár helyi polgárok - alternatívákat dolgoznak ki, megszerzik a szükséges információkat, külső segítőket vonnak be - akár más települések képviselőit, akár szakembereket, országos szervezetek képviselőit, stb. A közösségi folyamatban résztvevők természetesen együttműködnek az önkormányzatokkal is, hiszen optimális esetben a képviselőtestület a civil kezdeményezések képviselőiből összeállt, választott testület. Együttműködnek tehát, de a helyi kezdeményezést nem hagyják pusztán az önkormányzatokra. (Varga-Vercseg, 1998:20)

10 A brit szociális munkások szaklexikona (Clegg 1987:266) így határozza meg a közösségi munkát: A szociális munka egyik típusa (munkaformája), amely a közösség mint egész, társas kapcsolatainak és együttes cselekvésének minőségét tekinti kiindulópontjának. Számtalan elnevezése alakult ki, mint pl. a közösségfejlesztő (community development officer), a szomszédsági munkás (neighbourhood worker), a szociális fejlesztő (social development officer), a társas kapcsolatok fejlesztője (social relation officer), vagy egyszerűen csak a kapcsolatteremtő (liaison officer). A közösségi szociális munkás készségei: - problémák felismerésének és elemzésének készsége - problémamegoldó cselekvések elindítani tudása - meglevő szolgáltatások hatékonyabb kihasználására buzdítása - információt és tanácsot adó szerep - önsegítő csoportok ösztönzése - erőforrások mozgósítása a szolgáltatások javítására, vagy a helyi célkitűzések megváltoztatására irányuló nyomásgyakorlás érdekében - hatékony szervezőnek szükséges lennie (Gosztonyi, 1998) III. TANTÁRGY ISMERTETÉSE (TEMATIKA, KURZUSLEÍRÁS) Szakmai módszertani IV. című kurzus célja: A közösségi szociális munka gyakorlatban történő megvalósulásával, előnyeivel és nehézségeivel ismerkedhetnek meg a hallgatók a kurzus során, s néhány projekt keretében lehetőségük nyílik kipróbálni magukat a szociális munka ezen területén. A kurzus keretében a hallgatók elsősorban olyan közösségi kezdeményezésekben (miniprojekt, helyi akció, közösségi nap, stb.) vesznek részt, melyek során a felsőoktatásban tanuló szociális szakos hallgatók a közösségfejlesztés módszereit, technikáját, gyakorlatát sajátítják el, ezáltal segítik a helyi közösséget munkájukkal Gyakorlati szinten a helyi közösséget érintő problémák megoldásában segítenek különböző helyi

11 közösségi akciók keretében, és részt vesznek a helyi közösségi programok tervezésében, szervezésében, lebonyolításában, mint közösségszervezők, közösségfejlesztők. A kurzus során hosszú távú cél az egyetemi hallgatók és a helyi közösség között egy bizalmon alapuló kapcsolat kiépítése, az egymás iránti elfogadás és segítés szemléletének megalapozása és formálása, továbbá információcsere, tapasztalatcsere és egymás megismerése, segítése áll a középpontban. Másrészt e gyakorlat hosszú távú együttműködés kiépítését teszi lehetővé a leendő szociális munkás/szociálpolitika szakos egyetemi hallgatók és a helyi közösség (az akcióterületen élő lakosság, közösség) között, melynek eredményeképpen elindulhat a helyi önszerveződés és valódi együttműködés, a problémák megoldásában történő együttgondolkodás. Harmadrészt fontosnak tartjuk, hogy a közösségszervezés, mint tevékenység az egyetemi tanulmányok során egy olyan alternatíva legyen, ami a fiatal felnőttek, állampolgárok számára új világot, új nézőpontot tud nyújtani, és mindeközben hasznos tapasztalatokat tudnak szerezni egy helyi közösség életéről, problémáiról és a megoldási lehetőségekről, melyeket későbbi szakmai munkájuk során is kamatoztathatnak. Kurzus formája: Szeminárium Kurzus teljesítésének feltételei: Aktív részvétel az órákon Intézmény bemutatása (kiscsoportos formában, tematikában rögzített szempontok szerint) Részvétel egy közösségi napon vagy helyi akción és min. 1 alkalommal szakmai fórumon (Szociális Szakemberek Kávéháza) VAGY Miniprojekt megvalósítása (tervezés, szervezés, megvalósítás) Kötelező feladat: A kurzus során intézménylátogatásokra kerül sor (min. 5 intézmény/félév), a hallgatók részvétele kötelező. Az intézménylátogatást követő órán a félév elején beosztott kiscsoportok felkészülnek az intézmény bemutatására projekt módszerrel. Az intézmény bemutatása során kötelező kitérni az

12 alábbi szempontokra: o Az intézmény/szolgáltatás feladata; az intézmény/szolgáltatás maga által adott definíciója a feladatok alapján, a problémák értelmezése mikro-, mezo- és makroszinten és az ebből következő kezelési módok. o Az intézmény infrastruktúrája, a munkakörnyezet jellegzetességei biztosított-e a kliensek számára a szolgáltatás akadálytalan elérése? o Az intézményi/szolgáltatási korlátok jellemzői. o Az intézmény/szolgáltatás kliensköre; a szolgáltatás igénybevételének módja, feltételei; a pozitív és negatív diszkriminációs gyakorlat az intézményben/szolgáltatásban. o Az intézmény/szervezet által nyújtott ellátási formák. o A szolgáltatások költségei, forrásai. o Milyen intézményekkel tart fenn kapcsolatot az intézmény; formális és informális kapcsolatok? o Hogyan valósul meg a közösségfejlesztés, mely területeken jelenik meg a közösségi szociális munka az adott intézmény működését tekintve? o Az intézmény/szolgáltatás kritikai elemzése, értékelése a szolgáltatás-fejlesztés lehetséges irányai. Kötelezően választható feladatok: 1. Miniprojektek: A kurzus ideje alatt 1 alkalommal miniprojekt megvalósítása. Időtartama 3-8 óra. A miniprojekteket helyi igényfelmérésre alapozva a helyi közösség tagjaival, és más szakmai partnerekkel együttműködve közösen dolgozzák ki a hallgatók, hogy mindenképpen a helyi közösségben felmerülő problémákra, szükségletekre tudjunk reagálni a megvalósítandó programokkal. Hallgatók létszáma: 5 fő Feltétel: a szemeszter harmadik hetében a csoportnak kötelező benyújtani a miniprojekt

13 tervezetét, mely a következő szempontok szerint épül fel: - projekt célja - projekt célcsoportja - projekt célterülete - projekt időpontja és időtartama - projekt tevékenysége (részletes) - projekthez szükséges eszközök - költségvetés - projekt várható eredményei - a projekt megvalósításának kockázati tényezői 2. Közösségi akció vagy más néven Helyi akció (pl. szemétszedés): Fontosnak tartjuk, hogy a projekt során a közösség számára kézzel fogható segítséget is nyújtsanak a hallgatók, közösen dolgozzanak, ezért a félév során legalább egy alkalommal helyi akciót szerveznénk, ami adott (pl. szegregált) lakóterület környezetének rendbetételére vonatkozik, elsősorban szemétszedés és karbantartási (ajtó-, ablakfestés, stb.) munkálatokat jelenti. E program a helyi lakosság felnőtt és fiatal tagjai és az egyetemről érkező hallgatók közös munkája, tevékenysége lenne. 3. Közösségi Nap: A kurzus során egy tematikus közösségi nap megrendezésére kerülne sor szociális intézmények és civil szervezetek együttműködésében, a helyi közösség aktív bevonásával és részvételével. 4. Szakmai fórum Szociális Szakemberek Kávéháza A kávéházi estek 2007 januárjától minden hónap harmadik csütörtökén, este 6 órai kezdettel kerülnek megrendezésre; küldetése, hogy létrehozzon egy teret a szociális szakemberek számára, amely szakmai találkozások, diskurzusok lehetőségét teremti meg.

14 Hiányzás megengedett mértéke: A PTE Tanulmányi és Vizsgaszabályzat 10. fejezet 45 (2) alatt megfogalmazottak szerint. Elérhető: Félévi érdemjegy elemei: szemináriumon való aktív részvétel a kötelező feladatok teljesítése (ld. tematika) félévzáró dolgozat érdemjegye Félévzáró dolgozat: Témája: A félév során megismert intézmények/projektek egyikének bemutatása, kiemelt hangsúlyt fektetve a közösségi szociális munka eszközeinek alkalmazására, továbbá a témakörrel kapcsolatos irodalmak feldolgozására (szemináriumon feldolgozott irodalom, illetve egyéni munkával megismert irodalom). Formai követelménye: számítógépes szerkesztés, betűtípus: Times New Roman, betű méret: 12, sorköz: másfél. A felhasznált irodalmakat a hivatkozási szabályoknak megfelelően szükséges feltüntetni. A dolgozat előlapja tartalmazza a tanszék megnevezését, a kurzus megnevezését, a hallgató nevét, évfolyamát, és a tanév időpontját. Leadandó nyomatott formában a Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék titkárságára. Elektronikus formában: kozosseg.pte@gmail.com címre, az ben szerepeljen a hallgató neve, évfolyama, szakja, kurzus címe. Terjedelme: leütés (min. 5 oldal) Leadási határideje: hallgatókkal közösen, a későbbiekben állapítjuk meg Részletes tematika: 1. Tematika ismertetése, a kurzus kereteinek tisztázása 2. Közösen feldolgozásra kerülő irodalom: mindenki számára kötelező! Lakatos Kinga (2009): A képessé tétel folyamata. Az érdekérvényesítés esélyeinek

15 növelése a szociális és közösségi munkában. Parola-füzetek, Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest (Megtalálható: Coospace) Választható feladatok kiosztása, részletek tisztázása, ki miben vesz részt a félév során 3. Terepgyakorlat: egy csoportban Bemutatásra kerülő intézmény: Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét program 4. Terepgyakorlat: egy csoportban Bemutatásra kerülő intézmények: MOBILITÁS - Dél-dunántúli Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda; Baranya Ifjúságáért Nonprofit KFT. 5. Intézménybemutatások a megadott szempontrendszer alapján 6. Terepgyakorlat: egy csoportban Bemutatásra kerülő intézmény: Emberség Erejével Alapítvány 7. Terepgyakorlat: egy csoportban Bemutatásra kerülő intézmény: Baranya Megyei Önkéntes Centrum (EKF projekt szociális vetülete, önkéntes programok) 8. Terepgyakorlat: egy csoportban Bemutatásra kerülő intézmény: Közösségi Pszichiátriai Ellátás, Kapcsolat Klub - Közösségi Ház, Pszichiátriai betegek nappali ellátása 9. Intézménybemutatások a megadott szempontrendszer alapján 10. Miniprojektek megvalósítása 11. Közösségi nap és helyi akció lebonyolítása

16 12. A miniprojektek és a közösségi nap, helyi akció tapasztalatainak összegzése, tanulságok levonása 13. Félév zárása, visszajelzés, értékelés (önreflexió, csoportos reflexió) Ajánlott irodalmak: Bánszegi Zsuzsa (2007): Az ifjúsági munka társadalmi jelentősége. Letölthető: Bodorkós Barbara Kajner Péter Kovács Edit Peták Péter Péterfi Ferenc (2006): RAJTunk múlik! Hogyan szervezkedjünk és képviseljük érdekeinket a lakóhelyünkön? Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest Bugarszki Zsolt (2006): A közösségi pszichiátriai ellátásról. In: Esély, 1: F. Tóth András - Nagy Ádám (2009): Humán infrastruktúra - Önkéntesség In: Civil Szemle, VI. évfolyam, 1-2. szám, G. Furulyás Katalin, Hunyadi Zsuzsa, Péterfi Ferenc (2010): Kísérletek a közösségi részvétel erősítésére Tardoson. Esettanulmány, Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest Gosztonyi Géza (1994) (szerk.): A szociális munka elmélete és gyakorlata III. kötet. Közösségi szociális munka. Semmelweis Kiadó, Budapest Gosztonyi, Géza (1998): Közösségi szociális munka. In: Kozma Judit (szerk.): Kézikönyv szociális munkásoknak. Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, Gosztonyi Géza (2007): A közösségi munka jelentősége a szociális munkában. In: Giczey Péter (szerk.): Settlement mozgalom Magyarországon. Életfa Segítő Szolgálat Egyesület, Debrecen, 2007, Letölthető: 06f1ed7/f774ed4038c20a43c a57b?OpenDocument Harangozó Judit: A pszichiátria missziója a XXI. Században. In: Magyar Tudomány, 2009/08: 906 Harkai Nóra (2006): Közösség és közösségi munka. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest

17 Kőrösi, Y, K.: Amit a szociális munkásoknak a közösségi szociális munkáról meg kell tanulniuk a neokonzervativizmus korszakában. In: Esély. 1994/5: Szabó Andrea, Bauer Béla (szerk.) (2009): Ifjúság 2008 Gyorsjelentés. Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Budapest Szász Anna (2007): Pillantás a Szigetre. Civil Világ Társadalomtudományi füzetek 2. Hasznos, a kurzushoz kapcsolódó weblapcímek: Közösségfejlesztés honlapja Parola c. folyóirat c12568d0000a8d7a?opendocument NIIDA (Nemzeti Ifjúsági Információs és Dokumentációs Adattár) Jelenlét Program Málta IV. VÁRT HATÁSOK, EREDMÉNYEK Az elmélet és gyakorlat összhangjával szeretnénk a szociális képzésben résztvevő hallgatókkal megismertetni a közösségi szociális munka alapjait. A kurzus során lehetőségük nyílik különböző szervezetek munkájával megismerkedni, célunk a gyakorlatban dolgozó szakemberek és a tanszék kollégái és hallgatói hosszú távú együttműködésének feltételeit megteremteni, melynek eredményeképp helyi önszerveződés, valódi együttműködés és a felmerült problémákról való együttgondolkodás indulhat meg. A hallgatóknak lehetőségük nyílik egy-egy projekt keretében kapcsolatot építeni egy közösséggel, cél e kapcsolat fenntartása hosszabb távon is. A közös munka, az együttműködés nem ér véget a kurzus elvégzésével, folytatódhat a gyakorlati félév vagy önkéntes munka keretében, a hallgatók a szakemberek segítségével továbbra is aktív segítői lehetnek az általuk már ismert közösségnek, kipróbálhatják magukat a közösségi szociális munkás szerepében.

18 V. FELHASZNÁLT IRODALMAK Baldock, Peter (1993): A közösségi munka alapelvei, értékrendje és területei. In: Varga A. Tamás (vál.), B. Vörös Gizella (szerk): Közösségi munka. Elmélet és gyakorlat külföldön. Szöveggyűjtemény. Ford. Rakovszky Zsuzsa, Verók Edit. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest Gosztonyi Géza (1998): Közösségi szociális munka. In: Kozma Judit (szerk.): Kézikönyv szociális munkásoknak. Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, Hadley, Roger - Cooper, Mike - Dale, Peter - Stacy, Graham (1987) A Community Social Worker s Handbook (London, New York: Tavistock Publications) Jack Rothman (1993): A közösségszervezés gyakorlatának három modellje. In: Varga A. Tamás (vál.), B. Vörös Gizella (szerk): Közösségi munka. Elmélet és gyakorlat külföldön. Szöveggyűjtemény. Ford. Rakovszky Zsuzsa, Verók Edit. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest Varga A. Tamás; Vercseg Ilona (1998) Közösségfejlesztés. Magyar Művelődési Intézet, Budapest Zastrow, C (1994): A szociális munka közösségi gyakorlata In: Gosztonyi Géza (1994) (szerk.): A szociális munka elmélete és gyakorlata III. kötet. Közösségi szociális munka. Semmelweis Kiadó, Budapest,

19 VI. MELLÉKLETEK 1. számú melléklet Jack Rothman (1993): A közösségi szociális munka három modellje A modell B modell C modell (Közösség-fejlesztés) (közösségi tervezés) (Közösségi cselekvés) 1. A közösségi akciók Önsegítés, Az alapvető közösségi A hatalmi viszonyok és célja Közösségi készségek problémákra irányuló az erőforrások (ki)fejlesztése, problémamegoldás elosztásának integráció megváltoztatása; alapvető (Feladat-célok) intézményesített (Folyamat-célok) változások elérése (Folyamat és feladatcélok) 2. A közösség Anómiás, szerkezetére és a széttöredezett Alapvető szociális Hátrányos helyzet, problémahelyzetekre közösség: kapcsolatok problémák (pl.: igazságtalanság, vonatkozó feltevések és demokratikus mentális, egészségügyi, egyenlőtlenség, problémamegoldó lakásügyi, szabadidős) megfosztottság készségek hiánya; mereven hagyománytartó közösség

20 3. Az alapvető Saját problémáik Adatgyűjtés a helyi A célok tisztázása; az változtatások megfogalmazásába és problémákról; emberek elérésének stratégiája megoldásába bevonni a döntéshozatal a megszervezése az helyi lakosokat továbblépés ellenséges célok legcélszerűbb irányáról legyőzése érdekében 4. Jellegzetes Konszenzus: a közösség Konfliktus vagy változtatási taktikák és csoportjai közötti Konszenzus vagy küzdelem: módszerek érdekegyeztetés konfliktus érdekütköztetés, folyamata közvetlen akció, (kommunikáció és vita) tárgyalás 5. A szociális munkás Képessé tevő, Aktivista-közbenjáró: szerepe katalizáló, koordinátor; Adatgyűjtő és elemző, lázító-agitátor, ügynök- a közösségi tényfeltáró, alkusz, tárgyaló- problémamegoldás és programmegvalósító, partner, partizán az etikai értékek ösztönző tanítója 6. A változtatás Feladatorientált, kis Formális szervezetek és Tömegszervezetek és eszköze csoportok mozgatása adatok kezelése politikai folyamatok mozgatása 7. A hatalmi helyzetben A hatalmi helyzetben A hatalmi helyzetben Az akció (külső) lévők irányában lévők, mint a közös cél lévők, mint célpontja a hatalmi mutatott beállítódás érdekében munkáltatók és struktúra: korlátozandó együttműködők szponzorok vagy megbuktatandó elnyomók 8. A közösség A földrajzi értelemben A helyi közösség egésze határainak értelmezése vett helyi közösség vagy egy része egésze