Magángyógyszerészek Országos Szövetsége. IV. évf. 5. szám május

Átírás

1 Magángyógyszerészek Országos Szövetsége IV. évf. 5. szám május

2 Sintek International GYÓGYSZERTÁRI RAKTÁROZÁS FELSÔFOKON ERGONOMIKUS GAZDASÁGOS ESZTÉTIKUS RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁSÉRT FORDULJON IRODÁNKHOZ: SINTEK MAGYARORSZÁGI KÉPVISELET G-MANAGEMENT RT BUDAPEST, HUBA UTCA 10. TELEFON: , , , FAX: http\\: GM MANAGEMENT

3 Béke és biztonság A béke és biztonság fôként a kevésbé fiataloknak nem ismeretlen szókapcsolás, ráadásul a formállogika szerint is egymást feltételezô fogalmak: béke nélkül nincs biztonság, biztonság nélkül pedig a béke képzelhetô el nehezen. Nem hiszem, hogy blaszfémia lenne az eddig többféle megközelítésben használt szóösszetételt kissé módosítani és a gyógyszerészek számára új jelentésárnyalattal gazdagítani. Ha ugyanis a politikában a béke és a biztonság összetartozó fogalmak, legalább ennyire feltételezi egymást hivatásunkban is a gyógyszerbéke és a gyógyszerbiztonság. Mindannyian tudjuk és adatok is igazolják, hogy a bizonytalan gazdasági helyzet, a kiérleletlen (és a szakma ellenében foganatosított) intézkedések, konszenzus hiányában hozott jogszabályi módosítások, kormányzat és szakma közötti hangos viták következményei az officinában és a laborban is lecsapódnak: a gyógyszerbéke hiánya a gyógyszerbiztonságot is veszélyezteti. A gyógyszerbéke kifejezés több gyógyszerháborút követôen csak néhány hónappal ezelôtt vált népszerûvé, gyakori használata a jelenleg regnáló egészségügyi miniszter hivatalba lépésével és programszerûen meghirdetett célkitûzéseivel párhuzamosan terjedt el. Bár hónapokon át hinni akartuk, hogy a tartós béke szándéka valódi, az elmúlt idôszakban megismert kormányzati törekvések ennek mintha ellentmondani látszanának. Anélkül, hogy falra kívánnám festeni az ördögöt, legalább négy olyan törekvéssel lehet számolni, ami akár már a közeljövôben kritikus helyzetet okozhat és a gyógyszerbéke megszûnésével járhat. 1. A gyógyszertámogatás rendszerében idén nyárra tervezett változtatások eddig már több alkalommal kinyilvánított célja a gyógyszerbüdzsé várhatóan jelentôs hiányának mérséklése. Ezt a szivárgó hírek szerint a támogatások csökkentésével, a terápiás fix támogatás kiterjesztésével, a generikus program elôre vitelével és a gyógyszertári árrésszisztéma módosításával kívánják elérni. Sokéves tapasztalat, hogy ilyenkor a lakossági terhek is ugrásszerûen növekednek. Ezek a változások általában érzelmileg felfokozott légkörben, jelentôs médiaérdeklôdéssel és -aktivitással zajlanak: a gyógyszerügy szereplôi rendre a kormányt és egymást, a kormány pedig a gyógyszerszakmát vádolja nyilvánosan, miközben a betegek egyre értetlenebbül és csökkenô türelemmel követik az eseményeket. 2. A jelenlegi gyógyszertörvény hatálytalanítása és a tervbe vett új gyógyszertörvény megalkotása már amiatt is súlyos konfliktusokat okozhat, amit a tervezetbôl eddig megismerhettünk (pl. az OTC gyógyszerek egységes árképzésének megszüntetése, finanszírozási-költségvetési kérdések szakmai alaptörvényben való kezelése). Errôl a Gyógyszertár egyik korábbi számában már írtunk. Ezen felül a hatálytalanításra kerülô és október 30-ig (!) újra megalkotandó nagyszámú rendelet is számos kellemetlen meglepetést okozhat. Ha ezek a jelenlegihez képest változó tartalommal, pontatlan szövegezéssel, esetleg késéssel jelennek meg (s erre a várható kapkodás következtében és a közelmúlt tapasztalatai alapján van esély), a jogbizonytalanság következményeivel a patikában (is) számolni kell. 3. A száz lépés programjának egészségügyi elemei között elôkelô helyet foglal el a három lépcsôs biztosítási modell: a tervek szerint alapcsomag-ellátásban (értsd sürgôsségi, közegészség- és járványügyi valamint anya- és csecsemôvédelmi ellátásban) részesülnek majd azok, akik után nem fizetnek járulékot, általános ellátásban azok, akiknek a járulékfizetése rendben van, és extra egészségügyi ellátásokra is jogosulttá válhatnak azok, akik többlet befizetésre is képesek és hajlandók. Mivel szakértôk szerint sokszázezer azoknak a száma, akik után jelenleg senki sem fizet járulékot (és hárommillióra tehetô az öngondoskodásra képteleneké), súlyos társadalmi és gyógyszertári konfliktusokkal járhat, ha ezeknek az embereknek az alapellátási csomagjába a gyógyszerek támogatással történô rendelése nem fog beletartozni. A problémának nemcsak politikai, társadalmi és költségvetési, hanem gyógyszerész-szakmai aspektusait is idôben fel kellene tárni, sôt a várható hatásait a közgyógyellátási rendszer készülô reformjával is egybe kéne vetni. 4. A közgyógyellátás jövô nyárra ütemezett reformjának elôkészítéseként az OEP és a gyógyszertárak között a tervezet szerint hamarosan el kell kezdôdnie az online kapcsolat kiépítésének. Ez egyrészt arra szolgál majd, hogy a gyógyszerész az expediálás közben a központi adatbázis felhasználásával gyôzôdhessen meg arról, hogy a közgyógy igazolvány érvényes-e és a közgyógyellátott virtuális pénztárcáján elegendô mennyiségû pénz van-e (ha ezt nem teszi meg, a saját pénztárcája bánja), másrészt a rendszernek az OEP és a gyógyszertár közötti mindennemû adatforgalomra is alkalmasnak kell lennie. Nagy horderejû ez a változás és nemcsak az új technika miatt, hanem azért is, mert új elvi alapokra helyezi a gyógyszertár és a közgyógyellátott, az OEP és a gyógyszertári vállalkozás kapcsolatát, s ez utóbbi viszonyrendszer új szerzôdések kötését is feltételezi. Növekszik tehát a potenciális konfliktushelyzetek száma, s rossz kezelésük könnyen a gyógyszerbéke borulásával járhat. Ennek nemcsak újabb csatározások lehetnek a következményei, tovább erodálva szakma és politika tekintélyét, hanem könnyen a gyógyszerbiztonság csorbulását is okozhatják. Jó lenne ezt elkerülni. Hiszen tudjuk: a (gyógyszer)béke és (gyógyszer)biztonság összetartozó, egymást feltételezô fogalmak. Hankó Zoltán Gyógyszertár a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének Kiadványa Felelôs kiadó: dr. Samu Antal Szerkeszti a szerkesztô bizottság: Hankó Zoltán (szerkesztésért felel), Mátyásné Simon Zsuzsa, dr. Mikola Bálint, dr. Samu Antal, Sándor Árpád, Schlégelné Békefi Csilla, dr. Simon Kis Gábor A MOSZ címe: 1134 Budapest, Huba utca 10. Telefon: gyogyszertar@gmrt.hu ISSN Nyomdai elôkészítés: ABT 2000 Kft. Recsi István Sokszorosítás: Ritter Nyomda Hirdetésszervezô: G-Management Rt Bp., Huba u. 10. Telefon: info@gmrt.hu Ára: 1000 Ft + 15% ÁFA Gyógyszertár IV. évf. 5. szám 1

4 Aki nem lép egyszerre hányat is? Társadalmi, szakmai, gazdasági, pénzügyi vagy politikai kérdés az egészségügy? Az egészségügy társadalmi kérdés, amenynyiben hazánkban a népegészségügyi mutatók igen kedvezôtlenek, a humán erôforrás újratermelése pedig veszélyeztetett. Szakmai kérdés, mivel rendkívül innovatív az ágazat és a megfelelô ellátáshoz szükséges funkcionális, strukturális és tulajdonosi átszervezés másfél évtizede van napirenden; az átszervezés részben megvalósult (közvetlen lakossági gyógyszerellátás), de van olyan terület, ahol még el sem kezdôdött. Gazdasági kérdés, miután a gyógyszeripar, a diagnosztika és a technológia ugrásszerû fejlôdése, mindennek vonzatai és a piacgazdasági környezet ezt egyértelmûen indokolttá teszik. Pénzügyi kérdés, mivel a befizetett járulékok nem nyújtanak fedezetet az ellátásra, így a finanszírozásban a központi költségvetés jelentôs részaránnyal érintett. És végül politikai kérdés is, hiszen az egészségügyi ellátással kapcsolatos lakossági elégedettség alapvetôen befolyásolja a választói magatartást. Nem vitatható tehát, hogy komplex területrôl van szó. A kormányzat most nem reformot ígér, hanem stratégiát a népesség egészségi állapotának javítására. Lassan nyilvánvalóvá váló célkitûzés az egészségügyi ellátás finanszírozásában az állami szerepvállalás csökkentése (reményeim szerint azért a kockázatközösség megtartása mellett). Azt vallja a kormány vezetôje, hogy rendet kell teremteni. Fel kell mérni a járulékfizetôi kört. Társadalmi és nem politikai kontrollra van szükség a járulékok felhasználásában. Az egészségügyben dolgozók támogatása nélkül mit sem érnek a kormányzati szándékok. Az egyén is érezzen felelôsséget egészségmagatartásáért. (Önkényesen kiragadott gyûjtemény a miniszterelnök részvételével az Egészségügyi Minisztériumban május 11-én megtartott egészségpolitikai fórum gondolataiból.) Bölcs gondolatok, csak egyetérteni lehet velük. Sokat finomodott vezetôi álláspont ahhoz képest, hogy pár hete még a gyógyszerkassza generikus programmal összefüggô 10 milliárdos megtakarításáról és a borravaló megadóztatásának költségvetési problémákat enyhítô bevételeirôl zengett a média. Meglátásom szerint az egészségügyi ágazat fejlesztési stratégiáját nem lehet azonban pénzügyi/gazdasági/piaci aspektusból megalkotni, csak szakmai érvek alapján. Nem azt mondom persze, hogy ez egyszerû dolog. Eddig ugyanis bármely kormányzat bármilyen színû szakvezetése volt pozícióban, nagy lendülettel, gyakran igen nagy hozzáértéssel és általában nem vitatható szakértelemmel kezdett az egészségügyi ellátórendszer megújításához, megreformálásához, fejlesztéséhez, konszolidálásához. Ma már történelem, hogy a politikai rendszerváltást követô számos egészségügyi, népjóléti, szociális és egyéb címmel jegyzett, olykor két- vagy három diplomás szakvezetés többnyire különbözô okok folytán sikertelenül lépett, vagy igen korlátozott mértékben tudta megoldani a rá háruló, sokszor nem is pontosan definiált feladatot. Nem csekély szerepe volt véleményem szerint a kudarcokban a pénzügyi és/vagy politikai nyomásgyakorlásnak. Még idôtartamában is jórészt azonos volt az aktuális szaktárca-vezetôk szabadonfutásának, majd hatáskörbe vonásának a menetrendje. Az a kellemetlen érzésem van, hogy most sincsen jól! Kiragadott, elsôsorban költségvetési okokkal motivált elképzelésekkel és ezek gyors nyári jogszerûsítésével, a választások elôtti év hátralévô részében sajnos nem lehet a nyilvánvaló problémákat körültekintôen és tartós elôrejutást eredményezô módon megoldani. Fôleg nem a néhány éve már mûködô szolidaritási elvû társadalombiztosítás részelemeinek egyelôre áttekinthetetlen piacosításával! Errôl gyôzött meg a miniszterelnöki fórumon jelenlévô közel 200 rutinos, nagy tapasztalatú (4-5 komplett garnitúrát kitevô) egészségügyi vezetô kultúrált, udvariasan merev arckifejezése is. A egészségpolitikai és szakmai elképzeléseknek általában hiányoznak a gazdasági alapjai, a kötelezô, az indokolt, a szükséges, az elvárható és a lehetséges ellátási követelmények, ezért rendre a büdzsé peremfeltételei mentén válnak vagy végrehajthatóvá, vagy reménytelenné. Ezt a gyakorlatot most sem látom változni. Az a gond, hogy nincs masszív és megalapozott, szakmai, társadalmi konszenzussal elfogadott egészségügyi fejlesztési stratégia, nincs koherencia az egymást követô kormányzati ciklusokban. Folyamatosan változó prioritások mellett, aktuális politikai és pénzügyi (kézi)vezérléssel folyik az ágazat mûködtetése és fejlesztése. Nem látható elem a biztonság, holott az állampolgár szintjén az egész csak errôl szól. A kormányzat megmérte már a szélességet, a mélységet, tutajt ácsolt, úszni tanult, fejlesztette és támogatta a mentôöv- és a mérôóngyártó ipart stb.. Most úgy tûnik, hogy a folyásirány sebtében való megváltoztatását sem tartja elérhetetlen célnak. Nem mindegy ugyanis, hogy a társadalom aktuális egészségi állapotának javításához keresnek eszközöket és módszereket, vagy fordítva, a büdzséhez szabják az ágazat mûködését és fejlesztését. Az arányok persze igen fontosak, de a szemléletváltáshoz és a társadalmi támogatottsághoz érvek és idô szükségesek. 2 Gyógyszertár IV. évf. 5. szám

5 Nem kell hozzá nagy matematikai tudás, hogy végiggondoljuk: az E. alapban jelenleg lévô pénz nem elég az egészségügyi ellátás finanszírozására. A kormány tehát differenciálja az ellátást alap-, kiegészítô és magasabb szintû ellátási csomagra. Úgy osztja be a lépcsôket (a pénzt), hogy kijöjjön belôle, sôt, ha lehetséges, még maradjon is késôbbi (szimpatikus) célok finanszírozására. Ehhez keres vezetô orvos-szakmai támogatást (és talál). Aki pedig ragaszkodik a korábbi (és megszokott) ellátási szinthez, nyúljon a (saját) zsebébe, mivel nem gondoskodott eléggé önnön egészsége fenntartásáról Ennek a folyamatnak az idôtényezôje évre becsülhetô: ehhez nehéz lesz az egészségügyi ellátás oroszlánrészét ma igénybevevô éves, agyonfrusztrált népességtôl a gyors és feltétlen együttmûködést elvárni. Feltehetôen az a gond, hogy nincs masszív és megalapozott, szakmai, társadalmi konszenzussal elfogadott egészségügyi fejlesztési stratégia, nincs koherencia az egymást követô kormányzati ciklusokban. Folyamatosan változó prioritások mellett, aktuális politikai és pénzügyi (kézi)vezérléssel folyik az ágazat mûködtetése és fejlesztése. Nem látható elem a biztonság, holott az állampolgár szintjén az egész csak errôl szól. Megértük már néhányszor a parlament elé terjesztett salátatörvény módszert, ahol a cca 24. sorban középen van az a lényegi mondanivaló (célszerûen EU jogharmonizációs kötelezettségre való hivatkozással is megerôsítve), amelyre honatyailag rábólintva számos kormány- és szaktárcai rendelet kap kötelezôen zöld utat. A praxis (még olykor a jogalkalmazó is) pedig csak kapkodja a fejét, hogy milyen hihetetlen dolgok következnek a szakmával korábban állítólagosan egyeztetett törvényi félmondatból. Nem is beszélve arról, hogy az egészségügy még mindig nem tudott megszabadulni a szociálpolitikai tartalomtól, évtizedek óta húzza mint egy nehéz koloncot, sôt már új társadalompolitikai összefüggéseket is produkál. (A közgyógyellátás rendbetétele lehetne ebben egy okos és fontos lépés.) Hihetetlen, hogy több mint tizenöt éve nincs egy új támogatáspolitikai koncepció (csak a korábbit fúrjuk-faragjuk), ami tartós és objektív összefüggésben kezelné a demográfiaitársadalmi helyzetet, a morbiditási státust, az ellátási szakmai protokollokat, az intézményrendszer struktúráját és a költségvetési mozgásteret. Furcsamód keverednek a kormányzati kommunikációban az elvi tézisek és a szuperoperatív javaslatok. Vagy ez is csak a politikai marketing része? Esetleg idôhiány? Az állami felelôsséget az egészségügyi ellátásban (legalább részben) az egyén felelôsségévé kell tenni hangzik el a fórumon. Ez már nem azt jelenti, hogy érdekeltséget kell teremteni az egészséges életvitelben, hanem olyan súlyú irányváltás, ami minimum egy alkotmánymódosítást igényel. Vagy: tûrhetetlenül sokat keresnek a gyógyszerészek az originális készítmények kiszolgáltatásával, ezért nem javasolják a betegnek az alacsony térítési díjú generikumokat. Nem inkább arról szól a történet, hogy a generikus gyógyszerek preferálásával kívánja a kormányzat csökkenteni a gyógyszerbüdzsé kiadásait? Nem errôl tárgyalt a minap a MEH a vezetô gyógyszergyártók képviselôivel (az EGIS, a Richter és a Teva vezetôivel a szerk.)? Több mint tizenöt éve nincs egy új támogatáspolitikai koncepció (csak a korábbit fúrjuk-faragjuk), ami tartós és objektív összefüggésben kezelné a demográfiai-társadalmi helyzetet, a morbiditási státust, az ellátási szakmai protokollokat, az intézményrendszer struktúráját és a költségvetési mozgásteret. A generikus program természetesen okos dolog. Kijelenthetem viszont, hogy nem a gyógyszerészek a kerékkötôi, sôt a kerékkötôk körét illetôen lennének ötleteim. (Megjegyzem: a közelmúltban volt a 12. évfordulója a degresszív árrés bevezetésének, s az árrés kormányzat által beígért évenkénti valorizációjára azóta is várunk. Nem lenne tehát okvetlenül tisztességtelen a jelentôsen devalválódott árrés növekedése iránti tenni akarásunk sem, de mégsem errôl van szó.) Ha nincs közérthetô, racionális alap és ha nincs konszenzus, hiányzik vagy szubjektív a vezénylés. Ilyenkor nincsenek kapaszkodók, s ezek hiányában jönnek az ötletek. De még ez sem lenne szükségszerûen baj, ha a különbözô, egymással össze nem vethetô síkokban és dimenziókban felvetôdött ötleteket a brain storming szintjén kezelnék és nem hívnák komplex programnak, amelynek kimunkálásához több bizottság életre hívására is szükség van és lehetôleg kormánybiztos(ok) irányítják. Valóban rendet kell teremteni! A társadalom lassan már csak azt hiszi el, ami megvan. Már annak sem hisz, aki többet ígér, hanem csak annak, akinek szubjektív szimpátiája alapján hinni akar. Az az érzésem, hogy az egészségügy irányítói (immár kormányzati bábáskodással) ismét kelepcébe szorultak. Tevékenységükkel senki sem elégedett. Sem az ellátó rendszer szakmai és gazdasági mûködtetôi, sem a piaci szereplôk, sem a döntéshozók, és nem utolsósorban a társadalom sem. Hitelességük forog kockán. Nincs már olyan fantasztikus és gyors megoldást kínáló program, amelyet az elmúlt másfél évtizedben (legalább két-háromszor leporolva) ne mutattak volna be, mint új elemet. Ebben a helyzetben ismert vezetéselméleti módszer az általános célkitûzések megfogalmazásának felvállalása és a döntési kompetencia szintjének magasra emelése (Parlament/Kormány). Sajnos a békefenntartás már nem elegendô. A gyors forrásteremtés határozott céljával új biztosítási rendszert bevezetni kellô elôkészítés és modellezés nélkül, a jelenlegi társadalmi és szociális státusban igen veszélyes vállalkozás. Nem lehet stratégiai cél a versenyelvû egészségügy megteremtése! Ha a jelenlegi ellátási rendszer igazságtalan, nem a versenyhelyzet fogja azt feloldani, sôt a szerkezetátalakítás sem eredményez feltétlenül biztonságos, igazságos, átlátható és hatékony egészségügyi szolgáltatást. Van persze az új terveknek számos figyelemreméltó eleme is, hogy csak a kockázatközösség fenntartását, a járulékfizetôi kör azonosítását, az egyén érdekeltségére, sôt felelôsségére apelláló kockázati elemek biztosítástechnikai megvalósításának szándékát említsem. Sajnos azonban nem látható a nagy ívû, kimunkált egészségpolitikai koncepció. Nem látható kormányzati törekvés az átalakítás végrehajtásában résztvevô, az egészségügyi ellátásban dolgozó diplomásokkal való közös és érdemi gondolkodásra. Sôt számos alkalommal fogalmazódnak meg határozott különvélemények. Saját portánkon maradva elég, ha az egységes gyógyszerárak megtartása, vagy a gyógyszert csak gyógyszertárból elv elleni folyamatos kormányzati fellépést idézzük. Az új gyógyszertörvény iránti döntéshozói elszántság is figyelemreméltó, amelyben a jelenleg hatályos és korrekt törvénytôl eltérôen helyet kapnak költségvetési és finanszírozási szabályok is, de megjelenik az alanyi jogon nagykereskedô gyógyszergyár fogalma és a közvetlen nagykereskedôtôl rendelô kézigyógyszertár lehetôsége is. Legalább azt ne rontsuk el, ami már jó! Az ellátó rendszernek komoly hiányosságai vannak, de mûködik! A közvetlen lakossági gyógyszerellátás esetében például a társadalom által is elismert módon, kiválóan. Hányat is lépünk? Jó lenne akár egyszerre is! Csak nehogy hátrafelé lépjünk. Mert ott már nincs semmi! Dr. Mikola Bálint Gyógyszertár IV. évf. 5. szám 3

6 A vény nélküli gyógyszerek ára Kitekintés néhány európai ország gyakorlatára Az emberi alkalmazásra kerülô gyógyszerekrôl és egyéb a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról nemrégiben született törvényjavaslat gyógyszertári törvényt módosító rendelkezése megengedné, hogy a közforgalmú gyógyszertár a közfinanszírozásban nem részesülô gyógyszer fogyasztói árából (ezentúl nemcsak a kórházaknak) legfeljebb a kiskereskedelmi árréssel azonos mértékû engedményt adjon. Ez a kezdeményezés ismét meglehetôsen hangos visszhangot váltott ki a gyógyszerész-társadalomból. inkább növekvô számú terméket foglal magába, egyrészt az öngyógyszerezés elterjedése miatt, másrészt pedig abból következôen, hogy az egyes országok gyógyszer-támogatási költségvetése korlátozott és emiatt a biztosítók is örülnek az OTC szerek elterjedésének. Tudni kell azonban, hogy az OTCkategóriát tekintve az Unió nem ír elô egységes szabályozást a gyógyszerek osztályozása vény nélküli kiadhatóság, a szabad árképzés, a forgalmazás, a márkanév használat és a nagyközönségnek szóló reklámozhatóság kérdésében. A gyógyszerek különbözô forgalmazási kategóriába (vényköteles, nem vényköteles) sorolásának kritériumait a Tanács 92/26 (EGK) számú irányelve, illetve az osztályozás megváltoztatásáról (átminôsítésrôl) rendelkezô irányelve (1998) szabályozza. Az irányelv kimondja, hogy a gyógyszerkészítményeket vénykötelessé kell tenni, ha: közvetlen vagy közvetett veszélyt jelentenek, vagy gyakran és széles körben helytelenül használják és ezért veszélyt jelentenek az ember egészségére, vagy a hatás és/vagy mellékhatás tekintetében további vizsgálatra szorulnak, vagy alkalmazásuk parenterálisan történik. Az irányelv azokat a gyógyszerkészítményeket nem vényköteles -nek minôsíti, amelyek nem felelnek meg a felsorolt követelményeknek. Az irányelv maga és annak értelmezése is meglehetôsen szubjektív az egyes tagállamok körében, többek között ezért sem egységes az egyes országok OTC-szereinek listája. Fontos megjegyezni, hogy a vényköteles osztályból nem vénykötelesbe való átsorolást (a switch-et) egyaránt kezdeményezheti a gyártó és az adott ország egészségügyi hatósága. Tehát az árak és a forgalmazás kérdéskörében nincs egységes szabályozás az EU-ban. A gyógyszerek termelôi/import árát és árkialakítását vizsgálva fontos kiemelni, hogy akárcsak az egyéb termékek vagy szolgáltatások esetén a kereslet és a kínálat egyensúlya határozza meg az árat. Egy innovatív termék esetében komoly költséghatékonysági modellezéssel állapítják meg, hogy mekkora lehet a célpiacoknak is elfogadható ár (a generikus termékek a késôbbiekben ehhez az árhoz fognak igazodni). Ebben a modellezésben ugyanakkor másodlagos szerepet játszik a gyártási illetve a sokat bírált marketingköltség. Az OTC-termékek esetében természetesen még hatványozottabban igazak a piac gazdasági törvényszerûségei, hiszen a támogatás itt nem lép be piactorzító tényezôként. A termelôi/import ár esetükben akkora lesz, amekkorát a piac el tud viselni. Ez A jelenlegi többé-kevésbé jól mûködô gyógyszerellátási rendszer megváltoztatására irányuló törekvések némi nyugalmas idôszak (vihar elôtti csend?) után újra újult erôvel törnek elô. Sajnos, az elmúlt idôszakra visszatekintve azt kell konstatálni a gyógyszerészeknek, hogy valamilyen érdekkör megkérdôjelezhetô lakossági érdekekre és nem létezô igényekre hivatkozással, illetve az Európai Unió idevágó szabályozásainak hangoztatása mögé bújva folyamatosan azért lobbizik, hogy a gyógyszerellátásban egyszer már kiosztott lapokat újraosszák. Sok-sok pénzrôl van itt szó, amibôl befektetôi üzleti körök is részesedni óhajtanak és az a gyanú, hogy addig nem nyugszanak, amíg erre valamilyen módot nem találnak. A legújabb ötlet (a fentebb már jelzett árengedmény-adás lehetôsége a patikában) rövid véleményezése elôtt azonban tekintsük át néhány uniós és nem uniós európai ország OTC-szerek árszabályozásra vonatkozó gyakorlatát (bár a szabályozás nem minden országban olyan mértékû, hogy tiszta szívvel annak lehessen nevezni). A vény nélküli szerek kategóriája a fejlett országok legtöbbjében jelentôs és egyre 1. táblázat Állami kontroll az OTC-termékek árkialakításában* Érvényesül-e állami árkontroll a vény nélkül kapható szerek árainak meghatározásakor? Ha igen, a termelôi/import ár meghatározásában? Ha igen, a nagykereskedelmi ár meghatározásában? Ha igen, a gyógyszertárak árainak meghatározásában? Ország igen nem igen nem igen nem igen nem Ausztria X X X X Belgium X X X X Dánia X Spanyolország X X X X Finnország X X X X Franciaország X Németország X X X X Görögország n.a. Olaszország n.a. Írország X Luxemburg n.a. Hollandia X Portugália X Svédország X Nagy-Britannia n.a. Ciprus X X X X Csehország X X X X Magyarország X X X Litvánia n.a. Lettország n.a. Málta n.a. Norvégia X Lengyelország n.a. Szlovákia n.a. Szlovénia X X X X Svájc X Észtország n.a. *Forrás: 4 Gyógyszertár IV. évf. 5. szám

7 általában magas, ezért van az, hogy az ún. fair price kialakítására is törekedve, az állam több országban is beavatkozik az árképzésbe. (A beavatkozás a vényköteles gyógyszerek esetében egyszerûen indokolható, a vény nélkülieknél azonban már a piac szemszögébôl nézve bôvebb magyarázatot igényel). Túl erôs állami beavatkozás esetén, a gyártónak nem éri meg a szert forgalmaznia, ezért elôfordul, hogy kivonul az adott ország piacáról. Az OTC-szerek szabad termelôi- és importárképzése Magyarországon is megvalósult. A fogyasztói árak szintjén megvalósuló szabad árképzés azt jelenti, hogy az állam nem avatkozik be a nagykereskedelmi illetve kiskereskedelmi árak képzésébe, megszûnnek a fix kiskereskedelmi árak, azaz ugyanazon OTC-készítmény ára kiskereskedelmi egységenként eltérô lehet. Az 1. táblázatban nyomon követhetô, hogy melyik országban, milyen módon avatkozik be az állam az OTC-szerek árainak szabályozásába. A kép változatos, az árak meghatározása néhány országban szabad, de van olyan ország is, ahol teljes árkontroll van. A forgalmazhatóság/hozzáférhetôség helyét tekintve is nagy a változatosság (lásd a 2. táblázatot). S látható, hogy ebbôl a táblázatból pro és kontra is lehet bôségesen érveket és ellenérveket felsorakoztatni. Európai szinten mind az árakat, mind pedig a hozzáférést tekintve is nyomás érezhetô a jelenlegi status quo megváltoztatására, jelesül az OTC-szerek árainak teljes felszabadítására, illetve a hozzáférhetôség megkönnyítésére, mondván, hogy ezek a szerek ártalmatlanok, könnyebb hozzáférhetôség esetén jobban védenék az emberek egészségét, illetve felesleges költségektôl (pl. az orvosnál való sorban állással eltöltött idô, kiesett munkaidô költsége) kímélnék meg a fogyasztókat. A rendszert azonban bonyolítja, hogy néhány országban egyes OTC-szereket is támogathat a társadalombiztosítás (sôt a felhozott példákat leginkább az adott ország teljes egészségügyigyógyszerellátási rendszerének ismeretében lehetne megfelelôen értékelni). Dániában pl. a gyógyszertárak közötti verseny erôteljes gyógyszertári koncentrációhoz vezetett, emiatt sok patika bezárt. Ennek következtében végül egy gyógyszertárra már több mint 16 ezer lakos jutott, így végül a könynyebb gyógyszerhez jutás reményében 2000-tôl megengedték az OTC-szerek patikán kívüli forgalmazását is. A nem uniós Norvégiában szintén megengedett egyes OTC-szerek árusítása patikán kívül, így ádáz és egyenlôtlen küzdelem folyik a gyógyszertárak és a szupermarketek között az utóbbiak piacszerzési szándékai miatt. Az OTC-piac felszabadítása az egyesek által remélt verseny és árcsökkenés kialakulása mellett azonban több negatív következménnyel is járhat. Személyes meggyôzôdésem szerint az árengedmény lehetôségétôl illetve a hozzáférhetôség megkönnyítésétôl nem lesznek az emberek egészségesebbek, 2. táblázat Ország Ausztria Belgium Csehország Dánia Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Lengyelország Luxemburg Nagy-Britannia Németország Norvégia Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Szlovénia sôt a gyógyszer okozta mellékhatások számának növekedése miatt még romolhatnak is az egészségügyi mutatók. Az egyes patikákban eltérô gyógyszerárak hasonlóan Dániához piaci koncentrációhoz (patikák bezárásához) vezethetnek, a betegek egyre nehezebben tudnak majd gyógyszerhez jutni, vagyis akkor tényleges lakossági igény lesz a gyógyszerek patikán kívüli árusítására. Az eltérô gyógyszerárak, késôbb a gyógyszertárak hiánya fôleg vidéken rontani fogják az esélyegyenlôséget a szolgáltatás hozzáféréséhez. A fix kiskereskedelmi árak hiányában felvetôdik az a kérdés is, hogy egyáltalán javul-e ezzel az ellátás színvonala, az emberek életminôsége, hatékonyabbá válik-e a rendszer. A hozzáférhetôség könnyítése pedig azt a veszélyt rejtheti magában, hogy a termék útja követhetetlenné válik, ezáltal veszélybe kerül a gyógyszer minôsége és megnôhet a gyógyszerhamisítás kockázata. Ezekre a kérdésekre mindenesetre jó lenne választ kapni. A gyógyszerek hozzáférhetôségének könnyítése a jelenleginél jóval nagyobb egészségtudatosságot feltételez a lakosság részérôl, így az ötlet bevezetése fôleg hatástanulmány elkészítése nélkül többet árthat, mint használhat. Az egészségpolitikának el kellene jutni addig a felismerésig, hogy a jelenlegi próbálkozásoknál sokkal jobb megoldások lennének találhatók a lakosság egészségének Az OTC-szerek ára és elérhetôsége néhány európai országban* OTC-szerek ára egységes általában egységes, de a gyógyszerész adhat kedvezményt (4-10%) egységes (?)?? szabad ár egységes (egyes területeken az eltérô ÁFA miatt eltérhet a kisker ár) szabad ár (általában az árrések a gyógyszertárakban egységesek, a Holland Királyi Gyógyszerészeti Társaság teszi közzé az ajánlott árakat) szabad ár szabad ár (nem támogatott OTCszerek esetén) egységes szabad ár? szabad ár egységes (?) szabad ár egységes (?) egységes (elvileg szabadáras, de ha támogatást kap, árszabályozás alá esik) egységes OTC-szerek elérhetôsége csak gyógyszertár csak gyógyszertár gyógyszertáron kívül is (1998-ban 195 termék forgalmazását engedélyezték) bárhol lehet vásárolni csak gyógyszertár csak gyógyszertár csak gyógyszertár gyógyszertáron kívül is (ún. medicinal product store-okban /MPS/ és szupermarketekben is, ez utóbbiban ugyanazokat a feltételeket kell biztosítani mint az MPS-ekben gyógyszertáron kívül is az ún. GSL-listán szereplô szereket gyógyszertáron kívül is gyógyszertár OTC-szerek két köre: csak gyógyszertárban kiadható, gyógyszerész felügyelete mellett, GSL-listás gyógyszerek gyógyszertáron kívül is (az elôzô csoport kisebb kiszerelései) néhány gyógyszer ún. drugstoreokban, GSL-termékek szakképzett eladó jelenlétében bármilyen kiskereskedelmi üzletben forgalmazható gyógyszertáron kívül is csak gyógyszertár csak gyógyszertár csak gyógyszertár csak gyógyszertár csak gyógyszertár *Forrás: a javítására, ha a közforgalmú gyógyszerészetet nem zaklatnák innen-onnan becsempészett kósza ötletekkel, amelyek alapjaiban zilálhatják szét a jelenlegi rendszert, hanem partnerként kezelnék ôket a népegészségügyi gondok megoldásának folyamatában, a gyógyszerkiadások növekedésének mérséklésére irányuló erôfeszítésekben. (Sôt még azt is el tudnám képzelni, hogy a mindenkori egészségügyi kormányzat ôszintén törekedik a gyógyszerész-társadalom most már évek óta folyamatosan jelzett gondjainak enyhítésére, de ezt már csak zárójelben jegyzem meg.) Mindazonáltal azt gondolom, hogy a közforgalmú gyógyszerészetnek nyitni kell függetlenül az aktuális egészségpolitikai megnyilvánulásoktól a szolgáltatások bôvítése felé és vállalni kell olyan tevékenységeket is, amelyek pillanatnyilag nem rentábilisak, de a gyógyszerésztársadalom érdekeit is kôkeményen védeni kell. Herczeg Balázs gyógyszerész, Sopron Felhasznált irodalom: Panos Kavanos: Overview of pharmaceutical pricing and reimbursement regulation in Europe, 2002., 3. Dukes et al.: Drugs and moneywho, IOS Press, 2003.: A pirula ára, interjú Kaló Zoltánnal, Magyar Orvos, (8): Skovmand, K: Lancet 356, 1748 (2000) Gyógyszertár IV. évf. 5. szám 5

8 Hol a határ? Jogi esetek a gyógyszerészi gondozás történetébôl. I. A sorozat elsô részében (Gyógyszertár, február) néhány, elsôsorban külföldi példán keresztül megismerhettük bizonyos gyógyszertári szolgáltatások jogi megítélését. Remélhetôleg a hazai gyakorlatot nem jogászok, hanem mi gyógyszerészek, ill. az egészségügyért, gyógyszerellátásért felelôs hatóságok fogják kialakítani. Természetesen a hatályos jogszabályok keretein belül. Az elôbb említett, sokszor precedens értékû bírósági határozatok ismeretében néhány alapvetô szempont meghatározható: 1. A diagnózis felállítása kizárólag a gyógyítók joga és felelôssége. Aki megfelelô képzettség nélkül teszi mindezt, törvényt sért és viselnie kell a következményeket. Ezt akkor is szem elôtt kell tartanunk, ha nap mint nap találkozunk ellenpéldákkal (távgyógyítók, csodadoktorok stb.). Mint a jogi álláspontokból is látható, bizonyos mérési eredmények közlése a beteggel (vásárlóval, fogyasztóval) nem feltétlenül minôsül diagnózis felállításának. A betegnek joga van ismerni a mért értékeket és azok viszonyát a normál értékekhez. 2. Feltétlenül szükséges a szolgáltatás igénybe vevôjét felvilágosítani arról, hogy a patikai vizsgálatok nem a rendszeres orvosi ellenôrzéseket helyettesítik, hanem csak kiegészítik. Sôt, egyelôre az is megkérdôjelezhetô, hogy van-e értelme az eredményeket írásban is rögzíteni és a beteg részére átadni. Amennyiben a hazai patikák részvétele a népegészségügyi programban nem csak a lózungok szintjén marad, érdemes továbbgondolni a mérési adatok egységes rögzítését a kezelôorvosnak továbbadható formában. 3. Bár megítélése különbözô, célszerû bizonyos patikai szolgáltatásokra díjtételeket megállapítani. Kezdetben elegendô lehet, ha ezek legalább a felmerült költségeket fedezik. Hosszabb távon az ingyenes szolgáltatások ronthatják a patika megítélését és a vizsgálatok komolyságát. Egyes vélemények szerint a fenti szolgáltatásokat a biztosítónak kellene finanszírozni. Véleményem szerint ez mindaddig nem következhet be, amíg a gyógyszertári szolgáltatások hatósági elismerése nem történik meg és nem kerültek kidolgozásra egységes protokollok. Természetesen szeretném folytatni a további pontok felsorolását, de amíg az illetékes hatóságok mély hallgatásba burkolóznak és amíg néhány tucat patikának csak a hallgatólagos tudomásulvétel jelenti az egyetlen legitimációt, kérdéses, hogy van-e értelme Horváth Csaba allomaspatika@axelero.hu A Legfelsôbb Bíróság joggyakorlata a sokat vitatott mûködési körzetrôl A többször módosított és a gyógyszertárak létesítésérôl és mûködésük egyes szabályairól szóló évi LIV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 5. (4) bekezdése rögzíti az alábbiakat: Az új közforgalmú gyógyszertár mûködési körzetét a személyi jogra, címét a létesítésére kiadott engedélyben kell meghatározni. Ennek értelmében a gyógyszertár mûködési körzetét a Kamara határozza meg, tekintve, hogy a személyi jog kiadása is a Kamara hatáskörébe tartozik. Természetesen a mûködési körzet kialakítása során több tényezôt kell figyelembe venni, amely tényezôket szintén ezen jogszabály jelöli meg. Az általános problémát a már meglévô gyógyszertárak mûködési körébe esés jelenti, amely érthetô módon sérti a korábbi személyes gyógyszertár mûködtetési joggal rendelkezô patikus gazdasági érdekeit. Ilyen és hasonló esetekben kerül arra sor, hogy a vélt, vagy valós sérelmet szenvedett fél eljárást kezdeményez a gyógyszertár létesítését engedélyezô Kamarával szemben, arra hivatkozással, hogy az új mûködési körzet kialakítása az érdekeit sérti. Tekintve, hogy ezen jogszabályi rendelkezés még nem túl régi a joggyakorlatban 10 év nem tekinthetô hosszú idônek viszonylag csekély számú olyan ügyet lehet találni, melyben a legfôbb jogalkalmazó elvi iránymutatást adott volna a döntéshozóknak. Egyik eseti döntésében a Legfelsôbb Bíróság kimondta, hogy a gyógyszertár létesítésének engedélyezésekor a Gytv.-ben elôírt szempontoktól csak a Gytv.-ben meghatározott feltételek esetén lehet eltérni; a mérlegelési jogkörben hozott eltérô rendelkezést (határozatot) részletesen, az egyes feltételekre kitérôen kell indokolni. Az ügy rövid tényállása az alábbi volt: 6 Gyógyszertár IV. évf. 5. szám

9 A személyes gyógyszertár mûködtetésére vonatkozó engedély kiadója egy már mûködô gyógyszertár mûködési körzetét részben átfedve adott ki személyes gyógyszertár mûködési jogot. A peres eljárás során a sérelmet szenvedô gyógyszerészek keresetükben a határozatok hatályon kívül helyezését arra hivatkozással kérték, hogy a fel nem derített tényálláson alapuló és nem indokolt engedélyezô határozatok megalapozatlanok, mert az engedély kiadója nem a KSH hivatalos lakosságszámát vette alapul döntésekor, hanem az önkormányzat közlését, az új gyógyszertár létesítése a már mûködô szomszédos gyógyszertárak mûködési körzetét, ellátott lakosságát elvonva, azok gazdaságos mûködését veszélyezteti. Az engedély kiadója és az új engedéllyel rendelkezô gyógyszerész a kereset elutasítását kérték, mert álláspontjuk szerint a gyógyszertárak létesítésérôl szóló évi LIV. törvény 5. -ának (2) bekezdésében és (3) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján a hatóság jogszerûen döntött, mivel az érintett dinamikusan fejlôdô településrész és az egy gyógyszertárra jutó lélekszámnál figyelemmel kellett lenni a város diáklétszámára, valamint a határszéli bevásárló turizmusra is. Az I. fokú bíróság a keresetet elutasította, mert álláspontja szerint az alperes mérlegelési jogkörben eljárva a rendelkezésre álló iratokból és adatokból jogszerû következtetésre jutott, figyelembe vette a helyi közlekedési, idegenforgalmi és egyéb viszonyokat: az engedélyezô határozatok a Gytv. 5. -ának (2) bekezdésében és (3) bekezdés a) pontjában foglaltaknak megfeleltek. Utalt arra, hogy az alperesi mérlegelés felülmérlegelésére jogszabályi lehetôség nem volt. Kifejtette, hogy a mûködési körzet utcák általi körülhatárolása jelentôséggel nem bírt, mert a jogszabály nem köti a vásárlókat egy-egy gyógyszertárhoz és a gyógyszertári tevékenység egyébként is olyan vállalkozás, amelybôl jogszabályi keretek között nem zárható ki a verseny. Az ítélet ellen a korábbi személyi jogos gyógyszerészek terjesztettek elô részben alapos fellebbezést. A II. fokú bíróság többek között utalt arra, hogy a Gytv. 5. (2) bekezdése értelmében az egy gyógyszertárra jutó 5 ezernél kevesebb lakosságszám esetén a gyógyszertár a közlekedési, idegenforgalmi és egyéb helyi viszonyok, valamint a szomszédos települések lakosságszámának figyelembevétele esetén engedélyezhetô, amennyiben ezen törvényi feltételek azt indokolttá teszik. A határozatok azonban e vonatkozásban az érdemi döntést megalapozó ténybeli és jogi indokolást nem tartalmaznak. Ezen túlmenôen a helyi viszonyok tekintetében az alperes semmilyen körülményt nem vett figyelembe és nem értékelt. Így nem tért ki sem a közlekedési, sem az idegenforgalmi, sem az egyéb helyi viszonyokra. Ebbôl következôen a mérlegelési szempontok hiányában az alperesi határozatok megalapozatlanok, és a közigazgatási bíróság sincs abban a helyzetben, hogy a döntés jogszerûsége kérdésében állást foglaljon. Az alperes nem tett eleget az Áe ának (1) bekezdés c) pontjában elôírt indokolási kötelezettségének sem. Ami a mûködési körzetre vonatkozó fellebbezési álláspontját illeti, a tekintetben rámutatott a Legfelsôbb Bíróság, hogy a Gytv.-ben településen nemcsak település(ek), hanem településrész(ek) is értendôk. A település a törvényben önálló tartalommal szereplô fogalom, a település területe nem feltétlenül egyezik meg a közigazgatási egység területével. Ennek megfelelôen a Gytv. 5. -ának (1) bekezdése szerint olyan településrészen, ahol már mûködik közforgalmú gyógyszertár, új közforgalmú gyógyszertár létesítése akkor engedélyezhetô, ha az 5. (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott törvényi feltételek fennállnak. Településrészként a település többi részétôl jól elkülöníthetô, körülhatárolt területtel, viszonylag önálló infrastruktúrával rendelkezô városrész, illetve településrész vehetô figyelembe, amelynek megállapításánál nem csupán a területi (földrajzi) fekvésére, hanem helytörténeti elôzményeire, a lakosság életvitelére stb. is tekintettel kell lenni. Mindezek folytán a Legfelsôbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsô fokú bírósági határozatokat hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint az új eljárás során pontosan fel kell deríteni, hogy a létesítendô gyógyszertár mûködési körzete elkülönült településrészen vagy a város részeként került meghatározásra, vizsgálni kell a településrészek népesség-nyilvántartás szerinti lakosságszámát, a mûködô gyógyszertárak számát, a környezô települések lakosságszámát, ellátottságát, hogy ott gyógyszertárak mûködnek vagy sem, vizsgálni kell, hogy a településrész körzetében található vagy sem olyan környezô település, amely nem vagy nem kielégítô gyógyszerellátással rendelkezik, annak közlekedési viszonyai milyenek. Mennyiben lehetséges a településrész megközelítése? Vizsgálni kell a város diáklétszámának alakulását, az egyéb helyi (üzletház-ellátottság) viszonyok mellett az esetleges idegenforgalmi adatokat. Mérlegelni lehet a helyi rendezési tervek alapján, hogy valóban olyan dinamikusan fejlôdô városrészrôl van-e szó, amely indokolttá teszi a törvényben elôírt egyéb feltételek vizsgálata mellett újabb közforgalmú gyógyszertár létesítését. Egy másik esetben a Legfelsôbb Bíróság kimondta az alábbiakat: Az új közforgalmú gyógyszertár létesítését engedélyezô az új közforgalmú gyógyszertár létesítését a határozat indokolásából kitûnôen a Gytv. 5. (2) bekezdésében foglaltakra alapítva engedélyezte, hivatkozva arra, hogy a kérelem ezen törvényi elôírásoknak megfelelt. Az alperesi határozat azonban nem tartalmazza az érdemi döntés ténybeli és jogi megalapozottságára vonatkozó indokolást. Nem állapítható meg, hogy az alperes mely törvényi feltételek (közlekedési, idegenforgalmi és egyéb helyi viszonyok, szomszédos települések lakosságszáma) fennálltát milyen bizonyítékok alapján találta megállapíthatónak a beavatkozói kérelemnek helyt adó határozat hozatalakor. A mérlegelési szempontok meghatározásának hiánya az alperesi határozat megalapozatlanságát eredményezi, mivel így a döntéshozatal okai nem tárhatók fel, azok megalapozottsága nem ellenôrizhetô. Az alperes tehát nem tett eleget az Áe. 43. (1) bekezdés c) pontjában foglalt indokolási kötelezettségének, amely az érdemi döntés hozatalára is kiható súlyos eljárásjogi szabálysértés, s ez az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését indokolja. Egyetértett ugyanakkor a Legfelsôbb Bíróság a mûködési körzetek megváltoztathatatlanságát illetôen az elsôfokú bíróság által kifejtett jogértelmezéssel, mert új közforgalmú gyógyszertár létesítési feltételeként a Gytv. kizárólag azt írja elô, hogy a megkívánt lakosságszám fennálljon, illetve hogy a gyógyszertárak között a törvény által meghatározott távolság biztosítva legyen; a Gytv.-ben olyan törvényi rendelkezés nincs, hogy mûködési körzetek átfedése esetén gyógyszertár létesítése nem engedélyezhetô. Téves tehát a korábbi személyi joggal rendelkezô azon álláspontja, hogy a mûködési körzet átfedésével korábban szerzett jogai sérülnek és erre alapítottan az alperesi határozatok törvénysértôek lennének. Összegezve tehát látható, hogy a Bíróság nem osztja a mûködési körzetek sérthetetlenségének elvét. A hatályon kívül helyezések indokaként mindkét esetben eljárási problémákat találunk, amelyek azonban kellô körültekintéssel, alapos indokolással orvosolhatóak, de nem oldják meg az új gyógyszertár létesítése miatti, korábban ott mûködô gyógyszerészek piaci érdekeinek sérelmét. Dr. Borsy János ügyvéd Almási és Borsy Ügyvédi Iroda Gyógyszertár IV. évf. 5. szám 7

10 MOSZ elnökségi ülés A MOSZ Országos Elnöksége soron következô elnökségi ülését május 19-én tartotta Budapesten. Az elsô napirendi pontban az elnökség megkezdte az ôszi választások elôkészítését. Ennek elsô lépése a Választási Bizottság felállítása. Az elnökség a Választási Bizottság elnökének felkérte dr. Pávics Lászlót, tagjainak pedig Baranyi Juditot és dr. Balla Lászlónét. Ezt követôen elnöki tájékoztató hangzott el aktuális szakmapolitikai kérdésekrôl. Ennek kapcsán elsôsorban a gyógyszerészi gondozásról, az akkreditált továbbképzésekrôl és a munkacsoportok tevékenységével kapcsolatos feladatokról esett szó. Az elnökség örömére szolgál, hogy a gyógyszerészi gondozás hazai megvalósítását kezdeményezô, évek óta menedzselô, szakmai, elvi alapjait lerakó, akkreditált továbbképzéseivel a feladatra felkészítô MOSZ mellé a szakmai társszervezetek is felsorakoztak, s a gyógyszerészi gondozást ma már magukénak tekintik és támogatják. Ez bizonyítja, hogy mint már oly sokszor, a MOSZ által kijelölt út jó, jövôbe mutató. Ezt követôen dr. Simon Kis Gábor és Hankó Zoltán ismertette a gyógyszertárak mûködtetésével, hivatásunk jövôjével kapcsolatos elképzeléseit. Dr. Schlégelné Békefi Csilla Ülésezett a MOSZ Országos Választmánya A MOSZ Országos Választmánya dr. Mikola Bálint alelnök vezetésével április 19-én Budapesten ülésezett, ahol a meghirdetett napirend tárgyalása elôtt az Országos Választmány áttekintette a MOSZ márciusi közgyûlése határozataiból adódó feladatait. Egyrészt a Gyógyszertárak tulajdonosi szerkezetének változásával kapcsolatos aktuális kérdések témakörben munkabizottságot hozott létre, amelynek vezetésére az elnök felkérte (az elôterjesztô) dr. Schlégelné Békefi Csilla elnökségi tagot, tagnak javasolta Csejtei Marianna alelnök asszonyt és felkérte dr. Borsy Jánost szakértôi munkára. Ezt követôen a választmány, a közgyûlés határozatának értelmében támogatta a könyvelô-, rendszergazda- és a gyógyszer-nagykereskedelem szakterületen mûködô munkacsoportok munkájának folytatását Benkô Zsolt, dr. Varga Imre és dr. Schlégelné Békefi Csilla vezetésével. A munkacsoportok tevékenységének koordinálását a korábbi gyakorlatnak megfelelôen Hankó Zoltán végzi. Egyben kéri a munkacsoportok vezetôit, hogy az Országos Választmány ülésein rendszeresen adjanak tájékoztatást tevékenységükrôl. A napirendi pontok tárgyalása aktuális szakmapolitikai kérdések áttekintésével kezdôdött. Elsôként dr. Samu Antal a gyógyszerészi gondozás aktuális kérdéseirôl tájékoztatta a választmányt. Az MGYK és az MGYT is egyre aktívabban kapcsolódik be a gyógyszerészi gondozás elôkészítésébe; a három szervezet feladatmegosztása is napirendre került. Ezt követôen az emberi alkalmazásra kerülô gyógyszerekrôl, valamint egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló tervezetekrôl szóló elemzését ismertette dr. Télessy István és Hankó Zoltán. (A témával részletesen foglalkozott a Gyógyszertár április száma.) A választmány állást foglalt amellett, hogy nem idôszerû az évi, ma is korszerû, széleskörû konszenzussal kialakított gyógyszertörvény felváltása új, áttekinthetetlen és jogkörnyezetében is kiszámíthatatlan törvénnyel. Ezzel együtt a tervezet nem teljesíti az EU konformitás irányában megfogalmazott (2005. október 30-ig végrehajtandó) brüsszeli elvárásokat sem. A választmány kérte az elnököt, hogy az államigazgatási egyeztetéseken és a társszervezetek felé ezt az álláspontot képviselje. A harmadik napirendi pontban dr. Mikola Bálint és dr. Simon Kis Gábor a patikai finanszírozás átalakításának minisztériumi koncepcióját ismertette. E szerint az eddigi árrésszisztémát gyökeresen új, központilag koordinált rendszer váltaná fel. A választmány a tájékoztatót megköszönte, a javaslatot tárgyalásra alkalmatlannak tartotta, s felkérte a MOSZ elnökét ennek az álláspontnak a képviseletére. A negyedik napirendi pontban a gyógyszerek házhoz szállításával és az interneten történô gyógyszerrendeléssel kapcsolatos tájékoztató hangzott el. A választmány a témával foglalkozó munkacsoport felállításáról döntött. A munkacsoport munkáját dr. Samu Antal vezeti. Az aktuális szakmapolitikai kérdések megtárgyalása után a évi MOSZ választások elôkészületei, az ezzel kapcsolatos feladatok meghatározása következett. A Választmány felkérte az országos elnökséget a Választási Bizottság létrehozására 30 napos határidôvel. Az egyebek napirendi pont keretében elôször a belépési kérelmeknek az elfogadása történt meg, ezt követôen dr. Mikola Bálint, az ôszi siófoki konferencia fôrendezôje, bemutatta a rendezvény elsô értesítôjét, ismertette a szervezés folyamatát és az elôttünk álló feladatokat. Dr. Schlégelné Békefi Csilla bemutatta a megyei szervezetek részére elfogadásra javasolt ügyrend végleges változatát. A választmány állást foglalt abban, hogy az ügyrendi javaslatot június 30. határidôvel a megyei közgyûlések tárgyalják meg. Végezetül dr. Samu Antal az akkreditált továbbképzésekrôl számolt be. Tájékoztatása szerint a kreditpontok odaítélésével kapcsolatban célszerû lehet a kialakult eljárásrendet átgondolni, hogy a megfelelô szakmai és szakmapolitikai hangsúlyok továbbra is érvényesülhessenek. Ez után dr. Mikola Bálint a noszvaji akkreditált továbbképzésre és szakmapolitikai fórumra hívta fel a figyelmet. Dr. Schlégelné Békefi Csilla 8 Gyógyszertár IV. évf. 5. szám

11 Továbbképzés Noszvajon május A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége szokásos tavaszi továbbképzô rendezvényének színhelyéül idén Noszvajt választotta, témája pedig két olyan egymáshoz kapcsolódó terület volt, ahol a primer és szekunder prevencióban, valamint a betegek utógondozásában egyaránt kiemelkedô feladata van a gyógyszerészeknek. Most elôször szerveztünk két, külön akkreditált továbbképzést egymás után, együtt, de mégis egymástól függetlenül. Szándékunk ezzel az volt, hogy a kevés szabad idôvel rendelkezô, egyszemélyes gyógyszertárban dolgozó kollégák is részt tudjanak venni a továbbképzésen. A kísérlet bevált, jó néhányan jelentkeztek csak egy témakörre. A Thromboembóliák kezelése és megelôzése témájú továbbképzésünknek 65, a Lipidcsökkentôk szerepe a kardiovaszkuláris prevencióban c. elôadás-sorozatnak 76 regisztrált résztvevôje volt. Szombaton délután a környezô megyék gyógyszerészeinek részvételével szakmapolitikai délutánon értékeltük eddigi munkánkat, beszéltük meg gondjainkat. Este jó hangulatú közös borkóstolón vettünk részt. A csodálatos természeti környezetben, kellemes szállodákban, kiváló elôadókkal megtartott rendezvény sikeres tesztvizsgával zárult. Csejtei Marianna Szakmapolitikai Fórum Noszvaj, május Dr. Samu Antal elnök súlyozottan a gyógyszerészi gondozás napi aktualitásairól adott tájékoztatást. Röviden értékelte a MOSZ e téren tett erôfeszítéseit. Ismertette a gyógyszerészi szervezetek között a kérdésben kialakult együttmûködési megállapodás alapelveit, az akkreditációs eljárások problémáit, a folyamatos továbbképzésekrôl szóló szaktárca rendelet változásait. Beszámolt a memphisi és a magyarországi közös tervekrôl, a gyógyszerészi gondozás iskolaalapító intézményével (Tennessee Egyetem, USA) való tárgyalásairól, a Magyar Köztársaságot az USA-ban képviselô nagykövettel folytatott tárgybani konzultációkról. A MOSZ évi akkreditált továbbképzési programjának harmadik Thromboembóliák kezelése és megelôzése, Lipidcsökkentôk szerepe a kardiovaszkuláris prevencióban témakörû rendezvénye adott alkalmat a gyógyszerellátás aktuális környezete áttekintéséhez. A fórum tematikájának öszszeállítása során kiemelt szempont volt az aktualitásokhoz és a MOSZ évi szakmapolitikai törekvéseihez való igazodás. Ezzel összefüggésben a gyógyszerészi gondozás, a gyógyszerbiztonság, a jogbiztonság és a gazdasági környezet vizsgálata került a közös gondolkodás homlokterébe. 1. Csejtei Mariann alelnök asszony ismertette az elsô továbbképzési ciklus ( ) MOSZ-ban tapasztalt eredményeit és leszûrt tanulságait. A MOSZ által meghirdetett, alapvetôen a WHO és EuroPharm ajánlások figyelembevételével összeállított, akkreditált, közel félszáz programon több, mint kétezer gyógyszerész bôvítette élettani, gyógyszer-hatástani ismereteit, fejlesztette gyógyszerészi gondozási feladatra való felkészültségét. Az új továbbképzési ciklus hasonló célkitûzésekkel és aktuálisan új szakterületek felvállalásával indul. Az alelnökasszony bemutatta a MOSZ évi szakmai, szakmapolitikai, szervezeti és konferencia programjait. 3. Kiszámítható gazdasági környezet és jogbiztonság nélkül gyógyszerbiztonság sem létezik. A száz lépésrôl és a 21 lépés a magyar egészségügy megújításáért kormányzati program egyes elemeirôl adott rövid tájékoztatást dr. Mikola Bálint. Az egészségügyi vezetôk részére tartott május eleji miniszterelnöki tájékoztatón elhangzottak, s a gyógyszerellátást alapvetôen befolyásolni kívánó, napirenden lévô jogszabályi környezetváltozás, éberségre kell, hogy késztesse a gyógyszerész társadalmat. Számos, modellezés és hatástanulmány nélküli, kiszámíthatatlan eredményességû módosítási törekvést lebegtet a döntéshozatal, amelyek a gyógyszerellátás egyértelmûen liberalizációs irányba való elmozdulását célozzák. Korábbi, társadalmi szakmai politikai konszenzussal kiérlelt kérdésekben új felvetések, háttéralkuk születnek. Okulva a tavalyi évben nagy vihart kavaró GVH tanulmány javaslataihoz kapcsolódó eseményekbôl (a gyógyszerészek határozott tiltakozására akkor retiráló döntéshozatal ma a gyógyszerpiac szabályozásáról szóló jogszabályokba építi be a szakma által ízekre szedett javaslat lényegi elemeit), nem hagyható figyelmen kívül a patikai finanszírozás tárgyában napjainkban készült, az árréstömeg jelentôs részének központosított elosztását célzó szakértôi munkaanyag. Jóllehet a gyógyszerészi reprezentációk elutasították az anyagban vázolt (mára már megbukott HBCS analóg) metodikát, a gyógyszertárak és az egészségbiztosító között tervezett, új támogatáselszámolási szerzôdésekben rögzített feltételekre (kamarai véleményezési jog) érdemes lesz erôsen odafigyelni. Gyógyszertár IV. évf. 5. szám 9

12 4. Hankó Zoltán vitaindító tájékoztatójában kifejtette, hogy a gyógyszerészetben a (jog)biztonságra törekvésnek komoly szakmai, gyógyszerbiztonsági aspektusai vannak: a tiszti gyógyszerészi ellenôrzések eredményeinek statisztikai elemzése igazolja, hogy a gyógyszerbéke és a gyógyszerbiztonság összetartozó fogalmak. A társadalombiztosítási ellátások háromszintû differenciálása annak kockázatát hordozza, hogy százezrek eshetnek el a támogatással történô gyógyszerbeszerzés lehetôségétôl. Az új gyógyszertörvény megalkotása jelentôs konfliktusforrás, hiszen az egységes gyógyszerárak rendszerének tervezett megszüntetése, mindkét fél részérôl felmondható, adott idôtartamra vonatkozó polgárjogi szerzôdések törvényi szintû bebetonozása, költségvetési kérdések szakmai törvényben való rendezése nem erôsíti sem a gyógyszerszakmai, sem a jogbiztonságot. Hasonló vitákra lehet számítani a közgyógyellátás tervezett reformjához kapcsolva az OEP és a patikák között kialakítani tervezett online ellenôrzési és elszámolási rendszer egyes kérdéseirôl és az új tb szerzôdések kapcsán. Fontos feladat tehát a gyógyszerbéke megôrzése. 5. A közvetlen lakossági gyógyszerellátásban dolgozó gyógyszerészek egyben menedzserek. Menedzselik a gyógyszerellátást, a hozzájuk tartozó lakosság egészségmagatartását, a gyógyszerészi gondozási programokat fejtette ki dr. Simon Kis Gábor expozéjában. Vezetéselméleti tárgyú gondolatébresztôként felhívta a figyelmet a tudatos egészségmegôrzést irányító gyógyszerészi magatartásra. Az EU államok gyógyszerellátási gyakorlatát bemutató gazdasági környezetelemzésében ismertette az állami beavatkozás egyes elemeit, a tendenciákat, párhuzamba állítva a jelenlegi hazai gyógyszerpiaci szabályozási törekvésekkel. Felhívta a figyelmet a kedvezôtlen jelenségekre, a fiskális alapú politikai döntésekre, amelyek alapvetôen és hosszú távon meghatározzák a szakmai produkciót. A kórházak jelenlegi lassú agóniáját hozta párhuzamba a kormányzat gyógyszerellátásra vonatkozó terveinek érvényesítése esetén várható jövôjével. A szakmapolitikai fórum állásfoglalása A Szakmapolitikai Fórumon résztvevô közel száz gyógyszerész (és a gyógyszertáruk mûködtetésében aktívan részt vállaló családtagjaik) a felvetett kérdésekkel összefüggô, mintegy 3 óra idôtartamú megbeszélést követôen szükségesnek tartották a kialakult véleményt közös állásfoglalásban rögzíteni. A fórum résztvevôi Kiemelkedôen fontosnak tartják a gyógyszerészi gondozási programok folytatását, stratégiai célként megfogalmazva annak létjogosultságát. Nem tartják indokoltnak új gyógyszertörvény készítését. A korábbi (1998-ban elfogadott), jelenleg hatályos gyógyszertörvény körültekintôen kimunkált, társadalmi szakmai politikai konszenzussal született elvei és a kapcsolódó jogszabályai ma is megfelelô garanciát adnak a biztonságos gyógyszerellátásra. Amennyiben az indokolt (EU Konvergencia Direktíva), egyeztetett kérdésekben a jelenlegi törvény módosítása lehetséges. Beláthatatlanok a következményei egy új törvény és annak jogelveit követô kapcsolódó rendeletek pár hónap alatti, hatástanulmányok nélkül kierôszakolt megalkotásának. A gyógyszerészek szociális érzékenységüket többször is bizonyítottan, partnerek a közgyógyellátási rendszer igazságos, gazdaságilag racionális és esélyegyenlôséget támogató kialakításában. Hangsúlyozzák, hogy a javasolt értékhatárok folyamatos figyelemmel kísérése az utalványozó orvos kompetenciája. Ennek betartatását a gyógyszerésztársadalom nem tudja vállalni. Határozottan kijelentik viszont, hogy a rászorultak és betegek számára támogatást biztosító intézmény, valamint a közvetlen lakossági gyógyszerellátásért garantáltan felelôs gyógyszertárak között kizárólag kiskereskedelmi kapcsolatot (KSH) ismernek el. Ez a kereskedelmi kapcsolat, valamint a jelenleg hatályos társasági törvény nem teszi lehetôvé a közvetlen gazdasági információs rendszer mûködtetését, de a gyógyszerek kiszolgáltatására és a támogatások utólagos elszámolására kötött szerzôdésekhez intézményes peremfeltételként kötött on-line informatika kialakítása is jogilag aggályos. Ismereteik szerint ilyen elven mûködô rendszer egyetlen európai országban sem létezik (kivéve Svédországot, ahol viszont állami a gyógyszerellátás). E tárgyban megfontolandónak tartják a beteg és biztosító közötti közvetlen és zárt (támogatást kiutaló igénybevevô) kapcsolat kiépítését, a gyógyszertárakban teljes áron vagy kártyával történô kifizetés mellett. Ez a modell a jelenlegi magyar jogrendszernek megfelelô, Európában is mûködik. A fórum felkéri a MOSZ elnökét közösen kialakított álláspontjának megfogalmazására, továbbvitelére és képviseletére. MOSZinfo 10 Gyógyszertár IV. évf. 5. szám

13 Felhívás a MOSZ Ifjúsági Fórumán való részvételre! Kedves Kolléganôk és Kollégák! A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 2002-ben alapította a MOSZ Ifjúsági Fórumát azzal a céllal, hogy felkaroljuk a pályakezdô, fiatal gyógyszerészeket, és segítsük ôket jövôjük alakításában. Szeretnénk, ha velünk öregekkel együttmûködve belelátnának szakmai, szakmapolitikai tevékenységünk mûhelytitkaiba, hogy majdan legyen kiknek nyugodt szívvel átadni a stafétabotot. Szeretnénk minél több fiatal arcot látni rendezvényeinken, megismerkedni velük és gondolataikkal, munkájukkal, problémájukkal. Kölcsönös együttmûködés kialakítására törekszünk, hiszen kölcsönösen tanulhatunk egymástól, változó gazdasági környezetünkben pedig szükségünk van egymásra. A MOSZ Ifjúsági Fórum feladata sokrétû, de minden esetben a fiatalokkal foglalkozik. Az Ifjúsági Fórum Elôadói Versenyét immár két alkalommal, az októberi konferencián sikeresen megrendeztük, amelyen nagyon színvonalas, érdekes elôadásokat hallhattunk. Ebben az évben is meghirdetjük ezt az elôadói versenyt, azon 35 év alatti fiatal gyógyszerészek számára, akik közforgalmú gyógyszertárban dolgoznak és pályamunkájukkal a mindennapi gyógyszertári gyakorlatból merítenek felvetéseket és megoldásokat. Jelentkezési határidô: június 1. A pályamunkák leadási határideje: szeptember 1. Az elôadói versenyt a MOSZ siófoki konferenciáján rendezzük meg októberben. Minden érdeklôdô jelentkezését ill. kérdését várom: a 06/ as telefonon, vagy a rixer@emitelnet.hu címen. Várunk Benneteket! Rixer Mária MOSZ Elnökség tagja Ifjúsági Fórum Elnöke A MAGÁNGYÓGYSZERÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE idén ismételten meghirdeti a év PATIKÁJA címû pályázatot A Pályázat célja olyan gyógyszertári modell kialakításának elôsegítése, amely berendezésében és felszerelésében megfelel a jogszabályban rögzített elôírásoknak, a gyógyszerkészítés és -kiadás szabályainak, esztétikai és gazdaságossági követelményeknek, eleget tesz a gyógyszertárral szemben támasztott megváltozott igényeknek, különös tekintettel a magas szintû betegtájékoztatás, a gyógyszerészi gondozás megvalósítására. Pályázati feltételek Valamennyi teljes forgalmú gyógyszertár pályázhat a cím elnyeréséért (az eddigi nyertesek kivételével). A Pályázat beadásának határideje: szeptember 1. A Pályázat benyújtásának helye: Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 1134 Budapest, Huba utca 10. A Pályázatot hagyományos módon, papíron vagy elektronikus adathordozón (floppy vagy cd) esetleg a MOSZ címére (mosz.gyogyszeresz@axelero.hu) elküldve lehet beadni. A Pályázat tartalmazza: A gyógyszertár történetét rövid bemutatást a gyógyszertár létesítésének körülményeirôl, a vonzáskörzetébe (lehetôség szerint térképvázlattal) tartozó populáció számáról és összetételérôl, a házi- és szakorvosi háttérrôl. A gyógyszertár bemutatását munkatársakat, a gyógyszertár alaprajzát és funkcionális egységeinek kapcsolatát, a lehetôleg színes dokumentumfotót a gyógyszertár külsô homlokzati és belsô megjelenésérôl. A gyógyszertár tevékenységét bemutatást az átlagos napi forgalomról, gyógyszer (vényköteles, vény nélküli) és gyógytermékek forgalmazási arányairól, bemutatást a házi gyógyszerészi tevékenység szellemi és technikai lehetôségeirôl. Hogyan valósítják meg a gyógyszerészi gondozást, vagy milyen elképzelésük van ennek megvalósítására. Ajánlás A gyógyszerellátásban alkalmazott informatikai rendszer/ rendszerek tapasztalatai, különös tekintettel a gyógyszer-információs lehetôségek ismertetésére. Az orvos gyógyszerész beteg kapcsolatrendszer mûködtetésének tapasztalatairól szóló tájékoztatás. Speciális feladatok bemutatása (AUV., gyógyászati segédeszköz, fiókgyógyszertár stb.). A Pályázatot a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége Vezetôsége által felkért kuratórium bírálja el. Eredményhirdetés a Gyógyszerészek Országos Kongresszusán, Siófokon. Pintér László az Év patikája kuratóriumának elnöke Gyógyszertár IV. évf. 5. szám 11

14 Gyógyszertári számítógépes rendszerek gyógyszerinformációs adattartalmának összevetése A gyógyszerészek gyógyszerekkel kapcsolatos információs tevékenysége évszázados múltra tekint vissza. A betegnek adott tanács megalapozottsága a szakma presztízsét erôsítheti vagy ronthatja, ezért az információforrás megbízhatósága alapvetô fontosságú. Az elmúlt egy évtizedben a számítógépes adatfeldolgozás révén minden gyógyszertárnak kikerülhetetlen munkaeszközévé vált a számítógép. Az eredetileg vényfeldolgozás céljára bevezetett számítógépek kapacitásuk révén ma már az adatbank szerepét is betöltik. A kormányzat, a szakma és a társadalom által is elfogadott Kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét szlogen kötelez bennünket arra, hogy ezzel a bizalommal élve valóban a társadalom egészségügyi nevelôi, felvilágosítói, oktatói és tanácsadói legyünk. Ezért annak elérése létfontosságú, hogy a beteg az ország bármely részén egyformán hiteles, jól érthetô és gyors információt kapjon. Hazánkban ma közel 20 számítógépes rendszert engedélyeztek gyógyszertári használatra, ezek között van ezres nagyságrendû patikát kiszolgáló rendszergazda, s vannak programjukat csak maroknyi gyógyszertárban mûködtetô rendszergazdák egyaránt. Az információs programok is ennyire eltérôek. Jogi megközelítésbôl nézve ma Magyarországon a gyógyszerekkel kapcsolatos hiteles alapinformációkat egyedül az Országos Gyógyszerészeti Intézet, mint törzskönyvezô és gyógyszerellenôrzô hatóság adja ki. Ezen alkalmazási elôíratok gyûjteményes kötetben Kompendium néven kerülnek idôrôl-idôre forgalomba. Mivel azonban a Kompendium évente csak egy alkalommal jelenik meg, ennél gyorsabb adatáramlásra van szükség. A gyógyszernagykereskedôk és a gyógyszertári rendszergazdák juttatják el ma a frissen megjelent alkalmazási elôiratokat ill. módosításokat a gyógyszertárakba, mi pedig erre támaszkodva adunk felvilágosítást betegnek, orvosnak, érdeklôdônek egyaránt. A gyógyszerészi gondozás belátható idôn belül hivatalosan is a gyógyszerészi tevékenység meghatározó elemévé fog válni. Ezzel együtt fog járni az információs tevékenységünk fokozódása és az információk körének bôvülése. A MOSZ már most hangsúlyt kíván helyezni arra, hogy a rendszergazdák saját programjaikban a hatósági szövegek jelenjenek meg, továbbá arra, hogy egyre több, a hatósági szövegben meg nem jelenô, de a gyógyszerész információs tevékenységét segítô ám nem reklám jellegû leírás is rendelkezésre álljon. Ebbôl kiindulva néhány, ma forgalomban lévô gyógyszertári rendszer gyógyszerinformációs adatait vetettük össze az alábbi három szempont szerint: 1. Mennyire felelnek meg a szövegek az OGYI hivatalos alkalmazási elôiratának? 2. Mennyiben hasonlítanak ill. térnek el egymástól az egyes rendszergazdák szövegei? 3. Mennyire állnak összhangban a gyógyszertári rendszerek gyógyszer-információs szövegei az orvosi rendszerek hasonló anyagaival? Meg kell jegyezzük, hogy mostani vizsgálódásunk pilot study jellegû volt, tehát nem terjedt ki az ország összes rendszerére és nem is vizsgáltuk olyan alapossággal az egyes rendszereket, melyek alapján végsô értékítéletet mondhatnánk az egyes programokról. Megítélésünk szerint jelzés-értékû eredményre jutottunk s elindíthatunk egy folyamatot, mely mindannyiunk számára elônyös változásokat generálhat. 1. A hatósági szöveghûség kérdése A rendszergazdák, mint szerzôdéses partnerek, rendszeresen megkapják az OGYI legfrissebb alkalmazási elôirat-változatait, s cikktörzs-módosítás révén azt rendszeresen karban tartják. Ismert, hogy nem minden rendszergazda áll szerzôdéses kapcsolatban az OGYI-val, ezért esetenként késhet a friss információ eljutása és feldolgozása. Tapasztalataink szerint azonban a gyógyszertárakban fellelhetô számítógépes adatbázisok megfelelnek a hivatalos minimumelvárásoknak. 2. A rendszergazdák programjainak eltérései A rendszergazdák információs anyagai között sok hasonlóság és számottevô különbség is fellelhetô. Abban a vizsgált információs adatforrások megegyeznek, hogy gyógyszerek tekintetében mind az OGYI hivatalos alkalmazási elôiratát veszik alapul. A megszövegezés azonban gyakran eltér az OGYI-szövegtôl. Vannak rendszergazdák, akik esetenként többet írnak. A különbözô fejlesztôk egyéni elképzelése szerinti megjelenés különbözôsége elfogadható. A programfejlesztésbe bevont szakmai szakértôk ugyanis eltérô prioritásokat adhatnak az egyes adatcsoportoknak, s ez a program mûködésében értelemszerûen különbségekre vezet. Az azonban már nem szerencsés, ha emellett a tartalom is eltérô. A legtöbb paraméter (adagolás, mellékhatás, ellenjavallat, figyelmeztetés) egyezik, azonban van, aki gyógyszer-morfológiát is közöl. Van, akinél a kölcsönhatás az alkalmazási elôiratokon alapul, másoknál a hatóanyagokhoz rendelt tulajdonságok alapján történik az interakció jelzése, de olyan is akad, akinél választható e két lehetôség. Van, ahol utalnak a segédanyagok interakciós ill. mellékhatást okozó tulajdonságára, másoknál nem. Ezt célszerû lenne minimumfeltételben egységesíteni. Az interakciók fontossága a szakirodalomban is egyre jobban elôtérbe kerül. A gyógyszerészi gondozás megközelítésében ezért külön kiemelhetô az a rendszer, mely egy adott TAJ-számra visszamenôleg is értékeli a gyógyszerek egymásra kifejtett hatását. Ha erre odafigyelünk és rákérdezünk (pl. szedi-e még a múltkor kiváltott X gyógyszert, mert Z-vel együtt az veszélyes lehet), a beteg valóban érezni fogja, hogy gondozásban van része. Nagyon fontos az elôiratok rendszeres frissítése. Sajnos, ez nem minden rendszergazdánál automatikus: van akinél ezt külön kérni kell. Sôt, az is megdöbbentô, hogy vannak rendszerek, melyekben az ún. hatástani panelt vagy az interakciós panelt gyógyszertárak tucatja nem kéri. Ez pedig már nem a rendszergazda igénytelenségét jelzi A gyógyszereken túllépve megvizsgáltuk a homeopátiás szerek információs anyagait is. Azt találtuk, hogy noha ezek is törzskönyvezett gyógyszerkészítmények a rendszergazdák szinte egységesen csak a többkomponensû készítmények adatait tüntetik fel. A monokomponensû készítmények viszont a legtöbb rendszergazda adatállományából hiányoznak. Pedig a forgalmi adatok is azt mutatják, hogy a homeopátia 12 Gyógyszertár IV. évf. 5. szám

15 rohamléptekben terjed, s a gyógyszertárak többsége örömmel venné az adatbank segítségét. A gyógyászati segédeszközök terén sem jobb a helyzet. Termékleírást a legtöbb rendszernél nem találunk. Használati utasítást vagy javaslatot az alkalmazás módjára, mikéntjére pedig sehol sem találtunk. 3. Összevetés az orvosi adatbázisokkal Az orvosi rendszerekkel történô összevetést egyelôre csak szûk körben végeztük el. Arra azonban elég volt a vizsgálat, hogy megállapítsuk: a gyógyszertári rendszerek minden tekintetben alaposabbak, könnyebben kezelhetôk, bôvebb információtartalmúak, mint amibôl orvos kollégáink dolgoznak. Az általunk vizsgált orvosi rendszerek szövege tartalmilag elmarad az OGYI alkalmazási elôirataitól. Az összetétel (beleértve esetenként még a segédanyagokat is), az Adagolás és az Ellenjavallatok fejezet ugyan lényegében megegyezik a gyógyszertári rendszerekben találhatókkal, azonban a Kölcsönhatás, Mellékhatások, Figyelmeztetés rovatok szûkszavúak, elnagyoltak. Nagyon okosnak találtuk viszont pl. a toxikológiai jellemzôk szerepeltetését. Ugyancsak jó mankó az orvos számára a Beteg tudomására hozandók fejezet, mely nem egyezik meg a Figyelmeztetés rovattal. A homeopátiás szerek esetében még a többkomponensû szerekrôl sincs annál több, hogy Homeopátiás készítmény. Hasonlóan szegényes a gyógyászati segédeszköz csoport. Az áron és a rendelhetôségen kívül az orvos szerezze be az információt onnan, ahonnan akarja. * * * Tételes elôvizsgálatunk eddig tartott, de az elkezdett munkánkat folytatni kívánjuk. A jövôben arra is sort kívánunk keríteni, hogy a rendszergazdák által nyújtott teljesítményt összevessük a hozzájuk rendelt költségekkel, s ezt gyógyszerészkollégáinknak összehasonlítható módon be is mutassuk. Összegezve az eddigieket megállapíthatjuk, hogy nagy szükség lenne a gyógyítás információs hátterének biztosítását felvállaló rendszergazdák kooperációjára. Azokat a fejlesztéseket, melyeket az akkori minimumkövetelmény eléréséhez meg kellett tenniük, évekkel ezelôtt elvégezték. Azóta azonban e téren alig van elôrelépés. Táblázatos összefoglalás Úgy érezzük, jelentôsen elmaradtunk a világ fejlôdésétôl: a computertechnika évente hozza a nagyobbnál nagyobb teljesítményû gépeket, valamint a többet és többet tudó software-eket, mindezt egyre alacsonyabb áron! Mi pedig az egyre elavultabb, igényeinket messze alulmúló technikákért és romló szervizért fizetünk esetenként horribilis összegeket. Való igaz: vannak rendszergazdák, akik fejlesztenek. De fejlesztéseiknek olyan árat szabnak, ami a köztudottan csökkenô gazdaságosságú patikák számára egyre kevésbé lesz megfizethetô. Közös összefogás kell a magyar termékek javítására, amíg a külföldi érdekeltségek nem lépnek be erre a piacra is. Munkánk célja mindenképpen az, hogy hazánkban teljes körû, egységes és validált szakmai adatok költség-hatékonyan álljanak a számítógépet használó gyógyszerész rendelkezésére. Dr. Télessy István Paraméter Rendszergazda A B C D Alapadatok egyezése az OGYI-val Interakciók alapossága és jelzése Officinai adatkeresés egyszerûsége Automatikus adatfrissítés O Expediáló segítése Homeopathiás szerekrôl információ Gyógyászati segédeszközökrôl információ Jelölések: O = nincs vagy használhatatlan, + = van, de gyenge vagy elavult, ++ = van, átlagos, +++ = van, átlagon felüli Életmû Pályázat A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége a gyógyszerellátás szervezése, a gyógyszerészeti tudományok mûvelése során elért kimagasló eredményeinek elismeréseként a GYÓGYSZERÉSZETÉRT elismerést és kitüntetô címet adományozza. A kitüntetett gyógyszerészi tevékenysége, szakmai életmûve jelentôs mértékben hozzájárult a magyar gyógyszerészet célkitûzéseinek megvalósításához és nemzetközi elismeréséhez. A Magángyógyszerészek Országos Szövetsége 1996-ban döntött úgy, hogy elismerésben kívánja részesíteni a szakma legkiválóbbjait. Teszi ezt az elnökség azon megfontolásból, hogy ezúton is felhívja a figyelmet azokra a kollegákra akik az aktuális politikai széljárástól függetlenül mutatnak példát életükkel, szakmai tudásukkal. részesülô szakmánk becsületéért és az önálló (s egyben önfenntartó) magángyógyszerészi státusz eléréséért és megszilárdításáért tevékenykedjen. Ilyen példaértékû helytállást nem csak a táraasztal mellett lehet kifejteni, hanem a magángyógyszerészetet körülvevô társadalmi környezetben sok olyan szakmai terület található, ahol jelentôs ráhatással lehetnek életünkre. A jelölteket elbíráló kuratórium különösen fontosnak tartja, hogy az elismerésben A díj átadására minden évben az októberi MOSZ Kongresszuson kerül sor. Az Életmûdíj kuratóriumának nevében kérem, hogy június 30-ig tegyenek javaslatot és jelöljenek arra alkalmas gyógyszerészeket a Díjra. A jelölésüket pár soros indoklás kíséretében kérem beküldeni a MOSZ Irodába, a borítékon feltüntetendô: Életmû. Jelölteket várunk a gyógyszerészet minden területérôl, de fontos, hogy a magángyógyszerészet kialakulásában és fejlesztésében is legyen érdeme a jelöltjüknek. Dr. Varga Imre a Gyógyszerészetért életmûdíj kuratóriumának elnöke Gyógyszertár IV. évf. 5. szám 13

16 Költségek és költségkímélô módszerek Gyógyszertárak költségszerkezetének alakulása és között 40 gyógyszertár átlagolt adatai alapján kísérlem meg bemutatni a gyógyszertárak költségszerkezetének alakulását és között. A költségek vizsgálatának módszere 2. ábra A költségek alakulása Elôször a mintáról néhány szót. 40 olyan gyógyszertárat könyvelünk, melyeknek 1997-tôl napjainkig nyomon követhetôk a számviteli adatai. Az 1996-os esztendô azért maradt ki a feldolgozásból, mert akkor zajlott le a privatizáció nagy része és így ez az év töredékes a gyógyszertárak nagy részében. A mintában 31 fôvárosi, 8 Pest megyei és egy Somogy megyei gyógyszertár található. Ezekbôl 7 egyéni vállalkozó és 33 betéti társaság, tehát 7 egyszeres könnyvezetésû és 33 kettôs könyvvitellel rendelkezô gyógyszertár. Ezekbôl következôen a minta nem reprezentatív, azonban véleményem szerint alkalmas arra, hogy jellemzô tendenciákat tárjunk fel az adataikból. A költségekrôl néhány szót. Költségnek tekintjük nagyon leegyszerûsítve a fogalmat azokat a tételeket, melyeket az eredmény megállapításánál a bevételekkel szemben számolunk el. A fedezetszámítás terminológiája szerint megkülönböztetünk állandó és változó költségeket. Állandó költségek: az értékesítés volumenének a változásától függetlenül, állandóan felmerülô költségek, pl.: energia, bérleti díj, munkabérek stb., míg a változó költségek szoros összefüggésben együtt változnak a gyógyszertár értékesítési volumenével, jellemzôen ilyen az eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ). Az elemzést az állandó költségek körében végeztem, mivel azok alakulása az érdekes, hiszen azok fedezete az árrés és így az azokkal való tudatos gazdálkodás nagy részt a gyógyszerész hatáskörében történik. Az ELÁBÉ ugyan hatással van az árrés alakulására, azonban gyakorlatilag független a gyógyszerész döntésétôl, hiszen a gyógyszerek nagy- és kiskereskedelmi ára is hatósági megkötések figyelembevételével kerül megállapításra. A költségek alakulása és szerkezete A költségek szerkezetének 1997 és 2004 közötti alakulását az 1. ábrán követhetjük. A költségek szerkezetét vizsgálva elhanyagolhatjuk az értékcsökkenési leírást és az egyéb ráfordításokat, hiszen arányuk egy számjegyû százalékkal írható le. Az anyagjellegû ráfordítások, melyek 1. ábra Költségszerkezet Átlagos gyógyszertár költségszerkezete ELÁBÉ nélkül, jellemzôen a gyógyszertárak mûködéséhez alapvetôen szükséges rezsianyagokat, tisztítószereket, energiát, igénybevett szolgáltatásokat tartalmaznak, az ábra szerint is csökkenô tendenciát mutatnak az összes költségen belül. Számunkra a személyi jellegû ráfordítások az érdekesek, hiszen arányuk kb. 60 %-ról már kb. 70 %-ra emelkedett és ez a tendencia minden valószínûség szerint tovább folytatódik a jövôben is. Mit tartalmaznak a személyi jellegû ráfordítások? Hétköznapi szóhasználattal a munkaerô árát. Azonban érdemes egy kicsit közelebbrôl is megvizsgálni ezt a kérdést. A személyi jellegû ráfordítások közé tartozik különösen: a bérköltség, mely a munkavállalók munkabérét és a társaság munkájában személyesen közremûködô tagok költségként elszámolt díjazását tartalmazza. Nem sorolom ide az ún. vállalkozói kivétet, mivel az különösen a nyugdíjas egyéni vállalkozók esetében adócsökkentési okokból az eredmény terhére elszámolandó elemeket is tartalmazhat; a természetbeni juttatások és azok közterhei; a betegszabadságra kifizetett összeg (a munkavállaló távolléti díjának a 80 %-a); a bérjárulékok: a munkáltató által fizetendô nyugdíj- és egészségbiztosítási, a munkaadói járulék, a szakképzési és az egészségügyi hozzájárulás; a magánnyugdíjpénztári tagdíj kiegészítése és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári munkáltatói támogatások. Ezek után nézzük meg, hogyan alakultak a költségek, különös tekintettel a személyi jellegû ráfordításokra és azon belül a bérköltségre (2. ábra). Az ábra azt mutatja, hogy nyolc év alatt az összes költség 113 %- kal, a személyi jellegû ráfordítások 138 %-kal, a bérköltség pedig 142 %-kal nôtt. A személyi jellegû ráfordítások és a bérköltség növekedésének a dinamikája közel azonos, azonban a bérköltség növekedési üteme a nagyobb. Ez pedig azt mutatja, hogy a dolgozók jövedelmének a növekedése elsôsorban a munkabérek növekedésén keresztül valósult meg. Nézzük meg a probléma fontosságának a hangsúlyozása érdekében, hogy miként alakult a személyi jellegû ráfordítások aránya az összes költséghez (3. ábra) és az árréstömeghez viszonyítva (4. ábra). Az ábrák szemléletesen mutatják, hogy az összes költségen belül 61 %-ról több, mint 71 %-ra, az árréstömeghez képest pedig 46 %-ról 14 Gyógyszertár IV. évf. 5. szám

17 3. ábra Személyi jellegû ráfordítások aránya A személyi jellegû ráfordítások aránya az összes költségben A modern vezetéstudomány szerint a vezetô legfontosabb feladata: fokozni a munkavállalóknak a munkaadójukkal, a munkahelyükkel szembeni megelégedettségét, elkötelezettségét. Ennek fontos eszköze a munkáltató által biztosított különféle béren kívüli juttatás, mint pl. a mobiltelefon, a cégautó használat, a munkahelyi étkeztetés, az otthoni internet hozzáférés, a klf. képzések szervezése és biztosítása, a munkavállaló javára kötött különbözô biztosítások, üdülési csekk adása, magánnyugdíjpénztári és önkéntes kölcsönös biztosító pénztári munkáltatói támogatások, befizetések, munkáltatói segítség, támogatás az otthonteremtésben stb. A béren kívüli juttatások egyre jobban terjedô formája az ún. cafetéria rendszer. Ez a munkavállaló által szabadon választható béren kívüli juttatások rendszerét jelenti. Elsôsorban multinacionális nagyvállalatoknál figyelhetô meg ez a rendszer, ugyanis mûködtetése komoly személyzeti munkát igényel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyes elemei ne lennének használhatók a gyógyszertárakban. Nézzünk meg egy-két olyan lehetôséget, melyekkel a gyógyszertári vállalkozásoknak is érdemes élni. közel 72 %-ra emelkedtek a személyi jellegû ráfordítások. Ha a tendenciákat komolyan veszik e gyógyszertárakat mûködtetô vállalkozások, akkor sürgôsen el kell gondolkodniuk azon, hogyan tudják a dolgozók jövedelmét úgy növelni, hogy az ne menjen a tulajdonosok jövedelmének a rovására. Költségkímélô személyi juttatások Vizsgájuk meg az e téren felismerhetô egyéb tendenciákat is, annak érdekében, hogy döntéseink a kívánt eredményt hozzák. A következôkben axiómaszerûen sorolok fel néhány olyan tendenciát, körülményt, melyek ismerete fontos lehet a továbbiakban. Nagyobb az esélye a lakossági nyomás miatt a munkabéreknek az európai színvonalhoz való közeledésre, mint a gyógyszertári árrésnek. Ez pedig a személyi jellegû ráfordítások arányának további növekedését jelenti az árréstömegen belül. Az állam különféle módokon, pl. adókedvezményekkel is igyekszik elismerni és ösztönözni az emberek, a civil szervezôdések öntevékenységét, önszervezôdését a szociális gondoskodás, az egészségügyi- és a nyugellátások terén. A munkavállalók is egyre inkább felismerik az öngondoskodás jelentôségét, fôleg idôskorban és betegség esetén. Ha alapvetô szükségleteik kielégítést nyernek, az emberek egyre nagyobb része hajlandó anyagilag elôre gondoskodni öregkori anyagi biztonságáról. Az üdülési csekk a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványtól, a Nemzeti Üdülési Szolgálaton keresztül beszerezhetô, névre szóló utalvány. Adó- és járulékmentes mértéke az adóév elsô napján érvényes minimálbér, jelenleg ,- Ft. A minimálbér összegét meghaladóan juttatott üdülési csekk adóköteles természetbeni juttatás, mely után a kifizetô fizeti meg a közterheket. Bármely magánszemélynek adható, azonban a társasági adótörvény szerint csak a munkavállalók és a társaság munkájában személyesen közremûködô tagok, valamint ezek közeli hozzátartozói részére juttatott üdülési csekk számolható el a vállalkozás érdekében felmerült költségnek. Közeli hozzátartozók pedig a Polgári Törvénykönyv szerint: a házastárs, az egyenesági rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelôszülô, valamint a testvér, hozzátartozó, továbbá az élettárs, az egyenesági rokon házastársa, a jegyes, a házastárs egyenesági rokona és testvére, valamint a testvér házastársa. Munkahelyi étkeztetés. Adó- és járulékmentes a munkáltató által a munkavállaló részére vagy étkezôhelyi vendéglátás, munkahelyi étkeztetés, közétkeztetés nyújtása (biztosítása) révén juttatott bevételnek (ideértve a kizárólag e szolgáltatások igénybevételére jogosító utalványt is) a havi forintot meg nem haladó része, 4. ábra A személyi jellegû ráfordítások aránya az árréstömegben Az egészségügyi dolgozók fluktuációja anyagi okokból fokozódhat. De többe kerül a munkáltatónak egy új dolgozó, mint a régi, kipróbált munkaerô megtartása. Egyre nagyobb szerep jut a béren kívüli juttatásoknak. Nézzük meg, hogy milyen lehetôségei vannak a munkáltatónak a dolgozók jövedelmének a növelésére. Közismert tény, hogy a legdrágább juttatás a munkabér. Például egy átlagosnak mondható havi 100 ezer Ft nettó munkabér a kifizetônek több mint 200 ezer forintjába kerül, azaz a dolgozó csak a felét kapja meg a munkáltatónál felmerülô költségnek, 200 ezer Ft nettó munkabér esetén pedig már csak a 41%-át. Az adómentes természetbeni juttatások esetében viszont 100% ez az arány, az adóköteles természetbeni juttatások esetében pedig kb %. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári munkáltatói befizetések esetében pedig pénztártól függôen kb. 83%-át teszi ki a dolgozó nettó jövedelme a munkáltatónál felmerülô költségnek. A felsorolás azt bizonyítja, hogy a béren kívüli juttatások általában lényegesen elônyösebbek, mint a munkabér. Béren kívüli juttatások vagy a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány formájában juttatott bevételnek a havi forintot meg nem haladó része. E tekintetben munkavállalónak minôsül a szakképzô iskolai tanuló és hallgató a kötelezô szakmai gyakorlatának ideje alatt, valamint a munkáltatótól nyugdíjba vonult magánszemély is. Fontos tudni, hogy a magánszemély egy adott hónapban csak egyféle (vagy a 8000 forintig vagy a 4000 forintig terjedô) kedvezményt vehet igénybe. Új rendelkezés, hogy emellett még 2 ezer Ft értékben támogathatja a munkáltató a munkavállaló helyi utazási bérletét is. Lakáscélú munkáltatói támogatás. Adó- és járulékmentes a munkáltató által lakáscélú felhasználásra a munkavállalónak hitelintézet útján, annak igazolása alapján nyújtott, vissza nem térítendô támogatás (ideértve a munkáltató által lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedett összegét is) a vételár vagy a teljes építési költség 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is az utolsó folyósítástól számított 5 évenként legfeljebb 750 ezer forintig terjedô összegben, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott méltányolható lakásigényt. Gyógyszertár IV. évf. 5. szám 15

18 Munkáltatói befizetések a munkavállaló javára Nézzük meg, mint vizsgálódásunkban különleges figyelmet érdemlô lehetôséget, a különféle pénztárak részére, a munkavállaló javára történô munkáltatói befizetéseket. Elôször is minden munkáltató számára adott a lehetôség hogy munkavállalói magánnyugdíjpénztári tagdíját adó- és járulékmentesen kiegészítse 10%-ra. Látszólag csekély értékû dologról van szó, azonban ez is egy tétel lehet a munkavállaló jövedelmében. Másodszor az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére, a munkavállaló pénztártag javára történô befizetések. Ezek a pénztárak természetes személyek, a pénztártagok által a függetlenség, kölcsönösség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján létrehozott, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat kiegészítô, pótló, illetve ezeket helyettesítô szolgáltatásokat, továbbá az egészség védelmét elôsegítô ellátásokat szervezô és finanszírozó társulások. A pénztárak fajtái: nyugdíjpénztár, önsegélyezô pénztár és egészségpénztár. Mindhárom pénztár esetében szükséges az ún. munkáltatói tagság. Munkáltatói tag az a munkáltató, aki a pénztártag munkavállalóinak a tagdíját részben vagy egészben átvállalja. Munkáltatói hozzájárulás: minden pénztártag munkavállalóra nézve egységesen azonos, vagy a munkabér azonos %-át kitevô összegû munkáltatói befizetés. A munkáltatói hozzájárulás adó- és járulékmentes mértéke: a hónap elsô napján érvényes minimálbér (57 000,- Ft), nyugdíj- és önsegélyezô vagy nyugdíj- és egészségpénztár esetében együttesen a minimálbér 130%-a, (74 100,- Ft). Fontos tudni, hogy az adó- és járulékmentes határt meghaladó összeg a pénztártag magánszemély összeszámítandó jövedelme, tehát nem érdemes a határt túllépni! Most pedig lássuk, hogy mit nyújtanak ezek a pénztárak a tagjaik részére, egészségügyi szolgáltató közremûködésével. Önkéntes egészségpénztár: Egészségügyi szolgáltatások, egészség védelmét szolgáló programok finanszírozása, gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök árának támogatása, egészségügyi önsegélyezés, orvosi kezelések, egészségôrzô szolgáltatások, fitness és wellness szolgáltatások, gyógyüdülés, gyógyfürdô stb. ellátások finanszírozása utólagos igényléssel vagy bankkártya felhasználásával. A szolgáltatást nyújtó (gyógyszertár, orvos, gyógyfürdô, fitness szalon, sportlétesítmény, gyógyüdülô stb.) a pénztárral szerzôdik. Fontos: olyan egészségpénztárral érdemes szolgáltatói szerzôdést kötni, ahonnan a lehetô leggyorsabban és a legkevesebb adminisztrációval megérkezik a gyógyszertár által kiszolgált gyógyszerek térítési díja. Nem ajánlatos olyan egészségpénztárral szerzôdni, amely külön elszámolásokat kér az eladásokról. Önsegélyezô pénztár: Szolgáltatása közvetlen pénzbeli ellátás: munkanélküliek, keresôképtelenek segélyezése, kiegészítô szociális ellátások, gyógyszerés gyógyászati segédeszközök árának támogatása, gyermeknevelési támogatás, lakásfenntartási támogatás, idôskorúak segélyezése stb. Az önsegélyezô pénztárak útján gyorsan és megbízhatóan lehet a munkavállalókat pénzjövedelemhez juttatni, elônyös feltételekkel. Gyakorlatilag minden munkavállaló rendelkezik olyan körülménnyel, ami alapján a szolgáltatást vagy ô, ha ô nem, valamely közeli hozzátartozója igényelheti. Önkéntes Kölcsönös Nyugdíjpénztár: A pénztár szolgáltatása kiegészítô nyugdíjszolgáltatás. A várakozási idô min. 10 év. A szolgáltatás a várakozási idô eltelte után vehetô igénybe, vagy a nyugdíjkorhatár elérésekor egy összegben, vagy járadék formájában. A pénztár kiegészítô nyugdíjszolgáltatása adómentes, ha a tag tagsági jogviszonya a kiegészítô nyugdíjszolgáltatás évét megelôzôen legalább 3 éve keletkezett, vagy a járadék folyósításának elsô három évében a járadék csökkenése nem haladja meg az elôzô évi járadék összegének a 15%-át, valamint amelyre a magánszemély rokkanttá nyilvánítása miatt vált jogosulttá. A pénztártag egyéni számláján lévô összeg mindhárom pénztár esetében örökölhetô, azaz a tag halálával nem vész el! Fontos! Mielôtt bármely pénztárral munkáltatói tagságot létesítenénk, célszerû meggyôzôdni arról, hogy mûködésében sem a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, sem az APEH nem talál kivetnivalót. Összegezve: a körülmények és a tendenciák arra kell, hogy ösztönözzék a gyógyszertári vállalkozások tulajdonosait, vezetôit, hogy mérlegelve az egyes béren kívüli juttatások elônyeit és hátrányait, olyan választékot kínáljanak a munkavállalóik részére, melybôl azok tudnak saját érdekeiknek megfelelô juttatásokat választani. Fontos tudni, hogy jelen dolgozat terjedelménél fogva nem vállalkozhatott arra, hogy ezen juttatások minden körülményét és feltételét, valamint következményét ismertesse. Célja csupán a figyelem felkeltése, ezért mielôtt alkalmazná ôket bárki is, kérdezze meg könyvelôjét, adótanácsadóját! Felszegi Molnár Bulcsu a Honestas Kft. ügyvezetô igazgatója 16 Gyógyszertár IV. évf. 5. szám

19 Ötven százalék? Négy évvel ezelôtt a évi LXX. törvénnyel úgy módosították a gyógyszertári törvényt, hogy a módosítás hatályba lépésétôl kezdôdôen minden új gyógyszertári betéti társaság létrehozásakor, a régieknél pedig december 31-ig biztosítani kell, hogy a beltag gyógyszerészek üzletrészeinek összesített aránya haladja meg az 50%-ot. Ha pedig erre nem kerül sor, az akár a gyógyszertári mûködési engedély elveszítésével is járhat. A rendelkezés a megjelenése óta a viták kereszttüzében áll: vannak, akik megkérdôjelezik, mások megerôsítik a rendelkezés végrehajthatóságát, vannak, akik alkotmányellenesnek, mások az Alkotmánnyal harmonizálónak tartják a rendelkezést december 31. pedig közeledik. A MOSZ elnöksége már többször napirendezte a témát, a közelmúltban munkabizottság is alakult, aminek a feladata a helyzet feltérképezését követôen javaslat tétele az operatív teendôkre. A Gyógyszertárban is több ízben foglalkoztunk a kérdéssel, most az egyik írás kapcsán kibontakozó vitát követhetik olvasóink. Várjuk további észrevételeiket. Lehetetlen nincs, csak hinni kell benne: jureopátia A Gyógyszertár magazin februári számában elemzés jelent meg a gyógyszertárak 2006-ig történô tulajdonosi szerkezetváltásával kapcsolatban. A cikk sommás megállapításai indokolttá tették néhány tény rögzítését. A évi LIV. törvény (Gytv.) 36. (2) bekezdésében foglalt rendelkezést a évi LXX. törvény rendelkezéseire figyelemmel úgy kell végrehajtani, hogy a kültag tulajdoni részesedése 50% alá kerüljön és ezzel egyidejûleg a beltagok tulajdoni részesedése legalább 50%-os legyen. A korábbi cikk állításaival szemben megállapíthatjuk, hogy ez a rendelkezés teljes összhangban van a jogszabályok szövegével és ahogy mondani szokták, azok szellemével, vagyis a jogalkotó szándékával is. Bevezetésképpen rögzítsük, hogy a Gytv. alapvetô kiindulási pontja annak elismerése volt, hogy az államot felelôsség terheli a lakosság gyógyszerellátása terén. Ez a felelôsségvállalás azonban nem azonos a korábbi állami szerepvállalással, elsôsorban abban nyilvánul meg, hogy az állam fenntartja magának a gyógyszertárak létesítésének, mûködtetésének engedélyezését, majd közvetve felügyeletet gyakorol. A Gytv. ugyanakkor korlátozást tartalmaz a gazdasági társaságok vonatkozásában, azaz általános szabályként a gazdasági társaságokat kizárja a közforgalmú gyógyszertárak létesítésébôl és mûködtetésébôl. Kivételt a jogalkotó csak a betéti társasággal tesz lehetôvé téve az egyéni vállalkozói formához képest tôkeerôs társak, gyártók, forgalmazók, szoftverfejlesztôk belépését, azzal a további megszorítással, hogy gyógyszertárat csak olyan betéti társaság mûködtethet, amelynek beltagjai gyógyszerészek és közülük az egyik személyi joggal rendelkezik. Egyedül ennél a formánál és ilyen speciális megszorítással látszott ugyanis biztosítottnak, hogy az egészségügyi, szakmai szempontokat nem rendelik alá a gazdasági társaságoknál természetesnek tekinthetô gazdasági érdekeknek. Másként fogalmazva, ha a tôkéstárs kültag számára kedvezô, hogy az elôbbi megszorítással a bt-n keresztül profitot szerezhet a gyógyszer-kiskereskedelmi piacból, azt is tudomásul kell vennie, hogy ehhez több speciális megkötés, így például a tulajdonrészének maximálása társulhat. Az állami felelôsség érvényesítésének és az állami beavatkozásnak másik eszköze a személyes gyógyszertár mûködtetési jog engedélyezése. A személyi jog sokat vitatott jogintézmény, de sok tekintetben hasonlít a koncesszióhoz. Lényeges különbség azonban, hogy míg a koncessziónál az állam a maga részére fenntartott tevékenység gyakorlását idôlegesen engedi át másoknak, a személyi jog esetében a közhatalmi státuszára támaszkodva végzett engedélyezés legfôbb funkciója annak biztosítása, hogy csak olyan személyek mûködtethessenek gyógyszertárakat, akik képzettségükkel, szakmai gyakorlatukkal garanciát jelentenek a közforgalmú gyógyszertárak elôírásszerû mûködésére. Ebben az értelemben tehát az állam meghatározhatja és módosíthatja a koncesszió, a személyi jog szabályait, így elôírhatja a koncessziós társaság, a patika tulajdonosi szabályait is. Magyarországon minden jogalany jogképessége egyenlô. Ha lehetôség van arra, hogy meghatározzák szuverén gazdasági társaságokban az állam mint jogalany minimális tulajdoni hányadát, akkor ez természetes személyek, azaz a bt.-k beltagjai számára is lehetséges. Ilyen megoldás volt például a privatizáció kapcsán a tartós állami tulajdonú társasági részesedéssel mûködô társaságok minimális állami pakettjének meghatározása és módosítása. Gyógyszertár IV. évf. 5. szám 17

20 A gyógyszertár létesítéséhez, illetôleg magánosításához komoly anyagi erôforrások szükségesek. Ezért a Gytv. egyébként szakmailag alkalmas gyógyszerészeknek lehetôséget biztosított arra, hogy saját anyagi eszközeik összevonásán túl más forrásokat is igénybe vegyenek. A Gytv. azonban gyógyszerész szakmai okokból garantálja, hogy a gyógyszertárak folyamatos mûködtetése elsôsorban a szakma és ne a profit szempontjai szerint történjék, ezért elôírta, hogy a beltagoknak az induláskor legalább 25%-os tulajdoni részesedéssel kell rendelkezniük, valamint azt, hogy ez az arány 2006 végéig legalább ötven százalékos legyen. Teszi ezt vélhetôen azért, mert a koncessziós társaság beltagjai több mint 10 évvel a magánosítás után képesek lehetnek tulajdoni részarányaikat növelni és markánsabbá tehetik személyes közremûködésük eredményét a társaság felépítésében. Történik-e érdeksérelem vagy jogsértés a kötelezô tulajdoni arány változtatás során? Nem, mert a beltagok tulajdoni hányadának növelése önmagában nem befolyásolja sem a társaság döntési mechanizmusát, sem a nyereségfelosztás alapvetô szabályait, nem jelenti a kültag befektetéseinek elvonását. A bt-ben ugyanis egyrészt akár a tagok gyûlése, akár a taggyûlés a legfôbb döntéshozó szerv, közös de diszpozitív szabály, hogy a tagokat azonos mértékû szavazat illeti meg, függetlenül pl. a társaság vagyonához történt hozzájárulástól. Ettôl a szabálytól a tagok a társasági szerzôdésbe foglaltan eltérhetnek, vagyis a szavazati és osztalék jog mértéke elválhat a vagyoni hozzájárulás mértékétôl, de ehhez valamennyi tag hozzájárulása, egybehangzó szavazata szükséges. Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy mind a tagok gyûlése, mind a taggyûlés esetében a törvény nem a jelenlévô tagok vonatkozásában, hanem a társaság összes tagjához ill. a társaságban az összes leadható szavazathoz képest kívánja meg fô szabályként a szótöbbséget. Másrészt a társasággal történô pénzügyi elszámoláson túl lehetôség van arra, hogy a kilépô kültaggal a társaság akként állapodjék meg, hogy pl. a nyereség terhére az átadott üzletrész értékét a beltagok részére kompenzálják. A kompenzáció történhet úgy, hogy a társasági szerzôdés egyes tagokat a többiekétôl eltérô tagsági jogokkal ruházhat fel, jelesül magasabb szavazati illetve osztalék joggal. Többlet jog lehet pl. az azonos vagyoni betétek mellett a nagyobb szavazati arány biztosítása, vagy a nyereség felosztásánál valamilyen elôny a kültagnak. Ismert ugyanakkor az a gyakorlat, hogy a társasági szerzôdés transzparens rendelkezéseit a tagok a kültag érdekében megkerülik és a valós tulajdoni és szavazati, rendelkezési jogokat egy szindikátusinak nevezett dokumentumba foglalják, nem két lábbal állva a jogszerûség talaján. A tulajdonosi arányok változásához kapcsolódó elszámolásnak szabályosan a tagsági viszony megszûnésének idôpontjára vetített vagyoni állapot szerint kell történnie, a kültag járandóságát pénzben kell kifizetni. A feleknek azonban a gazdasági társaságokról szóló törvény (gt.) biztosítja az eltérô megállapodás lehetôségét és az elszámolás módjára és formájára vonatkozóan a gt. semmilyen megkötést a fentieken túl nem tartalmaz. Ezért a feleknek ebben a kérdésben széleskörû megegyezési lehetôsége van. A kültagot megilletô követelés kiadásának idejére is a felek megállapodása az irányadó. A koncessziós szabály, vagyis a tulajdoni hányadok változtatása kapcsán tehát a beltagoknak befizetéssel növelniük kell a vagyoni hozzájárulásuk mértékét, a kültagok pedig adómentesen kiveszik befektetésük egy részét. (Nyilvánvalóan téves itt a Gytv. adásvételre és elôvásárlási jogra utaló megjegyzése, bár az új társasági törvény megoldásának irányába mutat.) Tehát a szabályozás indokai és a jogszabály szövege nem ellentétes a hatályos törvényekkel és az alaptörvénnyel sem. Nem tilos ugyanis törvénnyel befolyásolni a vállalkozásokban lévô arányokat vagy a tulajdon mértékét, gondoljunk csak a koncessziós törvényre, a tôkepiaci törvény szabályaira, a kisajátítás lehetôségére és a termôföldszerzés korlátaira. A kapcsolódó elszámolás illetve a társasági szerzôdésmódosítás biztosíthatja a kültag szerzett jogainak csorbítatlanságát. Ha nincs jogelméleti problémánk, a gyakorlat leképezheti-e a jogalkotói szándékot? Igen, ha a társaság tagjai tudomásul veszik, esetleg a mediáció segítségével kölcsönösen megértik a törvény kógens rendelkezéseit, azokat a tagok gyûlésén (taggyûlésen) egyszerûen végrehajtják. Tették ezt például akkor a társas vállalkozások, amikor a jegyzett tôke minimum szabályai változtak és kénytelenek voltak és lesznek majd az EU komformitás miatt azt megváltoztatni. De a bt-k esetében is szükséges volt és kötelezô lehet a társasági szerzôdés revíziója, ha az új társasági törvény valóban üzletrésszé teszi a most nehezen kezelhetô, adásvétel és elôvásárlási jog tárgyát nem képezô vagyoni hozzájárulást. (Jogászok boldogan emlékezünk az új gt. hatálybalépése miatt felmerült kérdésekre, különösen az új szabályok végrehajtására mûködô társaságok esetében. A gyakorlat ezt nem vita nélkül ugyan, de az Alkotmánybíróság és a Cégbíróság ellehetetlenülése nélkül megoldotta.) Kis zökkenô akkor keletkezhet, ha a szükséges társasági szerzôdésmódosítást valamely tag indokolatlanul nem szavazza meg. Alapesetben a határozathozatal során valamennyi tagnak azonos mértékû szavazata van. A társasági szerzôdés ettôl eltérôen rendelkezhet, de legalább egy szavazat minden tagot megillet. Valamennyi tag egyhangú szavazatával meghozott határozat kell ugyanis a társasági szerzôdés módosításához, valamint a társaság szokásos üzleti tevékenységébe nem tartozó ügyekben hozandó döntéshez. A társaság legfôbb szervének döntései során a jóhiszemû és a társaság érdekeit szem elôtt tartó magatartás valamennyi taggal szemben általános követelmény. Ezért, ha a kültag szavazatával szándékosan vagy gondatlanul ami a határozathozatalnál az adott helyzetben az adott tagtól elvárható gondosság ill. körültekintés nélküli eljárást jelenti olyan határozat hozatalát támogatja, ami a társaság jelentôs érdekét sérti, vagy tagadja meg az érdeksérelem elkerülését célzó határozat megszavazását, a teljes vagyonával és korlátlanul felel. A jelentôs érdeksérelemnek ezen felül még nyilvánvalónak is kell lennie, ami azt jelenti, hogy különösebb bizonyításra nem szoruló, mindenki számára ill. adott esetben egy érdektelen kívülálló számára is az adott körülmények mellett egyértelmû módon megállapítható kell legyen. Ilyen eset áll elô például, ha a taggyûlés egy kötelezô jogszabályi elôírást nem hajt végre a társasági szerzôdés módosításával, valamely tag indokolhatatlan ellenszavazata miatt. A taggyûlés összehívásának gyakoriságát a gt. nem írja elô. Egyetlen kötelezô rendelkezés, hogy évente legalább egyszer össze kell hívni, amikor is dönteni kell a mérleg elfogadásáról és a nyereség felosztásáról. A vagyoni hozzájárulások arányainak átalakítását tehát célszerû összekapcsolni az üzleti év lezárásával, különös tekintettel a szükséges elszámolásra és osztalék felosztásra. Végsô (reálisan csak teoretikus) esetben alkalmazhatjuk a jognyilatkozat pótlásának szabályait is. Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, a bíróság a fél jognyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. A fentiekbôl azonban talán megállapítható, hogy a legszorosabb együttmûködést feltételezô bt-k esetében erre nem kerülhet sor. A vitatott elôírás tehát mind jogelméletileg, mind gyakorlatilag végrehajtható, és azt a hatályos szabályok szerint 2006 végéig meg is kell tenni. Természetesen addig a jogszabályalkotó vagy az Alkotmánybíróság változtathat a mai patika viszonyokon, sôt a Gytv. szóhasználatát biztosan indokolt is módosítani, de koncepcionális váltás hiányában ezzel a megoldással kell együtt élnünk. Dr. Illés Zsolt Phd.a. ügyvéd-mediátor 18 Gyógyszertár IV. évf. 5. szám