KIADJA: B U D A P E S T FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE

Átírás

1 X X I. - X X I I. SZÁM X I AZ ÁLLAT- ÉS N Ö V É N Y K E R T IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL S Z E R K E S Z T I : RA1TSITS EMIL D R KIADJA: B U D A P E S T FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE E L Ő F I Z E T É S I A hazai sasfajokról, különös tekintettel a békászó sasokra. írta : Vasvári Miklós. R a g a d o z ó m a d á r v i l á g u n k n a k feltétlenül n é p s z e r ű b b a l a k j a i k ö z é tartoznak a sasok is, m e l y e k r é s z b e n feltűnő n a g y s á g u k, r é s z b e n s z o k á s a i k révén a z ornithologusok figyelmét mindenütt é p p ú g y m a g u k r a v o n t á k, mint a h o g y a természetkedvelőt vagy s o k s z o r á l t a l á b a n a népet is érdeklik é s érdekelték m i n d e n i d ő b e n. A s a s " n é v megszokott a n é p a j k á n, de igaz, hogy kivált m a n e m mindig, sőt elég ritkán v o n a t k o z i k igazi sálira. A - v a d á s z k ö z ö n s é g egy része is b i z o n y gyakran k i n e v e z i a z ölyvet, héját, m e g kányát (Milvus) ilyen vagy olyan s a s n a k. J e l e n t á r g y a l á s u n k folyamán i p a r k o d o m igazi s a s f é l é i n k n e k főleg elterjedési viszonyait v á z o l n i, m e g j e g y e z v é n, hogy n e m a k a r o m nagyon átlépni e folyóirat i r á n y á n a k k ö z é r d e k ű méreteit túlságos r é s z l e t e z é s s e l é s ezért a t e r j e d e l m e s i r o d a l o m n a k c s u p á n egy részét v o n o m ismertetésem körébe. Reichenow a sasokat a nappali ragadozó madarak Falconidae c s a l á d j á b a n, mint a z Accipitrinae ( h é j á k " ) a l c s a l á d tagjait tárgyalja é s pedig külön c s o p o r t b a osztja b e (ú. n. Sektion B : A s f u r i n a e " ) a törpe s a s t é s h é j a s a s t, egy m á s i k csoportba ( Sektion C : Buteoninae") a z A q u i l a n e m b e tartozó s a s o k a t é s egy h a r m a d i k c s o p o r t b a ( Sektion D : Milvinae") a rétisast (Haliaétus albicilla L.) é s a h a l á s z s a s t (Pandion haliaétus L.). Mint a sektió"-k e l n e v e z é s e mutatja, a s a s " n é v e n szereplő fajok Reichenow r e n d s z e r e szerint részint a h é j á k k a l, részint a z ölyvekkel és k á n y á k k a l vannak szorosabb rokonságban. Ellenben Hartert ezeket a csoportokat n e m tartja m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ő k n e k c s o n t t a n i a l a p o n é s Aquilidae c s a l á d b a n tárgyalja a z ö s s z e s s a s o k a t, ölyveket stb., míg a s ó l y m o k külön c s a l á d b a kerülnek (Falconidae). K i e m e l i, hogy a z A q u i í a - n e m a B u t e o - h o z igen k ö z e l á l l ; elismeri, hogy a Milvus é s Haliaétus egy c s o p o r t b a v a l ó é s a z utóbbi a z Aqm'ía-féléktől r o k o n s á g i l a g m e s s z e távol esik, míg a Pandion egyedülálló a l a k é s b i z o n y á r a külön alc s a l á d o t é r d e m e l n e meg. S a s f a j a i n k sorét a rétisassal kezdhetjük meg, a m e l y n e m mondható a magyar avifauna jellemző alakjának, amennyiben e n n e k a fajnak n e m c s a k óriási elterjedési területe van, h a n e m 1 2 Á R A s Dr. A.'Reichenow: Dr. E. Hartert: Die Vögel. Handbuchd. system. Ornithologie, I., Stuttgart, Die Vögel der paláarktischen Fauna II., Berlin, K O R O N Sül mert fészkelő területei közt n e m é p p e n n e v e z e t e s m a m á r a m i e n k. A rétisas (Haliaétus albicilla L.) J a p á n t ó l a britt szigetekig előfordul é s jórészt költ is k i s e b b - n a g y o b b s z á m b a n. Déli i r á n y b a v a l ó elterjedésére n é z v e azt m o n d j a Hartert, hogy r é g e b b e n biztosan fészkelt E g y i p t o m b a n é s a Vörös-tengernél. T é l e n a F ö l d k ö z i tenger, É s z a k - A f r i k a é s Indiáig, másfelől m e g K í n á i g e l k a l a n d o z i k. H e l y e s e n jegyzi m e g róla e g y é b k é n t b á r ó VVildburg Aladár, h o g y : H a z á n k b a n e z a l e g g y a k o r i b b nagyfajtájú s a s ", mert b i z o n y o s, hogy a két m á s i k nagytermetű s a s, a szirti- é s p a r l a g i s a s v a l ó s z í n ű l e g s o h a s e m volt n á l a s z á m o s a b b. B i z o n y é r a a z Alföldön v a l ó gyakori valta íratta L a k a f o s s a l, hogy e z a mi l e g m a g y a r a b b s a s m a d a r u n k ", mert őt c s a k a m a g y a r b é r c e k i g viszi a s z á r n y a " ; Bársony István pedig, mint a m a g y a r r ó n a e g é s z v i l á g é b a a n n y i r a beleillő m a d á r r ó l rajzolta gyönyörű leírásait. Chernél István szerint Pozsonytól le a Duna mentén, a Tisza és m á s n a g y o b b folyóink v i d é k é n fészkel, k ü l ö n ö s e n n a g y s z á m b a n a D r d u a - f o k o n, Erdély b e n fészkeléséről n e m tud. S c h e n f e szerint itt ritkán fészkel. R é g e n gyakori volt Alföldünkön é s Lakatos Károly gyakran látott másfél tucat"-ot is keringeni egyes t a v a k (a D u n a é s T i s z a holt á g a i ) s a lápi vizek felett". U g y a n c s a k Lakatos szerint azelőtt a d u n a i szigetek v a l ó s á g o s fészkelő tanyái voltak é s a T i s z á n á l is egyik l e g g y a k o r i b b f é s z k e l ő n e k ismerte, füves nádasokban és b ú z a v e t é s b e n is találta fészkét. Erre a z utóbbi körülményre v o n a t k o z ó m á s esetről is v a n t u d o m á s o m, mert n o h a r e n d e s e n fákra rakja fészkét, Floericke a fenti j e l e n séget a D o b r u d z s á b a n is észlelte. A fészek aszerint, hogy mily régi, igen v á l t o z ó nagyságú, ugyanis a k ö l t ő m a d a r a k évről-évre n a g y o b bítják fészküket. Lakatos szerint úgylétszík, hogy c s a k fiatalabb b é l d á n y o k fészkelnek földön, a z öreg pórok pedig fákon. A rétisas méreteire v o n a t k o z ó l a g m e g j e g y z e m, hogy m á r a z i d ő s e b b Brehm megkülönböztetett egy l e g n a g y o b b m é r e t e k e t elérő grönlandi, egy m a j d n e m a k k o r a é s z a k e u r ó p a i é s egy k i s e b b délkeleti a l a k o t. Hartert n e m tartja m é g eldöntöttnek azt a kérdést, hogy e z e k mint alfajok elkülöníthetők-e é s közli Rudolf trónörökös méreteiből.aki 6 9 példányt ejtett el, a D u n a m e l l é k i m a d a r a k r a vonat k o z ó m é r e t e k e t ( u t ó b b i a k D é l m a g y a r o r s z á g o n kerültek terítékre) ; eszerint d> ö>.: 6 0, 6 0, 6 0, 6 0 ' 5, 6 3, 6 4, 6 8,?? : 61 5, 6 4, 6 6, 6 9 c m 3 4 & Br. Wildburg Aladár: Adatok a rétisas természetrajzához. A Természet, I, 1897/98, 8. szám. Lakatos Károly: Magyarország orvmadárfaunája. Budapest, F É L É V R E Chernél István: Magyarország madarai. Budapest, Schenk Jakab: Madarak: A magyar birodalom állatvilága. Budapest, Dr. Kurl FIoericfee: Forscherfahrt in Feindesland, II. Ornithologisch wissenschafliche Ergebnisse. Stuttgart, e 7

2 szárnymérettel. Madarász Gyula 9 szerint a hím szárnyhossza 60 63, a nőstényé 63 67, a magyar Brehm" szerint 60 63, illetve 67 72'3; Hartert pedig , illetve , 710 mm.- ben (és ezentúl) adja a méreteket. Mint létható, a magyarországiak nem a legnagyobb méreteket tüntetik fel és ezért a vonulási időben és télen elejtett igen nagy példányok hihetőleg idegen madarak. Irodalmunkban egy kiválóan nagy példány elejtéséről számol be Lakatos, leírva, hogy 1885 november 14-én Horgos határában (Csongrád m.) egy óriási, majdnem kilencláb hosszú" szárnyterjedelmű vén nőstényt lőtt, amely 15 kg súlyú volt, mint egy kinőtt túzok ; azt is említi, hogy ehhez fogható igen ritkán kerül elő, de a halász- és vadászemberek szerint a régi nagy tiszai 1. kép. Héjasas feje. Csörgey Tífusz rajza; Aquila", kötetéből. sárréteken gyakrabban előfordultak ily nagyon öreg, agg példányok. A fentieket és a lövési dátumot tekintetbe véve éppen nem lehetetlen, hogy ezek az óriás példányok messziről jött vendégmadarak. Táplálkozása nézőpontjából igen érdekes adatokat közöl Lakatos, mint aki a legjobb ismerője volt e fajnak és legtöbb ragadozó madarunknak és sokszor volt alkalma megfigyelni normális táplálékszerzési viszonyai közt. Megfigyelései közül említésreméltónak tartom a Dód fó"-nál (Csongrád-megye) való észleletét, mely szerint aszályos években, a sekély vízben tengődő sok féldöglött hal" gyakorolt nagy vonzerőt a réti sasokra, melyekből gyakran fél, vagy egész tucatot is lehetett látni egyszerre a tó fölött". Ez a körülmény, meg az a másik Lakafos-féle megfigyelés, hogy a Tisza felső vidékén, a réfísasok (meg a vadmacskák) a vidra által a jégre kirakott halfejekből táplálkoztak csaknem egész télen át", arra enged következtetni, hogy a rétisas általában a halfogásnak" lehetőleg legkényelmesebb módját szereti gyakorolni. Egy 9 Dr. Madarász Gyula: Magyarország madarai. Budapest. Í másik hazai megfigyelő is tanúskodik erről, Wildburg Aladár báró a rétisasról szóló nagyon tartalmas cikkében; eszerint ha teheti, a halász-sas (Pandion haliaétus L.) zsákmányát veszi el. Az Aídundnál való hosszú ottléte alatt a rétisast halászni csak a száradóban levő mocsarak és vízáradásoknál látta, ahol a poshadt vízben elgyengült és gyakran felszínre jövő halakat fogdosta. Ugyanezt a könnyű vadászási módjót látta Floericke Románia lagunáin, ahol a rétisas különösen a kövér és öreg ikrázó pontyokra jár rá és a sekély vízben komikusan ugrálva kg-os példányokat is fogdos. Hasonlóképen igen üldözi a Dobrudzsában a szárazföldi teknősöket és Floericke szerint, ha a madár erős csőrével a teknős páncélját szétfeszíteni nem tudja, akkor zsákmányát a magasból sziklás talajra leejti, hogy a páncél széttörjön ; Floericke azt mondja, hogy erről a gyakran kétségbevont tényről a Dobrudzsa minden látogatója könnyen meggyőződhetik. Wildburg báró is gyakran hallott ilyen esetekről, de nem mondja, hogy hol. Ellenben igen érdekes az, amit ír a rétisas teknősökkel való táplálkozásáról, amennyiben tudtommal erről ilyképen még nem történt említés más szerzők részéről. Ő számtalan teknőst talált sasfészekben és azt tapasztalta, hogy a madár zsákmányát nem töri össze, hanem karmaival tartva oldalt kezdi ki és a fejét, lábát kitépvén, kiszedi a húsát is". Wildburg szerint a Duna-szigetek és mocsaras vidékek közelében egyik főtápláléka a hal és a teknősbéka, minthogy ezekhez legkönnyebben jut". Rétisas-fészkekben találta azonkívül mindenféle emlősök részeit, patkányt, nyulat, kutyát stb., sokféle kacsát, ludat, búvárt stb.". A fészkekben kiszedésük alkalmával rendesen 4 8 kacsát vagy szárcsát is találtak. Ma a rétisas nálunk leggyakrabban észlelhető a Hortobágyon, ahol a vadlúdjárás idején gyakran megfordul, de nyáron is találni, még pedig olykor egyszerre több példányban is. így Szomjas Gusztáv július 7-én este az erdőn 4 5 példányt észlelt, 1918 július 4-én pedig a hortobágyi halastónál látott többet. Tarján Tibor dr. 10 szerint 1921 őszén feltűnően gyakori volt és szerinte a vadészoktól megsebzett vadludak bő táplálékául szolgálnak. Szomjas Gusztáv szeptember havában egy gémet (bizonyára Ardea cinerea) röptében alulról támadó rétisast figyelt meg, más alkalommal egy gémen lakmározó példányt a gulyás ütött le a botjával. Utóbbi esetek arról tanúskodnak, hogy a hegyescsőrű gémeknek is komoly ellenfele. A környező országok közül leggyakoribb a rétisas Romániában. Gyakoriságáról némi fogalmat nyújt az az adat, hogy Dombrowski bukaresti tartózkodása idején az évek folyamán több mint 400 darabot kapott kitömésre és még vagy 30 példányt ketrecben tartott. Késő ősszel a Dé/oroszországból érkező rétsasok jelentékenyen gyarapítják az állományt. A halászsas (Pandion haliaétus L.) az igazi sasoktól mindenféleképen elég távol áll; ezért, meg faunánkra nézve kevéssé jellemző volta, továbbá sporadikus fellépése miatt csa'< 9 10 Aquila. 1909, p. 306; p. 111 ; p. 346, 347. Aquila. 1922, p KINCSPALOTÁM.* Van egy kis kéz: kopott a selyme, És mégis, mégis oly jó a sebre! Van egy kis szív: verése halkul. Nem vérből van, de vertaranybul. Van két szép szem: a tükre kékes, Ha rámtekint, mindig beszédes. Van két virág, kit Tőle kaptam: Az életünk virág-alakban. A kettőnk szíve dobban abban! Van fészkem is, beszédes fészek. Tizennégy éve ennek élek. Itt őrzöm Őt s két gerlicémet, S míg védem, őrzöm lábaik nyomát: Boldogság-fénnyel teli szórom Az Élet-ország legszebb templomát! MÓRA LÁSZLÓ. * Szerző felolvasta a Nyíregyházán október 16-án tartott Gárdonyi-estélyen. Négyen egy tálból. írta : Fodor Pöttyömnyi emberke voltam, vékony dongájú, de kemény fakadású. Olyik jómarkú ember három arasszal lemérhette volna termetem hosszét. De azért édesapámat, amikor egyik lábaszárót, úgy térden felül átnyaláboltam, ha nem is fektettem gerincre, ugyancsak megingattam. Játszópajtásom akkoriban ritkán akadt. De kárpótolta Paszuly, az oroszspicbe oltott spanyol vizslánk, Kindrusz, a félangora fekete kandúr és Jöttment, a hosszú, fényesfarkú telivér szarkánk. Elválaszthatatlan pajtások voltunk mi négyen. Együtt cseperedtünk valamivé. Én voltam közöttük a legfiatalabb, Paszuly a legidősebb. Utána korban előbb Kindrusz, aztán Jöttment következett. Hogy közelebbről megismertessem őket, kezdem az öt esztendős Paszullyal, ki e nem mindennapi nevet azért kapta, mert a kutyatársadalomban talán ő volt az egyedüli, amelyik nemcsak, hogy ette, de szerette is a salátának szánt, sósvízben főtt nagyszemű haluska-paszulyt. Komoly érdemei mellett, talán egyedüli gyöngéje volt az, hogy valamennyi étel között csupán a paszuly őrizésével nem lehetett volna megbízni. Mikor a házunkhoz került, én még egy ismeretlen világűrben keringtem. S atomja lehettem volna talán egy születendő földi uralkodónak, Amikor sorsom, szülőim házában tette le bölcsőmet, Paszuly akkor mér benfentes, körülbelül egy éves, süldő eb volt. Igaz ugyan, hogy megérkezésem mint utóbb értesültem kissé Pál.

3 röviden foglalkozom ez összefüggésben vele. A Fauna-katalogus" adatai szerint hazánkban ismeretes fészkelőhelyei a következők: Makó, Bellye, Kisbalaton, Dévény, Alsóárpás, Álsószombatfalva, Kiszombor, Futták, az Alduna, Fenek és az Obedszkabara. Lakatos szerint nálunk még leginkább a Tisza és Duna mentén fordul elő és leggyakoribb az Alduna menti ligetekben. A romániai Balta" területén, ahol a vízi madarak és ragadozók eldorádója van, ez a faj Floericke szerint ritka és fészkelése Romániából a legutóbbi időkig még nem volt biztosan kiderítve; Floericke azonban 1917 május 21-én Vladeni mellett a fészkénél figyelte meg; valamivel gyakoribb ott a vonulás idején. Késői költési ideje, amennyiben Lakatos szerint csak május elején, ritkábban április utolsó harmadában tojik, mintha arra mutatna, hogy madarunk inkább a déli tájak lakója, ami késői érkezési idejében (április) is kifejezést nyer. Hogy úgyszólván kizárólag halakkal táplálkozik, ez a körülmény is mutatja, hogy ősi alakkal van dolgunk, ehhez az ősi táplálékhoz való ragaszkodást rajta kívül kevés ragadozó madár őrizte meg ily mértékben. Földrajzi elterjedése is nagyon sajátságos. A ráró ugyanis az északi félteke nagy részét lakja, a Lappföldtől és Skóciától mintegy az afrikai Somali-partig terjed el, Ázsiában pedig északi részétől délre a Himalaya-igés keletre Kína, Japán és Kamcsatkáig ér előfordulása. E madár ősi voltát mutatja az is, hogy az egész világról csak ez az egy faj ismeretes és ennek is csak k é t alfaját ismerik el: a Pandion haliaétus eristatus Vieill.-t Ausztrália, Űj-Guinea, a Molukki- Fülöp- és Szunda-szigetekről és a P. h. carolinensis Gm.-t Észak- és Délamerikából. Sajátságos, hogy kissé hasonló elterjedése van a ragadozó emlősök közül a vidra-féléknek, melyek szintén az ősi haltáplálékhoz specializálódott ősi alakok és a ráróhoz, ehhez a szárnyasvidrá-hoz (mint Lakatos találóan nevezte) hasonlóan igen széles elterjedésnek örvendenek aránylag kevés fajjal. Az igazi sasok (Aquila) közelében vannak már rendszertanilag a törpesas és a héjasas. A törpesas (Hieraaétus pennatus Gm.) erdei madár, amely a síkon, épúgy otthon van, mint a hegyes vidéken. Inkább a Földközi-tenger mellékén gyakori és pedig Déli- és Közép-Franciaország, a Pyreneusok, Spanyolország, Portugália, Marokkó, Algír, Tunisz, továbbá délkeleti Európa, észak felé Galíciáig, Déloroszország egy része, Egyiptom, Ázsiában pedig keleti Szibériáig terjed költő-területe, sőt egyízben Indiában is fészkelve találták (Hartert). Hazánkban a következő költőhelyei ismeretesek : Debrecen, Gyömrő, Gyula, Bellye, Fogaras-, Alsófehér- és Hunyad-megye, Szászváros, Segesvár, Barczaság, Csombord, Sellemberk,. Nagyenyed, Tiszatorkolat, Kabol, Futták, Szőreg, Kiszombor, Újlak, Cerevic, Eszék, Nestin, Fruskagora-hegység ( Fauna Regni Hungáriáé." SchenkJ.: Aves," p. 101.). Lakatos szerint a Fruskagorában közönséges. Dél-Magyarországról, Torontál- és Temes-megyékből több példányt küldöttek azelőtt Dr. Lendl intézetébe kitömésre, 11 mint az ország egyéb részeiből együttvéve. Áprilisban érkezik és szeptember vagy októberben költözik el, tehát aránylag elég rövid ideig időzik nálunk és ez a körülmény azzal kapcsolatban, hogy^pl. Németországban igen sporadikusan fordul elő, azt bizonyítja, 1 1 A magyaroszági sasok elterjedéséről. A Természet, VI., XX. szám. 2. kép. Héjasas. Csörgey Titusz rajza; Aquila" kötetéből. leszállította értékét, de azért a házbeliek osztatlan szeretetét élvezte. Egészen más volt Kindrusz esete. Ez avatatlannak is könnyű kitalálni, hogy nevét fekete színe miatt kapta. Ez a kimustrált kandúr már hamar megfeledkezett a vizes paszuly nagyszerűségéről, ha nagy, zöld szemeit, holmi szökdécselő, őszi veréb hízott zsengéjével detektálhatta. Életbölcselet dolgában nem kisebb eltérés mutatkozott Paszuly és Jöttment között sem. Ha csirkesivítást hallott, a levágott szárnyasjószág beleiért néha órákig szemmel tartotta a konyha tájékát. Ezt a kulináris ízlését még akkor sem tagadta meg, ha a szomszéd hentesek udvarán, ahová átjórogatott a jobbnál-jobb húshulladékok közt válogathatott. Volt a kertünknek egy régi, még a kurucvilágból megmaradt, szurokba öntött kőfalmaradványa. Valami vártemplom fala lehetett, amin az ágyúgolyó, meg a csákány éle máig sem fogott. Alig lehetett két méter magas, öt méter hosszú az egész csonka faltömb, Ezen sétált át naponta a mi szarkánk, a szomszédságban lakó hentes udvarára, ahol addig settenkedett, addig billegett, amíg egy-egy hús-hulladékkal haza nem somfordált. A hentest, a szarka e látszólagos csínytevése mulattatta. Ugylátszik, ezért a kétlakiságáért kapta a hékás, a becézőnek bizony nem mondható Jöttment nevet. Külön magyarázata van annak, hogy miért jött vissza naponta a henteséktől, ahol a sok ennivaló dús választéka várta mindenkor. Az udvar egyik félreeső részében akkoriban egy régi kocsiszín állott. Oda hordtak mindent, ami a ház körül feleslegessé vált. Ennek a lomtárnak valamelyik legrejtettebb zugában volt Jöttment kincses kamarája. Ide hordta a sok összelopkodott fényes holmit, amelyek kibányászása annyi munkával járt volna, hogy a sok lim-lom megbolygatását emiatt egyre halogatták. A mi szarkánknak, a Jöttment névnél találóbbat, csak a leghirhedtebb besurranó tolvajok rendőri nyilvántartójában találhatott volna a kutató. Rövid ismertetéssel ezek voltak az én egykori játszótársaim. Ezeknek közvetlen megismerése rögzítette meg bennem az állatok iránti vonzalmamat minden időre. Régen volt. Kedveltjeimet azóta az enyészet ezüstös köde takarja. Most tudnám csak élvezni magam is azt a látványt, amikor mi négyen Paszuly, Kindrusz, Jöttment, meg én összeültünk babot szemelni... Egy reggel vidéki vendégek érkeztek hozzánk. Paszuly azon a napon mintha valamire várt volna állandóan a konyha körül ténfergett. Helyette Kindruszt vettem munkába, őt nyomorgattam a hajnalkával árnyékolt tornácon, ahol éppen ebédhez terítettek. Apám a vendégeket tessékelte asztal köré. Alig helyezkedtek el, mikor anyám egy tányér parázsra főtt babot tett a tornác kövezetére. Paszuly nyomon követte anyámat. A tányér előtt leült és vért, amíg mi is oda érkezünk. (Ezt már így követelte a házirend.) Kindrusz alig várta, hogy megszabaduljon tőlem. Aztán egy kiszámított ugrással ő is a tányér mellett termett. Én se voltam rest. Odatelepedtem. Csak Jöttment hiányzott még az összeszokott együttesből. Tekintetünk találkozott, mintha egygondolaton leltünk volna. A következő pillanatban félig repülve, félig ugrálva, zajos csörgéssel ott termett Jöttment is. Sorba helyezkedett, mint aki tudja, hogy már csak őtet vártuk. Paszuly ezalatt csak arra figyelt, hogy mikor kezdem a szemelgetést. Az első ugyanis mindenkor én voltam. Paszuly, mint aki utánam másodiknak nyúlhatott a tányérba, közvetlen érdekeltsége tudatában, szája szélét nyalogatta, hogy ezzel is étvágyat gerjesszen és siettessen...

4 hogy déli faj; rokonai is legnagyobbrészt trópusiak. Eftife Gyuía dr. 15 ugyancsak a fejérmegyei Sdrpenfe/éről is Olaszországban Hartert szerint csak átvonuláskor észlelik és kimutatta, vagyis ennyire feléra balkáni fauna hazánkban, Svájcból csak egy régebbi megfigyelés ismeretes; tehát lehet, amelynek egyik tagja részben a héjasas is. hogy Németország felé délkeleti irányból, A sas fogalmának prototípusa a szirti vagyis Magyarország felől és n e m ; vagy kőszáli sas (Aquila chrysaétos L.). Délnyugat vagy D é 1 felől terjedt el; Hartert a csaknem egész Európában, vagy pedig a németországi megtelepedések Kaukázusban, Kisázsiában,Nyugat-Ázsiában e fajnak csupán alkalomszerű előretöréseinek és Szibériában élő alakját Aguila minősíthetők, amilyenek chrysaétos L. néven tárgyalja, míg az Ázsia más madárfajok részéről (Pastor magas hegységein élő alak A. chr. roseus L., Falco cherrug Gray stb.) is daphanea Menzb., a Spanyolországban, észlelhetők nyugati vagy északnyugati Marokkó, Algir és Tunisban élő alakja irányban. Nevezetes sajátsága A. chr. occidentalis Olphe-Galliard néven a törpesasnak, hogy ő a legkifejezettebb szerepel. a p r ó m a d á r-e v ő a sasok közt. A szirtisas hazánk hegyvidékein rendes A törpesas másik Európában is előforduló fészkelő, kivált a Kárpátokban észa rokona a héjasas (Hieraaétus kon éppúgy, mint Erdélyben. Állítólag fasciatus Vieili), amely Déleurópa és a Bakonyban is fészkelt és hogy ez Marokkótól Indiáig és Kínáig terjedt el. valószínűbb, mint sokáig gondolták, bizonyítja Nálunk való előfordulásáról két bizonyító az is, hogy a Dunántúl más pont példánya van. Az egyiket 1903 április 29-én ján, a Badacsonyban a tördemici bazaltsziklák a Tisza torkolata közelében, a mosoriní közt Chernél István ben megtalálta e faj fészkét, réten egy rétisas (Haliaétus albicilla L.) egy magában felmeredő hatalmas bazaltoszlop ütötte le és akkoriban Kóssa Miklós dr. nak a Balatonra néző fülkéjében, karvastagságú ágakból titeli közjegyző birtokába került, 12 a megszállás rakva"; Chernél szerint 1918-ban nem foglal bonyodalmainak idején pedig Józsa ták el fészküket, benne kerecsenysólymok (Falco Károly ny. polg. iskolai igazgatóhoz és cherrug Gray) tanyáztak, de e nyár és ősz folyamán tőle a M. kir. Madártani Intézetbe jutott. is látta a szirtisast, sőt megszaporodva négy példányban, Ez a példány valószínűleg nőstény. A másik lehet, hogy a fiatalokkal együtt, csupán a példány Hrabár Sándor ungvári főgimnáziumi fészküket nem tudta ez alkalommal megtalálni. tanár gyűjteményében van, Kajtor nyarán is mutatkozott a környékben 3 példány, szentivánról (Fejér-m.), ahol 1906 szeptember egyes madarat Chernél októberben is látott itt. 2. körül ejtették el. 13 Hausmann és 1921 októberében ugyancsak észlelt egy példányt Czynk szerint Brassó környékén látták már (X. 6., 7. és 11-én). Tehát mint látjuk, a Dunántúl és Hausmann szerint fogságban is tartották hegyesebb részein is számíthatunk a szirtisas és fészkelését megállapították volna. Czynk jelenlétére. Egyébként a Badacsony egyéb madárfajai állítólag egy öreg hímet el is ejtett és egy eléggé kevertek, amennyiben az éppen nem másik példányt az Olt mocsarainál látott hegyvidéki kerecsenysólyom és a magas hegyeken egy tölgyfán. 14 Állatföldrajzi nézőpontból tartózkodó havasi szürkebegy (Accentor coliaris épen nem lehetetlen, hogy költ is nálunk, Scop.) is előfordul, utóbbinak fészkelését azonban mert hogy más példát ne említsek, utóbbi Chernél csak lehetőnek tartotta, de bebizonyítására időben a Balkánra jellemző alkalom nem került. Érdemesnek tartom megemlíteni, egyik emlősfajnak a Szerémségben élő hogy 1925 januárjában Bárányos József preparátornál 3. kép. Szirtisas. Csörgey Titusz rajza. alakját, t. i. a szerémségi földikutyát egy Ugod község (Veszprém m.) határában elejtett (Spalax monticola syrmiensis Méh.), szirtisast láttam és éppen nem lehetetlen, hogy a vidék mely a Dunántúl Le/léről (Somogy-m.) is ki volt mutatva, preparálásra beküldve és annál feltűnőbb volt előttem a veszprémmegyei előfordulás. Igaz, hogy télen nagy területeken kalandozik 12 M. 0. K. Nisaelus fasciatus (Vieili.) a magyar faunában. Aquila, 1904, p Aquila, 1916, p Dr. J. v. Madarász: Die Raubvögel Ungarn's. Zeitschrift f. d. gesammte Ornithologie. I p Dr. Éhik Gyula: Spalax monticola syrmiensis Méh. Fejérmegyéből. Álla tani közlemények, XXII p Chernél István : Adatok Magyarország madárfaunájához. Aquila, 1917, p. 8, 9; továbbá: Aquila, 1918, p. 116; 1919, p. 42; 1921, p. 129, Megkezdődött a lakmározás. Kivettem a tányérból egy szem babot. Paszuly követte példámat. Ezalatt Jöttment csak arra várt, hogy Kindrusz is kivegye mancsával az őtet megillető egy szem babot s aztán ő is sorra kerülhessen. A szemelgetésnél mindig ő volt a negyedik. így ment ez körbe-körbe, amíg volt miből, Tévedni, vagy egyszerre több szemet kivenni csak nekem volt szabad. Ezzel a jogommal azonban csak olyankor éltem, ha szemelgetés közben, asztalfői tekintélyemen valami csorba esett. Ilyenkor valamennyien felém fordultak. De ha például Kindrusz Paszuly előtt nyúlt a csemege felé, Paszuly keményen rámordult. S ha ez sem használt, mancsával orrára is ütött a tolakodónak. Ilyenkor hegyes csőrével Jöttment is dühösen Kindrusz felé kapott. Ha pedig Paszuly tévedett, vagy egy szemnél többet akart kivenni, Jöttment és Kindrusz egyszerre reátámadtak. Ugyanilyen megfigyelés alatt állolt Jöttment is. S amelyikök ezt a sorrendet ismételten megzavarta, azt közös erővel elzavarták a tányér mellől. Ebben az egyetlen kérdésben mindhárman összetartó egy akaraton voltak. Én csak Paszullyal szemben léptem közbe. Ő volt az egyetlen, talán a kor jogán aki sehogysem tudott belenyugodni abba, hogy a tányértól eltávolítsák. A másik kettővel szemben a bíráskodást bizonyos határon belül az érdekeltekre bíztam. Ilyenkor Paszuly kegyetlen volt... Mikor a lucullusi lakomának vége volt, vendégeink akik eddig szótlanul figyeltek minket végre felkacaghattak. E jelenet után, úgy adtak kézről-kézre, mint a tanyai komázok a derűt ontó kulacsot. Néhány év múlott el ezután. Kamaszodó legényke lettem. Szerepemet Gizi húgom vette át. De az ő játszópajtásainak kedélyét akkorára bizony megfeküdte a tovatűnő idők komor dere. Öregek, mogorvák lettek. Rágatlanul nyelték már a babot... Nagy idő múlott el azóta... Gyermekkorom e bájos élményeit, akik pelyhedző ifjú koromban annyiszor elbeszélték : legkedvesebbjeim repkényszőtte sírján örökmécset gyújtott a soha el nem múló fiúi szeretet... NAPSUGÁRSIRATÓ. Az őszi köd paplant terített Mezőre, rétre, fára, fűre. A nótás nyárnak csendbe eltörött Víg nótát zengő hegedűje. Letartott fák közt nyargalász a szél S könny omlik szét a gallyakon. Nem tűz be tűzzel már a napsugár A fák hegyébe vágott ablakon. Eltört a nyárnak hegedűje. Melegje elfogyott a Napnak. Szívünkre csend, fészkünkre gond száll S ajtót nyitunk a téli fagynak. MÓRA LÁSZLÓ

5 állandó madara volt e példány is, talán a Badacsonyról; egyébként Csonkamagyarországon lőtt szirtisast igen ritkán láthatunk a hegységen és síkon egyaránt. Régebben az Alföldre messze lejárt télen, ha ugyan a rónán észlelt példányok mind északról, vagyis az északi Kárpátokból jöttek, mert lehet, hogy a déli hegység e k b ő 1 is ellátogatott. Többedmagával. való megfigyelésére a legérdekesebb példa Chernél Islván megfigyelése, aki Mezőkövesd és Zse'rc közt (a Bükk-hegység aljában) egy nagy tarlón és a szomszédos legelőn 11 darabot látott, amint a rengeteg ürgét vadászták. Lakatos megfigyeléseiből kitűnik, hogy az Alföldön is jórészt époly táplálkozása volt, mint a hegyvidéken szokott lenni, mert bár kiemeli szenvedélyes ürgefogó hajlamát, azt is megtudjuk tőle, hogy a túzokokat pusztítja és látta Szeged közelében, a mérgesi és csorvai pusztákon, midőn afféle paprikásnak való btírdnyfedf a levegőbe kapott s bizony elszelelt vele". Mint annak idején Sharpé, úgy Hartert is eldöntöttnek tartja azt a kérdést, hogy az Aquila chrysaétus" és A. fúlva" nevek alatt szereplő sasok a szirtisas különböző korú példányait jelölik. A vörhenyesebb színű példányok fiatalok, a sötétek az öregek. A kitömésre beküldött példányok leginkább fiatalok, öregek ritkák. Néha a szirtisasnak is van fehéres véllfoltja, mint a parlagisasnak, azonban csak kivételesen, hirtelen fellépő egyes esetekben. A fentebb említett hegyvidéki fészkelésein kívül ismerünk síkon fészkelő szirtisasokat is, így régebben északi Németország síkföldjén is fészkelt. Szláoy Tibor dr A hasonló nagyságú parlagisas ( királysas", császársas") (Aquila heliaca Savig.) déleurópai faj, melynek költő területe Hartert szerint Magyarország délkeleti részétől Görögországig terjed, igen gyakori Bulgáriában és Romániában, továbbá költ még Déloroszországban Orenburg kormányzóságig, Cyprus szigetén, Kisázsiában, Középázsiában, Mongólia éskínáig. Költöző madár, amely iélén ritkán kerül hazánkban szem elé, ellenben Romániában a Dobrudzsa, legalább is nem túlkemény telek idején téli szállása, mert késő ősszel bőven érkezik Déloroszországból főnyi laza csoportokban. Hazánkban a Fauna Regni Hungáriáé" szerint a következő helyeken fészkelt: Bellye; állító- 1 a g Bakony- és Vérteshegységben; Erdélyben a Barczasdgon, Keresztényfalva ; Csík megye; Delibláti puszta, Kevevára, Dubovac, Kabol, Futták, Káty, Pancsova, Kazánszoros. Báziás, Titel, Fruskagora-hegység és Kupinovo. Mint a felsorolt helynevek mutatják. Csonkamagyarországon való fészkelésére úgyszólván alig számíthatunk már, pedig ez volt a rétisas mellett a leggyakoribb és legnépszerűbb sasunk: a ousztai sas, gémessas, meg határsas név mind ezt bizonyítják. Jelenleg még aránylag leggyakrabban, de inkább egyenként a Hortobágyon kerül szem elé. Régebben való előfordulására vonatkozólag említem meg, hogy pl. Rudolf trónörökös dunai vadószútján a két hét alatt elejtett sasok száma körülbelül megfelelhetett a fajok számbeli arányának, amennyiben 7 parlagisas, 3 lármássas, 2 förpesas, 14 rétisas és 2 halászsas esett zsákmányul, azonkívül 8 élő rétisast is vittek haza. Dombrowski 1900 tavaszán a romániai Dobrudzsában e fajnak 42 lakott fészkét találta és Romániában való tartózkodása alatt 160 elejtett példányt kapott. Fészkét Alléon gróf a földön is találta, de a fákon rakottak is a Dobrudzsában 4 5 méternél ritkán vannak magasabban. kép. Kis békászó sas. felvétele ; Aquila" kötetéből. Floericke egyéb steppei vidékeken is találta földön fészkelve. A legérdekesebb sasok a rendszer és az eltérj e- désbeli viszonyok nézőpontjából mindenesetre az ú. n. békászó sasok". Szokásosan két alak szerepel az irodalomban a békászó" jelzővel ellátva, a kis békászó sas (Aquila pomarina Brehm) és a nagy békászó sas (A. clanga Pali). Ennek a két sasnak egymáshoz való rendszertani viszonyát egész világosan a mai napig sem sikerült megállapítani és ma is ugyanazt mondhatjuk, amit Homeyer E. F. 1 7 mondott róluk (1875), hogy a legtöbb szerző összezavarja őket; még kézikönyveink adatai után sem könnyű eligazodni. Az említett kiváló német ornithologus azt is írja, hogy a British-Museum 1874-ben megjelent katalógusa szerint a nagyszabású gyűjteményben csupán egy fiatal békászó sas volna (!) és általában kevés gondot fordítottak addig tanulmányozásukra. A békászó sasok" név alatt említem itt a németek és így Homeyertől is említett Schreiadler" alakokat. Közülök a nagy békászó sas (Schelladler) volna Homeyer szerint a legkarcsúbb termetű hegyéig vagy azon túl ér. Chernél István hossza 62 67, a? 65 73, a szárny 52 54, láb , csőr 5'3 5'9 cm. Madarász a c»-re vonatkozólag a teljes hosszúságot kb. 70 cm.- és szárnya a fark szerint a c? teljes farok 25'5 26'5, Gyuía dr. ben adja.szárnya 52, farka 27, csűdje 9,csőre ormója (a viaszhártyától) 4'3 cm volna; a? megfelelő méretei kb. 76, 56, 30, 95 és 5 cm. Lakatos Károly szerint szárnyhossza cm közt van. Hartert szerint, 20 öreg S mérése alapján a szárnyhossz 50 52, ritkán 53 cm; 16 öreg? mérése alapján pedig 52'5 55, igen ritkán 56 cm ; a farok 24 27, a láb mintegy 9'5 10'5 cm, a csőr a viaszhártyától a csőr hegyéig 32'5 39 mm. A kis békászó sas ([kleiner] Schreiadler, Aquila pomarina Brehm) méretei Chernelnél: hossza 54 59, szárny , fark 22"3 23'5, láb 9 9'4, csőr 4 4'2 cm. Madarász könyvében (ugyanazon sorrend szerint): vén cf kb. 60 ; 45"5 46"5; 22 24,8,3'3 5. kép. Kis békászó sas fészke. Szlávy Tibor dr. felvétele; Aquila" kötetéből. (csőr ormója viasz hártyától); vén 9 : kb. 65; 47 50, 25 27, 8'5, 4 cm (csőr mint előbb). Lakatos szerint a legnagyobb mért példány teljes hossza 65 cm volt, de rendes méret 63 cm szokott lenni. A szárny hosszát nem adja méretekben, hanem mint jelleget említi, hogy körülbelül, vagy majdnem" eléri a fark végét, míg ezzel szemben a nagy békászó sas jellegei közt azt mondja, hogy a fiatal hím (t. i. a nagy békászó sas) " E. F. von Homeyer: Über die Gruppé der Schreiadler. Journal für Ornithologie, 1875, p

6 szárnyai megütik, vagy túl is haladjók a fark végét". Parrot C. 18 szerint a fark és szórnycsúcs e viszonyának nem lehet túlnagy fontosságot tulajdonítani, mert Henke szerint a fiatal kis békászó sas szárnya hosszabb, mint az öregé, amit Parrot szerint viszonylagosan kell felfogni, amennyiben éppen az öreg madár farka hosszú és akkor a szárnycsúcsokat többé-kevésbé túlhaladja. Hartert szerint a d 1 (ad.) szárnymérete 46 49, a 9 (ad.)-é 49'5 52'5 cm, míg a farok mintegy 23 26, a láb kb. 8'5 10 cm, a csőr fc (ormója). A nagy békászó sas költőterülete Hartert szerint: Oroszország, csekélyebb számban Livlandig, Galícia, Lengyelország, Magyarország (Erdélyben gyakori), Horvátország, Macedónia, az alsó dunamenti országok (ha itt nem is gyakori), északra az Onega-tóig és a 60 ész. sz.-íg az Uraiban (Menzbier szerint), keletre Turkesztánon és Dél-Szibérián át Dauriáig (Transbaikália) 6. kép. Nagy békászó sas (elölről) és törpe sas. Warga Kálmán m. kir, ornithologus felvétele. és az Amur-menti vidékekig, Kínában főleg téli madár, de költ is és még északi Indiában is rendes, ha nem is nagyszámú költőmadár, azonkívül Észak-Perzsiéban és valószínűleg Kis- Ázsiában, Tristram szerint Palesztinában is". Régebben Hartert szerint talán Görögországban is költött, úgylátszik többször Sziléziában és Hartert nem tartja kizártnak, hogy kivételesen keleti és nyugati Poroszországban is költ. Hazánkban Schenk szerint költöző és ritkán telelő madár, amely április hóban érkezik és szeptember vagy októberben távozik; fészkeléseit feljegyzi: Boldogasszony, Kapuvár, Bellye, Királyhegy, Sumjác, Nagyenyed, Fagaras, Duna környéke és Horvátország említésével. (Fauna Regni Hungáriáé, Aves)- A kis békászó sas az előbbivel szemben kisebb területen fordul elő és inkább európai" faj, amennyiben Németország több részében rendes fészkelő, továbbá Európán kívül Ázsiában nem terjedt oly messze Kelet felé. Hartert szerint északi Németországtól kezdve délkeleti irányban a Kaukázusig, esetleg Kis- Ázsiáig ér költőterülete. Nálunk általában országszerte gyakoribb faj. A hegyes és lapályos vidékeken egyaránt előfordul. Kocyán szerint pl. a Tátrában és a Kárpátok előhegységeiben gyakori és szerinte április 1. és 15. közt párban szokott érkezni. Békákat, egereket fogdos és Kocyán gyakran találta nedves réteken, amint varjak módjára rovarokat vadászott. Azon a vidéken a nagy békászó sas nem fordulna elő. 19 Szemere László szerint az egész Kárpátokban elterjedt" faj, Csik m.-ben több példányt vizsgált és mért meg (Aquila, 1920, p ). Általában a kis békászó sas táplálkozását tekintve, igen kevés sasvonést árul el és Brehm méltán nevezi a Ieggyávább sasnak. Épen ezért a vele annyiszor összetévesztett nagy békászó sas életmódbeli sajátságait is érdemes figyelembe venni olykor a megkülönböztetés érdekében is. Legalább is azok után, amiket széltében tapasztaltak az Aquila pomarina táplálkozáséra vonatkozólag, a Hodek-től említett békászó sasok kegyetlen rablásait gémtelepen, ahol pl. a költő nőstényt öli meg ez a 1 8 Dr. C. Parrot: Zum gegenwartigen Standé der Schreiadler Frage. Journal für Ornithologie, 1899, p Á. Kocyán : Die Adler im Tátragebirge. Zeitschr. f. d. ges. Orn. I. 1884, p ragadozó, 20 vagy más merészségeket követ el, hajlandó volnék inkább az Aquila clanga-nak tulajdonítani. A nagy békászó sas nálunk ritkább fajnak mondható. Felismerése is nehéz és sokszor a kis békászó sasnak tartják. Érdekes, hogy Madarász szerint a kettő közt átmeneti jellegű példányok is volnának és 1884-ben megjelent egyik közleményében 14 azt mondja a cíanga-ról, hogy a Nemzeti Múzeum gyűjteményében számosabban van képviselve, mint a kis békászó sas, amit későbbi Magyarország madarai" c. művében nem látunk beigazolva, mert előbbi fajból eszerint csak négy múzeumi példány van hazánkból, míg az A. pomarina-bó\ tizennyolc példány. Ugyancsak számaránybeli szempontból érdemes felemlíteni Hirtz M 2 1 adatát, mely szerint a zágrábi országos múzeumban az Aqutía pomarina horvátországi példányainak száma kb. 50, míg a clanga-bó\ 7 példány van és a szerző szerint ebből is kitűnik a két faj egymáshoz való számbeli viszonya: a kis békászó sas Horvát-Szlavónországban és valószínűleg Dalmáciában is a leggyakoribb sasfaj, ellenben a clanga ritkább jelenség. Hirtz megjegyzi, hogy mindkét faj az említett országokban vonuló és költő madár. A két faj egymás mellett való előfordulására felhozom példának azt az esetet, hogy Lorenz-Liburnau L május végén a kis békászó sast Báziás mellett fészeknél találta, Drenkova fölött több példányt látott és egyet elejtett, Turtukoi közelében levő szigeten egy másikat is. A Bistrizul melletti szigeten, annak gémtelepén pedig egy A. clanga-l lőtt. Utóbbi időben néhány fészkelési időben elejtett Aquila clanga-t volt alkalmam látni; így 1925 májusában egy példány Derekegyház-ról (Szentes mellett, Csongrád m.) került Bárányos Józsefhez kitömésre, egy másik példányt pedig Fába Rezsőnél találtam Büdszentmihályról (Szabolcs m.) 1926 május havában, Stofflitz István egy 1926 május 19-én Törökbálintról (Pest megye) érkezett 9-t tömött ki, melynek szárnyhosszát 51, csűdhosszát pedig 11 cm-ben adhatom. Ez utóbbi példány részben foltozott színezetű, hátának sötét tollain némi violaszínű fénnyel, amely tulajdonság sötétebb példányoknál kifejezettebb és a fajra jellemző. Ugyancsak Stofflitz egy kis békászó sast is tömött akkoriban Isaszegről (1926 máj. 27-én érk.). Csörgey Titusz igazgató úr, szíves szóbeli közlése szerint, a nagycenki Fertő-parton látott egy példányt, melyet 1926 május végén ejtettek el. Mint a délmagyarországi madárvilággal legközelebbi hasonlatosságot mutató vidék, a romániai Dobrudzsa is kitűnik a kis békászó sas előfordulását illetőleg. Floericke a Duna- balta" összes fészkelő békászó sas párját a pomarina-hoz sorolja. A clanga Dobrudzsában való fészkelése bebizonyítva még nincsen. Floericke szerint a kétféle békászó sas kereszteződésére következtetni engedő k e v e r 11 í p u s ú" példányok ellenben itt előkerülnek' Lodge R. B. 2 3 azonban fészek közelében látta a nagy békászó sast azon a vidéken. Gyakoribb fészkelése a Balkánról sem ismeretes, hazánkban azonban nagyon megérdemli a szorgos keresést és kutatást, mert talán kiderülhet, hogy sűrűbben fészkel nálunk, mint gondoljuk. Nyugat-Európában az Aquila clanga általában nagy ritkaságszámba megy, de úgylátszik Hollandiában egyes években aránylag elégszer megkerül, így 1907 máj. 1. és 1908 ápr. 30. közt ötször. Egy másik közleményemben* alkalmam volt a vörösnyakú lúd gyakori telelő előfordulását Hollandiában és minálunk megemlíteni; mindenesetre érdekes sajátsága Hollandia őszi és téli madárvilágának a sok keleti alak (egyes fajok Helgolandnál nem kerülnek meg ily gyakran). Van még egy részint a békászó sasokra emlékeztető, de nagyobb faj, melynek hazai előfordulása máig sincs tisztázva és ez a keleti sas (Aquila nipalensis orientális Cab.). Ez a madár Hartert szerint a kirgiz pusztákon költ, keletre délnyugati Szibériáig, délnyugati irányban valószínűleg Romániába is benyúlik költőterülete. Nálunk való előfordulását már 1889-ben állította Wildburg Aladár báró (Vadászlap, 1889, p. 383.), aki Biharillyén feketególya fészkében találta, honnan fiókájét kiszedte és felnevelte, egy évig tartotta fogságban, de aztán megszökött. (Régen Landbeck [Die Vögel Syrmiens, 1840] is találta volna nálunk e fajt.) Kertész Miksa premontrei tanár Bihar megyében való fészkelését említi 2 0 Ed. Hodek: Europaische Raubvögel. Mittheil. d. Orn. Ver. im Wien , p Dr. Miroslaw Hirtz : Kritische Verbesserungen und Zusátse zum Verzeichnis der Vögel der kroatischen Fauna". Ornithologisches Jahrbuch, 1912, p Dr. L. ü. Lorenz-Liburnau : Ornithologische Bruchstücke aus dem Gebiete der unteren Donau. Ornith. Jahrbuch, 1893, p R. B. Lodge: Bird-Hunting trough wild Europe. London, (1908), p * A vőrösnyakú lúd Magyarországon. A Természet, XXI, 1925, p

7 ( Magyarország vármegyéi és városai"). Ugyancsak Wildburg 24 említi egy későbbi alkalommal, hogyspiess ezredesnek Válaszút-on levő eleven volier-madarai közt látott egy keleti sast, melyet Spiess Erdélyben szárnyazott volna meg. Wildburg közölte a madár leírásét levélileg Chernél Istvánnal néhány toll elküldése kíséretében ; Chernél azt válaszolta, hogy néhány év előtt Erdélyben, Torda mellett ő is látott három sast, melyeket orienfa/is-nak vélt. Wildburg Spiess madarának nagyságát egy igen gyönge <->* parlagi saséval egyenlőnek mondja és feltűnt neki igazi pusztai életmódra valló előszeretete a rágcsálók iránt; azt mondja, hogy valósággal kicseréltnek látszott, ha madarak, más állatok vagy hús helyett hörcsögöt vagy patkányt kapott. Meg kell jegyeznem, hogy levélbeli tudakozódásomra Spiess ezredes szíves volt közölni velem, hogy feeíefi sas példánya még nem volt és Hausmann Ernő is azt írja levelében Türkösről (Brassó m.), hogy negyvenévi vadész- és ornithologus-gyakorlata alatt nem találkozott Erdélyben ezzel a fajjal. Dr. Madarász egy Csaíó János-tói orienfa/is-nak tartott példányt Karnáról (Alsó-Fehér m július 29) A. clanga-nak tart és méretei is ez utóbbira vallanak (szárnyhossza 50 cm). Hartert szerint a d 1 orientális szárnyénak mérete az alsóértéken is többnyire eléri a nagy békászó sas szárnyénak legmagasabb mértékszámát, a 9 keleti sas szárnya azonban a legkisebb példányon is nagyobb, mint a? clanga legnagyobb példányainak s z á r n y m é r e t e. Különben Lakatos is lehetőnek tartja a keleti sas hazánkban való előfordulását és könyvében leírja részletesen. Megemlíti, hogy a gödöllői udvari vadászhivatalban látott egy Aquila nipalensis néven jelzett példányt, de nem volt alkalma megvizsgálni. Azután egy fiatal hím leírását adja, melyet Bukovinában, a magyar határ közelében lőttek volna, majd leír tüzetesen egy fiatal és egy öreg oroszországi nőstényt is. A keleti sas a Krim-félsziget steppei részében és a Dnyeper szomszédos vidékein Brauner A. 2u szerint meglehetős szómos előfordulású madár. Régi szénakazlakon vagy egyszerűen a földön fészkel. A fészek anyaga széna, alkalom esetén csontok, rongyok, száraz marhatrágya, gyapjú, bőr, papír stb., sőt nyúllábak is alkotják anyagát. A földön rakott fészek pedig gyomnövények száraz szóróból áll, belül puha fűvel, teveszőrrel és nyúllóbakkal kibélelve. Egy földön épült fészek átmérője 90 cm volt, magassága cm. Az első tojásokat márc. 27-én találta, teljes fészekaljat április elején. A nagyocska fiatalok (30 cm szárnyhosszal) felül egészen diószínűek fémes fénnyel. Ez utóbbi tulajdonságot Brauner nem említi az öregeknél; a nagy békászó sasnál ellenben, mint tudjuk, jellemző vonás a fényes tollazat. Brauner szerint a keleti sas főzsákmánya ürge és kis rágcsálók, fiait is ezekkel eteti, de nyulat is fog, kivált kora tavasszal. Egy fias fészekben egy éppen odahozott pockot és egy menyétet talált. Ezek a fészkelési körül- '.nények mindenesetre ellentmondanak a Wiídburg-féle leletnek, ' amikor fára rakott feketególya-fészekben költött. A keleti sas nyugati országokban is néha megkerül, így 1909 június 30-én (nyáron!) Németországban, Weitendorf mellett, (Güstrowtól északra) ejtettek el egyet. Clodius 2ei szerint rajta az újonnan kinövő tollak nem kopottas színezetűek, ellentétben a régi tollak steppei, nap és széltől kifakított színével. Bizonyos, hogy a felnőtt keleti sas és a kis békászó sas fakó fénytelen színe ellentétben áll a fényestollú cíanga-val. A Dobrudzsában, úgylétszik, költ a keleti sas. Régebben legalább gyakoribb fészkelőnek állítják. Almásy György 27 szerint inkább a déli részen él; Dombrowski csak egyszer kapott két itt kelt fiatalt. Hosszú ideig szerepelt az afrikai Aquila rapax Temm. is, mint a Dobrudzsa madara, de legújabban kiderült, hogy ezek az adatok is a keleti sasra vonatkoznak. Feltűnő jelenség, hogy azon sas-alakok közül, melyeket békászó sasoknak" neveznek, a clanga-l seholsem észlelik gyakrabban vagy nagyobb számban. Olvashatunk vonulási időben többedmagával észlelt kis békászó sasról, de a clanga mindig egyenkint kerül megfigyelésre, valósággal rejtély, h o 1 lehet tehát ez a sas gyakoribb, több párban is megtalálható jelenség? Báró Mannsberg Arvéd dr. ezzel szemben azt írja, hogy Nagyszeben környékén, Nagydisznódon, ahol 1915 március 26-án észlelte először, azontúl nagyon gyakori, egész nyáron át sokszor látni" (Aquila, 1918, p. 14). 2 4 Aladár Báron Wildburg: Über den Sleppenadler (Aquila nipalensis orientális Cab.) Omithologisches Jahrbuch, 1915, p A. Brauner: Über Aquila orienlalis (Cab.) im taurischen Gouvernement (Süd- Russland). Ornithol. Jahrbuch. 1907, p G. Clodius : 7. Ornithologischer Bericht über Mecklenburg (und Lübeck) fűr das Jahr Archív des Vereins der Freunde der Naturgeschichle in Mecklenburg 64 Jahrg., 1910, p Dr. Almásy György V. Madártani betekintés a román Dobrudséba. Aquila, p A keleti sas egészen más madár, amelyet többször nagyobb számban láttak. így mér figyeltek meg 12-őt is együtt (ZugmayerE. Tábris mellett Perzsiában, júl. hó!). Igaz, hogy ez pusztai madár, a pusztai sas" alkalmasabb név is reá, mint a keleti sas", mely utóbbi elnevezés Hartert szerint is elhibázott, amennyiben az orientális" subspecies jelzőt épen ez az alak, mint az Aquila nipalensis belsőázsiai faj nyugati alakja kapta. Vele szemben az Aquila clanga erdei faj. Vonulás idején a keleti sast egész 20 darabig való csoportokban látta Rudolf trónörökös 28 Palesztinában, amint nagy gyíkok és sáskákra vadászott, melyek itt kizárólagos táplálékai, ami igen jól megfelel a pusztai madarak életmódjának. Fogságban való megfigyelése is nehéz a c/anga-nak, ritka állatkerti madár. Ellenben a keleti sas egyízben hat példányban volt meg a berlini állatkertben fsarepfa-ból, Dél-Orosz- 7. kép. Nagy békászó sas (hátulról). Warga Kálmán m. kir. ornithologus felvétele. ország, 1873.). A budapesti állatkertnek egy irodalmi adat szerint (Moj'sisouics 29 ) 1884 tavaszán lett volna a kis békászó sas mellett clanga példánya is. Az elmondottak után legyen szabad felkérni t. vadészolvasóimat kivált a békászó sasok adatainak (méreteinek stb.) feljegyzésére és közlésére, annyival is inkább, mert irodalmunknak ugyan szépszámú közleménye ellenére is nagyon reá vagyunk még utalva az egyes fajok részletekbe menő pontos kutatásóra. Budapest, M. kir. Madértani Intézet, júl. hó. A magot vagy törökmajom. (Macacus innuus Állatkerti majomállományunk ajándékozás útján egy újabb jövevénnyel gyarapodott. Tóthy Lajosné úrnő egy magot vagy törökmajmot ajándékozott, melyért az állatkert igazgatósága ez úton is hálás köszönetet mond. Ezt a makákó majmot az említetteken kívül még: berbermajomnak vagy közönséges majomnak is nevezik és a cerkóf majmok alcsaládjába tartozik. Petényi Salamon J. írja róla: A közönséges fargagom, vagyis zöldes majom (Innuus ecaudatus, gemeiner Magot), melynek hazája Afrika s mely azonban a járatlan gibraltári sziklákon is vadon kóborol." Ez az egyetlen majomfaj, mely Európában szabadon, vadon él, nevezetes még arról is, hogy farka igen rövid. Négykézláb állva a kifejlett példány vállmagasságban cm. Bundája vörhenyes olajzöld. A karcsú és nyúlánk termetű majmot már a rómaiak is kedvelték. Plinius leírta, hogy a magot a fogságban szaporodik, utánzóképessége nagy, megtanulja a sakkjátékot és nagyon szereti, ha foglalkoznak vele. Leo Afri- 28 Kronprinz Erzherzog Rudolf: Jagden und Beobachtungen, Wien. 1887, p. 565, Dr. A. v. Mojsisovics: Bericht über eine Reise nach Südungarn und Slavonien im Frühjahre Mittheilungen des Naturwissenschaftlichen Vereines für Steiermark Jahrgang 1884, Graz. 1885, p L.)

8 canus részletesen ismerteti és a betanított magótról azt mondja, hogy az ember haragjuktól és harapós természetüktől sokat áll ki. Régebben a kóbor művészek, medveténcoltatók és levemutogatók legkedveltebb majma volt. A majomszínháztulajdonosok is azért kedvelték, mert rövid farka miatt a maskarába könynyebben felöltöztethető. Jó bánásmóddal való tanítás után a megtanultakat hosszú ideig megjegyzi és kezes marad mindvégig. Természetesen a tanításközben agyonkínzott magot a környezetére veszedelmes. Az utóbbi esetben igen alattomos természetű. A magot hazája Marokkó és Algir, hol nagy csapatokban egy öreg hím vezetése alatt él. Erőteljes, ügyes, fürge, okos, ravasz és alattomos állat. Erős fogaival alapos sebet ejthet. Az állatkerti magótunkat, amikor a majomházunk harmadik ketrecébe egy régi páviánunkhoz csukták, hirtelen a ketrec legfelsőbb részébe kúszott, ahol félelmében éles hangon rikoltozott. Jelenleg az európai állatkereskedőkhöz alig jut egy-egy példány, ez okból állatkertekben ritkaságszámba mennek. Brehm szerint a fogságba került magot a kis kutyákat és macskákat igen kedveli, melyekkel naphosszat eljátszik és azoknak bundájából az élősködőket előszeretettel kiszedegeti és megeszi. A magot is, mint a többi majom közül a legtöbb, a rovarokat és férgeket is kedveli. Egyesek szerint a magot a skorpiót a legnagyobb gyönyörrel fogdossa össze, de mielőtt elfogyasztaná, annak mérges fullánkját ügyesen kiszedi. A berlini állatkertben a magot egv japáni makákóval élt együtt és külön fajuk ellenére több utódot nemzettek. A tudományos kutatások kiderítették, hogy a harmadkorban még Európával a Gibraltár útján még összefüggő Afrikából a magot Nyugat-Európában elterjedten élt, melyet az ásatások alkalmával napvilágra került leletek bizom ítanak. Gibraltár szikláin élő magótok Anglia védelme alatt állanak. A MAGYAR FOXTERRIER-TENYÉSZTÖK EGYESÜLETE" (Állatorvosi Főiskola poliklinikája, VII., István-út 2. szám. József 8 30) HIVATALOS ÉS SZAKKÖZLEMÉNYEI Rovatvezető : újvári Cseh Ódon. Kutya-patkányharc. Irta: Raitsits Emil dr. A Gartenlaube" című családi képeslap 1858-ik évfolyamának 732-ik oldalán ismeretlen német szerző tollából nem a legrokonszenvesebb hangon Ein Rattenschlacht" cím alatt a következő érdekes leírást találjuk: London minden látványosságát megtekintettem és már útrakészen álltam, mikor előzékeny kalauzolom, Mr. Thompson azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy részemről nem volna-e kellemes, ha még megtekinteném azt a látványosságot, hol mészáros kutyák a patkányokat fojtják. Mikor rajtam az ellenszenves csodálkozást észrevette, következő szavakkal fordult hozzám : Önnek, uram, valóban igen finom érzése van, de ez a látvány azokhoz a szórakoztató mutatványokhoz tartozik, melyek megtekintésénél városunk legelőkelőbbjei megjelennek. Jól tudtam, hogy megjelenésemmel szokottnál több patkány életét nem fogom veszélyeztetni, útitársam rábeszélésére a látványosság megtekintését elhatároztam. Mr. Thompson ajánlatára ócska köpönyeget öltöttem magamra és fejemre skótsapkát húztam. Ebben az öltözetben az alagút közelében a város legegészségtelenebb negyedének sötét utcáiba mentünk. A rendőrség monda Mr. Thompson minden ilyen és hasonló szórakozást nem jó szemmel néz és ez okból ezeket oly helyeken tartják meg, ahová a rendőrszem nem ér. Nemsokára egy nyomorúságos házba értünk, hol egy mond hatni, teljesen ruhátlan nő, a részéről nélkülözhetetlen igen piszkos kalappal a fején, az asztalok mellett ülő néhány férfiúnak poharába pálinkát öntött. A nő nem is tartotta érdemesnek, hogy ránk tekintsen, hanem egyszerűen a kezével intett arra az ajtóra, mely a mutatványoshelyiségbe vezetett. A mutatványoshelyiség részére a világosságot egyetlen befüstölt lámpa szolgáltatta. A négyszögletes porond körmérete tizenkét méter volt és ez a nézőtől egy méter magas, sima fapalénkkal volt elválasztva. A látogatókat a különleges mulatóhely igazgatója, a hatalmastermetű és vöröshajú férfiú ötven patkányt tartalmazó ládán ülve, közömbös tekintettel várta. A ládában levő patkányok rabságuk helyén a legnagyobb összevisszaságban ugrándoztak. Honnan szerzik a sok patkányt? kérdeztem kísérőmtől. Mr. Thompson erre azt felelte, hogy ezeket szegény emberek fogják össze. Az összefogott patkányokat igen jól kell táplálni, nehogy azok egymást felfalják. Továbbá a szakavatott kísérő kijelentette, hogy ezeket az igen vidám állatkákat igen könnyen lehet eltartani, mert a táplálékban nem igen válogatósak. Miközben ezeket a különleges jelenségeket megfigyeltük, körülbelül nyolc vagy tíz előkelő megjelenésű férfiú hozzánk hasonlóan igen egyszerű öltözetben jelent meg. Mr. Thompson hozzám fordult és a fülembe súgta : A most érkezettek között az őszhajú, skótsipkás és zöldköpönyeges úr lord G..., a tőle balra álló úr lord S... A többi néző, bór előttem ismeretlen, de előkelő megjelenésüknél fogva és hogy a nevezett lordokkal közvellenül beszélgetnek, előkelő voltukra lehet következtetni. Ily körülmények között feleltem a patkányos ember szerencséje biztosítva van. Csak nem gondolja, válaszolta kísérőm, hogy a mi lordjaink a többi embertől megkülönböztetik magukat, kik csak akkor fennhéjázóak, amikor a nyilvánosság az ő áldozatkészségüket hírnévvel értékeli. Ezek az urak, éppen úgy, mint jó magunk, minden patkányfej után csak 6 pence-t fizetnek és semmi többet! Ebben a pillanatban az egyik ember a cirkusz porondjára lépett és a palkányláda fenekét óvatosan kihúzta, úgy hogy az abban levő patkányok a földre estek. Az áldozatra kiszemelt szerencsétlen patkányok a homokos porondon szerteszét futottak és szabadulásuk útját keresték. A szabadulásért való tülekedés annyira szembeötlő volt, hogy a nagy tülekedés olyannak tűnt, minlha bizony iszonyatos végzetüket előre sejtették volna. Magamban azt a kérdést is felteltem, hogy kinek lehet élvezete ilyen barbár látványosságban, melyet a küzdelem lehetősége nélküli megfojtás pillanata nyújt. Ugyanakkor tekintetemet a nézők felé fordítottam, olt álltak annak a nemzetnek előkelőségei, kik az emberies törvényeikre büszkék. Eközben a patkányok nagyrésze a menekülés útját összevissza való futkosásukban keresték. Volt patkány, mely nyugodtan állva maradt. A kevésbé izgatott természetűek összebújtak,, minlha bizony egymástól örök búcsút vennének. Ezalatt a kutyák ugatása már hallatszott. Erre újból megjelent a mulatóhely igazgatója és könyökön felül felgyürkőzött ujjakkal mindegyik kezében egy-egy középnagyságú mészároskutyát a nyak bőrénél fogva tartott. (Ezek kisebbtermetű angol bulldoghoz hasonlatos kutyák. A fordító.) A kutyák veszett dühhel áldozataikat megrohanták, úgyhogy a porondot rövidesen számos hulla és vér borította. Három patkány mozdulatlanságuknál fogva a vérfürdőtől megszabadult. Azonban ezek sem kerülték ki sorsukat. Ugvlátszik sejtették is, mert fogaikat mutogatták. A két kutya közül az egyiket a porondról elvezelték. A visszamaradt erre a patkányok közé vetette magét és ugyanebben a pillanatban a kutyaajkának mindkét szélébe az öreg patkány védelmére kelt fiatalabbak belekapaszkodtak. Erre a kutya dühösen megrázta fejét és szokatlan bajuszától ilymódon megszabadult. Az összeharapdált orrú kutya erre éktelen vonítással újabb támadásba fogott, de a két patkány újból az előbbi helyet harapta meg. A kutyának ajkáról csurgott a vér. A mészároskutyának dühössége még jobban fokozódott. A patkányok újabb támadására érzéketlen lett. Előbb az öreg patkánnyal végzett és csak ezután rázta le a beléje csimpaszkodottakat. Az egyik patkány a porond körül vont korlátra ugrott, lord S. közelében megállott és végignézte pajtásának véres halálát, ahogyan a kutya hatalmas fogaival azt széjjelmorzsolta. Lord S. védekezően nyújtotta kezét a társa halálát szemlélő patkány felé, de ez a részvétet jelző mozdulat nem járt haszonnal. Az utolsó mártir is gyorsan visszaugrott a porondra, kétségtelenül kedveseit nem akarta túlélni. Az eseménynek következményeként általános csodálkozás moraja hallatszott. Lord S. kezével a cirkusz porondjára mutatott és az igazgatónak megparancsolta, hogy a három patkány hulláját bátorságuk emlékéül tömessék ki. Azután a nemes angol egy

9 szolgát magéhoz intett és megfelelő utasítással elküldte. Amint a szolga eltávozott, a nézőket felszólította, hogy még néhány percig várakozzanak, ha a látványosság megnyugtató befejezését akarják látni. Nemsokéra erre egy szolga erőteljes mészároskutyát vezetett elő, melyet a patkényölőhöz bocsátottak. A két kutya közötti harc nem tartott sokáig, néhány fojtott hörgés után Patkányfogóverseny régi rézkarc nyomán. a kutya kinyújtva elterült. A patkányok halálát így bosszulták meg. A kis kutyának hullája küzdelmének áldozataival együtt kitömés alá került és a művész a megtörténtek szerint csoportosította. Lordunk a csoportot természetrajzi és művészeti gyűj-.lényében a megillető helyen elhelyezte. * * Eddig szólt a vérengző esemény ismertetése, mely után összefoglalva ismertetem a patkányfogó versenyek történetét. A régebbi korokban a kutyáknak vérengzőbb fajtáit különösen az angolok mutatványos vagy cirkusszerű kutyahajszák"- nál szerepeltették. A cirkuszi mutatványok áldozatai az ókori népeknél egyrészt oroszlánok, majd későbbi korokban medvék, bikák, lovak, sőt mi több, szamarak voltak. Egy-egy ilyen áldozatul kiszemelt állatra vérengzésre túlingerelt kutyákat uszítottak. A kutya és kutyaközötti hajsza különös en az angoloknál dívott. Az igen embertelen mutatványok ismertetése nem illeszthető közleményem keretébe, de bármennyire is elítélendőnek tartom az ilyen állatkínzó mutatványokat, mégis ki kell emelnem, hogy a gyakorlati gondolkozású angol ilymódon a legtökéletesebb mészároskutyákat tenyésztette ki. így bármennyire is nem a legnemesebb sportnak tűnik az ú. n. patkányfogóverseny, mégis megvan a felette nagy gazdaságos gyakorlati értéke, melyet a gazdaságáért, raktáraiért, magtáraiért aggódó angol már régen felismert. Ezek szerint nem csodálkozhatunk azon, hogy az angolok a patkányfogóversenyeket mér régebbi időkben kedvelték. A német szerzők általában bizonyos lenézéssel tárgyalják ezeket a versenyeket és joggal, ha ezek tulajdonképpen nyereségvágytól sarkalt állatkínzó mutatványok színvonalára sülyednek le. Ezekután lássuk Floessel adatai szerint a patkányvadászásra vonatkozó feljegyzéseket: Az angolok a kutyákat a patkányhajszéra betanítják és a mutatványt külön e célra berendezett színpadon (pits) hajtják végre. Ezek kisebbméretű arénák, melyeket deszkapalénk vesz körül és e mögött levő karzatokon a nézőközönség foglal helyet. Az arénába egy vagy több kutya részére bizonyos számú patkányt bocsájtanak. Floessel szerint a pafkánymarakodtís"-nak kétféle alakja ismeretes. 1. A kutyák közül az a győztes, amelyik patkány közül a legtöbbet fogta. 2. Amikor a verseny időre (against ütne) megy, ebben az esetben a versenyző kutyának meghatározott percek vagy másodpercek alatt bizonyosszómú patkányt fogni és lefojtani kell. A patkányfogás gyorsasága, a biztonság, amivel a kutya a patkányt fogja és a marás erőssége, amellyel a patkány életét egy szempillantás alatt kioltja a verseny leglényegesebb pontjai. Régebben ezeken a versenyeken nem kimondott és kitenyésztett fajtákkal versenyeztek. Ezek kisebbtermetű kutyák voltak. Természetesen minél kisebbtermetű volt a győztes, az annál értékesebb volt. Floessel írja, hogy egy régi újságban egy két és félfont súlyú terrier tulajdonosa felhívást intézett, hogy kutyájával kész versenybe állani hasonló súlyú kutyákkal 5 patkány lefojtása végett. A versenyeken pincserek, majd később a pincserek és bulldogok keresztezéséből származó bullterrierek (valódi palkányirtó-pincser) szerepeltek, melyek a patkányfogásban és agyonmarásban hihetetlen eredményt értek el. Természetesen a régi időkben az ilyen versenyeken elmaradhatatlan volt az angol nemzetet jellemző fogadások, melyek igen tekintélyes összegeket tettek ki. Az ilyen versenyek természetesen az eléggé meg nem vethető szerencsejátékokká sülyedtek le. Egyébként a patkányfogó mutatványok közleményem elején leírt módon folyt le. Word ismert egy Tiny névre hallgató bulldog-pincsert, mely 28 perc és 5 másodperc alatt 50 patkányt lefojtott. A patkányok réme egész életén át összesen 5000 patkány életét oltotta ki, mely 1 és fél tonna súlyt képvisel. Ez a nevezetes patkányfogókutya fiatalabb korában a porondon oly sebesen futott a patkányok után, hogy a fejét a farkától nem lehetett megkülönböztetni. A küzdelemben előbb az öregebb és erősebb patkányokkal végzett és csak azután került a sor a többire. Floessel szerint a patkányfogó-szenvedély Tinynek halálát is okozta. Ugyanis egy alkalommal oly helyiségbe volt zárva, melynek szomszédos részén egy patkány rágcsált, de kutyánk azt nem érhette el. Ily körülmények között Tinyt olynagy izgalom fogta el, melynek következményeként elpusztult. Az angoloknál dívó patkányfogás Franciaországban is elterjedt. Roubaix város nevezetes a patkányfogóversenyekről. A francia patkányfogóversenyeket a Strassburger Post" írta le. A város nem legelőkelőbb negyedében felállított fabódéban zajlanak le a versenyek. Bármennyire nem előkelő ez a mutatványos hely, mégis számos úr és nem kevesebb hölgy látogatja azokat. Az ú. n. sporthézban néhány nagyobb ketrec van felállítva, melyben a versenyeket intézik és pedig igen különleges, mondhatni kieszelt módon. Ugyanis négy lefordított virágcserép alá patkányt bujtatnak és ezek mellé hasonló számban üres virágcserepeket helyeznek. A virágcserepek teljesen egyformák, úgyhogy a versenyző kutya nem is tudja, hogy melyik alatt lappang a vadászszenvedélyét kielégítő patkány. A patkányokkal 50 másodperc alatt kell végezni. A ketrecbe bocsátott kutya finom hallásával és még érzékenyebb szaglásával megkeresi azokat a virágcserepeket, melyek alatt a patkány tartózkodik, azokat lábával felborítja és a futásnak eredő patkányt azután sebtiben megfogja. Igen hihetetlenül hangzik Floessel következő leírása, mely szerint az előbbi versenyekhez hasonlóan a patkányokat virágcserepek alá helyezik, de oly módosítással, hogy a patkány farkát a cserép alsó nyílásán keresztül kihúzzák és arra, hogy aztvissza ne húzhassa (irtózatos I), göböt kötnek! 1 Ha a virágcserép fölborul, a cseréphez fűzött patkány jobban védekezhetik, ez okból ezeken a versenyeken a legkitűnőbb patkányfogók szerepelnek, melyek már be vannak tanítva, hogy legelőbb a patkány farkát kell lerágni és csak azután a cserepet felborítani! 1 Floessel megjegyzi, hogy a méltányosság elve szerint ezeken a versenyeken a patkányfarkok lerágására összesen 4 másodpercet engedélyeznek és így a verseny egész ideje 54 másodperc. A leírt verseny módja igen valószerűtlennek hangzik, mert a legvadabb emberektől sem tételezhető fel ily lelketlenség 1 Németország sem marad ezek mögött, mert az egyik stuttgarti nemzetközi kutyakiállításon bemutatásra került a patkányfogóvizsga. Bármennyire elítélendő a hiábavaló és embertelen állatkínzásnak minősítendő üzletszerű és vérengző állatmutatvény, ez a tulajdonképpeni sportszerű dúvad- vagy patkányfogóversenyekkel, helyesebben kártékony állatokat irtó vizsgákkal nem hozható vonatkozásba. Az emberi kultúra haladásával az ilyen mutatványokat, hála a jobb érzés győzelmének, mindinkább csak a történelem lapjain látjuk viszont. Ezekkel szemben azonban kétségtelenül szükségesek azok a sportszerű betanítások, állatnevelések és ezeknek feltétlen függelékei a dúvad- vagy kártékony emlősöket irtó vizsgák vagy versenyek, melyek nélkül a kutyáinkban rejlő és az emberiségre nézve feltétlenül hasznos és pótolhatatlan tulajdonságokat nevelni, fejleszteni és tökéletesbíteni

10 egyáltalában nem lehetne. A nagyvárosokban és gazdaságokban veszedelmesen elszaporodó kártékony állatokkal szemben az általános közre is veszedelmes kétesértékű mérgezési eljárások nem vezettek a kellő eredményre, ez okból e sorok szerény írója a Magyar Foxterrier Tenyésztők Egyesülete révén hazánkban a kártékony emlősállatok irtására a foxterrierek fokozottabb mértékben való kiképzését javasolta, hogy az egyesület ezzel a ténykedésével is szolgálatot teljesítsen az amúgyis nagyon megcsonkított gazdasági életünknek. A kutya elsősorban hasznos háziállat és nem luxuscikk. Ezek szemit a kutya is, mint az ember, hasznos lénye legyen az egész társadalom Remény Pátria négyhónapos drótszőrű foxterrier kölyök és szerető gondozója Csáki Manci. A még tejfogas kis foxterrier az állatkertben 1926 VII. 10-én rendezett patkányfogó versenyen a kölyökosztályban I. díját nyert. (Raitsits dr. felvétele.) nak. A kutyáknak nevelése, oktatása, kiképzése nem a legkönnyebb mesterségek közé tartozik, mert ez komoly, megfontolt munkát igényel, mely sohasem sülyedhet le a vásári mutatványok színvonalára, ha ez a külföldön meg is történt, az nem jelzi azt, hogy a helyzet hasonló hazánkban. Az ilyen versenyek vagy helyesebben vizsgák teljes komolysággal minden hiábavaló állatkínzás nélkül folynak le, melynek realitását a nézőközönség nagyon befolyásolja. Ez okból a Magyar Foxterrier Tenyésztők Egyesülete elhatározta, hogy ezentúl a belügyminiszter jóváhagyása alapján érvényes alapszabályokban biztosított jogét, anélkül, hogy feladná a műkotorék- és patkányfogóversenyeket, a versenyek, illetőleg vizsgáknak a természetes viszonyokhoz mért nagyobb valószerűsége érdekében a nyilvánosság kizárásával csakis az egyesület tagjai előtt zárt körben tartja meg. Ezekután az eddig Magyarországon lezajlott patkány-, illetőleg kártékony emlősállatokat fogó versenyek, illetőleg vizsgák eredményéről beszámolok: I. Patkány- és ürgefogóverseny az Állatorvosi Főiskola területén 1926 június 20-án. Bírák: Raitsits Emil dr. elnök, Cerva Károly ésmágics Jenő dr. Foxterrier kankölykek versenye: I. Csallóköz Lator (tul.: Kántor Ferenc) 5 mp., II. Vértes Jambó (tul: Nagy István) 20 mp., III. Rókarém Pátria (tul.: nagygyőri Szőts István) 1 p. 25 mp. Foxterrier szukakölykek versenye: Emidé Állatkert (tul.: Gundel Károly) 3 mp., II. Rangos Pátria (tul.: nagygyőri Szőts Istvánné) 7 mp., III. Evetke Állatkert (tul.: Állatkert) 50 mp., IV. Élénk Rápislant Pátria, Fruska Váci, Bogyó Állatkert (tul.: nyíri Remény Pátria és Amy Zugló Prok Gyula) 45 mp., V. Dáma a tulajdonosokkal. of Sisemol (tul.: Matavovszky István dr.) 1 p. 6 mp. Foxterrier érett kanok versenye: I. Hegyháti Jutka Fia (tul.: Kann Iván) 4 mp., II. Cégér Állatkert (tul.: Kisfaludy Árpád) 13 mp., III. Blitz von Barenloch (tul.: Kayser Vilmos) 16 mp., IV. Vértes Farmer (tul.: Klein és Fia pipereárúgyár r.-t.) 28 mp. Foxterrier idős kanok versenye: I. Kotorékbajnok Muki Berzék (tul.: Matavovszky István dr.) elsőt 3 mp., másodikat 24 mp., II. Ali Szakmáry (tul.: Kovács Györgyné) 4 mp. Foxterrier idős szukák versenye: I. Jutka Hazátlan (tul. : gróf Esterházy Tamás), II. Scnucky (gróf Wenckheim Józsefné.) Versenyen kívül a patkényfogóketrecbe helyezett négy patkányt Rókarém Pátria: 3 mp., 24 mp.., 1 p. 2 mp. és 2 p. 14 mp. alatt fogta. Az Állat- és Növénykert területén 1926 július 10-én bemutatott II. patkány- és ürgefogóversenyen az előbbi bírák ítélete alapján : Kölyökversenyben (1 ürge, idő: 5 p.) I. Remény Pátria d. sz. (tul.: Cerva Károly) 14 mp., Taubinger Margit úrnő tiszteletdíja, II. Csúcshegyi Aranyos s. sz. (tul.: Müller István) 4 p. 10 mp Klein és Fia r.-t. tiszteletdíja. Fiatalok versenyében: (1 ürge, idő: 3 p.) I. Rápislant Pátria d. sz. (tul.: Taubinger Margit) 8 mp., Fodor Pál úr tiszteletdíja, II. Ve'ríes Jambó d.k.(tul.: Nagy István) 10mp., bőrszivartárca, III. Evetke Állatkert s. sz. (Állatkert) 11 mp., ezüst-érem, IV. Emidé Állatkert s. sz. (Gundel Károly) 1 p., bronzérem, V. Hungárián Pandora s. sz. (tul.: Cseh Ödön) 1 p. 16 mp., Klein és Fia r.-t. tiszteletdíja, VI. Riadó Pátria d. k. (tul.: Wolf Lipótné) 2 p. 45 mp., bronzérem. Érettek versenyében: (1 ürge és 1 patkány, idő: 3p.) I. Ve'rfes Farmer s. k. (tul.:dr. Gorzó igazgató) 18 mp. 57 mp., Állatkert tiszteletdíja, II. Hungárián Daisy s. sz. (tul.: vitéz Borgida Gerő) 35 mp. 55 mp., aranyérem, III. Kutyavár Defacto d. sz. (tul.: Cz. Pommersheim Ferenc dr.) 56 mp. lp.44mp., ezüstérem, IV. Amy of Zugló d. sz. (tul.: Taubinger Margit úrnő Rápislant Pdfrid-val. (Raitsits Emil dr. felvétele.) sz. Jókuthy Sándor) 22 mp 2 p. 34 mp., Klein és Fia r.-t. tiszteletdíja, V. Flying Fox s. k. (tul.: Bernthaller Béla) 55 mp. Versenyen kívül: import Mister Pátria d. sz mp., import Lady Pátria d. sz. 40 mp mp. Idősek versenye (3 patkány, idő: 3 p.) I. Maros Countes s. sz. (tul.: Bernthaller Béla) 9, 25, 45 mp., dr. Tóthfalussy Imréné tiszteletdíja és mint a legjobb patkányfogó foxterrier, Raitsits Emil dr. tiszteletdíját nyeri, II. Fruska Váci s. sz. (tul.: Taubinger Margit) és 1 p. 1 mp., aranyérem, Klein és Fia r.-t., dr. Raitsits Emiiné tiszteletdíja. Az Állatorvosi Főiskola területén 1926 szeptember 8-án lezajlott III. patkányfogóverseny eredménye. Bírák: Raitsits Emil dr. elnök, Bernthaller Béla és Mdgics Jenő dr. V? Kölyökverseny: I. Csúcshegy/ Aranyos, II. Remény Fiatalok versenye: I. Evetke Állatkert, II. Hungárián Pc dora, III. Drágám of Sisemol, IV. Ve'rfes [boly, V. Emidé Állatkert, VI. Élénk Bogyó Állatkert, VII. Vértes Jambó. Érettek versenye: I. Ve'rfes Farmer, II. Eszti Állatkert. Idősek versenye: I. Ch. Maros Counfes, II. Kotorék bajnok Muki Berzék. Gyermeknaptár az évre. XXIX. évfolyam. Szerkeszli Fodor Árpád. Vezényi Elemér rajzaival. Ára: 3000 K=24 fillér. Kiadja az Országos Állatvédő Egyesület Budapesten, IX., Ernő-u Tartalma: Báthory Gábor: Isten-Atyánk! (vers). Naptári rész. Baráth Zoltán: Előszó. Gonda János: Morzsa. Stoll Ernőné Hudy Ilona: Az Úr gondot visel (vers). Szabó Mária Remigia: Az én madárkáim. Avar Gyula: Kajla. Pásztor József: Az életmentő kutya. Csife Károly: Az árvák várkastélya. Bartháné Párizsa Biri: Miért sír a pacsirta? (vers). H. Virágh Edith: A fák királya. Kokas Kálmán: Az aranyszívű Pál bátyó. Báthory Károly: Reggel a fatun (vers). Romhányi Sándor: Az állatok bálja. Dr. Mauks Ernő: A fecske és a denevér. Bayné Tóth Erzsébet: Méhek országa. Lengyel Károly: A páva és a disznó. Horváth Imre: Turulmadár (vers). Békefi József: Húsvéti bárányka. Fodor Árpád: Dárius és a tenger (vers). Némethy Tihamér: Büszke meg Rigó cigány. Pusztai Paula: A madarak anyai szeretete. Koncs Margit: A szamár nem szamár. Radványi Sándor: Magyar kesergés (vers). Polónyi István: Téli álmodás (vers). Szilvay Kató: Hozták. Móra László: A mi cicánk (vers). Az igen tartalmas, tanulságos és ízlésesen kiállított Gyermeknaptár"-t mindenki vegye meg gyermekének. Kapható az Országos Állatvédő Egyesület, Budapest, IX., Ernő-utca 11-13, címén.